HU225301B1 - Plant gene constructs and their use - Google Patents

Plant gene constructs and their use Download PDF

Info

Publication number
HU225301B1
HU225301B1 HU0001909A HUP0001909A HU225301B1 HU 225301 B1 HU225301 B1 HU 225301B1 HU 0001909 A HU0001909 A HU 0001909A HU P0001909 A HUP0001909 A HU P0001909A HU 225301 B1 HU225301 B1 HU 225301B1
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
ath1
plants
flowering
plant
gene
Prior art date
Application number
HU0001909A
Other languages
English (en)
Inventor
Sjef Smeekens
Peter Weisbeek
Marcel Proveniers
Original Assignee
Advanta Seeds Bv
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Priority claimed from GBGB9709789.3A external-priority patent/GB9709789D0/en
Priority claimed from GBGB9727458.3A external-priority patent/GB9727458D0/en
Application filed by Advanta Seeds Bv filed Critical Advanta Seeds Bv
Publication of HUP0001909A2 publication Critical patent/HUP0001909A2/hu
Publication of HUP0001909A3 publication Critical patent/HUP0001909A3/hu
Publication of HU225301B1 publication Critical patent/HU225301B1/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N15/00Mutation or genetic engineering; DNA or RNA concerning genetic engineering, vectors, e.g. plasmids, or their isolation, preparation or purification; Use of hosts therefor
    • C12N15/09Recombinant DNA-technology
    • C12N15/63Introduction of foreign genetic material using vectors; Vectors; Use of hosts therefor; Regulation of expression
    • C12N15/79Vectors or expression systems specially adapted for eukaryotic hosts
    • C12N15/82Vectors or expression systems specially adapted for eukaryotic hosts for plant cells, e.g. plant artificial chromosomes (PACs)
    • C12N15/8241Phenotypically and genetically modified plants via recombinant DNA technology
    • C12N15/8261Phenotypically and genetically modified plants via recombinant DNA technology with agronomic (input) traits, e.g. crop yield
    • C12N15/8291Hormone-influenced development
    • C12N15/8297Gibberellins; GA3
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N15/00Mutation or genetic engineering; DNA or RNA concerning genetic engineering, vectors, e.g. plasmids, or their isolation, preparation or purification; Use of hosts therefor
    • C12N15/09Recombinant DNA-technology
    • C12N15/63Introduction of foreign genetic material using vectors; Vectors; Use of hosts therefor; Regulation of expression
    • C12N15/79Vectors or expression systems specially adapted for eukaryotic hosts
    • C12N15/82Vectors or expression systems specially adapted for eukaryotic hosts for plant cells, e.g. plant artificial chromosomes (PACs)
    • C12N15/8241Phenotypically and genetically modified plants via recombinant DNA technology
    • C12N15/8261Phenotypically and genetically modified plants via recombinant DNA technology with agronomic (input) traits, e.g. crop yield
    • C12N15/8262Phenotypically and genetically modified plants via recombinant DNA technology with agronomic (input) traits, e.g. crop yield involving plant development
    • C12N15/827Flower development or morphology, e.g. flowering promoting factor [FPF]

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Zoology (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Biomedical Technology (AREA)
  • Wood Science & Technology (AREA)
  • Biotechnology (AREA)
  • General Engineering & Computer Science (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Plant Pathology (AREA)
  • Microbiology (AREA)
  • Biophysics (AREA)
  • Physics & Mathematics (AREA)
  • Cell Biology (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Endocrinology (AREA)
  • Physiology (AREA)
  • Breeding Of Plants And Reproduction By Means Of Culturing (AREA)
  • Micro-Organisms Or Cultivation Processes Thereof (AREA)

