HUT74809A - Plastic snap closure and method for its production - Google Patents

Description

A találmány tárgya rápattintható műanyag záróeszköz lényegében henger alakú torkolati résszel ellátott tartályokhoz, amelynek kupakfeneke és ehhez csatlakozó kupakfala van, amelynek belső felületén a kerület mentén kiálló, a tartály torkolatán lévő vastagodáson keresztül rápattintható rögzítőeszközök vannak elren10 dezve, amelyeknek radiális vastagsága a kupakfalnak egy gyűrű alakú rögzítő tartományában éri el maximális értékét. A találmány tárgya továbbá eljárás a rápattintható műanyag záróeszköz előállítására.

Az ilyen jellegű rápattintható műanyag záróeszközök olyan tartályok lezárására szolgálnak, amelyek lényegében hengeres torkolati részük külső oldalán körül15 futó vastagodással vannak ellátva. Az ilyen műanyag záróeszközök fő alkalmazási területe italt tartalmazó palackok, mint például sörösüvegek vagy ásványvizet tartalmazó üvegek, illetve palackok lezárása.

Az ilyen tartályok gyakran fémből való koronakupakokkal vannak lezárva, amelyeket alkalmas hajtogató berendezések segítségével helyeznek fel. Zárt tartály 20 esetén a hajtogatott kupakfal a tartály megvastagodásán nyúlik át. Az ilyen záróeszköz nyitása a kupakfal hagyományos kupakemelővel történő oldalirányú felhajlításával történik. Ez a kupakfal képlékeny deformálódásához vezet, ezért a fémből való koronakupak a tartály első ízben történő (első) nyitását követően már nem zár biztonságosan.

Az EP 21 036 lajstromszámú szabadalmi leírás ezért azt javasolja, hogy a fémből való koronakupak helyett műgyantából előállított zárókupakot alkalmazzanak, amely a tartály torkolatára rápattintható. A műgyantából való kupak erre a célra belső kerületén kiálló vállal van ellátva, amely zárt tartály esetén a tartály torkolatán lévő vastagodáson túlnyúlik és így a palackot tömören lezárja. A záróeszköz 30 nyitása ebben az esetben is hagyományos kupakemelő segítségével történik. Mivel a zárókupak rugalmas anyagból áll, ezért ez a fémből való koronakupakkal ellentétben a kupakfal képlékeny deformálása nélkül a tartály torkolatáról eltávolítható. A kupakfal a nyitási művelet során csupán rugalmasan tágul és ezt követően ismét eredeti alakját veszi fel. Ennek köszönhetően a zárókupak ismételten alkalmazható, és a záróeszköz által biztosított lezárási minőség többszöri nyitás és zárás után sem romlik.

A tartály tömör lezárására vonatkozó minőségi követelmények mellett a zá• · • · · • ·

-2rókupakkal szemben gyakran támasztják azt a követelményt is, hogy a tartály első ízben történő nyitását látható módon jelezzék és ezáltal bontásjelző funkciót is ellássanak. Ennek érdekében az EP 21 036 azt javasolja, hogy a kupakfal alsó tartományában csökkentett vastagsággal rendelkezzen, úgyhogy ezen a részen a tar5 tály nyitása során a kupakemelő markolófoga által deformálódik. Ezen deformálódás jelzi, hogy a tartályt már felnyitották. Ezen bontásjelző funkció minősége és megbízhatósága erősen függ az alkalmazott kupakemelő kialakításától. Keskeny markolófoggal ellátott kupakemelő, mint amilyent például a zsebkésekhez társított kupakemelők esetén alkalmaznak, a kupakfal alsó peremének jól észrevehető sé10 rülését idézi elő. A fémes koronakupakok nyitásához alkalmazott kupakemelők rendszerint viszont inkább szélesebb markolófoggal vannak ellátva, amelynek segítségével az EP 21 036 számú leírásban ismertetett műanyagkupak a tartályról úgy távolítható el, hogy ennek során a kupakfal észrevehető módon nem sérül meg. A kupakfal a markolófog által előidézett deformálódását követően, a nyitási fo15 lyamat után szinte eredeti állapotba juthat és így a bontásjelzés megbízhatóan nincs biztosítva.

A találmány révén megoldandó feladat, hogy az ismert rápattintható műanyag záróeszközök bontásjelző funkcióját javítsuk és olyan rápattintható műanyag záróeszközt hozzunk létre, amely az első ízben történő nyitást megbízhatóan és jól 20 felismerhetően jelzi.

A feladat megoldására lényegében henger alakú torkolati résszel ellátott tartályokhoz olyan rápattintható műanyag záróeszközt hoztunk létre, amelynek kupakfeneke és ehhez csatlakozó kupakfala van, amelynek belső felületén a kerület mentén kiálló, a tartály torkolatán lévő vastagodáson keresztül rápattintható rögzítőesz25 közök vannak elrendezve, amelyeknek radiális vastagsága a kupakfalnak egy gyűrű alakú rögzítő tartományában éri el maximális értékét, ahol a találmány szerint a rögzítő tartomány alatt függőlegesen elhelyezkedő gyengített zónák vannak kiképezve.

