HUT67682A

HUT67682A - Benzylimidazopyridine derivative as angiotensin ii receptor antagonist

Info

Publication number: HUT67682A
Application number: HU9400706A
Authority: HU
Inventors: Silvajardine Paul A Da
Original assignee: Pfizer
Priority date: 1993-03-10
Filing date: 1994-03-09
Publication date: 1995-04-28
Also published as: WO1994020498A1; AU6297394A; AP9400618A0; MA23130A1; HU9400706D0; FI941118A; SI9400120A; IL108843A0; US5300668A; HRP940109A2; FI941118A0

Description

A találmány egy olyan benzil-imidazo-piridin vegyülettel kapcsolatos, amelyik használható az angiotensin II (Ali) hatásának, melyet az All receptor közvetít, szabályozójaként emlősökben, ideértve az embert is, és így hasznos a hypertonia, a pangásos szívelégtelenség, a glaukoma és más olyan betegségek kezelésében, amelyeknél az Ali hatása szerepet játszik. A találmány ezen kívül kapcsolatos olyan gyógyszerkészítményekkel, melyek tartalmazzák a fenti vegyületet, valamint az emlősökben az ΑΙΙ-nek a fenti vegyület beadásával történő gátlására vonatkozó módszerekkel.

A renin-angiotensin rendszer (RAS) egy fontos szabályozó mechanizmus az emlősök, és így az ember homeosztázisának és folyadék/eletrolit-háztartásának kontrolálásában. Következésképpen a RAS működése közvetlen hatással van a vérnyomásra, és azt találták, hogy fontos szerepet játszik a pangásos szívelégtelenségben, és a hypertonia kialakulásában és fennállásában. Ezen kívül az Ali aktivitás szerepet játszik a magas intraocularis nyomás kialakulásában, például amikor azt a glaucoma váltja ki. Az Ali, egy oktapeptid hormon, mely az angiotensin (Al) angiotensin-konvertáló enzim (ACE) hatására bekövetkező hasadása során képződik, hatásos és közvetlen artériás érszűkítő, és így növeli a vaskularis ellenállást és a vérnyomást. Az ΑΙΙ-ről az is közismert, hogy stimulálja az aldoszteron-felszabadulást, ami vaskularis pangáshoz és magas vérnyomáshoz vezet a nátrium és a folyadékok visszatartásának elősegítésével. A találmány az All hatásainak szabályozásával foglalkozik, mely hatásokat az Ali receptor közvetíti.

Különböző benzil-imidazol-származékokat írtak már le, mint Ali antagonistákat. Például 1. P.C. Wong és munkatársai, Hipertension, 15 (5), 459-468 (1990), US 4207324, EP 403158, EP 425211 Al és WO 91/11999. Ezen kívül e találmány vegyületéhez hasonló természetű vegyűleteket általánosan, specifikáció nélkül leírtak az EP 513533 A2 számú szabadalomban.

A találmány tárgyát egy Iq képletű vegyület, név szerint az 1-[4'-(2''-etil-5'',7''-dimetil-imidazo-[4,5-b]-piridin-3-il)metil-fenil]-ciklopent-3-én-l-karboxilsav, valamint annak gyógyszerészetileg elfogadható sói képzik.

Ezenkívül a találmány foglalkozik olyan gyógyszerkészítményekkel, melyek az említett vegyületet tartalmazzák, valamint eljárásokkal az említett vegyület és az említett vegyület előállítása során keletkezett köztitermékek előállítására és felhasználására. A találmány újszerű köztitermékei közé tartoznak a vegyület 1-4 szénatomot tartalmazó alkil- és a haloszubsztituált 2-4 szénatomot tartalmazó alkil-észterei (1. Példa, 5. lépés és 3A) és azok prekurzorai (1. Példa, 2.-4. lépés). A találmány ezenkívül foglalkozik olyan gyógyszerészetileg elfogadható készítményekkel, melyek ebből az újszerű vegyületből és más vérnyomáscsökkentő és kardiotonikus szerekből, például béta blokkerekből, diuretikekből, angiotensin konvertáló enzim inhibitorokból, kalcium-csatorna blokkolókból, atrialis natriuretikus faktor peptidáz inhibitorokból, renin inhibitorokból és digitalisokból állnak. Ezen túlmenően a találmány foglalkozik eme újszerű vegyület felhasználásával bizonyos idegrendszeri rendellenességek, például kognitív diszfunkciók kezelésében, mint amilyen az • ·

Alzheimer-kór, az amnézia és a senil dementia, a depresszió, az idegesség és a dysphoria. Ezenkívül használható glaukoma és diabetikus szövődmények kezelésére, mint amilyen a diabetikus renal kór.

