HU225082B1 - Method and devices for checking security documents - Google Patents

Description

A találmány tárgya olyan eljárás biztonsági dokumentumok vizsgálatára, amelynek során adó és vevő között kapacitív csatolást hozunk létre, az adó és vevő között az elektromágneses mező villamosán vezető biztonsági csík, szalag, szál vagy lapos biztonsági anyag útján történő energiaátvitelt valósítunk meg, és a vevő által vett jelek kiértékelésével minősítjük a vizsgált dokumentumokat.

A találmány tárgyát képezik továbbá olyan berendezések biztonsági dokumentumok vizsgálatára, amelyeknek kapacitív csatolást létrehozó eszközük, adó és vevő között az elektromágneses mező villamosán vezető biztonsági csík, szalag, szál vagy lapos biztonsági anyag útján történő energiaátvitelt megvalósító eszközük, valamint a vizsgált dokumentumokat a vevő által vett jelek kiértékelésével minősítő eszközük van.

Biztonsági dokumentumok valódiságának meghatározására, használhatóságának ellenőrzésére, kezelőgépbeli helyzetének meghatározására, osztályozására és számlálására számos eljárás, berendezés, módszer és vizsgálati rendszer ismeretes. A DE-PS 1223594 jelű szabadalmi leírás olyan berendezést ismertet feljegyzéshordozók (regisztrátumok) kapacitív úton történő letapogatására, amelynél a letapogatókondenzátorok a regisztrátumot vezető pálya két oldalán elrendezett érzékelőelektródákból állnak. Ez a berendezés beágyazott, benyomott vagy felhordott villamosán vezető csíkok, szalagok vagy más elemek esetében nem ad megfelelő letapogatási biztonságot.

A DE-PS 1774290 jelű szabadalmi leírás olyan mérőberendezést ismertet bankjegyek valódiságát vizsgáló berendezésben való alkalmazásra, bankjegyek jellemző ismérveinek automatikus kiértékelésére, amely rácsszerűen elrendezett elektródák kapacitív úton történő csatolásán alapul. Ez az ismert mérőberendezés a mai viszonyok mellett megkövetelt feldolgozási sebességeknél nem teszi lehetővé az adott jellemző ismérvek pontos meghatározását, és lassú vizsgálat esetén is csupán egy ilyen jellegzetesség meglétének vagy hiányának megállapítására képes, tehát nem alkalmas arra, hogy a bankjegyeknél manapság alkalmazott villamosán vezető biztonsági elemek valódi vagy hamis voltát felismerje.

A DE-OS 2619457 jelű szabadalmi leírás olyan megoldást ismertet, amelynél bankjegyben alkalmazott próbacsík mágneses tulajdonságait mérik.

A DE-PS 2834287 jelű szabadalmi leírás szerinti megoldásnál értékpapírok ferromágneses biztonsági szálainak valódiságát mágneses tér segítségével vizsgálják. Ezek a vizsgálati módszerek túl lassúak, és a vizsgált objektum, illetve a próbacsík pontos pozicionálását kívánják.

A DE-PS 2760165 jelű szabadalmi leírás egy olyan, technikailag igényes vizsgálóberendezést ismertet, amelynél - különösen a második vizsgálószakaszban vastagsági eltérések és fluoreszcenciajellemzők mérése útján állapítják meg, hogy a vizsgált bankjegy valódi-e. A jelenleg ismert hamisítványok kiszűréséhez nem elégséges csupán ezeket a jellemzőket vizsgálni. A vízjellel ellátott, fluoreszkáló papírból, illetve ilyen festék felhasználásával készült hamisítványokat ez a berendezés nem képes felismerni.

A DE-OS 3236373 és 3236374 jelű szabadalmi publikációk többek között olyan, dokumentumkezelő berendezésekben alkalmazott leolvasófejeket ismertetnek, amelyek a biztonsági dokumentumok megjelöléseivel együtt villamos kondenzátort képeznek, és a ferrodielektrikumnak a leolvasóberendezés elektródái közé való bevitelével meghatározott módon megváltozó kapacitásértéket használják fel. Ez a megoldás sem alkalmazható gyors működésű bankjegykezelő gépeknél, és ez sem alkalmas a jelenleg használatos bankjegyek megbízható vizsgálatára.

A DE 2912712 jelű szabadalmi dokumentum villamosán vezető biztonsági szálaknak oszcillátorok és rezgőkörök elhangolódása alapján történő kimutatását javasolja. Ez a megoldás egyrészt nem tesz lehetővé eléggé megbízható kiértékelést, másrészt bonyolult és költséges berendezést igényel.

Az US 5.308.992 jelű szabadalmi leírás olyan, optikai és kapacitív érzékelőkből álló mérőberendezést mutat be, amely a próbacsík pontos pozicionálását igényli. A hibalehetőségek csökkentése érdekében és abból a célból, hogy a különféle vizsgálandó dokumentumok (például különféle valuták) megkülönböztethetők legyenek, mágneses érzékelő kiegészítőleges alkalmazását javasolják. Ez még bonyolultabbá és költségesebbé teszi a berendezést. A kapacitív érzékelő a bankjegyek előzetes rendezése után csupán a villamosán vezető biztonsági csík meglétét vagy hiányát képes kimutatni.

A DE 4103832 jelű szabadalmi leírás olyan vizsgálóberendezést mutat be, amelynél vizsgálószakasz mentén kapacitív és/vagy elektrooptikai és/vagy rövidhullámú érzékelők vannak elrendezve. Ennél a megoldásnál többek között a bankjegyek dielektromos jellemzőit vizsgálják.

A DE 43 25 027 jelű szabadalmi publikáció olyan eljárást és elrendezést ismertet bankjegyek valódiságának vizsgálatára, amelynél nagyfrekvenciás mezőnek egy fémes biztonsági csík által történő csatolásakor fellépő térerősség-változást értékelik ki. Ez a berendezés csak kis sebességek esetén alkalmazható bankjegyszámláló gépeknél, mivel kicsi az érzékenysége és a jel/zaj viszonya. Ezen túlmenően minden lapos vezetőképes és nedves objektum valódinak minősülhet. Nem ismeri fel a berendezés a valódi bankjegyek fémszálainak töréseit sem, ezért a gép ok nélkül is leállhat. A berendezés alacsony érzékenysége miatt az elektródák és a bankjegyek fémes biztonsági szálai közötti távolságnak igen kicsinek kell lennie, ezért gyors működésű bankjegykezelő gépeknél nem alkalmazható ez a megoldás. Több érzékelő sorozatban való alkalmazása csak úgy lehetséges, ha az egyes érzékelők között viszonylag nagy a távolság, mivel egyébként kölcsönös zavarás lép fel.

A WO 94/22114 jelű publikáció olyan berendezést mutat be fémesen vezető biztonsági szálak felismerésére, amely szintén valódinak vehet minden vezetőképes és nedves lapos dokumentumot, mivel csupán az

HU 225 082 Β1 érzékelőelektródák villamos töltését mérik. Különféle méretű biztonsági szálak osztályozására nincs lehetőség.

Az EP 0 204 574 jelű szabadalmi leírás olyan eljárást ismertet, amely elektromágneses indukció segítségével ismer fel mágneses lenyomatokat. Mivel vannak olyan fénymásoló gépek, amelyek mágnesesen vezető festékkel is működhetnek, az ilyen vizsgálat a hamisítás mai színvonala mellett nem elég megbízható.