A feladat megoldására továbbá a találmány szerinti rápattintható műanyag 30 záróeszköz előállítására olyan eljárást hoztunk létre, amelynek során öntési eljárással kupakfenékkel, ehhez csatlakozó hengeres kupakfallal, valamint a kupakfal belső felületén a kerület mentén kiálló rögzítőeszközökkel ellátott záróeszközt állítunk elő és ezt követően a kupakfal alsó tartományában legalább három, hozzávetőlegesen függőlegesen elhelyezkedő gyengített zónát hozunk létre.

A feladat megoldására a találmány szerinti rápattintható műanyag záróeszköz előállítására olyan eljárást is létrehoztunk, amelynek során öntési eljárással ku• · · • ·

-3pakfenékkel és hengeres - belső felületén rögzítőeszközöket tartalmazó - kupakfallal ellátott záróeszközt hozunk létre, ahol a kupakfal alsó peremétől függőlegesen felfelé terjeszkedő, több réssel van ellátva, a réseket a kupakfal alakításával és/vagy műanyag betöltésével legalább részben ismét lezárjuk és ezáltal a rések tartományában a kupakfal gyengített zónáját hozzuk létre.

A kupakfal belső felületén kerület mentén kiálló, a tartály torkolatán lévő vastagodáson átpattintható rögzítőeszközök vannak elrendezve. Ezen rögzítőeszközök radiális vastagsága a kupakfalnak egy gyűrű alakú rögzítő tartományában maximális értékét éri el. Szerelés során a zárókupakot tengelyirányban a tartály torkolatára nyomjuk. Ennek során a kupakfal rugalmasan tágul és a zárókupak rögzítőeszközei a tartály torkolatán lévő megvastagodáson átcsúsznak. Mihelyt a gyűrű alakú rögzítő tartomány és ezáltal a rögzitőeszközök legvastagabb része a vastagodást legyőzte, a zárókupak a tartály torkolatára rápattan. A rögzítő tartomány alatt a kupakfal legalább három, a kerület mentén elosztva elrendezett, hozzávetőlegesen függőlegesen elhelyezkedő gyengített zónákkal van ellátva, amelyekben a kupakfal csökkentett szilárdsággal jellemezhető. Rendszerint a gyengített zónák a fal vastagságának legalább helyenkénti csökkentésével, például perforáció vagy függőlegesen elhelyezkedő bemélyedések, illetve bemetszések segítségével vannak kiképezve.

A zárókupaknak a tartály torkolatáról való eltávolítása érdekében az alsó kupakperemre emelőszerszámot kell ráhelyezni. A kupakfalra ennek során ható erő ahhoz vezet, hogy a kupakfal a gyengített zónák legalább egyikének tartományában beszakad. Ezen beszakadás miatt a kupakfal maradandó sérülést szenved, amely a zárókupak első ízben történő nyitását világosan felismerhetően jelzi.

A rápattintható műanyag záróeszköznek a tömör lezárásra vonatkozó minősége elsősorban a kupakfal belső felületén kiálló rögzítőeszközök szilárdságától függ. Annak érdekében, hogy a tartály első ízben történő nyitását követő, újbóli lezárása során a lezárás eredeti minőségét biztosítsuk, a kupakfal szilárdságának a gyűrű alakú rögzítő tartományban nem szabad csökkennie. A függőlegesen elhelyezkedő, gyengített zónák ezen okból kifolyólag a rögzítő tartomány alatt vannak elrendezve, úgyhogy a rögzítő tartomány szilárdsága még akkor sem csökken, ha a kupakfal egy vagy több gyengített zóna tartományában szétszakad, beszakad.

A rápattintható záróeszköz nyitásához előnyösen a fémből való koronakupakok nyitására szolgáló, hagyományos kupakemelőket alkalmazzuk, amelyeknek markolófoga egyoldalúan a kupakfalon fekszik fel. A kupakfalnak a rápattintható záróeszköz első ízben történő nyitása során mindenképpen szét kell szakadnia,

• · · • · · · ·

-4függetlenül attól, hogy a kupakemelőt a zárókupak kerületének melyik részére helyezzük. Ennek biztosítása érdekében legalább három, függőlegesen elhelyezkedő, gyengített zóna szükséges, amelyek a kerület mentén elosztva vannak elrendezve. Előnyös viszont, ha ennél nagyobb számú gyengített zónát alkalmazunk.

A legnagyobb erők a rápattintható záróeszköz nyitása során a kupakfal alsó peremén hatnak. A gyengített zónák tartományában történő beszakadást azzal segíthetjük elő, ha ezen gyengített zónák a kupakfal alsó pereméig terjednek.

A kupakfalnak a gyengített zónák tartományában történő beszakadása különösen akkor vehető jól észre, ha a kupakfal a gyengített zóna tartományában sima külső felülettel van ellátva. Ez például oly módon biztosítható, hogy a gyengített zónák a kupakfal belső felületén kiképzett bemetszések, bemélyedések által vannak kiképezve.

A kupakfal a gyengített zónák tartományában már kismértékű erő hatására is szétszakad. A bontásjelző funkció befolyásolása nélkül a rápattintható záróeszköz oly módon képezhető ki, hogy viszonylag kis erő kifejtésével a tartály torkolatáról eltávolítható. Egy előnyös kiviteli példa esetén rögzítőeszközökként több, a kupakfal belső felületén a kerület mentén elrendezett rögzítőelemeket alkalmazunk, amelyek egymástól távközök révén vannak elkülönítve. Ezen konfigurációnak a körülfutó rögzítő vastagodással szemben az az előnye, hogy a kupakfal az egymást követő (egymással szomszédos) rögzítőelemek közötti távközben rugalmasabb és flexibilisebb. Ezáltal a rápattintható záróeszköz leemeléséhez szükséges erőhatás csökkenthető.

