HU181054B

HU181054B - Process for producing triptamine derivatives

Info

Publication number: HU181054B
Application number: HU29080A
Authority: HU
Inventors: Masaaki Kubo; Kenichi Tanaka; Shigeo Fukuda
Original assignee: Kawaken Fine Chemicals Co
Priority date: 1979-02-08
Filing date: 1980-02-08
Publication date: 1983-05-30
Also published as: JPS55105664A; FR2448540A1; BE881540A; FR2448540B1; CH642946A5; DE3004700C2; DE3004700A1

Description

A találmány tárgya új eljárás triptamin-származékok előállítására. Közelebbről, a találmány olyan új eljárásra vonatkozik, amely szerint különböző triptamin-származékok fenil-hidrazin-származékok és

4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékok kondenzációs-ciklizálási reakciójával állíthatók elő, 0,8-4,0 pH-tartományban.

Ismert, hogy különböző triptamin-vegyületek gyógyászati hatást, például vasodepresszor hatást mutatnak. Az is ismert, hogy a triptamin-származékok felhasználhatók különböző indol- és alkaloid-származékok előállítására.

A triptamin-származékok előállítására több különféle eljárást írtak le. Triptamin-vegyületekhez juthatunk például indol-származékok dekarboxilezésével vagy redukciójával. Ez a módszer azonban sok lépésből áll, és emiatt bonyolult, ugyanakkor alacsony kitermeléshez vezet; éppen ezért a gyakorlatban ipari célokra nem alkalmazható. A triptamin-származékok előállíthatok Fischer-szintézissel is, amely szerint egy fenil-hidrazin-származékot kondenzációs-ciklizálási reakcióba visznek egy butanal-származékkal. Ennek a módszernek a következő változatai ismertek:

1. Triptamin-származékokat állíthatunk elő 4-amino-butanal-dialkil-acetálok és fenil-hidrazin kondenzációs-cikljzálási reakciójával, vízmentes cink-klorid igen nagy feleslege jelenlétében.

A módszer leírása a következő publikációban található meg: J. C. S. 99, 270 (1971). Az eljárás hátránya, hogy a vízmentes cink-kloridot igen nagy feleslegben kell alkalmazni, és a kitermelés alacsony. E hátrányai miatt e módszernek gyakorlatilag nincs 5 ipari jelentősége.

2. Helyettesített triptamin-származékok előáDíthatók 4-klór-butanal és helyettesített fenil-hidrazin-származékok kondenzációs-ciklizálási reakciójával.

Ezt az eljárást ismertetik I.I. Grandberg és mun10 katársai, Khim Geterotsikl. Soedin, (1973) (2) 213-18 cikke és a C. A. 78, 124389P (1973) hivatkozás. A módszer hátránya, hogy a 4-klór-butanalt nehéz megfelelő, gazdaságos kitermeléssel előállítani. E hátránya miatt ez a módszer sem terjedt el az 15 ipari gyakorlatban.

3. Triptamin-származékokat előállíthatunk 4-amino-butanal-dialkil-acetálok és alkoxi-helyettesített fenil-hidrazin-származékok kondenzációs, ciklizálási reakciójával is, ecetsav 25%-os vizes oldatában vagy metanolos sósav-oldatban, megemelt hőmérsékleten.

Az eljárást például a következő publikációk ismertetik: D. Desaty és munkatársai: Croatica Chemica Acta, 33, 83 (1961) és 37, 25 (1965) és C. A. 56, 4710g (1962) valamint 63, 8294d (1965). A 25 módszer csak akkor használható, ha a helyettesített fenil-hidrazin benzolgyűrűje erős elektron-donorként szolgáló alkoxicsoportokkal, így metoxi- és etoxicsopoi tokkal van szubsztituálva. Ha azonban a triptamin-vegyület nem-szubsztituált vagy gyenge elekt30 ron-donor tulajdonságú csoportokkal van helyette181054

-1181054 sítve (ilyenek például a metllcsoport és a hidrogénatom), nem lép kondenzációs-ciklizálási reakcióba a butanal-származékkal.

A találmány olyan új eljárásra vonatkozik, amely.lyel egyszerű módon, nagy kitermeléssel állíthatók 5 elő triptamin-származékok. A módszer további előnye, hogy különböző szubsztituált triptamin-származékokkal is végrehajtható, anélkül, hogy a helyettesítők bomlást szenvednének.

A találmány szerinti eljárással előállítható tripta-10 min-származékok az (I) általános képlettel foglalhatók össze, ahol

R jelentése hidrogénatom, halogénatom vagy 1-6 15 szénatomos alkilcsoport;

R¹ jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport vagy 7-11 szénatomos fenil-alkil-csoport;

R² jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkil- 20 csoport vagy 7-11 szénatomos fenil-alkil-csoport;

R³ jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, 5-7 szénatomos cikloalkilcsoport vagy egy R⁴ -CO- általános képletü csoport, melyen 25 belül

R⁴ 1—5 szénatomos alkilcsoport vagy adott esetben

1—4 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített fenilcsoportot jelent; vagy az -Νζ

R²

R³ általános képletü csoport egy _n/(CH₂)₁.

^XCO csoportot jelent, ahol értéke 4 vagy 5. 40

Az (I) általános képletben a.....vonalat az adott esetben jelenlevő kötés jelölésére használjuk.

A találmány szerint az (I) általános képletü vegyületek — a szubsztituensek a fenti jelentésűek — 45 úgy állíthatók elő, hogy egy (II) általános képletü fenil-hidrazin-származékot — a képletben R és R¹ a fenti jelentésű - egy olyan 4-amino-butanal-dialkil-acetálszármazékkal reagáltatunk, amely legalább egy (III) általános képletü csoportot tartalmaz, ahol 50 R² és R³ a korábban megadott jelentésű, vizet és/vagy hidrofil szerves oldószereket tartalmazó közegben, 0,8-4,0 pH-értéken.

A találmány szerinti eljárást tehát az jellemzi, hogy a (II) általános képletü fenil-hidrazin-szárma- 55 zékok és a (III) általános képletü csoportot tartalmazó 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékok kondenzációs-ciklizálási reakcióját, vizet és/vagy hidrofil szerves oldószereket tartalmazó közegben, 0,8-4,0 pH-η hajtjuk végre. go

A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként használt fenil-hidrazin-vegyületek egy erős savval képezett só formájában is felhasználhatók. Ugyanígy, a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékok is felhasználhatók erős savakkal alkotott sók formájában is, ha primer, szekunder vagy tercier aminok vagy acilezett amin formában vannak.

A reagáltatást úgy végezhetjük, hogy a fenil-hidrazin-származékot és a 4-amino-butanal-dialkil-acetál -származékot külön-külön feloldjuk a reakcióközeg ben, majd az egyik oldatot hozzácsepegtetjük a másikhoz. Egy másik lehetőség, hogy a fenil-hidrazin-származékot és a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékot együtt oldjuk fel egy olyan reakcióközegben, amelyben nem reagálnak egymással. Mindkét esetben úgy végezzük a reagáltatást, hogy a reakcióelegy hőmérsékletét előnyösen 60— 140°C-on, még előnyösebben 90-120 °C-on tartjuk, és a reagáltatást 30 perc - 6 óra időtartamig végezzük. Alapvető fontosságú, hogy reagáltatás alatt a reakcióelegy pH-értékét 0,8 és 4,0, előnyösen 1,5 és 3,5 között tartsuk. Ha a reakcióelegy pH-értéke meghaladja a 4,0-et, nem megy végbe a fenil-hidrazin-származék kívánt reakciója a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékkal, és így, csak a kiindulási fenilhidrazin-származék és a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származék különíthető el a reakcióelegyből. Ha a reakcióelegy pH-értéke 0,8-nál alacsonyabb, különféle mellékreakciók lépnek fel, amelyek csökkentik a kívánt triptamin-vegyület kitermelését. Következésképpen, igen fontos, hogy a reakció egésze alatt 0,8 és 4,0 között tartsuk a pH értékét.

