HUT65317A - Machining disc arrangement - Google Patents

Description

A találmány tárgya munkatárcsa elrendezés. A munkatárcsa elrendezés egy tányérból, valamint a tányér szabad oldalán cserélhetően rögzíthető és lényegében egész felületén a tényér által alátámasztható munkatárosából, előnyös módon egy köszörűtárcsából áll. A legalább részben rugalmas anyagból, előnyös módon poliuretán habból készült tányért fúrógépbe, könyökös köszörűgépbe vagy hasonlóba lehet befogni és a tányér annak tengelye körül forog. A tányér szabad homlokoldalán bogáncszárréteg van rögzítve, amit a munkatárcsa felé eső felületén lévő kapcsolóréteggel a munkatárcsa rögzítése végett kapcsolódásba lehet hozni.

Ilyen munkatárcsa elrendezés ismeretes a DE 32 19 344 A 1. sz. leírásból. Ez az elrendezés egy tányérból és a tányér által hordozott munkatárcsából áll.

A tányér egy szerszám, például villamos vagy pneumatikus kézi szerszámgép - így egy kézi fúrógép, egy könyökös köszörűgép vagy hasonló - forgó hajtásába lehet befogni.

A tányér előnyös módon flexibilis vagy rugózva engedékeny anyagból készül, úgyhogy egy munkadarabhoz hozzányomva annak felületéhez hozzáidomul még akkor is, ha a tányér forgástengelye erre a felületre nem merőleges. A tányér anyag lehet például gumi, de a legelőnyösebb a habosított poliuretán.

A tányérnak a befogással ellentett homlokfelületébe az ismert tányérnál rövid, kiálló horgocskák vannak besüllyesztve és a tányér anyagában rögzítve. Ezek a horgocskák az egész homlokfelületet befedő bogáncszárréteget képeznek. A találmány értelmében e bogáncszárrétegnek a homlokfelülettel való össze• ·

- 3 ragasztása mellett előnyös módon alkalmazzuk a már hivatkozott DE 32 19 344 A 1 sz. leírásban ismertetett rögzítőeszközöket és így ennek a leírásnak a megoldását kifejezetten alkalmazzuk a jelen bejelentésben.

A munkatárcsa nem merev köszörű- vagy csiszolótárcsa, ami kialakítható például csiszolópapírból, csiszolóvászonból vagy báránybőrből, átmérője lényegében megegyezik a tányér átmérőjével és tányér felé eső felületén egy kapcsolóréteg van, ami az ismert elrendezésnél az egész felületre kiterjed.

A kapcsolóréteg úgy van kiképezve, hogy a bogáncszárréteghez hozzányomva azzal tartós kötésbe lép. A kapcsolóréteg anyaga például velúr.

Az új munkatárcsát ilymódon úgy lehet a tányéron rögzíteni, hogy kapcsolórétegével egyszerűen hozzányomjuk a bogáncsréteghez. Ugyanígy egyszerű módon le lehet húzni az elhasznált munkatárcsát a tányérról.

Ha azonban a munkatárcsa használat közben hosszabb időn át nehéz terheléseknek van kitéve, mint például lemezalkatrészek vagy egyéb fémalkatrészek köszörülésekor, akkor a munkatárcsán nagy hőmérsékletek lépnek fel, mégpedig különösen a szélső részeken, ahol különösen nagyok a kerületi sebességek.

A nagy hőmérsékletek következtében a főleg barkácsgépekhez gyártott tányéroknál - amikre a bogáncszárréteg fel van ragasztva - a ragasztó meglágyul és a bogáncszárréteg vagy leválik a tányérról és a munkatárcsával elszáll vagy hozzáragad a munkatárcsához, úgyhogy azt a munka befejezése után már

Λ • ·

nem lehet a tányértól elválasztani.

A bevezetőleg leírt jellegű elrendezéseknél is - amelyeknél a bogáncszárréteg be van fröccsölve a tányér műanyag anyagába - az említett magas hőmérsékleteken károsodások jelentkeznek, amik az egész elrendezést - ugyanúgy, mint a felragasztott bogáncszárréteggel rendelkező elrendezést - használhatatlanná teszik.

