HUT60600A

HUT60600A - Fungicidal compositions comprising new (5,6-dihydro-1,4-oxathiinyl)-azoles qs active ingredient and process for producing the active ingredient

Info

Publication number: HUT60600A
Application number: HU921257A
Authority: HU
Inventors: Hoi Kiong Lai; Robert A Davis
Original assignee: Uniroyal Chem Co Inc; Uniroyal Chemikal Ltd Uniroyal
Priority date: 1989-10-18
Filing date: 1990-09-13
Publication date: 1992-10-28
Also published as: AU6441790A; CA2067226A1; EP0496744B1; DE69004697D1; EP0496744A1; IL95874A0; BR9007759A; WO1991005782A1; IL95874A; FI921735A0; HU9201257D0; KR927003581A; US4966910A; JPH04505017A; FI921735A; ATE97412T1; AU635345B2; JPH0581599B2

Description

A találmány tárgya fungicid készítmény, amely hatóanyagként (I) általános képletű, új (5,6-dihidro-l,4-oxa-tiinil)-azolt - a képletben

R jelentése több R szubsztituens esetén egymástól függetlenül halogénatom, illetve trifluor-metil-, 1-8 szénatomos alkil-, 3-6 szénatomos cikloalkil-, 1-8 szénatomos alkoxi-, 1-8 szénatomos alkoxi-karbonil-, amino-, szubsztituált amino-, karbamoil-, szulfamoil-, 1-8 szénatomos alkoxi-szulfonil, benzil-, fenil- vagy fenoxi-, illetve egymástól függetlenül halogénatommal, trifluor-metil-csoporttal, valamint 1-8 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoporttal mono-, di- vagy triszubsztituált fenil- vagy fenoxicsoport;

G jelentése metincsoport vagy nitrogénatom;

m értéke 0, 1 vagy 2; és n értéke 0, 1 vagy 2 tartalmaz, továbbá eljárás a fungicid készítmény és hatóanyagai, illetve azok (I') általános képletű prekurzorai - a képletben R és G jelentése, valamint m értéke a fenti - előállítására és a készítmény alkalmazására a gombakártevők elleni védekezésben.

A gombák kártevésének kiküszöbölése vagy legalábbis csökkentése végett a növényeket már régóta kezelik gombaölő szerekkel. Mindazonáltal bizonyos elterjedt gombák óriási gazdasági kártétele, valamint bizonyos gombák új, az ismert fungicidekkel szemben rezisztens törzseinek kialakulása jó okot szolgáltat arra, hogy szüntelenül újabb és hatékonyabb gombaölő szerek kifejlesztésével próbálkozzunk, elsősorban olyan hatóanyagok kifejlesztésével, amelyek képesek a termesztett növényeket megvé • · · · · · · deni a gombabetegségekkel szemben, az egész növényre kifejtett, úgynevezett szisztémiás gyógyító vagy megelőző hatásuk révén.

Egyes 1,4-oxa-tiin-származékok fungicid készítmények hatóanyagaiként való hasznosítása ismert a szakirodalomból. A 3 249 499 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban például bizonyos savamid típusú oxa-tiineket - ezek egyike az (A) képletű 5,6—dihídro-2-metil-l,4-oxa-tiin-3-karboxamid-származék - ismertetnek, amelyek hatékony biocidek, elsősorban szisztérmiás gombaölő és baktériumölő hatóanyagok.

Nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületek gombaölő készítmények hatóanyagaiként való alkalmazása ugyancsak ismert a szakterület művelői körében. Például a 4 202 894 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban heterociklusos vegyületeket, köztük morfolinokat, piperidineket és hasonlókat ismertetnek, mint gombaölő készítmények hatóanyagaiként hasznosítható vegyületeket. Bár a fenti irodalom hivatkozásokban leírt, a technika állását reprezentáló hatóanyagok 1,4-oxa-tiin-származékok, illetve nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületek, szerkezetüket tekintve nyilvánvalóan különböznek a találmány tárgyát képező fungicidek hatóanyagaitól, amelyek (5,6-dihidro-1,4-oxa-tiinil)-azolok.

A 4 152 334 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból ismert, hogy a (B) általános képletű 1,3-oca-tiolán-S-oxidok - a képletben X jelentése R-O- vagy R-NH- általános képletű csoport - savas kürölmények között - a sav itt a katalizátor szerepét tölti be - 5,6-dihidro-l,4-oxa-tiin-származékokká rendeződnek át. Semmiféle utalást nem találtunk • · · · · · · • ··· · ·«·· · · • ·· · · ····

- 4 azonban a (II) általános képletű, azolgyűrűt magában foglaló oxa-tiolán-S-oxidok átrendeződésére vonatkozóan - ami a találmány szerint - (I') általános képletű, új, gombaölő hatású (5,6-dihidro-1,4-oxa-tiinil)-azolokat eredményez.

A (II) általános képletű köztitermékek és azok prekurzorai, a (III) általános képletű vegyületek, mint gombaölő tulajdonságú hatóanyagok váltak Ismertté 1989. január 18-án [European Patent Publication 02249998].

Mindazonáltal erre az esetre is érvényes az imént tett megállapítás, miszerint állandóan szükség van újabb és újabb, az eddig használtaktól előnyösen különböző hatóanyagokra, amelyek eltérő hatásspektrumuk és/vagy hatékonyságuk révén hatásos eszközként szolgálhatnak a fitopatogén gombák elleni küzdelemben.

A találmány lényeges elemét képezik tehát az (I) általános képletű vegyületek, elsősorban azok, amelyek képletében R jelentése halogénatom, 1-4 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoport, fenil- vagy fenoxi-, Illetve halogénatommal, tri-fluor-metil-csoporttal vagy 1-4 szénatomos alkllcsoporttal monoszubsztituált fenil- vagy fenoxícsoport;

G jelentése metincsoport vagy nitrogénatom;

m értéke 0 vagy 1; és n értéke 0.

A találmány lényeges elemét képezik továbbá a fungicid készítmények, amelyek azzal jellemezhetők, hogy

a) hatóanyagként valamely (I) általános képletű vegyület gombaölőként hatásos mennyiségét;

b) alkalmas hordozó- és/vagy vivőanyagok legalább egyikét • · tartalmazzák.

A találmány még további lényeges elemének kell tekinteni a gombafertőzés megfékezésére szolgáló eljárást, amely abból áll, hogy a hatóanyagként valamely (I) általános képletű vegyületet, valamint alkalmas vivő- vagy hígítóanyagot tartalmazó készítmény gombaölőként hatásos mennyiségét alkalmazzuk a gombák kártételének kivédésére.

