HUT77665A - Hypothalamiás hatást kiváltó új androsztánvegyületek - Google Patents

Hypothalamiás hatást kiváltó új androsztánvegyületek Download PDF

Info

Publication number
HUT77665A
HUT77665A HU9800293A HU9800293A HUT77665A HU T77665 A HUT77665 A HU T77665A HU 9800293 A HU9800293 A HU 9800293A HU 9800293 A HU9800293 A HU 9800293A HU T77665 A HUT77665 A HU T77665A
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
androst
methyl
present
methylene
mmol
Prior art date
Application number
HU9800293A
Other languages
English (en)
Inventor
Nathan W. Adams
David L. Berliner
Clive L. Jennings-White
Original Assignee
Pherin Pharmaceuticals, Inc.
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Pherin Pharmaceuticals, Inc. filed Critical Pherin Pharmaceuticals, Inc.
Publication of HUT77665A publication Critical patent/HUT77665A/hu

Links

Classifications

    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07J—STEROIDS
    • C07J1/00—Normal steroids containing carbon, hydrogen, halogen or oxygen, not substituted in position 17 beta by a carbon atom, e.g. estrane, androstane
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61K—PREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K31/00—Medicinal preparations containing organic active ingredients
    • A61K31/56—Compounds containing cyclopenta[a]hydrophenanthrene ring systems; Derivatives thereof, e.g. steroids
    • A61K31/565—Compounds containing cyclopenta[a]hydrophenanthrene ring systems; Derivatives thereof, e.g. steroids not substituted in position 17 beta by a carbon atom, e.g. estrane, estradiol
    • A61K31/568—Compounds containing cyclopenta[a]hydrophenanthrene ring systems; Derivatives thereof, e.g. steroids not substituted in position 17 beta by a carbon atom, e.g. estrane, estradiol substituted in positions 10 and 13 by a chain having at least one carbon atom, e.g. androstanes, e.g. testosterone
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P5/00—Drugs for disorders of the endocrine system
    • A61P5/02—Drugs for disorders of the endocrine system of the hypothalamic hormones, e.g. TRH, GnRH, CRH, GRH, somatostatin
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07J—STEROIDS
    • C07J1/00—Normal steroids containing carbon, hydrogen, halogen or oxygen, not substituted in position 17 beta by a carbon atom, e.g. estrane, androstane
    • C07J1/0003—Androstane derivatives
    • C07J1/0007—Androstane derivatives not substituted in position 17
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07J—STEROIDS
    • C07J1/00—Normal steroids containing carbon, hydrogen, halogen or oxygen, not substituted in position 17 beta by a carbon atom, e.g. estrane, androstane
    • C07J1/0003—Androstane derivatives
    • C07J1/0033—Androstane derivatives substituted in position 17 alfa and 17 beta
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07J—STEROIDS
    • C07J1/00—Normal steroids containing carbon, hydrogen, halogen or oxygen, not substituted in position 17 beta by a carbon atom, e.g. estrane, androstane
    • C07J1/0051—Estrane derivatives
    • C07J1/0055—Estrane derivatives not substituted in position 17
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07J—STEROIDS
    • C07J13/00—Normal steroids containing carbon, hydrogen, halogen or oxygen having a carbon-to-carbon double bond from or to position 17
    • C07J13/002—Normal steroids containing carbon, hydrogen, halogen or oxygen having a carbon-to-carbon double bond from or to position 17 with double bond in position 13 (17)
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07J—STEROIDS
    • C07J13/00—Normal steroids containing carbon, hydrogen, halogen or oxygen having a carbon-to-carbon double bond from or to position 17
    • C07J13/005—Normal steroids containing carbon, hydrogen, halogen or oxygen having a carbon-to-carbon double bond from or to position 17 with double bond in position 16 (17)
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07J—STEROIDS
    • C07J13/00—Normal steroids containing carbon, hydrogen, halogen or oxygen having a carbon-to-carbon double bond from or to position 17
    • C07J13/007—Normal steroids containing carbon, hydrogen, halogen or oxygen having a carbon-to-carbon double bond from or to position 17 with double bond in position 17 (20)
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07J—STEROIDS
    • C07J3/00—Normal steroids containing carbon, hydrogen, halogen or oxygen, substituted in position 17 beta by one carbon atom
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07J—STEROIDS
    • C07J31/00—Normal steroids containing one or more sulfur atoms not belonging to a hetero ring
    • C07J31/006—Normal steroids containing one or more sulfur atoms not belonging to a hetero ring not covered by C07J31/003
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07J—STEROIDS
    • C07J41/00—Normal steroids containing one or more nitrogen atoms not belonging to a hetero ring
    • C07J41/0005—Normal steroids containing one or more nitrogen atoms not belonging to a hetero ring the nitrogen atom being directly linked to the cyclopenta(a)hydro phenanthrene skeleton
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07J—STEROIDS
    • C07J71/00—Steroids in which the cyclopenta(a)hydrophenanthrene skeleton is condensed with a heterocyclic ring
    • C07J71/0005—Oxygen-containing hetero ring
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07J—STEROIDS
    • C07J75/00—Processes for the preparation of steroids in general
    • C07J75/005—Preparation of steroids by cyclization of non-steroid compounds

Landscapes

  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Epidemiology (AREA)
  • Diabetes (AREA)
  • Endocrinology (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • Steroid Compounds (AREA)

