HUT57888A - Method for utilizing geothermic energy respectively yielding mineral materiqls - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás geotermikus energia hasznosítására, illetve ásványi anyagok kinyerésére.

A hatvanas években a Los Alamos Láb. munkatársai (New Mexico, USA) az ún. forró szárazsziklás eljárást (hot-dry-rock eljárás) fejlesztették ki, amelynek értelmében a föld mélyében forró száraz kristályos kőzetet használnak föl geotermikus energia kinyerésére. Az eljárás lényege, hogy a száraz és forró kőzetbe, amelybe a felszínről természetes úton víz nem juthat be, illetve amelynek közelében természetes vízforrás nincs, egymással kapcsolódó töréseket hoznak létre és így a geotermikus energiát azokon a helyeken is jól hasznosítani lehet, ahol geotermikus anomália figyelhető meg. Itt a forró gőz előállítását nem tűzik ki célul, mint az ismert vízbetáplálásos geotermikus eljárásoknál.

A forró szárazsziklás eljárás a mintegy 30 éve a kőolajiparban már ismeretes ún. hydro-frac eljárásra támaszkodik, amelynek célja a kimerülőben levő földgáz- és kőolajforrások hozamának javítása. A forró szárazsziklás eljárás lényege, hogy a kőzet felhasadásának mélységéig mélyített fúrólyuk talpánál a fúrólyuk felülről való lezárása után nagy víznyomást hoznak létre és így a kőzetet szinte felrobbantják. A víznyomást nagyobbra kell választani, mint a feltárandó kőzetben uralkodó nyíróerőket, hogy a kőzet megrepedezzen és benne nagy térfogatú rések keletkezzenek.

Az eljárást a Los Alamos közelében fekvő Fenton Hill mellett 3000 méteres mélységű fúrólyuk mélyítésével ellenőrizték. Egy másik próbálkozásban 4000 m mélységet értek el, a kezdeti rövid idejű siker után azonban problémák léptek fel, mivel a fúrólyuk alsó részében a nyomást létrehozó berendezés a nagy víznyomás miatt tönkrement. Mivel a kőzetben uralkodó nyíróerők az emelkedő felszíni nyomással növekednek, a szárazsziklás eljárás határát ott kell látni, ahol a kőzetben jelentkező nyíróerők már nagyobbak, mint azok a víznyomások, amelyeket a szokásos technológiával létrehozott és lezárható fúrólyukakban biztosítani lehet. A fúrólyukakban végzett mérések és a szeizmikus kutatások alapján az a következtetés tűnik megalapozottnak, hogy a kőzetben uralkodó nyíróerők a felszíni nyomás növekedése mellett nem minden esetben lineáris módon emelkednek. Vannak olyan rétegek, amelyeknél a nyíróerők emelkedése a lineáristól jelentős módon eltér: adott esetben 3000 m mélységben már a 2000 bar (200 MPa) értéket is eléri. Ezek a változó helyeken fellépő és előre nem látható növekedések jelentős mértékben korlátozzák a forró szárazsziklás eljárás alkalmazhatóságát. A legutóbbi geológiai kutatások és szeizmikus vizsgálatok, továbbá a Szóvjetúnióban a Kola-félszegeten az utóbbi 17 év alatt mintegy 13600 m-re mélyített fúrólyuk vizsgálatával kapott eredmények azt mutatják, hogy a kontinentális talapzaton egyes olyan rétegektől eltekintve, amelyeknél a nyíróerők átmenetileg nagy ütemű növekedést mutatnak, a kőzetben uralkodó nyíróerők 13 km mélységig a felszíni nyomással lineárisan növekednek, majd mintegy 30 km mélységig a felszíni nyomás növekedéséhez képest jelentős mértékben csökkennek. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a kristályos kőzetekből az ezekben a mélységekben uralkodó hőmérsékleti és nyomásviszonyok következtében a kristályvíz eltávozik, ennek megfelelően természetes módon mikrotörések létrejöttéhez vezető folyamat (micro-frac) játszódik le, aminek eredményeként az előzőleg kompakt, tömör anyagú kőzet finom résekkel tagolttá válik, mechanikai szilárdsága jelentősen lecsökken, vagyis a nyírőerők ugrásszerűen csökkennek.

