HU225369B1

HU225369B1 - Method for producing brushware and brushware producing according to said method

Info

Publication number: HU225369B1
Application number: HU0201845A
Authority: HU
Inventors: Georg Weihrauch
Original assignee: Coronet Werke Gmbh
Priority date: 1998-07-04
Filing date: 1999-06-24
Publication date: 2006-10-28
Also published as: TW400218B; ZA200005373B; CN1303243A; EG21990A; JP2002519126A; EP1094733A1; PT1094733E; DK1094733T3; EP1094733B1; WO2000001275A1; AR019748A1; ATE236549T1; US6412139B1; DE19829943A1; NO20005202L; ES2193719T3; PL193267B1; DE59904969D1; KR100604033B1; CN1132539C

Description

A találmány tárgya eljárás sörteáru előállítására, amely sörteáru olyan műanyag sörtékkel rendelkezik, amelyeket monofilekként végtelenül extrudálnak, kívánt hosszra darabolnak, és egyenként vagy csoportokba összefogva mint sörteborítás (2) egy sörtehordozón (1) rögzítenek. A találmány szerinti eljárás során az extrudálás utáni monofilt vagy az abból előállított sörtéket a sörték használati oldal felőli végétől a használtsági állapotot reprezentáló távközre legalább egy darab elhatárolással látják el, amely a kész sörteáru sörteborításán (2) színben elütő jelzésként felismerhető, és lényegében véve vonal alakú.

A találmánynak tárgya még az eljárással előállított sörteáru.

HU 225 369 Β1

A leírás terjedelme 14 oldal (ezen belül 6 lap ábra)

1. ábra

HU 225 369 Β1

A találmány tárgya eljárás sörteáru előállítására, amely sörteáru olyan műanyag sörtékkel rendelkezik, amelyeket monofilekként végtelenül extrudálunk, kívánt hosszra darabolunk, és egyenként vagy csoportokba összefogva mint sörteborítást egy sörtehordozón rögzítünk. A találmánynak tárgya még az eljárással előállított sörteáru.

Sörteáru, például fogkefék, masszírozókefék, ecsetek, ruha- és szőnyegkefék stb., de számos műszaki kefe is csak meghatározott használati ideig tölti be a rendeltetését, amely használati időt csaknem kizárólag a sörték kopása határoz meg, egyébként még a sörteáru fajtájától és az elérni kívánt eredménytől függ.

Viszonylag rövid használati idővel rendelkeznek például azok a kefék, amelyeket a testápolás területén alkalmaznak. Idetartoznak a masszírozókefék, kozmetikai kefék, ám mindenekelőtt a fogkefék. Az alábbiakban a találmány kiindulási pontjául szolgáló problémát példa gyanánt fogkefék kapcsán magyarázzuk el.

Fogkefék esetében már a múlt században felismerték (US 74 560-1868), hogy a sörtéken, amelyeket akkor még kizárólag állati szőrből állítottak elő, a darabolási műveletek közben éles élek vagy soiják keletkeznek, amelyek a gingiva (fogíny) sérüléseit idézhetik elő. Ezen élek és soiják eltávolítása céljából azokat a sörtéket, amelyeket fogkefékhez, de más, szintén emberi testhez alkalmazott kefékhez használnak fel, a használati oldal felőli végüknél mechanikus csiszolással lekerekítik. Az US 74 560 számú dokumentumban lekerekített süveget eredményező kúpos lecsiszolást javasolnak.

Az újabb időkben fogkefékhez csaknem kizárólag műanyag sörtéket alkalmaznak, amelyeket extrudált monofilekből (monofii - egy szál) kívánt hosszra darabolnak. Az így kapott rövid darabokat rendszerint kötegekbe fogják össze, majd a kötegeket rögzítik a fogkefe fején. Itt is szükség van azonban a használati oldal felőli végek lekerekítésére, ami még ma is legtöbbször csiszolással történik. Végső állapotában a sörte a teljes hosszában egyforma, henger alakú keresztmetszetű, és a használati oldal felőli vége kupolaszerű süveggé le van kerekítve. Az újabb időkben ismét alkalmazni kezdték a kúposán lecsiszolt sörtéket, hogy a sörteborításnak legalábbis egyes sortéi vei jobban be lehessen hatolni az interdentális (fogközi) terekbe, és a fog felületén lévő fissurákat (fissura - repedés) hatékonyan tisztítani lehessen. A sörtének azonban itt is lekerekített süveggel kell rendelkeznie, hogy elejét lehessen venni a gingiva sérüléseinek, vagy - amint az újabb tudományos vizsgálatok kimutatták - a fogon okozott kefélési laesióknak (laesio - sérülés). Ez különösen érvényes érzékeny gingivánál vagy érzékeny fognyakaknál, amely panaszok a felhasználók csaknem felénél fennállnak.

A nevezett okok miatt fogkeféknél már olyan sörtéket is alkalmaznak, amelyek műanyag monofilekből vannak extrudálva, a használati oldal felőli végük azonban fel van hasítva úgynevezett ágakra. A sörték alsó, nem felhasított szakaszán kihasználják a sörte kívánt hajlíthatóságát, míg az ágak lehetővé teszik a fogfelületek és az interdentális terek kíméletes tisztítását, és a gingiva hasonlóan kíméletes masszírozását. Hasonló kombinált hatást érnek el olyan sörtékkel, amelyek magból és köpenyből állnak, amely magot és köpenyt rendszerint különböző műanyagból koextrudálással nyerik. A mag itt elsősorban szilárdsági követelményeket elégít ki, a tisztítási és ápolási funkció pedig a köpenyre hárul.