Description

KIVONAT
KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY/
A találmány androsztán szteriod vegyületekre vonatkozik, amelyek alkalmasak a humán hypothalamiás működés megváltoztatására. A találmány szerinti vegyületek^az (I) általános képlettel íj/uk le - a képletben
Pj jelentése οχο-, α-(β-) hidroxi-, α-(β-) acetoxi-, α-(β-) propionoxi-, α-(β-) metoxi-, α-(β-) rövid szénláncú acil-oxi-, α-(β-) rövid szénláncú alkil-oxi- és α-(β-) benzoil-oxi-csoport,
P2 jelentése metil-, hidroxi-metil-, acil-oxi-metil-, alkoxi-metil-, rövid szénláncú alkil-, hidroxi-alkil-, acil-oxi-alkilvagy alkoxi-alkil-csoport,
P3 nincs jelen vagy jelentése hidrogénatom, metil-, hidroxi-metil-, acil-oxi-metil-, alkoxi-metil-, rövid szénláncú alkil-, hidroxi-alkil-, acil-oxi-alkil- vagy alkoxi-alkil-csoport,
P4 jelentése hidrogénatom, 0x0-, halogén-, hidroxi-, alkoxivagy acil-oxi-csoport,
P5 jelentése egy vagy két szubsztituens, amely lehet egy vagy két hidrogénatom vagy metilcsoport, metiléncsoport, vagy egy vagy két halogénatom,
P6 jelentése hidrogén- vagy halogénatom, és “a”, “b”, “c”, “d”, “e”, “f ’ és”h” az adott esetben jelenlévő kettőskötéseket jelenti.
• · · · · · · • ····· ·· « · • · · · · ·· · ···· £,9 8 00 29¾
DANUBIA Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft
Budapest K02ZÉTÉrELÍ példAn^ ►
W Hypothalamiás hatást kiváltó új androsztán vegyületek
A találmány új androsztán vegyületekre vonatkozik, amelyek hypothalamiás hatást képesek kiváltani.
A találmány új vegyületekre vonatkozik, amelyek alkalmasak a humán hypothalamiás működésnél változások kiváltására és így bizonyos viselkedési és fiziológiai tulajdonságok megváltoztatására, amelyeket a hypothalamus közvetít. Közelebbről, a találmány bizonyos andosztrén szteroidokra vonatkozik, amelyek neurokémiai befolyással vannak a fiziológiára és viselkedésre.
A találmány bizonyos vegyületekre, nevezetesen androsztán szteroidokra, különösen az itt leírásra kerülő androsztén szteroidokra, valamint ezekkel rokon vegyületekre vonatkozik, továbbá ezen vegyületek alkalmazására humán szemiokemikáliaként a hypothalamiás működés megváltoztatására és így bizonyos konzekvens viselkedések és fiziológia megváltotatására, például szorongás csökkentésére. Az androsztán szteroidokra jellemző a tesztoszteron és ezek négy gyűrűs szteroid szerkezettel rendelkeznek a 13- és 10-helyzetben metilcsoporttal. Az androsztén vegyületek az androsztánok egy alcsoportját alkotják, ezek legalább egy kettőskötést tartalmaznak. Ohloff, G. és mtársai (Helv. Chim. Acta
85319-2444 OE/Hoj • · · · · « • · · • · · · • · · · · · · • · (1983) 66:192-217) kimutatták, hogy ezen szteroidok csoportjának néhány tagja szagos, ami a különböző izomer, diasztereomer és enantiomer formától függően változik. Bizonyos tagjai e csoportnak hatnak a feromonra bizonyos emlős fajok esetében, ilyenek például az 5a-androszt-16-én-3-on és 5a-androszt-16-én-3a-ol sertéseknél (Melrose, D.R., és mtársai Br. vet. J. (1971) 127:497-502). Ezen 16-androsztén vegyületeket a kanok képzik és párosodási viselkedést váltanak ki a kocáknál. (Claus, és mtársai Experimentia (1979) 35:1674-1675).
Néhány tanulmányban kimutatták, hogy bizonyos fajoknál bizonyos 16-androsztén vegyületek (beleértve az 5a-androszt-16-én-3a-ol-t és 5a-androszt-16-én-3-ont) különböző jellemzők, így például a koncentráció, metabolizmus és lokalizáció nemileg dimorfok (Brooksbank és mtársai J. Endocr. (1972) 52: 239-251; Claus, és mtársai J. Endocr. (1976) 68:483-484;
Kwan, és mtársai, Med. Sci. Rés. (1987) 15:1443-1444). így például, azt találták, hogy az 5a-androszt-16-én-3a-ol és 5a-androszt-16-3-on, valamint az androszta-4,16-dién-3-on különböző koncentrációkban van jelen nőknél és férfiaknál a perifériális vér, nyál és hónalj váladékban (Kwan, T.K., és mtársai Med. Sci. Rés. (1987) 15:1443-1444) és hatásuk van mint humán feromon a választások és döntések kialakításában (Id.; lásd még Gower, és mtársai The Significance of Odorous Steroids in Axillary Odour, In, Perfumery, 68-72, Van Toller és Dodd, Szerk., Chapman és Hall, 1988); Kirk-Smith, D.A., és mtársai Rés. Comm. Psychol. Psychiat. Behav. (1978) 3:379). Az androsztenolról (5a-androszt-16-én-3a-ol) kimutatták, hogy feromon-szerű aktivitású a szokásos férfi kölniknél és női pár• · fümöknél (Andron férfiaknál és Andron nőknél, Jövan). A 229 5916 számú japán Kokai leírás utal egy illatkompozícióra, amely androsztenolt és/vagy annak analógjait tartalmazza. Az 5a-androsztadién-3P-olt (és valószínűleg a 3a-olt is) ugyancsak kimutatták a humán hónalj váladékban (Gower és mtársai, lásd mint fent, 57-60). Ugyanakkor nincs nagy egyetértés az irodalomban, hogy bármilyen feltételezett feromon ténylegesen játszik-e bármilyen szerepet a szexuális vagy szaporodási viselkedésben emlősöknél, különösen embereknél (Beauchamp, G.K., és mtársai The Pheromone Concept in Mammalian Chemical Communication: A Critique, Mammalian Olfaction, Reproductive Processes and Behavior, Doty, R.L., Szerk., Academic Press, 1976).
A találmány szerinti megoldásnál bizonyos ösztrén szteroidokat adagolunk nem-szisztémásan, nazálisán, specifikus viselkedési és fiziológiai válaszok kiváltására humán egyedeknél, így például a negatív indulatok, hangulatok és jellemvonások csökkentésére. Közelebbről, a nazális adagolásnál az eddig kevéssé ismert neuroendokrin szerkezetet, ismertebb nevén vomeronazális szervet (“VNO”, ismert mint Jacobson-féle szerv is) érintkeztetünk egy vagy több szteroiddal vagy egy vagy több szteroidot tartalmazó készítménnyel.. Ez a szerv az orrlyukakon keresztül érhető el, a legtöbb magasabb rendű állat esetén - a kígyótól az emberig - és kapcsolatban van többek között bizonyos fajok esetén a feromon befogadással (lásd általánosságban (Muller-Schwarze & Silverstein, Chemical Signals, Plenum Press, New York (1980)). A vomeronazális szervek neuroepitéliumainak axonjai, amelyek a szájpadlás felett helyezkednek el, • · • ·
-4alkotják a vomeronazális ideget és közvetlen synapticus kapcsolatban vannak a járulékos gömb formájú szaglószerwel és közvetlen bevezetéssel rendelkeznek ettől a corticomediális mandula-szerű (amygdaloid) előagyhoz és az agy hypothalamiás sejtmagjaihoz. A distalis axonok ideg neuronok és neuroreceptorként is szolgálhatnak a VNO-ban (Stensaas,L.J.,és mtársai, Steroid Biochem. and Molec. Bioi. (1991 39, 553). Ez az ideg közvetlen szinaptikus kapcsolatban van a hypothalamus-szal.
Johnson és munkatársai bizonyítékokat ismertetnek arra vonatkozóan, hogy a vomeronazális szerv jelen van a legtöbb felnőtt humán egyednél, de szerintük ez a szerv valószínűleg nem-funkcionális (Johnson, A. és mtársai, J Otolarvnaoloav (1985) 14, 71-79). Ezzel szembenálló eredményeket is bemutatnak, amely szerint a VNO egy funkcionális kemoszenzor receptor (Stensaas, L.,és mtársai, Mórán, D.T., és mtársai, Garcia-Velasco, J. és M.Mondragon; Monti-Bloch, L. és B.Grosser - all in J.Steroid Biochem. Molec.Biol.(1991) 39).
Nyilvánvaló, hogy kívánatos lehet humán szemiokemikáliákat és feromonokat azonosítani és szintetizálni, valamint gyógyszerkészítményeket és eljárásokat kifejleszteni a hypothalamiás működés befolyásolására. Találmányunk azon a nem várt felismerésen alapszik, hogy ha humán egyedeknek bizonyos neurokémiai ligandumokat, különösen bizonyos andosztán szteroidokat, közelebbről androsztén szteroidokat szteroidokat és ezekkel rokon vegyületeket vagy ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményeket adagolunk nazálisán, ezek a vegyületek specifikusan a nazális neuroepytheliális sej• · · · · · ·
- 5 • · » tek kemoreceptorjaihoz kötődnek és ez a kötődés neurofiziológiai válaszok egész sorát váltja ki, ami az egyednél a hypothalamiás működés megváltozását eredményezi. Ha az adagolás megfelelően történik, ezen vegyületek hypothalamus-ra kifejtett hatása befolyásolja az autonóm idegrendszer működését és a különböző viselkedési vagy fiziológiás jelenségeket jelenségeket, ezek közé tartoznak a korlátozás szándéka nélkül például a következők: szorongás, menstruáció előtti stressz, félelem, agresszió, éhség, vérnyomás és más egyéb viselkedési és fiziológiai funkciók, amelyeket általában a hypothalamus szabályoz (Ottó Appenzeller; The Autonomic Nervous System.
An introduction of basic and clinical concepts (1990); Komer, P.I. Central nervous control of autonomic cardiovascular function, és Levy, N.M. és Martin, P.J. Neural control of the heart, both in Handbook of Physiology; Section 2: Cardiovascular System - the henrt, I. kötet, Washington DC, 1979, American Physiological Society; Fishman, A.P., és mtársai, szerk., Handbook of Physiology. 3.: Respiratory System. Π. kötet, Control of breathing, Bethesda MD. 1986. American Physiological Society.)
Bizonyos esetekben egyetlen androsztán szteroidot vagy ezzel rokon vegyületet adagolunk, más esetekben androsztán szteroidok és/vagy ezekkel rokon vegyületek kombinációit adagoljuk.
A fentieknek megfelelően a találmányunk új szteroid vegyületekre vonatkozik, amelyek feromonok és alkalmasak egyéneknél nazális adagolásra. A találmány szerinti vegyületek alkalmasak a hypothalamiás működés megváltoztatására és a következő előnyökkel rendelkeznek: 1) közvetlenül a nazális járat és a vomeronazális szerv kemoreceptoraihoz adagolhatók anélkül, hogy tabletták vagy tű szükséges ellen, azaz az adagolás nem-beavatkozó; 2) a hatásmechanizmus az idegrendszeren keresztül és nem a keringési rendszeren keresztül történik, így az agyműködés befolyásolható anélkül, hogy a vér-agygátot figyelembe kéne venni; 3) közvetlen eszközt jelent a hypothalamus befolyásolására, csak egy szinaptikus kapcsolat van a feromon receptorok és a hypothalamus között; és 4) igen specifikus gyógyszer hatást biztosít, így nagymértékben csökkenti a nem kívánatos mellékhatások előfordulását, ez azért van, mivel az érzékelő idegek az agy specifikus helyein találhatók.
A találmány további céljai, előnyei és új jellemzői részletesen kitűnnek a következő leírásból, és így azokat a szakember abból megismerheti.
A találmány szerinti új, nazális adagolásra alkalmas androsztán szteroidokat az (I) általános képlettel írjuk le - a képletben
Pj jelentése οχο-, α-(β-) hidroxi-, α-(β-) acetoxi-, α-(β-) propionoxi-, α-(β-) metoxi-, α-(β-) rövid szénláncú acil-oxi-, α-(β-) rövid szénláncú alkil-oxi- és α-(β-) benzoil-oxi-csoport,
P2 jelentése metil-, hidroxi-metil-, acil-oxi-metil-, alkoxi-metil-, rövid szénláncú alkil-, hidroxi-alkil-, acil-oxi-alkilvagy alkoxi-alkil-csoport,
P3 nincs jelen vagy jelentése hidrogénatom, metil-, hidroxi-metil-, acil-oxi-metil-, alkoxi-metil-, rövid szénián• · cú alkil-, hidroxi-alkil-, acil-oxi-alkil- vagy alkoxi-alkil-csoport,
P4 jelentése hidrogénatom, oxo-, halogén-, hidroxi-, alkoxivagy acil-oxi-csoport,
P5 jelentése egy vagy két szubsztituens, amely lehet egy vagy két hidrogénatom vagy metilcsoport, metiléncsoport, vagy egy vagy két halogénatom,
P6 jelentése hidrogén- vagy halogénatom, és “a”, “b”, “c”, “d”, “e”, “f” és”h” az adott esetben jelenlévő kettőskötéseket jelenti, azzal a megkötéssel, hogy
I: ha “f ’ és “h” nincs jelen és P2 metilcsoport, P5 jelentése nem lehet két hidrogénatom,
Π: ha “h” jelen van, “p” jelentése metilcsoport, P3 jelentése hidrogénatom, akkor (a) Pj jelentése hidrogénatomtól eltérő, ha “e” és “a” nincs jelen és “b” jelen van, vagy (b) “d” nem lehet jelen, ha Pj jelentése oxocsoport, “b” jelen van és “e” nincs jelen;
(c) P4 jelentése nem lehet hidrogénatom, ha “c” és “d” nincs jelen, “b” jelen van, Pj jelentése oxocsoport és P2 jelentése metil- vagy hidroxi-metil-csoport;
(d) P4 nem lehet oxocsoport, ha “e”, “c” és “d” nincs jelen, “b” jelen van Pj jelentése oxocsoport;
(e) P4 és P6 nem lehet hidrogénatom, ha Pt jelentése oxocsoport, “e” és “b” jelen van és “c” és “d” nincs jelen;
(f) P4 nem lehet hidrogénatom, ha Pj jelentése β-hidroxicsoport, “c” jelen van és “a”, “b”, “e” és “d” nincs jelen;
(g) P4 nem lehet hidrogénatom, ha Pj jelentése metoxicsoport, “a” és “c” jelen van és “e”, “a” és “d” nincs jelen;
III. P4 és P6 nem lehet hidrogénatom, ha Pt jelentése oxocsoport, “b” jelen van, P5 jelentése metiléncsoport és “a”, “e”, “c” és “d” nincs jelen;
IV: P4 és P6 nem lehet hidrogénatom, ha Pj jelentése β-hidroxicsoport, “c” jelen van, P5 jelentése metiléncsoport és “a”, “e”, “b” és “d” nincs jelen;
V: P4 és P6 nem lehet hidrogénatom, ha P, jelentése oxocsoport, “b” és “f’jelen van, P5 jelentése metilcsoport és “e”, “a”, “c”, “d” és “h” nincs jelen.
A szteroidok egyik előnyös csoportját alkotják azok a vegyületek, amelyeknél “b” kettőskötést jelent, különösen azok, amelyekben “h” is kettőskötést jelent. Egy további előnyös vegyület csoportban P2 jelentése hidroxi-metil-csoport és “c” jelentése kettőskötés. Egy további előnyös csoportnál “b” jelentése kettőskötés és P5 jelentése metiléncsoport.
A halogénatom jelentése F, Cl, Br vagy J atom. A rövid szénláncú alkil-, rövid szénláncú alkoxi-csoportban a lánc 1-6 szénatomos, előnyösen 1-4 szénatomos.
A találmány további tárgya a találmány szerinti vegyületek alkalmazása a hypothalamiás működés és/vagy autonóm működés megváltoztatására egyéneknél. A nazális neuroepitheliális sejt felületén lévő kemoreceptor számára ligandumot biztositünk, ha a sejt a szagló epitheliumtól eltérő szövetnek a része; és a ligandumot a nazális szakaszon keresztül juttatjuk úgy, hogy a ligandum specifikusan a kemoreceptorhoz kötődik és ez az egyénnél a hypothalamiás működés megváltozását eredményezi.
A találmány minden kiviteli formája vonatkozik és magában foglalja a megadott szteroid szerkezetek ekvivalenseit is, így a kiviteli formák vonatkoznak azon módosított szterodiokra is, amelyek ezt az ekvivalenciát mutatják, függetlenül attól, hogy ezeket a módosított szteroidokat leírtuk-e vagy nem írtuk le.
Az 1. ábrán bemutatjuk az androszta-4,16-dién-3-on, androszta-4,16-dién-3a-ol és androszta-4,16-dién-3p-ol előállítását.
A 2. ábrán bemutatjuk az androszta-5,16-dién-3a-ol és androszta-5,16-0ϊέη-3β-ο1 előállítását.
A 3. ábrán az androszta 4,16-dién-3-on egy másik előállítási eljárását mutatjuk be.
A 4. ábrán grafikusan bemutatjuk az elektrofiziológiás receptor potenciálra kifejtett adott szteroidok hatását hím egyedek vomeronazális szervén történő lokalizált adagolás esetén (4A ábra) és a szagló epitheliumra történő adagolás esetén (4C ábra). A 4B ábrán grafikusan összehasonlítjuk egy adnrosztán VNO receptorra kifejtett hatását hím és nőstény egyedeknél.
Az 5. ábrán grafikusan bemutatjuk adott szteroidok elektrofiziológiás hatását hím (5A) és nőstény (5B) egyedek vomeronazális szervén történő lokalizált adagolás esetén.
··· · ··
- 10 A 6. ábrán nők különböző autonóm válaszait mutatjuk be androsztánra. A= a vomeronazális neurorepithellium receptor potenciálja; B= az elektroenkefalogram kortikális alfa aktivitásában bekövetkező változás (%); C= a galvanikus bőrválaszban bekövetkező változás (K-ohm); D= perifériális artériás pulzusban bekövetkező változás (szám/perc); E= a bőr hőmérsékletben bekövetkező változás (°C); és F= a légzési frekvenciában bekövetkező változás (szám/perc).
A 7. ábrán bemutatjuk a VNO receptor potenciáljában bekövetkező változásokat öt nő esetében két különböző androsztán adagolását követően.
A 8. ábrán a lokális és autonóm válaszok nemi dimorfízmusát mutatjuk be a VNO vomeroferinekkel való stimulálására. A különböző vomeroferineket (200 fmól) és a hígítóanyagot tartalmazó kontrollt 30 hím (továbbiakban férfi) és 30 női egyénnek adagoltuk (20-45 év között) a leírtak szerint. Az oszlopok a populáció átlagos válaszát jelentik.
8A és B ábrák: EVG válaszok férfiaknál (A) és nőknél (B).
8C és D ábrák: mértük az elektrodermális aktivitást, a válaszokban bekövetkező változások (kohm) a vomeroferineknek a VNO-ba történő adagolásának következménye, férfiaknál (C) és nőknél (D).
8E és F ábrák: mértük az alfa-kortikális aktivitást a leírtak szerint. A változások a vomeroferin adagolásának tudhatok be férfiaknál (E) és nőknél (F).
8G és H ábrák: mértük a bőr hőmérsékletet (ST). A változások a vomeroferinek VNO-ban való adagolásának tudhatok be férfiaknál (G) és nőknél (H).
··· *·
- 11 A következő vegyületeket vizsgáltuk:
A = 1,3,5( 10),16-ösztratetraén-3-il acetát
B = Adroszta-4,16-dién-3-on
C = 1,3,5(10),16-ösztratetraén-3-ol
D = 3-Metoxi-ösztra-l,3,5(10),16-tetraén
E = Adroszta-4,16-dién-3a-ol
F = Adroszta- 4,16-άΐέη-3β-ο1
A 9. ábrán hím és női egyedek elektro-olfactogramjai láthatók az OE olfactant-tal és vomeroferin A-val való stimulálásakor: 400 fmól olfactantként 1-karvont és cineole-t, valamint 200 fmól vomeroferin A, B, C, D és F vegyületet; és külön sztereoizomer E-t adagoltunk egy másodperces intervallumokban az OE-ba 20 egyednek (hím és női egyedek) és minden esetben felvettük az EOG válaszokat. Az olfaktántok, valamint az E és B vegyületek szignifikáns (p<0,01), lokális választ eredményeztek. B: 400 fmól olfaktán, a 1-karvone és cineole nem eredményezett szignifikáns EVG választ a hím és női VNO-ba adagolva.
A 10. ábrán bemutatjuk a következő vomeroferinek vomeronazális szervbe történő adagolására adott elektrofiziológiai hatásokat 20 női egyed esetén:
G = Androszt-4-én-3-on
El = Androszta-4,16-dién-3,6-dion
J = 10,17-Dimetil-gona-4,13(17)-dién-3-on
K = l,3,5(10),16-ösztratetraén-3-ol-metil-éter
L = l,3,5(10),16-ösztratetraén-3-il-propionát
EVG = Elektro-vomeronazogram
GSR - Galvankus bőrválasz ···· «»
- 12 = elektrodermális aktivitás (EDA)
ST = Bőr hőmérséklet
All. ábrán bemutatjuk 20 férfi esetében a vomeroferineknek a vomeronazális szervre kifejtett hatását.
M= l,3,5(19)-ösztratrién-3-ol.
A 12. ábrán bemutatjuk a 10-14. példák szerinti előállítási eljárást.
A 13. ábrán bemutatjuk a 15-25. példák szerinti előállítási eljárást.
A 14. ábrán bemutatjuk a 22-24. példák szerinti előállítási eljárást.
A 15. ábrán bemutatjuk a 25-26. példák szerinti előállítási eljárást.
A 16. ábrán bemutatjuk a 27-28. példák szerinti előállítási eljárást.
A 17A ábrán bemutatjuk a légzési frekvenciát és az EKG adatokat férfiaknál androszta-5,16-dién-3p,19-diol VNO-ba való adagolásánál.
A 17B ábrán bemutatjuk a légzési frekvenciát és az EKG adatokat nőknél androszta-5,16-dién-3p,19-diol VNO-ba való adagolásánál.
A 18A, B és C ábrán bemutatjuk a EVG, GSR és ST adatokat nőknél négy, a táblázatban megadott androsztán vegyület és androszta-5,16-dién-3p,19-diol adagolása esetén.
A 19A, B és C ábrákon bemutatjuk az EVG, GSR és ST adatokat férfiaknál a 18. ábrán megadott 5-androsztán adagolása esetén.
- 13 A 20A és 20B ábrán bemutatjuk a férfiaknál és nőknél mért EEG adatokat androsztán A4/N3 esetén.
A21Aés21B ábrákon bemutatjuk az EEG adatokat férfiaknál és nőknél androsztán A3/N3 adagolása esetén.
A 22A és 22B ábrákon bemutatjuk az EEG adatokat férfiaknál és nőknél androsztán A13/N1 adagolása esetén.
A 23A és 23B ábrákon bemutatjuk az EEG adatokat férfiaknál és nőknél androszt-5,16-dién-3p,19-diol esetén.
A 24A és 24B ábrákon bemutatjuk bemutatjuk az EEG adatokat férfiaknál és nőknél androsztán A6/N3 adagolása esetén.
I. Meghatározások
Az “indulat” kifejezés egy átmeneti érzelmi állapot. Tipikus negatív indulatok, például az idegesség, merevség, szorongás, szégyenkezés, ingerlékenység, harag, düh, stb. érzet. A “hangulat” kifejezés hosszabban tartó érzelmi állapotokat jelöl, ilyenek például a bűnösség, levertség, reménytelenség, gyarlóság, bűntudat, zsugoriság, boldogtalanség, stb. érzete. A “jellemvonások” inkább hosszantartó, személyiségre jellemző vonások, ilyen negatív jellemvonások például az érzékenység, sajnálatraméltóság, kifogásolható viselkedés, makacsság, sértődöttség, keserűség, félelem, lustaság, stb.