A kontinentális talapzatnak ezt a finom résekkel töredezett kőzetrétegét, ahol tehát a nyíróerők kis nagyságúak, a szakirodalom a gyengüléses zóna (zone of weakness) kifejezéssel jelöli, felső részén mintegy 500 °C hőmérséklet uralkodik. Ez az érték mintegy 30 km körüli mélységeknél a tudományos megállapítások szerint legalább 1000 °C-ra emelkedik.

A találmány feladata a tudományos felismerés hasznosításával olyan eljárás kidolgozása, amellyel nagy hatásfokkal lehet a geotermikus energiát hasznosítani és adott esetben az említett zónában levő ásványi anyagok legalább egy részét kinyerni. Ez az eljárás a Föld minden pontján hasznosítható.

A kitűzött feladat megoldásaként eljárást dolgoztunk ki, amellyel a geotermikus energia a gyengüléses zóna bevonásával hasznosíthatóvá válik. Az eljárás lényege, hogy a kontinentális litoszféra 13-30 km-es mélységű, a kőzetekben ható nyíróerőknek a borító rétegek nyomásához viszonyítva gyorsan csökkenő értékét mutató gyengüléses zónájában hidrosztatikus nyomás felhasználásával az ebbe a mélységtartományba mélyített és nyomásállóan borított fúrólyukban vízoszlopot létesítünk, adott esetben a még hiányzó maradéknyomást nyomás alatt álló víznek a hidegvizes nyomóaknaként működő fúrólyuk felületénél történő beszivattyúzásával biztosítjuk, a csökkentett nyíróerővel jellemzett forró kőzetben felmelegítési zónát hozunk létre, a beszivattyúzott vizet felmelegítjük és a fúrólyuktól elválasztottan létrehozott legalább egy, szállítóaknaként működő fúrólyukon át a t 4

- 5 a kőzeten áthaladott vizet felszínre hozzuk, majd a benne felhalmozott hőenergiát hasznosítjuk és/vagy a benne levő ásványi anyagokat kinyerjük.

A találmány szerinti eljárás egy előnyös megvalósítása során a legalább egy szállítóakna felső végét nyomásálló módon a hidegvizes nyomóakna felső végével összekötjük, így zárt geotermikus vízkörforgást hozunk létre, amelynél a geotermikus energiával felmelegített vízből a hőenergiát hőcserélővel kinyerjük, majd zárt csatornán keresztül, a környezettel való kapcsolat kizárása mellett a vizet tartályba vezetjük.

Ugyancsak előnyös a találmány szerinti eljárásnak az a megvalósítása, amelynél a geotermikus energiával felmelegített vizet elektromos teret létrehozó pólusok között vezetjük át és így az ásványi anyagok lerakódását és ezzel kinyerésüket elősegítjük, vagy ellenkezőleg, azt megelőzzük.

A találmány szerinti eljárásnak egy további előnyös megvalósításában a geotermikus energia hasznosítására létrehozott tartályt a kinyert geotermikus energiához képest kis energiát felvevő szivattyúval tartjuk nyitva, ahol előnyösen a tartályt befogadó kőzetben a folyamatos energiafelvétel miatt bekövetkező termikus stresszhatás felhasználásával és a viszkozitást szabályozó törvények szerint a tartály mindenkori legmelegebb pontja felé áramló túlhevített víz viselkedésének kihasználásával a geotermikus energia hasznosítására létesített tartályt folyamatosan egyre mélyebb és egyre melegebb zónákba kényszerítjük, amivel a kinyerhető energia minőségét és mennyiségét növekvő üzemidő mellett növeljük.

