HUT70160A

HUT70160A - Process for producing des-tyr dynorphin analogues

Info

Publication number: HUT70160A
Application number: HU9403563A
Authority: HU
Inventors: Nancy M Lee; Horace H Loh; Akira E Takemori
Original assignee: Des Tyr Dynorphin Partnership
Priority date: 1992-06-12
Filing date: 1993-06-01
Publication date: 1995-09-28
Also published as: WO1993025217A1; CZ281630B6; NO944778D0; HU9403563D0; RU95106651A; CA2137916A1; AU4399093A; EP0652765A1; JPH08501075A; FI945811A0; KR950701818A; NO944778L; CZ313194A3; EP0652765A4; FI945811A

Description

A találmány dinorfin-analógokra, elsősorban olyan új dinorfin-analógokra vonatkozik, amelyek narkótikus analgetikumokkal, így opiát alkaloidokkal alkalmazhatók.

Az endogén opioidok különböző formákban fordulnak elő a központi idegrendszerben, és ezek egyik képviselője a dinorfin, amely a prodinorfin (proenkefalin B) prekurzorból származó peptidek sorozata. Először egy 17 aminosavból álló dinorfin peptidet izoláltak, amit néha dinorfin A (1-17) néven azonosítanak, és amelynek szerkezete:

Tyr-Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-LysLeu-Lys-Trp-Asp-Asn-Gln (szekvenciaszám: 1).

Az enkefalinoktól vagy endorfinoktól eltérően a legtöbb dinorfin nagy affinitással reagál mind három fő opioid receptor típussal (μ, δ és K). A dinorfinok abból a szempontból is szinte egyedülállóak az endogén opioidok között, hogy az agyban nem fejtenek ki analgetikus hatást, de előfordulhatnak a gerincagyban.

A dinorfin farmakológiája ismert (Smith és Lee: Ann.

Rév. Pharmacol. Toxicol. 28., 123-140 (Í988) ) . Ennek alapján feltételezhető, hogy az endogén opioidok szoros összefüggésben vannak az immunrendszer funkciójával. A szerzők azonban a dinorfint csak a mononukleáris sejtkemotaxis vonatkozásában vizsgálták. Ettől függetlenül megjegyzik, hogy a dinorfin részt vesz a tumorképzésben.

A dinorfint különböző célokra alkalmazzák. Az US

361 553 számú irat szerint például a természetes eredetű dinorfin (17 aminosavat tartalmaz) első 13 peptidje agonista • ·

hatással rendelkezik tengerimalac ileumban és egér keringési csatornákban. A fenti irat szerint a dinorfin, elsősorban a dinorfin A (1-13) ellentétes hatást vált ki a narkótikus analgetikumokat elviselő állatokban, mint az egészséges állatokban (gátolja a morfin vagy β-endorfin által kiváltott analgéziát). Ez azt jelenti, hogy a dinorfin A (1-13) a toleráns szervezetben potenciálja az analgetikus hatást. A dinorfin a narkótikus analgetikumokkal együtt felhasználható a dózisonként adagolt narkótikus analgetikum mennyiségének csökkentésére.

Az US 396 606 számú irat olyan, általa dinorfinnak nevezett vegyületet (továbbiakban dinorfin (1-13)) ismertet, amelynek szerkezete:

Tyr-Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-LysLeu-Lys (szekvenciaszám: 2) .

Ez a vegyület tengerimalac ileummal végzett vizsgálatok szerint sokkal hatékonyabb, mint az enkefalin és a β-endorfin, ezért analgetikumként alkalmazható.

Az US 4 462 941 számú irat az 1. és 2. számú szekvencia első hét aminosavjának megfelelő dinorfin-amid-analógot ismertet, amelynek szerkezete:

AA® _ aA⁹ - AA¹⁰, ahol

AA® lehet izoleucin, leucin vagy lizin,

AA⁹ lehet arginin vagy prolin, AA¹⁰ lehet prolin, és az ΑΑ.1θ terminális karbonilcsoport szénatomja amidálva • ·

- 4 van. Ezek a dinorfin (1-10) amid-analógok nem rendelkeznek jelentős analgetikus hatással (kivéve nagy dózisban, amikor görcsöket okozhatnak), de eltérnek a 2. számú szekvenciájú dinorfin (1-13) analógtól, mivel egészséges állatokban a morfinra se potenciáló, se antagonizáló hatást nem gyakorolnak. Toleráns állatokban azonban a dinorfin (1-10) amid-analógok hatékonyabbak és szelektívebbek, mint a dinorfin (1-13). A fenti dinorfin (1-10) amid-analógok egyik képviselőjét, ahol a C-terminális Pro amidálva van, a 3. számú szekvencia mutatja:

Tyr-Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro (szekvenciaszám: 3).

