HUT73290A

HUT73290A - Polyester films and process for their preparation

Info

Publication number: HUT73290A
Application number: HU9501997A
Authority: HU
Inventors: Jean-Paul Benhayoun; Alain Marze; Bunot Melquioni
Original assignee: Rhone Poulenc Films
Priority date: 1994-07-01
Filing date: 1995-06-30
Publication date: 1996-07-29
Also published as: DE69516214T2; NO952630D0; CA2153088C; CN1133226A; HU9501997D0; EP0689926B1; CZ172195A3; ES2147273T3; US5776592A; ZA954880B; FR2721935B1; ATE191674T1; PL309419A1; SK85195A3; FR2721935A1; FI953254A0; FI953254A; NO952630L; DE69516214D1; EP0689926A1

Description

A találmány tárgya poliészter fólia, amelynek olyan tulajdonsága van, hogy alkalmas fedelezésre, különösen friss tejtermékek, mint például joghurtok, sajtok vagy desszertek fedelezésére.

Általában a joghurtokat és más tejtermékeket, mint például túrókat, nevezetesen a petits suisses vagy egyéb desszerteket edényekben, leggyakrabban polisztirénből lévő edényekben árulják. Ezeknek az edényeknek a fedelezése egyre gyakrabban történik vékony poliészter fólia alapú, rugalmas komplex fóliák segítségével, ellentétben a klasszikus alumíniumfóliákkal. Az alkalmazott komplex fóliák között gyakran találhatók olyan poliészter fólia-szerkezetek, (esetleg fémréteggel bevontak), amelyek egyrészt nyomtatható papírral vannak burkolva, másrészt lezárható, lehántható lakkal vannak bevonva.

Ezeknek a fedeleknek azonkívül, hogy mutatós végső megjelenésüknek kell lenniük, különböző jellemzőket kell kielégíteniük az alkalmazás, az élelmiszerek védelme és a felhasználó által könnyen nyithatóság tekintetében. Ezek a jellemzők a megjelenés érdekében a papírra való nyomtatásból, a lezáráshoz szükséges erő létrehozásához a hőre történő lezárásból, és a szakítószilárdsághoz szükséges poliészter fóliából adódnak.

A termékek kondicionálásának elve ebben az alkalmazási típusban olyan, hogy a fedél lehántolása az átlók irányában történjen, azaz a fólia teljes kiszereléséhez képest +45°- 45°-ban. Szükséges tehát, hogy a fedél ilymódon nyitható legyen anélkül, hogy elszakadna. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez nem érhető el rendszeresen azoknak a poliészter fóliáknak az esetében, amelyeknek az ebben az alkalmazásban szokásos vastagsága van és a leggyakrabban alkalmazott eljárásokkal vannak iparilag előállítva. Valójában az bizonyosodott be, hogy általában az ipari fóliák esetében, amelyeknek teljes szélessége több méter, csak a középső rész felel meg a kívánt jellemzőknek, míg az oldalsó

II részek, amelyek általában a fólia teljes szélességének közel 70%-át képezik, erre a felhasználásra nem alkalmasak. Ez természetesen a fóliák gyártásának komplex szemléletét vonja maga után, miután az egyik részét kereskedelmi forgalomba lehet bocsátani fedelekként, míg a másik, jelentősebb részét más felhasználásra kell igénybevenni. Meg kell jegyezni, hogy a fedelezésre felhasználható relatív mennyiségek és a más felhasználásra alkalmas relatív mennyiségek nem felelnek meg rendszeresen a különböző minőségű fóliákból rendelkezésre álló mennyiségeknek.

Kívánatos tehát, hogy egyrészt a fedelezésre alkalmas fóliákat már gyártásuk során a jól meghatározott tulajdonságokra vonatkozó intézkedésekkel jellemezzük, másrészt elsődleges módon növeljük a poliészter fólia gyártására való adott eljárásnál annak a fóliának a százalékos arányát, amely ennek az előirányzott alkalmazásnak megfelel.

A találmány feladata ezeknek a problémáknak a megoldása.