Ugyancsak igen előnyös a találmány szerinti eljárásnak *

- 6 az a megvalósítása, amikor a víz beszivattyúzásához kiválasztott hidegvizes nyomóaknától lényegében azonos távolságra több, célszerűen körvonal mentén elrendezett szállítóaknát létesítünk, amellyel a kőzet törésvonalai mentén a víz hatására kialakuló repedésekben radiálisán a hidegvizes nyomóaknáktól áramló vizet összegyűjtjük, és azokon át a bennük uralkodó nyomáson a felszínre hozzuk.

Az energetikai alkalmazások szempontjából előnyös, ha a találmány szerinti eljárás megvalósítása során a geotermikus energiával felmelegített nagynyomású vizet a hőcserélő után expanziós turbinákba vezetjük és ennek révén áramtermelő generátorokat hajtunk meg, vagy távhőszolgáltatási rendszert táplálunk, illetve a geotermikus energiával túlhevített vízzel kitöltött szállítóaknát átmeneti tárolóként a napi energiafelhasználás csúcsainak áthidalására használjuk fel, vagy hosszabb idejű tárolással hasznosítjuk, amivel rövidebb vagy hosszabb, akár évszakonkénti fogyasztási ingadozások kiegyenlítését biztosítjuk.

Ugyancsak igen előnyös a találmány szerinti eljárásnak az a megvalósítása, amelynél a fúrólyukakat egyidejűleg vízzel árasztjuk el, a hideg vízből álló oszlopot az aknákban nyomás alá helyezzük és a kőzetekben kialakult törésvonalak kihasználásával a fluid részecskék kikristályosodásával járó gőz alapú fázis keletkezését megelőzzük, valamint a geotermikus energiával víznek a túlhevített vizes fázisba való közvetlen átalakulását biztosítjuk.

A találmány szerinti eljárás segítségével a nagy hevítési felületek nagy mélységekben történő létrehozásának mindeddig

- 7 műszakilag meg nem oldott problémájára adunk megoldási javaslatot. A nagy átmérőjű fúrólyukak nagy mélységbe történő mélyítésének olvasztásos eljárását például a DE-C2 25,54,101 NSZK szabadalmi leírás, valamint a DE88/00013 alapszámú PCT (nemzetközi) bejelentés mutatja be. Ezek szerint a fúrólyukat a vízzel létrehozandó törések zónáját megelőző mintegy 2 km-es szakaszig nyomásállóan, belső borítással készítjük el és a geológiai folyamatok révén már mikrotörésekkel szabdalt forró kőzetet ebben a zónában hidegvízből álló oszlop nyomásával szabdaljuk tovább. A fúrólyuk átmérője - ezt a mai ismeretek szerint csak a már említett olvasztásos fúrási technikákkal lehet elérni - két szempontból is fontos szerepet játszik:

1) Törvényszerűen összefüggés alakul ki a fúrólyuk átmérője és a fúrólyuktól kiinduló, a víz behatolása következtében a forró kőzetben kialakuló repedések hossza, vagyis a repedések révén létrejövő geotermikus tartály nagysága között. A mai felismerések szerint a vízzel létrehozható repedéshossz mintegy hatszázszorosa lehet a fúrólyuk átmérőjének.

2) A fúrólyuk átmérője az kőzetrétegen átereszthető vízmennyiség alapvető korlátja, hiszen keresztmetszetét átmérője határozza meg. Ezért az átmérő abból a szempontból is fontos lehet, hogy a fúrólyuk olyan napi kondenzátorként működhet, amelynek segítségével az időszakosan változó csúcsigények kiegyeniíthetőek.

