HUT62577A

HUT62577A - Process for producing imidazolylpropenoic acid derivatives and pharmaceutical compositions comprising same

Info

Publication number: HUT62577A
Application number: HU9203124A
Authority: HU
Inventors: Thomas Kraemer; Juergen Dressel; Rudolf Hanko; Walter Huebsch; Ulrich E Mueller; Matthias Mueller-Gliemann; Martin Beuck; Stanislav Kazda; Johannes-Peter Stasch; Andreas Knorr; Stefan Wohlfeil
Original assignee: Bayer Ag
Priority date: 1991-10-01
Filing date: 1992-10-01
Publication date: 1993-05-28
Also published as: AU646977B2; MX9205436A; IL103291A0; TW208701B; NO923579L; EP0535463A1; AU2602392A; NO923579D0; US5294633A; FI924354A; FI924354A0; DE4132631A1; JPH05213938A; HU9203124D0; CA2079281A1; KR930007936A; CZ298892A3; ZA927501B

Description

A találmány tárgya imidazolil-propénsav-származékok, eljárás a imidazolil-propénsav-származékok és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására.

A gyógyászati készítményeket közelebbről vérnyomáscsökkentő és antiatheroszklerotikus szerként alkalmazhatjuk.

Ismeretes, hogy a renin, egy proteolitikus enzim in vivő lehasítja az angiotenzin I dekapeptidet az angiotenzinogénről, és ez az angiotenzin I dekapeptid a tüdőben, a vesében vagy más szövetekben a vérnyomás növelő angiotenzin II oktapeptiddé bomlik le. Az angiotenzin II különböző hatásai, mint például az ér összehúzó hatás, a vese Na⁺ retenciója és az aldoszteron felszabadulás a mellékvesében és a szimpatikus idegrendszer tónus növekedése szinergetikusan hatnak egy vérnyomás növekedés értelmében.

Ezen kívül az angiotenzin II képes sejtek növekedését és szaporodását, például a szívizomsejtek és simaizomsejtek növekedését és szaporodását fokozni, így különböző betegségi állapotokban, például magas vérnyomásban, atheroszklerózisban és szív elégtelenségben ezek a sejtek jobban nőnek és szaporodnak.

Egy lehetséges beavatkozás a renin angiotenzin rendszerbe (RAS) a reninhatás gátlása mellett az angiotenzin-konverziós enzim (ACE) hatásának gátlása, valamint az angiotenzin II receptorok blokádja.

A 324 377 számú, a 403 158 számú és a 403 159 számú európai közzétett szabadalmi leírásokban olyan imidazolokat említenek, amelyeknél a 2-helyzetben előfordulhatnak propénsavak i, i

• »··* · · * · · ♦ * · ··· ··* *♦*· · · és észterek (lásd a (I) képletű vegyületeknél a -CH=CH-CO2R3 csoportot) és a véghelyzetű fenilgyűrű tetrazolgyűrűvel van szubsztituálva, azonban ezen irodalmakban konkrét anyagot nem neveznek meg erre a szubsztituens definícióra.

Azt találtuk, hogy szubsztituált imidazolok, melyek 2helyzetében egy propénsav illetve észtercsoport szerepel, és melynek véghelyzetű fenilgyűrűje tetrazolgyűrűvel van szubsztituálva, meglepően jó A-II-antagonista hatással rendelkeznek.

A találmány (I) általános képletű imidazolil-propénsav-származékokra és sóira vonatkozik, ahol

R^ jelentése egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 8 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoport, melyek adott esetben 3-6 szénatomos cikloalkilcsoporttal vannak szubsztituálva, vagy

3-8 szénatomos cikloalkilcsoport,

R₂ jelentése hidrogénatom vagy halogénatom, hidroxil-, nitro-, ciano-, trifluor-metil-, trifluor-metoxi- vagy pentafluor-etil-csoport, vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport, vagy 6- 10 szénatomos arilcsoport,

R3 jelentése hidrogénatom, egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 8 szénatomos alkilcsoport vagy fenilcsoport,

R4 és R5 azonos vagy különböző és lehet hidrogénatom vagy halogénatom, ciano-, nitro-, trifluor-metil-, hidroxil-, trifluor-metoxi- vagy legfeljebb 6 f j I ( f i I *·♦ • «*·· «« · » · ♦ · « · · ·· ··· *·:·...*

- 4 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkil- vagy alkoxicsoport,

R₆ jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport.

Az új imidazolil-propénsav-származékokat sóik formájában is előállíthatjuk. Általában szerves vagy szervetlen bázisokkal vagy savakkal képezett sókról beszélünk.