A találmány tárgyát képezik tehát olyan poliészter fóliák, amelyeknek vastagsága 5-30 mikrométer, és amelyeket az jellemez, hogy a következő tulajdonságokkal rendelkeznek:

- 50%-kal egyenlő vagy annál nagyobb kristályosság,

- sík kettős sugártörés ΔΡ < 0,160,

- szakítószilárdság hosszanti irányban (RRMD) és az átlók irányában a két szakítószilárdság közül a kisebb (±45° a hosszanti irányhoz képest) (RR45), mint pl.: (RRMD) + (RR45) < 40 kg/mm²(392,4 MPa),

- szakadónyúlás hosszanti irányban (ARMD) és az átlók irányában a két szakadónyúlás közül az erősebb (±45° a hosszanti irányhoz képest) (AR45) mint pl.: (ARMD) + (AR45) > 290% és amelyek megfelelnek a következőkben leírt alkalmassági vizsgálatnak.

Az alkalmazott vizsgálatok, amelyekkel a fóliák alkalmasságát kívánjuk megállapítani a fedelezéshez való felhasználáshoz, a szakmában jól ismert gyakorlaton alapulnak. Minden esetben arról van szó, hogy utánozni kívánjuk a il

-3valóságos használatot, amennyiben egy két átlós irányban hővel lezárható, komplex papír-fólia, poliészter-lakk fedél felnyitást hozunk létre, egy polisztirén lapon, vagy a minták egyszerű lineáris lezárásával, vagy pedig egy olyan lezárással, amely a lezárandó edényt reprodukálja, vagy pedig valódi edények gépi úton való lezárásával.

A találmánynál alkalmazott alkalmassági vizsgálat az előzőekben elmondott vizsgálatok első kategóriájába tartozik. A vizsgálat a következő módon megy végbe.

A többrétegű egységet a következőképpen valósítjuk meg: A poliészter fóliát meztelenül vagy fémmel bevonva, egyik felületén papírral (45 g/m² -os), majd a másik felületén hő hatására záró lakkal vonjuk be.

A vizsgálatot többrétegű poliészter/papírból lévő négyszögletes mintadarabokon végeztük, amelyeknek mind azonos méretük volt.

A lezárást egy lezáró vassal végeztük, amely egy meleg felső pofából áll, amelyen 2-3 mm átmérőjű rúd van és egy meleg alsó sík pofából áll. A lezárás hőmérséklete 200°C nagyságrendű, a nyomóerő 2,5 kg/cm² nagyságrendű (245 KPa) és a lezárás időtartama 1 másodperc.

A többrétegű poliészter/papír a rúd oldalán, a polisztirén pedig a sík pofa oldalán helyezkedik el.

Mindegyik mintadarabon a PET/papír egységet a polisztirén tartóra hegesztjük. Megvárjuk a minta teljes lehűlését, mielőtt a fedél lehúzását utánoznánk olymódon, hogy kézzel húzóerőt fejtünk ki a poliészter/papír egységre, hogy azt a polisztirén lapról leszakítsuk.

A lezárás erői általában 500-800 g/cm² (49-78,5 KPa) között vannak. A vizsgálat eredménye függ a poliészter/papír egység leszakítási számától, a tíz minta fedél-eltávolítási művelete alatt. Általában a poliészter/papír egység fedelét el kell tudni távolítani anélkül, hogy elszakadna.

Abban az esetben, ha nem jön létre egynél több elszakadás tíz minta esetében, akkor a vizsgálat eredményét jónak tekinthetjük.

·· 9··

-4Abban az esetben, ha két vagy három elszakadás jön létre tíz minta esetében, akkor a vizsgálat eredménye közepesnek tekinthető.

Három elszakadás felett a vizsgálat eredménye rossznak tekintendő.

A találmány szerinti fóliák kielégítőnek tekinthetők a vizsgálat szerint, ha a vizsgálat eredménye jó vagy közepes, és rendkívül jónak, ha az eredmény jó.

A találmány szerinti fóliák alávethetők egy szabványos szakítási vizsgálatnak is, az ELMENDORF módszer szerint - ISO 6383/2 szabvány -1983(F).

Ennél a vizsgálatnál szakítószilárdsági méréseket végzünk az előzőekben meghatározott két átlós irányban (±45° a hosszanti irányhoz képest). A kapott kritérium az egyik átlós irányban mért szakítószilárdság és a másik átlós irányban mért szakítószilárdság közötti különbség abszolút értéke (ARD45).

A találmány szerinti fóliák ennél a vizsgálatnál 6,55 Newton/mm-rel, előnyösen 5,7 Newton/mm-rel egyenlő vagy annál kisebb ARD45 értéket mutatnak.

A ΔΡ sík kettős sugártörést a (n₁+n₂) / 2- n₃ viszony jelenti, ahol n_b n₂ és n₃ a fénytörési mutatókat jelentik a fólián mérve, ni a legnagyobb fénytörési mutató a fólia síkjában, n₂ a legkisebb fénytörési mutató a fólia síkjában, n₃pedig a fólia síkjára merőlegesen mért fénytörési mutató.

Az n₁₍ n₂ és n₃ fénytörési mutatókat ABBÉ refraktométer segítségével mértük, R.J. Samuels módszere szerinti, amely a J. Appl. Polymer Sci. Vol. 26. (1981) 1383-1412 oldalain van leírva.

A kristályosság meghatározása:

- a minták d sűrűsége az átlagos n= (ni+n₂+n₃) / 3 mutatóból számítható

A.J. De Vries, C. Bonnebat et J. Beautemps *J. Polym. Sci., Polym. Phys. Edn 58. kötet (1977) 109. oldal képlete szerint:

d = 4,028 (n²-1)/(n²+2);

- ha kétfázisos modellt veszünk figyelembe, amelynél d_a az amorf fázis sűrű« « ·* ··«· • · ··· ··« íl

-5sége és d_c a kristályos fázis sűrűsége, akkor az X kristályosság az alábbi képlettel számítható:

X = (d-d.) / (d_c-d.);

a jelen szövegben és a példákban a d,-ra és d_c-re felvett értékek 1,335 ill.

1,455, amelyek az irodalomban a legtöbbet alkalmazott értékek (R. Daubeny, C.W. Bunn, C.J. Brown, Proc. Roy. Soc. London, 226, 531 -1954).

A szakítószilárdság és a szakadónyúlásra vonatkozó méréseket az ASTM D-882 C7 szabvány szerint végeztük.

Előnyösen a találmány szerinti fóliák, - úgy amint azokat az előzőekben meghatároztuk - hosszanti irányban (RRMD) szakítószilárdságot mutatnak, és az átlók irányában a két szakítószilárdság közül a kisebb (RR 45), mint pl. (RRMD) + (RR45) < 36 kg/mm² (353,2 MPa), és a szakadónyúlás a hosszanti irányban (ARMD) és átlók irányában a két szakadónyúlás közül az erősebb (AR45), mint pl. (ARMD) + (AR45) > 320%.

Általában a hosszanti irányban való szakítószilárdság (RRMD) és az átlók irányába eső két szakítószilárdság közül a gyengébb (RR45) olyan mint pl.: (RRMD) + (RR45) > 25 kg/mm² (245,2 MPa) és a hosszanti irányba eső szakadónyúlás és az átlók irányában való szakadómegnyúlás közül az erősebb (AR45) olyan mint pl.: (ARMD) + (AR45) < 420%.

Előnyösen a találmány szerinti fóliák kristályossága 52%-kal egyenlő vagy annál nagyobb.

A találmány további tárgyát képezik olyan fóliák, különösen ipari fóliák, amelyek szélességüknek legalább 50%-án, előnyösen legalább 60%-án az előzőekben meghatározott jellemzőkkel rendelkeznek.

