HU178013B

HU178013B - Developer for developing by semi-wet method diazo printing material

Info

Publication number: HU178013B
Application number: HU78HO2083A
Authority: HU
Inventors: Horst Witte; Artur Broze
Original assignee: Hoechst Ag
Priority date: 1977-06-30
Filing date: 1978-06-29
Publication date: 1982-02-28
Also published as: JPS5414235A; DE2729523C2; EP0000175B1; US4155637A; DE2729523B1; EP0000175A1; DE2857513D1

Description

A találmány tárgya előhívó berendezés diazo másolóanyagnak félnedves eljárással történő előhívására hengerelrendezés felhasználásával, amelynél a hengereket egy középen elhelyezett nyomógörgő kerületükkel egymásnak feszíti, és két henger ₅között az előhívandó diazo másoló anyag részére átvezető rés van kiképezve, továbbá a berendezésben adagoló lemezt tartalmazó szerkezet van, amely az előhívó folyadékot közvetlenül vagy közvetetten felviszi és eloszlatja az átvezető rést ₁₀meghatározó két henger egyikére amely henger átvivő hengert képez, és ahol az adagoló lemez az átvivő hengerhez támaszkodik.

A félnedves eljárással működő ilyen felépítésű előhívó berendezéseknél nehézséget okoz, hogy le- J5 hetőleg vékony előhívó folyadék réteget kell felvinni képszerűen megvilágított diazo másolóanyag felületére, még pedig lehetőleg egyenletes rétegvastagságban. Például ismert módon előnyös lenne, ha három gramm/m²-nél kisebb mennyiségű előhívó 20 folyadékot lehetne felvinni a diazó másolóanyag felületére. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor az előhívott diazó másolóanyag nem kívánt módon nedvesen hagyja el az előhívó berendezést, és ekkor szárításához külön berendezésre van 25 szükség, vagy pedig a diazó másolóanyag felületét a berendezés egyenetlenül hívja elő.

Ismert már a fenti tárgykörben meghatározott előhívó berendezés, amely egymás mögött és egymással párhuzamosan elrendezett három köl- _3o csönösen szomszédos és forgatható hengerből áll. A hengersor egyik szélső hengere nyugvó helyzetben rögzített csapágyak körül elforgatható módon van csapágyazva, és a másik két henger a vele szomszédos hengerek irányába ide-oda elmozdítható (DE-OS 22 09 865). A hengerek, különösen pedig a két henger között kialakított átvezető rés összenyomása céljából nyomószerkezetet alkalmaznak, amely arra a hengerre fejt ki nyomóerőt, amely a rögzített helyzetben forgathatóan csapágyazott hengerhez képest a hengersor másik végén helyezkedik el. A hengersor közepén elhelyezkedő henger kapcsolódik az előhívó folyadék felvitelét és eloszlatását biztosító szerkezettel. Közelebbről meghatározva az előhívó folyadékot felvivő és eloszlató szerkezet egy filcből kialakított felvivő kanócból áll, amely az előhívó folyadékkal töltött teknőbe merül, és ezt a felvivő kanócot rugó segítségével a például gumiból készített középső hengernek (gumihengernek) nyomják. A henger elrendezés a középső gumihengeren kívül a sor egyik szélén elhelyezett ellennyomóhengert is tartalmaz, amely rögzített helyzetben forgathatóan van csapágyazva. A gumihenger másik oldalánál nyomóhenger helyezkedik el, amely a gumihengerhez hasonlóan az ellennyomóhengerhez képest elmozdítható. A hengersor külső végén túl nyomógörgő helyezkedik el, és ez a nyomóhengemek feszül, miközben a nyomóhengeren keresztül a gumihengert az ellennyomóhengernek feszíti. A nyomógörgő nyomását a nyomóhenger felszínének a középső tartományára fejti ki. A nyomógörgő által kifejtett nyomóerő hatására a nyomóhenger, a gumihenger és az ellennyomóhenger hosszuk mentén egyenletesen meghajlik, amennyiben a hengerek kielégítő szilárdságúak. Ez a kis üzemi szélességű elrendezés azt a felismerést hasznosította, hogy akkor, amikor a nyomógörgő nem egyenletesen elosztott nyomást gyakorol a nyomóhengerre, akkor a három henger hatására, tehát a nyomóhenger, a gumihenger és az ellennyomóhenger hatására a gumihenger kerületén egyenletesen elosztó előhívó folyadékot lehet elérni, azért, mert az előhívó folyadék a gumihenger és a nyomóhenger között képződő érintkezési vonalon meniszkusz-szerűen összegyűlik. Amikor a nyomás a nyomóhengerről a gumihengerre jut, akkor a gumihenger és az ellennyomóhenger közötti érintkezési vonal mentén egyenletes nyomáseloszlás keletkezik. A gumihengernek támaszkodó filcből készült szalagot egy laprugó egyenletes nyomással a gumihenger teljes hossza mentén a gumihengerhez nyomja. A nyomóhenger hatására a felesleges előhívó folyadék a nyomóhenger és a gumihenger érintkezési vonalánál nyomódik, és ilyen módon csak minimális mennyiségű előhívó folyadék jut arra a diazó másolóanyagra, amelyet az ellennyomóhenger és a gumihenger között létrehozott átvezető résen keresztül továbbítunk. Az ismert előhívó berendezés egy változatánál a nagy munkaszélesség miatt az egyedi nyomógörgő helyett több ilyen nyomógörgőt alkalmaznak, amivel a nyomóhengerről a gumihengerre és innen az ellennyomóhengerre átvitt nyomás egyenletes eloszlását biztosílják. Az ismert előhívó berendezés lényegében három hengeres egységet képez. Az ilyen egység lényegesen költségesebb a kéthengeres és egyetlen nyomógörgőt alkalmazó megoldásnál.