Description

(57) Kivonat
A találmány tárgyát ATH1-génterméket (azaz egy Arabidopsis thaliana homeobox-génterméket) tartalmazó növényi génkonstrukciók és alkalmazásuk képezi növények virágzásának szabályozására. A találmány tárgyát képezik a találmány szerinti konstrukciókat tartalmazó növények is.
A találmány szerinti megoldás alkalmas megváltoztatott virágzási sajátságokkal bíró tanszgenikus haszonnövények előállítására.
HU 225 301 Β1
A leírás terjedelme 22 oldal (ezen belül 9 lap ábra)
HU 225 301 Β1
A találmány tárgyát ATH1-génterméket (azaz egy Arabidopsis thaliana homeobox-génterméket) tartalmazó növényi génkonstrukciók és alkalmazásuk képezi növények virágzásának szabályozására. A találmány tárgyát képezik a találmány szerinti konstrukciókat tartalmazó növények is.
A találmány szerinti megoldás alkalmas új, előnyös virágzási sajátságokkal bíró haszonnövények előállítására.
A növények különböznek az állatoktól. A kifejlett növényi test posztembrionálisan alakul ki a sarj és a gyökér csúcsmerisztémáinak (apikális merisztéma) folyamatos aktivitása által. A sarj csúcsmerisztémája a növény embriogenezise alatt alakul ki, és a sziklevelekkel, hipokotil (szik alatti) szárral, embrionális gyökérrel és gyökérmerisztémával együtt építi fel az alapnövénytestet.
A sarj csúcsmerisztémája körülbelül száz sejt halmazából indul fejlődésnek, és ez a növény egész föld feletti részének forrása. A növény fejlődésének vegetatív fázisában ezen merisztémából alakulnak ki a levelek (levélrozetta), a szár és a nyugalmi hónaljmerisztémák. Ezt másodlagos virágkezdemények, szárlevelek és meghatározó virágmerisztémák kialakulása követi a virágzási indukció után. A virágzásban géntermékek komplex kölcsönhatása játszik szerepet, amelyek egy átkapcsolást szabályoznak a sarjmerisztéma jellegében. Ezen gének expressziójának mértékét meghatározó faktorok genotipikus és környezeti stimulusok, például megvilágítási időtartam, hőmérséklet és fénymennyiség. Az még nagyjából nem ismert, hogy milyen módon befolyásolják az átmenetet ezek a stimulusok.
A növényi életciklus egyik legfontosabb eseménye a reproduktív fázisba jutást biztosító döntő lépés. Sokféle környezeti és endogén szignál szabályozza a vegetatív fázisból való átmenetet a reproduktív fázisba. Fontos szignál a nap hosszúsága, hőmérséklet (vernalizáció), milyen mennyiségű tápanyag és víz áll rendelkezésre, valamint néhány fitohormon, különösen gibberellin (GA). Ezek a szignálok átkapcsolást indukálnak a vegetatív csúcsmerisztémák jellegében, amelyet virágzási fázisba való átmenetnek hívunk, és ez az átmenet alakítja ki a virágmerisztémát. Míg a vegetatív csúcsmerisztéma terméke a levélprimordium (levélkezdemény), a virágmerisztéma olyan primordiumot képez, amely másodlagos virágkezdeménnyé differenciálódik a korai generatív fázis alatt, és később virágokká ebben a fázisban. A növénynemesítési kutatásban ezen folyamat szabályozása nagyon fontos cél különféle haszonnövények esetén. Ez különösen érvényes a levélrózsás növényekre, például salátára, spenótra és cukorrépára, amelyek gyors szárnövekedést (felmagzást) mutatnak a virágzási fázisba való átmenet után, és ez a haszonnövényt használhatatlanná teszi.
A vegetatívból a reproduktív növekedésbe való átmenet egy döntő fejlődési esemény, és mivel ez a szexuális reprodukció első lépése, nagy jelentősége van a mezőgazdaságban, kertészetben és növénynemesítésben. A növénytermesztők siettetni vagy visszatartani szeretnék a virágzás idejét, vagy teljesen megakadályozni: például ilyen a „felmagzás” megakadályozása salátában vagy cukorrépában. A növényi virágzás molekuláris biológiájának jobb megértése számos módon lehetővé teszi ennek szabályozását vagy befolyásolását, amely jelentős gyakorlati előnyöket nyújt a mezőgazdaságban.
A PCT WO 96/14414 számú nemzetközi közzétételi irat szerint „Constans (CO) gént módosítják a virágzási mechanizmus módosítására növényekben.
A találmány szerint egy olyan megoldást javaslunk növény vegetatívból reproduktív növekedésbe való átmenetének befolyásolására, amelyben előállítunk olyan transzformált növényeket, amelyekben az átmenet késik vagy előrébb kerül ezen folyamatot befolyásolni képes, specifikus transzgének expressziója által. Ilyen géneket konstitutívan lehet expresszálni, vagy csak külső stimulusra, például környezeti vagy kémiai stimulusra adott válaszként lehet expresszálni.
Az ATH1 egy Arabidopsis thaliana homeobox-gén. Quaedvlieg és munkatársai írták le [Plánt Cell 7, 117-129 (1995), melyet a kitanítás részének tekintünk]: DNS-szekvenciáját az 1. ábrán adjuk meg. Fényindukált transzkripciós faktorok készletéből izolálták. Fiatal csíranövényekben és virágokban expresszálódik. Az ATH1-mRNS mennyisége etiolált csíranövényekben erősen fényfüggő (fitokróm) és fényadaptív is.
Kimutattuk, hogy az ATH1-fehérjetermék szerepet játszik a vegetatívból generatív növekedésbe való fejlődési átkapcsolásban. Az ATH1::GUS vizsgálatainak eredményeiből és eredeti 35S::ATH1-tanulmányokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ATH1 a vegetatív csúcsmerisztéma virágmerisztémába való átmenete során működik. Közelebbről meghatározva, az ATH1 antigibberellinként hat úgy, hogy represszálja a GA-szintézist vagy esetleg a GA-válasz folyamatsorát: ezt a 6. ábra szemlélteti.
ATH1::GUS-konstrukciókkal végzett vizsgálatainkban kimutattuk, hogy fiatal, fényen növesztett csíranövények ATH1-et expresszálnak a sarjcsúcsmerisztéma és a levélprimordium mindhárom rétegében. Fiatal, még fejlődő levelekben az ATH1 vaszkuláris szövetben expresszálódik. Ez az expresszió megszűnik kifejlett levelekben. Figyelemre méltó, hogy a merisztéma ATH1-expressziója a fejlődés vegetatív fázisára korlátozódik. Mihelyt az Arabidopsis elkezd virágozni (vegetatív állapotból generatív állapotba való átmenet), és a sarjcsúcsmerisztéma virágmerisztémává alakul, az ATH1-expresszió a merisztémában leszabályozódik. A virág kialakulásának fázisában az ATH1 kis mennyiségben expresszálódik a szár fejlődő vaszkuláris szövetében. A növény fejlődésének későbbi szakaszában, amikor a virágok kifejlődtek, az ATH1 a fiatal virág különböző részeiben expresszálódik (vacokban, azaz receptákulumban, csészelevelekben, azaz sepalumban és a porzólevelek, azaz stamina vaszkuláris szövetében). Hipotézisünk szerint az ATH1 szerepet játszik a növekedés vegetatív fázisából generatív fázisába való átmenetének szabályozásában, melyet továbbá ATH1-et szensz vagy antiszensz túltermelő fenotípusok virágzási ideje is alátámaszt. ATH1-et ektopikusan anti2
HU 225 301 Β1 szensz túltermelő növények korán virágzó fenotípust mutatnak, ezzel ellentétben ATH1-et túltermelő, szensz konstrukciót tartalmazó növények többsége későn virágzik. Túltermelést biztosító konstrukciót tartalmazó növények kis része az ATH1-mennyiségének koszuppresszió útján bekövetkezett csökkenése következtében korán virágzó, az ATH1 antiszensz túltermelő növényekhez hasonlóan, ezen növények fenotípusa későn virágzó (Shannon és Meeks-Wagner, 1991), túltermelő LEAFY- (Weigel és Nilsson, 1995), APETALA-1- (Manóéi és Yanofsky, 1995) és CONSTANS- (Putteril és munkatársai, 1995) mutánsok fenotípusára emlékeztet. Ezen eredmények alapján, az ATH1::GUS-adatokkal kombinálva azt a következtetést vonjuk le, hogy az ATH1 szerepet játszik a növekedés vegetatív fázisából generatív fázisába való átmenetének szabályozásában Arabidopsis thalianában, és valószínűleg virágzási időt meghatározó gén.
Ennek következtében ezt az átmenetet elősegíthetjük az ATH1-gén expressziójának gátlásával, vagy az átmenetet lassíthatjuk vagy meggátolhatjuk ezen expresszió elősegítésével.
Ennek megfelelően a találmány tárgya ATH1-génterméket kódoló, részleges vagy teljes DNS-szekvenciát tartalmazó növényi génkonstrukció, növényekben működőképes promoter vezérletével. A promoter előnyösen heterológ. A találmány tárgyát képezik továbbá ilyen növényi génkonstrukcióval transzformált növényi sejtek, valamint ilyen sejteket tartalmazó növények, amelyek módosított virágzási tulajdonságokkal rendelkeznek. A találmány tárgyát képezi továbbá eljárás virágzási folyamat módosítására növényekben úgy, hogy a találmány szerinti konstrukcióval transzformálunk növényeket.
Génszekvenciák alkalmazását génexpresszió gátlására vagy elősegítésére ma már egészen jól értjük. Növényben hatékonyan működő promoter által szabályozott komplett génszekvencia általában túltermeli a génterméket, amely az így termelt fehérje hatásának amplifikációjához vezet. A géntermék mennyisége néha lecsökken: ezt a jelenséget „koszuppresszió-nak hívjuk. A géntermék mennyiségének csökkenését általában úgy is elérhetjük, hogy domináns negatív mutációt alkalmazunk, vagy megfordítjuk a génszekvencia orientációját a promoterhez képest, így „antiszensz” messenger RNS termelődik.
A találmány szerinti DNS-konstrukció lehet „antiszensz” konstrukció, amely „antiszensz” RNS-t állít elő, vagy „szensz” (a funkcionális fehérje legalább egy részét kódoló) konstrukció, amely „szensz” RNS-t állít elő. Az „antiszensz RNS” olyan RNS-szekvencia, amely komplementer a megfelelő mRNS bázisszekvenciájával: komplementer abban az értelemben, hogy az antiszensz szekvenciában (3-5’ irányban leolvasva) lévő minden egyes bázis (vagy a bázisok többsége) képes párosodni az mRNS-szekvenciában (5-3' irányban leolvasva) lévő megfelelő bázisokkal (G C-vel, A U-val). Ilyen antiszensz RNS-t termeltethetünk a sejtben olyan megfelelő DNS-konstrukcióval való transzformáció által, amelynek elrendezése olyan transzkriptum előállítását biztosítja, amelynek szekvenciája legalább részben komplementer a tárgyhoz tartozó gén kódolószálának legalább egy részletével (vagy ezzel lényegi homológiát mutató DNS-szekvencia legalább egy részletével). A „szensz RNS” olyan RNS-szekvencia, amely lényegében homológ a megfelelő mRNS-szekvencia legalább egy részletével. Ilyen szensz RNS-t termeltethetünk a sejtben olyan megfelelő DNS-konstrukcióval való transzformáció által, amely normálorientációban van elrendezve olyan transzkriptum előállítása céljából, amelynek szekvenciája legalább részben azonos a tárgyhoz tartozó gén kódolószálának legalább egy részletével (vagy ezzel lényegi homológiát mutató DNS-szekvencia legalább egy részletével). Alkalmas szensz konstrukciókat alkalmazhatunk génexpresszió gátlására (WO 91/08299 számú nemzetközi közzétételi iratban leírtak szerint), vagy funkcionális fehérjét kódoló és expresszáló szensz konstrukciót transzformálhatunk a növénybe a fehérje túltermeltetése céljából.
A találmány szerinti DNS-konstrukciók legalább 10 bázis (előnyösen legalább 35 bázis) hosszúságú bázisszekvenciát tartalmazhatnak RNS-be való transzkripció céljából. Elméletileg nincsen felső korlátja a bázisszekvenciának, olyan hosszú lehet, mint a sejt által termelt, tárgyhoz tartozó mRNS, de a könnyen kezelhetőség miatt általában a bázisok száma 100 és 1000 között van az alkalmazott szekvenciákban. Ilyen konstrukciók előállítását részletesen lentebb ismertetünk.
DNS-bázisszekvencia forrásaként cDNS-t vagy genomi DNS-t vagy szintetikus polinukleotidot alkalmazhatunk transzkripcióhoz. Arabidopsisbói származó, alkalmas ATH1-szekvenciák izolálását Quaedvlieg és munkatársai leírták (hivatkozás fentebb), hasonló módszereket alkalmazhatunk más növényekből származó ATH1-szekvenciák izolálására. Ezek nagyobb vagy kisebb mértékű homológiával rendelkezhetnek az Arabidopsisból származó ATH1-szekvenciával. így a teljes fehérjét vagy lényegében a teljes fehérjét kódoló szekvenciákhoz jutunk. Ebből megfelelő hosszúságú DNS-szekvenciákat restrikciós enzimek alkalmazásával vághatunk ki. Ha transzkripcióhoz a részleges bázisszekvencia forrásaként genomi DNS-t alkalmazunk, intron- vagy exonrégiókat vagy kombinációjukat alkalmazhatjuk.