A találmány szerinti fóliák egy másik jellemzője, amelyet a szélesség közepén lehet alkalmazni, abban áll, hogy a fénytörési mutató a hosszanti irányban (gép irányában) n_MD, keresztirányban n_TD, és a fólia síkjára merőleges • · · « · k ··· ··· « ** · • · · te ♦· »·· · lí

-6irányban n_z olyan, hogy a következő összefüggéseknek felel meg:

Δη₁₂/ΔΡ> 0,200 (1)

Δη₂.3 + ΔΡ < 0,304 (2) * Δπι,₂ az (1) összefüggésben az n< és n₂ mutatók közötti különbséget mutatja, * Δη_{2 3} a (2) összefüggésben az n₂ és n₃ mutató közötti különbséget mutatja.

n_b n₂ és n₃ az n_TD. n_Mo és n_z -nek felelnek meg, amikor a mutatókat a szélesség közepében mérjük.

A leggyakrabban alkalmazott esetekben a találmány szerinti fóliák vastagsága előnyösen 8-15 mikrométer.

A találmány szerinti fóliákat alkotó poliészter olyan poliészter lehet, amelyet általában használnak a biorientált félkristályos fóliák előállításánál. A fóliaképző lineáris poliészterekről van szó, amelyek orientálással kristályosíthatok, és amelyeket szokásos módon lehet előállítani, egy vagy több aromás dikarbonsavból vagy azok származékaiból (például rövid szénláncú alifás alkoholokkal alkotott észtereikből vagy halogenideikből) és egy vagy több alifás glikolból. Az aromás savak közül példaként megemlíthetjük a ftálsavat, a tereftálsavat, az izoftálsavat, a naftalin-2,5-dikarbonsavat és a naftalin-2,6dikarbonsavat. Ezeket a savakat alkalmazhatjuk kis mennyiségű egy vagy több alifás vagy cikloalifás dikarbonsavval, például adipinsavval, azelainsavval, hexahidrotereftálsavval együtt. Az alifás diolok közül példaként megemlíthetjük az etilénglikolt, az 1,3-propándiolt és az 1,4-butándiolt. Ezeket a diolokat alkalmazhatjuk egy vagy több kevés szénatomszámú alifás diollal (például neopentilglikollal) vagy cikloalifás diollal (például ciklohexándimetanollal) együtt.

A kristályosítható fóliaképző poliészterek közül előnyösek az alkiléndiolpolitereftalátok, különösen előnyösek az etilénglikol-politereftalát (PÉT) vagy az • · ·

-71,4-butándiol-politereftalát, valamint a legalább 80 mol% alkilénglikol-tereftalát csoportot tartalmazó kopoliészterek.

A fóliát alkotó poliészter tartalmazhat egy vagy több olyan inért töltőanyagot, amely a fólia megfelelő csúszóképességét biztosítja. Az ilyen töltőanyagok általában szervetlen töltőanyagok, példaként a következőket említjük: szilíciumdioxid, titán-dioxid, cirkónium-dioxid, alumínium-oxid, szilícium-dioxid-alumínium-oxid keveréke, szilikátok, kálciumkarbonát, báriumszulfát. Ezek a töltőanyagok állhatnak polimer részecskékből is.

A töltőanyagok középső átmérője általában 1-10 mikrométer és előnyösen 1-5 mikrométer.

A fólia töltőanyag-tartalma szokásosan 0,02 súly% és 1 súly% között van a poliészter súlyához viszonyítva.

A találmány tárgya továbbá egy eljárás biaxiálisan nyújtott poliészter fólia előállítására, amelynek vastagsága 5-30 mikrométer, és amely kielégíti az előzőekben leírt alkalmassági vizsgálatot és az előzőekben megadott tulajdonságokkal rendelkezik, és amelyet az jellemez, hogy az alkalmazott poliészternek a viszkozitási mutatója 1,2-diklór-benzol 50/50 tömeg%-os elegyében mérve az ISO 1628-5 szabvány szerint, 55 ml/g és 75 ml/g közötti érték és hogy a fóliát biaxiálisan nyújtjuk egy sík nyújtási arányban, amely kisebb vagy egyenlő 13-al és hővel rögzítjük egy hőmérsékleten, amely nagyobb vagy egyenlő 227°C -kai.

Előnyösen a sík nyújtás mértéke kisebb vagy egyenlő 12-vel és a fólia hővel való rögzítése a biaxiális nyújtás után 235-260°C-on megy végbe, néhány másodperc időtartamig. A sík nyújtás aránya a fólia egyik irányban való nyújtás arányának és az erre merőleges irányban való nyújtás arányának az eredménye, azaz a hosszanti nyújtás arány és a keresztirányú nyújtás arány eredménye, bármilyen legyen is ezeknek a nyújtásoknak az egymás utáni sorrendje: biaxiális nyújtás normál sorrendben, először hosszában majd keresztirányban, vagy fordítva, nyújtás keresztirányban, majd hosszirányban.

-8A sík nyújtás arányát előnyösen hosszanti irányban 2,0-4,0 nyújtás aránnyal és keresztirányban 3,0-5,0 nyújtás aránnyal kapjuk.

Még előnyösebben az alkalmazott hosszanti nyújtás aránya 2,5-3,5 és az alkalmazott keresztirányú nyújtás aránya 3,5-4,5.

Általában a sík nyújtás aránya egyenlő vagy nagyobb mint 6.

Megállapítottuk, hogy egy politereftalát etilén-glikol, amelynek viszkozitási mutatója az előzőekben megadott szabványok szerint 58 ml/g és 70 ml/g között van, rendkívül jól alkalmazható egy olyan fólia létrehozásához, amelynek a fedelezéshez szükséges tulajdonságai vannak.

Az előbb ismertetett paraméterek megválasztásán kívül, ami a sík nyújtás mértékét a poliészter viszkozitási mutatóját, a hőrögzítés hőmérsékletét illeti, a fólia előállításának módszerei olyanok, mint amilyeneket általában a poliészter fóliák ezen típusánál, a csomagolás területén alkalmazunk.

A találmányt részletesebben a példák kapcsán ismertetjük.

1-4. példák és A, B, C összehasonlító vizsgálatok

A példákban politereftalát etilén-glikolt (PÉT) alkalmazunk, amelynek viszkozitási mutatója (az előzőekben megadott szabványok szerint mérve) 67 ml/g, üveges átalakulási hőmérséklete (Tg) 80°C (20°C/perc-en egy DUPONT 1090 differenciál termoanalízis berendezésen mérve), a kristályosodási hőmérséklet (Te) 170°C (ugyanolyan körülmények között mérve mint a Tg), és 0,1 súly% töltőanyagot tartalmazva, amely szilíciumdioxid részecskékből áll, amelyeknek középső átmérője 3,5 μηη.

A PET-et olvadt állapotban egy réses szálképzőn keresztül vastag fólia alakjában extrudáljuk, amelyet 20°C-on hútünk úgy, hogy egy hútődobra rögzítjük elektrosztatikusán, hogy így egy amorf fóliát képezzünk. Az így kapott amorf fóliát ezt követően hosszanti nyújtásnak vetjük alá egy lassú hengeren, 110°C hőmérsékleten az 1. táblázatban megadott mértékben (EL mérték), majd ezt követően egy gyors hengeren való átvezetés révén, 20°C-on. Az így egyszeresen • · ·

Γ

-9nyújtott fóliát egy keresztirányú nyújtásnak vetjük alá 125°C-on az 1. táblázatban megadott mértékben (ET mérték).

A két irányban nyújtott fóliát, amelynek 12 pm vastagsága van, ezután hőrögzítésnek vetjük alá az 1. táblázatban megadott hőmérsékleten.

A fénytörési mutatók, a szakadónyúlás és a szakítószilárdság mérését úgy végezzük, ahogyan azt az előzőekben leírtuk.

Végül a fóliákat egy alkalmassági vizsgálatnak és egy ELMENDORF szakítási vizsgálatnak vetjük alá, ugyancsak az előzőekben leírtak szerint.

Az 1. táblázat a fóliák nyújtási arányát, (PL arány a sík nyújtás arány esetében), és az alkalmazott hőrögzítés hőmérsékletét (Hő) mutatja.

A 2. táblázat a fénytörési mutatókat, az (1) és (2) összefüggések alkalmazásából adódó értékeket, valamint az alkalmassági vizsgálat eredményeit mutatja.

A 3. táblázat a ΔΡ értékeket, az alkalmazott poliészter kristályosítási értékét (X%), a megnyúlási értékeket szakadásnál (ARMD és AR45), a szakítószilárdságot (RRMD és RR45 kg/mm² és zárójelben MPa) és az alkalmassági vizsgálat eredményét (kielégítő = igen, nem kielégítő = nem), valamint ÁRD45 értéket N/mm-ben, mutatja.

• · · ·

1. Táblázat '

Példák	EL	ET	PL·	°C
1. Példa	3.0	-3,8	11.4	235
2. Példa	3.0	3.8	11.4	240
3. Példa	3.1	3.8	11.8	230
4. Példa	3,0	3.8	11.4	230
A vizsgálat	3,2	3,8	12,2	225
B vizsgálat	3.1	3,8	11.8	225
C vizsgálat	3,45	4,15	14,3	237

2. Táblázat

Példák	^ητη (ⁿl)	^ηΜΠ (ⁿ?)	n? (n₃)	(1) össze; függés	(2) összefűzne?	vizsgálat
1. Példa	1,6785	1,6380	1,5025	0,259	0,2913	igen
2. Példa	1,6793	1,6342	1,5041	0,295	0,2826	igen
3. Példa	1,6760	1,6420	1,4991	0,212	0,3029	igen
4. Példa	1,6764	1,6404	1,5010	0,228	0,2964	igen
A vizsgálat	1,6709	1,6470	1,4977	0,148	0,3103	nem
B vizsgát	1,6737	1,6435	1,4985	0,188	0,3055	nem
C vizsgálat	1,6746	1,6472	1,4979	0,167	0,3120	nem

Táblázat

in p <y E Ο E CE 7	cn	3,1	m	6,2	7,85	6,05	6’9
Vizsgálat	c aj M • A	c 0J ÖO • A	c 0J Ö0 • A	igen	nem	nem	nem
ARMD +AR45	355 %	360 %	295 %	317%	287 %	285 %	283 %
in T cr <	195 % l	180 %	146 %	156 %	141 %	144 %	151 %
ARMD	160 %	180%	149 %	161 %	146 %	141 %	132 %
Q in 2 cr ₊	33,8 (331,6)	32,7 (320,8)	38,6 (378,6)	39,2 (384,6)	43,5 (426,7)	40,8 (400,3)	42,2 (414,0)
RR45	16,3 I (159,9)	16,5 (161,9)	19,9 (195,2)	20,2 (198,2)	22,1 (216,8)	21,2 (208,0)	21,5 (210,9)
Q S cr cr	¹	16,2 (158,9):	18.7 (183,4)	19,0 (186,4)	21,4 (209,9)	19,6 (192,3)	T og CM g
X %	53,5	52.6	52,4	52.7	51,4	51.5	53,9
ΔΡ	0,1558	0,1526	0,1599	0,1574	0,1613	0,1601	t 0,163
Példák	Ό - 1“^ ^K<1) cu I—1	2.Példa	CU Ό ,—I 'Φ CU co	tQ Ό rA vQ) Pu	Í <	j CQ	1 o

• ·· · ···«

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Poliészter fólia, amelynek 5-3 mikrométer vastagsága van, azzal jellemezve, hogy a következő tulajdonságokkal rendelkezik:

- 50%-kal egyenlő vagy annál nagyobb kristályosság,

- sík kettős sugártörés ΔΡ < 0,160,

- szakítószilárdság hosszanti irányban (RRMD) és az átlók irányában a két szakítószilárdság közül a kisebb (±45° a hosszanti irányhoz képest (RR45), mint pl.: (RRMD) + (RR45) < 40 kg/mm²(392,4 MPa),

- szakadónyúlás hosszanti irányban (ARMD) és az átlók irányában a két szakadónyúlás közül az erősebb (±45° a hosszanti irányhoz képest) (AR45) mint pl.: (ARMD) + (AR45) > 290%, és amennyiben megfelel a következőkben leírt alkalmassági vizsgálatnak.
2. Az 1. igénypont szerinti fólia, azzal jellemezve, hogy az ELMENDORF vizsgálatnál az egyik átlós irányban mért szakítószilárdság és a másik átlós irányban mért szakítószilárdság közötti különbség abszolút értéke (ARD45) kisebb vagy egyenlő 6,55 Newton/mm-rel és előnyösen kisebb vagy egyenlő 5,7 Newton/mm-rel.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti fólia, azzal jellemezve, hogy a szakítószilárdság a hosszanti irányban (RRMD) és az átlók irányában a két szakítószilárdság közül a kisebb (RR45), mint pl. (RRMD) + (RR45) < 36 kg/mm² (353,2 MPa) és a szakadónyúlás a hosszanti irányban (ARMD) és az átlók irányában a két szakadónyúlás közül az erősebb (AR45), mint pl. (ARMD) + (AR45) > 320%.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti fólia, azzal jellemezve, hogy a szakítószilárdság a hosszanti irányban (RRMD) és az átlók irányában a két szakítószilárdság közül a kisebb (RR45), mint pl. (RRMD) + (RR45) > 25 kg/mm² (245,2 MPa) és a szakadónyúlás a hosszanti irányban (ARMD) és az • ·

-13átlók irányában a két szakadónyúlás közül az erősebb (AR45), mint pl.

(ARMD) + (AR45) < 420%.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti fólia, azzal jellemezve, hogy a kristályosság mértéke 52% vagy annál nagyobb.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti fólia, azzal jellemezve, hogy a poliészter alkiléndiol-politereftalát, előnyösen étilénglikol-politereftalát vagy

1,4-butándiol-politereftalát vagy legalább 80 mol% alkilénglikol-tereftalát-csoportot tartalmazó kopoliészter.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti fólia, azzal jellemezve, hogy a szélesség közepében a fénytörési mutatók hosszanti irányban (gép iránya) n_MD, keresztirányban n_TD és a fóliára merőleges irányban n_z, a következő összefüggéseknek felelnek meg:

Δη₁₂/ΔΡ > 0,200 (1)

Δη₂.3 + ΔΡ < 0,304 (2)

- An₁₂az (1) összefüggésben az n₍ és n₂ mutatók közötti különbséget mutatja,

- Δη_{2 3} a (2) összefüggésben az n₂ és n₃ mutató közötti különbséget mutatja.

ni, n₂ és n₃ az n_TD. n_MD és n_z-nek felelnek meg, amikor a mutatókat a szélesség közepében mérjük.
8. Eljárás az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti fólia előállítására, azzal jellemezve, hogy az alkalmazott poliészter viszkozitási mutatója az ISO 1628-5 szabvány szerint mérve 55 ml/g és 75 ml/g között van és hogy a fóliát biaxiálisan nyújtjuk egy sík nyújtási arányban, amely kisebb vagy egyenlő 13-al és hogy hővel rögzítjük egy hőmérsékleten, amely nagyobb vagy egyenlő 227°Ckal.
9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sík nyújtás mértéke kisebb vagy egyenlő 12-vel.
10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a megfelelő sík nyújtást 2,0-4,0 mértékű hosszanti nyújtással, előnyösen 2,5-3,5 mértékű hosszanti nyújtással valósítjuk meg.
11. A 8-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a megfelelő sík nyújtást 3,0-5,0 mértékű keresztirányú nyújtással, előnyösen 3,5-4,5 mértékű keresztirányú nyújtással valósítjuk meg.
12. A 8-11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fólia hőrögzítését a kétirányú nyújtás után 235-260°C-on végezzük, néhány másodperc időtartamig.
13. A 7-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy poliészterként olyan etilénglikol-politereftalátot alkalmazunk, amelynek viszkozitási mutatója 58 ml/g és 70 ml/g között van.