Az US 4 481 191 számú irat magas vérnyomás és szívmüködési zavarok kezelésére alkalmas eljárást ismertet, amelynek értelmében dinorfinnal rokon opioid-peptideket, így 2. és 3. számú szekvenciájú peptideket adagolnak. Feltételezhető, hogy az endogén opioid peptidek kondicionálják a perifériás idegek érzékenységét, és így elősegítik a szívverés ütemének és a vérnyomásnak a szabályozását. A keringésben található opioid-peptidek tehát normál körülmények között szabályozzák az automom idegrendszer perifériás helyeinek ilyen endogén anyagokkal szembeni érzékenységét. A dinorfinnal rokon peptidek a magas vérnyomás kezelése során az endogén opioid-peptidek intenzitásának beállítása és fenntartása irányában módosítják az autonóm idegrendszert. A hatás egyik eredménye a zsigeri befutó receptorok érzékenységének növelése.

Az US 4 518 711 számú irat gyűrűs szerkezetbe kényszer!• ·

- 5 tett (például diszulfid-híd által) enkefalin-analógokat ismertet. Az irat szerint a vegyületek merevsége és delta-receptor specifikussága növelhető, ha a 2-helyzetü félciszteint félpenicilaminnal (β,β-dimetil-félcisztein) helyettesítjük. Ez azt jelenti, hogy ismertek olyan dinorfin-analógok, amelyekben az 5-helyzetű aminosavat (általában leucin) és a 11-helyzetü aminosavat (általában lizin) cisztein helyettesíti. A 8-helyzetü aminosav (általában izoleucin) és a 13-helyzetü aminosav (általában lizin) szintén helyettesíthető ciszteinnel. A hídkötéses vagy ciklikus szerkezet feltehetően elősegíti a dinorfin-analógok in vivő lebontással szembeni stabilizálását.

Az US 4 684 624 számú irat sav vagy amidált formájú dinorfin-rokon peptidek alkalmazását ismerteti cerebrális iskémia kezelésére. Ezek az opioid-peptidek akut fokális cerebrális iskémia esetén elősegítik a túlélést és a cerebrális iskémia következtében kialakult idegi sérülések részleges helyreállítását.

Az utóbbi időben elkezdték vizsgálni az idegi opioid rendszerek immunszabályozását. Ennek során különböző opioid hatásokat tártak fel az immunrendszer sejtjei vonatkozásában, de a mechanizmus még nem ismert. Egyes szerzők feltételezték, hogy az opioidoknak az immunrendszerre gyakorolt hatása pusztán spekuláció (Sibinga és Goldstein: Ann. Rév. Immunoi. 6, 219-249 (1988)).

Később kimutatták, hogy a krónikusan morfinnal kezelt egerek immunrendszere legyengül, és a morfin macrophage-co• · · · • · ···♦ ······· · lony stimulating factor-ának opioid gátlása 2. vagy 3. számú szekvenciával a dózistól függő mértékben blokkolható (Roy és munkatársai: Eur. J. of Pharm. 195. 359-363 (1991); 202, 355-359 (1991)).

A találmány tárgyát képezik az olyan új peptidek, amelyek legalább 6 aminosav-maradékot tartalmaznak, dinorfin-analógok, de az endogén dinorfinhoz képest dez-Tyr-származékok. Ezek az új peptidek farmakológiailag alkalmazható oldatban vagy farmakológiailag alkalmazható hordozóanyaggal formálhatók, és narkótikus analgetikumokat elviselő betegnek adagolhatok a narkótikus analgetikum hatásának potenciálása és/vagy a megvonási tünetek blokkolása érdekében. Alkalmazhatók továbbá egyes idegi sérülések helyreállítására cerebrális és spinális iskémia kezelésében, egészséges betegnél a narkótikus analgetikum által okozott légzési nehézségek vagy gyomor-bél-görcsök elnyomására, gyulladások elleni kisegítő hatóanyagként, és narkótikus analgetikumok által roncsolt immunrendszer roncsolásának blokkolására.