A pH meghatározott tartományban tartására számos módszert alkalmazhatunk. Ezek közül a következőket emeljük ki:

1. A 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származék oldatának hozzácsepegtetése során a fenil-hidrazin-származék egy erős savval készült sójának oldatához, egy erős sav híg vizes oldatát is a reakcióelegyhez csepegtetjük, olyan mennyiségben, hogy a ρΗ-érték a kívánt szintre álljon be.

2. A fenil-hidrazin-származék és a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származék külön-külön elkészített oldatának pH-ját a kívánt értékre állítjuk be, majd az oldatok egyikét hozzácsepegtetjük a másikhoz.

3. A fenil-hidrazin-származék erős savval készült sóját és a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékot együtt feloldjuk egy oldószerben, majd a kapott reakcióelegy pH-ját egy erős sav híg vizes oldatával a kívánt értékre állítjuk be, úgy, hogy a két vegyület reakcióba lépjen egymással.

4. 4,0-nél kisebb, előnyösen 0,8-3,8 pH-értékű oldatokat úgy készítünk, hogy a fenilhidrazin-származék egy erős savval készült sójának oldatához egy erős savat adunk. Ezután a kapott savas oldathoz hozzácsepegtetjük a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származék oldatát, amelynek ρΗ-ja meghaladja a 4,0 értéket, előnyösen pedig 4,0 és 10,0 között van. A pH-értékek helyes megválasztásával elérhető, hogy egyesítés után a reakcióelegy pH-értéke a kívánt 0,8-4,0 tartományban legyen.

5. Ha a fenilhidrazin-származék erős savval készült sóját visszük reakcióba a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékkal, alkalmas oldószerben, az első vegyületet a sztöchiometrikus mennyiséghez képest feleslegben alkalmazva elérhető, hogy a reakcióelegy pH-értéke a kívánt 0,8-4,0 tartományban legyen.

A találmány szerinti eljáráshoz kiindulási anyagként felhasználható fenil-hidrazin-származékok a (II) általános képlettel foglalhatók össze, míg a felhasználható 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékokra az jellemző, hogy legalább egy (III) általános képletű csoportot tartalmaznak. A képletben R, R¹, R², R³ valamint a szaggatott vonal a korábban megadott jelentésű.

A (II) általános képletü vegyületek közé tartozik például a fenilhidrazin, tolilhidrazin, klór-fenil-hidrazin, bróm-fenil-hidrazin, 1,1-difenil-hidrazin, 1-benzil-l-fenil-hidrazin, 1-metil-l-fenil-hidrazin és 1-benzol· 1 -fenil-hidrazin.

A (III) általános képletü csoportot tartalmazó

4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékok közé tartozik például a 4-amino-butanal-dimetil-acetál,

4-amino-butanal-dietil-acetál, 4-morfolino-butanal-dimetil-acetál, 4-piperidino-butanal-dimetil-acetál,

3,9-bisz(3-amino-propil)-2,4,8,10-tetra-oxo-spiro- [5,5]undekán, amelyet a következőkben „ATU”•nak jelölünk, és amely az (A) szerkezeti képlettel jellemezhető. Ide tartoznak még a fenti vegyületek Ν-metil-, N-etil-, Ν,Ν-dimetil-, N^N-dietil-, N-ciklohexil-, Ν-toluil-, N-benzil-, Ν-acetil-, N-propionil-, N-benzoil-, Ν-hidroxi-etil-, N-hidroxi-propilés N-hidroxi-butil-származékai.

A 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékok például a következő módszerrel állíthatók elő. Az akril-nitril oxo-konverziójával előállított 0-ciano-propion-aldehidet egy alkohollal acetállá alakítjuk, majd a kapott vegyület cianocsoportját redukálva előállítjuk a megfelelő 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékot. Ha a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-vegyület N-helyettesített származékát kívánjuk előállítani, a vegyület 4-amino-csoportját alkilezzük, arilezzük vagy acilezzük, szokásos eljárásokkal. A (III) általános képletü csoportban a —CH₂ 0- csoport egy acetál maradéka. Az acetálozandó alkohol egy hidroxil· csoportot tartalmazó alkoholok, így metanol, etanol, propanol és több hidroxilcsoportot tartalmazó alkoholok, így etilén-glikol, 1,3-bután-diol és penta-eritrit közül választható.

A találmány szerinti kondenzációs-ciklizálási reakcióban a fenilhidrazin-származékot a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékkal ekvimoláris mennyiségben alkalmazhatjuk. A kiindulási anyagok bármelyike alkalmazható azonban feleslegben is. Általában a fenilhidrazin-származék erős savval képezett sóját célszerű feleslegben alkalmazni, mégpedig azért, mert a fenilhidrazin-származék gyenge bázis, amelynek erős savval képezett sója enyhén savas, azaz 2 és 4 közötti pH-t alakít ki a reakcióközegben, és így felhasználható arra, hogy a reakcióelegy pH-értékét a reakcióhoz megkívánt tartományba állítsuk be.

A reakcióelegy pH-értékét legalább egy erős szervetlen savval, például sósavval, kénsavval vagy foszforsavval, vagy szerves savval, például benzol-szulfonsawal, p-toluol-szulfonsawal vagy egy erősen savas ioncserélő gyantával állíthatjuk be.

A találmány szerinti reakció végrehajtásához reakcióközegként olyan közeget használhatunk, amely a következő vegyületek közül legalább egyet tartalmaz: víz és szerves oldószerek, például hidrofil alkoholok, például metil-, etil- és propil-alkohol, etilén-glikol, glicerin, hidrofil-glikol-éterek, például etilén-glikol-monoetil-éter, etilén-glikol-monometil-éter és etilén-glikol-dimetil-éter, valamint dioxán. A reakcióközeget az előállítani kívánt triptamin-származék kémiai és/vagy fizikai tulajdonságaitól függően vá5 lasztjuk meg. Például, ha a kívánt triptamin-szánnazék aminocsoportja bázisos tulajdonságú, a reakcióközeg előnyösen fő komponensként vizet tartalmaz. Ha a kívánt triptamin-származék egy aciJezett aminocsoportot tartalmaz, a reakcióközeg legalább egy 10 hidrofil szerves oldószerből vagy legalább egy hidrofil szerves oldószer és víz elegyéből áll.

A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általános képletü triptamin-származékok közé tartoznak a következő vegyületek: triptamin, N-acetil-tripta15 min, N-propionil-triptamin, N-benzoil-triptamin, N-toluil-triptamin, N-acetil-N-benzil-triptamin, N-butiril-triptamin, N-benzil-triptamin, N-ciklohexil-triptamin, Ν,Ν-dimetil-triptamin, 1-fenil-triptamin, 1-benzil-triptamin, 1-metil-triptamin, 7-metil-tripta20 min, S-klór-triptamin, 7-klór-triptamin, 5-bróm-triptamin, 4-metil-triptamin, 6-fnetil-triptamin, 5-bróm-N-benzoil-triptamin, 5-klór-NJJ-dimetil-triptamin és 5-metil-N-benzil-triptamin.

