HUT70735A - Radio telephone system using voice/data signal - Google Patents

Description

A cellás rádiótelefon rendszerekben a modulált adatok átvitelének szakemberek számára széles körben jól ismert nehézségeit először akkor sikerült elfogadható határok közé szorítani, amikor megfelelő és jól használható cellás adatmodemeket fejlesztettek ki, például jelen szabadalmi bejelentés bejelentője birtokában lévő kutatási eredmények segítségével. Ilyen korai cellás adatmodemet ismertet az US 4 697 281 számú szabadalmi leírás (jelenleg US RE 34034), amely ugyancsak jelen szabadalmi bejelentés bejelentőjének tulajdonát képezi. A fejlettebb cellás modemrendszerek fejlődését például az US 5 127 041 számú szabadalmi leírásban ismertetett megoldás alapján követhetjük nyomon, továbbá a jelenleg függő US 07/863 568 számú szabadalmi bejelentés anyagából, melyek ugyancsak jelen szabadalmi bejelentés bejelentőjének tulajdonát képezik.

A cellás rádiótelefon modemek, a hagyományos vezetéken át kommunikáló modemektől való megkülönböztetésképpen egyéni protokollt és működési jellemzőket tartalmaznak, amelyek hatékonyan kompenzálják a cellás rádiókömyezet különféle jellemzőit. így például a vivőjel megszűnése esetén megnövekedett bontási késleltetéssel, dinamikusan méretezhető csomagméretekkel jellemezhető csomagolt adatátvitellel, hatékony hibajavító algoritmusok használatával, melyek mindegyik külön-külön is javítja a kapcsolat minőségét és az adatátvitel mennyiségét a cellás adat összeköttetések területén. Ezek a javítások tették lehetővé illetve használhatóvá például, hogy modulált számítógép adatokat vagy telefax adatokat továbbíthassunk cellás telefonok segítségével.

Egy másik rádiós adatátviteli rendszer, amelyet angolul Cellular Digital Packet Data (CDPD) rendszernek neveznek, a cellás rádiótelefon rendszer egy további részét képezően nagyszámú cellás hordozóval tűnik ki és kifejlesztés alatt áll. Ezt a rendszert az 1992. május 22-én megjelent CDPD System Overview című közlemény ismerteti részletesen. A CDPD rendszer cellás rádiófrekvenciákat alkalmaz, és olyan modemeket használ, amelyek legtöbb fontos tekintetben hasonlóak a fent leírt cellás rádiótelefon modemekhez. A rendszer úgy van megtervezve, hogy rendszeren adatokat továbbító felhasználók minden egyes továbbított adatcsomagért fizetnek. Mivel a rendszerben csupán adattovábbítás folyik, nincs szükség egyidejű kétirányú kommunikációs összeköttetésre. Ez a CDPD rendszer számos szempontból kevésbé tűnik előnyösnek, mint a mobil adatkommunikáció céljára használt cellás telefonhálózatok. Először, a CDPD rendszer párhuzamos cellás hálózat kialakítását, felépítését teszi szükségessé, beleértve az igen költséges járulékos adó-vevő berendezéseket és jelfeldolgozó hardvert, amelyet a fedettséghez szükséges számban telepítendő minden egyes cellában el kell helyezni. A CDPD rendszer speciális előfizetést és •· ·· ···· · · · ···· ···· speciális modemet és adó-vevő berendezést igényel az adatcsomagok átviteléhez. Ezek a speciális modemek és adó-vevő berendezések kimondottan erre a célra vannak kifejlesztve, így nem használhatók bármilyen más telefon kommunikáció céljára. így például a szóban forgó modemek nem használhatók hagyományos, szabványos telefonkészülékekkel. így a berendezéscsomag, amelyet minden egyes felhasználónak meg kell vennie vagy bérelnie kell, viszonylag költséges, korlátozott használhatóságú, kimondottan adott célra kifejlesztett termék. Ezzel ellentétben a szabványosított, tömegszerűen előállított, akár hordozható számítógépekbe is beszerelt modem, mint például az US 5 127 041 számú szabadalmi leírásban ismertetett modem, akár mobil, akár helyhez rögzített adatkommunikáció céljára használható a legkülönbözőbb telefon- és egyéb adathálózatokon át. Ilyen modemet olyan hordozható cellás adó-vevő berendezésekkel is használhatunk, amelyeket a felhasználó mobil hang hívásokra alkalmassá tett, így nincs szükség dedikált, azaz kifejezetten erre a célra kialakított adó-vevőkre. Mivel a tervezett CDPD csomag rádió rendszer kifejezetten adatátvitel céljára szolgál, nem alkalmas hangjelek továbbítására, ehelyett az átvitt csomagok számát jegyzi meg a számlázás elkészítéséhez.

A cellás rádiótelefon rendszerek nagyszámú, földrajzi értelemben szétszórt cellában elhelyezett adó-vevőkből épülnek fel, amelyek egy hálózaton, általában szabványos TI telefonvezetékek felhasználásával egy mobil telefonközponthoz (MTSO) vannak kapcsolva, amely hasonló módon a helyi telefonközponthoz (CO) kapcsolódik. Ezek a rendszerek általában analóg kommunikációs csatorna felépítésére és fenntartására vannak kialakítva valamelyik cella területén tartózkodó cellás telefonrendszer felhasználó valamint a világon bárhol elhelyezkedő másik telefon felhasználó között. Általában a rádiótelefon szolgáltatásokat mérik. Számos különböző szolgáltatási terv elérhető, azonban a jellemző cellás hívási költségek a hétköznapi üzleti órákban, azaz csúcsidőben általában 19-65 centbe (0,190,65 ÜSD) kerülnek percenként.

Az adott sávszélességen valamint más korlátozáson belül a cellás csatornák a résztvevők által keltett bármely jelet továbbítják az összekötő helyre anélkül, hogy megvizsgálnák a jelek sajátságos karakterét. Ily módon ismereteink szerint napjainkban nincs lehetőség arra, hogy megállapítsuk, hogy a cellás hordozó megváltoztassa a rendszer működését a cellás kapcsolaton át a felhasználók által továbbított információ fajtájától függően.

Jóllehet ismerünk olyan berendezéseket, amelyek alkalmasak hang és adatjelek közötti megkülönböztetésre, ismereteink azonban ilyen berendezéseket nem használtak cellás rá·· ·· ···· ·« · • · · · · · · • · · * « · diótelefon rendszerben, hogy a jelen találmánnyal elérhető előnyöket biztosítsák. Az US 5 073 921 számú szabadalmi leírás olyan berendezést ismertet, amely hang és telefax jelek közötti különbséget tud tenni, hogy ezzel vezérelje egy telefax készüléknek a telefon hálózatra való felkapcsolását. Az US 3 927 259 számú szabadalmi leírás pedig olyan rendszert ismertet, amely a jeleket vagy zajként, vagy modulált adatként, vagy hangként vagy nem jelként azonosítja, a jelben lévő ismétlődő elemek elemzése alapján. Ezt a rendszert egy telefon rendszerben vezérlő áramkörök átkapcsolására használhatjuk fel.

Hasonló módon az US 3 851 112, US 5 095 534, US 5 081 673, US 4 972 462, US 4 955 083 US 4 498 173, US 4 403 322, US 4 376 310, US 4 330 862 és US 3 939 431 számú szabadalmi leírások ugyancsak olyan áramköröket, egységeket mutatnak be, amelyek adat és hangjelek továbbítására illetve detektálására használhatók.

Az US 4 654 867 számú szabadalmi leírás olyan cellás hang és adatkommunikációs rendszert ismertet, amely a felhasználói berendezés által küldött kérelmek alapján adat és hang formátumok között képest átkapcsolni. Ez a rendszer azonban csupán veszi és megválaszolja az előre meghatározott parancsokat, és nem képes arra, hogy bármilyen automatikus adatfelismerési feladatot lásson el. Ezen túlmenően a nevezett leírásból megismerhető berendezés nem tartalmazza a számlázás funkció vezérlését, hogy az átvitel típusán alapulva különböző szolgáltatási díjakat juttasson érvénybe.

