HU180218B - Új eljárás intravénásán beadható γ-globulin előállítására - Google Patents

Description

Új eljárás intravénásán beadható γ-globulin előállítására

A találmány tárgya uj eljárás intravénásán beadhatófl^-globulinok, illetve ezeket a Τ'-globulinókát tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására·

Az emberi vér plazmából származó immunglobulin-G frakció antitesteket tartalmaz számos virus és baktérium ellen. Az immunglobulinok nagyszámú kóros állapot klinikai kezelésénél hatásosak, például a következő esetekben:

1/ genetikusán és betegségből eredően antitest-hiányban szenvedő személyeknél fertőzések, speciálisan staphylococcus-, pneumococcus-, streptococcus- és H. influenza-fertőzések megelőzésére es gyógykezelésére,

2J normál immunglobulin-szinttel rendelkező pacienseknél vírusfertőzések, például hepatitis-. polio-, kanyaró-, rubeola-f veszettség-, herpes- és parotiíis-fertózések ellen, vagy tetanusz és fennálló Rh-óssaeférhetetlenség megelőzésére, továbbá

3/ súlyos baktériumfertőzések, igy Staphylococcus-, Coli-, Pseudomonas-, Ryocyanaeus septicemia-fertőzések és némely vírusfertőzés, például Herpes Zoster fertőzés kezelésére.

Az immunglobulinok klinikai alkalmazásának valamennyi lehe-* tősége az alábbi okokból nem valósult még meg: milliószámra adtak már be intramuszkulárisan immunglobulin-dó‘zisokat a később ismertetendő következményekkel, az intravénásán beadott készítmények azonban igen gyorsan lebontódnak. és túlságosan kis dózisokat is használtak. A humán <JH-globulinók . legtöbb baktériumellenes antitestje a felső légutakban, a bőrön

-1180218 óa a gyomor-bél-rendszerben található mikroorganizmusok ellen irányul. Egy kísérleti in vivő fertőzés leküzdéséhez szükséges *y*-globulin mennyisége¹ az inokulátumban lévő fertőző organizmusok számával arányos. Ezt a tényt Pseudomonas aeruginosa, Ei ooli, Ftoteus és Staphylococcus aureus esetében bizonyították.

A Tp-glQbulin szükséges mennyisége azonban arányos a mindenkor fennálló specifikus antitest-szinttel is. Klóramfenikollal szinergatikus hatás lép fel^ de más antitestek csak additív hatásúak.

Humán immunglobulinokat nagy mennyiségben először 1945-50ben Harvardban, F.J. Oohn laboratóriumában izoláltak. Nagyon hamarosan megfigyelték, hogy ezeknek a készítményeknek intravénás injekcióban történő beadása egyes pácienseknél sokkreakciókat idéz elő, és később megállapították, hogy ezeket a sokkreakciókat az lg G /immunglobulin G/ készítmények antikomplementer aktivitása okozza. Ez az antikomplelenter aktivitás a frakoionálás alatt képződött lg G-aggregátumokra vezethető vissza.

Az immunglobulinok intravénás beadásával kapcsolatos sokkreakciókat tekintetbe véve, ezeket a terápiásán értékes anyagokat intramuszkulárisan alkalmazták. Az immunglobulinok intramuszkuláris.beadása azonban több okból hátrányos:

a/ az i.m. injekció fájdalmas b/ a beadható mennyiség korlátozott,

0/ az injekció helyén fellépő proteolizis csökkenti a rendelkezésre álló lg G mennyiséget, és d/ maximális vérszintet csak 3-4 nap után érnek el, ami azokban az esetekben, ahól közvetlenül az injekció után magas vérszint szükséges, igen komoly hátrányt jelent;

Az immunglobulinok intravénás beadása tehát a klinikai alkalmazás tágabb lehetőségeit kínálja, mivel az lg G teljes dózisa azonnal a véráramba jut, anélkül, hogy az injekció helyén lebomlana. és lényegesen magasabb vérszint érhető el. Ezek a megfontolások meggyorsították a kutatást intravénás beadásra alkalmas, csökkent antikomplementer aktivitású lg G előállítási eljárására. A kidolgozott eljárások alapja az aggregátumok antikomplementer tulajdonságainak kiküszöbölését célzó proteolitikus vagy kémiai kezelés. ------------------------------------------------------------Ismeretesek a következő előállítási módszerek:

Γ. Immunglobulinok pepszines kezelése.