A fogkefe rendszeres használata esetén viszonylag gyorsan bekövetkezik a sörték kopása, amik ezáltal az említett tulajdonságaikat elveszítik. A kopás elsősorban a sörte palástján indul meg, így a hengeres sörték a sörtevég felé elkúposodnak, míg a kúpos végű sörték bizonyos használati idő után kihegyesednek. A kerek süveg mindkét esetben lekopik, ráadásul legtöbbször szabálytalanul, és a lekerekítéssel elérni kívánt hatások elvesznek. Magból és köpenyből álló sörték esetén először a sörtevég tájékán a köpeny kezd el lekopni, és szabaddá válik a mag. Ágakra felhasított sörtéknél az ágak kis keresztmetszete miatt még gyorsabban halad előre a kopási folyamat. Mivel tehát az ágak szabad hossza folyamatosan rövidül, aminek folytán nem kívánt mértékben egyre merevebbé válnak, fennáll annak veszélye, hogy a tömör sörtecsonk sérüléseket okoz.

A felsorolt okok miatt a fogszakorvosok azt ajánlják, hogy néhány hetes használat után cseréljük ki a fogkefét. A felhasználók gyakran elmulasztják ezt megtenni, mert a csekély sörtekeresztmetszet miatt, ami 0,15 mm és 0,225 mm közötti tartományban mozog, a kopás számukra optikailag érzékelhetetlen, és a fogkefe még hosszú használati idő után is használható benyomást kelt optikailag.

Ezért számos kísérletet tettek arra, hogy a fogkefe elhasználódását a felhasználó számára felismerhetővé tegyék. Ismert például az a próbálkozás (EP 0 366 100), hogy a fogkefe nyelének egy részét olyan anyagból alakítják ki, amely a használat során elszíneződik, vagy akár fel is oldódik, miáltal a felhasználónak az első esetben optikailag, a második esetben a nyél használhatatlansága által jelezve van a csere szükségessége. Magától értetődően ez egy gyakorlattól teljesen elrugaszkodott megoldás.

Egy másik ismert javaslat azt az utat választotta, hogy a sörte különböző színű magból és köpenyből legyen előállítva. A keféléskor fellépő csiszolóhatás folytán a használati oldal felőli végeknél a palást lekopik, és ennek következtében felszínre kerül az eltérő színű maganyag, ami optikailag jelzi a felhasználónak a fogkefe kicserélésének szükségességét (DE 34 00 941, US 4 802 255, 5 313 909, 5 268 005, WO 94/10 539). Ilyenfajta sörték már be is lettek vezetve a gyakorlatban, mert más ésszerű megoldás nem áll rendelkezésre. Mindazonáltal az elhasználódás nem látszódik elég kontrasztosan ahhoz, hogy a kellő időpontban késztesse a felhasználót a fogkefe kicserélésére. Az elhasználódás ilyenfajta jelzésének a reprodukálhatósága sem kielégítő. Ezt a fajta optikai jelzést, amely a sörte elhasználódása után válik csak láthatóvá, gyakran nem, vagy túl későn veszik észre. Ezenkívül ez a módszer mindenképp magból és köpenyből álló kétrészes sörtekonstrukciót feltételez.

HU 225 369 Β1

Ez a módszer csődöt mond modern sörteformáknál is, például kúposán összefutó sörtevégnél, mert vagy a köpenyt és egyszersmind az egész sörtét túl nagy keresztmetszetűre kellene kialakítani, vagy pedig a magot hosszában különbözően kellene színezni, ami extrudálással műszakilag kivihetetlen. Ugyanígy csődöt mond a módszer ágakra hasított sörtéknél is, vagy olyan keféknél, amelyeknél a sörték használati oldal felőli végei síktól eltérő burkolófelületen vannak.

A találmány feladata az, hogy a sörteáru felhasználójának állandóan optikai információt adjunk a pillanatnyi használtsági állapotról és a pillanatnyi elhasználódási fokról, függetlenül attól, hogy a sörteáru használata során milyen tényleges kopási folyamatok mennek végbe.

A találmány értelmében a kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy az extrudálás utáni monofiit vagy az abból előállított sörtéket a sörték használati oldal felőli végétől a használtsági állapotot reprezentáló távközre legalább egy darab elhatárolással látjuk el, amely a kész sörteáru sörteborításán színben elütő jelzésként felismerhető, és lényegében véve vonal alakú.

A találmány szerinti eljárással a kefe elhasználódási fokát, illetve a kefe kicserélésének szükségességét jelző jelzést utólag, nevezetesen extrudálás után visszük fel a monofiira vagy az abból méretre darabolt sörtékre, mégpedig színben elütő, egyenes vonalú elhatárolás formájában, amely a használtsági állapotot, és vele egyszersmind az elhasználódási fokot reprezentáló távközre van a sörte használati oldal felőli végétől. Ezt a távközt, vagyis az elhatárolás helyzetét lényegében véve objektív kritériumok alapján lehet meghatározni, amennyiben a kész sörteárut tartóssági próbának vetjük alá, és az egyes sörtéken a kopás jellegét és mértékét makroszkopikusan megvizsgáljuk. A teljes sörteborítás sörtéinek kopására ilyen módon nyert átlagértékek alapján meghatározhatjuk azt a sörtehosszúságot, amelynél a kefe rendeltetésszerű funkciójára nézve hátrányos kopási jelenségek mutatkoznak. Az elhatárolást aztán ennek megfelelően visszük fel a monofilre, illetve a sörtére.

