HUT77911A

HUT77911A - Betain és hatásfokozó adalékok együttes alkalmazása növények termésének a fokozására, ezen az alkalmazáson alapuló eljárás és ilyen komponenseket tartalmazó termésfokozó készítmények

Info

Publication number: HUT77911A
Application number: HU9801661A
Authority: HU
Inventors: Jussi Hautala; Esko Kokkonen; Eija Pehu
Original assignee: Cultor Oy
Priority date: 1995-06-09
Filing date: 1995-09-07
Publication date: 1998-10-28
Also published as: DE69531218T2; JPH11505517A; MX9709960A; AP655A; AU708782B2; AU3348195A; BG102107A; EP0831699B1; FI952865A0; CA2223556A1; FI98513B; WO1996041530A1; AP9701150A0; PL323820A1; US5922649A; CZ396797A3; RO117411B1; PT831699E; ES2202371T3; DE69531218D1

Description

KÖZZÉTÉTELI példány 7 η η Ί q

Bétáin és hatásfokozó adalékok együttes alkalmazása növények termésének a fokozására, ezen az alkalmazáson alapuló eljárás és ilyen komponenseket tartalmazó termésfokozó készítmények

KIVONAT

A találmány bétáin és hatásfokozó adalékok együttes alkalmazására, ezen az alkalmazáson alapuló, a növények termésfokozását célzó eljárásra, az ezzel az eljárással kezelt növényekre és az azokból előállítható termékekre, valamint betaint és hatásfokozó adalékot tartalmazó kombinált termésfokozó készítményekre vonatkozik.

A találmány szerinti készítményekkel a termés fokozható mind a szokásos körülmények között, mind a növények fokozott igénybevétele esetében, vagyis akkor, amikor a körülmények a növények számára kedvezőtlenek.

A találmány szerinti eljárásban a betaint 1 hektárra vonatkoztatva körülbelül 0,1-30 kg mennyiségben, a hatásfokozó adalékanyagokat pedig körülbelül 0,05 - 5,0 1 mennyiségben alkalmazzák.

Hatásfokozó adalékanyagként például lecitinbázisú aktiválószert vagy etoxilezett alkoholt tartalmazó fixálószert használnak fel.

A találmány szerinti kombinált készítmények alkalmazásával szinergetikus hatás is elérhető.

A,: ·’ · ·*·.:

KÖZZÉTÉTELI jgg/W PÉLDÁNY

A találmány bétáin és hatásfokozó adalékok együttes alkalmazására, ezen az alkalmazáson alapuló, a növények termésfokozását célzó eljárásra, az ezzel az eljárással kezelt növényekre és az azokból előállítható termékekre, valamint betaint és hatásfokozó adalékot tartalmazó kombinált termésfokozó készítményekre vonatkozik. A találmány szerinti készítményekkel a termés fokozható mind a szokásos körülmények között, mind a növények fokozott igénybevétele esetében, vagyis akkor, amikor a körülmények a növények számára kedvezőtlenek, például amikor az alacsony hőmérséklet, az aszály, a talaj magas sótartalma vagy a környezetből származó mérgező anyagok akadályozzák a növények fejlődését.

A környezet és a fejlődési körülmények nagymértékben befolyásolják a növények esetében a terméseredményét. Az optimális környezeti és fejlődési feltételek rendszerint nagy mennyiségű és jó minőségű termést eredményeznek, míg kedvezőtlen fejlődési körülmények között természetesen romlik a termésnek mind a minősége, mind a mennyisége.

A növények fiziológiai tulajdonságai kedvezően befolyásolhatók mind hagyományos módszerekkel, mind például genetikai beavatkozással megvalósított nemesítéssel.

Aktaszámunk: 86920-1672-KmO

Ügyintézőnk: Dr. Palágyi Tivadar

A növények fejlődési körülményeinek javítására és a terméseredmények fokozására már kifejlesztettek számos különböző növénytermesztési technológiát. Az ezen a területen dolgozó szakemberek számára magától értetődik, hogy az adott termőhelyhez a megfelelő növényt kell kiválasztani. A tenyészidőszakban a növények megvédhetők mechanikai eszközökkel, például különböző fátyolszövetek vagy műanyag fóliák alkalmazásával vagy a növények üvegházban való termesztésével. A fejlődés elősegítése céljából a növényeket rendszerint öntözik és trágyázzák. Peszticidek, védőanyagok és ásványi anyagok alkalmazásával kapcsolatban gyakran használnak fel felületaktív anyagokat. A felületaktív anyagok elősegítik a hatóanyagok behatolását a növényi sejtekhez, ezáltal kiterjesztik és fokozzák az említett hatóanyagok hatását és egyidejűleg csökkentik azoknak a környezetre gyakorolt káros befolyását. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell említenünk, hogy a különböző növénytermesztési módszerek gyakran munkaigényesek és nem gyakorlatiasak, alkalmazhatóságuk behatárolt (az üvegházak mérete gazdaságossági szempontok miatt korlátozott, a fátyolszövetek által biztosított védelem szintén korlátozott stb.), és alkalmazásuk sokkal költségesebb annál, semhogy az egész világon elterjedhessenek. Mindeddig nem ismertettek a szakirodalomban olyan, kémiai úton megvalósítható, gazdaságossági szempontból elfogadható megoldásokat, amelyekkel meg lehetne védeni a növényeket a környezetükből származó stresszhatásokkal szemben.

Annak ellenére, hogy a növények aszálytűrő-képessége eltérő, a terméseredmény szempontjából a vízellátás fontosabb, mint a többi környezeti tényező. A növényeket rendszerint azért öntözik, hogy megfelelő vízellátásukat biztosítsák. Az öntözéssel kapcsolatban azonban jelentős egészségügyi és környezetvédelmi nehézségek adódhatnak, például hirtelen csökkenhet a vízforrások hozama, romolhat a víz és a mezőgazdasági művelés alatt álló területek minősége. Kiszámították, hogy a világon a mesterségesen öntözött területeknek körülbelül a fele elvizenyősödés és elszikesedés miatt károsodott. Ennek a problémának a jelentőségét és elterjedtségét jelzi, hogy a világon 250 millió hektár öntözött terület van, amelyre a világ teljes vízfogyasztásának a 70 %-a jut. Csak az Amerikai Egyesült Államokban több mint 20 millió hektár területet öntöznek, többnyire a 18 nyugati államban és az ország dél-keleti részén. Az Amerikai Egyesült Államokban elfogyasztott teljes vízmennyiség 83 %-át öntözésre fordítják. Azt is meg kell ezzel kapcsolatban említeni, hogy az öntözővíz-felhasználás minden évben növekszik, különösen az ipari államokban. Az említetteken túlmenően az is hátránya az öntözésnek, hogy alkalmazása túl nagy költségekkel jár.

Egy másik, a növények fejlődését nagymértékben hátráltató tényező a talaj elszikesedése. A talaj sós jellegét különbözőképpen lehet definiálni. Az általános definíció szerint egy talaj akkor szikes, ha annyi oldódó sót tartalmaz, amennyi elegendő ahhoz, hogy akadályozza bizonyos termesztett növényfajok fejlődését és negatívan befolyásolja ezeknél a növényfajoknál a terméshozamot. A leggyakrabban előforduló só a nátrium-klorid, de a sós víz eredetétől és a sók oldhatóságától függően mindenféle kombinációkban más sók is előfordulhatnak.

A szikes talajban fejlődő növények számára nehéz elegendő mennyiségű vizet felvenni a negatív ozmotikus potenciállal rendelkező talajból. A nagy koncentrációban jelenlevő nátriumionok és kloridionok mérgező hatást gyakorolnak a növényekre. További nehézséget jelent bizonyos ásványi anyagok hiánya. Káliumhiány lép fel például abban az esetben, ha a nátriumionok versengenek a sejtek növekedése, az ozmózisnyomás szabályozása és a pH stabilizálása miatt feltétlenül szükséges káliumionokkal. Ez a helyzet különösen akkor alakul ki, ha alacsony a kalciumionok koncentrációja.