Az ismert megoldások legfőbb hiányossága az, hogy költséges technikát igényelnek, és nem eléggé biztonságosak ahhoz, hogy gyors működésű bankjegykezelő gépek esetében kiszűrjék a hamisítványokat. A kapacitív jellemzők vizsgálatán alapuló ismert mérőberendezéseknél hiányosságot jelent, hogy csak az alkalmazott kis- (10 és 220 kHz közötti) frekvenciák esetén és csak az elektródák és a fémszálak igen kis távolsága mellett érhető el a kívánt kis kapacitív ellenállás. Azonkívül ebben a frekvenciatartományban még igen nagy a dielektromos változás hatása, tehát egy nagy dielektromos állandójú anyag a kapacitás növekedéséhez és az antennák közötti kapacitív ellenállás csökkenéséhez vezet. Ily módon például egy nedves hamisítvány valódinak minősülhet. Ezek az elrendezések a gyakorlatban, különösen a gépi valódiságvizsgálatnál, a mai napig nem váltak be.

Az EP 589 195 A2 jelű publikáció olyan eljárást ismertet, amelynél a vizsgált dokumentumok valódiságának vizsgálatánál egy letapogatási mezőnek nagy áteresztőképességű mágneses elemekkel történő letapogatásával ellenőrzési jelet képeznek, továbbá gerjesztőtekercset és érzékelőtekercset tartalmazó berendezés segítségével egy hozzárendelési kódot nyernek, és akkor minősítik valódinak a vizsgált objektumot, ha az ellenőrzési jel és a hozzárendelési kód megegyezik. Ez a vizsgálati eljárás csak mágneses vagy mágnesezhető részecskéket tartalmazó plasztikkártyák, papírdokumentumok esetében, valamint néhány Európán kívüli bankjegy esetében alkalmazható. Más eljárások, mint például az EP 204 574 A2, 553 402 A1 és 560 023 A1 jelű publikációkban leírtak, amelyeknél a vizsgált objektumok geometriai és/vagy fizikai jellemzőinek összevetésével végzik az osztályozást, mindig csak egy bizonyos dokumentumnál alkalmazhatók, igen költségesek, és nagy sebességű dokumentumkezelő gépeknél a feldolgozási folyamat során végzett valódisági vizsgálat egyetlen vizsgálati módszereként való alkalmazásra nem felelnek meg.

A találmány feladata az ismert vizsgálóberendezések és vizsgálati módszerek fenti hiányosságainak kiküszöbölése és olyan eljárás létrehozása, amely lehetővé teszi egy jellegzetes vizsgált jegy biztos felismerését, továbbá sokféle bankjegy és valuta, adott esetben nedves vagy szándékosan nedvesített és/vagy beszennyezett dokumentumok vizsgálatára és megkülönböztetésére is alkalmas, viszonylag csekély technikai készültséggel megvalósítható, alkalmas meglevő dokumentumkezelő gépekbe történő utólagos beépítésre is, és megfelel a nagy sebességű dokumentumfeldolgozás követelményeinek is. A felismerendő jellegzetes vizsgált jegy a bankjegyeknél és értékpapíroknál alkalmazott villamosán vezető anyagból készült biztonsági szál vagy szalag, illetve egyéb lapos formájú biztonsági megjelölés.

A találmány feladata továbbá olyan vizsgálóberendezés létrehozása ezen eljárás foganatosítására, amely alkalmas a valuták és fajták szerinti szortírozást megelőző valódisági vizsgálat végrehajtására.

Feladatunk továbbá olyan berendezés létrehozása a találmány szerinti eljárás megvalósításához, amely alkalmas olyan biztonsági dokumentumok vizsgálatára, amelyek biztonsági elemként villamosán vezető anyagból készült, szalag vagy szál alakú betétet tartalmaznak, éspedig akár teljes hosszukban vezetőelemekről van szó, akár olyanokról, amelyek több, villamosán vezető, de egymástól elszigetelt szakaszból állnak.

Ilyen biztonsági dokumentumnak tekinthetők például az US-bankjegyek, amelyeknek a biztonsági szála villamosán vezető, de egymástól elszigetelt megjelölésekből áll. A mai gyakorlatban szükség van arra, hogy ilyen vizsgálórendszerek egyszerű módon beépíthetők legyenek a bankjegykezelő gépekbe, és ne csak a jó minőségű hamisítványokat ismerjék fel, hanem a rosszabb minőségű valódi dokumentumokat is, mivel ezek aránylag gyakran fordulnak elő, és ok nélkül leállítják a bankjegykezelő gépeket, ami egyáltalán nem kívánatos.

A biztonsági dokumentumok vizsgálatára létrehozott találmány szerinti eljárás esetében a - önmagában ismert - kapacitív csatolást hasznosítva adóantennák villamos jeleit villamosán vezető biztonsági jelöléseken át vevőantennákhoz továbbítjuk, majd felerősítjük, végül a kapott jeleket amplitúdóra és időbeli lefolyásra nézve kiértékeljük, és meglevő (referencia) jelekkel hasonlítjuk össze, éspedig oly módon, hogy könnyen összehasonlítható paraméterekkel rendelkező jelekké alakítjuk azokat. A fenti eljárást (amelynek további lépéseit később részletezzük) biztonsági csíkkal vagy szállal vagy más lapos kialakítású biztonsági megjelöléssel ellátott dokumentumok (bankjegyek, értékpapírok és hasonló tárgyak) esetében a kapacitív csatolás hasznosításával olyan vizsgálóberendezéssel valósítjuk meg, amely előnyösen alkalmazható bankjegykezelő (például bankjegyszámláló) gépben. A berendezés házában, optikai és/vagy mágneses és/vagy formátumérzékelők tartományában vizsgáló érzékelőrendszer van elrendezve. A gép a bankjegyeket és/vagy értékpapírokat elvezeti a vizsgálóberendezés előtt, A vizsgáló érzékelőrendszer több antennából és/vagy elektródából áll. Az antennák és/vagy elektródák a vizsgált objektumok haladási irányára merőlegesen olyan síkbeli kiterjedésűek, hogy a biztonsági csík vagy szál a vizsgált dokumentumok meghatározott oldalirányú játéka esetén is, és függetlenül attól, hogy a vizsgált objektum elő- vagy hátoldalával felfelé nézőleg halad-e át a vizsgálóberendezésen, mindig kellő mértékben átfedi az antennákat és/vagy elektródákat. A vizsgálóegység antennái és/vagy elektródái önmagukban ismert megvezetőelemekhez, nyomóhengerekhez és/vagy szállítószalagokhoz vannak hozzárendelve, hogy a vizsgá3

HU 225 082 Β1 landó dokumentumok gyors áthaladásuk során jól meghatározott távolságban legyenek az antennáktól és/vagy az elektródákhoz illeszkedjenek. A vizsgálóegységnek az - általában geometria, helyzet, szín stb. felismerését szolgáló - optikai és/vagy mágneses és/vagy formátumérzékelők tartományában való elhelyezése egyúttal biztosítja a vizsgáló érzékelőrendszer aktiválását is.

Egy vagy több antennát és/vagy elektródát nagyés/vagy kisfrekvenciás energiával táplálunk meg, és egy vagy több antenna és/vagy elektróda veszi fel a kisugárzott energia egy részét egy biztonsági csíkon vagy szálon át. Az egy vagy több vevőantennán és/vagy vevőelektródán levő feszültség értéke változik.