A technika állásához tartozik ezenkívül egy olyan kéthengeres berendezés (US PS 36 26 833), amelynek alsó hengere részben belemerül egy előhívó folyadékot tartalmazó fürdőbe, hogy innen a folyadékot felvegye, ennek a hengernek egy átvivő henger támaszkodik, amelyet adagoló lemez nyom, és az átvivő henger csupán az alsó henger által felvett és a lemez révén adagolt előhívó folyadéknak az előhívandó diazo másolóanyagra vitelére alkalmas. A diazó másolóanyag az előhívó folyadék adhéziója céljából gumibevonattal ellátott felső henger és az ennek támaszkodó nyomólemez között halad át. A nyomólemez alkalmas méretezésekor elérhető ugyan, hogy a nyomólemez és az átvivő henger szélességén keresztül közel azonos nyomás uralkodjék, ekkor azonban a nyomólemez hajlamos arra, hogy a diazo másolóanyagnak az előhívó berendezésen keresztül való szinkronfutását megzavarja, és ilyen módon a diazo másolóanyagnak az átfutási sebessége mái nem fog megegyezni azzal az állandó sebességgel, amellyel a diazo másolóanyagnak a teljes másoló berendezésen keresztül kell haladnia. A nyomólemez ezen hátrányának az elkerülése céljából jutottak el az egyébként ismert nyomóhenger alkalmazásához, és ezért amikor a nyomólemezt egy nyomó hengerrel akarták felváltani, akkor viszonylag költséges és a félnedves előhívás követelményeihez nehezen méretezhető háromhengeres rendszerhez jutottak.

A szóban forgó félnedves eljárást különösen kétkomponenses diazo festékanyagoknak alkáli folyadékkal való előhívásához alkalmazzák, ahol a folyadék egy rész alifás amint tartalmaz. Ilyen módon azonban egykomponenses diazo festékanyag is előhívható, ha csak gyorsan megkötő diazo vegyületeket tartalmaz. Ez utóbbi anyagok előhívásához a diazoréteget azo-kötőanyagok oldatának mintegy 1,5-4,5 cm³/m² adagolású mennyisége képezi, (DE-OS 23 25 579). Itt az azo-kötőanyagok oldatának mintegy 14-es pH-értéke lehet.

A találmány a bevezetésben említett típusú előhívó berendezésből indul ki és azt a feladatot tűzte ki, hogy az ismertetett berendezéseknél fellépő hátrányok elkerülése mellett előhívó berendezést hozzon létre, amely lehetővé teszi egészen DIN AO, sőt még ennél is nagyobb méretű diazo másolóanyagok előhívását, és ezt a lehető legkisebb költségekkel éri el, és amely alkalmas arra, hogy az előhívandó diazo másolóanyagra az előhívó folyadékot egyenletesen, minimális mennyiségben vigye fel.