Az alábbiakban a következő definíciókat használjuk:

A Haló olyan csoportokat jelöl, amelyek fluor-, klór-, bróm- vagy jódatomból állnak.

Az alkil-csoport egyenesláncú vagy elágazásos telített szénhidrogén csoportokat jelöl, például metil-csoportot, etilcsoportot, n-propil-csoportot, izopropil-csoportot, n-butilcsoportot, izobutil-csoportot vagy t-butil-csoportot.

A találmány vegyületét számos úton elő lehet állítani, ezek közé tartozik az A reakcióvázlaton látható eljárás is. Ebben a találmány vegyületét egy imidazo-piridinnek (II, mely előállítható például az EP 400947 A2-ben leírt módszerek szerint) egy bromiddal (I, melyet standard módszerekkel állítunk elő, amint az az alábbi példában látható) való alkilálásával állítjuk elő egy bázikus reagens jelenlétében. Ilyen megfelelő bázis például a nátrium-hidrid, a kálium-tert-butoxid és a kálium karbonát. A reakció előnyösen egy, a reakció szempontjából inaktív oldószerben, például dimetil-formamidban (DMF), tetrahidrofuránban (THF) és/vagy acetonban zajlik. A kívánt védett vegyűletet (III) standard eljárásokkal tisztítjuk, például kromatográfiával és új rakristályosítással. A karboxil funkcionalitást ezután standard eljárásokkal deprotektáljuk, például egy vizes bázis segítségével, mint amilyen a metanolban vagy THF-ben lévő nátrium-hidroxid vagy lítium-hidroxid, hogy a kívánt végterméket kapjuk (IV), melyet tovább tisztíthatunk standard eljárásokkal, például kroma tográfiával és/vagy újrakristályosítással.

A találmány vegyülete közvetlenül adaptálható klinikai használatra, mint az Ali receptorok Ali hatásának modulátora. A vegyületnek az Ali hatás modulálására való képességét egy in vitro Ali patkánymáj lekötés vizsgálattal határozzuk meg, mely a vegyület azon képességét méri, hogy eltávolítsa a ¹²⁵I szarkozin-1, az izoleucin-8, az angiotensin II (SARILE Ali, mely a New England Nuclear-ból származik) vegyületeket a patkánymáj Ali receptoraiból. Ehhez a vizsgálathoz a következő anyagokat használj uk:

Homogenizáló puffer (10 mM Tris, 0,2 M szacharóz, 1,0 mM EDTA) 1,21 g Tris bázisból, 6,84 g szaccharózból és 336 mg EDTAból 1000 ml vízben előállítva, a pH-t sósavval 7,4-re beállítva.

A puffer (50 mM tris, 5 mM magnézium-klorid), 6,05 g Tris bázisból és 1,02 g MgCl₂.6H₂O-ból előállítva 1000 ml vízben.

Vizsgálati puffer, melyet 200 ml A pufférből és 0,5 g BSAból állítunk elő.

Hím Sprague-Dawley patkányokat dekapitálunk, és a májukat gyorsan kivesszük és a jéghideg homogenizáló pufferbe tesszük (ezután az összes többi eljárást 4 °C hőmérsékleten végezzük). A májat ollóval felaprítjuk és homogenizáljuk egy lehűtött ground glass homogenizáló készülékben körülbelül 10 ml puffer/1 g máj (nedves tömeg) arány mellett. A homogenátumot 3000 g-vel (5000 1/perc, SM24 rotor) centrifugáljuk 10 percen keresztül, majd a felülúszó folyadékot 10000 g-vel centrifugáljuk 13 percen keresztül. Az itt kapott felülúszó folyadékot ezután 1 órán keresztül centrifugáljuk 100000 g-vel. A pelletet az A pufferben újra szuszpendáljuk körülbelül 1 ml protein/ml koncentrációig.

Ezután egy Coomassie kék. színezéket felhasználó BioRad protein vizsgálatra kerül sor. Ezt követően a membrán preparátumot felaprítjuk, lefagyasztjuk és -20 °C hőmérsékleten tároljuk. A vizsgálat napján a preparátumot vagy a vizsgálati pufferrel hígítjuk 600 /óg/ml végső koncentrációig, vagy az A pufferrel 200 ^g/ml végső koncentrációig. Annak a ténynek a következtében, hogy a találmány vegyülete hozzákapcsolódhat a fehérjékhez, a BSA használata interferálhat néhány teszttel. Ennek megfelelően a vizsgálat elvégezhető BSA-val vagy anélkül; az adódó különbségeket megadjuk alább.