A fentiek értelmében a találmány tárgya mindenekelőtt eljárás az (la) általános képletű vegyületek - a képletben R és G jelentése, valamint m értéke azonos a bevezetőben megadottakkal előállítására, ami abból áll, hogy a megfelelő (II) általános képletű oxa-tiolán-S-oxidot inért oldószerként alkalmazott klórozott szénhidrogénben, így kloroformban vagy metilén-dikloridban, előnyösen metilén-dikloridban, valamilyen szerves sav, például p-toluolszulfonsav vagy - előnyösen - metánszulfonsav jelenlétében, 20 és 80 °C közötti hőmérsékleten átrendeződésnek vetjük alá. Megjegyzendő, hogy a (II) általános képletű szulfoxidok az aszimmetriás kénatom jelenlétéből adódóan valószínűleg sztereoizomerek keverékei, azonban nincs szükség a tiszta izomerek elkülönítésére, az átrendeződés a keverékekkel is végrehajtható.

Az 1,3-oxa-tiolán-S-oxidok savkatalizált átrendeződése ismert a szakirodalomból, publikálták például a 4 152 334 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, azonban mind ez ideig nem volt ismert, hogy az átrendeződés a (II) általános képletű, azolgyűrűt magában foglaló oxi-tiolán-S-oxidokkal is megvalósítható.

Az (I) általános képletű szulfoxidok (a képletben n értéke • ·

- 6 1) és szulfonok (a képletben n értéke 2) az átrendeződés során elsődlegesen képződő (I) általános képletű oxa-tiinekből (a képletben n értéke 0) könnyen előállíthatok egyszerű oxidációval. Ha egy (I) általános képletű szulfoxidot (a képletben n értéke 1) akarunk előállítani, akkor a megfelelő (I) általános képletű oxa-tllnt, vagy más néven szulfldot (a képletben n értéke 0) egy ekvivalensnyi 3-klór-perbenzoesavval reagáltatjuk valamilyen inért, klórozott szénhidrogénben, előnyösen metilén-dikloridban, 0 °C-tól szobahőmérsékletig terjedő hőmérséklet-tartományban. Másképpen járunk el viszont, ha egy (I) általános képletű szulfont (a képletben n értéke 2) akarunk előállítani, ilyenkor az (I) általános képletű szulfidot (a képletben n értéke 0) legalább két ekvivalensnyi 3-klór-benzoesavval reagáltatjuk, oldószerként ugyancsak valamilyen inért klórozott szénhidrogént, előnyösen metilén-dikloridot alkalmazunk, és a reagáltatást szobahőmérséklet és az oldószer forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti tartományban végezzük.

Az (I) általános képletű vegyületek szerves és szervetlen savakkal addíciós sókat képeznek. Természetesen a fiziológiásán elfogadható savaddíciós sók szintén a találmány oltalmi körébe tartoznak. Ezeket a sókat a szokásos, egyszerű, általánosan ismert sóképzési eljárásokat alkalmazva állíthatjuk elő: például feloldjuk a megfelelő (I) általános képletű vegyületet alkalmas inért oldószerben, majd a savat, például sósavat, hozzáadjuk az oldathoz. A só izolálása is ismert módon történhet, például szűréssel, és ha szükséges illetve lehetséges, a kiszűrt sót inért szerves oldószeres mosással tisztíthatjuk.

• · · · · · · • ··« · ··«· ·· • ·· ·· ···· ······· ·· «· ·

A (II) általános képletű oxa-tiolán-S-oxidok szintézisét az (1)-(4) reakcióegyenletek szemléltetik.

Az (1) reakcióegyenlet szerint a (II) általános képletű vegyületeket - az egyes lépéseket ugyanis visszafelé haladva tárgyaljuk - úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő (III) általános képletű oxa-tiolánt valamilyen inért klórozott szénhidrogént alkalmazva oldószerként, 0 °C vagy a feletti hőmérsékleten, de legfeljebb szobahőmérsékleten egy ekvivalens 3-klór-perbenzoesavval reagáltatjuk.

A (2) reakcióegyenlet mutatja a (III) általános képletű oxa-tiolánok előállítását, miszerint egy (IV) általános képletű azolil-ketont a (VII) képletű 2-merkapto-etanollal reagáltatunk valamilyen savas katalizátor, előnyösen p-toluolszulfonsav vagy metánszulfonsav jelenlétében. Az oldószer toluol és butanol elegye, amely alkalmas arra, hogy a keletkező vizet azeotrop desztillációval eltávolítsuk a rendszerből.

A (IV) általános képletű azolil-ketonok előállítása a megfelelő (V) általános képletű (halogén-metil)-ketonból történhet, egy azollal reagáltatva azt ismert módon, például az 1 054 613 számú kanadai és a 2 303 475 számú franciaországi szabadalmi leírásban megadottak szerint.

Az (V) általános képeltű (halogén-metil)-ketonok, illetve a metil-ketonok, amelyek az előbbiek prekurzorainak tekinthetők, vagy beszerezhetők vegyszerként a kereskedelemből, vagy ismert, a szakirodalomban leírt vegyületek, és előállításuk ismert eljárásokkal a szakemberek számára nem jelent nehézséget.

Az (I) általános képletű vegyületek jól hasznosíthatók a • · • · ·· · ···· ·· • ········ ·♦·♦··· · · « · ·

- 8 fitopatogén gombák elleni védekezés során, amikor is úgy járunk el, hogy valamely (I) általános képletű vegyület gombaölőként hatékony mennyiségével kezelük a fertőzött vagy fertőzés veszélyének kitett helyet.

A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kiviteli módjának megfelelően járunk el, ha oly módon juttatjuk el a gombák által veszélyeztetett helyre valamely (I) általános képletű vegyület gombaölőként hatékony mennyiségét, hogy a megvédendő növény levélzetét kezeljük. Ez esetben a kiválasztott hatóanyagot a levélzet kezelésére hektáronként 0,125 és 10 kg közötti menynyiségben, előnyösen 0,125-5,0 kg/ha mennyiségben alkalmazzuk.

A találmány szerinti eljárás egy másik előnyös kiviteli módjának megfelelően, a fitopatogén gombák kártételének megfékezése végett az (I) általános képletű vegyületek valamelyikének a gombaölő hatás kifejtéséhez szükséges mennyiségét a talajra alkalmazzuk, amelyben a gombafertőzés ellen megvédeni szándékozott növény tenyészik. Ezt az úgynevezett szisztémás kezelést végezve, a hatóanyag koncentrációja literenként 10 mg és 500 mg között van, ezen határokon belül a pontos dózist egyrészt a leküzdendő gombafertőzés, másrészt a védendő növény ismeretében határozzuk meg.