Annak érdekében, hogy összehasonlítható vizsgálati eredményeket kapjunk biztonsági dokumentumok (például bankjegyek) valódiságát, illetve használhatóságát illetően, az összehasonlítandó vizsgálati dokumentumokat állandó átvezetési paraméterek, például állandó sebesség mellett kell kezelnünk. Az antennák és/vagy elektródák feszültségjelet továbbítanak a kiértékelőelektronikába. A kiértékelőelektronika a vett feszültségjel hullámalakjától függő, könnyen összehasonlítható feszültségértéket szolgáltat. Annak érdekében, hogy a zavaró és külső energiákat elnyomjuk, és a vizsgált dokumentumok alap-vezetőképességének a mérési eredményre gyakorolt hatását csökkentsük, szűrőket és/vagy fázis-összehasonlító áramköröket alkalmazhatunk.

A kiértékelőelektronika kimenőimpulzusa független az átvezetési sebességtől. Annak érdekében, hogy a vizsgálóberendezés különösen szelektív legyen, a kiértékelőelektronikához szelektív erősítőt kapcsolunk. A szelektív erősítő az érzékelőrendszerből érkező feszültséget olyan, könnyen összehasonlítható feszültséggé alakítja, amely a beérkező feszültség amplitúdójának időbeli lefolyásától függ. Ha a kiértékelőelektronikát a vizsgált dokumentum kategóriájának megfelelően akarjuk beállítani (villamosán vezető biztonsági csík vagy biztonsági szál vagy egyéb vezető anyagú megjelölés), akkor további amplitúdóhatárokat rögzítünk, amelyeknek értéke olyan közel van a vizsgálati jel maximális amplitúdójához, hogy a rögzített amplitúdó-határérték és az egyes vizsgált dokumentumok lehetséges maximális amplitúdói közötti eltérés alapján megállapítható az egyes dokumentumok valódisága. Ily módon azok a jó minőségű hamisítványok is kiszűrhetők, amelyek az ismert megoldások által egyébként kiértékelési jelként értelmezett jelet képesek kiváltani.

A találmány szerinti kiértékelőelektronika valutaspecifikus vizsgálat végzésére is alkalmassá tehető. Valutaspecifikus vizsgálaton azt értjük például, hogy egy adott ország összes, azonos biztonsági csíkkal ellátott bankjegyét kell megvizsgálni. Ebben az esetben (például kontroller segítségével) minden egyes valutára meghatározzuk azt az időértéket, ameddig a vizsgálati jel amplitúdója a megadott határérték fölött van, Ez az időérték általában minden valuta esetében más és más, tehát ennek alapján megkülönböztethetők az egyes országok valutái.

Azoknál a valutáknál, amelyek azonos időértéket adnak, kiegészítő vizsgálatot végzünk, például szín felismerésére és/vagy megkülönböztetésére alapozott módszer és/vagy mágneses és/vagy formátumvizsgálati módszerek alkalmazásával. A - például fotocellás egységek által szolgáltatott - felismerési jeleket összekapcsoljuk a találmány szerinti érzékelőrendszer jelével, és gépspecifikus kimenőimpulzust állítunk elő.

A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja esetében a biztonsági dokumentumok vizsgálata céljából egy vagy több pár adóantennát fázisban eltolva vezérelünk. Valamennyi adóantennapár egyik adóantennáját a biztonsági csíkon levő villamosán vezető megjelölés útján kapacitív csatolásba hozzuk a vele szemközt levő vevőantennával, és a vett jel felerősítésével valódiság meghatározására alkalmas jelet nyerünk. Egy második, az elsőhöz képest eltolt fázisban vezérelt adóantenna részéről nem következik be a jelnek a vevőantennára való kapacitív csatolása, mivel az érzékelési tartományban nincs villamosán vezető biztonsági csík. Ezzel az elrendezéssel tehát teljes hosszában villamosán vezető csík vizsgálata lehetséges. Ezekhez az antennapárokhoz képest eltolva további adóantennapárok és vevőantennapárok vannak elrendezve, amelyeknek méretei és térközei a biztonsági csík villamosán vezető jelöléseihez vannak illesztve. A vizsgált dokumentumokat az érzékelőrendszertől meghatározott távolságban elvezetve jellegzetes amplitúdó- és időjeleket, vagyis kiértékelhető jeleket kapunk, amelyeket a vevőantennákból kiértékelőelektronikába továbbítunk. Ezzel a vizsgálattal tehát több, egymástól elszigetelt, villamosán vezető megjelölésből álló biztonsági csíkok is felismerhetők és kiértékelhetők. Ebben az esetben nincs jelentősége annak, hogy a villamosán vezető megjelölések közötti szigetelés szándékolt-e (mint például az US-bankjegyeknél), vagy pedig az eredetileg teljes hosszában villamosán vezető biztonsági csík törése (szakadása) következtében jött-e létre (mint például a német bankjegyek esetében). Ezeknek a megszakításoknak a számát egy mikrokontroller tárolt értékekkel hasonlíthatja össze. Abban az esetben, amikor több pár adó- és vevőantennát alkalmazunk a hozzájuk tartozó kiértékelőelektronikákkal, a dokumentum valódisága megbízható módon kiértékelhető, mivel a vizsgálóberendezésen átvezetett vizsgált dokumentum esetleges oldalirányú eltolódásai nem befolyásolják a vizsgálati eredményt. Ha az adóés vevőantennákat a találmány értelmében a dokumentumkezelő gép vizsgálati mezejének teljes szélességében alkalmazzuk, a biztonsági dokumentumok valódiságának vizsgálata független lesz a dokumentumok vizsgálat alatti helyzetétől. Tehát nincs jelentősége annak, hogy a dokumentum elő- vagy hátoldalával és/vagy baloldalt vagy jobboldalt elrendezett biztonsági csíkkal és/vagy a továbbítás irányához képest keresztirányban eltolva kerül-e bevezetésre, (gy az sem akadályozza a vizsgálatot, ha a dokumentumok mind a formátumot, mind a biztonsági csíknak a továbbítási irányhoz viszonyított helyzetét tekintve különbözőek. A különféle biztonsági csíkok nemcsak a valódiság

HU 225 082 Β1 szerinti osztályozást teszik lehetővé, hanem a különféle dokumentumok, például különféle valuták, speciális szempontok szerinti rendezését is.

A dokumentumok továbbítási irányában a találmány szerinti érzékelőrendszer után vagy az előtt egy további érzékelőrendszer is elhelyezhető. Ebben az esetben a további érzékelőrendszer kimenőjelét összekapcsoljuk a találmány szerinti érzékelőrendszer kimenőjelével (kettős vizsgálat), éspedig anélkül, hogy a megfelelő dokumentumkezelő gép szoftverjét meg kellene változtatni (például egy meglevő gépnek a találmány szerinti vizsgálóberendezéssel való utólagos felszerelése esetén).

A találmány további ismérveit, új jellemzőit és előnyeit a következőkben a csatolt rajzon vázolt kiviteli példa kapcsán ismertetjük. Az

1. ábra a példa szerinti berendezés kiértékelő-áramkörének tömbvázlata; a

2. ábra bankjegy vizsgálata során két különféle átvezetési sebesség mellett kapott vizsgálati görbéket mutat; a

3. ábra különféle valuták jellegzetes vizsgálati görbéit szemlélteti; a

4. ábra különféle bankjegyek, valamint egy hamisítvány vizsgálati görbéit mutatja; az

5. ábra kettős vizsgálat végzésére alkalmas berendezés kiértékelő-áramkörének tömbvázlata; a

6. ábra egy vizsgálóberendezés vázlatos hosszmetszete; a

7. ábra egy vizsgálóberendezés érzékelőinek elrendezését szemléltető vázlat; a

8. ábra egy vizsgálóberendezés tömbvázlata; a

9. ábra az érzékelőrendszer egy lehetséges elrendezését szemléltető vázlatos metszet; a

10. ábra az érzékelőrendszer egy másik lehetséges elrendezését szemléltető vázlatos metszet.