A kitűzött feladatot olyan előhívó berendezés létrehozásával oldjuk meg, amelynek hengerrendszere és a hengerek felületét egymásnak feszítő, azokhoz képest középen elhelyezett nyomó görgője van, és két henger között az előhívandó diazo másolóanyag részére átvezető rés van kiképezve, a berendezésben előhívó folyadékot közvetlenül vagy közvetetten az átvezető rést határoló hengerek egyikére felvivő és azon eloszlató lemezes szerkezet van, ahol az ezzel kapcsolódó henger átvivő henger, és a szerkezet adagoló lemeze ennek támaszkodik, és a találmány szerint a nyomógörgő és az átvezető rés között mindössze egyetlen nyomóhenger helyezkedik el, amelynek barázdált és kemény felülete van, a nyomógörgő tengelye a nyomóhenger tengelye irányában elmozdíthatóan van kialakítva, továbbá a nyomóhenger az átvezető rés másik .oldalán levő átvivő hengerhez képest elmozdíthatóan van kialakítva, és az átvivő henger folyadékot abszorbeáló, rugalmas bevonattal van ellátva, és a nyomóhengemek az ekvatoriális J₂ tehetetlenségi nyomatéka az átvivő henger ekvatoriális J₃tehetetlenségi nyomatékához viszonyítva az alábbi = ₀6- °²y ^+p*y_______

J3 ’ Gíy + Pjy + G₃y + SP_4zy összefüggés alapján van meghatározva, ahol

G_2y a nyomóhenger súlyának a nyomóhenger és az átvivő henger tengelyeit összekötő síkban a tengelyekre merőleges összetevője, G₃ y az átvivő henger súlyának a nyomóhenger és az átvivő henger tengelyeit összekötő síkban a tengelyekre merőleges összetevője, Pjy a nyomógörgőre kifejtendő hatóerőnek a nyomóhenger és az átvivő henger tengelyeit összekötő síkban a tengelyekre merőleges összetevője,

ΣΡ_4ζγ a nyomóhenger és az átvivő henger tengelyeit összekötő síkban a tengelyekre merőleges erőkomponensek összege, és ezek a komponensek az adagoló lemez nyomóerejének az érintő irányú és a normális irányú összetevőjéből, valamint az adagoló lemeznek az átvivő hengerrel való érintkezési vonala mentén fellépő és a normális erőnek, továbbá a súrlódási tényezőnek az együttes hatásából adódó súrlódási erejéből származnak.

Ennek az előhívó berendezésnek előnye, hogy átvivő hengerből és nyomóhengerből álló kéthengeres elrendezés segítségével lehetőség nyílik arra, hogy a hengerek között továbbított nagyszélességű előhívandó diazo másolóanyagon nagyon vékony és egyenletes réteget lehet kialakítani. A nyomóhenger és az átvivő henger találmány szerint javasolt méretezése következtében a nyomásnak az érintkezési vonal, illetve a hengerek szélessége mentén történő kiegyenlítéséhez nincs szükség harmadik henger alkalmazására. Beigazolódott ezenkívül, hogy meghatározott vizes előhívók számára a kéthengerből és egy nyomógörgőből álló rendszer hibátlanul biztosította a 3 és 5 g/m² tartományban a kívánt bevonat mennyiség beállítását, amely beállítást az átvivő hengernek támaszkodó adagoló lemez segítségével lehetett elvégezni, jóllehet egy erre alkalmas háromhengeres rendszer méretezése lényegesen nagyobb nehézségekbe ütközne. Az itt javasolt kéthengeres elrendezésnek ezenkívül az a lényeges előnye is megvan, hogy a kismennyiségű, de egyenletesen vizes előhívó oldatból képzett bevonat kialakítása ellenére megfolyás nem alakul ki még akkor sem, amikor az előhívandó diazo másolóanyag áthaladása nagy sebességtartományban történik. Itt jó eredményeket kaptunk, amikor egészen A0 méretű lapokat hosszában vagy keresztben átvittünk a szerkezeten.

