HUT69286A

HUT69286A - Process to prepare pharmaceutical compns. contg. antiproliferatire oligomers

Info

Publication number: HUT69286A
Application number: HU9500492A
Authority: HU
Inventors: Alan Douglas Cardin; Steven Jeffrey Busch; Masayuki Mano
Original assignee: Merrell Dow Pharma
Priority date: 1992-08-19
Filing date: 1993-07-16
Publication date: 1995-09-28
Also published as: NO950601D0; ES2099962T3; ZA935940B; JPH08502728A; IL106718A0; MX9305011A; DK0655922T3; TW225514B; NO950601L; US5460807A; EP0655922B1; DE69307899D1; EP0655922A1; CA2140865A1; NZ254615A; DE69307899T2; WO1994004164A1; AU676184B2; AU4680693A; ATE148346T1

Description

A találmány tárgya bizonyos anionos oligomer vegyületek, amelyek alkalmasak burjánzás ellenes hatóanyagként történő felhasználásra, mivel inhibiálják a simaizom sejt burjánzást. Ezek a vegyületek például alkalmasak atherosclerosis kezelésében történő felhasználásra.

A simaizom sejtek burjánzása az érrendszer falban különféle érsérülések során, illetve bizonyos betegségek esetében sok esetben megtörténik. A fenti sejtek burjánzása patológiai sérülésekhez vezethet, amelyek lehetnek például atherosclerosis, illetve sebészeti beavatkozás után kialakuló érrendszeri restenosis. Különféle glükózamin-glikán vegyületekről, a heparint is beleértve, leírták, hogy inhibiálják a simaizom sejt burjánzást. A hosszú időn át történő kezelés heparinnal korlátozott, mivel számos mellékhatással rendelkezik.

Kísérleteink során kimutattuk, hogy egy szintetikus oligomer vegyületcsoport haparin-szerű hatást fejt ki és ezek az oligomer vegyületek a simaizom sejt burjánzást tenyészetben, illetve in vivő inhibiálják. A találmány szerinti szintetikus oligomer vegyületek nem mutatják a heparin terápia hosszas alkalmazásakor jelentkező mellékhatásokat. Ennélfogva, a találmány szerinti oligomer vegyületek alkalmasak különféle betegségek és rendellenes állapotok kezelésére, amelyek simaizom sejt és egyéb sejt nem szabályozott burjánzásával kapcsolatosak.

A találmány tárgya (1a), (1b) általános képletű anionos poliamid- és polikarbamid oligomer vegyületek alkalmazására, ahol az általános képletben

X és X³ jelentése egymástól függetlenül fenilén-csoport, amely lehet a (2), (3), (4), (5), (6), (7), (8), (9) és (10) általános képletű csoport vagy egy bifenilén-csoport, amely lehet a (11), (12), (13) és (14) általános képletű csoport;

azzal a feltétellel, hogy az (1a) általános képletű vegyületben X és X³ csoportok közül legalább egyik jelentése valamely bifenilén-csoport;

60.154/SM • ·

-3X” jelentése (6), (7), (8), (9), (15), (10), (12), (2), (3), (5), (16) és (11) képletű csoport;

m jelentése 0 vagy 1 egész szám, azzal a feltétellel, hogy az (1 b) általános képletű vegyületben, amennyiben m jelentése 0, R jelentése hidrogénatom;

X’ jelentése bármely X és X³ csoportra megadott fenil- vagy bifenil-csoport;

n jelentése 3-50 közötti egész szám;

R jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomszámú alkilcsoport, fenilcsoport vagy kívánt esetben 1 vagy 2 szubsztituenst tartalmazó fenilcsoport, ahol a szubsztituensek lehetnek -SO₃R² általános képletű csoport, -CO2R² általános képletű csoport, -PO3(R²)₂ általános képletű csoport vagy -OPO₃R² általános képletű csoport, illetve kívánt esetben 1-3 szubsztituenssel szubsztituált fenti csoport, ahol a szubsztituensek lehetnek, klóratom, brómatom, vagy 1-4 szénatomszámú alkilcsoport;

R¹ jelentése -SO₃R² általános képletű csoport, -CO2R² általános képletű csoport, -PO3(R²)₂ általános képletű csoport vagy -OPO₃R² általános képletű csoport;

R² jelentése hidrogénatom vagy gyógyszerészetileg elfogadható kation;

R³ jelentése -R általános képletű csoport vagy -X”-NH₂ általános képletű csoport, ahol R és X” jelentése a fent megadott;

R⁶ jelentése H₂N-X’’-NH- általános képletű csoport, R²O- általános képletű csoport, RNH' általános képletű csoport vagy R-C(=O)-NH-X”-NH- általános képletű csoport és;

R⁷ jelentése hidrogénatom, R²O-C(=O)-X”-C(=O), R-C(=0)- általános képletű csoport vagy RNH-C(=O)-X”-C(=O)- általános képletű csoport.

A találmány szerinti oligomer vegyületek poliamidok és polikarbamidok, amelyek átlagosan <10,000 Mn molekulatömegűek és azzal jellemezhetők, hogy ismétlődő egységeket tartalmaznak, amelyek karbonil-kötéssel kötöttek, továbbá a talál60.154/SM

mány szerinti oligomer vegyületek anionos-csoportokat tartalmaznak és alapvetően lineáris geometriájúak, olyan módon, hogy az anionos csoportok között vizes közegben szabályos távolság alakul ki. A találmány szerinti oligomer vegyületek előnyösen vázukban lineáris szerkezetűek és lehetnek só formájúak. Különösen előnyös só formák, amelyek gyógyszerészetileg elfogadható sók.

A „gyógyszerészetileg elfogadható kation” elnevezés alatt gyógyszerészetileg elfogadható kationt értünk. Ezek a kationok olyan ionok lehetnek, amelyek az adagolt gyógyszerészetileg hatásos dózisban lényegében nem toxikusak és a „gyógyszerészetileg elfogadható kation” nevezéktan körébe tartoznak. Ilyen sók lehetnek például az alkálifém-sók, mint például nátrium- és kálium sók az alkáli földfém-sók, mint például a kálcium- és magnézium sók, az ammóniumsók, a könnyűfém IIIA csoportba tartozó sók, mint például alumínium só; illetve a szerves elsőrendű-, másodrendű- és harmadrendű amin sók, mint például trialkilamin só, például trietilamin só, prokain só, dibenzil-amin só, Ν,Ν’-dibenzil-etilén-diamin só, dihidroabietilamin-só, N-1-4 szénatomszámú alkil-piperidin só vagy bármely más alkalmas aminnal képzett só. Előnyös sók a nátrium és a kálium sók. A „gyógyszerészetileg elfogadható” elnevezés alatt azt értjük, hogy az adott anyag melegvérű állatoknak, különösen embernek adagolható és nem toxikus, például alkalmas gyógyszerészeti felhasználásra, a melegvérű állat számára nem mérgező. A találmány szerinti oligomerek gyógyszerészetileg elfogadható kation formái a szokásos eljárásokkal állíthatók elő, mint például ioncserélő eljárással vagy az R¹-sav és megfelelő bázis reagáltatásával.