Egyelőre nem teljesen tisztázott annak a magya25 rázata, hogy a találmány szerinti kondenzációs-ciklizálási reakció miért játszódik le olyan simán. Megfigyeltük azonban, hogy 4,0 vagy ez alatti pH-értéken a fenil-hidrazin-származék és a 4-amino-butanal-dialkiJ-acetál-származék reakciója a kívánt triptamin30 -származékot szolgáltatja, 0,8 alatti pH-értéken azonban a triptamin-származék nem kívánt módon kondenzációs reakcióba lép a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékkal, és így egy hetero-triciklusos mellékterméket eredményez. Ennek megfelelően, 35 annak érdekében, hogy a triptamin-vegyületet jó kitermeléssel kapjuk, nemcsak arra van szükség, hogy elősegítsük a fenilhidrazin-származék és a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származék kondenzációs-ciklizálási reakcióját, de a nemkívánatos melléktermékek 40 keletkezéséhez vezető mellékreakciókat is vissza kell szorítani. Ennek érdekében a pH-értéke feltétlenül a 0,8-4,0 tartományban kell hogy maradjon.

A kapott triptamin-származék elkülönítésének módszerét a reakcióelegyből a fenilhidrazin-szárma45 zék típusától·, a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-vegyüleítől és a reakcióközegtől függően kell megválasztani. A triptamin-származékot például úgy távolíthatjuk el a reakcióelegyből, hogy az elegyet jéggel lehűtjük, aminek hatására a triptamin-származék 50 erős savval képezett sója válik ki. További lehetőség, hogy bepároljuk a reakcióelegyet, majd a betöményített reakcióelegyhez vizes lúg-oldatot adunk, és így a triptamin-származék erős savval képezett sóját átalakítjuk a megfelelő szabad bázissá. Ezután a sza55 bad bázis formájában előállított triptamin-származékot szerves oldószerrel, például kloroformmal vagy diklór-metánnal extraháljuk a reakcióelegyből, majd a szerves oldószert ledesztilláljuk az extraktumból, környezeti vagy csökkentett nyomáson, vagy a 50 triptamin-származékot kikristályosítjuk az extraktumból.

A találmány szerinti eljárás új, és lehetővé teszi, hogy különböző triptamin-származékokat kiváló kitermeléssel, igen nagy tisztaságban állítsunk elő. 65 Ezért a találmány szerinti eljárás rendkívüli jelentő3

-3181054 ségű a triptamin-származékok ipari előállítása szempontjából.

Találmányunk további részleteit a következő példákkal szemléltetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra kívánnánk korlátozni.

A példákban az előállított triptamin-származék kitermelése esetenként megközelíti a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származékra számított elméleti kitermelést. A fenilhidrazin-származék és a 4-amino-butanal-dialkil-acetál-származék oldatainak pH-értékét üvegelektródos pH-mérő felhasználásával határoztuk meg, míg a reakció folyamán a reakcióelegy pH-értékét timol-kék indikátor papírral és/vagy bróm-fenol-kék indikátor papírral vizsgáltuk.

1. példa

N-acetil-triptamin

2,89 g (20 mmól) fenilhidrazin-hidroklorid-sót feloldunk 40 ml víz és 40 ml etilén-glikol elegyében, majd az oldatot keverés közben 97 C-ra melegítjük.

3,50 g (20 mmól) 4-(N-acetil-amino)-butanal-dimetil-acetált külön feloldunk 50 ml vízben és a kapott oldat pH-értékét 10%-os vizes sósav-oldattal 2,73-ra állítjuk be. Amikor az első oldat hőmérséklete elérte a 97 °C-t, az utóbbi oldatot 1 óra alatt hozzácsepegtetjük az előbbihez. A reakcióelegyet további 2 órán át 98-101 °C hőmérsékleten, 1,5-2,3 pH mellett keverjük. A reakció teljessé válása után a reakcióelegyet lehűtjük szobahőmérsékletre, majd a kapott terméket kétszer 150 ml kloroformmal extraháljuk. A kapott kloroformos extraktumokat egyesítjük, majd vízzel mossuk, mindaddig, míg a mosóvíz semleges nem lesz. Az átmosott kloroformos fázisból a kloroformot csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A barna olajos anyag formájában viszszamaradt desztillációs maradékot háromszor 30 ml forró benzollal extraháljuk. A kapott benzolos fázisokat egyesítjük, majd kevés petrolétert adunk hozzájuk. A kapott elegyet egy éjszakán át állni hagyjuk, miközben az N-acetil-triptamin kikristályosodik.

Az N-acetil-triptamin kristályait kiszűijük a reakdóelegyből; 2,82 g cím szerinti vegyületet kapunk világossárga, tűszerű kristályok formájában. Kitermelés: 69,6%, olvadáspont: 73-74,5 °C.

2. példa

N-propionil-triptamin

Az 1. példában leírtak szerint járunk el, azzal az eltéréssel, hogy 4,35 g (20 mmól) 4-(N-propionil-amino)-butanal-dietil-acetált használunk 4-(N-acetil-amino)-butanal-dimetil-acetál helyett, és a reakcióelegy pH-értékét 1,7—2,5-ön tartjuk. A kloroformos extraktumból kapott desztillációs maradék barna olajos folyadék, amelyet 60 ml forró toluollal extrahálunk. A kapott toluolos extraktumot jéggel hűtjük. 2,83 g (65,5%) N-propionil-triptamint kapunk, fehér, prizmás kristályokból álló szilárd anyag formájában, amelynek olvadáspontja 82-83 °C.

3. példa

N-benzoil-triptamin

2,16 g (20 mmól) fenilhidrazint feloldunk 100 ml víz és 50 ml n-propilalkohol elegyében, majd az oldat pH-ját 50%-os vizes kénsav-oldattal 3,15 értékre állítjuk be. Ezután 4,80 g (10 mmól) 3,9-bisz(3-N-benzoil-amino-propil)-2,4,8,10-tetra-oxa-spíro[ 5,5]10 undekánt adunk az oldathoz, és a kapott elegyet 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk, ügyelve, hogy az elegy pH-értéke 2,1 és 3,0 között maradjon. A reakció teljessé válása után kétszer 70 ml kloroformmal extraháljuk a reakcióelegyet. A kapott kloroformos extraktumokat egyesítjük, és vízzel mossuk, amíg a mosóvíz semleges kémhatású nem lesz.

Mosás után a kloroformos fázist csökkentett nyomáson desztilláljuk. A kloroform eltávolítása után 20 visszamaradt barna olajos folyadékot 85 ml forró toluollal extraháljuk. A toluolos oldatot lehűtjük, ami az N-benzoil-triptamin kiválásához vezet. 3,24 g N-benzoil-triptamint kapunk (61,4%), világossárga, lemezes kristályokból álló anyag formájában, amely25 nek olvadáspontja 141-142,5 °C.