Azok a személyek, akik számítógép vagy telefax képi adatokat közvetítenek cellás rádiótelefon rendszereken keresztül, egyre inkább az üzletemberek köréből kerülnek ki, akik hajlandók megfizetni a hang vagy adatátviteli képességeket nyújtó mobil adatkommunikációs szolgáltatásokat. Úgy véljük, hogy néhány cellás adatátvitellel foglalkozó szolgáltató eltérő, például alacsonyabb szolgáltatási díjat kíván felszámolni az adatátviteli szolgáltatásokért. Ehhez járul még, hogy megállapításunk szerint igen előnyös működést lehet megvalósítani, úgy, hogy a hívásokat attól függően vezéreljük, hogy adat vagy beszédhívás érkezett-e. így például azokat a műveleteket, amelyek csökkentett adatátviteli minőséget eredményeznének, késleltethetjük vagy elkerülhetjük, ha ismert volt, hogy a cellás csatornát adatátvitelre használták. Ilyen okokból a találmánnyal célunk olyan rendszer és eljárás kidolgozása, amellyel azonosítani tudjuk egy cellás rádiótelefon rendszerben a hívásokat és megállapíthatjuk, hogy az beszéd vagy modulált adatátvitelt igényel-e.

A találmánnyal célunk tehát olyan új, egyedi eljárás kidolgozása hang és modulált adatátvitelek közötti megkülönböztetésre egy cellás rádiótelefon rendszerben, amely lehetővé teszi az adat- és beszédhívások egymástól eltérő lekezelését.

A találmány további célja olyan új és egyedi berendezés létrehozása, amellyel lehetőségünk nyílik egy cellás rádiótelefon rendszerben hang és modulált adatátvitel közötti megkülönböztetésre, ezáltal az adat- és beszédhívások egymástól eltérő lekezelésére.

Célunk továbbá a találmánnyal olyan rendszer és eljárás kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy egy cellás rádiótelefon rendszerben adatátvitel esetén eltérő díjszabást alkalmazzunk.

Célunk továbbá a találmánnyal olyan rendszer és eljárás kidolgozása, amellyel azonosítani tudjuk a cellás rendszer telefonhívásait és megállapíthatjuk, hogy a hívások modulált adathívások, ezáltal az ilyen hívások esetében szükséges módosított híváskezelő folyamatot, eljárást tudjuk beindítani.

Célunk továbbá a találmánnyal olyan rendszer és eljárás létrehozása egy cellás rádiótelefon rendszer csatornáiban modulált adatátvitel detektálására, amellyel minimálisra csökkenthetjük az adathívások nem feltétlenül szükséges cellák közötti átadását.

A kitűzött feladat megoldása során olyan kapcsolási elrendezést vettünk alapul cellás rádiótelefon rendszer működésének vezérlésére, amelyet a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy a cellás rádiótelefon hívás felépítése során jelentkező előre meghatározott tárcsázási szekvenciát felismerő és a cellás rádiótelefon rendszerhez csatlakoztatott detektáló egysége, azt jelfeldolgozó egységekkel összekapcsoló összekötőegysége, és utóbbiakhoz csatlakozó, az előre meghatározott tárcsázási szekvenciát feldolgozó és a tárcsázási szekvencia függvényében a cellás rádiótelefon rendszer működését megváltoztató feldolgozó egysége van.

A találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy előnyös kiviteli alakja értelmében a figyelt hívásban jelentkező cella átkapcsolások számát csökkentő feldolgozó egysége van.

A találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a rendszer használatáért felszámított tarifát módosító feldolgozó egysége van.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha javított átviteli tulajdonságokkal rendelkező cellás csatornát kiválasztó feldolgozó egysége van.

·· · · ···« ·· · ···♦ * · · ·

-6A találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy előnyös kiviteli alakja értelmében a bemenetijelet megszűrve 400-1600 Hz frekvenciájú második jelet létrehozó, a felügyelt rádiótelefon áramkörhöz csatlakoztatott szűrőegységet, és a második jelet egyenfeszültségű jel előállítására integráló egységet tartalmaz, amely az egyenfeszültségű jelet előre meghatározott referenciajellel összehasonlító és az egyenfeszültségű jel referenciajel fölött vagy alatt elhelyezkedését jelző összehasonlító fokozathoz csatlakozik, továbbá kimeneti jelszintjével az egyenfeszültségű jel referenciajel felett vagy alatt húzódásátjelző összehasonlító egység kimenőjelének időtartamát meghatározó, valamint az egyenfeszültségű jel legalább 4-10 másodpercen keresztül referencia jelszint felettiségét vagy alattságát jelző időzítő egységet tartalmaz, amely az összehasonlító egységhez valamint a feldolgozóegységhez van csatlakoztatva.

A találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a detektáló egység a figyelt rádiótelefon áramkörhöz valamint egyenirányító egységhez csatlakoztatott és 400-1600 Hz tartományba eső szűrt váltakozóáramú kimenőjelet létrehozó felüláteresztő szűrőt tartalmaz, amelynek kimenete egyenfeszültséget előállító egyenirányító fokozathoz van csatlakoztatva, és az egyenirányító fokozat kimenete az egyenfeszültségű jelet referenciajellel összehasonlító és az egyenfeszültségű jel referenciajelszint felett vagy alatt húzódását jelző összehasonlító egységhez kapcsolódik, amelynek kimenete az összehasonlító egység kimenőjelének időtartamát mérő és egyben az egyenfeszültség jel legalább 4-10 másodpercen keresztül referencia jelszint felettiségét vagy alattságát megerősítő jelet kibocsátó időzítőegységhez csatlakozik.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárással oldottuk meg cellás rádiótelefon rendszer működésének vezérlésére, amelyet úgy fejlesztettünk tovább, hogy a cellás rádiótelefon rendszer kiválasztott csatornájának jelforgalmát figyeljük, a jelforgalom paramétereiből meghatározzuk, hogy a jelforgalom adathívás-e vagy beszédhívás-e, és *

adathívás esetén módosított híváslekezelési műveletet vezetünk be.

A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében a meghatározás során egy információátvitelben jelentkező és a hívást adatátvitelként jelző előre meghatározott adatmintát érzékelünk.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a meghatározás során egy cellás csatornában jelenlévő és a hívást adathívásként jelző analóg jelet érzékelünk.

• · ·· ···« ·« · ···♦ *··· • 4 « · · • · · · · ·

-7Előnyös végül a találmány szerinti eljárás olyan foganatosítási módja, amelyben a meghatározás során cellás rádiótelefon hívás kezdeményezése során jelentkező és a hívást adathívásként jelző előre meghatározott tárcsázási szekvenciát érzékelünk.

A felsorolt célkitűzések, valamint a megoldás többi részlete szakember számára világossá válik a mellékelt leírásból és a rajzokból. Egy első előnyös kiviteli alak esetében az adatátvitel detektorok a hívásokat továbbító cella monitor csatornáknál vannak felszerelve, és a modulált adatok jelenlétét figyelik. Az adatátvitel detektorok a cellás rendszer parancs csatorna hálózatához vannak csatlakoztatva és jelzik, hogy éppen mely csatornák továbbítanak modulált digitális adatokat. Ezt az információt azután cellás rendszer számlázás és hívás ellenőrzés céljaira használja fel.

Egy második előnyös kiviteli alaknál egy cellás kompatibilis modem, vagy a modemet a cellás telefon adó-vevőhöz csatlakoztató interfész eszköz előre meghatározott tárcsázási jelsorozat utasításokat állít elő a hívástovábbítás során annak érdekében, hogy a cellás vivővel tudassa, hogy a továbbított hívás adathívás.

Egy harmadik kiviteli alak esetében a cellás telefon felhasználója, aki a cellás telefonhálózaton adatokat kíván továbbítani, hívását adathívásként azonosíthatja, amivel engedélyezi a cellás rendszernek, hogy a hívásra vonatkozó speciális kezelő algoritmusokat aktiváljon.