A növények fajtájától is függ, hogy milyen a terméshozamuk és mennyire érzékenyek a szikes talajra. A halofiták optimális fejlődésének biztosításához viszonylag magas nátrium-klorid-koncentrációkra van szükség, míg a glikofitáknak alacsony a sótűrőképességük, és fejlődésüket már a kis koncentrációkban jelenlevő sók is jelentős mértékben szabályozzák. A sótűrőképesség egy és ugyanazon fajta vagy nemesített forma esetében is változik, például a fejlődési stádiumtól függően. Kismértékben vagy közepesen elszikesedett talajon a glikofiták lassúbb fejlődése nem észlelhető jellegzetes tünetek - például a klorofillhiány - alapján, de megmutatkozik abban, hogy a növények satnyán fejlődnek, és leveleik színe sötétebb a megszokottnál. Ráadásul a teljes levélfelület kisebb, a szén-dioxid-asszimiláció csökken és a fehérjeszintézis gátolt.

A növények bizonyos mértékben alkalmazkodni tudnak a nagy igénybevételt jelentő feltételekhez. Az alkalmazkodóképesség jelentős mértékben függ a növény fajtájától. Az említett nagy igénybevételek következtében bizonyos növények növekedési hormont - úgynevezett abszcizinsavat (ABA) - kezdenek termelni, amely elősegíti, hogy a növények bezárhassák légrése-

- 5 iket, és így csökkentsék a stresszhatások súlyos következményeit. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy az ABA károsan befolyásolja a növények termőképességét. Az ABA hatására például lehull a levél, a virág és a fiatal gyümölcs, és az ABA gátolja az új levelek képződését is. Mindezek természetesen a termés csökkenését eredményezik.

A növények számára nagy igénybevételt jelentő körülmények között - mindenekelőtt vízhiány esetén - a tapasztalatok szerint hirtelen csökken bizonyos enzimek - például a nitrát-reduktáz enzim és a fenil-alanin-ammónium-liáz enzim - aktivitása. Ezzel szemben azonban az alfa-amiláz enzim és a ribonukleáz enzim aktivitása fokozódik. Ezeknek a tapasztalatoknak az alapján nem találtak még olyan, kémiai úton megvalósítható megoldást, amely védelmet tud nyújtani a növények számára.

Azt is tapasztalták, hogy stresszkörülmények között bizonyos nitrogénvegyületek és aminosavak - például a prolin és a bétáin - felhalmozódnak egyes növények fejlődésben levő részeiben. A szakirodalomban foglalkoznak ezeknek a felhalmozódott vegyületeknek a szerepével és jelentőségével. Vannak olyan kutatók, akiknek az a véleménye, hogy ezek a termékek stresszkörülmények között keletkezett melléktermékek, és ezért károsan hatnak a sejtekre. Más kutatók úgy vélik, hogy ezek a vegyületek megvédhetik a sejteket [Wyn Jones, R.G. és Storey, R.: The Physiology and Biochemistry of Drought Resistance in Plants (A növények szárazságtűrésének fiziológiája és biokémiája), Paleg, L.G. és Aspinall, D., Academic Press, Sydney, Ausztrália (1981)].

• · · • · • · • ·· · ·

Zhao és munkatársai [J. Plánt. Physiol., 140, 541-543 (1992)] ismertetik a betainnak a lucerna sejtmembránjaira gyakorolt hatását. Lucernapalántákat bepermeteztek 0,2 mólos glicin-betain-oldattal, majd a palántákat kihúzták a talajból, talajmentesre mosták és 1 órán át -10 °C és -2 °C közötti hőmérsékleten tartották. A palántákat ezután kiolvasztották és nedves homokba ültetve tartották egy héten át. Ez alatt az idő alatt ismét növekedésnek indultak azok palánták, amelyek túlélték a kezelést. A glicin-betain egyértelműen javította a lucerna hidegtűrő-képességét. A glicin-betain hatása különösen a -6 °C-on végzett hidegkezelés során volt nyilvánvaló. Valamennyi -6 °C-on 1 órán át tartott kontrollnövény elpusztult, míg a glicin-betainnal kezelt palánták 67 %-a túlélte a kezelést.

Itai és Paleg [Plánt Science Letters, 25, 329-335 (1982)] a prolinnak és a betainnak a vízhiányban szenvedő árpa és uborka hozamára gyakorolt hatását ismertette. A növényeket mosott homokban termesztették, és polietilénglikolt (PEG, molekulatömeg = 4000 dalion) adtak a tápoldathoz 4 napon keresztül vízhiány előidézése céljából, majd begyűjtésük előtt 4 napon át hagyták, hogy a növények regenerálódjanak. Prolint és/vagy betaint (25 mmol, pH = 6,2) permeteztek a növények leveleire a vízhiányos időszak első vagy harmadik napján, vagy közvetlenül begyűjtésük előtt. Az árpa esetében megállapították, hogy a vízhiány előidézése előtt vagy után alkalmazott bétáin nem fejtett ki semmilyen hatást, míg a vízhiányos időszak végén alkalmazott bétáin hatásos volt. A prolinnál nem tapasztaltak semmilyen hatást. Az uborka esetében semmilyen pozitív hatást nem észleltek, sőt kiderült, hogy mind a bétáin, mind a prolin negatív »te · • · · ·· · • · · ··

hatást fejt ki.

A bétáin és a prolin hatásainak tisztázását célzó kísérletek tehát ellentmondásos eredményekre vezettek, és így nem került sor semmiféle ipari alkalmazásra. Az ezzel a területtel foglalkozó szakirodalmi helyeken nem ismertettek betaint és hatásfokozó adalékanyagot tartalmazó kombinációt, illetve nem ismertették a bétáin valamilyen hatásfokozó adalékanyaggal kombinált formában való alkalmazását.

A találmány rövid ismertetése

A találmány kidolgozásakor az volt a célunk, hogy olyan megoldást találjunk a mesterséges öntözés részleges helyettesítésére, amellyel egyidejűleg lehet biztosítani a termés megfelelő mennyiségét és minőségét. Másik célunk az volt, hogy megoldást találjunk a növények védelmére még stresszkörülmények (az aszállyal gyakran együttjáró elszikesedés, alacsony hőmérséklet stb.) között is. Ezen túlmenően célul tűztük ki olyan módszer kidolgozását is, amellyel szokásos körülmények között környezeti források felhasználása, illetve hasznosítása és a környezet károsítása nélkül lehet fokozni a terméshozamot.

A találmánnyal kapcsolatban meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a növények termése jelentős mértékben növelhető bétáin és hatásfokozó adalékanyag külső alkalmazásával. Az eddigi tapasztalatok szerint a bétáin eredményesen felhasználható a terméseredmények javítására mind a szokásos, mind a nagy igénybevétellel járó körülmények között, ugyanakkor a betainnak nincsenek olyan káros hatásai, mint amilyenek az ABA mellékhatásai. A hatásfokozó adalékanyag javítja a növényi sejtek betainabszorpcióját, így szinergetikus hatást gyakorol a • ··«·

- 8 betainra. A találmány lehetővé teszi például a mesterséges öntözés iránti szükséglet jelentős mértékű csökkentését, így óvja a környezetet és nagymértékben csökkenti a költségeket.

A találmány tehát bétáin és valamilyen hatásfokozó szer külső, a növények terméseredményeinek a javítását célzó alkalmazására vonatkozik. A találmány szerint betaint és hatásfokozó adalékanyagot alkalmazunk külsőleg, hogy javítsuk a szokásos vagy stresszkörülmények között termesztett növények terméseredményeit.

A találmány tárgyát képezi a növények terméseredményeinek javítására szolgáló eljárás is, amely szerint a fejlődő növényeken külsőleg alkalmazunk betaint és hatásfokozó adalékanyagot.