Az ATH1 növényi sejtekben való expressziójának módosítására alkalmas konstrukciók előállítása céljából a cDNS-szekvenciát a fehérje-cDNS-ben megtalálható formában vagy a génszekvenciát a növény kromoszómájában található formában alkalmazhatjuk. Rekombináns DNS-konstrukciókat standardtechnikák szerint állíthatunk elő. Transzkripcióra alkalmazott DNS-szekvencia előállftása céljából például a kérdéses szekvenciát tartalmazó vektort restrikciós enzimekkel kezeljük megfelelő szegmensek kivágása céljából. Transzkripcióra alkalmazott DNS-szekvenciát előállíthatunk szintetikus oligonukleotidok összehibridizálásával és ligálásával, vagy az egyes végekhez hozzáadott alkalmas restrikciós hasítóhelyeket tartalmazó szinteti3
HU 225 301 Β1 kus oligonukleotidokat alkalmazva polimeráz-láncreakcióban (PCR). A DNS-szekvenciát azután promotert és szintézisirányban elhelyezkedő terminátorszekvenciákat tartalmazó vektorba klónozzuk. Ha antiszensz DNS-re van szükségünk, a klónozást úgy végezzük, hogy a kivágott DNS-szekvenciának arra a szálra vonatkozó orientációját megfordítjuk, amelyből kivágtuk.
Antiszensz RNS expresszálására alkalmas konstrukcióban az a szál, amelyik korábban a templátszál volt, a kódolószál lesz, és fordítva. A konstrukció bázisszekvenciája olyan RNS-t fog kódolni, amely komplementer a fehérje részleges vagy teljes mRNS-szekvenciájával. Tehát a két RNS-szál nemcsak bázisszekvenciájukban komplementer, hanem orientációjukban is (5'-től 3’-irányban).
Szensz RNS expresszálására alkalmas konstrukcióban a templát- és kódolószál megtartja az eredeti növényi gén elrendeződését és orientációját. Szensz RNS expresszálására alkalmas konstrukció bázisszekvenciája olyan RNS-t kódol, amely homológ az mRNS-szekvencia részével vagy egészével. A funkcionális fehérjét expresszáló konstrukciókban a gén teljes kódolórégiója transzkripciós szabályozószekvenciákhoz van kapcsolva, amely növényekben való expressziót tesz lehetővé.
A találmány szerinti konstrukciókat például az alábbiak szerint állíthatjuk elő. A kívánt bázisszekvenciát tartalmazó alkalmas vektort (például a pATH1-cDNSklónt) transzkripció céljából restrikciós enzimekkel kezeljük a szekvencia kivágása céljából. Az így kapott DNS-szálat egy második vektorba klónozzuk (kívánt esetben fordított orientációban), amely vektor kívánt promoterszekvenciát és a kívánt terminátorszekvenciát tartalmazza. Alkalmas promoter lehet karfiolmozaik-vírusból származó 35S-promoter, paradicsomból származó poligalakturonázgén promoterszekvenciája [Bírd és munkatársai, Plánt Molecular Biology 11, 651-662 (1988)] vagy más, fejlettségi állapot által szabályozott növényi promoter. Alkalmas terminátorszekvencia Agrobacterium tumefaciensbö\ származó nopalin-szintetáz-génből származik (nos 3’-vég).
A találmány szerinti DNS-konstrukcióban a transzkripciós iniciációs régió bármelyik, növényben működőképes promoterből származhat. A transzkripciós iniciációs régiót annak a DNS-szekvenciának a transzkripciójára pozícionálhatjuk, amelyik azt az RNS-t kódolja, amelyik komplementer az ATH1-fehérjét kódoló mRNS egy lényeges szakaszának bázisaival (teljes vagy részleges antiszensz DNS-konstrukció előállítása).
Növényekben működőképes transzkripciós iniciációs régió (vagy promoter) lehet konstitutív promoter (például a karfiolmozaik-vírusból származó 35S-promoter) vagy indukálható vagy fejlettségi állapot által szabályozott promoter, a körülményektől függően. Például kívánatos lehet egy fehérje aktivitásának módosítása a növény egy bizonyos fejlettségi állapotában. Konstitutív promoter alkalmazása arra utal, hogy a fehérje mennyiségét és funkcióit valamennyi növényi részben befolyásoljuk, míg szövetspecifikus promoter alkalmazása lehetővé teszi a génexpresszió és a befolyásolandó funkciók szelektívebb szabályozását. Tehát az antiszensz vagy szensz RNS csak abban a szervben képződik, amelyben hatására szükség van.
A találmány szerinti DNS-konstrukciókat növényekbe lehet inszertálni az ATH1-gén expresssziójának szabályozása céljából, amely a növény tulajdonságainak (főleg a virágzás) módosítását eredményezi. A konstrukció természetétől függően az ATH1-géntermék termelése növekedhet vagy csökkenhet, a növény életének minden szakaszában vagy egy adott stádiumában. Általában az várható, hogy a fehérje termelését csak azok a konstrukciók fokozzák, amelyek olyan RNS-t expresszálnak, amely homológ a lényegében teljes endogén fehérje mRNS-ével. Teljes hosszúságú szensz konstrukciók szintén gátolhatnak fehérjeexpressziót. Részleges DNS-szekvenciát tartalmazó konstrukciók, amelyek rövidebbek, mint a megfelelő teljes gén, általában gátolják a génexpressziót és a fehérjék termelését, akár szensz, akár antiszensz RNS expresszálására vannak kialakítva.
A találmány szerinti DNS-konstrukciókat a növényi célsejtbe transzformáljuk. A növényi célsejt lehet az egész növény része, vagy lehet izolált sejt vagy szövet része, melyet teljes növénnyé regenerálhatunk. A növényi célsejtet kiválaszthatjuk bármelyik egyszikű vagy kétszikű növényfajból. A növények származhatnak transzformált növényi sejtből a transzformánsok regenerálásával, és úgy, hogy előállítjuk a transzformánsok utódainak egymás utáni generációit.
A találmány szerinti konstrukciókat bármilyen növény transzformálására alkalmazhatjuk, bármilyen alkalmas transzformációs technika alkalmazásával, a találmány szerinti növények előállítása céljából. Egyszikű és kétszikű növényi sejteket egyaránt transzformálhatunk, szakember által ismert különféle módokon. Sok esetben ilyen növényi sejteket (különösen kétszikű növényi sejtek esetén) tenyészthetünk teljes növények regenerálása céljából, amelyek azt követően genetikailag módosított növények egymás után következő generációit reprodukálják. Bármilyen növények transzformálására alkalmas módszer alkalmazható. Például kétszikű növényeket, úgymint paradicsomot és dinnyét Agrobacteríumbói származó Ti-plazmidot alkalmazó technológiával transzformálhatunk, melyet Bevan [Nucleic Acids Research 12, 8711-8721 (1984)] vagy Fillatti és munkatársai [Biotechnology 5, 726-730 (1987)] írtak le. Ilyen transzformált növényeket szexuálisan vagy sejt- vagy szövettenyészetben reprodukálhatunk. Egyszikűeket génágyú alkalmazásával transzformálhatunk. Növények transzformálására szolgáló más módszer a mikroinjektálás és elektroporáció.
A találmány szerinti genetikailag módosított növények lehetnek például gabonafélék, például rizs és kukorica, búza, árpa, zab és rozs. Más fontos magtermésű növény lehet olajrepce (kanola), cukorrépa, napraforgó, szója és köles. A legtöbb haszonnövényt évente magról növesztik, és bármilyenfajta mag termelése a növény virágzási képességétől, megporozhatóságától és magképzésétől függ. Kertészetben a virágzás időzítésének szabályozása fontos. Azok a kertészeti növé4
HU 225 301 Β1 nyék, amelyek virágzási idejét szabályozni lehet: saláta, endíviasaláta és káposztazöldségfélék, például káposzta, brokkoli és karfiol, valamint szegfűfélék és gólyaorrfélék (Geránium).
A találmány szerint módosított növények fő tulajdonsága a korai vagy késői virágzás. Azok a genotípusok, amelyekben az ATH1-fehérje termelése gátolva van, általában korán virágoznak; azok a genotípusok, amelyekben ez a fehérje stimulálva van, későn virágoznak. Más hatások is megfigyelhetők a növény fenotípusán, például törpenövekedés, például a dohányban.
A virágzási idő szabályozása több okból is hasznos lehet. Például a virágzási időt abból a célból szabályozhatjuk, hogy az eladásra legkedvezőbb időpontban virágozzanak vagy hozzanak gyümölcsöt a növények. Hibridtermelésben a porzós és a termős szülői növények virágzását összhangba lehet hozni. Ennek a legkényelmesebb útja indukálható génpromoterek alkalmazása, amelyek külső stimulusra reszponzívek, például vegyszerek alkalmazására. Ilyen promoter például a kukoricából származó glutation-S-transzferáz II. izotermájának génpromotere, melyet ismert biztonságos herbicid ágens aktivál (WO 93/01294 számú nemzetközi közzétételi irat, ICI).
A felmagzás szabályozása számos haszonnövényfaj esetén gazdaságilag fontos lehet. Nagyszerű alkalmazási lehetőség lenne például cukorrépa esetén olyan variánsok előállítására, amelyek kevésbé hajlamosak a felmagzásra hidegkezelés után. A feldolgozóüzemek hosszabb ideig kiterjeszthetik tevékenységüket, a költségekben jelentős megtakarítást érhetnének el. Felmagzásra rezisztens változatokat nagyon korai évszakban (február) lehet vetni, sőt az adott év előtti ősszel (feltéve, ha a téli fagyok nem okoznak problémát). Továbbá azokban a variánsokban, amelyekben a felmagzás fokozott, gyorsabb az érés: keresztezést évente végezhetünk, a jelenlegi kétévi helyett.
A korán virágzó napraforgó földrajzi elterjedési területe kiterjeszthető. Termeszthető lenne még északabbra (Párizstól északra), és valószínűleg szárazabb régiókban, például Spanyolország egyes részein elkerülve a késő nyári száraz időszakot.
Zöldségekben a felmagzást például salátában és endiviasalátában lehet szabályozni. Ez lehetőséget biztosít a haszonnövények könnyebb nyári termesztésére. A jelenleg létező variánsok nyári körülmények között hajlamosak gyorsan felmagzani. Füvek esetén a csökkent mértékű felmagzás (vagy a felmagzás hiánya) jótékony hatású a takarmány céljából termesztett típusokra (javított tápanyagminőség) és a kényelmi célokat szolgáló típusokra (jobb minőségű gyep).
Alkalmanként előnyös transzgének expresszióját úgy időzíteni, hogy az a virágzás elkezdődésekor megálljon, vagy szuppresszálni természetesen előforduló géneket, ameddig a virágzás elkezdődik. Ezt megtehetjük úgy, hogy ATH1-promotert alkalmazunk transzgén expressziójának szabályozására, vagy természetes génnel homológ DNS transzkripciójának szabályozására. Ennek megfelelően a találmány külön tárgyát képezi továbbá olyan DNS-konstrukció, amely ATH1promotert tartalmaz heterológ DNS-hez kapcsolva úgy, hogy azt expresszálja növényi sejtekben, valamint a találmány tárgyát képezik ilyen DNS-konstrukcióval transzformált növényi sejtek.
Az ATH1 a vegetatív csúcsmerisztémában expresszálódik, és ezen expresszió leszabályozása egybeesik a virágzásba való átmenettel. ATH1 fokozott mértékű, konstitutív expressziója a virágzásba való átmenet drámai represszióját eredményezi Arabidopsisban és dohányban egyaránt; tehát Arabidopsis esetén a felmagzás elhalasztódik. Ezzel ellentétben az ATH1 repressziója korán virágzó fenotípust eredményez. Eredményeink alapján feltételezzük, hogy az ATH1 funkcióját a GA-bioszintézisen vagy GA-reszponzivitáson keresztül fejti ki. Várakozásaink szerint az ATH1-gén alapjául szolgál egy különösen hasznos, felmagzást szabályozó rendszernek.
Naphosszúság és virágzási fázisba való átmenet