Egy negyedik előnyös kiviteli alaknál a celláknál vagy pedig az MTSO kapcsoló berendezésnél könnyen felismerhető periodikus átviteleket iktatunk a modem által továbbított adatáramba, és ezeknek a periodikus átviteleknek a jelenlétét használjuk fel arra, hogy a híváshoz szükséges speciális kezelő algoritmust aktiváljuk.

A találmány szerinti rendszer és eljárás lehetővé teszi, hogy a cellás kapcsolatokon keresztül különböző sebességű adatátvitelt valósítsunk meg. Ezen túlmenően az adatátvitel detektálás lehetősége biztosítja a híváslekezelésben célszerű módosítások megvalósítását. így például egy olyan hívást, amelyet a cellás vevő adathívásként azonosít, elsőbbséggel tudunk továbbítani úgy, hogy a különböző cellahelyek közötti utazásnál nem feltétlenül szükséges cella átvételeket kihagyjuk.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a találmány szerinti eljárás és berendezés példaként! kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az ·· ···· ·· · • ♦ » · · · » • · · « · • · · « · '-8-

1. ábra	t a találmány szerinti eljárás egy lehetséges foganatosítási módjának folyamatábrája, amelynek segítségével a cellás vivőrendszeren belül egy csatornában haladó jelek elemzésével észleljük a modulált adatok jelenlétét, a
2. ábrán	az 1. ábra szerinti eljárást megvalósító kapcsolási elrendezés tömbvázlatát tüntettük fel, a
3. ábra	annak a feltételnek a grafikus bemutatása, amelyet arra használunk, hogy az 1. ábrán bemutatott eljárás során referencia jelszintet válasszunk meg, a
4. ábrán	a 2. ábra szerinti berendezés installálásának tömbvázlatát tüntettük fel egy cellás rádiótelefon rendszer cella helyi adó-vevőjénél, az
5. ábra	egy hívásnak adathívásként való azonosításához szükséges eljárás további lehetséges foganatosítási módjának folyamatábrája, amelynek során egy speciális előre meghatározott tárcsázási szekvenciát állítunk elő a felhasználói berendezéssel, és ezt a szekvenciát a cellás vivőberendezéssel detektáljuk, míg a
6. ábra	a találmány szerinti adat/hang megkülönböztető berendezés digitális trönk figyelő részének tömbvázlatát mutatjuk be.

Az la. és lb. ábrákon a találmány szerinti eljárás egyik lehetséges, általunk előnyösnek tartott foganatosítási módjának vázlatos folyamatábráját tüntettük fel, ahol az eljárás segítségével a cellás vivőrendszeren belül egy csatornában továbbított jelek elemzésével fel tudjuk ismerni a modulált adatokat.

Az eljárást 102 lépésben kezdjük, és első tényleges műveletként 104 lépésben kiválasztjuk az elemzésre szánt cellás csatornát. Az elemzésre szánt csatornát vagy csatornákat az eljárás végrehajtási helyén rendelkezésre álló csatornák közül választjuk ki, és célszerűen az adott helyen lévő összes olyan csatornára kiterjed, amelyben lehetőség van adatátvitelre. Jellemzően, ha a javasolt eljárást a cella helyszínén végezzük el, az elemzett csatornák az adott cellahelyen aktív összes hangcsatornát is magukban foglalják a nevezett elemzés céljából. Előnyös, ha minden egyes csatornára megfelelő adatdetektort állítunk üzembe, jóllehet bizonyos esetekben több csatornát szekvenciálisán egymás után egyetlen adatde-9tektorral is figyelhetünk. Ha egyidejűleg több csatornát kell elemeznünk, akkor ezeket a csatornákat vagy egymás után, vagy valamilyen más, műszakilag megvalósítható kritérium alapján kiválasztott sorrendben vesszük sorra. így például, ha bizonyos cella csatornáknál úgy találtuk, hogy azokat igen gyakran használják adatátvitelre, ezeket a csatornákat elsőbbségi alapon előbbre vehetjük a vizsgálatban.

Az elemzésre kiszemelt csatorna kiválasztását követően, ha nincs minden egyes csatornához külön-külön adatdetektor hozzárendelve, úgy 106 lépésben kiválasztott csatornát megszűrjük. Ez pontosabban azt jelenti, hogy a kiválasztott csatornát felüláteresztő szűrővel vizsgáljuk úgy, hogy megközelítőleg csak a 800 Hz feletti frekvenciák maradjanak meg. Ezzel a feltétellel eltávolítjuk az összes, az adott telefon társaság üzemviteléhez tartozó jeleket, például tárcsahangot, foglalt jelzést, visszacsengető jelzést, továbbá a legtöbb tényleges hangfrekvenciás alapjelet a figyelt jeltől.

Ezt követően 108 lépésben a szűrt csatornát egyenirányítjuk. Ez az egyenirányítás a váltakozó áramú jelet egyenáramú vagy vágott jellé alakítja át. Az egyenirányított jelet követően 110 lépésben integrált áramkör segítségével ismét megszüljük, és integrált egyenfeszültségű jelet állítunk elő. Ennek az igen lassan változó egyenáramú jelnek a szintjét tekintjük a figyelt, kiválasztott csatorna nagyfrekvenciás teljesítmény jelszintjének.

112 lépésben ezt a lassan változó egyenfeszültségű jelet, vagy csatorna szint jelet összehasonlítjuk egy referencia jelszinttel. A referencia jelszintet gyakorlati mérések, vizsgálatok alapján határozzuk meg. A referencia jelszintet úgy állapítjuk meg, hogy ha a kiválasztott csatornán adatátvitel folyik, az adatátvitellel társított csatorna jelszint meghaladja a referencia jelszintet. Hasonlóképpen, ha a kiválasztott csatornán éppen hangjel továbbítás történik, a hangtovábbítással társított csatorna jelszintje kisebb lesz, mint az általunk megválasztott referencia jelszint. Ennek a referencia jelszintnek a megválasztását részletesebben a 3. ábra kapcsán ismertetjük még.

Ha a 114 lépésben a csatorna jelszint és a referencia jelszint közötti összehasonlítás eredményeképpen azt kapjuk, hogy a csatorna jelszintje a referencia jelszint alatt húzódik, úgy visszatérünk a 104 lépéshez, és az eljárás során haladéktalanul egy másik, elemzendő csatornát választunk ki. Ha a 114 lépésben az összehasonlítás eredményeképpen azt kapjuk, hogy a csatorna jelszintje meghaladja az általunk megválasztott referencia jelszintet, úgy az eljárásunk során továbblépünk a 116 lépésre.

• · · f · · · · • · · · · • · · · · ·

-10Amennyiben azt állapítottuk meg, hogy a csatorna jelszintje meghaladja a referencia jelszintet, úgy 116 lépésben időzítőfokozatot indítunk el. Az eljárás során ezt követően folyamatosan összehasonlítjuk a csatorna jelszintjét a referencia jelszinttel, mint az a 118 lépésben látható, és 120 lépésben figyeljük a közben eltelt időt. Ha a csatorna jelszintje egy előre meghatározott időn keresztül végig meghaladja a referencia jelszintet, például 7 másodpercen keresztül nagyobb annál, úgy az eljárás során 122 lépésben riasztást adunk a cellás parancs hálózatnak. Ebben a helyzetben úgy döntünk, hogy az idáig elemzett csatorna adattovábbítást végez. Ha azonban a csatorna jelszintje a korábban jelzett időn, például 7 másodpercen belül lecsökken a referencia jelszint alá, úgy az eljárás során megint visszatérünk a már korábban ismertetett 104 lépésre, és egy újabb, elemzendő csatornát választunk ki. Ebben az esetben úgy döntünk, hogy az eddig figyelt csatorna nem adattovábbítást végez.

Az a feltétel, hogy a nagy frekvenciás jelszintnek egy előre meghatározott időn keresztül nagy értékűnek kell lennie, mielőtt a hívást adathívásként azonosítanánk, azzal a jelentős előnnyel jár, hogy a vizsgálat hozzájárul a hamis adathívás azonosítások csökkentéséhez, amelyek egyébként, például a figyeléssel egybeeső rövid, igen magas hangjel, például sikoly vagy fütty egybeeséséből származhatna.