A találmány szerinti eljárás megvalósítása során az ismert forró szárazsziklás eljárást, amelynek a találmány elnevezése céljából a forró gyengített sziklás eljárásnak nevezhetünk, úgy valósítjuk meg, hogy először az ismert, például a már ·««« · * » · « · · ·« · · • * * « ♦ * * . , * említett DE-C2 25,54,101 számú NSZK szabadalmi leírásban vagy a DE88/00013 számú nemzetközi bejelentésben bemutatott módon, tehát adott esetben olvasztásos módszerrel fúrólyukat készítünk, amelyet hidegvizes aknaként hasznosítunk. Ez a fúrólyuk a szükséges 13 - 15 km mélységet érheti el, vagyis a gyengülés! zónába ér és átmérője célszerűen mintegy 2 m. Az elkészült hidegvizes akna környezetében, ahhoz képest egy adott átmérőjű kör kerülete mentén néhány további mintegy 1 m átmérőjű fúrólyukakat mélyítünk, amelyek szállítóaknaként szolgálnak és nyílásuk célszerűen mintegy 100 m távolságra helyezkednek el a hidegvizes aknától. A szállítóaknákat célszerűen kissé ferdén mélyítjük, hogy talppontjuk oldalirányban nagyjából 1000 m távolságra legyen a hidegvizes aknától, vagyis a mélyben megfelelően nagy fűtőfelület jöhessen létre. Az ilyen 15 km mélységig mintegy 1000 m-re a függőlegestől eltérő fúrólyuk létrehozása nem okozhat különösen nagy gondot, hiszen a forgófejes technikával a Kola-félszigeten mélyített fúrólyuknál - itt a vezérlés lehetőségei meglehetősen korlátozottak voltak és a törekvés a függőlegestől való minimális eltérés volt - a geológiai feltételek miatt mintegy 840 m-es elhajlás biztosítására volt szükség. A behatoló víz következtében, mint említettük, a fúrólyuk átmérőjének mintegy hatszázszorosát kitevő szélességű töréses zóna alakul ki, ezért ezekkel az aknákkal a kívánt terület átfogható. A fúrólyukakat mintegy 13 km mélységig, tehát talppontjuk előtt mintegy 2 km távolságig nagy nyomás ellen védelmet biztosító acélcsővel béleljük, amit a fúrótechnikából jól ismert megoldásokkal lehet biztosítani. A kibélelt fúrólyukakat legalábbis felső részükön, mélységük feléig hőszigeteléssel látjuk el. A talppont fölött mintegy 2 km-es hosszon bélés nélkül maradó fúrólyuktartományt hasznosítjuk a nagy hevítési felületek létrehozására. A felszínen a szállítóaknák nyílásánál hőcserélő berendezést helyezünk el, amelynek kimenete a központi hidegvizes aknára csatlakozhat. A hőcserélő berendezés felépítése olyan, hogy először a mintegy 300 °C hőmérsékletet meghaladó túlhevített geotermikus vízből származó gőzt ipari folyamatokra hasznosítjuk, ezt követően segítségével vele áramot fejlesztünk, ami a rendelkezésre álló energia kisebb részét jelenti, ugyanis alapvetően az eljárás a hőszolgáltatás biztosítására szolgálhat. Ennek megfelelően központi fűtéses rendszerek, ipari üzemek és mezőgazdasági létesítmények melegvízzel való ellátására alkalmas.

Az eljárás megvalósítása során először a hőcserélő berendezés szelepeit lezárjuk, egyidejűleg minden aknát külön vezetéken át hideg vízzel árasztunk el. A fúrólyuk talppontjának környezetében a kőzetek olyan nyíróerővel jellemezhetők, amelyek a természetes mikrotörések jelenléte miatt erősen lecsökkent nagyságúak, így a központi fúrólyukban létesített hidegvizes oszlop hidrosztatikus nyomása elegendő ahhoz, hogy a víz a fúrólyuk környezetében a kőzetek kellő mértékű felhasadását előidézze. Ennek megfelelően a felhasításhoz és a nagy hevítő felületek létrehozásához, valamint a későbbiekben ez utóbbiak fenntartásához viszonylag kis nyomóerők is elegendőek. A hidrosztatikus felhasítás nagyjából 150 - 170 MPa nyomást igényel, amit 15 km mélységű vízoszlop biztosít és ehhez elegendő, ha egy ilyen magasságú hidegvízoszlopot hozunk létre, ami egyebek között 20 MPa nyomás generálására alkalmas szivattyú segítségé··