A következőkben különféle berendezések és elrendezések kapcsán részletesebben ismertetendő eljárás lényegében a következő lépések végrehajtásán alapul; adóantennák villamos jeleit vevőantennákkal hozzuk kapacitív csatolásba, villamosán vezető biztonsági anyagok útján, majd a vett - az amplitúdó és időbeli lefolyás tekintetében különböző - jeleket könnyen összehasonlítható jelekké alakítjuk, végül az így kapott jeleket meglevő (referencia) jelalakokkal összehasonlítva a vizsgált dokumentum valódiságát megfelelő formában kijelezzük és kiértékeljük. A vizsgálandó dokumentumokat (például bankjegyeket vagy értékpapírokat) a vizsgálóberendezéssel összekapcsolt gép segítségével továbbítjuk a vizsgálat helyére. Ezt követően fotocellás egységek segítségével aktiváljuk a berendezés érzékelőrendszerét.

Az adóantennát nagyfrekvenciás energiával tápláljuk meg. Az adott kiviteli példa esetében az alkalmazott frekvencia 6 MHz. Amikor a biztonsági csík vagy szál áthalad a vizsgálóberendezésen, a vevőantenna veszi a kisugárzott energia egy részét. Ezáltal megváltozik a vevőantenna nagyfrekvenciás (HF) feszültsége. Ennek ismert módon az az oka, hogy a biztonsági csík vagy szál villamos vezető volta következtében kapacitív csatolás jön létre az adó- és vevőantenna között. A HF vezetőképesség az egyes valuták esetében más és más. Ahhoz, hogy a kiértékelő-áramkör segítségével dokumentumspecifikus megállapításokat tehessünk, az egy munkafolyamatban vizsgált valamennyi objektum esetében azonos átvezetési feltételeket kell biztosítanunk.

A vizsgálóegységgel és annak érzékelőrendszerével kiértékelőelektronika van funkcionális kapcsolatban árnyékolt vezetékek útján. A kiértékelőelektronika lényegében analóg/digitális átalakító 15 vezérlő/integrátorból, 16 triggerből, 17 monoflopból, valamint - adott esetben - 18 ÉS kapuból áll. A kiértékelőelektronika egy lehetséges kiviteli alakjának tömbvázlata az 1. ábrán látható.

Az 1. ábra szerinti elektronika 12 HF adót és 13 egyenirányítót mint HF vevőt tartalmaz. A HF vevő veszi a 8 érzékelőcsík mint adóantenna által kisugárzott és a 9 érzékelőcsík mint vevőantenna által érzékelt energiát, amelyet 14 szelektív erősítő valutaspecifikus és/vagy valódisági hasznos jelként felerősítve 15 vezérlőintegrátorba továbbít. A meglevő jelek, valamint 20 fotocellás egységek által kibocsátott, a kiértékelő-áramkört aktiváló jelek 16 triggerbe jutnak, amely kimenőjelként időkoordinációs impulzusokat továbbít a 17 monoflopon át, ha a vizsgált objektumot valódinak találja a berendezés.

Mint a 4. ábra a és b görbéi mutatják, bankjegyek vizsgálata esetén a 26 érzékelési jelű hamisítvány nem ad ki olyan jeleket, amelyek hasonlóak lennének a valódinak talált bankjegyek által kiváltott jelekhez.

Az érzékelőrendszer és a kiértékelőelektronika árnyékolása a villamos és elektromágneses mezőktől, valamint az érzékelőrendszernek a fotocellás egységek tartományában való elrendezése kiváló jel/zaj viszonyt eredményez, és a szállítószalagoknak meghatározott bankjegy-átvezetési sebességgel összekötött kényszervezérlése valutaspecifikus érzékenységgel rendelkező vizsgálóberendezés kialakítását teszi lehetővé. További előnyt jelent a találmány szerinti eljárásnál, hogy a vizsgált dokumentumok - például bankjegyek és/vagy értékpapírok - nedvességtartalma és/vagy szennyezettségi foka nem jelent komoly zavarforrást.

A 6. ábra a fentiekben ismertetett eljárást megvalósító, bankjegykezelő - előnyösen bankjegyszámláló berendezésben alkalmazható vizsgálókészülék vázlatos metszete. A berendezés 1 háza 2 géptartó elemmel rendelkezik, amelynek vízszintes 3 tagja érzékelőrendszert hordoz. Az érzékelőrendszer fotocellás 4, 5 egységek tartományában van elrendezve a 3 tag nemvezető anyagból készült 6 hordozóelemén. A 6 hordozóelem a fotocellás 4, 5 egységek fénysugarait átengedő 7 nyílásokkal van ellátva. Ha a 6 hordozóelem áttetsző anyagból készül, a 7 nyílások elmaradhatnak.

Az érzékelőrendszer 8, 9 érzékelőcsíkokból áll. Az adott példa esetében két érzékelőcsíkot alkalmazunk. A 8 érzékelőcsík adóantennaként, a 9 érzékelőcsík ve5

HU 225 082 Β1 vőantennaként funkcionál. A 8, 9 érzékelőcsíkok a 11 bankjegyek továbbítási irányához képest keresztirányban olyan síkbeli kiterjedésűek, hogy a 11 bankjegyek meghatározott oldalirányú helyzeteltérései esetén is, és függetlenül attól, hogy a 11 bankjegy melyik oldala néz felfelé a vizsgálóberendezésen való átvezetéskor, a biztonsági csík vagy szál megfelelő mértékben átfedi a 8, 9 érzékelőcsíkokat, és ezek alatt elhaladva megy át a vizsgálóberendezésen. A 3 tag alatt, azzal párhuzamosan 10 szállítószalagok vannak, amelyek olyan távolságra vannak a 8, 9 érzékelőcsíkoktól, hogy az átvezetett 11 bankjegyek a 8, 9 érzékelőcsíkokhoz nyomódnak.

A 10 szállítószalagok között, a 11 bankjegyek áthaladási irányára merőlegesen vannak elrendezve a fotocellás 4, 5 egységek.

A kiértékelőelektronika szintén a bankjegykezelő gép egy leárnyékolt részében van elrendezve, a jelen kiviteli példa esetében előnyösen a háznak abban a részében, ahol a papírvastagságot beállító berendezés található.

Az érzékelőrendszer és a kiértékelőelektronika határozott leárnyékolása a zavaró villamos és elektromágneses terektől, valamint az érzékelőrendszernek a fotocellás 4, 5 egységek tartományában való elrendezése kiváló jel/zaj viszonyt garantál, és a 11 bankjegyeknek a 10 szállítószalagok által meghatározott átvezetési sebességgel megvalósított kényszervezetése lehetővé teszi, hogy a vizsgálóberendezés valutaspecifikusan működjék. További előnyt jelent a találmány szerinti vizsgálóberendezésnél, hogy például a vizsgált dokumentumok nedvességtartalma és/vagy szennyezettsége nem jelent komolyabb zavarforrást.

A 11 bankjegyek továbbításának irányában a bemutatott érzékelőrendszeren kívül, az előtt vagy után további (nem ábrázolt) érzékelőrendszer, például az 5. ábra tömbvázlatán feltüntetett 19 mágneses vizsgálóberendezés is elhelyezhető.