Az “androsztán szteroidok” alifás, policiklusos szénhidrogének, amelyekre jellemző a négy gyűrűs szteroid szerkezet és a 10- és 13-helyzetekben a metilcsoport. Az androsztén szteroidok az androsztánok alcsoportját képezik, ezen a vegyületek legalább egy kettőskötést tartalmaznak. Általában, hacsak a vegyületet nem mint gonánt írják le, ez a vegyület egy v«
- 14 18-széncsoportot tartalmaz. Azonban, itt a 18-nor-androsztánok alatt androsztán szterodiokat értünk. Továbbá, minden származékot, amelynek szerkezeti jellemzői a fentieknek megfelelnek, általánosságban androsztán szteroidként említjük.
A “kemoreceptor” egy a “kemoszenzor” neuroepithelias sejt felületén elhelyezkedő receptor molekula, amely sztereospecifíkusan kötődik egy meghatározott ligandumhoz vagy ligandumokhoz. Ez a specifikus kötődés egy jel átalakítást kezdeményez, ami afferens idegimpulzust indít. Kemoreceptorok találhatók, többek között, az ízlelőbimbókon, a szagló epitheliumon és a vomeronazális szöveten.
Az “ösztrén szteroidok” kifejezés alifás policiklusos szénhidrogéneket jelöl, ezek négy-gyűrűs szteroid szerkezetűek, legalább egy kettőskötéssel az A gyűrűben metilcsoport nélkül a 10-helyezben és oxo-, hidroxil-csoporttal vagy hidroxil-származékkal, úgy mint alkoxi-, észter-, benzoát-, cipionát-, szulfát- vagy glükuronid-csoporttal a 3-helyzetben. Az ilyen szerkezeti jellemzőket tartalmazó származékok szintén az ösztrén szteroidok közé tartoznak.
A (Isz) képlettel bemutatjuk a négy gyűrűs szteroid szerkezetet, amely az androsztán és ösztrén szteroidokra jellemző. A képletben jelöljük a csoportok és szubsztituensek elhelyezkedését és a számozást a megadottak szerint alkalmazzuk.
A “szexuálisan dimorf’ kifejezés azt jelenti, hogy a hatóanyag által kiváltott hatás vagy válasz különbözik ugyanazon fajhoz tartozó hím és női egyedek esetén.
A “hatásos mennyiség” egy hatóanyagra vonatkoztatva azt a mennyiségi és/vagy koncentráció intervallumot jelenti, • · · · ·
- 15 amelynél a kívánt fiziológiai és/vagy pszichológiai hatást érjük el, ha a hatóanyagot egy olyan egyednek adagoljuk, akinek erre szüksége van. A jelen esetben ez az egy egyed az, akinél szükség van a normál esetben a hypothalamus-sal szabályozott fiziológiai és viselkedési jellemzők befolyásolására. Egy adott hatóanyag hatásos mennyisége függhet a befolyásolni kívánt funkciótó, a kívánt hatástól, az adagolás formájától. így például egy szteroidot egy oldat formájában az egyén arcbőrére adagoljuk, a hatásos koncentráció 1-100 pg/ml, előnyösen 10-50 pg/ml, különösen előnyösen 20-30 pg/ml. Ha a szteroidot közvetlenül a VNO-ba vezetjük be, a hatásos mennyiség 1 pg-1 ng, előnyösen 10 pg-50 pg közötti érték. Ha a szteroidot a nazális úton adagoljuk kenőcs, krém, aeroszol vagy más hasonló formában, a hatásos mennyiség 100 pg-lOOpg, előnyösen 1 ng-10 pg közötti érték. Ebből következik, hogy bizonyos hatóanyagok hatásosak lehetnek, ha egy bizonyos módon adagoljuk, de nem hatásosak, ha egy másik módon történik az adagolás.
A “hypothalamus” a diencephalon egy része és magában foglalja a harmadik ventriculus ventrális falát a hypothalamiás sulcus alatt és szerkezeteket tartalmaz, amelyek a ventriculus padozatát alkotják, ilyenek a látási chiasma, tuber cinereum, infundibulum és mammilláris testek. A hypothalamus szabályozza az autonóm idegrendszert és ellenőriz bizonyos fiziológiai és viselkedési funkciókat, így például a következőket: úgynevezett küzdelem és menekülési válaszok, nemi motivációk, vízháztartás, cukor és zsír metabolizmus, éhségérzet, a testhőmérséklet szabályozása, endokrin szekréciók, stb. A hypothalamus a forrása továbbá a vasopressin-nek, ami a
- 16 vérnyomást szabályozza és az oxytocinnak, amely a szülést és a tej kiválasztást megindítja. Mindezen hypothalamiás funkciók hatásosan befolyásolhatók a leírt szeiniokemikáliás terápiával.
A “ligandum” kifejezés olyan molekulákra vonatkozik, amelyek kémiai szignálanyagként hatnak oly módon, hogy specifikusan kötődnek receptor sejtek felületén elhelyezkedő receptor molekulákhoz és így iniciálják a jel átalakítást a sejtfelületen keresztül. A ligandumoknak a kemoszenzor receptorokhoz való kötődése mérhető. A kemoszenzor szövetek, így például a vomeronazális neuroepithelium vagy a szagló neuroepithelium több neuroreceptor sejtet tartalmaz, ezek mindegyike legalább egy sejtfelületi receptort jelent. Számos receptor molekula azonos ligandum specificitású. Ezért, ha egy szövetet egy ligandum hatásának teszünk ki, amellyel kapcsolatban annak specificitása van (például VNO-t szemiokemikáliák hatásának teszünk ki) a sejtfelület receptor potenciáljában egy határozott változást mérhetünk.
A találmány szerinti vegyületeknél alkalmazott “rövid szénláncú alkilcsoport” egyenes vagy elágazó láncú telített 1-4 szénatomos szénhidrogéneket jelent, így például metil-, etil-, η-propil-, izobutil-csoportot. Az “alkoxi” kifejezés a -OR csoportnak felel meg, ahol az R csoport jelentése egy említett alkilcsoport.
A “feromon” egy olyan kémiai anyagot jelent, ami kommunikációt hoz létre azonos fajhoz tartozó tagok között szekréció és orron keresztüli elfogadás révén. Az emlősök feromonjait általában az orr vomeronazális szervén lévő receptorokkal mutathatjuk ki. Általában a feromonok hatással vannak • · ····
- 17 a fejlődésre, a szaporodásra és ezzel kapcsolatos viselkedésekre. A “szemiokemikália” kifejezés egy sokkal általánosabb kifejezés, ami magában foglalja a feromonokat bármilyen forrásból származó anyagot, amelyek kemoszenzor messengerként működnek, a specifikus neuroepithelia receptorokhoz kötődnek és fiziológiai vagy viselkedési hatást indukálnak. A “vomeroferin” egy szemiokemikália, amelynek fiziológiai hatását a vomeronazális szerv közvetíti.
A pikogram (pg) 0,001 nanogram (ng) 0,001 pg és a mikrogram 0,001 mg.
II. A találmány kivitelezése
A. A találmány szerint alkalmazható androsztán vegyületek
A találmány bizonyos androsztán szteroidokra vonatkozik. A tesztoszteron (17-hidroxi-androszta-4-én-3-on) egy tipikus androsztán vegyület.
Különösen alkalmas találmány szerinti androsztán vegyületek közé tartoznak azok a vegyületek, amelyeknél P^oxo-, α-hidroxi-, β-hidroxi-csoport; P2=metil-, rövid szénláncú alkil-, hidroxi-metil-, hidroxi-alkil-csoport; P3=hidrogénatom vagy metilcsoport; P4=hidrogénatom, hidroxi- vagy oxocsoport; P5=hidrogénatom vagy metilcsoport és legalább egy kettőskötés van jelen általában a 4- vagy 16-helyzetben.
Előnyös androsztán vegyületek közé tartoznak a következők: androszta-4,16-dién-3-on (Pj=oxo-, b,h^kettőskötés, P2, P3=metilcsoport, P4, P5, P6=hidrogénatom, kereskedelmi forgalomban beszerezhető a Steraloids, Inc. cégtől), androszta-4,16-dién-3p~ol (Ρ^β-ΟΗ, b,h=kettőskötés, P2, P3 metilcsoport, • · · · • ·
- 18 Ρ4, Ρ5, P6=hidrogénatom), valamint a 6-keto-androszta-4,16-dién-3-on (P^oxocsoprot, b,h=kettőskötés, P2,
P3=metilcsoport, P5, P6=hidrogénatom, P4=oxocsoport), ezek előállítási eljárását ismertetjük.
Az androsztánok egy alcsoportja új vegyület. Ezek előállítási eljárását a következő, a táblázatban megadott vegyületekkel kapcsolatban ismertetjük: 17-metilén-androszt-4-én-3p-ol (A4/N3), 17-metilén-6-oxo-androszt-4-én-3-on (A6/N3), és 6β-OH-androszta-4,16-dién-3-on (Al 1/N1).
A következő 1. táblázatban összefoglalunk a korlátozás szándéka nélkül néhány androsztán vegyületet, amelyekre a találmány vonatkozik, majd megadjuk az ezen vegyületek előállításához szükséges intermediereket és alszerkezetek előállítását is.
• · · ·· · • · ·
- 19Androsztánok
1 2 3 4
* mA Jdö*’- mA„
λΆ. μΑ~ mA ~
«•ctíL
,αΑ
M M- M-
’ J&. :'
• mA„ mAl
’’
mA M. mA
Oh *** M-
• · • · · • ·
- 20 Új androsztán vegyületek
17-metilén-androszt-4-én-3a-ol (A4/N3)
17-metilén-androszt-4-én-3P-ol (A3/N3)
63-hidroxi-androszta-4,16-dién-3-on (A 13/N1) όβ-hidroxi-l 7-metil-18-norandroszta-4,13(17)-dién-3-on (A13/N4) androszta-5,16-dién-3p,19-diol (A2/N1 19-hidroxi-származéka)
17-metilén-androszt-4-én-3,6-dion (A6/N3)
17-metil-18-norandroszta-4,13(17)-dién-3a-ol (A4/N4)
17-metil-18-norandroszta-4,13(17)-dién-3,8-ol (A3/N4) 17P-metil-androszt-4-én-3,6-dion (A6/N2 17β metil-számazéka)
3-metoxi-17-metilén-androszta-3,5-diéne (Ae/N3) 6p-hidroxi-17-metilén-androszt-4-én-3-on (A13/N3)
17-metilén-androszta-l,4-dién-3-on (Al 1/N3) 6p-hidroxi-androszta-l,4,16-trién-3-on (Al 1/N1 όβ-hidroxi-számazéka) óp-hidroxi-17-metilén-androszta-1,4-dién-3-on (A11/N3 6p-hidroxi-származéka) 17β-ηΐ6ΰ1-ΒΐκΐΓθ8ζΙ-4-έη-3α-ο1 (A4/N2 Πβ-πιείϋ-származéka
17P-metil-androszt-4-én-3p-ol (A3/N2 170-metil-származéka)
3-metoxi-17-metil-18-norandroszta-3,5,13(17)trién (A8/N4)
- 21 Alszerkezetek előállítása
Az Al-All. vázlatokon, az N1-N4 vázlatokon, továbbá az Ml, M2, M3 és Hl, H2 és H3 vázlatokon megadunk intermediereket és azok előállítási eljárását. Az egyes vázlatokkal kapcsolatosan a következő hivatkozásokat említjük:
A2: kereskedelmi forgalomban beszerezhető vegyület, így például dehidero-epi-androsteron.
A3: Michio Matsui és Dávid K. Fukushima, J. Org. Chem., 1970, 35, No. 3, 561-564.
A4: Ohloff, G. és mtársai (Helv. Chim. Acta (1983) 66: 192-217)
A5: 2 631 915 számú német közzétételi irat.
A6: J. Römer, H. Wagner, és W. Sihade, Steroids, 1988, 51/5-6, 577-581).
A7: Habermehl, és mtársai Z. Naturforsch. (1980) 256: 191-195.
A8: lásd 15. példa.
A9: Ohloff, G. és mtársai (Helv. Chim. Acta (1983) 66: 192-217.
A10: V. I. Mel'nikova és Κ. K. Pivnitskii, Zhurnal Organickeskoi Khisnii, 1972, 8, No. 1, 68-74.
All: lásd 19. példa.
N2: 1. Róbert H. Shapiro és Cári Djerassi, J. Am. Chem. Soc., 1964, 68, 2825.
2. Pilar Lupón, Frances C. Canals, Arsenio Iglesias, Joan
C. Ferrer, Albert Palomar, és Juan-Julio Bonét, J. Org. Chem. 1988, 53, 2193-2198.
• ·
- 22 Ν3: 1. Günther Drefahl, Kurt Ponold és Hans Schick, Berichte, 1965, 98, 604.
2. Richard H. Peters, Dávid F. Crows, Mitchell A. Avery, Wesley K. M. Chong, és Masako Tanabe, J. Med. Chem. , 1989, 32, 1642.
N4: 1. Franz Sondheimer, O. Mancera, M. Urquiza & G. Rosenkranz, J. Am. Chem Soc., 1955, 77, 4145.
2. William F. Johns, J. Org. Chem., 1961, 26, 4583.
Ml: a vegyület előállítását, amely az la, 2a, 4, 6a, 6β, 7a és 16 helyzetekben tartalmaz metilcsoportot, a 2 631 915 számú német közzétételi iratban ismertetik.
M2: 6-metil-androszta-4,6-dién-3-on, a vegyületet a 2 428 679 számú közzétételi iratban ismertetik.
M3: 17-metil-androsztének, ezeket a következő irodalmi helyen ismertetik: Dániel Bertin és Lucien Nedelac, Mémoires Présentes a la Société Chimique, 1964, No. 345, 2140.
Az előállítható vegyületek tehát magukban foglalják ezeket, valamint az ezekből származtatott vegyületeket; azaz NI, amely az la, 2a, 4, 6a, 6β, 7a, 16 és helyzetekben metilcsoportot tartalmaz, kombinációban Al, A3, A4, A5, A8, A9, A10 vagy All vegyületekkel, valamint A2 vagy A6 vegyület 17-metilcsoporttal.
Hl: US 3 413 321 számú szabadalmi leírás.
H2: 2 631 915 számú német közzétételi irat.
H3: EP 208 497 számú európai szabadalmi bejelentés.
Az előállítható vegyületek tehát magukban foglalják ezeket és az ezekből származtatott vegyületeket; azaz (4-klór-,
4-bróm-, 6a-klór-, 6a-bróm-, όβ-klór-, 6β-0Γ0ιη- vagy • ·
- 23 6p~jód)-Al kombinációban NI, N2, N3 vagy N4 vegyületekkel. Továbbá (17-fluor-, 17-klór-, 17-bróm- vagy 17-jód)-Nl kombinációban Al, A2, A3, A4, A5, A6, A8, A9, A10 vagy All vegyületekkel.
B. Előállítási eljárások
1. 3-, 5-, 6-, 18- és 19-helyzetű származékok előállítása
A találmány szerinti ezen eljárásnál alkalmazott vegyületek androsztán szteroidok, amelyek a 3-,.5-, 6-, 18- és
19-helyzetekben szubsztituálva vannak. Számos 3- és
5-szubsztituált szteroid ismert, ezeket 17-hidroxi- és 17-oxo-szteroidokból lehet származtatni (kereskedelmi forgalomban beszerezhető például az Aldrich Chemical Co. cégtől) eliminációval vagy redukcióval, ekkor a Δ16 homológokat nyerjük. A legtöbb ilyen vegyület előállítása ismert (Ohloff fenti hivatkozás). Mint az az 1. ábrából kitűnik, a 17P-hidroxi-5B-androsztán-3-ont (I) és metil-klór-hangyasavésztert (a) piridinben reagáltatva nyerjük a 17P-metoxi-karbonil-oxi-5a-androsztán-3-on metií-karbonátját (II), amely az 5a-androszt-16-én-(3-on és 3-ol vegyületek) kiindulási anyaga (lásd Ohloff fenti hovatkozás, 200. oldal).
Az alkoxi-származékokat a megfelelő hidroxi-szterodiokból nyerjük egy alkilezőszerrel, például trimetil-oxonium-fluoroboráttal, trietil-oxonium-fluoroboráttal vagy metil-fluoroszulfonáttal való reagáltatással inért klór-szénhidrogén oldószerben, így például metilén-kloridban. Alkilezőszerként alkalmazhatunk alkil-halogenideket, alkil-tozilátokat, alkil-mezilátokat és dialkil-szulfátokat bázis, így például NaH, KM vagy KOBut, ezüst-oxid vagy bari-24um-oxid jelenlétében poláros, aprotikus oldószerben, így például DMF-ben, DMSO-ban és hexametil-foszforamidban.
A szteroidok előállítására szolgáló általános eljárások a szakterületen ismertek. A reakcióidőt és reakcióhőmérsékletet ha meg kell adni, rutin módszerekkel lehet meghatározni. A kívánt reagensek beadagolása után a keveréket inért atmoszférában keverjük, majd óránként alikvot részt veszünk ki. Az alikvot rész analizáljuk kromatográfiával a kiindulási anyag elfogyásának meghatározására, majd az anyagot feldolgozzuk. Ha a kiindulási anyag még nem fogyott el 24 órán belül, a keveréket visszafolyatásig melegítjük, majd ezután veszünk óránként alikvot részt és ezt addig végezzük, amíg a kiindulási anyag eltűnik. Ebben az esetben a keveréket a feldolgozás előtt hagyjuk lehűlni.
A termék tisztítását kromatográfiával és/vagy kristályosítással végezzük a szakterületen ismert módon.
2. A 19-OH-származékok előállítása
19-OH-Androszta-4,16-dién-3-on előállítása
Ezt a vegyületet mint intermediert ismertetik a 19-oxo-3-aza-A-homo-5B-androsztán előállításához (Habermehl és mtársai, Z. Naturforsch. (1970) 25b: 191-195). A vegyület előállítását bemutatjuk.
C. Gyógyszerkészítmények és alkalmazásuk
A találmány egyik megvalósítási formája egy egyed hypothalamiás működésének megváltoztatására vonatkozik. Egy másik megvalósítási formánál az egyedek autonóm funkcióját változtatjuk meg. Ezen autonóm funkciók közé tartoznak a korlátozás szándéka nélkül például a következők: szív frekven• ·
- 25 cia, légzési frekvencia, agyi hullámok mintázata (alfa kortikális aktivitás százaléka), testhőmérséklet. További megvalósítást jelent a korlátozás szándéka nélkül a negatív indulatok, negatív hangulatok vagy negatív jellemvonások megszűntetése egyedeknél. Egy további megvalósítási forma a női premenstruális stressz kezelésére szolgáló módszer. Mindezeket bizonyos
16-androsztén szteroidok vagy 16-androsztén szteroidok kombinációjának nem szisztémás nazális adagolásával tudjuk biztosítani.
Ez a megkülönböztetett adagolási módszer eltér más módszerektől, így például a szájon át vagy injekció révén történő adagolástól, ez a lényegi eltérés az, hogy a nazális adagolásnál a szteroid ligandumot közvetlenül érintkezésbe hozzuk a VNO-val. A találmány szerinti megoldásnál a megfelelő ligandumot közvetlenül a kemoreceptorhoz adagoljuk a nazális részben, valamint a vomeronazális szervhez pirulák és tűk nélkül, azaz nem-beavatkozóan. A hatóanyag hatását a ligandumnak a specifikus receptrohoz való kötődése közvetíti, amely receptorok a neuroepitéliális sejteken találhatók az orrban, előnyösen a VNO-ban. A hatóanyagok ezen hatásmechanizmusa az idegrendszeren keresztül játszódik le és nem a keringési rendszeren, így az agyi funkciókat anékül lehet befolyásolni, hogy a vér-agy gátot figyelembe kellene venni. Ez a kezelési módszer egy közvetlen eszköz a hypothalamus befolyásolására az idegrendszeren keresztül, mivel csak egy synaticus kapcsolódás van a feromon receptorok és a hypothalamus között, mivel az érzékelő idegek az agy egy specifikus helyéhez kapcsolódnak, ez a módszer egy igen specifikus hatást biztosít és
- 26 ily módon igen nagymértékben csökkenti a nem kívánatos mellékhatások lehetőségét.
A VNO-val való kontaktus igen fontos, mivel a VNO kapcsolatban van a kemoreceptív/feromonális funkcióval. A VNO egy pár vak cső-alakú divertikulumot tartalmaz, amelyek nazális septum alsó szélénél találhatók. A VNO neuro-hámsejtréteget (epitheliát) tartalmaz, amelynek axonjai közvetlen kapcsolatban vannak a mandulával és innentől kapcsolatban vannak a hypothalamus-szal. A VNO meglétét jól dokumentálták a legtöbb földi gerinces, beleértve a humán magzatban is, azonban a felnőtt humán egyedeknél általában úgy gondolják, hogy csökevényes (lásd Johnson és mtársai fenti hivatkozása).
Az ismertetett hatóanyagokat vagy azok, szulfát-, cipionát-, benzoát-, propionát-, halogén- és glükuronát-származékait adagolhatjuk közvetlenül is, de előnyösen készítményeik formájában adagoljuk. Ezek a készítmények lehetnek folyékony formájúak, így például folyékony szuszpenziók, stb., előnyösen egységdózisok formájában, amelyek egy meghatározott dózis egyszeri adagolásra alkalmasak. A folyékony dózisokat adagolhatjuk mint orrcseppeket vagy mint aeroszolokat.
A hatóanyag készítmények lehetnek továbbá krém vagy kenőcs készítmények is, amelyeket az orrüregbe topikálisan adagolunk. Egy másik lehetőség, hogy szabályozott felszabadulást biztosítsunk akár egy nagyobb mennyiség, akár mikroszkopikus mennyiség kapszulázásával, ehhez szintetikus polimereket, így például szilikonokat vagy természetes polime• ·
- 27 reket, így például zselatint vagy cellulózt alkalmazunk. A felszabadulás mértékét a polimer rendszer megfelelő megválasztásával szabályozhatjuk, a diffúzió sebesség szabályozásával (Langer, R.S. és Peppas, N.A., Biomaterials 2,201, 1981). A természetes polimerek, így például zselatin és cellulóz, lassan oldódik néhány perctől 1 óráig terjedő időtartam alatt, míg a szilikon hónapokon át intakt marad. A készítmények tartalmazhatnak még szokásos gyógyszerészeti hordozóanyagokat vagy vivőanyagokat, és egy vagy több (I) általános képletnek megfelelő aktív ösztron vegyület. Továbbá, a készítmények még más egyéb hatóanyagokat, gyógyászati szereket, hordozókat, adjuvánsokat, stb. is tartalmazhatnak.
A legvalószínűbb eszköze egy vélelmezett humán feromonnal való kommunikációnak, ha egy másiknak a bőrén jelenlévő természetben előforduló feromont belélegeznek. Különböző 16-androsztén szteroidok, így például az 5a-androsztén-16-én-3a-ol és 5a-androszt-16-én-3-ol, a 4,16-androsztadién-3-on, az 5a-androsztadién-3P~ol, valamint feltehetően az 5a-androsztadién-3a-ol természetben előfordulnak a humán egyedeknél és jelen vannak a bőrön. Feltételezés szerint a természetben előforduló maximális 16-androsztén szteroid mennyiség a humán bőrön 2-7 ng/cm . Egy bensőséges érintkezésnél közelítőleg úgy becsülik, hogy a humán egyed nem több mint 700 ng természetben előforduló szteroid hatásának van kitéve. Mivel ezek a vegyületek relatíve nem illékonyak, úgy becsülik, hogy még bensőséges kontaktusnál is a humán egyed nem több, mint 0,7 pg természetben előforduló szteroidot lélegez be a másiknak a bőréről. Ebből a belélegzett *·« · ·ι
- 28 mennyiségből csak kb. 1% érheti el a vomeronazális szerv receptorait. így a becslések szerint csupán 0,007 pg természetben előforduló feromon jut természetes módon a szervezetbe.
