HUT65808A - A method for testing quality of an ophthalmic lens - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás és elrendezés látásjavító lencse minőségének ellenőrzésére. Az eljárás végrehajtása során látásjavító lencsét, különösen kontaktlencsét fénynyalábbal megvilágítunk, a fénynyalábbal a látásjavító lencse vizsgálandó képét előállítjuk és a kép vizsgálata alapján a látásjavító lencsét minőség sze5 rint osztályozzuk. A találmány szerinti elrendezés látásjavító lencsét befogadó támaszt, fényforrást és a fényforrásból kiinduló, a támaszon, majd a látásjavító lencsén áthaladó fénynyaláb alapján a látásjavító lencse képét létrehozó képalkotó részegységet tartalmaz. A találmányt a továbbiakban mindenek előtt kontaktlencsékre való hivatkozással ismertetjük, de értelemszerűen az általában a látásjavító lencsék és a 10 hozzájuk hasonló kialakítású egyéb lencsék gyártásánál is hasznosítható.

A látásjavító lencsék és mindenek előtt a kontaktlencsék gyártásában a méretek igen nagy pontosságára és az előírt felületi finomság elérésére kell törkedni. Minden intézkedés dacára a gyártás folyamatában előfordulhatnak olyan rendellenességek, amelyek miatt a létrejövő kontaktlencse szabálytalanságot, pontatlan részt tar15 talmaz. Ezeket a látásjavító lencséket minőségellenőrzéssel szűrik ki, vagyis a látásjavító lencséket a felhasználóhoz való továbbítás előtt ellenőrzik, rendeltetésszerű alkalmazásra való alkalmasságukat megállapítják.

A látásjavító lencsék minőségének ellenőrzését az eddigi gyakorlat szerint kezdetleges, manuálisnak tekinthető módszerekkel végzik, amikoris az elkészült látás20 javító lencséket egyesével több támaszt befogadó hordozó bemélyedéseiben helyezik el, a lencséket így csoportosan ellenőrző pozícióba viszik, ahol azokat egymás után egyenként megvilágítják. A megvilágításra szolgáló fénynyalábot ernyőn fókuszálják, ahol így a látásjavító lencse képét nyerik. A minőségellenőrzést végző személy ezt a képet vizsgálja és benne szabálytalanságok után kutat. Ha szabálytalanságot vagy 25 hasadást észlel, amelyik miatt a látásjavító lencse rendeltetésszerű használatra nem alkalmas, akkor azt a vizsgáló rendszerből eltávolítja, vagy más módon azonosítja, hogy a későbbiekben azt a többiek közül ki lehessen szűrni, az felhasználóhoz ne kerülhessen el.

Az ellenőrzésnek ez a manuálisnak is nevezhető módszere általános véle30 mény szerint megfelelően hatékony és megbízható. Ez a hatékonyság azonban a növekvő volumenű termelés mellett már nem mindig elfogadható, ezért javításra szorul. A hiányosságot mindenek előtt a rendszer viszonylagos lassúsága és költséges volta jelenti. Ennek az az oka, hogy a vizsgálatot végző személynek a képernyőn létrehozott képet meg kell tekinteni és annak egészét át kell vizsgálnia. Ez időigényes, 35 vagyis a lencse vizsgálata viszonylag sokba kerül, azt gyakorlott személyeknek kell végezniök.

i

P 93 03408

-3Ugyancsak problémája az ismertté vált és manuális ellenőrzést végző rendszernek az, hogy a látásjavító lencse elfogadását vagy elvetését kimondó döntést a vizsgáló személy meglehetősen szubjektív módon hozza meg, az itt közrejátszó tényezők egyik személyről a másikra változnak és adott esetben akár ugyanaz a személy is ugyanazt a látásjavító lencsét eltérő feltételek között különböző módon értékeli. Az értékelés szempontjai időben ugyancsak változhatnak. Tipikus az a hiba, hogy a vizsgáló személy a lencsét minőség szempontjából elveti, pedig az felhasználható, illetve előfordul a fordított eset, a nem megfelelő minőségű látásjavító lencsét a személy elfogadható minőségűnek tekinti.

Mindezek alapján megállapítható, hogy igény van olyan eljárás és elrendezés kidolgozására, amellyel a látásjavító lencsék, különösen kontaktlencsék minőségének ellenőrzése az eddigieknél gyorsabban és megbízhatóbban, mindenkor azonos feltételek alapján hajtható végre.

Felismertük, hogy a látásjavító lencsét, különösen a kontaktlencsét a gyártási folyamat befejezésekor elektronikus képelemzö rendszerbe kell helyezni, amely elektronikus adatfeldolgozó rendszerrel összekötve alkalmas a minőség adott szempontok szerint történő ellenőrzésére, az esetleges szabálytalanságok, hasadások, hibák észlelésére és értékelésére.

Feladatunk ennek megfelelően olyan eljárás és elrendezés létrehozása, amelynél a minőség ellenőrzése szubjektív hibáktól mentesen, nagy sebességgel, automatizálható módon végezhető el.

A kitűzött feladat megoldásaként a felismerésre támaszkodva látásjavító lencse minőségének ellenőrzésére szolgáló eljárást és elrendezést dolgoztunk ki.

A javasolt eljárás megvalósítása során látásjavító lencsét, különösen kontaktlencsét fénynyalábbal megvilágítunk, a fénynyalábbal a látásjavító lencse vizsgálandó képét előállítjuk és a kép vizsgálata alapján a látásjavító lencsét, különösen kontaktlencsét minőség szerint osztályozzuk, ahol a találmány értelmében a látásjavító lencse vizsgálandó képét fényérzékeny elemként kiképzett pixeleket tartalmazó pixelmezőn állítjuk elő, a pixelek mindegyikéhez az egyes pixelekre beeső fénynyaláb intenzitásának megfelelő és a pixel helyzetét meghatározó adatot rendelünk, majd az osztályozást úgy hajtjuk végre, hogy a pixelekre vonatkozó adatokat előre meghatározott program szerint egy vagy több kijelölt feltétel teljesülése szempontjából elemezzük.

Szokásosan a kontaktlencséket lényegében kör alakú vonallal határolt belső és külső optikai zónából álló szerkezetként alakítjuk ki. Ennek vizsgálata során különösen célszerű, ha a fénynyalábbal a belső és külső optikai zónával kijelölt gyűrű külső és belső szélének megfelelő képet állítunk elő, majd a pixeleket tartalmazó meP 93 03408

-4zöben középpontot és sugarat jelölünk ki, amellyel a belső optikai zóna kör alakú körvonalával lényegében egybeeső első kört jelölünk ki, a belső optikai zónára az első körhöz hasonlóan középpont és sugár meghatározásával második kört jelölünk ki, az első és a második kör középpontja közötti távolságot megállapítjuk, a megállapított távolságot előre meghatározott értékkel összevetjük és ennek alapján a belső és a külső optikai zóna és velük a kontaktlencse centrált jellegét meghatározzuk. Ennek végrehajtásakor előnyösen úgy járunk el, hogy az első kör középpontjának és sugarának meghatározása során a belső optikai zóna külső széléről alkotott képben legalább három pixelt tartalmazó első pixelcsoportot azonosítunk, majd az első pixelcsoportba tartozó pixelek mint geometriai pontok alapján a rajtuk átfektetett kerülettel kijelölt kör középpontját és sugarát meghatározzuk, valamint a második kör középpontjának és sugarának meghatározása során a külső optikai zóna külső széléről alkotott képben legalább három pixelt tartalmazó második pixelcsoportot azonosítunk, majd a második pixelcsoportba sorolt pixelek mint geometriai pontok alapján a rajtuk átfektetett kerülettel kijelölt kör középpontját és sugarát kiszámítjuk. Ekkor előnyös az a megoldás, hogy az első és a második pixelcsoportból három első és három második pixelt jelölünk ki, amikoris a pixelek egy vonalba eső szegmentumot meghatározó sorozatainak halmazát választjuk ki, majd minden sorozatra a pixelek megvilágítási szintjét ellenőrizzük és azokat egy előzetesen megadott megvilágítási szintnél jobban és kevésbé megvilágított pixelekre osztjuk.

A találmány szerinti eljárást a pixelmezön általában külső körvonallal jellemzett képet eredményező látásjavító lencse ellenőrzésére hasznosítjuk, amikoris előnyösen a fénynyaláb irányításával a látásjavító lencse, különösen kontaktlencse külső széléről a pixelekkel képet alkotunk, majd a látásjavító lencse képében a külső szélhez tartozó pixelek közül legalább egyet helyzet szerint azonosítunk, a képen a külső szélről információt hordozó pixelek közötti réseket és a külső szélhez sorolható kiegészítő elemeket azonosítjuk, minden azonosított résnél annak szélességét meghatározzuk, a szélességet előre meghatározott értékkel összehasonlítjuk és az előre meghatározott érték túllépésekor a látásjavító lencsét hasadás miatt hibásnak osztályozzuk, a látásjavító lencse külső széléről alkotott képben a látásjavító lencse külső széléhez sorolható azonosított kiegészítő elemek mindegyikére külön az általuk elfoglalt területet meghatározzuk, ezt a területet előre meghatározott értékkel összehasonlítjuk és a látásjavító lencsét ugyancsak hasadás miatt hibásnak értékeljük, ha a terület az előre meghatározott értéknél nagyobb. Ezt az eljárást általában úgy valósítjuk meg, hogy a rések és a különálló pixelek meghatározásakor a látásjavító lencse külső szélére a pixelek halmazában középpontot jelölünk ki és első kört határozunk meg, amelynek körvonala általában egybeesik a látásjavító lencse külső szélének vonalával, majd a P 93 03408

I *ν

-5kiválasztott pixelek mindegyikére a közte és a körvonal közötti távolságot kijelöljük, a látásjavító lencsét réssel kialakítottnak tekintjük, ha egymást követő pixeleknek a látásjavító lencse külső széléről alkotott képébe tartozó adott számú sorozatánál a pixel radiális irányban a körvonalon belül van és a pixel és a körvonal távolsága egy adott értéknél nagyobb, végül a látásjavító lencsét kiegészítő elemmel ellátottnak tekintjük, ha a látásjavító lencse külső széléről alkotott képen levő egymást követő pixelek egy adott száma mellett a pixel a körvonalon kívül helyezkedik el és a pixel és a körvonal közötti távolság a meghatározott távolságértéknél nagyobb.

Igen célszerű, ha a rés szélességének meghatározása során a rés azonosítása után a résen belül a végét kijelölő pixel meghatározására az első kör körvonala mentén vizsgálatot végzünk, majd a körvonalhoz képest radiálisán befelé és kifelé mutató irányban a látásjavító lencse külső széléről alkotott képbe eső pixelt keresünk.

Egy másik célszerű megvalósítási módja a találmány szerinti eljárásnak az, amikor külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse, különösen kontaktlencse ellenőrzése során a fénynyaláb irányításával a látásjavító lencse külső széléről a pixelekkel képet alkotunk, majd a látásjavító lencse külső szélének képéhez tartozó pixelek közül legalább egyet helyzet szerint azonosítunk, a képen a külső szélről információt hordozó pixelek közötti réseket feltárjuk, a feltárt résekre vonatkozó információkat a rés képében levő vagy azzal szomszédos kiválasztott pixeleknek tulajdonított nagy értékkel kiemeljük. Ezt előnyösen úgy valósítjuk meg, hogy a feltárt résekre vonatkozó információ kiemelése során minden azonosított résre első, a rés kezdetét kijelölő, valamint második, a rés végét meghatározó pixelt választunk, majd az első és a második pixel közötti vonalas szegmentumba eső pixeleknek, illetve a látásjavító lencse külső széléről alkotott képben feltárt réshez tartozó pixeleknek nagy értékeket tulajdonítunk.

A találmány szerinti eljárást célszerűen úgy is megvalósíthatjuk, hogy külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse, különösen kontaktlencse ellenőrzése során a fénynyaláb irányításával a látásjavító lencse külső széléről a pixelekkel képet alkotunk, majd az adatok elemzése során a látásjavító lencse külső szélére a pixelek halmazában középpontot jelölünk ki és kört határozunk meg, amelynek kerületi vonala általában egybeesik a látásjavító lencse külső szélének vonalával, a képen a látásjavító lencse külső körvonalához tartozó legalább egy pixelt választunk, majd a választott pixelek mindegyikére a látásjavító lencse külső széléről alkotott képbe eső, egy adott távolságon belül fekvő másik pixelt választunk, a kiválasztott és a másik pixel között első vektort veszünk fel, a kiválasztott pixel és a középpont között második vektort veszünk fel, az első és a második vektor vektorszorzatát képezzük, a vektorszorzatot egy előre meghatározott értékkel összehasonlítjuk és a látásjavító lencsét nem megP 93 03408

-6felelö minőségűnek fogadjuk el, ha a vektorszorzat a meghatározott értéknél nagyobb.

Szintén igen célszerű megvalósítása a találmány szerinti eljárásnak az, amikor külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse, különösen kontaktlencse ellenőrzése 5 során a fénynyaláb irányításával a látásjavító lencse külső széléről a pixelekkel képet alkotunk, majd a képen a látásjavító lencse külső széléhez tartozó pixeleket kiegészítő elemeket azonosítunk, ezután az azonosított kiegészítő elemekre vonatkozó információkat a kiegészítő elemmel szomszédos kiválasztott pixeleknek tulajdonított nagy értékkel kiemeljük. Ennek során a feltárt kiegészítő elemekre vonatkozó információ ki10 emelése során minden feltárt kiegészítő elemre első, a feltárt kiegészítő elem kezdetét kijelölő, valamint második, a feltárt kiegészítő elem végét meghatározó pixelt választunk, majd az első és a második pixel közötti vonalas szegmentumba eső pixeleknek nagy értéket tulajdonítunk, illetve ugyanezt a kiegészítő elem képében levő pixelnél is elvégezzük.

Az előzőekben vázolt, a feltárt kiegészítő elemekre támaszkodó eljárás egy még további eljárás előnyös megvalósítását nyerjük azáltal, ha a feltárt kiegészítő elemekre vonatkozó információ kiemelése során minden feltárt kiegészítő elemre a kiegészítő elem homlokoldalán első pixelt, a kiegészítő elem felé a látásjavító lencse széléről alkotott képben mutató szélen az első pixeltől adott távolságon fekvő második 20 pixelt választunk, a kiegészítő elem hátsó oldalán harmadik pixelt azonosítunk, a látásjavító lencse széléről alkotott képben a kiegészítő elemhez képest hátul, a harmadik pixeltől adott távolságra negyedik pixelt választunk, az első és a második pixel között első, a harmadik és a negyedik pixel között második vonali szegmenst képzőnk, és az első, valamint a második vonali szegmensben levő pixeleknek nagy értékeket 25 tulajdonítunk, amikoris előnyösen a látásjavító lencse kiegészítő elemével, a látásjavító lencse külső széléről alkotott képpel és az első vonali szegmenssel pixelek első csoportját tartalmazó első zónát, majd a kiegészítő elemmel, a látásjavító lencse külső széléről alkotott képpel és a második vonali szegmenssel a pixelek második csoportját tartalmazó második zónát jelölünk ki, majd a nagy értéket az első és a második zóná30 ba tartozó pixeleknek tulajdonítjuk.

A találmány szerinti eljárás egy még további előnyös megvalósítását kapjuk akkor, ha a pixelekre vonatkozó adatok elemzése során a pixelek halmazában a nagy értékkel jellemzett pixeleket tartalmazó területeket kiválasztjuk és a kiválasztott területeket a szomszédságukban levő pixeleknek eltérő érték tulajdonlásával kiemeljük. Ezt 35 célszerűen úgy végezzük, hogy külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse ellenőrzése során a fénynyaláb irányításával a látásjavító lencse külső széléről a pixelekkel képet alkotunk, majd az adatok elemzése során a látásjavító lencse külső széléről alP 93 03408 ·· «·· ·· · • · ····« ··· • · « ···· ··· ··· ·· * ···

-7kötött képrészletben fekvő pixelek halmazát kiválasztjuk és a halmazban levő pixelekhez kis értékeket rendelünk, illetve az adatok elemzése során a nagy értékkel jellemzett pixelek összefüggő szomszédos csoportjait kiválasztjuk.

A találmány elé kitűzött feladat megoldásaként létrehozott elrendezés látás5 javító lencsét, különösen kontaktlencsét befogadó támaszt, fényforrást és a fényforrásból kiinduló, a látásjavító lencsén áthaladó fénynyaláb alapján a látásjavító lencse képét létrehozó képalkotó részegységet tartalmaz, ahol a találmány értelmében az elrendezéshez a látásjavító lencsén áthaladó fénynyalábot fogadó képfeldolgozó részegység tartozik, amelyben fényérzékeny elemekből mint pixelekből létrehozott pixel10 mező van és előtte a képalkotó részegység a fénynyalábnak a pixelmezöre való irányítására alkalmasan van kiképezve, továbbá a pixelmezöben levő fényérzékeny elemek az általuk érzékelt fény intenzitásának meghatározására alkalmas, az így kapott adatokat elemző elektronikus rendszerrel kapcsolódnak, ahol az elektronikus rendszer látásjavító lencse minőségi mutatóinak előre meghatározott feltételrendszerrel való 15 összehasonlítására alkalmasan van kialakítva.

Igen jól használható a találmány szerinti elrendezés a lényegében kör alakú vonallal határolt belső és külső optikai zónából álló, kontaktlencseként kialakított látásjavító lencse vizsgálatánál, amikoris célszerűen a képalkotó részegység a belső és külső optikai zóna széléről kép létrehozására alkalmasan van kialakítva, továbbá az 20 elektronikus rendszer a pixelmezőben levő fényérzékeny elemek alapján középpont és sugár, ezzel a belső optikai zóna kör alakú körvonalával lényegében egybeeső első kör, valamint a külső optikai zóna kör alakú körvonalával lényegében egybeeső második kör kijelölésére alkalmasan, majd az első és második kör középpontja közötti távolság meghatározására és a meghatározott távolság egy előre megadott értékkel 25 való összevetése alapján a kontaktlencse centrált vagy decentrált jellegének eldöntésére alkalmasan van kiképezve.

A minőségellenőrzés hatékony elvégzését teszi lehetővé a találmány szerinti elrendezésnek az a kiviteli alakja, amely külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse, különösen kontaktlencse ellenőrzésére szolgál és ahol a képalkotó részegység a 30 pixelmezön a látásjavító lencse külső széléről képet alkotó eszközzel van ellátva, továbbá az elektronikus rendszer a látásjavító lencse külső széléről alkotott képen a külső szélről információt hordozó fényérzékeny elemek közötti rések és a szélhez tartozó kiegészítő elemek azonosítására az azonosított réseknél a rések szélességének megállapítására és egy előre meghatározott értékkel való összehasonlítására, to35 vábbá a képen a látásjavító lencse külső széléhez tartozó kiegészítő elemeknél a méret megállapítására és a méret előre meghatározott értékkel való összehasonlítására, valamint mindkét összehasonlítás esetében a méretnek, illetve a szélességnek egy

P 93 03408

I ·»· • •9

-8meghatározott értéknél való túllépése esetén a látásjavító lencse hasadás miatti kiselejtezésére alkalmasan van kiképezve, továbbá adott esetben az elektronikus rendszer a résekhez és a kiegészítő elemekhez tartozó fényérzékeny elemekkel meghatározott pixelekkel szomszédos pixelekhez nagy érték rendelésére alkalmasan van kiképezve.

Ugyancsak a hatékony és gyors minőségellenőrzést biztosítja a találmány szerinti elrendezésnek az az előnyös megvalósítása, amelynél a lényegében kör alakú külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse, különösen kontaktlencse vizsgálatához a képalkotó részegység a külső körvonalról kép létrehozására alkalmasan van kialakítva, továbbá az elektronikus rendszer a pixelmezőben levő fényérzékeny elemek alapján a külső kör alakú kerületi vonallal lényegében egybeeső kör és a kör középpontjának kijelölésére, a látásjavító lencse külső széléről alkotott képen levő fényérzékeny elemek közül legalább egy kiválasztására, majd a kiválasztott fényérzékeny elemek mindegyikéhez a látásjavító lencse külső széléről alkotott képben a kiválasztottól egy adott távolságon levő fényérzékeny elemet alkotó másik pixel meghatározására, a kiválasztott és a másik pixel között első vektor, a kiválasztott pixel és a középpont között második vektor, majd a két vektor vektorszorzatának képzésére és a vektorszorzat egy meghatározott értéken alul maradása esetén a látásjavító lencse kiselejtezésére alkalmasan van kiképezve, ahol adott esetben az elektronikus rendszer a pixelmezö kiválasztott zónáiban levő, nagy értékű jeleket szolgáltató fényérzékeny elemek kijelölésére és a kiválasztott zónákkal szomszédos fényérzékeny elemeket alkotó pixeleknél a pixelekhez nagy érték tulajdonítására alkalmasan van kiképezve.

Ugyancsak előnyös a találmány szerinti elrendezésnek az a kiviteli alakja, amely a lényegében kör alakú külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse, különösen kontaktlencse vizsgálatára szolgál és ahol a képalkotó részegység a külső körvonalról kép létrehozására alkalmasan van kialakítva, továbbá az elektronikus rendszer a pixelmezöben a látásjavító lencse külső széléről alkotott képhez tartozó fényérzékeny elemek azonosítására és az azonosított fényérzékeny elemekhez, ezzel a látásjavító lencse külső széléről alkotott képhez kis értékek tulajdonítására alkalmasan van kiképezve.

Az adatfeldolgozást segíti elő a találmány szerinti elrendezésnek az az előnyös kiviteli alakja, amelynél az elektronikus rendszer nagy értékkel jellemzett fényérzékeny elemekből álló összefüggő szomszédos csoportoknak a pixelmezöben való azonosítására alkalmasan van kiképezve.

A találmány szerinti eljárás és elrendezés a látásjavító lencsén áthaladó fénynyalábból ismert módon elrendezett képalkotó fényérzékeny elemek, azaz pixelek segítségével létrehozott elektronikus kép elemzésével a látásjavító lencse jól automaP 93 03408

-9tizálható minőségellenőrzését biztosítja. A minőségellenőrzést általában a látásjavító lencse képében feltárt körvonalak folyamatosságának, illetve egységességének vizsgálatával végezzük, amikoris célszerűen a folytonossági hiányt vagy kiegészítő elem jelenléte miatt nem egységes körvonalat meghatározó pixeleket megkülönböztetjük, 5 mégpedig kis vagy nagy érték hozzájuk való rendelésével. A körvonalat ezt követően előre meghatározott intával hasonlítjuk össze, és az összehasonlítás eredményéből vonjuk le a látásjavító lencse elfogadására vagy elvetésére vonatkozó döntést.