-10vel lehetséges. A hidegvizes oszlopot olyan hosszú ideig tartjuk fenn, hogy a mélyben a kívánt nagyságú tartályzóna képződjék és a törések a mélységben az egyes aknák között a kapcsolatot létrehozzák. Ezután a központi hidegvizes akna kivételével mindenütt a hidegvíz bevezetését leállítjuk, a szelepeket a hőcserélő berendezések irányába utat engedő állásba hozzuk. Mivel a központi akna hidegvízellátását fenntartjuk, a behatoló víz a szállítóaknában levő túlhevített, a geotermikus energiát hordozó víz a létrejött törésekben jelen levő hidegebb vizet a hőcserélő berendezéseken keresztül a központi akna szállító szivattyúihoz kényszeríti, így az energia hasznosítása megkezdődik, miközben a szállítóaknában levő hideg víz a szükséges energiaszintet folyamatosan felveszi, anélkül, hogy a túlhevített geotermikus víz gőz fázisba menne át, ami a szállítóakna rétegeinél feltétlenül bekövetkezne. A geotermikus víz túlhevített állapotában megfelelő elektromos tér generálásával lehet elérni, hogy az ionos leválások ne következzenek be, például az aggregátorban, amelyek feladata a Föld mélyéből az értékes gázok és ásványok, például nemesfémek fluid állapotban történő eltávolítása. A mélyből nyert, ásványokkal erősen szennyezett geotermikus fluidumot egyrészt energiatermelésre, másrészt pedig a benne levő ásványi anyagok kitermelésével lehet hasznosítani. Ennek megfelelően a találmány szerinti eljárás komplex módon biztosítja az energia termelését és hasznos ásványok kinyerését.

A találmány szerinti eljárás megvalósítása során fúrólyukban levő hidrosztatikus vízoszlopot hasznosítunk. Ezzel az ismert forró szárazsziklás eljárás hatóköre kiterjeszthető, a ·· ·· *»·· *· ·* • 99 « < ♦ ♦ • · ·»» ♦ * • ·♦»··* « ♦· »4 ** 4« H vele elérhető előnyök bővíthetők és az ott ismerteknél jóval nagyobb nyomások is hasznosíthatók, ha a fúrólyukat megfelelő acélból készült béléssel látjuk el. Az új eljárás lehetőséget teremt geotermikus energia termelésére és érckinyerésre szolgáló zárt körfolyamatok megvalósítására, aminek révén a légkörbe, illetve a környezetbe semmiféle káros hulladékanyag nem jut, amikoris a forró vizet tartalmazó aknát vagy aknákat hőcserélőn át a hidegvizes aknával összekötjük, amihez zárt nyomóvezetéket létesítünk. így a geotermikus energia segítségével felmelegített vizet a hőenergia elvétele után a hidegvizes aknába viszszavezetjük és a kivett víz pótlására megfelelő kiegészítő nyomás alatt hasznosítjuk. így a már egyszer megnyitott tartály növeléséhez vagy fenntartásához szükséges repedéseket folyamatosan generáljuk. Az említett módon a környezetre veszélytelen eljárás alakul ki, ez a geotermikus energia hasznosításával kapcsolatos egyik komoly nehézség kikerülésére alkalmas, hiszen a felszínen káros anyagok nem jelennek meg, míg a vízzel távozó oldott anyagok a természetes geológiai folyamatokhoz hasonló módon a tartály felső részén a vízből kiválnak és lerakódnak. Igen jelentős, legalábbis környezetvédelmi meggondolásokból az a jellemzője a találmánynak, hogy szekunder energialeadó körök hozhatók létre hűtőtornyok nélkül, tehát a javasolt eljárás segítségével a hulladékhő környezetet melegítő hatása kizárható. Ezt a megfelelő számú fogyasztók beiktatásával lehet elérni. Ezzel a megoldással a geotermikus energia kihasználásával felmelegített nagy mennyiségű viszonylag alacsony hőmérsékletű víz energiatartalma is hasznosítható, amely általában a nagy hagyományos működtetésű, illetve nukleáris erőműveknél a szabad* · · » · · ··· ♦ · • V «···»* ···« »· 9» »·