Az (I) általános képletű vegyületeket a gombák kártevését megakadályozandó még a vetőmagra is alkalmazhatjuk bevonóanyagként vagy csávázószerként. Ilyen eseteben a növény megvédése a veszélyes gombákkal szemben vagy kemoterápiás úton, vagy szisztémásán történik, illetve mindkét hatásmód közrejátszhat a kívánt hatás elérésben. A magot bevonó hatóanyag ugyanis védel• · • * ··« met nyújthat a talaj fertőződése ellen, de felszívódva a kikelt növénybe szisztémásán is védheti a növényt a gombafertőzéssel szemben. A vetőmag bevonattal való ellátásához, más néven csávázáshoz, 100 kg magra számítva rendszerint mintegy 5 és 75 g közötti mennyiségű hatóanyagot használunk.

A találmány lényeges elemét képezik továbbá azok az új fungicid készítmények, amelyek valamely (I) általános képletű hatóanyag gombaölőként hatékony mennyiségét tartalmazzák valamely hordozó- és/vagy hígitóanyaggal együtt.

Az itt következő részben a találmány szemléltetéseként példákat adunk meg. Tekintettel azonban, hogy ezek a példák kizárólag a találmány lényegének jobb megvilágítását szolgálják, semmiképpen nem tekinthetjük azokat bármilyen értelemben korlátozó érvényűnek a találmány oltalmi körére vonatkozóan.

1. példa

1—(í 2—(4-Bróm-fenil)-1.3-oxa-tiolán2-il1-metil)-lH-1.2.4-triazol előállítása g 4'-bróm-2-(1H-1,2,4-triazol-l-il)-acetofenon, 13,9 g

2-merkapto-etanol, 13,9 g p-toluolszulfonsav—víz (1/1), 250 ml toluol és 250 ml butanol elegyét egy Dean—Stark-feltéttel ellátott készülékben, visszafolyó hűtő alatt forraljuk 72 órán át. Ezután a reakcióelegyet hagyjuk lehűlni, a kikristályosodott nyersterméket kiszűrjük, majd felvesszük metilén-dikloridban és vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal összerázzuk. A szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, majd bepároljuk, aminek eredményeképpen 8 g, a címben megnevezett oxa-tiolánt kapunk. A termék olvadáspontja: 118-120 ’C.

• «

2. példa

1— ϊ Γ 2—(4-Tolil)-1.3-oxa-tiolán-2-il1-metil)-ΙΗ-imidazol előállítása g 2-(lH-imidazol-l-il)-4'-metil-acetofenon, 31,2 g

2- merkapto-etanol, 24,7 g p-toluolszulfonsav—víz (1/1), 300 ml toluol és 300 ml butanol elegyét egy Dean—Stark-feltéttel ellátott készülékben, visszafolyató hűtő alatt forraljuk 72 órán át. A reakcióelegyet ezután kis térfogatra bepároljuk, a maradékhoz 5%-os vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk, majd metilén-diklorid dal extraháljuk. Az extraktumot nátrium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk, aminek eredményeképpen a várt oxa-tiolánt kapjuk. A termék tömege 16 g, az olvadáspontja: 86-89°C.

3. Példa

2- (4-Bróm-fenil)-2-{(1H—1,2,4-triazol-l-il)-metil)-1, 3-

-oxa-tiolán-3-oxid- előállítása

100 ml metilén-dikloridban feloldunk 7,3 g 1-{[2-(4-brómfenil)-1,3-oxa-tiolán-2-il]-metil}-lH-l,2,4-triazolt, az oldatot lehűtjük 0 °C-ra majd ezen a hőmérsékleten becsepegtetjük 4,5 g

3- klór-perbenzoesav 100 ml metilén-dikloriddal készült oldatát. A reakcióelegyet hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, majd éjszakán át keverjük, azután vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk. Az így kapott szulfoxid tömege 7,1 g, az olvadáspontja: 135-136°C.

4. példa

2— í ílH-Imidazol-l-il)-metil1-2-(4-töli1)-1.3-oxa-tiolán-3oxid előállítása

A vegyületet a 3. példában megadott eljárást követve • ·· • · ·*4 · « • 4 ·· ·

- 11 állítjuk elő, miszerint 5 g 1 {[2-(4-tolil)-1,3-oxa-tlolán-2-il]metil}-lH-imidazolt 3,8 g 3-klór-perbenzoesavval oxidálunk 75 ml metilén-dikloridban. Ilyen módon a várt szulfoxidot kapjuk, amelynek a tömege 5 g, az olvadáspontja: 118-120 ’C.

5. példa

1-Γ 2-(Brőm-fenil)-5.6-dihldro-l. 4-oxa-tiin-3-il1-1H-1.2.4-triazol (a 2. sorszámú vegyület) előállítása g 2-(4-bróm-fenil)-2-{(1H-1,2,4-triazol-l-il)-metil]-l,3-oxa-tiolán-3-oxid 150 ml metilén-dikloriddal készült oldatához szobahőmérsékleten 2,6 g metánszulfonsavat és 2,7 g ecetsavanhidridet adunk. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten, majd 2 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt gyengén forralva keverjük, azután vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal öszszerázzuk, a szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A párlási maradék viszkózus olaj, amelyet szobahőmérsékleten hagyunk kristályosodni. A terméket toluolból átkristályosítva 3,1 g, a címben megnevezett vegyületet kapunk, amelynek az olvadáspontja: 85-87 °C.

6. Példa

1— í 2—(4-Bróm-fenil)-5.6-dihidro-l,4-oxa-tiin-3-il1-1H-imidazol (a 4. sorszámú veovület) előállítása

Bemérünk 2,5 g 2-[(lH-imidazol-l-il)-metil]-2-(4-tolil)-1,3-oxa-tiolán-3-oxidot, 1,2 g metánszulfonsavat, 1,2 g ecetsavanhidridet és 100 ml metilén-dikloridot. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, a szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk. A visszamaradó szilárd anyagot • · · · « 4 · • ··· · · «·4 9 • «*··«··· «·*· ··· ·* ·· « toluolból átkristályosítva 2,4 g, a címben megnevezett terméket kapunk, amelynek az olvadáspontja: 125-129 °C.

7. példa

2-(4-Fluor-fenil)-5.6-dihidro-3-(1H-1. 2. 4-triazol-l-il)-1,4-oxa-tiin-4,4-dioxid (a 8, sorszámú vegyület) előállítása

1,5 g l-(2-(4-fluor-fenil)-5,6-dihidro-l,4-oxa-tiin-3-il]1H-1,2,4-triazolt feloldunk 75 ml metilén-dikloridban, majd beadagoljuk 2,4 g 3-klór-perbenzoesav 50 ml metilén-dikloriddal készült oldatát. Az adagolás végeztével a reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd további 3 óra hosszat viszszafolyató hűtő alatt forraljuk, végül nátrium-hidrogén-karbonát vizes oldatával összerázzuk. A szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, majd bepároljuk, aminek eredményeképpen a kívánt szulfont kapjuk. A termék tömege 1,5 g, az olvadáspontja: 195-197’C.