Az adagolásra kerülő hatóanyag mennyisége természetesen függ a kezelendő személytől, a kezelt jelenség komolyságától, az adagolás módjától, az adagolás gyakoriságától és a kezelőorvos megítélésére van bízva. Azonban, legalább kb. 10 pg mennyiségű egyetlen dózis, amelyet közvetlenül a vomeronazális szerv üregébe juttatunk, hatásos a tranziens autonóm válaszok kiváltására. Ha az adagolás az orrüregbe történik, a dózis 10 pg és 100 pg közötti, előnyösen 1 ng és 10 pg közötti, még előnyösebben 10 ng és 1 pg közötti mennyiség. Az adagolás gyakorisága általában óránkénti adagolástól havonkénti adagolásig terjed, előnyösen 8-szor naponta történő adagolástól másnaponkénti 1-szeri adagolásig, még előnyösebben 1-3-szor naponta történik az adagolás. A kenőcsöket, amelyek egy vagy több aktív vegyületet és adott esetben gyógyszerészeti adjuvánst tartalmaznak egy hordozóanyagban, így például vízben, sóoldatban, vizes dextrózban, glicerinben, etanolban, stb., úgy állítunk elő, hogy egy alap készítményt alkalmazunk, így például vazelint, disznózsírt vagy lanolint.
A folyékony készítményeket például úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot és adott esetben a gyógyszerészeti adjuvánst egy hordozóanyagban, így például vízben, sóoldatban, vizes dextrózban, glicerinben, etanolban, stb. oldjuk vagy diszpergáljuk és így egy oldatot vagy szuszpenziót alakítunk ki. Kívánt esetben ezek a gyógyszerkészítmények tartalmazhatnak még kis mennyiségben nem toxikus adalékanyagokat is, így például *·· · ·»
- 29 nedvesítő- vagy emulgeálószereket, pufferanyagokat, például nátrium-acetátot, szorbitán-monolaurátot, trietil-amin-nátrium-acetátot, trietanol-amin-oleátot, stb. Ezen készítmények előállítása a szakember számára ismert (lásd például Remington's Pharmaceutical Sciences, Mack Publishing Co., Easton, PA, 15. kiadás, 1975). A gyógyszerkészítmények minden esetben a hatóanyagot vagy hatóanyagokat olyan mennyiségben tartalmazzák, hogy azok hatásosan képesek a kezelendő betegnél a tüneteket enyhíteni.
Az aeroszolos adagoláshoz a hatóanyagokat előnyösen egy finomeloszlású formában egy felületaktív anyaggal és egy vivőanyaggal keverjük el. Ilyen készítményeknél a hatóanyag mennyisége általában 0,001-2 tömeg%, előnyösen 0,004-0,10%.
A felületaktív anyagok természetesen nem toxikusak kell, hogy legyenek és előnyösen a vivőanyagban oldhatók. Ilyen anyagok például a 6-22 szénatomos zsírsavak észterei vagy parciális észterei, így például a kapronsav, oktánsav, laurilsav, palmitinsav, sztearinsav, linolsav, olesztearinsav és olaj sav alifás, többértékű alkoholokkal vagy azok ciklikus anhidridjeivel alkotott vegyületei, erre a célra például a következők alkalmazhatók: etilénglikol, glicerin, eritritol, arabitol, mannit, szorbit és hexit anhidridek, amelyeket szorbitból származtatunk (a szorbitán észterek “Spans” márkanéven kaphatók), továbbá ezen észterek polioxietilén- és polioxipropilén-származékai. Kevert észterek, valamint természetes gliceridek szintén alkalmazhatók. Az előnyös felületaktív anyagok közé tartoznak az oleátok vagy szorbitánok, például a következő márkaneveken forgalomba hozott termékek: “Arlacel C” (szorbitán ··«· «*
-30szeszkvioleát), “Span 80” (szorbitán monooleát) és “Span 85” (szorbitán trioleát). A felületaktív anyagok mennyisége a készítményben 0,1-20 tömeg%, előnyösen 0,25-5 tömeg%.
Ezen készítmények a kiegészítő mennyiségben a szokásos vivőanyagokat tartalmazzák. A folyós vivőanyagok környzetei körülmények között általában gázok és ezek nyomás alatt kondenzálódnak. Alkalmas folyósított vivőanyagok a max. 5 szénatomos rövid szénláncú alkánok, így például bután és propán, a fluorozott vagy fluor-klórozott alkánok, így például a “Freon” márkanéven forglamazott termék. Ezek keveréke szintén alkalmazható.
Az aeroszolok előállításához a megfelelő szeleppel ellátott tartályt megtöltjük a megfelelő vivőanyaggal, amely a finomeloszlású hatóanyagot és a felületaktív anyagot tartalmazza. Az összetevőket emelt nyomáson kell tartani addig, amíg azokat a szelep működésbe hozásával kiengedjük.
Egy másik adagolási mód a topikális adagolása egy illékony, folyékony készítménynek, ezt a bőrre, előnyösen az arcbőrre visszük fel. Ezek a készítmények általában alkoholt, így például etanolt vagy izopropanolt tartalmaznak. A készítmény tartalmazhat egy kellemes illatanyagot is.
D. Az indulat, hangulat és jellemvonás meghatározása
Az indulatokkal, hangulatokkal és jellemvonásokkal kapcsolatos érzelmi állapotokat általában kérdőívek alkalmazásával határozzuk meg. így például erre a célra az egyéneknek olyan kérdőíveket adunk, amelyek a különböző érzelmi állapotokra vonatkozó jelzőket tartalmaznak. Az egyén kiértékeli az érzelmi állapotát úgy, hogy megadja a hozzá tartozó jelzőt és az érzés
- 31 intenzitását egy numerikus skála segítségével. A megfelelő jelzők csoportosításával és az értékelés statisztikus analízisével meghatározhatjuk a különböző érzelmi állapotokat.
Egy más módszer szerint az érzelmi állapotok autonóm változásokkal is mérhetők, mint amilyeneket a poligrafíkus kiértékelésnél alkalmaznak (galvanikus bőr reakciók, pulzus, stb.) (Cabanac, M. Annual Review of Physiology (1975) 37:415;
Hardy, J.D., Body Temperature Regulation, 59, 1417, Medical Physiology, VB Mountcastle (1980); Wolfram Bouscein. Electrodermal Activity( Plenum Press 1992 )).Továbbá, nem verbális jelzéseket, így például arcjátékot, valamint testtartást is értékelhetünk.
III. Példák
A következő példákkal a korlátozás szándéka nélkül a találmányt kívánjuk közelebbről illusztrálni.
A példákban esetlegesen alkalmazott rövidítések jelentése a következő: PE=petroleum-éter (f.p.: 50-70°), DMF=N,N-dimetil-formamid; DMSO= dimetil-szulfoxid,
THF=tetrahidro furán.
1. példa
Androszta-4,16-dién-3-on (4)
Az eljárást az 1. ábrán mutatjuk be. A tesztoszteron androszta-4,16-dién-3-on vegyületté való átalakítására különböző módszerek ismertek (Brooksbank és mtársai, Biochem.J. (1950) Az:36). Egy másik módszernél a tesztoszteron metil-karbonátját 460°-on termolízisnek vetjük alá, így nyerjük az androszta-4,16-dién-3-ont 90%-os kihozatallal.
17p-metoxi-karbonil-oxi-androszt-4-én-3-ont (IV) állítottak elő ···· ··
-32tesztoszteronból (III. Fluka) metil-klór-hangyasavészter/piridin alkalmazásával (a) 76%-os kihozatallal metanolból való átkristályosítás után. O.p.: 140-141°C.
[a]D =+95,4° (c = 1,10)
IR(CDC13) 1740s, 1665s, 1450s, 1280s, ‘H-NMR (360 MHz) : 0,87 (s, 3 H) ; 3 (br, H); 1,20 3 3,77 (s,
4,5 t, J 8 IH); 5,75(s,lH).
A (IV) metil-karbonát toluolos oldatát pirolizáltuk (b) mint azt az (I)-nél lírtuk. A nyers terméket acetonból átkristályosítva szobahőmérsékleten 90%-os kihozatallal nyerjük a tiszta 4 ketont. O.p.: 127-129°C.
[a]D+118,9° (C= 1,32) ([3]: o,p,: 131,5-133,5° (hexán), [a]D 6= +123+3,5° (C =1,03))
IR(CDC13): 3050W,1660s,1615m *H-NMR (360MHz): 0,82 (s,3H); 1,22(5,3H); 5,70 (m,lH);
5,73(s,lH); 5,84(m,lH).
2. példa
Androszta-4,16-dién-3a-ol (5) és -3β-ο1 (6)
Az eljárást az 1. ábrán mutatjuk be. Az androszta-4,16-dién-3-ont (4) -55°-on lítium-trisz(l,2-dimetil-propil)-hidridoboráttal redukáljuk THF-ben (c) mint azt a (2) előállítási eljárásnál leírtuk (1. ábra). A terméket szilikagélen kromatografáljuk (CH2Cl2/etil-acetát=9/l), így nyerjük a tiszta axiális (5) alkoholt (48%) és a tiszta ekvatoriális (6) alkoholt (48%). Az analitikailag tiszta mintákat még tovább tisztítottuk
- 33 átkristályosítással (PE-ből -30°-on az (5) vegyület esetén és ciklohexánból szobahőmérsékleten a (6) vegyület esetén).
Az (5) vegyület fizikai adatai: o.p.: 77-79°, [a]D +120,6° (C = 1,26)
IR (CDC13): 3620m, 3440 mbr„ 1660m, 1595w 1H-NMR, (360 M Hz): 0,79 (s, 3 H); 1,02 (s, 3 H); 4,07 (m, * 10, 1 H); 5,48 (d x d, J 5 and 2, 1 H); 5,71 □ □ (m, 1
H); 5,85 (m, 1 H).
A (6) vegyület adatai: o.p: 116-119°, [a]D +53,9° (C = 1,28) ([47): o.p.: 116-118°, [a]D +59,3° (C - 0,4)
IR, (CDC13): 3610m, 3420mbr, 3050m, 1660m, 1590w, ’H- NMR, (360 MHz) : 0,78 (s, 3 H) ; 1,08 (s, 3 H) ; 2 4,15 (m, ws * 20, 1 H); 5,30 (m, * 5, 1H); 5,71 (m, 1 H); 5,85 (m, 1 H).
3. példa
Androszta-5,16-dién-3a-ol (7)
Az előállítási eljárást a 2. ábrán mutatjuk be. 548 mg (2 mmól) (8) alkoholt feloldunk 100 ml acetonban, és 0°-on nitrogénatmoszférában hozzáadunk gyorsan 1,5 ml, kb. 4 mmól Jones reagenst. 5 perc elteltével a keveréket híg foszfátpufferba öntjük (pH=7,2, 1200 ml) és éterrel extraháljuk. Az extraktumokat telített vizes NaCl oldattal mossuk, Na2SO4 felett szárítjuk és betöményítjük, így 567 mg főleg androszta-5,16-dién-3-ont nyerünk olaj formájában. A nyers terméket 7 ml THF-ben oldjuk és lítium-trisz(l,2-dimetil-propil)-hidridoboráttal (c) redukáljuk -55°-on, mint azt a (2) vegyületnél leírtuk. így 530 mg nyers terméket nyerünk, ezt szilikagélen ·*··
- 34 kromatografáljuk (CH2Cl2/etil-acetát=4/l), így 280 mg (51%) tiszta (7) a-alkoholt (először eluálva) és 13 mg (8) kiindulási alkoholt nyerünk. Kis mennyiségű (7) vegyületet aceton/víz elegyből átkristályosítunk szobahőmérsékleten, o.p.: 138°.
o.p: 1380°C, [a]D -77,5° (c=l,2,)
IR (CDC13): 3580m, 3430m, 1665w, 1590w, *H NMR (360 MHz) : 0,80 (s, 3 H) ; 1,06 (5, 3 H); 4,02 (m, wb * 8, 1 H); 5,44 (m, 1 H); 10 5,72 (m, 1 H); 5,86 (m, 1 H).
4. példa
Androszta-5,16-dién-33-oI (8)
A cím szerinti vegyületet 73%-os kihozatallal ismert módon állítjuk elő (Marx, A.F., és mtársai, 2 631 915 számú német nyilvánosságrahozatali irat; Chem. Abst. 82:23614 (1977)) a kereskedelmi forgalomban lévő 3p-hidroxi-androszt-5-én-17-onból (VII) (Fluka) kiindulva. O.p.: 137°.
[a]D = -71,9° (c=l,5) ([48] : o.p.: 140-141°, [a]D = 68°
IR(CDC13): 3600m, 3420mbr., 1670w, 1590w, ‘H NMR (360 MHz) : 0,80 (s, 3 H); 1,05 (s, 3 H); 3,53 (m, * 22, 1 H); 5,38 (m, 1 20 H); 5,72 (m, 1 H); 5,86 (m, 1
H).
Az előállítási eljárást a 4. ábrán mutatjuk be.
5. példa
Más eljárás androszta-4,16-dién-3-on (25) előállítására)
A következőkben leírt eljárást a 3. ábrán mutatjuk be.
Dehidroepiandroszteron p-toluolszulfonil-hidrazon (23) • · · · • ·
- 35 • ····· ·· · · ···· · ·· · ····
14,4 g (50 mmól) dehidroepiandroszteront (VII) és 12,75 g (68,5 mmól) p-toluolszulfonil-hidrazint 300 ml vízmentes metanolban visszafolyatás közben 20 órán át melegítünk, majd a keveréket kúpos lombikba visszük és hagyjuk lehűlni. A kapott kristályos terméket leszívatjuk, 50 ml metanollal mossuk. Egy további adagokat nyerünk, ha ezt követően a szűrletet 75, illetve 20 ml-re betöményítjük, majd hagyjuk mindegyiket kristályosodni. Ossz kihozatal 21,6 g, 95%.
ΑηάΓ08ζί&-5,16-άίέη-3β-θ1 (24)
22,8 g (50 mmól) dehidroepiandroszteron-p-toluolszulfonil-hidrazint (23) 1 1 vízmentes tetrahidrofuránban elkeverünk és jég/izopropanol fürdővel lehűtjük. Az anyaghoz ezután keverés közben 125 ml n-butil-lítiumot adagolunk (1,6 mólos hexános oldat, 200 mmól), majd hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni és 24 órán át keverjük. Ezután 50 ml vizet adunk hozzá jéghűtés mellett, majd a keveréket telített ammónium-klorid oldat/jég keverékébe (500 ml) öntjük és kétszer éterrel extraháljuk. A szerves fázist 500 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, majd 500 ml telített nátrium-klorid oldattal mossuk, MgSO4 felett szárítjuk, vákuumban betöményítjük. A kapott nyers terméket flash kromatográfiával 190 g szilikagél 60-on tisztítjuk (230-400 mesh), az eluálást etil-acetát/hexán=(20/80 —> 50/50), a kapott kristályos anyagot 40 ml metanol/8 ml 3%-os hidrogén-peroxid elegyből átkristályosítjuk, 30 ml metanol/8 ml víz eleggyel mossuk, így 6,75 g, 50%, nyers terméket nyerünk.
• · • · • « ·
- 36 Androszta-4,16-dién-3-on
475 ml toluolban és 75 ml ciklohexanonban oldott 10 g androszta-5,16-dién-3p-olt (24) ledesztillálunk (kb. 50 ml desztillátumot gyűjtünk) a nedvesség eltávolítására, majd hozzáadunk 5 g Al(OPr1)3-mat 50 ml toluolban és az oldatot 1 órán át visszafolyatás közben melegítjük. Ezután vizet adunk hozzá, az illékony komponenseket vízgőz desztillációval eltávolítjuk és a visszamaradó anyagot kloroformmal extraháljuk. Az extraktumot ezután szárazra pároljuk, majd a maradékot kloroform/hexán elegyből kikristályosítjuk, így 7,53 g cím szerinti vegyületet nyerünk. Egy további 0,97 g mennyiségű adagot (összesen 8,5 g, 86%) nyerünk az anyalúg semleges alumínium-oxidon végzett kromatografálásával.
6. példa
Androszta-3,5,16-trién-3-il-metil-éter (12) g (3,70 mmól) androszta-4,16-dién-3-ont feoldunk 5 ml (41 mól) 2,2-dimetoxi-propánban és hozzáadunk 5 ml DMF-et, 0,2 ml metanolt és 26,4 mg (0,139 mmól) p-toluolszulfonsav-monohidrátot. A kapott keveréket 5 órán át visszafolyatás közben melegítjük, majd lehűtjük, hozzáadunk 152,7 mg nátrium-hidrogén-karbonátot és a szuszpenziót 50 ml jeges víz és 50 ml etil-acetát között megosztjuk. A szerves fázist kétszer 50-50 ml víz + 50 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson betöményítjük. A visszamaradó olajos anyagot 50 ml hexánban felvesszük, 12x30 mm-es szilikagél 60 töltetű oszlopon szűrjük 150 ml forró hexánnal. A szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük és • ·
- 37 aceton/metanol elegyből átkristályosítjuk, így 468 mg (1,645 , 44% mmól) kristályos anyagot nyerünk, o.p.: 83-92°C.
7. példa
17-Metilén-androszt-4-én-oI
119 mg (0,4184 mmól) 20-homoandroszta-4,17-dién-3-ont 5 ml metanolban feloldunk és hozzáadunk 6 mg (0,16 mmól) nátrium-borohidridet és 77 μΐ vizet. A kapott anyagot 2 órán át keverjük, majd 32 mg 80,846 mmól) további nátrium-bórhidridet adagolunk és a keverést 1 éjszakán át folytatjuk. Az anyagot ezután csökkentett nyomáson betöményítjük, majd szilikagéien tisztítjuk (5% etil-acetát/hexán), így 59,8 mg polárosabb és 1,7 mg kevésbé poláros terméket nyerünk.
8. példa
17-Metilén-6-oxo-androszta-4-én-3-on
399,4 mg (1,394 mmól) 20-homoandroszta-5,17-dién-3-olt feloldunk 50 ml acetonban, hozzáadunk 2,67 mólos Jones reagnest (2 ml, 5,3 mmól), majd 1 órán át keverjük, végül 1 ml (13 mmól) izopropanolt adunk hozzá és a keveréket 100 ml vízbe öntjük. Az anyagot ezután háromszor 50-50 ml etil-acetáttal extraháljuk, a szerves extraktumokat egyesítjük, 50 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát odlattal + 50 ml sóoldattal mossuk, a szerves fázist magnézium-szulfáton szűrjük és csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradékot 95% etanolból átkristályosítjuk, így majdnem fehér poranyag formájában 177,8 mg (0,5958 mmól), 43% terméket nyerünk, o.p.: 113-115°C.
- 38 • · · · • ···· ·· · · • · · · · · ····· · · · · • ·· · · · · ·
9. példa
6P-OH-Androszta-4,16-dién-3-on
200,5 mg (0,7049 mmól) androszta-3,5,16-trién-3-il-metil-étert feloldunk 5 ml 1,2-dimetoxi-etánban (DMF), hozzáadunk 1 ml vizet, 173,2 mg (0,776 mmól) m-klór-perbenzoeavat (MCPBA) (77,4%) 5 ml DME + 1 ml víz + 0,40 g 5 tömeg%-os NaOH keverékében szuszpendálva, az adagolást csepegtetve végezzük keverés közben 90 perc alatt. Ezután az anyagot 18 órán át keverjük, majd további 247,0 mg (1,11 mmól) MCPBA-t adagolunk 10 ml DME + 2 ml víz + 0,8 g 5 tömeg%-os NaOH keverékében szuszpendálva, az adagolást cseppenként, keverés közben 1,5 óra alatt végezzük. A keveréket ezután 0,5 órán át végezzük, majd 25 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát oldatba öntjük, a vizes keveréket háromszor 25-25 ml éterrel extraháljuk, a szerves extraktumokat egyesítjük, 50 g 5 tömeg%-os nátrium-tioszulfát + háromszor 50 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, celliten szűrjük és csökkentett nyomáson betöményítjük. A kapott kristályos anyagot preparatív TLC-vel tisztítjuk (35% etil-acetát/hexán szilikagélen), majd kétszer átkristályosítást végzünk vizes etanolból, így fényes, fehér lemezkék formájában nyerjük a kívánt terméket, 102,3 mg (0,3571 mmól), 51%, o.p.: 165-166°C.
10. példa
18-nor-17-Metil-androszta-4,13(17)-dién-3-ol (2) (12. ábra)
378,2 mg (1,399 mmól) 18-nor-17-metil-androszta-4,13(17)-dién-3-ont (l)-t feloldunk 7,5 ml vízmentes éterben, • ·
- 39 « ····· · · · · ···· · ·· · ···· hozzáadunk 59,7 mg (1,57 mmól) lítium-alumínium-hidridet (LAH), majd a kapott szuszpenziót 30 percen át keverjük. Ezután 2 g glaubersót adunk és a keverést további 30 percen át folytatjuk. A keveréket ezután szűrjük, négyszer 25-25 ml éterrel extraháljuk, az extraktumokat egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük, majd a visszamaradó anyagot preparatív TLC-vel tisztítjuk (szilikagél GF, 1000 μ, 5% etil-acetát/metilén-klorid), így egy kevésbé poláros frakciót (Rf 0,63, 34,5 mg, 0,127 mmól, 9%) és egy polárosabb frakciót (Rf 0,45,
273,8 mg, 1,005 mmól, 72%) nyerünk.
(NA-1994A-209).
11. példa
18-nor-17-Metil-androszta-3,5,13(17)-trién-3-il-metil-éter (3) (lásd 12. ábra)
0,86 g (3,2 mmól) 18-nor-17-metil-androszta-4,13(17)-dién-3-ont (l)-t feloldunk 4,3 ml (35 mmól) 2,2-dimetoxi-propánban, hozzáadunk 4,3 ml dimetil-formamidot (DMF), amely 0,17 ml vízmentes metanolt tartalmaz és 21,3 mg p-toluolszulfonsav-monohidrátot és az oldatot 4 órán át visszafolyatás közben melegítjük, majd hagyjuk lehűlni. Ezután 0,13 g hidrogén-karbonátot adagolunk, a keveréket 65 ml hexán és 40 ml jeges víz között megosztjuk, a szerves fázist kétszer 40 ml víz + 40 ml sóoldattal mossuk, majd 17x20 mm-es szilikagél töltetű (200-400 mesh) oszlopon szűrjük, a szűrleteket egyesítjük, majd betöményítjük, a visszamaradó anyagot aceton/5% etanolból átkristályosítjuk, így világossárga, kristályos anyagot nyerünk (489,6 mg, 1,721 mmól, 54%), o.p.: 95-101 °C. Az el• ···· ·· ·· • · ♦ · · · ·
-40• ····· · » · · ···· · · · · ···· végzett TLC szerint (10% etil-acetát/hexán szilikagélen) a fő frakció Rf értéke 0,69 és nyomokban kiindulási anyag van jelen.
12. példa
18-nor-17-Metil-androszta-4,13(17)-dién-6P-ol-3-ont (4) (lásd 12. ábra)
A reakciót D.N. Kirk és J.M. Wiles módszere szerint végezzük (N. Kirk és J. M. Wiles, J. Chem. Soc., Chem. Commun. 1974, 927). 477 mg (1,677 mmól) 18-nor-17-metil-androszta-3,5,13(17)-trién-3-il-metil-étert elkeverünk 26 ml 1,2-dimetoxi-etánnal (DME) és hozzáadunk keverés közben 999,7 mg (4,48 meq) m-klór-perbenzoesavat (MCPBA 77%) 39 ml DME-ben szuszpendálva, 8 ml vizet és 7,1 ml 5 tömeg%-os nátrium-hidroxidot 88 perc alatt. Az anyagot ezután 20 órán át keverjük, majd 50 ml telített nátrium-hidrogén-karbonátba öntjük, háromszor 50-50 ml éterrel extraháljuk, a szerves extraktumokat egyesítjük és 50 g 5 tömeg%-os nátrium-tioszulfát-pentahidráttal + háromszor 50 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, diatómaföldön szűrjük, a visszamaradó anyagot 25 ml éterrel mossuk, a szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük, így egy sárga szirupot nyerünk. Ezt az anyagot preparatív TLC-vel tisztítjuk (szilikagél GF, 1000μ, 35% etil-acetát/hexán), így egy szürkésfehér, kristályos filmet nyerünk (132,1 mg, 0,4612 mmól, 28%), amely az elvégzett TLC szerint (35% etil-acetát/hexán szilikagélen) egy fő komponenst (Rf 0,23) és kisebb komponenst (Rf 0,18) tartalmaz.
(NA-1994A-223).
-41 13. példa
17p-Metil-androszt-4-én-3,6-dion (6) (12. ábra)
0,88 ml Jones reagnest (2,67 mólos oldat, 2,3 mmól) elkeverünk 135,5 mg (0,4697 mmól) 17p-metil-androszt-5-én-3P-ol-lal (J. B. Jones és K. D. Gordon Can. J. Chem. 1972, 50, 2712-2718) 15 ml acetonban és a keveréket 45 percen át még keverjük. Ezután hozzáadunk 0,44 ml 2-propanolt, 10 percig keverjük, majd 30 ml vízbe öntjük, háromszor 15-15 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves extraktumokat egyesítjük, 15 ml telített nátrium-hidrogén-karbonáttal + 15 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és diatómaföldön szűrjük. A maradékot 10 ml etil-acetáttal mossuk, a szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük. Az anyagot preparatív TLC-vel tiszítjuk (szilikagél GF, 1000μ, 25% etil-acetát/hexán), vizes etanolból átkristályosítjuk, így fényes, szürkésfehér kristályos anyagot nyerünk (37,5 mg, 0,125 mmól, 27%), o.p.: 94-95°C, az anyag TLC-re homogén (25% etil-acetát/hexán szilikagélen, Rf 0,39).