Találmányunk célja a bevezetőleg említett problémák enyhítése és a bevezetőleg leírt jellegű munkatárcsa elrendezés olyan továbbfejlesztése, hogy a munkatárcsa rögzítése és leválaszthatósága és ezzel használhatósága még a munkatárcsa olyan nagy terhelései esetén is megmaradjon, amik a szélső részeken túl magas hőmérsékleteket idéznek elő.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a bogáncszárréteg a tányér szabad homlokoldalának csak a középső részét takarja, míg a tányér szélső részeit közvetlenül fel lehet fektetni a munkatárcsára.

A bogáncszárréteg tehát az ismert tányértól eltérően nem terjed ki a tányér homlokoldalának egész felületére, hanem csak annak középső részére, ami erős terhelés és a munkatárcsa szélső részeinek ezzel járó felhevülése esetén is csak annyira melegszik fel, hogy a bogáncszárréteg nem válik le és az egész elrendezés nem károsodik.

Eddig abból indultak ki, hogy az erőátvitel a tányér és a munkatárcsa között elsősorban a szélső részeken jön létre, ahol csak viszonylag kis kerületi erőket kell át vinni. Ezzel szemben a kísérletek meglepő módon azt mutatták, hogy egy bogáncszárréteggel ellátott középső rész aminek az átmérője a tányér, illetőleg a munkatárcsa átmérőjének csak kb. kétharmada, teljesen elegendő a zavartalan erőátvitelhez.

Elvileg lehetséges a találmány szerinti tányérral együtt egy szokványos munkatárcsát alkalmazni, aminek a tányér felé eső egész felülete kapcsolóréteggel van ellátva. A találmány szerinti elrendezés tehát nincs kizárólag különleges munkatárcsák alkalmazásához kötve.

A találmány egyik előnyös kiviteli alakja szerint azonban különösen előnyös a kapcsolóréteget is úgy csökkenteni, hogy lényegében a tányérnak csak a bogáncszárrétegét fedje. Ezáltal egyrészt erősen csökken a hőátadás a munkatárcsa szélső részeiről a munkatárcsa középső részére és ennek révén végső soron elkerüljük a kapcsolóréteg leválásának beindulását, másrészt a munkatárcsának a tányér szélső részei felé eső felületét úgy lehet kiképezni, hogy a felület a tányérhoz nyomva azzal dörzszárást létesít, ami legalábbis említésre méltó mértékben, előnyös módon messzemenően létrehozza a kerületi irányú erőátvitelt.

Nagy kerületi erőket ugyanis csak akkor kell átvinni, ha a munkatárcsa erőteljesen a tányérhoz van nyomva, úgyhogy ekkor ennek a nyomóerőnek a következtében a szélső részeken hatékonnyá válik a dörzszárás is.

A tányér anyaga - előnyös módon habosított poliuretán ·· • ·

- 6 messzemenően hőmérsékletálló. Még ha a tányér felülete a hőterhelés következtében kis mérték ben és átmenetileg meg is lágyulna, ez nem idézi elő a tányér maradandó, a használhatóságot korlátozó károsodását.

A szokványos flexibilis köszörűtárcsa anyagának hátoldala is olyan, hogy a szokásos használat során fellépő nyomóerő révén jó dörzszárás jön létre a tányérral.

A bogáncszárréteg és a kapcsolóréteg is előnyös módon köralakú területeket fed és előnyös módon lényegében homogén szerkezetű, úgyhogy a szalaganyagból lehet kisajtolni vagy kivágni és a tányérra, valamint a munkatárcsára felragasztani. Lehetséges és adott esetben előnyös köralak helyett más körvonalat, például csillagalakú körvonalat alkalmazni, ami lehetővé teszi hővezető huzalerősitések elhelyezését a munkatárosán.

A kapcsolóréteget például pelyhezéssel vagy a munkatárcsa alkalmas strukturálása útján házilag is el lehet készíteni, illetőleg pótolni. A tányéron helyileg különbözőképpen kialakított és különböző szilárdságú horogkiképzések lehetnek.

A tányér bogáncszárrétegét előnyös módon gyűrűalakú horony veszi körül, ami hőgátként megakadályozza a hőátadást a szélső részekről radiálisán befelé. A gyűrűalakú horony ezenkívül a flexibilis tányér hajlításakor szakadási helyet képez, ami megakadályozza, hogy a bogáncszárréteg leválása ezáltal meginduljon, hogy a tányér elhajlítása a bogáncs zárrétegtől annak a tányéron való nagyobb tapadóképességét igényli, ez a tapadóképesség azonban melegedés miatt lecsökkent .