8. Példa — Γ 5 .6-Dihidro-2-(3-metoxi-fenil)-1.4-oxa-tiin-3-il1—1H— -1.2,4-triazol-hidroklorid (a 27. sorszámú veavület) előállítása

Az 5. példában leírtakhoz hasonló módon eljárva, 1,8 g (2-(3-metoxi-fenill)-2-[(1H-1,2,4-triazol-l-il)-metil]-1,3-oxatiolán-3-oxidot 50 ml metilén-dikloridban 0,8 g metánszulfonsavval és 0,8 g ecetsavanhidriddel reagáltatunk. Az így kapott termék olaj, amely NMR-spektruma alapján 1-[5,6-dihidro-2-(3metoxi-fenil)-1,4-oxa-tiin-3-il]-1H-1,2,4-triazolnak bizonyult. Ezt az olajat feloldjuk 150 ml dietil-éterben, majd az oldaton

9· · · *« 9 • ··· * φ ·«« « ••99 ··· \>* *»®* ***·

- 13 állandó, egyenletes ütemben addig vezetünk át hidrogén-klorid gázt, amíg a fehér csapadék leválása megszűnik. A csapadékot ekkor kiszűrjük és levegőn megszárítjuk, aminek eredményeképpen 1,6 g 132-136 ’C-on olvadó, a címben megnevezett hidrokloridsót kapunk.

9. Példa

Az 1., 3., 5-7., 9-26. és 28. sorszámokkal jelölt vegyületek előállítására

Az 1-8. példában leírtakat követve, további (I) általános képletű vegyületeket állítottunk elő, amely vegyületek képletében az R és G szimbólumok jelentése, valamint m és n értéke megfelel a bevezetőben megadottaknak.

A vegyületek szerkezetét, valamint a jellemző adatokat, így az olvadáspontot vagy az NMR-spektrum adatait az 1. táblázatban összefoglalva adjuk meg. Kényelmi szempontból a 2., 4., 8. és 27. számmal jelölt vegyületeket is szerepeltetjük a táblázatban, bár ezek előállítását, beleértve a jellemző adatokat is, az 5-8. példákban már ismertettük.

A táblázatban felsorolt vegyületek az (I) általános képlettel jellemezhetők, amely képletben az egyes szimbólumok az itt megadottakat jelentik:

• · · · · · ······· · · ··

A vegyület száma

B

4-Br 1 N

4-dch₃

4-CH₃

4-C1

4-F

1	CH
1	CH
0	N
1	N
0	N
1	N
1	N
1	CH
1	N

- op. (°c)

O 115-117

085-87

095-97

125-130

066-68

101-105

190-192

195-197

214-217

178-184

132-135 • ·

1. táblázat (folytatás)

A vegyület	R	rn	G	n	Op- °c
száma
22	4-0-@	1	N	0	79-B2
	Cl
13		1	N	0	105-106
14		1	N	0	104-106
	CF₃
15		1	N	0	115-117
	ch₃
16		1	N	0	102-104
	__CHj
17		1	N	0	160-161
	ch₃
1B	ch(ch₃)₂	1	N	0	120-122
19	-<O> c(ch₃)₃	1	N	0	103-105
20	ch₃	1	N	0	91-94
	^ch3. ^ch ₃
21	⁴-^οΛ5>	1	N	2	147-150
	'“Λ CH₃
22	4-(CH₂)2\|CH₃	1	N	0	73
23	3-F, 4-OCH₃	2	HC1 N	0

*		-	16 -		• · ·' · · · • ··· · · ·· • · · · · ······· · · ·
	1.	táblázat (folytatás)
A vegyület száma	R	m	G	n	Op. °C
24	3-CH₃, 4-CH3	2	N	0	156-159
25	4-OCH3	1	CH	0	95-99·
26	3-OCH3, 4-DCH3	2	N	0	133-136
27	3-ÖCH3	1	HC1-N	0	132-136
28	3-CH3	1	CH	0	olaj. «

x A vegyület NMR-spektruma: 7,7 (lH,s) ,

6,8-7,4 (6H, m): 4,5 (2H, t), 3,3 (2H, t): 2,2 (3H, s).

• · · t · · • ··« · ···· • · · ·· ···· ······· ·· ·· ·

10. példa

A gombaölő készítmények előállítása

Az 1. táblázatban felsorolt, 1-től 28-ig számozott hatóanyagok mindegyikét külön-külön, felhasználásra alkalmas készítménnyé alakítjuk. Ez úgy történik, hogy az egyes vegyületekből bemérünk 0,3 g-ot és feloldjuk 10-10 ml acetonban vagy más alkalmas oldószerben. Egy vagy két csepp Triton X-100 emulgálószert (ez a Rohm et Hass cég által forgalmazott oktil-fenoxi-polietoxi-etanol márkaneve) adunk az oldatokhoz, majd víz hozzáadásával emulziót képezünk azokból. A víz mennyiségét mindig annak függvényében határozzuk meg, hogy milyen töménységű készítményt kívánunk alkalmazni. Minél több vizet adunk az oldathoz, annál kisebb lesz a készítmény mg/l-ben kifejezett koncentrációja.

11. Példa

Lisztharmatot okozó gombák elleni szisztémás védőhatás a gvökérzeten keresztül történt felszívódás esetén Megvizsgáltuk az 1-től 28-ig számozott, az 5-9. példákban leírtak szerint előállított hatóanyagokat, hogy milyen mértékben képesek kivédeni, illetve leküzdeni az Erysphe graminis okozta lisztharmatbetegséget árpa esetében, valamint az Erysphe cichoracearum okozta lisztharmatbetegséget uborka estében. A gombafertőzést kivédő, illetve azt visszaszorító képességet minden egyes hatóanyagnál szisztémás alkalmaás mellett, a gyökérzeten keresztül történő felszívódást feltételezve határoztuk meg.

A vizsgálatokhoz 10x10x9 cm méretű cserepekben 10-10 árpapalántát (fajtaváltozat: Herta), illetve uborkapalántát (fajtavátozat: Marketmore 70) hagyunk növekedem, az árpát 6, az uborkát • · · · · · · • ··· · ···· ·· • ·· ·· · · · ······· ·· · · ·

- 18 pedig 10 napos koráig. Amikor a növények a jelzett kort elérték, minden egyes cseréphez 45 ml, a 10. példában leírtak szerint előállított emulziós készítményt adunk. Az 5-9. példákban megadott eljárással előállított 28 hatóanyaggal, illetve az azokból készült, 45-45 ml emulziós készítménnyel összesen 48 cserepet kezelünk. A 45 ml térfogatú emulzió egy-egy cseréphez adva pontosan elegendő ahhoz, hogy a termőföldet telítettségig átitassa, anélkül azonban, hogy számottevő folyadékmennyiség folyna el a cserepek alá helyezett tálkákba, és így az a kísérlet szempontjából veszteségként jelentkezne. Néhány cserepet, amelyekben ugyanazok az árpa-, illetve uborkapalánták növekednek, mint a kísérletbe bevont cserepekben, kontroll céljára kezeletlenül hagyunk.