A találmány tárgyát a továbbiakban példaként! kiviteli alakok kapcsán, a csatolt rajzra hivatkozással ismertetjük részletesen. A rajzon az

1. ábra: a találmány szerinti, látásjavító lencsék minőségének automatikus ellenőrzésére szolgáló elrendezés vázlatos felépítése, a

2. ábra: az 1. ábra szerinti elrendezésben vizsgált, kontaktlencseként kialakított látás- javító lencse felülnézete, a

3. ábra: a 2. ábrán bemutatott kontaktlencse oldalnézete, a

3A. ábra: a 2. és 3. ábrán bemutatott kontaktlencse szélének egy kinagyított tartománya, mégpedig a 2. ábrán szaggatott vonallal jelölt rész keresztmetszete, a

4. ábra: az 1. ábra szerinti elrendezésben használt, kontaktlencsék továbbítására szolgáló részegység felülnézete, az

5. ábra: az 1. ábra szerinti elrendezésben használt és a 4. ábrán felülnézetben bemu- tatott részegységben alkalmazott lencsehordozó felülnézete, a

6. ábra: az 5. ábrán bemutatott lencsehordozó oldalnézete, a

7. ábra: sötétmezös megvilágítási technika alapelveit bemutató vázlatos diagram, a

8. ábra: az 1. ábra szerinti elrendezésben kialakított megvilágító és képalkotó rész- egységek részletesebb bemutatása, a

9. ábra: a képalkotó részegységben alkalmazott pixelmezö egy részletének megvalósítási lehetősége, a

10. ábra: a 2. és 3. ábrán bemutatott kontaktlencse ellenőrzése során az 1. ábra szerinti elrendezésben a pixelmezön kapott kép, a

A. ábra: a találmány szerinti elrendezésben létrehozott megvilágító és képalkotó 30 részegység optikai struktúrájának egy előnyös megvalósítási módja, a

IIB. ábra: a találmány szerinti elrendezésben létrehozott megvilágító és képalkotó részegység optikai struktúrájának egy másik előnyös megvalósítási módja, a

IIC. ábra: a találmány szerinti elrendezésben levő megvilágító és képalkotó részegység optikai struktúrájának egy további előnyös megvalósítási módja, a

12A. ábra: az 1. ábra szerinti elrendezésben alkalmazott vezérlő részegység blokkvázlata, a

P 93 03408

I

I • I» » «

-ΙΟΙ 2Β. ábra: az 1. ábra szerinti elrendezésben alkalmazott szállító, megvilágító és képalkotó részegység működése során bekövetkező események időbeli diagramja, a

13. ábra: az 1. ábra szerinti elrendezésben alkalmazott képfeldolgozó részegységben végrehajtott adatfeldolgozás tömbvázlata, a

14. ábra: az 1. ábra szerinti elrendezés működése során végzett adatfeldolgozás egy célszerű megvalósítási módjánál felhasznált alapvető összetevők kapcsolatrendszere, a

15. ábra: az 1. ábra szerinti elrendezésben alkalmazott pixelmezön látásjavító lencsé- ről alkotott kép egy lehetséges változata, a

16A. ábra: látásjavító lencse decentráltságának ellenőrzésére szolgáló vizsgálati eljárás folyamatábrája, a

16B. ábra: a 16A. ábra szerinti folyamatábra egy másik megvalósítási lehetősége, a 17A. ábra: pixelmezön látásjavító lencséről nyert kép egy további lehetséges változata, a

17B. ábra: a 17A. ábrán bemutatott kép gyűrűs részének egy kinagyított részlete, a 17C. ábra: a 17B. ábrán bejelölt vonalas szegmens mentén fekvő pixeleknél megfigyelhető intenzitás grafikonja, a

17D. ábra: a 17A. ábrán bemutatott képben jelenlevő gyűrűt határoló szélek azonosítása során feltárt pixeleknél mért megvilágítási erősségek első feldolgozása alapján kapott első grafikon egy lehetséges menete, a

17E. ábra: a 17A. ábrán bemutatott képben jelenlevő gyűrűt határoló szélek azonosítása során feltárt pixeleknél mért megvilágítási erősségek második feldolgozása alapján kapott második grafikon egy lehetséges menete, a

17F. ábra: a 17A. ábrán bemutatott képben jelenlevő gyűrűt határoló szélek azonosítása során feltárt pixeleknél mért megvilágítási erősségek harmadik feldolgozása alapján kapott grafikon egy lehetséges menete, a

17G. ábra: a 17A. ábrán bemutatott képben jelenlevő gyűrűt határoló szélek azonosítása során feltárt pixeleknél mért megvilágítási erősségek negyedik feldolgozása alapján kapott grafikon egy lehetséges menete, a

17H. ábra: a 17A. ábrán bemutatott képben jelenlevő gyűrűt határoló szélek azonosítása során feltárt pixeleknél mért megvilágítási erősségek ötödik feldolgozása alapján kapott grafikon egy menete, a

171. ábra: a 17A. ábrán bemutatott képben jelenlevő gyűrűt határoló szélek azonosítása során feltárt pixeleknél mért megvilágítási erősségek hatodik feldolgozása alapján kapott grafikon egy lehetséges menete, a

P 93 03408

I

I ♦ · 9··«·

9· ••4 99999

99··»

4 9 <t 4

- 11 17J. ábra: a 17A. ábra szerinti képben levő gyűrű élei mentén levő pixelek által a feldolgozással nyert megvilágítási erősségek beállításakor adódó kép, a

18. ábra: a pixelmezőn kiválasztott pixelekre meghatározott megvilágítási kezdeti erősségi értékek feldolgozására szolgáló eljárás egy lehetséges megvalósításának folyamatábrája, a

19A. ábra: a pixelmezöben kiválasztott mezőkhöz rendelt értékeken végrehajtott maszkoló művelet első lépésének eredménye, a

19B. ábra: a pixelmezőben kiválasztott mezőkhöz rendelt értékeken végrehajtott maszkoló művelet második lépésének eredménye, a

19C. ábra: a pixelmezöben kiválasztott mezőkhöz rendelt értékeken végrehajtott maszkoló művelet harmadik lépésének eredménye, a

20. ábra: a maszkoló eljárás egy célszerű végrehajtási módjának folyamatábrája, a 21A. ábra: a leírásban gumiszalagos algoritmusként meghatározott adatfeldolgozási eljárás egy célszerű megvalósítási módjának kezdő lépései, a

21B. ábra: a 21 A. ábra szerinti kezdő lépésekkel megvalósított eljárás befejező lépéseinek folyamatábrája, a

22. ábra: egy vonal leképzésével kapott kép alapján szélbe eső első pixel azonosítá- sára szolgáló szubrutin folyamatábrája, a

23. ábra: a gumiszalagos algoritmus egy fontos részletét az előzőeknél alaposabban bemutató folyamatábra, a

24. ábra: a látásjavító lencse képében levő külső körvonalban feltárt rés meghatáro- zása esetén végrehajtott áthidaló szubrutin egy előnyös változatának folyamatábrája, a

25A. ábra: a látásjavító lencséről alkotott képben levő külső körvonal egy részlete és a vizsgálandó képhez tartozó különböző pixelek elhelyezkedésének egyik lehetősége, a

25B. ábra: a 25A. ábra szerint a látásjavító lencséről alkotott képben levő külső körvonalban egy réshez tartozó különböző vizsgálandó pixelek áthidalásának egy javasolt másik lehetősége, a

25C. ábra: a 25A. ábra szerint a látásjavító lencséről alkotott képben levő külső körvonalban egy kiegészítő elemhez tartozó különböző vizsgálandó pixelek áthidalásának első lépése, a

25D. ábra: a 25A. ábra szerint a látásjavító lencséről alkotott képben levő külső körvonalban egy kiegészítő elemhez tartozó különböző vizsgálandó pixelek áthidalásának második lépése, a

P 93 03408

I

I • * · · • · »4 ··» * · • 4 «·♦·

4·4· ··· «

- 12 25Ε. ábra: a 25A. ábra szerint a látásjavító lencséről alkotott képben levő külső körvonalban egy kiegészítő elemhez tartozó különböző vizsgálandó pixelek áthidalásának hrmadik lépése, a

26. ábra: a látásjavító lencséről alkotott képben levő külső szélnél kiegészítő elem megtalálásakor áthidalására alkalmazott szubrutin egy előnyös változatának folyamatábrája, a

27. ábra: a 23. ábrán bemutatott folyamatábrával jellemzett adatfeldolgozás befeje- zése után végrehajtott program folyamatábrája, a

28. ábra: a gumiszalagos algoritmus egy másik fontos szakaszának végrehajtását biztosító program folyamatábrája, a

29. ábra: a látásjavító lencséről alkotott képet határoló külső szél egy része a gumi- szalagos algoritmus második alapvető szakaszában felhasznált néhány vektor bemutatásával, a

30. ábra: a gumiszalagos algoritmus harmadik fő szakaszában végrehajtott lépések folyamatábrája, a

31. ábra: a 30. ábrán ismertetett algoritmusban levő két lépés végrehajtásával elért egyik effektus, a

32. ábra: a 30. ábrán ismertetett algoritmusban levő két lépés végrehajtásával elért másik effektus, a

33. ábra: a látásjavító lencséről alkotott képben létrejövő gyűrű külső szélének egy részlete a szélhez adott néhány áthidaló vonal bemutatásával, a

34A. ábra: a pixelmezőn nyert intenzitási adatokon végrehajtott feldolgozási művelet eredményeként nyert mátrix, a

34B. ábra: a 34A. ábra szerinti feldolgozott adatokon végrehajtott MAX művelet eredményeként nyert mátrix, a

34C. ábra: a 34A. ábra szerinti feldolgozott adatokon végrehajtott PMAX művelet eredményeként nyert mátrix, a

34D. ábra: a 34A. ábra szerinti feldolgozott adatokon végrehajtott MIN művelet eredményeként nyert mátrix, a

34E. ábra: a 34A. ábra szerinti feldolgozott adatokon végrehajtott PMIN művelet eredményeként nyert mátrix, a

35. ábra: a pixelmezőn kiválasztott pixelekről kapott adatokon a lencse szélében levő lehetséges meghibásodások kiemelésére vagy jelölésére szolgáló előnyös feldolgozási eljárás folyamatábrája, a

36. ábra: a 35. ábra szerinti folyamatábrával jellemzett eljárás végrehajtásának ered- ményeként kapott kép, a

P 93 03408

37. ábra: a látásjavító lencse képét meghatározó pixelek adatain végzett második maszkoló eljárás folyamatábrája, a

38A. ábra: a 37. ábrán bemutatott eljárással kapott kép egy lehetséges változata, a

38B. ábra: a 37. ábrán bemutatott eljárással kapott kép kör alakú maszkkal való rész5 beni lefedése után kapott kép, a

38C. ábra: a 37. ábrán bemutatott eljárással kapott kép 38B. ábra szerinti feldolgozással kapott változata, a

39. ábra: a vizsgált látásjavító lencsében esetleg jelen levő bármilyen további meghibásodást érzékelő pixelek adatainak kiemelésére szolgáló egy másik eljárás folyamatábrája, a

40A. ábra: a 39. ábrán bemutatott folyamatábrával meghatározott eljárás végrehajtásával nyert eredmények bemutatása, a

40B. ábra: a 40A. ábra szerinti kép feldolgozásához szükséges alakzat, a

40C. ábra: a 40A. ábra szerinti képből a 40B. ábra szerinti kép kivonásával nyert alak15 zat bemutatása, a

40D. ábra: a 40C. ábra szerinti alakzat tisztításával nyert kitöltött mezők bemutatása, a

41A. ábra: a vizsgált látásjavító lencsében jelen levő esetleges hasadások és hasonló hibák azonosítására szolgáló eljárás lépéseinek egy előnyös folyamatábrá20 jának első része, a

41B. ábra: a 41. ábra szerinti folyamatábra folytatása és befejezése, míg a

42. ábra: a látásjavító lencsében előforduló lehetséges hibák különböző típusainak bemutatása.

A találmány értelmében eljárást és elrendezést dolgoztunk ki látásjavító len25 csék és mindenek előtt kontaktlencsék minőségének ellenőrzésére. A találmány szerint olyan 10 minőségellenőrző rendszert javasolunk, amelyet célszerűen az 1. ábra szerinti blokkdiagramnak megfelelően építünk fel. A 10 minőségellenőrző rendszer fö elemeit 12 szállító részegység, 14 megvilágító részegység, 16 képalkotó részegység és 20 képfeldolgozó részegység jelenti. A 10 minőségellenőrző rendszer megvalósí30 tásában különösen célszerű, ha a 12 szállító részegységben 22 lencsehordozó 24 támaszon helyezkedik el, aminek részleteit a 4. ábra mutatja. Az itt is látható 14 megvilágító részegységben 26 ház 30 fényforrást és az utóbbi által kibocsátott fényt irányító 32, valamint 34 tükröt tartalmaz. A 34 tükör után a 16 képalkotó részegység helyezkedik el, amelyben 36 kamera, kitakaró elemet alkotó 40 ütköző és 42 megvilágító len35 cserendszer van. A 16 képalkotó részegység elemeit részletesebben a 8. ábra mutatja be, ahol látható, hogy a 36 kamera 44 tokkal van ellátva, ezen belül 46 pixelmezö és bemeneténél 50 blende helyezkedik el. A 8. ábra egyébként a 14 megvilágító részP 93 03408

- 14egység elemeit is feltünteti. A 42 megvilágító lencserendszert 52 tubus fogadja be, azt 54 első és 56 második nyalábformáló lencse alkotja, belső terében több 60 terelölemez van elrendezve. Mint azt az 1. ábrán is bemutatjuk, a 20 képfeldolgozó részegység 62 elöfeldolgozó rendszert, 64 processzort és adatbevivő elemet, például 66 billentyűzetet tartalmaz. Célszerűen a 20 képfeldolgozó részegység 70 tárolóval, 72 videó monitorral, 74 csatlakozó egységgel és 76 nyomtatóval van ellátva.

A 12 szállító részegység alapvető feladata 80 látásjavító lencsék egy adott rendezett halmazának előre kijelölt úton történő mozgatása oly módon, hogy a 80 látásjavító lencsék közül mindenkor egy kerüljön a 14 megvilágító részegység által generált fénynyaláb útjába. Az 1. ábrán olyan elrendezés látható, amelynél a minőségellenőrzésre szolgáló pozícióban egyetlen 80 látásjavító lencse helyezkedik el. A 16 képalkotó részegység olyan jelsorozatot generál, amely a 80 látásjavító lencse rajta áthaladó fénynyaláb által keltett képének részleteire vonatkozik. Ezek a jelek a 16 képalkotó részegységből a 20 képfeldolgozó részegységbe jutnak, ahol a 16 képalkotó részegységből nyert adatok feldolgozásával egy előre meghatározott program szerint azonosítani lehet, hogy a 80 látásjavító lencse a minőségellenőrzés alapját jelentő követelmények közül melyeknek tesz eleget. A 20 képfeldolgozó részegység egy célszerű megvalósítási módjában, mint azt a továbbiakban bemutatjuk, olyan műveletek végezhetők, amelyek eredményeként a vizsgált lencséről megállapítható, az rendeltetés szerinti használatra alkalmas-e vagy sem.

A 10 minőségellenőrző rendszer, tehát a találmány szerinti elrendezés jól használható a 80 látásjavító lencsék különböző osztályaiban az egymástól adott esetben lényegesen eltérő méretű és alakú 80 látásjavító lencsék minőségének megállapítására. A 10 minőségellenőrző rendszert mindenek előtt 84 kontaktlencseként kialakított 80 látásjavító lencsék vizsgálatára szánjuk. A 2. és a 3. ábrán a 84 kontaktlencsék egy lehetséges kialakítását mutatjuk be. A szokásos felépítésnek megfelelően a 84 kontaktlencse 84a belső és 84b külső optikai zónából áll, amelyek között 84c gyűrű van. A 84 kontaktlencse vastagsága lényegében azonos, de mint az a 3A. ábrán látható, a 84c gyűrűben sugár mentén kifelé haladva a vastagság fokozatosan csökken és a 84c gyűrű legkisebb vastagságú részével a 84 kontaktlencse szélét határozza meg. Ezt a szélt 86 mellső és 90 hátsó felület határolja (3A. ábra), radiális mérete a 84 kontaktlencse fontos jellemzője.

A 4. ábrán a 12 szállító részegység egy lehetséges megvalósításának részleteit tüntetjük fel, mégpedig a 22 lencsehordozó és a 24 támasz kölcsönös elhelyezkedésének bemutatásával. A 24 támaszban a 22 lencsehordozót, amelyhez 94 első és 96 második léptető motor tartozik, 92 továbbító asztal fogadja be, maga a 92 továbbító asztal 100 alaplappal, továbbá 102 és 104 keretekkel van kiképezve.

P 93 03408 • · t

- 15A 22 lencsehordozó kialakítása olyan, hogy benne a 80 látásjavító lencsék és különösen a 84 kontaktlencsék több darabos adagja továbbítható. Az 5. és 6. ábrán a 22 lencsehordozó néhány részletét mutatjuk be. Ezeken az ábrákon jól követhető, hogy a 22 lencsehordozó alapját 106 téglalap alakú lemez jelenti, amelyben 110 befogadó nyílások vannak kiképezve és ezekbe kerülnek a vizsgált 84 kontaktlencsék. A 110 befogadó nyílásokat célszerűen 110a csonkakúp alakú oldalfalak és 110b félgömb alakú fenékfalak határolják, ezek egymáshoz anyagukban kapcsolódnak, a 106 téglalap alakú lemezből lefelé kinyúlóan vannak kiképezve. A 110 befogadó nyílások mindegyikénél célszerűen a 110b félgömb alakú fenékfal görbületi sugara állandó, nagyjából 10%-kal nagyobb, mint a behelyezett 84 kontaktlencsék görbületi sugara, továbbá a 110b félgömb alakú fenékfal átmérője nagyobb, mint a 84 kontaktlencse átmérője. A 110a csonkakúp alakú oldalfal előnyösen mintegy 20°-os hajlásszöggel kapcsolódik a 106 téglalap alakú lemezhez, a 110 befogadó nyílás és a 110b félgömb alakú fenékfal vastagsága általában 0,25 mm körül van, vagy annál kevesebb.

Az 5. és 6. ábrán látható felépítéssel jellemzett 22 lencsehordozónál a 110 befogadó nyílások felső átmérője általában nagyjából 22 mm, a mélységük előnyösen ennél az értéknél nagyobb, célszerűen a vizsgálandó 84 kontaktlencse átmérőjét is meghaladja. Általában a 84 kontaktlencse átmérője 20 mm körül van. Az 5. és 6. ábrán bemutatott 22 lencsehordozónál négy sorban három-három 110 befogadó nyílás van kiképezve, de ez csak egy előnyös kialakítást jelent, maga az 1. ábrán bemutatott elrendezés ugyanúgy épül fel, ha a 22 lencsehordozóban a 110 befogadó nyílásokat 3x3, 3x8, 4x8, 3x10 vagy 4x10, esetleg más alakzatban helyezzük el.

A 110 befogadó nyílásokat határoló 110a csonkakúp alakú oldalfal és 110b félgömb alakú fenékfal, továbbá célszerűen a 106 téglalap alakú lemez alapvetően a fényt áteresztő anyagból készül, különösen előnyös a polivinil-klorid alapú műanyagok alkalmazása. A 110 befogadó nyílások és a 106 téglalap alakú lemez egyetlen technológiai műveletben készíthető el, például fröccsöntéssel, amely viszonylag vékony terméket eredményez, a költségek tekintetében előnyös és ezért a gyakorlatban sokszor elfogadható, ha egyetlen vizsgálat után a 22 lencsehordozót kidobjuk. A felhasznált 22 lencsehordozó kidobása azért is tekinthető előnyösnek, mivel ennek révén a 110 befogadó nyílások falaiban elkerülhető a kaparások, karcolások kialakulása, amelyekkel a többszörösen bevetett 22 lencsehordozóknál általában számolni kell. Ez azért igen célszerű, mivel, mint erre a továbbiakban még visszatérünk, a 10 minőségellenőrző rendszerben a 110 befogadó nyílást meghatározó falakon okozott karcolások vagy kaparások a 110 befogadó nyílásban elhelyezett 84 kontaktlencse hibájaként kerülnek azonosításra, vagyis az egyszer használatos 22 lencsehordozók segítP 93 03408

-16ségével a látásjavító lencsék ellenőrzésére szolgáló találmány szerinti elrendezés hatékonysága javítható.

A 22 lencsehordozókban levő 110 befogadó nyílásokat a felhasználás során 112 folyadékos oldat tölti ki, amely például sóoldat. A 22 lencsehordozókban levő 110 5 befogadó nyílások mindegyikébe a 112 folyadékos oldatból annyit töltünk, hogy az a belé helyezett 84 kontaktlencsét teljesen lefedje. Miután a 110 befogadó nyílásban a 84 kontaktlencsét elhelyeztük, a fal kialakítása révén a 84 kontaktlencse törekszik a legalsó helyzet elfoglalására, a 110 befogadó nyílást határoló falak megfelelő kialakításával és paramétereinek szükség szerinti beállításával a 84 kontaktlencse közép10 ponti helyzete minden további intézkedés nélkül biztosítható.

A 4. ábrára visszatérve most a 24 támaszt mutatjuk be részletesebben. Ennek feladata a 22 lencsehordozó befogása és szilárd megtartása akkor, amikor azt a benne levő 84 kontaktlencsékkel együtt a 10 minőségellenőrző rendszer megfelelő pozícióiba visszük és így a 84 kontaktlencsék egyenkénti ellenőrzését lehetővé 15 tesszük. Célszerű megoldás az, amikor a 24 támasz a 22 lencsehordozót pontosan kijelölt út mentén folyamatosan mozgatja és így a 84 kontaktlencséket egymást követően viszi át a megvilágító fénynyalábon. A 24 támasz egyik megvalósítási lehetősége az, hogy a 22 lencsehordozó mozgatása során a 110 befogadó nyílások egy-egy sora kerül mindenkora 10 minőségellenőrző rendszer 14 megvilágító részegységének ha20 tósugarába. A sorok mindegyikében a 110 befogadó nyílásokban levő 84 kontaktlencsék vizsgálatának befejezése után a 24 támasz a 22 lencsehordozót olyan mértékben mozgatja el, hogy a 110 befogadó nyílások egy következő sora kerül a megfelelő ellenőrző pozícióba.

Mint a 4. ábrán látható, a 24 támasz egy célszerű kialakítása az, hogy a 92 to25 vábbító asztalon a 102 keretet a 100 alaplappal fogunk meg, oldalirányban így elmozgatjuk, a rajz szerint jobb vagy bal irányban, míg a 104 keret kialakítása olyan, hogy az a 102 keretben a 4. ábra síkja szerinti felfelé vagy lefelé mozgást tudja elvégezni. A 22 lencsehordozót a 104 kerethez képest mozdulatlanul fogjuk meg. A 100 alaplaphoz a 94 első léptető motor csatlakozik, az a 102 keretet a 100 alaplaphoz 30 képest keresztirányban tudja elmozgatni, míg a 102 kerethez a 96 második léptető motor kapcsolódik, amelynek révén a 104 keret szükség szerinti mozgatása válik lehetővé. A 102 és 104 keretek, továbbá a 94 első és a 96 második léptető motor felépítésére, szerkezetére vonatkozóan nem teszünk különösebb megkötést, azokat a 24 támasz célszerű kialakításának megfelelően lehet megválasztani. A szakmában já35 ratos szakember számára nyilvánvaló, hogy a 24 támasz felépítése sokféle, itt be nem mutatott módon történhet, hiszen a 22 lencsehordozó vagy hasonló megfogó elem számos különböző módon juttatható el a 10 minőségellenőrző rendszerbe.

P 93 03408 • · ·

- 17 —

Visszatérve az 1. ábrára ismertetésünket azzal folytatjuk, hogy a 14 megvilágító és a 16 képalkotó részegység a sötétmezös megvilágítás hatását hasznosítja a 80 látásjavító lencsének a 10 minőségellenőrző rendszeren való áthaladása során. Ennél az eljárásnál a 80 látásjavító lencse képét 146 pixelekből álló 46 pixelmezőn alkotjuk 5 meg, ahol a 80 látásjavító lencsén áthaladó fény a vizsgált szerkezettől függő módon szóródik vagy tükröződik. A sötétmezős megvilágítás igen hatékony eljárást jelent, ezzel a 80 látásjavító lencse és különösen a 84 kontaktlencse szerkezetében kialakult hasadások és más szabálytalanságok hatékonyan feltárhatók, mivel a meghibásodási területek mindegyikén a fény szóródik. Természetesen a fény szóródása a 80 látás10 javító lencse szerkezetének egészében megfigyelhető, de a sötétmezős megvilágítás révén a szórási intenzitás megváltozásai alapján a lényegében jelentéktelennek tűnő területeken jelentkező, igen kis meghibásodások ugyancsak észlelhetők.