Ebben az esetben ennek az érzékelőrendszernek a kimenőjelét összekapcsoljuk a találmány szerinti érzékelőrendszer kimenőjelével (kettős vizsgálat) anélkül, hogy a megfelelő bankjegykezelő gép szoftverjét, például a találmány szerinti vizsgálóberendezéssel való utólagos felszerelés esetén módosítani kellene.

Az érzékelőrendszerrel és a fotocellás 4, 5 egységekkel összekapcsolt kiértékelőelektronika - mint a 2-3. ábrákon látható - a vett HF feszültség amplitúdójának alakulásától függő egyenfeszültséget szolgáltat. Ezeket az átvitelre kerülő jeleket a 2-3. ábrákon az a jelű görbék képviselik.

A 2. ábra különféle sebességek mellett átvezetett bankjegy által kiváltott jeleket mutat. Az a jelű görbe az átvitt jelet, a b jelű görbe a kiértékelőelektronika kimenőjelét szemlélteti. A Vj sebesség percenként ötszáz bankjegy átvezetésének felel meg, míg a v₂ sebesség percenként ezernyolcszáz bankjegy átvezetésének. A b jelű görbe azt is mutatja, hogy miképpen kapcsoljuk össze a fotocellás egységek által szolgáltatott bankjegy-felismerési jelet az érzékelőrendszer jelével, és miképpen állítjuk elő a gépspecifikus kimenőimpulzust. Ez a kimenőimpulzus - mint azt a 2. ábra b jelű görbéinek összevetése is mutatja - független az átvezetési sebességtől.

A 3. ábra különféle valuták bankjegyeinek átvezetése esetén kapott valutaspecifikus érzékelési jeleket szemléltet. Az a jelű görbe itt is az érzékelőrendszer által átvitt jelnek felel meg, míg a b jelű görbe annak a szelektív erősítőnek a kiértékelési jelét mutatja, amelyet abból a célból kapcsolunk a kiértékelőelektronikához, hogy további érzékelők alkalmazása nélkül valutaspecifikus szelektivitású vizsgálóberendezést hozzunk létre. A 3. ábrán a DE jelű görbe német, a CH jelű görbe svájci, az EG jelű görbe egyiptomi valutát, a CN jelű görbe pedig 1990-es sorozatú kínai jüant jelent.

A HF energiának az eltérő biztonsági csíkok miatt különböző amplitúdóváltozásai a különféle valutákhoz tartozó bankjegyeknél világosan felismerhetők, tehát a kiértékelőelektronika által megfoghatók. Ha szükséges a valutaspecifikus jel kiértékelése, a kiértékelőelektronika által a valutaspecifikus osztályozás céljából járulékosan szolgáltatott jel (például egy megfelelő kontroller segítségével) lehetővé teszi ezt. Ahogy az egyes valuták megkülönböztethetők a különféle biztonsági csíkok vagy szálak alapján, ugyanígy felismerhetők a hamisítványok is, ha tartalmazzák ezeknek a biztonsági csíkoknak vagy szálaknak az utánzatait, illetve azoknak darabjait. A 4. ábra tizenegy különféle bankjegy által kiváltott érzékelési jeleket szemléltet. Ezek közül a 21-25 és 27-31 érzékelési jelek valódinak minősülnek. A 26 érzékelési jelű vizsgált dokumentum próbaképpen szándékosan bevitt hamisítvány. Mivel a hamisítvány nem tartalmazza a valódi biztonsági csíkot, illetve csak annak utánzatával van ellátva, az érzékelőrendszer nem szolgáltat jelet. A gyakorlatban az érzékelésijei, illetve a bankjegyspecifikus jel kimaradása esetén a bankjegykezelő gép leáll, hogy a hamisítványt vagy a használhatatlan bankjegyet ki lehessen venni, és félre lehessen tenni.

Ha a vizsgálóegység kiegészítő érzékelőrendszerrel is el van látva, a gépspecifikus kimenőimpulzus jelzi a mindenkori biztonsági csík vagy szál felismerését, és a kétféle kimenőjelet a feldolgozógép ÉS kapcsolatba hozza egymással. Ha valamelyik jel elmarad, a gép leáll, és a kezelőszemély ki tudja venni a hibás vagy hamis bankjegyet.

A kiértékelőelektronika megfelelő kialakításával a szelektív erősítő 3. ábra szerinti kiértékelési jelei egy további alkalmazási lehetőségre is módot adnak. Ha például a különféle valuták rendezésére is felhasznált nagyobb bankjegykezelő gépeknél a 3. ábrán jelölt A amplitúdót minden vizsgált valuta esetében túllépi a jel, akkor ezek az érzékelőrendszerre v₂ sebességnél észlelt valódi biztonsági csíkokat vagy szálakat tartalmazó valutákként kerülnek elfogadásra. Minden valutához egy specifikus t_k időérték tartozik. Az egyes valuták megkülönböztetése oly módon lehetséges, hogy a megfelelő időértékeket t_n-ig valutaspecifikus t_fmin és t_fmax időértékekként határozzuk meg.

Például a német valuta esetében a t_fmin időértéket nagyobbra kell választani a svájci frank t₂ időértékénél,

HU 225 082 Β1 illetve a svájci frank t_f2min időértékét nagyobbra kell választani az egyiptomi valuta t₃ időértékénél. Mivel a német valuta t_f1min és/vagy t_fi_max időértékét adott esetben a 3. ábrán nem szereplő valuták tf_miri és/vagy t_fmax időértékével azonosan kell megválasztani, önmagukban ismert színfelismerésen és/vagy formátumvizsgálaton és/vagy mágneses vizsgálaton alapuló módszerek alkalmazásával további valutaspecifikus vizsgálatokat kell végezni a valutakezelő gépben. Az ily módon elkülönített különféle valutákat - ismert módon - rekeszekbe, illetve kötegtartókba helyezzük.

Abban az esetben, ha a vizsgált dokumentumok nincsenek teljes egészükben villamosán vezető biztonsági csíkokkal ellátva, a dokumentumkezelő gépet a 7. ábrán bemutatotthoz hasonló 54 érzékelőrendszerrel látjuk el. Az 54 érzékelőrendszer több, egymással párhuzamosan és a továbbítási irányra merőlegesen elrendezett adó- és vevőantennából áll. A vizsgált dokumentumokat a dokumentumkezelő gépben (például bankjegyszámláló gépben) oly módon helyezzük a szállítóberendezésre, hogy a dokumentumok biztonsági csíkja vagy szála a leghosszabb kiterjedésével közelítőleg párhuzamos legyen a továbbítás irányával. Egy német bankjegy például a hosszabb oldalával a továbbítás irányára közelítőleg merőlegesen helyezkedik el. Az A2, A3 adóantennák az A1 vevőantennával szemközt vannak elrendezve. Ezekhez képest eltolva további B2.i (i=1...n), valamint C2.i (i=1...n) adóantennákból és B1.i, valamint C1.i vevőantennákból képzett antennapárok vannak elrendezve. Ezek az antennapárok egymáshoz képest eltolt helyzetűek, hogy a jelnek egy B1.i adóantennáról egy szomszédos, de nem hozzá tartozó B1.k, valamint C1.k vevőantennára (k=1...n, i<>k) való csatolódását elnyomjuk. A szomszédos B2.i, B2.Í-1 adóantennák és a hozzájuk tartozó B1.i, Bl.i+1 vevőantennák egy meghatározott távolsággal, előnyösen egy B2.i adóantenna és a hozzá tartozó B1 .i vevőantenna közötti távolságnak megfelelő mértékben el vannak tolva egymástól. A zavaróhatások csökkentése érdekében az egymáshoz képest diagonálisan eltolt C1.i és C2.i antennapárok előnyösen az A2, A3 adóantennák és az A1 vevőantenna között vannak elrendezve.