(NA-1994A-298).
14. példa
17P-Metil-androszt-4-én-3-ol (8) (12. ábra)
21,3 mg (0,561 mmól) LAH-t 2,8 ml vízmentes éterben oldott 143,2 mg (0,4999 mmól) 17P-metil-androsz-4-én-3-on-hoz (7) adagoljuk (J. B. Jones és K. D. Gordon, Can. J. Chem. 1912, 50, 2712-2718) . A kapott szuszpenziót 30 percig keverjük, majd 0,76 g glaubersót adunk hozzá és a keverést további 0,5 órán át folytatjuk. Ezután 10 ml étert adagolunk, a szuszpenziót diatómaföldön szűrjük, a maradékot háromszor 10-10 ml éterrel
-42• 9 9»· · · 9 » · ···· · ·· · · · · · mossuk, a szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük és a kapott nyers terméket preparatív TLC-vel (szilikagél GF, 1000 μ, 5% etil-acetát/metilén-klorid) egy polárosabb komponensre (Rf 77,9 mg, 0,270 mml, 54%) és egy kevésbé poláros komponensre (Rf 0,43, 10,3 mg, 0,0357 mmól, 7%) választjuk szét.
(NA-1994A-300).
15. példa
17-Metilén-androszta-3,5-dién-3-il-metil-éter (10) (13. ábra) g (7,0314 mmól) 17-metilén-androszt-4-én-3-ont elkeverünk 9,4 ml (76 mmól) 2,2-dimetoxi-propánnal, hozzáadunk 9,4 ml DMF-et, majd 0,37 ml vízmentes metanolt és 47 mg p-toluolszulfonsavat. A kapott anyagot 4 órán át keverjük, majd hagyjuk lehűlni, 140 ml hexán és 90 ml víz között megosztjuk, a szerves fázist kétszer 90 ml vízzel + 90 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és 30x37 mm-es szilikagél töltetű oszlopon (200-400 mesh) szűrjük. A terméket folyamatosan 200 ml hexánnal eluáljuk. A szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük, majd a maradékot aceton/metanol elegyből átkristályosítjuk, így világossárga, lemezes anyagot nyerünk (1,5291 g, 5,1231 mmól, 73%), o.p.: 97-99°C, TLC-re homogén (25% etil-acetát/hexán szilikagélen, Rf 0,72).
(NA-1994A-226).
16. példa
17-Metilén-androszt-4-én-6p-ol-3-on (11) (13. ábra) • · · · ·
-43 ···· · · · · ····
500,1 mg (1,676 mmól) 17-metilén-androszta-3,5-dién-3-il-metil-étert (10) 10 ml DME-ben feloldunk, keverés közben hozzáadunk 318,6 mg (1,846 mmól) MCPBA-t 10 ml DME-ben, majd 4 ml vizet 15 perc leforgása alatt. A keveréket ezután 30 percig keverjük, majd 50 ml telített nátium-hidrogén-karbonátba öntjük, háromszor 50-50 ml éterrel extraháljuk, a szerves extraktumokat egyesítjük, 50 g 5 tömeg% nátrium-tioszulfát-pentahidráttal + háromszor 50-50 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és diatómaföldön szűrjük.
A maradékot 25 ml éterrel mossuk, a szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük és a visszamaradó anyagot flash kromatográfáljuk (45% etil-acetát/hexán szilikagélen), majd vizes etanolból átkristályosítjuk, így enyhén sárga kristályos anyagot nyerünk (187,1 mg, 0,6228 mmól, 37%), o.p.: 192-194°C. Az anyag az elvégzett TLC szerint (35% etil-acetát/hexán szilikagélen) egy fő komponensből (Rf 0,17) és egy kisebb komponensből (Rf 0,13) áll.
(NA-1994A-232).
17. példa
17-Metilén-androszta-l,4-dién-3-on (12) (13. ábra)
1,0001 g (3,5160 mmól) 17-metilén-androszt-4-én-3-ont (9) és 2,43 g (10,7 mmól) 2,3-diklór-5,6-diciano-l,4-benzokinont (DDQ) 60 ml dioxánban (1 éjszakán át nátriumon forralt, majd frissen desztillált) oldunk, 6 órán át visszafolyatás közben melegítjük, majd lehűtjük erőteljes csapvizes keverés mellett. Ezután hozzáadunk 50 ml metil-terc-butil-étert (MTBE), majd a szuszpenziót diatómaföldön szűrjük, a maradékot kétszer 50-50 ml MTBE-vel mossuk, a szűrleteket egye- 44 sítjük, és csökkentett nyomáson betöményítjük. A visszamaradó anyagot flash kromatográfiával tisztítjuk (20% etil-acetát/hexán szilikagélen), majd 95%-os etanolból átkristályosítjuk, így szürkésfehér, kristályos anyagot nyerünk, mennyisége 498,9 mg (1,767 mmól, 50%), o.p.: 155-157°C.
(NA-1994A-234).
18. példa
17-Metilén-androszta-l,3,5-trién-3-il-benzoát (13) (13. ábra)
A reakciót R.W. Draper és mtársai módszerének (R.W. Draper és mtársai, Arzneim.-Forsch.1982, 32, 317-322) adaptálásával végezzük a következők szerint: 389,0 mg (1,378 mmól) 17-metilén-androszta-l,4-dién-3-ont (12) , 4,7 ml (58 mmól) vízmentes piridint és 1,2 ml (10 mmól) benzoil-kloridot argonatmoszférában 18 órán át keverünk olajfürdőn (68-73°C), majd a keveréket jéggel lehűtjük, 40 ml jeges 1 n HCL-be öntjük és háromszor 20-20 ml metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves extraktumokat egyesítjük, 40 ml hideg 1 n sósavval + ml telített nátrium-hidrogén-karbonáttal + 40 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és diatómaföldön szűrjük. A maradékot 10 ml metilén-kloriddal mossuk, a szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük és a maradékot flash kromatográfiával tisztítjuk (4% etil-acetát/hexán szilikagélen), így 0,43 g (1,1 mmól), 81% sárga szilárd anyagot nyerünk.
(NA-1994A-284).
19. példa
17-metilén-androszta-l,4-dién-6p-ol-3-on (14) (13. ábra) ·»·· »· • · • · • ···«· · ♦ · · _ 45 - ’*.........
A reakciót R.W. Draper és mtársai módszerének (R.W. Draper és mtársai, Arzneim.-Forsch.1982, 32, 317-322) adaptálásával végezzük a következők szerint: 211,4 mg (1,225 mmól) MCPBA-t 6,6 ml DME-ben és 2,7 ml vizet 6,6 ml DME-ben oldott 0,43 g (1,1 mmól) 17-metilén-androszta-l,3,5-trién-3-il-benzoáthoz (13) adagolunk 20 perc alatt keverés közben. Az adagolás után a keverést még 30 percen át folytatjuk, majd a keveréket 35 ml telített nátrium-hidrogén-karbonátba öntjük, háromszor 35-35 ml etil-acetáttal extraháljuk, a szerves extraktumokat egyesítjük, 35 g 5%-os nátriüm-tioszulfát-tetrahidráttal + háromszor 325 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és diatómaföldön szűrjük. A maradékot 10 ml etil-acetáttal mossuk, a szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradékot preparatív TLC-vel tiszítjuk (szilikagél GF, 1000 μ, 50% etil-acetát/hexán), így sárga, kristályos anyagot nyerünk (83,7 mg, 0,280 mmól, 25%), ami TLC-re homogén (50% etil-acetát/hexán szilikagélen, Rf 0,50).
(NA-1994A-292).
20. példa
Androszta-l,4,16-trién-6p-ol-3-on (16) (13. ábra)
500 mg (1,863 mmól) androszta-l,4,16-trién-3-ont, 6,4 (79 mmól) ml vízmentes piridint és 1,6 ml (14 mmól) benzoil-kloridot argonatmoszférában olajfürdőn (70-73°C) 18 órán át keverünk, majd a keveréket jégben lehűtjük, 50 ml jeges 1 n sósavba öntjük és háromszor 25-25 ml metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves extraktumokat egyesítjük, 50 ml hideg 1 n HCl-el + 50 ml telített nátrium-hidrogén-karbonáttal + 50 ml • 9· · » · * * · ·
-46 sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és diatomaföldön szűrjük. A maradékot 10 ml metilén-kloriddal mossuk, a szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük és a visszamaradó anyagot flash kromatografáljuk (2% etil-acetát/hexán szilikagélen), így 0,47 g (1,3 mmól, 68%) közbenső benzoátot nyerünk sárga kristályok formájában. Ezt 30 ml kloroformban oldjuk és hozzáadunk 240 mg (1,391 mmól) MCPBA-t. 1 órás keverés után további 239,5 mg (1,388 mmól) MCPBA-t adagolunk és az anyagot még 1 órán át keverjük. Ezután 30 g 5 tömeg%-os nátrium-tioszulfát-pentahidráttal + 30 ml telített nátrium-hidrogén-karbonáttal + 30 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és diatómaföldön szűrjük. A maradékot 10 ml kloroformmal mossuk, a szűrleteket egyesítjük, majd csökkentett nyomáson betöményítjük. A flash kromatografálás után (40-45% etil-acetát/hexán szilikagélen) sárga, gyantás anyagot nyerünk (106,1 mg, 0,3731 mmól, 29%), amely az elvégzett TLC szerint (40% etil-acetát/hexán szilikagélen) egy fő komponenst (Rf 0,34) és egy kisebb komponenst (Rf Rf 0,40) tartalmaz.
(NA-1994A-276).
21. példa
Androszta-4,16-dién-6p-ol-3-on (16)
200,5 mg (0,7049 mmól) androszta-3,5,16-trién-3-il-metil-étert feloldunk 5 ml 1,2-dimetoxi-etánban (DME) és 1 ml vízben, majd hozzáadunk 173,2 mg (0,776 mmól) 77,4%-os m-klór-perbenzoesavat (MCPBA) 50 ml DME + 1 ml víz + 0,40 g 5 tömeg%-os NaOH keverékében szuszpendálva cseppenként, keverés közben 90 perc alatt. 18 órás keverés után további 247 * · « ··♦« · · · ·
- 47 _ ........
«( g mg 81,11 mg MCPBA-t adagolunk 10 ml DME + 2 ml víz + 0,8 mg 5 tömeg%-os NAOH keverékében szuszpendálva cseppenként keverés közben 1,5 óra alatt. A keveréket ezután még további 0,5 órán át keverjük, majd 25 ml telített nátrium-hidrogén-karbonátba öntjük, a vizes keveréket háromszor
25-25 ml éterrel extraháljuk, a szerves extraktumokat egyesítjük, 50 g 5 tömeg%-os nátrium-tioszulfáttal + háromszor 50 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, celliten szűrjük és csökkentett nyomáson betöményítjük. A visszamaradó kristályos anyagot preparatív TLC-vel tiszítjuk (35% etil-acetát/hexán szilikagélen), majd kétszer átkristályosítást végzünk vizes etanolból, így fényes, fehér lemezke formájú anyagot nyerünk, mennyisége 102,3 mg (0,3571 mmól), 51%, o.p.: 165-166°C.
(NA-1993B-40,43B).
(lásd 13A ábra).
22. példa
20-Homoandroszta-4,17-dién-3-on (13) (14. ábra)
1,001 g (3,4911 mmól) 20-homoandroszta-5,17-dién-3-olt részlegesen oldunk 100 ml toluolban és 20 ml (0,19 mmól) ciklohexanonban és hozzáadunk 2 g (9,79 mmól) alumínium-izopropoxidot 20 ml meleg toluolban. A keveréket 4 órán át visszafolyatás közben melegítjük, majd lehűtjük, 1 percig 5 ml vízzel és 12,5 ml 3,6 n kénsavval rázzuk, a szerves fázist 50 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, celliten szűrjük és csökkentett nyomáson betöményítjük. Ezután gőzdesztillációval a cilohexanont eltávolítjuk, a nem illékony ma♦ · « • * · ·«
-48« ··· • · «· * radékot két 10 ml alikvot diklór-metánban felvesszük, magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és betöményítjük. Az olajos maradékot flash kromatográfiával tisztítjuk (15% etilacetát/hexán szilikagélen) és vizes acetonból átkristályosítjuk, így színtelen tűkristályokat nyerünk, mennyisége 238,8 mg, (0,8400 mmól), 24%, o.p.: 130-134°C. (B.S.Macdonald és mtársai, Steroids 1971, 18, 753-766) o.p.: 129-131°C.
(NA-1993A-99, 1038).
23. példa
20-Homoandroszta-4,17-dién-3-ol (14) (14. ábra)
119 mg (0,4184 mmól) 20-homoandroszta-4,17-dién-3-ont 5 ml metanolban elkeverünk 6 mg (0,16 mmól) nátrium-bórhidriddel és 77 ml vízzel, majd 2 órán át keverjük, ezután további 32 mg (0,846 mmól) nátrium-bórhidridet adagolunk és a keverést 1 éjszakán át folytatjuk. Ezután csökkentett nyomáson betöményítjük, a maradékot preparatív TLC-vel tiszítjuk (5% etil-acetát/hexán szilikagélen), így 59,8 mg polárosabb és
1,7 mg kevésbé poláros terméket nyerünk.
(NA-1993A-110A,B).
24. példa
20-Homoandroszta-4,17-dién-3,6-dion (15) (14. ábra)
399,4 mg (1,394 mmól) 20-homoandroszta-5,17-dién-3-olt 50 ml acetonban feloldunk, lehűtjük és hozzáadunk 2,67 mólos Jones reagensből 2 ml-t (5,3 mmól), majd 1 órán át keverjük, ezután 1 ml (13 mmól) izopropanolt adunk hozzá és a keveréket 100 ml vízbe öntjük. Az anyagot háromszor 50-50 ml acetáttal • ·
• · · · · extraháljuk, a szerves extraktumokat egyesítjük, 50 ml telített hidrogén-karbonáttal + 50 ml sóoldattal mossuk, a szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradékot 95% etanolból átkristályosítjuk, így majdnem fehér poranyagot nyerünk, mennyisége
177,8 mg (0,5958 mmól), 43%, o.p.:. 113-115°C.
(NA-1993A-91B).
25. példa
6P,19-Epoxi-17-jód-androszta-4,16-dién-3-etilén-ketál (18) (15. ábra)
1,38 g (3,09 mmól) nyers,
6p,19-epoxi-5p-klór-17-jód-androszt-16-ént (17) (G. Habermehl és A. Haaf, Z. Naturforsch. 1970, 25b, 191-195) 0,97 g (16 mmól) etilénglikol, 50 ml toluol és 20,3 mg (0,107 mmól) p-toluolszulfonsav-monohidrát keverékét 19 órán át visszafolyatás közben melegítjük a víz azeotróp eltávolítása mellett (Dean-Stark). Ezután az anyagot lehűtjük, hozzáadunk 100 ml etil-acetátot, a keveréket 100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonáttal + 100 ml sóoldattal mossuk, a szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk és diatómafoldön szűrjük. A maradékot 25 ml etil-acetáttal mossuk, a szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük, így 1,47 g világosbarna, kristályos, szilárd anyagot byerünk. Ezt az anyagot 40 ml vízmentes metanolban szuszpendáljuk, hozzáadunk 2,44 g 824,9 mmól) kálium-acetátot és kb. 26 ml metanolt ledesztillálunk. A visszamaradó anyagot csökkentett nyomáson betöményítjük, hozzáadunk 50 ml vizet, a keveréket háromszor 25-25 • · · · · ·
- 50 ml etilén-kloriddal extraháljuk, az extraktumokat nátrium-szulfáton szárítjuk és diatómaföldön szűrjük, majd a viszszamaradó anyagot 10 ml metilén-kloriddal átmossuk. A szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük, így sárga, szilárd anyagot nyerünk, amelyet flash kromatográfiával tisztítunk (5-7,5-10% etil-acetát/metilén-klorid szilikagéien), majd metanolból átkristályosítjuk, így világossárga tűkristályos anyagot nyerünk, mennyisége 914,6 mg (2,013 mmól), 65%. O.p.: 187-189°C, !H NMR: 6,13 δ, 1H, dd, 16-H; 5,82 δ, 1H, s, 4-H; 4,71 δ,
1H, d, 6a-H; 4,22 δ 3,53 δ, 2H, AB, 19-H's; 4,10-3,28 δ, 4M, múlt., 3-ketál H's; 0,83 δ, 3H, s, 18-Me, (NA-1994A-141C).
26. példa
Androszta-4,16-dién-19-ol-3-on (19) (15. ábra) ml vízmentes ammóniát ledesztillálunk egy KOH tartalmú oszlopon egy 250 ml-es lánggal szárított, háromnyakú adagolócsővel, mágneses keverővei szárazjég/acetonos kondenzálóval és dugóval ellátott lombikba. Ezután hozzáadunk 45 ml vízmentes THF-ben oldott 880,4 mg (1,938 mmól) 6β,19-epxoi-17-jódandroszta-4,16-dién-3-etilén-ketált (18) 45 ml vízmentes tetrahidrofuránban, majd 0,2 g (8,7 mg) fémnátriumot kis darabokban. Az anyagot ezután argonatmoszférában 30 percen át keverjük, majd hozzáadunk 1 ml vízmentes etanolt, az ammóniát 1 éjszakán át történő forralással eltávolítjuk, 50 ml vizet adagolunk hozzá és a keveréket háromszor 25-25 ml meti- 51 lén-kloriddal extraháljuk. A szerves extraktumokat egyesítjük, 50 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és diatómaföldön szűrjük. A maradékot 10 ml metilén-kloriddal átmossuk, a szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük, az intermedier ketál nem reakcióképes, de végülis hidrolizálható 18 órán át visszafolyatás közben 5 ml kloroform és 2,5 ml 4 n sósav alkalmazásával. A lehűtött hidrolízis keverékhez ezután 50 ml etil-acetátot adunk és a rétegeket elválasztjuk. A szerves fázist 25 ml telített nátrium-hidrogén-karbonáttal + 25 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, diatómaföldön szűrjük. A maradékot 10 ml etil-acetáttal mossuk, a szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük. A visszamaradó barna habanyagot flash kromatográfiával tisztítjuk (50% etil-acetát/hexán szilikagélen), prepartív TLC-t végzünk (50% etil-acetát/hexán, szilikagél GF, 1000μ vastagség), így részlegesen kristályos filmet nyerünk, mennyisége 66,7 mg (0,233 mmól), 10%.
*H NMR 5,92 δ, 1H, 5, 4-H; 5,87-5,64 δ, 2H, múlt., 16,17H's; 4,10 δ 3,94 δ, 2H, AB, 19-H's; 0,79 δ, 3H, s, 18-Me, (NA-1994A-2440).
27. példa
Androszt-5-én-3p,19-diol-17-(p-toluolszuIfonil)-hidrazon (2) (16. ábra)
512,5 mg (1,684 mmól) androszt-5-én-3p,19-diol-17-ont (1) (beszerezhető Research Plus cégtől) és 392,1 mg (2,105 mmól) p-toluolszulfonil-hidrazidot (p-TsNHNH2) 6 ml 2-propanolban szuszpendálunk és 24 órán át visszafolyatás • · · ·
- 52 ··· · · · · · • ····· · · · · ···· · ·· · ···· közben melegítjük. A keveréket ezután lehűtjük, hozzáadunk 20 ml étert és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A maradékot 10 ml éterben oldjuk, az oldatot diatómafoldön szűrjük, a szűrlethez 10 ml hexánt adunk és a szuszpenziót csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradékot 10 ml forró benzollal elkeverjük, a lehűtött és szuszpenziót szűrjük, a szűrletet csökkentett nyomáson betöményítjük, majd flash kromatografáljuk (40% etilacetát/hexán szilikagélen), így egy opak gyantát nyerünk (0,69 g, 1,5 mmól, 87%).
(NA-1993B-47).
28. példa
Androszta-5,16-dién-3p,19-diol (3) (16. ábra)
0,69 g 81,5 mmól) androszt-5-én-3p,19-diol-17-(p-toluolszulfonilj-hidrazont (2) feloldunk 35 ml vízmentes tetrahidrofuránban, jég/aceton fürdővel argonatmoszférában lehűtjük és hozzáadunk 2,5 mólos hexános oldat formájában 3,7 ml (9,3 mmól) n-butil-lítiumot cseppenként keverés közben 1 óra alatt. A keveréket ezután 4 napon át keverjük, miközben hagyjuk fokozatosan szobahőmérsékletre emelkedni. A reakciókeveréket ezután 50 ml jéggel telített ammónia-kloridba öntjük, a rétegeket elválasztjuk, a vizes fázist kétszer 25-25 ml etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, 25 ml telített nátrium-hidrogén-karbonáttal + 25 ml sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és diatómafoldön szűrjük. A maradékot 10 ml etil-acetáttal átmossuk, a szűrleteket egyesítjük, csökkentett nyomáson betöményítjük, a visszamaradó sárga gyantát flash kromatográfáljuk (50-55-60% etil-acetát/hexán • · · · • ·
- 53 szilikagélen), majd metil-terc-butil-éter/benzol elegyből kikristályosítjuk, így pelyhes, fehér, kristályos anyagot nyerünk, mennyisége 92,5 mg (0,361 mmól), 24%, o.p: 169-171°C.
(NA-1993B-66).
29. példa
A humán VNO és szagló epithelium androsztán stimulálásának elektrofiziológiája
Nem-behatoló módszerrel vizsgáltuk humán vomeronazális szerv (VNO) és szagló epithelium (OE) helyi elektromos potenciálját. Mindkét nazális szerkezetnél különböző mértékben lokalizált gáz stimulálást alkalmaztunk speciálisan kialakított katéter/elektródokkal, amelyeket egy többcsatornás gyógyszeradagoló rendszerhez kapcsoltunk. Ez az elektróda és szállító rendszer a következő irodalmi helyen van ismertetve (Monti és Grosser, J. Steroid Biochem and Molec. Bioi. (1991) 39:573. valamint a 07/771 414 alapszámú függő amerikai szabadalmi bejelentés).
A VNO és OE lokális válasza és a ligandum stimulus koncetrációja között összefüggés van.
A vizsgálatot tíz klinikai normál, szűrt, önkéntes vállalkozón (két férfi és nyolc nő) végeztük, ezek kora 18 és 85 év között volt. A vizsgálatokat általános vagy lokális altatás nélkül végeztük.
A katéter/elektród szerkezetet úgy terveztük, hogy a lokalizált ingereket, stimuluszokat szállítsa és egyidejűleg a választ is foljegyezze. A VNO-vizsgálatnál a jobb nazális üreget felderítettük egy nazális vizsgálótükör (nasoscope) segítségével és a vomeronazális nyílást szorosan a vomer külső szélének be• · ·
- 54 • · · · metszéséhez és a nazális padozathoz lokalizáltuk. A katéter/elektród szerkezetet gyengéden keresztül vezettük a VNO-nyíláson és az elektród hegyét a szerv belsejében helyeztük el 1-3 mm-re a nyílástól. A nasoscope-ot ezután eltávolítottuk. Az OE esetén hasonlóképpen jártunk el, kivéve, hogy a katéter/elektród szerkezetet gyengéden a mediális nazális csatorna oldalsó részében, mélyen helyeztük el, elérve a szagló nyálkahártyát.
A katéter/elektród szerkezeten lokalizált gázos stimulálást végeztünk. Állandó áramban tiszta, szagtalan, szobahőmérsékletű nedves levegőt vezettünk keresztül a stimuláló rendszer csatornáján. A stimuláló ligandum anyagot propilénglikollal hígítottuk, elkevertük a nedvesített levegővel és 1-2 másodperces adagokban átnyomattuk a katéter/elektród rendszeren. Becslésünk szerint ez az adagolás kb, 25 pg szteroid-ligandumot juttatott a nazális üregbe.