A sötétmezős megvilágítás elvét a 7. ábrára hivatkozással mutatjuk be. Ezen az ábrán olyan optikai rendszert ábrázolunk, amely 114 látásjavító lencse vizsgálatára 15 szolgál, benne a 114 látásjavító lencsét 116 kollimált fénynyaláb világítja meg, amely a 114 látásjavító lencséből kilépve 120 első nyalábformáló lencsére jut. A 120 első nyalábformáló lencse mögött 122 második nyalábformáló lencse helyezkedik el, közöttük kitakarást biztosító sötét 124 ütköző elem van elrendezve és a 122 második nyalábformáló lencséből kilépő fénynyaláb 126 pixelmezőre esik. így a 126 pixelme20 zön a vizsgált 114 látásjavító lencse képe nyerhető. Abban az esetben, ha a 116 kollimált fénynyaláb teljesen kollimált jellegű fénye a 114 látásjavító lencsére való beesés után a 120 első nyalábformáló lencse fókuszpontjában összegyűjthető. Ha a 116 kollimált fénynyalábot a 114 látásjavító lencse nem befolyásolná, akkor a fénynyaláb nem teljesen kollimált jellege miatt a 120 első nyalábformáló lencsére való beesés után a 25 116 kollimált fénynyalábból kis átmérőjű kör marad, amely a 120 első nyalábformáló lencse hátsó fókuszpontjában jelentkezik. A sötét 124 ütköző elemet a 120 első nyalábformáló lencsének az előzővel ellenkező oldalán helyezzük el, mégpedig a hátsó fókuszpontot befogadó síkban és a kitakarást a 124 ütköző elem méreteinek megválasztásával biztosítjuk, mégpedig azzal, hogy az valamivel nagyobb legyen, mint az a 30 kör, amelyet a 116 kollimált fénynyaláb alapján a 120 első nyalábformáló lencse ezen a helyen képez.

Ha tehát a 116 kollimált fénynyalábban semmiféle fényszórás vagy fénytörés nem következik be, vagyis a 114 látásjavító lencse vagy tökéletes vagy a 22 lencsehordozóból hiányzik, a 124 áttetsző ütköző elem után fény nem jelenik meg, tehát a 35 126 pixelmezö sötétben marad. A 114 látásjavító lencse azonban mindenkor mutat olyan jellemzőket, amelyek miatt a 116 kollimált fénynyaláb egy része a 120 első nyalábformáló lencse hatása ellenére a sötét 124 ütköző elem síkján túl is fény van

P 93 03408 • ·

- 18jelen, ezért végülis a 126 pixelmezöre fény jut. A 114 látásjavító lencsét olyan helyzetben rendezzük el, amely a 126 pixelmező pozíciójának optikai konjugáltja. Ennek az a következménye, hogy a 124 ütköző elem síkja mögött megjelenő fény a 126 pixelmezőre fókuszálódik és így az utóbbin a 114 látásjavító lencse esetleges hibáiról képet lehet nyerni. A 8. ábra a sötétmezős megvilágítást biztosító elrendezés optikai elemeit mutatja be; ez az elrendezés a 10 minőségellenőrző rendszer fontos részét képezi. Ezen az ábrán a 14 megvilágító és a 16 képalkotó részegység egyes fontos elemeit ugyancsak bemutatjuk. Mint látható, a 14 megvilágító részegység a 26 házban helyezkedik el, hozzá a 30 fényforrás a 32 és 34 tükrök, 130 diafragma, 132 tápegység, 134 vezérlő áramkör, 136 első és 140 második állítható támasz, továbbá 142 kimenő ablak tartozik. A 16 képalkotó részegység alapját a 36 kamera alkotja, hozzá a 40 ütköző és 42 megvilágító lencserendszer tartozik. A 36 kamera 44 tokban van elrendezve, amelyen belül a 46 pixelmezö és az 50 blende helyezkedik el, míg a 42 megvilágító lencserendszer 52 tubusban van elhelyezve, amely az 54 első és az 56 második nyalábformáló lencséken kívül a 60 terelölemezeket fogadja be.

A 14 megvilágító részegység 26 háza olyan védő szerkezetet képez, amely a 14 megvilágító részegység minden elemének megfelelő zárt környezetet biztosít. A 30 fényforrást, a 32 és 34 tükröket, továbbá a 130 diafragmát a 26 házon belül rögzítjük. A 8. ábrán láthatóan a 26 ház 26a függőleges lábból, 26b vízszintes tartóból és 26c vízszintes támaszból tevődik össze, ahol a 26a függőleges láb tartó funkciót lát el, ezen kívül a 30 fényforrást is befogadja. A 32 tükröt a 26a függőleges láb és a 26c vízszintes támasz, a 34 tükröt a 26c vízszintes támasznak a 32 tükörtől távolabbi végénél helyezzük el, míg a 130 diafragma a 26c vízszintes támaszon belül van beépítve, mégpedig a 32 és a 34 tükrök között. A 26 házban, célszerűen a 26c vízszintes támasz felületén 26d nyílás van kiképezve, amely közvetlenül a 34 tükör felett van, továbbá a 26d nyílást a 142 kimenő ablak fedi le. A 8. ábrán bemutatott berendezés alkalmazása során a 30 fényforrás felvillanások vagy fényimpulzusok sorozatát generálja, ezeket a 26 házon belül 82 fénynyaláb formájában továbbítja a 32 tükörre. A fénynyaláb útjában ez a tükör a fényimpulzusokat a 130 diafragmán keresztül a 34 tükörre irányítja, amely a terjedési irány elfordításával a fényimpulzusokat felfelé továbbítja, azok a 142 kimenő ablakon keresztül a vizsgálandó 80 látásjavító lencse megvilágítását biztosítják, mégpedig 144 megfigyelési pozícióban, amikoris a vizsgált 80 látásjavító lencséből 82 fénynyaláb lép ki és jut az 54 első nyalábformáló lencsére.

A 30 fényforrást célszerűen a 136 első állítható támaszon helyezzük el, mivel ezzel a 30 fényforrás által kibocsátott 82 fénynyaláb irányítása szabályozható. Célszerű, ha a 140 második állítható támasz a 34 tükör megfogására szolgál, mivel ezzel a 32 tükörből érkező fénynyaláb visszaverésének szöghelyzete szabályozható. A 8.

P 93 03408 i

-19ábrán bemutatott 14 megvilágító részegységben a 136 első állítható támasz megbillenthető lemezzel van kiképezve, amely a 26 házhoz van rögzítve és két egymásra merőleges vízszintes tengely körül elforgathatóan van megvezetve. A 14 megvilágító részegységnek ennél a kiviteli alakjánál a 140 második állítható támasz 140a döntő elemet és 140b eltoló elemet tartalmaz, ahol a 34 tükör a 140a döntő elemhez kapcsolódik és ez utóbbi a 140b eltoló elemen van megtámasztva. A 140b eltoló elem oldalirányban, mégpedig a 8. ábra szerint bal és jobb irányban elmozdítható, vagyis a 34 tükör oldalirányú helyzete beállítható. A 140a döntő elem két egymásra merőleges vízszintes tengely körül elforgatható, ezzel a 34 tükör térbeli helyzetére jellemző szög változtatható.

A 16 képalkotó részegység a 144 megfigyelési pozícióba helyezett 80 látásjavító lencsén áthaladó 82 fénynyalábot fogadja és a fénynyaláb alapján a 80 látásjavító lencsén keresztül áthaladó fénynyalábból képzett képet generál. Az ehhez szükséges 46 pixelmező a 44 tokon belül van elhelyezve, közvetlenül az 50 blende mögött. A 46 pixelmezőt 146 pixelekből célszerűen úgy alakítjuk ki, hogy annak minden képalkotó fényérzékelő eleme elektromos áramjel generálására legyen alkalmas és az általuk előállított elektromos áramjelek mindegyike az egyes 146 pixelekre, mint fényérzékeny elemekre beeső fény intenzitásával arányos, vagy arra jellemző.

A 9. ábrán a 146 pixelekből álló 46 pixelmező egy jellegzetes részletét mutatjuk be, mégpedig számos fényérzékeny elem feltüntetésével. A 9. ábrán látható, hogy ezek a 146 pixelek egyenletes kiosztású rács csomópontjaiban helyezkednek el, ahol a sorok és oszlopok száma ismert, a célszerű megvalósítású 46 pixelmezök esetén adott esetben akár több millió 146 pixelt is felhasználnak. A találmány szerinti eljárás jól megvalósítható, ha a 46 pixelmezö mintegy ezer sort és mintegy ezer oszlopot tartalmaz. A rácsban tehát a 146 pixelek egymástól azonos távolságon elhelyezkedő sorokat és oszlopokat alkotnak, a 46 pixelmezö külső szélét meghatározó pixelek kivételével minden 146 pixelnek nyolc szomszédja van. így például a 9. ábrán olyan 146a középponti pixelt mutatunk be, amely fölött közvetlenül 146b középső felső pixel, alatta 146c középső alsó pixel, bal és jobb oldalán rendre 146d baloldali pixel és 146e jobboldali pixel, továbbá felül jobbra, illetve balra eltolva 146f felső jobboldali pixel és 146g felső baloldali pixel, alul jobbra eltolva és alul balra eltolva 146h alsó jobboldali pixel és 146i alsó baloldali pixel van. így alakul ki egy 146a középponti pixel szomszédsági környezete.

Mint a 8. ábrán látható, a 40 ütköző és az 54 első, valamint az 56 második nyalábformáló lencse a 46 pixelmezővel és egymással azonos optikai tengely mentén felfűzve az 50 blende előtt helyezkedik el, ahol a 44 tok ugyancsak az optikai tengelyre szimmetrikusan helyezkedik el. A 40 ütköző, mint a 7. ábrán látható 124 ütköző P 93 03408

-20elem az 54 első és az 56 második nyalábformáló lencse között van elrendezve, mégpedig kitakarást biztosító módon általában az 54 első nyalábformáló lencse hátsó fókuszpontjának síkjában, míg az 56 második nyalábformáló lencse úgy van elhelyezve, hogy hátsó fókuszpontjának síkjában a 46 pixelmező fekszik. A 60 terelölemezek általában gyűrű alakú, középponti nyílással ellátott lemezek, amelyeket az 52 tubus hossztengelye mentén a belső térben építünk be és ezzel elősegítjük az 52 tubuson áthaladó 82 fénynyaláb kollimálását.

Az 54 első és az 56 második nyalábformáló lencsének, valamint a 40 ütközőnek ezzel az elrendezésésével a vizsgálatra kerülő 80 látásjavító lencsén áthaladó fényből kialakuló nyaláb jelentős részét vagy adott esetben teljességét az 54 első nyalábformáló lencse a 40 ütközőre fókuszálja, vagyis a 46 pixelmezön kép nem észlelhető. A 80 látásjavító lencse hibás volta esetében azonban a 82 fénynyaláb bizonyos mértékben elhajlik - ugyanez a folyamat a 80 látásjavító lencse szokványos felépítése mellett annak egyes részelemeinél is bekövetkezik -, vagyis a 82 fénynyalábot az 54 első nyalábformáló lencse nem képes teljes egészében a 40 ütközővel kitakart területre fókuszálni, ezért a fény egy része a 40 ütköző síkja mögött továbbhaladva az 54 első nyalábformáló lencse mögött a 46 pixelmezőre esik be. A 144 megfigyelési pozíciót úgy alakítjuk ki, hogy az abba helyezett 80 látásjavító lencse a 46 pixelmezővel optikailag konjugált helyzetben legyen és ezért a 40 ütköző szintjét elhagyó fény a 46 pixelmezön képet hozzon létre, amely a 80 látásjavító lencse fényszórásra alkalmas területéről hordoz információt.

A sötétmezös megvilágításnak ez a technikája rendkívül hatásosan működik akkor, ha a 80, 114 látásjavító lencse szerkezeti felépítésében kialakult szabálytalanságokat kell feltárni. A 10. ábra példaként a 2. és 3. ábrán bemutatott 84 kontaktlencse felhasználásával a 46 pixelmezön nyert kép egy lehetséges példáját mutatja be. A képet a 84 kontaktlencse megvilágításával kapjuk, és a fénynyaláb nagyobb részét a 124, illetve a 40 ütköző nem engedi továbbhaladni. Mivel azonban a 84 kontaktlencse kerületét alkotó 84c gyűrűben az anyag vastagsága egyenetlen (3A. ábra), a 86 mellső és a 90 hátsó felület közötti anyagon áthaladó fénynyaláb elhajlik és így a 40 ütköző síkja mögött, a 46 pixelmezőnél fény jelenik meg, amely a 46 pixelmezőn 150 gyűrűbe eső elemeket világít meg. A 84 kontaktlencse más szabálytalanságai a 46 pixelmezőn szintén megvilágított zónákat biztosítanak. A 46 pixelmezőn ezért az igen kis mélységű felületi hibák szintén jól követhetők. Ha egy ilyen kis méretű zavaros hibahely a lencse belső területében kialakul, az a 46 pixelmezön a sötét részt határoló világos vonalként jelentkezik, míg ha ugyanilyen zavaros rész a 84 kontaktlencse 84c gyűrűjében van, akkor az a 46 pixelmezö megvilágított részében sötét vonalakat hoz létre. Mivel a 84 kontaktlencse szélei eléggé éles kialakításúak, ezt a tartoP 93 03408

-21 mányt a gyorsan csökkenő keresztmetszet jellemzi, a kerületen elegendő mennyiségű fény hajlik el ahhoz, hogy a 40 ütköző síkja után a 46 pixelmezöre még szinte tökéletes felépítésű 84 kontaktlencse mellett is a 10. ábra szerinti 150 gyűrűt biztosító fénymennyiség érkezzen.

A szakember számára nyilvánvaló, hogy a 14 megvilágító és a 16 képalkotó részegység felépítésében sem a 30 fényforrás, sem a 36 kamera típusa, rendszere nem döntő fontosságú. Ugyanez mondható el a nyalábformálásra alkalmazott lencsékről. Tehát szakember köteles tudása alapján ezeket a részegységeket a kívánt cél elérésének megfelelően tudja megvalósítani. A 8. ábrán bemutatott berendezés egy megvalósult változatában a 30 fényforrás a Hamamatsu cég által gyártott kis ívű xenon töltésű villanólámpa volt. Ez a villanólámpa azért bizonyult különösen előnyösnek, mert ívének stabilitása és a lámpa élettartama nagy, a kimenő fénynyaláb intenzitása mintegy +2 %-os tartományban változik, magának a lámpának az élettartama 10⁹ felvillanás.

Ugyancsak a 8. ábrán bemutatott berendezés egy megvalósult változatánál a 16 képalkotó részegységben az 54 első nyalábformáló lencsét 100 mm fókusztávolságú akromatikus lencseként választottuk meg, amely az 54 első nyalábformáló lencse optikai tengelyéhez képest 2,5°-os tartományban diffrakciómentes. Megtámasztására az 52 tubust alumíniumból hoztuk létre, amelyet anódeljárással feketére színeztünk, a 60 terelőlemezek beépítésével a belső felülettől visszaverődő fény miatt létrejövő kontrasztok leromlását zártuk ki. Az 56 második nyalábformáló lencse a Nikkon cég által forgalmazott f = 1,8 fényerejű 50 mm fókusztávolságú lencse. Az 54 első nyalábformáló lencse kimenő felületére ultraibolya sugárzást csökkentő anyagú szűrőt illesztettünk, amelyet az 54 első nyalábformáló lencsét befogadó 50 mm átmérőjű résznél csavarmenettel fogtunk meg.

A 40 ütköző sötét anyagból áll, az olyan kis méretű műanyag elem, amely 2,54 mm átmérőjű volt és helyzetét ragasztás útján biztosítottuk. A 40 ütköző kereskedelmi forgalomban hozzáférhető és például a nyomtatott áramköri lapok gyártása során a forrasztásnál alkalmazott maszkokhoz használt anyagból áll, maga a 40 ütköző számos különböző méretben hozható létre. A javasolt méret mindig a 10 minőségellenőrző rendszer egyéb paramétereitől függ és a méret konkrét értékét úgy választjuk meg, hogy a kontraszt, az egy vonalba rendezés és a rezgéssel szembeni ellenállás maximális hatékonysággal legyen beállítható.

A 16 képalkotó részegységben alkalmazott 36 kamera a 8. ábrán bemutatott berendezés megvalósított példájánál nagy felbontóképességű Vidék típusú, standard Nikkon lencséket hasznosító kamera. A 36 kameránál először az 50 mm fókusztávolságú, f = 1,8 fényerejű Nikkon lencsét helyezzük el (ez az 56 második nyalábformáló

P 93 03408

-22lencse), majd az 54 első nyalábformáló lencsét befogadó 52 tubust az 56 második nyalábformáló lencsére csavarmenet révén erősítjük. A Vidék típusú kamera hatásos látómezeje 13,8 mm oldalélü négyzet, amely mintegy 10 ... 15 %-kal nagyobb, mint a 84 kontaktlencséknél elfogadott maximális méret. Kívánatos, hogy a megvizsgálásra 5 kerülő 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse a 36 kamera látómezőjéből a maximális nagyságú részt foglalja el, és ezért a 80 látásjavító lencsét ellenőrzés előtt célszerűen automatikusan középponti helyzetbe visszük. A 84 kontaktlencse esetén a 22 lencsehordozó 110 befogadó nyílásait úgy alakítjuk ki, hogy ezzel a 36 kamera felbontóképességét maximális mértékben kihasználhassuk.

A 14 megvilágító és a 16 képalkotó részegységnek itt bemutatott előnyös kialakítási lehetőségei számos célszerű jellemzőt mutatnak. Először, mivel a 82 fénynyaláb terjedése során többszörösen megtörik, a 30 fényforrás még villanólámpaként kialakítva is távolabbra helyezhető el a 80 látásjavító lencsétől, tehát a 144 megfigyelési pozíciótól, ennek eredményeként a 80 látásjavító lencsénél a 30 fényforrással előálli15 tott fénynyaláb kollimációja hatásosan hajtható végre. Másodszor, a 40 ütközőn a 30 fényforrásban keletkező ívről alkotott kép méretei az ív fizikai méretei alapján adódnak: azokat lényegében a kisülési ív fizikai méreteinek a 30 fényforrás és az 54 első nyalábformáló lencse közötti, valamint az 54 első nyalábformáló lencse és a 40 ütköző közötti távolság hányadosával való szorzásával nyerjük. A 8. ábrán látható célsze20 rü konfiguráció lehetővé teszi a kisülési ív képének minimalizálását, ezért a 40 ütköző kis méretű lehet, tehát a rendszer érzékenysége javítható. Harmadszor, a 130 diafragma írisze a 82 fénynyaláb továbbhaladására rendelkezésre álló terület nagyságát korlátozza, ezzel a fénynyaláb által megvilágított terület nagysága is csökkenthető. Célszerűen a 130 diafragmát úgy állítjuk be, hogy a 82 fénynyaláb keresztmetszeti terüle25 te akkora legyen, amelynél a körkörös zónát a nyaláb legfeljebb mintegy 10 ... 15 %-kai nagyobb hosszúságú átmérővel világítja meg, mint a vizsgálandó 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse átmérője. A 82 fénynyaláb átmérőjének csökkentésével javítható a 46 pixelmezön előállított kép és a kép körüli zónák közötti kontraszt, vagyis a 82 fénynyaláb méreteinek korlátozásával a 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse továbbítására szolgáló 110 befogadó nyílás oldalfalainak zavaró hatása csökkenthető. A szórt fény háttér megvilágításként a 46 pixelmezöre beeshet, ezzel viszont a 46 pixelmezön a vizsgálandó kép és a környezete között kontraszt gyengül.

A 14 megvilágító és a 16 képalkotó részegység itt bemutatott előnyös megvalósításainál a rendszer nagyítása, vagyis a 46 pixelmezőn létrehozott kép és a 80 lá35 tásjavító lencse tényleges méreteinek aránya lényegében egyenlő az 56 második nyalábformáló lencse és az 54 első nyalábformáló lencse jellemző fókusztávolságainak arányával. A nagyítás tényleges értéke az 54 első és az 56 második nyalábformáP 93 03408 *

• · · ·

J ·· · ••·· * ··· • · · · · · ·· · ···

-23ló lencse közötti távolságtól, továbbá a vizsgálatra kerülő 80 látásjavító lencse és az 54 első nyalábformáló lencse közötti távolság nagyságától függ. A 140a döntő elem és a 140b eltoló elem segítségével a 34 tükör által visszavert fénynyaláb jól központosítható, az a 16 képalkotó részegység optikai tengelyére jó párhuzamossággal ráhelyezhető.

A fentiekben leirt módon a 16 képalkotó részegység célszerűen az 54 első és az 56 második nyalábformáló lencsével van kialakítva, amelyek között az 54 első nyalábformáló lencse fókusztávolságával meghatározott térközt biztosítunk. A két nyalábformáló lencse felhasználása célszerű, de nem feltétlenül szükséges. Ezt azért tartjuk azonban különösen előnyösnek, mivel így a 14 megvilágító és a 16 képalkotó részegység jellemzői viszonylag könnyen kézben tarthatók, a hátsó fókusszal meghatározott sík és a képsík között a részegységek nagyításából adódó kapcsolat nincs.

A 7. ábrán vázlatosan bemutatott optikai rendszer további megvalósítási lehetőségeire a 11A., a 11B. és a 11C. ábra mutat példát, amelyek rendre 152, 154 és 156 nyalábirányító konfigurációt ábrázolnak. A 152, 154 és 156 nyalábirányító konfiguráció a 10 minőségellenőrző rendszerben a 82 fénynyaláb irányítására alkalmas, az a 144 megfigyelési pozícióból a 80 látásjavító lencse képét elhagyó fénynyalábot a 40 ütközőre és a 46 pixelmezöre juttatja.

A 11 A. ábrán látható 152 nyalábirányító konfigurációban egyetlen 160 nyalábformáló lencsét használunk, amely a 82 fénynyalábot közvetlenül 166 látásjavító lencsén való áthaladás után fogadja és azt egyrészt a 40 ütközőre, másrészt a 46 pixelmezőre irányítja. A 11 A. ábrán bemutatott 152 nyalábirányító konfigurációnál 162 tükörrel irányítjuk a 82 fénynyalábot a 166 látásjavító lencsére, amely a legalább részben fényáteresztö anyagú 164 tartóban helyezkedik el. A 82 fénynyaláb vagy a 30 fényforrásból származó fényimpulzusok a 162 tükör közvetítésével a 166 látásjavító lencsére jutnak és onnan a 160 nyalábformáló lencsére haladnak tovább. A 160 nyalábformáló lencsére irányított fény nagyobb részét a 40 ütköző fogja el, amely a fókuszált fénynyalábot takarja. A 166 látásjavító lencse hibái azonban az áteső fény egy részét elhajlítják, szórják és ezért az elhajlított fénynyalábot a 160 nyalábformáló lencse a 40 ütköző síkja mögé irányítja, az a 46 pixelmezőn fókuszált képként jelenik meg és ez a kép a 166 látásjavító lencsének azokról a tartományairól hordoz információt, amelyek miatt a 82 fénynyaláb egy része a 40 ütköző mögötti területre jutott. A 11 A. ábra szerinti konfiguráció különösen előnyös akkor, ha a 36 kamera tértöltéses érzékelő elemekből álló ernyője nagyobb, mint a Vidék elnevezésű, már említett kamera nagy felbontóképességű ernyője.

A 11B. ábrán látható 154 nyalábirányító konfigurációnál a 82 fénynyalábnak a 40 ütközőre való irányítása, illetve a 166 látásjavító lencse hibáit reprezentáló képnek

P 93 03408

-24a 46 pixelmezön való előállítása két különböző funkiót jelent. Ezeket a funkciókat úgy valósítjuk meg, hogy 170 tükörrel a 82 fénynyalábot 172 alsó nyalábformáló lencsére irányítjuk, majd a 164 tartó anyagán és a 164 tartóban elhelyezett 166 látásjavító lencsén keresztül a 40 ütközőre, illetve 174 felső nyalábformáló lencsére jut, amely utóbbi mögött a 46 pixelmező helyezkedik el. Ennél az elrendezésnél a 170 tükör által a 172 alsó nyalábformáló lencsére irányított 82 fénynyaláb egy része a 166 látásjavító lencsén áthaladva a 40 ütközőn, annak síkjában fókuszálódik. A 166 látásjavító lencse hibáin a fény szóródik, a 82 fénynyaláb egy része a 40 ütköző mellett elhaladva a 174 felső nyalábformáló lencsére esik, amely a beeső fényt a 46 pixelmezöre fókuszálja és így a 174 felső nyalábformáló lencse a 166 látásjavító lencse hibáiról információt hordozó képet alkot. A 11B. ábrán bemutatott elrendezés előnyét az jelenti, hogy a 172 alsó és a 174 felső nyalábformáló lencse egymástól függetlenül működik.