A 8. ábra egy, a találmány szerinti megoldást alkalmazó vizsgálóberendezést mutat a 7. ábra szerinti érzékelőrendszer vezérlésével együtt. Amikor a találmány szerinti vizsgálóberendezést tartalmazó dokumentumkezelő gépbe bevezetjük a vizsgálandó dokumentumot, ez fotocellás egységeket vagy más helyzetmeghatározó érzékelőket aktivál. A 41 frekvenciagenerátor közvetlenül vezérli az A2 adóantennát és 42 fázistoló áramkörön át az A3 adóantennát. A fázisban eltolt vezérlés kiküszöböli az idegen energiák által okozott zavarokat, ugyanakkor lehetővé teszi azoknak a hamisítványoknak a felismerését, amelyeknél nincs eltérés a villamos vezetőképesség tekintetében. Ez érvényes az olyan bankjegyekre is, amelyeknek jellemzői például öregedés és/vagy mechanikai károsodás és/vagy nedvesség hatására megváltoztak. Egy további 43 frekvenciagenerátor közvetlenül, illetve második fázistoló áramkörön át n számú B2.i, illetve C2.i adóantennát (i=1...n) vezérel. A továbbítás irányára merőlegesen nem egy sorban levő B2.i és C2.i adóantennák fázisban eltoltan vannak vezérelve annak érdekében, hogy az idegen energiák okozta zavarokat csökkentsük, és a B2.i és C2.i adóantennáknak a szomszédos, de nem hozzájuk tartozó B1.k és C1.k vevőantennákkal (k=1...n, i<>k) való kapacitív csatolódást elkerüljük. A két frekvenciagenerátor által szolgáltatott jelek frekvenciáit úgy választjuk meg, hogy azok ne legyenek sem egymásnak, sem különbségüknek egész számú többszörösei. így elkerülhető, hogy a vevőantennák hamis jeleket vegyenek.

A vizsgálat során az A2 adóantenna jelét a végig elektromosan vezető biztonsági csík kapacitív úton az A1 vevőantennára csatolja. Ugyanakkor az A3 adóantenna jele nem csatolódik kapacitív úton az A1 vevőantennára. Az A2 adóantenna és az A1 vevőantenna közötti legrövidebb távolság kisebb a legkisebb vizsgálandó dokumentum villamosán vezető biztonsági csíkjának leghosszabb kiterjedésénél. Ha a biztonsági csík a vizsgálat során nem kerül az A2 adóantenna és az A1 vevőantenna érzékelési tartományába, akkor a biztonsági csík az A3 adóantenna és az A1 vevőantenna érzékelési tartományában van úgy, hogy a fent említettel analóg módon további funkciók valósíthatók meg. Ebben az esetben az A1 vevőantenna jelet kap, amely egyenirányítón és 46 szelektív erősítőn át 47 mikrokontrollerbe jut. A 47 mikrokontroller a 46 szelektív erősítő jelét összehasonlítja egy általa tárolt jellel (például egy specifikus küszöbértékkel). Ha a vizsgált jel nagyobb a küszöbértéknél, a 47 mikrokontroller végig villamosán vezető biztonsági csíkkal ellátottnak tekinti a vizsgált objektumot, azaz német bankjegyek esetében valódinak ismeri fel. Ha a biztonsági csík olyan, villamosán vezető jeleket tartalmaz, amelyeket kiterjedésük miatt az A2 adóantenna és az A1 vevőantenna nem érzékel, ezek felismerése a találmány szerinti B2.i és C2.i adóantennák és a hozzájuk tartozó B1 .i és C1 .i vevőantennák által lehetséges, mivel az ezek közötti távolság sokszorosan kisebb az A2 adóantenna és az A1 vevőantenna közötti távolságnál. Ha például a villamosán vezető jelnek a továbbítás irányával párhuzamos kiterjedése 1,5 mm, akkor a B2.i, C2.i adóantenna és a B1 .i, C1 .i vevőantenna közötti távolságot célszerű

1,3 mm-re választani, hogy biztonságos kapacitív csatolás jöhessen létre. A vizsgálat során a vizsgált biztonsági dokumentumot meghatározott sebességgel mozgatjuk a találmány szerinti vizsgálóberendezés érzékelőrendszerének érzékelési tartományában. Mivel a B2.i adó- és a B1.i vevőantennapárok a C2.i adó- és C1.i vevőantennapárokhoz viszonyítva eltolt elrendezésűek, a bankjegyeknek a továbbítás irányára merőleges eltolódásai nem okoznak érzékelési hibát. A B1 .i és C1 .i vevőantennákon megjelenő jelek 48, 49 egyenirányítókon és 51, 52 szelektív erősítőkön át a 47 mikrokontrollerbe jutnak. A 47 mikrokontrollerbe jutó jelek frekvenciája és amplitúdója a dokumentum biztonsági csíkjának minőségétől és helyzetétől függően változik. Ily módon a 47 mikrokontroller a benne tárolt adatokkal

HU 225 082 Β1 végzett frekvencia- és küszöbérték-összehasonlítás útján osztályozni tudja a vizsgált dokumentumokat. A tárolt értékek kézi betáplálással, programozással és/vagy már osztályozott dokumentumok megfelelő értékeivel való összehasonlítás útján vihetők be. A 47 mikrokontroller olyan, gépspecifikus jelet állít elő, amely a vizsgált bankjegyek valódi voltát hivatott jelezni. A 47 mikrokontrollernek ez az osztályozási jele megfelelő kijelzőelemekbe és/vagy további feldolgozás céljából a dokumentumkezelő gép megfelelő egységeibe jut. Ugyanúgy, ahogyan a különféle valuták a különféle biztonsági csíkok vagy szálak alapján megkülönböztetők, felismerhetők a hamisítványok is, ha utánzott biztonsági csíkot vagy biztonsági szálat vagy ezek egy részét tartalmazzák. Mivel a teljes vizsgálóberendezés kompakt kialakítású, különösen azért, mert az érzékelők egy egységet képeznek az kiértékelőelektronikával, továbbá mivel járulékos intézkedésekkel biztosítva van a megfelelő árnyékolás, lehetőség van a zavaró hatásoknak a gyakorlatban egyre nagyobb jelentőséggel bíró további csökkentésére. A találmány szerinti berendezés oly módon helyezhető el a dokumentumkezelő gépben, hogy az érzékelőrendszer nem befolyásolja a szokásos bankjegy-továbbítási folyamatot.