A vizsgálat eredményeit a 4A, 4B és 4C ábrákon mutatjuk be. A választ millivolt-szekundumban mértük (mV x s). Az androszta-4,16-dién-3-on szignifikáns mértékben erősebb VNO választ váltott ki a női egyedeknél, mint a másik vizsgált vegyület (4A ábra). Továbbá, sz androszta-4,16-dién-3-on vegyületre adott VNO válasz nemileg dimórf, kb. kétszer olyan erős nőknél, mint férfaknál (4B ábra). Ezzel szemben az OE válasz mind hímeknél, mind nőknél alacsony, összehasonlítva az erős illatanyaggal, mint például a szegfűszeg (clove), lásd 4C ábra.
• · · · • ·
- 55 30. példa
VNO neuroepithelium receptor potenciáljában különböző szteroidok hatására bekövetkező változások meghatározása
Vizsgáltunk hét különböző ligandumra adott receptor potenciál változást 40 nő (5A ábra) és 40 férfi (5B ábra) egyénnél. Mindegyiknek 60 pg mennyiségben adagoltuk a hét különböző anyagot, amelyeket az ábrákon adunk meg. Az anyagokat egymástól elválasztva 1 másodpercen keresztül adtuk a 10. példában leírt módszerrel. A VNO neuroepithelium potenciálban bekövetkező változást feljegyeztük az idő függvényében és a 40 egyénnél kapott potenciál változás integrál értékét átlagoltuk. A kapott eredményeket az ábrákon mutatjuk be. Az 5A és 5B ábrákat összehasonlítva kitűnik, hogy mindegyik szteroid nemileg dimorf az aktivitásában és hogy néhány ligandum erősebb hím egyéneknél, míg mások erősebbek nőknél.
31. példa
A VNO ösztrén stimulálására adott autonóm válaszok vizsgálata
Különböző autonóm paramétereket jegyeztünk fel, miközben androszta-4,16-dién-3-ont adagoltunk 40 női egyénnek a
10. példában leírtak szerint. Kontrollként propilénglikolt alkalmaztunk. A ligandumot 1 másodperces időközökben adagoltunk. Az autonóm működésben bekövetkező változást először 2 másodpercen belül mértük és 45 percig folytattuk. Mint az a 6. ábrából kitűnik, a propilénglikol kontrolihoz viszonyítva az androsztán szignifikáns változást idézett elő az integrált receptor potenciálban VNO-nál (6A), a galvanikus bőrválaszban (6B) • ·
- 56 ····· ·· · · ·· · · · · · · · · és a bőr hőmérsékletben (6C), az elektroenkefalográffal mért százalékos kortikális alfa hullám aktivitásban (6D), a perifriális, artériás pulzus (6E) és respirációs frekvencia értékekben (6F).
32. példa
Két androsztán szteroiddal kiváltott receptor potenciál változás összehasonlítása
A vizsgált szteroidokból 60 pg-ot és kontrollként propilénglikolt adagoltunk női egyéneknek a 10. példában leírtak szerint. Mint az a 7. ábrából kitűnik, az androszta-4,16-άΐέη-3β-ο1 nagyobb változást idézett elő a receptor potenciálban, mint az androszta-4,16-dién-3-on.
33. példa
VNO androsztánnal történő' stimulálásának pszichofiziológiai hatása
A VNO androsztán stimulálásának pszichofíziológiai hatását feromon adagolásával és ezzel egyidejűleg a kérdőívek kiér tékelésével vizsgáltuk, a kérdőíveket az adagolás előtt és után is értékeltük. A kérdőívek egy sor jelzőt tatalmaztak, amely a standard Derogatis Sexual Inventory értékelés egy része.
Jó egészségi állapotú 40 nő közül véletélenszerű kiválasztással 20-nak placebot és 20-nak kb. 20 pg androszta-4,16-dién-3-ont adagoltunk a 40. példában leírtak szerint. Az egyéneknek 70 pontból álló kérdőívet adtunk az érzelmi állípotok kiértékelésére közvetlenül a placebo vagy a kísérleti anyag ada golása előtt és 30 perccel utána. A 70 jelzőt tartalmazó kérdőívet véletlenszerű kiválasztással adtuk és ezután összegeztük az • ·
- 57 ···· értékeléseket a hangulatra, érzelmekre vagy jellemvonásokra vonatkozóan.
Az eredmények a következők: 30 perccel az adagolást követően a 16-androsztán vegyületek hatására nem volt szignifikáns változás a társasági szívélyesség, személyi jó közérzet, izgalmi állapot és agresszió érzetekben a kontrolihoz viszonyítva. Azonban, a 16-androsztén vegyületek adagolásával szignifikáns különbség volt a kontrolihoz viszonyítva a negatív indulatok csökkenésében (idegesség, merevség, szégyenérzet, szorongás, ingerlékenység, harag, düh, (t-teszt: p<0,0001, Anova: p<0,04), a negatív indulatokban és jellemvonásokban (érzékenység, sajnálkozás, kifogásolható viselkedés, bűnösség és bűntudat, szomorúság, reménytelenség, sértődöttség, gyarlóságérzet, zsugoriság, boldogtalanság, keserűség, félelemérzet, (t-tesz: p<0,0004, Anova: p<0,06) továbbá az általános negatívitás (az indulatok és jellemvonások kombinációja, t-teszt<0,0003, Anova: p<0,005).
Ezek az eredmények azt jelzik, hogy az androszta-4,16-dién-3-on intranazálisan adagolva szedatív és/vagy szorongásellenes és/vagy depresszió-ellenes hatású.
34. példa
Nőknél a premenstruális teszt kezelése
Premenstruális stressz szimptómáiban (PMS) szenvedő nőknek gyógyszerkészítmény formájában androsztán szteroidot (előnyösen androszta-4,16-dién-3-on vagy androszta-4,16-dién-3a(P)-ol) adagoltunk nazálisán. A szterodiot kenőcs formájában alkalmaztuk amelynek koncentrációja 1 pg/ml volt és ebből kb. 0,1 ml-t alkalmaztunk. A kenőcsöt közvetlenül az • ·
- 58 ···· · orrlyuk belső részébe adagoltuk háromszor naponta. Hasonló módszerrel kezeltük a PMS-t ugyanezon szteroidokat tartalmazó aeroszolos készítménnyel is. Az aeroszolt az orrlyukakba permezetük háromszor naponta.
35. példa
Elektrofiziológiai vizsgálatok
A következő elektrofiziológiai vizsgálatokat 60 klinikailag normális humán önkéntes jelentkezőn végeztük mindkét nemből (30 férfi és 30 nő), ezek kora 20 és 45 év között volt. Altatást nem alkalmaztunk, a nők közül kizártuk a terheseket.
A stimuláló és leíró rendszer egy ismert “többfunkciós minipróbát” (Monti-Bloch, L. és Grosser, B.l. (1991) Effect of putative pheromons on the electrical activity of the humán vomeronnsal organ nnd olfactory epithelium, J. Steroid Biochem. Molec. Bioi 39:573-582). A regisztráló elektród egy 0,3 mm-es ezüstgolyó, amelyet egy kis (0,1 mm) ezüstdróthoz kapcsoltunk, amely teflonnal szigetelt, az elektród felületét először úgy kezeltük, hogy ezüst-kloridot termeljen a felületek között, majd bevontuk zselatinnal és egy kis kaliberű Teflon® katéterben (5 mm) helyzetük el úgy, hogy az elektród hegye kb. 2 mm-re kilógott. A Teflon® katéter 10 cm hosszúságú és magában foglalja a többcsatornás szállítórendszer terminális végét, amely rendszer folyamatosan levegőáramot szállít amely tartalmazza meghatározott adagokban a kemoszenzor stimulus anyagot. A levegőáramot először egy kis kamrán vezetjük át, majd egy oldaton buborékoltatjuk keresztül, amely vagy vomeroferint vagy egy szaganyagot tartalmazott hígítóval vagy csak hígítót. Egy szolanoidot alkalmaztunk, hogy a levegőáramot gyorsan átirá · · • ·
- 59 « ····· · « · · ···· · ·» ···· nyítsuk a kamrából egy olyan útra, amely a kamrát elkerüli. Ez a levegőáramban a stimuláns anyag meghatározott impulzusait biztosította. Egy másik, 2 mm átmérőjű külső Teflon® csövet alkalmaztunk, amely körbefogja a katéter/elektród szerkezetet és a centrális végét egy aspirátorhoz kapcsoltuk, amely folyamatos, 3 ml/mp értékű szívást biztosít. Ez a koncentrikus elren dezése a szívócsőnek lehetővé teszi, hogy az emittált kemoszenzor stimulus anyag egy területre lokalizálódjon, ezt “mini területnek” (kb. 1 mm átmérő) neveztük el és ezáltal elkerülhető, hogy az anyag akár a stimulálni kívánt területen kívülre vagy magába a respirátor rendszerbe diffundáljon. A teljes stimuláló és regisztráló rendszer vagy a neuroszenzor epitheliumba helyezhető el a VNO-n belül, vagy a szagló vagy respirátor epithelium felületére.
Elektro-vomeronazogram (EVG): a regisztrálásokat csendes szobában hanyattfekvő egyéneken végeztük; a többfunkciós minipróbát kezdetben a nazális üregben stabilizátuk egy nazális retraktor alkalmazásával, amelyet a vestibulumban helyeztünk el. Az összehasonlító és alap elektródok anyaga ezüst tárcsa (8 mm), mindegyiket a szemöldökön helyeztük el.
A VNO-ba vagy az orrüregbe való belépést úgy azonosítót tűk, hogy először a nazális nyílás és vestibulum kitágul. Hatszoros nagyítású binokuláris loupe-val halogénes megvilágítás mellett vezettük be ezután a Teflon® katétert és a regisztráló elektróda rendszert a VNO nyílásba, ahol azt kb. 1 mm mélységben rögzítetük a vomeronazális szakaszon belül. A regisztrá ló elektródok optimális elhelyezését ez jelezte, hogy egy megfe • 4
- 60 . * · · - · · • · - · · « · ···«· ·· 4 ·
4·· » «« χ ··»· lelő depolarizáció lépett fel a vizsgálandó anyagokra adott válaszképpen.
A regisztráló eletródokról lejövő elektromos jeleket egy DC erősítőbe tápláltuk, ott digitalizáltuk, computerre vittük és tároltuk. Mértük a jelek csúcs-csúcs amplitúdóit, a depolarizációs hullám alatti területet integráltuk, miközben folyamatosan kijeleztük mind a computer ernyőn, mind digitális oszciloszkópon. A légzési mozgásokkal kiváltott művi változásokat kiküszöböltük oly módon, hogy az egyedeket rávettük a szájon keresztüli velopharyngeálisan zárt lélegzésre.
Kemoszenzor stimulánsok: szagos vizsgálandó anyagként cineole-t és 1-carvone-t alkalmaztunk, vomeroferin-ként A, B, C, E és F anyagot. (A vomeroferineket a Pherin Corporation, Menlo Park, California cégtől szereztük be). A vomeroferineket 25-800 fmól koncentrációban adagoltuk a folyamatos levegőáramban 30 milliszekundumtól 1 szekundumig terjedő ideig. Általában 3-5 perces intervallumokkal elválasztottuk a rövid teszt impulzisok szériáit. A teszt stimulusokat szállító vezetékek mindegyik komponense Teflon®, üveg vagy rozsdamentes acél, és a felhasználás előtt gondosan tisztítottuk és sterilizáltuk.
Electro-olfactgram (EOG): a szaglási regisztrálásokhoz ugyanazt a stimulánst és regisztráló többfunkciós minpróbát alkalmaztuk, mint a VNO-nál. A hegyet lassan bevezettük addig, amíg a regisztráló elektród elérte a szagló nyálkahártyát. A megfelelő elhelyezést a vizsgálandó szaganyagra adott válaszként bekövetkező depolarizáció jelezte.
-61 Kortikálisan kiváltott aktivitást vomeroferinekkel történő VNO stimulálással indukáltunk, a szagló stimulálást szaganyagokkal, amelyeket 300 milliszekundumos levegő impulzusokkal adagoltunk. A regisztráláshoz standard elektroenkefalográfos (EEG) elektródokat alkalmaztunk, ezeket a nemzetközi 10120 rendszer Cz-Al és Tz-Al helyzeteiben helyeztük el, az alap elektródokat a processus mastoideuson helyeztük el. Az elektrodermális aktivitás (EDA) regisztráláshoz standard, 8 mm-es ezüst elektródokat alkalmaztunk, az elektródokat érintkezésbe hoztuk a középső, illetve gyűrűs ujj tenyér felőli bőrével egy vezetőképes gél közvetítésével. Mértük a bőr hőmérsékletet (ST) egy kis (1 mm) termistor segítségével, amelyet a jobb fül lebenybe helyeztünk el. A perifériális artériás pulzust (PAP) plethysmograph segítségével jeleztük ki, ezt a mutatóujj hegyéhez csatlakoztattuk. A légzési frekvenciát (RF) egy állítható mérce segítségével végeztük, amelyeket a mellkas alsó része köré helyeztünk el. Az elektromos jeleket DC erősítővel vezettük, digitalizáltuk (MP-100, Biopac Systems) és folyamatosan computer segítségével kijeleztük.
Statisztikai analízis: mértük az EVG és EOG értékeket a csúcstól-csúcsig történő változásokat és egyéb paraméterek változásának gyakoriságát és statisztikusan analizáltuk. Az eredmények szignifikanciáját vagy a párosított t-vizsgálattal vagy variáció analízissel (ANOVA) határoztuk meg.
Vomeroferinek hatása az EVG-re: megállapítottuk, hogy a vomeroferinek mindegyike nemileg dimorf receptor potenciált vált ki (6A-B ábrák). Az EVG felvételeket 30 férfi és 30 nő esetében vettük fel, ezek kora 20-45 év. A vomeroferineket •· « ···· ·· ·· • · · · · ·
- 62 • ····· ·· · · • · · · · ·· · ···· hígítottuk és 1 másodperces impulzusokkal alkalmaztuk a VNO-ra b perc intervallumokban az impuzusok között, miután megkérdeztük, az egyének nem voltak képesek “szagolni” vagy másképpen tudatosan jelezni bármelyik vomeroferint. Ez az észrevétel egyezik a korábban közölt eredményekkel (MontiBloch, L. és Grosser, B.l. (1991) ''Effect of putative pheromons on the electrical activity of the humán vomeronasal organ nnd olfactory epithelium, J. Steroid Biochem. Molec. Bioi 39:573-582), amely szerint sem a szaganyag, sem a vomeroferin vizsgáló stimulus, amelyet a VNO-hoz vezettünk, nem váltott ki észrevehető reagálást az alkalmazott koncentrációban.
A 8A ábrán bemutatjuk férfiak (20-38 közötti év) átlagos válaszát a hígítóanyagra öt különböző vomeroferin azonos ekvimoláris mennyiségére (100 fmól), vomeroferinként A, B, C, D és F anyagokat, valamint E jelű anyagot alkalmaztunk, ez az F vegyület sztereoizomerje.Az anyagokra adott válasz profilja mindegyik esetben hasonló volt, függetlenül a vizsgált személyek korától és nem volt szignifikáns különbség a t-teszt vagy variáció analízis szerint sem. így például az A, C és D anyag szignifikáns hatást eredményezett (M15 = 11,4 mV, SD = 3,6 mV; M76 = 6,4 mV, SD 2,5 mV, M84=15,l mV, SD = 4,9 mV; p<0,01), és ez konzisztens volt mindegyik esetben. A többi vomeroferin sokkal kisebb mértékben depolarizálta a VNO-receptorokat, de ez konzistens átlagos válasz amplitúdót eredményezett mindegyik egyénnél. A férfiaknál aktív vomeroferinek nagyobb választ váltottak ki, mint a hígító (p<0,001). A B és F vegyületek, valamint a hasonló koncentrá• ·
- 63 ciójú szaganyagok szignifikánsan csökkent választ eredményeztek a hím VNO esetén (8A és 9. ábrák).
Hasonló kísérleti protokol szerint jártunk el 30 nőnél (20-45 év). A vomerofeinek közül az F anyag (100 fmól) adta a legszinifikánsabb különbséget a csoporton belül (8B ábra). Itt az A vegyület kis hatást váltott ki, ami szignifikáns mértékben különbözött az F hatásától (p<0,001}. Az egyének mindegyik populációjánál az aktív vomeroferinek nagy standrad eltérésű receptor válaszokat indukáltak (8. ábra). Ha az A és F anyagok hatásának fekvencia eloszlását vizsgáljuk férfiaknál, illetve nőknél, bimodális eloszlást tapasztalunk. Ezen megfigyelés szignifikanciát vizsgáljuk.
Az E anyag, amely az F vegyület sztereoizomerje, nem stimulálta a VNO-t női egyéneknél, míg az F igen (8B ábra). Ez demonstrálja a VNO vomeroferinekre vonatkozó specifikus felismerését. Ebben a vonatkozásban érdekes megjegyezni, hogy míg az F, amely egy igen erős vomeroferin, az E vegyület erősebb szaglási hatást vált ki, mint az F (8B és 9. ábrák).
Vomeroferinek hatása az EOG-re: a szaglo epithelium (OE) összegzett receptor potenciál értékeit regisztráltuk 20 egyénnél, 10 férfi és 10 nő esetében. A VNO vomeroferinekkel szemben mutatott érzékenységével ellentétben az OE kevésbé érzékeny ezekre az anyagokra. Ez fennáll mind férfiak, mind nők esetében (9A ábra). Az átlagos receptor potenciál amplitúdó 2,3 mV és 0,78 mV közötti érték. Ennél a kísérletnél a B anyag volt az egyetlen vomeroferin, amely szignifikáns hatást mutatott az OE esetén (p<0,02). Az egyéneknél, amelyeknél érdeklődtünk a stimulusok utáni szagérzetről, 16 • · ·
- 64 mondta, hogy nem volt szagérzet, míg 3 férfi és 1 nő mondta
B-ről, hogy az kellemetlen szagú. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a vizsgálatoknál alkalmazott koncentrációban a legtöbb vomeroferin nem hatásos stimuláns a szagló receptorokra, de egyértelmű hatása van a vomeronazális receptorokra.
Szaganyagok hatása az EVG-re és EOG-re: a vomeroferinekkel ellentétben az 1 -carvone és cineole szaganyagok csak kismértékű helyi választ váltanak ki a VNO-ban (9B ábra). Ez igaz mind férfiak, mind nők esetében. Mint ahogy az várható volt, ezek a szaganyagok erős választ váltanak ki nőknél és férfiaknál egyaránt (p<0,01), amikor azokat lokálisan alkalmazzuk az OE-re (7A ábra). A hígítóanyag kisebb mértékben depolarizálta a szagló receptorokat, mint a cineole vagy az I-carvone (p<0,01) és nem váltott ki szaglási érzetet.
Vomeroferinek reflex hatása: vizsgálatokat végeztünk annak meghatározására, hogy a központi idegrendszer (CNS) reflex válaszait meghatározzuk a VNO-ra kifejtett vomeroferin stimulálására. A vomeroferinekkel kiváltott, nemileg dimorf lokális válaszok tükröződtek a férfiak és nők autonóm válaszaiban (8A és B ábrák). Férfi egyéneknél (8C ábra) az A és C anyag csökkentette a bőr ellenállást (electrodermal acuity EDA) (p<0,01, n=30). Nőknél (8B ábra) az F és B anyagok nagyobb csökkenést eredményeztek az EDA értékeknél, mint az A vagy C (p<0,01, n=30).
Az A és C vomeroferinek szignifikáns mértékben növelték a bőr hőmérsékletét (ST) 30 férfi esetén (p<0,01), (8G ábra), míg a D anyag szignifikáns mértékű hőmérséklet csökkenést eredményezett (p<0,01). 30 nő esetén (8H ábra) a B és F anyag
- 65 signifikáns mértékben növelte a bőr hőmérsékletet (ST) (p<0,01) az A és C anyagokhoz viszonyítva. Női egyéneknél a vomeroferinek változást okoztak az EDA és ST értékekben és ez standard eltérésben nagyobb, mint a férfiaknál.
Mértük a Cz és Tz kortikális aktivitást férfiaknál és nőknél a VNO-hoz történő adagolás során, amelynél levegő impulzusokban (300 ms - 1 mp) 200 fmól vomeroferint adagoltunk (8G és H ábrák). Férfiaknál (8E ábra) az A, C és D anyagok szignifikáns mértékben növelték az alfa kortikális aktivitást 270-380 msec látenciával. A D és A anyagok erősebb hatást váltottak ki (p<0,01). Az EEG szinkronizálást 1,5-2,7 percen át fenntartottuk az egyetlen hatóanyag impulzust követően. Nőknél (8F ábra) egy impulzus (200 fmól) B vagy F anyagot adagoltunk a VNO-hoz és ez növelte az alfa kortikális aktivitást, függetlenül a szagló receptorokra adott választól. Jellemző specificitást tapasztaltunk a humán VNO válaszban és a szagló epitheliumban és ez azt sugallja, hogy ezek független funkcionális rendszerek, amelyek külön kapcsolattal rendelkeznek a CNS-hez (Brookover, C. (1914) The nervus terminális in aduit mán. J. Comp. Neurol. 24:131-135). Előzetes bizonyíték van arra is, hogy az EVG nincs kapcsolatban a trigeminális nociceptor végekkel, mivel a lokális anasztetikum (2% lidokain), amelyet a nazális septum respirátor epitheliumához adagoltunk, se nem blokkolja, se nem csökkenti az EVG-t (Monti-Bloch, L. és Grosser, B.l. (1991) Effect of putative pheromons on the electrical activity of the humán vomeronasal organ and olfactory epithelium, J. Steroid Biochem. Molec. Bioi. 39:573-582), va• ·
- 66 • · · · lamint az egyének nem jeleztek fájdalom érzetet bármelyik stimulálási folyamat konzekvenciájaképpen.
További vizsgálatokat végeztünk androszta-5,16-dién-3p,19-diol és négy további, a táblázatban megadott vegyülettel. Az eredményeket a 17-24. ábrákon mutatjuk be. Az EEG, RF és EKG válaszok androszta-5,16-dién-3P,19-diol-ra erősebbek nőknél, mint férfiaknál, míg az ST, GSR és EVG válaszok férfiaknál erősebbek. Női, néhány esetben boldogság érzetről számolnak be, ami szokatlan, mivel ezt normál esetben sokkal nagyobb RF és GSR adatok kísérik, mint ami a 18B és 18C ábrákból kitűnik.
A VNO receptorok láthatóan érzékenyebbek a vomeroferinekre, mint bármlyik vizsgált szaganyagra; a fordítottja igaz a szagló receptorokra. Míg az OE tartalmazhat receptor helyeket bizonyos vomeroferinekre vonatkozóan, a válasz specificitása a VNO-nak világosan különbözik.
Nemek szerinti különbséget tapasztaltunk az A, C és D, illetve B és F vomeroferinekből álló csoportok specificitása és hatása között. Eszerint lehetséges egy esetleges receptor-kapcsolatos nemi dimofrizmus. Ez a tapazstalat azt sugallja, hogy az autonóm idegrendszer egyes komponenseit a felnőtt humán szervezetben a VNO vomeroferinnel való stimulálása aktiválja.
Továbbá, az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a VNO vomeroferinekkel való stimulálása az EEG szinkronizálását eredményezi (8G és H ábrák). így ezek a bizonyítékok azt jelzik, hogy a vomeronazális rendszer válaszol a különböző
- 67 kemoszenzor stimulánsokra és azt, hogy néhány képes reflex autonóm aktivitást indukálni.