A találmány keretén belül a fiziológiásán elfogadható sók az előnyösek. Fiziológiásán elfogadhatók az imidazolil-propénsav-szármázékok ásványi savakkal, karbonsavakkal vagy szulfonsavakkal képezett sói. Különösen előnyösek a sósav, a hidrogén-bromid, kénsav, foszforsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, toluolszulfonsav, benzolszulfonsav, naftalindiszulfonsav, ecetsav, propionsav, tejsav, borkősav, citromsav, maleinsav vagy benzoesav sói.

Fiziológiailag elfogadható sók még a fém- vagy ammóniumsók is, melyek szabad karboxilcsoportot tartalmazó vegyületekből keletkeznek. Különösen előnyösek a nátrium-, kálium-, magnézium- vagy kalciumsók, valamint ammóniumsók, melyeket ammóniából vagy szerves aminokból származtathatunk, ez utóbbiak lehetnek például etilamin, di- illetve trietil-amin, diilletve trietanol-amin, diciklohexil-amin, dimetil-amino-etanol, arginin, lizin vagy etilén-diamin.

A találmány szerint előállított vegyületek sztereoizomer formában fordulhatnak elő, melyek vagy kép és tükörkép (enantiomerek) vagy nem mint kép és tükörkép (diasztereomerek) viselkednek. A találmány kiterjed mind az enantiomerekre vagy • »· • ·«·*«4 » 4 ·· • w *·· *·*· ···« ·· t • « · · · · ·

- 5 diasztereomerekre, valamint ezek elegyeire. A racém formát ugyanúgy, mint a diasztereomereket ismert módon sztereoizomer szempontból egységes komponensekké választhatjuk külön [E.L. Eliel, Stereochemistry of Carbon Compounds, McGraw Hill, 1962]. Előnyösek azok a (I) általános képletű vegyületek, amelyekben

Rj jelentése egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport, melyek adott esetben szubsztituálva lehetnek ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil- vagy ciklohexil-csoporttal, továbbá lehet ciklopropil-, ciklopentil- vagy ciklohexil-csoport,

R₂ jelentése hidrogénatom, fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom, trifluor-metil-, trifluor-metoxi-, pentafluor-etil-, fenil- vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport,

R₃ jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport,

R4 és R5 azonos vagy különböző és lehet hidrogén-, fluor-, klór- vagy brómatom, trifluor-metil-, trifluor-metoxivagy egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport,

R₆ jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport, és előnyösek továbbá ezen vegyületek sói.

Különösen előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben <

i f

i

R1 jelentése egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 4 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport, vagy ciklopropil-csoport,

R₂ jelentése hidrogénatom, fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom, trifluor-metil-, pentafluor-etil-, fenil- vagy egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport,

R₃ jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport,

R4 és R5 jelentése azonos vagy különböző, és lehet hidrogén-, fluor-, klór- vagy brómatom,

Rg jelentése hidrogénatom, metil-, etil-, izopropil- vagy propilcsoport, valamint ezen vegyületek sói.

Egész különösen előnyösek azok a (I) általános képletű vegyületek, amelyekben

Ri jelentése egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 4 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport,

R₂ jelentése hidrogénatom, fluor-, klór- vagy jódatom, trifluor-metil- vagy pentafluor-etil-csoport,

R₃ jelentése hidrogénatom, metil- vagy etilcsoport, és

R4, R5 és Rg jelentése hidrogénatom valamint ezen vegyületek sói.

A (I) általános képletű vegyületeket és sóit úgy állítjuk elő, hogy egy (II) általános képletű aldehidet - ahol Rl, R₂, R4 és R5 jelentése a fenti - (III) általános képletű foszfono-ecetsav-észterrel - ahol «Η* ♦· ·<··

- 7 R7 jelentése R3 jelentésének felel meg, hidrogénatomot kivéve inért oldószerben bázis jelenlétében (IV) általános képletű vegyületté alakítunk, ahol

Rjl, R₂, R4, R5 és R7 jelentése a fenti és ezt követően a tritilcsoportot savval lehasítjuk, és hogyha R₃ helyén hidrogénatomot tartalmazó vegyület előállítására az észtert elszappanosítjuk, és ha Rg jelentése hidrogénatomtól eltérő, akkor alkilezzük.

A találmány szerinti eljárást az 1. reakcióvázlattal szemléltethetjük.