A találmány lényege tehát abban áll, hogy a diazo másolóanyagnak a félnedves eljárással történő előhívásához olyan kéthengeres rendszert alkalmazunk, amelynek átvivő hengere a célszerűen vizes előhívó folyadékot a diazo másolóanyagra adagolja és egyidejűleg erre felviszi, nyomóhengere biztosítja a két henger érintkezési vonala mentén a szükséges nyomást, és ezenkívül egyetlen nyomógörgője van, amely a nyomóhenger középső részének támaszkodik, illetve több, a középső tartományban egymással egyenértékű módon hatást kifejtő nyomógörgői vannak, és a nyomóhenger ekvatoriális J₂ tehetetlenségi nyomatúkénak, valamint az átvivő henger J₃ tehetetlenségi nyomatúkénak a vázolt méretezése esetében a hengerek elhajlása egymással megegyező lesz, és érintkezési tartományukon belül egyenletes nyomás uralkodik. A tehetetlenségi nyomatútokat ekkor az alábbi összefüggés fejezi ki '

J₃ θ2γ ^{+ ρ}ΐν

Ja Gíy + P]y + G₃y + SP4_zy .

: A vázolt összefüggés alapján a nyomóhenger ekvatoriális felületi J₂ tehetetlenségi nyomatéka méretezhető, ha előtte ismeijük az átvivő henger ekvatoriális felületi J₃ tehetetlenségi nyomatékét.

A felületi J₃ tehetetlenségi nyomaték meghatározható a külső átmérővel összhangban - üreges henger esetén a belső átmérő is figyelembe veendő. Ezeket az átmérőket a nyomóhenger és az átvivő henger között létesítendő nyomás és az ehhez 10 tartozó megengedett elhajlás figyelembevételével számítógéppel vagy kísérleti úton határozhatjuk meg. Az érintkezési vonalban me gkívánt nyomás szükségessé teszi azt, hogy a nyomóhenger súlyán kívül még egy meghatározott, és a nyomógörgőn 15 keresztül a nyomóhengerre kifejtett hatóerőt is alkalmazzon, és ez a hatóerő befolyásolja a felületi J₂ tehetetlenségi nyomatúkra vonatkozó fenti összefüggést. A nyomóhenger ekvatoriális felületi tehetetlenségi nyomatúkénak kiszámításához ezen20 kívül figyelembe kell venni az előhívó folyadék adagolásához használt adagoló lemez által az átvivő hengerre kifejtett erőhatásoknak a nyomóhenger és az átvivő henger tengelyeinek összekötő vonalába eső irányú komponenseinek az összegét. Az adago?5 ló lemez hatóerejét a felviendő előhívó folyadék mennyiségének megfelelően állítjuk be. A nyomóhengerre és az átvivő hengerre ható erők közül, tehát a nyomóhenger súlya, az átvivő henger súlya, a nyomógörgő hatóereje, valamint az adagoló le30 mez hatóereje és súrlódó ereje közül a nyomóhenger felületi tehetetlenségi nyomatéka kiszámításának szempontjából csak azok az összetevők érdekesek, amelyek abba a fősíkba esnek, amelyet a nyomóhenger és az átvivő henger tengelyei határoz35 nak meg, és amely összetevők a tengelyekre merőleges irányúak, mivel ezek az erők hatnak leginkább az alakváltozásokra és a nyomáseloszlásra. Ezeket az összetevőket az _y index-szel jelöltük, és ezek az összetevők merőlegesek az átvezető résen 40 átmenő vagy ezzel párhuzamos síkokban fellépő súlyerők és egyéb erők _x-irányú összetevőire.

Az utóbbi összetevőket előnyösen úgy kell méretezni, hogy a nyomó- és az átvivő hengerre nagyon kisértékű vagy pedig egyenletes nagyságú és 45 azonos irányú kihajlás adódjék.

A nyomóhenger kihajlását a nyomógörgő hatóerejének a támadási iránya révén befolyásolhatjuk, az átvivő henger kihajlását pedig befolyásolhatjuk az adagoló erő támadási irányával és támadási 50 helyével, és ezenkívül a súrlódó erővel. Az átvivő henger kihajlását befolyásoló ez utóbbi mennyiség egyidejűleg jelentőséggel bír az előhívó adagolása szempontjából is. Ezeket az értékeket kísérleti úton célszerű meghatározni.