A találmány szerinti oligomer vegyületek alacsony molekulatömegű, merev vázas, vízben oldható polimer vegyületek. Ezen túlmenően az oligomerek szabályos anion-csoport elhelyezkedéssel rendelkeznek. A „szabályos anion elhelyezkedés” vagy „szabályos anion-csoportok közötti távolság” elnevezés alatt azt értjük, hogy a

60.154/SM (R¹) anionos-csoportok a polimer vázban meghatározott távolságban vannak jelen, amely távolság az előállítás során alkalmazott kiindulási anyagból következik, ahol az anionos csoportok megfelelő távköze előre meghatározott.

A „túlnyomóan lineáris geometria” elnevezés alatt azt értjük, hogy a vizes közegben az oligomer konfigurácója oldatban ezt az alakzatot követi. A polimer molekulák oldatban felvett konfigurációja szakirodalomban ismert módon meghatározható és ez úgy történik, hogy az alábbi egyenletet alkalmazzuk, amely egyenlet a Marc-Houwink egyenlet („Introduction to Physical Polymer Science”, ed. L.H. Sperling, John Wiley & Sons (1985), pp. 81-84], [η] =ΚΜ^α ahol a képletben η jelentése belső viszkozitás; M jelentése átlagos molekulatömeg;

K jelentése a lánckötés méretével kapcsolatos állandó; és a jelentése a polimer konfigurációjára jellemző állandó. A belső viszkozitás (η) értéke véletlenszerűen gomolyag polimer esetében 0,5<a<0,9 közötti és lineáris polimer esetében 0,98<oc<1,8 közötti érték. A képletben a ,,η„ oldat viszkozitás érték az „M” molekulatömegre vonatkozik. A találmány szerinti készítményben a lineáris polimerek „a„ értéke nagyobb vagy egyenlő mint 0,9. Egy merev rúdszerű polimer esetében az elméleti felső határérték 1,8. Adott molekulatömeg esetében nagyobb oldatviszkozitás nyerhető lineáris konfigurációjú polimerek esetében a véletlenszerűen gomolyag típusú polimerekkel összehasonlítva. Ezen túlmentően figyelembe kell venni, hogy a „a„ érték az oldószer minőségének függvénye. Az „a„ érték egy adott vízben oldható polimer esetében eltérő lehet különféle só koncentrációk esetében. A találmány szerinti eljárásnak megfelelően a só koncentráció a szérumban körülbelül 80 g/liter NaCI, 4 g/liter KCI.

60.154/SM λ

A ··♦

A leírásban az „oligomer” elnevezés alatt azt értjük, amely esetben az általános képletben n értéke például 3-50 közötti. Az oligomerek esetében ezek előnyösen lineárisak és n értéke 3-50, előnyösebben 3-20, és legelőnyösebben 3-15 közötti. Természetesen az n érték közvetlenül összefügg a kapott oligomer molekulatömegével. Alapvető fontosságú, hogy az oligomerek megfelelően alacsony molekulatömegűek legyenek, mivel csak ebben az esetben képesek a renális kiválasztó membránon áthaladni, és így a simaizom sejt burjánzást inhibiálni. Az átlagos molekulatömeget a reagensek sztöchiometriája segítségével szabályozhatjuk. Az átlagos molekulatömeg (Mn) általában <10,000 érték, előnyösen körülbelül 400 - körülbelül 10,000 és legelőnyösebben körülbelül 1,000 körülbelül 6,000 közötti érték.

A találmány szerinti eljárásban a leírt oligomerek, illetve fiziológiailag elfogadható sóik ekvivalensnek tekinthetők. Fiziológiailag elfogadható sók alatt olyan sókat értünk, amelyekben az R¹ csoportban legalább egy savas csoporttal bázis segítségével sót képezünk és amely só az alábbiak szerint adagolva nem okoz ellentétes hatásokat. Alkalmazható bázisok például az alkálifém- és alkáli földfém-hidroxidok, -karbonátok és -hidrogénkarbonátok, mint például nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, kálcium-hidroxid, kálium-karbonát, nátrium-hidrogénkarbonát, magnézium-karbonát és hasonlók, továbbá az ammónia, az elsőrendű-, a másodrendű- és a harmadrendű-aminok, valamint hasonló bázisok.

Mint általában minden vegyületcsoport esetében, bizonyos vegyületek előnyös farmakológiai és terápiás hatással rendelkeznek. A találmány szerinti (1a) és (1b) általános képletű vegyületek közül előnyösek, amelyekben az általános képletben n jelentése 3-18 közötti, különösen előnyösek, amelyekben n jelentése 6-15 közötti és a legelőnyösebbek azok, amelyekben n jelentése 9. További előnyös találmány szerinti (1a) és (1b) általános képletű vegyületek, amelyekben R¹ jelentése

60.154/SM

-SO₃R² általános képletű csoport és különösen előnyösek azok, amelyekben R² jelentése gyógyszerészetileg elfogadható kation, amely kation legelőnyösebben lehet nátrium-kation.

További előnyös találmány szerinti poliamid-vegyületek az (1a) általános képletű anyagok, ahol az általános képletben

R⁶ jelentése R-C(=O)-NH-X”-NH- általános képletű csoport, különösen előnyösen R jelentése kívánt esetben szubsztituált fenilcsoport, legelőnyösebben R jelentése fenilcsoport vagy 4-metil-fenil-csoport és X” jelentése (11) általános képletű csoport vagy (12) általános képletű csoport;

X³ jelentése fenilén-csoport, különösen előnyösen (2) általános képletű parafenilén-csoport;

X jelentése bifenilén-csoport, különösen előnyösen (11) vagy (12) általános képletű bifenilén-csoport;

R⁷ jelentése R-C(=O)- általános képletű csoport, különösen előnyösen ebben R jelentése fenilcsoport vagy 4-metil-fenil-csoport.