A proteint nagymértékben lebontják antitest-fragmentumokra /5 S, F /ab’/g/.' .A protein használhatóságát baktériumos fertőzések leküzdésére korlátozza az a körülmény, hogy csak rövid felezési idővel rendelkezik /kb. 30 óra, mig a negativ lg G-nél 20-30 nap/. Antigénnel kombinálva az 5 S-fragmentumok nem, kötöttek meg komplementet. A megelőzésben-nincs jelentősége;

2;’ Plazminnal kezelt immunglobulinok;

Ennek a készítménynek több mint 60 %-a fragmentumokra /F ab és F c/ bomlik. A visszamaradó 7S-globulin normális felezési idővel rendelkezik /3 vagy 4 hét/, de antitest-spektruma korlátozott.

3'. 4 pH-értéknél kezelt immunglobulin.

Ez a készítmény hajlamos arra, hogy tárolásnál antikomplemanterré váljék, .Elviselhetőségé ezért korlátozott', és nagy

-21802 8 dózisok nem adhatók be. Felezési ideje valamivel kisebb /12-14 nap/, és baktériumellenes hatása előre nem látható mértékben redukált.

4. ρ-Propiolaktonnal kezelt immunglobulin.

A molekulák erősen modifikálódnak, ezáltal valószínűleg uj antigén-determinánsokat képeznek. A felezési idő kb. 10 nap, A bakteriológiai hatás kisebb.

Az lg G négy alosztálya a proteolizis iránt különböző érzékenységgel rendelkezik. A pepszin-, plazmin- és 4 pH /pepszin/-készitmények ennek megfelelően a kezeletlen lg G-től alosztály-eloszlásukban jelentősen különböznek.

Mint már említettük, az lg G intravénás beadásánál a sokkreakciót előidéző antikomplementer aktivitást azoknak az aggreÍátumoknak a jelenléte okozza, amelyek a használatos frakcionáási eljárásokkal végzett frakcionálás során képződnek. A fentemlitett készítményeknél ezeket az aggregátumokat képződésük után megbontják, a legtöbb esetben kémiai vagy enzimatikus utón. Ez a bontás azonban az lg G bizonyos fokú degradálását és ennek következtében az aktivitás csökkenését is előidézi, igy ezek a készítmények nem olyan hatásosak, mint kívánatos lenne. Olyan eljárások kidolgozásával is foglalkoztak, amelyek során az aggregátumok képződését meggátolják, és olyan lg G készítményeket állítanak elő, amelyek lényegileg nem mutatnak antikomplementer aktivitást. Az 1974. junius 6-án nyilvánosságra hozott Német Szövetségi Köztársaság-beli 2 357 800 számú szabadalmi leírás ismertet egy eljárást intravénás beadásra alkalmas j -g lob ulin előállítás ára. Ennél az eljárásnál - mint a ^-globulin előállítására szolgáló más ismert eljárásoknál is kiindulóanyagként viszonylag tiszta ^-globulin-frakcióra van szükség. Dj ennél jelentősebb az a tény, hogy az ily.módon előállított Tf -globulin intravénás beadásnál meg mindig igen nagy antikomplementer aktivitást mutat.

Javasolták azt is /3 763 135 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás/, hogy intravénás beadásra alkalmas anyagot a III frakcióból /Cohn/ állítsanak elő. A találmány szerinti eljárás azonban lényegesen nagyobb kitermelést biztosit, és a termék sokkal kevesebb antikomplementer anyagot tartalmaz.

Ar -globulin intramuszkuláris beadására vannak “Food and Drug Administration /FDA/ szabványok, de az intravénás beadásra nincsenek. Ilyen szabványokra azonban szükség van abból a célból, hogy megkülönböztethessük azokat a 0-globulinókát, amelyek érzékeny személyeknél intravénás beadásnál sokkszerű reakciókat okoznak, és azokat a -g lob u linó kát, amelyek ilyen reakciókat nem idéznek elő.