A találmány szerinti eljárással tetszés szerinti struktúrájúra sörtéket - például egyeres monofileket, többeres monofileket, koextrudált monofileket, ágakra hasított sörtéket vagy kúposán összefutó végű sörtéket - el lehet látni olyan elhasználódásjelzővel, amelyet a felhasználó világosan érzékelni képes, és amely nem függ a kopási folyamatok mikéntjétől. A kész sörteárun elég csak néhány sörtét vagy több kötegen belül néhány sörtét ellátni színben elütő jelzéssel ahhoz, hogy az elhasználódási fok jelezve legyen. Ezeket a sörtéket, illetve kötegeket a kefének főleg azon részein jelöljük ki, ahol a tartóssági kísérletek szerint a leggyorsabban halad előre a kopás. Ezen túlmenően az elhatárolás felvitelére csakis olyan sörtéket vonunk be, amelyek a sörteborítás külső részén helyezkednek el, ami azzal az előnnyel jár, hogy a jelzést, illetve elhatárolást utólag fel lehet vinni a kész kefére.

Olyan megoldás is lehetséges, amelynél a sörte használati oldal felőli végétől különböző távközökre elhelyezve több darab színben elütő, lényegében véve párhuzamos, vonal alakú elhatárolást alkalmazunk, amelyek más-más használtsági állapotban az elhasználódás több lépcsőjét reprezentálják.

Ez az eljárás különösen alkalmas olyan sörteárukhoz, amelyeknél a mikrotartományban bekövetkező kopás nem vezet azonnal a sörték használhatatlanná válására, hanem a sörte növekvő rövidülésével a sörteáru csak minőségvesztést szenved: például a sörték a hosszúság csökkenése miatt merevebbek lesznek, és a kefe emiatt keményebb lesz, vagy a sörteborítás felhordandó anyagot felvevő képessége a sörték közötti kapillárisok megrövidülése miatt lecsökken. Ilyen sörteáruknál messzemenően a felhasználón múlik annak eldöntése, hogy melyik az az időpont, illetve az a kopási állapot, amelynél a kefe már nem elégíti ki az individuális követelményeit.

A találmány szerinti eljárással előállított sörteáru, amely egyes vagy csoportokba összefogott sörtékből áll, oly módon van kialakítva, hogy a sörteborításban kívül elhelyezkedő sörtéknek legalább egy része a sörték használati oldal felőli végétől a használtsági állapotot reprezentáló távközre egy színben elütő és lényegében véve vonal alakú elhatárolással van ellátva.

A vonal alakú elhatárolásokat kialakíthatjuk csík alakú jelzések határolóvonalai révén, és felvihetünk több különböző szélességű csík alakú jelzést különböző használtsági állapotok jelzésére.

Amint már utaltunk rá, az elhatárolást előállíthatjuk a monofilen az extrudálás után, tehát például a későbbi sörtehosszúságnak megfelelő távközönként. Az elhatárolást azonban felvihetjük méretre darabolás után is a kész sörtére, ám előnyösen csak a sörteborítás kívül elhelyezkedő sortéin állítjuk elő az elhatárolást, mégpedig a sörték sörtehordozón rögzítése előtt vagy után. Az előbbi esetben a sörték, illetve sörtekötegek végleges konfigurációjában a sörteborítást egy tartószerkezetben fixáljuk (például EP 0 346 646), majd a tartószerkezettel áttesszük a kefegyártó gépre. A kefegyártó gép ez esetben előnyösen fröccsöntő gép, amiben a sörték rögzítés felőli végénél a sörtehordozó műanyagjával körbefröccsöljük a sörteborítást. Ugyanúgy, mint amikor a sörtéket a kész sörteárun látjuk el a jelzéssel, az eljárás ezen megvalósítási módjánál is nagyon egyszerűen, másfelől nagyon egzaktul a tartóssági próbákból nyert eredményeknek megfelelően vihető fel az elhatárolás. Ha szükséges, akkor ezenkívül helyileg egzaktul korlátozni lehet az elhatárolást, bár a szorosan egymás mellett álló sörték folytán általában nem szempont, hogy minden egyes kívül elhelyezkedő sortén legyen jelzés, ugyanis a több sörtére felvitt jelzés a sörteborítás egészén optikailag vonal vagy csík alakú elhatárolást ad. Különösen igaz ez olyan elhatárolásokra, amelyeket pontok vagy csíkok formájában, vagy a sörték kerületi vonalának egy részén állítunk elő.

Végül ennek az eljárási változatnak az is előnye még, hogy a jelzés felvitelére különféle technológiákat használhatunk, amikre alább még kitérünk.

Fogkefék esetében a sörteborításnak gyakran sajátos kontúrt adnak, hogy a kefélőfelület alakja alkalmaz3

HU 225 369 Β1 kodjék a fogazat, a fogak vagy akár a szájüreg kontúrjához. A sörték használati oldal felőli végei tehát síktól eltérő burkolófelületen vannak. A találmány szerinti ilyen keféknél, főleg fogkeféknél az elhatárolást ezen burkolófelülettel megfelelésben lévő helyzetű, előnyösen azzal párhuzamos helyzetű elhatárolásként visszük fel.

Ezáltal az ilyen szabálytalan kontúrral rendelkező keféknél is biztosítani tudjuk, hogy a kefe használtsági állapotát, illetve a sörték elhasználódási fokát a sörteborítás minden részén és mindenkor meg lehessen állapítani. A sörték vagy a sörtekötegek találmány szerinti elhatárolással ellátása ilyenfajta keféknél is szorítkozhat csupán azokra a részekre, amelyeknél a legerősebb kopás figyelhető meg.