A vizsgált vegyületet 2 mM kezdeti koncentrációjúra állítjuk be 100%-os DMSO-ban. Ezt követően a vizsgálati pufferben vagy az A pufferben lévő 10%-os DMSO-val végezzük a további hígításokat. Radioaktívan jelzett (forró) SARILE AII-ből a vizsgálati pufferben 0,5 nM-os, vagy az A pufferben 1,0 nM-os oldatot készítünk. 10 %-os DMSO-ban lévő, 20 μΜ radioaktívan nem jelzett (hideg) SARILE ΑΙΙ-t készítünk elő a vizsgálati pufferben vagy az A pufferben a nem specifikus kötés vizsgálatához. Mikrotiter Petricsészéket használva, minden inkubátumba a következőket tesszük: 50 μΐ forró SARILE All-t; 50 μΐ membrán preparátumot; és 100 μΐ puffért (összesen) , hideg SARILE AII-t (nemspecifikus kötés), vagy a tesztelendő vegyületet. Minden Petricsésze a következőket tartalmazza, három példányban: a teljes kötőanyagot; a nemspecifikus kötőanyagot; és a vegyületet különböző koncentrációkban. A BSA-t tartalmazó Petricsészéket 40 percen keresztül, a BSA-t nem tartalmazókat 120 percen keresztül inkubáljuk szobahőmérsékleten, egy himbatányéron, nagy fordulatszámon. Ezután a Petricsészéket Inotech sejt-betakarító alkalmazásával pungáljuk.

• ·

- 7 - .........

A szűrőket levágjuk, kémcsövekbe tesszük és egy Gamma számlálóval számláljuk. Mindegyik háromasra kiszámítjuk az átlagot, és a teljes specifikus kötést úgy számoljuk ki, hogy a teljes beütésszámból levonjuk a nemspecifikus beütésszámot. A vegyület jelenlétéből adódó kötéseket (a BEÜTÉSSZÁMOT) úgy számoljuk ki, hogy a vegyület jelenlétekor adódó beütésszámból levonjuk a nemspcifikus beütésszámot. A SARILE Ali százalékos kötését a vegyület jelenlétében úgy számoljuk ki, hogy a BEÜTÉSSZÁMOT elosztjuk a teljes specifikus beütésszámmal. A százalékos gátlás: (1-százalékos kötés)*100. Az IC₅q értékek (a vegyület azon koncentrációja, aminél a kötést 50%-ban gátolja) leolvashatók arról a grafikonról, mely a százalékos gátlást (lineáris skála) ábrázolja a vegyület koncentrációjának (logaritmikus skála) függvényében. A találmány vegyületére azt találjuk, hogy IC₅q értékei 10^-7 M-nál alacsonyabbak.

A találmány vegyületeinek a vérnyomás emlősökben való csökkentésére vonatkozó képességét a következő in vivő eljárással határozzuk meg. Sprague-Dawley patkányokat alacsony nátriumtartalmú diétára fogunk (Purina Labs, 0,07 % nátrium) 15 napon keresztül. E periódus 11. és 13. napján furoszemidet (Laxis, 8 mg/kg, i.m.) adunk a patkányoknak. A 13. napon az állatokat érzéstelenítjük pentobarbital-klorál-hldrát elegyével (30 mg/kg pentobarbital-nátrium és 10 mg/kg klorál-hidrát, i.p.), és a nyaki verőérbe valamint a nyaki vénába kanült vezetünk be PE50 rendszert (Clay-Adams) használva. 24 óra felépülési idő után az állatokat a 14. napon Lasixal injekciózzuk be (10 mg/kg, i.m.) és plexiüveg kamrákba helyezzük, a vérnyomás megfigyelése céljából. Miután a patkányoknak akár szájon át, akár » »

- 8 parenterálisan beadjuk a tesztelt vegyületet, a vérnyomást 5 órán keresztül figyeljük, és azt egy poligráffal megjelenítjük. Amikor az lehetséges, a vérnyomást 24 óra elteltével is ellenőrizzük. E módszer szerint a találmány vegyülete hatásosan csökkenti az átlagos artériális nyomást, orális beadás esetén körülbelül 0,1 mg/kg - 30 mg/kg, parenterális beadás esetén körülbelül 0,01 mg/kg - 10 mg/kg mennyiségű dózisok mellett, és a hatás 24 óránál hosszabb ideig tart.