A 11C. ábrán látható 156 nyalábirányító konfigurációnál az előzőekben és a 8. ábrán bemutatotthoz igen hasonló optikai rendszer látható. A 156 nyalábirányító konfiguráció azonban nem tartalmazza a 32 tükröt és a 130 diafragmát. A 156 nyalábirányító konfiguráció viszont 176 tükröt, 180 első és 182 második nyalábformáló lencsét tartalmaz, közöttük a 40 ütköző, mögöttük a 46 pixelmező helyezkedik el, előttük a 164 tartóban a 166 látásjavító lencse van elrendezve. A 11C. ábra szerinti elrendezésnél a 82 fénynyalábot a közbeiktatott 176 tükör irányítja a 166 látásjavító lencsére, majd a fénynyaláb a 164 tartó anyagán áthaladva jut a 180 első nyalábformáló lencsére. Ez esetben is a 180 első nyalábformáló lencsére beeső fény jelentős része a 40 ütközőn fókuszálódik. A 166 látásjavító lencse azonban több olyan hibát tartalmazhat, amelyek miatt a 40 ütköző mögött a fénynyaláb egy része megjelenik és az a 182 második nyalábformáló lencsére esik, amely a beeső fényt a 46 pixelmezőn fókuszálja. Ebben az elrendezésben a 180 első nyalábformáló lencse a 30 fényforrásból származó fény egy részét a 40 ütközőre juttatja, amikoris hatására a 182 második nyalábformáló lencsétől független. Mind a 180 első, mind a 182 második nyalábformáló lencse azonban részt vesz abban a folyamatban, amelynek révén a 46 pixelmezön a 166 látásjavító lencse hibáiról kép nyerhető.

A találmány szerinti eljárást is megvalósító 10 minőségellenőrző rendszer célszerűen olyan vezérlő részegységgel van ellátva, amely képes a 14 megvilágító részegység, a 16 képalkotó részegység és a 12 szállító részegység egyidejű működését szinkronizálni. Ez annyit jelent, hogy a vezérlés a szükséges időpontokban a 30 fényforrást működésbe hozza, ezzel fényimpulzust állít elő, majd az 50 blendét nyitja, amennyiben a 144 megfigyelési pozícióban megvizsgálandó 80 látásjavító lencse van. A vezérlés rendszerének fő elveit vázlatosan a 12A. ábra mutatja be, amely nagy vonalakban azt ábrázolja, hogy a 12 szállító részegység mindenkor elektromos jelet

P 93 03408 • · ····* ··· • · ····· ·

-25generál, amikor a 144 megfigyelési pozícióban egy megfelelő 110 befogadó nyílás van. A 12 szállító részegység kimenő jelét például a 94 első léptető motor biztosítja, de a 92 továbbító asztal meghajtásában alkalmazott bármely más mozgó egység vagy érzékelő erre a célra alkalmas. Ugyancsak megfelelő megoldás lehet végállás5 kapcsoló beépítése, amely akkor lép működésbe, ha a 144 megfigyelési pozícióban a

110 befogadó nyílás kívánt helyet foglal el. A 12 szállító részegység által szolgáltatott kimenő jel egyrészt az 50 blende vezérlését biztosítja, mégpedig úgy, hogy ennek a jelnek a hatására az 50 blende a szükséges időpontban teljes keresztmetszetében szabaddá váljon, másrészt a jelet 184 késleltető áramkörbe vezetjük, amely az 50 10 blende kinyitása után a szükséges időpontban a 30 fényforrást működtető 134 vezérlő áramkört indítja. A 12A. ábrán bemutatott elrendezésnél jól látszik, hogy a 12 szállító részegység által generált jel egyrészt a 184 késleltető áramkörre, másrészt az 50 blende vezérlő egységére, célszerűen a 36 kamerára jut, míg a 184 késleltető áramkör kimenő jele a 134 vezérlő áramkörbe van vezetve.

A 10 minőségellenőrző rendszer egy megvalósult kiviteli példájában a vezérlési és működtetési időpontok egymásutánját a 12B. ábra mutatja be. Ilyen grafikont vagy hasonlót a 80 látásjavító lencsének a 144 megfigyelési pozícióban való elhelyezése után lehet felvenni. A 12 szállító részegység által generált 24 V feszültségű impulzusok I időpontban (0 ms) jutnak a 36 kamera vezérlő áramkörébe és a 184 késlel20 tető áramkörbe. A 36 kamera 50 blendéje II időpontban (kb. 9 ms) nyit, mégpedig az impulzus homlokélének érzékelésekor, és lényegében mintegy 9 ms alatt az 50 blende teljes mértékben kinyílik. A 184 késleltető áramkör mintegy 15 ms késleltetéssel III időpontban a 30 fényforrást indítja, azaz ennyi idő elteltével jut a jel a 134 vezérlő áramkörbe. A 134 vezérlő áramkörben a késleltetéssel kapott impulzus homlok25 éle vezérlő elemet kapcsol be, aminek eredménye a 30 fényforrás gerjesztése és a megfelelő fényimpulzus előállítása. A 30 fényforrás, mint említettük célszerűen villanólámpa, amely az ív felgyulladásakor elektromosan vezetővé válik és egy előzőleg feltöltött kapacitás a lámpán keresztül sül ki. A kapacitás értékét és feltöltési feszültségét a villanólámpa által emittált fényimpulzus teljes energiája és az impulzus időtartama 30 határozza meg. Eközben megfelelő interface áramkör biztosítja, hogy az 50 blende IV időpontig, tehát mintegy 30 ms időtartamon keresztül nyitva maradjon, majd ezt követően gondoskodik az 50 blende lezárásáról.

Az 50 blendének a fentiek szerint történő felhasználásával annak veszélye jelentősen csökkenthető, hogy a környezetben uralkodó fény a 80 látásjavító lencsék 35 vizsgálatai közötti időtartamokban a 46 pixelmezöre jusson. A 10 minőségellenőrző rendszerben célszerűnek bizonyult az a megoldás, amikor a 30 fényforrás meghajtását biztosító nagyfeszültségű egységek, elektronikai rendszerek és a kapacitás mind

P 93 03408

-26a 26 házon belül helyezkedik el és a megvilágítás optikai részegységeivel együtt van elrendezve.

A 30 fényforrásból származó fény intenzitásának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a rövid idejű felvillanás ellenére a 46 pixelmezön olyan kép alakulhasson ki, amely értékelésre alkalmas és egyúttal ne kelljen a vizsgálatra kerülő 80 látásjavító lencse továbbítását megállítani. A 12 szállító részegység tehát előnyösen olyan kialakítású, hogy a vizsgálandó 80 látásjavító lencsék a 16 képalkotó részegység előtt folyamatosan haladnak el. Ez a folyamatos sima mozgás azért előnyös, mivel biztosítja, hogy a 80 látásjavító lencséket tartalmazó 110 befogadó nyílást kitöltő 112 folyadékos oldat felületén hullámosodás vagy más felületi zavar ne jöhessen létre, hiszen a folyadékfelület egyenetlenségei a képalkotási folyamatban nehezen elemezhető és alig kiküszöbölhető hatású változásokat okoznak.

Szakember számára nyilvánvaló, hogy a 12 szállító részegység, a 14 megvilágító részegység és a 16 képalkotó részegység működésének szinkronizálását, esetleges koordinálását számos különböző, itt nem feltétlenül bemutatandó módon lehet elérni. Egy célszerű lehetőség például az, hogy a 30 fényforrást és az 50 blendét meghatározott időközönként működtetjük, illetve nyitjuk ki, és ezeket az időközöket úgy választjuk meg, hogy azokkal a 80 látásjavító lencséknek a 144 megfigyelési pozícióba való juttatásának ütemét figyelembe vegyük.

A 12 szállító, a 14 megvilágító és a 16 képalkotó részegységet célszerűen el lehet rendezni olyan, a rajzon nem ábrázolt burkolatban, amellyel ezek a részegységek a környezettől elszigetelhetek és így a levegőben levő esetleges szennyezések a megvilágítási és képalkotási folyamatot nem befolyásolják. Ez a burkolat ellátható áttetsző anyagból készült elülső ajtóval vagy olyan áttetsző anyagú ablakokkal kialakított elülső ajtóval, amelyeken át a burkolat belsejébe lehet nyúlni és az ott lezajló folyamatok követhetők. Ha ilyen áttetsző anyagú felületi elemeket használunk, célszerű, ha azokat sötétítjük, hogy ezzel a környezeti fénynek a megvilágítási és képalkotási folyamatokra gyakorolt hatását redukáljuk.

A 13. ábrán a 20 képfeldolgozó részegység tömbvázlatát mutatjuk be. Ez a részegység a 46 pixelmező kimenő jeleit fogadja, mégpedig párhuzamos és soros formában a 62 előfeldolgozó rendszerben. A 62 elöfeldolgozó rendszerbe vezetett elektromos jeleket a 10 minőségellenőrző rendszer látja el címekkel, vagyis az egyes jeleket az azokat előállító 146 pixelekhez rendeli. A jeltovábbítás egyik lehetősége például az, hogy a 36 kamera 46 pixelmezöjéről a jeleket időzített jelsorozatként vezetjük tovább, mégpedig úgy, hogy a 62 előfeldolgozó rendszer órajelet kap, ezt is a 36 kamera generálja, vagyis a jelsorozat kezdeti időpontja és a benne levő jelek időbeli egymásutánisága meghatározható. A 62 előfeldolgozó rendszerbe vezetett jelek

P 93 03408 .: .··. í:·· • · ν · ♦ ·♦·· • 4 · · 4 · • 4*1 4 « ·· · ·

-27feldolgozásának egy másik lehetősége az, hogy a jelekhez azonosító információkat rendelünk például fejléc vagy más formában, így az adott jelet generáló 146 pixel kijelölhető.

A 62 elöfeldolgozó rendszer a fogadott elektromos áramjeleket a 46 pixelmező különálló 146 pixeleihez rendeli és ezek alapján rendre egy l₀ digitális adatot rendel, majd az adatokat tárolóban rögzíti úgy, hogy címük az adott elektromos jelet generáló 146 pixel címével egyértelmű kapcsolatban van. A tárolt értékeket a 64 processzor dolgozza fel, amelybe azok 186 adatbuszon keresztül jutnak. Mint a továbbiakban még ezt bemutatjuk, a 46 pixelmezőbe tartozó 146 pixelek mindegyikére további I, ... I_n adatot állapítunk meg, amelyek egy-egy jellemzőt rögzítenek és a 62 elöfeldolgozó rendszer több olyan tároló elemmel látható el, amelyek ezeket az adatokat a 146 pixeleknek megfelelően tárolják.

A 186 adatbusz a 64 processzort a 62 elöfeldolgozó rendszenei köti össze és ezen keresztül a 62 előfeldolgozó rendszerből az ott tárolt adatok felvehetők, illetve ott további adatok rögzíthetők. Mint még erre visszatérünk, a 64 processzort olyan programmal töltjük fel, amely alkalmas a 62 előfeldolgozó rendszerben rögzített adatok feldolgozására és elemzésére, majd ezek eredményeként a 10 minőségellenőrző rendszerbe vezetett mindegyik 80 látásjavító lencse legalább egy paraméterének vagy jellemzőjének megállapítására és ennek alapján annak eldöntésére, hogy az adott 80 látásjavító lencse rendeltetésszerűen felhasználható-e vagy sem.

A 64 processzorhoz a 70 tároló kapcsolódik, amely merevlemezes vagy más szerkezetű lehet, feladata az adatok időleges vagy állandó megőrzése. A 70 tárolóban a 64 processzor által felhasznált különböző kereső táblák helyezhetők el, a tárolási folyamatban a 80 látásjavító lencse ellenőrzése során kapott vagy az ellenőrzéssel nyert értékekből kapott adatok rögzíthetők. A 70 tároló felhasználható arra is, hogy egy adott időtartamon (1 napon vagy hosszabb időtartalom) belül ellenőrzött 80 látásjavító lencsék számát rögzítsük, nyomon kövessük, hogy a 80 látásjavító lencsék egy kiválasztott halmazában vagy csoportjaiban a hibák milyen jellegűek, milyen méretűek és számuk mekkora.

A 66 billentyűzet a 64 processzorba a kezelői beavatkozások információit juttatja. A 66 billentyűzethez 74 csatlakozó egység kapcsolódik, amely a 64 processzorba juttatott adatokat vagy az onnan érkező üzeneteket vizuális formában tudja visszaadni. A 62 előfeldolgozó rendszerhez 72 videó monitor van csatlakoztatva, amely a 62 elöfeldolgozó rendszer tároló egységeiben rögzített adatokat jeleníti meg. Az l₀ digitális adatok alapján például a 72 videó monitoron a 46 pixelmezön felvett kép részletei szemléltethetők. Az l_v ... I_n adatok halmazait szintén a 72 videó monitoron lehet bemutatni és ezzel a valós kép finomított vagy feldolgozott változatai jeleníthetők

P 93 03408 • *· <·**♦ s ··♦· « « 4»4 ♦ ·· · 4

4 » ··<»* •44 ··· 44 4·««

-28meg. A 64 processzorhoz az előzőeken kívül 190 soros/párhuzamos átalakítón át a 76 nyomtató is kapcsolható, amely a 64 processzorból bevezetett adatok rögzítését biztosítja. Szakember számára nyilvánvaló, hogy a 20 képfeldolgozó részegység az előzőeken kívül más bemeneti és kimeneti eszközökkel ugyancsak ellátható, aminek révén kezelő vagy elemzést végző személy a 64 processzorral kapcsolatba léphet, ezen keresztül a 62 elöfeldolgozó rendszerrel és a 70 tárolóval összekapcsolódhat.

A 20 képfeldolgozó részegység alkotó elemei általában a kereskedelmi forgalomban beszerezhető eszközök, amelyeket szakemberek jól ismernek. A 64 processzort célszerűen nagy sebességű digitális számítógéppel valósítjuk meg, míg a 72 videó monitor nagy felbontóképességű színes képernyőjű egység. A 62 előfeldolgozó rendszer például a Datacube cég jelfeldolgozó paneljeiből állítható össze, míg a 64 processzort egy megvalósított 10 minőségellenőrző rendszernél Sun 3/140 jelű számítógépes munkahelyként hoztuk létre.

Mint az előzőekben már leírtuk, a 80 látásjavító lencsék egymást követően közvetlenül a 36 kamera előtt haladnak el, ilyenkor a 30 fényforrás fényimpulzust generál, amely az optikai rendszeren keresztül a 46 pixelmezön fókuszált képet eredményez. A 46 pixelmező minden képalkotó eleme egy-egy elektromos kimenő áramjelet generál, amelynek nagysága az adott 146 pixelre eső fény intenzitásával függ össze. Az egyes 146 pixelekre kapott kimenő áramjeleket a 20 képfeldolgozó részegység digitális értékekké alakítja át és a digitális értékeket a 62 előfeldolgozó rendszer tároló egységei hozzárendelt címek alatt, így az egyes 146 pixelekkel azonosítható módon rögzítik. A rögzített információk közül az előzőekben már meghatározott l₀ digitális adatok feldolgozásával állapítható meg, vajon a 36 kamera látómezejében továbbított 80 látásjavító lencse jellemzői eleget tesznek-e a követelményeknek, pontosabban a 80 látásjavító lencséről alkotott képben felfedezhető-e olyan rendellenesség, amelyet a 10 minőségellenőrző rendszernek elfogathatatlan hibaként kell azonosítani. Különösen fontos annak meghatározása, vajon a 80 látásjavító lencse anyagában van-e olyan hasadás vagy egyéb hiba, amely a 80 látásjavító lencse és különösen a 84 kontaktlencse rendeltetésszerű használatát kizárja.

A 14. ábra a 20 képfeldolgozó részegységben végrehajtott adatfeldolgozási eljárás egy célszerű megvalósításának folyamatábráját mutatja, mégpedig a 2. és 3. ábrán bemutatott 84 kontaktlencse ellenőrzése kapcsán. A 84 kontaktlencséről a 46 pixelmezön alakítunk ki képet és ezt a képet vizsgáljuk, mégpedig decentráltság meghatározására irányuló folyamatban, aminek lényege, hogy a 84 kontaktlencsére jellemző 84c gyűrű széleinek koncentrikus jellegét vizsgáljuk. A vizsgálat során a 84c gyűrűnek a 46 pixelmezőben kialakult képére külső és belső szélt határozunk meg, vagyis a 84a belső és a 84b külső optikai zóna határait kijelöljük. így két körvonalat

P 93 03408

-29kapunk, amelyek alapján a 84c gyűrű határvonala követhető. Ezután első maszkoló eljárásban a 84 kontaktlencsét tartalmazó 110 befogadó nyílás szélén megtört vagy elhajlított fény miatt keletkező elváltozásokra vonatkozó adatokat megpróbáljuk kiszűrni, vagy hatásukat redukálni, egyidejűleg pedig a továbbiakban gumiszalagos algoritmusnak nevezett eljárásban a 84 kontaktlencse szélének hibáit megpróbáljuk kiemelni. Az eljárásban ezt követően a feltárt hibákat kitöltési vagy tisztítási algoritmussal még inkább kiemeljük, majd egy második maszkoló eljárásban kiszűrjük azokat az adatokat, amelyek a 84c gyűrűről alkotott kép középpontjához közel fekvő egyes pixelekre vonatkoznak.

A lehetséges hibák kiemelésére, illetőleg kihangsúlyozására szolgáló lépések végrehajtása után az adatfeldolgozás célja annak meghatározása, hogy a meghibásodás ténylegesen fennáll-e. Ennek során a 46 pixelmezöbe tartozó 146 pixeleket megvizsgáljuk, pontosabban a 146 pixelek kiválasztott halmazához tartozó információkat követjük és ezzel olyan vonali szegmensek vagy folytonos alakzatok azonosítására törekszünk, amelyek meghibásodás jelenlétére utalhatnak, majd a folytonos alakzatokat kockákba zárjuk és meghibásodási lehetőségekként tartjuk nyilván. A meghibásodási lehetőségek méreteinek és helyzetének elemzése alapján meghatározzuk, hogy ezek ténylegesen meghibásodást jelentenek-e, és ha igen, akkor annak jellege, súlyossága indokolja-e a vizsgált 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse selejtessé nyilvánítását.

Mint a fentiekben már említettük, a decentráltság ellenőrzésével azt állapítjuk meg, hogy a 84c gyűrűt meghatározó 84a belső és 84b külső optikai zóna egymással koncentrikusan helyezkedik-e el. A vizsgálatot a 36 kamera látómezejében mozgó 80 látásjavító lencsén, illetve 84 kontaktlencsén végezzük. A 15. ábra az adatfeldolgozás menetére utal. Ez azt mutatja be, hogy a 46 pixelmezöben 202 egyenes vonalak mentén letapogatást végzünk, vagyis pontosabban a 62 előfeldolgozó rendszer tárolóiban rögzített adatok között kiválasztjuk azokat, amelyek egy adott vonali szegmens mentén fekvő 146 pixelekre vonatkoznak - ezt a rögzített címek alapján lehet megtenni -, majd meghatározzuk, hogy a 84c gyűrűnek megfelelő 150 gyűrű 150a külső és 150b belső széle koncentrikusan helyezkedik-e el.

A 16A. és 16B. ábra olyan R, programot ismertet, amely két egymással kapcsolódó szakaszból áll, és amellyel a decentráltság ellenőrzése végezhető el. A program 204 első lépését küszöbértékvizsgáló szubrutinnak tekinthetjük, és ennek célja az, hogy minden 146 pixelhez olyan új intenzitásértéket rendeljünk, amely a megvilágításra jellemző T_max vagy T_min értékkel attól függően egyenlő, hogy az l₀ digitális adattal a 46 pixelmezőre az adott 146 pixelnél meghatározott megvilágítás egy adott T_t küszöbértéknél nagyobb vagy kisebb. Ennek megfelelően mindazokhoz a 146 pixeP 93 03408

-30lekhez, amelyekre az l₀ digitális adattal képviselt eredeti megvilágítási intenzitás nagyobb, mint 127 digit, új, 255 digit értékű intenzitásértékkel látható el, míg ha az eredeti megvilágítás alapján a 146 pixelre az l₀ digitális adat értéke legfeljebb 127 digit, akkor hozzá új intenzitásértékként zérust rendelünk.

A program következő, 206 lépésében a tesztet azzal folytatjuk, hogy a 202 egyenes vonalak mentén végzett letapogatások számát, helyzetét és hosszúságát meghatározzuk, amit a 64 processzorban tárolt adatok alapján, a kiindulási 146 pixelek kijelölésével, a letapogatás hosszával és irányával adunk meg. Ezeket a paramétereket úgy választjuk meg, hogy a rendkívül rossz decentráltságú 80 látásjavító lencsék, illetve 84 kontaktlencsék kivételével a 202 egyenes vonalak mindegyike a 150 gyűrűt határoló 150a külső és 150b belső szélt egyaránt keresztezze. A 64 processzor vagy a 70 tároló ebből a célból célszerűen egy időnként felfrissített kiindulási címjegyzékkel van feltöltve, amely mellett egyúttal a 202 egyenes vonalak mentén végzett letapogatáshoz szükséges irányok és hosszúságok szintén rögzítve vannak. Ezt a jegyzéket minden 80 látásjavító lencsénél hasznosíthatjuk, ha az egy adott típussal vagy mérettel jellemezhető és a jegyzéket akkor frissítjük, ha új típusú, illetve méretű 80 látásjavító lencsék, vagy 84 kontaktlencsék vizsgálatát kell végezni.

Ezután a 46 pixelmezőn, illetve az arra vonatkozó adatokon 210 lépésben a letapogatásokat elvégezzük. A rendkívül rossz decentráltságú 80 látásjavító lencsék, illetve 84 kontaktlencsék kivételével a 202 egyenes vonalak mindegyike mentén haladva a 150 gyűrű szélei mellett a sötét területek megjelennek. Amikor a kapott képen a 202 egyenes vonal mentén sötét zónából világos zónába érünk, a vonali szegmensen a közvetlenül az átlépés előtt és után fekvő 146 pixelek címeit és a vonali szegmens hosszát futási hosszként f₁ file-ban rögzítjük. A futási hossz mentén haladva az intenzitásváltáshoz tartozó két határoló 146 pixel kijelölésére, valamint címeinek meghatározására, továbbá a futási hossz rögzítésére szolgáló szubrutinok a szakmában jól ismertek, a decentráltság megállapításában lényegében bármilyen alkalmas szubrutin jól használható.

A program ezt követően 212 lépésben a futási hosszok mindegyikét egy előre meghatározott küszöbértékkel hasonlítja össze és a futási hosszt meghatározó első és utolsó 146 pixelek címei, valamint az ennek alapján adódó hosszúság figyelembevételével mindazokat a futási hosszokat a további feldolgozásból kizárja, amelyek a megadott küszöbértéket nem érik el. A kizárás célja az, hogy kiküszöböljük vagy legalábbis jelentős mértékben csökkentett számban vigyük tovább azokat az adatokat, amelyek a 46 pixelmezö megvilágításában zajnak, zavarnak tekinthető jelenségeket tükröznek, vagyis a 46 pixelmezöre véletlenszerűen beeső fény eredményeként jelentkeznek. Az ilyen zavarok, vagyis a feldolgozási folyamatban zajként figyelembe

P 93 03408 « · ·Φ ί···· • 1 ·ΦΦ Φ Φ··· • · Φ Φ*·· .· ••Φ Φ·« «Φ ····

-31 veendő adatok a háttérmegvilágítás miatt, illetve olyan, a gyakorlatban elkerülhetetlen jelenségek miatt jönnek létre, mint a fény elhajlása porszemcséken vagy más szennyezéseken, amelyek következménye a vizsgálandó képhez nem tartozó egyes 146 pixelek megvilágítása. A tapasztalat azt mutatja, hogy az esetek óriási többségében ezek a kiküszöbölendő megvilágított tartományok egy pixelt vagy esetleg néhány pixelből álló területet jelentenek. Ha a 202 egyenes vonalak mentén végzett letapogatás során a 210 lépésben ilyen megvilágított területre lelünk, a 64 processzor az első és az utolsó 146 pixel címét rögzíti, majd a megvilágított területhez tartozó futási hosszt megállapítja. Ha azonban a megvilágított terület, illetve a vele kapcsolódó adatok nem vezethetők vissza a 150 gyűrű, illetve az azt határoló 150a külső vagy 150b belső szél jelenlétére, akkor a 212 lépésben a feleslegesnek minősíthető adatokat a további feldolgozásból kizárjuk.