- 12 bán hűl le. Az ily módon hasznosított vízben még mindig maradó energiát növényházakban és általában a mezőgazdaságban lehet hasznosítani, vagyis belőle élelmiszer termeléséhez szükséges energia nyerhető.

A fentiekben vázolt eljárással működtetett geotermikus energiatartály nagy rugalmasságú rendszer kialakítását teszi lehetővé, a túlhevített víz tartós tárolására szolgál, különösen hasznos akkor, ha a központi hidegvizes akna környezetében több kerületi visszatérő akna van kialakítva. A túlhevített vízzel telített aknák tehát fogyasztási csúcsok áthidalására alkalmas akkumulátorként hasznosíthatók, puffereket alkotnak, így a csúcsfogyasztások idején rendkívül nagy szolgálatot tehetnek az igények kielégítésében. Maga az elrendezés hosszú ideig alkalmas pufferüzemre, vagyis kiegészítő berendezések nélkül hosszabb időszakokban ugyancsak képes az energiaigények változásainak követésére.

A fentiekben vázolt eljárás számos előnyt mutat. Ezek közül a következőket emeljük ki:

1) A földkéreg melege által biztosított energia a környezet szempontjából rendkívül előnyös, mivel az folyamatosan újratermelődik. Ez nemcsak a kedvező geotermikus feltételekkel jellemzett ritka helyeken igaz, mint a száraz forrósziklás eljárásnál, hanem lényegében a földfelszín alatt mindenütt.

2) Energiatermelésre alkalmas minőségű rendkívül magas hőmérsékletű gőz olyan fajlagos mennyiségben termelhető, amit az ismert tüzeléses és nukleáris erőművek nem képesek biztosítani .

3) Mivel a furatokat belső bélés borítja, továbbá a kia- lakuló tartályzóna felett több kilométer vastagságú szilárd sziklaborítás van, ezért a lezárt tartályok tartalmának a felszínre való kitörése csak rendkívül kis valószínűséggel következhet be.