Oldószerként az eljáráshoz használhatunk szokásos szerves oldószereket, melyek a reakciókörülmények között nem változnak. Ide tartoznak előnyösen az éterek, például dietil-éter, dioxán, tetrahidrofurán, glikol-dimetil-éter, vagy szénhidrogének, például benzol, toluol, xilol, hexán, ciklohexán vagy ásványolajfrakciók, vagy halogénezett szénhidrogének, például diklór-metán, triklór-metán, tetraklór-metán, diklór-etilén, triklór-etilén vagy klór-benzol, vagy ecetsav-etil-észter, trietil-amin, piridin, dimetil-szulfoxid, dimetil-formamid, hexametil-foszforsav-triamid, acetonitril, aceton vagy nitrometán. Ezen oldószerek elegyét is használhatjuk. Előnyös a tetrahidrofurán.

A találmány szerinti eljáráshoz bázisként általában szervetlen vagy szerves bázisokat használhatunk. Használhatunk előnyösen alkáli-hidroxidokat, például nátrium-hidroxidot vagy kálium-hidroxidot, alkáliföldfém-hidroxidokat, például bárium··· ···· ·· ··· • · ···*

V · • ·· · « ·

-hidroxidot, alkáli-karbonátokat, például nátrium-karbonátot, vagy kálium-karbonátot, alkálföldfém-karbonátokat, például kalcium-karbonátot vagy alkáli- vagy alkáliföldfém-alkoholátokat, például nátrium- vagy kálium-metanolátot, nátrium- vagy kálium-etanolátot vagy kálium-terc-butilátot, vagy szerves aminokat, trialkil-1-6 szénatomos aminokat, például trietilamint, vagy heterociklusokat, például 1,4-diazabiciklo[2.2.2]oktánt (DABCO), 1,8-diazabiciklo[5.4.0]undec-7-ént (DBU), piridint, diamino-piridint, metil-piperidint vagy morfolint. Bázisként használhatunk alkálifémet, például nátriumot vagy hidridjeit, például nátrium-hidridet. Előnyös a nátrium-hidrid.

Általában a bázist 0,05 mól - 10 mól, előnyösen 1-2 mól mennyiségben használjuk 1 mól (III) képletű vegyületre vonatkoztatva.

A találmány szerinti eljárást általában -30 - +100 °C, előnyösen -10 - +60 °C közötti hőmérsékleti tartományban hajtjuk végre.

A találmány szerinti eljárást általában atmoszférikus nyomáson végezzük, azonban az eljárást túlnyomásnál vagy alacsonyabb nyomásnál is végrehajthatjuk, például 0,5-5 bar nyomástartományon belül.

A trifenil-metil-csoport lehasításához savként használhatunk általában szerves, adott esetben halogénezett 1-6 szénatomos karbonsavat. Előnyösen jégecetet és trifluor-ecetsavat használhatunk.

A lehasítást általában 0 - +120 °C, előnyösen 20 - 100 °C hőmérsékleten és atmoszférikus nyomáson hajtjuk végre.

Bázisként az elszappanosításhoz a szokásos szervetlen bázisokat használhatjuk. Előnyösek az alkáli-hidroxidok vagy alkáliföldfém-hidroxidok, például nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, vagy bárium-hidroxid, vagy alkáli-karbonátok, például nátrium- vagy kálium-karbonát vagy nátrium-hidrogén-karbonát, vagy alkáli-alkoholátok, például nátrium-metanolát, nátrium-etanolát, kálium-metanolát, kálium-etanolát vagy kálium-terc-butanolát. Különösen előnyösen nátrium-hidroxidot vagy kálium-hidroxidot alkalmazunk.

Oldószerként az elszappanosításhoz használhatunk vizet vagy az elszappanosításnál szokásos szerves oldószereket. Ilyenek előnyösen az alkoholok, például metanol, etanol, propanol, izopropanol vagy butanol, vagy éterek, például tetrahidrofurán vagy dioxán vagy dimetil-formamid, vagy dimetil-szulfoxid. Különösen előnyösek az alkoholok, például metanol, etanol, propanol vagy izopropanol. Ugyanúgy ezen oldószerek elegye is alkalmazható.

Az elszappanosítást adott esetben savval, például trifluor-ecetsawal, ecetsavval, hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal, metánszulfonsawal, kénsavval vagy perklórsawal, előnyösen trifluor-ecetsawal végezhetjük.

Az elszappanosítást általában 0 - +100 °C, előnyösen +20 +80 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre.

Általában az elszappanosítást atmoszférikus nyomáson végezzük. Ennél magasabb vagy alacsonyabb nyomás is alkalmazható, például 0,5-5 bar.

Az elszappanosításhoz a bázist általában 1-3 mól, elő nyösen 1-1,5 mól mennyiségben használjuk az 1 mól észterre vonatkoztatva. Különösen előnyösen a reagenseket moláris mennyiségekben alkalmazzuk.