Egy további javított kiviteli példa esetén a gyengített zónák az egymást követő rögzítőelemek közötti térközben vannak kiképezve. Ezáltal a gyengített zónák a kupakfal olyan tartományában helyezkednek el, amelynek belső felületén nincsenek rögzítőelemek. Mivel a rápattintható záróeszköz nyitása során ezen tartományok különösen erősen vannak megnyújtva, a kupakfal beszakadását az ebben a tartományban elrendezett, gyengített zónák elősegítik.

A rápattintható záróeszköz nyitásához előnyösen olyan kupakemelőt alkalmazunk, amelyet hagyományosan a fémből való koronakupakok eltávolítására is alkalmaznak. Az ilyen jellegű kupakemelők markolófoggal, amely a kerület egy helyén a kupakfal alsó pereme alá nyúlik, valamint a markolófoggal összekapcsolt támasztó felülettel vannak ellátva, ahol a támasztó felület a kupakfenék külső oldalán támaszkodik és ellentámasz-funkciót lát el. A markolófog és a támasztó felület közötti távolság a legtöbb kupakemelőnél a viszonylag lapos, fémből való koronakupakhoz van igazítva és rendszerint 12 és 15 mm közötti tartományba esik. A zá····· ·· · ·· • · · · · · • ·· ··· · · ··· • «····· ····· ·

-5 róeszköz, illetve zárókupak magassága ezért egy előnyös kiviteli példa esetén legfeljebb 12 mm-t tesz ki, úgyhogy a záróeszköz nyitásához az említett jellegű kupakemelő alkalmazható.

A kupakfal szilárdságával szemben különleges követelményeket támasztunk. Nyitás során a kupakfalnak a függőleges gyengített zóna tartományában be kell szakadnia. Ezt sugárirányban az alsó kupakperemre ható erőkkel érjük el. Ezzel szemben a kupakfal tengelyirányú összenyomása nemkívánatos, mivel a függőleges erőkomponenst elsősorban a zárókupak leemelésére kívánjuk hasznosítani. Annak érdekében, hogy a kupakfal tengelyirányú összenyomása minél kisebb mértékű legyen, a kupakfal előnyösen úgy van kiképezve, hogy külső felülete több, a kerület mentén elosztva elrendezett, sugárirányban kifelé álló bordával van ellátva. Ezen bordák a kupakfal tengelyirányú terhelhetőségét növelik. Mivel a kupakemelő által okozott terhelés az alsó kupakperemen a legnagyobb, a bordák előnyösen úgy vannak kiképezve, hogy az alsó kupakperemig terjednek. Ez egyben azt az előnyt biztosítja, hogy az alsó kupakperemen a kupakemelő markolófoga számára rendelkezésre álló támadási felület a bordák tartományában nagyobb. A bordáknak a kupakfalon való elrendezésével ezen bordák tartományában a falvastagságot növeljük meg. A függőleges gyengített zónák, amelyeknek tartományában a falvastagság minél kisebb kell, hogy legyen, ezért előnyösen az egymást követő bordák közötti térközben vannak elrendezve.

A kupakfal tengelyirányú terhelhetőségének növelését olyan kiviteli alakkal is elérhetjük, amelynél a kupakfalnak az alsó, gyengített zónákkal ellátott tartománya két koncentrikus gyűrű alakú elemből van kiképezve. A kupakfal ebben az esetben alsó, gyengített zónákkal ellátott tartományában egy belső támasztógyűrűből és egy, a támasztógyűrűt körülvevő, hozzá képest koncentrikusan elrendezett bontásjelző gyűrűből áll. A lényegében függőlegesen elhelyezkedő gyengített zónák ebben az esetben a külső bontásjelző gyűrűn vannak kiképezve. Ezáltal biztosítjuk, hogy az első ízben történő nyitás során elsődlegesen a külső bontásjelző gyűrű sérül meg, míg a stabilabb támasztógyűrű a kupakemelő emelőerőit veszi fel. A koncentrikus gyűrűk ezért előnyösen úgy vannak kiképezve, hogy csupán a külső, bontásjelző gyűrű rendelkezik gyengített zónákkal, míg a belső támasztógyűrű gyengített zónák által nincs gyengítve és ezért lényegesen nagyobb szilárdsággal jellemezhető.

Annak biztosítása érdekében, hogy a külső, bontásjelző gyűrű a záróeszköz első ízben történő nyitása során ténylegesen szétroncsolódjon, a rápattintható záróeszköz előnyösen úgy van kiképezve, hogy a bontásjelző gyűrű alul, a támasz• · · · ·

-6tógyűrű alsó peremén túlnyúlik. A gyengített zónák kialakításának a fentiekben ismertetett alapvető szempontjai arra az esetre is érvényesek, amikor a gyengített zónák a fentiekben leírt, bontásjelző gyűrűn vannak elrendezve. Ebben az esetben a gyengített zóna előnyösen a bontásjelző gyűrű belső felületén kiképzett bemélyedés, bemetszés révén van kiképezve, ahol a bontásjelző gyűrű a gyengített zónák tartományában sima külső felülettel van kiképezve. Ennek az az előnye, hogy a beszakadás kívülről azonnal felismerhetővé válik.