A találmány tárgyát képezik a betaint és valamilyen hatásfokozó adalékanyagot tartalmazó kombinációk is, melyeket fel lehet külsőleg használni a növények terméseredményeinek javítására.

A találmány vonatkozik a betainnal és hatásfokozó adalékanyaggal külsőleg kezelt növényekre, az ezekből a növényekből előállított termékekre, valamint azok nyersanyagként való élelmiszeripari alkalmazására is.

A betaint és a hatásfokozó adalékanyagot egy vagy több egymást követő kezeléssel visszük fel a növényekre. A betaint és a hatásfokozó adalékanyagot kombináció formájában vagy külön-külön, de többé-kevésbé egyidejűleg lehet alkalmazni a növényeken. Kívánt esetben a betaint és a hatásfokozó adalékanyagot hagyományosan használt műtrágyákkal, peszticidekkel stb. együtt is lehet alkalmazni. A betaint és a hatásfokozó ada··· )« · «

lékanyagot a növényekre például permetezéssel vihetjük fel. A hatóanyagokat egyidejűleg vagy külön-külön permetezhetjük rá a növényekre. A találmány kidolgozásakor kitűzött céloknak megfelelően a hatásfokozó adalékanyag elősegíti, hogy a bétáin eljusson a növények sejtjeihez. A növényi sejteknél a bétáin aktívan szabályozza a sejtek ozmotikus egyensúlyát és részt vesz a sejtek más anyagcsere-folyamataiban is. A betainnal kezelt sejtek még a külső tényezők számukra nagy igénybevétellel járó hatásainak kitéve is életképesebbek.

A találmány szerinti, betainnal és hatásfokozó adalékanyaggal végzett kezelés gazdaságossági szempontból előnyös, és olyan mértékben növeli a termést, hogy a kezelés alkalmazása kifizetődő és jelentős eredményekkel jár. A kezelés nem igényel nagy többletmunkát, minthogy elvégezhető a műtrágyák vagy a peszticidek szokásos kipermetezésével együtt. Nincs szükség ezért új gépek, berendezések vásárlására, valamint hely biztosítására. Azt is meg kell jegyezni, hogy a bétáin nemmérgező természetes anyag, amely nem befolyásolja károsan a termés minőségét. A bétáin tulajdonságai közé tartozik a stabilitás is, ezért a bétáin megmarad a növényi sejtekben, és így hatása hosszú ideig érvényesül.

A találmány részletes ismertetése

A bétáin elnevezés teljesen N-metilezett aminosavakra vonatkozik. A betainok természetes anyagok, amelyeknek fontos szerepük van mind a növények, mind az állatok anyagcseréjében. Az egyik leggyakrabban alkalmazott bétáin olyan glicinszármazék, amelyre az jellemző, hogy a glicin molekula nitrogénatomjához három metilcsoport kapcsolódik. Ennek a >4· « •i*

- 10 rendszerint betainnak, glicin-betainnak vagy trimetil-glicinnek nevezett betainvegyületnek a szerkezeti képletét a csatolt rajzon mutatjuk be.

A többi bétáin közül megemlítjük például az alanin-betaint, valamint a prolin-betaint, amellyel a szakirodalom szerint például kiscsibéknél meg lehet gátolni a perózis kialakulását. R. G. Wyn Jones és R. Storey részletesen ismerteti a betainokat [The Physiology and Biochemistry of Drought Resistance in Plants (A növények aszálytűrésének fiziológiája és biokémiája), Paleg, L.G. és Aspinall, D., Academic Press, Sydney, Ausztrália, (1981)]. Ennek a szakirodalmi helynek a szövegét a találmány ismertetését kiegészítő referenciaanyagnak tekintjük.

A bétáin olyan, bipoláris szerkezetű vegyület, amely néhány kémiailag reakcióképes metilcsoportot tartalmaz. Ezek a csoportok részt tudnak venni enzimek által katalizált reakciókban. A legtöbb organizmus képes szintetizálni kis mennyiségű, például funkciós csoportként metilcsoportot tartalmazó betaint, de nagy igénybevételekre nem képes reagálni a betaintermelés fokozásával és a tárolt bétáin mennyiségének növelésével. A betaint felhalmozó szervezetek közül legismertebbek a Chenopodiaceaecsaládhoz tartozó növények - például a cukorrépa, - valamint egyes mikrobák és a gerinctelen tengeri állatok. A bétáin elsősorban valószínűleg azért halmozódik fel ezekben a szervezetekben, mert ozmolitikumként hat, és így megvédi a sejteket az ozmotikus stressz hatásaitól. A bétáin egyik legfontosabb szerepe ezekben a növényekben és mikrobákban az, hogy - amennyiben a körülmények szükségessé teszik, például ha a talaj nagyon szikes vagy aszály van - megnöveli a sejtek ozmotikus teherbírását

- 11 és így meggátolja a vízveszteséget. A bétáin - sok sótól eltérően - nagyon jól összefér az enzimekkel. A sejtek és a sejtorganellumok betaintartalma ezért magas lehet anélkül, hogy károsan befolyásolná az anyagcserét. Azt is tapasztaltuk, hogy a bétáin stabilizáló hatást gyakorol a makromolekulák működésére, javítja az enzimek és a sejtmembránok hőállóságát, valamint iontűr ő-kép ess égét.

Betaint kromatográfiás módszerek alkalmazásával például cukorrépából lehet kinyerni. Betaint kristályos, vízmentes bétáin formájában forgalmazott termékként a finn Cultor Oy, Finnsugar Bioproducts cégtől lehet beszerezni. Kereskedelmi forgalomban vannak és a találmány keretében felhasználhatók más betaintermékek is, például a betain-monohidrát, a betain-hidroklorid és a nyers betaint tartalmazó folyadékok.

A találmány szerint a betaint külsőleg, valamilyen hatásfokozó adalékanyaggal együtt alkalmazzuk, hogy javítsuk a növények terméseredményeit. A találmány szerint betaint és hatásfokozó adalékanyagot használunk fel külsőleg, hogy javítsuk mind szokásos, mind a nagy igénybevétellel járó körülmények között termesztett növények terméseredményeit. Tapasztalataink szerint a bétáin még abban az esetben is előnyösen alkalmazható, ha nagy igénybevétellel járó feltételek mellett termelünk növényeket, például azokban az esetekben, ha a növények - időszakonként vagy folyamatosan - külső stresszhatásoknak vannak kitéve. Ilyen külső stressztényezők például a következők: aszály, nedves környezet, alacsony vagy magas hőmérséklet, a talaj nagymértékű elszikesedése, herbicidek és a környezetből származó méreganyagok. Ha stresszhatásoknak kitett nö- 12 vényeket betainnal külsőleg kezelünk, például megnövekszik a növények alkalmazkodóképessége az említett körülményekhez, és a növények hosszabb ideig megőrzik fejlődőképességüket, vagyis nő a termőképességük.

Bár a leírásban és az igénypontokban a bétáin és a hatásfokozó adalékanyag kifejezéseket használjuk, magától értetődik, hogy a találmány keretében kívánt esetben különböző betainok és/vagy hatásfokozó adalékanyagok alkalmazhatók. Ezzel kapcsolatban azt is meg kell jegyezni, hogy a leírásban használt bétáin általános szakkifejezés különböző ismert betainokra használt gyűjtőfogalom.

A találmány szerinti kezeléssel - vagyis bétáin és hatásfokozó adalékanyag külső alkalmazásával - növelni lehet azoknak a növényeknek a termését is, amelyek általában nem tárolnak a sejtjeikben betaint, és azoknak a növényeknek a termését is, amelyek még normális körülmények között is képesek arra, hogy sejtjeikben betaint tároljanak. A bétáin stabil anyag, amely megmarad a növények sejtjeiben. A bétáin pozitív hatása ezért hosszú ideig érvényesül, és csak fokozatosan csökken amiatt, hogy a növény növekedése következtében csökken a koncentrációja.