A 9. ábra arra mutat példát, hogy miképpen építhető be a találmány szerinti vizsgálóberendezés egy szokásos dokumentumkezelő gépbe. Mint látható, a például A2, A3, B2.i, C2.i adóantennákból és A1, B1.i, C1.i vevőantennákból felépített 54 érzékelőrendszer a gép egy meglevő 56 vezetőelemére van telepítve. Az érzékelőrendszer az 56 vezetőelemre tangenciálisan, illetve az 55 továbbítóhengerre nézve tangenciálisan és eltolva van elrendezve. Az 54 érzékelőrendszer az általa elfoglalt helyen átveszi az 56 vezetőelem terelőfunkcióját. A vizsgált dokumentum tehát külön nyomóeszköz alkalmazása nélkül kerül az érzékelők érzékelési tartományába. Az 54 érzékelőrendszer oly módon van a meglevő 56 vezetőelemre nézve tangenciálisan elrendezve, hogy az 55 továbbítóhengerek által mozgatott vizsgálandó biztonsági dokumentum meghatározott sebességgel és meghatározott távolságban halad el az 54 érzékelőrendszer előtt. Az 56 vezetőelemen alkalmazott megfelelő rögzítőeszköz, például állítócsavar segítségével igény szerint beállítható az továbbítóhenger és az 56 vezetőelem, illetve az 54 érzékelőrendszer előírt távolsága. A küszöbértékek és osztályozási paraméterek beállítása az ábrán nem szereplő kapcsolók, illetve a 47 mikrokontroller megfelelő szoftverje segítségével történik. Ily módon a felhasználó egyszerű átkapcsolással meg tudja változtatni az osztályozási értékeket, ha más valutákat kíván vizsgálni. A gyakorlatban valamely jel kimaradása vagy nem valutaspecifikus jel fellépése esetén a gép kikapcsol, és a hamisítvány vagy a használhatatlan bankjegy kivehető.

Azáltal, hogy az antennarendszer oldalirányban a dokumentum teljes szélességére kiterjed, a papírminőség, a dokumentum kora, nedvességtartalma stb. kevéssé befolyásolja a valódiságmeghatározás biztonságát. Ugyanakkor lehetővé válik például az is, hogy különválasszuk a hamisítványokat, a valódi dokumentumokat és az elhasználódott dokumentumokat. Ez oly módon történik, hogy a kiértékelő 47 mikrokontroller segítségével megfelelő módon összehasonlítjuk a 46, 51, 52 szelektív erősítők által kiadott jelek amplitúdóit, illetve időbeli lefolyását a megfelelő módon előre beállított küszöbértékekkel. A 47 mikrokontroller kalibrálása kézi úton, illetve szoftver által vezérelve vagy olyan speciális hitelesítő dokumentumok vizsgálata útján történik, amelyeknek ismertek a valódiságmeghatározási paraméterei. Az utóbbi esetben a hitelesítő dokumentumot is alávetjük a fentiek szerinti vizsgálatnak, és a 47 mikrokontrollerben tárolt jelek helyett a 46, 51, 52 szelektív erősítők által a hitelesítő dokumentumra vonatkozóan kiadott jelek kerülnek tárolásra referenciaértékekként.

Az 54 érzékelőrendszer egy másik beépítési lehetősége a DE 195 18 229.4 jelű szabadalmi bejelentésből adódik. Ennél a megoldásnál az 54 érzékelőrendszer például egy körív alakú 56 vezetőelem végénél helyezhető el (lásd a 10. ábrát). Ebben az esetben sincs szükség külön nyomószerkezetre ahhoz, hogy a vizsgált dokumentumokat a vizsgálóberendezéstől meghatározott távolságra és/vagy azzal érintőlegesen vezethessük el. Ez a lehetőség például olyan esetekben használható ki, amikor az 54 érzékelőrendszernek az 56 vezetőelem körív alakú tartományában történő beépítése nem lehetséges. Mivel a találmány szerinti megoldásnál nincs szükség külön nyomóeszközökre (például rugókra, nyomóhengerekre stb.), a vizsgálóberendezés kevésbé terheli mechanikusan magát a vizsgált dokumentumot.

A fentiekben a találmány szerinti eljárást bankjegyszámláló gép érzékelőrendszerének és kiértékelőelektronikájának néhány konkrét kiviteli változata kapcsán ismertettük. Meg kell azonban jegyezni, hogy a találmány nem korlátozódik a kiviteli példákban bemutatott részmegoldásokra, mivel a szabadalmi igénypontok által meghatározott kereteken belül számos módosítás és változat lehetséges. A kiértékelőelektronikának például a legkülönfélébb kiviteli formái valósíthatók meg a szelektív erősítő speciális működésmódjához alkalmazkodva.

Claims (17)

1. Eljárás biztonsági dokumentumok - különösen bankjegyek, értékpapírok és csomagolások - vizsgálatára, amelynek során adó és vevő között kapacitív csatolást hozunk létre, az adó és vevő között az elektromágneses mező villamosán vezető biztonsági csík, szalag, szál vagy lapos biztonsági anyag útján történő energiaátviteli valósítunk meg, és a vevő által vett jelek kiértékelésével minősítjük a vizsgált dokumentumokat; azzal jellemezve, hogy - önmagukban ismert, dokumentumkezelő gépben meglevő - optikai érzékelők tartományában, amelyek a dokumentumkezelő gépben az optikai érzékelők által aktivált kapacitív érzékelőrendszerrel vannak térben összehozva, célszerűen egy

HU 225 082 Β1 síkban elrendezett, adó, illetve vevő érzékelőkként funkcionáló antennákból (A2, A3, Β2.1...Β2.Π, C2.1...C2.n), illetve (A1, Β1.1...Β1.Π, C1.1...C1.n) és/vagy elektródákból vizsgálómezőt képezünk, amelyen kényszervezetéssel vezetjük át a vizsgált dokumentumot; az antennák átcsatolásával a vizsgált dokumentumon - annak geometriájától és/vagy vezetőképességétől függő - elektromágneses energiát bocsátunk át, eltérő fázishelyzetben vezéreljük az antennák (A3, C2.1...C2.n) és/vagy elektródák egy részét és az átvitt energiát szelektív erősítőbe (14) vezetjük; továbbá a zavaró energiák hatásának csökkentése és a vizsgált dokumentum alap-vezetőképességének elnyomása végett a szelektív erősítő kimenőjelét fázis-összehasonlító egységen, továbbá a zavaró és idegen energiákat elnyomószűrőkön át kiékelőegységbe vezetjük.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vezérlő integrátoregységből (15), triggerből (16), és monoflopból (17) és/vagy ÉS kapuból (18) álló kiértékelőelektronika segítségével a szelektív erősítő (14) kimenőjeléből dokumentumspecifikus időértéket (t_k) határozunk meg és/vagy megállapítjuk, hogy ez a kimenőjel túllépett-e egy előre meghatározott amplitúdó-küszöbértéket (A).

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiértékelőelektronika segítségével aszerint állapítjuk meg a vizsgált dokumentum valódiságát, hogy a vizsgált dokumentumhoz egy valódisághoz tartozó amplitúdó-küszöbértéket (A) rendelünk hozzá.

4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiértékelőelektronika segítségével oly módon osztályozunk különféle dokumentumokat, hogy előnyösen mikrokontroller (47) segítségével dokumentumspecifikus időértéket (t_k) határozunk meg, és a vizsgált dokumentumokat időértékek (t-,. ..t_k_i, t_k+1...t_n) szerint osztályozzuk.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiértékelőelektronika - előnyösen egy vagy több mikrokontroller (47) - segítségével, időértékek és/vagy feszültségértékek összehasonlítása útján gépspecifikus jelet állítunk elő, és az osztályozott dokumentumokat ennek alapján különféle rekeszekbe, illetve tárolókba juttatjuk.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az antennák és/vagy elektródák a vizsgált dokumentumok továbbítási irányára merőlegesen olyan felület szerinti kiterjedéssel bírnak, hogy a vizsgált dokumentumok meghatározott oldalirányú játéka esetén is, és függetlenül attól, hogy a vizsgált dokumentum elő- vagy hátoldalával felfelé nézőleg van-e átvezetve a vizsgálóberendezésen, a biztonsági csík vagy szál az antennákat és/vagy elektródákat minden esetben meghatározott távolságban érintve halad el azok előtt.