A virágzási fázisba való átmenetet különösen alaposan tanulmányozták Arabidopsis thaliana esetén. Ez a faj a virágzási fázisba való átmenet tanulmányozására szolgáló modellrendszerré vált: genetikai szinten virágzás! időre mutánsok izolálásán keresztül; és molekuláris szinten olyan gének klónozásán keresztül, amelyek termékei a virágzási fázisba való átmenetben játszanak szerepet. Az Arabidopsis tipikus levélrozettás növény, amelyben a vegetatív levelek egymáshoz közel helyezkednek el a szárcsomók (nóduszok) közötti rövid távolság miatt. A virágzási fázisba való átmenetben az újonnan képződő szártagok gyorsan megnyúlnak („felmagzás”). A legtöbb Arabidopsis-ekotípusban a nap hossza a legfontosabb meghatározó tényező a virágzási fázisba való átmenethez. Az Arabidopsis fakultatív hosszú nappalos (LD) növény, ami azt jelenti, hogy a virágzási fázisba való átmenetet a hosszú nappalok siettetik (16 óra fény/8 óra sötét ciklus), de nincsen kényszerű előfeltétele. Hosszú nappalos (LD) körülmények között a virágzási fázisba való átmenet gyorsan iniciálódik, és csak néhány rozettalevél képződik (körülbelül 7 levél, 16-20 nap alatt a Col-O-ekotípusban). Rövid nappalokon növesztve (SD), például 8 óra fényen/16 óra sötétben, a virágzásba való átmenet sokkal tovább tart (körülbelül 60 napig), és teljes lombleveles rozetta alakul ki, amely több mint körülbelül 30 rozettalevéllel rendelkezik (Col-0ekotípus).
A gibberellinsav (GA) és a virágzási fázisba való átmenet
Régóta ismert, hogy GA-kezelés elősegíti a virágzási fázisba való átmenetet különböző növényfajokban. A legtöbb faj, amelyben az alkalmazott GA képes virágzás indukálására, hosszú-nappalos növény vagy hidegigényes növény, és közülük sok normálisan rozettaként nő indukció nélküli körülmények között. Ezenkívül számos kísérlet alapján feltételezzük, hogy az endogén GA-szint szerepet játszik a virágzásba való át5
HU 225 301 Β1 menet szabályozásában: virágzásba való átmenetet indukáló körülmények hatásukat az endogén GA-szint emelkedésén keresztül, valószínűleg a csúcsmerisztémánál vagy annak közelében fejtik ki.
GA-bioszintézisben detektív (GA-sorozat) vagy erre a hormonra inszenzitív (GAl-sorozat) Arabidopsis-mutánsok későn virágzó fenotípust mutatnak nemindukáló körülmények között, és a szigorú GA1-3-mutáns induktív körülmények között szintén késői virágzású (Wilson és munkatársai, 1992).
GA szerepe a virágzásba való átmenet
ATH1 -szabályozásában
Azt vizsgáltuk, hogy exogén GA képes-e legyőzni a konstitutív ATH1-expresszió inhibitorhatását dohányban. Feltűnő módon a GA-permetezés képes volt helyreállítani a későn virágzó fenotípust ΑΤΗ-1-et konstitutívan expresszáló dohányban. A GA szerepét a csökkent szártagmegnyúlás is mutatta ΑΤΗ-1-et expresszáló dohányban. Ezen eredmények alapján feltételezzük, hogy az ATH1 a GA-bioszintézis vagy alternatívaként GA-ra való reszponzibilitás represszoraként működik. A virágzásba való átmenetre kifejtett ATH1-túltermelés domináns hatását különféle haszonnövényekben kombinálhatjuk GA-adagolással ezen hatás megfordítása céljából. Ez különösen azért érdekes, mert az ATH1 szabályozatlan expressziója nem vezet pleiotrop fenotípusokhoz, és a túltermelő fenotípus teljesen visszafejleszthető. A teljes helyreállítás azt jelenti, hogy nem lesznek problémák az ATH1-transzformánsok reprodukcióját és szaporodását illetően: így a transzgenikus vonalak fenntartása (amely súlyos probléma lehet virágzó mutánsok esetén) visszaszorul. GA-átkapcsolást alkalmazva a növények bármikor visszaalakíthatok a vad típusú fejlődési állapotba, a növények normálisan virágzanak, és normálmagkészletet hoznak.
Ennek megfelelően a találmány további tárgyát képezi ATH1 túltermelésének gátlása genetikailag módosított növényekben a találmány szerinti gibberellines kezeléssel, például gibberellin A3-mal vagy A4/A7-tel.
A terméslndex fokozása
Ha a növények szorosan egymás mellett növekednek, „árnyékelkerülési szindróma” nyilvánul meg, amelyben a növények a szomszédjukról visszaverődő távoli vörös sugárzásra reagálnak. Ennek legnyilvánvalóbb eredménye a szárak és a levélnyelek (petiolusok) hosszanti növekedésének gyors és drámai fokozódása a levélnövekedés, tárolószervek termelésének és a reproduktív fejlődés rovására. Ismeretes, hogy phyA-gének dohányban való túltermeltetésével elnyomható az „árnyékelkerülési” válasz, fokozott termésindexet eredményezve (Robson és munkatársai, 1996). A termésindexet a teljes biomasszára vonatkoztatott levélbiomasszaként fejezzük ki. ATH1 túltermeltetése dohányban a szárnövekedés csökkenését okozza, míg a levélnövekedés és a változatlanul maradt levelek száma még növekszik is a vad típushoz viszonyítva. ATH1-et túltermelő fenotípusok és phyA-t túltermelő fenotípusok hasonlóak, ami alapján ATH1 túltermeltetését alkalmazhatjuk a termésindex növelésére haszonnövényekben.
A találmány szerinti megoldást az alábbi példákra és kísérletekre hivatkozva magyarázzuk tovább, amelyek a találmány szerinti megoldást bizonyos szempontokból szemléltetik, valamint az ábrákra hivatkozva, amelyekben:
az 1. ábrán megadjuk az ATHI-cDNS DNS-szekvenciáját;
a 2. ábra a pWP90-plazmid ábrázolása; a 3. ábra a pMOG23-plazmid ábrázolása; a 4. ábra a pVDH275-plazmid ábrázolása; az 5. ábrán lévő oszlopdiagram az ATH1 konstitutív expressziója által okozott törpenövekedést mutatja 90 napos dohánynövényeken;
a 6. ábra görbéi gibberellinkezelés hatását mutatják ATH1-et túltermelő dohánynövények magasságára;
a 7. ábrán lévő oszlopdiagram ATH1-et kismértékben és nagymértékben expresszáló növények virágzási idejét (a képződött rozettalevelek számaként kifejezve) mutatja vad típusú Arabidopsisboz hasonlítva (C24-ekotípus).
Általános módszerek
Növényanyag és a növények növesztés! körülményei
Vad genotípusként Arabidopsis thaliana Columbia és C24-ekotípusokat alkalmaztunk. Az ATH1-gén a 4. kromoszómán helyezkedik el, az mi431 (96,9 cM) és 06455 (97,9 cM) RFLP-markerek között. A növényi transzformációs kísérletekben Arabidopsis thaliana Columbiát alkalmaztunk vákuuminfiltrációs eljárásban, míg Arabidopsis thaliana C24-et alkalmaztunk gyökértranszformációs eljárásban.
A növényeket növesztés! kamrában növesztettük fluoreszcens fény alatt, 16 óra fotoperiódust 8 óra sötét periódus követett 22 °C állandó hőmérsékleten.
A virágzási idő mérése céljából a magokat nedvességgel átitattuk, és 4 °C-ra helyeztük 4 napig a nyugalmi állapot megszakítása céljából, és azután talajra szórtuk azokat. A csírázó magoncokat az első 1-2 hétre rendszerint csíráztatófedővel letakartuk a dehidratálódás megakadályozása céljából.
Arabidopsis növények transzformálása
Kiméra ATH1-GUS-géneket tartalmazó bináris konstrukciókat és 35S-antiszensz ATH1-géneket transzformáltunk Arabidopsis thaliana C24-ekotípusba, Agrobacterium tumefaciens által közvetített gyökértranszformációval, Valvekens és munkatársai (1988) által leírtak szerint. A transzformánsokat 50 mg/l kanamicint tartalmazó táptalajon szelektáltuk.
Kiméra 35S-ATH1-géneket tartalmazó bináris konstrukciókat transzformáltunk Arabidopsis thaliana Columbia-ekotípusba vákuuminfiltrációs eljárás (Bent és munkatársai, 1994; Bechtold és munkatársai, 1993) alkalmazásával, melyet kissé módosítottunk. A növé6
HU 225 301 Β1 nyékét külön-külön növesztettük 5,5 cm-es cserepekben. A növényeket azután transzformáltuk, amikor az első sziklevelek a másodlagos magburkokon megjelentek.
A megfelelő konstrukciót tartalmazó, 900 ml Agrobacterium tumefaciens tenyészeteket az infiltráció napját megelőző éjszakán növesztettük, a sejteket centrifugálással elkülönítettük, és azonos térfogatú infiltrációs tápközegben felszuszpendáltuk, amelyben 5% szacharóz helyett 2% szacharóz volt. A növényeket úgy infiltráltattuk, hogy az egész rozettát és másodlagos magburkot 10 percre alámerítettük 100 Hgmm vákuum alkalmazásával.
Transzformált magokat 50 mg/l kanamicint tartalmazó táptalajon szelektáltunk.
1. példa
ATH1-expresszié analízise
Totál RNS izolálása
Totál RNS-t De Vries és munkatársai (1988) által leírt módszer szerint izoláltunk a növényekből, melyen kisebb módosításokat végeztünk: (1) a növényi szövetet folyékony nitrogénben, fele térfogat fenol/extrakciós puffer jelenlétében megőröltük, és 65 °C-ra melegítettük vízfürdőn, és (2) az RNS-t etanol/nátrium-acetáttal csaptuk ki a LiCI-os kicsapás előtt és után.
Rnáz-védési vizsgálat
Az ATH1-fágmid Hindlll/Xhol fragmensét pBluescriptSK(-)-ba (Stratagene) klónoztuk, és Hindlll-enzimmel emésztettük T7-RNS-polimeráz-templát előállítása céljából. Az ATH1-RNS-próba megvéd egy 140 nukleotidból álló fragmenst. RNS-próbát T7-RNSpolimeráz (Pharmacia) és puffer alkalmazásával szintetizáltunk, a gyártó utasításai szerint, kivéve azt, hogy 160 pCi [32P]UTP-t (800 Ci/mmol) alkalmaztunk. Az Rnáz-védést 10 pg totál RNS és 10 pg tRNS alkalmazásával végeztük, Sambrook és munkatársai által (1989) leírt eljárás szerint. Az emésztett keverék 600 egység/ml Rnáz-T1-et (Gibco BRL) és 20 pg/ml Rnáz-A-t (Boehringer) tartalmazott. RNS:RNS-hibrideket szekvenáló gélelektroforézissel (6% poliakrilamid/7 M karbamid) vizsgáltuk, és autoradiográfiával tettük láthatóvá.
Kiméra ATH1-GUS-konstrukciók előállítása
Az ATH1-promoterszekvencia körülbelül 1300 nukleonjából álló Spel/Ncol fragmenst izoláltunk. Az Ncol-hasítóhely Klenow-polimerázzal való feltöltése után ezt a fragmenst GUS-gént tartalmazó, pBi101.1 jelű bináris vektor (Jefferson és munkatársai, 1987) egyedi Smal/Xbal hasítóhelyeibe inszertáltuk, így előállítottuk az ATH1-promoter és a GUS-gén közötti transzlációs fúziót. A kiméra gén által kódolt fehérje az ATH1 42 aminosavját tartalmazta GUS-fehérjéhez fuzionálva. A bináris konstrukciót tH 1,4-nek hívtuk. A tH1.4-et kompetens Agrobacterium tumefaciens LBA4404-sejtekbe transzformáltuk (Gelvin és Schilperoort, 1988). Arabidopsis vonalakat (C24-ekotípus) a lentebb leírtak szerint transzformáltunk.
GUS-aktivitás in situ lokalizálása transzgenikus
ATH1-GUS-t tartalmazó Arabidopsis thaliana vonalakban
Magoncokból és növényekből származó szöveteket gyűjtöttünk, és 1-16 óra hosszáig festettük 37 °C-on, 0,5 mg/ml X-Gluc-ot (Biosynth AG) tartalmazó n-dimetil-formamidos oldatban, amely 0,1% Triton Χ-100-at, 0,5 mM K4Fe(CN)6.H2O-ot, 0,5 mM K3Fe(CN)6-t és 50 mM nátrium-foszfát-puffert (pH 7,2) tartalmazott.
Fénymikroszkópos vizsgálatok
X-Gluc-kal való festés után a növényi szöveteket egy éjszakán át fixáltuk 1% glutáraldehidet és 4% formaldehidet és 50 mM nátrium-foszfát-puffert (pH 7,2) tartalmazó oldatban. Ezután a magoncokat vízmentesítettük fokozatosan növekvő etanolkoncentrációt alkalmazó lépésekben: 10%, 30%, 50%, 70%, 90% és 2*100% etanollal. Nagy növényi szöveteket először 1 %-os agarózba (Sigma) ágyaztunk. Az infiltrációt és a beágyazást Technovite 7100-ban (Kulzer, Hereaus) végeztük, a gyártó utasításai szerint. 4 pm-es metszeteket készítettünk egyszer használatos Adams-féle acélkéssel felszerelt, Reichert-Jung típusú rotációs készüléken. A metszeteket desztillált vízben oldott, 0,1 %-os Ruthenium-red (Sigma) alkalmazásával festettük 2 percig szobahőmérsékleten, és „Zeiss Axioskop”-on lefényképeztük „Kodak Professional Ektar 25” filmre.
Magoncokat a fentebb leírtak szerint fixáltunk és vízmentesítettünk. Technovit 7100-at infiltráltattunk 1 napig. Azután a magoncokat celluloid átlátszó fóliából (Amovis), kétoldalú ragasztószalagból, átlátszó fóliából és kétoldalú ragasztószalagból álló konstrukcióra vittük. Ez utóbbi három rétegből egy magoncot tartalmazó, középső régiót kivágtunk. Ezt követően a magoncokat Technovit 7100 oldatba vittük, és a középső régiót egy másik átlátszó fóliával betakartuk. Egy éjszakai, szobahőmérsékleten végbement polimerizáció után a magoncot tartalmazó műanyag lemezhez jutottunk. A lemezbe ágyazott magoncok kivágása céljából a celluloid lapot eltávolítottuk, és a lemezt kivágtuk, amely lehetővé tette a releváns magoncrégiók hosszirányú metszetekre vágását. A metszetekre vágást, festést és fényképezést a fentebb leírtak szerint végeztük.
ATH1-expresszió lokalizálása