A találmány egy további előnyös kiviteli alakja szerint a tányér szélső részén hornyok vannak kimélyítve, amik előnyös módon a külső kerületbe és/vagy a tányér gyűrűalakú hornyába torkollanak.

Ezeknél a hornyoknál a hőátadás a munkatárcsa és a tányér között lecsökken, úgyhogy a tányér tartóssága javul. Ezenkívül a hornyokon át előnyös módon hűtőlevegő áramolhat és elsősorban a gyűrűalakú horonyba juthat. így onnan hőt lehet elvezetni és ezzel a bogáncszárrétegnek, illetőleg a bogáncszárréteg ragasztórétegének melegedése még tovább csökkenthető. Adott esetben előnyös a tányéron átmenő levegőelvezető csatornába kialakítani, amik a gyűrűalakú horonyba torkollanak.

A hornyok - ettől a hatástól eltekintve - gépkocsiabroncs mintázatként is hatnak és a munkatárcsa szembenlévő felületébe kapaszkodnak, ha azt a tányérhoz nyomják. így járulékos kerületi erőket lehet átvinni.

A hornyok egy további előnyös kiviteli alaknál ívalakúak, egészükben sugárirányúak és olyan irányban torkollanak be a tányér kerületébe, hogy ott a forgásirányhoz képest ferdék. így a tányér forgásakor levegő hatol a hornyokba és ezáltal a gyűrűalakú horony kényszerszellőzést kap. Ezenkívül a forgásirányra lényegében keresztben lévő hornyok hozzá8 járulnak a jobb erőátvitelhez.

Mint erre korábban már utaltunk, a bogáncszárréteget hordozó középső rész hajlítását lehetőleg kerülni kell annak biztosítása végett, hogy a bogáncszárréteg akkor is tapadásban maradjon, ha a bogáncszárréteget rögzítő ragasztó melegedése következtében a ragasztó szilárdsága csökken. Ezért a találmány egy még további előnyös kiviteli alakjánál különösen előnyös a tányért úgy kiképezni, hogy lényegében csak a szélső résznek megfelelő részét lehessen meghajlítani.

Ezt azzal érjük el, hogy a szélső rész vékonyabb, mint a középső rész, hogy a középső részen van egy erősítés és/vagy hogy a szélső rész le van gyengítve.

Erősítésként például egy fémbetétet lehet központosán a tányérba beágyazni; a szélső rész gyengítését a hornyok alkalmas elrendezésével, szélességével és/vagy mélységével hozzuk létre.

Találmányunkat annak egy példaképpen! kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

- 1. ábra a találmány szerinti munkatárcsa elrendezés alulnézete, a

2. ábra a találmány szerinti munkatárcsa elrendezés résznézet-részmetszete az 1. ábra II-II vonala szerint, robbantott ábrázolásban.

Az ábrázolt munkatárcsa elrendezés egy 1 tányérból és • · • · · · · ♦ · • ·· ··« · ·· egy 2 köszörűtárcsából áll.

Az 1 tányér anyaga flexibilis poliuretánhab. A tányér a forgástengelyére lényegében forgásszimmetrikus. A tányért egy lapos tárcsa képezi, aminek van egy, a kerületileg terjedő, lényegében sík 4 homlokfelülete. A tányér szembeniévé) radiális felületének kerülete ferde és közepén van egy kiálló nyúlvány, amiből az 1 tányérral mereven összekötött hajtótengely nyúlik ki. Az 5 hajtótengely középvonala egybeesik a 3 forgástengellyel.

A 4 homlokfelület fel van osztva egy köralakú, a 3 forgástengelyhez képest központos középső részre és egy körgyűrű alakú, a 3 forgástengelyhez képest központos szélső részre. Ezt a két területet a 4 homlokfelület felé nyitott gyűrűalakú 6 horony választja el egymástól.

A 4 homlokfelület középső része egy 7 bogáncszárréteggel van bevonva, amit a homlokfélűiéitől elálló, rövid, vékony peckek képeznek. A peckek szabad végei horogszerűen meg van hajlítva, illetőleg horogszerűen vannak kiképezve.