A találmány vegyületének gyógyszerészetileg elfogadható sói szintén a találmány keretei közé tartoznak. A gyógyszerészetileg elfogadható sav-sók azok, melyek nem-toxikus sav-sókat adó savakból képződnek, például a hidroklorid-, a hidrobromid-, a szulfát-, a biszulfát-, a foszfát-, a sav-foszfát-, az acetát-, a citrát-, a fumarát-, a glukonát-, a laktát-, a maleát-, a szukcinát-, a tartarát-, a metán-szulfonát-, a benzén-szulfonát-, a toluén-szulfonát- és a formiát-sók. A gyógyszerészetileg elfogadható kation-sók közé azok a nem-toxikus sók tartoznak, melyek főként az alkáli- és alkáli földfémekből képződnek, például nátriumból, lítiumból, káliumból, kálciumból és magnéziumból, de ide tartoznak az ammónium-ion, a kvaterner ammonium-ion és az amin-kationok nem-toxikus sói is, például az ammónium-, a tetrametil-ammónium-, a metil-amin-, a dimetil-amin-, a trimetil-amin-, az etil-amin-, a dietil-amin- és a trietil-amin-sók.

Ilyen sókat szakember számára ismert eljárásokkal képezhetünk. A találmány újszerű vegyületének gyógyszerészetileg elfogadható sói egyszerűen előállíthatok, nem-toxikus kationok esetében az említett vegyületet reagáltatva egy megfelelő fém hidroxid, alkoxid vagy amin stochiometriás mennyiségével akár vizes oldatban, akár egy megfelelő szerves oldószerben. Nemtoxikus sav-sók esetében egy megfelelő szervetlen vagy szerves savat használunk a reakcióhoz, akár vizes oldatban, akár egy megfelelő szerves oldószerben. Ezután a sót vagy az oldatból való kicsapással, vagy az oldószer elpárologtatásával nyerjük.

A fentebb említett betegségek kezelésénél a találmány vegyülete és annak gyógyszerészetileg elfogadható sói beadhatók a betegnek önmagukban, vagy, előnyösen, gyógyszerészetileg elfogadható hordozókkal vagy oldószerekkel kombinálva egy gyógyszerkészítményben, a szokásos gyógyszerészeti gyakorlatnak megfelelően. A vegyület beadható többféle szokásos úton, például orálisan, parenterálisan és inhalálással. A vegyület orális beadása esetén a dózis általában 0,1 és 50 mg/kg/nap, előnyösen körülbelül 1 és 10 mg/kg/nap között van, a kezelés alanyának tömege alapján, egyszeri vagy megosztott dózisok formájában. Amennyiben parenterális beadás a kívánatos, akkor a hatásos dózis általában 0,01 és 10 mg/kg/nap között lesz. Vannak esetek, amikor szükség lehet az itt megadott dózisértékeken kivüleső adagok alkalmazására, mivel a dózis szükségszerűen változik a kezelés alanyának korával, tömegével és válaszreakcióival, valamint a tünetek súlyosságával.

Orális beadás esetén a találmány vegyülete és annak gyógyszerészetileg elfogadható sói beadhatók például tabletták, porok, pasztillák, szirupok vagy kapszulák formájában, vagy mint vizes oldat vagy szuszpenzió. Orális alkalmazásra való tabletták esetében a leggyakrabban használt hordozók közé tartozik a laktóz és a kukoricakeményitő. Ehhez gyakran adódnak olajozóanya10 gok, mint például a magnézium-sztearát. Kapszullák esetében hasznos oldóanyag a laktóz és a szárított kukoricakeményítő. Amikor az orális beadáshoz vizes szuszpenziót kell használni, akkor a hatóanyagot emulgeáló és szuszpendáló reagensekkel kombináljuk. Szükség esetén bizonyos édesítő és/vagy ízesítőszerek is adhatók a készítményhez.

Intramuszkuláris, intraperitoneális, szubkutáns és intravénás beadás esetén a hatóanyagnak általában egy steril, beinjekciózható oldatát készítjük el, és az oldat pH-ját megfelelően beállítjuk és pufferoljuk. Intravénás beadáskor az oldott anyag teljes koncentrációját kontrolálni kell a szer izotóniássá tételéhez.

Példák

A következő példák a találmányt illusztrálják. A magmágneses rezonancia (^H NMR) spektrumot 300 MHz frekvencián vesszük fel, hacsak nem adunk meg más adatot, és a csúcsok pozícióját ppm egységben adjuk meg a tetrametil-szilántol lefelé. A csúcsok alakját a következőképpen jellemezzük: s, szingulett; d, dubleton; t, triplett; q, kvartett; m, multiplett; br, széles.