4. példa

N-tolil-triptamin

3,18 g (22 mmól) fenil-hidrazin-hidroklorid-sót és

5,1 lg (10 mmól) 3,9-bisz(3-N-tolil-amino-propil)-2-4,8,10-tetra-oxa-spiro[5,5]undekánt 80 ml n-propil35 -alkoholban szuszpendálunk. A szuszpenziót 4 órán át visszafolyatás mellett forraljuk, miközben a pH-t 1,0 és 2,2 között tartjuk. A reakció teljessé válása után a reakcióelegyből kiszűrjük az n-propilalkoholban oldhatatlan anyagokat. A szűrlétből csökken43 tett nyomáson végzett desztillálással eltávolítjuk az n-propilalkoholt. A desztillációs maradékot 100 ml forró toluollal extraháljuk. A kapott toluolos oldatot lehűtjük. Világossárga, prizmaszerű kristályok formájában 2,56 g (46,0%) N-tolil-triptamin válik ki, 45 melynek olvadáspontja 124-126 °C.

5. példa

N-acetil-N-benzil-triptamin

A 4. példa szerinti eljárással, de a 4-amino-butanal-dialkil-acetál helyett 4,91 g (10 mmól) 3,9-bisz(3-N-acetil-N-benzil-amino-propil)- 2,4,8,10-tetra-oxa55 -spiro[5,5]undekánt használva, és a reakcióelegy pH-értékét 1,2 és 2,0 között tartva szilárd desztillációs maradékot állítunk elő. Ezt elkeverjük 50 ml víz és 100 ml kloroform elegyével, majd a kloroformos fázist elválasztjuk a vizes fázistól. A kapott klo60 roformos oldatot vízzel mossuk, mindaddig, míg a mosóvíz semleges nem lesz. A mosás után visszamaradt kloroformos oldatból a kloroformot csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A visszamaradt vörösesbarna olajos anyagot megemelt hőmérsékleten feles oldjuk 100 ml metanolban, majd az oldatot jéggel lehűtjük. Világossárga tűs kristályok formájában

4,37 g (74,7%) N-acetil-N-benzil-triptamint kapunk, amelynek olvadáspontja 120-121 °C.

6. példa

N-butiril-triptamin

2,38 g (22 mmól) fenilhidrazint feloldunk 100 ml izopropanolban, majd 4,38 g (23 mmól) p-toluol-szulfonsavat és 4,15 g (10 mmól) 3,9-bisz(3N-butiril-amino-propil)-2,4,8,10-tetra-oxa-spiro[5,5]undekánt adunk az oldathoz. Az elegyet 6 órán át visszafolyatás mellett, keverés közben forraljuk, miközben a pH-értéket 1,5 és 3,0 között tartjuk. A reakcióelegyet lehűtjük, és az oldhatatlan anyagokat kiszűrjük a reakcióelegyből. A szűrletből csökkentett nyomáson végzett desztillálással eltávolítjuk az izopropanolt. A desztillációs maradékot, amely barna olajos folyadék, 100 ml forró benzollal extraháljuk, majd a benzolos oldatot lehűtjük szobahőmérsékletre, és egy éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. 2,40 g (52,1%) N-butiril-triptamint kapunk fehér kristályos anyag formájában, amely 87-88,5 °C-on olvad.

7. példa

N -b enzil- triptamin-hidroklorid

4,33 g (40 mmól) fenil-hidrazint feloldunk 50 ml vízben, majd az oldat pH-ját 10%-os vizes sósav-oldattal 2,48 értékre állítjuk be. Az oldatot felmelegítjük 98 °C-ra, majd egy óra alatt, keverés közben, hozzácsepegtetjük 4,54 g (10 mmól) 3,9-bisz(3-N-benzil-amino-propil)-2,4,8,10-tetra-oxa-spiro[ 5,5 ]undekán 50 ml vízzel készült szuszpenzióját, amelynek pH-ját 10%-os vizes sósav-oldattal 1,00-ra állítottuk be. Az adagolás alatt az elegy pH-ját 0,8 és 2,0 érték között, a hőmérsékletet pedig 98 °C-on tartjuk. A reakcióelegyet 3 órán át a fenti körülmények között tartjuk, majd jéggel lehűtjük. A kivált világospiros szemcsés anyagot kiszűijük.

3,10 g (54,0%) nyers terméket kapunk. Ezt etilalkoholból átkristályosítva fehér lemezes kristályok formájában tiszta N-benzil-triptamin-hidrokloridot kapunk, amely 232—233 °C-on olvad.

8. példa

N-ciklohexil-triptamin-hidroklorid

A 7. példa szerinti eljárást követjük azzal az eltéréssel, hogy 4-amino-butanal-dialkil-acetál helyett

4,39 g (10 mmól) 3,9-bisz(3-N-ciklohexil-amino-prop i 1) - 2,4,8,10-t etra-oxa-spiro[ 5,5] undekánt hasz nálunk. A reagáltatás során a reakcióelegy pH-értékét 0,8-1,8 között tartjuk- A reakció teljessé válása után a reakcióelegyet lehűtjük szobahőmérsékletre, és kiszűijük a kivált szemcsés anyagot. így 3,52 g (63,1%) N-dklohexil-triptamin-hidrokloridot kapunk. A porszerű anyagot etanolból átkristályosítva fehér, lemezes kristályok formájában kapjuk a tiszta N-ciklohexil-triptamin-hidrokloridot, amelynek olvadáspontja 241-244 °C.

9. példa

Ν K -dimetil-triptamin

3,30 g (10 mmól) 3,9-bisz(3-N₎N-dimetil-amino-propil)-2,4,8,10-tetra-oxa-spiro[5,5]undekánt feloldunk 50 ml vízben, majd az oldat pH-ját 85%-os vizes foszforsav-oldattal 0,8-ra állítjuk be. Külön feloldunk 2,16 g fenil-hidrazint 50 ml vízben, majd az oldat pH-értékét 85%-os vizes foszforsav-oldattal 3,67-re állítjuk be. Az oldatot keverés közben felmelegítjük 100 °C-ra, majd egy óra alatt, állandó keverés közben hozzácsepegtetjük az undekán-vegyület oldatát, miközben a pH-t 1,0 és 2,5 érték között, a hőmérsékletet pedig 100 °C-on tartjuk. A reakcióelegyet további 2,5 órán át változatlan körülmények között tartjuk. A reakció teljessé válása után, a reakcióelegyet 48%-os vizes nátrium-hidroxid oldat hozzáadásával erősen meglúgosítjuk. A reakcióelegyet kétszer 50 ml kloroformmal extraháljuk. A klorofonnos extraktumokat egyesítjük, vízzel mossuk, míg a mosóvíz semleges nem lesz, majd a kloroformot. ledesztilláljuk. A barna, olajos desztillációs maradékot kétszer 50 ml forró n-hexánnal extraháljuk. Az n-hexános extraktumot egy éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Világossárga tűs kristályok formájában NJM-dimetil-triptamin válik ki a reakcióelegyből. A kristályokat kiszűrve 2,67 g (84.1%) terméket kapunk, amely 44,5—46°C-on olvad.