A hatásfokozó anyagnak az a szerepe, hogy megnövelje a növényi sejtek betainabszorpcióját és így biztosítsa, javítsa és fokozza a betainnak a növényekre gyakorolt pozitív hatásait. Hatásfokozó adalékanyagként minden olyan adalékanyag felhasználható, amely ezen a területen használatos. Hatásfokozó adalékanyagokat például a PJB Publications Ltd. 1993 novemberében kiadott Adjuvants in Crop Protection (Hatásfokozó ada- 13 lékanyagok alkalmazása a növényvédelemben) című, DS 86. sz. közleményében ismertetnek. Ennek a szakirodalmi helynek a szövegét a találmány ismertetését kiegészítő referenciaanyagnak tekintjük. Több, kémiailag eltérő szerkezetű, különböző hatásokat kifejtő és eltérő minőségű termék van kereskedelmi forgalomban, és ráadásul arra is van lehetőség, hogy hasonló hatású kompozíciókat a kívánt komponensek összekeverésével alkalmazásuk előtt előállítsunk. A találmány keretében felhasználható hatásfokozó adalékanyagok közül példaként - vagyis nem korlátozó szándékkal - megemlítjük az aktiváló adalékanyagokat, így az abszorpciót befolyásoló hatóanyagokat. Ezek közé tartoznak például az emulgeálható olajokon alapuló szerek, így például a Finnországba a Sareko Agri Oy (Turku, Finnország) által importált Jurttiöljy 33E elnevezésű kereskedelmi termék, a Kemiroil (Kemira Agro Oy), a Sunoco (Sun Oil Company) és az Agrirob (Robbe SA, Franciaország), továbbá a foszfolipidbázisú és a lecitinbázisú szerek, például az LI-700 (Loveland Industries Inc., Greeley, Colorado, USA). A felhasznált oldatok - például a permetlevek tulajdonságait befolyásoló szerek - alkotják a hatásfokozó adalékanyagok másik nagy csoportját, amelybe az adott esetben felhasznált felületaktív anyagok és fixálószerek tartoznak. A felületaktív anyagok további alcsoportokba sorolhatók: lehetnek kationosak - mint a kereskedelmi forgalomban levő Exell (Siegfried Agro, Zofingen, Svájc) - és nemionosak, mint a Sito+ (Witco AS), az Activator 90 (Loveland Industries Inc., Colorado, USA), a Citowett (BASF) és az Agral (Zeneca Agro). A fixálószerek közé tartoznak például a szintetikus látexek, így például a BOND (Loveland Industries Inc., Colorado, USA).

.t.

- 14 Ezekre az adalékanyagokra vonatkozóan további példák találhatók a már említett szakirodalmi helyen (Adjuvants in Crop

Protection).

A fenti példákból kiderül, hogy a találmány szerint különböző eltérő típusú hatásfokozó adalékanyagokat lehet felhasználni a bétáin mellett. A hatásfokozó adalékanyag kiválasztása egyaránt függhet továbbá a növény fajtájától és a termesztési feltételektől. A foszfolipidet tartalmazó aktiválószerek és mindenekelőtt a lecitin - például az LI-700 - és a nemionos felületaktív anyagok - például a Sito+ - a tapasztalatok szerint előnyösen felhasználhatók a találmány keretében. A növények terméseredményeinek a javítása céljából a találmány tárgyát képező eljárás keretében a betainnal együtt legelőnyösebben felhasználható hatásfokozó adalékanyag szójalecitint és karbonsavat tartalmazó kombinált készítmény, amely például az LI-700 (Loveland Industries Inc., Greeley, Colorado, USA) és a SPRAYMATE LI-700 (Newman Agrochemícals Limited, Barton, Cambridge, Nagy-Britannia) védjegyekkel megjelölve kerül kereskedelmi forgalomba. Az LI-700 a hatóanyagok behatolását elősegítő nedvesítőszer, amely a gyártó cég szerint mindenekelőtt a szisztémás fungicidek, herbicidek és inszekticidek, valamint a mikrotápanyagok - például a mangántartalmú szerves kelátok, a réz és a vas - sejtekbe való behatolását segíti elő. Az LI-700 cseppfolyós, vízbázisú kompozíció, amely elsősorban szójalecitint és propionsavat tartalmaz. A gyártó cég szerint ezt a készítményt általában körülbelül 0,4 - 0,5% mennyiségben alkalmazzák a növények kezelésére. A Sito+ (Witco AS) cseppfolyós, nemionos fixálószer, amely hatóanyagként etoxilezett al• ·

- 15 koholt tartalmaz.

A találmány szerinti hatóanyagokat a növényekre egy vagy több egymást követő kezeléssel lehet felvinni. A felvitt hatóanyag-mennyiségek függnek például a növény fajtájától, a nemesített formától és a fejlődési stádiumtól. így például burgonya esetében hektáronként körülbelül 0,1 -20 kg betaint lehet felhasználni. Eredményesen alkalmazható hektáronként például körülbelül 10 kg bétáin. Ez a mennyiség a burgonya-biomassza körülbelül 0,01 %-ának felel meg. Burgonyakultúrákban hektáronként körülbelül 2 - 8 kg betaint célszerű felhasználni. Paradicsomkultúrákban hektáronként körülbelül 0,1-30 kg betaint lehet felhasználni, előnyös esetben körülbelül 1-6 kg/ha a felhasználási norma. A hatásfokozó szerből szükséges mennyiség nagymértékben függ a hatásfokozó szer minőségétől. A felhasznált hatásfokozó adalékanyag 1 hektárra vonatkoztatott mennyisége például 0,05 - 5,0 1, előnyös esetben 0,2 - 2,0 1. A találmány szerinti eljárás keretében betaint és hatásfokozó szert tartalmazó kombinációt célszerű felhasználni, mindenekelőtt olyan, körülbelül 0,01 - 0,5 M - előnyös esetben 0,05 - 0,3 M - vizes betainoldat formájában, amely - az oldat térfogatára számítva körülbelül 0,01 - 1% - előnyös esetben 0,1 - 0,5% - hatásfokozó adalékanyagot tartalmaz. Ezek csak ajánlott koncentrációk, a találmány keretében a bétáin és a hatásfokozó adalékanyagok bármilyen, az ismertetett hatás eléréséhez alkalmas koncentrációban alkalmazhatók. A bétáin és a hatásfokozó adalékanyag alkalmazására bármilyen, az adott alkalmazástechnikai célra használható módszer megfelel. A betaint és a hatásfokozó adalékanyagot egyszerűen fel lehet vinni a növényekre, például perme.t.

- 16 tezéssel, amely megoldható kívánt esetben a műtrágyákkal vagy a peszticidekkel való szokásos permetezéssel együtt is. A találmány szerint a betaint és a hatásfokozó adalékanyagot külön-külön és kombináció formájában egyaránt alkalmazhatjuk. A betaint és a hatásfokozó adalékanyagot vizes oldat formájában célszerű felhasználni.

A találmány szerinti kezelés végrehajtásának időpontját nem lehet egységesen meghatározni. A megfelelő időpontot célszerű minden egyes növényre külön-külön megállapítani. Abban az esetben, ha a hatóanyagokat egyetlen alkalommal végrehajtott kezeléssel hordjuk fel a növényekre, a kezelést rendszerint a növények korai fejlődési szakaszában hajtjuk végre, például akkor, amikor a növények körülbelül 5-20 cm-esek. Abban az esetben, ha két egymást követő kezelést hajtunk végre, a második permetezést a virágzás kezdetekor vagy akkor célszerű végrehajtani, amikor az időjárás ismeretében számítani lehet stresszhelyzet kialakulására.

A találmány szerinti kezeléssel jelentős mértékben megjavíthatok a növények terméseredményei, például fokozható a terméshozam és javítható a termék minősége. A találmány szerinti kezelés gazdasági szempontból előnyös, a termés növelése gazdaságossági szempontból kifizetődő és jelentős. A terméshozamot burgonyatermesztés esetén például több mint 30 %-kal, paradicsomtermesztés esetén pedig 100 %-kal növeltük a bétáin és a hatásfokozó adalékanyag megfelelő felhasználási norma szerinti alkalmazásával. Azt is meg kell jegyezni, hogy a találmány szerinti eljárással kezelt sejtek életképesek maradnak még abban az esetben is, ha külső stressztényezők - alacsony hőmérséklet, • · · · · • *

·♦ · · ·

- 17 aszály, szikes talaj stb. - hatásának vannak kitéve.