1. Példa

1-[4'-(2''-etil-5'',7'' - dimetil-imidazo-[4,5-b]-piridin-3-il)metil-fenil]-ciklopent-3-én-1-karboxilsav

1. Lépés.

metil-4-t-butil-dimetil-szililoxi-metil-fenil-acetát

6,6 ml DMF-ben lévő 3,30 g (18,3 mmol, a G. Biagi és mun• ·

- 11 katársai által leírt (E. Ed. Farmaco., 43, 597 (1980)) eljárás szerint előállított) metil-p-hidroxi-metil-fenil-acetát oldatához 3,31 g (22,0 mmol) TBDMS-Cl-t és 3,12 g (45,8 mmol) imidazolt adunk, és az így kapott oldatot szobahőmérsékleten 18 órán keresztül keverjük. Az elegyet 100 ml desztillált vízbe öntjük, és extraháljuk (EtOAc, 4x50 ml). Az összeöntött extraktumokat szárítjuk (magnézium-szulfát), szűrjük és koncentráljuk. A nyersterméket kromatografáljuk (EtOAc:hexán, 5:95), hogy egy olaj formájában a címvegyületet kapjuk (5,0 g, 92 %).

¹H NMR (CDC1₃) δ 0,09 (s, 6H), 1,94 (s, 9H), 3,60 (s, 2H), 3,67 (s, 3H), 4,70 (s, 2H), 7,23 (m, 4H).

2. Lépés.

metil-1-(4'-t-butil-dimetil-szililoxi-metil-fenil)ciklopent-3-én-1-karboxilát

Az 1. lépés termékének 10 ml THF-ben lévő 1,0 g-jának (3,4 mmol) oldatához 3,73 ml (3,73 mmol) THF-ben lévő 1 M kálium-tbutoxid oldatot adunk -20 °C hőmérsékleten, 15 perc alatt. 30 percig tartó -20 °C hőmérsékleten való állás után az elegyhez 0,393 ml (3,73 mmol) cisz-1,4-diklorobut-2-ént adunk cseppenként, és a reakcióelegyet szobahőmérsékletűre melegítjük. 20 perc elteltével a reakcióelegyet -20 °C hőmérsékletre hűtjük, és 3,73 ml (3,73 mmol) THF-ben lévő kálium-t-butoxiddal kezeljük. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre engedjük melegedni, majd 50 °C hőmérsékleten 30 percen keresztül hevítjük, és telített amoniumklorid oldatot adunk hozzá. Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk, és a visszamaradó anyagot etil-acetátba tesszük és vízzel mossuk. A szerves réteget telített nátrium-klorid oldattal mossuk * · · « · • · ··« ··« • 4 · · »

- 12 és magnézium-szulfáton szárítjuk. Szűrés, párologtatás és 2 %-os, petróleum-éterben lévő etil-acetáttal eluált gravitáviós szilikagél kromatográfia (SGC) után a címvegyület és a metil-l-(4'-tbutil-dimetil-szililoxi-metil-fenil)-2-vinil-ciklopropán-1karboxilát elegyét nyerjük (7:1 arányban, összesen 708 mg), egy olaj formájában. Mivel a két komponenst nem lehet szétválasztani, az eleggyel dolgozunk tovább.

¹H NMR (CDC1₃) δ 0,09 (s, 6H), 0,9 (s, 9H), 2,75 (d, 2H), 3,40 (d,2H), 3,65 (s, 3H), 4,72 (s, 2H), 5,78 (s, 2H), 7,25 (m, 4H) .

3. Lépés metil-1-(4'-hidroxi-metil-fenil)-ciklopent-3-én-l-karboxilát

A 2. lépés címvegyületének (1,8 g, 5,23 mmol) 25 ml THF-ben lévő oldatához 1,5 g (5,75 mmol) n-Bu₄NF-et adunk, és az így kapott oldatot szobahőmérsékleten 3 órán keresztül keverjük. Az elegyet 50 ml 1 N sósavba öntjük és extraháljuk (EtOAc, 4x30 ml). Az összeöntött extraktumokat magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és koncentráljuk, hogy 1,51 g olaj formájában megkapjuk a címvegyületet, amit azután további tisztítás nélkül használunk föl a következő lépésben.

¹H NMR (CDCI3) δ 2,74 (d, 2H), 3,40 (d, 2H), 3,66 (s, 3H), 4,65 (s, 2H) , 5,76 (s, 2H) , 7,26 (m, 4H) .

4. Lépés metil-1-(4'-bromo-metil-fenil)-ciklopent-3-én-1-karboxilát

100 ml CH2C12^-ben lévő 8,03 g (30,6 mmol) trifenil-foszfin oldatához 0 °C hőmérsékleten 1,45 ml (28,1 mmol) brómot adunk • · ·

- 13 cseppenként. 15 percig tartó 0 °C hőmérsékleten való állás után egy fehér csapadék képződik, és ekkor a 3. lépés termékének 30 ml CH₂Cl₂-ben oldott 5,93 g-ját (25,5 mmol) adjuk cseppenként az elegyhez. 1 óra elteltével az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a visszamaradó anyagot éterbe tesszük, hogy kicsapassuk a reakció során képződött trifenil-foszfin-oxidot. Szűrés, párologtatás és SGC (5 % EtOAc-hexán) után a címvegyületet kapjuk (5 g) színtelen olaj formájában, mely állás közben kikristályosodik .

