HU177459B - Bridge amplifier - Google Patents

Description

Blomley Peter Fred mérnök, Bishops Stortford, Hertfordshire, Nagy-Britannia International Standard Electric Corporation, New York, Amerikai Egyesült Államok

Híderősítő

A találmány kétirányú működést biztosító tranzisztoros erősítőkre vonatkozik.

Ilyen erősítőkre általában az úgynevezett távbeszélő áramkörökben, azaz a távbeszélő előfizetői készülékek áramköreiben van szükség, ahol az átalakítókat erősítők csatolják a távbeszélő vonalhoz. Az ilyen erősítők, valójában pedig a készülék összes áramköre táplálásukat a vonalon keresztül kapják. Ilyen esetben az áramkör szempontjából nagy mértékben kívánatos, hogy érzéketlen legyen a vonal polaritására, mivel külön ellenőrzések elvégzése nélkül sosem lehetünk biztosak abban, hogy a két vonalvezeték közül melyik a pozitívabb. Az így kialakított távbeszélő áramkörök szempontjából arra is szükség van, hogy a távbeszélő vonalak legkülönbözőbb feltételei mellett is használhatók legyenek.

A találmány feladata olyan erősítő kidolgozása, amely a fenti követelményeket kielégíti.

A találmánnyal összhangban kétirányú erősítőt hoztunk létre, amely kéthuzalos vonalhoz csatlakoztatható, amely egyúttal első jelbemenetet és első jelkimenetet képez, amelynél az erősítő egyenáramú táplálását a kéthuzalos vonalon keresztül oldjuk meg, és a találmány szerint az erősítő első és második tranzisztorokat tartalmaz, amelyek kollektorai a vonal egyik vagy másik vezetékéhez van kapcsolva, az első és a második tranzisztorok emitterei egymással össze vannak kötve és első közös ponthoz csatlakoznak, és az erősítő harmadik és negyedik tranzisztorokat is tartalmaz, ezek kollektorai szintén a vonal egyik és másik vezetékéhez kapcsolódnak, a harmadik és a negyedik tranzisztorok bázisai egymással össze vannak kötve és _s második közös ponthoz csatlakoznak, amelynél az első és a második közös pontok közé óhmos impedancia kapcsolódik olyan módon, hogy az első és a második közös pontok relatív polaritása ugyanaz marad tekintet nélkül a vonal két vezeté0 kének relatív polaritására, és az erősítőről a második jelkimenetet az óhmos impedanciáról vesszük le, olyan módon, hogy a vonalon keresztül vett jel megjelenik az óhmos impedancián is, és az erősítőhöz irányuló második jelbemenet az első és a 5 második tranzisztorok bázisaihoz kapcsolódik, és az első és a második tranzisztorok bázisához vezetett jel az erősítőről a vonalra van kapcsolva.

A találmány egy kiviteli alakját a továbbiakban ) egy példa kapcsán a mellékelt rajzok alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra a találmányt megtestesítő erősítő kapcsolása, a

2. ábra az 1. ábra szerinti áramkör része, az érthetőség kedvéért külön ábrázolva, a

3. ábra az 1. ábrán vázolt erősítő integrált áramkörös megvalósításának nagyított részletét mutatja keresztmetszetben, a ) 4. ábra távbeszélő készülékben használható áramkör tömbvázlata, amelyben a találmányt megtestesítő áramkör szerepel, és az

5. ábra olyan kapcsolási vázlat, amely megmutatja, hogy a 4. ábrán vázolt elemek közül melyek nem szerepelnek az integrált áramköri kivitelben. 5