További előnyös találmány szerinti polikarbamid-vegyületek az (1b) általános képletű anyagok, ahol az általános képletben

R jelentése kívánt esetben szubsztituált fenilcsoport, különösen előnyösen R jelentése fenilcsoport vagy 4-metil-fenil-csoport;

m jelentése 1 egész szám;

X’ jelentése fenilcsoport vagy bifenil-csoport, amely 1 vagy 2 -SO₃R² általános képletű szubsztituenst tartalmaz, különösen előnyösen R² jelentése ebben nátrium-kation; és

R³ jelentése kívánt esetben szubsztituált fenilcsoport, különösen előnyösen olyan csoport, ahol R jelentése fenilcsoport vagy 4-metil-fenil-csoport.

60.154/SM • · · ·

Különösen előnyös találmány szerinti (1b) általános képletű vegyületek, ahol az általános képletben X’ jelentése (13) általános képletű, (12) általános képletű vagy (6) általános képletű fenilcsoport vagy bifenil-csoport, különösen előnyösen olyan csoport, ahol R¹ jelentése -SO₃R² általános képletű csoport, ahol R² jelentése nátrium-kation.

A találmány szerinti oligomer vegyületeket a 91111315.7 számú 1991. július

8-án benyújtott európai szabadalmi bejelentésben leírt eljárásnak megfelelően állíthatjuk elő, amely bejelentést 1992. január 22-én tettek közzé.

A találmány szerinti szulfonált-oligomer vegyületek inhibitor hatását a simaizom sejt burjánzásra úgy mutathatjuk ki, hogy megvizsgáljuk milyen mértékben szorítják vissza a DNS replikációt tenyésztett patkány véredény simaizom sejtekben (amely éredény simaizom sejtek burjánzását szérum adagolással stimuláljuk, 1a ábra) vagy a burjánzás stimulálását specifikus növekedési faktorral, mint például vérlemezből származó növekedési faktorral (PDGF) vagy egyéb hatóanyagokkal (lásd 2a és 2b ábra sorrendben) végezzük, amelyek éredény simaizom sejtekre vonatkozóan ismerten mitogén aktivitásúak. A polimerek esetében az inhibiáló aktivitás optimálisan 3-15 lánc nagysággal jár együtt és ezek a polimerek dózisfüggő inhibiálást fejtenek ki DNS replikációra, illetve ezzel kapcsolatban csökkent sejt számra (1b ábra). Amennyiben a DNS szintézis csökkenés (1a ábra) és a csökkentett sejtszám (1 b ábra) között a tenyészetekben a nem toxikus koncentrációjú hatóanyag beadagolása után 72 órával korrelációt mutathatunk ki, ez azt jelzi, hogy ezek a vegyületek burjánzás ellenes hatásúak. Ezen túlmenően a találmány szerinti vegyületek blokkolják a nyúl éredény simaizom sejtek burjánzását (3. ábra) és a borjú koronaér (4. ábra), valamint a marha tüdő érrendszer simaizom sejtek (5. ábra) burjánzását. Ezen túlmenően a vegyületek hatásos burjánzás ellenes hatóanyagok,

60.154/SM • · · · • · amennyiben ezeket akár 12 órával azután adagoljuk, miután ismert simaizom sejt mitogén PGDF növekedési hormonnal (6. ábra) mitogén stimulálást végeztünk.

A találmány szerinti vegyületek biológiai felszívódását és in vivő aktivitását a

7. ábrán mutatjuk be. A kísérletben patkány restenosis modellt alkalmazunk, amelynek során artériás denudációt végzünk felfújó katéterezés segítségével, amely eltávolítja az artériás belhám sejt réteget és stimulálja az érrendszeri simaizom sejtek migrálását, valamint burjánzását. Az artériális denudációt követően két napon át 100,127 MDL egyszeri intraperitoneális injekciót adagolunk. Ezután az állatokat elpusztítjuk, majd a patkány hasi aortán belüli sejtek DNS replikációjának sebességét vagy mértékét ex vivő mérjük. Az aortákat az állatokból eltávolítjuk, majd tenyészetbe kiültetett formában [³H]-timidinnel (DNS prekurzorral) pulzáljuk és mérjük ennek beépülését a DNS molekulába, majd viszonyítjuk olyan aortákba történő beépüléssel, amelyeket tettetett módon operált patkányokból nyerünk és negatív kontrollként alkalmazunk, továbbá összehasonlítjuk ezt a beépülést nem kezelt de felfúvással katéterezett állatok aortájával, amelyet pozitív kontrollként alkalmazunk. A 7. ábrán bemutatott adatokból kitűnik, hogy 100,127 MDL adagolás esetében, amelyet patkányoknak végzünk, ez blokkolja a DNS replikációt a simaizom sejtekben az aorta éredény falban a kezelt állatok esetében.

Az (1a) vagy (1b) általános képletű anionos poliamid- és polikarbamid-oligomerek adagolandó mennyisége széles határértéken belül változhat aszerint, hogy milyen dózisegységet alkalmazunk, milyen hosszú ideig végezzük a kezelést, a beteg milyen korú és milyen nemű, továbbá a kezelt betegség milyen típusú és milyen mértékben súlyos, valamint, hogy milyen (1a) vagy (1b) általános képletű anionos poliamid- vagy polikarbamid-oligomert alkalmazunk. Ezen túlmenően a találmány szerinti (1a) és (1b) általános képletű anionos poliamid- és polikarbamid-oligomereket kombinált kezelésben is alkalmazhatjuk egyéb hatóanyagokkal, amelyek

60.154/SM • ·· · 4 *· · • ·· · « · • *· 4 · · 4 . — ··«···· -10 alkalmasak simaizom sejt burjánzás inhibiálására vagy olyan ismert anyagokkal, amelyek alkalmasak a simaizom sejt burjánzás által okozott betegségek vagy körülmények komplikációinak, illetve szimptómáinak kezelésére. Az (1a) és az (1b) általános képletű anionos poliamid- és polikarbamid-oligomer vegyületek simaizom sejt burjánzást inhibiáló hatásos mennyisége általában körülbelül 15 mg/kg - 500 mg/kg közötti. Az egységdózis 25-500 mg (1a) és (1b) általános képletű anionos poliamidés polikarbamid-oligomert tartalmazhat és ezt naponta egy vagy több alkalommal adagolhatjuk. A találmány szerinti poliamid- és polikarbamid-oligomerek gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagokkal együtt is adagolhatok és szokásos dózisegység formák alkalmazhatók, amelyek orális parenterális vagy helyi úton használhatók.