¹H NMR (CDC1₃) δ 2,73 (d, 2H), 3,62 (s, 3H), 4,48 (s, 2H),

5,77 (s, 2H), 7,20 (m, 4H).

5. Lépés metil-1-[4'-(2''-etil-5'',7''-dimetil-imidazo-[4,5-b] piridin-3-il)-metil-fenil]-ciklopent-3-én-l-karboxilát ml DMF-ben lévő 0,885 g (22,1 mmol) nátrium-hidrid szuszpenziójához 0 °C hőmérsékleten 10 ml DMF-ben lévő 3,57 g (20 mmol, 2-amino-4,6-dimetil-piridin-ből nitrálással, a diamin rész hidrogenolízisével és propionsavval és polifoszforsavval történő kondenzációval az EP 400974 A2 szerint előállított) 2-etil-5,7dimetil-3H-imidazo-[4,5-b]-piridin oldatát adjuk cseppenként, és a reakcióelegyet szobahőmérsékletre melegítjük. 20 perc elteltével a reakcióelegyet 0 °C hőmérsékletre hűtjük és a 4. lépés termékének (5 g, 17 mmol) 10 ml DMF-ben lévő oldatát adjuk hozzá cseppenként. Ezután a reakcióelegyet szobahőmérsékletre engedjük melegedni és egy éjszakán át keverjük, majd a DMF-et vákuumban eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot vízbe tesszük és háromszor extraháljuk etil-acetáttal. Az összeöntött szerves rétegeket telített nátrium-klorid oldattal mossuk és magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, párologtatjuk és kromatográfáljuk szilikagélen 5:1-től 1:1 arányig változó, hexán : etil-acetát összetételű eluálószerrel, hogy 5,8 g halványsárga olaj formájában megkapjuk a címvegyületet.

¹H NMR (CDC1₃) δ 1,3 (t, 3H) , 2,59 (s, 3H) , 2,62 (s, 3H) ,

2,7 (d, 2H), 2,8 (q, 2H), 3,4 (d, 2H), 3,63 (s, 3H), 5,4 (s, 2H), 5,72 (s, 2H), 6,9 (s, 1H), 7,1 (d, 2H), 7,28 (d, 2H).

6. Lépés

1-[4'-(2 -etil-5 ,7''-dimetil-imidazo-[4,5-b]piridin-3-il)-metil-fenil]-ciklopent-3-én-l-karboxilsav Az 5. lépés termékének (5,76 g, 14,9 mmol) és lítiumhidroxid-monohidrátnak (6,23 g, 148 mmol) 148 ml metanolban és 148 ml· vízben lévő oldatát 2 órán keresztül hevítjük visszafolyatási hőmérsékleten. Ezután a reakcióelegyet vákuumban koncentráljuk, a visszamaradó anyagot vízbe tesszük és a pH-t koncentrált sósavval 4-re állítjuk be, amitől a címvegyület színtelen szilárd anyag formájában kicsapódik, amit leszűrünk, vákuumban szárítunk és újrakristályosítunk először etil-acetát/metanolból majd metanolból, hogy a címvegyület 1,9 g-ját kapjuk, amiben szennyezőanyagként 2,5 % 1-[4'-(2''-etil-5'',7''-dimetilimidazo-[4,5-b]-piridin-3-il)-metil-fenil]-2-vinil-ciklopropán-1-karboxilsav van. Ezt még egyszer újrakristályosítva metanolból a címvegyület 1,5 g-ját kapjuk. O.p.: 232-233 °C, most körülbelül 98,3 % tisztaságú, amint azt fordított fázisú HPLC-vel megállapíthatjuk egy 25 cm hosszú C-18 Beckman oszlopot és eluálószerként acetonitrilben lévő 30 %-os, 2,3-as pH-jú foszfát

- 15 puffért használva.

NMR (DMSO-d₆) δ 1,24 (t, 3H), 2,5 (s, 6H) , 2,6 (d, 2H),

2,8 (q, 2H) , 3,3 (d, 2H) , 5,4 (s, 2H) , 5,75 (s, 2H) , 6,95 (s, 1H) , 7 ,09 (d, 2H) , 7,3 (d, 2H) .

Ezen kívül, előnyösen, az 1. példa vegyülete a következő eljárással is előállítható.