A decentráltság ellenőrzésében 214 lépés a következő, amikor azt határozzuk meg, hogy a további feldolgozásban figyelembe veendő 146 pixelek címei a 150 gyűrű 150a külső vagy 150b belső széléhez tartoznak-e. Ezt a műveletet bármilyen erre alkalmas szubrutinnal el lehet végezni. Egy célszerű lehetőség az, hogy a futási hosszok első és utolsó 146 pixeleinek címeit egymással összehasonlítjuk és a 46 pixelmező egészének középpontjához közelebb fekvő 146 pixelről feltételezzük, hogy az a 150 gyűrű 150b belső szélén helyezkedik el, ugyanakkor a 46 pixelmező középpontjától távolabb fekvő 146 pixelre azt fogadjuk el, hogy az a 150 gyűrű 150a külső széléhez tartozik. Egy másik megoldás az lehet, hogy a 202 egyenes vonalak mentén végzett letapogatások eredményeit két csoportra osztjuk, az első csoportba soroljuk azokat, amelyeknél a futási hosszt meghatározó első, illetve utolsó 146 pixeleket a letapogatás eredményeként rendre a 150 gyűrű 150a külső, illetve 150b belső széléhez rendelhetjük, míg a második csoportba azokat, amelyeknél az előzőhöz képest fordított a helyzet, vagyis a futási hosszt meghatározó első, illetve utolsó 146 pixeleket a letapogatás eredményeként rendre a 150 gyűrű 150b belső, illetve 150a külső széléhez rendelhetjük.

Miután a vizsgált 146 pixelek mindegyikére megállapítottuk, hogy az a 150 gyűrű 150a külső vagy 150b belső szélén fekszik, 216 lépésben meghatározzuk, hogy a 150a külső, illetve a 150b belső szélhez hány 146 pixel tartozik. Ha ennek alapján háromnál kevesebb 146 pixelt tudunk kijelölni, akkor 220 lépésben a vizsgált 80 látásjavító lencsét, illetve 84 kontaktlencsét elfogadhatatlanul decentráltnak minősítjük és kiselejtezzük. Ha viszont mind a 150a külső, mind a 150b belső szélre legalább három 146 pixelt találtunk, 222 lépésben (16B. ábra) olyan szubrutint indítunk, amely először a 150 gyűrű 150a külső szélét meghatározó 146 pixelekhez kört igyekszik illeszteni, majd ezt követően a 150 gyűrű 150b belső szélére adódó 146 pixeleken egy második

P 93 03408 .··. j :··· ·♦♦ · · »·· • ···· · * «· 9 ···

-32 — kört próbál átfektetni. Az így felrajzolt körökből kiindulva a program a körök középpontjának helyzetét és sugarát kiszámítja. Az erre szolgáló numerikus szubrutinok jól ismertek, hiszen geometriai alapfeladat három vagy több ponthoz egy kör illesztése, illetve háromnál több pont esetében egy azokhoz közeli kör megtalálása, majd a kör ismeretében a középpont kijelölése, illetve sugarának kiszámítása, ezért a 222 lépés lényegében minden olyan szubrutinnal megvalósítható, amely ezt az illesztést és számítást el tudja végezni.

A két illesztett kör középpontjának kijelölése után 224 lépésben a két középpont közötti d távolságot határozzuk meg. Ezt a d távolságot 226 lépésben d, első határértékkel hasonlítjuk össze és a d távolság a d₁ határértéknél nagyobb, 230 lépésben a lencsét mint rosszul centrált lencsét kiselejtezzük. Ha a d távolság a d, határértéknél kisebb, 232 lépésben azt d₂ határértékkel vetjük össze, amely a 150 gyűrű 150a külső és 150b belső széleit kijelölő középpontok közötti távolság elfogadható maximális értékével egyenlő. Ha a d távolság a d₂ határértéknél nagyobbnak adódik, akkor 234 lépésben a kijelölt körökre támaszkodva a lencsét túlságosan decentráltnak fogadjuk el és kiselejtezzük. Ha viszont kitűnik, hogy a d távolság a d₂ határértékkel egyenlő vagy annál kisebb, akkor a 80 látásjavító lencsénél, illetve a 84 kontaktlencsénél a decentráltság ellenőrzését befejezzük és 236 lépésben a lencsét ebből a szempontból elfogadhatónak minősítjük.

Ha a 80 látásjavító lencse a decentráltság ellenőrzésén kedvező eredménnyel ment át, a 64 processzorral olyan R₂ programot indítunk, amely a 150a külső és a 150b belső szél meghatározására alkalmas szubrutinként használható. Ezzel a szubrutinnal először a megvilágítási értékeket úgy alakítjuk át, hogy a 150 gyűrű 150a külső és 150b belső szélén fekvő 146 pixeleket azonosíthassunk. Általában a szabályos körvonalat sem a 150a külső szél, sem a 150b belső szél vonala nem követi, és a tényleges alakzat eltér attól a körtől, amit a decentráltság ellenőrzése során a 146 pixelekre jellemző értékek alapján veszünk fel. A megvilágítás új értékeit több művelet elvégzésével vagy változtatással kapjuk, amikoris a 46 pixelmezőben levő egyes 146 pixelekhez rendelt kiindulási értékeket alakítjuk át. A változtatások lényegére a 17C., 17D., 17E., 17F., 17G., 17H. és 171. ábra alapján mutatunk rá, magát a meghatározási folyamatot a 18. ábra programja ismerteti. A 17A. ábrán a 10. és a 15. ábrához hasonlóan 46 pixelmezön felvett 150 gyűrű látható, amelyet ez esetben is a 150a külső és a 150b belső szél határol. A 17B. ábra a 150 gyűrű egy kiemelt részletét mutatja nagyításban, rajta 240 letapogatás vonala is fel van tüntetve. A 17B. ábrán sötéttel jelölt zónákhoz tartozó 146 pixelek esetében kapott intenzitásértékeket, amelyeket a 240 letapogatás vonala mentén lehet észlelni, a 17C. ábra mutatja, míg a világosabb

P 93 03408 ··«· * ···

9 ·· •44 · 4444

44444

4444

-33zónákban az I, intenzitásértékek nagyobbak, ehhez magasabb, például digitális értékek rendelhetők.

A 18. ábrán bemutatott program végrehajtása során 242 lépéssel indulunk, amikoris a 17C. és 17D. ábra szerinti elrendezést kutatva a széleket próbáljuk meg megtalálni. Ebben a lépésben minden 146 pixelre egy új l₂ értéket számolunk, amelyet alapvetően az adott 146 pixel és a közvetlen szomszédságába eső nyolc pixel (9. ábra) jellemző értékeinek átlagaként fogadunk el. Az l₅ intenzitásérték és az l₂ új érték közötti különbség a 46 pixelmezöbe eső 146 pixeleknél az, hogy az utóbbi átlagérték révén fokozatosan változik a 146 pixelek között, vagyis a sötét zónába eső 146 pixeleknél a legkisebb l₂ érték észlelhető és ez lépcsőzetesen emelkedik a 46 pixelmezöben teljes fénnyel megvilágított 146 pixelekre megállapítható új l₂ értékig. A különbséget a 17C. és 17D. ábra összehasonlításával érthetjük meg.

A program ezt követően 244 lépésben l₃ értéket számol minden pixelre, mégpedig úgy, hogy minden pixelre olyan l₃ értéket állapítunk meg, amely az adott 146 pixelből és annak közvetlen nyolc szomszédjából álló csoport 146 pixeljeire megállapított új l₂ értékek minimumával egyenlő. A 17D. és 17E. ábrán látható, hogy az l₃ értékek a 240 letapogatás vonala mentén lényegében ugyanúgy változnak, mint az l₂ értékek a 146 pixelek letapogatása közben. Az l₂ és az l₃ értékek a 46 pixelmezöben végzett letapogatás során azonos módon változnak, a különbség az, hogy a legnagyobb l₃ értékekkel jellemzett 146 pixelek sávja keskenyebb, mint a legnagyobb l₂ új értékekkel jellemzett 146 pixelek sávja.

Ezután a szélek feltárásának folyamata 246 lépésben az l₂ és l₃ értékekből kiindulva egy újabb, l₄ érték meghatározásával folytatódik. A meghatározás lényege, hogy l₄ = l₂ -1₃. A 17F. ábrán ennek a műveletnek az eredményét mutatjuk be. Az ábrából is következik, hogy a 240 letapogatás vonala mentén az l₄ = 0 egyenlőség a legtöbb 146 pixelnél teljesül. Radiális irányban haladva azonban pozitív értéket tapasztalhatunk mind a 150a külső, mind a 150b belső szél szél közvetlen szomszédságában, valamint a széleken fekvő 146 pixeleknél, amikor azokat átlépjük. A program 250 lépésében ezután l₅ értéket veszünk fel, mégpedig minden 146 pixelre és oly módon, hogy minden 146 pixelnél az l₅ érték az adott 146 pixelre és közvetlen nyolc szomszédjára érvényes l₂ értékek maximumával egyenlő. A 150 gyűrű 150a külső, illetve 150b belső szélétől számított egy adott távolságon belül azonban a 146 pixelekre az l₅ értékek nagyobbak, mint az adott 146 pixelre vonatkozó l₂ érték, továbbá a legnagyobb l₅ értékekkel jellemzett 146 pixelek sávja valamivel szélesebb, mint a legnagyobb l₂ értéket mutató 146 pixelek sávja.

A program következő, 252 lépése a szél feltárásának céljából egy további l₆ érték megállapítását végzi, mégpedig minden 146 pixelre az l₆ = l₅ - l₂ összefüggés

P 93 03408

-34szerint. A 17H. ábra ennek a lépésnek az eredményét mutatja, mégpedig azt, hogy a 46 pixelmezöben a legtöbb 146 pixelre az l₆ érték szintje zérus. A 150 gyűrű 150a külső és 150b belső szélénél azonban a radiális irányban közvetlenül a szélnél fekvő pixelekre az l₆ értéke pozitív. A program 254 lépésben minden 146 pixelhez l₇ értéket rendel, mégpedig oly módon, hogy az adott 146 pixelnél összehasonlítja az l₄ és az l₆ értékeket, majd az l₇ értéket az előző kettő közül a kisebbel azonosítja. Ennek a lépésnek az eredményét a 171. ábra mutatja be, amely szerint a 146 pixelek legtöbbjéhez a 46 pixelmezőn zérus nagyságú l₇ érték tartozik, de a 150 gyűrű 150a külső és 150b belső szélénél levő, azt közvetlenül határoló 146 pixeleknél az l₇ pozitív értéket vesz fel. így tehát az l₇ értékek segítségével a 150 gyűrű széleinél elhelyezkedő 146 pixelek kiemelhetők, azonosíthatók.

A 18. ábrán vázolt program utolsó, 256 lépésében küszöbértékes szubrutint vetünk be abból a célból, hogy a 150 gyűrűnél mind a 150a külső, mind a 150b belső szélen fekvő 146 pixelek és az ezektől eltérő 146 pixelek közötti megkülönböztetést erősítsük. Ezt úgy hajtjuk végre, hogy a 146 pixelek mindegyikéhez l₈ értéket rendelünk, mégpedig annak alapján, hogy az l₇ értékeket egy előre meghatározott küszöbértékkel, például T_t értékkel összehasonlítjuk és ebből megállapítjuk, hogy az adott 146 pixel megvilágítása a T_max maximumnak vagy a T_min minimumnak felel meg. így a 146 pixelekhez vagy a T_max vagy a T_mjn értéket rendeljük. Például abban az esetben, ha az l₇ értéke a 146 pixeleknél 32 digitnél nagyobb, az l₈ értékét 255 digitnek tekintjük, míg ha az adott 146 pixelre az l₇ értéke 32 digit vagy kisebb, az l₈ értéket zérusnak vesszük fel.

A 17J. ábra a feldolgozással kapott l₈ értékkel jellemzett intenzitást mutató 146 pixelekből a 46 pixelmezön elméletileg kialakult képet mutatja.

Az előzőekben vázolt módon az Ι_υ l₂, l₃, l₄, l₅, l₆, l₇ és l₈ értékeket kiszámolva és a kapcsolódó adatokat feldolgozva a 62 előfeldolgozó rendszer tároló regisztereiben őrzött adatsorokat nyerünk, vagyis a már rögzített l₀ értékeken kívül egy első regiszterben az l_1t egy második regiszterben az l₂ értékeket tároljuk és így tovább, mégpedig a 146 pixelekhez rendelt módon. Általában nincs szükség arra, hogy minden 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse ellenőrzése során az említett feldolgozási értékek mindegyikét megőrizzük, és jelentős mennyiségű tárolókapacitás szabadítható fel, ha például az l₄ értékek számítása után az l₃ értékeket, majd az l₆ értékek számítása után az l₅ értékeket kitöröljük.

Az előzőeken túlmenően megállapítható, hogy a 46 pixelmezöben levő minden 146 pixelre nem feltétlenül szükséges az l₂, l₃, l₄, l₅, l₆, l₇ és l₈ értékek számítása. Egy adott típusú 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse esetében a 150 gyűrű képének mindenkor a 46 pixelmezö egy jól meghatározható zónájában kell jelentP 93 03408

-35keznie és ezért alapvetően elegendő, ha az l₂, l₃, l₄, l₅, l₆, l₇ és l₈ értékeket csak az ebbe a zónába eső 146 pixelekre állapítjuk meg. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy sok esetben az egyszerűbb megoldás az, ha a 46 pixelmezőben a képalkotással nyert adatokat minden 146 pixelre feldolgozzuk, a számításokat végigfuttatjuk, az l₂, 5 l₃, l₄, l₅, l₆, l₇ és l₈ értékeket megállapítjuk, mint ha egy külön lépésben azonosítanánk azokat a 146 pixeleket, amelyek ebbe a várható feldolgozási zónába esnek.

A szélek feltárására szolgáló szubrutin végrehajtása után a 10 minőségellenőrző rendszer olyan maszkoló programot hajt végre, amellyel az egyes 146 pixelekre a 80 látásjavító lencséket, illetve a 84 kontaktlencséket tartalmazó 110 befogadó nyí10 lások szélei által okozott zavaró megvilágítás hatása kiküszöbölhető. Ezt a folyamatot olyan 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse példáján tekintjük át, amelyet villanócsőként kialakított 30 fényforrás fényével világítunk meg és a fény a 110 befogadó nyílás határoló falait szintén átjárja. A 110 befogadó nyílás szélei a fénynek akár viszonylag jelentős részét is szórhatják, vagyis a befogadó anyag hibái, optikai jellem15 zői miatt a 40 ütköző síkja mögött fény jelenik meg, amely a 46 pixelmezőre jut és így a 19A. ábrán látható 260 körvonal jelentkezik, amely a 110 befogadó nyílás széleit képezi le. Ez a kiegészítő kép semmiféle kapcsolatban nincs a vizsgálandó 80 látásjavító lencsével, és ennek megfelelően a 110 befogadó nyílás jelenlétére utaló bármilyen képrészlet felesleges, sőt nemkívánatos, amikor a 80 látásjavító lencsére vonatkozó 20 adatokat kell feldolgozni. A maszkoló szubrutint ezért abból a célból használjuk, hogy a 46 pixelmezőben a 110 befogadó nyílás széléről kapott kép hatását kiszűrjük, vagyis a 146 pixelekre olyan megvilágítási adatokat állapítsunk meg, amelyek teljesen figyelmen kívül hagyják a 260 körvonal jelenlétét.

A maszkoló szubrutint R₃ programként a 20. ábrára hivatkozással mutatjuk be, 25 amikoris első, 262 lépésben meghatározzuk, hogy a decentráltság ellenőrzése során a 216, illetve 226 lépésben sikerült-e a 150 gyűrű 150a külső szélére legalább három 146 pixelt kijelölni, illetve azt, hogy a vizsgált 80 látásjavító lencsét a 10 minőségellenőrző rendszer elfogadta-e. Ha a decentráltság vizsgálata mindkét lépésben negatív eredménnyel zárult, azaz a 80 látásjavító lencse, illetve a 84 kontaktlencse minősége 30 nem volt elfogadható, az R₃ program a 262 lépéssel befejeződik.

Amennyiben az R₃ program végét jelző leágazás feltétele nem teljesül, vagyis a decentráltság elfogadható mértékű, az adatfeldolgozás 264 lépcsőben folytatódik, amikoris a 150 gyűrű 150a külső szélét meghatározó 146 pixelekhez illesztett kör középpontjainak koordinátáit meghatározzuk, akárcsak a decentráltság ellenőrzése 35 során. Ezek a koordináták a 64 processzor vagy a 70 tároló megfelelő helyein az előző meghatározást követően rögzíthetők, vagyis adott esetben egyszerűen a kijelölt tárolóból a koordináták kiolvashatók. A kör középpontját meghatározó koordináták

P 93 03408

-36rögzítése után 266 lépésben maszkoló szubrutinra kerül sor. Ez a szubrutin a 46 pixelmezön olyan 270 kör alakú lefedést imitál, amelynek középpontja az előbb említett kör középpontjával esik egybe és amelynek átmérője valamivel nagyobb, mint a 150 gyűrű 150a külső széléhez illesztett kör átmérője. Ezt követően a maszkoló szubrutin az egyes 146 pixelekhez l_g értékeket rendel, amelyek nagysága attól függ, hogy az adott 146 pixel a maszkkal fedett területen belül vagy kívül van. Ezt általában úgy oldjuk meg, hogy a maszkon kívüli 146 pixelekhez a szubrutin l₉ = 0 értékeket rendel, míg a maszkon belüli 146 pixeleknél a szubrutin azt fogadja el, hogy az adott 146 pixelre l₉ = l₈.

A 266 lépésben lényegében a 150 gyűrű 150a külső széléhez illeszthető kör sugaránál valamivel nagyobb értékkel jellemzett η sugarat, továbbá az említett kör (¼ Υο) koordinátáinak értékeit a maszkoló szubrutinnak megadjuk. Ezután a szubrutin a 46 pixelmezöböl kiválasztja mindazon 146 pixeleket, amelyek az (χθ, y₀) koordinátájú középponttól legfeljebb η távolságon fekszenek és ezek címeit rögzíti. Ezután 272 lépésben a 46 pixelmező minden 146 pixeljének címeit végigfutja és ellenőrzi, vajon azok a kiválasztott címek f₂ file-jába esnek-e. Ha a 146 pixelről kiderül, hogy címe a file-ban van, 274 lépésben az l₉ = l₈ értéket rendeljük hozzá, mégpedig az adott 146 pixelnek megfelelően. Ha viszont a 146 pixel címét a fiié nem tartalmazza, akkor 276 lépésben az így kijelölt pixelhez l₉ = 0 értéket rendelünk.

A minőségvizsgálat területén számos hasonló maszkoló szubrutin ismeretes és ezért a 266 lépés végrehajtására különböző önmagukban véve elterjedt lehetőségek állnak rendelkezésre.

A 19C. ábra a 46 pixelmezőt mutatja, és azon a 146 pixeleket az l₉ értékeknek megfelelő intenzitással megvilágított elemekként tüntetjük fel.

A 20. ábrán látható maszkoló eljárás befejezése után a 64 processzor egy újabb feldolgozási folyamatot indít, amelyet gumiszalagos algoritmusnak nevezhetünk. Ez az algoritmus a 150 gyűrű 150a külső szélén vagy annak közvetlen szomszédságában fekvő 146 pixelekre vonatkozó vagy ezekre vonatkoztatható adatok elemzését és feldolgozását végzi. A gumiszalagos algoritmus elvégzésének folyamatábráját vázlatosan a 21 A. és 21B. ábra mutatja, amelyek a folyamat két fontos részét ismertetik. A 21A. és 21B. ábrákon ismertetett algoritmus szerint a feldolgozás első, 280 lépésében a gumiszalagos algoritmussal a 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse 150a külső széléhez a decentráltság vizsgálata során illesztett kör középpontjának koordinátáit és a kör sugarát határozzuk meg. A fentiekben már utaltunk rá, hogy ezeket az adatokat a decentráltság ellenőrzése során történt számítást követően rögzíteni lehet és ez esetben ennél az algoritmusnál a szükséges adatokat csak a megfelelő tároló helyről elő kell hívni.

P 93 03408

-37Ezután a gumiszalagos algoritmus 282 lépése következik, amelyben a 146 pixelt a 150a külső szélhez tudjuk rendelni, ha a 46 pixelmezöt bal oldalról indulva befelé haladva végigkutatjuk és rajta megvilágított 146 pixelt keresünk. Előfordulhat, hogy az adott vizsgálati sorban haladva az első megvilágított 146 pixel nem fekszik a 5 80 látásjavító lencse képét határoló 150a külső szélen, hanem valahol másutt van és megjelenése csak a külső zavarok, zajok következménye. Ezért a 282 lépésben több letapogatást, illetve keresést végzünk, hogy több megvilágított 146 pixelt tárjunk fel, majd ezt követően a megtalált 146 pixelek helyzetét elemezzük, a helyzeteket egymással összehasonlítjuk és ezzel több oldalról ellenőrizzük, vajon a kijelölt 146 pixel 10 ténylegesen a 80 látásjavító lencse képén kijelölhető szélen helyezkedik-e el.

Ha a 80 látásjavító lencse képében kijelölhető 150a külső szélen egy első 146 pixelt találtunk, a gumiszalagos algoritmus 284 lépéssel folytatódik. Az algoritmusnak ebben a lépésében a kijelölt első 146 pixelből indulunk és a 80 látásjavító lencse szélének képét minden lehetséges módon körbejárjuk, adott esetben az elsőnek fel15 lelt 146 pixelhez visszatérünk. Az első keresés során az algoritmus f₃ file-ban a 80 látásjavító lencse képében a 150a külső szélhez tartozó 146 pixelek vagy legalábbis ezen 146 pixelek egy jelentős részének címét rögzítjük. Az algoritmus képes a lencse szélében kialakult nagyobb rések jelenlétének, hosszúságának és a lencse szélén levő kiegészítő elemek nagyságának meghatározására. Az algoritmus következő, 286 20 lépése az, hogy f₄ file-ban mindazon 146 pixelek címeit rögzítjük, amelyek kiválasztott egyenes vonalak végpontjaiban fekszenek - erre a továbbiakban még visszatérünk. Az így kijelölt egyenes vonalakat a 80 látásjavító lencse szélének képében feltárt nagyobb réseken keresztül, illetve a résekhez tartozó kiegészítő elemek bármely oldalánál vagy ezeken a kiegészítő elemeken keresztül húzzuk meg.

A 80 látásjavító lencséről alkotott képen az előzőekben vázolt első bejárás vagy keresés végrehajtása után a gumiszalagos algoritmussal 290 lépésben meghatározzuk, hogy a szélben van-e akkora nagyságú rés, amely miatt a 80 látásjavító lencse minőségileg elfogadhatatlan. Ha ilyen rést találunk, a 80 látásjavító lencsét selejtnek minősítjük és 292 lépésben ilyen értelmű üzenetet generálunk, amelyet a 76 30 nyomtató nyomtat ki és tartalma szerint utal arra, hogy a 80 látásjavító lencse széle hibás.

A 290 lépés tehát a rések nagyságának ellenőrzésére szolgál, az ezen sikerrel átment 80 látásjavító lencse esetén a gumiszalagos algoritmus a 80 látásjavító lencse széléről alkotott képrészlet adtain újból, immár másodszor végighalad. Ebben a má35 sodik keresésben vagy feldolgozásban, amelyet a 21B. ábrán 294 lépés reprezentál, az algoritmus a felületi, a sekély jelenségeket követi, vagyis a kisebb réseket, a kisebb kiegészítő elemeket, amelyek a 80 látásjavító lencse külső széléből kifelé vagy

P 93 03408

-38befelé radiális irányban alakulnak ki. Ez esetben az algoritmus minden feltárt jelenségnél vizsgálatot végez, hogy megállapítsa, az milyen mértékben rontja a 80 látásjavító lencse minőségét. Egy adott szintnél a 80 látásjavító lencsét már selejtesnek minősíti. Az értékelés számítással hajtható végre, mégpedig úgy, hogy a 80 látásjavító lencse külső szélére vonatkozóan előre kiválasztott 146 pixelek legalább egy részénél két, V! radiális vektornak és V₂ szélvektomak nevezett vektor * V₂ szorzatát képezzük, ahol a vektorszorzatok a 150a külső szélbe sorolt 146 pixelekre vonatkoznak. A 146 pixelen átmenő radiális vektor a 150 gyűrű 150a külső szélén átfektetett kör középpontjából indul és erre a pixelre mutat. A szélvektort viszont úgy határozzuk meg, mint az adott 146 pixel és a 150 gyűrű 150a külső szélénél fekvő olyan másik pixel között húzott vektort, amely a kiválasztott 146 pixelből a 150 gyűrű 150a külső szélén előre vagy hátra (az óramutató járásával egyező vagy azzal ellenkező) irányban egy adott számú 146 pixellel kijelölt távolságban helyezkedik el.