A fősík dőlését annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a másolóanyag adagolásának alul kell történnie, és ezenkívül figyelembe kell venni a másoló anyag igényelt haladási irányát is. Egy célszerű kiviteli alaknál a kéthengeres fel₆₀ építésű előhívó berendezésre az is jellemző, hogy az .átvivő hengeren folyadékot adszorbeáló rugalmas bevonat van kialakítva, és a nyomóhengemek barázdált kemény felülete van. A diazo másolóanyagra felviendő folyadékmennyiséget ekkor az adagoló lemez hatóerejével és a felületi érdességgel, illetve az elasztikus bevonat tulajdonságaival összhangban kell meghatározni. Ezt a folyadékmennyiséget a kemény nyomóhenger ellennyomása az érintkezési vonalban fellépő meniszkusz-szerű folyadékmegfolyás fellépése nélkül gyakorlatilag teljes mértékben átviszi a diazo másolóanyagra.

Az egyenletes bevonat nemcsak azt igényli, hogy a nyomás a nyomóhenger és az átvivő henger érintkezési vonalában állandó legyen, hanem ehhez szükség van arra is, hogy a folyadékadagolás is egyenletes .legyen az adagoló lemez és az átvivő henger érintkezési vonala mentén. Ezzel összhangban az adagoló lemezt célszerűen úgy alakítjuk ki, hogy a lemez és az átvivő henger érintkezési vonalában a lemez kihajlása azonos legyen az átvivő hengernek az ugyanezen vonalban fellépő kihajlásával. Ezt a feltételt különösen célszerűen úgy teljesíthetjük, hogy az adagoló lemezt lemeztartón rögzítjük, amely feszítőléccel van ellátva, és a feszítőléc segítségével a lemez és az átvivő henger érintkezési vonalában egyenletes érintkezési nyomást lehet beállítani. Egy változatnál a feszítőlécet az érintkezési vonal irányába eső két szemközti végén rögzítjük és középen csavar segítségével távolságát állíthatjuk a lemeztartóhoz képest.

Ahhoz, hogy az előhívó folyadékot jó minőségben átvihessük a diazo másolóanyagra, nemcsak a már vázolt feltételeket kell kielégíteni, tehát a nyomóhenger és az átvivő henger tengelyeinek összekötő vonalába eső irányú nyomás és elhajlás értékeket, hanem az átvezető rés irányába eső erre merőleges nyomási és kihajlási összetevőket is meghatározott követelmények szerint kell megválasztani. Ebből a célból az előhívó berendezés célszerűen úgy van kialakítva, hogy a nyomóhenger hatóerejének és a nyomólemez hatóerejének a hatásvonalai olyan irányba esnek, amely mellett a nyomó henger és az átvivő henger meghajlása a fősíkra merőleges és az átvezető résbe eső irányban közelítően nulla értékű legyen.

Az előhívó berendezés egy változatát célszerűen úgy kell kialakítani, hogy a nyomóhenger elhajlása és az átvivő henger elhajlása az átvezető rés irányában azonos irányú és nagyságú legyen. Az előhívó berendezés egy további kiviteli alakjánál a nyomóhengert középen feszítő egyetlen nyomógörgő helyett ezen középső tartományban feszítést biztosító több nyomógörgőt is alkalmazhatunk, amelyek együtt közelítően pontszerű terhelést jelentenek a nyomóhenger részére. Ebben az esetben az egyedi nyomógörgők és a nyomóhenger között a nyomás lecsökken, azonban az átvivő henger érintkezési vonala mentén az állandó kihajlás és nyomás eléréséhez tartozó és a nyomóhenger tehetetlenségi nyomatúkénak méretezésére vonatkozó összefüggések jó közelítéssel érvényesek maradnak.

A találmány a továbbiakban kiviteli példák kapcsán, a rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti előhívó berendezés első kiviteli alakjának oldalnézete, részben metszeti ábrázolásban, a

2. ábra az 1. ábra szerinti előhívó berendezés vázlatos elölnézeti képe, a

3. ábra egy második kiviteli alak vázlatos oldalnézet! képe, részben középen elmetszett ábrázolásban, a

4. ábra a harmadik ábra egy részletének hosszmetszete, és az

5. ábra a berendezés egy harmadik kiviteli alakjának vázlatos oldalnézeti képe.

Az 1. ábrán 1 nyomó görgőt tüntettünk fel, és ez a 2. ábrán látható módon középen 2 nyomóhengerre fekszik fel. A hengerrendszert 3 átvivő henger egészíti ki, és ezt 4 adagoló lemez nyomja.

