HU176288B

HU176288B - Apparatos to determine blood-pressure, in the first place, of babies not in a invasive way

Info

Publication number: HU176288B
Authority: HU
Inventors: Ferenc Nagy
Original assignee: Medicor Muevek
Priority date: 1977-12-21
Filing date: 1977-12-21
Publication date: 1981-01-28
Also published as: FR2412298A1; GB1598984A; DE2821037C3; DD136451A5; PL119631B1; DE2821037A1; DE2821037B2; BG28983A3; PL207193A1; JPS5486990A

Description

Budapest

Berendezés vérnyomás, elsősorban csecsemők vérnyomásának nem invazív úton történő meghatározására

2

A találmány tárgya olyan berendezés, amelynek segítségével nem invazív úton meghatározható a vérnyomás értéke, elsősorban csecsemők esetében. Alkalmas továbbá a berendezés a végtagok artériás és vénás keringési rendszerének valamint azok hajszálerei állapotának megítélésére szolgáló ún. vénaelzárásos pletizmográfiás vizsgálatok szűrővizsgálati jelleggel, ambuláns körülmények között történő elvégzésére is; A berendezés tehát lényegében komplex mérőrendszer, amely egymással összefüggő, egymást kiegészítő paraméterek egyidejű mérésére alkalmas.

Ismert tény, hogy a környezeti és egyéb ártalmak következtében napjainkban nő az egészségi károsodással született, hosszabb idejű orvosi felügyeletre és gondozásra szoruló csecsemők aránya. Ez a tény megköveteli olyan orvostechnikai eszközök létrehozását, amelyek a csecsemők különféle vitálfunkcióinak gyors, pontos és célszerűen nem invazív úton történő mérésére alkalmasak.

Ismert tény továbbá az is, hogy az egyik legfontosabb vitálfunkciónak a vérnyomás értéke tekinthető. Mérésére számtalan próbálkozás történt. Megbízható, kényelmes és veszélytelen eljárás azonban lényegében, mind a mai napig nem létezik. Az ún. invazív, valamely artéria megnyitásával történő mérés a csecsemő érrendszerének méretei miatt és veszélyességénél fogva nem jöhet számításba, csak a szülést közvetlenül követő időszakban, a köldökcsatoma kipreparálásával. A Riva-Rocci-Korotkoff elven alapuló nem invazív mérés az érhangok kis intenzitása miatt megbízhatatlan, mivel a mikrofon érzékenységének növelését a környezeti zavaró hatások korlátozzák. Egy másik eljárás, az ún. 5 „flush” módszer alkalmas a szisztolés nyomásérték meghatározására. Lényege az, hogy a végtagra helyezett mandzsettát a szisztolés nyomásértéket meghaladó nyomásra fújják fel, majd a nyomást lassan csökkentve a szisztolés nyomásértéknek azt 10 a mandzsettanyomást tekintik, amelynél a mandzsettát követő végtagi szakasz kezd kipirulni. A módszer pontatlansága és szubjektív volta nyilvánvaló.

Egy korábbi, a vérnyomás diasztolés értékének a 15 meghatározására is alkalmas korábbi eljárást az 1.

2. 3. 4. és 5. ábra alapján ismertetjük. A csecsemő végtagjára helyzeti M mandzsettát (1. ábra) a szisztolés nyomás feletti értékre felfújva, az M manzsettát követő végtagi szakaszba megszűnik a vér be20 áramlása. A mandzsetta Pm nyomását lassan csökkentve, a P_s szisztolés nyomás elérésekor (2- ábra) az áramlás ismét megindul, az M mandzsettától disztálisan elhelyezkedő végtagi szakasz eredeti, nyugalmi V_o térfogata növekedni kezd. A térfogat25 növekedést a G érzékelő (1. ábra) figyeli, ill. megfelelő berendezés regisztrálja (3. ábra). A térfogatnövekedés megindulásakor fellépő P_M mandzset· tanyomás megegyezik a Pg szisztolés vémyomá: értékével. A P_D diasztolés nyomás meghatározása ;

következőképpen történik: a mandzsettát több lép csőben a már ismert Pg szisztolés nyomásnál kisebb, fokozatosan csökkentett nyomásra fújják fel (4. ábra) és regisztrálják a térfogatváltozás meredekségét (5. ábra). Az a mandzsettanyomás, amelyhez olyan térfogatváltozás-meredekség tartozik, amely a további, csökkentett P_M mandzsettanyomás értékek esetén már nem változik, megegyezik a P_D diasztolés vérnyomással. A jelenség magyarázata az, hogy amennyiben a mandzsetta nyomása megegyezik a Pq diasztolés nyomással vagy kisebb annál (P_M = P_D), akkor az M mandzsettától distalisan elhelyezkedő végtagi szakaszba történő vér-beáramlást az M mandzsetta nyomása-már nem akadályozza.