A bontásjelző gyűrű és a belső támasztógyűrű méretezése vonatkozásában ezen falelemek különböző funkcióit kell figyelembe venni. A méretarányok előnyösen úgy vannak megválasztva, hogy a bontásjelző gyűrű sugárirányú vastagsága kisebb, mint a támasztógyűrű sugárirányú vastagsága.

Az egyes falelemek közötti kapcsolat szintén különbözőképpen lehet kialakítva. Ezzel kapcsolatban a falelemek alatt három elemet értünk, éspedig a támasztógyűrűt, a támasztógyűrűt körülvevő bontásjelző gyűrűt és a kupakfal felső részét, amely ebben az összefüggésben harmadik gyűrű alakú elemet képez, és az alábbiakban falgyűrűnek nevezzük. A kapcsolatok (összeköttetések) kialakítása során ismét az egyes elemek funkcióját kell figyelembe venni. A támasztógyűrűnek a kupakemelő axiális irányba ható erőit a felső falgyűrűre (amelyen a rápattintható záróeszköz rögzítőelemei vannak elrendezve) kell átvinnie. A támasztógyűrűt ezért előnyösen a felső falgyűrű közvetlen meghosszabbításaként képezzük ki úgy, hogy a támasztógyűrű a felső falgyűrűvel együtt egy folyamatos falszakaszt képez. A támasztógyűrű és a falgyűrű átmérői természetesen kismértékben eltérhetnek egymástól, különösen a támasztógyűrű külső átmérője a falgyűrűéhez képest előnyösen kisebb, hogy a külső, bontásjelző gyűrű számára helyet biztosítsunk.

A külső, bontásjelző gyűrű azonos módon, mint a támasztógyűrű, szintén a kupakfal felső falgyűrűjével lehet összekapcsolva. Alternatív módon a bontásjelző gyűrű kizárólagosan nagyszámú rugalmas bordán keresztül a kupakfal maradék részével lehet összekapcsolva, ahol a nagyszámú rugalmas borda a kerület mentén elosztva van elrendezve. A „kupakfal maradék része” alatt a falgyűrűt és az ehhez csatlakozó támasztógyűrűt értjük. A bordák segítségével létrehozott kapcsolatnak köszönhetően a bontásjelző gyűrű sugárirányú mozgathatóságát tovább növeljük úgy, hogy ez a záróeszköznek a kupakemelő segítségével első ízben történő nyitása során könnyebben kifelé nyomódik és a függőleges gyengített zónák így gyorsabban elszakadnak.

Amennyiben a bontásjelző gyűrűt bordákon keresztül a kupakfal maradék részével kötjük össze, úgy ezen bordák járulékosan bontásjelző funkciót láthatnak el:

• · · · ·

-7az összekötő bordák ebben az esetben úgy vannak kiképezve, hogy az első ízben történő nyitás során néhány ilyen borda leszakad. A leszakadás biztosítása érdekében olyan bontásjelző gyűrűt kell alkalmazni, amelynek belső átmérője nagyobb, mint a kupakfal maradék részének legnagyobb külső átmérője. A bordák ebben az esetben előnyösen a bontásjelző gyűrű belső felülete és a támasztógyűrű külső felülete között vannak elrendezve.

A bontásjelző gyűrű leszakításához szükséges erőt a bordák száma és vastagsága határozza meg.

A gyengített zónák előnyösen úgy vannak kiképezve, hogy a kupakfal beszakadása különösen annak alsó tartományában jól felismerhető legyen. Egy, a fentiekben már említett kiviteli alak szerint a gyengített zóna előnyösen úgy van kiképezve, hogy a kupakfal sima külső felülettel van ellátva. A sima külső felületen a beszakadás különösen jól felismerhető. A kupakfal különösen könnyen akkor szakad be, ha a kupakfal a gyengített zóna felső tartományában van áttörve, úgyhogy az áttörések és a kupakfal alsó pereme között mindenkor egy-egy szétszakítható borda helyezkedik el. A borda tartományában szintén előnyös egy sima külső felület, mivel ebben az esetben a szakadás különösen jól felismerhetővé válik.

Egy különösen racionális és költségkímélő előállítás akkor válik lehetővé, ha a rápattintható záróeszköz egy darabban műanyagból van előállítva.

A rápattintható záróeszköznek a zárókupaknak a tartály torkolatára való rápattintásával történő, és a bevezetőben már említett első szerelési módja mellett más szerelési eljárások is alkalmazhatók, amelyeknél a zárókupakot a tartály torkolatára való ráhelyezését követően külső hőhatás alatt deformáljuk és végleges alakra hozzuk. Ezen deformálás például hő hatására zsugorodó műanyag alkalmazásával vagy külső erőhatás révén biztosítható. így például villamosán fűtött szerelőfogó alkalmazható, amely a kupakfalat a tartály torkolatára való ráhelyezését követően deformálja. A gyengített zónák is ilyen módon, utólagosan képezhetők ki.