Az utolsó 15 évben bebizonyosodott, hogy még igen érzékeny pácienseknél sem figyeltek meg klinikai szimptómákat, ha az antikomplementer aktivitás elég alacsony volt. Hivatkozva Mayer standard-tesztjelnek’egységeire /Experimental Immunochemistry, E.A. Kábát und M.M'. Máyer, zweite Auflage, S. 133, Thomas, Springfield, Illinois, 1961/ a biztonságos koncentráció 0,04-0,02 egység vagy kevesebb antikomplementer anyag 1 mg immuglobulin-G-re, ez lehet valamivel nagyobb is, mint 0,04. Reakciókat általában csak akkor tapasztalnak, ha az antikomplementer anyag 0,4 egyqég/rag nagyságú. Valamely fi-globulin-képzitmény intravénásán történő felhasználásának - aminél a mellékreakciók kiküszöbölése szükséges - feltétele, hogy az anti-3180218 komplementer aktivitás igen alacsony szintű legyen. Klinikailag biztonságos és hatásos készítmény előállításához szükségei hogy a fiziológiai antitest-aktivitást és specifitást megtartsuk. «V

A találmány tárgya eljárás -globulin előállítására, ahol az aktív T-globulin-molekula tulajdonságait - antitest-spektrumát és lg G alosztály-megoszlását - megtartjuk, a termék antikomplementer aktivitású aggregátumokat lényegileg nem tartalmaz, biztosan és hatásosan alkalmazható intravénás beadáshoz és felezési ideje legalább 3-4 hét.

A 2 606 118 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánossá^rahozatali iratból ismeretes egy eljárás, amely 0,020 egységnél kevesebb antikomplementer anyagot tartalmazó, intravénás injekcióhoz alkalmas terméket eredményez. Az antikomplementer anyag mennyiségét Kábát és Mayer módszerével Qoxperimental Immunochemistry, 2. kiadás, 224. oldal /Thomas kiadó, Springfield, Illinois, 1961/3 határozták meg. A találmány szerinti eljárással azonban más frakcionálási körülmények között olyan terméket állítunk elő, amelynek pH-értéke a fiziológiás tartományon belül van, és amelynek antikomplementer aktivitása még a liofilizálás alatt sem nő. Ez utóbbi volt a hátránya valamennyi ismert eljárásnak.

A találmány szerinti eljárással előállított termék antikomplementer aktivitása oly csekély, hogy a fenti módszerrel nem határozható meg. A fenti ismert vizsgálati módszer körülményeit eg^ uj meghatározási eljáráshoz úgy kell módosítani, hogy a vörös vérsejtek száma a tizedrészére csökkenjen. A komplement ennek megfelelően csökken, és igy az eljárás tiz-tizenegyszer érzékenyebbé válik. Ilyen módon meghatározhatjuk az uj termék antikomplementer aktivitását: ez 0,0005 -.0,0025 egység/mg, mig az említett német szövetségi köztársaságbeli leírás eljárása szerinti termék 0,010 - 0,020 egység antikomplementer anyagot tartalmaz 1 mg-ban. A találmány szerinti eljárással előállíthatunk olyan liofilizált készítményt, amely hosszú élettartamú és könnyen használatra kész formájúvá alakítható.

A találmány célkitűzésének megfelelően a ö -globulint a Cohn és társai féle, emberi vérből könnyen előállítható II+III plazmaprotein-frakcióból £j. Am. Chem. Soc. 68, 459-457 /19460 kapjuk. Ezt a plazmafrakciót - amely más proteinek mellett csaknem az összes immunglobulint tartalmazza és proteintartalma 25 - 50% - ujfrakcionálási technikának vetjük alá, amely megakadályozza az ismert frakcionálási módszerek alkalmazásénál képződő aggregátumok keletkezését és amely antikomplementer aktivitástól gyakorlatilag teljesen mentes, és igy intravénás beadásra alkalmas aktív '^p-globulint eredményez.

Egy másik értékes nyersanyag-forrás a II plazma frakció anyaga, amely mint immun-szérumglobulin könnyen előállítható. Ez az anyag nem költséges, mint liofilizált por vagy fagyasztott paszta stabil, és hepatitis-vírusoktól mentes. A II+III frakció anyagához hasonlóan dolgozható fel.

Értékes kiindulási anyag még a megfelelő plazmafrakciókat tartalmazó placenta-extraktum.