Az ismertetett eljárás nehézkes, időigényes, de mindenekelőtt pontatlan, két okból is: egyrészt nem biztosítható a P_M mandzsettanyomás finom lépcsőzése, mert a többszöri mandzsetta-felfújás és leengedés olyan durva beavatkozást jelent a keringési mechanizmusban, amely eleve kétségessé teszi a mért érték helyességét, másrészt a térfogatváltozást leíró görbe meredekségének — manuális úton, regisztrátumon történő — meghatározását megnehezíti a görbére szuperponálódó pulzushullám (3. és

5. ábra).

A találmány szerinti megoldásnak megfelelő berendezés kiküszöböli a fenti hiányosságokat, alkalmas az artériás vérnyomás szisztolés és diasztolés értékének, valamint a vénás vérnyomás értékének nem invazív úton történő gyors, pontos és automatikus meghatározására, továbbá ún. vénaelzárásos pletizmográfíás vizsgálatok végzésére is. Ez utóbbinak azért van jelentősége, mert a szakorvosok egybehangzó állítása szerint a keringési rendszer általános állapota megítélésénél a vérnyomás értéke és a vénaelzárásos pletizmográfíás vizsgálattal nyerhető adatok egymást kiegészítő módon segítik elő a helyes diagnózis kialakítását.

A találmány jobb megértése végett a leíráshoz rajzokat mellékeltünk. A rajzok közül a korábbi eljárásokat az 1—5. ábrák alapján ismertetjük, ahol az

1. ábra az M mandzsetta és a térfogatváltozás mérésére szolgáló G térfogatérzékelő elhelyezésének egyik lehetséges módját ismerteti. A

2. ábra az M mandzsetta P_M nyomásának az idő függvényében történő változását ábrázolja a P_sszisztolés nyomásérték meghatározásakor, a

3. ábra az M mandzsettától distalisan elhelyezkedő, nyugalmi állapotban, a V_o kezdeti térfogatú végtagi szakasz térfogata változásának jellegét ábrázolja a Ps szisztolés nyomás meghatározásakor, a

4. ábra az M mandzsetta nyomásprogramját ábrázolja a P_D diasztolés nyomás meghatározásakor, az

5. ábra pedig a G térfogat érzékelő által mért térfogatváltozás gradiense változásának a jellegét ábrázolja a P^ diasztolés vérnyomás meghatározásakor.

A 6—15. ábrák a találmány szerinti berendezésre utalnak. A

6. ábra a találmány szerinti berendezés M mandzsettája nyomásának változását, valamint a vér nyomásgörbe jellegét ábrázolja az idő függvényében, a

7. ábra az M mandzsettától distalisan elhelyezkedő végtagi szakasz G térfogatának érzékelő által mért térfogata változásának jellegét ábrázolja a hasznos jelre szuperponálódó pulzushullám feltüntetésével, a

8. ábra a találmány szerinti berendezés egy lehetséges kialakítási módját ábrázolja, a

9. ábra a 6. ábra szerinti nyomásprogram egy lehetséges finomítását ismerteti, a

10. ábra a találmány szerinti berendezéssel megvalósítható, az előbbiektől eltérő nyomásprogramot ismertet, a

11. ábra a 10. ábra szerinti mandzsetta - nyomásprogramhoz tartozó végtag — térfogatváltozásának jellegét ábrázolja a hasznos jelre szuperponálódó pulzushullám feltüntetésével, a

12. ábra a 10. ábra szerinti nyomásprogram egy lehetséges finomítását ismerteti, a

13. ábra a találmány szerinti berendezés egyik kiviteli példáját, a

14. ábra a találmány szerinti berendezés további kiviteli példáját, a

15. ábra pedig a találmány szerinti berendezés harmadik kiviteli példáját ábrázolja.

A berendezés a következőképpen van felépítve:

A végtagra helyezhető, felfújható M mandzsettával egy GM nyomásérzékelő van összekötve, amelynek kimenete egy SÍ mintavezető és tartó áramkör bemenetére csatlakozik. Az M mandzsettától disztálisan elhelyezett G térfogatérzékelő kimenete viszont egy további S2 mintavevő és tartó áramkör bemenetével van összekötve.

A test tetszőleges részére viszont egy GP pulzusérzékelő van helyezve, amelynek kimenete egy PA analizátor bemenetére csatlakozik. A PA analizátor a pulzusgörbe, vagy EKG jel periódusakénti, egy-egy azonos fázisban levő pontjának meghatározására szolgál. Az SÍ, S2 mintavevő és tartó áramkörök kimenetei egy Cl multiplexer első, ill. második bemenetével vannak összekötve, míg a Cl multiplexer kimenete egy analóg-digitális D konverter bemenetére csatlakozik. Ez utóbbi kimenete egy C2 demultiplexer bemenetével van összekötve, s ez utóbbi kimenete egy író-olvasó R memória egyik bemenetére csatlakozik. Az R memória másik bemenetével egy olyan PR aritmetika van összekötve, amely kétirányú adatforgalom lebonyolítására alkalmas. A PR aritmetika kimenetével legalább egy K kijelző műszer van összekötve. A berendezésbe egy VI vezérlőegység van beépítve, amelynek több kimenete és bemenete van. A VI vezérlőegység egyik kimenetével egy olyan N pneumatikus egység van összekapcsolva, melynek kimenete az M mandzsettára csatlakozik.

A VI vezérlő egység egyik bemenetére a már említett PA analizátor kimenete, második bemenetére pedig egy T óragenerátor kimenete van kötve. A VI vezérlő egység másik kimenete az első SÍ mintavevő és tartó áramkör második bemenetére, harmadik kimenete pedig a második S2 mintavevő és tartó áramkör második' bemenetére csatlakozik. Négyedik kimenete a Cl multiplexer har madik bemenetével, ötödik kimenete pedig az analóg-digitál D konverter második bemenetével,, hatodik kimenete ugyanakkor a szintén említett C2 demultiplexer második bemenetével van összekötve. A VI vezérlő-egység egyszersmind a PR aritmetikával és az író-olvasó R memóriával úgy van összekötve, hogy kétirányú adatforgalom bonyolítható le rajtuk keresztül.

A PA analizátor kimenete a VI vezérlőegység egyik bemenetére csatlakozik, míg ugyanezen PA analizátor második bemenete egy E EKG csatorna kimenetével is össze van kötve.

A berendezés elvi működésének a következőképpen kell lezajlania:

Az M mandzsettát a szisztolés nyomást meghaladó Pm Ps értékre fújjuk fel, majd a nyomást lassan, pl. 1 Hgmm/sec sebességgel csökkentve a szisztolés nyomás elérésekor az M mandzsettától distalisan elhelyezkedő végtagi szakasz kezdeti V_otérfogata növekedni kezd. (6. és 7. ábra, tj időpont). A G térfogat-érzékelő által figyelt térfogatnövekedés gradiense (a 7. ábra görbéjének meredeksége) monoton növekvő, mivel az egyre csökkenő mandzsettanyomás következtében egyre nagyobb mennyiségű vér képes átjutni az M mandzsettától distalisan elhelyezkedő végtagi szakaszba (6. ábra, a vérnyomásgörbe vonalkázott területének megfelelő mennyiség). Azt követően, hogy az M mandzsetta nyomása eléri a P_D diasztolés nyomást ill. kisebb lesz annál, (Pm⁼Pd) a térfogatnövekedést leíró görbe meredeksége állandó lesz (7. ábra, t_k időpontot követő szakasz), mivel a vér beáramlását az M mandzsetta nyomása már nem gátolja.

A feladat tehát az, hogy meghatározzuk a tj időponthoz tartozó, a Pg szisztolés nyomásnak megfelelő, és a t_k időponthoz tartozó, a Pq diasztolés nyomásnak megfelelő mandzsettanyomásokat. Mivel lényegében a 7. ábrán látható görbe adott szakaszai meredekségének meghatározásáról, ill. a megelőző szakaszok 'meredekségével való összehasonlításáról van szó, olyan berendezésre van szükség, amely a pulzushullám zavaró hatásának kiküszöbölésével képes a fenti értékek megállapítására.

A találmány tárgyát képező berendezés (1. a 8. ábrát) alkalmas a fenti feladat megoldására. Ez a következőképpen történik:

A mérés megkezdésekor a VI vezérlő egység utasítására az N pneumatikus egység a szisztolés értéknél nagyobb nyomásra (6. ábra, Pm Ps) fújja fel, majd lassan csökkenti az M mandzsetta nyomását. Az M mandzsetta nyomását a GM nyomásmérő, mérőátalakító méri. A tj időpontban meginduló, és a t_k időpontig egyre meredekebbé váló görbével jellemezhető térfogatváltozást a G térfogatérzékelő figyeli. Ugyanakkor a test tetszőleges részén elhelyezett GP pulzusérzékelő letapogatja a pulzusgörbét és a PA analizátor bemenetére kapcsolja. A PA analizátor a pulzusgörbe minden egyes periódusában kiválaszt egy-egy — mindig azonos fázisban levő — pontot, és az ezeknek a pontoknak megfelelő. időpillanatokban szinkron jeleket yteÉdk arVI vezérlő egységnek. .

^: A továbbiakbanλ «z egyszerűbb tárgyalhatóság tétóWaölt &1, hogy a kiválasztott pontok a pulzusgörbe szisztolés pontjai, továbbá, hogy a térfogatváltozást leíró görbére szuperponálódó pulzushullám (7. ábra) és a GP pulzusérzékelővel felvett pulzusgörbe fázisa megegyezik. (Ez a feltétel akkor teljesül, ha a szív bal kamrájából kiinduló nyomáshullám ugyanazon időpontban érkezik el a G térfogatérzékelőhöz és a GP pulzusérzékelőhöz. Ez - egyelőre — bizonyos megkötést jelent a GP pulzusérzékelő elhelyezését illetően. A VI vezérlő egység a pulzushullám szisztolés pontjainak megfelelő időpillanatokban mintavételi parancsot küld az SÍ és S2 mintavevő és -tartó áramköröknek, az SÍ mintavevő és tartó áramkör a GM nyomásérzékelő, az S2 mintavevő és tartó áramkör pedig a G térfogatérzékelő kimenő jeléből vett mintát kapcsolja a Cl multiplexerre. A Cl multiplexer a VI vezérlő egység utasítására az SÍ és S2 mintavevő és tartó áramkör kimenő jelét váltakozva az analóg-digitál D konverter bemenetére kapcsolja. A D konverter kimenő jelét a VI vezérlő egység által vezérelt C2 demultiplexer választja szét a mandzsettanyomással ill. a végtagi térfogatváltozással arányos jelekre, majd ezeket a jeleket az író-olvasó R memória bemenetére kapcsolja.

Az ismertetett műveletekkel párhuzamosan a T óragenerátor jeléből a VI vezérlő egység a PA analizátorból jövő szinkron jeleknek megfelelően folyamatosan képezi és az író-olvasó R memória bemenetére kapcsolja a pulzusgörbe periódusidejével arányos jeleket, miközben egyúttal ellátja a C2 demultiplexerből érkező jelek tárolásával kapcsolatos vezérlési feladatokat is. Az író-olvasó R memóriában ezek után tehát az alábbi összetartozó értékek találhatók:

-a ... tj_!, tj, t_j+1, ... t_k_i, t_k, t_k+i ... időpontokhoz tartozó .. . Pj_ i, ^Pj> Pj+i •••Pk-lj Pkj P_k+i ... mandzsettanyomások és a ..Vj_₁₅ Vj, V_j+1 . . . V_k_i, V_k, V_k+1 ... végtagi térfogat értékek,

-a . . . tj _ i, tj, tj+1 . . . t_k _!, t_k, t_k+ j ... időpontokat közvetlenül követő pulzushullámok ...

tj — 1 - (tj tj_ i), tj ⁼ (tj+1 —tj) . . .

t_k-l = (t_k- t_k-j), t_k = (t_k+i -t_k) periódusidői.

Az összetartozó értékekből a VI vezérlő egység utasítására az író-olvasó R memóriához kapcsolódó PR aritmetika meghatározza a fenti időpontokat közvetlenül követő pulzusperiódusban fellépő térfogatváltozásokat:

··· V_j_₁=V_j-Vj_₁, VpVjH-Vj ...

Vk-i -V_k-V_k_!, V_k = V_k+1-V_k ... (1) illetve kiszámítja a végtag térfogatának változását leíró görbe meredekségének változását az alábbiak szerint;

Vj-i ₌ vj ^ν*-* l^k = tj-1 = tj tj₊i t_k_i t_k _ ^Vk+1 (2) 5 tk+1

Az egyes időpontokhoz tartozó meredekségeket összehasonlítva, a PR aritmetika megállapítja azt a tj időpontot, amikor a végtag térfogatának váltó- 10 zása megindul, valamint azt a t_k időpontot, amelytől kezdődően a végtag térfogata változásának gradiense már nem növekvő, hanem állandó. A tj időpontnak megfelelő Pj mandzsettanyomás a szisztolés, a t_k időpontban fellépő P_k mandzsetta- 15 nyomás pedig a diasztolés vérnyomással egyezik meg (6. és 7. ábra). A Pj és P_k nyomások kijelzése legalább egy, a PR aritmetikához csatlakozó K kijelző műszeren történik. (A rajzon nem ábrázoltuk). 20

A 7. ábra szerinti görbe úgy is vizsgálható, hogy több pulzusperiódusnyi távolságban levő pontokat használunk fel a meredekség megállapítására. Ennek egy példakénti esetét a diasztolés vérnyomás meghatározásakor az alábbi összefüggés szemlélteti: 25 ^vk Vk-2 Vk+i ~ Vk-i V_k+2 -V_k ~*k-2 t_k+i - t_k_i t_k+2-t_k _ V_k+3 -V_t+i _ tk₊₃-t_k+1 ⁽³⁾

Természetesen ez utóbbi eljárással is a t_k idő- 35 ponthoz tartozó P_k mandzsettanyomás felel meg a diasztolés vérnyomásnak.

Belátható továbbá, hogy a 7. ábrán levő görbe meredekségének meghatározását nem zavarja az, hogy a görbére szuperponálódó pulzushullám és a 40 GP pulzusérzékelő jele között fáziseltolódás van, tehát ha a PA analizátor által kiválasztott, például szisztolés pontok nem esnek egybe a 7. ábra görbéjére szuperponálódó pulzushullám szisztolés pontjaival. 45

Legyen például a fáziseltolódás mértéke t_k,-t_k(7. ábra). Ebben az esetben a meredekség számított értéke nem változik, mivel t_k, = t_k és V_k, = V_k(7. ábra). A t_k, időponthoz azonban más mandzsettanyomás tartozik, tehát a diasztolés nyomás 50 mért értéke nem egyezik meg az előbbiekben meghatározottal (6. ábra, P_kT^fcP’_k). Ez az eltérés azonban elhanyagolható, mert maximális értéke gyakorlatilag az egy pulzusperiódusra eső mandzsettanyomás csökkenésének a fele. Ez pedig például 55 120/perc, a csecsemőknél szokásos értékű pulzusfrekvencia és 1 Hgmm/sec sebességű mandzsettanyomás-csökkenés esetén 0,25 Hgmm.

Az elmondottak értelemszerűen érvényesek a 60 szisztolés nyomásérték meghatározására vonatkozóan is.

A fentiekből következően tehát a GP pulzusérzékelő a test bármely részén elhelyezhető, illetve a szinkronizáláshoz az EKG jel is felhasználható. A 65

PA analizátorhoz tehát EKG csatorna is csatlakoztatható (8. ábra).

A mérés a 6. ábrán látható mandzsettanyomás időbeli változásának módosításával finomítható, ill. a mérés időtartama jelentősen csökkenthető. Ennek egy példakénti megoldását a 9. ábrán láthatjuk. Lényege a következő: a VI vezérlő egység utasítására a N pneumatikus egység az' M mandzsetta nyomását P_M Ps értékre történő felfújása után gyorsan pl. 3 Hgmm/sec sebességgel csökkenti. Eközben a PR aritmetika az író-olvasó R memóriába juttatott adatokból az előbbiekben ismertetett módon folyamatosan számítja a térfogatváltozást leíró görbe meredekségét, közelítőleg meghatározza a szisztolés nyomás elérésének időpontját, és azt követően jelzést küld a VI vezérlő egységnek, amely ezt követően úgy vezérli az N pneumatikus egységet, hogy az az M mandzsetta nyomását impulzusszerűen, kis értékkel pl. 3 Hgmm-rel a szisztolés nyomás fölé emelje, majd lassan, pl. 0,5 Hgmm/sec sebességgel csökkentse. Ezen a szakaszon történik a szisztolés nyomás pontos értékének a megállapítása, az előbbiekben ismertetett módon. Ezt követően az N pneumatikus egység ismét gyorsan, pl. 3 Hgmm/sec sebességgel csökkenti az M mandzsetta nyomását, miközben a PR aritmetika közelítőleg meghatározza a diasztolés nyomás elérésének időpontját és ezt követően jelzést küld a VI vezérlő egységnek. A VI vezérlő egység utasítja az N pneumatikus egységet, hogy impulzusszerűen kissé, például 3 Hgmm-rel a diasztolés nyomás fölé emelje az M mandzsetta nyomását, majd lassan., például 0,5 Hgmm/sec sebességgel csökkentse. Ezen a lassú nyomásváltozású szakaszon történik a korábbiakban ismertetett módon a diasztolés nyomás pontos értékének meghatározása (9. ábra).

Egy további, a vénás vérnyomás meghatározására is alkalmas eljárást a 10. és 11. ábrával kapcsolatban ismertetünk. A mérési eljárás realizálása ugyancsak a 8. ábrán látható elrendezéssel történik, az egyes elemek funkcióját illetően nincs lényeges változás, ezért csak az elvi működést ismertetjük az alábbiakban.

Az M mandzsetta nyomását a 10. ábra szerint például 1 Hgmm/sec sebességgel növelve, a vénás vérnyomás elérésekor az M mandzsettától disztálisan elhelyezkedő végtagi szakaszból történő vénás elfolyás megszűnik, a tj időpontban tehát megindul a végtag térfogatának a növekedése (11. ábra). A ti időpontban fenálló mandzsettanyomás megegyezik a vénás vérnyomással. Az M mandzsetta nyomásának további növekedése az artériás befolyást nem gátolja, a végtag térfogatának változása tehát egyenletes lesz mindaddig, amíg a nyomás a tj időpontban el nem éri a diasztolés nyomás értékét. Ezt követően a térfogatváltozást leíró görbe meredeksége mindinkább csökken, annak megfelelően, hogy egy-egy szívciklus során mind kevesebb vér jut a végtagi szakaszba. A tj időpontban fellépő mandzsettanyomás tehát megegyezik a diasztolés vérnyomással. A további mandzsettanyomás-növekedés során, amikor a nyomás a t_k időpontban eléri a szisztolés értéket, a vér beáramlása megszűnik, a térfogatváltozást leíró görbe tehát vízszintes, vagy közel vízszintes lesz. A t_k időpontban fellépő mandzsettanyomás megegyezik a szisztolés vérnyomással.

A tj, tj és t_k időpontokban fellépő mandzsettanyomások megállapítása a 6. és 7. ábrával kapcsolatban elmondottak szerint történik.

A mérés a 10. ábrán látható mandzsettanyomás időbeli változásának módosításával tovább finomítható, ill. a mérés időtartama csökkenthető. Ennek egy példaként! kivitelét a 12. ábrán látjuk. Ebben az esetben a VI vezérlő egység utasítására az N pneumatikus egység viszonylag gyorsan, pl. 3 Hgmm/sec sebességgel emeli az M mandzsetta nyomását.

Eközben a PR aritmetika az író-olvasó R memóriába jutó adatokból folyamatosan számítja a térfogatváltozást leíró görbe meredekségét, közelítő pontossággal meghatározza a vénás nyomás elérésének időpontját, és ebben az időpontban jelzést küld a VI vezérlő egységnek, amely utasítja az N pneumatikus egységet az M mandzsetta nyomásának gyors, impulzusszerű, pl. 3 Hgmm-rel történő csökkentésére, majd lassú, például 0,5 Hgmm/sec sebességgel történő emelésére. Ezen a lassan emelkedő szakaszon történik a vénás vérnyomás értékének a meghatározása (12. ábra, t, időpont, Py nyomás) az előbbiekben ismertetett módon. Ezt követően az N pneumatikus egység ismét gyorsan, például 3 Hgmm/sec sebességgel emeli a mandzsetta nyomását, a PR aritmetika pedig közelítő pontossággal meghatározza a diasztolés nyomás elérésének időpontját és ugyanekkor jelzést küld a VI vezérlő egységnek. A VI vezérlő egység utasítja az N pneumatikus egységet a mandzsettanyomás impulzusszerű, például 3 Hgmm-rel történő csökkentésére, majd lassú, például 0,5 Hgmm/sec sebességgel történő növelésére. Ezen a lassan emelkedő szakaszon (12. ábra, tj időpont, Pp nyomás) történik a diasztolés nyomás meghatározása a korábbiakban ismertetett módon. Ezt követően az M mandzsetta nyomása ismét gyorsan emelkedik, például 3 Hgmm/sec sebességgel, majd az előbbiekkel analóg módon a szisztolés nyomás elérésekor például 3 Hgmm-rel impulzusszerűen csökken, ezt követően pedig lassan, például 0,5 Hgmm/sec sebességgel emelkedik. A lassan emelkedő szakaszon történik meg a korábbiakban ismertetett módon a szisztolés nyomás meghatározása (12. ábra, t_k időpont, Ps nyomás).

A 6., 9., 10. és 12. ábrán ismertetett nyomásprogramok példaként! kiviteli esetek. Természetesen nincs akadálya annak, hogy azok kombinációjával valamilyen új nyomásprogramot hozzunk létre, illetve, hogy a lineáris pyomásváltozást jelképező egyeneseket tetszőleges görbékkel vagy görbeszakaszokkal helyettesítsük.

A találmány tárgyát képező 8. ábra szerinti berendezés egy további kiviteli példája a 13. ábrán található. A 13. ábra szerinti elrendezésnek megfelelően a 8. ábra elrendezéséből elhagyjuk az SÍ és S2 mintavevő és tartó áramkört, a Cl multiplexert és a C2 demultiplexert. A GM nyomásérzékelő kimenetét a Dl konverter, a G térfogatérzékelő kimenetét a D2 konverter egy-egy bemenetéhez kapcsoljuk, ez utóbbi kimenete pedig az író-olvasó R memória bemenetére van kötve. Az elrendezés mű ködése természetesen megegyezik a 8. ábrával kapcsolatban ismertetekkel.

A találmány szerinti berendezés egy további kiviteli példájának megfelelően (14. ábra) az SÍ és S2 mintavevő és tartó áramköröket elhagyva a GM nyomásérzékelő és a G térfogatérzékelő közvetlenül csatlakozik a VI vezérlő egység által vezérelt Cl multiplexerhez. Mivel időben lassan változó jelek átalakításáról van szó, a fenti megoldás megengedhető, mert még közepesen gyors működésű A/D konverter ill. Cl multiplexer alkalmazása sem eredményez a szekvenciális átalakításból adódó szambajöhető szinkronitást a két jel között.

A találmány szerinti berendezés egy harmadik, a mikroprocesszor technikára épülő kiviteli példája a 15. ábrán látható. Az elrendezés szerint a Hl adatvonalhoz és a H2 címvonalhoz csatlakozik a lényegében a korábbiakban ismertetekkel megegyező funkciókat ellátó PR aritmetika, az író-olvasó R memória és T óragenerátor, továbbá a V2 vezérlő egység, a Q programtár és I illesztő egység. A V2 vezérlő egység alapelveiben ugyanolyan feladatokat lát el, mint a VI vezérlő egység, azonban nem autonóm módon működik, hanem a rendszer vezérlését, a PR aritmetika működtetését a Q programtárban foglalt program szerint végzi. Az I illesztő egység bemenetelhez csatlakozik a GM nyomásérzékelő, a G térfogatérzékelő és a PA analizátor, kimenetére pedig az N pneumatikus egység. A Hl adatvonalhoz csatlakozik a K kijelző műszer.

A külön adat- és címvonallal rendelkező mikroszámítógép-struktúra természetesen csak egy lehetséges kialakítási változat. Nincs akadálya annak, és nem érinti a találmány lényegét, ha az ismert funkciójú részegységek közötti, előírt adatáramlást másként szervezzük meg.

Minden további nélkül belátható, hogy a találmány szerinti berendezés vénaelzárásos pletizmográfiás vizsgálatok végzésére is alkalmas. Ha ugyanis a VI ill. V2 vezérlő egység utasítására az N pneumatikus egység az M mandzsettát impulzusszerűen a vénás nyomásnál nagyobb, de a diasztolés nyomásnál kisebb értékre fújja fel, akkor az M mandzsetta utáni végtagi szakasz térfogata a gátolt vénás elfolyás következtében nő. A mandzsetta nyomásának emelkedését követő, a G térfogat-érzékelő által figyelt térfogatváltozás mértéke, tehát a térfogatváltozást leíró görbe kezdeti meredeksége csak az artériás áramlásra, tehát közvetlenül az artériás rendszer állapotára jellemző, miután a kezdeti időpontban a vénás oldali nyomásemelkedés az artériás áramlási viszonyokat még nem zavaija. A térfogatváltozás mértéke a 8. ábrával kapcsolatban elmondottak szerint határozható meg a pulzushullám zavaró hatásától mentesen. Ha a vénás oldali nyomásemelkedés következtében kialakult kvázistacionér állapot után a VI ill. V2 vezérlő egység utasítására az N pneumatikus egység hirtelen megszünteti az M mandzsetta nyomását, az M mandzsetta utáni szakaszból megindul a vénás elfolyás. A végtagi szakasz térfogatának csökkenését a G térfogatérzékelő figyeli. A vénás elfolyást az M mandzsetta előtti, kiürült vénák nem gátolják, így annak kezdeti mértéke, a térfogatváltozást leíró görbe induló meredeksége közvetlenül a vénás rendszer állapotára jellemző. A térfogatváltozást leíró görbe kezdeti meredeksége ugyancsak a 8. ábrával kapcsolatban elmondottak szerint határozható meg a találmány szerinti berendezéssel, az artériás pulzushullám zavaró hatásától mentesen.