A reakció során az első lépésben a találmány szerint előállított vegyületek karboxilátjai keletkeznek közbenső termékként, melyeket izolálhatunk. A találmány szerinti savakat a karboxilátok szokásos szervetlen savakkal történő kezelésével kapjuk. Ide tartoznak előnyösen az ásványi savak, például hidrogén-klorid, hidrogén-bromid, kénsav vagy foszforsav. A karbonsavak előállításánál előnyösnek mutatkozott, hogyha a bázikus reakcióelegyet az elszappanosításnál egy második lépésben a karboxilát izolálása nélkül megsavanyítjuk. A savakat azután ismert módon izolálhatjuk bázikus, heterociklusok esetén, a karboxilát oldatokat a felsorolt savakkal kezelve nyerhetjük a heterociklusok szervetlen savakkal képezett sóit is.

Az alkilezést általában alkilezőszerrel, például 1-6 szénatomos alkil-halogeniddel, szulfonsav-észterrel vagy szubsztituált vagy szubsztituálatlan 1-6 szénatomos dialkilvagy diaril-szulfonáttal, előnyösen metil-jodiddal vagy dimetil-szulfáttal végezhetjük.

Az alkilezést általában a fent felsorolt oldószerek egyikében, előnyösen dimetil-formamidban végezzük 0 - +70 ’C, előnyösen 0 - +30 °C hőmérsékleten, és atmoszférikus nyomáson.

A (II) általános képletű aldehidek önmagukban ismertek és ismert módon előállíthatók [lásd például WO 91/00277 számú PCT szabadalmi bejelentést].

j • ·

- 11 A (III) képletű foszfono-ecetsav-észterek is ismertek [lásd példáu Beilstein 4(1) 573].

A (IV) általános képletű vegyületek mint konkrét vegyületek újak, és például a fent felsorolt eljárásokkal állíthatók elő.

A fenti előállítási eljárást nem korlátozzuk a fent leírt módra. Ezen eljárások módosítása is hasonlóan alkalmazható az előállításra.

Az imidazolil-propénsavak és származékaik előre nem látható értékes farmakológiai hatásspektrumot mutatnak.

Az új vegyületek specifikus A II-antagonista hatással rendelkeznek, mert kompetitiv módon gátolják az angiotenzin II kötődését a receptorokra. Elnyomják az angiotenzin II ereket összehúzó és aldoszteron szekréció fokozó hatását. Ezáltal gátolják a simaizom sejtek szaporodását.

Ennélfogva arteriális magas vérnyomás és atheroszklerózis kezelésére gyógyszerként alkalmazhatók. Ezen kívül használhatók koronária szívmegbetegedések, szívelégtelenség, agy teljesítmény zavarok, ischémiás agy megbetegedések, perifériás vérkeringési zavarok, a vese és a mellékvese működési zavarai, a hörgő izom görcsös és érrendszeri megbetegedései, nátrium retenció és ödéma kezelésére.

Agonistákkal előidézett összehúzódás gátlásának vizsgálata

Mindkét nemű nyulakat megsüketítünk és kivéreztetünk nyaki ütéssel, vagy pedig esetenként körülbelül 60-80 mg/kg nembutállal narkotizálunk intravénásán, és a mellkas felnyitásával az i

I • ·

- 12 állatokat leöljük. A mellkast kivesszük, megszabadítjuk a tapadó kötőszövetektől, 1,5 mm széles gyűrű szegmensekre osztjuk és egyenként egy kezdeti 3,5 g-os terhelés mellett 10 ml szervfürdőbe helyezzük, amely 37 °C hőmérsékleten temperált karbogénnel gázosított Krebs-Henseleit-tápoldatból áll, melynek összetétele a következő: 119 mmól/1 nátrium-klorid, 2,5 mmól/1 kalcim-klorid x 2 H₂0; 1,2 mmól/1 KH₂PO4,· 10 mmól/1 glükóz, 4,8 mmól/1 KC1; 1,4 mmól/1 magnézium-szulfát x 7 H₂0; és 25 mmól/1 NaHC0₃.

Az összehúzódásokat izometriásan mérjük Statham UC2-sejtekkel híd erősítőn keresztül (Mülheim ill. DSM Aalen) és A/D mérővel (570-es rendszer, Keithly München) számszerűsítjük, valamint kiértékeljük. Az agonista dózis-hatás görbét óránként vesszük fel (DWK). Minden DWK-val a fürdőkbe 3 illetve 4 koncentrációt alkalmazunk 4 perces különbségekkel. A dózis-hatás görbe befejezése után, és az ezt követő növekedési ciklusok után (16-szor 5 sec/perc a fenti tápoldattal) lezárul egy 28 perces nyugalmi illetve inkubációs fázis, melyen belül az összehúzódások rendszerint a kiindulási értéket érik el.