A fentiekben leírt rápattintható záróeszköz előállítására szolgáló egyszerű eljárási változat abban áll, hogy a teljes rápattintható záróeszközt a függőlegesen elhelyezkedő gyengített zónákkal együtt egy munkamenetben öntsük ki. A kívánt gyengített zónák alakjától függően viszont előnyös lehet, ha a gyengített zónákat utólagosan rendezzük el. Ennek érdekében első lépésben öntési eljárás segítségével kupakfenékből, ehhez csatlakozó hengeres kupakfalból és a kupakfal belső felületén a kerület mentén kiálló rögzítőeszközökből álló záróeszközt állítunk elő, ezt követően egy további munkamenetben a kupakfal alsó tartományában legalább három, hozzávetőlegesen függőlegesen elhelyezkedő gyengített zónát képezünk ki.

-8A gyengített zónák kiképzése például vágószerszám segítségével vágással vagy marással történhet. Alternatív módon a gyengített zónák utólagos melegalakítás, illetve olvasztás segítségével például felmelegített szerszám alkalmazása révén is létrehozhatók. A gyengített zónák kialakítása a zárókupaknak a tartály torkolatára való ráhelyezése előtt vagy után valósítható meg.

Egy alternatív eljárás során a rápattintható záróeszköz előállításakor első lépésben öntési eljárás alkalmazásával zárókupakot készítünk, amelynek kupakfala több réssel van ellátva, amelyek a kupakfal alsó peremétől függőlegesen felfelé terjednek. Ezen réseket a kupakfal deformálása és/vagy műanyag betöltése révén legalább részben ismét lezárjuk, úgyhogy a rések tartományában a kupakfal gyengített zónája képződik. A résekbe töltött műanyag például folyékony vagy pasztaszerű ragasztó lehet, amely ezt követően szárad és kikeményedik. Hőre lágyuló műanyagot is alkalmazhatunk, amelyet felmelegített állapotban a résekbe töltünk, és amely lehűlése során megszilárdul. A réseknek a rápattintható záróeszköz szerelése során történő újbóli feltörését ezen kiviteli példa esetén azzal akadályozhatjuk meg, hogy a réseket csak a rápattintható záróeszköz szerelése után zárjuk le.

A találmányt az alábbiakban előnyös kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással részletesebben is ismertetjük, ahol a rajzon az

1. ábrán egy találmány szerinti rápattintható záróeszköz alulnézete, a

2. ábrán az 1. ábra A-A vonala mentén vett metszet, a

3. ábrán rápattintható záróeszközzel lezárt tartálytorkolat metszete ráhe- lyezett kupakemelővel, a

4. ábrán a 3. ábrán bemutatott elrendezés a rápattintható záróeszköz fel- emelése utáni állapotban, az

5. ábrán egy rápattintható záróeszköz perspektivikus képe első nyitás után, a

6. ábrán egy rápattintható záróeszköz oldalnézete, gyengített zónáknak egy előnyös kiviteli alakja esetén, a

7. ábrán tartálytorkolatra ráhelyezett rápattintható záróeszköz a kupakfal külső felületén elhelyezkedő, sugárirányban elálló bordákkal, a

8. ábrán a 7. ábrán bemutatott zárókupak alulnézete, a

9. ábrán egy rápattintható záróeszköz peremtartománya, amelynél a ku- pakfal az alsó tartományban támasztógyűrűből és bontásjelző gyűrűből áll, a

10. ábrán bordák révén a kupakfal maradék részével összekapcsolt bon- tásjelző gyűrűvel ellátott rápattintható záróeszköz, és a ·· ··* ·· ··· ······ ····· · • · · · · ·

11. ábrán a 10. ábra szerinti rápattintható záróeszköz alulnézete látható.

Az 1. ábrán egy találmány szerinti rápattintható záróeszköz alulnézete látható 1 kupakfenék belső felülete felé mutatóan. Az 1. ábra szerint 2 kupakfal belső felületén a kerület mentén elosztva több 3 rögzítőeszköz van elrendezve, amelyek felhelyezett rápattintható záróeszköz esetén a tartály torkolatán elrendezett vastagodás mögé nyúlnak. A 2 kupakfal belső felületén 13 bemélyedések, például bemetszések vannak elrendezve, amelyek függőlegesen elhelyezkedő 4 gyengített zónákat képeznek és az egymást követő 3 rögzítőeszközök közötti térközben helyezkednek el.

A 2. ábrán az 1. ábra szerinti rápattintható záróeszköz metszete látható, ahol a metszősík az 1. ábrán bejelölt A-A síkban fekszik. A 13 bemélyedések a 2 kupakfal belső felületén vannak kialakítva úgy, hogy a 2 kupakfal a 4 gyengített zónák tartományában sima 17 külső felülettel van ellátva. A 2 kupakfal beszakadása ezért kívülről jól felismerhető. A 13 bemélyedések a 2 kupakfal alsó 14 pereméig terjednek.

A 3. ábrán egy tartály torkolatának metszete látható ráhelyezett, rápattintható záróeszközzel. A 3 rögzítőeszközök a tartály torkolatán kiképzett 5 vastagodás mögé nyúlnak. A 3 rögzítőeszközök radiális vastagsága gyűrű alakú 6 rögzítő tartományban éri el 7 maximális értékét, így a 6 rögzítő tartomány a zárókupaknak a tartály torkolatára való rögzítése szempontjából lényeges szerepet játszik. A 2 kupakfalnak a gyűrű alakú 6 rögzítő tartományban való gyengítése az elérhető tömör lezárás minőségét erősen rontaná. Ezért a 13 bemélyedések által képzett 4 gyengített zónák a 2 kupakfal gyűrű alakú 6 rögzítő tartománya alatt vannak elrendezve.