10. példa

1-Fenil-triptamin-hidroklorid előállítása

2,21 g (10 mmól) 1,1-difenÚ-hidrazin-hidroklorid-sót feloldunk 40 ml vízben, és az oldatot keverés közben 90 °C-ra melegítjük. Ezen a hőmérsékleten keverés közben, egy óra alatt hozzácsepegtetjük 1,33 g (10 mmól) 4-amino-butanal-dimetil-acetál 40 ml vízzel készült oldatát, amelynek a pH-ját előzetesen 10%-os vizes sósav-oldattal 1,90-re állítottuk be. Adagolás közben ügyelünk arra, hogy a reakcióelegy pH-ja 1,5 és 2,6 érték között, a hőmérséklet pedig 100°C-on maradjon. A reakcióelegyet további 3 órán át, keverés közben változatlan körülmények között tartjuk. A reakció teljessé válása után a reakcióelegyet jéggel lehűtjük, és a kapott fekete kristályos anyagot kiszűijük a reakcióelegyből. A fekete kristályokat izopropanolból átkristályosítva fehér, lemezes kristályok formájában 1-fenil-triptamin-hidroklorid-sót kapunk. Kitermelés: 2,00 g (73,3%), a termék 268 °C-on bomlás közben olvad.

L

-511

11. példa

-Benzil-triptamin-hidroklorid

A 10. példa szerinti eljárást követjük azzal az eltéréssel, hogy 2,35 g (10 mmól) 1-benál-l-fenil-hidrazint használunk 2,17 g (10 mmól) 4-amino-butanal-dietil-acetál helyett, és a reagáltatás során a pH-értékét 2,0 és 3,0 között tartjuk. A reakció teljessé válása után a reakcióelegyet kétszer 50 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos extraktumokat egyesítjük, majd csökkentett nyomáson ledesztilláljuk a kloroformot. A világossárga folyadék formájában visszamaradt desztillációs maradékot szobahőmérsékleten hagyjuk megszilárdulni, majd feloldjuk etilalkoholban.

Az etilalkoholos oldatot elkeveijük kevés etilacetáttal, és az elegyet jéggel lehűtjük. 1,64 g 1-benzil-triptamin-hidrokloridot kapunk fehér, apró, tűs-kristályok formájában. Kitermelés: 57,1%, olvadáspont: 176,5-178 °C.

12. példa

-Metil-triptamin- hidroklorid

A 10. példa szerinti eljárást követjük, azzal az eltéréssel, hogy 1,90 g (12 mmól) 1 -metil- 1-fenil-hidrazint oldunk fel 40 ml vízben; 1,37 g (5 mmól) ATU-t oldunk fel 40 ml vízben, és az oldat pH-ját 2,48-ra állítjuk be; és a reakcióelegy pH-ját 2,3-3,2 értéken tartjuk.

A reakció teljessé válása után a reakcióelegyet csökkentett nyomáson addig töményítjük, míg térfogata eredeti térfogatának körülbelül 1/3-ára nem csökken, majd a betöményített oldatot jéggel lehűtjük. A kapott kristályokat szűréssel elkülönítjük. 1,80 g (85,3%) 1-metil-triptamin-hidrokloridot kapunk, fehér, lemezes kristályok formájában. A kristályokat izopropanolhól átkristályosítva fehér, tűs kristályok formájában 200,5—201 °C-on olvadó terméket kapunk.

13. példa

5-Metil-triptamin-hidroklorid

Egy (A) oldatot készítünk úgy, hogy 40 ml vízhez 2,69 g p-tolil-fenil-hidrazint adunk és az elegy pH-értékét 10%-os vizes sósav-oldattal 2,65-re állítjuk be. Az oldatot keverés közben 97 °C-ra melegítjük. Ezután egy (B) oldatot készítünk úgy, hogy 2,58 g (20 mmól) 4-amino-butanal-dimetil-acetált feloldunk 30 ml vízben, és az oldat pH-ját 2,60 értékre állítjuk be 10%-os vizes sósav-oldat hozzáadásával. A (B) oldatot egy óra alatt hozzácsepegtetjük az (A) oldathoz, miközben a pH-értéket

1,7-2,6 között tartjuk. Ezután a reakcióelegyet felmelegítjük 100 °C-ra, és pH-értékét 1,7-2,6 tartományban tartva keveréssel, 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Ezután a reakcióelegyet jéggel lehűtjük. Az 5-metil-triptamin-hidroklorid narancssárga lemezes kristályok formájában kiválik a reak cióelegyből. A kristályokat kiszűrve 3,72 g (88,3%) terméket kapunk. A kristályokat etanolból átkristályosítva világossárga tűs kristályok formájában tiszta 5-metil-triptamin-hidrokloridot kapunk, amely 293 °C-on bomlás közben olvad.

Ugyanezzel az eljárással, de az (A) oldat elkészítéséhez 3,49 g p-tolil-fenilhidrazin-hidrokloridot oldva fel 50 ml vízben, a fentivel azonos eredményt kapunk.

14.-17. példák

A 14,—17. példákban az 1. táblázatban megadott vegyületeket állítjuk elő az ugyanebben a táblázatban feltüntetett kiindulási anyagokból. Az

1. táblázatban ezen kívül megadjuk a reakcióelegy pH-értékét a reagáltatás során, és a kapott vegyületek olvadáspontját is.

18. példa

5-Bróm-N-benzoil-triptamin-hidroklorid

1,87 g (10 mmól) p-bróm-fenil-hidrazint és 2,40 g (5 mmól) 3,9-bisz(3-N-benzoil-amino-propil)-2,4-8,10-tetra-oxa-spiro[5,5]undekánt 80 ml 1 súlyrész vízből és 1 súlyrész etilén-glikolból álló reakcióelegyhez adunk, majd az elegy pH-értékét 85%-os vizes foszforsav-oldattal 2,25-ra állítjuk be. A reakcióelegye%2;5 órán keresztül, keverés közben, visszafolyatás mellett 110°C-on tartjuk, ügyelve, hogy a pH-érték 2,0 és 2,7 között maradjon. A reakció teljessé válása után a reakcióelegyet kétszer 50 ml kloroformmal extraháljuk. A kapott kloroformos extraktumokat egyesítjük, majd vízzel mossuk. A kapott oldatból a kloroformot csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A barna, olajos folyadék formájában visszamaradó anyagot feloldjuk 50 ml forró toluolban, majd lehűtjük szobahőmérsékletre. A kapott világossárga, prizmás kristályokat kiszűijük a reakcióelegyből. 2,84 g (82,8%) 5-bróm-N-benzoil-triptamint kapunk, amely 173—174 °C-on olvad.

19. példa

5-Klór-N,N-dimetil-triptamin-hidroklorid

1,79 g (10 mmól) o-klór-fenil-hidrazin-hidrokloridot melegítés közben feloldunk 40 ml vízben. Amikor az oldat hőmérséklete elérte a 98 °C-t, 1,65 g (5 mmól) 3,9-bisz( 3-dimetilamino-propil)-2,4,8,10-tetra-oxa-spiro[5,5]undekán 50 ml vízzel készült oldatát csepegtetjük hozzá egy óra alatt. Az utóbbi oldat pH-ját 10%-os vizes sósav-oldattal előzetesen 2,04-re állítottuk be. A reakcióelegy pH-értékét 1,3-2,0 értéken tartva az elegyet 3 órán át 98 °C hőmérsékleten állni hagyjuk. A reakció teljessé válása után a reakcióelegyet betöményítjük, úgy, hogy térfogata az eredeti térfogat 1/3-ára csökkenjen. A betöményített elegyet jéggel hűtjük. A kivált szilárd, szemcsés anyagot kiszűijük, majd izopropanolhól átkristályosítjuk. 2,35 g (90,7%) 5 -klór-N,N-dimetil-triptamin-hidrokloridot kapunk, fehér, szemcsés kristályos anyag formájában, amely 192-194 °C-on olvad.