A találmány szerinti új peptidek tehát általában hasonló hatással rendelkeznek, mint az endogén dinorfin (1. számú

szekvencia),	a 13 aminosavból álló dinorfin (2. számú
szekvencia),	és a 10 aminosavat tartalmazó amid-formájú
dinorfin (3.	számú szekvencia). Meglepő, hogy az új vegyü-

letek, amelyek az ismert dinorfin-származékokhoz képest dez-Tyr analógok, megtartják biológiai hatékonyságukat, mivel az opioid-peptidek opioid-receptorok által történő felis merése során elengedhetetlen és általános követelménynek tekintették az N-terminális tirozin-maradékot. így például, egy opioid-receptort kódoló cDNS-klónt vizsgáló kutatók nemrég beszámoltak arról, hogy a dez-Tyr Dyn A (1-13) egyáltalán nem vesz részt a különböző ligandumokkal végzett vizsgálatokban, és utaltak arra az elterjedt véleményre, hogy szükség van az N-terminális tirozinra (Xie, Miyajima és Goldstein; Proc. Natl. Acad. Sci. USA 89, 4124-4128 (1992)).

A találmány szerinti megoldás terápiás alkalmazása esetén a narkótikus analgetikumokat elviselő beteg kezelése során kisebb dózisú narkótikus analgetikumot, például opiát alkaloidot, így morfint kell adagolni a fájdalom csökkentése érdekében folyamatosan narkotikumokkal kezelt betegnek, így a rák végső stádiumában lévő betegnek, vagy kisebb dózisú narkotikum, így métádon alkalmazható narkotikum-függőség kezelése esetén. Ez azt jelenti, hogy a találmány szerinti megoldás lehetővé teszi a nagydózisú narkotikumok folyamatos adagolása esetén kialakuló ismert mellékhatások, így légzési nehézség és székrekedés gyengítését.

A találmány szerinti új peptidek legalább 6 aminosavat tartalmaznak a különböző terápiás felhasználás érdekében. A legalább 6 aminosav-maradék szekvenciája előnyösen a következő:

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile (szekvenciaszám: 22).

A találmány szerinti új peptidek egyik csoportja az endogén dinorfinnal (1. számú szekvencia) analóg aminosav-maradékokat tartalmaz, de ahhoz viszonyítva dez-Tyr

- 8 analógok, mint ez a következő 4-12. számú szekvenciából látható:

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys-Leu-LysTrp-Asp-Asn (szekvenciaszám: 4);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys-Leu-LysTrp-Asp (szekvenciaszám: 5);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg- Pro-Lys-Leu-LysTrp (szekvenciaszám: 6);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys-Leu-Lys(szekvenciaszám: 7);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys-Leu (szekvenciaszám: 8);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys (szekvenciaszám: 9);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro (szekvenciaszám: 10);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg (szekvenciaszám: 11); és

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile (szekvenciaszám: 12).

Bármely új 4-12. számú szekvenciában bármely egy vagy két maradék ugyanazon vagy eltérő, D-konfigurációjú aminosav-maradékkal helyettesíthető (az in vivő stabilitás növelése érdekében), így az N-terminális Gly D-Ala-val helyettesíthető, vagy a szerkezeti stabilitás vagy merevség módosítható, például több meghatározott aminosav-maradék ciklikus szerkezet vagy híd (például diszulfid-híd) kialakí tására alkalmas csoportokkal helyettesíthető.

A találmány szerinti új peptidek egy másik csoportja dez-Tyr-Gly analóg, mint ez a 13-22. számú szekvenciákból látható, amelyek az in vivő stabilitás és a szerkezeti stabilitás növelése érdekében a 4-12. szekvenciáknál leírt módon módosíthatók:

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys-Leu-Lys-TrpAsp-Asn-Gln (szekvenciaszám: 13);

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys-Leu-Lys-TrpAsp-Asn (szekvenciaszám: 14);

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys-Leu-Lys-TrpAsp (szekvenciaszám: 15);

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys-Leu-Lys-Trp(szekvenciaszám: 16);

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys-Leu-Lys(szekvenciaszám: 17) ;

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys-Leu(szekvenciaszám: 18);

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys(szekvenciaszám: 19) ;

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro(szekvenciaszám: 20) ; és

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg(szekvenciaszám: 21) ,

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile (szekvenciaszám: 22) .