A találmány szerint úgy járunk el, hogy a Cohn-féle II+III vagy II plazmafrakció pasztáját vagy ezeket a plazmafrakciókat tartalmazó pia cent a-extrakt uniót

-4180213 a/ 4,9-6 pH-értéken, pirogén anyagoktól mentes vízzel, amelynek ionerősségét úgy állítottuk be, hogy vezetőképessége lényegében 300.10° cm¹ ohm^-1 legyen, extraháljuk;

b/ a szűrt extraktumból a szennyeződéseket polietilénglikolnak 4 s/tf.%-ig terjedő koncentrációban való hozzáadásával leválasztjuk;

c/ a további szennyeződéseket ' -6-tól +10°0-ig terjedő hőmérsékleten etanolnak 4-12 s/tf.% koncentrációig való hozzáadásával választjuk le;

d/ a szennyeződések kiszűrése után a szürletböl 7-8,2 pH-értéken -6-tól +20°G-ig terjedő hőmérsékleten az etanolkoncentrációjának 25 tf./tf.%-ig vagy a polietilénglikol koncentrációjának 12 s/tf.%-ig való növelésével a 'T'-globulint leválasztjuk és elkülönítjük. ^v

Az /a/ művelet szerinti extrahálást előnyösen 5,1 pH-értéken végezzük. 25-45 liter, előnyösen 30 liter pirogén anyagokból mentes vizet használunk 1 kg pasztához; ennek proteintartalma 25-30 %. A pH-érték beállításához bármely nem-toxikus gyógyászatilag elfogadható szerves vagy szervetlen sav, például ecetsav, tejsav* citromsav, sósav, kénsav stb. használható. A vízben nem oldódott anyagot szűréssel elkülönítjük és a szürletet a /b/. /c/ és /d/ művelet szerinti frakcionált leválasztásnak vecjük alá. A /d/ művelet előnyös pH-értéke 8 körül van. Az első két frakcionált leválasztással a szennyezéseket távolitjuk el, az utolsó művelettel a kívánt ‘^r-globulint kapjuk. A használt polietilénglikol molekulasúlya előnyösen 4000-12000. A pH-érték beállításához bármely, nem-toxikus, gyógyászatilag elfogadható szervetlen bázis használható.

A találmány szerinti eljárás részleteit a példákkal szemléltetjük, anélkül, hogy a találmány oltalmi körét ezekre kor-» látoznánk. A példákban megadott hőmérséklet-értékek °Ő-ban értendők.

1. példa

A II+III Cohn-féle frakciók [j. Am. Chem. Soc. 68, 459-475 /1946/j pasztáját 0-5 -on 30 liter/kg paszta pirogén anyagoktól mentes desztillált vízben szuszpendáljuk /20-50 liter viz használható/. A szugzpenzió pH-értékét hígított ecetsavval 5,1-re /pH-tartomány; 4,9-6,0/ beállítjuk, de más. említett savat is használhatunk. Ezután a szuszpenziót 0-5 -on szűrjük vagy centrifugáljuk, és a maradékot eldobjuk. A szürlethez polietilénglikolt adunk, úgy, hogy annak koncentrációja 4 % polietilénglikol 4000 /PEG 4000/ legyen, de PEG 6000 és 12 000 is használható. Az 1 óra alatt képződő csapadékot eldobjuk, mint az előző lépésnél. A szürletet ezután 6 % /4-12 % tartomány/ etanol-koncentrációra beállítjuk, az etanol hozzáadását elővigyázatosan. -2°-on /0 - -6° tartomány/ végezve. A csapadékot 1-24 óra, előnyösen 2 óra elteltével eltávolítjukí

Az oldathoz nátriumkloridot adunk, hogy koncentrációja 0,01 mól legyen, és a pH-értékét 1 %-os nátriumhidroxid-oldattal 8,0-ra /7-8,2 tartomány/ beállítjuk. Az oldathoz 25 % koncentrációig etanolt vagy 10-12 %, előnyösen 12 % koncentrál· cióig polietilénglikol 4000-et adunk, és a képződő csapadékot nagy sebességgel végzett folyamatos atfolyásos centrifugálással eltávolítjuk. Az igy kapott pasztát feloldjuk egy oldatban, amit a következőképpen készítünk: 5-25’ mg/ml, előnyösen 5-10

-5180218 mg/ml hőkezelt humán-albumint, 0,025 mól/liter náfcriumacetátofc, 0,15 mól/lifcar glicint és 1-2 g/100 ml, előnyösen 2 g/100 ml mannitofc vízben feloldunk, éa az oldat pH-érfcékéfc 5»l~re beállítjuk» Mannit helyett laktózt ia használhatunk'. Az igy kapott oldatot, amely 5-6θ% lg G-t tartalmaz, liofilizálhatjuk, vagy mint folyadékot 10° alatt tartva tárolhatjuk. Ha mint folyadékot tároljuk, akkor a feloldáshoz használt fenti oldatból a mannitofc elhagyjuk.