A 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse bármely szabályos kör alakú széltartományában fekvő 146 pixelnél, ha a lencse hibátlan, tehát ott sem rés, sem kiegészítő elem nincs, a két előzőekben meghatározott vektor szorzata lényegében zérus értékű, mivel a radiális irányban húzódó vektor és a szélvektor egymásra nagyjából merőlegesen húzódik. Ha azonban a 80 látásjavító lencse szélében rés vagy kiegészítő elem van, a 146 pixelek mindegyikére vagy többségére a szélvektor és a radiális vektor szorzata zérustól jelentős mértékben eltér, mivel a két vektor az egymásra merőleges helyzettől eltérő irányítású. Ha a vektorszorzatok egy adott értéken túllépnek, a 80 látásjavító lencsét rendeltetésszerű használatra alkalmatlannak kell minősíteni.

Ha a 80 látásjavító lencse szélének bejárására (a vonatkozó adatok feldolgozására) épülő második ellenőrzési folyamat szintén sikeresen lezajlott, a gumiszalagos algoritmus a 80 látásjavító lencse szélének megfelelő pixelek adatainak elemzését harmadszor is elvégzi, mégpedig új szempontoknak, a 21B. ábra szerinti 296 lépésnek megfelelően. Ez a harmadik bejárás már nem igényli olyan tesztvizsgálatok elvégzését, amelyek alapján a 80 látásjavító lencse elfogadható volta eldönthető lenne, hanem ehelyett a következő tesztvizsgálatokhoz szükséges adatfeldolgozás elvégzésére szolgál. A harmadik bejárás során a 150 gyűrű 150a külső szélén közvetlenül belül fekvő meghibásodásra utaló adatokat már nem tartalmazó adatsorozatot készítünk elő. Ez az adatsor a meghibásodásokkal kapcsolatos adatokat felölelő halmazból emelhető ki, és így olyan halmaz nyerhető, amelyben csak a hasadás jellegű hibákra utaló adatok vannak.

A harmadik bejárás végrehajtásakor a 80 látásjavító lencse szélének megfelelő adatok kutatása során a gumiszalagos algoritmus meghatározza a 150 gyűrű 150a

P 93 03408

-39külső szélének átlagos radiális vastagságát, majd l₉ értéket rendel mindazon pixelekhez, amelyek a 150 gyűrű 150a külső széléhez viszonyítva éppen belül fekszenek. így például ha a 150 gyűrű 150a külső széléhez átlagosan hat pixelnyi szélesség rendelhető, a gumiszalagos algoritmus az l₉ =0 feltételt fogadja el mindazon 146 pixelekre, amelyek a 150 gyűrű 150a külső széléhez viszonyítva radiális irányban legalább hét és legfeljebb huszonhét pixelnyi távolságban helyezkednek el.

A 22., 23., 24., 25.A., 25B., 25C., 25D., 25E., 26., 27., 28., 29., 30., 31. és a 32. ábrák az előbbiekben vázlatosan ismertetett gumiszalagos algoritmus részletezését adják. A 22. ábra a 150 gyűrű 150a külső szélén fekvő első 146 pixel P(x,y) lokalizációjának meghatározására szolgáló S! szubrutin menetét mutatja. Ebben a szubrutinban először 300 lépésben (χθ, y₀) koordinátákat választunk, mégpedig úgy, hogy ezek a 150 gyűrű 150a külső szélén át a decentráltság vizsgálata során lefektetett kör középpontját jelölik ki. Ezt követően 302 lépésben az előzőekben meghatározott középpontból felvett kör sugarát vesszük fel r₀ értékként. Az így megállapított kiindulási adatok alapján 304 lépésben vízszintes irányban a 46 pixelmezőben a bal oldali szél középpontjából vagy annak környezetéből indulva vízszintes irányú letapogatásokat végzünk. A letapogatás során a 64 processzor a 62 előfeldolgozó rendszerben rögzített azon címeken az l₉ értékeket vizsgálja, amelyek megfelelnek a 46 pixelmezöben kiválasztott vízszintes irányú vonali szegmensekben fekvő 146 pixelek címeinek. A letapogatások mindegyikénél a 64 processzor ellenőrzi vajon a vizsgált vízszintes sorban levő 146 pixeleknél mekkora az l₉ érték és a sorból elsőként azt a 146 pixelt választja ki, amelyre az l₉ érték egy adott küszöböt meghalad. Célszerű, ha több letapogatást végzünk és így több 146 pixelt azonosítunk be.

Az azonosított 146 pixeleknél általában elfogadható, hogy azok a 150 gyűrű 150a külső szélén fekszenek. Előfordulhat azonban, hogy a 46 pixelmezöben valahol tetszőleges helyen találtunk egy megfelelő 146 pixelt és a 150a külső széltől balra kifelé van olyan 146 pixel, amelyhez a háttérben jelentkező zavarok, illetve szórt fények miatt az l₉ értéke elegendően magas. Ezt a 80 látásjavító lencse ellenőrzése során használt fény okozza, ilyenkor a letapogatás menetében megvilágított 146 pixelként a fellelt 146 pixelt azonosítjuk. Az ily módon azonosított 146 pixelt nem szabad a 150a külső szélhez tartozó 146 pixelnek elfogadni, ezért 306 lépésben az S., szubrutin az ilyen zavarónak tekintett 146 pixelek címeit azonosítja és ezeket a címeket a további feldolgozásból kizárja. Ezt az S₁ szubrutin úgy hajtja végre, hogy meghatározza a letapogatás során kijelölt 146 pixelek mindegyike és a 150a külső szél feltárt 146 pixeljein át fektetett, tehát a decentráltság ellenőrzése során felvett kör (χθ, y₀) koordinátákkal jellemzett középpontja közötti távolságokat, majd a megállapított távolságokat az alapként tekintett r₀ sugárral hasonlítja össze - emlékeztetünk, hogy ez a sugár

P 93 03408 • »

-40feltételezés szerint azonos a 150a külső szélen átfektetett jellemző kör sugarával. Ha a kijelölt 146 pixel és az átfektetett kör középpontja közötti távolság egy adott d₃ mértékben túlhaladja az r₀ értéket, akkor a feltárt 146 pixelt úgy tekintjük, hogy az nem a 150 gyűrű 150a külső szélének környezetében fekszik és ezért a 146 pixel címét a további feldolgozásból kihagyjuk. Hasonló módon a letapogatás során feltárt összes 146 pixel címét ellenőrizzük, megállapítjuk, vajon ezek a pixelek a 150a külső szél környezetében fekszenek-e, és ha nem, akkor a 150a külső széltől távolabb fekvő 146 pixeleket a további feldolgozásból kizárjuk. Ezt követően 310 lépésben P(x, y) címként bármely előzőleg már megállapított és a 150 gyűrű 150a külső szélén fekvő 146 pixelként azonosított elem címét fogadjuk el.

A 23. ábra az első bejárás részleteit ábrázolja, mégpedig R₄ szubrutin formájában, amely ennek a feladatnak a megoldására szolgál. A 312 lépésben kijelölt P(x, y) koordinátájú 146 pixeltől elindulva az algoritmus óramutató irányában vagy ellenkező irányban a 150 gyűrű 150a külső széle mentén halad előre, a 150a külső szélben vagy nagyobb réseket vagy nagyobb kiegészítő elemeket keres, amit 314 és 320 lépések reprezentálnak. A 150a külső szél mentén történő haladás tetszőleges erre alkalmas szubrutinnal biztosítható. A szélen levő minden 146 pixel esetében a P(x, y) koordinátájú 146 pixelből kiindulva a 64 processzor ellenőrzi, hogy a kiválasztott 146 pixel alatt vagy felett levő sorban, illetve a kiválasztott 146 pixelhez képest jobb vagy bal oldalon fekvő oszlopban levő öt legközelebbi 146 pixel közül melyik tartozik a 150a külső szélhez. Hogy a sorokban vagy az oszlopokban végezzük a vizsgálatot, az attól függ, hogy a kiválasztott 146 pixel a 46 pixelmezö melyik negyedében fekszik. A 150a külső szélhez tartozó következő 146 pixel kijelölése után a 64 processzor a R₄ szubrutin szükség szerinti számú végrehajtásával a 150a külső szélre vonatkozó adatokat vizsgálja és a 150a külső szélhez tartozó 146 pixeleket feltárja.

A 150a külső szélhez tartozónak feltételezett minden további 146 pixel esetén a 64 processzor adott esetben ellenőrzi a feltárt 146 pixel és a 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse külső szélének képén átfektetett kör (χθ, y₀) koordinátájú középpontja közötti távolságot. A 64 processzor ennek alapján azt állapíthatja meg, hogy nagy rést talált, ha a 80 látásjavító lencse külső széléhez tartozónak feltételezett több egymást követő 146 pixel esetén az r távolság kisebb, mint egy adott d_g mértékkel csökkentett r₀ távolság, vagyis r₀ - r > d_g.

A 64 processzor egy nagy kiegészítő elem fellelésére is következtethet, ha a 80 látásjavító lencse külső széléhez tartozónak feltételezett nagyobb számú 146 pixel esetében azt találja, hogy az r és az r₀ távolság különbsége egy adott d_ep távolságnál nagyobb, vagyis r - r₀ > d_ep.

P 93 03408

-41 Ha az R₄ szubrutin végrehajtása során nagyobb rést vagy kiegészítő elemet sikerült feltárni, a program 316 és 322 lépésekben S₂ és/vagy S₃ szubrutint hajt végre, amelyekre a továbbiakban még visszatérünk. Ha viszont az adatok alapján sem rés, sem kiegészítő elem jelenlétére nem lehet következtetni, a R₄ szubrutin 324 lépéssel folytatódik.

A 324 lépésben a R₄ szubrutin annak ellenőrzését végzi, vajon a 150 gyűrű 150a külső szélének bejárása befejezödött-e, ami tetszőleges alkalmas eljárással vagy szubrutinnal végrehajtható. így például, mint erre az előzőekben már utaltunk, a 80 látásjavító lencse széléről alkotott kép adatainak követése során f₃ fiié tölthető fel, amely a 80 látásjavító lencse széléhez tartozó 146 pixelek címeit tartalmazza. A 324 lépésben tehát például ennek az f₃ file-nak a tartalmát ellenőrizzük és meghatározzuk, vajon az éppen vizsgált 146 pixel nem tartozik-e a már előzetesen ellenőrzött 146 pixelek közé. Ha az f₃ fiié az éppen vizsgált 146 pixel címét tartalmazza, akkor a 64 processzor a 80 látásjavító lencse széléről alkotott kép bejárását befejezettnek tekinti, míg ellenkező esetben tovább keres olyan 146 pixelek után, amelyeket a 80 látásjavító lencse széléhez tartozónak lehet tekinteni. Az első keresés befejezése után a gumiszalagos algoritmus R₅ szubrutin végrehajtását kezdi meg, míg ha az első bejárás még nem fejeződött be, az algoritmus 326 lépésre tér át, amikor a vizsgált 146 pixel címét az f₃ fiié tartalmához adja. Ezután 330 lépésben a 80 látásjavító lencse széléhez tartozó következő 146 pixelt kijelöli és a P(x, y) lokalizációt ennek a pixelnek a címével azonosítja, majd a R₄ szubrutin a 312 lépésre tér vissza.

A 23. ábra kapcsán már említett S₂ szubrutin folyamatábráját a 24. ábra mutatja be. Ez a szubrutin mindenkor végrehajtásra kerül, ha a 150 gyűrű 150a külső szélében a program szerint rés van. Az S₂ szubrutin első, 332 lépése az, hogy f₄ file-ban azonosítja, illetve rögzíti a rés elejét és végét meghatározó 146 pixelek címeit, továbbá a két 146 pixel távolságát. A rések létrejöttét és szerkezetét a 25A., 25B., 25C., 25D., 25E. ábra mutatja, ahol P₁ és P₂, illetve P₃ és P₄ pixelek között 334 rés, illetve 350 kiegészítő elem van. Ha a program a 334 rést megtalálja, vagyis a 80 látásjavító lencse szélén fekvő adott számú 146 pixelek számára a rés r₀ távolság különbsége d_g távolságnál kisebb, a 80 látásjavító lencse szélén az adott számú 146 pixelt tartalmazó sorozat előtt fekvő utolsó 146 pixelt úgy tekinthetjük, mint a 334 rés szélét meghatározó P₁ vagy P₂ pixelt.

A rés felkutatása után annak végét a 334 réshez tartozó 146 pixelekre vonatkozó adatok elemzésével lehet meghatározni oly módon, hogy a 80 látásjavító lencse külső széléhez a decentráltság ellenőrzése során illesztett körön fekvő 146 pixeleket bejárjuk és a körvonalhoz képest befelé, valamint kifelé egy adott számú pixellel meghatározott távolságot végigkövetünk, addig, amíg megvilágított pixelre utaló adaP 93 03408

-42tot nem találunk, vagyis pontosabban a l₉ értékkel jellemzett 146 pixelre nem lelünk. A 80 látásjavító lencse szélének kijelölése után a rést úgy azonosítjuk, mint azoknak az egymást követő 146 pixeleknek a sorozatát, amelyek az elméletileg kijelölt körtől legalább egy adott távolságon fekszenek. Az ilyen sorozatba tartozó pixelek mindegyikére az r₀ és az r távolság különbsége kisebb, mint d_g. Az egymást követő 146 pixeleknek ezt a sorozatát megelőző utolsó és még a 80 látásjavító lencse széléhez tartozónak tekinthető pixelt a 334 rés végét kijelölő pixelként azonosítjuk.

A 24. ábra szerint az S₂ szubrutinban ezután 340 lépésben a P₁ és P₂ pixelek között a 25B. ábrán jelű egyenes vonalat fektetünk le, amelyhez a maximális megvilágítási intenzitást jellemző értéket rendelünk és ezt követően az S₂ szubrutin visszatér az R₄ szubrutin megfelelő pontjára.

A 26. ábra a 23. ábra kapcsán már említett S₃ szubrutin folyamatábráját mutatja, amelyet az R₄ szubrutin 322 lépése során hajtunk végre akkor, ha a 150 gyűrű 150a külső szélénél 350 kiegészítő elemet azonosítunk. Az S₃ szubrutin végrehajtása során az első próbálkozások arra irányulnak, hogy a 350 kiegészítő elemhez különböző áthidaló vonalakat találjunk. így 352 lépésben a szubrutin a P₃ és P₄ pixeleket azonosítja (25B. ábra), amelyek a 350 kiegészítő elem kezdetét és végét jelölik ki a 150 gyűrű 150a külső szélén. Ezután 354 lépésben a P₃ és a P₄ pixelek között húzott l_₂ egyenes vonalban (25C. ábra) fekvő minden 146 pixelhez az l₉ értéket rendeljük, amelyet T_max szintűnek választunk meg. A program következő 356 lépése olyan P₅ pixel azonosítására irányul, amely a 150 gyűrű 150a külső szélén a 350 kiegészítő elem kezdete előtt egy adott pixelnyi távolságra fekszik, akár az óramutató járásával ellenkező, akár azzal megegyező irányban, majd ennek kijelölését követően 360 lépésben a P₅ pixeltől d₄ távolságra fekvő D₆ pixelt választunk, mégpedig a 350 kiegészítő elem külső felületén. Mint az a 25D. ábrán is látszik, ezután 362 lépésben a P₅ és P₆ pixelek között átfektetett L₃ vonalon fekvő minden pixelhez az eddigi l₉ érték helyett T_max értéket rendelünk.

Az eljárásban ezután a szubrutin 364 lépést hajt végre, aminek eredményeként egy további P₇ pixel címét azonosítja úgy, hogy ez a 150 gyűrű 150a külső szélén egy adott számú 146 pixellel kijelölt távolságra feküdjön a 350 kiegészítő elem végét kijelölő pixeltől. Ezután 366 lépésben a 350 kiegészítő elem szélén a P₇ pixeltől adott d₅ távolságon fekvő P₈ pixelt választunk. Ezután 370 lépésben a 25E. ábrán látható és a P₇ és P₈ pixeleket összekötő L₄ vonalon fekvő minden pixelre az l₉ értéket a T_max szintben állapítjuk meg. A 25E. ábrán is láthatóan kialakított áthidaló vonalak felvázolását követően az S₃ szubrutin visszatér az R₄ szubrutinba.

A 80 látásjavító lencse képének első körbejárása után R₅ szubrutint hajtunk végre. Ennek menetét a 27. ábra mutatja és végrehajtásával célunk az, hogy meghaP 93 03408

-43tározzuk, vajon a 80 látásjavító lencse széléről alkotott kép első körbejárása során az adatokból feltárt 334 rés szélessége mekkora, nem éri-e el azt a mértéket, amelynél a 80 látásjavító lencsét rendeltetésszerű használatra alkalmatlannak kell minősíteni. Az R₅ szubrutin 376 első lépésében meghatározzuk, hogy a 80 látásjavító lencse szélére vonatkozó adatok elemzése során sikerült-e 334 rést találni. Ha nem, a R₅ szubrutin befejeződik és a gumiszalagos algoritmus R₆ szubrutinnal folytatódik. Ha azonban az első vizsgálat eredményeként 334 rés jelenléte volt megállapítható, a R₅ szubrutin 380 lépésben folytatódik. Ez utóbbi annyit jelent, hogy a 80 látásjavító lencse szélében feltárt minden 334 rés szélességét egy előre adott d₅ értékkel összehasonlítjuk, és ha ez a szélesség a d₅ értéknél nagyobb, a 80 látásjavító lencsét rendeltetésszerű használatra alkalmatlannak minősítjük, azt 382 lépésben kiszűrjük és megfelelő hibaüzenetet generálunk. Ha viszont a 334 rések mindegyikére a d₅ távolságnál kisebb szélességek adódtak, a R₅ szubrutint befejezzük és a gumiszalagos algoritmusban R₆ szubrutinnal folytatjuk a munkát, amely a 80 látásjavító lencséről alkotott kép második bejárását végzi, pontosabban a képről felvett adatok második elemzését hajtja végre.

A R₆ szubrutin szerkezetét a 28. ábra mutatja be. Az előzőekben már említettük, hogy ez a szubrutin alapvetően a 80 látásjavító lencse szélében levő kisebb réseket és kis kiegészítő elemeket keresi, mégpedig azokat, amelyeket az előzőekben a R₄ szubrutin segítségével nem sikerült 334 résként vagy 350 kiegészítő elemként azonosítani. A 28. ábrán vázolt programban 384 lépésben 146 pixel P(x, y) címét úgy választjuk meg, hogy az azonos a f₃ file-ban szereplő első 146 pixel címével. Ezután 386 és 390 lépésben a V₁ szélvektort (tangenciális vektort) és a V₂ radiális vektort felvesszük, és belőlük 392 lépésben vektorszorzatot képezünk. A V₁ szélvektor olyan, a P(x, y) címmel meghatározott 146 pixelen és az ehhez a pixelhez képest egy adott számú pixellel kijelölt távolságon hátrafelé vagy előre irányban a 80 látásjavító lencse szélén elhelyezkedő második 146 pixel között húzódik, tehát a 80 látásjavító lencse széle mentén, míg a V₂ radiális vektor a 150 gyűrű körvonalának középpontjától induló és a körvonalon fekvő, a P(x, y) címmel meghatározott 146 pixelen átmenő vektor. A két vektor hajlásszöge és vektorszorzata az őket meghatározó ismert helyzetű 146 pixelek címei alapján könnyen kiszámítható.

Mint a 29. ábra is mutatja, ha a P(x, y) címmel meghatározott pixel a 80 látásjavító lencse szabályos körvonalt alkotó széléhez tartozik, a V₁ szélvektor lényegében a 80 látásjavító lencse szélére tangenciális (érintőleges) irányban húzódik, mint ezt az ábrán 394 vektor mutatja. Ha a 394 vektor tangenciális irányú, akkor az adott 146 pixelnél a sugárirányban húzódó V₂ radiális vektorral képzett vektorszorzata lényegében zérus értéket vesz fel. Ha azonban a P(x, y) címmel meghatározott pixel a 80 látásjavító lencse szélén szabálytalan alakú tartományban van, mint például 334 rés

P 93 03408

-44közbenső részén vagy 350 kiegészítő elem felületén, akkor a 29. ábra szerinti 396 és 400 vektorokként megadott V, szélvektorok adódnak, amelyek az adott P(x, y) címmel jellemzett pixelbe mutató V₂ radiális vektorra nem merőlegesek, ezért a két vektor vektorszorzata zérustól jelentős mértékben eltérő értéket vesz fel.

A 28. ábrán bemutatott program 402 lépésben a szélvektor és a V₂ radiális vektor vektorszorzatát vizsgálja, mégpedig abból a szempontból, hogy az egy előre meghatározott d₇ értéken túllép-e. Ha a vektorszorzat ezt az értéket eléri vagy annál nagyobb, vagyis a P(x, y) címmel jellemzett 146 pixel környezetében viszonylag nagy 334 rés vagy 350 kiegészítő elem van, a 80 látásjavító lencsét rendeltetésszerű használatra alkalmatlannak tekintjük és 404 lépésben megfelelő hibaüzenet kinyomtatása mellett kiselejtezzük, amikoris a R₆ szubrutin befejeződik. Ha viszont a 402 lépésben a d₇ értéknél kisebb vektorszorzat adódik, vagyis a P(x, y) címmel jellemzett 146 pixel tartományában vagy szabályos kör alakú széllel vagy a szabályos kör alaktól megengedett nagyságú eltéréssel jellemzett széllel számolhatunk, a R₆ szubrutin 406 lépésben folytatódik, amikoris annak ellenőrzésére kerül sor, vajon a 80 látásjavító lencse széléről alkotott képet teljesen bejártuk-e. Ezt alapvetően annak vizsgálatával végezzük el, hogy a pixel P(x, y) címe szerepel-e az f₃ file-ban tárolt címeik között. Ha igen, a második bejárást befejezettnek tekintjük és a gumiszalagos algoritmus R₇ szubrutinban folytatódik. Ha azonban a 406 lépésben az tűnt ki, hogy a 80 látásjavító lencse szélére vonatkozó adatok második feldolgozása még nem fejeződött be, 408 lépésben a pixel P(x, y) címének azt a címet választjuk, amely az f₃ file-ban a következő 146 pixelhez rendekként szerepel, majd a R₆ szubrutin 386 lépéshez tér vissza (F nyíl). Ezután a 386, 390, 392, 402, 404, 406 és 408 lépéseket értelemszerűen addig ismételjük, amíg vagy a 80 látásjavító lencse minősége elfogadhatlannak adódik, vagy az f₃ file-ban levő összes címet kimerítettük, az egyes 146 pixelekre a V, szélvektorok és a V₂ radiális vektorok vektorszorzatát megállapítottuk. Ha a 80 látásjavító lencse a vizsgálat során megfelelőnek bizonyult, a gumiszalagos algoritmus a R₇ szubrutinban folytatódik, amely a 80 látásjavító lencse képének szélén levő 146 pixelekről nyert adatok harmadik bejárását, pontosabban feldolgozását végzi.

Célszerű az a megoldás, ha az előbb említett vektorszorzatot a 80 látásjavító lencse széléhez tartozó nem minden 146 pixelre számítjuk ki és különösen, ha ezt a műveletet a 334 résekben vagy 350 kiegészítő részeknél a szélen levő pixelekre, tehát az első bejárás során kiválasztott 146 pixelekre nem végezzük el. A vektorszorzatot ezeknél a 334 réseknél és 350 kiegészítő elemeknél nem kell megállapítani, hiszen az előző adatokból következik, hogy a 146 pixelek vagy 334 réshez vagy 350 kiegészítő elemhez tartoznak és jelentős hosszúságú feldolgozási idő takarítható meg,

P 93 03408

-45ha ezekre a 146 pixelekre sem a V! szélvektort, sem a V₂ radiális vektort, sem pedig az előbb említett vektorok vektorszorzatát nem számítjuk ki.