A 2. ábrán a találmány szerinti berendezés egy előnyös kiviteli alakja szerint felépített adatdetektor tömbvázlatát tüntettük fel. Mint az ábrán látható, 202 adatdetektor 204 felüláteresztő szűrőt, 206 egyenirányító- és szűrő fokozatot, 208 összehasonlító fokozatot és 210 időzítőfokozatot tartalmaz.

A 204 felüláteresztő szűrő előnyösen többrendű műveleti erősítős áramkörként van kiképezve, amelynek határfrekvenciáját 800 Hz-re állítjuk be. A 204 felüláteresztő szűrő minden olyan, a telefontársaság által kibocsátott, illetve a rendszer üzemeltetéséhez szükséges jelet kiszűr, mint például a tárcsahangok, a foglalt jelzések, visszacsengető jelek, továbbá a hangfrekvenciás jelek alapharmonikusát is kiszűri. A 204 felüláteresztő szűrő 212 bemenetét differenciál bemenetű interfészen keresztül a figyelendő áramkör csengető vonalaihoz kapcsolhatjuk. Egy másik lehetőség szerint a 204 felüláteresztő szűrő 212 bemenetét közvetlenül a rajzon nem látható, egy cella feldolgozó helyen lévő demodulátor kimenetéhez csatlakoztathatjuk. Előnyös, ha minden egyes figyelt kommunikációs csatornához külön 202 adatdetektort alkalmazunk. A 204 felüláteresztő szűrő 212 bemenetét azonban opcionálisan 213 kiválasztó eszközhöz is kapcsolhatjuk, amely például olyan elektronikus múl• · · · ···· · · · ···« ···· • · · · · • · · · · · tiplex fokozat lehet, amelyet arra használunk, hogy a figyelt cella helyen a kiválasztott kommunikációs csatornák mindegyikét egymás után összekösse a 202 adatdetektorral.

206 egyenirányító és szűrőfokozat a 204 felüláteresztő szűrőtől érkező váltakozófeszültségű jelet lassan változó egyenfeszültségű jellé alakítja át, amely a telefonjel nagyfrekvenciás teljesítményszintjét reprezentálja. Látható, hogy a 206 egyenirányító és szűrőfokozat legegyszerűbb kiviteli alakjában 207 diódából vagy más olyan egyenirányító elemből vagy elemekből van felépítve, amely a 206 egyenirányító és szűrőfokozat bemenetére kapcsolódik, valamint a jel vezeték és a föld közé csatlakoztatott 209 kondenzátort vagy azzal egyenértékű jelintegráló elemet tartalmaz.

A 208 összehasonlítófokozat ezt a nagyfrekvenciás teljesítmény szint jelet veszi, és összehasonlítja a 214 bemenetére vezetett V+ állandó értékű referencia feszültséggel. A 208 összehasonlító fokozat ismert, hagyományos felépítésű és 216 kimenetén lévő jelszint jelzi a vizsgált nagyfrekvenciás teljesítmény szint és a V+ referencia feszültség közötti viszonyt. Ha a mért jelszint meghaladja a V+ referencia feszültség értékét a 208 összehasonlítófokozat kimenete logikai magas szintet vesz fel, jelezve ezzel, hogy a figyelt jel inkább adatjelnek bizonyul, mint hangjelnek. A 208 összehasonlítófokozat 214 bemenetére csatlakoztatott V+ referencia feszültséget gyakorlati vizsgálatok, mérések alapján állapítjuk meg és állítjuk be, hogy megfelelő kapcsolást égünk el ezáltal a 208 összehasonlítófokozatnál azokon a nagyfrekvenciás jelszinteken, amelyeket adatmodem működése során mértünk illetve logikai alacsony szintet vesz fel, ha a figyelt csatornán hangjel továbbítása történik.

210 időzítőfokozat azt az időt méri, ameddig a 208 összehasonlítófokozat kimenete logikai magas szinten marad, jelezve ezzel egy lehetséges adatjel meglétét. Ha a 208 összehasonlítófokozat ennél a beállított, például 6-7 másodpercnél tovább is magas logikai szintű marad, a 210 időzítőfokozat időzítése lejár, és 218 kimenetén megjelenő jelet határozott jelzésként használhatjuk fel arra, hogy a vizsgált csatornán éppen adatforgalom zajlik. A 202 adatdetektomak a 210 időzítőfokozattól kiinduló 220 kimenetén jelenik meg az az információ, hogy a figyelt csatornán éppen adatforgalom zajlik.

A 202 adatdetektor 220 kimenetén megjelenő jelre válaszként a cellás vivő megteszi a szükséges lépéseket válaszként arra, hogy a vizsgált csatornát illetve vonalat adatátvitelre használják. így például az adathívásjelzésre a cellás vivő számlázó és hívásfigyelő számítógép egységéhez érkezhet, amelyben eltérő számlázási feltételeket, paramétereket állít be, a hang hívásokhoz képest vagy drágább, vagy olcsóbb számlázással. Ugyanígy a felismert adathívások esetén a beszédhívásokhoz képest eltérő híváslekezelési funkciók léphetnek működésbe. Például a cellavivő a cellán belül pillanatnyi felhasználásán alapulva elsőbbségben részesíthet egy vagy több csatornát úgy, hogy a hangátvitelre használt csatornákat az adatátvitelre használt csatornákhoz képest hátrébb sorolja. Ily módon az adathívások nagyobb prioritást kaphatnak, melynek segítségével elkerülhetők az átadások, amíg a rendszer működése szempontjából feltétlenül szükségessé nem válnak, vagy mert a bejövő jel a szomszédos cellába való átvétel következtében legyengült. Városi környezetben igen nagyszámú cellás telefon felhasználó van jelen, ezért a cellák jelentősen átlapolódnak. A találmány szerinti eljárás segítségével, adathívás felismerése esetén, a cellás telefonrendszer a fellépő adathívások átadását nem azért csökkentheti, mert adott távolságban van az adóvevő egységtől, hanem azért, mert a többi felhasználó ugyanazon a területen mozog és ez az adott cella túlterhelését eredményezi. Ahol a cellák jelentősen átlapolódnak, a rendszer arra is alkalmas, hogy csökkentse egy éppen adathívást lebonyolító mozgó jármű által észlelt átadások abszolút számát. A hívás az adott cellából csupán akkor kerülhet átadásra, ha a felhasználó egy olyan távolabbi cella hatáskörzetében található, amely nem szomszédos az említett első cellával és ebben az esetben történne az átadás, nem pedig úgy, hogy a cella a hívást előbb a szomszédos cellának adná át, majd ez a vele szomszédos cella adná át a távolabbi cellának ismételten a hívást, ami már ebben az esetben is két átadást jelentene. Ezen túlmenően néhány cella csatorna, amely inkább ellenáll a zajoknak és más külső interferencia jelenségeknek, olyan hívásokhoz rendelhető, amelyeknél már előre tudható, hogy adathívások lesznek. Például ha egy másik rádióhálózat egy cellás csatornát átlapoló frekvencián interferáló jelet bocsátana ki, úgy az a csatorna, jóllehet hangátvitelre alkalmas lenne, kevésbé alkalmas adatátvitelre, és erre a célra nem kell felhasználni. Ugyanígy az egyes csatornákat különböző sávszélesség tulajdonságokkal láthatnánk el, ahol a találmány értelmében az adathívásokat lebonyolító csatornákhoz az adatdetektáláson alapulva szélesebb sávszélességet rendelhetünk hozzá. Az adatátvitelre szolgáló többlet csatornák különböző, változatos kialakításai kisebb adatátviteli hibaarányt, így nagyobb adatátviteli hatékonyságot eredményeznének, ami csökkentené az általános kapcsolat időt valamint az ezzel szorosan összefüggő költségeket.