A 3. ábrán ezenkívül 10 kupakemelő látható olyan helyzetben, amelyben a tartály nyitása érdekében a rápattintható záróeszközre van ráhelyezve. A 10 kupakemelő 9 markolófoga egy helyen a zárókupak alsó pereme alá nyúlik. A 9 markolófog a 10 kupakemelő 18 támasztó felületével van összekötve, amely az 1 kupakfenék külső oldalán támaszkodik. Mivel a hagyományos, fémből való koronakupakok nyitására alkalmas kupakemelőknél a 9 markolófog és a 18 támasztó felület közötti 19 távolság rendszerint 12 és 15 mm közötti tartományba esik, a rápattintható műanyag záróeszközök előnyösen szintén úgy vannak kiképezve, hogy 12 magasságuk legfeljebb 12 mm-t tesz ki. A továbbiakban egy kupakemelővel történő nyitás vonatkozásában előnyösnek bizonyult, ha a kupakfal belső felülete és a tartály nyakának külső felülete között 8 távolság van, úgyhogy a 10 kupakemelő 9 markolófoga lehetőleg minél jobban a kupakfal alsó pereme mögé nyúlhasson.

Amennyiben a 3. ábrán bejelölt 10 kupakemelőt 11 nyíl irányába mozgatjuk, • · · ··· ·· ·♦· • ······ ····· · ·« » ·· a ♦ <

- 10egyben a 9 markolófogat a kupakfal alsó oldala ellen nyomjuk, aminek következtében a rápattintható záróeszközt egyoldalúan a tartály torkolatától elemeljük. Egy ilyen állapotban lévő elrendezés a 4. ábrán látható. Azon a helyen, ahol a 9 markolófog a kupakfalon támaszkodik, ezt nyitás során kifelé nyomjuk. Ennek során a kupakfal a 9 markolófog közelében lévő 4 gyengített zónák tartományában szétszakad, úgyhogy a rápattintható záróeszköz első nyitása azonnal felismerhetővé vált. A 3. és 4. ábrán bemutatott kiviteli példa esetén a 10 kupakemelő 9 markolófoga a 2 kupakfalon éppen egy 4 gyengített zóna tartományán fekszik fel. A kupakfal a 4 gyengített zóna tartományában viszont olyan könnyen szétszakítható, hogy az ehhez legközelebb lévő 4 gyengített zóna tartományában szintén szétszakad, ha a 10 kupakemelő 9 markolófoga két, egymással szomszédos 4 gyengített zóna között középen támad.

Az 5. ábrán egy rápattintható záróeszköz perspektivikus képe látható első nyitás után. A 2 kupakfal két, függőleges 4a gyengített zóna tartományában fel van szakítva. Ez akkor fordul elő, ha a 10 kupakemelőt a zárókupak nyitása során ezen két 4a gyengített zóna közé helyezzük fel. A kupakfalon keletkezett hasadékok nem maradnak észrevétlenek és megbízható bontásjelző funkciót látnak el.

A 6. ábra egy rápattintható záróeszköz alternatív kiviteli alakjának oldalnézetét mutatja, amelynél a 2 kupakfal a gyengített zónák felső tartományában át van törve. A 15 áttörések alatt egy-egy szétszakítható 16 borda képződik. Ezen kiviteli alaknak az az előnye, hogy a kupakfal felszakítandó része a 16 bordára és ezáltal a kupakfal alsó peremtartományára koncentrálódik. Mivel a nyitás során fellépő terhelés a kupakfal alsó peremén a legnagyobb, a 16 bordák különösen gyorsan szakadnak el. Egy további javított kiviteli alak esetén a 16 bordák radiális vastagsága járulékosan csökkentve van. Ez előnyösen a kupakfal belső felületén létrehozott kiegészítő bemélyedés révén érhető el úgy, hogy a kupakfal a 16 bordák tartományában sima külső felülettel van ellátva.

A 7. ábra egy, a tartály torkolatára ráhelyezett rápattintható záróeszközt mutat, amelynek kupakfala több, a kerület mentén elosztva elrendezett és sugárirányban kifelé álló 20 bordával van ellátva. A 7. ábra bal felén a rápattintható záróeszköz külső nézete látható, míg az ábra jobb felén metszet van ábrázolva. A kupakfal külső felületén elhelyezkedő hosszúkás, hozzávetőlegesen függőleges 20 bordák segítségével axiális 27 irányban a kupakfal terhelhetőségét megnöveltük. Mivel a 20 bordák a kupakfal alsó pereméig terjednek, egyben a kupakemelő ráhelyezésére rendelkezésre álló támadó felületet is megnöveltük. Ez a 8. ábrán figyelhető meg, amelyen a 7. ábra szerinti zárókupak alulnézete látható. A függőlegesen elhe• · ·· ·

I * « ·· • ·« ··< ·«··· • ·«···· ···« · ·· · · · ·f*

-11 lyezkedő 4 gyengített zónák mindenkor két, egymással szomszédos 20 borda közötti térközben vannak elrendezve. A 4 gyengített zónák a kupakfal belső felületén létrehozott bemélyedések, bemetszések által vannak kiképezve. Az egymással szomszédos 20 bordák közötti térközben a kupakfal sima külső felülettel van ellátva, úgyhogy a gyengített zónák beszakadása kívülről könnyen felismerhetővé válik.