Ezen túlmenően az elhatárolást kialakíthatjuk a sörték hosszirányában különböző színű zónák határvonala révén is; ilyen zónákat megint csak fizikai eljárással végzett utókezeléssel nyerhetünk.

Olyan sörtéknél, amelyek magból és köpenyből állnak, és például koextrudálással vannak előállítva, az elhatárolást előállíthatjuk a magon, a köpenyen vagy mindkettőn, hogy különböző használtsági állapotokat, illetve elhasználódási fokokat jelezni tudjunk. Például a magot elláthatjuk olyan elhatárolással, amely a használati oldal felőli végtől kisebb távközre van, mint a köpenyre felvitt elhatárolás. A köpeny anyagának használat során bekövetkező lekopásakor először a magra felvitt jelzés válik láthatóvá, hogy a felhasználónak például jelezze, hogy a kopás figyelemre méltó mértéket elért, míg a köpenyre felvitt jelzés már a kefe cseréjének szükségességét jelzi a felhasználónak. Ilyen kialakítás elsősorban az olyan sörtéknél célszerű, amelyeknél a köpeny töltőanyagot, például dörzshatású töltőanyagot tartalmaz.

A köpenyt kialakíthatjuk transzparens műanyagból, és a magot elláthatjuk áttetsző elhatárolással. Az elhatárolás a kefe használata közben meghatározott színintenzitással állandóan látható. Amikor a használat során a palást lekopik, az elhatárolás adott esetben végül erősebb színintenzitással jelenik meg, hogy a felhasználót a kefe cseréjére ösztönözze.

Egy előnyös kiviteli alak esetén azt tervezzük, hogy a monofiit olyan pigmenttel töltött műanyagból extrudáljuk, amely lézersugarakra színváltással reagál, és az elhatárolást lézersugaraknak a monofilre vagy az abból előállított sörtékre gyakorolt hatásával hozzuk létre.

A lézertechnika a találmány szerinti eljárás keretén belül rendkívüli módon alkalmasnak bizonyul, mert a jelzést nemcsak a felületen lehet előállítani, hanem a monofii, illetve a sörték mélységében is. Ezenkívül a párhuzamos sugarú lézerfénnyel egzaktul korlátozva és pontosan lokalizálva tudjuk felvinni a jelzést. A lézer paramétereivel a jelzés mélységét is befolyásolni tudjuk. Ezenkívül arra is mód van, hogy két- vagy többerű sörték esetén csak az egyik érhez alkalmazzunk pigmentált monofiit, és így csak az legyen ellátva jelzéssel. Magból és köpenyből álló monofii esetén megtehetjük, hogy csak a mag vagy csak a köpeny anyagába töltünk pigmentet, hogy a jelzést választhatóan vihessük fel a köpenyre vagy a magra. Amennyiben mindkettőt pigmenttel töltjük, akkor a jelzést különböző használtsági állapotok jelzésére a köpenyre és a magra egyaránt fel tudjuk vinni.

Ugyanúgy arra is mód van, hogy a monofiit két különböző lézersugár-elnyelési koefficienssel rendelkező polimerből extrudáljuk. Ebben az esetben elhagyhatjuk a pigmentálást, és az elhatárolás túlnyomóan az erősebben elnyelő polimer felőli határfelületen bekövetkező színváltással jön létre. Amennyiben mindkét polimert egyetlen monofillé extrudáljuk, akkor a színváltás létrejöhet egyedül a mag és a köpeny határfelületén is.

A lézertechnikának rendkívüli előnye az, hogy a sörteborítás egyenlőtlen oldalfelületét, ami a nagyszámú egymás mellett álló sortéból adódik, és amik a kívül elhelyezkedő sörteborítás szabálytalanul hullámos burkolófelületét képezik, ennek ellenére el lehet látni optikailag zártnak látszódó jelzéssel. A lézertechnika még arra is módot ad, hogy az elhatárolás alá az elhatárolás felvitelével azonos módon magyarázófeliratot vigyünk fel, ami a felhasználónak olvashatóan jelzi a használati állapotot.

Az elhatárolás felvitelére lézertechnika helyett alkalmazni lehet a tintasugaras - ink-jet - eljárást is, amelynél a felvitt festék behatol a sörte felületének mikropórusaiba. Más, hasonlóan precíz festékfelhordási eljárásokat szintén alkalmazni lehet.

Ehelyett választható az a megoldás is, hogy a monofiit egy vékony festékhordozó fedőréteggel együtt extrudáljuk, és az elhatárolást a fedőréteg eltávolítása útján állítjuk elő. A fedőréteg eltávolítása megint csak történhet lézersugarakkal.

A találmánynak tárgya még a nevezett eljárással előállított sörteáru, amely azzal tűnik ki, hogy a sörteborításban kívül elhelyezkedő sörtéknek legalább egy része a sörték használati oldal felőli végétől a használtsági állapotot reprezentáló távközre egy színben elütő és lényegében véve vonal alakú elhatárolással van ellátva.

Ilyen sörteárura a 22-36. igénypontokban jellemzünk kiviteli példákat.