Ha a használó az adatforgalmat be kívánja fejezni, és a hívást közönséges hang hívásként kívánja folytatni a 210 időzítőfokozatot arra is felhasználhatjuk, hogy azonosítsa az adatfolyam végét a hívásban. Ha egy adathívás jelzése után a 210 időzítőfokozat azt jelzi, ·· ·· ···· ·· · ···· · · · · • · · · · • · · · · · hogy az összehasonlítófokozat ezt követően alacsony kimenetet állított elő több mint például 5-6 másodpercen keresztül, ezt jelzésként használhatnánk fel az adatfázis végének megállapítására. Egy nem adat üzemmódban ennél hosszabb időre van szükség az adatfázis végének azonosítására, mivel az adatáramlás megszakítása céljából cellák közötti átadások várhatók, amelyek az összehasonlítófokozat kimenetét ideiglenesen alacsony szintre húzzák, még abban az esetben is, ha a cellák közötti átadás befejeződése után az adatátvitel folytatódik. Ily módon a 210 időzítőfokozat a leírt módon végzi a cellák közötti átadások hatásainak kompenzálását.

A 2. ábrán bemutatott kapcsolási elrendezést az egyszerűbb megértés érdekében hasonló módon írjuk le és mutatjuk be. Azonban felhívjuk a figyelmet arra, hogy ilyen kapcsolási elrendezést digitális adatfeldolgozó elemek felhasználásával is létre lehet hozni. A 2. ábrán bemutatott kapcsolási elrendezés ilyenformán egyszerűen létrehozható digitális jelfeldolgozó chip, azaz mikroprocesszor felhasználásával, amely a leírt műveletek végrehajtására szóló mikroprogrammal van ellátva. Amennyiben a kapcsolási elrendezést analóg módon valósítjuk meg, úgy kívánatos az egyes áramkörök által figyelt csatornák számának a csökkentése illetve minimalizálása, mivel az egyes csatornákon haladó adatok detektálásához szükséges idő (akár 7 másodpercig is) azt jelenti, hogy egy egyetlen áramkör elszalaszthat egy adatátvitel detektálást abban az esetben, ha egyidejűleg nagyszámú csatornát kell figyelnie. A kapcsolási elrendezés digitális megvalósítása esetén lehetőség lenne arra is, hogy megnöveljük az egyetlen adatdetektorral figyelt csatornák számát.

A továbbiakban figyelembe kell venni azt is, hogy a bemutatott kapcsolási elrendezés a · cellás hálózatokban multiplexeit telefonjelek TI vagy más trönk vonalon keresztül való átvitelére és digitalizálására használt digitális telefon kapcsolóáramkörrel, például Harris kapcsolóáramkörrel társított szoftverrel is megvalósítható. Az ilyen kapcsolóáramkörök digitalizált, PCM azaz impulzus kódmodulált időosztásos multiplexeit adatáramban dolgoznak, ahol minden egyes időszelet más és más hívást hordoz. Lehetőség van arra is, hogy az 1. és 2. ábrán bemutatott funkciókat a TI kompatíbilis kapcsolóáramkörön keresztülhaladó számsorozatok figyelésével hajtsuk végre, amelyek digitálisan mintavételezett jelszinteket reprezentálnak, és hogy hasonló módon minden egyes hívásban meghatározzuk a jel ffekvenciatartalmát úgy, hogy az adott hívással társított egy vagy több egymást követő időosztásban megvizsgáljuk a TI trönk vonal PCM jelszint minta számokat. Ha koncentrált, nagyszámú hasonló számot kapunk az azt jelzi, hogy adathívásról van szó. Egy másik lehetőség szerint Fourier-transzformációs algoritmusokat is használhatunk, hogy • · · · · · · · • · · · · • · · · · · _t · ··♦· ··

-14megvizsgáljuk a jelnek a vizsgált jelszint változásain alapuló frekvencia tartalmát, és egy esetleges adathívást a fent leírt módszerhez hasonló módon a viszonylag nagy arányú nagy frekvenciás jelszint révén azonosíthatnánk.

A fenti eljárás és kapcsolási elrendezés alkalmazásához szükséges referencia jelszint kiválasztásának egyik módszerét a 3. ábra segítségével mutatjuk be. A 3. ábra egy csatorna jelszint/frekvencia diagrammot mutat be. A diagramm 302 adatátvitelt tartalmazó csatornára jellemző jelszint görbét tartalmaz, továbbá 304 hangátvitelt végző csatornára jellemző jelszint görbét mutat, valamint egy a megkülönböztetéshez használható 306 referencia jelszintet tartalmaz. Mint korábban kifejtettük a 306 referencia jelszintet gyakorlati kísérletek alapján határozzuk meg. A 306 referencia jelszintet úgy választjuk meg, hogy ha a kiválasztott csatornában éppen adatátvitel folyik, a 302 adatátvitel jelszint meghaladja a 306 referencia jelszintet. Hasonló módon, ha a kiválasztott csatorna éppen hangjelet továbbít, a 304 hangátvitellel társított csatorna szint kisebb, mint az általunk megállapított 306 referencia jelszint. Mint azt a 3. ábrán megfigyelhetjük, több olyan referencia jelszint létezik, amelyet eredményesen használhatnánk. A találmány legelőnyösebb kiviteli alakjában azonban a referencia jelszint hozzávetőlegesen félúton helyezkedik el a 206 egyenirányító és szűrőfokozat (a 2. ábrán látható) adatátvitelre jellemző, valamint hangátvitelre jellemző szintjei között.

A 202 adatdetektort a cellás rádiótelefon rendszer bármely kiválasztott helyén installálhatjuk, például a 4. ábrán látható cellahelyen. A 4. ábrán bemutatott kapcsolási elrendezés 402 antennát, cellás 404 adó vevő és demodulátor fokozatot, 406 csatomaátviteli vonalakat, 408 csatorna kiválasztó áramkört, 202 csatorna analizáló berendezést, 410 cellás parancshálózatot valamint 412 számlázó számítógépet tartalmaz.

A 402 antenna a cellás 404 adó vevő és demodulátor fokozathoz van csatlakoztatva. A 404 adó vevő és demodulátor fokozat egy vagy több 406 csatorna átviteli vonalon keresztül a 408 csatorna kiválasztó áramkörhöz kapcsolódik. A 408 csatorna kiválasztó áramkör a 202 csatorna analizáló berendezéshez a 410 cellás parancshálózathoz valamint a 412 számlázó számítógéphez van csatlakoztatva. A 202 csatorna analizáló berendezés a maga részéről a cellás 410 parancshálózathoz valamint a 412 számlázó számítógéphez kapcsolódik.

Működés során a 402 antenna veszi a továbbított rádiótelefon adást. A vett adást a cellás 404 adó vevő és demodulátor fokozat fogadja és dolgozza fel, amelynek során demodulálja • · · · ♦ · ·· ·· · ···· ···· • · · · · • · · · · ·

-15a rádiótelefon adást, és több egyszeri cella csatorna kimenőjelet állít elő. A 404 adó vevő és demodulátor fokozat a 406 csatorna átviteli vonalakhoz kapcsolódik, amelyek az egyes cella csatornákat a 408 csatorna kiválasztó fokozathoz vezeti. Célszerűen minden egyes csatornához különálló adatdetektáló áramkört alakítunk ki. Ha azonban az adatdetektáló fokozatok úgy vannak kialakítva, hogy hatásosan képesek egyetlen 202 csatorna analizáló egység segítségével több vagy nagyszámú csatorna egyidejű monitorozására, a 408 csatorna kiválasztó fokozatot úgy is kialakíthatjuk, hogy az kiválasszon egyet a cella csatornák közül, és azt elemezze és az elemzés eredményét bocsássa ki 409 kimenetén. Az analizálandó csatorna a 202 csatorna analizáló berendezéshez kapcsolódik. Ezen túlmenően az elemzendő csatornát úgy azonosíthatjuk, hogy rávezetjük a cellás 410 parancshálózatra és a 412 számlázó számítógépre. Ez a művelet előnyös abból a szempontból, hogy ha az adott csatornán adattovábbítást észlelünk a 410 parancshálózat és a 412 számlázó számítógép képes lesz arra, hogy melyik csatornát elemeztük ki éppen és ennek megfelelően végezheti feladatát. Ez magában foglalja az adott csatornához tartozó díjak emelését vagy csökkentését, vagy pedig a csatornának a módosított hívásfeldolgozás céljára való megjelölését. Egy alternatív módszer értelmében a 410 parancshálózat és a 412 számlázó számítógép a csatornát közvetlenül a 202 csatorna analizáló berendezés kimenetéről közvetlenül, azaz a 202 csatorna analizáló berendezés figyelő műveleteinek időzítésén alapulva határozhatná meg.