A normális esetben 3 DWK magasságát tekintjük viszonyítási nagyságnak a további tesztanyagok értékelésénél, mely tesztanyagot a további dózis-hatás görbéknél mindig növekvő dózisban alkalmazzuk a fürdőbe az inkubációs idő kezdetével. Minden aorta gyűrűt eközben egész nap stimulálunk mindig ugyanazzal az agonistával.

t

Agonisták és standard koncentrációik (alkalmazott térfogat egyszeri adagolásnál = 100 μΐ)

KC1	22,7; 32,7;42,7;52,7;	mmól/1
L-noradrenalin	3xl0“⁹;3x10“®;3xl0“⁷;3xl0“⁶;	g/ml
Serotonin	10“®;10“⁷;10“⁶;10⁵	g/ml
B-HT 920	10“⁷;10“⁶;10“⁵	g/ml
Methoxamin	10“⁷;10“⁶;10“⁵	g/ml
Angiotensin	3xl0“⁹;10“®;3x10“®;10“⁷	g/ml

Az IC₅₀ kiszámításánál (azaz az a koncentráció, melynél a vizsgált anyag 50 %-os gátlást okoz), a hatást mindig a 3., azaz szubmaximális agonista koncentrációnál tekintjük alapként.

A találmány szerint előállított vegyületek dózisfüggően gátolják az angiotenzin II-vel előidézett izolált nyúl aorta összehúzódást. A kálium-depolarizációval vagy más agonistával előidézett összehúzódás gátlása nem következett be, vagy csak igen gyengén magas koncentrációk hatására.

A táblázat

Izolált nyúl aorta gyűrűk ér összehúzódásának gátlása in vitro ^IC50 (9/^ml) összehúzódások ellen, előidézve:

Példa száma Ali

1.

2.

2,5 x 10“® g/ml

2-1 x 10“® g/ml

Angiotenzin II-vel infundált patkányon mért vérnyomás

Moellegaard, Koppenhága, Dánia hímnemű Wistar patkányokat, melyeknek testtömege 300 - 350 g, 100 mg/kg tiopentállal érzéstelenítünk intraperitoneálisan. A tracheotromia után a comb verőérbe a vérnyomás mérésére egy katétert helyezünk, és a comb vénába az angiotenzin II infúzióhoz és az anyag adagolásához egy másik katétert helyezünk. A ganglion blokkoló hatású 5 mg/kg pentolinium intravénásán történő adagolása után indítjuk a 0,3 gg/kg/perc angiotenzin II infúziót. Amint a vérnyomás értékek egy stabil szintet elérnek, a teszt anyagokat vagy intravénásán, vagy 0,5 %-os tilózisban oldott szuszpenzió illetve oldat formájában orálisan adagoljuk. A vérnyomás változásokat az anyag adagolása közben átlagos értékként ±SEM adjuk meg táblázatosán.

Éber magas vérnyomásos patkányokon vérnyomáscsökkentő hatás meghatározása

A találmány szerint előállított vegyületek orális antihipertenzív hatását éber patkányokon vizsgáltuk, melyek sebészetileg előidézett egyoldalú vese artéria sztenózisban szenvednek. Ehhez a jobb vese artériát egy 0,18 mm-es szélességű ezüst csipesszel beszűkítjük. Ennél a hipertónia formánál a - plazma renin hatás az első 6 hétben a beavatkozás után nő. Az artériális vérnyomást az anyag adagolása után farok mandzsettával meghatározott időintervallumokban mérjük. A vizsgált anyagokat egy tilózis szuszpenzióban intragasztrálisan, azaz orálisan különböző dózisokban adagoljuk nyelőcső szondán ke resztül. A találmány szerinti vegyületek a magas vérnyomású patkányok arteriális vérnyomását klinikailag releváns dózisban csökkentik.

Ezenkívül a vegyületek gátolják koncentráció függvényében a radioaktív angiotenzin II specifikus kötődését.

A találmány szerinti vegyületek és angiotenzin II receptor kölcsönhatása szarvasmarha mellékvese kéreg membrán frakcióján

Frissen kivett és kapszula jegytől alaposan megszabadított szarvasmarha mellékvese kérget (NNR) 0,32 mól szacharóz oldatban egy Ultra-Turrax segítségével (Janke & Kunkel, Staufen i.B.) durva membrán homogénizátummá aprítunk, és parciálisán tisztítunk membrán frakciókká két centrifugálási lépésben.