A „beteg” elnevezés alatt emlősöket, mint például a főemlősöket, az embert is beleértve, birkát, lovat, marhát, sertést, kutyát, macskát, patkányt és egeret értünk.

Az adagolás előnyös útja az orális adagolás. Az orális adagolás céljára az anionos poliamid- és polikarbamid-oligomereket szilárd vagy folyékony készítménnyé alakíthatjuk, amely lehet kapszula, pilula, tabletta, pirula, labdacs, olvadék, por, oldat, szuszpenzió vagy emulzió forma. A szilárd egységdózis forma lehet kapszula, amely szokásos kemény vagy lágy zselatin típusú kapszula. Ez a kapszula például felületaktív anyagokat, kenőanyagokat és inért töltőanyagokat, mint például laktózt, szukrózt, kálcium-foszfátot és kukoricakeményítőt tartalmazhat. Más megvalósítás esetén a találmány szerinti vegyületek tabletta formává alakíthatók szokásosan alkalmazott tabletta alapanyagokkal, mint például laktóz, szukróz, és kukoricakeményítő, amely tablettában alkalmazhatunk kötőanyagokat, mint például akácia, kukoricakeményítő vagy zselatin, dezintegráló szereket, amelyek elősegítik a tabletta adagolás utáni oldódását és szétbomlását, mint például kukoricakeményítő, alginsav, burgonyakeményítő és guar gumi, kenőanyagokat, amely elősegítik a tabletta granulá60.154/SM tumok folyósságát és megakadályozzák a tabletta anyagának a tabletta présgép formáihoz történő tapadását, mint például talkum, sztearinsav, vagy magnézium-kálcium vagy cink-sztearát, továbbá festékanyagokat, színezőanyagokat és ízesítőszereket, amelyek elősegítik a tabletta esztétikai megjelenésének javítását és azt a beteg számára elfogadhatóvá teszik. Az orális adagolású folyékony dózisformák esetében alkalmazható hordozóanyagok lehetnek higítóanyagok, mint például víz és alkoholok, mint például etanol, benzilalkohol és polietilén-alkoholok és ebben a formában gyógyszerészetileg elfogadható felületaktív anyagot szuszpendáló anyagot vagy emulzifikáló szert alkalmazhatunk segédanyagként vagy ezek alkalmazását elhagyhatjuk.

A találmány szerinti anionos poliamid- és polikarbamid-oligomer vegyületeket továbbá adagolhatjuk parenterális úton, amely lehet szubkután, intravénás, intramuszkuláris vagy intraperitoneális adagolás. Az injektálható dózis a találmány szerinti vegyület esetében valamely fiziológiailag elfogadható hordozóanyagban készíthető gyógyszerészeti hordozóanyaggal, amely lehet steril folyadék vagy folyadék keverék, mint például víz, fiziológiás sóoldat, vizes dextróz oldat és hasonló cukor oldatok, valamely alkohol, mint például etanol, izopropanol vagy hexadecil-alkohol, glikolok, mint például propilén-glikol vagy polietilén-glikok, glicerol-ketálok, mint például 2,2-dimetil-1,3-dioxolán-4-metanol, éterek, mint például poli(etilén-glikol) 400, valamely olaj, valamely zsírsav, valamely zsírsav-észter vagy -glicerid vagy valamely acetilezett zsírsav-glicerid és a készítményekben kívánt esetben gyógyszerészetileg elfogadható felületaktív anyagokat is alkalmazhatunk, amelyek lehetnek például valamely szappan vagy detergens, szuszpendálószert alkalmazhatunk, amely lehet például pektin karbomer vegyület, metil-cellulóz, hidroxi-propil-metil-cellulóz vagy karboxi-metil-cellulóz vagy alkalmazhatunk emulzifikáló szert és egyéb gyógyszerészeti segédanyagokat. A parenterális készítményben a találmány szerint alkalmazha60.154/SM ···· · ·><· * • * · · · · ·♦· * * · « . _ ······* . 12 - ··· ·*· ···♦ · tó olajok például a petróleum, az állati, a növényi vagy szintetikus eredetű olajok, mint például mogyoróolaj, szójaolaj, szezámolaj, gyapotmag olaj, kukoricaolaj, olívaolaj, petrolátum és ásványi olaj. A készítményben alkalmazható zsírsavak lehetnek például olajsav, sztearinsav és izosztearinsav. Alkalmazható zsírsav-észterek például az etil-oleát és az izopropil-mirisztát. Alkalmazható szappanok például a zsírsav-alkálifém, -ammónium és -trietanolamin sók és alkalmas detergensek például kationos detergensek, mint például dimetil-dialkil-ammónium-halogenidek, aikilpiridinium-halogenidek és alkil-amin-acetátok; anionos detergensek, mint például alkil-, aril- és olefin-szulfonátok, alkil-olefin éterek és monoglicerid-szulfátok, továbbá szulfoszukcinátok; nem ionos detergensek, mint például zsír-amin-oxidok, zsírsavalkánok, -amidok és polioxi-etilén-polipropilén-kopolimerek; valamint amfoter detergensek, mint például alkil-B-amino-propionátok és 2-alkil-imidazolin-kvaternerammónium sók, továbbá ezek keverékei. A találmány szerinti parenterális készítmény jellemzően körülbelül 0,1 - körülbelül 25 tömeg% mennyiségű (1a) és (1b) általános képletű találmány szerinti anionos poliamid- és polikarbamid-oligomert tartalmaz oldatban.

A készítményben előnyösen alkalmazhatunk tartósítóanyagokat és puffereket. Abból a célból, hogy az adagolás helyén az irritálást minimálisra csökkentsük vagy megszüntessük, a készítmények tartalmazhatnak nem ionos felületaktív anyagot, amelynek hidrofil-lipofil egyensúlyi állandója (HLB) körülbelül 12 - körülbelül 17 közötti. A készítményekben a felületaktív anyag mennyisége körülbelül 5 - körülbelül 15 tömeg% közötti. A felületaktív anyag lehet egykomponensü, amely a fenti HLB értékkel rendelkezik vagy két vagy több komponens keveréke, amelyek együttesen a kívánt HLB értéket szolgáltatják. A találmány szerinti parenterális készítményben alkalmazható felületaktív anyagok például a polietilén-szorbitán-zsírsav észterek, mint például szorbitán-monooleát és a nagy molekulatömegü etilén-oxid és valamely hid60.154/SM

- 13• · · • · « * · ♦ w ···< · rofób-bázis adduktok, amelyeket úgy képzünk, hogy propilén-oxidot és propilén-glikolt kondenzálunk.