Az ATH1-gén expresszióját Rnáz-védési vizsgálat alkalmazásával analizáltuk (Quaedvlieg és munkatársai, 1995). Nagy mennyiségű ATH1-mRNS-t detektáltunk a magoncok korai fejlődési szakasza alatt (2-6 naposán) és érett Arabidopsis növények virágaiban. Az ATH1-génexpresszió celluláris lokalizációját tH1.4 jelű kiméra ATH1-GUS-konstrukció Arabidopsis thalianába való bevitelével határoztuk meg. Különböző szöveteket festettünk meg X-gluc-kal, és teljes, tárgylemezre vitt preparátumokat és szövetmetszeteket készítettünk a GUS-aktivitás láthatóvá tételére (lásd lentebb).
ATH1-expresszió a vegetatív fejlődés alatt
Fényen növesztett, 5 napos magonc sarjcsúcsa sima és kétrétegű hártyából áll, körbezárva a közvetle7
HU 225 301 Β1 nül alatta lévő törzset. Ebben a stádiumban a merisztéma elkezdi kifejleszteni az első levélpár primordiumát (Mischke és Brown, 1965).
Azokban a növényekben, amelyeket tH1.4-gyel transzformáltunk, magas GUS-aktivitás volt a sarjcsúcsban. A sarjcsúcs metszetekre vágása kimutatta, hogy magas GUS-aktivitás volt a sarjcsúcsmerisztéma mindhárom rétegében, és átnyúlt a szubapikális régión, továbbhaladva lefelé, ahol a sziklevél alatti szár vaszkuláris szálai elágaznak a sziklevelekbe. Magas GUS-aktivitás volt az első levélpár primordiumában is.
ATH1-expresszió a virágzásba való átmenet és virágzás kezdeti szakasza alatt
A virágzás kezdeti fázisában először a sarjcsúcsmerlsztémából kifejlődik a szár, a szárlevelek és másodlagos virágkezdemények. Amint a virágzat kifejlődése előrehalad, a virágmerisztéma virágprimordiumot hoz létre. Azokban a növényekben, amelyeket tH1.4-gyel transzformáltunk, a GUS-aktivitás leszabályozódott a virágmerisztémában az átmeneti fázis alatt. Nem volt detektálható GUS-aktivitás a merisztémában. Kis mennyiségű GUS-aktivitás volt a levélerezet zónájában. Később, amikor a virágok kialakultak, GUS-aktivitás a fiatal virág különböző részeiben (vacokban, azaz receptákulumban, csészelevelekben, azaz sepalumban és a porzólevelek, azaz stamina vaszkuláris szövetében) jelen volt.
2. példa
ATH1 nyitott leolvasási fázis és promoterek fúzióinak előállítása
Az ATH1-cDNS-t a jól ismert és kereskedelemben rendelkezésre álló pBluescript SK(-)-vektor (Stratagene) egyedi EcoRI/Xhol restrikciós hasítóhelyébe klónoztuk.
2.1 ATH1 nyitott leolvasási fázis és
CaMV-35S-promoter fúziójának előállítása
Az ATH1-cDNS-szekvencia 1573 nukleotidját tartalmazó BamHI/SnaBI fragmensét (a BamHI-hasítóhelyet PCR-rel hoztuk létre, 35 nukleotidra szintézisirányban a transzlációs starthelytől) izoláltuk és a pWP90vektor egyedi BamHI/Smal klónozóhelyébe inszertáltuk, amely vektor dupla 35S-CaMV-promotert és egy nos-terminátort tartalmaz (lásd a 2. ábrát), így a dupla 35S-CaMV-promoter és az ATH1-cDNS közötti transzkripciós fúzióhoz jutottunk. Ezt a konstrukciót cH1.24-nek hívtuk, amelyet azután Sstl/EcoRV restrikciós enzimekkel hasítottunk, azután az így kapott Sstl/EcoRV inszertet a pMOG23 bináris vektor (lásd
3. ábra) egyedi Sstl/Smal restrikciós helyébe inszertáltuk. A bináris konstrukciót tH1.2-nek hívtuk. A tH1,2-t kompetens Agrobacterium tumefaciens pGV2260-sejtekbe (Caplan és munkatársai, 1985) transzformáltuk. Arabidopsis vonalakat (Col-O-ekotípus) vákuuminfiltrációval transzformáltunk a lentebb leírtak szerint.
2.2 Antiszensz ATH1 leolvasási fázis és
CaMV-35S-promoter fúziójának előállítása
Az ATH1-cDNS-szekvencia körülbelül 1830 nukleotidját tartalmazó BamHI/SnaBI fragmensét izoláltuk és a pWP90-vektor egyedi Smal/EcoRI klónozóhelyébe inszertáltuk (lásd a 2. ábrát), így a dupla 35S-CaMVpromoterből és antiszensz ATH1-fázisból álló transzkripciós fúzióhoz jutottunk. Az eredményül kapott konstrukciót cH1.22-nek hívtuk. A cH1.22-ből származó EcoRV/Sstl inszertet azután a pMOG23 bináris vektor (MOGEN) (lásd 3. ábra) egyedi Smal/Sacl restrikciós helyébe inszertáltuk. Ezt a bináris konstrukciót tH1.1-nek hívtuk, melyet kompetens Agrobacterium tumefaciens LBA4404-sejtekbe transzformáltunk. Arabidopsis vonalakat (C24-ekotípus) a lentebb leírtak szerint transzformáltunk.
2.3 ATH1 nyitott leolvasási fázis és hősokkpromoter fuzionálása
PCR-mutagenezis alkalmazásával egy további BamHl-hasítóhelyet hoztunk létre a pTT19-ben, amely vektor promotert, vezetőszekvenciát és Arabidopsis thaliana Hasp18.2 jelű hősokkgén 77 nukleotidból álló kódolószekvenciáját tartalmazta (Takahashi és Komeda, 1989). További BamHI-hasítóhely van a Hsp18.2 nem transzlálódó vezetőszekvenciában, a Hsp18.2 transzlációs starthelytől -710. nukleotidnál.
BamHI-restrikciós emésztéssel eltávolítottuk az 5’ nem transzlálódó vezetőszekvenciát és a Hsp18.2 kódolószekvencia 77 nukleotidját. Az így megmaradt konstrukciót vezetőszekvencia nélküli pTT19-nek hívtuk. Ezen vezetőszekvencia nélküli pTT19-et (amely csak Hsp18.2-promoterszekvenciát tartalmazott) a teljes ATH1-cDNS-szekvenciát tartalmazó BamHI/EcoRI fragmenshez fuzionáltuk, amely Hsp18.2-promoterből, ATH1-5’ nem transzlálódó vezetőszekvenciából és kódolószekvenciából álló transzkripciós fúziót eredményezett. A BamHI- és az EcoRI-hasítóhelyeket PCRmutagenezissel állítottuk elő, amely egy BamHI-restrikciós helyet eredményezett az ATH1-cDNS-szekvencia kezdeténél és egy EcoRI-restrikciós helyet közvetlenül a TAA stopkodontól szintézisirányban. Az így kapott HindlII/EcoRI fragmenst a pWP90-vektor (lásd 2. ábrát) egyedi HindlII/EcoRI restrikciós hasítóhelyébe inszertáltuk, és ezt az új konstrukciót azután részlegesen emésztettük Hindlll és EcoRV restrikciós enzimekkel. A legnagyobb HindlII/EcoRV restrikciós fragmenst azután HindlII/Smal-gyel hasított, pBIN19 jelű bináris vektorba (Frisch és munkatársai, 1995) inszertáltuk. Ezt a konstrukciót HspH1-nek hívtuk.
Hsp18.2-promotert és vezetőszekvencia nélküli ATH1 kódolószekvenciát tartalmazó transzkripciós fúziót is előállítottunk. Az ATH1-cDNS-ben PCR-mutagenezissel létrehoztunk egy extra BamHI-hasítóhelyet a transzlációs starthelytől közvetlenül szintézisiránnyal szemben. Ezen BamHI-hely emésztése az ATH1cDNS-ben lévő egyedi Xhol-hely emésztésével kombinálva egy körülbelül 680 nukleotidból álló fragmenst eredményezett, amely az ATH1 kódolószekvenciát tartalmazta. Ezt a 680 nukleotidból álló fragmenst kicseréltük egy körülbelül 980 nukloetidból álló nagy fragmensre, amelyhez úgy jutottunk, hogy a HspH1-et BamHI/Xhol restrikciós enzimekkel emésztettük. Ez eredményezte a HspH1B-t, amely vezetőszekvencia nélküli ATH1 kódolószekvenciát és a Hsp18.2-promotert tartalmazó transzkripciós fúzió.
HU 225 301 Β1
A HspH1-et és HspH1B-t egyaránt kompetens Agrobacterium tumefaciens LBA4404-sejtekbe transzformáltuk. Arabidopsis vonalakat (C24-ekotípus) a lentebb leírtak szerint transzformáltunk.
2.4 ATH1 nyitott leolvasási fázis és borsóból származó plasztocianinpromoter fúziójának előállítása Borsóból származó plasztocianin és ATH1 kódolószekvencia közötti transzkripciós fúziót lehet előállítani úgy, hogy ATH1 kódolószekvenciát pVDH275 (Pwee és Gray, 1993; Last és Gray, 1989) (lásd még a 4. ábrát) egyedi BamHI és Sáli restrikciós helyeibe inszertálunk. Az ATH1 kódolószekvenciájába további Sáli (közvetlenül az ATH1 start-ATG-től szintézisiránnyal szemben) és BamHI (közvetlenül az ATH1 stop-TAA után) restrikciós helyeket lehet létrehozni PCR-mutagenezissel. Az így kapott konstrukcióban az ATH1 kódolószekvencia borsóból származó plasztocianinpromoter és Agrobacteriumból származó nos-terminátor közé van inszertálva, amely konstrukciót Agrobacterium tumefaciens sejtekbe lehet transzformálni, azt követően növényt lehet vele transzformálni.
Extra ATH1 -kópiák bevitele Arabidopsisba
Extra ATH1-kópiákat lehet bevinni Arabidopsis növényekbe úgy, hogy transzformáljuk azokat extra, ATH1promotert és ATH1 kódolószekvenciát tartalmazó ATH1-lokuszokkal. Ezt úgy lehet végrehajtani, hogy az ATH1-cDNS-ből származó, körülbelül 1000 nukleotid nagyságú SnaBI/Ncol fragmenst fuzionáljuk a pBI101.1-ből származó, körülbelül 250 nukleotid nagyságú Sstl/EcoRI restrikciós fragmenshez, amely Agrobacteriumból származó nos-terminátort tartalmaz (Jefferson és munkatársai, 1987). Az így kapott fragmenst az ATH1 genomi kiónból származó, körülbelül 3,5 kb nagyságú Ncol-restrikciós fragmenshez (Quaedvlieg és munkatársai, 1995) fuzionálhatjuk. Az így kialakított körülbelül 4750 nukleotid nagyságú, ATH1-promotert, ATH1 kódolószekvenciát és nos-terminátort tartalmazó Ncol/EcoRI fragmenst inszertálhatjuk Ncol/EcoRI-gyel hasított pMTL23 jelű klónozóvektorba (Chambers és munkatársai, 1988). Az eredményül kapott konstrukció Stul/EcoRI restrikciós fragmensét azután EcoRI/Smal enzimekkel hasított pMOG23 jelű bináris vektorba inszertálhatjuk, Agrobacterium-sejteket transzformálhatunk, azt követően növénytranszformációra alkalmazhatjuk azt.
3. példa
Virágzást jellemzők befolyásolása CaMV-35S-promoter/ATH1-gén fúziójának alkalmazásával Virágzást idő mérése
A virágzási időt úgy mértük, hogy megszámoltuk a levelek (sziklevelek nélkül) számát a rozettában akkor, amikor a virágbimbók láthatók voltak. A levélszám és a virágzási idő közötti szoros összefüggést korábban már kimutatták (Koorneef és munkatársai, 1991; Bagnall, 1993).
ATH1 túltermeltetése késői virágzáshoz vezet
Az ATH1 növényi fejlődésben betöltött szerepébe való mélyebb betekintés céljából a teljes hosszúságú
ATH1-cDNS-szekvenciát karfiolmozaik-vírusból származó, konstitutív 35S-promoterhez fuzionáltuk, és az így előállított 35S::ATH1 kiméra gént Arabidopsis Col-0-ekotípusba transzformáltuk vákuuminfiltrációs eljárással. Hat, egymástól független, primer transzformánshoz jutottunk.
Valamennyi transzgenikus vonalon önbeporzást végeztünk. Az egyes független, transzgenikus vonalakból 40 egyedi magot csíráztattunk talajon, és a megváltozott fenotípusra osztályoztuk vad típusú növényekhez hasonlítva. Hat vonalból négy megváltozott fenotípust mutatott virágzási időre vonatkozóan. Ezen vonalak közül háromban az összes növény későn virágzott (körülbelül 14 rozettalevél volt a virágzásig, míg vad típusú Col-O-növényekben körülbelül 10 rozettalevél volt). A fennmaradt vonalban lévő növények körülbelül 85%-a ugyanilyen későn virágzó fenotípust mutatott, míg a növények 15%-a korán virágzó fenotípust mutatott (körülbelül 7 rozettalevél alapján), amely a tesztek alapján az ATH1-RNS hiányának tulajdonítható. Ezek a korán virágzó növények szintén későn virágzó fenotípust mutatnak, gyakran tökéletlen virágzattal és mutáns virágszervekkel.
4. példa
Korai virágzás ATH1 antiszensz expressziójával
ATH1 ektopikus expressziójához hasonlóan az ATH1-génfunkció gátlását szintén alkalmazhatjuk a virágzási idő befolyásolására. A génfunkció gátlását antiszensz ATH1 konstitutív túltermeltetésével értük el.
Teljes hosszúságú, antiszensz ATH1-cDNS-t fuzionáltunk karfiolmozaik-vírusból származó, konstitutív 35S-promoterhez, és az így előállított 35S::antiszensz ATH1-kiméragént Arabidopsis C24-ekotípusba transzformáltuk Valvekens-féle gyökértranszformációs eljárás szerint. Huszonkét független transzformánshoz jutottunk, és valamennyin önbeporzást végeztünk. Az egyes vonalakból 10 egyedi magot csíráztattunk talajon, és a megváltozott fenotípusra osztályoztuk C24 vad típusú növényekhez hasonlítva. Ezen vonalak közül ötben a növények korán virágzó fenotípust mutattak: a virágzás akkor kezdődött, amikor hat-tíz rozettalevél fejlődött ki, míg vad típusú növényeken körülbelül húsz levél fejlődött ki.
5. példa
Virágzási idő megváltoztatása Nicotiana tabacumbanATHI túltermeltetésével