Az oldatot a következőképpen liofilizáljuk; az oldat pH-érfcékét 1 %-os nátriumhidroxid-oldattal 6,4-6,6-ra beállítjuk, az oldat kívánt mennyiségeit kis palackokba töltjük, gyorsan lefagyasztjuk, és a liofilizálásfc a szokásos módon elvégezzük, gondosan ügyelve arra, nehogy a viz eltávolítása után a liofilizátumot tulhevifcsük. A liofilizált termék bármikor ismét feloldható, és belőle 5-θ % r -gobulinfc tartalmazó oldat készíthető. Az oldat fagyasztva vagy legfeljebb 10° hőmérsékleten legalább 1 évig, a liofilizált por legalább 2 évig stabil, ' A termék legalább 97 % tisztaságú, egyetlen lehetséges szennyezése az albumin. Az antíkomplementer aktivitás kevesebb mint 0,01 egység .1 mg ^-globulinra /0,0005-0»0025 egység tartományú/. Az egységeket Mayer ^!'Zwei Einheiten-Test” módszerével /lásd fent/ mérjük.

2. példa

1-4 %, előnyösen 2 % polietilénglikol 4000-et és 0,1-1 %, előnyösen 0,2 % humán albumint tartalmazó, pirogén anyagoktól mentes desztillált vízben 0-5 °-on feloldjuk a Cohn II-frakció Q.Am. Ohem. Soc. 68, 459-475 /1946/J pasztáját vagy porát, úgy, hogy 1-5 %. előnyösen 2 % profceinfcarfcalmu oldatot kapjunk; Az oldat pH-értekéfc 5>l-re /4,9-6,0, előnyösen 5,0-5,8 pH-fcarfcomán^/ beállítjukj és a kivált csapadékot, ami 1 óra elteltével képződik, szűréssel vagy centrifugálással eltávolítjuk. A szűrlet poliefcilénglikol-koncenfcrációját 50 %-os PEG-4000-oldatfcal vagy száraz PEG-4000-porral 4 %-ra növeljük. Az 1 óra alatt képződött csapadékot eltávolítjuk, majd 6 % etanolkoncenfcrácio eléréséig etanolfc adunk lassan az oldathoz úgy, hogy hőmérséklete a 2°-t ne haladja meg. A képződött csapadekot

1-12 óra, előnyösen 12 óra múlva eltávolítjuk. Az oldat pH-értékéfc ezután 8,0-ra /6,8-8,1 pH-fcarfcomány/ növeljük. A kivált csapadékot az efcanolfcartalom 25 %-ra történő növelése után kicentrifugái juk. és.az első példában leírtak szerint újra feloldjuk. A termék Ίτ-globulin-tartalma több mint 99 a mérést az albuminnak az ujrafelöldáshoz használt oldathoz történő hozzáadása előtt végezve. Egy 50 mg 7-6 lobul int/ml oldatot /5%os/ a Mayer-féle standard teszttel ellenőrizve nem vehető észre a hemolizis gátlása, vagyis az anti komp lementen aktivitás kisebb mint 0,01 egység/mg lg G. A végső oldat idegen proteinként csak a hozzáadott albumint tartalmazza, amit a hepatitis B vírusok eltávolítása céljából előzetesen ismert módon hőkezelfcünk. Más protein jelenléte a szokásod technikákkal, igy például cellulózacetáfc-elekfcroforézissel, immunkelektroforézissel.vagy immundiffúzióval nem mutatható ki.