A találmányt az alábbiakban a sörteárunak rajzzal szemléltetett néhány kiviteli példája kapcsán ismertetjük részletesebben. A mellékelt rajzokon az

1. ábra egy kontúros kefélőfelületű kefe vázlatos oldalnézete; a

2. ábra az 1. ábra szerinti kefe egyik egyes sörtéjének nézete a kefe új állapotában; a

3. ábra a 2. ábrán látható sörte nézete a kefe hosszabb használata után; a

4. ábra egy másik, különböző sörtékből álló sörteborítással ellátott kiviteli alak oldalnézete használatlan állapotban; az

5. ábra a 4. ábrán látható sörteborításból való egyik egyes sörte nagyított nézete használatlan állapotban; a

6. ábra az 4. ábrán látható kefe nézete hosszabb használat után; a

7. ábra az 5. ábrán látható sörte nézete hosszabb használat után; a

HU 225 369 Β1

8. ábra egy kefe további, más sörtebontással ellátott kiviteli alakjának vázlatos oldalnézete használatlan állapotban; a

9. ábra a 8. ábrán látható sörteborításból való egyik kétkomponensű sörte nagyított hosszmetszete használatlan állapotban; a

10. ábra a 9. ábrán látható sörte nézete hosszabb használat után; a

11. ábra egy kefe további kiviteli alakjának vázlatos oldalnézete használatlan állapotban; a

12. ábra a 11. ábrán látható sörteborításból való egyik használatlan sörte hosszmetszete; a

13. ábra a 12. ábrán látható sörte nézete hosszabb használat után; a

14. ábra egy kefe további változatának vázlatos oldalnézete használatlan állapotban; a

15. ábra a 14. ábrán látható sörteborításból való egyik sörte nagyított nézete használatlan állapotban; a

16. ábra a 15. ábrán látható sörte nézete hosszabb használat után; a

17. ábra egy kefe további kiviteli alakjának vázlatos oldalnézete használatlan állapotban; a

18. ábra egy sörte másik kiviteli alakjának oldalnézete; és végül a

19. ábra egy másik sörteváltozat oldalnézete.

Az 1. ábra szerinti kefének része egy 1 sörtehordozó, ami például műanyagból van, és amin egy 2 sörteborítás van rögzítve, amely a szemléltetett kiviteli alak esetében nagyobb számú sörtekötegből áll, amit a rajzon egyszerű vonalkázással szemléltettünk; minden sörtekötegben több 3 sörte van, amelyek közül a 2. és

3. ábrán példaképpen egy látható. A 3 sörték használati oldal felőli 4 vége egy 5 burkolófelületet követ, amely síktól eltérő. A konkrét esetben az 5 burkolófelületnek van egy 6 sík szakasza, és van egy 7 domború szakasza. A szóban forgó kiviteli alak lehet például egy fogkefe feje.

Amint a 2. ábrán látható, használatlan állapotban a 3 sörtének a használati oldal felőli 4 végén egy kupolaszerű kerek 8 süvege van. A 8 süvegtől távközre a sörteborításon belül a kívül elhelyezkedő sörtékre egy vonal alakú 9 elhatárolást vittünk fel, ami a sörte elhasználódási állapotára jellemző. A 9 elhatárolást például lézersugárral lehet létrehozni. Ebből a célból a sörték, illetve az extrudált monofii (egyszál), amiből a 3 sörtéket méretre daraboljuk, olyan pigmenttel lehet töltve, ami a lézersugarakat elnyeli.

Használatlan állapotban a 9 elhatárolás optikailag világosan észlelhető mint jelzővonal. A kívül elhelyezkedő sörték külső oldalára felvitt ezen 9 elhatárolás az egész 2 sörteborításra kiterjedő, lényegében véve zárt 10 jelzővonalnak látszódik még akkor is, ha a 2 sörteborítás egyes kötegekből áll.

Fogkeféknél a 2 sörteborítás kívül fekvő sortéi vannak a legnagyobb igénybevételnek kitéve. Tehát a kopás ezeknél kezdődik el, éspedig olyan módon, hogy a műanyag először a 3 sörte palástján kopik el, és a 3 sörte használati oldal felőli 4 vége lassanként egy többé-kevésbé szabályos 11 kúppá hegyesedik. Közben a kupolaszerű 8 süveg megszűnik létezni, és a sörte a kopás előrehaladtával mind agresszívabbá válik. Az elhasználódás végül eléri a 9 elhatárolást, és a kefe további használata során eltűnik a 9 elhatárolás, amint az a 3. ábrán látható. A 9 elhatárolásnak a kupolaszerű 8 süvegtől való távközével előre meg tudjuk határozni azt a mindenkori elhasználódási fokot, amelynél a fogkefét ajánlatos eldobni. Ezt ajánlatos már akkor megtenni, amikor a jelző- 9 elhatárolás még csak néhány sörtekötegnél tűnt el.

A 9 elhatárolás kupolaszerű 8 süvegtől való távközével kombinációban a 9 elhatárolás lézerparaméterekkel szabályozható mélységét is be tudjuk vonni az elhasználódási fok jelzésébe.

A 9 elhatárolás paramétereit előnyösen a kefével végzett tartóssági próbák alapján választjuk meg, amelyben makroszkopikusan vizsgáljuk a kopási jelenségeket az egyes sörtéken. A kopási mérések alapján kialakíthatjuk a 10 jelzővonalat párhuzamosan az 5 burkolófelülettel, amint az az 1. ábrán látható, vagy egyenlőtlen kopás esetén kialakíthatjuk különböző szakaszokon más-más vonalvezetéssel is.