Claims (8)

  1. Szabadalmi igénypontok
    1. (I) általános képletnek megfelelő vegyületek - a képletben
    Pj jelentése οχο-, α-(β-) hidroxi-, α-(β-) acetoxi-, α-(β-) propionoxi-, α-(β-) metoxi-, α-(β-) rövid szénláncú acil-oxi-, α-(β-) rövid szénláncú alkil-oxi- és α-(β-) benzoil-oxi-csoport,
    P2 jelentése metil-, hidroxi-metil-, acil-oxi-metil-, alkoxi-metil-, rövid szénláncú alkil-, hidroxi-alkil-, acil-oxi-alkil vagy alkoxi-alkil-csoport,
    P3 nincs jelen vagy jelentése hidrogénatom, metil-, hidroxi-metil-, acil-oxi-metil-, alkoxi-metil-, rövid szénián cú alkil-, hidroxi-alkil-, acil-oxi-alkil- vagy alkoxi-alkil-csoport,
    P4 jelentése hidrogénatom, 0x0-, halogén-, hidroxi-, alkoxivagy acil-oxi-csoport,
    P5 jelentése egy vagy két szubsztituens, amely lehet egy vagy két hidrogénatom vagy metilcsoport, metiléncsoport, vagy egy vagy két halogénatom,
    P6 jelentése hidrogén- vagy halogénatom, és “a”, “b”, “c”, “d”, “e”, “f ’ és”h” az adott esetben jelenlévő kettőskötéseket jelenti, azzal a megkötéssel, hogy
    I: ha “f ’ és “h” nincs jelen és P2 metilcsoport, P5 jelentése nem lehet két hidrogénatom,
    II: ha “h” jelen van, “p” jelentése metilcsoport, P3 jelentése hidrogénatom, akkor • · · » · · · ··
    -69(a) Pj jelentése hidrogénatomtól eltérő, ha “e” és “a” nincs jelen és “b” jelen van, vagy (b) “d” nem lehet jelen, ha Pj jelentése oxocsoport, “b” jelen van és “e” nincs jelen;
    (c) P4 jelentése nem lehet hidrogénatom, ha “c” és “d” nincs jelen, “b” jelen van, Pj jelentése oxocsoport és P2 jelentése metil- vagy hidroxi-metil-csoport;
    (d) P4 nem lehet oxocsoport, ha “e”, “c” és “d” nincs jelen, “b” jelen van Pj jelentése oxocsoport;
    (e) P4 és P6 nem lehet hidrogénatom, ha Pj jelentése oxocsoport, “e” és “b” jelen van és “c” és “d” nincs jelen;
    (f) P4 nem lehet hidrogénatom, ha Pj jelentése β-hidroxicsoport, “c” jelen van és “a”, “b”, “e” és “d” nincs jelen;
    (g) P4 nem lehet hidrogénatom, ha P, jelentése metoxicsoport, “a” és “c” jelen van és “e”, “a” és “d” nincs jelen;
    III. P4 és P6 nem lehet hidrogénatom, ha Pj jelentése oxocsoport, “b” jelen van, P5 jelentése metiléncsoport és a , e , c es d nincs jelen;
    IV: P4 és P6 nem lehet hidrogénatom, ha Pj jelentése β-hidroxicsoport, “c” jelen van, P5 jelentése metiléncsoport es a , e , b es d nincs jelen;
    V: P4 és P6 nem lehet hidrogénatom, ha Pj jelentése oxocsoport, “b” és “f ’ jelen van, P5 jelentése metilcsoport r ii H ít 55 44 55 ítj55 r * *1 es e , a , c , d es h nincs jelen.
    ·* ·'· » 4
    - 70 0« · • « « 4 0 • «··«· 0 · 0 0 ” • * * * 0 0· 00«0
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol “c” és “h” jelen tése kettőskötés.
  3. 3. A 2. igénypont szerinti vegyület, ahol P2 jelentése hidroxil-metil-csoport, és Pj jelentése β-hidroxi-csoport.
  4. 4. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol “b” jelentése kettőskötés és P5 jelentése metiléncsoport.
  5. 5. A 4. igénypont szerinti vegyület, ahol Pj jelentése hidroxil- vagy oxocsoport és P4 jelentése adott esetben oxocsoport.
  6. 6. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol “b” és “h” jelen tése kettőskötés.
  7. 7. A 6. igénypont szerinti vegyület, ahol P4 jelentése hidroxilcsoport és P jelentése oxocsoport.
  8. 8. Az 1. igénypont szerinti vegyületek körébe tartozó valamely következő vegyület:
    17-metilén-androszt-4-én-3a-ol
    17-metilén-androszt-4-én-3p-ol
    6P-hidroxi-androszta-4,16-dién-3-on
    6P-hidroxi-17-metil-18-nor-androszta-4,13(17)-dién-3-on androszta-5,16-dién-3 β, 19-diol 17-metilén-androszt-4-én-3,6-dion 17-metil-18-nor-androszta-4,13(17)-dién-3a-ol 17-metil-18-nor-androszta-4,13(17)-όΐέη-3β-ο1 17β -metil-androszt-4-én-3,6-dion 3-metoxi-17-metilén-androszta-3,5-dién 6β-1ιΐ0Γθχΐ-17-metilén-androszt-4-én-3-on 17-metilén-androszta-1,4-dién-3-on όβ-hidroxi-androszta-1,4,16-trién-3-on
    - 71 w « • ···* « * · · * · ·' όβ-liidroxi-17-metilén-androszta-1,4-dién-3-on
    17β-ιηβίϊ1-ΒΐκΐΓθ8ζί-4-έη-3α-ο1
    17β-πιβΙΐ1-ΒΐκΐΓθ8ΐ-4-έη-3β-ο1
    3-metoxi-17-metil-18-nor-androszta-3,5,13( 17)-trién
HU9800293A 1994-09-29 1995-09-29 Hypothalamiás hatást kiváltó új androsztánvegyületek HUT77665A (hu)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
US08/316,435 US5969168A (en) 1991-01-07 1994-09-29 Androstanes for inducing hypothalamic effects