órával azután, hogy a találmány szerinti hatóanyagokból előállított emulziós készítményekkel elvégeztük a kezelést, minden egyes cserepet, illetve az azokban nevelt palántákat, beleértve a kezeletlen kontrollnövényeket is, lisztharmatbetegséget okozó gombával befertőzzük. A gombafertőzést úgy hozzuk létre, hogy előzőleg már megbetegített árpa, illetve uborka leveleit a kísérleti növényeket tartalmazó, kezelt vagy kezeletlen cserepek fölé tartva gyengéden megütögetjük, miáltal a gomba spórái szétszóródnak a kísérleti növények palántái felett.

A gombafertőzést követően 6 nap múlva ellenőrizzük a kísérleti növényeket, és egy 0-tól 6-ig terjedő skála segítségével kiértékeljük, hogy milyen mértékben fertőződtek. 0-val osztályoztuk, ha megbetegedés egyáltalán nem volt megfigyelhető, és 6-os osztályzatot kapott az a növény, amelyen súlyos gombafertőzést • · 4 4 · 4· • ··· · 4···44 • · · · · · 44· ······· · 4 ··4 észleltünk. A közbenső fokozatok a megbetegedés súlyosságának függvényében jelzik a fertőzöttség mértékét. A kezelt és kezeletlen növények összehasonlításával a fungicid hatékonyságot minden egyes hatóanyagra százalékban kifejezve állapítottuk meg.

Az eredmények összefoglalása, vagyis az egyes hatóanyagok százalékos hatékonysága a 2. táblázatban látható. Az árpa lisztharmatbetegségét okozó gombával szemben mutatott hatást a BMS 250 alatti oszlopban, míg az uborka lisztharmatbetegségét okozó gombával szembeni hatékonyságot kifejező értékeket a CMS 250 alatti oszlopban találjuk. (2. táblázat a 17. példa után következik) .

12. példa

Árpa lisztharmatbeteasécre elleni védőhatás a levélzetre történő alkalmazás esetén

Egy-egy cserépbe nyolc árpapalántát (fajtaválozat: Larker) ültetünk. A cserepek számát úgy választjuk meg, hogy az 1. táblázatban felsorolt mind a 28 hatóanyag hatékonyságát két vagy három párhuzamos kísérletben vizsgálhassuk, és ezen felül még elegendő számú cserép megmaradjon kontrollként, az alább tárgyalandó kísérleti elrendezésnek megfelelően.

A vizsgálat céljára minden egyes, az 1. táblázatba foglalt hatóanyagból 1000 mg/liter koncentrációjú emulziós készítményt állítunk elő, és ezekkel bepermetezzük a növényeket. Az egyes hatóanyagokat tartalmazó emulziós készítményekkel két vagy három cserepet kezelünk, és minden egyes kezelt cserépre egy-egy kezeletlen cserepet számítunk, amelyek kontrollként szolgálnak.

Miután a bepermetezett növények levélzete megszáradt, mind a • · · · · · · kezelt, mind a kezeletlen növényeket tartalmazó cserepeket 21 °C-ra beállított üvegházban helyezzük el. Ezután a cserepekben nevelkedő összes növényt befertőzzük az árpa lisztharmatbetegségét okozó Erysiphe graminls gombafej spóráival. A fertőzést most is úgy idézzük elő, hogy a kísérleti növények cserepei felett szétszórjuk a spórákat, amelyeket korábban megbetegített növényekről nyerünk.

Öt nappal a gombafertőzést követően a növényeket megvizsgáljuk, és a 11. példában megadott szempontok szerint a fertőzöttség mértékét egy 0-tól 6-ig terjedő skála segítségével pontozzuk. Ugyancsak a 11. példában leírtaknak megfelelően számítjuk ki a százalékban kifejezett fungicid hatást. Az eredményeket a 2. táblázatban a BMP 1000 feliratú oszlopban találjuk.

13, Példa

A rizs üszöcrbeteaséae elleni védőhatás a levélzetre történő alkalmazás esetén

Elegendő számú cserépben egyenként öt rizspalántát (fajtaváltozat: Bellemont) nevelünk. A kísérlethez szükséges cserepek számát az határozza meg, hogy valamennyi, az 1. táblázatban felsorolt hatóanyagot vizsgálni tudjuk, és minden egyes kezelt cserépre azonos számú kontrollként szolgáló cserép jusson.

A növények beültetését követően, a 3. és 4. hét között a rizspalántákat bepermetezzük a találmány szerinti hatóanyagokból a 10. példában leírtak szerint előállított emulziós készítményekkel, amelyek koncentrációja minden esetben 1000 mg/liter. A kontrollként félretett cserepeket, amelyek szintén öt-öt rizspalántát tartalmaznak, természetesen kezeletlenül hagyjuk.

• · Λ Λ · · · • ··« · ···· ·· • «· · · · · · ♦ ····*·· «· ·· ·

A cserepekben növekvő mind az öt növényt, beleértve az összes cserepet, a hatóanyaggal bepermetezetteket és a kezeletleneket egyaránt, ezután befertőzzük a rizs üszögbetegségét okozó Pyricularia oryzae gombafej spóráival. A befertőzést úgy hajtjuk végre, hogy egy milliliterenként 20 000 - 30 000 spórát tartalmazó szuszpenziót készítünk, ehhez 1-2 csepp Tween 20 márkanevű, nemionos tenzidet (az I.C.I. forgalmazza, tulajdonképpen etoxilezett etilén-szorbitán-monolaurát) adunk, hogy biztosítsuk e levelek megfelelő nedvesedését, majd a szuszpenziót rápermetezzük a növények leveleire.

A kísérleti növényeket, beleértve a kezeiteket és a kezeletleneket egyaránt, a befertőzést követően egy 99 % relatív nedvességtartalmú, 21 ’C-on tartott kamrában inkubáljuk 24 órán át, hagyva, hogy a fertőződés megtörténjen, majd áthelyezzük azokat egy üvegházba, ahol 6 napot hagyunk a betegség kifejlődésére. A betegség jeleként a növények levelein az üszöggomba okozta elváltozások jelennek meg. A gombafertőzés elleni védőhatást az alábbi két lehetséges módszer egyikével értékeljük ki. Az egyik módszer szerint, ha a fertőződés csak mérsékeltnek mutatkozik, megszámoljuk a levélen látható elváltozásokat, komolyabb fertőződés esetén viszont a kiértékelést a 11. példában már tárgyalt, 0-tól 6-ig terjedő pontrendszert alkalmazva végezzük. Bármely módszert követjük is egy adott hatóanyag védőhatásának a kiértékelése során, ugyanazt a kiértékelést kell használnunk a hozzátartozó kontrollkisérletre is. A vizsgálat eredményeit a 2. táblázatban foglaltuk össze, az erre a kísérletre vonatkozó adatokat az RCB 1000 feliratú oszlopban találjuk.