A találmány szerinti vegyületek továbbá adagolhatok helyi úton. Az adagolást egyszerűen úgy végezhetjük, hogy az adagolandó találmány szerinti anyag oldatát állítjuk elő, amely előállítás során előnyösen olyan oldószert alkalmazunk, amely ismerten elősegíti a transzdermális abszorpciót. Ilyen oldószer lehet például etanol vagy dimetil-szulfoxid (DMSO), amelyet egyéb segédanyagokkal együtt vagy ezek nélkül alkalmazunk. Előnyös helyi alkalmazású készítményt állíthatunk elő tapasz formában, amely tapasz lehet tartály vagy porózus membrán típusú vagy szilárd mátrix típusú forma.

Néhány alkalmas transzdermális eszközt írtak le a 3,742,951 számú, a 3,797,494 számú, a 3,996,934 számú és a 4,031,894 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésekben. Ezek az eszközök általában egy hátsó tagot tartalmaznak, amely a felület egyik részét meghatározza, ezt követően aktív anyag áteresztő tapadó réteget tartalmaznak, amely a másik felületet meghatározza és ezek között a felületek között legalább egy tartályt tartalmaznak, amely az aktív hatóanyagot hordozza. Más megvalósítás esetében az aktív hatóanyagot számos mikrokapszula tartalmazza, amelyet a permeábilis tapadó rétegben osztanak szét. Mindkét esetben az aktív hatóanyag folyamatosan áramlik ki a tartályból vagy mikrokapszulákból egy membránon keresztül az aktív hatóanyaggal szemben permeábilis tapadó rétegbe, amely érintkezésben áll a bőrrel vagy a nyálkahártyával, ami a befogadó részt képviseli. Ez a megoldás azt eredményezi, hogy az aktív hatóanyag a bőrön keresztül meghatározott és előre megállapított sebességgel abszorbeálódik és így kerül a fogadó betegbe. A mikrokapszulák alkalmazása esetében a kapszula képző anyag egyben membránként is szolgálhat.

60.154/SM ·· ·

A transzdermális adagolás esetében más megvalósítás szerint a találmány szerinti vegyületeket úgy adagolhatjuk, hogy ezeket egy mátrixban elegyítjük, amelyből azután kívánt fokozatos állandó sebességű szabályozott mértékben kerül kibocsátásra. A mátrix a vegyület számára permeábilis, amely diffúzió vagy mikropórus áram révén kerül ki a mátrixból. A kibocsátás sebessége szabályozott. Ilyen membránt nem igénylő rendszert írtak le a 3,921,636 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben. Az ilyen rendszerekben legalább két típusú kibocsátási forma lehetséges. Amennyiben a mátrix nem porózus szerkezetű, a kibocsátás diffúzióval történik. A gyógyszerészetileg hatásos vegyület oldódik, majd a mátrixon keresztül diffundál. A mikropórusos árammal történő kibocsátás akkor történik, amennyiben a gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagot valamely folyékony fázissal a mátrix pórusain keresztül szállítjuk.

Meghatározások

A találmány szerinti leírásban alkalmazott elnevezések jelentése az alábbi: n jelentése az egész készítményen keresztül elosztott átlagos ismétlődésű hossz szám.

MDL 101,758, továbbá 100,127 és 101,044 jelentése sorrendben poli-{imino-[2,2’-diszulfo-(1,1 ’-bifenil)-4,4’-diil]-imino-karbonil},<x-{[(4-metil-fenil)-amino]-karbonil}-omega-[(4-metil-fenil)-amino]-csoportot tartalmazó vegyület, amely az (1b) általános képletű anyag, ahol az általános képletben R jelentése 4-metil-fenil-csoport, R² jelentése nátrium atom, X jelentése (17) képletű csoport és n jelentése sorrendben 3, 6 és 9.

Példák

A találmány szerinti eljárást az alábbi példákon részletesen bemutatjuk.

1. példa

60.154/SM ···»

A táblázat

Éredény simaizom sejtek burjánzásának inhibiálása polimerekkel • · * 9··9 ··· ··· ·”»·· ·

Stimulus	Kezelés®	Ιθ5ο (f) ml
MDL 101,044 (n = 9)	MDL 100,127 (n = 6)	MDL 100,758 (n = 3)
PDGF	24 óra után	1,10	1,08	2,39
(5 ng/ml)	24 órával előtte	1,23	0,17	0,46
TPA (50 nM)	24 órával előtte	2,27	2,44	3,12
	24 óra után	>28,4	>40,7	>68,8
FBS (10%)	24 órával előtte + 21 óra után	9,64	10,60	17,90

® utólagos kezelés: az érrendszeri simaizom sejt stimulálás után a vegyülettel végzett inkubálás időtartama;

előzetes kezelés: az éredény simaizom sejt stimulálás előtti vegyülettel végzett inkubálálás idő.

2. példa

Simaizom sejtburjánzás tesztvizsgálat

Seittenvészet

Hím Sprague-Dawley patkányokból (150 g) 2-3 mellkasi aortát izolálunk, majd ebből enzimatikus úton éredény simaizom sejteket (SMC) izolálunk. Az izolálást úgy végezzük, hogy az aszeptikusán nyert aorta csíkokat előzetesen 37°C hőmérsékleten szérummentes Dulbecco módosított Eagle közegben (DMEM), amely kollagenázt (1 mg/ml) és elasztázt (0,5 mg/ml) tartalmaz, bontjuk. Az inkubálást 15-30 percen át végezzük. Az aorta csíkok belső üregi felületét enyhén megkaparjuk, és így eltávolítjuk az endotheliumot, majd a köztes réteget az advertitiától elválasztjuk. A köztes réteget leöblítjük, majd további 2 órán át 37°C hőmérsékleten friss enzim keverékkel bontjuk. A sejtek tenyésztését DMEM táptalajban végezzük, amely táptalaj 10% hővel inaktivált magzati marhaszérummal (FPS), 2 mmol L-glutaminnal, 100 egység/ml penicillinnel, 100 mg/ml sztreptomicinnel és 25 mmol 4-(2-hidroxi-etil)-1-piperazin-etánszulfonsavval (HEPES) kiegészített. Az inkubálást 37°C hőmérsékleten 5% 60.154/SM

- 16széndioxid tartalmú nedves levegőben végezzük. Minden 7. nap elteltével, amikor a tenyészet összefolyást mutat, szubkultúrát képezünk. A jelen vizsgálatba az 5. és a

9. átvitel közötti tenyészeteket alkalmazzuk.