A 9. ábrán egy zárókupak peremtartományának metszete látható, ahol a kupakfal alsó, 4b gyengített zónákkal ellátott tartományában 21 támasztógyűrűből és egy, a 21 támasztógyűrűt körülvevő, vele koncentrikusan elrendezett 22 bontásjelző gyűrűből áll. A 4b gyengített zónák ebben az esetben a külső 22 bontásjelző gyűrűn vannak kiképezve. így ezek a 22 bontásjelző gyűrű belső felületén kiképzett 13a bemélyedések révén vannak oly módon kialakítva, hogy a 22 bontásjelző gyűrű a 4b gyengített zónák tartományában sima külső felülettel van ellátva és így a 4b gyengített zónák valamelyikének a beszakadása könnyen felismerhetővé válik. A 22 bontásjelző gyűrű alul a 21 támasztógyűrű alsó peremén túlnyúlik. Ezáltal elérjük, hogy a 22 bontásjelző gyűrű egy hagyományos kupakemelő által - amely rendszerint a 21 támasztógyűrű belső élén kapcsolódik (lásd 3. ábrát is) - is megfoghatóvá váljon. A 22 bontásjelző gyűrű radiális 24 vastagsága lényegesen kisebb, mint a 21 támasztógyűrű radiális 25 vastagsága. Ezáltal azon követelményt teljesítjük, miszerint a 22 bontásjelző gyűrűnek lehetőleg törhetőnek kell lennie, míg a belső 21 támasztógyűrűnek a kupakemelő által kifejtett emelőerőt át kell vinnie és ezáltal bizonyos szilárdsággal kell rendelkeznie.

Ezen rápattintható záróeszköz kupakfala a belső 21 támasztógyűrűn és a külső 22 bontásjelző gyűrűn kívül még egy felső faltartománnyal rendelkezik, amely lényegében szintén egy gyűrű alakú szakasz, amelyet a továbbiakban 26 falgyűrűnek nevezünk. A kupakfal tehát alapvetően három, gyűrű alakú elemből áll, amelyek egymással össze vannak kötve. A 9. ábrán látható 21 támasztógyűrű a felső 26 falgyűrű közvetlen folytatását képezi. A két, gyűrű alakú elem azonos belső átmérővel rendelkezik. A külső 22 bontásjelző gyűrű a belső 21 támasztógyűrűtől szintén gyűrű alakú 28 térköz által van szétválasztva. Amennyiben a teljes zárókupakot egy darabban műanyagból öntjük, úgy ezen gyűrű alakú 28 térköz gyártástechnikai okokból szükséges. A 26 falgyűrű külső átmérője alsó végén a 22 bontásjelző gyűrű külső átmérőjével egyenlő, úgyhogy a 22 bontásjelző gyűrűk szintén (ahogy a 21 támasztógyűrű) a homlokoldalon a felső 26 falgyűrűvel van összekapcsolva.

A 10. ábra egy további kiviteli alakot mutat, éspedig olyan rápattintható záró···

-12eszközt, amely 21a támasztógyűrűvel és 22a bontásjelző gyűrűvel van ellátva. Ebben az esetben a 22a bontásjelző gyűrű belső átmérője nagyobb, mint a kupakfal maradék részének legnagyobb külső átmérője. A 22a bontásjelző gyűrű kizárólag nagyszámú rugalmas 23 borda révén van a kupakfal maradék részével összekap5 csolva, ahol a nagyszámú rugalmas 23 borda a kerület mentén elosztva van elrendezve. A „kupakfal maradék része” kifejezés olyan összefoglaló elnevezés, amely magába foglalja a belső 21a támasztógyűrűt és a felső 26 falgyűrűt. A bemutatott kiviteli példa esetén a 23 bordák a 22a bontásjelző gyűrű belső felülete és a 21a támasztógyűrű külső felülete között vannak elrendezve.

A 11. ábra a 10. ábra szerinti rápattintható záróeszköz alulnézetét mutatja.

Figyelembe veendő, hogy ezen kiviteli példa esetén a 23 bordáknak és a 22a bontásjelző gyűrű 4c gyengített zónáinak száma azonos, ahol mindenkor két függőleges 4c gyengített zóna között egy-egy összekötő 23 borda van elrendezve.