Az 1. ábrán vázolt áramkörben, amelyet távbeszélő-készülék áramköréhez terveztünk négy TI, T2, T3 és T4 tranzisztor helyezkedik el, és ezek közül a TI és T2 tranzisztorok nagyobb méretűek a T3 és T4 tranzisztoroknál. Integrált áramköri kivitelnél ez azt jelenti, hogy a TI és T2 tranzisztorok nagyobb területen helyezkednek el a T3 és T4 tranzisztoroknál, A von álvezet ékek két Ll és L2 vonalkapocshoz csatlakoznak, és ezek mind-15 egyike két-két tranzisztor kollektorával van összekötve. Az adást megvalósító egység, azaz jelen esetben a mikrofon a 4. ábrán vázolt egyéb áramköri elemeken keresztül az AB kapcsokkal és így a TI és T2 tranzisztorok bázisával van összekötve. A 20 vevő egység, azaz a hallgató vagy hangosbeszélő távbeszélő-készülék esetében a hangszóró úgy van bekötve, hogy meghajtását az RÍ ellenálláson keletkező feszültség biztosítja (4. ábra).

Már említettük, hogy az Ll vonalkapocs lehet pozitív vagy negatív feszültségű, és ekkor az L2 vonalkapocs értelemszerűen negatív vagy pozitív lesz. Ilyen módon, ha az Ll vonalkapocs pozitív, akkor a vonalról érkező áram az Ll vonalkapocs 30 felé folyik, keresztül folyik a TI tranzisztor kollektor-emitter útvonalán, az RÍ ellenálláson, a T3 tranzisztor bázis-kollektor útvonalán és innen vissza az L2 vonalkapocsra. Ha az L2 vonalkapocs pozitív, akkor az áram az L2 vonalkapocshoz a T2 35 tranzisztor kollektor-emitter útvonalán, az RÍ ellenálláson, a T4 tranzisztor bázis-kollektor útvonalán és innen vissza az Ll vonalkapocshoz folyik. Figyeljük meg, hogy mindkét esetben az áram ugyanabban az irányban folyik át az RÍ ellenállá- 40 són. Ebből adódik, högy ezt az RÍ ellenállást felhasználhatjuk arra, hogy visszacsatoló hurkok és hasonló áramkörök révén meghatározza az RÍ ellenállás D és C pontjai között, valamint a vonalkapcsok között értelmezhető transzfer erősítést. 45 Ezt könnyebben beláthatjuk, ha a 2. ábra szerint csak az 1. ábrán vázolt áramkörnek csak az egyik felét vizsgáljuk.

A 2. ábrán az áramkör működése szempontjából 50 lényeges áram & feszültség viszonyokat szemléltettük. Az RÍ ellenállás és a vonal között keletkező feszültség erősítést az alábbi „ AV_O ZL 55

AV Rj összefüggés határozza meg, ahol a V_o a kimeneti feszültség, és ahogy az a érték az egység felé 60 közelít azt kapjuk, hogy

Z_L ^{g =} R~

Rí 65

Az összefüggésben Z, képezi a külső vonal impedanciát, és az Rí égy olyan külső ellenállás, amely a két közös C és D pont közé kapcsolódik. A közös pontok egyike megegyezik a TI és T2 tranzisztorok egymással összekötött emitterével, a másik pedig a T3 és T4 tranzisztorok egymással összekötött bázisával azonos. Ebből következik, hogy a vonal és az Rj ellenállás között fellépő feszültségerősítés egyszerűen impedanciák arányával adható meg.

Mivel az I_t vonaláram túlnyomó része keresztül folyik a kimenő fokozatot képező T3 tranzisztoron, az RÍ ellenálláson fellépő feszültség átlagértékét felhasználhatjuk arra, hogy információt szolgáltasson a vonaláramról. Ez lehetővé teszi azt, hogy a vonal feszültség-áram jelleg-görbéjét előre felbecsülhessük, mégpedig az RÍ ellenálláson fellépő átlagos feszültségesés és egy pontos belső feszültség etalon összehasonlítása révén.