3H-timidin beépítés

A simaizom sejteket a tenyésztő edényből tripszinizálással eltávolítjuk, majd egyenlő sűrűségben (5,0 x 10⁴/üreg) 24 üreges sejttenyésztő lemezre oltjuk. A sejteket hagyjuk megtapadni, majd közel összefolyó méretre növekedni, ezt a tenyésztést DMEM táptalajban és 10% FPS-ben végezzük. Ezután ezt a táptalajt eltávolítjuk és helyettesítjük DMEM és 0,2% FPS táptalajjal. A sejteket ezt követően 48-72 órán át inkubáljuk, és így a növekedést befejeződését érjük el. Ezután nyugalmi sejteket inkubálunk 21 órán át DMEM táptalajban, amely mitogénekkel vagy növekedési faktorokkal (TDA, PDGF vagy FBS) kiegészített és különféle koncentrációjú találmány szerinti vegyületet tartalmaz. Néhány kísérlet esetében a nyugalmi sejteket különféle találmány szerinti vegyület koncentrációval kezeljük 24 órán át, majd DPBS oldattal kétszer mossuk és végül DMEM és növekedési faktor táptalajban 21 órán át inkubáljuk. A végső lépésben a sejteket 1-3 órán át frissen készített DMEM táptalajban inkubáljuk, amely 1 ηθϊ [³H-metil]-timidint tartalmaz, így a DNS szintézist mérjük. A kísérlet befejezésekor a sejteket jegesen hűtött PBS oldattal mossuk, majd jegesen hűtött 10%-os triklór-ecetsavval (TCA) a savban oldhatatlan anyagot lecsapjuk, és a DNS-t 1n NaOH oldattal extraháljuk. Az extraktumot 5n HCI oldattal semlegesítjük és mindenegyes üreg tartalmát szcintillációs eleggyel etyütt szcintillációs edénybe töltjük, majd folyadék szcintillációs számlálóval számláljuk.

Sejtnövekedés

Simaizom sejteket oltunk 12 üreges sejttenyésztő lemezre 10⁵ sejt/üreg sűrűségben. A sejteket hagyjuk megtapadni, majd 3 napon át táptalajban növekedni. Ezután a táptalajt friss táptalajjal cseréljük fel, amely különböző koncentrációjú talál

60.154/SM • · . ₁₇ - · ·· .:.. -:· mány szerinti vegyületet tartalmaz (0. nap) és 3 napon át inkubáljuk. A sejtek számát a 0. és a 3. napon Coulter számláló segítségével számláljuk.

A fenti eljárások segítéségével a találmány szerinti oligomerek simaizom sejt burjánzására kifejtett hatását meghatározzuk és az eredményeket az 1-7. táblázatokban adjuk meg.

Az ábrák leírása

1. ábra: az ábrán bemutatjuk a szérummal indukált patkány éredény simaizom sejt proliferáció dózisfüggő inhibiálását 3 találmány szerinti poliamid-bifenildiszulfon- sav-ftalát kopolimerrel, amelyek az MDL 101,044 (n = 9), a 100,127 (n = 6) és a 100,758 (n = 3). Az 1a ábrán bemutatjuk a vegyületek DNS replikációra kifejtett hatását. 5 x 10⁴ szérummal indukált patkány véredény simaizom sejtet szinkronizálunk Go állapotba úgy, hogy 48 órán át szérumtól mentesített közegben előinkubáljuk, amely táptalaj 0,2% magzat marhaszérumot (FBS) tartalmaz. A sejteket ezután Dulbecco minimális eszenciális táptalajban (DMEM) visszük, amely különféle koncentrációjú hatóanyagot tartalmaz, és ebben 24 órán át tartjuk. A burjánzás stimulálására az elegyhez FBS-t adagolunk úgy, hogy végső koncentrációja 10% legyen, majd a sejteket 22 órán át inkubáljuk. Ezután a táptalajt DMEM táptalajra cseréljük, amely 1 μθί ³H-timidint tartalmaz és pulzálással radioaktívan 1 órán át jelöljük. A sejteket ezt követően kétszer PBS oldattal mossuk, majd 1m NaOH oldatban oldjuk és számláljuk. 1b ábra: A vegyületek hatása a sejtszámra. 5,18 x 10⁴sejt/üreg mennyiségben sejteket oldunk DMEM + 10% FPS táptalajban, amely különféle koncentrációjú találmány szerinti vegyületet tartalmaz. A sejteket 3 napon át inkubáljuk, majd a sejtszámot számláljuk. Az eredményeket a találmány szerinti vegyületet nem tartalmazó tenyészetekkel normáljuk (ez utóbbiak a kontroll tenyészetek) és a kontrollra vonatkoztatott százalék értékben adjuk meg. Az életképességet trypan-kék kizárással határozzuk meg.

60.154/SM

-18• · · ·

2a ábra: Az ábrán bemutatjuk különféle polimerek hatását a PDGF-indukált DNS replikációra, amely azt jelzi, hogy a vegyületek milyen mértékben inhibiálják a szérummal stimulált véredény simaizom sejt proliferációt. Sejteket (5 x 10⁴) növekedésben leállítunk 0,2% FPS oldatban 2 napon át abból a célból, hogy a kultúrákat szinkronizáljuk. Ezután a sejteket kétszer PBS oldattal mossuk, majd különféle koncentrációjú megadott hatóanyaggal kezeljük DMEM táptalajban, a kezelést 24 órán át végezzük. Ezután a sejteket kétszer PBS oldattal mossuk, majd BMEM táptalajban inkubáljuk, amely táptalaj 1 ηθί/üreg ³H-timidint tartalmaz. A proliferáció mértékét az 1. ábra szerintieknek megfelelően határozzuk meg. 2b ábra: Különféle polimerek hatása a forbol-észter (TPA)-indukált érrendszeri simaizom sejt burjánzásra. A sejteket beoltjuk, majd találmány szerinti vegyülettel kezeljük és végül pulzálással ³H-timidinnel radioaktívan jelezzük a 2a ábra szerintieknek megfelelően.