A R₆ szubrutin befejezése után a gumiszalagos algoritmus a 30. ábrán vázlatosan bemutatott R₇ szubrutin végrehajtásával folytatódik, amely, mint említettük, a 80 látásjavító lencse széléről alkotott képben fekvő 146 pixelek adatainak harmadik feldolgozását jelenti. Az előzőeknek megfelelően a harmadik feldolgozás célja olyan l₁₀ értékek halmazának generálása, amelyek között a 80 látásjavító lencse külső szélén belül fekvő hasadásokhoz rendelt semmilyen adat sem szerepel. A 30. ábrán a R₇ szubrutin eléggé részletesen látható, megállapítható, hogy ez a program három fő részből áll. Az első fő részben a 146 pixelek mindegyikére az adott pixelre megállapított l₉ értékkel egyenlő l₁₀ értéket veszünk fel. A második fő részben a 150 gyűrű 150a külső szélére átlagos N szélességi értéket számítunk ki, míg a harmadik fő részben az átlagos vastagsági értékkel kijelölt határvonalon belül egy kijelölt nagyságú tartományban fekvő 146 pixeleknél az l₁₀ értékeket zérusra állítjuk be.

Rátérve a részletekre azt mondhatjuk, hogy a R₇ szubrutinban 410 lépésben minden 146 pixelre az l₉ értéket alapul véve, vele egyenlő l₁₀ értékeket adunk meg. Ezt követően 412 lépésben a 31. ábrán látható módon a 150 gyűrű 150a külső szélén, azon is a külső tartomány határán 414a, 414b, 414c, 414d és 414e külső pixeleket választunk. Ezután 416 lépésben a R₇ szubrutinban megszámoljuk a kiválasztott 414a, 414b, 414c, 414d és 414e külső pixelekre mutató 420a, 420b, 420c, 420d, 420e sugarakon fekvő megvilágított 146 pixelek számát. A R₇ szubrutin a végrehajtás során például a 150a külső szélen fekvő legtávolabbi 414a, 414b, 414c, 414d és 414e külső pixeleket első pixelekként tekintheti, majd sugárirányban ebből kiindulva befelé haladva keres és a sugár mentén megvilágított 146 pixelre találva a számított értéket egyenként növeli. Ezután 422 lépésben a 420a, 420b, 420c, 420d, 420e sugaraknál fellelt megvilágított pixelek átlagos számát megállapítjuk, ami például egyszerűen az átlagérték számításával hajtható végre, vagyis a megvilágított 146 pixelek előzőekben meghatározott számát a radiális irányú letapogatások (a 420a, 420b, 420c, 420d, 420e sugarak) számával osztjuk. Rendszerint az átlagérték nem egész szám és ezért célszerű az lépés, ha ezt az átlagértéket egészérték képzésnek vetjük alá, vagyis a továbbiakban azt a következő egész szám értékével vesszük figyelembe.

A R₇ szubrutin ezután a 150 gyűrű 150a külső szélére vonatkozó adatok között harmadik feldolgozást végez, aminek során először 424 lépésben (30. ábra) kiindulási P(x, y) címet választ, amely a 150a külső szélen fekvő 414a, 414b, 414c, 414d és 414e külső pixelek egyikéhez tartozik, és kijelöli a 80 látásjavító lencse, illetve a 84 kontaktlencse szélének tartományát. Ezt követően 426 és 430 lépésben az átlagosnak tekinthető vastagságú szél belső határától befelé indulva radiális irányban a fellelt

P 93 03408 t

• ·· « » _ · 4 · · · • · · ·· • · ♦· »4

-46és nem a szélhez tartozó 146 pixelekre az l₁₀ értékeket zérusra állítjuk be. Ehhez a 150 gyűrű külső széléhez tartozó minden 414a, 414b, 414c, 414d és 414e külső pixeltől radiális irányban kiindulva a R₇ szubrutin a 80 látásjavító lencse sugara mentén először N számú 146 pixelt számlál le. A sugáron tovább haladva az ezt követően még megszámlálható pixelekre a program az l₁₀ értéket zérusra állítja be. Mint a 32. ábrán látható, ezzel a lépéssel olyan elméleti alakot állítunk elő, amelynél a 80 látásjavító lencse széle keresztbe vonalkázott 432 tartománnyal érintkezik, ahol a 146 pixelekhez l₁₀ = 0 érték tartozik.

A R₇ szubrutin 434 lépésében (30. ábra) a program ellenőrzi, hogy a 80 látásjavító lencse széléről alkotott képre vonatkozó adatok harmadik elemzése befejeződött-e. Ezt lényegében bármilyen ismert ellenőrző szubrutinnal el lehet végezni. így például kedvező megoldás az, ha a R₇ szubrutin indításakor kiválasztott 146 pixelt mint kezdő pixelt az f₃ file-ban rögzítünk, majd ezt követően mindaddig folytatjuk a feldolgozási műveleteket, amíg a 426 és 430 lépéseket az f₃ fiié utolsó 146 pixeljén el nem végeztük. Egy másik megoldás szerint a 426 és 430 lépésekben felhasznált 146 pixelek címeit külön rögzítjük az R₇ szubrutinban és amikor a címek listájába egy új 146 pixel címét kívánjuk felvenni, a listát ellenőrizzük, vajon a felvenni kívánt cím nincs-e rajta. Ha a vizsgált cím már a listán van, akkor a 80 látásjavító lencse, illetve a 84 kontaktlencse szélére vonatkozó adatok harmadik feldolgozását befejezettnek tekinthetjük.

Ha a 434 lépésben az derül ki, hogy a 80 látásjavító lencse, illetve a 84 kontaktlencse szélére vonatkozó adatok feldolgozásának ez a harmadik menete még nem fejeződött be, a vizsgált 146 pixel P(x, y) címét megváltoztatjuk, azt a 150 gyűrű 150a külső széle mentén az éppen vizsgált 146 pixelhez az óramutató irányában haladva legközelebbi pixel P(x, y) címével azonosítjuk. Ezt a címet például az f₃ file-ból olvashatjuk ki, majd ezt követően 436 lépésben a 146 pixel P(x, y) címét a file-ból kiolvasott, az aktuális címhez legközelebbi címmel tesszük egyenlővé. Ezt követően a R₇ szubrutin, mint ezt G nyíl mutatja, a 426 lépésre tér vissza, ami után az új 146 pixel P(x, y) címe alapján a 426, 430 és 434 lépéseket megismétli.

A 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse szélére vonatkozó adatoknak ezután a harmadik feldolgozása után a 64 processzor a R₇ szubrutint befejezettnek tekinti és ez egyúttal a gumiszalagos algoritmus végét is jelenti.

A gumiszalagos algoritmus befejezését követően számos további műveletre van szükség, amelyek általános célja az, hogy a vizsgált, illetve ellenőrzött 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse anyagában jelentkező bármilyen szabálytalanságot kiemeljünk, és azt ily módon az ellenőrzés végrehajtásához jobban feldolgozhatóvá tegyük.

P 93 03408 ·· · • · ··· · · ··· • · * ···· · • ·« ··« r« · · · ·

-47A kiegészítő feldolgozási eljárások egyik lehetősége a már említett kitöltési algoritmus, amikoris a 46 pixelmezőben levő 146 pixelektől nyert áramjelek alapján Ι_υ adatok egy halmazát készítjük elő, amely adatok az eddigi adathalmazokon kívül alkalmasak a 150 gyűrű 150a külső széle mentén vagy a 150a külső szélen kialakuló szabálytalanságokhoz tartozó 146 pixelek azonosítására. Itt a 33. ábrára utalunk, amelynek értelmében az algoritmus felhasználható (i) a 80 látásjavító lencse szélében levő bármilyen 436 résről, (ii) a 80 látásjavító lencse szélén belül levő bármilyen más 440 szabálytalanságról, továbbá (iii) a 80 látásjavító lencse széle mentén elhelyezkedő 442 kiegészítő elemekről információt hordozó pixelek, valamint (ív) a 442 kiegészítő elemek és velük szomszédos, az S₃ szubrutin 362 és 370 lépésében létrehozott L₃ és L₄ vonali szegmensek között elhelyezkedő pixelek azonosítására.

A kitöltési algoritmus számos egyéb műveletet is tartalmaz, amelyeket MAX, PMAX, MIN és PMIN jelöléssel használunk, és ezek a műveletek a 146 pixelekhez rendelt számértékek alapján hajthatók végre. A MAX jelű műveletben az adott 146 pixelre olyan új értéket állapítunk meg, amely az adott pixel nyolc közvetlen szomszédjára érvényes alapértékek maximumával egyenlő; a PMAX jelű műveletben az adott 146 pixelre olyan új értéket jelölünk ki, amely az adott pixelhez képest bal, jobb, lefelé és felfelé mutató irányban közvetlenül szomszédos pixelek alapértékeinek maximumával egyenlő. A MIN jelű műveletben viszont az adott 146 pixelre olyan új értéket állapítunk meg, amely az adott pixel nyolc közvetlen szomszédjára érvényes alapértékek minimumával egyenlő; a PMIN jelű műveletben az adott 146 pixelre olyan új értéket jelölünk ki, amely az adott pixelhez képest bal, jobb, lefelé és felfelé mutató irányban közvetlenül szomszédos pixelek alapértékeinek minimumával egyenlő.

A 34B., 34C., 34D. és 34E. ábra a MAX, PMAX, MIN és PMIN műveletek végrehajtásával kapott táblázatokat mutat, amelyeket a 34A. ábra szerinti kiindulási táblázatból nyerünk. A 34A. ábrán olyan 7x7-es táblázat látható, amelyben minden szám egy hozzá rendelt 146 pixel adatértékét jelenti, a táblázatban a számok helye a hozzárendelt 146 pixel címének felel meg. így például az (1,1) címmel meghatározott 146 pixel esetén az érték 7, a (4,1) című 146 pixelnél ez 0, vagy például a (4,2), (4,7), valamint (5,2) címen levő 146 pixeleknél a keresett értékek rendre 7, 0 és 0. A 34B. ábra a MAX művelet hatását mutatja, ha a 34A. ábra szerinti táblázatban szereplő számokon ezt a műveletet végrehajtjuk. így például a 34B. ábra szerinti táblázatban a (2,6) címen 7 érték szerepel, mivel a 34A. ábra szerint az ugyanilyen című 146 pixel nyolc szomszédja közül az egyikre a 7 érték érvényes. Ugyanez a helyzet a (6,2) című 146 pixelnél is, ahol a 34B. ábra szerint az érték 7, mivel a 34A. ábra szerinti táblázatban az ehhez a pixelhez rendelt szomszédok közül legalább egyre a 7 érték jellemző és nagyobb nincs. A 34C. ábra a PMAX művelet hatását mutatja, vagyis azt a táblázatot,

P 93 03408 • · • ·· ·· ···· • ··· • · «

-48amely a 34A. ábra táblázatából a PMAX művelettel létrejön. Ebben az esetben például a (6,3) és (6,4) címeken 7 értékeket találunk, mivel a 34A. ábra szerinti táblázatban ezeknél a címeknél olyan 146 pixelek vannak, amelyek közvetlen jobb oldali szomszédjaira a 7 érték jellemző.

A 34D. és 34E. ábra az előzőekhez hasonlóan a MIN és a PMIN műveletek hatását mutatja be, vagyis a 34A. ábra szerinti táblázatból a kijelölt művelet végrehajtása után adódó számhalmazt. így a 34D. ábrában a (4,3) címen zérus érték található, mivel a 34A. ábrán a (4,3) címen megtalálható 146 pixel nyolc szomszédja közül legalább egynél a zérus érték lelhető fel. A 34E. ábrában például a (4,2) címen zérus érték található, mivel a 34A. ábra szerinti táblázatban az ugyanilyen címen levő 146 pixel jobb oldali szomszédja 0 értékű.

A 35. ábra a kitöltési algoritmus R₈ szubrutinját mutatja egy célszerű megvalósítási módban. A 35. ábrában is feltüntettük, hogy az algoritmus lényegében tizennégy különböző műveletet hajt végre, mégpedig a 46 pixelmezőben levő 146 pixelekre kapott adatokon. A szükséges műveleteket egyidejűleg a teljes 46 pixelmezőre végrehajtjuk. A műveletek elvégzésének sorrendje a következő: MAX, PMAX, PMAX, MAX, MAX, PMAX, PMAX, MIN, PMIN, PMIN, MIN, MIN, PMIN és PMIN. Ezeket a műveleteket a szóbanforgó 146 pixelekre megállapított l₉ értékekből kiindulva végezzük el és a tizennégy művelet elvégzése után kapott adathalmazt a továbbiakban Ι_υ adatok halmazának tekintjük.

Az elvégzett feldolgozási műveletek eredményeként végülis a 150 gyűrű 150a külső szélében vagy annak szomszédságában létrejövő 436 rések, 442 kiegészítő elemek és egyéb 440 szabálytalanságok felületét a program kitölti. A 33. és a 36. ábra mutatja a 150 gyűrűnek ugyanazt a szakaszát, amikoris a 33. ábrán a pixelek l₉ értékeikkel szerepelnek, míg a 36. ábra a megvilágított 146 pixelekre képzett l_n értékekből adódó szerkezetet mutatja. A két ábra közötti különbség alapján indokolt az algoritmust kitöltési algoritmusnak nevezni. Lényeges különbség az, hogy a 436 rést, a 442 kiegészítő elemet és a 440 szabálytalanságokat kitöltő, továbbá a 442 kiegészítő elemek és a hozzájuk kapcsolódó L₃ és L₄ vonali szegmensekkel határolt zónákban a 146 pixelekre megállapított l_n értékek T_max szinten vannak, míg az l₉ értékek szintje ugyanezeknél a 146 pixeleknél zérus.

Az itt említett algoritmus nem különleges, szakember köteles tudása alapján egyéb eljárásokat szintén ismerhet, amelyek a kiválasztott 146 pixeleknél a kívánt l_n értékek generálására használhatók fel.

A R₈ szubrutin szerint a kitöltési műveletet végrehajtva a 64 processzor egy második maszkoló eljárást indít, amely R₉ szubrutinnal foglalható össze. Ennek célja olyan l₁₂ megvilágítási értékek hozzárendelése az egyes 146 pixelekhez, amelyek

P 93 03408

-49 — mentesek a decentráltság ellenőrzése során a 150 gyűrű 150b belső szélére fektetett kör középpontjától számított egy adott nagyságú sugáron belül a 46 pixelmezöre beeső nemkívánatos fény zavaró hatásától. Mint erre a továbbiakban még visszatérünk, az l₁₂ értékeket a lencse belső területén kialakuló meghibásodások azonosítására használjuk fel, vagyis a 150 gyűrű 150b belső széle által határolt területen létrejött hibák érzékelésére.

A második maszkoló eljárás, vagyis a R₉ szubrutin alkalmazása a 80 látásjavító lencsék ellenőrzése során igen hasonlít ahhoz, ahogy az első maszkoló eljárást végrehajtottuk, amit egyébként a 19A., 19B., 19C. és 20. ábra mutat be. A két maszkoló eljárás közötti alapvető különbség az, hogy a R₉ szubrutin szerint valamivel kisebb sugarú kör alakú maszkot használunk, mint amekkora sugár a 150 gyűrű 150b belső szélére fektetett kör alapján adódik.

A 37. ábra a R₉ szubrutinnal jellemzett második maszkoló eljárás folyamatábráját mutatja. A R_g szubrutinban 446 első lépésben ellenőrizzük, hogy a decentráltság ellenőrzése során a 216 vagy 226 lépésben sikerült-e a 150 gyűrű 150b belső szélére legalább három 146 pixelt kijelölni, vagy esetleg a 80 látásjavító lencse, illetve a 84 kontaktlencse eleve hibásnak bizonyult. Ha a 80 látásjavító lencse decentrált volta megállapítható, vagyis a 216 vagy 226 lépésben a 80 látásjavító lencse minősége elfogadhatatlannak bizonyult, a R₉ szubrutin és vele a második maszkoló eljárás 450 lépésben befejeződik.

Ha a R₉ szubrutin a 446 lépésben nem fejezhető be, 452 lépés következik, amelynek végrehajtása során a 150 gyűrű 150b belső széléhez a decentráltság ellenőrzése során illesztett körvonal középpontjának koordinátáit állapítjuk meg. Ezeket a koordinátákat általában már előzetesen meghatároztuk és azok a 64 processzor tároló regisztereinek egyikében vannak rögzítve, tehát a decentráltság ellenőrzésére hivatkozással ezek a koordináták egyszerűen a tárolók megfelelő helyeiről előhívhatók. A középpont koordinátáinak előállítását követően 454 lépésben újabb maszkoló szubrutint hajtunk végre, amelynek eredményeit a 38A., 38B. és 38C. ábrára hivatkozással mutatjuk be. A 454 lépésben a 46 pixelmezöben levő pixelekre olyan 456 kör alakú maszkot fektetünk, amelynek középpontja egybeesik a 150b belső szélt követő kör előbb említett középpontjával, de átmérője valamivel kisebb, mint a 150 gyűrű 150b belső széléhez tartozó kör átmérője. Ezután a 454 lépésben a 456 kör alakú maszkkal lefedett területen minden 146 pixelnek l₁₂ értéket tulajdonítunk. Ezt úgy hajtjuk végre, hogy a 456 kör alakú maszkon kívül fekvő minden 146 pixelre az l₁₂ értéket az adott pixelre előzetesen megállapított l₈ értékkel vesszük azonosnak, míg a 456 kör alakú maszkkal lefedett területen a 146 pixelek mindegyikéhez az l₁₂ értéket zérusnak tekintjük.

P 93 03408

-50A program végrehajtása során 452 lépésben az előbb meghatározott középpont (Xj, y,) koordinátáit és a hozzájuk tartozó r₂ sugarat felvesszük, ahol az r₂ sugár valamivel kisebb, mint a 150 gyűrű 150b belső szélére illesztett kör sugara. A maszkoló szubrutinban 454 képésben ezután f₅ file-t képezünk, amely a 46 pixelmezöböl mindazon 146 pixelek címeit tartalmazza, amelyek az (Xj, y,) középponttól legfeljebb r₂ távolságon fekszenek. Ezután 460 lépésben a 46 pixelmező minden 146 pixeljére ellenőrizzük, vajon az az f₅ file-ban van-e. Ha a 146 pixel címe az f₅ file-ban megtalálható, 462 lépésben a program az adott 146 pixelhez az l₁₂ = 0 értéket rendeli. Ha viszont a 146 pixel az f₅ file-ban nem található meg, 464 lépésben a program az adott pixelre az l₁₂ értéket az l₈ értékkel egyenlőnek veszi fel.

A szakirodalom számos különböző maszkoló szubrutint mutat be, amelyek alkalmasak az előbb vázolt feladat elvégzésére és az R_g szubrutin (37. ábra) 454 lépése sok különböző módon hajtható végre.

A 38C. ábra a 46 pixelmezőnek azokat a 146 pixeleit mutatja, amelyekhez a program az l₁₂ értékeket rendelte.

A második maszkoló eljárás befejezése után egy újabb R₁₀ szubrutinra kerül sor, amely szintén műveletek sorozatát tartalmazza. Ennek a szubrutinnak az a feladata, hogy a 146 pixelekhez olyan megvilágítási értékeket rendeljen, amelyek a szabálytalanságok vagy hibahelyek (hasadások) képében jelen levő 146 pixeleket a vizsgált 80 látásjavító lencse vagy 84 kontaktlencse hibamentes tartományának képét alkotó 146 pixelektől egyértelműen megkülönböztetik. Az említett művelet célja az, hogy a 146 pixelekhez olyan megvilágítási értékeket rendeljünk, amelyek a 46 pixelmezö háttérzaj vagy szórt megvilágítás által okozott megváltozásaitól mentesek és bennük a 150 gyűrű 150a külső és 150b belső széle által annak elfogadható vagy szabályos alakja esetén változások ne legyenek. Ezeket a műveleteket a 39. ábrára hivatkozással mutatjuk be.

A R₁₀ szubrutin végrehajtása során először 466 lépésben minden 146 pixelre l₁₃ értéket állapítunk meg, mégpedig úgy, hogy az adott 146 pixelre jellemző l₁₀ értékből az ugyancsak rá jellemző l₁₂ értéket levonjuk. A 40A., 40B. és 40C. ábra a 150 gyűrű egy részletét mutatja olyan 146 pixelekkel, amelyeket rendre az l₁₀, l₁₂ és l₁₃ értékeknek megfelelő megvilágítással jellemzett 146 pixelekként fogadunk el. Jól látható, hogy a 466 lépésben végrehajtott kivonás képi megfelelője az, hogy a 40A. ábrából a 40B. ábrát kivonjuk és ezzel a 40C. ábra szerinti alakzatot nyerjük.

Ezután 470 lépésben a továbbiakban tisztításinak nevezett műveletet hajtunk végre, aminek célja az, hogy a feldolgozott képben nyomszerüen megjelenő megvilágított 146 pixelekre vonatkozó információt eltávolítsuk. Ezt úgy végezzük el, hogy a 146 pixelekre felvett l₁₃ értékeken az egész 46 pixelmezöre vonatkozóan a MAX, MIN,

P 93 03408 ···« • · · ·«

-51 PMIN és PMAX műveleteket az említett sorrendben elvégezzük, majd ezzel l₁₄ értékek halmazát nyerjük. A 40D. ábra a 46 pixelmezőben létrejövő gyűrű képét mutatja abban az esetben, ha a 146 pixelekhez l₁₄ megvilágítási értékeket rendelünk. A 40C. és 40D. ábra alapján követhető az, hogy a tisztítási művelettel lényegében célunk az egymástól elszigetelt pixelekre vonatkozó információk kizárása a további feldolgozásból, és így a 40C. ábra szerinti alakzatban a zavaró hatású elemek hatásának kiküszöbölése.

Miután a 10 minőségellenőrző rendszer az R₁ - R₁₀ szubrutinok, illetve programok szerinti adatfeldolgozást elvégezte, tehát az előzőekben leírt módon a különböző hibákat elemeztük, a 20 képfeldolgozó részegység R_n programot hajt végre, amelynek folyamatábráját két részben a 41 A. és 41B. ábra mutatja. A folyamatábra elemzése során hivatkozunk a 42. ábrára is, amely a 150 gyűrűnek azt a részét mutatja, ahol a 146 pixelekhez az l₁₄ értéknek megfelelő megvilágítási intenzitás rendelhető.

A 41A., 41B. és 42. ábrán látható, hogy a meghibásodások elemzésének első részében, 472 és 474 lépésben (41A. ábra) a futási hossz kijelölésekor egymást követően megvilágított 146 pixelek minden vízszintes sorozatára a kezdő és a záró 146 pixel címeit tartalmazó listát alakítunk ki. A 64 processzor ennek során a 46 pixelmezön a 146 pixelek minden vízszintes sorát letapogatja és a letapogatás menetében feltárja, hogy mely 146 pixelek vannak megvilágítva. Az egyes vízszintes soroknál rögzíti a megvilágított tartomány első és utolsó 146 pixelét, pontosabban azok címeit, amelyeket f₆ file-ban tárol. Ha egyedi szigetelt megvilágított 146 pixelre talál, vagyis az adott 146 pixelnek mind a bal, mind a jobb oldalán nem megvilágított 146 pixel van, a záró és a kezdő pixel címét azonosan állapítja meg és viszi be az f₆ file-ba, továbbá ennek megfelelően határozza meg a futási hosszokat is.

A 64 processzor lényegében nem végez teljeskörü letapogatást a 46 pixelmezőn kialakult kép egészén, hanem ehelyett az előbb említett címlistát futja végig, ellenőrzi a 64 processzor tárolójában a 46 pixelmezöt alkotó 146 pixelekre rögzített l₁₄ értékeket.