Annak következtében, hogy a T3 tranzisztor esetében majdnem a teljes vonaláram keresztül folyik annak kollektor-bázis átmenetén, a T3 tranzisztor erősen telített állapotban van, és ezért emitterének feszültsége nagyon közel van kollektorának feszültségéhez. Ez azt jelenti, hogy ennek a T3 tranzisztornak az impedanciája nagyon alacsony értékű, és ilyen módon a híderősítőn keletkező feszültségesés ezzel összhangban alacsony értékű lesz. Ez a feltétel megadja azt a negatív feszültséget is, amelyre a meghajtó áramköröknek szüksége van, amikor az erősítő egy elektronikus távbeszélő-áramkör részét képezi. Az ilyen áramkörök tervezésével kapcsolatban a korábbiakban már feltételeztük, hogy mind a meghajtó áramkörök, mind pedig a kimeneti áramkörök olyan feszültséget igényelnek, amely nagyon közeli értékű az áramkör „sínvezetékein” mérhető feszültséghez. Nagyon alacsony feszültségű működés esetében azonban, tehát amikor a készülék egy nagyon hosszú vonal végéhez kapcsolódik, a rendelkezésre álló áram korlátozza a kimeneti feszültség lehetséges változásának nagyságát. Ez lehetővé teszi olyan áramkör tervezését, amely másfél voltos feszültség mellett dolgozik, amelyet normál esetben a meghajtó áramkör állít be, és 1 voltos csúcstól csúcsig mért kimeneti meghajtást biztosít, ha elegendő áramvezérlés van ahhoz, hogy mindezt egy körülbelül 300 óhmos impedancián létrehozza.

A T3 tranzisztort tartalmazó elrendezést azért választottuk, mert egyéb kapcsolásoknál fennállna annak lehetősége, hogy az emitter-bázis letörés problémákat okozzon. Az 1. ábrán vázolt kapcsolás vizsgálata megmutatja, hogy a vonaláram minden esetben , látja” egy NPN tranzisztor kollektorát.

Figyeljük meg, hogy amikor az Ll vonalkapocs pozitív az L2 vonalkapocshoz képest, akkor a T2 és T4 tranzisztorok jelenléte viszonylag kis hatást gyakorol a működésre. Ehhez hasonlóan, amikor az L2 vonalkapocs pozitív az Ll vonalkapocshoz képest, és a T2 és T4 tranzisztorok képezik a hatásos tranzisztorokat, akkor a TI és T3 tranzisztorok jelenlétének van viszonylag kis hatása.

A leírás könnyebb értelmezése céljából most egy gyakorlati példát adunk meg. A 2. ábrán vázolthoz hasonló áramkörnél a vonalnak egy jel jelenlétében bekövetkező feszültségváltozását a 2(Vbc + IlR + V_s) összefüggés határozza meg a V₂ egyenfeszültségből, ahol ^VBC a T3 tranzisztor bázis-kollektor feszültsége, és Vs a telített állapot- ⁵ bán levő TI tranzisztor feszültsége. A kettővel való szorzást azért vettük föl, hogy a csúcstól csúcsig mért változást kapjuk meg. Egy gyakorlati esetben, ahol lL = 8mA, Rx = 10 ohm, Vbc=0,7 volt és V_s = 0,2, akkor a zárójelben megadott kifejezés¹⁰ értéke 0,98 volt, feltételezve, hogy a vonalon mérhető feszültség csak 1,8 volt. Amint már említettük, ilyen alacsony feszültségű állapot hosszú vonalak esetében joggal előfordulhat. Az idézett paraméterek mellett nekünk 1,6 voltos csúcstól¹⁵ csúcsig mérhető változási lehetőségünk adódik. Az ideális határérték ebből

8x300 — = 2,4 Volt 20

1000 adódik.

Ennek megfigyelésekor azonban láthatóvá válik, hogy a T3 tranzisztor telítése miatt olyan feszült- ²⁵ ség fog rendelkezésre állni, amely megegyezik a vonalfeszültség és a Vsat feszültségek összegével.