A 4. ábrán látható kiviteli példánál az 1 sörtehordozón rögzített 2 sörteborítás 12 kötegekké összefogott sörtékből (párhuzamos vonalakkal jelölve) áll, és adott esetben erősebb egyes 13 sörtékből is, amelyek 14 felületét (lásd 5. ábra) például strukturáltuk dörzshatás elérése céljából. A 4. ábra szerinti kefe, illetve a dörzsölően ható 13 sörték addig töltik be a funkciójukat, amíg a palást strukturált 14 felülete hatékony. Ennél a kiviteli alaknál a kívül elhelyezkedő egyes 13 sörtéken két vonal alakú 15, 16 elhatárolást alakítottunk ki különböző távközre a sörték használati oldal felőli 17 végétől, ami itt is le van kerekítve. Az első 15 elhatárolás egyszersmind előjelzésként is szolgál, míg a 16 elhatárolás akkora elhasználódási fokot reprezentál, amelynél a kefét ajánlatos eldobni. Ez az állapot látható a 6. és 7. ábrán. A 7. ábrán az látszik, hogy a 13 sörte palástjáról lekopott a műanyag, és a használati oldal felőli 17 vég itt is kúposán kihegyesedő véggé kopott, amelyről a strukturált 14 felület (5. ábra) eltűnt. Amikor a kopás előrehaladtával az első, előjelző 15 elhatárolás is eltűnt, és már csak a szélesebb 16 elhatárolás látható, a kefét ajánlatos kicserélni. A jelző-15, 16 elhatárolásokat ennél a kiviteli példánál Is lézersugarakkal vittük fel a 2 sörteborítás kívül elhelyezkedő sörtéinek kívül fekvő palástjára. A 13 sörték itt is töltve lehetnek alkalmas pigmenttel.

A 8. ábra szerinti kiviteli példánál a 2 sörteborítás megint csak vonalakkal jelölt kötegekből áll. Legalább néhány sörteköteg kívül elhelyezkedő sortéira megint csak jelző- 18 elhatárolásokat vittünk fel, amik optikailag szaggatott vonalnak látszódnak.

A 2 sörteborítás minden egyes 19 sörtéje egy magból és egy 21 köpenyből áll, amik például különböző polimerből vagy ugyanabból a polimerből vannak, és a 21 köpenyt képező polimer pigmenttel van töltve.

A 2 sörteborítás kívül elhelyezkedő 19 sörtéinek köpenyére itt is felvittünk egy 22 elhatárolást, előnyösen lézerrel. Az egy-egy kötegben lévő szomszé5

HU 225 369 Β1 dós sörték 22 elhatárolásai adják a szaggatott 18 elhatárolás egy-egy szakaszát. Használat közben a 19 sörte itt is kúposán lecsiszolódik, tehát először a 21 köpeny, majd a 20 mag kopik le. A 22 elhatárolás itt is akkora elhasználódási fokot jelez, amelynek elérésekor a kefét ajánlatos eldobni. Ekkora elhasználódási foknál lassanként eltűnik a jelző- 22 elhatárolás.

A 11. ábra szerinti kiviteli példánál a 2 sörteborítás megint csak kötegekből áll, amelyek kívül elhelyezkedő sortéi két - adott esetben különböző erősségű - jelző23, 24 elhatárolással vannak ellátva. A 2 sörteborítás dörzsölőhatású 25 sörtékből áll, amint az a 12. és 13. ábrán látható. A 25 sörték itt is egy 26 magból és egy palástot képező 27 köpenyből állnak. Ezek is le vannak kerekítve a használati oldal felőli végükön. A 27 köpenyt képező műanyag dörzshatású szemcsékkel van töltve. A jelző- 23 elhatárolást csak a 27 köpenyre vittük fel, míg a másik jelző- 24 elhatárolást mind a 27 köpenyen, mind a 26 magon kialakítottuk. Ezt például úgy tudjuk megtenni, hogy a műanyagok megfelelően pigmentálva vannak, és a lézersugarakkal beállítjuk a behatolási mélységet.

A 12. ábra szerinti sörte elhasználódása során először a dörzshatású 27 köpeny kopik le, miközben a felső 23 elhatárolás lassanként eltűnik. Attól függően, hogy a felhasználó milyen minőségi követelményeket támaszt a fogkefével szemben, adott esetben a kefét már ebben a használtsági állapotban el fogja dobni. Kisebb minőségi követelmények esetén a kefét a 24 elhatárolás eléréséig vagy eltűnéséig használni lehet. Ekkorra a kopás annyira előrehaladhat, hogy a kefe a kezelt tárgyon sérüléseket okozhat.

A 14. ábrán egy olyan kiviteli alak látható, amelynél a 2 sörteborítás ágasított 28 sörtékből áll, amelyeknek van egy tömör 29 sörteszáruk, amit a használati oldal felőli végen felhasítottunk egyes 30 ágakra. A 30 ágak a kefélési művelet közben kíméletes kezelést biztosítanak. Másfelől a 30 ágak a kis keresztmetszetük folytán kevésbé kopásállóak. A kíméletes kezelés biztosítása érdekében a kefét a 30 ágaknak már viszonylag csekély kopása esetén ki kell cserélni. Ezért a 2 sörteborításban kívül elhelyezkedő 28 sörték 30 ágaira vonal alakú 31 elhatárolásokat vittünk fel például lézerrel, amik biztosítják, hogy a 30 ágak egy-egy darabja még meglegyen (16. ábra), amikor a felhasználónak a jelző31 elhatárolás már mutatja a használati idő elérését.

A 17. ábra szerinti kiviteli példánál a 2 sörteborítást a jelző, vonal alakú 32 elhatárolásokon kívül még feliratozással is elláttuk, amely leírja a használtsági állapotot. A „sensitive” szó azt jelenti, hogy a sörték kíméletes, gyöngéd hatást fejtenek ki, amely azonban a „stop” felirat fölötti 32 elhatárolás elérésekor már nem áll fenn. Annak a felhasználónak, aki kicsit keményebb sörtehatást is elfogad még, egy „hard” feliratú második jelző- 33 elhatárolás hívja fel a figyelmét erre a körülményre.