A találmányt a következő példákkal részletesebben ismertetjük. Az 1.-4. példákkal a bétáin és a hatásfokozó adalékanyag különböző növények terméseredményeire gyakorolt pozitív hatását szemléltetjük, az 5.-8. példákkal pedig azt igazoljuk, hogy a hatásfokozó adalékanyagok pozitív módon befolyásolják a sejtek betainfelvételét. Valamennyi példából nyilvánvalóan kitűnik, hogy a bétáin és a hatásfokozó adalékanyag között szinergetikus hatás van. A példákat csak a találmány jobb megismertetése céljából közöljük, azok semmilyen vonatkozásban nem korlátozzák a találmányra vonatkozóan az igénypontokban megfogalmazott oltalmi igényt.

1. példa

A csucsorfélék családjához tartozó burgonya természetes körülmények között nem tárol a sejtjeiben betaint. Két különböző helyen szabadföldi körülmények között határoztuk meg, hogy milyen hatást gyakorol a bétáin és a hatásfokozó adalékanyag a burgonyatermésre. A betaint négy különböző felhasználási norma szerint alkalmaztuk: hektáronként 0 (kontroll), 1,25, 5,0 és 10 kg mennyiségben. Az adagoláshoz vizes oldatot készítettünk, amely az adott koncentrációnak megfelelő betainmennyiségen kívül literenként 2 ml felületaktív anyagot, mégpedig Plus-50-et (Ciha Geigy) tartalmazott. Az oldatot 640 1/ha mennyiségben alkalmaztuk, első alkalommal akkor, amikor a növény a talaj 75 %-át már fedte, második alkalommal pedig a gumófejlődés időszakában. Nemesített Russet Burbank burgonyát használtunk fel a kísérlethez. A termesztési helyeken eltérő volt az éghajlat: az egyik parcellában (1) melegebb és szárazabb volt a klíma, mint a • · · · ·

- 18 másik parcellában (2), ahol a fejlődési szakaszban fagy is előfordult. A betakarítás után a gumókat aszerint osztályoztuk, hogy eladhatók-e vagy eladhatatlanok. (A kicsi, zöld és szokatlan alakú gumókat minősítettük eladhatatlanoknak.) A két csoportba tartozó burgonyákat megszámoltuk, és megmértük a tömegüket. A gumók fajlagos sűrűségét is meghatároztuk a levegőben és a vízben mért tömegük alapján. Az eredmények statisztikai elemzését szórásnégyzetek alapján, a Genstat statisztikai módszerrel végeztük.

Az 1. parcellában a növényenkénti gumóhozam az 1,96 kg-os kontrollértékről 2,42 kg-ra növekedett, amikor a betaint 2,5 kg/ha mennyiségben alkalmaztuk. Ez a kontrolihoz képest 23,5 %-os termésnövekedésnek felel meg, vagyis az 1 hektárra vonatkoztatott terméstöbblet körülbelül 17 tonna. Az eredményeket az

1. táblázatban közöljük.

1. táblázat

A betainból és hatásfokozó adalékanyagból álló kombináció hatása a burgonyatermésre

Bétáin (kg/ha)	Plus-50 (2,56 1/ha)	A terméshozam növekedése (a kontrollnövények termésének százalékában kifejezve)
0	100
1,25	112
2,50	123,5
5,00	117,5
10,00	112,5

A 2. parcellában az eredmények bizonyos mértékben eltértek az 1. parcellában mért eredményektől; a kontrolihoz képest 10 %-nál nagyobb terméshozam-növekedést csak 5 kg/ha és 10 .ι.

- 19 kg/ha felhasználási norma szerint alkalmazott betainnal értünk el. A legjobb eredményt akkor kaptuk, amikor a betaint 10 kg/ha felhasználási norma szerint alkalmaztuk: a terméshozam a kontrolihoz képest 12,6 %-kal növekedett, vagyis a terméstöbblet egy hektárra vonatkoztatva 7,9 tonna volt. Amikor a betaint 10 kg/ha felhasználási norma szerint alkalmaztuk, azt is megfigyeltük, hogy nagyobb volt az egy növényre jutó, eladható gumók száma. A gumók fajlagos tömegét illetően semmilyen nagyobb változást nem tapasztaltunk. A fajlagos sűrűségre vonatkozóan mért értékek 1,082 g/cm³ és 1,084 g/cm³ között voltak.

Mindkét parcellában nyilvánvaló módon nőtt a termés a bétáin és a hatásfokozó adalékanyag külső alkalmazását követően. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy a két parcellára vonatkozóan mért terméknövekedések között egyértelmű eltérést lehetett megállapítani. Az eltérések két különböző tényezőre vezethetők vissza. Egyrészt a klímabeli eltérések miatt a két parcellában különböző igénybevételeknek voltak a növények kitéve. Másrészről az 1. parcellában a burgonyagumókat bétáin és a hatásfokozó adalékanyag második alkalmazását követően egy héten belül begyűjtöttük, és így valószínű, hogy a termésre a második alkalmazás nem gyakorolt semmilyen hatást. A

2. parcellában a betaint és a hatásfokozó adalékanyagot a gumófejlődés időszakában alkalmaztuk, és a gumókat érett állapotban körülbelül 6 héttel a bétáin és a hatásfokozó adalékanyag alkalmazása után gyűjtöttük be.

2. példa

Ebben a kísérletben azt vizsgáltuk, hogy a bétáin és a hatásfokozó adalékanyag találmány szerinti külső alkalmazásával

- 20 megvédhetők-e a növények a herbicidek károsító hatásával szemben. Kísérleti növényként Russet Burbank nemesített formájú burgonyát alkalmaztunk. A kísérletet szabadföldi körülmények között hajtottuk végre. Herbicidként metribuzint és ciánazint (Bladex) alkalmaztunk a növények fejlődésének késői szakaszában. A betaint különböző felhasználási normák szerint alkalmaztuk, hektáronként 0 (kontroll), 2, 4, 8 és 12 kg mennyiségben. Az adagoláshoz vizes oldatot készítettünk, amely a kívánt koncentrációnak megfelelő mennyiségű bétáin mellett 1 ml/1 koncentrációban felületaktív anyagot, mégpedig Plus-50-et (Ciha Geigy) tartalmazott. Az oldatot 640 1/ha mennyiségben alkalmaztuk, amikor a növény befedte a talaj 25 %-át. A növények a tengerszint felett 140 m magasan olyan helyen fejlődtek, ahol időszakonként nagyon magas volt a hőmérséklet, és aszály is sújtotta a növényeket. A termést kézzel gyűjtöttük be, és a gumókat szétválogattuk aszerint, hogy értékesíthetők-e. (Eladhatatlanoknak minősítettük a kicsi, zöld és beteg gumókat). Mind a két csoportban megszámoltuk a gumókat, és meghatároztuk a tömegüket.

A találmány szerinti kezelésnek köszönhetően ennél a kísérletnél is növekedett a gumók száma. Amikor a betaint a legkisebb felhasználási normák szerint (2-4 kg/ha) alkalmaztuk, a termés és a gumók száma vonatkozásban nem tapasztaltunk lényeges változást. Amikor a betaint a legnagyobb felhasználási normák szerint alkalmaztuk, a termés és a gumók száma jelentős mértékben megnövekedett. Az 1 hektárra számított gumószám legnagyobb mértékben akkor növekedett, amikor a betaint 1 hektárra vonatkoztatva 8 kg mennyiségben alkalmaztuk. Ebben .t

- 21 az esetben a kontrolihoz képest 21 %-os termésnövekedést mértünk. Az eredményeket a 2. táblázatban közöljük.

2. táblázat

A betainból és a hatásfokozó adalékanyagból álló kombináció hatása a herbiciddel kezelt burgonya terméshozamára

Bétáin Plus-50 (kg/ha) (0,64 1/ha)	A gumó	< száma
10³ x ha'¹	A kontrollérték %-ában kifej ezve
0	170	100
2	160	94
4	176	103
8	206	121
12	181	106

3. példa

A betainnak és a hatásfokozó adalékanyagnak a szőlőtermésre kifejtett hatását szabadföldi körülmények között határoztuk meg négy különböző betainkoncentrációra: hektáronként 0 (kontroll), 1, 2 és 4 kg betaint alkalmaztunk. A kísérletekhez vizes oldatot használtunk fel, amely 12 g/l koncentrációban tartalmazott betaint. Az oldatban 2 ml/1 mennyiségben felületaktív anyag (Plus-50, Ciba Geigy) is volt. Az oldatot 1 hektárra vonatkozóan körülbelül 350 1, míg 1000 m hosszúságú megművelt sorra 64 1 mennyiségben alkalmaztuk. Minden egyes alkalommal kezeltük a sor mindkét oldalát, hogy a növények egyenletesen legyenek kezelve betainnal. A szőlőnövényeket - amelyeket egyébként szokásos módon, öntözés nélkül gondoztunk - időszakonként aszályos, hideg időjárás sújtotta, a hőmérséklet körülbelül 3 °C és körülbelül 30 °C között változott. Pinot Noir nemesített szőlőt termesztettünk, és a rügyfakadáskor kiválasz·· • fl ♦ ·

- 22 tottunk négy egyformának látszó szőlőnövényt, amikor a rügyeknek már körülbelül a fele kifakadt, de még nem kezdődött meg a virágzás, a kiválasztott növények közül kettőt egy bizonyos koncentrációban egyetlen adagban alkalmazott betainnal és hatásfokozó adalékanyaggal kezeltünk, míg a másik két szőlőnövényt ebben a fejlődési stádiumban csak az előző koncentráció felének megfelelő koncentrációban alkalmazott betainnal és hatásfokozó adalékanyaggal kezeltük, és a megmaradó dózist egy hónappal később a virágzás megkezdésekor juttattuk a növényekre. Tapasztalataink szerint az egyetlen dózis formájában alkalmazott hatóanyag-mennyiség hatásosabb, mint a több lépésben alkalmazott hatóanyag-mennyiség. Amikor a szőlő beérett, a fürtöket leszedtük, és kiszámítottuk a terméshozamot. A számítást úgy végeztük, hogy a két szőlőnövényen lévő fürtök számából és az 1 hektáron termesztett szőlőnövények számából kiszámítottuk az 1 hektárra eső terméshozamot. Az egy szőlőnövényre eső fürtök számát úgy számítottuk ki, hogy a szőlőfürtök számának az öszszegét elosztottuk kettővel. Az eredményekből kitűnt, hogy a hektáronként 2 kg vagy 4 kg mennyiségben, egyetlen dózis formájában alkalmazott bétáin alkalmazása lényegesen nagyobb terméshozamot eredményezett. A legjobb eredményt akkor értük el, amikor a betaint 4 kg/ha mennyiségben alkalmaztuk. Ebben az esetben a 6,5 t/ha kontroll érték 9,8 t/ha-ra növekedett. Ez 1 hektárra vonatkoztatva jelentős, 3,3 tonnás nettó termésnövekedést jelent, azaz a terméshozam-növekedés a kontrolihoz viszonyítva körülbelül 51 %. A szőlőfürtök száma is nagymértékben növekedett, amikor a betaint hektáronként legalább 2 kg mennyiségben alkalmaztuk. Ebben a vonatkozásban is akkor ér- 23 tűk el a legjobb eredményt, amikor a bétáin felhasználási normája 4 kg/ha volt. Az eredményeket a 3. táblázatban közöljük.

» · «· · • · ·· · · • · · ····· •·*···· ·· ·

3. táblázat

A betainból és hatásfokozó adalékanyagból álló kombináció hatása a szőlő terméshozamára

Bétáin Plus-50 (kg/ha) (0,70 1/ha)	Szőlőtermés (t/ha)	Az egy növényre jutó fürtök száma
0	6,5	28,4
1	7,1	31,8
2	9,1	36,2
4	9,8	37,0

4. példa

A találmány szerinti kezelésnek a szőlő minőségére gyakorolt hatásait olyan módon vizsgáltuk, hogy meghatároztuk a szőlőfürtök tömegét, 100 szőlőszem tömegét, valamint a 3. példában ismertetett körülmények között termesztett szőlőből készült szőlőlé pH-ját és Brix-fokát. A szőlőfürtök tömegét úgy számítottuk ki, hogy a két szőlőnövény teljes termését elosztottuk a szőlőfürtök számával. 100 szőlőszem tömegét úgy számítottuk ki, hogy 200 véletlenszerűen leszedett szőlőszem tömegét elosztottuk 2-vel. A Brix-fok a szőlőlében levő oldott anyag mennyiségére jellemző érték. A szőlőlében levő oldott anyag legnagyobb része cukor. A találmány szerinti kezelés eredményeként a szőlőfürtök tömege és 100 szőlőszem tömege nem változott statisztikailag értékelhető mértékben. A kezelés következtében nem mutatott statisztikailag értékelhető változásokat a .1.

- 24 pH, valamint a szőlőlé Brix-foka sem. Az eredmények alapján megállapítható, hogy bár a találmány szerinti kezelés jelentős mértékben növelte a termést, nem befolyásolta negatív módon a szőlő minőségét. Az adatok közül néhányat a 4. táblázatban közlünk.

4. táblázat

A betainból és hatásfokozó adalékanyagból álló kombináció hatása a pH-ra és a szőlőlé Brix-fokára

Bétáin (hg/ha)	Plus-50 (0,7 I/ha)	Pl	Brix-fok
1.	2.	1.	2.
0	3,48	3,49	17,3	17,9
1	3,51	3,49	17,2	17,6
2	3,46	3,52	16,4	17,8
4	3,50	3,56	17,9	18,1

1. Alkalmazás egyetlen kezeléssel.

2. Alkalmazás két egymást követő kezeléssel.

5. példa

Ennek a kísérletnek a során azt vizsgáltuk, hogy a bétáin és a hatásfokozó adalékanyag milyen hatást gyakorol a búzára, amely egyike a sejtjeiben betaint felhalmozó növényeknek. A kísérleteket üvegházban végeztük Tjalve nemesített forma felhasználásával. 30 búzamagot vetettünk el olyan, 25 cm átmérőjű,

7,5 literes műanyag edényekbe, amelyek tőzeg és vermikulit 1:1 tömegarányú keverékét tartalmazták. A növényeket később kiritkítottuk, és így edényenként 20 búzanövény maradt meg.

Az edényekben lévő növényeket hetente kétszer felülről öntöztük (pF-érték = 2,0), amíg a növények el nem érték a háromleveles fejlődési stádiumot. A növényeket ezután több cső-

- 25 portba osztottuk. Az egyik csoportba tartozó 10 edényben a pF-értéket 2,0-n tartottuk, míg a másik csoportba tartozó 10 edényben mérsékelt vízhiányos állapotot tartottunk fenn (pF = 3,0). Amikor a növények elérték a 4-leveles fejlődési stádiumot, bepermeteztük őket olyan, 25 ml mennyiségben alkalmazott oldatokkal, amelyek 0,1 % hatásfokozó adalékanyagot (LI-700, Loveland Industries Inc., Greeley, Colorado, USA) és eltérő koncentrációkban - 0 M (kontroll), 0,015 M, 0,05 M, 0,1 M és 0,3 M koncentrációban - betaint (Cultor Oy, Finnsugar Bioproducts) tartalmaztak.

A következőkben ismertetjük azt a módszert, amellyel mértük a növények betaintartalmát. A permetezés után 2, 4, 7, 14 és 21 nap elteltével minden egyes edényből kiszedtünk egy egész növényt, folyóvízben lemostuk, papírtörülközőn megszárítottuk és cseppfolyós nitrogénbe merítettük. A megfagyott növényeket mozsárban porítottuk. A port 3,6 ml-es hűtőcsőbe (Nunc) helyeztük, és a csöveket cseppfolyós nitrogénben tároltuk addig, amíg a bennük lévő port nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel meg nem elemeztük [Rajakylá és Paloposki: J. Chromatography, 282, 595-602 (1983)].

A növények szárazanyag-tartalmát úgy határoztuk meg, hogy a permetezés után szintén 2, 4, 7, 14 és 21 nap elteltével minden egyes edényből kiszedtünk egy egész növényt. A növényt lemértük és 100 °C-on egy éjszakán át szárítottuk, majd ismét lemértük.

A néhány üvegházi kísérlet során kapott eredmények statisztikai elemzését MSTAT-program segítségével faktoriális analízissel végeztük el.

.1

- 26 A kísérletek eredményei az 5. táblázatban találhatók. Az eredmények azt mutatják, hogy a búza bétáin abszorpcióját illetően nincsenek jelentős eltérések a nagy igénybevétellel járó körülmények között mért értékek és a szokásos körülmények között mért értékek között, vagyis a stresszhelyzet nem befolyásolja jelentősen a betainabszorpciót. A külsőleg alkalmazott oldat betainkoncentrációja azonban jelentős mértékben befolyásolja a felhalmozódott bétáin mennyiségét. A növények betaintartalma nagymértékben csökkent az első és az utolsó mintavétel közötti időszakban, ami valószínűleg annak a következménye, hogy megnövekszik a növények biomasszája. Az eredmények alapján a 0,1 M és a 0,3 M közötti betainkoncentrációkat tekintjük előnyöseknek.

·»· ···« ·<

·♦· · .ί.

- 27 5. táblázat

A búza kezelés utáni betaintartalma (1 = 2 nappal, II = 4 nappal, III = 7 nappal, IV = 14 nappal és V = 21 nappal a kezelés után, optimum: pF2, stressz: pF3)

Az alkalmazott oldat bétáin koncentrációja (M)	A búza betaintartalma
Optimális körülmé- nyek között, %	Stresszhelyzet esetén, %	Optimális körülmények kö- zött, μηΊΐοΙ/g dm	Stresszhelyzet esetén, μιηοΐ/g dm
OM, I	0,54	0,57	46,06	48,94
OM, II	0,28	0,45	23,78	38,21
OM, III	0,25	0,47	21,61	39,.98
OM, IV	0,25	0,22	21,11	18,78
OM, V	0,18	0,42	15,61	36,11
0,015M, I	0,48	0,61	40,81	51,85
0,Q15M, II	0,37	0,54	31,32	46,01
0,015M, III	0,34 0,31 0,19	0,52	29,27	43,99
0j0l5M, IV O,O15M, V	0,43	26,73	36,86
0,28	16,31	24,14
0,05M, I	0,74	0,89	63,37	76,19
0,05M, II 0,05M, III 0,05M, IV	0,51	0,47	43,90	39,74
0,41	0,58	34,58 19,53	49,33
0,23	0,37	31,96
0,05M, V	0,17	0,34	14,52	29,23
OjlM, I Ο,ΙΜ, II	1,32	0,84	112,34	71,71
0,79	1,06 0,56	67,44	90,89
Ο,ΙΜ, III	0,73	62,36	47,82
Ο,ΙΜ, IV	0,48 0,31	0,42	40,70	36,15
Ο,ΙΜ, V	0,38	26,17	32,05
0,3M, I	2,86	2,77	244,25	236,22
0,3M, II	1,93	1,93	164,53	164,75
0,3M, III	0,92	1,47	78,19	125,63
O,3M, IV	0,67	1,03	56,95	88,10
0,3M, V	0,53	0,73	45,55	61,95

• * » * U, « *··»

- 28 6. példa

Ezeket a kísérleteket az 5. példában ismertetett módon hajtottuk végre, azzal az eltéréssel, hogy a növényeket virágzásuk előtt permeteztük be, és az elemzéshez csak a leveleiket használtuk fel.

A levelek betaintartalmát és szárazanyag-tartalmát az 5. példában ismertetett módon határoztuk meg.

Néhány üvegházi kísérlet eredményeinek statisztikai elemzését MSTAT-program segítségével faktoriális analízissel hajtottuk végre.

Ez a kísérlet azt igazolta, hogy szoros kapcsolat van a stresszhelyzet kezelése és az alkalmazott bétáin koncentráció között. Az alkalmazott betainkoncentráció a felhalmozódott bétáin mennyiségét is jelentős mértékben befolyásolja. Az eredményeket a 6. táblázatban közöljük.

- 29 6. táblázat

Az alkalmazott oldat bétáin koncentrációja (M)	A búza betaintartalma
Optimális körülmé- nyek között, %	Stresszhelyzet esetén, %	Optimális körülmények között, pmol/g dm	Stresszh elyzet esetén, μηιοΐ/g dm
OM, I	0,022	0,023 0,038	. 1,898	1,924
OM, II	0,010	¹ 0,858	3,250
OM, III	0,017	0,021	1,459	1,797
OM, IV	0,026	0,021	2,208	1,820
0,015M, I	0,013	0,033	1.132	2,824
0,015M, II	0,018	0,033 0,029	1,579	2,831
0,015M, III	0,033	2,813	2.446
0,015M, IV	0,034	0,036	2,932	3,084
0,05M, I	0,042	0,022	3,565	1,869
0,05M, II	0,052	0,040	4,433	3,428
0,05M, III	0,065	0,029	5,568	2,483
OjO5M, IV	0,039	0,027	3,304	2,346
Ο,ΙΜ, I	0,069	0,029	5,855	2,494
Ο,ΙΜ, II	0,058	0,112	4,954	9,539
Ο,ΙΜ, III	0,052	0,028	4,423	2,425
Ο,ΙΜ, IV	0,031	0,018	2,618	1,570
0,3M, I	0,117	0,089	10,004 11,339	7,622
0,3M, II	0,133	0,059	5,043
0,3M, III	0,116	0,065	9,335	5,561
0,3M, IV	0,101	0,029	8,658	2,495

• · · · · ·«

- 30 7. példa

Ennek a kísérletnek a keretében azt vizsgáltuk, hogy a különböző hatásfokozó adalékanyagok hogyan befolyásolják a betainabszorpciót. A kísérleteket az 5. példában ismertetett módon hajtottuk végre búzanövények alkalmazásával, de vízhiányos állapot előidézése nélkül. Amikor a növények elérték a 4-leveles fejlődési stádiumot, a búzanövényeket tartalmazó edényeket bepermeteztük 25 ml mennyiségű 0,1 M betainoldattal, amely 0,1 tömeg%-ban valamilyen hatásfokozó adalékanyagot tartalmazott a következők szerint: hatásfokozó adalékanyag nélküli kontrolloldat, LI-700-at (Loveland Industries Inc.), Agrirob-ot (Robe SA., Franciaország) vagy Activátort (Loveland Industries Inc.) tartalmazó oldat. Olyan edényeket is alkalmaztunk kontrollként, amelyekben kezeletlen búzanövények voltak. A permetezés után 2 nap és 10 nap elteltével az 5. példában ismertetett módon a szárazanyag-tartalom és a betaintartalom meghatározásához mintákat vettünk. A növények betaintartalmát és szárazanyagtartalmát ugyancsak az 5. példában ismertetett módon határoztuk meg.