A magyarázat kedvéért feltételezzük, hogy az Ij áram -értéke 5 mA körül van, és feltételezzük azt is, hogy az áramkör egyéb részei beleértve az ³⁰ erősítőt is 3 mA áramot vesz fel. Ilyen módon a T3 tranzisztor emitteréből levehető áramérték ezen értéket meg tudja közelíteni, és itt azt feltételeztük, hogy az idézett áramszint értékek egymással nincsenek összefüggésben. Jel rákapcsolódása ese- ³⁵ tében azonban az II áram értéke ingadozik, és ilyen módon a rendelkezésre álló terhelő áram is változik. Szélsőséges esetben a jel áram előidézheti, hogy a bázis áram nullára lecsökkenjen, az áramkörrel biztosítható terhelő áram értéket nullára⁴⁰ csökkenti. Ezen korlát leküzdése céljából, továbbá, hogy a hídon keresztül negatív áramok átfolyását is biztosíthassuk, alkalmazzuk a Cl kondenzátort. A Cl kondenzátor energiát tárol a negatív csúcsértékekhez való közelítéshez. A kondenzátor ⁴⁵ feszültségre kapjuk Vei =V_Be-IlR> ahol Vei a Cl kondenzátoron mérhető feszültség és R az RÍ ellenállás ohm értéke. A T3 tranzisztor emitter áramkörében levő R2 ellenállást (és a T4 tranzisztor esetében az ennek megfelelő R3 ellenállást) 50 azért használjuk, hogy elkerüljük azon hurok áramok keletkezését, amelyek a híd „alsó” párján folynának keresztül.

Amikor a fentiekhez hasonló áramkört integrált áramkörös kivitelben akarjuk elkészíteni, akkor arra 55 van szükség, hogy megakadályozzuk azt, hogy a T3 vagy T4 tranzisztoroknál olyan szubsztrát injektálódás keletkezzék, amely az Ll és L2 vonalkapcsok között folyó áram irányától függ. Mivel ezen eseteknél a hivatkozott tranzisztorok telítésben ⁶⁰ vannak, a T3 és T4 tranzisztorok közül az éppen vezető állapotban levőnek a kollektor-bázis átmenete töltéseket injektál a szubsztrátba, és ezen áram injektálás az L 'áramhoz képest mintegy 30—50%-os értékű is lehet, és ez az áram nehézsé- ⁶⁵ geket okoz, mert megváltoztathatja a 2. ábrán vázolt E. feszültségét. Ahhoz, hogy az áramkör hatásos maradjon, ezt a szubsztrát injektálódást a vonaláram egy százaléka alá kell csökkenteni. Ezzel egyidejűleg azonban a T3 vagy T4 tranzisztorok inverz áramerősítését nem szabad lecsökkenteni, egyébként az E. ponton levő negatív feszültség a meghajtott áramkörökből nyert áramtól függően változnak.

A szubsztrát injektálás következtében jelentkező fenti nehézségek természetesen nem lépnek fel, ha az itt leírt áramkört diszkrét alkatrészekből építjük fel. Abból a célból, hogy ezeket a nehézségeket integrált áramkörös kivitelnél is elkerülhessük, a T3 tranzisztort (és a T4 tranzisztort is) olyan térgáttal vesszük körül, amely alacsony áramok mellett hatásos, és egy szubsztrát fallal, amely pedig nagyobb áramoknál hatásos. Ezt a megközelítést vázlatosan a 3. ábrán tüntettük fel, amely a T3 tranzisztor elrendezését mutatja, és itt az emittert egy N+ tartomány képezi, a bázist egy P tartomány és a kollektor N tartomány. A 31 térgátat a rajzon BN+ tartomány képezi, és a 32 szubsztrát fal ^{a p}iso tartomány, amely a gátat körülveszi és azzal 33 érintkezőn keresztül van összekötve. A 31 térgát alkalmazásának előnye abban jelentkezik, hogy a falról és az oldalakról a hordozókat hatásosan visszaveri és ennek következtében alacsony áramértékek (5—20 mA) mellett a tranzisztor inverz erősítése magas értékű marad. Amint az áram növekszik azonban, a hordozóknak az A gát alatti szivárgása jelentősen megnöveli a szubsztrát áramának nagyságát. Ennek elkerülése céljából ingadozó 2 szubsztrát falat alkalmazunk, és ezt a falat a tényleges szubsztráttól a BN⁴ tartomány választja el, és ez összegyűjti az összes szórt kisebbségi hordozót.