A 202 csatorna analizáló berendezés 411 kimenete jelzi, hogy a csatorna tartalmaz-e adatátvitelt. Ezt a kimenetet rákapcsoljuk a cellás 410 parancshálózat és a 412 számlázó számítógép bemenetére is. Mint fent leírtuk, ez lehetővé teszi az említett eszközöknek, hogy adatátvitel észlelése esetén a hívást a szokásostól eltérő módon kezeljék le.

Az 5. ábra a találmány szerinti eljárást megvalósító kapcsolási elrendezés egy második előnyös kiviteli alakjának működési folyamatábráját mutatja be, amelynek során a felhasználói berendezés egy speciális, előre meghatározott tárcsázási szekvenciát állít elő, amelyet aztán a cellás vivőberendezés detektál. Az 5a. ábra annak a részfolyamatnak a folyamatábráját mutatja be, amelyet egy mobil cellás berendezésben az előre meghatározott tárcsázási szekvenciának a felhasználó által tárcsázott számba történő automatikus beillesztésére használhatnánk fel. Az 5b. ábra olyan részfolyamat folyamatábráját mutatja, amelyet a cellás vevőállomás helyen egy cellás vevő használhatna illetve alkalmazhatna az előre meghatározott tárcsázási szekvencia felismerése céljából. Jóllehet ezt a tárcsázási szekvenciát a tárcsázás során egy cellás berendezésre automatikusan beilleszthetné a jelsorozatba, a szekvenciát a cellás adathívást kezdeményező felhasználó manuálisan is beiktat• · · · • · • ·

-16hatja. Ilyen esetben a felhasználó működtetheti a billentyűzet * vagy # billentyűjét, vagy más, előre meghatározott jelet használhatna, amelyet a cellás telefon vagy egy ahhoz kapcsolt eszköz állítana elő. így például ezek a jelek tartalmazhatnák a numerikus vagy más billentyűzet által előállított jelek bármelyikét, az adott billentyűzet vagy a hozzátartozó áramköri elrendezés képességei függvényében. Egy szabványos DTMF billentyűzet 16 különböző tárcsázási jel előállítására képes, beleértve a 0-9 számokat, a # a * jeleket, valamint négy járulékos A, B, C, és D jelet, amelyekhez a szokásos telefonoknál nincs minden esetben billentyű hozzárendelve. Az említett jelek bármelyike, vagy jelek kombinációja hozzáilleszthető a tárcsázott szám végéhez, hogy jelezze a cellás vivőnek, hogy a hívás egy adathívás. A felhasznált jelek olyan jelek lehetnek, amelyeket például a telefon billentyűzet állít elő, vagy olyan jelek is lehetnek, amelyeket az említett cellás telefonbillentyűzet normális esetben nem képes előállítani. Ettől eltérően a tárcsázott telefonszámba beágyazott vagy pedig a hívott telefonszámot megelőző kódot is használhatnánk, attól függően, hogy a cellás vivő milyen konvenciónak megfelelően működik.

Általánosságban abból indulunk ki, hogy a hívást a cellás vivő felé azonosító tárcsázási jeleket az adathívás jelzésére például az US 5 127 041 számú, vagy az abból megismert megoldáshoz hasonló megoldásokat ismertető szabadalmi leírásban szereplő cellás rendszerekhez használható számítógép modem állítja elő. Az említett szabadalmi dokumentumok műszaki kitanítását bejelentésünk szerves részeként tekintjük és referenciaként hivatkozunk rá. Abban az esetben, ha az említett modemet vagy azzal összekapcsolt interfészt használunk, a számítógép modem vagy az interfész állítja elő a tárcsázási jel instrukciókat a hívást lebonyolító cellás rádiótelefon számára, és ezek a tárcsázási jel instrukciók tartalmazzák a cellás vivő által megvalósított konvenciónak megfelelően az említett hívás adathívásként való azonosítása érdekében a kívánt tárcsázási szekvenciákat is. A számítógép modemmel társított számítógépen fotó kommunikációs programot elláthatjuk az ismert módon tárcsázandó telefonszámokkal, azzal a kiegészítő információval együtt, amely ahhoz szükséges, hogy a számítógép a program segítségével előállítsa a hívást adathívásként azonosító kiegészítő tárcsázási szekvenciákat. így például ha a hívást fogadó fél telefonszáma 555-1234, és a cellás vivő felismeri az adathívást jelző # * tárcsázási szekvenciát, a kommunikációs program telefonkönyvében a következő bejegyzést írhatjuk be: 5551234#*.

Egy különösen előnyösnek vélt és ajánlott kiviteli alak esetében a tárcsázásra kijelölt pon····

- 17tos telefonszámot a számítógép kommunikációs programjának telefonkönyvébe tisztán, önmagában újuk be (az előbbi példánál maradva, a bejegyzés: 5551234 lesz), és a cellás működésre alkalmas modem van úgy kialakítva, hogy automatikusan hozzáadja a kívánt járulékos tárcsázási szekvenciát, hogy a hívást adathívásként értékeljük, de csak abban az esetben, ha a modem egy cellás telefonrendszerhez kapcsolódik. Ez a megoldás részben elkerüli a számítógépen futtatott kommunikációs program módosítását, beállításának megváltoztatását, vagy hogy egy másik telefonkönyvet válasszunk ki, vagy megváltoztassuk a kapcsolódó telefonhálózat típusától függően a csatlakoztatási szekvenciát (script-et).

Ily módon, ha a modemet egy cellás telefonrendszerhez csatlakoztatjuk, és tárcsázási utasítás érkezik, a modem az adathívást azonosító tárcsázási szekvenciákat, például az előbb említett #* szekvenciát hozzáfogja adni a másik fél kiválasztott telefonszámához, azaz az 5551234-számsorhoz. Ha a modemet egy hagyományos vezetékes telefonrendszerhez csatlakoztatjuk, a modem nem hozza létre ezeket a járulékos, hozzácsatolt tárcsázási szekvenciákat, mert ezek a jelek a hagyományos telefonhálózaton semmi jelentőséggel vagy funkcióval nem bírnak. Természetesen arra is lehetőség van, jóllehet nem feltétlenül előnyös, hogy a modemet úgy programozzuk, hogy ezeket a járulékos jeleket automatikusan előállítsa függetlenül attól, hogy vezetékes vagy cellás kommunikációs hálózathoz kapcsolódik, mert a hagyományos telefonközpontok normális esetben egyszerűen figyelmen kívül hagyják a teljes, hiánytalan telefonszám mögé akasztott jelszekvenciákat. Ha azonban a cellás vivő olyan konvenciónak megfelelően működik, amely alkalmazza azokat a járulékos tárcsázási szekvenciákat, amelyek megelőzik, követik a hívott fél telefonszámát vagy például abba bele vannak ágyazva, ezeknek a tárcsázási szekvenciáknak a szelektív átvitele csupán cellás kapcsolatteremtés esetén lenne lényeges, mivel ezek a járulékos szekvenciák interferenciába léphetnek a hagyományos vezetékes híváskezdeményezésekkel.