Az 1-22. számú szekvenciákkal ábrázolt új peptidek a C• · · · · • · · · · · · ·*··«··· ·

-terminálison lehetnek sav vagy amid formájában. Emellett, a

4-22. számú szekvenciákban található szokásos izoleucin-maradék leucin- vagy lizin-maradékkal helyettesíthető, valamint a 4-11. számú szekvenciák 8-helyzetében és a 13-21. számú szekvenciák 7-helyzetében található arginin-maradék prolinnal helyettesíthető.

A megfelelő módosítás kiválasztása során kiindulhatunk abból a felismerésből, hogy egy opioid peptid receptor szelektivitását az adott opioid receptor típusra (μ, δ és K) vonatkozó szerkezeti követelmények mellett a peptid nettó töltése és/vagy amfifil momentuma szabályozza. A feltételezés szerint a nettó pozitív töltéssel rendelkező opioid peptidek előnyben részesítik a μ receptort, míg a semleges vagy negatív töltésű opioid peptidek elsősorban a δ receptorral reagálnak. Ez a model felhasználható például kisméretű peptidek kialakításakor (Schiller és munkatársai: J. of Med. Chem. 32, 698-703 (1989)).

A találmány szerinti új peptideket előnyösen farmakológiailag alkalmazható oldatban vagy farmakológiailag alkalmazható hordozóanyaggal formáljuk, és narkótikus analgetikumokkal együtt adagoljuk.

Az adagolás módjától függően, a peptid formálásához tetszőleges fiziológiailag alkalmazható hordozóanyag felhasználható. Ezekre példaként említhető a vizes sóoldat és foszfát pufferolt sóoldat, amely további fiziológiailag alkalmazható segédanyagokat, így glükózt, mannitolt vagy bármely más ismert adalékanyagot tartalmazhat.

• · ♦ • · · · · • · « · · * · • »···»··· ·

- 11 Az új peptidek később részletezett terápiás alkalmazása mellett meglepő módon azt találtuk, hogy a dinorfin (1-17) (1. számú szekvencia) dez-Tyr analóg (23. számú szekvencia) formájában is megtartja előnyös hatékonyságát a narkótikus analgetikumokkal összefüggésben.

A találmány szerinti megoldás lényegében bármely narkótikus analgetikummal alkalmazható, ilyenek például az opiát alkaloidok, és opioid peptidek, ezek szintetikus és természetes képviselői. A narkótikus analgetikumokra példaként említhetők a különböző ópium alkaloidok, így morfium, morfiumsó, például morfium-hidrogén-bromid, morfium-hidrogén-klorid, morfikum-muszkát, morfium-oleát, morfium-N-oxid és morfium-szulfát, valamint morfium-analógok, így normorfium, diacetil-dihidro-morfium, diacetil-morfium-hidrogén-klórid, kodein és diacetil-morfium(heroin). A narkótikus analgetikumokra további példaként említhető az α-prodin, métádon, meperidin, levorfanol, propoxifén, fentanil és analógjai, oximorfon, anileridin, dilaudid és metopon. Alkalmazhatók továbbá peptid analgetikumok, így enkefalinok és β-endorfin-analógok.

Közismert, hogy az ilyen narkótikus analgetikumok folyamatos alkalmazása megszokáshoz vagy szenvedélybetegséghez vezet, és az egyik alkalmazása kereszttoleranciát vált ki a többi vonatkozásában. Káros mellékhatásaiktól eltekintve, ezek a narkótikus analgetikumok terápiásán hasznosak, például a fájdalom enyhítése érdekében folyamatos kezelést kívánó betegeknél.

< <

- 12 Az ilyen terápiák során azonban a betegeknél fokozott tolerancia alakul ki a narkótikus analgetikummal szemben, ezért a fájdalom megszüntetéséhez növekvő dózisra van szükség. A nem-kívánatos mellékhatások ezután nagymértékű krónikus dózis kialakulásához vezetnek.