A hivatkozott szubsztrát áramot elsősorban az R2 ellenálláson fellépő feszültségesés okozza (vagy a T4 tranzisztor esetében az R3 ellenálláson fellépő), és a korábban már leírt módon ezt a gát alatti szivárgás okozza különösen magasabb áramértékeknél. Mivel a szubsztrátba így injektált kisebbségi töltéshordozó élettartama nagyon kicsi az eltemetett rétegű tartományban, a P fal hatásosan képes a szubsztrát áramot megszüntetni. Az a tény, hogy a P+ (ISO) fal az N+ gát után helyezkedik el, kedvező' inverz erősítést biztosít a tranzisztor részére, mert a kisebbségi töltéshordozók „felhalmozódnak” az N+ tartományban, és azért, mert gyűjtő rendszert képez a „szórt” töltéshordozók számára, amelyek az N+ gát legalsó részén keresztül diffundálnak.

Korábban már utaltunk arra, hogy a TI és T2 tranzisztoroknak viszonylag nagy méretűeknek kell lenni, és ilyen módon kedvező V_BF értéket tudunk biztosítani 150 mA áram mellett. Az integrált áramköri megvalósításnál ezt oly módon valósítjuk meg, hogy a TI és T2 tranzisztorok részére a félvezető chipen nagyobb területeket biztosítunk, mint a T3 és T4 tranzisztorok részére.

A 4. ábrán azt szemléltetjük, hogy az 1. ábrán vázolthoz hasonló áramkört milyen módon lehet távbeszélő-készülék áramkörébe beépíteni, és az

1. ábrán vázolt 1 híderősitőt egy megfelelő blokk jelöli. Az áramkör egyéb blokkjait az alábbiak szerint különböztetjük meg:

híderősítő fő erősítő bemeneti differenciál erősítő visszacsatolt differenciál erősítő sávrés referencia feszültséglépcső pozitív veszteségű híd

Ί vételi híd 1<

vételi differenciál erősítő vételi kimeneti erősítő hangkiegyenlítő hálózat hangtárcsázás (hangfrekvenciás) bemeneti differenciál erősítő. 1.

Az 1. ábra leírásából is kivehető módon az 1 híderősítő feladatát az képezi, hogy az adott jellel meghajtsa az L1 és L2 vonalkapcsokat, mégpedig ezen vonalkapcsok egyenáramú polaritásától füg- 2i getlenül. Ezen túlmenően a híderősítő az áramkör megmaradó része számára feszültséget biztosít az L1 és L2 vonalkapcsok közül a negatívabbnál mégpedig nagyon kis feszültségesés mellett. Ez utóbbi nagyon fontos viszonylag hosszú vonalak esetében, ahol a vonaláram és ezzel összefüggően a rendelkezésre álló vonalfeszültség alacsony. Ez akkor is fontos, amikor két vagy több távbeszélő-készülék ugyanarra a vonalra párhuzamosan csatlakozik. Ez különösen akkor áll fenn, ha ezen készülékek egyike a régi szénmikrofonos típusú, mert egy ilyen készülék az 1 híderősítőhöz hasonló áramkör hiányában hatásosan működésképtelenné teheti a vele párhuzamos elektronikus készülék áramkörét.

Az L1 és L2 vonalkapcsokon keresztül folyó áram keresztül folyik az RIO ellenálláson is, amely az 1. ábrán vázolt RÍ ellenállásnak felel meg. így mivel az 1 híderősítő áramerősítése az egységhez közel van, például 0,98, az RIO ellenálláson fellépő feszültséget felhasználhatjuk arra, hogy a rajta fellépő feszültség érzékelésével meghatározzuk a vonaláramot, és ezen feszültség vezérlése révén meghatározzuk a visszacsatoló hurkon keresztül folyó vonaláramot, amely magában foglalja az alábbiakban ismertetett 4 visszacsatolt differenciál erősítőt. Mivel az ennek biztosításához szükséges hurok erősítés magas, a 2 fő erősítő további erősítést biztosít, és ez mintegy 1000-es értékre megnöveli az 1 híderősítőn, a 4 visszacsatolt differenciál erősítőn és a 2 fő erősítőn keresztül értelmezett hurok erősítést.

Az aktív visszacsatoló rendszernek a használata, amely magában foglalja a 4 visszacsatolt differenciál erősítőt és az Rll és RÍ 2 ellenállásokat, a szokásosabban használt passzív visszacsatoló hurokkal összehasonlítva lehetővé teszi a visszacsatolás mértékének a szabályozását a 4 visszacsatolt differenciál erősítőbe folyó áram nagyságának változtatásával. Ez lehetővé teszi az adási erősítés szabályozását. Ez az elrendezés kompenzálja a 3 bemeneti differenciál erősítő nem lineáris jelleg-görbéjét és az áramkör különböző részeinek a hőmérséklet függését.

A fenti elrendezésnél azt az erősítést, amelyet a bemeneti differenciál erősítőnek a 12 mikrofonnal összekapcsolt bemeneti kapcsai és az RIO ellenállás között értelmezünk, az alábbi összefüggésből határozhatjuk meg:

1(3) Rll + RÍ 2 Gj = .

1(4) Rll ahol 1(3) áramérték jelenti a 3 bemeneti differenciál erősítő áramát és 1(4) áramérték jelenti a 4 visszacsatolt differenciál erősítő áramát. Ilyen módon ahhoz, hogy az erősítés szabályozását biztosíthassuk, például vonalcsillapítás kompenzálására, mindössze arra van szükség, hogy az 1(3) áramérték nagyságát az 1(4) áramértékre változtassuk. Továbbá, mivel az L1 és L2 vonalkapcsokra vonatkoztatott erősítést pontosan meghatározzuk, és ez ténylegesen R1/R6 értékű, a teljes erősítés is jól meghatározható.

Most a hangjel bemenetet vizsgáljuk, amely egy vagy több hangfrekvenciából áll, melyeket akkor használunk, amikor hangtárcsázást alkalmazunk, és ez származhat közvetlenül egy tárcsaműtől vagy nyomógombos készlettől, vagy egy ismétlő tárcsaműtől. A hangfrekvenciás táplálást a C4 kondenzátoron keresztül all hangtárcsázás bemeneti differenciál erősítőhöz és innen a 2 főerősítőhöz biztosítjuk. Annak következtében, hogy all hangtárcsázás differenciál erősítő szintén differenciál erősítőből áll, melynek 1(11) árama van, azt az erősítést, amely a hangfrekvenciás bemenetre vonatkozik, szintén egyszerűen áramok és ellenállások arányából határozhatjuk meg. Ezzel a bemenettel kapcsolatban ezért további ismertetést nem tartunk szükségesnek annak kivételével, hogy all hangtárcsázás bemeneti differenciál erősítőnek van süketítés kimenete is, amely ezen erősítő erősítését lecsökkenti, amikor hangfrekvenciás bemeneti jel érkezik.

A bemutatott kapcsolás egy további hídáramkört tartalmaz, amely jelentős az adási útvonalban, és ez a híd a 6 pozitív veszteségű híd. Ez egy olyan hálózat, amely az L1 vagy L2 vonalkapcsok egyikét, azt, amelyik pozitívabb az 1 hídei^Mtő kimenetéhez képest, az RÍ 3 ellenállás felső végéhez kapcsolja. Itt jegyezzük meg, hogy az 1 híderősítő kimenete megegyezik az áramkör negatív tápfeszültség kapcsával.

Az RÍ 3 ellenállás a hálózat lezáró ellenállása, és a jelen esetben értéke 600 ohm. Ez az ellenállás csak a beszédjelek számára a C₅ kondenzátoron és az 1 híderősítő negatív kapcsoló részén keresztül az L1 és L2 vonalkapcsok közé kapcsolódik.