Az 5. ábrán annak a műveletnek a folyamatábráját tüntettük fel, melynek segítségével előre meghatározott tárcsázási szekvenciát tudunk egy tárcsázandó számba beilleszteni. 502 lépésben a modem vagy a vele társított interfész a számítógéptől megkapja a tárcsázási utasítást. Az utasítási jelek vétele mindaddig folytatódik, amíg megállapítjuk, hogy a tárcsázás rendben lebonyolódott. A tárcsázás befejezését számos módszerrel figyelhetjük, beleértve a tárcsázott számjegyek számlálását, egy előre meghatározott időintervallumon belül egy következő tárcsázott szám kimaradását, vagy egy olyan jel vételét, amely jelzi, hogy a teljes telefonszám átvitelre került és a tárcsázásnak be kell fejeződnie.

···· • ·

- 18Ha vettük a teljes telefonszámot, a modem vagy a hozzátartozó interfész 504 lépésben beilleszteni az előre meghatározott járulékos tárcsázási szekvenciát annak jelölésére, hogy a cellás vivőhöz irányuló hívás adathívás lesz. A fent említett példa szerint #* tárcsázási szekvenciát akasztunk a fogadott telefonszám, például 5551234 végére, és így alakul ki a teljes tárcsázandó 5551234#* szekvencia. Ezt a tárcsázási kérelmet ezt követően 505 lépésben a cellás telefonnal továbbítjuk, jellemző módon úgy, hogy a jeleket a cellás buszhoz továbbítjuk, amely a cellás telefonnál emulálja a saját billentyűzetéről történő jelbeadást. A modem vagy a vele társított interfész a cellás telefont az adás billentyű működtetésére is utasítja vagy emulálja, amely biztosítja, hogy a beadott tárcsázási szekvenciát a cellás telefon továbbítja a cellás vivőhöz, ily módon fejezve be a módosított tárcsázási szekvencia átvitelét.

Az eddigiekben az előre meghatározott tárcsázási szekvenciát a hívás felépítés alatti átvitel esetére írtuk le, azonban lehetőség van arra is, hogy az ilyen tárcsázási információt a cellás rendszer parancs csatornáján a hívás folyamata alatt vagy pedig a hívás befejezését követően továbbítsuk. Amennyiben szükség van rá, a jeleket periodikusan is átvihetjük egy adathívási művelet adatátvitele közben.

Az 5b. ábrán olyan művelet folyamatábráját tüntettük fel, amelynek segítségével egy cellás vételi helyen a cellás vivő felismeri az 5a. ábrán bemutatott művelettel létrehozott előre meghatározott tárcsázási szekvenciát. 508 lépésben a cellás telefonhálózat parancs rendszer a cellás rádiótelefontól egy parancs csatornán át érkező cellás tárcsázási kérelmet vesz, ahol a cellás rádiótelefon kommunikációs kapcsolatban áll a parancs rendszerhez csatlakozó cellahellyel. Ennek a tárcsázási szekvenciának a vétele hagyományos módon történik, kivéve, hogy a tárcsázási szekvencia szelektív módon információt tartalmazhat arra vonatkozóan, hogy adathívást kell lebonyolítani. 510 lépésben a parancsrendszer megvizsgálja a tárcsázási szekvenciát, hogy megállapítsa, vajon ez a tárcsázási szekvencia tartalmazza-e azokat az előre meghatározott jeleket, amelyek jelölik, hogy a létrehozandó hívásnak adathívásnak kell lennie. Ha megtaláljuk ezeket a jeleket, úgy a vezérlést 512 lépésben átadja a cellás parancs rendszernek, amely a hívást adathívásként fogja felcímkézni, és annak megfelelően lép tovább. Mint korábban leírtuk, az adathívásokat a beszédhívásokkal öszszevetve számos különböző módon tudjuk feldolgozni, beleértve a számlázásnál az eltérő tarifákat, a különböző átadási módokat, és az eltérő csatorna hozzárendeléseket.

A 6. ábrán egy további lehetséges kiviteli alak tömbvázlatát tüntettük fel, amelynek segít·· ·· ···· ·» · ··♦· · · · 9 « · · · · • · · 4 · · ségével előre meghatározott, felismerhető információt tudunk az adatáramba beágyazni, és a cellás telefonrendszer hangcsatornáján keresztül elküldeni, ahol az ilyen információ monitorozással felismerhető. Például az US RE 34034 számú szabadalmi leírásban közzétett adatátviteli protokollban az információt csomagokká alakítják, és minden csomagot vele társított csomag azonosító és CRC információval küldenek el. Az általunk javasolt rendszer is kialakítható lenne ilyen csomaginformáció vagy csomag elkülönítő információ detektálására. Arra is lehetőség van, hogy a cellás telefonhálózaton át elküldendő bármely adatáramhoz bármilyen kívánt periodikus előre meghatározott bitmintát társítsuk. így például minden egyes N csomag után hexadecimális 00FF00FF00FF mintát küldhetnénk, ahol N pozitív egész szám. A kapcsolási elrendezésben használt modemeket minden esetben úgy kellene programozni, hogy a vétel során az ilyen bitmintákat az átviteli protokoll részeként tekintsék és megszüntessék úgy, hogy a művelet eredményeképpen kizárólag az átvitt adatok jelennének meg. A protokollban lévő ismétlődő bitmintát az adatáram bármely ponton történő demodulálásával detektálhatnánk, és az eredményül kapott adatokat a felhasznált protokoll azonosítása érdekében figyelhetnénk. Ily módon különböző működést érhetnénk el, amely nem csupán az adatok átvitelétől, hanem a felhasznált protokoll típusától is függene. Még előnyösebbnek tűnik, ha az adatáram jelmintáját akkor tudnánk figyelni, amikor az adatáram digitális időosztásos multiplexeit formájában keresztülhalad a cellás telefonrendszer kapcsolóberendezésén.

A 6. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a cellás telefonrendszer cella helyét általában 602 hivatkozási jellel jelöltük. A 602 cella hely 604 antennát, 606 cellahely adó vevő berendezést, 608 digitális-analóg átalakítót, 610 trönk kapcsolót és 612 parancsrendszer áramköröket tartalmaz. A 612 parancsrendszer áramkörök megfelelő módon vannak csatlakoztatva a többi rendszerelem vezérlése érdekében, és a 614 cellás telefonrendszer többi részével is kapcsolatban állnak, amely például mobil kapcsoló helyeket, más cella helyeket, számlázó és adatrögzítő berendezéseket, hagyományos vezetékes telefonközponti interfészeket, és egy hagyományos cellás telefonrendszer egyéb részeit tartalmazza. Működés során a hagyományos 606 cellahely adó vevő berendezés hívásokat és parancsokat ad és vesz a 602 cellahely valamint a 602 cellahely által kiszolgált mobil felhasználó között mind a hang mind a parancs csatornákon keresztül, a 612 parancsrendszer vezérlése segítségével. Minden egyes 602 cellahelyen nagyszámú rádiócsatorna van kialakítva, amely a 602 cellahely hatókörzetén belül számos mobil felhasználó támogatására képes. Jellemző módon legalább a rádiócsatornákon keresztül az említett felhasználókhoz továbbított illetve felhaszná* : ··' • · · » • · » · ·

-20lóktól érkező hangcsatorna információt olyan multiplexeit digitális formában alakítja át a 608 analóg-digitális átalakító segítségével, amelyet egy szabványos 616 trönk vonal, például a 610 trönk kapcsoló képes feldolgozni.