1. Tábláza!

A példa száma	Fenilhidrazin-származék	4-Amino-butanal-dialkil-acetál-származék	A reakcióelegy pH-értéke	Kapott triptamin-származék	Kitermelés %	Olvadáspont (°C)
14.	o-tolil-hidrazin	ATU	18 -2,6	7-metil-triptamin-hidroklorid	68,2	207-209
15.	p-klór-fenilhidrazin	ABM	1,0-2,1	5-klór-triptamin-hidroklorid	90,3	295-298
16.	o-klór-fenilhidrazin	ATU	1,1 -2,3	7-klór-triptamin-hidroklorid	76,4	234-234,5
17.	p-bróm-fenilhidrazin	ATU	0,9-1,8	5-bróm-triptamin-hidroklorid	92,9	255 (bomlik)

ATU

CH₂-1

H₂N(CH₂)₃CH 2^c

CH₂ —

ABM H₂N(CH₂)₃CH(OCH₃)₂

20. példa

5-Metil-N-benzil-triptamin-hidroklorid

A 19. példa szerinti eljárást követjük, azzal az eltéréssel, hogy 19,1 g (12 mmól) p-tolil-hidrazin-hidroklorid és 2,27 g (5 mmól) 3,9-bisz-(3-N-benzil-amino-propil)-2,4,8.10-tetra-oxa-s pír o[ 5.5 Jundekán oldatát használjuk, ahol az utóbbi pH-értékét előzetesen 1,51-re állítottuk be, és a reakcióelegy pH-értékét a reagáítatás során 0,8-1,2 tartofnányban tarljuk. A reakció teljessé válása után a reakcióelegyet jéggel lehűtjük. A kapott szilárd anyagot kiszűrjük a reakcióelegyből. A szemcséket 7 súlyrész etilalkohol és 3 súlytész etil-acetát elegyéböl átkristályosítjuk. 2,49 g (83,0%) 5-metil-N-benzil-triptamin-hidrokloridot kapunk, fehér, kristályos anyag formájában, melynek olvadáspontja 196-198 °C.

21. példa l-Metil-N,N-dimetil-triptamin-pikrát

A 19. példa szerinti eljárást követjük azzal az eltéréssel, hogy 1,49 g (12 mmól) 1-metil-1-fenil-hidrazint oldunk fel 40 ml vízben, és az oldat pH-értékét 10%-os vizes sósav-oldattal 2,51-re állítjuk be; a reagáltatás során ügyeltünk, hogy a pH az 1,8-2,5 tartományban maradjon. A reakció teljessé válása után a reakcióelegyet 48%-os vizes nátrium-hidroxid oldat hozzáadásával erősen meglúgosítjuk. A reakcióelegyet kétszer 50 ml kloroformmal extraháljuk. A kapott kloroformos extraktumokat egyesítjük, majd a kloroformot csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A sötétvörös olajos folyadék formájában visszamaradó desztillációs Aiaradékőt feloldjuk etilalkoholban, majd az oldathoz pikrinsav etilalkoholos oldatát adjuk. A kapott szilárd anyagot kiszűrjük, majd etilalkoholból átkristályosítjuk. A kapott, narancsszínű, lemezes kristályokat elkülönítjük. 2,91 g (72,1%) l-metil-N,N-dimetil-triptamin-pikrátot kapunk, amelynek olvadáspontja 180-182 °C.

22. példa

Triptamin-hidroklorid

200 ml-es, négynyakú, Dimroth vízelválasztó feltéttel, csepegtető tölcsérrel, hőmérővel és légmentesen záró keverővei felszerelt lombikba 50 ml 1,0 n vizes sósav-oldatot töltünk, mely 50 mmól sósavat és 4,33 g (40 mmól) fenil-hidrazint tartalmaz. Az elegyet keverés közben felmelegítjük 90 °C-ra. Ezután 5,35 g (40 mmól) 4-amino-butanal-dimetil-acetál 40 ml 1,0 n vizes sósav-oldattal készült, 40 mmól sósavat tartalmazó oldatát csepegtetjük a lombikba 2 óra alatt, a csepegtetőtölcséren keresztül. Adagolás közben a pH-t 0,8 és 1,5 között, a hőmérsékletet 90 °C-on tartjuk. Az adagolás befejeztével a reakcióelegyet további 2 órán keresztül változatlan körülmények között tartjuk. Ezután a reakcióelegyet csökkentett nyomáson betöményítjük az eredeti térfogat felére, majd jéggel lehűtjük. A triptamin hidrokloridja szemcsés kristályok formájában kiválik a reakcióelegyből. A kapott só mennyisége 5,59 g (69%), tisztasága 97% és olvadáspontja 248-249 °C.

-715

23. példa

Triptamin-hidroklorid

A 22. példa szerinti eljárást követjük, de 4-amino-butanal-dietil-acetál helyett 6,45 g (40 mmól)

4-amino-butanal-dietil-acetált használunk.

5,02 g triptamin-hidrokloridot kapunk (61%), 96%-os tisztaságban.

24. példa

Triptamin

A 22. példában leírt berendezést használva, 5,80 g (40 mmól) fenilhidrazint feloldunk 50 ml 0,1 n vizes sósav-oldatban, amely 5 mmól sósavat tartalmaz, és a kapott oldatot 78-100 °C közötti hőmérsékleten keveijük. Ezután az oldathoz 1,5 óra alatt hozzácsepegtetjük 5,48 g (20 mmól) ATU oldatát, amelynek pH-értékét vizes sósav-oldattal 7,5-re állítottuk be. A kapott reakcióelegyet további 3 órán át keveijük, miközben a hőmérsékletet 98-100 °C-on, az elegy pH-ját 0,8-2,0 értéken tartjuk.

A reakció teljessé válása után a reakcióelegy pH-ját 10 értékre állítjuk be 48%-os vizes nátriumhidroxid oldat hozzáadásával. A reakcióelegyet kétszer 100 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos extraktumokat egyesítjük, majd csökkentett nyomáson lepároljuk a kloroformot. A bepárlási maradékot desztilláljuk. 163—165 °C-on, 0,5 Hgmm nyomáson végzett desztillálással világossárga, viszkózus olaj formájában 4,54 g triptamint kapunk, ami 71%-os kitermelésnek felel meg. A triptamint forró benzolban feloldva, majd az oldatot lehűtve le mezes kristályokká alakítjuk.

25. példa

Triptamin

2,90 g (20 mmól) fenil-hidrazin-hidrokloridot feloldunk 50 ml 0,2 n vizes sósav-oldatban, amely 10 mmól sósavat tartalmaz. Az oldathoz hozzáadjuk 2,74 g (10 mmól) ATU 50 ml n-propilalkohollal készült oldatát, amelynek pH-értékét 15%-os, vizes sósav-oldattal 9,0-re állítottuk be. Az adagolást egy óra alatt, csepegtetve végezzük. Ezután 3 órán át 88 C hőmérsékleten, visszafolyatás közben melegítjük a reakcióelegyet, ügyelve, hogy a pH 0,8 és 2,0 érték között maradjon. Ezután a 22. példa szerinti betöményítést és a 24. példa szerinti pH-beállítási, extrahálási, bepárlási és desztillálási műveleteket végrehajtva 2,02 g triptamint kapunk, amely 63%-os kitermelésnek felel meg.