Az f₆ fiié feltöltése után a R^ program 476 lépésben zárványképző szubrutint indít, amelynek segítségével különálló f_6a, ... f_6n file-okat képez a megvilágított 146 pixelek minden folytonos tartományára vagy csoportjára, pontosabban a 146 pixelek minden olyan egymással kapcsolódó különálló halmazára, amelyeket l₁₄ értékek jellemeznek. A zárványképző szubrutin típusával szemben nincsen különösebb megkötés, erre a célra a kiválasztott tulajdonságú csoportok megjelölésére alkalmas bármely program használható. A különálló f_6a, ... f_6n file-ok létrehozása után a program 480 lépésben ellenőrzi, hogy a megvilágított tartományok mennyire állnak közel egymáshoz. Ha a 42. ábrán bemutatotthoz hasonló 482 és 484 egymáshoz közeli tartományokat

P 93 03408

-52 — észlel, ezeket egybeolvasztja. Ezt például úgy hajthatjuk végre, hogy a 146 pixelek mindegyikét az adott megvilágított zónában ellenőrizzük és megvizsgáljuk, van-e egy adott távolságon belül szintén olyan megvilágított egy vagy több 146 pixel, amelyet eredetileg más megvilágított tartományhoz vagy csoporthoz soroltunk. A 482 és 484 5 egymáshoz közeli csoportok, illetve a hasonló képződmények a továbbiakban egyetlen képződményként szerepelnek.

A 480 lépés befejezését követően 486 lépésben olyan szubrutint indítunk, amely a megvilágított 146 pixelek minden előzőleg kijelölt tartományára a területet és egy elméleti középpontot számol, mégpedig összefogó doboz alapján. Az ilyen számí10 tások elvégzésére több különböző program ismeretes, ezeket felesleges itt részletesen felidézni. A R_n programban minden olyan szubrutin jól használható, amely a kitűzött feldolgozási részfeldat megoldását lehetővé teszi.

A R_n program következő feladata, amit 490 lépésben hajt végre, az egyes megvilágított területek elhelyezkedésének megállapítása. A 490 lépésben a 150 gyűrű 15 150a külső és 150b belső széleire illesztett két kör középpontját és sugarát meghatározzuk. Ezek az adatok általában már rendelkezésre állnak, hiszen a decentráltság ellenőrzése során ezeket megállapítottuk és szükség szerint a 64 processzor tárolójában rögzítettük. Szokásosan tehát ezek az adatok a 64 processzorból ismert módon felvehetők. Ezután 492 lépésben (41B. ábra) a 64 processzor meghatározza, hogy a 20 megvilágított 146 pixelek középponti részei hol fekszenek, tehát (i) a 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse középponti tartományában, illetve a 84a belső optikai zónájában (azaz a 150 gyűrű 150b belső széléhez belülről illeszkedő tartományban) vagy (ii) a 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse külső kerülete mentén, vagyis 84b külső optikai zónájában (azaz a 150 gyűrű 150a külső és 150b belső szélére 25 fektetett körök által meghatározott zónában).

Egy adott tartomány középpontjának tekinthető pontra számos szubrutin felhasználásával lehetséges annak megállapítása, hogy az egy adott első körön belül, vagy két egymással koncentrikusnak tekinthető kör közös területén helyezkedik el, és mivel ezek a szubrutinok jól ismertek, részletes ismertetésük felesleges.

Ha a legszűkebben megfogalmazott feladatot tekintjük, a 10 minőségellenőrző rendszer működése során a R_n programban a 490 és 492 lépésre nincs mindig szükség. Célszerű azonban, ha ezeket a lépéseket végrehajtjuk és elemzés céljaira a futtatásuk eredményeként kapott adatokat összegyűjtjük, mivel így azonosítható, hogy a 80 látásjavító lencsék adott típusánál milyen szabálytalanságokra és hibákra kell 35 számolni. Az ily módon összegyűjtött adatok a gyártási folyamatban és a kiindulási anyagok megválasztásánál hasznos útmutatásokkal szolgálhatnak.

P 93 03408 }

• * *

···«

I ·>«·

-53Α 490 és 492 lépés végrehajtása után a 64 processzor meghatározza, hogy a 146 pixelekből létrehozott megvilágított tartomány elegendően nagy ahhoz, hogy azt a lencse minőségét végzetesen lerontó hasadásként vagy más hibaként értékelhessük. Ennek megfelelően 494 lépésben a megvilágított 146 pixeleket befogadó minden tartomány méreteit elemezzük, azokat egy előre meghatározott értékkel összevetjük. Ha ennek eredményeként az tűnik ki, hogy a megvilágított terület viszonylag kicsi, akkor emiatt a 80 látásjavító lencsét, illetve 84 kontaktlencsét nem kell selejtesnek minősíteni. Ha viszont a megvilágított 146 pixelek tartománya egy adott mértéknél nagyobb, akkor ezt a megvilágított tartományt a lencse rendeltetésszerű használatát kizáró meghibásodásként, szabálytalanságként kell értékelni. Az összehasonlítás alapját jelentő méretet például a 70 tárolóban lehet rögzíteni.

A 496 lépés végrehajtása során célszerűen olyan számlálást is végzünk, amely az adott 80 látásjavító lencsében, illetve 84 kontaktlencsében észlelt hibák számát rögzíti. A rögzített hibaszám az ellenőrzési folyamat elemzése és a 80 látásjavító lencse, illetve 84 kontaktlencse kiindulási anyagainak megválasztása szempontjából lehet szintén hasznos.

A R₁! program 500 lépésben ezt követően a 72 videó monitoron a megvilágított pixeleknek megfelelő alakzatokat mutat, ahol csak azok a területek szerepelnek, amelyek az előbb említett küszöbértéknél nagyobb méretekkel jellemezhetők. Ezután 502 lépésben a 64 processzor azt ellenőrzi, hogy a meghibásodások ténylegesen a 80 látásjavító lencséhez rendelhetők. Ha meghibásodást talál, akkor 504 lépésben a lencse kiselejtezésére utaló üzenetet generál, az a 72 videó monitorra és a 76 nyomtatóra jut, ami után a 80 látásjavító lencsét, illetve 84 kontaktlencsét a 10 minőségellenőrző rendszerből el kell távolítani. Ezután a 10 minőségellenőrző rendszer egy következő 80 látásjavító lencsét, illetve 84 kontaktlencsét szállít a 14 megvilágító részegységbe, amikoris az újonnan oda került 80 látásjavító lencsét, illetve 84 kontaktlencsét egy újabb impulzusos fénynyalábbal megvilágítunk. A megvilágítással kapott fénynyalábot a 46 pixelmezön fókuszáljuk és az előzőekben leírt adatfeldolgozási műveletsort ismételjük, amíg végérvényesen meghatározható, hogy a második lencse rendeltetésszerű használatra alkalmas-e vagy sem.

Az előző leírás alapján nyilvánvaló, hogy az adatfeldolgozással kombinált minőségellenőrzés alkalmas a kitűzött feladat megoldására, az itt vázolt lehetőségek különösen célszerű megvalósítást jelentenek. Nyilvánvaló azonban, hogy szakember az itt foglalt útmutatások alapján számos egyéb, önmagában nem találmányi értékű továbbfejlesztést és változtatást tud tenni.

P 93 03408

Claims (28)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás látásjavító lencse minőségének ellenőrzésére, amikoris látásjavító lencsét (80, 166), különösen kontaktlencsét (84) fénynyalábbal megvilágítunk, a fénynyalábbal a látásjavító lencse (80, 166) vizsgálandó képét előállítjuk és a kép vizsgálata alapján a látásjavító lencsét (80, 166), különösen kontaktlencsét (84) minőség szerint osztályozzuk, azzal jellemezve, hogy a látásjavító lencse (80, 166) vizsgálandó képét fényérzékeny elemként kiképzett pixeleket (146) tartalmazó pixelmezőn (46, 126) állítjuk elő, a pixelek (146) mindegyikéhez az egyes pixelekre (146) beeső fénynyaláb intenzitásának megfelelő és a pixel (146) helyzetét meghatározó adatot rendelünk, majd az osztályozást úgy hajtjuk végre, hogy a pixelekre (146) vonatkozó adatokat előre meghatározott program szerint egy vagy több kijelölt feltétel teljesülése szempontjából elemezzük.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy lényegében kör alakú vonallal határolt belső és külső optikai zónából (84a, 84b) álló, kontaktlencseként (84) kialakított látásjavító lencsét (80, 166) vizsgálunk, a fénynyalábbal a belső és külső optikai zónával (84a, 84b) kijelölt gyűrű (84c, 150) külső és belső szélének (150a, 150b) megfelelő képet állítunk elő, majd a pixeleket (146) tartalmazó mezőben középpontot és sugarat jelölünk ki, amellyel a belső optikai zóna (84a) kör alakú körvonalával lényegében egybeeső első kört jelölünk ki, a belső optikai zónára (84b) az első körhöz hasonlóan középpont és sugár meghatározásával második kört jelölünk ki, az első és a második kör középpontja közötti távolságot megállapítjuk, a megállapított távolságot előre meghatározott értékkel összevetjük és ennek alapján a belső és a külső optikai zóna (84a, 84b) és velük a kontaktlencse (84) centrált jellegét meghatározzuk.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első kör középpontjának és sugarának meghatározása során a belső optikai zóna (84a) külső széléről alkotott képben legalább három pixelt (146) tartalmazó első pixelcsoportot azonosítunk, majd az első pixelcsoportba tartozó pixelek (146) mint geometriai pontok alapján a rajtuk átfektetett kerülettel kijelölt kör középpontját és sugarát meghatározzuk, valamint a második kör középpontjának és sugarának meghatározása során a külső optikai zóna (84b) külső széléről alkotott képben legalább három pixelt (146) tartalmazó második pixelcsoportot azonosítunk, majd a második pixelcsoportba sorolt pixelek (146) mint geometriai pontok alapján a rajtuk átfektetett kerülettel kijelölt kör középpontját és sugarát kiszámítjuk.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első és a második pixelcsoportból három első és három második pixelt (146) jelölünk ki, amikoris a

   P 93 03408 t

   ··«·

   -55pixelek (146) egy vonalba eső szegmentumot meghatározó sorozatainak halmazát választjuk ki, majd minden sorozatra a pixelek (146) megvilágítási szintjét ellenőrizzük és azokat egy előre meghatározott megvilágítási szintnél jobban és kevésbé megvilágított pixelekre (146) osztjuk.
5. 5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első és második pixelcsoportba tartozó pixelek (146) kijelölése során a pixelek (146) egy vonalba eső szegmentumot alkotó sorozatainak halmazát választjuk ki, majd minden sorozatra kezdőpontot választunk, a sorozat irányítását és hosszát megállapítjuk.
6. 6. Az 1. - 5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse ellenőrzése során a fénynyaláb irányításával a látásjavító lencse (80, 166), különösen kontaktlencse (84) külső széléről a pixelekkel (146) képet alkotunk, majd a látásjavító lencse (80, 166) képében a külső széléhez tartozó pixelek (146) közül legalább egyet helyzet szerint azonosítunk, a képen a külső szélről információt hordozó pixelek (146) közötti réseket (334) és a külső szélhez sorolható kiegészítő elemeket (350) azonosítjuk, minden azonosított résnél (334) annak szélességét meghatározzuk, a szélességet előre meghatározott értékkel összehasonlítjuk és az előre meghatározott érték túllépésekor a látásjavító lencsét (80, 166) hasadás miatt hibásnak osztályozzuk, a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képben a látásjavító lencse (80, 166) külső széléhez sorolható azonosított kiegészítő elemek (350) mindegyikére külön az általuk elfoglalt területet meghatározzuk, ezt a területet előre meghatározott értékkel összehasonlítjuk és a látásjavító lencsét (80, 166) ugyancsak hasadás miatt hibásnak értékeljük, ha a terület az előre meghatározott értéknél nagyobb.
7. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rések és a különálló pixelek (146) meghatározásakor a látásjavító lencse (80, 166) külső szélére a pixelek (146) halmazában középpontot jelölünk ki és első kört határozunk meg, amelynek körvonala általában egybeesik a látásjavító lencse (80, 166) külső szélének vonalával, majd a kiválasztott pixelek (146) mindegyikére a közte és a körvonal közötti távolságot kijelöljük, a látásjavító lencsét (80, 166) réssel (334) kialakítottnak tekintjük, ha egymást követő pixeleknek (146) a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képébe tartozó adott számú sorozatánál a pixel (146) radiális irányban a körvonalon belül van és a pixel (146) és a körvonal távolsága egy adott értéknél nagyobb, végül a látásjavító lencsét (80, 166) kiegészítő elemmel (350) ellátottnak tekintjük, ha a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képen levő egymást követő pixelek (146) egy adott száma mellett a pixel (146) a körvonalon kívül helyezkedik el és a pixel (146) és a körvonal közötti távolság a meghatározott távolságértéknél nagyobb.

   P 93 03408 :♦·· *· ·

   4 ·< ·· *

   » ·«
8. 8. A 6. vagy 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rés szélességének meghatározása során a rés (334) azonosítása után a résen (334) belül a végét kijelölő pixel (146) meghatározására az első kör körvonala mentén vizsgálatot végzünk, majd a körvonalhoz képest radiálisán befelé és kifelé mutató irányban a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képbe eső pixelt (146) keresünk.
9. 9. Az 1. - 8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse (80, 166), különösen kontaktlencse (84) ellenőrzése során a fénynyaláb irányításával a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről a pixelekkel (146) képet alkotunk, majd a látásjavító lencse (80, 166) külső szélének képéhez tartozó pixelek (146) közül legalább egyet helyzet szerint azonosítunk, a képen a külső szélről információt hordozó pixelek (146) közötti réseket (334) feltárjuk, a feltárt résekre (334) vonatkozó információkat a rés (334) képében levő vagy azzal szomszédos kiválasztott pixeleknek (146) tulajdonított nagy értékkel kiemeljük.
10. 10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feltárt résekre vonatkozó információ kiemelése során minden azonosított résre (334) első, a rés (34) kezdetét kijelölő, valamint második, a rés (334) végét meghatározó pixelt (146) választunk, majd az első és a második pixel (146) közötti vonalas szegmentumba eső pixeleknek (146) nagy értéket tulajdonítunk.
11. 11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feltárt résekre (334) vonatkozó információ kiemelése során a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képben feltárt réshez (334) tartozó pixeleknek (146) szintén nagy értékeket tulajdonítunk.
12. 12. Az 1. - 11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse (80, 166), különösen kontaktlencse (84) ellenőrzése során a fénynyaláb irányításával a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről a pixelekkel (146) képet alkotunk, majd az adatok elemzése során a látásjavító lencse (80, 166) külső szélére a pixelek (146) halmazában középpontot jelölünk ki és kört határozunk meg, amelynek körvonala általában egybeesik a látásjavító lencse (80, 166) külső szélének vonalával, a képen a látásjavító lencse (80, 166) külső körvonalához tartozó legalább egy pixelt (146) választunk, majd a választott pixelek (146) mindegyikére a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képbe eső, egy adott távolságon belül fekvő másik pixelt (146) választunk, a kiválasztott és a másik pixel (146) között első vektort veszünk fel, a kiválasztott pixel (146) és a középpont között második vektort veszünk fel, az első és a második vektor vektorszorzatát képezzük, a vektorszorzatot egy előre meghatározott értékkel összehasonlítjuk és a látásjavító lencsét (80, 166) nem megfelelő minőségűnek fogadjuk el, ha a vektorszorzat a meghatározott értéknél nagyobb.

    P 93 03408 : λ ·<··
13. 13. Az 1. - 12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse (80, 166), különösen kontaktlencse (84) ellenőrzése során a fénynyaláb irányításával a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről a pixelekkel (146) képet alkotunk, majd a képen a látásjavító lencse (80, 166)

    5 külső széléhez tartozó pixeleket (146) kiegészítő elemeket (350) azonosítunk, ezután az azonosított kiegészítő elemekre (350) vonatkozó információkat a kiegészítő elemmel (350) szomszédos kiválasztott pixeleknek (146) tulajdonított nagy értékkel kiemeljük.
14. 14. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feltárt kiegészítő

    10 elemekre (350) vonatkozó információ kiemelése során minden feltárt kiegészítő elemre (350) első, a feltárt kiegészítő elem (350) kezdetét kijelölő, valamint második, a feltárt kiegészítő elem (350) végét meghatározó pixelt (146) választunk, majd az első és a második pixel (146) közötti vonalas szegmentumba eső pixeleknek (146) nagy értéket tulajdonítunk.
15. 15 15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feltárt kiegészítő elemekre (350) vonatkozó információk kiemelése során a kiegészítő elem (350) képében levő pixelnek (146) nagy értéket tulajdonítunk.
16. 16. A 13. - 15. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feltárt kiegészítő elemekre (350) vonatkozó információ kiemelése során minden fel20 tárt kiegészítő elemre (350) a kiegészítő elem (350) homlokoldalán első pixelt (146), a kiegészítő elem (350) felé a látásjavító lencse (80, 166) széléről alkotott képben mutató szélen az első pixeltől (146) adott távolságon fekvő második pixelt (146) választunk, a kiegészítő elem (350) hátsó oldalán harmadik pixelt (146) azonosítunk, a látásjavító lencse (80, 166) széléről alkotott képben a kiegészítő elemhez (350) ké25 pest hátul, a harmadik pixeltől (146) adott távolságra negyedik pixelt (146) választunk, az első és a második pixel (146) között első vonali szegmenst képzünk, a harmadik és a negyedik pixel (146) között második vonali szegmenst képzünk, és az első, valamint a második vonali szegmensben levő pixeleknek (146) nagy értékeket tulajdonítunk.

    30
17. 17. A 16. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a látásjavító lencse (80, 166) kiegészítő elemével (350), a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képpel és az első vonali szegmenssel pixelek (146) első csoportját tartalmazó első zónát, majd a kiegészítő elemmel (350), a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képpel és a második vonali szegmenssel a pixelek (146) második csoport35 ját tartalmazó második zónát jelölünk ki, majd az első és a második zónába tartozó pixeleknek (146) nagy értéket tulajdonítunk.

    P 93 03408 ····
18. 18. Az 1. - 17. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a pixelekre (146) vonatkozó adatok elemzése során a pixelek (146) halmazában a nagy értékkel jellemzett pixeleket (146) tartalmazó területeket kiválasztjuk és a kiválasztott területeket a szomszédságukban levő pixeleknek (146) az előzőektől eltérő érték tulajdonlásával kiemeljük.
19. 19. A 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse (80, 166) ellenőrzése során a fénynyaláb irányításával a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről a pixelekkel (146) képet alkotunk, majd az adatok elemzése során a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képrészletben fekvő pixelek (146) halmazát kiválasztjuk és a halmazban levő pixelekhez (146) kis értékeket rendelünk.
20. 20. A 19. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adatok elemzése során a nagy értékkel jellemzett pixelek (146) összefüggő szomszédos csoportjait kiválasztjuk.
21. 21. Elrendezés látásjavító lencse minőségének ellenőrzésére, amely látásjavító lencsét (80, 166), különösen kontaktlencsét (84) befogadó támaszt (24), fényforrást (30) és a fényforrásból (30) kiinduló, a látásjavító lencsén (80, 166) áthaladó fénynyaláb alapján a látásjavító lencse (80, 166) képét létrehozó képalkotó részegységet (16) tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a látásjavító lencsén (80, 166) áthaladó fénynyalábot fogadó képfeldolgozó részegységgel (20) van kialakítva, amelyben fényérzékeny elemekből mint pixelekből (146) létrehozott pixelmezö (46, 126) van és előtte a képalkotó részegység (16) a fénynyalábnak a pixelmezöre (46, 126) való irányítására alkalmasan van kiképezve, továbbá a pixelmezőben (46, 126) levő fényérzékeny elemek az általuk érzékelt fény intenzitásának meghatározására alkalmas, az így kapott adatokat elemző elektronikus rendszerrel kapcsolódnak, ahol az elektronikus rendszer látásjavító lencse (80, 166) minőségi mutatóinak előre meghatározott feltételrendszerrel való összehasonlítására alkalmasan van kialakítva.
22. 22. A 21. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy lényegében kör alakú vonallal határolt belső és külső optikai zónából (84a, 84b) álló, kontaktlencseként (84) kialakított látásjavító lencse (84) vizsgálatára alkalmasan van kiképezve, a képalkotó részegység (16) a belső és külső optikai zóna (84a, 84b) széléről kép létrehozására alkalmasan van kialakítva, továbbá az elektronikus rendszer a pixelmezőben (46, 126) levő fényérzékeny elemek alapján középpont és sugár, ezzel a belső optikai zóna (84a) kör alakú körvonalával lényegében egybeeső első kör, valamint a külső optikai zóna (84b) kör alakú körvonalával lényegében egybeeső második kör kijelölésére alkalmasan, majd az első és második kör középpontja közötti távolság meghatározására és a meghatározott távolság egy előre megadott értékkel

    P 93 03408 ·« V···· ··· · ···· • ···· · ♦ · ····

    -59való összevetése alapján a kontaktlencse (84) centrált vagy decentrált jellegének eldöntésére alkalmasan van kiképezve.
23. 23. A 21. vagy 22. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse (80, 166), különösen kontaktlencse (84) ellenőrzésére alkalmasan van kiképezve, ahol a képalkotó részegység a pixelmezön (46, 126) a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről képet alkotó eszközzel van ellátva, továbbá az elektronikus rendszer a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képen a külső szélről információt hordozó fényérzékeny elemek közötti rések (334) és a szélhez tartozó kiegészítő elemek azonosítására az azonosított réseknél (334) a rések (334) szélességének megállapítására és egy előre meghatározott értékkel való összehasonlítására, továbbá a képen a látásjavító lencse (80, 166) külső széléhez tartozó kiegészítő elemeknél (350) a méret megállapítására és a méret előre meghatározott értékkel való összehasonlítására, valamint mindkét összehasonlítás esetében a méretnek, illetve a szélességnek egy meghatározott értéknél való túllépése esetén a látásjavító lencse (80, 166) hasadás miatti kiselejtezésére alkalmasan van kiképezve.
24. 24. A 23. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az elektronikus rendszer a résekhez (334) és a kiegészítő elemekhez (350) tartozó fényérzékeny elemekkel meghatározott pixelekkel (146) szomszédos pixelekhez (146) nagy érték rendelésére alkalmasan van kiképezve.
25. 25. A 22. - 24. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy lényegében kör alakú külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse (80, 166), különösen kontaktlencse (84) vizsgálatára alkalmasan van kiképezve, a képalkotó részegység (16) a külső körvonalról kép létrehozására alkalmasan van kialakítva, továbbá az elektronikus rendszer a pixelmezöben (46, 126) levő fényérzékeny elemek alapján a külső kör alakú körvonallal lényegében egybeeső kör és a kör középpontjának kijelölésére, a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képen levő fényérzékeny elemek közül legalább egy kiválasztására, majd a kiválasztott fényérzékeny elemek mindegyikéhez a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képben a kiválasztottól egy adott távolságon levő fényérzékeny elemet alkotó másik pixel (146) meghatározására, a kiválasztott és a másik pixel (146) között első vektor, a kiválasztott pixel (146) és a középpont között második vektor, majd a két vektor vektorszorzatának képzésére és a vektorszorzat egy meghatározott értéken alul maradása esetén a látásjavító lencse (80, 166) kiselejtezésére alkalmasan van kiképezve.
26. 26. A 21. - 25. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az elektronikus rendszer a pixelmezö (46, 126) kiválasztott zónáiban levő, nagy értékű jeleket szolgáltató fényérzékeny elemek kijelölésére és a kiválasztott zónákkal

    P 93 03408 .··. j r·· ··· · · 0·· • ···· · •0 · ···

    -60szomszédos fényérzékeny elemeket alkotó pixeleknél (146) a pixelekhez (146) nagy érték tulajdonítására alkalmasan van kiképezve.
27. 27. A 26. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy lényegében kör alakú külső körvonallal jellemzett látásjavító lencse (80, 166), különösen kon-

    5 taktlencse (84) vizsgálatára alkalmasan van kiképezve, a képalkotó részegység (16) a külső körvonalról kép létrehozására alkalmasan van kialakítva, továbbá az elektronikus rendszer a pixelmezőben (46, 126) a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képhez tartozó fényérzékeny elemek azonosítására és az azonosított fényérzékeny elemekhez, ezzel a látásjavító lencse (80, 166) külső széléről alkotott képhez 10 kis értékek tulajdonítására alkalmasan van kiképezve.
28. 28. A 21. - 27. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az elektronikus rendszer nagy értékkel jellemzett fényérzékeny elemekből álló összefüggő szomszédos csoportoknak a pixelmezöben (46, 126) való azonosítására alkalmasan van kiképezve.