Publications (1)

Publication Number Publication Date
HUT77665A true HUT77665A (hu) 1998-07-28

Family

ID=23229039

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9800293A HUT77665A (hu) 1994-09-29 1995-09-29 Hypothalamiás hatást kiváltó új androsztánvegyületek

Country Status (17)

Country Link
US (1) US5969168A (hu)
EP (1) EP0783512A4 (hu)
JP (1) JPH10509692A (hu)
KR (1) KR970706296A (hu)
CN (1) CN1057767C (hu)
AU (1) AU702704B2 (hu)
BR (1) BR9509173A (hu)
CA (1) CA2199043A1 (hu)
CZ (1) CZ92597A3 (hu)
FI (1) FI971314A (hu)
HU (1) HUT77665A (hu)
MX (1) MX9702252A (hu)
NO (1) NO971418L (hu)
NZ (1) NZ294508A (hu)
PL (1) PL319606A1 (hu)
RU (1) RU2160740C2 (hu)
WO (1) WO1996010031A1 (hu)

Families Citing this family (10)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
CA2165325A1 (en) * 1993-06-15 1994-12-22 David L. Berliner Androstane steroids as neurochemical initiators of change in human hypothalamic function and related pharmaceutical compositions and methods
US6066627A (en) * 1994-08-04 2000-05-23 Pherin Corporation Steroids as neurochemical initiators of change in human blood levels of LH
BR9509098A (pt) * 1994-09-29 1998-07-14 Pherin Corp Novos estrenos para induzir efeitos hipotalâmicos
DE19509729A1 (de) * 1995-03-13 1996-09-19 Schering Ag 17-Difluormethylen-Estratriene
US5922699A (en) * 1996-06-07 1999-07-13 Pherin Corporation 19-nor-cholane steroids as neurochemical initiators of change in human hypothalamic function
PL331357A1 (en) * 1996-07-23 1999-07-05 Pherin Pharmaceuticals Steroids as neurochemical vno stimulators for soothing the symptoms of premenstrual tension and anxiety
US20030045514A1 (en) * 2001-05-03 2003-03-06 Louis Monti 17-Methyleneandrostan-3alpha-ol analogs as CRH inhibitors
US20040072814A1 (en) 2002-10-11 2004-04-15 Solvay Pharmaceuticals Gmbh Method for obtaining a natural mixture of conjugated equine estrogens depleted in non-conjugated lipophilic compounds
US8309539B2 (en) 2005-09-09 2012-11-13 Pherin Pharmaceuticals, Inc. Acute treatment of social phobia
CN112778390B (zh) * 2021-01-22 2022-09-30 厦门欧瑞捷生物科技有限公司 一种雄烯酮的合成方法

Family Cites Families (28)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US2846451A (en) * 1953-12-11 1958-08-05 Syntex Sa Cyclopentanophenanthrene derivatives and process
US3043836A (en) * 1961-05-02 1962-07-10 Searle & Co 13beta-carboxy-17beta-hydroxy-10beta-methylgon-4-en-3-one, derivatives thereof and intermediates thereto
GB976215A (en) * 1962-03-15 1964-11-25 Searle & Co Improvements in or relating to steroids
US3264327A (en) * 1962-07-27 1966-08-02 Syntex Corp 17alpha-fluoro-, 17beta-chlorofluoroacetoxy- and 17beta-methyl-delta4-and delta5-androstene derivatives
US3281436A (en) * 1964-08-05 1966-10-25 Abbott Lab Process for making gem-difluorosteroids
US3413321A (en) * 1966-06-03 1968-11-26 Du Pont Selected 17-fluoro-delta16 steroids
US3470216A (en) * 1966-11-29 1969-09-30 Du Pont Selected 17,17-difluoro unsaturated androstanes
GB1175219A (en) * 1967-06-22 1969-12-23 Ici Ltd 3-Aminoalkoxycarbonylmethylene Steroid Derivatives
US3681490A (en) * 1969-07-22 1972-08-01 Nat Res Dev Artificial insemination of pigs
DE2336432A1 (de) * 1973-07-13 1975-01-30 Schering Ag 3.17.18-trihydroxy-1.3.5(10)-oestratriene
FR2255313B1 (hu) * 1973-12-20 1976-10-08 Gole Jean
US4239681A (en) * 1974-04-15 1980-12-16 Richardson-Merrell Inc. Androst-4-en-19-ols
US4022769A (en) * 1974-05-13 1977-05-10 Richardson-Merrell Inc. Androst-4-en-19-ones
US4071625A (en) * 1974-05-13 1978-01-31 Richardson-Merrell Inc. 19-Oxygenated-5α-androstanes for the enhancement of libido
US4139617A (en) * 1974-05-13 1979-02-13 Richardson-Merrell Inc. 19-Oxygenated-androst-5-enes for the enhancement of libido
GB1550343A (en) * 1975-07-16 1979-08-15 Gist Brocades Nv Androstane derivatives
DE2758549A1 (de) * 1977-12-23 1979-07-05 Schering Ag Pharmazeutische zubereitung
US4133811A (en) * 1978-02-17 1979-01-09 E. R. Squibb & Sons, Inc. 13-Alkylthio (and arylthio)-11,17-epoxy-17-methyl-18-norandrostenes
US4212815A (en) * 1978-07-05 1980-07-15 E. I. Du Pont De Nemours And Company Preparation of vinylene fluorides
US4425339A (en) * 1981-04-09 1984-01-10 Syntex (U.S.A.) Inc. Treatment of menopausal symptoms
US4349474A (en) * 1981-07-27 1982-09-14 G. D. Searle & Co. 2-Cyanosteroids
US5155045A (en) * 1985-01-25 1992-10-13 Trustees Of The University Of Penn. Use of male essence to alter female endocrine response
US4863911A (en) * 1986-08-04 1989-09-05 University Of Florida Method for treating male sexual dysfunction
US4835147A (en) * 1987-05-06 1989-05-30 City Of Hope Dehydroepiandrosterone therapy for ameleoration of prostate hypertrophy and sexual dysfunction
EP1236471A3 (en) * 1991-11-22 2004-12-15 Alcon Laboratories, Inc. Angiostatic steroids
US5272134A (en) * 1992-03-24 1993-12-21 Erox Corporation Fragrance compositions and other compositions which contain human pheromones
CA2165325A1 (en) * 1993-06-15 1994-12-22 David L. Berliner Androstane steroids as neurochemical initiators of change in human hypothalamic function and related pharmaceutical compositions and methods
BR9509098A (pt) * 1994-09-29 1998-07-14 Pherin Corp Novos estrenos para induzir efeitos hipotalâmicos

Also Published As

Publication number Publication date
CN1057767C (zh) 2000-10-25
CZ92597A3 (en) 1997-09-17
EP0783512A4 (en) 1998-09-02
NZ294508A (en) 1999-02-25
NO971418L (no) 1997-05-23
CN1166836A (zh) 1997-12-03
US5969168A (en) 1999-10-19
RU2160740C2 (ru) 2000-12-20
MX9702252A (es) 1997-06-28
PL319606A1 (en) 1997-08-18
CA2199043A1 (en) 1996-04-04
EP0783512A1 (en) 1997-07-16
AU702704B2 (en) 1999-03-04
NO971418D0 (no) 1997-03-25
KR970706296A (ko) 1997-11-03
FI971314A0 (fi) 1997-03-27
FI971314A (fi) 1997-03-27
WO1996010031A1 (en) 1996-04-04
AU3732995A (en) 1996-04-19
JPH10509692A (ja) 1998-09-22
BR9509173A (pt) 1997-11-25

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HUT77600A (hu) A hipotalamusz működésének módosításában neurokémiai iniciátor szerepét betőltő pregnán és kolánszármazékok,és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények
JPH11507360A (ja) 視床下部作用を誘起する新規なノルプレグナン類
US5883087A (en) Androstane steroids as neurochemical initiators of change in human hypothalamic function and related pharmaceutical compositions and methods
JP3705806B2 (ja) ヒト視床下部機能の変化の神経化学イニシエーターとしてのアンドロスタンステロイド及びそれに関する医薬組成物及び方法
HUT77665A (hu) Hypothalamiás hatást kiváltó új androsztánvegyületek
CA2258177C (en) 19-nor-cholane steroids as neurochemical initiators of change in human hypothalamic function
US6331534B1 (en) Steroids as neurochemical stimulators of the VNO to alleviate pain
CA2250309C (en) Steroids as neurochemical initiators of change in human blood levels of lh or fsh
WO1997046574A9 (en) 19-nor-cholane steroids as neurochemical initiators of change in human hypothalamic function
WO1997036596A9 (en) Steroids as neurochemical initiators of change in human blood levels of lh or fsh
MXPA97002252A (en) New androstans to induce efectoshipotalami
EP0924219A2 (en) Novel estrenes for inducing hypothalamic effects
US6352980B1 (en) Estrenes for inducting hypothalamic effects
US5783571A (en) Method of altering hypothalamic function by nasal administration of estrene steroids
US5633392A (en) Estrenes for inducing hypothalamic effects
US6140316A (en) Estrene steroids as neurochemical initiators of change in human hypothalamic function and related pharmaceutical compositions
US20020103391A1 (en) Novel androstanes for inducing hypothalamic effects
AU691474C (en) Androstane steroids as neurochemical initiators of change inhuman hypothalamic function and related pharmaceutical compositions and methods
US20020143001A1 (en) Androstane steroids as neurochemical initiators of change in human hypothalamic function and related pharmaceutical compositions and methods
NZ330376A (en) Androstane steroid ligands as neurochemical initiators of change in human hypothalamic and autonomic function
MXPA99000885A (en) Steroids as neurochemical stimulants of the vomeronasal organ for mitigating symptoms of the pre-menstrual syndrome and ansie