A narkótikus analgetikumok agonista hatása és függőséget kialakító tulajdonsága különböző emlősfajtákon tanulmányozható, és ezen belül különböző gyakorlati és kormányzati megfontolások igénylik, hogy kisméretű rágcsálókon és/vagy majmokon végezzünk vizsgálatokat a hatóanyag analgetikus tulajdonságainak emberen történő tesztelése előtt. Jelenleg azonban valamennyi, emlősökön morfinszerü hatással rendelkező hatóanyag embereknél is morfinszerü hatást vált ki, és ezért számos olyan analgetikus vizsgálatot fejlesztettek ki, amelyek állatokon elvégezve lehetővé teszik az embereknél kiváltott hatások előzetes meghatározását.

A találmány szerinti megoldás értelmében 4-23. számú szekvenciájú analógot vagy ennek módosított változatát adagoljuk a betegnek a narkótikus analgetikummal együtt, amelynek során a peptid adagolása legfeljebb mintegy 30 perccel tér el a narkótikus analgetikum adagolásától. Az adagolást előnyösen egyetlen, kevert dózisban végezzük a narkótikus analgetikummal, így a morfiummal, morfium analóggal vagy morfiumsóval vagy más peptid analgetikummal együtt.

A narkótikus analgetiumként alkalmazott morfium normális dózisa általában mintegy 5 mg intravénás adagolás esetén, mintegy 70 kg testtömeggel számolva. Az analgetikummal • » «4 * 9 · · « » · V «*·· « ·«··♦··· ·

- 13 együtt adagolt dinorfin-analóg dózisa mintegy 30-1500 ^g/kg testtömeg. Annak ellenére, hogy a dinorfin-analóg nem potenciálja a narkótikus analgetium hatékonyságát a kezelés kezdetén, a narkótiumnak a fájdalom csökkentése érdekében történő folyamatos alkalmazása során az analgetikum megfelelő szintjének tartós fenntartásához szükséges narkotikum mennyiség kevesebb, mint dinorfin-analóg alkalmazása nélkül. Ennek következtében gyengülnek a folyamatosan, nagy dózisban adagolt narkotikum által kiváltott nem-kívánatos mellékhatások.

Megszokásos betegnél a dózis a következőképpen határozható meg. Először meghatározzuk a narkótikus analgetikumnak a kívánt analgetikus hatáshoz szükséges mennyiségét. A szükséges mennyiség helyett azonban a narkótikus analgetikumot egy előre meghatározott dózisban adagoljuk. Ez az előre meghatározott, vagy második dózis kisebb, mint a kívánt analgetikus hatáshoz szükséges dózis. A narkótikus analgetikum gyakorlatban adagolt dózisát dinorfin-analóggal egészítjük ki. A kiegészítés előnyösen olyan analgetikus hatást eredményez, amely lényegében ekvivalens a narkótikus analgetikum önmagában történő adagolásával elért analgetikus hatással. Az első vagy szükséges dózis, az alacsonyabb vagy második dózis és a kiegészített dózis értéke attól függően változik, hogy a beteg milyen mértékben tolerálja a narkótikus analgetikumot, és ezt általában orvosi kezeléssel határozzuk meg.

Egy másik terápiás felhasználási terület a megvonási ·« · » · ♦ · · • · · 9Λ9* • «··· ·♦·» ·

- 14 tünetek blokkolása érdekében végzett kezelés.

Jelenleg a legtöbb szenvedélybeteget métádon (általában metadon-hidrogén-klorid) fenntartási programnak vetik alá. A métádon adagolásával egyidejűleg egy másik hatóanyagot, így klonidint is adagolnak. Ismert azonban, hogy a métádon önmagában is megszokáshoz vezet, és a klonidinről feltételezik, hogy csupán elfedi a megvonási tüneteket. Ennek következtében a programmal kezelt beteg gyakorlatilag nincs meggyógyítva a narkótikus megszokás alól.

Ezzel ellentétben a dinorfin-analógok blokkolják a morfinhoz hozzászokott betegek megvonási tüneteit, és a megszokás veszélye ennek ellenére legalább százszor kisebb, mint a morfium esetében. Ennek megfelelően, a találmány szerinti megoldás alkalmazható a narkótikus szenvedélybetegek terápiás kezelése során fellépő megvonási tünetek blokkolására.