3. ábra: Az ábrán bemutatjuk a PDGF-indukált poliferáció inhibiálást nyúl éredény simaizom sejtek esetében, amely inhibiálást MDL 100,127 anyaggal végzünk. A bemutatott számok az MDL 100,127 mg/ml koncentrációját jelzik. A sejtek (5 x 10⁴) növekedését szérum segítségével 0,2% FBS oldatban 24 órán át megállítjuk, majd növekedését PDGF segítségével 0,2%-os ló plazmából nyert szérumban (PDS) stimuláljuk, amely az MDL 100,127 vegyület megadott koncentrációját tartalmazza. Ez utóbbi inkubálást 21 órán át végezzük, majd ezután a sejteket 1 órán át pulzáló jelzéssel 1 r|Ci ³H-timidin/üreg mennyiséggel radioaktívan jelezzük. Az összes számlálás/üreg értéket 1m NaOH oldatban történő oldás után végezzük. DMEM: a sejtek csak DMEM táptalajjal kezeltek; PDGF: a sejteket 5 ng/ml PDGF segítségével stimuláljuk; és a sejteket 5 ng/ml PDGF segítségével stimuláljuk 50, 10, 2, 0,4 és 0,08 pg/ml MDL 100,127 tartalmú oldatban.

60.154/SM

4. ábra: Az ábrán bemutatjuk a marha koronaér simaizom sejtek PDGF-indukált proliferációjának inhibiálását MDL 100,127 segítségével. A vizsgálat körülményei és eljárásai megegyeznek a 3. ábrán bemutatott eljáráséval.

5. ábra: Az ábrán bemutatjuk a marha tüdőér simaizom sejtek PDGF-indukált proliferációjának inhibiálását MDL 100,127 segítségével. A vizsgálat körülményei és eljárása megegyezik a 3. ábrán bemutatott vizsgálatéval.

6. ábra: Az ábrán bemutatjuk 20 ug/ml MDL 100,127 hatását stimulált véredény simaizom sejtprofiferációra, amennyiben ezt különböző időben azután adagoljuk, miután a sejteket 5 mg/ml PDGF segítségével stimuláltuk. A sejteket 48 órán át 0,2%-os FBS oldatban szinkronizáljuk, majd 5 mg/ml PDGF 0,2%-os PDS oldatban készült keverékéven stimuláljuk. Az MDL 100,127 adagolását vagy a PDGF stimulálás időpontjában (0 időpont) végezzük vagy a PDGF stimulálás után eltelt különféle időpontokban adjuk a tenyészethez. A tenyészeteket pulzálással radiokatívan jelezzük, amely pulzálást 2 órán át μθί ³H-timidin/üreg mennyiséggel végzünk. A radioaktív jelzést valamennyi kísérlet esetében 24 órával a PDGF stimulálás időpontja után hajtjuk végre. A sejteket ezután kinyerjük, majd számláljuk. Párhuzamos mintákon méréseket végeztünk, a mintákhoz az MDL 100,127 anyagot a PDGF stimulálást követően 15 órával és 18 órával adagoljuk. Ezekkel a mérésekkel meghatároztuk a triklór-ecetsav (TCA) oldható és TCA oldatatlan számokat, amely a teljes sejtben oldódó timidin mennyiségben található, illetve a DMS-ben található. A 15 órás mintát 6 órán át, a 18 órás mintát 3 órán át inkubáltuk 20 μ/ml MDL 100,127 elegyben, mielőtt a pulzálásos radiokatív jelzést elvégeztük. A vegyületek jelenléte a fenti két időpont esetében nem gátolja a ³H-timidin felvételt az oldható sejt mennyiségben vagy a DNS-ben. Ez a kísérlet azt mutatja, hogy a stimulált véredény simaizom sejtek a sejtciklus S-fázisában találhatóak és a találmány szerinti vegyületek így nem gátolják a timidin felvételt. Ebből az következik, hogy a burjánzás ellenes inhibiáló

60.154/SM • · · · * ¹ * 1

- 20 - ...........

hatás az S-fázis bekövetkezése előtt történik és a találmány szerinti vegyület nem gyakorol nem specifikus inhibiálást a timidin felvételre.

7. ábra: Az ábrán bemutatjuk, hogy az MDL 100,127 anyag blokkolja a simaizom burjánzást in vivő patkányokban, amelyeket aorta felfúvásos katéterezésnek vetettünk alá. A kísérletben a Baumgartner és munkatársai által a Ges. Exp. Med 137, 227 (1963) közleményben leírt eredeti aorta felfúvásos sérülés modell módosított változatát alkalmaztuk. Hím Sprague-Dawley patkányokat (160-190 g) enyhén érzésteleítünk 50 mg/kg i.p. nátrium-tiamilol segítségével (Parke-Davis, Morris Pains, NJ). Fogarty embólus eltávolító ballont (katéter mérete 2F, Baxter) ültetünk be a nyaki verőéren keresztül és levezetjük a hasi artériához. A katétert háromszor viszszahúzzuk és így sérülést idézünk elő a 100% CO₂ segítségével felvújt 23 psi ballon segítségével. A ballont ezután kiürítjük, a katétert eltávolítjuk, az állatokat bevarrjuk, majd hagyjuk felébredni. A pozitív kontroll csoport (n = 6) esetében csak ballonnal végzett katéterezést végzünk és hatóanyagot nem adagolunk. A kísérleti csoport (n = 7) esetében ugyancsak katéterezést végzünk, azonban a ballonnal okozott sérülés időpontjában, valamint a sérülés után 24 órával 30 mg/kg i.p. MDL 100,127 anyagot adagolunk. A negatív csoport esetében (n = 6) imitált operációt végzünk és hatóanyagot nem adagolunk. Ezen állatok esetében sebészeti beavatkozást végeztünk és azonos módon kezeltük őket, mint a pozitív kontroll csoporton. Az állatokon ballon katéterezést nem végeztünk. Valamennyi állat túlélte a beavatkozást, ezeket ezután a sérülést követő 48. órában elpusztítottuk. Az aortákat eltávolítottuk, a zsírszövetet ugyancsak eltávolítottuk, majd az aortákat DMEM táptalajba helyeztük, amely 10 μθί ³H-timidint tartalmazott. A pulzálásos radioaktív jelzést 1 órán át végeztük. A szöveteket ezután kétszer PBS oldattal mostuk, majd a DNS-t standard eljárással extraháltuk és számláltuk. Valamennyi ballon katéterezett állat aorta sérülést mutatott, amely duzzadásban és vérrög képződésben jelentkezett.

60.154/SM · · »

-21 A 7. ábra eredményei azt mutatják, hogy az MDL 100,127 kezelés jelentősen csökkenti az aorta simaizom sejt proliferációt, amely azzal mutatható ki, hogy a ³H-timidin DNS-be történő beépülésének inhibiálása látható a pozitív kontroll csoporttal összehasonlítva (p<0,01). Kissé nagyobb számlálást tapasztaltunk a kezelt csoport esetében az imitált operációt szenvedett csoporttal összehasonlítva (p<0,05).