14. példa

A bab rozsdásodását okozó gombára kifejtett funaicid hatás vizsgálata

Megfelelő számú cserépbe két-két, rozsdásodásra hajlamos tarkabab-palántát (P. vulgáris) ültetünk. Amikor a palánták hétnaposak és a primér leveles fejlődési stádiumban vannak, valamennyit bepermetezzük egy, a bab rozsdásodását okozó gombafaj, az Uromyces phaseoli milliliterenként mintegy 20 000 spóráját tartalmazó szuszpenzióval. Ezután a gombával fertőzött növényeket tartalmazó összes cserepet egy szabályozható klímájú kamrába helyezzük, ahol 99 %-os relatív nedvességtartalom mellett, 21°C-on, 24 órán át inkubáljuk azokat, hagyva, hogy a fertőződés létrejöjjön. A növényeket ezt követően eltávolítjuk a klímakamrából, hagyjuk megszáradni, majd két nappal a befertőzés után valamennyit bepermetezzük a találmány szerinti hatóanyagokból készült permetezőszerekkel. A permetlevek előállítása a 10. példában leírtak szerint történik, a koncentráció minden esetben 1000 mg/liter. Több, a gombafertőzésnek kitett cserepet kezeletlenül hagyunk, ezek a növények szolgálnak kontrollként. Valamenynyi növényt, a kezeiteket és a kezeletleneket egyaránt, üvegházba helyezzük, ahol 21 ’C-on tartjuk azokat öt napon át, mialatt a növényeket kifejlődnek a betegség tünetei, amennyiben a fertőzést nem sikerült kivédeni.

Az összes spóraszuszpenzióval befertőzött növényt megvizsgáljuk ezután, hogy a betegség milyen mértékben fejlődött ki rajtuk, és egy 0-tól 6-ig terjedő pontrendszert alkalmazva, pontosan a 11. példában leírtak szerint kiértékeljük a gombaölő • · · · · · · • ··« Φ · ··· ·1 • ·····4 ··«· «·· 4· «·« hatást, összehasonlítva a kezelt és a kezeletlen növényeket. A gombabetegséget kivédő hatékonyságot a csökkenés százalékában fejeztük ki, és az adatokat a 2. táblázat BRE 1000 feliratú oszlopában adtuk meg.

15. példa

A földimogyoró levélfoltosodását okozó Cercospora gombafej elleni hatás vizsgálata a levélzetre történő alkalmazás során

Megfelelő számú cserépbe cserepenként négy Virginia földimogyoró-palántát nevelünk. A vizsgálathoz annyi cserepet készítünk elő, hogy az 1. táblázatban felsorolt hatóanyagok mindegyikéből emulziós készítményt állítva elő, és azokkal az egyes cserepekben nevelt négy palántát bepermetezve, az összes vegyület hatékonyságát kiértékelhessük. A hatóanyaggal való kezelést akkor végezzük, amikor a palánták elérték a négyhetes kort. A permetleveket a 10. példában megadottak szerint állítjuk elő, az emulziós készítmény hatóanyag-koncentrációja minden esetben 900 mg/liter. A négyhetes földimogyoró-palántákat tartalmazó cserepek egy részét kezeletlenül hagyjuk, ezek kontrollként szolgálnak.

A hatóanyaggal történt bepermetezés után az összes már száraz növényt, a kezeiteket és a kezeletleneket egyaránt, befertőzük a földimogyoró levélfoltosodását okozó Cercospora gombafej, a Cercospora arachidicola spóráival. A befertőzéshez használt szuszpenzió milliliterenként 20 000 - 30 000 spórát tartalmaz, azonkíül egy-két cseppe Tween 20 márkanevű detergenst is adunk hozzá, hogy elősegítsük a levelek nedvesíthetőségét. A gombafertőzött növényeket tartalmazó cserepeket ezt követően klímakamrába helyezzük és 24 °C-on 36 órán át inkubáljuk, ilyen módon elősgít• ··· · ···· ·· • · · ·· ···« ······· · · ·* ·

- 24 ve a fertőződés létrejöttét, majd áthelyezzük azokat egy üvegházba, ahol 21 napon át hagyjuk a gombabetegséget kifejlődni.

Az üvegházban eltöltött 21 nap után a növényeket kivesszük és megvizsgáljuk a fertőzöttség mértékét illetően. A kiértékelést egy 0-tól 6-ig terjedő pontrendszer segítségével végezzük, és a kiszámítjuk a százalékosan kifejezett hatékonyságot, ami a kezelt és kezeletlen növények összehasonlításából adódik.

16, példa

Az ároaüszöq elleni védőhatás vizsgálata

Megfelelő számú cserepet, amelyek mindegyike 10-10 hatnapos árpapalántát (fajtaváltozat: Herta) tartalmaz, előkészítünk a vizsgálathoz. A növényeket az egyes cserepekben bepermetezzük az 1. táblázatban felsorolt hatóanyagokból, a 10. példában leírtak szerint előállított permetlevekkel, majd ezeket a cserepeket, illetve bizonyos számú, ugyancsak 10-10 árpapalántát tartalmazó, de kezeletlen cserepet, befertőzünk a Pyricularia oryzae üszöggomba spóráival. A befertőzést pontosan úgy hajtjuk végre, amint azt a 13. példában az azonos gobafejjel végzett kísérletnél leírtuk.

Az össze gombafertőzött növényt azután üvegházba helyezzük el, ahol 21 °C állandó hőmérsékleten, 99 % relatív nedvességtartalmú klímában tartjuk azokat 5 napon át, majd elvégezzük a kísérlet kiértékelését oly módon, hogy a fertőzöttség mértékét egy 0-tól 6-ig terjedő pontrendszer alapján osztályozzuk. Az így kapott adatokból, a kezelt és kezeletlen növények összehasonlításával kiszámítjuk a százalékban kifejezett fungicid hatékonyságot. Az eredményeket a 2. táblázat BBL 1000 feliratú oszlopában találjuk.