A dinorfin-analógot narkótikus analgetikumot elviselő betegnek adagolva lényegesen jobb hatást érhetünk el a narkótikus szenvedélybetegség kezelése során.

A találmány szerinti új peptidek felhasználhatók továbbá a cerebrális iskémia során kialakuló idegi sérülések helyreállítására. A cerebrális iskémia találmány szerinti kezelése során a hatást befolyásolja a dózis, a kezelés módja és a terápia időtartama. A találmány értelmében azonban a cerebrális iskémia terápiáját nem befolyásolja a vérnyomás.

Az akut, fokális cerebrális iskémiában szenvedő beteg találmány szerinti kezelése során a terápiát egy dózis dinorf in-analóg adagolásával kezdjük, majd ezt követő dózisok * ·»

- 15 adagolásával folytatjuk.

A kezdeti dózis általában mintegy 1,0 Mg/kg és mintegy mg/kg közötti, előnyösen mintegy 100 Mg/kg testtömeg. Az adagolás tetszőleges módon megvalósítható, előnyösen intravénás injekciót alkalmazunk. Az ezt követő dózisok szintén tetszőleges módon adagolhatok, példaként említhető az injekció vagy helyi adagolás megfelelő hordozóanyag, így dimetil-szulfoxid alkalmazásával. A követő dózisokat azonban előnyösen folyamatosan adagoljuk addig, amíg a beteg életveszélyes állapotban van, vagy amíg a beteg állapota stabilizálódik, és ilyenkor az adagolás mintegy 0,01-100 pg/óra. Az ilyen adagolás megvalósítható például folyamatos infúzióval, beépített miniszivattyúval vagy intravénásán. A beteg állapotának stabilizálódása után a dózis fokozatosan csökkenthető.

A találmány szerinti megoldást közelebbről az alábbi példákkal mutatjuk be anélkül, hogy az oltalmi kör a példákra korlátozódna.

1. példa

Az analgetikus hatást a D'Amour és Smith-féle farokcsapás módszer (J. Pharmac. Exp. Ther. 72, 74-79 (1941)) Tulunay és Takemori által módosított (J. Pharmac. Exp. Ther. 190, 395-400 (1974)) változatával mérjük. Az ED5Q érték (a vizsgálati csoport 50 %-ára hatékony dózis) meghatározásához a vizsgálati állatoknál kiváltott válasz jellemzőjeként a reakcióidő szignifikáns növekedését reprezentáló végpontot határozzuk meg. Végpontnak tekintjük azt, ha egy vizsgálati állat reakcióidejének növekedése nagyobb, mint a vizsgálatban résztvett összes állat kontrol átlag reakcióidejének 3 SD értéke (standard deviáció). A kontrol átlagos reakcióidő általában 3,1 ± 0,05 másodperc. A farok sérülésének elkerülése érdekében a hőhatást megszüntetjük azoknál a válasz nélküli állatoknál, amelyeknél a reakcióidő túllépi a 10 másodpercet .

A hatóanyagot ellenkező értelmű megjelölés hiányában 30 perccel a vizsgálat előtt fecskendezzük be. A morfiumot szubkután, a peptidet intravénásán adagoljuk 4 ml-es sóoldatban .

A morfium megszokás kialakításához 75 mg-os morfium pelletet ültetünk be szubkután Way és munkatársai módszerével (J. Pharmac. Exp. Ther. 167, 1-8 (1969)). Hatóanyagként morfium-szulfátot (Mallinckrodt Chemical Works, St. Louis, MO, USA) alkalmazunk. Az ED₅q értékeket, ezek 95 %-os megbízhatósági határát és a két ED₅q érték közötti potenciaarányt Litchfield és Wilcoxon módszerével (J. Pharmac. Exp. Ther. 9.6, 99-113 (1949)) határozzuk meg.

A morfium megszokás kialakításához három napig az állatokban hagyjuk az implantátumot. Az állatoknak ezután naloxon dózist adunk, miközben a morfium pellet a helyén marad. A naloxon narkotikum megvonásos állapotot vált ki, és az állatoknál kialakulnak a megvonási tünetek, mivel a naloxon antagonizálja a morfiumot. A kontrol csoportnál és három különböző peptiddel kezelt csoportnál mért adatokat az 1. táblázatban adjuk meg. A peptideket 5 μπιόΐ/kg i.v. dózisban adagoljuk a naloxon adagolása előtt.