A 6 pozitív veszteségű híd ezenkívül az egész áramkör részére biztosítja a pozitív tápfeszültséget. Mivel ezt a feszültséget, és az Rll ellenállás alsó végéről érkező táplálást 3 Volt körüli értékre kell stabilizálni, a 2 fő erősítő hurkába egy belső 5 sávrés referencia feszültségképzőt alkalmazunk. Jegyezzük meg, hogy ez a feszültség a rajzon nem vázolt hangfrekvenciás generátor áramköröket Is táplálja. Az R13 ellenállás alsó kivezetésén levő -feszültséget a referencia erősítő bemenetével érzékeljük, és ezen erősítő kimenete szabályozza az L1 és L2 vonalkapcsokon keresztül mérhető feszültséget olyan módon, hogy a feszültség állandó és 3 Volttal egyenlő legyen a vonaláramok széles tartományán keresztül, amit a 4. ábrához tartozó ' diagrammon vázoltunk.

Egy további külön nem vázolt jellegzetesség szerint egy áramkör a vonaláramot érzékeli, és amikor az 14 mA alá csökken, változtatja az 5 sávrés referencia feszültségképző erősítőjének a referencia feszültségét. Ezáltal ilyenkor kedvezőbb tulajdonságokat érhetünk el.

A vonalon megjelenő vett feszültség — csak beszédjelek — a 6 pozitív veszteségű híd hatására megjelenik az RÍ3 ellenálláson és innen továbbjut a C6 kondenzátorból és az R14 ellenállásból álló soros tagra. A jelek innen a 8 vételi differenciál erősítő bemeneti kapcsaira jutnak, amely végül is a 2t fejhallgató 13 átalakítóját vezérli. A 8 vételi differenciál erősítő ezt a jelet felerősíti és a 9 vételi kimeneti erősítőhöz továbbítja, ez pedig közvetlenül meghajtja a 13 fejhallgató átalakítóját. A 9 vételi kimeneti erősítő egy másik 7 vételi hídon 25 keresztül vezérlést kap oly módon, hogy ez az L1 vagy L2 vonalkapcsok közül a negatívabbat csatlakoztatja a 9 vételi kimeneti erősítőhöz. Erre a további hídkapcsolásra azért van szükség, mert a 9 vételi kimeneti erősítő áramfelvétele nagy. Ez a 30 nagy áramfelvétel egyébként letilthatná a másik 6 pozitív veszteségű híd használatát annak következtében, hogy az RÍ 3 ellenálláson túlságosan nagy feszültségesés keletkezne.

A 10 hangkiegyenlítő hálózatot az R15, R16, R14 ellenállásból és C7, Cl 5, C16, C14 kondenzátorból álló áramkör képezi, és ez alapvetően olyan kiegyenlítő hálózat, amely az RIO ellenálláson megjelenő adási jeleket olyan módon szűri ki, hogy velük azonos nagyságú és ellentétes jelet táplál a C6 kondenzátoron és az R2 ellenálláson keresztül. A C7 kondenzátort és az RÍ 7 ellenállást fázis kompenzálásra használjuk, amikor az L1 és L2 vonalkapcsok tényleges távbeszélő-vonallal vannak összekötve.

A C8, C9 és C10 kondenzátorokat azért használjuk, hogy elkerüljük a különböző frekvencia interferenciákat, a Cll kondenzátort, hogy elkerüljük az egyenáramú eltolódásokat, és Cl2 kondenzátor a híderősítő kondenzátorra (amely megfelel az 1. ábrán vázolt Cl kondenzátornak).

Az 5. ábrán külső alkatrészek elrendezését tüntettük fel arra az esetre, amikor a 4. ábrán vázolt áramkör döntő többségét integrált áramkörös kivitelben valósítottuk meg. Itt a 4. ábrával azonos hivatkozási számokat alkalmaztunk. Az RÍ 8 ellenállás, a Cl 4 kondenzátor és a JH1 korlátozó elem azt a szokásos védőáramkört jelöli, amelyet a nem kívánt feszültséghatások, például villámbeütés elleni védelmül szoktak alkalmazni. Az RV1 változtatható ellenállás a 13 fejhallgató és a 12 mikrofon vezetékeit beállítási célokból kapcsolja össze.

Claims (6)

1. Szabadalmi igénypontok:

   1. Híderősítő, amely kéthuzalos vonalhoz csatlakoztatható, és a vonal képezi első jelbemenetét és jelkimenetét, és a híderősítő az egyenáramú táplálását a kéthuzalos vonalon keresztül kapja, azzal jellemezve, hogy az erősítő első és második tranzisztort (TI, T2) tartalmaz, amelyek kollektorai a vonal vonalkapcsaihoz (Li, L2) vannak kapcsolva, az első és a második tranzisztor (TI, T2) emitterei egymással össze vannak kötve és egy közös első ponthoz (D) vannak csatlakoztatva, és az erősítő tartalmaz harmadik és negyedik tranzisztorokat (T3, T4), amelyek kollektorai szintén a kéthuzalos vonal egy-egy vonalkapcsához (Ll, L2) csatlakoznak, a harmadik és negyedik tranzisztorok (T3, T4) bázisai egymással össze vannak kötve és egy második közös ponthoz (C) csatlakoznak, és az első és második közös pontok (D, C) közé egy rezisztív impedancia, előnyösen ellenállás (RÍ) van kapcsolva és az első és a második közös pontoknak (D, C) a vonal két vonalkapcsának (Ll, L2) egymáshoz viszonyított polaritására való tekintet nélkül azonos viszonylagos polaritása van, és az erősítő második jelkimenetét a rezisztív impedancia két kivezetése képezi, és a második jelbemenet kapcsait (A, B) az első és második tranzisztorok (TI, T2) bázisai képezik.
2. 2. Az I. igénypont szerinti híderó'sítő kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a harmadik és negyedik tranzisztorok (T3, T4) második, illetve harmadik ellenálláson (R2, R3) keresztül harmadik közös ponthoz csatlakoznak, amely egy egyenáramú feszültségkimeneti pontot képez, és a második közös pont (C), valamint a harmadik közös pont közé egy kondenzátor (Cl) van kapcsolva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti híderősítő kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy lényegében egymáshoz hasonló első és második tranzisztorai (TI, T2) és lényegében egymáshoz hasonló harmadik és negyedik tranzisztorai (T3, T4) vannak, és az első és második tranzisztorok (TI, T2) nagyobb aktív területű félvezető eszközként vannak kiképezve, mint a harmadik és negyedik tranzisztorok (T3, T4) és így a harmadik és negyedik tranzisztorok (T3, T4) vezetési állapotban telítésben vannak.
4. 4. Az 1-3. igénypont bármelyike szerinti híderősítő kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy integrált áramköri egységként van kiképezve, ahol a harmadik és negyedik tranzisztorokat az integrált áramköri szubsztrát falban (32) egy lebegő térgát (31) veszi körül.
5. 5. Távbeszélő előfizetői készülékben alkalmazott elektronikus áramkör, amely tartalmazza az 1., 2

   3. vagy 4. igénypontok szerinti híderősít őt, a^al jellemezve, hogy az első és második tranzisztorok (TI, T2) kollektorai a vonalnak azon vonalkapcsaihoz (Ll, L2) csatlakoznak, ahol a mikrofon (12) egy további erősítőn, előnyösen bemeneti differenciálerősítőn (3) keresztül az első és második tranzisztorok (TI, T2) bázisaihoz csatlakozik, és a második jelkimenet egy további erősítőn, előnyösen dik kimeneti pontról (C) erősítés szabályozáshoz egy visszacsatoló hurok van a híderősítő és a mikrofon (12) közötti összeköttetés egy pontjához visszavezetve, és a visszacsatoló hurok visszacsatolt differenciál erősítőt (4) tartalmaz.

   vételi differenciál erősítőn (8) keresztül a 13 fejhallgatót képező akusztikai átalakítóhoz csatlakozik.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti elektronikus áramkör kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a máso- 5