Az ATH1-cDNS Arabidopslsban való ektopikus túltermeléséhez (karfiolmozaik-vírusból származó 35S-promoter által vezérelve) hasonlóan ez dohányban (Nicotiana tabacum cv. Samsun) is a virágzási idő késéséhez vezetett vad típusú dohányhoz hasonlítva. 35S::ATH1-dohánynövényekben a virágzás heteket vagy hónapokat késett. Ezek a növények szintén törpenövekedésűek voltak. Ez a törpenövekedés a virágzó fenotípushoz hasonlóan nyilvánvalóan összefüggésben van a transzgénexpresszió mértékével. A legszélsőségesebb esetben a növények egyáltalán nem virágoztak, és normálmagasságuknak csak egyötödét érték el, míg kevésbé szélsőséges esetekben a virág9
HU 225 301 Β1 zás csak egy vagy két hetet késett, és a magasságuk a normálérték körülbelül négyötödét érte el. A levélszám és alak normális volt ezen transzgenikus növény mindegyikében.
6-8. példák
GA hatása a találmány szerinti transzgenikus növényekre
A fentebb leírtak szerint ATH1 túltermeltetése hatékonyan represszálja a felmagzást (virágzás indukcióját). Feltételeztük, hogy az ATH1 a GA-szintézis vagy a GA-ra reszponzív folyamatsor represszora lehet (az elsőt feltételezzük). Az alábbi példák ezt a hipotézist demonstrálják és támasztják alá.
Általános módszerek
Dohánynövényeket (Nicotiana tabacum L. cv. Samsun NN) transzformáltunk úgynevezett levéllemez-eljárás (Horsch és munkatársai, 1985) alkalmazásával. Transzgenikus növényeket 300 pg/ml kanamicint és 2% szacharózt tartalmazó MS-táptalajon (Murashige és Skoog, 1962) szelektáltunk. A növényeket talajra vittük, és azután üvegházban növesztettük azokat 22 °C-on, 16 óra nappali világosságban, szükséges esetben ezt kiegészítettük mesterséges világítással. A gibberellin (GA) hatásait úgy teszteltük, hogy 100 mg/l Triton Χ-100-at tartalmazó 100 mM-os GA3-at levélen keresztül (permetezéssel) alkalmaztunk. A kontrollnövényeket csak 100 mg/l Triton Χ-100-at tartalmazó oldattal permeteztük be. A permetezés a vetés után 60 nappal kezdődött, amikor a vad típusú növények körülbelül 5 cm magasak voltak, és a 35SCaMV::ATH1-et tartalmazó növények körülbelül
2,5 cm magasak voltak, és a permetezést 3-4 napos intervallumonként folytattuk. Megmértük a növénymagasságot minden 3-4. napon, és ezt a virágzás kezdetéig folytattuk, amit a virágkezdemények megjelenése alapján határoztunk meg.
6. példa
Szensz ATH1 konstitutív túltermeltetése késleltetett virágzáshoz vezet 6.1 ATH1 túltermeltetése dohányban Az ATH1-gén transzgenikus növényekben való konstitutív expressziója céljából kódolórégióját 35S-CaMV-promoter vezérlete alá helyeztük, és az így kapott konstrukciót dohányba (Nicotiana tabacum L. cv. Samsun NN) transzformáltuk. Negyven független kanamicinrezisztens növényhez jutottunk, amelyek közül csak öt mutatott detektálható transzgénexpressziót. Az ATH1-mRNS mennyisége a magas szinttől (H1OE#4, #10 és #30 növények) a közepes/alacsony szintig (H1OE#35 és #37 növények) változott. Az ATH1 expressziójának mértékétől függően ezen növények virágzása heteket-hónapokat késett vad típusú növényekhez hasonlítva, amelyek 3-5 hónap múlva virágoztak az évszaktól függően. A legszélsőségesebb esetben (H1OE#4) a növények egyáltalán nem virágoztak az elöregedésig (több mint 15 hónappal a vetés után). A nagymértékű ATH1-expressziót mutató
H1OE#10 és #30 növények 15 hónap után virágoztak, míg a közepes/kismértékű túltermelést mutató H1OE#35 és #37 növények 6 hónapig nem virágoztak. A megváltozott virágzási Idejű fenotípussal rendelkező, ATH1-et túltermelő növények továbbá csökkent szárhosszúságot mutatnak, amely törpe növényeket eredményezett. Nyilvánvaló összefüggés van a fenotípus törpenövekedésének mértéke és a transzgénexpreszió mértéke között (lásd 5. ábrát). A legszélsőségesebb esetben a növények normálmagasságuknak csak egyötödét érték el. A levélszám változó volt, a vad típus kétszeresétől a normálig valamennyi transzgenikus növényben.
6.2ATH1 túltermelése megfordítható GA3-mal ATH1-et túltermelő fenotípust vissza lehet alakítani vad típusú fenotípussá GA3 alkalmazásával. Ha GA3-at 6.1 példa szerinti dohánynövények levelein alkalmazunk (100 mM GA3-mal permetezünk 3-4 napos intervallumonként), a vad típusú szárhosszúság tökéletes helyreállítását eredményezi (6. ábra). Ez a későn virágzó fenotípusra is igaz (az adatokat nem mutatjuk be).
7. példa
ATH1 túltermeltetése Arabidopsisóan
Az ATH1 növényi fejlődésben betöltött szerepébe való mélyebb betekintés céljából a teljes hosszúságú ATH1-cDNS-szekvenciát karfiolmozaik-virusból származó, konstitutív 35S-promoterhez fuzionáltuk, és a 35S::ATH1 kiméra gént Arabidopsisba transzformáltuk vákuuminfiltrációs eljárással. Hat, egymástól független, primer transzformánshoz jutottunk, és valamennyi transzgenikus vonalon önbeporzást végeztünk. Az egyes független, transzgenikus vonalakból 40 egyedi magot csíráztattunk talajon, és a megváltozott fenotípusra osztályoztuk vad típusú növényekhez hasonlítva. Hat vonalból négy megváltozott fenotípust mutatott virágzási időre vonatkozóan. Ezen vonalakból származó magok nem csíráztak jól, de ha mégis, megálltak a csíranövény-stádiumban. Mindkét jelenséget le lehetett küzdeni úgy, hogy a növényeket 10-5 M GA3-at tartalmazó növesztési táptalajra vittük, és ezen a táptalajon növesztettük azokat három napig. Ha helyreállítottuk és talajra vittük azokat, normálisan fejlődtek, kivéve a későn virágzó fenotípust. Rövid nappalos körülmények között a transzgenikus növények sokkal több rozettalevelet növesztettek (vegetatív levelek), mint a vad típusú növények (körülbelül 40 rozettalevél volt 100 nappal a csírázás után, és a növények még nem virágoztak, míg vad típusú növényekben körülbelül 30 rozettalevél képződött a virágzásig). Hosszú nappalos körülmények között ezen növények többségében a generatívból a vegetatív állapotba való részleges visszatérés zajlik le, melyet föld feletti rozetták (vegetatív levelek) kialakulása mutat a virágszáron. Egy extra kópia ATH1-cDNS-t Hsp18.2 hősokk promoter vezérlete alatt tartalmazó (C24-ekotípushoz tartozó) növények (HspH1B-növények) szintén későn virágzó fenotípust mutatnak. Sőt, hősokk nélkül (ismeretes, hogy ennek a promoternek van egy alapaktivitása indukció nélkül) ilyen konstrukciót tartalmazó növények sokkal később virágoznak
HU 225 301 Β1 hosszú nappalos körülmények között, mint a vad típusú növények (30,5 rozettalevél képződött vad típusban, viszont 61 rozettalevél képződött HspHIB-növényekben, lásd a 7. ábrát).
8. példa
Korai virágzás ATH1 antiszensz expressziójával
Az ATH1 ektopikus túltermeléséhez hasonlóan az ATH1-génfunkció megszüntetése szintén betekintést nyújt az ATH1 növényi fejlődésben betöltött szerepébe. A génfunkció megszüntetését antiszensz ATH1 konstitutív túltermeltetésével értük el. Teljes hosszúságú antiszensz ATH1-cDNS-t fuzionáltunk karfiolmozaik-vírusból származó, konstitutív 35S-promoterhez, és a 35S::antiszensz ATH1 kiméra gént Arabidopsis C24-ekotípusba transzformáltuk Valvekens-féle gyökértranszformációs eljárás szerint. Huszonkét független transzformánshoz jutottunk, és valamennyin önbeporzást végeztünk. Az egyes vonalakból 10 egyedi magot csíráztattunk talajon, és a megváltozott fenotípusra osztályoztuk C24 vad típusú növényekhez hasonlítva. Ezen vonalak közül ötben a növények korán virágzó fenotípust mutattak: a virágzás akkor kezdődött, amikor tíz rozettalevél fejlődött ki, míg vad típusú növényekben körülbelül harminc levél fejlődött ki (lásd 7. ábrát).
9. példa
Árnyékelkerülési válasz
Ha a növények szorosan egymás mellett növekednek, „árnyékelkerülési szindróma” nyilvánul meg, amelyben a növények a fény vörös/távoli vörös csökkent arányára reagálnak amiatt, mert a levéllomb kiszűri a vörös fényt. Ennek eredménye a szárak és a levélnyelek (petiolusok) hosszanti növekedésének gyors és drámai fokozódása a levélnövekedés, tárolószervek termelésének és a reproduktív fejlődés rovására, amely csökkent termésindexet okoz (a termésindexet a teljes biomasszára vonatkoztatott levélbiomasszaként fejezzük ki).
Feltételezések szerint az árnyékelkerülési választ túlnyomórészt fitokróm-B közvetíti, és kimutatták, hogy a fitokróm túltermelése eliminálja az árnyékelkerülési választ, amely szántóföldön növesztett dohány fokozott termésindexét eredményezi (Robson és munkatársai, 1996).
Fitokróm-B hiánya szintén az árnyékelkerülési válasz elvesztéséhez vezet, sőt, induktív körülmények között ez a szármegnyúlás csökkenését eredményezi nem induktív körülményekhez hasonlítva.
Laboratóriumban az árnyékelkerülési választ okozó helyzetet úgy modellezhetjük, hogy folytonos fehér fényhez (Wc) különböző arányban hozzáadunk távoli vörös fényt (Frc). Ilyen körülmények között vad típusú Arabidopsis növények (C24 wt) tipikus árnyékelkerülési választ mutattak [megnyúlt hipokotil szárak (Wc+Frc)ben, csak Wc-ben nőtt hipokotil szárhoz viszonyítva], míg árnyékelkerülési választ nem mutató, fitokróm-B fotoreceptormutánsok ellentétes választ adtak (hipokotil szár hosszúság csökkenése). Az antiszensz ATH1-növényeken szintén csökkent a hipokotil szár hosszúság, és a legszigorúbb antiszensz növényeken (mint ATH1#3) ez a csökkenés hasonló volt phyB-mutánsok magjánál megfigyeltekhez. Tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy aktív fitokróm-B-hiányhoz hasonlóan az Ath1 az árnyékelkerülési válasz elvesztését eredményezi.
Antiszensz ATH1-növények (mint ATH1), C24 vad típusú növények (C24 wt) és a phy-B fotoreceptormutáns (phyB) árnyékelkerülési vizsgálatának eredményeit az alábbiakban bemutatjuk. A magoncokat 2 napig növesztettük folytonos fehér fényen, melyet 4 napos növesztés követett ugyanilyen fényben, vagy 4 napig távoli vörös fénnyel kiegészített fehér fényben. A hipokotil szárhosszúságot 6 napos növesztés után megmértük. Az alábbi eredményeket kaptuk.
C24 wt Wc = hipokotil szár hossza 5,5 mm
Wc+Frc = hipokotil szár hossza 7,5 mm
PhyB Wc = hipokotil szár hossza 9,5 mm
Wc+Frc = hipokotil szár hossza 7,3 mm
Antiszensz Wc = hipokotil szár hossza 9,0 mm
ATH1#3 Wc+Frc = hipokotil szár hossza 5,0 mm
Antiszensz Wc = hipokotil szár hossza 9,8 mm
ATH1#7 Wc+Frc = hipokotil szár hossza 8,0 mm
Antiszensz Wc = hipokotil szár hossza 7,5 mm
ATH1#23 Wc+Frc = hipokotil szár hossza 7,0 mm
Hivatkozások jegyzéke Bagnall, 1993: Ann. Bot. 71:75-83 Bechtold etal., 1993: C. R. Acad. Sci. Paris,
Life Sciences 316:1194-1199 Bent etal., 1994: Science 265:1856-1960 Caplan etal., 1985: J. Bacteriology 161:655-664 Chambers et al., 1988: Gene 68:139-149 Frisch etal., 1995: Plánt Mól. Bioi. 27:405-409 Gelvin and Schilperoort, 1988: Plánt Molecular Biology Manual: Dordrecht: Kluwer Academic Publisher. Jefferson et al., 1987: EMBO J. 6:3901-3907 Koorneef ef a/., 1991: Mól. Gén. Génét. 229:57-66 Lastand Gray, 1989: Plánt Mól. Bioi. 12:655-666 Mandel and Yanofski, 1995: Natúré 377:523-524 Putteril etal., 1995: Cell 80:847-857 Pwee and Gray, 1993: Plánt J. 3:437-449 Quaedvlieg etal., 1995: The Plánt Cell 7:117-129 Shannon and Meeks-Wagner, 1991: The Plánt Cell: 877-892
Takahashi and Komeda, 1989: Mól. Gén. Génét. 219:365
Takahashi etal., 1992: Plánt J. 2:751-761 Weigel and Nilsson, 1995: Natúré 377:495-500 Horsch, R., Fry, F., Hoffman, N., Eichholtz, D., Rogers, S. and Fraley, R. (1985). A simple and generál method fór transferring genes intő plants. Science 227, 1229-1231.
Murashige, T. and Skoog, F. (1962). A revised médium fór rapid growth and bioassays with tobacco tissue cultures. Physiol. Plánt. 15, 473-479.
Robson, P. R. H., McCormac, A. C., Irvine, A. S., and Smith, H. (1996). Genetic engineering of harvest index in tobacco through overexpression of a phytochrome gene. Natúré Biotechnology 14(8), 995-998.
HU 225 301 Β1
Wilson, R. N., Heckman, J. W., and Sommerville, C. R. (1992). Gibberellin is requirad fór flowering in Arabidopsis thaliana under short days. Plánt. Phys. 100, 403-408.