1. táblázat

Peptid Naloxon ED5Q Potenciaarány (^mől/kg)

Kontrol Dyn (2-17)	79 289	(59-107) (218-278)	3,7	(2,5-5,4)
(szekvenciaszám:	23)
[Cys⁵-Cys¹⁴]		208	(151-279)	2,6	(1,7-3,9)
Dyn (1-11) NH₂
Dyn (3-13)		154	(102-249)	2,0	(1,2-3,6)
(szekvenciaszám:	17)

Az 1. táblázat adataiból látható, hogy a kontrol állatoknál az ED5Q érték 79 μτηόΐ/kg, amit alapértéknek tekintünk. Ha azonban a naloxon adagolása előtt 5 perccel, valamely 1. táblázatban megadott peptidet adagolunk, akkor sokkal több naloxonra van szükség ahhoz, hogy az állatok a narkótikus megvonás állapotába kerüljenek. Ez azt jelenti, hogy az 1. táblázatban megadott három peptid mindegyike csökkenti a szenvedélybeteg állatok morfiumfüggőségét, és ez a függőség kisebb, mint kezelés nélkül.

Az 1. táblázatban szereplő három peptid közül a dinorfin (3-13) (17. számú szekvencia) szintén új vegyület. Annak ellenére, hogy ez az új vegyület dez-iyr-Gly analóg, potenciaaránya eléri a 2,0 értéket. Ez azt jelenti, hogy a narkotikum antagonista adagolása előtt ezzel az új peptiddel kezelt szenvedélybeteg állatok fele annyira függnek a morfiumtól, mint a kezelés nélküli szenvedélybeteg állatok. Emellett, az alkalmazott ciklikus dinorfin-amid vegyület (ahol az 5-helyzetben található leucint és a 11-helyzetben található lizint cisztein helyettesíti, ami diszulfid-híddal fokozza a szerkezeti stabilitást) 2,6 potenciaarányt mutat, míg a dez-iyr analóg potenciaaránya meglepő módon 3,7.

2. példa

A vizsgálatot az 1. példával analóg módon végezzük. A morfium fájdalomérzést csökkentő hatékonyságát a morfiumot elviselő (vagyis szenvedélybeteg) egereken, valamint normál, szenvedélybetegségtől mentes állatokon vizsgáljuk. A két különböző kontrol csoporttal ezért két alapszintet határoztunk meg.

2. táblázat

Peptid Morfium ED5Q Megszokás index (gmól/kg s.c.)

Kontrol¹	6,5	(5,0-8,9)	-
Kontrol²	55,6	(42,6-73,5)	8,5	(5,7-12,
Dyn (2-17)³	32,2	(26,7-40,0)	4,7	(3,5-6,2)

(szekvenciaszám: 23) = normál, szenvedélybetegségtől mentes csoportő = szenvedélybeteg csoport = szenvedélybeteg csoport

A 2. táblázat adataiból látható, hogy az első kontrol csoportnál (normál, szenvedélybetegségtől mentes állatok) a morfium ΕΌςθ értéke 6,5. Ez azt jelenti, hogy 6,5 pmól/kg s.c. morfium adagolása után a normál állatok fele nem érez fájdalmat a vizsgálatnál. Ezzel ellentétben, a második kontrol csoportnál, amelyek morfiumtól függő állatok, a morfium mennyiségét 8,5-szeresére kell növelni ahhoz, hogy az állatok fele ne érezzen fájdalmat. Hasonlóan szenvedélybeteg állatoknál azonban dez-Tyr analóggal végzett előkezelés (2,5 pmól/kg i.v. 5 perccel a vizsgálat előtt) után a fájdalom megszüntetéséhez szükséges morfium mennyisége jelentős mértékben lecsökken.

A találmány szerinti megoldás és az előnyös megvalósítási módok fenti ismertetése és a megadott példák csak bemutató jellegűek, és nem jelentik az oltalmi kör korlátozását .