A 18. ábrán egy olyan kiviteli példájú 34 sörte látható, amelynek palástjára növekvő felületű pontszerű 35 jelzéseket vittünk fel. A kész sörtebontáson a 35 jelzések különböző szélességű csíkszerű jelzéseket képeznek, amelyekkel főleg műszaki vagy hasonló keféknél különböző elhasználódási fokokat lehet jelezni, amelyeket a sörteborítás növekvő keménysége jellemez.

A 19. ábrán bemutatott 36 sörte kiviteli példájánál a sörtepalástra egy csíkszerű 37 jelzést vittünk fel, amelynek felső 38 vége a 36 sörte használati oldal felőli 39 végétől távközre van. A 37 jelzés felső 38 vége a komplett sörtebontásban megint csak egy vonal alakú elhatárolást képez. Ebben az esetben az elhasználódási fok úgy van jelezve a felhasználónak, hogy a kívül elhelyezkedő sörték a használati oldal felőli végükön világos színűek. Amikor a kopás eléri a 37 jelzés felső 38 végét, az egész sörteborítás elsötétedik, és jelzi a felhasználónak, hogy szükségessé vált a kefe cseréje.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás sörteáru előállítására, amely sörteáru olyan műanyag sörtékkel rendelkezik, amelyeket monofilekként végtelenül extrudálunk, kívánt hosszra darabolunk, és egyenként vagy csoportokba összefogva, mint sörteborítást egy sörtehordozón rögzítünk, azzal jellemezve, hogy az extrudálás utáni monofiit vagy az abból előállított sörtéket (3, 13, 19, 25, 28, 34, 36) a sörték (3, 13, 19, 25, 28, 34, 36) használati oldal felőli végétől (4, 17) a használtsági állapotot reprezentáló távközre legalább egy darab elhatárolással (9, 15, 16, 18, 22, 23, 24, 31,32, 33) látjuk el, amely a kész sörteáru sörteborításán (2) színben elütő jelzésként felismerhető, és lényegében véve egy jelzővonalat (10) képez.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a monofiit vagy a sörtéket (13, 25) több, egymástól távközre elhelyezett, különböző használtsági állapotokat reprezentáló elhatárolással (15, 16, 23, 24, 32, 33) látjuk el.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vonal alakú elhatárolás(oka)t (9, 15, 16, 18, 22, 23, 24, 31, 32, 33) csík alakú jelzések határolóvonalai révén alakítjuk ki.
4. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csík alakú jelzéseket különböző használtsági állapotok jelzésére különböző szélességű csík alakú jelzésekként alakítjuk ki.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az elhatárolást (9, 15, 16, 18, 22, 23, 24, 31,32, 33) a sörteborítás (2) sörtehordozón (1) való rögzítése előtt vagy után a sörteborítás (1) kívül elhelyezkedő sortéin (3, 13,19, 25, 28, 34, 36) állítjuk elő.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan sörteborításnál (2), amelynél a sörték (3) használati oldal felőli végei (4) síktól eltérő burkolófelületen vannak, az elhatárolást (9) ezen burkolófelülettel megfelelésben lévő helyzetű elhatárolásként (9) állítjuk elő.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az elhatárolást a sörtéken (34, 36) pontok vagy csíkok formájában alakítjuk ki, ame6

HU 225 369 Β1 lyek a kész sörteárun vonal alakú jelzésekez (35, 37) képeznek.
8. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az elhatárolást (15, 16) a sörték (3) kerületének egy részén alakítjuk ki.
9. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az elhatárolást a sörte (36) hosszirányában különböző színű zónák határvonala révén alakítjuk ki.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy magból (20, 26) és köpenyből (21, 27) álló sörték (19, 25) esetén a magot (20, 26) és/vagy a köpenyt (21, 27) látjuk el az elhatárolással (22, 23, 24).
11. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a magot (26) olyan elhatárolással (23) látjuk el, amely a használati oldal felőli végtől (17) kisebb távközre van, mint a köpenyre (27) felvitt elhatárolás (24).
12. A 10. vagy 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a köpenyt (21, 27) transzparens műanyagból alakítjuk ki, és a magot (20,26) áttetsző elhatárolással (22, 23, 24) látjuk el.
13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a monofiit olyan pigmenttel töltött műanyagból extrudáljuk, amely lézersugarakra színváltással reagál, és az elhatárolást (9, 15, 16, 18,

22, 23, 24, 31, 32, 33) lézersugaraknak a monofilre vagy az abból előállított sörtékre (3, 13, 19, 25, 28, 34, 36) gyakorolt hatásával hozzuk létre.
14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy magból (20, 26) és köpenyből (21, 27) álló sörték (19, 25) esetén a mag (20, 26) polimerét és a köpeny (21, 27) polimerét különbözőképpen pigmentáljuk.
15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a monofiit két különböző lézersugár-elnyelési koefficienssel rendelkező polimerből extrudáljuk, és az elhatárolást (9, 15, 16, 18, 22,