1. táblázat: Az 1. táblázaton bemutatjuk, hogy az MDL 101,044 és 100,127 anyagok minimális hatást gyakorolnak a marhaszérum koagulálásra a hatásos antikoaguláns heparinnal összehasonlítva. A legmagasabb hatóanyag koncentráció esetében is csak közepesen növekedett meg a protrombin (PT) és az aktivált részleges tromboplasztin idő (APTT) másodpercekben kifejezve.

1. táblázat

A találmány szerinti vegyületek hatása a marhaszérum koagulációs jellemzőire

[Vegyület] pg/ml	Heparin	MDL 101,004°
APTT^a	PT^a	APTT	PT
	94	20	94 (92)	20 (20)
3,3	161	24	90 (92)	20 (20)
10,0	NCD°	58	91 (88)	21 (20)
16,7	NCD	91	97 (90)	22 (21)
23,3	NCD	NCD	120(102)	23 (22)
30,0	NCD	NCD	NCD (109)	25 (23)

^a APTT/PT, aktivált részleges tromboplasztin/protrombin idők másodpercben mérve ^b NCD, vérrög nem kimutatható ° A zárójelben jelzett számok MDL 100,127 (n = 6)

60.154/SM ··«·

A találmány tárgya illetve egyéb jellemzői a fenti leírás alapján illetve a leírt találmány elvégzése során a szakember előtt nyilvánvalóak. A leírásban és a példákban közölteket csak példának kell tekinteti és a találmány tárgykörébe beleértünk valamennyi, a lényeget nem módosító változtatást és módosítást.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás ilyen kezelést igénylő betegben simaizom sejt proliferáció inhibiálására, azzal jellemezve, hogy a kezelést igénylő betegnek az (1a) vagy (1b) általános képletű anionos poliamid-oligomert, illetve anionos polikarbamid-oligomert hatásos mennyiségben adagoljuk, ahol az általános képletben

X és X³ jelentése egymástól függetlenül fenilén-csoport, amely lehet a (2), (3), (4), (5), (6), (7), (8), (9) és (10) általános képletű csoport vagy egy bifenilén-csoport, amely lehet a (11), (12), (13) és (14) általános képletű csoport; azzal a feltétellel, hogy az (1a) általános képletű vegyületben X és X³ csopor tok közül legalább egyik jelentése valamely bifenilén-csoport.

X” jelentése (6), (7), (8), (9), (15), (10), (12), (2), (3), (5), (16) és (11) képletű csoport;

m jelentése 0 vagy 1 egész szám, azzal a feltétellel, hogy az (1b) általános képletű vegyületben, amennyiben m jelentése 0, R jelentése hidrogénatom;

X’ jelentése bármely X és X³ csoportra megadott fenil- vagy bifenil-csoport;

n jelentése 3-50 közötti egész szám;

R jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomszámú alkilcsoport, fenilcsoport vagy kívánt esetben 1 vagy 2 szubsztituenst tartalmazó fenilcsoport, ahol a szubsztituensek lehetnek -SO₃R² általános képletű csoport, -CO2R² általános képletű csoport, -PO3(R²)₂ általános képletű csoport vagy -OPO₃R² általános képletű csoport, illetve kívánt esetben 1-3 szubsztituenssel szubsztituált fenti csoport, ahol a szubsztituensek lehetnek, klóratom, brómatom, vagy 1-4 szénatomszámú alkilcsoport;

R¹ jelentése -SO₃R² általános képletű csoport, -CO2R² általános képletű csoport, -PO3(R²)₂ általános képletű csoport vagy -OPO₃R² általános képletű csoport;

60.154/SM _ 24 - .....*.....

R² jelentése hidrogénatom vagy gyógyszerészetileg elfogadható kation;

R³ jelentése -R általános képletű csoport vagy -X”-NH₂ általános képletű csoport, ahol R és X” jelentése a fent megadott;

R⁶ jelentése H₂N-X”-NH- általános képletű csoport, R²O- általános képletű csoport, RNH- általános képletű csoport vagy R-C(=O)-NH-X”-NH- általános képletű csoport és;

R⁷ jelentése hidrogénatom, R²O-C(=O)-X”-C(=O)-általános képletű csoport, R-C(=O)- általános képletű csoport vagy RNH-C(=O)-X-C(=O)- általános képletű csoport.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben 6-15 közötti egész szám.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben n jelentése 9.
4. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben R¹ jelentése -SO₃R² általános képletű csoport.
5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben R² jelentése nátrium kation.
6. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben R⁶ jelentése R-C(=O)-NH-X”~NH- általános képletű csoport.
7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben R jelentése fenilcsoport vagy

4-metil-fenil-csoport.

60.154/SM ·*··

Λ * * A
8. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletei vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben X jelentése (11) általános képletű csoport vagy (12) általános képletű csoport.
9. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben R⁷ jelentése R-C(=O)- általános képletű csoport.
10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben R jelentése fenilcsoport vagy 4-metil-fenil-csoport.
11. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben X³ jelentése parafenilén-csoport.
12. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben X jelentése (11) általános képletű csoport vagy (12) általános képletű csoport.
13. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben R⁶ jelentése R-C(=O)-NH-X”-NH- általános képletű csoport, X³ jelentése parafenilén-csoport, X jelentése (11) általános képletű vagy (12) általános képletű bifenilén-csoport, R⁷ jelentése R-C(=O)- általános képletű csoport és R jelentése 4-metil-fenil-csoport.
14. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben m jelentése 1.
15. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben R jelentése fenilcsoport vagy 4-metil-fenil-csoport.

60.154/SM ··«· ** J ff
16. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben X’ jelentése (13) általános képletű csoport, (12) általános képletű csoport vagy (6) általános képletű csoport.
17. A 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol az általános képletben X’ jelentése (13) általános képletű csoport, (12) általános képletű csoport vagy (6) általános képletű csoport és R³ jelentése 4-metil-fenil-csoport.
18. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alkalmazott oligomer az (I) általános képletű polikarbamid, ahol az általános képletben R és R³jelentése 4-metil-fenil-csoport; m jelentése 1; n 3-15 közötti egész szám; X jelentése (18), (19), (20), (21), (22), (23), (24), (17) vagy (25) általános képletű csoport; és R²jelentése az 1. igénypontban megadott.
19. Eljárás az 1. igénypont szerinti vegyület felhasználására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti vegyületet gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk, amely alkalmas simaizom sejt proliferáció inhibiálására.