3. példa

Ismert módon izolált placenfcáris T^-g lobul int a 2. példa szerint feldolgozunk. Mivel a placenfcáris 7^-6lobulin, amelyet ismert módon izoláltunk, néhány %, plazma-proteinekből álló

-6180213 szennyeződést tartalmaz, Igen nagy gondot kell arra fordítani, hogy minden lépésben eltávolitsuk valamennyi oldhatatlan anyagot. igy leöntsük az oldhatatlan anyagot, főképpen mielőtt a pH-ertekét az első és valamennyi további lépésben beállítanánk,· A 6 %-os etanolos oldat szürletét - mint az 1. példában - nátriumkloriddal 0,01 mólosra beállítjuk. A további műveleteket a

2. példában leírtak szerint végezzük. A termék tisztaságayígLobullnra legalább 98 %. a feloldáshoz használt, 5-10 mg albumint tartalmazó oldat hozzáadása előtt, a 2. példa szerinti technikával mérve.

Ha a terméket oldat alakjában akarjuk előállítani és nem liofilizáljuk, akkor az 1. példa szerinti feloldó-oldatot használjuk, de a mannitot elhagyjuk.

4, példa

Placentáris eredetű immunglobulin-G-pasztát vagy II frakciót vagy szárított II frakció-port használhatunk intravénás beadásra alkalmasj nagytisztaságu termék előállítására. Az eljárást a következőképpen végezzük:

1. A pasztát vagy a port vízben szuszpendáljuk, úgy, hogy a koncentrációja 1 % legyen /0,3-5 % tartomány/, és a szuszpenzióhoz l°-on /0-5° tartomány/ 2 % polietilénglikol 4000-et /PEG 2000, 6000, 8000 és 12.000 átlagos molekulasúlyu ugyancsak használható/ és 0,2 % hőkezelt humán-albumint adunk. A tetején lévő oldhatatlan anyagot leöntéssel eltávolítjuk.

2. A pH-értékét ecetsavval, sósavval, citromsavval vagy más savval 5,1-re /4,9-6,0 tartomány/ beállítjuk. A csapadékot 1 óra múlva l-on szűréssel vagy centrifug álás sál eltávolítjuk'»

3. A polietilénglikol-4000 koncentrációját ezután 4 %-ra növeljük, a felül lévő anyagot ismét eltávolítjuk, és· később á képződött csapadékot szűréssel vagy centrifugálással ugyancsak eltávolítjuk.

4. Az oldathoz 6 % etanol-koncentrációig /2-12 % tartó*' mány/ -6°-on /+2 - -15° tartomány/ lassan etanolt adagolunk;

5. A csapadékot és a szuszpenzió felszínén lévő ahyagot eltávolítjuk, mint az előző lépésekben.

6’. Ezután 0,01 n koncentráció eléréséig /0,0025-0,15 a tartomány/ nátriumkloridot adunk az oldathoz. - -·· 7. A pH értékét 8,0-ra növeljük /7-8 pH-tartomány/.

8’. -6°-on lassan etanolt adunk az oldathoz, amig az etanol-koncéntráció 25 % lesz.

9; A csapadékot centrifugálással elkülönítjük.

10. A csapadékot a paszta ismert súlyának és a feloldásra szolgáló oldat ismert térfogatának meghatározása alapján 5-6 % végső koncentrációra feloldjuk. A feloldásra^szolgáló oldat összetétele: 6,5 % /0,3-5 % tartomány/ hőkezelt humán albumin, nátriumacetát /0,0125 vagy 0,025 n/, glicin 0,15 ⁿ, pH a 5,1 /ecetsavval, beállítva/. A feloldott paszta pH értékét lúggal, például 1 %—os nátrium- vagy káliumhidroxiddal; vagy trisz/ /hidroximetil/-aminometánnal 6,6-ra beállítjuk;

11. Ha az oldatot Hofilizálni kell, akkor 2 % /1-5 % tartomány/ mannitot adunk hozzá.

12. Az igy kapott oldat, illetve a liofilizált por nem tartalmaz ismert szennyezéseket, és a Mayer-féle ”Zwei-Einheiten-7180218

-Komplement-Test” szerint antikomplementer aktivitása 0,003 egységnél kevesebb.