Claims (19)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Rápattintható műanyag záróeszköz lényegében henger alakú torkolati résszel ellátott tartályokhoz, amelynek kupakfeneke és ehhez csatlakozó kupakfala van, amelynek belső felületén a kerület mentén kiálló, a tartály torkolatán lévő vastagodáson keresztül rápattintható rögzítőeszközök vannak elrendezve, amelyeknek radiális vastagsága a kupakfalnak egy gyűrű alakú rögzítő tartományában éri el maximális értékét, azzal jellemezve, hogy a rögzítő tartomány (6) alatt függőlegesen elhelyezkedő gyengített zónák (4) vannak kiképezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti műanyag záróeszköz, azzal jellemezve, hogy a gyengített zónák (4) a kupakfal (2) alsó pereméig (14) terjednek.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti műanyag záróeszköz, azzal jellemezve, hogy a gyengített zónák (4) a kupakfal (2) belső felületén kiképzett bemélyedések (13) révén vannak kiképezve és a kupakfal (2) a gyengített zónák (4) tartományában sima külső felülettel van ellátva.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti műanyag záróeszköz, azzal jellemezve, hogy a rögzítőeszközök (3) a kupakfal (2) belső felületén a kerület mentén elrendezett és egymástól távközök által különválasztott több rögzítőelem által vannak kiképezve.
5. 5. A 4. igénypont szerinti műanyag záróeszköz, azzal jellemezve, hogy a gyengített zónák (4) az egymást követő rögzítőeszközök (3) közötti térközben vannak elrendezve.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti műanyag záróeszköz, azzal jellemezve, hogy a kupakfal (2) a gyengített zónák (4) felső tartományában át van törve, ahol az áttörések (15) és a kupakfal alsó pereme között mindenkor szétszakítható borda (16) képződik.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti műanyag záróeszköz, azzal jellemezve, hogy a kupakfal (2) külső felülete a kerület mentén elosztva elrendezett, sugárirányban kifelé álló, több bordával (20) van ellátva, amelyek az alsó kupakperemig terjednek.
8. 8. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti műanyag záróeszköz, azzal jellemezve, hogy a kupakfal (2) alsó, gyengített zónákkal (4b, 4c) ellátott tartományában belső támasztógyűrűből (21) és egy, a támasztógyűrűt (21) körülvevő és hozzá képest koncentrikusan elrendezett bontásjelző gyűrűből (22) áll, ahol a gyengített zónák a bontásjelző gyűrűn (22) vannak elrendezve.
9. 9. A 8. igénypont szerinti műanyag záróeszköz, azzal jellemezve, hogy • · • · · ♦ · · • ·· ··· ·· ··· *·*··· ····· · • · · ·· · ··

   - 14a bontásjelző gyűrű (22) a támasztógyűrű (21) alsó peremén alul túlnyúlik.
10. 10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti műanyag záróeszköz, azzal jellemezve, hogy a gyengített zónák (4) a bontásjelző gyűrű (22) belső felületén kiképzett bemélyedések (13a) által vannak kiképezve, ahol a bontásjelző gyűrű (22)

    5 a gyengített zónák (4) tartományában sima külső felülettel (17a) van ellátva.
11. 11. A 8-10. igénypontok bármelyike szerinti műanyag záróeszköz, azzal jellemezve, hogy a bontásjelző gyűrű (22) radiális vastagsága (24) kisebb, mint a támasztógyűrű (21) radiális vastagsága (25).
12. 12. A 8-11. igénypontok bármelyike szerinti műanyag záróeszköz, azzal 10 jellemezve, hogy a bontásjelző gyűrű (22a) kizárólag nagyszámú, a kerület mentén elosztva elrendezett rugalmas bordák (23) révén van a kupakfal maradék részével összekötve.
13. 13. A 8-12. igénypontok bármelyike szerinti műanyag záróeszköz, azzal jellemezve, hogy a bontásjelző gyűrű (22a) belső átmérője nagyobb, mint a

    15 kupakfal maradék részének maximális külső átmérője.
14. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti műanyag záróeszköz, azzal jellemezve, hogy a kupak magassága (12) legfeljebb 12 mm és ezáltal fém-koronakupakok eltávolításához alkalmazható kupakemelő (10) által a tartály torkolatáról eltávolíthatóan van kiképezve.

    20
15. 15. Eljárás az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti rápattintható műanyag záróeszköz előállítására, azzal jellemezve, hogy öntési eljárással kupakfenékkel (1), ehhez csatlakozó hengeres kupakfallal (2), valamint a kupakfal (2) belső felületén a kerület mentén kiálló rögzítőeszközökkel (3) ellátott záróeszközt állítunk elő és ezt követően a kupakfal alsó tartományában legalább három, hozzávetőlege25 sen függőlegesen elhelyezkedő gyengített zónát hozunk létre.
16. 16. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a függőleges gyengített zónákat (4) vágószerszám segítségével vágással vagy marással és/vagy melegalakítással, illetve olvasztással hozzuk létre.
17. 17. Eljárás az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti rápattintható műanyag 30 záróeszköz előállítására, azzal jellemezve, hogy öntési eljárással kupakfenékkel (1) és hengeres - belső felületén rögzítőeszközöket tartalmazó - kupakfallal (2) ellátott záróeszközt hozunk létre, ahol a kupakfal alsó peremétől függőlegesen felfelé terjeszkedő, több réssel van ellátva, a réseket a kupakfal alakításával és/vagy műanyag betöltésével legalább részben ismét lezárjuk és ezáltal a rések tartomá-

    35 nyában a kupakfal gyengített zónáját hozzuk létre.
18. 18. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a réseket a • · • ·

    - 15záróeszköz felszerelését követően zárjuk.
19. 19. A 17. vagy 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rések lezárásához folyékony vagy pasztaszerű töltőanyagot töltünk a résekbe, amely meghatározott idő elteltével kikeményedik.