23, 24, 31, 32, 33) lézersugaraknak a monofilre vagy az abból előállított sörtékre (3, 13, 19, 25, 28, 34, 36) gyakorolt hatásával hozzuk létre.
16. A 13-15. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy elhatárolás (9, 15, 16, 18, 22, 23, 24, 31, 32, 33) lézersugarakkal való előállítása esetén a jelzésmélységet a lézerparaméterekkel vezéreljük.
17. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az elhatárolást (9, 15, 16, 18, 22, 23, 24, 31, 32, 33) a monofiion vagy az abból előállított sörtéken (3, 13, 19, 25, 28, 34, 36) tintasugaras - ink-jet - eljárással felvitt festékkel állítjuk elő.
18. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a monofiit egy vékony festékhordozó fedőréteggel együtt extrudáljuk, és az elhatárolást (9, 15, 16, 18, 22, 23, 24, 31,32, 33) a fedőréteg eltávolítása útján állítjuk elő.
19. A 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fedőréteget lézersugarakkal távolítjuk el.
20. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az elhatárolás (9, 15, 16, 18, 22, 23,24, 31,32, 33) alá, az elhatárolás (9,15,16,18,

22, 23, 24, 31, 32, 33) felvitelével azonos módon, magyarázófeliratot viszünk fel.
21. Sörteáru, amelynek van egy sörtehordozója és egy azon rögzített sörteborítása, amely egyes vagy csoportokba összefogott sörtékből (3, 13, 19, 25, 28, 34, 36) áll, azzal jellemezve, hogy a sörteborításban (2) kívül elhelyezkedő sörtéknek legalább egy része a sörték (3, 13, 19, 25, 28, 34, 36) használati oldal felőli végétől (4, 17) a használtsági állapotot reprezentáló távközre egy színben elütő és lényegében véve vonal alakú elhatárolással (9, 15, 16, 18, 22, 23, 24, 31, 32, 33) van ellátva.
22. A 21. igénypont szerinti sörteáru, azzal jellemezve, hogy sörték (13; 25) több, egymástól távközre elhelyezett, különböző használtsági állapotokat reprezentáló, vonal alakú elhatárolással (15, 16, 23, 24, 32, 33) vannak ellátva.
23. A 21. vagy 22. igénypont szerinti sörteáru, azzal jellemezve, hogy a vonal alakú elhatárolás(ok) (9, 15, 16, 18, 22, 23, 24, 31, 32, 33) csík alakú jelzések határolóvonalai révén van(nak) kialakítva.
24. A 23. igénypont szerinti sörteáru, azzal jellemezve, hogy több vonal alakú elhatárolás (15, 16, 23, 24) esetén az elhatárolások (15, 16) szélessége a használati oldal felőli végtől (4) számított távköz növekedésével nő.
25. A 21-24. igénypontok bármelyike szerinti sörteáru, azzal jellemezve, hogy olyan sörteboritásnál (2), amelynél a sörték (3) használati oldal felőli végei (4) síktól eltérő burkolatfelületen (5) vannak, a vonal alakú elhatárolás(ok) (9) a burkolófelülettel (5) megfelelésben a használati oldal felőli végektől (4) távközre van(nak) elhelyezve.
26. A 21-25. igénypontok bármelyike szerinti sörteáru, azzal jellemezve, hogy a sörték (34, 36) pont vagy vonal alakú jelzésekkel (35, 37) vannak ellátva, amelyek a sörteborításon (2) vonal alakú elhatárolásnak látszódnak.
27. A 21-25. igénypontok bármelyike szerinti sörteáru, azzal jellemezve, hogy az elhatárolás (15, 16, 23, 24) a sörte (36) különböző színű zónáinak határvonala révén van kialakítva.
28. A 21-27. igénypontok bármelyike szerinti sörteáru, azzal jellemezve, hogy magból (20, 26) és köpenyből (21, 27) álló sörték (19, 25) esetén az elhatárolás (22, 23, 24) a köpenyen (21, 27) és/vagy a magon (20, 26) van elhelyezve.
29. A 28. igénypont szerinti sörteáru, azzal jellemezve, hogy a sörte (25) magja (26) olyan elhatárolással (24) van ellátva, amely a sörte (25) használati oldal felőli végétől kisebb távközre van, mint a köpenyen (27) kialakított elhatárolás (23).
30. A 28. vagy 29. igénypont szerinti sörteáru, azzal jellemezve, hogy a köpeny (21) transzparens műanyagból van, és a mag (20) áttetsző elhatárolással van ellátva.
31. A 21-30. igénypontok bármelyike szerinti sörteáru, azzal jellemezve, hogy a sörték (3, 13, 19, 25, 28, 34, 36) olyan pigmenttel töltött polimerből vannak, amely lézersugarakra színváltással reagál.

HU 225 369 Β1
32. A 28-31. igénypontok bármelyike szerinti sörteáru, azzal jellemezve, hogy a sörte (19, 25) magja (20,

26) és köpenye (21,27) különböző polimerből vagy különböző pigmenttel töltött polimerből van.
33. A 21-32. igénypontok bármelyike szerinti sörte- 5 áru, azzal jellemezve, hogy a sörték (3, 13, 19, 25, 28,
34, 36) tintasugaras - ink-jet - eljárással felvitt elhatárolással vannak ellátva.

34. A 21-33. igénypontok bármelyike szerinti sörteáru, azzal jellemezve, hogy a sörték (3, 13, 19, 25, 28, 10 34, 36) vékony festékhordozó fedőréteggel vannak ellátva, amely fedőréteg az elhatárolás (9,15,16,18, 22,

23, 24, 31,32, 33) helyén meg van szakítva.
35. A 21-34. igénypontok bármelyike szerinti sörteáru, azzal jellemezve, hogy olyan sörtéknél (28), amelyek a használati oldal felőli végüknél ágakra (30) vannak hasítva, az elhatárolás (31) az ágakon (30) van elhelyezve.