A receptor kötődési vizsgálatokat szarvasmarha NNR parciálisán tisztított membrán frakcióin végezzük radioaktív angiotenzin II-vel egy 0,25 ml-es kísérleti térfogatban, amely 50 - 80 pg parciálisán tisztított membránt, 3-5 nM ³H-angiotenzin Il-t, 50 mmól Trisz teszt-pufferoldatot, pH = 7,2, 5 mmól magnézium-kloridőt és 0,25 % BSA-t, valamint a vizsgálandó anyagot tartalmazza. Egy 60 perces szobahőmérsékleten végzett inkubációs idő után a minták nem megkötött radioaktivitását egy megnedvesített üvegszál szűrő segítségével (Whatman GF/C) elkülönítjük és a megkötött radioaktivitást a protein mosása után jéghideg puffer oldattal (50 mmól Trisz/HCl, pH = 7,4, 5 % PEG 6000) spektrofotometriásán mérjük egy szcintillációs koktélban.

/ ή

• · ·

A nyers adatok analízisét komputer programmal végezzük, K^, illetve IC50 értékeket kapunk, a K^: az alkalmazott radioaktivitással korrigált IC5Q értékek; az IC5Q értékek: az a koncentráció, amelynél a vizsgálandó anyag a radioligandum teljes kötődését 50 %-osan gátolja.

Simaizom sejtek szaporodásának gátlásának vizsgálata a találmány szerinti vegyületek esetében

A szaporodás gátló hatás megállapításához olyan simaizom sejteket alkalmazunk, amelyeket a patkányok aortáiból média explantátum technikával nyertünk [R. Ross, J. Cell. Bioi. 50, 172, 1971]. A sejteket rendszerint 24-lyukú lemezekbe elhelyezve megfelelő tenyésztési csészékbe helyezzük és tenyésztjük 2-3 napig 199 közegben, 7,5 % FCS és 7,5 % NCS, 2 mmól L-glutamin és 15 mmól HEPES összetételben, pH = 7,4 5 % szén-dioxidban, 37 °C hőmérsékleten. Ezután szérum elvonással 2-3 napig szinkronizáljuk a sejteket, majd ΑΙΙ-vel, szérummal és más tényezőkkel idézzük elő a növekedést. Egyidejűleg hozzátesszük a teszt vegyületeket. 16-20 óra múlva hozzáadunk 1 gCi ³H-timidint, és további 4 óra múlva mweghatározzuk ezen anyag beépülését a sejtek TCA-val kicsapható DNS-ébe.

Az új hatóanyagokat ismert módon alakítjuk a szokásos készítményekké, például tablettává, drazsévá, pirulává, granulátummá, aeroszollá, sziruppá, emulzióvá, szuszpenzióvá és oldattá, miközben inért, nem-toxikus gyógyászatilag elfogadható hordozókat vagy oldószereket használunk. A gyógyászatilag hatásos vegyületet 0,5- 90 tömeg % koncentrációban használjuk, í 1 í V T

- 17 azaz a megadott dózis játéktér eléréséhez elegendő mennyiséget alkalmazunk.

A készítményeket például úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot oldószerrel és/vagy hordozóval elkeverjük, adott esetben emulgeálószert és/vagy diszpergálószert használunk, például víz alkalmazásánál hígítószerként adott esetben szerves oldószert is alkalmazhatunk segéd oldószerként.

Az alkalmazás ismert módon történik, előnyösen orálisan vagy parenterálisan, különösen perlinguálisan vagy intravénásán.

Parenterális adagolásnál a hatóanyag oldatát megfelelő folyékony hordozó alkalmazásával használjuk. Általában előnyös, ha intravénás alkalmazásnál 0,001 - 1 mg/testtömeg kg, előnyösen 0,01 - 0,5 mg/testtömeg kg dózist alkalmazunk. Orális adagolásnál a dózis 0,01 - 20 mg/testtömeg kg, előnyösen 0,1 10 mg/testtömeg kg.

Ajánlatos lehet adott esetben eltérni a megadott mennyiségektől, mégpedig a beteg testtömegétől, az alkalmazás módjától és a beteg gyógyszer érzékenységétől függően, továbbá a készítmény kikészítési formájától, az adagolás időpontjától illetve intervallumától függően. Bizonyos esetekben a minimális mennyiségnél kevesebb is elegendő, míg más esetekben a fenti felső határt túl kell lépni. Nagyobb mennyiségek alkalmazásánál aján latos lehet naponta többször kisebb dózist adagolni.