Claims (4)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. Eljárás virágzás módosítására növényekben, azzal jellemezve, hogy a növényeket ATH1-génterméket 10 kódoló, növényekben működőképes promoter által vezérelt, teljes vagy részleges DNS-szekvenciát tartalmazó konstrukcióval transzformáljuk.
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a virágzási folyamatot a növények ATH1-fehérje termelődését gátló konstrukcióval történő transzformálásával elősegítjük.
  3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az ATH1-gén által termelt RNS-sel antiszensz RNS expresszálására alkalmassá tett konstrukciót alkalmazunk.
  4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a virágzási folyamatot a növények rekombináns ATH1-fehérje termelődését elősegítő konstrukcióval történő transzformálásával késleltetjük.
    HU 225 301 Β1
    Int. Cl.: C12N 15/82
    O 0 Ο Η Ο Εχ O © cN (J oo E-< xp
    U H e> Η Ο (M
    Π *
    S 1 e § < η < Ex Ex
    Ο Η o <
    © Ex «-< 0
    o u o * í o 0 o ex o Εχ o © < CM ζ J © Εχ xp < O < © n < xj« Λ d χρ Ex © O © 0 ©
    O < ° Εχ o Ex O Γ* 0 n Ex cn Ex © f-l 0 CN Ex cn 0 m
    u
    Ex υ
    Εχ o
    <
    Εχ
    U
    Ex ©
    © o
    n
    Εχ s
    §
    Ex
    O
    Εχ l
    a
    Ex
    Ex
    U
    Ex
    Ex <
    Εχ
    Ex
    O
    O o 0 m u
HU0001909A 1997-05-14 1998-05-14 Plant gene constructs and their use HU225301B1 (en)