1A. Lépés

4'-(2''-etil-5'',7''-dimetil-imidazo-[4,5-b]piridin-3-il)-metil-fenil-ecetsav ml DMF-ben lévő 24,53 g (107 mmol) 4-(bróm-metil)-fenilecetsav oldatot adunk lassan 240 ml DMF-ben lévő 4,29 g (60 %-os olaj diszperzió, 107 mmol) nátrium-hidrid szuszpenziójához -25 °C hőmérsékleten, és a reakcióelegyet -20 °C hőmérsékleten 30 percen keresztül keverjük. Ezzel párhuzamosan 15 g (85,7 mmol) szilárd 2-etil-5,7-dimetil-imidazo-[4,5-b]-piridint adunk 180 ml DMF-ben lévő 3,43 g (60 %-os olaj diszperzió, 85,7 mmol) nátrium-hidrid szuszpenziójához -10 °C hőmérsékleten, és a reakcióelegyet 30 perc alatt szobahőmérsékletre engedjük melegedni, majd -20 °C hőmérsékletre hűtjük és kanülön keresztül kezeljük a fent leírtak szerint elkészített, DMF-ben lévő 4-(bróm-metil)-fenil-ecetsav nátrium sójával. Miután az addició befejeződött, a reakcióelegyet jégfürdőben -10 °C hőmérsékletre hűtjük, majd egy éjszaka alatt szobahőmérsékletre engedjük melegedni. A DMF-et vákuumban eltávolítjuk és a visszamaradó anyagot vízbe tesszük és kétszer extraháljuk etil-acetáttal. A vizes réteg pH-ját 4-re állítjuk be koncentrált sósavval, és etil-acetáttal kétszer extraháljuk. Az összeöntött szerves rétegeket telített nátrium-klorid oldattal * ··

- 16 mossuk és magnézium-szulfáton szárítjuk. Koncentráció a címvegyület 18 g-ját adja halványsárga szilárd anyag formájában, melyet további tisztítás nélkül használunk fel a továbbiakban.

¹H NMR (CD3OD) δ 1,25 (t, 3H), 2,55 (s, 3H), 2,6 (s, 3H),

2,8 (q, 2H), 3,6 (s, 2H), 5,5 (s, 2H), 6,9-7,3 (m, 5H).

2A. Lépés metil-4'-(2''-etil-5'',7''-dimetil-imidazo-[4,5-b]piridin-3-il)-metil-fenil-acetát

Az 1A. lépés termékének 56 g-ját szobahőmérsékleten föloldjuk 1 L metanolban, és 11 ml koncentrált kénsavval kezeljük, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük. A reakcióelegyhez telített nátrium-bikarbonát oldatot adunk, és koncentráljuk. A visszamaradó anyagot vízbe tesszük és háromszor extraháljuk etil-acetáttal. Az összeöntött szerves rétegeket telített nátrium-klorid oldattal mossuk és magnézium-szulfáton szárítjuk. Koncentráció és szilikagél kromatográfia (1:1 etil-acetát:hexán) 42 g halványsárga olaj formájában adja a címvegyületet.

¹H NMR (CDCI3) δ 1,3 (t, 3H), 2,6 (s, 3H), 2,65 (s, 3H), 2,8 (q, 2H) , 3,6 (s, 2H) , 3,75 (s, 3H) , 5,45 (s, 2H) , 6,9 (s, 1H), 7,1 (d, 2H), 7,2 (d, 2H).

3A. Lépés metil-1-[4' - (2''-etil-5'',7''-dimetil-imidazo-[4,5-b] piridin-3-il)-metil-fenil]-ciklopent-3-én-l-karboxilát

Az 2A. lépés termékének 42 g-ját (126 mmol) föloldjuk 620 ml vízmentes THF-ben és 124 ml

- 17 1,3-dimetil-3,4,5,6-tetrahidro-2-(IH)-pirimidinon-ban (DMPU), és az oldatot -78 °C hőmérsékletre hűtjük és 138,8 ml ( 1 M, THF-ben lévő oldat, 138,8 mmol) kálium-tert-butoxiddal kezeljük. 15 perc elteltével 14,6 ml (138,8 mmol) cisz-1,4-diklorobut-2-ént adunk hozzá tisztán. Ezután a reakcióelegyet -78 °C hőmérsékleten 1 órán keresztül, majd -50 °C hőmérsékleten egy újabb órán keresztül keverjük, majd 138,8 ml ( 1 M, THF-ben lévő oldat, 138,8 mmol) kálium-tert-butoxidot adunk hozzá. Miután szobahőmérsékletre melegítjük, a reakcióelegyet 1 órára 50 °C hőmérsékletre hevítjükdal, majd vizet adunk hozzá. A THF-et vákuumban eltávolítjuk és a visszamaradó anyagot vízbe tesszük és extraháljuk etil-acetáttal. Az összeöntött szerves rétegeket négyszer telített lítium-klorid oldattal mossuk és magnéziumszulfáton szárítjuk. Koncentráció és szilikagél kromatográfia (1:3 etil-acetát:hexán) 29 g sárga olaj formájában adja a címvegyületet.