Látható, hogy mindössze a VI vezérlő egység kialakításánál kell figyelembe venni a vénaelzárásos pletizmográfiás vizsgálati eljárás által támasztott többletkövetelményt, illetve a V2 vezérlő egység funkcióját tartalmazó Q programtárban levő programot kell annak megfelelően meghatározni.

Megjegyezzük, hogy míg a vérnyomás mérése esetében elegendő, ha a G térfogat-érzékelő a végtag térfogatának változásával arányos jelet szolgáltat, addig a vénaelzárásos pletizmográfiás vizsgálatok esetében szükséges, hogy a G térfogat_:érzékelő a térfogat mindenkori abszolút értékét is helyesen mérje.

Claims

1. Berendezés vérnyomás elsősorban csecsemők artériás vérnyomása szisztolés és diasztolés értékének és vénás vérnyomásának a meghatározására, valamint vénaelzárásos pletizmográfiás vizsgálatok végzésére, mely berendezés a végtagra helyezett mandzsettával (M), a mandzsettától (M) distálisan elhelyezett térfogatérzékelővel (G), a test tetszőleges részére helyezett pulzusérzékelővel (GP) és a mandzsetta (M) légtere nyomásának mérésére szolgáló nyomásérzékelővel rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a . nyomásérzékelő (GM) kimenete mintavevő és tartó áramkör (SÍ) bemenetére, a téifbgatérzékelő (G) kimenete további mintavevőés tartó áramkör (S2) bemenetéhez csatlakozik, továbbá a pulzusgörbe vagy EKG jel periódusonkénti egy-egy azonos fázisban levő pontjának meghatározására szolgáló analizátora (PA) van, amelynek bemenetére vagy a pulzusérzékelő (GP) vagy EKG csatorna (E) kimenete csatlakozik, az első mintavevő és tartó áramkör (SÍ) kimenete multiplexer (Cl) első, a második mintavevő és tartó áramkör (S2) kimenete a mutiplexer (Cl) második bemenetére csatlakozik, s ez utóbbi kimenete A/D konverter (D) egyik bemenetére, az A/D konverter (D) kimenete demultiplexer (C2) egyik bemenetére csatlakozik, míg ez utóbbi kimenete író-olvasó me mória (R) egyik bemenetéhez van kötve, s ez utóbbi második bemenete kétirányú adatforgalom lebonyolítására alkalmas módon csatlakozik aritmetika (PR) kimenetéhez, amely aritmetika (PR) kimenetére legalább egy kijelző műszer (K) van kapcsolva, továbbá a berendezésbe épített vezérlő egység (VI) egyik kimenetéhez pneumatikus egység (N) bemenete, ez utóbbi kimenetéhez pedig a mandzsetta (M) bemenete van kötve, a vezérlő egység (VI) egyik bemenetéhez az analizátor (PA) kimenete, második bemenetére ι pedig óragenerátor (T) kimenete van kötve, továbbá a vezérlő egység (VI) másik kimenete az egyik mintavevő és tartó áramkör (SÍ) második, harmadik kimenete a másik mintavevő és tartó áramkör (S2) második, negyedik kimenete a multiplexer (Cl) harmadik, ötödik kimenete az A/D konverter (D) második, hatodik kimenete pedig a demultiplexer (C2) második bemenetére csatlakozik, továbbá a vezérlő egység (VI) kétirányú adatforgalom lebonyolítására alkalmas módon kapcsolódik az író-olvasó memóriához (R) és az aritmetikához (PR) (8. ábra).

2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nyomásérzékelő (GM) kinienete a A/D konverter (Dl) bemenetéhez, a térfogatérzékelő (G) kimenete további A/D konverter (D2) bemenetére csatlakozik, és mindkét A/D konverter (Dl, D2) kimenete író-olvasó memória (R) egy-egy bemenetére van kötve (13. ábra).

3. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nyomásérzékelő (GM) kimenete és a térfogatérzékelő (G) kimenete közvetlenül multiplexer (Cl) egy-egy bemenetére csatlakozik (14. ábra).

4. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzzal jellemezve, hogy az író-olvasó memória (R), az aritmetika (PR), az óragenerátor (T) vezérlő egység (V2), programtár (Q) és illesztő egység (I) kétirányú adatáramlást lehetővé tevő módon adatvonalhoz és címvonalhoz csatlakozik, továbbá az adatvonalhoz legalább egy kijelző műszer (K) van kötve, és az illesztő egység (I) egyik bemenetére a nyomásérzékelő (GM) másik bemenetére a térfogatérzékelő (G), harmadik bemenetére az analizátor (PA) kimenete kapcsolódik, kimenete pedig a pneumatikus egység (N) bemenetére van kötve (15. ábra).