Az 1 nyomógörgő 5 himba közvetítésével 6 csapágy körül elfordítható ínódon van rögzítve, és az 1 nyomógörgőre Md_o forgatónyomatékot gyakorlunk. Ez a forgatónyomaték az 1 nyomógörgő súlyával együtt meghatározza azt a Pj hatóerőt, amely a 7 érintkezési helyen az 1 nyomógörgő és a 2 nyomóhenger között hat.

Az acélból készült 2 nyomóhengernek bordás palástfelülete van. A 2 nyomóhengert 8 és 9 vezetőelemek egy olyan fősíkban vezetik meg, amelyet a 2 nyomóhenger és a 3 átvivő henger tengelyei határoznak meg. A 2 nyomóhenger súlyvektorát G₂ nyíl jelöli. A 2 nyomóhenger a 3 átvivő henger felületére támaszkodik egy 10 érintkezési vonal mentén.

A 3 átvivő henger célszerűen üreges kiképzésű, amelynek acélból készült lí hengerteste és egy ezen kialakított folyadékabszorbáló 12 bevonata, célszerűen gumibevonata van. A 3 átvivő henger rögzített helyzetű 13 és 14 csapágyak körül elforgatható módon van ágyazva, és eközben a 12 bevonat 15 edényben tárolt 16 előhívó folyadékba merül.

Amikor a 3 átvivő hengert a 17 nyíllal jelölt forgásirányba elfordítjuk, akkor az általa felvett előhívó mennyiséget a 4 adagoló lemez adagolja, és ez a 4 adagoló lemez a 3 átvivő henger 20 érintkezési vonala szélességében húzódik. A 4 adagoló lemez műanyagból, vagy műanyaggal bevont acélból áll, és rögzítését teljes hosszban 18 lemeztartó az ábrán nem vázolt szorítóléc segítségével végzi. A 4 adagoló lemez a lemeztartóval és két rögzített helyzetű csapággyal együtt elfordítható, és a csapágyak közül az 1. ábrán a 19 csapágyat vázlatosan feltüntettük. A 4 adagoló lemez a P₄összerővel alulról ferdén a 20 érintkezési vonal mentén nyomja a 3 átvivő hengert. Az 1. ábrán ezenkívül három pontvonallal feltüntetett egyenest is felrajzoltunk, amelyek a rajzfelületre merőlegesen húzódó síkokat jelölnek. Ezek közül az egyik vonal a 21 fősíkot határozza meg, és a 2 nyomóhenger, valamint a 3 átvivő henger 22, illetve 23 tengelyei ebben a síkban fekszenek. A 21 fősík a függőleges 24 síkkal a₂ szöget zár be. A pontvonallal vázolt 25 síkban helyezkedik el a 2 nyomóhenger 22 tengelye, és az 1 nyomógörgő 26 tengelye. A Pj hatóerő iránya és a fősík közötti szöget a_t szöggel jelöltük. A G₃ súlyvektor és a fősík között a₃ szögkülönbség van.

Az 1. ábrán feltüntettük ezenkívül a 27 szállítási síkot, amely a 2 nyomóhenger és a 3 átvivő henger között kialakuló 20a átvezető résben helyezkedik el és merőleges a 21 fősíkra. A 20a átvezető rés legkeskenyebb része képezi a 10 érintkezési vonalat.

Az 1. ábrán feltüntettük ezenkívül a szállítási síkban és a fősíkban az x és y koordináta irányokat, majd a 4 adagoló lemezek támaszkodás! pontja és a fősík közötti β₄ szöget, végül a hatóerő és a 4 adagoló lemezekre merőleges irány között bezárt a₄ szöget.

Ha a 2 nyomóhenger és a 3 átvivő henger ekvatoriális felületi J₂ és J₃ tehetetlenségi nyomatékot a megadott módon méretezzük, akkor a 2 nyomóhenger és a 3 átvivő henger 12 bevonata között a 10 érintkezési vonal hosszában egyenletes nyomás fog uralkodni. Ennek következtében a 4 adagoló lemez révén előállított egyenletes előhívó folyadék bevonatot egyenletesen át tudjuk vinni a diazo másolóanyagra, amikor a másolóanyag a 2 nyomóhenger és a 3 átvivő henger közötti átvezető résben tartózkodik.