¹H NMR (CDC1₃) δ 1,3 (t, 3H), 2,59 (s, 3H), 2,62 (s, 3H),

2,7 (d, 2H) , 2,8 (q, 2H) , 3,4 (d, 2H) , 3,63 (s, 3H) , 5,4 (s, 2H) ,

5,72 (s, 2H), 6,9 (s, IH), 7,1 (d, 2H), 7,28 (d, 2H).

4A. Lépés

1- [4' - (2 '' - etil-5 ,7''-dimetil-imidazo-[4,5-b]piridin-3-il)-metil-fenil]-ciklopent-3-én-1-karboxilsav

A 3A. lépés termékének 52 g-ját (134 mmol) és 1350 ml metanolban és 1350 ml vízben lévő 56,5 g litium-hidroxid-monohidrátot hevítünk 3,5 órán keresztül visszafolyatás céljából. A reakcióelegyet vákuumban koncentráljuk míg körülbelül eredeti térfogatának harmadára nem fogy, és a visszamaradó anyagot éterben mos-

suk. A vizes réteg pH-ját koncenrált sósavval és ecetsavval 4-re állítjuk be, és háromszor extraháljuk etil-acetát-THF elegyével.

Az összeöntött szerves rétegeket telített nátrium-klorid oldattal mossuk és magnézium-szulfáton szárítjuk. Koncentráció halványsárga szilárd anyag formájában adja a címvegyületet, amit a következők szerint tisztítunk. A nyersterméket (83 g) 650 ml orto-dikloro-benzénben szuszpendáljuk és 14 órán keresztül hevítjük visszafolyatás céljából, majd 6 óra alatt lassan szobahőmérsékletre engedjük hűlni. A képződő csapadékot kiszűrjük és etil-acetáttal mossuk. Kétszeri, etil-acetát-THF-ből történő újrakristályosítás a tisztított címvegyületet adja (45 g) színte-

len	szilárd	anyag formájában.	Op.:233-234 °C.
	ÍH	NMR	(DMSO-dg)	δ 1,24	(t, 3H),	2,5 (s, 6H),	2,6	(d, 2H)
2,8	(q,	2H) ,	3,3 (d,	2H), 5,4	(s, 2H)	, 5,75 (S, 2H)	, 6,	95 (s,

Claims

1. 1-[4'-(2''-etil-5'', 7''-dimetil-imidazo- [4,5-b]-piridin-3-il)-metil-fenil]-ciklopent-3-én-l-karboxilsav vagy annak egy gyógyszerészetileg elfogadható sójának előállítására vonatkozó eljárás, mely a következő lépésekből áll:

a) az 1-(4'-halo-metil-fenil)-ciklopent-3-én-l-karboxilsav karboxil funkcionalitásának megvédése hagyományos eszközökkel;

b) a fenti védett vegyület reagáltatása 2-etil-5,7-dimetil3H-imidazo-[4,5-b]-piridinnel egy bázikus reagens jelenlétében, egy, a reakció szempontjából semleges oldószerben; és

c) ab) lépés termékének deprotektálása hagyományos eszközökkel, ami a címvegyületet adja; vagy ezek helyett

d) a 4(2''-etil-5 ,7''-dimetil-imidazo-[4,5,-b]-piridin-

3-il)-metil-fenil-ecetsav karboxil funkcionalitásának megvédése hagyományos eszközökkel;

e) a fenti védett vegyület reagáltatása cisz-1,4-diklorobut-2-énnel egy bázikus reagens és 1,3-dimetil3,4,5,6-tetrahidro-2-(ÍH)-pirimidinon jelenlétében, egy, a reakció szempontjából semleges oldószerben; és

f) az e) lépés termékének deprotektálása hagyományos eszközökkel, ami a címvegyületet adja.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy az említett karboxil funkcionalitást egy alkil-csoport segítségével védjük meg.

·4·ν

4 4«·· ·* • · · ·

3. A 2. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy benne az említett alkil-csoport metil-csoport.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy benne a halogén-atom bróm atom.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy benne az említett, a reakció szempontjából semleges oldószer dimetil-formamid, tetrahidrofurán, aceton vagy ezek kombinációja.

6. Az 5. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy benne az említett, a reakció szempontjából semleges oldószer a b) lépésben dimetil-formamid és az e) lépésben tetrahidrofurán.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy benne az említett bázikus reagens nátrium-hidrid, kálium-tert-butoxid vagy kálium-karbonát.

8. A 7. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy benne az említett bázikus reagens a b) lépésben nátrium-hidrid és az e) lépésben kálium-tert-butoxid.