A középső rész a szélsőrésznél mélyebben lehet úgy, hogy a 7 bogáncszárréteg horogszerű végei a szélső rész síkjában vagy annak közelében vannak.

A 4 homlokfelület szélső részében ívalakú és lényegében sugárirányú 8 hornyok vannak. Ezeknek a 8 hornyoknak az egyik vége a gyűrűalakú 6 horonyba, másik vége az 1 tányér kerületi élébe torkollik. Ezek a másik végek a nyíllal jelölt forgásirányhoz képest ferdék és így a tányér nyílirányú forgásakor a 8 hornyok levegőt merítenek és azt a gyűrűalakú 6 horonyhoz szállítják.

A peremoldali ferdeség és a 8 hornyok révén a tányér a szélső részen kevésbé merev, mint a középső részen. Ha a tányér egy munkadarab felületéhez való egy oldalú hozzányomás következtében rugalmasan deformálódik, akkor a 2. ábrán szaggatott vonallal ábrázolt alakot veszi fel. Mint látható, a szélső rész hajlítása a gyűrűalakú 6 horony miatt nem megy át vagy legfeljebb kis mértékben megy át a középső részre. A gyűrűalakú 6 horony egyébként hőgátként szolgál, ami gátolja a hőátvitelt a szélső részről a középső részre.

A 2 köszörutárcsa átmérője az 1 tányér átmérőjével megegyezik vagy annál valamivel nagyobb és középső részén, a 7 bogáncszárréteggel szemben egy 9 kapcsolóréteggel van kialakítva, ami egy 10 köszörutárcsatesten van rögzítve és átmérője a 7 bogáncszárréteg átmérőjével egyenlő vagy annál valamivel kisebb.

A 9 kapcsolóréteg úgy van kiképezve, hogy a 7 bogáncszárréteghez nyomva azzal tartós, de oldható kapcsolatba hozható.

Claims (7)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Munkatárcsa elrendezés egy fúrógépbe, könyökös köszörűgépbe vagy hasonlóba tengelye körüli forgatás végett befogható, legalább részben flexibilis anyagból, előnyös módon poliuretán habból készült tányérral és egy a tányér szabad homlokoldalán cserélhetően rögzíthető és lényegében egész felületén a tányérral alátámasztható munkatárcsával, előnyös módon egy köszörűtárcsával; a tányér szabad oldalán egy bogáncszárréteg (7) van rögzítve, ami a munkatárcsa felé mutató felületén lévő kapcsolóréteggel a munkatárcsa rögzítése végett, oldható kapcsolódásba hozható azzal j ellemezve , hogy a bogáncszárréteg (7) csak a tányér (1) szabad homlokfelületének (4) csak a középső részét takarja, míg a tányér (1) szélső része közvetlenül felfektethető a munkatárcsára (2).
2. 2. Az 1. igénypont szerinti munkatárcsa elrendezés, azzal jellemezve, hogy a tányér (1) bogáncszárréteggel (7) takart középső részének átmérője a tányér (1) átmérőjének fele és háromnegyede közötti érték, előnyös módon annak kb. kétharmada.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti munkatárcsa elrendezés, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóréteg (9) a munkatárcsa (2) tányér (1) felé eső felületének csak a középső, a bogáncszárréteggel (7) szemben lévő részére terjed ki.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti munkatárcsa elrendezés azzal jellemezve, hogy a tányér (1) homlokoldalának (4) középső, a bogáncszárréteget (7) hordozó részét a szélső • · ·· résztől egy előnyös módon köralakú, gyűrűs horony (6) határolja.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti munkatárcsa elrendezés, azzal jellemezve, hogy a tányér (1) homlokfelületének (4) szélső részén nyitott hornyok (8) vannak, amik, előnyös módon a tányér (1) külső kerületébe és tovább előnyös módon a gyűrűalakú horonyba (6) torkollanak.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti munkatárcsa elrendezés, azzal jellemezve, hogy a hornyok (8) ívalakúak és torkollásuk forgásirányban a tányér (1) külső kerületébe mutat.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti munkatárcsa elrendezés, azzal jellemezve, hogy a tányér (1) középső részének megfelelő része nagyobb hajlítási szilárdsággal rendelkezik, mint a szélső résznek megfelelő része.