7. Berendezés biztonsági dokumentumok vizsgálatára, amelynek kapacitív csatolást létrehozó eszköze, adó és vevő között az elektromágneses mező villamosán vezető biztonsági csík, szalag, szál vagy lapos biztonsági anyag útján történő energiaátvitelt megvalósító eszköze, valamint a vizsgált dokumentumokat a vevő által vett jelek kiértékelésével minősítő eszköze van; azzal jellemezve, hogy dokumentumkezelő gépben meglevő, kapacitív érzékelőrendszert aktiváló fotocellás egysége (20), továbbá előnyösen egy síkban elrendezett, adóantennaként (A2, A3, B2.1...B2.n, C2.1...C2.n) és vevőantennákként (A1, Β1.1...Β1.Π, C1.1...C1.n) funkcionáló érzékelőkből álló vizsgálómezői vannak, valamint szelektív erősítővel (14) és ez után kapcsolt fázis-összehasonlító egységgel, a zavaró és idegen energiákat elnyomó szűrőkkel, valamint kiértékelőelektronikával rendelkezik; és a kiértékelőelektronika lényegében analóg/digitális átalakító és vezérlő/integrátorból (15), triggerből (16), és monoflopból (17), valamint - adott esetben - ÉS kapuból (18) áll; és az adott tartományban elrendezett, a vizsgált dokumentumot a vizsgálati folyamat során nem definiált oldalirányú helyzetbeállítás mellett, az érzékelőket definiált módon érintve és definiált sebességgel leszorító vezetőelemei (56) és/vagy szállítószalagjai (10), illetve továbbítóhengerei (55) vannak.

8. A 7. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az adó- vagy vevőantennák egy síkban, vagy két síkban, egymással szemközt és/vagy tükörszimmetrikusan elrendezett érzékelőcsíkként (8, 9) vannak kialakítva.

9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az érzékelőcsíkok (8, 9) kivágásokkal és/vagy áttörésekkel és/vagy ablakokkal (7) vannak ellátva, vagy az érzékelőcsíkok (8, 9) közvetlen közelében kivágások és/vagy áttörések és/vagy ablakok (7) vannak elrendezve.

10. A 7-9. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az antennák érzékelőrendszerekben (54) vizsgálandó dokumentumok, előnyösen bankjegyek, értékpapírok és csomagolások vizsgálózónáival és/vagy biztonsági csíkjaival, szálaival és/vagy szalagjaival fedőlegesen vannak elrendezve.

11. Berendezés biztonsági dokumentumok vizsgálatára, amelynek kapacitív csatolást létrehozó eszköze, adó és vevő között az elektromágneses mező villamosán vezető biztonsági csík, szalag, szál vagy lapos biztonsági anyag útján történő energiaátvitelt megvalósító eszköze, valamint a vizsgált dokumentumokat a vevő által vett jelek kiértékelésével minősítő eszköze van, azzal jellemezve, hogy több adóantennából (A2, A3, Β2.1...Β2.Π, C2.1...C2.n) és több vevőantennából (A1, Β1.1...Β1.Π, C1.1...C1.n) álló, mind egészben villamosán vezető csíkok, mind több villamosán vezető, de egymástól elszigetelt tartományokból álló biztonsági csíkok vizsgálatára alkalmas módon elrendezett érzékelőrendszere (54) van, és az érzékelőrendszer (54) tangenciálisan, egy körív alakú vezetőelemhez (56) képest párhuzamosan eltolva, vagy tangenciálisan, egy továbbítóhengerhez (55) képest párhuzamosan eltolva van elrendezve; két, ellentétes fázisúan kis- vagy nagyfrekvenciával vezérelt, a biztonsági csík leghosszabb kiterjedésének irányára merőlegesen, valamint a vizsgálandó dokumentum haladási irányára merőlegesen elrendezett

HU 225 082 Β1 adóantennája (A2, A3); továbbá egy vagy több, az adóantennákkal (A2, A3) párhuzamosan egymással szemközt elrendezett vevőantennája (A1), és ezek között, az adóantennákkal (A2, A3) párhuzamosan elrendezett több adóantennája (Β2.1...Β2.Π, C2.1...C2.n), valamint az adóantennákkal (B2.1...B2.n, C2.1...C2.n) párhuzamosan elrendezett több vevőantennája (B1.1...B1.n, C1.1...C1.n) van; és a szomszédos adóantennák (B2.i, B2.Í+1, C2.Í, C2.Í+1), valamint a hozzájuk tartozó vevőantennák (B1.i, B1.Í+1, C1.i, C1.Í+1) egy meghatározott - előnyösen egy adóantenna (B2.i, C2.i) és a hozzá tartozó vevőantenna (B1.i, C1.i) közötti távolságnak megfelelő - távolsággal eltolva vannak elrendezve, és egy adóantenna (B2.í, C2.i) és a hozzá tartozó vevőantenna (B1.i, C1.i) közötti legrövidebb távolság kisebb az adóantennák (A2, A3) egyike és a vevőantenna (A1) közötti legrövidebb távolságnál.

12. A 11. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a dokumentumkezelő gép teljes dokumentumbehúzási szélességére elosztva több adóantennája (A2, A3, B2.1...B2.n, C2.1...C2.n) és több vevőantennája (A1, B1.1...B1.n, C1.1...C1.n) van.

13. A 11. vagy 12. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az adóantennák (A2, A3, B2.1...B2.n, C2.1...C2.n) és a vevőantennák (A1, B1.1...B1.n, C1.1...C1.n) egymás mellett, párhuzamosan és eltolva egy síkban vannak elrendezve.

14. A 11-13. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a párhuzamosan eltolt és/vagy a továbbítási irányra merőlegesen egy sorban elrendezett vevőantennák (B1.1.,.B1 .n, C1.1...C1 ,n) és adóantennák (B2.1 ...B2.n, C2.1 ...C2.n) olyan távolságra vannak egymástól, hogy a vizsgálandó dokumentumok minden biztonsági jegye, a dokumentumban elfoglalt helyzetétől függetlenül, legalább egy vevőantenna (Β1.1...Β1.Π, C1.1...C1.n) és egy hozzá tartozó adóantenna (B2.1 ...B2.n, C2.1...C2.n) előtt elhalad.

15. A 11-14. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy egy adóantenna (B2.i, C2.i) leghosszabb oldala és a hozzá tartozó vevőantenna (B1.i, C1.i) leghosszabb oldala megfelel a biztonsági csík egy vezetőanyagú megjelölése szélességének.

16. A 11-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az egyenirányítók (45, 48, 49) és a szelektív erősítők (46, 51, 52) után a szelektív erősítők (46, 51, 52) kimenőjeleit kombináló vagy logikai kapcsolatba hozó, kézi úton vagy szoftver által vezérelt kapcsoló- és beállítóelem, előnyösen mikrokontroller (47) van kapcsolva.

17. A 11-16. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az egyenirányítók (45,48,49) és a szelektív erősítők (46, 51,52) után különféle dokumentumtípusok, -fajták és elhasználódási fokok közötti átkapcsolást ugyanazon érzékelőrendszer (54) segítségével lehetővé tevő, kézi úton vagy szoftver által vezérelt kapcsoló- és beállítóelem, előnyösen mikrokontroller (47) van kapcsolva.