13·' A 9. lépésben kapott csapadékot analizálva, a^-globulin-tartalom több mint 98 %. «u ^w

A találmány szerint előállított 'j-golubinból könnyen készíthetők intravénás beadásra alkalmas gyógyszerkészítmények’. Ilyen készítmények előállításához a ^/3n-globulint 5,4-6,7 pH-értékre pufferőit éa glioint,·albumint és egy nem-ionos tenzldet tartalmazó vizes oldatban feloldjuk. A készítmény pH-értékét ezután a kívánt értékre 5,4-6,7 közé éa a 'Jpglobulin koncentrációját a kéazitményben 5 %-ra beállítjuk. Megfelelő pufferok a foszfát- éa nátriumacetát/ecetsav rendszerek.

Abból a célból, hogy az oldott terméknek egy folyadék-gáz vagy folyadék-szilárd anyag határfelületén történő denaturálását megakadályozzuk vagy-csökkentsük, a gyógyszerkészítményhez előnyösen tenzidet adunk. Megfelelő tenzidek a nem-ionos tenzidek, igy a propilén- és etilénoxidok tömb-kopolimerjei, például a Pluronic 68 /Poloxamer 188/ és a szorbit és polioxietilénglikolnarciális észterei hosszuláncu zsírsavakkal, például a

Tween®20, 40, 60, 80 és 95 /Polysorbate 20, 40, 60, 80 és 954 vlzoldható anyagok, amelyek a OFTA Oosmetic Ingredient Dictionary’s dér Oosmetic, Toiletry and Fragrance Association mc. 1973· évi kiadásában vannak ismertetve, továbbá fluortenzidek, például a Zonyl FSA, FSB, FSO és FSN. Ezek a nem-ionos tenzidek stabilizálják a proteineket a felületi denaturálódás ellen, és szerkezetileg nem tartalmaznak olyan kémiai csoportokat, amelyek a proteinekkel más módon kölcsönhatásba lépnének, vagy ezeket denaturálhatnák.

Ha a találmány szerint előállított ^z3*~globulint mint gyógyszerkészítményt tároljuk, úgy ennek felezési ideje hoszszabb, mint a piacon jelenleg kapható többi ^glöbulin-készit^ ményé. A találmány szerint előállított '^P-g lobul in igen megfelelőnek bizonyult intravénás beadásra minden alkalommal es körülmények között, ahol intravénás beadás volt szükséges, anélkül, hogy a ^p-globulin intravénás'beadásánál a szokásos nem kívánatos hatások felléptek volna.

Claims (2)

1. Szabadalmi igénypontok

   1, Eljárás intravénás beadáshoz alkalmas, 0.0005-0,0025 egység/mg antikomplementer aktivitású tiszta Qpiglobulin előállítására, amelynek antitest-spektruma és lg G alosztály-megoszlása a kiindulási anyagként használt plazmához, képest változatlan. 25-30 % proteint tartalmazó, Cohn-féle II+III plazmafrakcio pasztájából vagy a Cohn-féle II plazmafrakció pasztájából vagy ezeket a plazmafrakciókat tartalmazó placenta-extraktumból,azzal jellemezve, hogy

   1/ a proteintartalmu kiindulási anyagot 4,9-6, előnyösen

   5,1 pH-érfcéken pirogén anyagtól mentes vízzel, amelynek ionerőssége olyan, hogy az oldat vezetőképessége —fi —T —1

   300.10“ cm ohm” körül legyen, extraháljukj 2/ a szűrt extraktumból a szennyeződéseket polietilénglikol·nak 4 s/tf.%-ig terjedő koncentrációban való hozzáadásával leválasztjuk;

   3/ további szennyeződéseket etanolnak 4-12 s/tf.% koncentrációban -6-tól +10°C-ig terjedő hőmérsékleten, előnyösen -2°0-on való hozzáadásával választjuk le;

   -8180218

   4/ a szennyeződések kiszűrése után a szűr létből 7-8,2 előnyοsen 8,0 pH-órtéken az etanol koncentrációjának 25 tf/tf.%-ig, vagy a polietilénglikol koncentrációjának 12 s/tf.J&-ig való növelésével -b-tól +20°0-ig, előnyösen -6-tól 0°-ig terjedő hőmérsékleten a ‘Ύ'-globuíint leválasztjuk és elkülönítjük. ⁹ l

   • V,
2. 2. Az 1. igénypont szerinti -eljárás foganatositási módja, azzal jellemezve, hogy 4000-től 6000-ig terjedő átlagos molekulasulyu polietilénglikolt használunk.