4) A Föld mélyében megvalósított folyamat energetikai hatékonysága idővel növekszik, ahogy a geotermikus energiatartály a találmány szerinti eljárás megvalósítása révén kifejlődik. Ezt a fantasztikus eredményt két tényező hozza létre: az első az, hogy a viszkozitás törvényeinek megfelelően a túlhevített víz mindenkor a melegebb pont felé áramlik. Ezért az egyszer már létrehozott geotermikus hőenergiát felhalmozó tartály folyamatosan a mélyebb, még nagyobb hőmérsékletű zónák felé bővül. A második tényező az, hogy a hőtartály létrejötte miatt kialakuló hűtő effektusok eredményeként kialakuló hőstresszek miatt az energiafelszabadulás állandó értékű.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás geotermikus energia hasznosítására, illetve ásványi anyagok kinyerésére, azzal jellemezve, hogy a kontinentális litoszféra 13 - 30 km-es mélységű, a kőzetekben ható nyíróerőknek a borító rétegek nyomásához viszonyítva gyorsan csökkenő értékét mutató gyengüléses zónájában hidrosztatikus nyomás felhasználásával az ebbe a mélységtartományba mélyített és nyomásállóan borított fúrólyukban vízoszlopot létesítünk, adott esetben a még hiányzó maradéknyomást nyomás alatt álló víznek a hidegvizes nyomóaknaként működő fúrólyuk felületénél történő beszivattyúzásával biztosítjuk, a csökkentett nyíróerővel jellemzett forró kőzetben felmelegítési zónát hozunk létre, a beszivattyúzott vizet felmelegítjük és a fúrólyuktól elválasztottan létrehozott legalább egy, szállítóaknaként működő fúrólyukon át a kőzeten áthaladott vizet felszínre hozzuk, majd a benne felhalmozott hőenergiát hasznosítjuk és/vagy a benne levő ásványi anyagokat kinyerjük.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a legalább egy szállítóakna felső végét nyomásálló módon a hidegvizes nyomóakna felső végével összekötjük, így zárt geotermikus vízkörforgást hozunk létre, amelynél a geotermikus energiával felmelegített vízből a hőenergiát hőcserélővel kinyerjük, majd zárt csatornán keresztül, a környezettel való kapcsolat kizárása mellett a vizet tartályba vezetjük.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a geotermikus energiával felmelegített vizet • fc · · · · · · • · · ··· · · • · *····· ···· ···· ·· ·· ·· elektromos teret létrehozó pólusok között vezetjük át és így az ásványi anyagok lerakódását megelőzzük.
4. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a geotermikus energiával felmelegített vizet elektromos teret létrehozó pólusok között vezetjük át és így az ásványi anyagokat a vízből leválasztjuk, azokat kinyerjük.
5. 5. Az 1. — 4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a geotermikus energia hasznosítására létrehozott tartályt a kinyert geotermikus energiához képest kis energiát felvevő szivattyúval tartjuk nyitva.
6. 6. Az 1. — 5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tartályt befogadó kőzetben a folyamatos energiafelvétel miatt bekövetkező termikus stresszhatás felhasználásával és a viszkozitást szabályozó törvények szerint a tartály mindenkori legmelegebb pontja felé áramló túlhevített víz viselkedésének kihasználásával a geotermikus energia hasznosítására létesített tartályt folyamatosan egyre mélyebb és egyre melegebb zónákba kényszerítjük, amivel a kinyerhető energia minőségét és mennyiségét növekvő üzemidő mellett növeljük.
7. 7. Az 1. — 6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a víz beszivattyúzásához kiválasztott hidegvizes nyomóaknától lényegében azonos távolságra több, célszerűen körvonal mentén elrendezett szállítóaknát létesítünk, amellyel a kőzet törésvonalai mentén a víz hatására kialakuló repedésekben radiálisán a hidegvizes nyomóaknáktól áramló vizet összegyűjtjük, és azokon át a bennük uralkodó nyomáson a felszínre hozzuk.
8. 8. Az 1.-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, • · · ·

   - 16 azzal jellemezve, hogy a geotermikus energiával felmelegített nagynyomású vizet a hőcserélő után expanziós turbinákba vezetjük és ennek révén áramtermelő generátorokat hajtunk meg, vagy távhőszolgáltatási rendszert táplálunk.
9. 9. Az 1.-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fúrólyukakat egyidejűleg vízzel árasztjuk el, a hideg vízből álló oszlopot az aknákban nyomás alá helyezzük és a kőzetekben kialakult törésvonalak kihasználásával a fluid részecskék kikristályosodásával járó gőz alapú fázis keletkezését megelőzzük, valamint a geotermikus energiával víznek a túlhevített vizes fázisba való közvetlen átalakulását biztosítjuk.
10. 10. Az 1. — 9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a geotermikus energiával túlhevített vízzel kitöltött szállítóaknát átmeneti tárolóként a napi felhasználás csúcsainak áthidalására használjuk fel, vagy hosszabb idejű tárolással hasznosítjuk, amivel rövidebb vagy hosszabb, akár évszakonkénti fogyasztási ingadozások kiegyenlítését biztosítjuk.