Jelen találmányban a 610 trönk kapcsoló speciális szoftvert tartalmaz, amely vagy magában a 610 trönk kapcsolóba, vagy az ahhoz csatlakozó az ábrán nem látható számítógépben működik. Ez a szoftver figyeli és felügyeli a 616 trönk vonalon át haladó adatáramot, hogy azonosítsa az adatátvitellel társított mintákat, és így azokat megkülönböztesse a többi hangátviteltől. Például a szoftver beprogramozható arra, hogy felismerje egy kiválasztott bitminta, például a korábban említett OOFFOOFFOOFF bitminta átvitelét tükröző feszültségváltozásokat. Ezt a mintát a digitális TI átviteli áramban két lényegében azonos feszültségszint közötti váltakozás sorozataként érzékelhetné, amelyet két, lényegében azonos PCM kód közötti változásként jelezne. Ha a kiválasztott csatornával társított egy vagy több időosztás alatt a rendszer felismer egy ilyen mintát, úgy abból arra következtet, hogy a csatornát éppen adatátvitelre használják. Amennyiben szükséges ezt a felismerést a csatornán haladó jel részletesebb elemzésével bármely, leírásunkban szereplő módon meg lehet erősíteni, hogy ezzel is elkerüljük a téves adathívás azonosítást. Ha egy csatornát ezzel együtt úgy azonosítunk, hogy az adott csatornán adathívás zajlik, a 610 trönk kapcsoló vagy a vele társított számítógép a 612 parancsrendszemek vagy a 614 cellás telefonrendszer más részegységének, például egy számlázó számítógépnek megfelelő jelet adhat ki, hogy a cellás telefonrendszer működését az adathívásra tekintettel megváltoztassa a szokásos beszédhívásokhoz képest. Ily módon megvalósítható egy cellás telefonhálózaton keresztül a különböző adatprotokollok használatának felismerése, figyelése is.

Hasonló módon ahhoz, amit a 2. ábra kapcsán írtunk, szükség esetén a 610 trönk kapcsolóval illetve a vele társított berendezéssel, például számítógéppel sávszélesség használat elemzést végezhetünk el. Ha a 616 trönk vonal minden egyes csatornáján átvitt digitális számok előre meghatározott időtartam alatt bekövetkező eloszlását figyeljük, amelyek az eredeti analóg jelszinteket reprezentálják a találmány szerinti kapcsolási elrendezés segítségével megkülönböztetést tudunk tenni adatjelek és hangjelek között. Ezt például egy rövid, meghatározott időintervallumon keresztül minden egyes lehetséges digitális szám megjelenési gyakoriságának számlálásával végezhetjük el. Azután az így összegyűjtött frekvencia adatokat kielemezhetjük, hogy megkülönböztessünk hang és adatjelek között, így például egy hangjel jellemző módon kis jelszintű vagy jelszint nélküli szakaszokat tartalmaz, és a jelszintek sokkal szélesebb mértékben változnak. Az adatjelet erőteljesen

9» 9999 • · · · • · • · · · • 9 9 9 9

-21koncentrált jelszintek révén azonosíthatjuk.

Egy másik lehetséges módszer szerint az adatjeleket úgy is azonosíthatjuk, hogy vagy a jelmintáról jelmintára való jelszint változások figyelését folytatjuk, vagy pedig a jel digitalizált változatában fellépő jelszint változások átlagát vesszük. A digitalizált jelszintekben bekövetkező nagyobb és gyorsabb változásokat adatátvitel indikációjára használhatjuk fel. Az adat és hangjelek közötti hatékony megkülönböztetésre használható jelszint vágási szintet kísérleti úton határozhatjuk meg, olyan módszerek alkalmazásával, amelyek hasonlóak a korábban a referenciafeszültség meghatározásához javasolt módszerekkel, a 2. ábrán bemutatott diszkrét analóg figyelő áramkörben felhasználva. Az adatjelben jelenlévő, sokkal hirtelenebb feszültségváltozások erősen összefüggenek az adatok továbbítása esetén a jelben jelenlévő nagyfrekvenciás jelkomponensek nagyobb szintjével. Ez azt jelenti, hogy sokkal több nagyfrekvenciás komponensre van szükség ahhoz, hogy egy hirtelen változó jelet hozhassunk létre.

Ily módon különböző módszerek és kapcsolási elrendezések képzelhetők el eddigi leírásunk alapján egy cellás rádiótelefon rendszer csatornájában továbbított adat és hangjelek hatékony megkülönböztetésére. A javasolt módszerek lehetővé teszik a cellás rádiótelefon rendszer működtetésének változtatását is, beleértve a csatorna hozzárendelést, a számlázási tarifákat és módszereket, valamint az aktuális csatorna felhasználás meghatározásán alapuló átadási vezérlést mind hang, mind adattovábbítás esetén.

Claims (10)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Kapcsolási elrendezés cellás rádiótelefon rendszer működésének vezérlésére azzal jellemezve, hogy cellás rádiótelefon hívás felépítése során jelentkező előre meghatározott tárcsázási szekvenciát felismerő és a cellás rádiótelefon rendszerhez csatlakoztatott detektáló egysége (202), azt jelfeldolgozó egységekkel összekapcsoló összekötőegysége, és utóbbiakhoz csatlakozó, az előre meghatározott tárcsázási szekvenciát feldolgozó és a tárcsázási szekvencia függvényében a cellás rádiótelefon rendszer működését megváltoztató feldolgozó egysége van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés azzal jellemezve, hogy a figyelt hívásban jelentkező cella átkapcsolások számát csökkentő feldolgozó egysége van.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés azzal jellemezve, hogy a rendszer használatáért felszámított tarifát módosító feldolgozó egysége van.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés azzal jellemezve, hogy javított átviteli tulajdonságokkal rendelkező cellás csatornát kiválasztó feldolgozó egysége van.
5. 5. Kapcsolási elrendezés cellás rádiótelefon rendszer működésének vezérlésére azzal jellemezve, hogy a bemeneti jelet megszűrve 400-1600 Hz frekvenciájú második jelet létrehozó, a felügyelt rádiótelefon áramkörhöz csatlakoztatott szűrőegységet (204), és a második jelet egyenfeszültségű jel előállítására integráló egységet (206) tartalmaz, amely az egyenfeszültségűjelet előre meghatározott referenciajellel összehasonlító és az egyenfeszültségű jel referenciajel fölött vagy alatt elhelyezkedését jelző összehasonlító fokozathoz (208) csatlakozik, továbbá kimeneti jelszintjével az egyenfeszültségű jel referenciajel felett vagy alatt húzódásátjelző összehasonlító fokozat (208) kimenőjelének időtartamát meghatározó, valamint az egyenfeszültségű jel legalább 4-10 másodpercen keresztül referencia jelszint felettiségét vagy alattságát jelző időzítőfokozatot (210) tartalmaz, amely az összehasonlító fokozathoz (208) valamint a feldolgozóegységhez van csatlakoztatva.
6. 6. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolási elrendezés azzal jellemezve, hogy a detektáló egység a figyelt rádiótelefon áramkörhöz valamint egyenirányító egységhez csatlakoztatott és 400-1600 Hz tartományba eső szűrt váltakozóáramú kimenőjelet létreho- »

   zó felüláteresztő szűrőt (204) tartalmaz, amelynek kimenete egyenfeszültséget előállító egyenirányító fokozathoz (206) van csatlakoztatva, és az egyenirányító fokozat (206) kimenete az egyenfeszültségű jelet referenciajellel összehasonlító és az egyenfeszültségű jel referencia-jelszint felett vagy alatt húzódásátjelző összehasonlító egységhez (208) kapcsolódik, amelynek kimenete az összehasonlító egység (208) kimenőjelének időtartamát mérő és egyben az egyenfeszültség jel legalább 4-10 másodpercen keresztül referencia jelszint felettiségét vagy alattságát megerősítő jelet kibocsátó időzítőegységhez (210) csatlakozik.
7. 7. Eljárás cellás rádiótelefon rendszer működésének vezérlésére azzal jellemezve, hogy cellás rádiótelefon rendszer kiválasztott csatornájának jelforgalmát figyeljük, a jelforgalom paramétereiből meghatározzuk, hogy a jelforgalom adathívás-e vagy beszédhívás-e, és adathívás esetén módosított híváslekezelési műveletet vezetünk be.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a meghatározás során egy információátvitelben jelentkező és a hívást adatátvitelként jelző előre meghatározott adatmintát érzékelünk.
9. 9. A 7. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a meghatározás során egy cellás csatornában jelenlévő és a hívást adathívásként jelző analóg jelet érzékelünk.
10. 10. A 7. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a meghatározás során cellás rádiótelefon hívás kezdeményezése során jelentkező és a hívást adathívásként jelző előre meghatározott tárcsázási szekvenciát érzékelünk.