Az 1. ábra szerint kialakított egy előnyös hengerelrendezésre az alábbi adatok a jellemzó'ek, ahol az ekvatoriális felületi tehetetlenségi nyomatékokat a megadott méretezési összefüggésnek megfelelően határoztuk meg:

1 érintkezési hossz:	132 cm
a 3 átvivő henger belső átmérője	1,75 cm
a 3 átvivő henger külső átmérője	4,00 cm
a 3 átvivő henger ekvatoriális felületi J₃ tehetetlenségi nyomatéka	12,1 cm⁴
a 10 érintkezési vonalban megkívánt terhelés, amelyet a 2 nyomóhenger G₂ súlyának y irányú súlyösszetevője és a Pj hatóerő y irányú összetevője képez	369,6 N
a 3 átvivő henger G₃ súlyának y irányú összetevője	114 N
a 4 adagoló lemez által a 3 átvivő hengerre kifejtett y irányú erőösszetevő	-33,3 N.

A 3. ábrán és kinagyítva a 4. ábrán ezenkívül 28 lemeztartót tüntettünk fel, amely 4a merevítőléccel és 29 feszítőléccel kapcsolódik.

A 29 feszítőlécet mindkét külső végénél szilár5 dán a 28 lemeztartóhoz csavarozzuk, ugyanakkor a 28 lemeztartó közepére a 29 feszítőléchez képest elforgatható 30 csavar járulékos erőhatást fejt ki, amely a 4 adagoló lemezt szorítja. Ilyen módon a 4 adagoló lemez helyzetét nagyon egyszerűen úgy 10 beállíthatjuk, hogy elhajlása azonos legyen a 3 átvivő hengernek a 31 érintkezési vonalban mérhető elhajlásával. Ekkor a 28 lemeztartó keresztmetszetét viszonylag alacsony értéken tarthatjuk. A hajlítási irány ezzel az intézkedéssel megvált oztat15 ható.

Az 5. ábrán egy harmadik kiviteli alakot szemléltetünk, amelynél a másolóanyagot felső adagolással hívjuk elő. A 3 átvivő henger most a 2 20 nyomóhenger fölött van elrendezve, az 1 nyomógörgő pedig alulról ferdén a 2 nyomóhengernek feszül. A 3 átvivő henger egyenletes adagolását egy furatokkal ellátott 32 adagoló cső segítségével biztosítjuk, amelyből az előhívó folyadék arra az 25 adagoló lemezre áramlik, amely ferdén helyezkedik el a 3 átvivő henger alatt és azt nyomja. Ennél a kiviteli alaknál a 3 átvivő henger, az adagoló lemez és a 32 adagoló cső egy felső 33 házrészben helyezkedik el, és ez egyúttal az előhívó folyadék 30 felfogó edénye szerepét is ellátja. A előhívandó diazo másolóanyag 27 szállítási síkja a felső 33 házrész és egy alsó 34 házrész között, valamint a 2 nyomóhenger és a 3 átvivő henger között helyezkedik el. A 3 átvivő henger ekvatoriális felületi 35 J₃ tehetetlenségi nyomatékát itt is a találmány szerinti méretezési szabállyal összhangban választjuk meg, de ebben az esetben az erők egy része ellentétes előjelűvé válik, és ez az előjelváltás a választott hengerelrendezésből adódik.

Claims

Szabadalmi igénypontok:

Ezt követően a 3 átvivő hengerre felfekvő 2 nyomóhengert határozzuk meg a fenti adatok figyelembevételével, hogy annak kihajlása azonos legyen a 3 átvivő henger kihajlásával:

az ekvatoriális felületi J₂tehetetlenségi nyomaték 5,96 cm⁴ a 2 nyomóhenger magátmérője teljes keresztmetszetnél 3,32 cm.

Ezután a 2 nyomóhenger G₂ súlyának az y irányú komponense 90,9 N értékű lesz, és az y irányban kifejtendő szükséges hatóerő értéke

278,7 N lesz.

A 3. ábrán vázolt kiviteli alak annyiban különbözik az 1. és 2. ábrákon vázolt megoldástól, hogy itt a 4 adagoló lemez a 3 átvivő hengert felülről nyomja, hogy ezáltal a 3 átvivő hengerre y irányú erőkomponenst fejtsen ki, és ez az erő az

1. ábrán vázolt megfelelő erőösszetevőhöz képest ellentétes irányú. Ezenkívül a hengerek és a nyomógörgő 22, 23 és 26 tengelyei a fősíkba esnek.