26. példa

Triptamin

A 22. példa szerinti berendezésben 7,23 g (50 mmól) fenil-hidrazin-hidrokloridot és 6,86 g (25 mmól) ATU-t feloldunk 100 ml vízben, és a kapott oldat pH-ját 18,32 g 10%-os vizes sósav-oldat hozzáadásával, amely 50,1 mmól sósavat tartalmaz, 3,03-ra állítjuk be. Az így elkészített reakcióelegyet 4 órán át keveijük, miközben a pH-t az 1,8-2,8 tartományban, a hőmérsékletet pedig 98 °C és 100 °C között tartjuk. A reakció teljessé válása után a reakcióelegyet a 24. példában ismertetett módon dolgozzuk fel. 5,12 g (64%) triptamint kapunk.

1. összehasonlító példa

A 25. példa szerint járunk el, azzal az eltéréssel, hogy 0,2 n vizes sósav-oldat helyett 50 ml 1 n vizes sósav-oldatot használunk, amely 50 mmól sósavat tartalmaz, és a reakcióelegy pH-ját a 0,08-0,1 tartományban, tehát rendkívül alacsony értéken tartjuk. A desztillálás után azt találjuk, hogy a kapott triptamin mennyisége csak 0,72.g, ami igen alacsony, 23%-os kitermelésnek felel meg, a desztillációs maradék pedig nagymennyiségű gyantaszerű mellékterméket tartalmaz.

27.-30. példák és

2. és 3. összehasonlító példa

Triptamin-hidroklorid

A 27.—30. példákban és a 2. és 3. összehasonlító példákban a 22. példa szerint járunk el, azzal az eltéréssel, hogy a fenilhidrazin vizes oldatának pH-értékét, az ATU hidrokloridja vizes oldatának pH-értékét, valamint a reakcióelegy pH-értékét a

2. táblázatban megadott értékekre állítjuk be. A

2. táblázatban megadjuk a reakcióelegy pH-ját a reakció teljessé válása után, valamint a kapott triptamin-hidroklorid kitermelését is.

4. összehasonlító példa

Triptamin

7,23 g (50 mmól) fenil-hidrazin-hidroklorid 80 ml 25%-os vizes sósav-oldattal készült elegyét keverés közben 80°C-ra melegítjük. A kapott oldatba 6,86 g (25 mmól) ATU 20 ml 25%-os vizes ecetsav-oldattal készült oldatát csepegtetjük, egy óra alatt. A reakcióelegyet további 20 órán át 80 °C-on keveijük, miközben a pH-t a 6,0-6,5 tartományban tartjuk. A reagáltatás befejezése után a kapott reakcióelegyet vékonyréteg-kromatográfiásan dolgozzuk fel, az előhíváshoz etil-acetát, izopropilalkohol és 28%-os vizes ammónium-hidroxid oldat 45 :35 : 30 térfogatarányú elegyét használva. A szín-előhíváshoz 0,2% ninhidrint tartalmazó etilalkoholt alkalmazunk. A kapott reakcióelegy olyan kis mennyiségben tartalmaz triptamint, hogy mennyiségét vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel nem sikerült meghatározni.

-817

2. Táblázat

A példa száma	A fenilhidrazin hidrokloridja vizes oldatának pH-értéke	Az ATU hidrokloridja vizes oldatának pH-értéke	A reakcióelegy pH-értéke a reakció során	A reakcióelegy pH-értéke a reakció után	A triptamin-hidroklorid kitermelése (%)
27.	1,5	9,0	1,5-4,0	3,75	71
28.	2,35	7,0	1,8-2,4	2,75	66
29.	3,0	5,0	2,2-3,3	2,72	66
30.	2,35	3,0	1,8-2,5	2,30	57
összehasonlító példa
2.	1,5	11,0	4,5-5,7	5,94	-
3.	1,5	1,0	0,5-0,65	0,75	_*

Megjegyzés: * nagymennyiségű melléktennék keletkezik

31. példa

Triptamin

A 22. példa szerinti berendezésben 4,33 g (40 mmól) fenilhidrazin 0,9 n vizes sósav-oldattal készült oldatát töltjük, amelynek pH-értéke 3,0. Ehhez az oldathoz 1,5 óra alatt, 98-100 °C-on hozzácsepegtetünk 50 ml oldatot, amelyet 5,48 g (20 mmól) ATU vízben való feloldásával, majd a pH-érték vizes sósav-oldattal 3-ra történő beállításával állítottunk elő. A reakeióelegyet az adagolás befejeztével további 3 órán át 98-100 °C-on keverjük, miközben a pH-értéket a 2,0-3,0 tartományban tartjuk. A reakció teljessé válása után a reakcióelegy pH-értéke 2,61. A reakcióelegy pH-ját 25%-os vizes nátrium-hidroxid oldat hozzáadásával 10,0-ra állítjuk be, majd kétszer 100 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos extraktumokat egyesítjük, és a kloroformot csökkentett nyomáson lepároljuk. A bepárlási maradékot csökkentett nyomáson desztilláljuk. A 163-165 °C-on, 0,5 Hgmm nyomáson kapott desztillátum triptamin.

Kitermelés: 4,36 (68%).

32. példa

T riptamin-hidroklorid

5,42 g (37,5 mmól) fenil-hidrazin-hidrokloridot feloldunk 50 ml vízben, és az oldatot a 22. példában ismertetett berendezésbe töltjük, majd 90 °C-ra melegítjük. 3,23 g (25 mmól) 4-amino-butanal-dimetil-acetált feloldunk 50 ml vízben, az oldat pH-értékét 15%-os vizes sósav-oldattal 4,23-ra állítjuk be, majd a kapott oldatot 1,5 óra alatt hozzácsepegtetjük az előző oldathoz. Ezután a reakeióelegyet 2,5 órán át °C-on, visszafolyatás közben forraljuk, miközben a pH-t 2,0-2,8 között tartjuk. A reakció teljessé válása után a reakeióelegyet az eredeti térfogat felére töményítjük, a betöményített elegyet jéggel lehűtjük, és a triptamin nyers hidrokloridját kiszűrjük. A nyersterméket 85 súly% etanol és 15 súly% víz elegyéből átkristályosítjuk. 3,61 g triptamin-hidrokloridot kapunk, prizmaszerű kristályok formájában, amelyek olvadáspontja 247-249 C. Kitermelés: 62,0%.

33. példa

Triptamin

A 31. példa szerint járunk el, de az ATU oldat pH-ját 2,95-re állítjuk be, 85%-os vizes foszforsav-oldatot használva a vizes sósav-oldat helyett, majd az ATU oldat adagolása után a reagáltatást 5,5 órán át folytatjuk, miközben a reakcióelegy pH-ját 50 1,8-2,5 értéken tartjuk. 2,83 g (44,1%) triptamint kapunk.

34. példa

Triptamin

A 31. példa szerint járunk el, azzal az eltéréssel, hogy az ATU oldat pH-értékét 2,37-re állítjuk be, 50%-os vizes kénsav-oldat felhasználásával a sósav vizes oldata helyett, és az ATU oldat hozzáadása után a reagáltatást 3 órán át, 1,2-2,1 pH-értéken vé65 gezzük. 3,61 g (56,3%) triptamint kapunk.