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Peptid, amelynek szekvenciája:

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys-Leu-LysTrp-Asp-Asn (szekvenciaszám: 4);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys-Leu-LysTrp-Asp (szekvenciaszám: 5);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-I1e-Arg-Pro-Lys-Leu- Ly s Trp (szekvenciaszám: 6);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-I1e-Arg-Pro-Lys-Leu- Ly s (szekvenciaszám: 7);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys-Leu (szekvenciaszám: 8);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro-Lys (szekvenciaszám: 9);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro (szekvenciaszám: 10);

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg (szekvenciaszám: 11); és

Gly-Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile (szekvenciaszám: 12), ahol a C-terminális sav vagy amid formában van.
2. Peptid, amelynek szekvenciája:

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-I1e-Arg-Pro-Lys-Leu-Lys-TrpAsp-Asn-Gln (szekvenciaszám: 13);

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-I1e-Arg-Pro-Lys-Leu-Lys-Trp21

Asp-Asn (szekvenciaszám: 14) ;

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg- Ile-Arg-Pro-Lys-Leu-Lys-TrpAsp (szekvenciaszám: 15) ;

Gly - Phe - Leu - Arg - Arg -11 e - Arg - Pro - Ly s - Leu - Ly s - Trp (szekvenciaszám: 16);

Gly - Phe - Leu - Arg - Arg -I1e-Arg-Pro-Lys-Leu-Lys(szekvenciaszám: 17);

Gly-Phe-Leu- Arg - Arg-Ile-Arg-Pro-Lys - Leu (szekvenciaszám: 18),Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-I1e-Arg-Pro-LyΞι szekvenciaszám: 19) ;

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg-Pro(szekvenciaszám: 20); és

Gly-Phe-Leu-Arg-Arg-Ile-Arg(szekvenciaszám: 21) , ahol a C-terminális sav vagy amid formában van.
3. Az 1. igénypont szerinti peptid, amely narkótikus analgetikummal együtt vagy után adagolva in vivő hatással rendelkezik, ahol az N-terminális Gly aminosav-maradék D-konfigurációjú aminosav-maradékkal van helyettesítve az in vivő hatás közbeni in vivő stabilitás növelése érdekében.
4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti peptid, amely farmakológiailag alkalmazható oldatban, vagy farmakológiailag alkalmazható hordozóanyaggal terápiásán adagolható készítménnyé van alakítva.
5. Terápiás eljárás, azzal jellemezve, hogy egy, narkótikus analgetikumokat elviselő betegnek olyan dinorfin-analóg dózist adagolunk, amely legalább egy 1. vagy 2. igénypont szerinti szekvenciájú vagy 4. igénypont szerint adaptált peptidet tartalmaz.
6. Az 5. igénypont szerinti terápiás eljárás, azzal jellemezve, hogy a dózist a narkótikus analgetikum adagolásával együtt vagy ahhoz képest legfeljebb mintegy 30 percen belül adagoljuk.
7. A 6. igénypont szerinti terápiás eljárás, azzal jellemezve, hogy a dinorfin-analóg dózist a narkótikus analgetikummal lényegében egyidejűleg adagoljuk.
8. A 6. igénypont szerinti terápiás eljárás, azzal jellemezve, hogy narkótikus analgetikumként opiát alkaloidot vagy opioid peptidet alkalmazunk.
9. A 6. igénypont szerinti terápiás eljárás, azzal jellemezve, hogy narkótikus analgetikumként morfint, morfin-

-analógot vagy morfin sót alkalmazunk.
10. Terápiás eljárás narkótikus analgetikumokat elviselő beteg kezelésére, azzal jellemezve, hogy a narkótikus analgetikum megvonási tüneteinek blokkolására és/vagy együttes adagolás esetén a narkótikus analgetikum potenciálására elegendő mennyiségben dinorfin-analógot adagolunk, ahol a dinorfin-analóg egy N-terminális dez-Tyr vagy dez-Tyr-Gly analóg, és legalább hét aminosav maradékot tartalmaz.
11. A 10. igénypont szerinti terápiás eljárás, azzal jellemezve, hogy a dinorfin-analógot farmakológiailag alkalmazható oldatban adagoljuk.
12. A 10. igénypont szerinti terápiás eljárás, azzal jellemezve, hogy C-terminálisán amidéit dinorfin-analógot alkalmazunk.
13. A 10. igénypont szerinti terápiás eljárás, azzal jellemezve, hogy az endogén dinorfin aminosav-szekvenciájához viszonyítva javított in vivő stabilitással vagy szerkezeti stabilitással rendelkező dinorfin-analógot alkalmazunk .