* ··

Kiindulási vegyületek

I. Példa

2-n-Butil-l-[(2'-(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il)-bifenil-4-il) -metil]-lH-imidazol-5-Jcarboxaldehid (1) képletű vegyület

12,0 g, 18,1 mmól 2-n-butil-4-klór-l-(2'-(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil]-lH-imidazol-5-karboxaldehid 150 ml metanollal készített oldatát 25 °C hőmérsékleten 1,2 g 5 %-os palládium csontszén katalizátor jelenlétében és 2,46 g, 18,1 mmól nátrium-acetát trihidrát jelenlétében 1,5 óra hosszat hidrogénezzük körülbelül 3 bar hidrogén nyomásnál. Ezután a katalizátort leszűrjük, bepároljuk, az elegyet és a maradékot kovasavgél 60-on kromatografáljuk, etil-acetát és petroléter 1:1 arányú elegyével eluálva. Kitermelés: 3,85 g (34 %)

Rf = 0,41 (etil-acetát/petroléter = 1:1).

II. Példa (E)-3-[2-n-Butil-4-klór-l-{(2'-(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il)-bifenl-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-propánsav-etil-észter (2) képletű vegyület

Védőgáz alatt 42 mg (1,2 mmól) 80 %-os nátrium-hidridet 6 ml tetrahidrofuránban szuszpendálunk, hozzácsepegtetünk 224 mg, 1 mmól foszfono-ecetsav-trietil-észtert 25 °C hőmérsékleten, majd 1 óra hosszat keverjük 25 °C-on és 460 mg, 0,69 mmól 2-n-butil-4-klór-l-[2'-(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il)-bifenil-4• ·

- 19 -il-metil]-lH-imidazol-5-karboxaldehidet csepegtetünk hozzá 4 ml tetrahidrofuránban. 20 óra hosszat keverjük 25 °C hőmérsékleten, majd bepárlás után a maradékot víz és etil-acetát elegyével kirázzuk, a szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, bepároljuk, a maradékot kovasavgél 60-on kromatografáljuk etil-acetát és petroléter 1:1 arányú elegyével eluálva. Kitermelés: 400 mg (79 %)

Rf = 0,65 (etil-acetát/petroléter = 1:1).

III. Példa (E)-3—[2-n-Butil-l—{(2-(N-trifenil-metil-tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-propánsav-etil-észter (3) képletű vegyület

A II. példa analógiájára kapjuk a cím szerinti vegyületet

1,8 g, 2,86 mmól I. példa szerinti vegyületből. Kitermelés: 1,31 g (66 %).

Rf = 0,37 (etil-acetát/petroléter = 1:1).

Előállítási példák

1. Példa (E)-3-[2-n-Butil-4-klór-l-{(2'-(tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-propánsav-etil-észter (4) képletű vegyület

122 mg, 0,166 mmól II. példa szerinti vegyületet feloldunk

3,5 ml jégecetben. Ezt követően hozzáadunk 3,5 ml vizet. 2 óra hosszat keverjük 80 °C hőmérsékleten, és 20 óra hosszat 25 °C- í

V ύ

! J · · • · · · · ··· ···· · · on. Bepárlás után a maradékot kovasavgél 60-on kromatografáljuk diklór-metán és metanol 8:1 arányú elegyével eluálva.

Kitermelés: 52,4 mg (64 %)

Rf = 0,55 (éti1-acetát:metanol = 4:1).

2. Példa (E)-3-[2—n-Butil—4-klór-l-{(2'-(tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-propánsav (5) képletű vegyület

235 mg, 0,32 mmól 1. példa szerinti vegyületet feloldunk 12 ml 1 n metanolos nátrium-hidroxidban. 30 percig melegítjük forrásig és 1 óra hosszat 25 °C hőmérsékleten keverjük. Koncentrált sósavval a pH-t 1-re savanyítjuk, 10 ml etil-acetátot adunk hozzá és 15 percig intenzíven keverjük. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, bepároljuk, a maradékot kovasavgél 60-on kromatografáljuk, eluálószerként etil-acetát, metanol és ammónia 3:2:0,02 arányú elegyét használjuk.

Kitermelés: 87 mg (59 %)

Rf = 0,33 (etil-acetát/metanol/ammónia = 2:1:0,06).