17, példa

Nyolc gombafaj elleni hatékonyság vizsgálata

Az 1. táblázatban felsorolt hatóanyagok mindegyikéből külön-külön 500 mg/liter koncentrációjú acetonos oldatot készítünk. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a találmány szerinti hatóanyagokból készült oldatokhoz 500 tömegrész hatóanyagot mérünk be, és azt egymillió térfogatrész acetonban oldjuk. Valamennyi oldatba 11 cm átmérőjű szűrőpapírból készített korongokat mártunk, majd a korongokat levegőn hagyjuk megszáradni, hogy teljesen oldószermentesek legyenek. Bizonyos számú szűrőpapírból készült korongot kontrollként használunk a kísérlethez, éppen ezért ezeket kezeletlenül hagyjuk.

A szűrőpapírból készült korongokat, a kezeiteket és a kezeletleneket egyaránt, agarlemezre helyezzük, és nyolc különböző gombafaj micéliumából kiemelet, úgynevezett tenyészcsomót teszünk a korongok közepébe, amelyek így a kezelt vagy kezeletlen korongokkal közvetlen érintkezésbe kerülnek. A vizsgálatba bevont nyolc különböző gombafaj a következő: Alternaria solani (ALT), Botrytis cinerea (BOT), Fusarium oxysporum (FUS), Helminthosporium maydis (HMAY), Phytophthora infestans (PHY), Erysiphe polgoni (PMP), Sclerotinia Sclerotiorum (SCM) és Sclerotium rolfsii (SCO). Egy kilencedik gombafaj, a Cercospora arachidicola (CER) esetében a mícéliumból kiemelt tenyészcsomó helyett két csepp, milliliterenként mintegy 20 000 spórát tartalmazó szuszpenziót helyeztünk a kémiailag kezelt szűrőpapírkorong közepére. A fenti módon előkészített lemezek ezután állandó hőmérsékletű szekrény- 26 ben 29 °C-on inkubáljuk, és az elsőként felsorolt nyolc gombafaj esetében a fungicid hatást oly módon értékeljük, hogy megmérjük a gombatelep sugarát a középponttól számítva, majd összehasonlítjuk a kezelt és kezeletlen korongok esetében kapott értékeket. Más szavakkal kifejezve; a hatékonyságot, vagyis az egyes hatóanyagok okozta gátlást a kezelt és kezeletlen korongok esetében mért sugarak százalékban kifejezett különbségének függvényeként határozzuk meg.

A Cercospora arachidicola (CER) esetében a gomba elleni hatékonyságot az alábbi kritériumok alapján pontozzuk: 100 pont jelenti a gomba szaporodásának teljes gátlását; 80 ponttal értékeljük a hatóanyagot, ha majdnem teljes gátlást tapasztalunk, azonban a gomba szaporodása valamelyest mégis észlelhető; 50 pont részleges gátlást jelent, vagy teljes gátlást a korai időszakban és későbbi növekedést; 20 ponttal fejezzük ki a csekély mértékű, de statisztikailag nem szignifikáns gátlást; végül 0 ponttal jelezzük, ha a gomba szaporodására a hatóanyag semmiféle gátló hatást nem gyakorol. Az eredményeket az összes itt ismertetett vizsgálat eredményével együtt a 2. táblázatban láthatjuk, az ALT 500, BOT 500, FUS 500, HMAY 500, PHY 500, PMP 1000, SCM 500, SCO 500 és CER 500 feliratok alatti oszlopokban.

o o I	o	o	A	O	Ο A	A	©
ω ©		a			IŰ	PH	jr

W A

X© u o W A		A m	o	A pH	©	A cm	o	A pH
fi ©			co					_t
u © s © rn	1		cn		1	1		1
b ©
2 ö	•				1	1		1

u a • · · · • · · · · · · • ·· · ♦ · · · · ······· ·· ·· · „

A hatóanyagok százalékban kifejezett fungicid hatékonysága

a. © 1	o	o	©	©	LA O	o
X o		1	a	A	a
fi. © pH 1

> ο I mooooooo x O | A Ο Ο O pH

I p< pH pH

>· ° < o X A I	© ©	© LA	O	O \o	O	IA p^	©	©
ti © I	LA	LA	IA	©	©	A	O	©
© o	cm	CM	LA	CM	IA	CM
fe A 1

© m	A CM	A m	©	©	©	©	©	o	o
©	©	o	o	A	A	A	O	©	o
CM		CM	m	m	CM	CM	m
			m
1	1	1	m	1	1	1	1	1	1
	©
1	A	1	1	1	1	1	1	1	1
©	©	©	©	©	©	©	o	©	©
	cn	VO	A	CM
o	©	A	O	A	o	A	©	©	o
ΡΊ	o		A	r—	A	r—	A	CM

o	A	A	O	A	A	O	A	o	o
	m	m	o	r·	pH
			pH
A	©	A	A	©	©	©	O	©	o
pH	A	pH	CM	A	CM	CM	CM	a·

V) o X A O CM 1	o	© CM	© A	©	O CO
c o \| Q 1	o ©	o	© A	© ©	o

tok *·* t

U A I

ω o c o c © pH	o A ,	co A	O	o
b O		©	A	O	o
o o		©

fi a

to o X A fi CM 1	i °	© A pH	©	O o
a. ο f	o	©	©	©
X o 1	©	1 ©	©	CM
fi o	pH	pH	pH
1
«J © 1	O	o	©	©
fi O 1	A	1 ©	CM
fi ©		pH

© ©	A pH	A pH	A m	A m	© o pH
©	O	©	o	o © pH	O
© A	O	O	©	O © pH	o
©	o	A	A	©	A
A		CM	m	pH	m
© © pH	o CM	O	o CM	O	© o pH
©	A	A	A	©	©
o pH	pH	pH	S©	A	A
©	©	O	©	©	©
		Jr		X©	A

A pH	ö	A pH	A pH	©	A pH	A m
©	o	o	O	©	©	o
©	A			A
pH
A	A	A	A	©	©	o
b-	X©	CM	PH	CO
o	©	O	O	o	O	©

100

b © u o < A	f	©	©	© x©	A m	A CM	A CM
1 :d ·
A vegy let sz	PH	CM	m		A	X©	b-

A	A	A	©	A	A	A	A	A	A	A
CM		A		*©	m	m	CM	m	m	m
	A	©	pH	CM	m		A	\©	r*	CD
		pH	pH	pH	pH	pH	pH	pH		pH

• · ·· • · · · • · · ·

X u Vi © O

LA ©

Ilit eX fi.