A kísérleti eredményekből kitűnik, hogy a hatásfokozó adalékanyagok egyértelműen növelik a betainabszorpciót. Hatásfokozó adalékanyag alkalmazása nélkül a betainabszorpció körülbelül 5 % volt, míg hatásfokozó adalékanyag alkalmazásával el lehetett érni még akár 19 %-os abszorpciót is. A legjobb eredményeket az LI-700 elnevezésű hatásfokozó adalékanyaggal értűk el (19%), a második legjobb eredményt pedig az Activator-ral (13%). Agrirob alkalmazása esetén 9%-os betainabszorpciót mértünk. Az eredményeket a 7. táblázatban közöljük.

7. táblázat

A hatásfokozó adalékanyag hatása a búza betaintartalmára

Kezelés	A búza betaintartalma (pmol/g dm)
Kontroll (víz)	32,84
Kontroll (víz+betain)	58,05
LI-700	129,57
Activator	123,30
Agrirob	82,27

8. példa

Ennek a kísérletnek a keretében azt vizsgáltuk, hogy miként befolyásolja a betainabszorpciót, ha különböző koncentrációkban alkalmazzuk a hatásfokozó adalékanyagot. Minden egyes 7,5 literes edényben elvetettünk 50 búzamagot, majd a magról nevelt fiatal növényeket kiritkítottuk, és így egy edényben csak 40 búzapalánta volt. Az edényekben lévő növényeket hetente kétszer 2,0 pF-érték eléréséig öntöztük. Amikor a növények elérték a 3-leveles fejlődési stádiumot, az edények felében pF = 3-nak megfelelő igénybevételnek tettük ki őket. A 4-leveles állapot elérésekor a növényeket olyan, 15 ml mennyiségű 0,1 M betainoldattal kezeltük, amely 0,05 % LI-700-at, 0,5 % LI-700-at (Loveland Industries Inc.), 0,1 % Sito+ (Witco AS), 0,5 % Sunoco (Sun Oil Company) vagy 0,15% Agrirob (Robbe SA, Franciaország) hatásfokozó adalékanyagot tartalmazott vagy egyáltalán nem tartalmazott hatásfokozó adalékanyagot. Azokat az edényeket tekintettük kontroliedényeknek, amelyekben egyál-

- 32 talán nem kezelt búzanövények voltak. Az oldat alkalmazása után 1, 6 és 24 óra elteltével minden egyes edényből kivettünk egy növényt a betaintartalom meghatározásához, egy növényt pedig a szárazanyag-tartalom méréséhez. A növények betaintartalmát és szárazanyag-tartalmát az 5. példában ismertetett módon határoztuk meg.

Az eredmények azt mutatják, hogy mind az alkalmazott hatásfokozó adalékanyag, mint az abszorpciós idő befolyásolja a betainabszorpciót. Összefüggést is észleltünk az abszorpciós idő és a kezelés, valamint a hatásfokozó adalékanyag és az abszorpciós idő között. A legjobb eredményeket búza esetében stresszkörülmények között a Sito+ hatásfokozó adalékanyag alkalmazásával, optimális körülmények között pedig az LI-700 (0,5 %) hatásfokozó adalékanyag alkalmazásával értük el. A számszerű eredményeket a 8. táblázatban közöljük.

- 33 8. táblázat

Hatásfokozó adalékanyagnak a búza betaintartalmára gyakorolt hatása

Kezelés	Körülmények	A búza kezelés utáni betaintartalma (pmol/g dm)
1 óra elteltével	6 óra elteltével	24 óra elteltével
Kontroll, víz	optimális körülmények	37,29	35,17	41,61
Kontroll, víz + bétáin	optimális körülmények	52,95	45,65	98,26
Sito+	optimális körülmények	84,87	104,62	80,44
Sunoco	optimális körülmények	49,16	51,18	52,10
Agrirob	optimális körülmények	60,87	42,97	48,45
LI-700, 0,05 %	optimális körülmények	48,79	66,34	50,19
LI-700, 0,5 %	optimális körülmények	88,47	107,17	78,50
Kontroll, víz	stresszhelyzet	65,61	68,48	55,01
Kontroll, víz + bétáin	stresszhelyzet	64,54	60,72	114,88
Sito+	stresszhelyzet	108,94	99,43	122,64
Sunoco	stresszhelyzet	78,35	72,74	86,79
Agrirob	stresszhelyzet	83,52	76,78	86,78
LI-700, 0,05 %	stresszhelyzet	63,81	70,05	56,22
LI-700, 0,5 %	stresszhelyzet	68,02	122,84	140,83

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Bétáin és hatásfokozó adalékanyag külső alkalmazása növények terméseredményeinek a javítására.
2. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, azzal jellemezve, hogy a betaint és a hatásfokozó adalékanyagot külön-külön vagy egyidejűleg alkalmazzuk.
3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti alkalmazás, azzal jellemezve, hogy a betaint 1 hektárra vonatkoztatva körülbelül 0,1 - 30 kg, előnyös esetben 2 - 4 kg mennyiségben, a hatásfokozó adalékanyagot pedig hektáronként körülbelül 0,05 - 5,0 1, előnyös esetben 0,2 - 2,0 1 mennyiségben alkalmazzuk.
4. Az 1.-3. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, azzal jellemezve, hogy 0,01 - 1,0 % hatásfokozó adalékanyagot tartalmazó 0,01 - 0,5 M vizes betainoldatot alkalmazunk.
5. Az 1.-4. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, azzal jellemezve, hogy hatásfokozó adalékanyagként lecitinbázisú aktiváló adalékanyagot vagy etoxilezett alkoholt tartalmazó fixálóanyagot alkalmazunk.
6. Az 5. igénypont szerinti alkalmazás, azzal jellemezve, hogy hatásfokozó adalékanyagként LI-700-at vagy Sito+-t alkalmazunk.
7. Betaint és hatásfokozó adalékanyagot tartalmazó kombinált készítmény, amelynek külső alkalmazásával növelhető a növények termése.
8. A 7. igénypont szerinti kombinált készítmény, azzal jellemezve, hogy 0,01 - 1,0 % hatásfokozó adalékanyagot tartalmazó 0,01 - 0,5 M vizes betainoldat.

- 35
9. A 7. vagy a 8. igénypont szerinti kombinált készítmény, azzal jellemezve, hogy hatásfokozó adalékanyagként lecitinbázisú aktiválószert vagy etoxilezett alkoholt tartalmazó fixálószert tartalmaz.
10. A 9. igénypont szerinti kombinált készítmény, azzal jellemezve, hogy hatásfokozó adalékanyagként LI-700-at vagy Sito+-t tartalmaz.
11. Eljárás növények terméseredményeinek javítására, azzal jellemezve, hogy életképes növényeket külsőleg betainnal és hatásfokozó adalékanyaggal kezelünk.
12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a betaint és a hatásfokozó adalékanyagot külön-külön vagy egyidejűleg alkalmazzuk.
13. All. vagy 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a betaint hektáronként körülbelül 0,1-30 kg mennyiségben - előnyös esetben 2 - 4 kg mennyiségben -, a hatásfokozó adalékanyagot pedig hektáronként körülbelül 0,05 - 5,0 1, célszerűen 0,2 - 2,0 1 mennyiségben alkalmazzuk.
14. A 11.-13. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 0,01 - 1,0 % hatásfokozó adalékanyagot tartalmazó, 0,01 M - 0,5 M vizes betainoldatot alkalmazunk.
15. A 11.-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hatásfokozó adalékanyagként lecitinbázisú aktiválóadalékot vagy etoxilezett alkoholt tartalmazó fixálószert alkalmazunk.
16. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hatásfokozó adalékanyagként LI-700-at vagy Sito+-t alkalmazunk.

• ··· ·

- 36
17. A 11.-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy betaint és hatásfokozó adalékanyagot tartalmazó, szinergizált kombinált készítményeket alkalmazunk.
18. A 11.-17. igénypontok bármelyike szerinti eljárással termesztett növények és az ezekből a növényekből előállított termékek.
19. Növények, amelyeket a szinergetikus hatás eléréséhez szükséges mennyiségű, külsőleg alkalmazott betainnal és hatásfokozó adalékanyaggal kezeltünk, valamint az ezekből a növényekből előállított termékek.