-919

35. példa

Triptamin

2,70 g (25 mmól) fenil-hidrazint és 3,43 g (12,4 mmól) ATU-t feloldunk 50 ml n-propil-alkoholban, majd a reakcióelegy pH-értékét p-toluol-szulfonsavval 3,5-re állítjuk be. A reakcióelegyet 4 órán át 97 °C-on, visszafolyatás közben forraljuk, miközben a reakcióelegy pH-ját 2,1-3,0 értéken tartjuk. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük szobahőmérsékletre, 4,00 g triptamin-p-toluol-szulfonsav só válik ki, ami 48,1%-os kitermelésnek felel meg. A kristályokat feloldjuk vízben, és a vizes oldatot vizes nátrium-hidroxid oldattal meglúgosítjuk. Ennek hatására tiszta triptamin bázis válik ki az oldatból, amit benzolból végzett átkristályosítással tisztítunk.

36. példa

Triptamin

16,25 g (0,15 mól) fenil-hidrazin 100 ml vízzel készült elegyéhez annyi 15%-os vizes sósav-oldatot adunk, hogy az elegy pH-értéke 3,0 legyen. A kapott oldatot keverés közben 98 °C-ra melegítjük. A kívánt hőmérséklet elérése után a fenil-hidrazinos oldathoz egy óra alatt hozzácsepegtetjük 13,12 g (0,10 mól) 2-(3’-amino-propil)-l,3-dioxa-pentán 80 ml vízzel készült oldatát, amelynek pH-értékét előzetesen 15%-os vizes sósav-oldattal 7,0-re állítottuk. Az adagolás befejeztével a reakcióelegyet visszafolyatás közben 3 órán át 98 °C-on tartjuk. A reakció időtartama alatt a reakcióelegy pH-értéke

2,5 és 3,4 között volt. A reakció teljes lejátszódása után a reakcióelegyet engedjük lehűlni szobahőmérsékletre. A lehűlt reakcióelegyet 48%-os vizes nátrium-hidroxid oldat hozzáadásával erősen meglúgosítjuk, majd kétszer 50 ml kloroformmal extraháljuk. Az extraktumot csökkentett nyomáson desztillálva a kloroformot eltávolítjuk. 10,0 g triptamint kapunk, amelynek forráspontja 172-176 °C/ /2 Hgmm, ami 62,7%-os kitermelésnek felel meg.

37. példa i

T riptamin-hidroklorid

8,11 g (75 mmól) fenil-hidrazin 80 ml vízzel készült elegyének pH-értékét 15%-os vizes sósav-ol\ dattal 2,4-re állítjuk be.

A kapott oldatot keverés közben 95 °C-ra melegítjük. A kívánt hőmérséklet elérése után a fenilhidrazinos oldathoz 45 perc alatt hozzácsepegtetjük 9,78 g (50 mmól) 2-(3’-amino-propil)-4-metil-l,3-di, oxahexán 40 ml vízzel készült oldatát. A reakcióelegyet 1,5 órán át visszafolyatás mellett 95 °C _x hőmérsékleten tartjuk. A reakció teljessé válása után a reakcióelegy pH-értéke 2,0. Az elegyet jéggel lehűtjük, és közönséges konyhasót keverünk a lehűlt reakcióelegyhez, a nyers triptamin-hidroklorid kicsapása céljából. A csapadékot elkülönítjük a reak10 cióelegyből, és etilalkoholból átkristályosítjuk. 5,2 g triptamin-hidrokloridot kapunk, ami 53% kitermelésnek felel meg.

38. példa

1-(2-( 3-ind öli 1) -etil] -piperidon

1,74 g (12 mmól) fenilhidrazin-hidrokloridot és

2,15 g (10 mmól) 7-(2-oxo-piperidil)-butanal-dimetil-acetált feloldunk 80 ml etilén-glikol-monometil-éterben. Az oldatot visszafolyatás mellett 2 órán át forraljuk. Ezalatt az oldat pH-értéke 1,3 és 2,5 között van. A reakció teljessé válása után az etilén-glikol-monometil-étert csökkentett nyomáson elkülönítjük. A maradékot elkeveijük 100 ml kloroformmal és 50 ml vízzel. A kapott kloroformos fázist elkülönítjük, majd vízzel mossuk, és a kloroformot csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A kapott maradékot kétszer 50 ml forró benzollal extraháljuk. A kapott benzolos oldatokat egyesítjük, és lehűtjük szobahőmérsékletre. 1,52 g (63%) 1-(2-(3-indolil)-etil]-piperidon válik ki, fehér, tűs kristályok formájában. Olvadáspont: 152-154 °C.

Claims

Szabadalmi igénypontok:

1. Eljárás (I) általános képletü triptamin-származékok — a képletben

R jelentése hidrogénatom, halogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport;

R¹ jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport vagy 7-11 szénatomos fenil-alkil-csoport;

R² jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy 7-11 szénatomos fenil-alkil-csoport;

R³ jelentése hidrogénatom, 1—6 szénatomos alkilcsoport, 5 -7 szénatomos cikloalkilcsoport vagy egy R⁴-CO- általános képletü csoport, melyen belül

R⁴ 1 -5 szénatomos alkilcsoportot vagy adott esetben 1—4 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített fenilcsopoitot jelent; vagy /R² az -N általános képletü csoport egy \_r3

1 értéke 4 vagy 5, a

- — vonal adott esetben jelenlevő kötést jelent előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletü fenil-hidrazin-származékot - a képletben R és R¹ a tárgyi körben megadott jelentésű — vagy savaddíciós sóját egy legalább egy (III) általános

-1021 képletü csoportot tartalmazó 4-amino-butanal-dialkil-acetállal — a képletben R², R³ és a - — vonal a tárgyi körben megadott jelentésű - vagy savaddíciós sójával reagáltatunk, vizet és/vagy hidrofil szerves oldószer(eke)t tartalmazó erős savval és/vagy egy erősen savas ioncserélő gyantával 0,8-4,0 értékre beállított pH-jú közegben, majd egy kapott savaddíciós sóból a megfelelő, (I) általános képletü szabad bázist ismert módon felszabadítjuk. (Elsőbbsége: 1980. II. 08.)
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a reagáltatást 2,0 és
3,5 közötti pH-értéken végezzük. (Elsőbbsége: 1980. II. 08.)

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jeliémezve, hogy a reagáltatást 60— -140 °C-on végezzük. (Elsőbbsége: 1980. II. 08.)
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy hidrofil szerves oldószerként metilalkoholt, etilalkoholt, propilalkoholt, etilén-glikolt, glicerint, glikol-étereket vagy dioxánt ⁵ használunk. (Elsőbbsége: 1980. II. 08.)
5. Az 1, igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a pH beállítását egy vagy több következő savval végezzük: sósav, kénsav, foszforsav, benzol-szulfonsav és p-toluol-szulfonsav.

¹⁰ (Elsőbbsége: 1980. II. 08.)
6. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja triptamin előállítására, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként fenil-hidrazint vagy savaddíciós sóját és egy olyan 4-amino-butanal-dialkil-acetált ¹⁵ vagy savaddíciós sóját használjuk, amelynek (III) általános képletü részében R² és R³ egyaránt hidrogénatomot jelent. (Elsőbbsége: 1979. II. 08.)

1 lap képletekkel