3. Példa (E)-3-[2-n-Butil-l-{(2'-(tetrazol-5-il)-bifenil-4-il)-metil}-lH-imidazol-5-il]-2-propánsav (6) képletű vegyület

1,3 g (1,86 mmól) III. példa szerinti vegyület 25 ml tetrahidrofuránnal készített oldatához egymás után 5 ml vizet és 5 »· ·

- 21 ml trifluor-ecetsavat adunk. Ezután 16 óra hosszat 25 °C hőmérsékleten keverjük, koncentrált nátrium-hidroxiddal a pH-t 14-re állítjuk, éterrel extraháljuk, a vizes fázist félig koncentrált sósavval megsavanyítjuk, és háromszor extraháljuk 20 ml etil-acetáttal. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk, bepároljuk, és a maradékot kovasavgél 60-on kromatográfáljuk diklór-metán és metanol 5:1 arányú elegyével eluálva. Kitermelés: 150 mg (19 %)

Claims

1. (I) általános képletű imidazolil-propénsav-származékok, ahol jelentése egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 8 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoport, melyek adott esetben 3-6 szénatomos cikloalkilcsoporttal vannak szubsztituálva, vagy

3-8 szénatomos cikloalkilcsoport,

R₃ jelentése hidrogénatom, egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 8 szénatomos alkilcsoport vagy fenilcsoport,

R4 és R5 azonos vagy különböző és lehet hidrogénatom vagy halogénatom, ciano-, nitro-, trifluor-metil-, hidroxil-, trifluor-metoxi- vagy legfeljebb 6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkil- vagy alkoxicsoport,

Rg jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport és sói.

2. Az 1. igénypont szerinti imidazolil-propénsav-származékok - ahol • · • · · • 4 ·

- 23 R₃ jelentése egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport, melyek adott esetben szubsztituálva lehetnek ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil- vagy ciklohexil-csoporttal, továbbá lehet ciklopropil-, ciklopentil- vagy ciklohexil-csoport,

R₆ jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport és sói.

3. Az 1. igénypont szerinti imidazolil-propénsav-származékok - ahol

R₂ jelentése hidrogénatom, fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom, trifluor-metil-, pentafluor-etil-, fenil- vagy egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport, • ···· ·· «··· * · · · • · ··· ··· « ···· · β · • ··· · « *

R3 jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport,

Rg jelentése hidrogénatom, metil-, etil-, izopropil- vagy propilcsoport és sói.

4. Az 1. igénypont szerinti imidazolil-propénsav-származékok - ahol

Rj jelentése egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 4 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport,

R2 jelentése hidrogénatom, fluor-, klór- vagy jódatom, trifluor-metil- vagy pentafluor-etil-csoport,

R3 jelentése hidrogénatom, metil- vagy etilcsoport, és

R4, R5 és Rg jelentése hidrogénatom és sói.

5. Eljárás (I) általános képletű imidazolil-propénsavszármazékok - ahol

R1 jelentése egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 8 szénatomos alkil- vagy alkenil-csoport, melyek adott esetben 3-6 szénatomos cikloalkilcsoporttal vannak szubsztituálva, vagy

3-8 szénatomos cikloalkilcsoport,

R2 jelentése hidrogénatom vagy halogénatom, hidroxil-, nitro-, ciano-, trifluor-metil-, trifluor-metoxi- vagy pentafluor-etil-csoport, j

vagy egyenes vagy elágazó láncú, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport, vagy 6- 10 szénatomos arilcsoport,

R4 és R₅ azonos vagy különböző és lehet hidrogénatom vagy halogénatom, ciano-, nitro-, trifluor-metil-, hidroxil-, trifluor-metoxi- vagy legfeljebb 6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkil- vagy alkoxicsoport,

Rg jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó láncú legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoport és sói előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű aldehidet - ahol

Rjl, R₂, R4 és R5 jelentése a fenti - (III) általános képletű foszfono-ecetsav-észterrel - ahol

R7 jelentése R₃ jelentésének felel meg, hidrogénatomot kivéve inért oldószerben bázis jelenlétében (IV) általános képletű vegyületté alakítunk, ahol

Rl, R₂, R4, R5 és R7 jelentése a fenti és ezt követően a tritilcsoportot savval lehasítjuk, és hogyha R₃ helyén hidrogénatomot tartalmazó vegyület előállítására az észtert elszappanosítjuk, és ha Rg jelentése hidrogénatomtól eltérő, akkor alkilezzük.

6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciót -30 - +100 °C hőmérsékleten végezzük.

I • *

7. Eljárás gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy egy 5. igénypont szerint előállított (I) általános képletű imidazolil-propénsav-származékot - ahol R_x, R₂, R3, R4, R5 és R5 jelentése az 1. igénypontban megadott vagy sóját gyógyászatilag elfogadható hordozóval összekeverünk és gyógyszerkészítménnyé alakítunk.