1. Előhívó berendezés diazo másolóanyagnak félnedves eljárással történő előhívására, amelynek hengerrendszere és a hengerek felületét egymásnak feszítő, azokhoz képest középen elhelyezett nyomógörgője van, és két henger között az előhívandó diazo másolóanyag részére átvezető rés van kiképezve, a berendezésben előhívó folyadékot közvetlenül vagy közvetetten az átvezető rést határoló hengerek egyikére felvivő és azon eloszlató lemezes szerkezet van, ahol az ezzel kapcsolódó henger átvivő henger, és a szerkezet adagoló lemeze ennek támaszkodik, azzal jellemezve, hogy a nyomógörgő (1) és az átvezető rés (20a) között mindössze egyetlen nyomóhenger (2) helyezkedik el, amelynek barázdált és kemény felülete van, a nyomógörgő (1) tengelye a nyomóhenger (2) tengelye irányában elmozdíthatóan van kialakítva, továbbá a nyomóhenger (2) az átvezető rés (20a) másik oldalán’ levő átvivő hengerfiez (3) képest elmozdíthatóan van kialakítva, és az átvivő henger (3) folyadékot abszorbeáló, rugalmas bevonattal (12) van ellátva, és a nyomóhengemek (2) az ekvatoriális tehetetlenségi nyomatéka (J₂) az átvivő henger (3) ekvatoriális tehetetlenségi nyomatékához (J₃) viszonyítva az alábbi

J₂ y = 0,6 · ---------------------------J₃ G₂y +P)y +G_3y 4 ΣΡ_4ζχ összefüggés alapján van meghatározva, ahol

G_{2 y} a nyomó henger súlyának a nyomóhenger (2)-és az átvivő henger (3) tengelyeit összekötő síkbah a tengelyekre merőleges összetevője,

G_3y az átvivő henger (3) súlyának a nyomóhen- 15 ger (2) és az átvivő henger (3) tengelyeit összekötő síkban a tengelyekre merőleges összetevője,

P]_y a nyomógörgőre (1) kifejtendő hatóerőnek a nyomóhenger (2) és az átvivő henger (3) 20 tengelyeit összekötő síkban a tengelyekre merőleges összetevője,

ΣΡ_4ζγ a nyomóhenger (2) és az átvivő henger (3) tengelyeit összekötő síkban a tengelyekre merőleges erőkomponensek összege, és ezek 25 a komponensek az adagoló lemez (4) nyomóerejének az érintő irányú és a normális irányú összetevőjéből, valamint az adagoló lemeznek (4) az átvivő hengerrel (3) való érintkezési vonala (20) mentén fellépő és a ₃₀normális erőnek, továbbá a súrlódási tényezőnek az együttes hatásából adódó súrlódási erejéből származnak.
2. Az 1. igénypont szerinti előhívó berendezés ₃₅kiviteli alakja; azzal jellemezve, hogy az átvivő henger (3) üreges henger, amelynek acélból készített hengerteste (11) van, és a nyomó henger (2) is acélból van kialakítva.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti előhívó be5 rendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nyomóhengemek (2) feszülő egyetlen középső nyomógörgő (1) helyett a nyomó henger (2) középső tartományában a nyomó hengerre (2) közelítően pontszerű terhelést kifejtő több nyomógörgő van kialakítva.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti előhívó berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az adagoló lemez (4) lemeztartóval (28) kapcsolódik, és ez az adagoló lemeznek (4) az átvivő hengerrel (3) kapcsolódó tengelyirányú érintkezési vonala mentén egyenletes érintkezési nyomást beállító feszítőléccel (29) van ellátva.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti előhívó berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nyomóhengernek az átvivő hengerre gyakorolt hatóereje, valamint az adagoló lemeznek a hatóereje olyan irányú hatásvonal mentén van kialakítva, amelynél a nyomóhengemek (2) és az átvivő hengernek (3) az átvezető rés irányába eső és a nyomóhenger (2), valamint az átvivő henger (3) tengelyeinek (22, 23) síkját magában foglaló fősík (21) irányára merőleges irányú kihajlása közelítően nulla értékű.
6. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti előhívó berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nyomóhengemek (2) és az átvivő hengernek (3) az átvezető rés irányában értelmezett azonos irányú és azonos nagyságú kihajlása van.