I ° ‘2 I táblázat (folytatása)

I fi. LA I \O

LA © © © LA ©

>· © 1	o	LA	LA	LA	O	©	©	©	LA	LA
< c 1	o	CM	CM				©		CM	LA
X ιΑ I	rí						rí
x 1

ιτ © \|	©	LA	©	LA	©	O	©	©	©	©
x c \|		rí								©
U ΙΑ I

w	©	LA	O	©	LA	©	©	©	©	LA	LA
X	L·'	rí			Fi	©				CO	CD
u	CM 1

c o © u: o

U 4A I o o © ©

LA o ©

LA ίο © © o LA

w ©	©	o	©	o	©	©	©	© LA	©
£ ΙΛ					o			CD	©
S CM 1					r^

i ° 1	©	©	©	LA	LA	LA ©	LA	©	O
r o ^β2 1	©	LA		<n	>0	m			© rí

á2 1	©	©	©	LA	O	©	o	©	©	©
a ο I		\0	CM	SO						σ\

e ©

	s	©	LA	©	©	©	©	LA	©	LA LA
	o		m		LA			m		m
<	u\

Φ >

N ω +> Φ H

CM	m		LA	\0	r—	CO
CM	CM	CM	CM	CM	CM	CM

• * ·· • · · · • · · · · • · · · · » ······· · · ·· · • · ·· ·

18. Példa

Összehasonlító vizsgálatok

Az előzőekben ismertetett módszerekkel összehasonlító vizsgálatnak vetettük alá a találmány szerinti vegyületek néhány analógját, hogy megállapítsuk azok biológiai hatékonyságát. A vizsgálatba bevont analóg vegyületek, amelyek kívül esnek a találmány oltalmi körén, a következők voltak:

A = 3-Fenil-5,6-dihidro-2-(2-tienil)-1,4-oxa-tiin

B = 3-(5,6-Dlhidro-2-metil-l,4-oxa-tiin-3-il)-5-merkapto-3H-1,2,4-triazol

C = 2,3-Difenil-5,6-dihidro-l,4-oxa-tiin

D = 3-Ciklohexil-2-fenil-5,6-dihidro-l,4-oxa-tiin

E = 1-(5,6-Dihidro-2-metil-l,4-oxa-tiin-3-il-karbonil)-1H-1,2,4-triazol

A vizsgálatok során kapott eredményeket a 3.

táblázatban foglaltuk össze.

				táblázat
A vegyület	ALT	FUS	BMS	BRE	PMP	RCB	SCM
	500	500	250	1000	1000	1000	500
A	45	60	0	0	-	-	-
B	15	-	-	0	0	5	0
C	40	40	0	0	-	-	-
D	15	70	0	0	-	-	-
E	0	0	—	0	0		0

• · · · · · · • ··« · ··«· ·· • ······«· ···«··· ·· ·· ·

Claims

1. Fungicid készítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként egy (I) általános képletű vegyület - a képletben R jelentése több R szubsztituens esetén egymástól függetlenül halogénatom, illetve trifluor-metil-, 1-8 szénatomos alkil-, 3-6 szénatomos cikloalkil-, 1-8 szénatomos alkoxi-, 1-8 szénatomos alkoxi-karbonil-, amino-, szubsztituált amino-, karbamoil-, szulfamoil-, 1-8 szénatomos alkoxi-szulfonil-, benzil-, fenil- vagy fenoxi-, illetve egymástól függetlenül halogénatommal, trifluor-metil-csoporttal, valamint 1-8 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoporttal mono-, di- vagy triszubsztituált fenil- vagy fenoxicsoport;

G jelentése metincsoport vagy nitrogénatom;

m értéke 0, 1 vagy 2; és n értéke 0, 1 vagy 2 -, vagy annak a növények által elviselhető valamilyen savaddíciós sója vagy fémkomplexe gombaölőként (fungicidként) hatásos mennyiségét tartalmazza szilárd és folyékony hordozó- és hígítóanyag - előnyösen természetes és mesterséges ásványi őrlemény, alifás, aromás és ciklusos szénhidrogén, víz, ásványolaj-frakció - és felületaktív adalék - előnyösen ionos és nemionos diszpergáló-, emulgeáló- és nedvesítőszer - legalább egyikével együtt.

< · * · · • ··♦ ·«*· ·· ν ·«*«<«·* ···«··« «· ·· ·

2. Az 1. igénypont szerinti fungicid készítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként olyan (I) általános képletű vegyületet - beleértve a a növények által elviselhető savaddíciós sókat és fémkomplexeket is - tartalmaz, amelynek képletében

R jelentése halogénatom, 1-4 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoport, fenil- vagy fenoxi-, illetve halogénatommal, trifluor-metil-csoporttal vagy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal monoszubsztituált fenil- vagy fenoxicsoport;

G jelentése metincsoport vagy nitrogénatom;

m értéke 0 vagy 1; és n értéke 0.

3. Eljárás gombák elleni védekezésre, azzal jellemezve, hogy gombaölőként az 1. igénypont szerinti hatóanyagok valamelyikének hatékony mennyiségét alkalmazzuk.

4. Eljárás gombák elleni védekezésre, azzal jellemezve, hogy gombaölőként a 2. igénypont szerinti hatóanyagok valamelyikének hatékony mennyiségét alkalmazzuk.

5. Eljárás az (I') általános képletű vegyületek - a képletben

R jelentése több R szubsztituens esetén egymástól függetlenül halogénatom, illetve trifluor-metil-, 1-8 szénatomos alkil-,

3-6 szénatomos cikloalkil-, 1-8 szénatomos alkoxi-, 1-8 szénatomos alkoxi-karbonil-, amino-, szubsztituált amino-, karbamoil-, szulfamoil-, 1-8 szénatomos alkoxi-szulfonil-, benzil-, fenil- vagy fenoxi-, illetve egymástól függetlenül halogénatommal, trifluor-metil-csoporttal, valamint 1-8 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoporttal mono-, di- vagy tri• * ·

- 32 szubsztituált fenil- vagy fenoxicsoport;

G jelentése metincsoport vagy nitrogénatom; és m értéke 0, 1 vagy 2 előállítására, azzal jellemezve, hogy

i) egy (II) általános képletű vegyületet, amelynek képletében R és G jelentése, valamint m értéke a tárgyi körben megadottakkal azonos, oldószerként valamilyen inért klórozott szénhidrogént alkalmazva, valamilyen szerves sav jelenlétében, 20 és 80 °C közötti hőmérsékleten átrendeződésnek vetünk alá; és ii) az így kapott (I') általános képletű vegyületet a reakcióelegyből kinyerjük.

6. Az 5. igénypont szerinti eljárás olyan (I') általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében

R jelentése halogénatomm, 1-4 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoport, fenil- vagy fenoxi-, illetve halogénatommal, trifluor-metil-csoporttal vagy 1-4 szénatomos alkilcsoporttal mono-szubsztituált fenil- vagy fenoxicsoport;

G jelentése metincsoport vagy nitrogénatom; és m értéke 0 vagy 1, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket reagáltatjuk.

7. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy oldószerként metilén-dikloridot, szerves savként pedig metánszulfonsavat alkalmazunk.