Applications Claiming Priority (3)

Application Number Priority Date Filing Date Title
GBGB9709789.3A GB9709789D0 (en) 1997-05-14 1997-05-14 Plant gene constructs and their use
GBGB9727458.3A GB9727458D0 (en) 1997-12-30 1997-12-30 Plant gene constructs and their use
PCT/IB1998/000821 WO1998051800A1 (en) 1997-05-14 1998-05-14 Plant gene constructs and their use

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HUP0001909A2 HUP0001909A2 (hu) 2000-09-28
HUP0001909A3 HUP0001909A3 (en) 2002-04-29
HU225301B1 true HU225301B1 (en) 2006-09-28

Family

ID=26311533

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU0001909A HU225301B1 (en) 1997-05-14 1998-05-14 Plant gene constructs and their use

Country Status (12)

Country Link
US (1) US6864051B1 (hu)
EP (2) EP1647598A1 (hu)
AR (1) AR015667A1 (hu)
AT (1) ATE311454T1 (hu)
AU (1) AU753726B2 (hu)
CA (1) CA2288641A1 (hu)
DE (1) DE69832600T2 (hu)
DK (1) DK0981621T3 (hu)
ES (1) ES2255158T3 (hu)
HU (1) HU225301B1 (hu)
NZ (1) NZ500737A (hu)
WO (1) WO1998051800A1 (hu)

Families Citing this family (3)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
NZ524131A (en) * 2000-08-18 2005-03-24 Advanta Seeds B Ectpoic expression of the homeobox transcription factor Ath1 in genetically modified herbicide resistant grasses to delay, inhibit or reduce flowering
DE10043902A1 (de) * 2000-09-06 2002-03-14 Max Planck Gesellschaft Modifizierung des Phänotyps von Pflanzen durch ektopische Expression von Homöoboxgenen
RU2010137785A (ru) * 2008-02-12 2012-03-20 ДАУ АГРОСАЙЕНСИЗ ЭлЭлСи (US) Доминантная мутация и ген скороспелости у подсолнечника (helianthus annuus)

Family Cites Families (3)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US5744693A (en) * 1992-10-02 1998-04-28 California Institute Of Technology Plants having altered floral development
GB9422083D0 (en) * 1994-11-02 1994-12-21 Innes John Centre Genetic control of flowering
GB9518731D0 (en) 1995-09-13 1995-11-15 Innes John Centre Flowering genes

Also Published As

Publication number Publication date
EP0981621B1 (en) 2005-11-30
NZ500737A (en) 2001-06-29
CA2288641A1 (en) 1998-11-19
EP0981621A1 (en) 2000-03-01
US6864051B1 (en) 2005-03-08
EP1647598A1 (en) 2006-04-19
AU7229898A (en) 1998-12-08
ES2255158T3 (es) 2006-06-16
DK0981621T3 (da) 2006-04-03
AU753726B2 (en) 2002-10-24
WO1998051800A1 (en) 1998-11-19
DE69832600D1 (de) 2006-01-05
DE69832600T2 (de) 2006-09-21
ATE311454T1 (de) 2005-12-15
HUP0001909A3 (en) 2002-04-29
HUP0001909A2 (hu) 2000-09-28
AR015667A1 (es) 2001-05-16

Similar Documents

Publication Publication Date Title
ES2263214T3 (es) Gen rht del trigo para el control genetico del crecimiento y desarrollo vegetal.
ES2260795T3 (es) Control genetico de floracion.
Yokoyama et al. The Arabidopsis ERECTA gene is expressed in the shoot apical meristem and organ primordia
Chory et al. Mutations in the DET1 gene affect cell-type-specific expression of light-regulated genes and chloroplast development in Arabidopsis
US6670526B1 (en) Arabidopsis ESD4 gene and method to control flowering time
Ascenzi et al. Molecular genetic analysis of the drought-inducible linker histone variant in Arabidopsis thaliana
KR101790010B1 (ko) 수발아 저항성을 증진시키는 벼 유래 유전자 및 이의 용도
Dai et al. Promoter elements controlling developmental and environmental regulation of a tobacco ribosomal protein gene L34
Zhao et al. Overexpression of a GmGBP1 ortholog of soybean enhances the responses to flowering, stem elongation and heat tolerance in transgenic tobaccos
US20100138962A1 (en) Use of plant chromatin remodeling genes for modulating plant architecture and growth
WO2011049243A1 (ja) バイオマスが増大し、かつ環境ストレス耐性が向上した形質転換植物およびその作出方法
CA2762432A1 (en) Light-regulated promoters
US6114602A (en) Method for the induction of genetic parthenocarpy in plants
US6864051B1 (en) Plant gene constructs and their use
CA2296761A1 (en) Process of producing transgenic plants in which flowering is inhibited, and dna sequences used in said process
Wang et al. Analysis and localization of the water-deficit stress-induced gene (lp3)
US7238864B2 (en) Acetolactate synthase gene promoter
Yang et al. FUSCA3, A multi-role regulator in the process of plant growth and development
KR100833475B1 (ko) 어린 식물의 발생 또는 분화를 촉진하는 OsMSRPK1유전자
KR100897763B1 (ko) 파이토시스타틴 유전자 발현에 의한 발아 지연 및 시스테인단백질 분해효소 활성 억제가 가능한 형질전환 식물체
KR100781075B1 (ko) 식물 스트레스 저항성을 증가시키는 OsMSRPK1유전자
PL190228B1 (pl) Sposób modyfikowania kwitnienia w roślinach
CZ401499A3 (cs) Konstrukce rostlinných genů a jejich použití
JP2001352851A (ja) トランスジェニック植物及びその作製方法
US20070192895A1 (en) Isolated DNA molecule for enhancing gene expression of a coding sequence, fragment, genetic variant, cassette, vector, cell, plant and seed containing said molecule

Legal Events

Date Code Title Description
MM4A Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees