HU223541B1 - Modulrendszerű erőátviteli vezeték villamos járműhöz - Google Patents

Abstract

Modulrendszerű erőátviteli vezeték villamos járműhöz (80) melynek ahaladási irányban húzódó, a talajba süllyesztett, felső oldalánfémlemezekkel (34) ellátott szigetelőburkolata és ezen belülelrendezett, egymással végüknél rugalmasan összekapcsolt rugalmasszalagjai (60) vannak, amelyek ferromágneses anyagból és alsó és felsőoldalukon vezetőszalagból (65, 67) állnak, a szalagok (60) alsóvezetőszalagjai (67) nyugalmi helyzetükben a fémlemezhez (34)csatlakozó villamos vezető vízszintes részére és egy földpotenciálrakapcsolt vízszintes részre fekszenek fel. A villamos jármű (80) általhordozott elektromágnesek (84) hatására rugalmasan felemelt szalagok(60) felső vezetőszalagjai (65) egy pozitív feszültségre kapcsoltvezetékkel és a villamos vezető vízszintes részével érintkeznek. Afémlemezek (34) a haladás irányában egymástól szigetelőelemmel (37) elvannak választva, így mindig csak a jármű alatt lévő fémlemez(ek) (34)kerülhetnek feszültség alá. ŕ

Description

A találmány tárgya modulrendszerű erőátviteli vezeték villamos járműhöz.

A villamos járművek erőátviteli vezetékei - mint amilyent Ludwig Reihardt 1.011.914 számú, 1957. július 11-én közzétett német szabadalma ismertetett - arról ismeretesek, hogy egy hosszú szigetelőburkolatból állnak, melyet felül több vezetőlemez zár le, melyek egyenes vonalban haladnak és egymástól el vannak szigetelve. A burkolat ferromágneses anyagból készített, rugalmas alakváltozásra képes vezetőszalagot tartalmaz, melyet elektromágnesek által létrehozott mágneses erőterek vonzanak, hogy a vezetőszalag-elem egy részét a vezetőlemezek felé hajlítsák el annak érdekében, hogy legalább egyet villamos árammal lásson el.

A Jean-Florent De Bruyn és José-Gaston de Bruyn 1958. január 29-én közzétett 1.151.382 számú francia szabadalma egy olyan villamos jármű áramellátó rendszert ír le, amely egy hosszú, üreges, felül több vezetőlemezzel lezárt burkolatot tartalmaz, melyek a jármű haladási irányában helyezkednek el, és melyeket a szomszédos vezetőlemezek közé elhelyezett szigetelőelemek választanak el egymástól. A burkolatban van elhelyezve egy rugalmas alakváltozásra képes vezetőszalag-elem, amely a jármű haladási irányában helyezkedik el, és amelyen egy ferromágnesesszalag-szakasz van, amelyre egy jó villamos vezetőképességű anyagból levő szalagrész kerül. A vezetőelemet vonzza a villamos járművön elhelyezett elektromágnesek által létrehozott mágneses erőtér, és ezáltal a vezetőszalag egy részét a vezetőlemezek felé hajlítja el, hogy ezek közül legalább egy áramellátást kapjon.

A fenti szabadalmakban leírt erősáramú vezetékek a vezeték teljes hossza mentén elhelyezkedő folyamatos szalagot tartalmaznak, melyet gyakorlatilag lehetetlen előállítani a vezeték hosszúsága miatt, és amely mindenképpen nagyon nehezen helyezhető el az üreg burkolatán belül. Sőt, az ilyen vezeték semmi védelmet sem nyújt a burkolat számára, amelybe könnyen behatolhatnak külső anyagok (mint például a víz, vízgőz, por, gáz stb.), melyek a vezetőszalag-elemet és a villamos csatlakozásokat károsíthatják, vagy villamos átvezetéseket okozhatnak a vezetőszalag-elem és a vezetőlemezek között.

Jelen találmány egyik célja egy olyan erősáramú vezeték létrehozása, amely az ismert vezetékek hátrányait kiküszöböli, azaz amely több, egymáshoz kapcsolható elemi modulból áll, és melyek mindegyike egy véges hosszúságú szalagelemet tartalmaz. Egy további célja a találmánynak egy olyan elemi modul, amely egy tömített belső üreget tartalmaz, amely befogadja a vezetőszalag-elemet.

A kitűzött célt egy olyan, villamos járműhöz alkalmas modulrendszerű erőátviteli vezetékkel értük el, melynek több, a villamos jármű haladási irányában elhelyezett vezetőeleme van, melyek egymástól villamosán el vannak választva. Legalább egy első polaritású vezetéke van. A vezeték teljes hosszúságában, a haladási irányban elhelyezett szalageszköze van. Legalább a szalagokat befogadó burkolóeszköze van. A szalagok rugalmas alakváltozásra képesek és legalább egy részük ferromágneses anyagból van. A ferromágneses anyagból készített rész kölcsönhatásban van a villamos járművön lévő elektromágnes által létrehozott mágneses erőtérrel, hogy a szalagok legalább egy részét egy olyan érintkező állásba vonzza, melynek révén villamos kapcsolat jön létre az első polaritású vezeték és legalább egy vezetőelem között. A találmány szerint a burkolóeszköz több különálló burkolatból áll, melyek mindegyike egy véges hosszúságú szalagot befogadó hosszanti belső üreget zár körül. Minden egyes burkolat végének a véges hosszúságú szalag végét megtartó és a vég burkolathoz képesti mozgását és a különböző szomszédos burkolatokban lévő, és a szalageszközt alkotó véges hosszúságú szalagok szomszédos végeinek összekapcsolását lehetővé tevő tartó és csatlakozója van.

A jelen találmány egy előnyös, de arra nem korlátozódó példakénti kiviteli alakját ismertetjük a mellékelt rajzok alapján, ahol az:

1. ábra a jelen találmány szerinti, villamos jármű erőátviteli vezeték hosszmetszete; a

2. ábra az 1. ábra szerinti erőátviteli vezeték II—II vonala menti metszete; a

3. ábra az 1. ábra szerinti erőátviteli vezeték

III— III vonala menti metszete; a

4. ábra az 1. ábra szerinti erőátviteli vezeték

IV- IV vonala menti metszete; az

5. ábra az 1. ábra szerinti erőátviteli vezeték egy moduljának perspektivikus ábrája; a

6. és 7. ábra az 5. ábra szerinti modulok végső szakaszainak hosszmetszetei két, különböző üzemi állásban; a

8. ábra az 1. ábra szerinti erőátviteli vezeték egy részletének szétszerelt állapotú perspektivikus ábrája; a

9. ábra a 8. ábra egy részletének nagyított keresztmetszete; a

10. ábra egy, a jelen találmány szerinti erőátviteli vezeték vázlatos felülnézete; a

11. ábra egy, a jelen találmány szerinti erőátviteli vezeték egy másik részletének robbantott ábrája; a

12. ábra all. ábra szerinti részlet oldalnézete.

A 2., 3. és 4. ábrán egy villamos jármű teljes modulrendszerű 1 erőátviteli vezetéke látható.

Az 1 erőátviteli vezeték több, hosszú szigetelő4 burkolatot (modulokat) tartalmaz, mindegyiken belül egy nyújtott négyszögletes 6 üreget határoz meg, amely egy 8 tengelyirányban halad.

Az egyes szigetelő- 4 burkolatok előnyösen egyetlen darabból készülnek, és részei egy alsó vízszintes szigetelő- 10 fal; két függőleges szigetelő- 11,12 oldalfal, melyek merőlegesek a 10 falra; és egy felső vízszintes szigetelő- 15 fedőfal, amely párhuzamos és szemben áll a 10 fallal.

A 4 burkolat egy vezető 17 fémburkolatot fogad be, amelynek nyújtott négyszög alakú 18 ürege a 8 tengely mentén halad. Ebben van elhelyezve a 10 fallal szemben álló 20 fenékfal, két függőleges 21, 22 oldalfal, amelyek merőlegesek a 20 fenékfalra és azzal egy egységet alkotnak, továbbá egy lapos, fémből lévő 25 felső

HU 223 541 Bl fal, amely érintkezik és illeszkedik a 15 fedőfalra (nem ábrázolt) rögzítőelemek segítségével.

A 17 fémburkolatban egy első villamos 27 vezeték van, a 18 üreg felső részében elhelyezett egyenes fém vezetőelemmel, és villamosán el van választva a szomszédos 21 oldalfaltól és 25 felső faltól. A 27 vezetéknek lényegében L alakú keresztmetszete van, és tartalmaz egy első lapos 27a vízszintes szakaszt, amely egy 30 szigetelőfal és 25 felső fal alatt és azokkal párhuzamosan van elhelyezve, és van egy sík 27c függőleges része, amely merőleges, és egy darabból van a 27a vízszintes szakasszal, amely 27c függőleges részt egy függőleges 32 szigetelőfal tart, amely párhuzamos és szomszédos a függőleges fém 21 oldalfallal.

A 17 fémburkolat egy második villamos 23 vezetéket alkot, amely lényegében a szigetelő- 4 burkolat teljes hosszúságára terjed ki.

Hivatkozással a 2., 3. és 4. ábrára, az 1 erőátviteli vezeték a 4 burkolatokon kívül több négyszögletes 34 fémlemezt tartalmaz.

Minden 34 fémlemez egy közbeiktatott 36 gumilap révén a 15 fedőfalra csatlakozik, a 4 burkolathoz (nem ábrázolt) rögzítőcsavarokkal van felerősítve, és a 15 fedőfal szélességén annyira nyúlik túl, hogy a szélei kiálljanak a 4 burkolatból.

Az 1 erőátviteli vezeték tartalmaz továbbá több 37 szigetelőelemet (1. ábra), melyek a 4 burkolaton kívül és a 34 fémlemezek közé vannak elhelyezve. A 37 szigetelőelem előnyösen két szomszédos 34 fémlemez közé van behelyezve, és ezeket egymástól villamosán elválasztja. Mindegyik 34 fémlemez egy megfelelő villamos 40 betáplálóeszközhöz csatlakozik, amely a 18 üreg belsejében van, és a 34 fémlemezhez egy megfelelő 41 villamos vezetőn át csatlakozik, amely áthalad a 30 szigetelőfalon, a fém 25 felső falon (amelytől el van szigetelve), a 4 burkolat 15 fedő falán és egy 36 gumilapon.

A villamos 40 betáplálóeszköz lényegében egy C alakú fémfal, amely egy első sík 45 vízszintes részt tartalmaz, melyet a 20 fenékfalra helyezett 47 szigetelőfal tart. Tartalmaz egy második 49 függőleges részt, amely a 22 oldalfaltól egy 50 szigetelőfallal villamosán el van szigetelve és azzal szemben áll; és tartalmaz végül egy harmadik, sík 51 vízszintes részt, amely merőleges a 49 függőleges részre és azzal egy darabból van elkészítve, és amely a 30 szigetelőfallal érintkezik.

A sík 51 és 45 vízszintes részek tehát párhuzamosak, és a 18 üreg két oldalán egymással szemben helyezkednek el. A villamos 40 betáplálóeszközök 51 és 45 vízszintes részei a 8 tengely mentén és a 4 burkolat teljes hosszúságában vannak elhelyezve, amelyek a később ismertetendő célra szolgáló első és második villamos gyűjtősíneket határozzák meg.

A első 45 vízszintes rész (második gyűjtősín) a második villamos tápvezeték 20a vízszintes részével közös síkban van, a sík 45 vízszintes rész és a sík 20a vízszintes rész egymástól villamosán el van választva, és egymással párhuzamos 45b és 20b élük egy, a 4 burkolat 10 falára és 15 fedőfalára merőleges P szimmetriasíkjától azonos h/2 távolságra van.

Az első 51 vízszintes rész (első gyűjtősín) közös síkban van az első villamos tápvezeték 27a vízszintes szakaszával. A sík 51 vízszintes rész és a 27a vízszintes szakasz egymástól villamosán el vannak választva, és egymással szemben álló 51b és 27b éleik a P szimmetriasíktól azonos d/2 távolságban vannak.

A 40 betáplálóeszköz ugyancsak együttműködik egy villamosán vezető 60 szalaggal, amely a 18 üregen belül van, a 4 burkolat teljes hosszúságára kiterjed, és ha nyugalmi állásban van (2. ábra), akkor lényegében merőleges a P szimmetriasíkkal és arra szimmetrikus. A vezető60 szalagnak az ellentétes 60e végei (5., 6., 7. ábra) a 4 burkolat ellentétes végein csatlakoznak a 62 tartó- és csatlakozóeszközökre (ezt részletesebben a következőkben ismertetjük).

A 60 szalagnak a középső részén egy hajlékony 63 szigetelőszalag van, amelynek két, ellentétes oldalán vezetőrészek vannak. Pontosabban, a 63 szigetelőszalag egy ferromágneses anyagból levő felső 65 vezetőszalagot tart, amely a 63 szigetelőszalaggal egybefüggő egységet alkot. A 65 vezetőszalag a 25 felső fal felé áll, és L szélessége nagyobb, mint az 51b és 27b élek közötti d távolság. A 60 szalagnak egyben van egy alsó vezetőrésze is, amely egy alsó 67 vezetőszalag, amely a 20 fenékfal felé áll, és egy egységet alkot a középső 63 szigetelőszalaggal.

A 67 vezetőszalag L szélessége nagyobb, mint a 45b és 20b élek közötti h távolság.

Minden szigetelő- 4 burkolat két ellentétes végén megfelelő 62 tartó és csatlakozóval van ellátva, melyek gondoskodnak a vezető- 60 szalag 60e végének a tartásáról, ugyanakkor lehetővé teszik a 60e vég lényegében keresztirányú elmozdulását, amint ezt később még ismertetjük.

Minden eszköznek van egy négyszögletes rugalmas alakváltozást lehetővé tevő, harmonikaszerű 100 fala, melynek keresztmetszetben hullámosított alakja van, és tartalmaz egy 102 rugalmas peremet, amely illeszkedik és ragasztóanyagokkal a hosszanti négyszög alakú 4 burkolat 4’ záróéleinek kerületére szilárdan van rögzítve.

A 62 tartó és csatlakozó ily módon lezárja a 4 burkolat megfelelő zárónyílását, így megelőzzük külső anyagok behatolását a 6 és 18 üregekbe.

A vezető- 60 szalag 60e végét egy hajlékony felső 65 vezetőszalag négyszögletes 65e külső vége határozza meg, amely négyszögletes 65 e külső vég a középső 63 szigetelőszalag és a 67 vezetőszalag végeiből kiáll, és keskenyebb, mint a felső 65 vezetőszalag.

A 65e külső vég a 17 fémburkolatból (6., 7. ábra) kiáll és a 105 zsebben helyezkedik el, melyet egy, a 100 falból a 4 burkolat felől kiálló üreges téglalap alakú nyúlvány határoz meg, és a 6 és 18 üregek felé néző oldalon nyitott. A 105 zseb körülbelül a 100 fal középső részén van, így a hullámos 100a részek első csoportja a 105 zseb és a 10 fal között van, és a hullámos 100b részek második csoportja a 105 zseb és a 15 fedőfal között helyezkedik el. A 62 tartó és csatlakozó egyben biztosítja a csatlakozást a különböző szigetelő- 4 burkolatok vezető- 60 szalagjai számára. E célból (7. ábra) a szigetelő- 4 burkolatok végrészei egymással szemben és

HU 223 541 Bl a téglalap alakú 105 zsebbel egy vonalban helyezkednek el. Minden téglalap alakú 105 zseb (és az azokban elhelyezkedő 65e külső vég) egy 110 áthidalóeszköz segítségével csatlakozik a másik 4 burkolat téglalap alakú 105 zsebéhez (és az azokban elhelyezkedő megfelelő 65e külső végéhez), amely legalább egy korlátot képez a 8 tengelyre keresztirányban.

A 110 áthidalóeszközben (8., 9. ábra) van egy négyszögletes 115 lemez, amelynek a hosszabb oldalán két 117 szárnya van; továbbá egy 120 lemez van, amely a 115 lemezzel szemben és párhuzamosan áll, ennek hosszú oldalai a 117 szárnyak közé kerülnek. A 115 lemeznek egy 123 csavar 123a menetes szárát befogadó 122 középfurata van. A 123 csavar a 120 lemezen kialakított 125 menetes furatba van becsavarva. A téglalap alakú 105 zsebek be vannak helyezve a 115 és 120 lemezek közé, a 123 csavar ellentétes oldalain, amely 123 csavar a 125 menetes furatba van becsavarva és a 115 és 120 lemezek a négyszög alakú 105 zsebeket közrefogják és beszorítják, valamint a megfelelő 105 zsebekben levő 65e külső végeket csatlakoztatják.

A gyakorlati felhasználásnál az 1 erőátviteli vezetéket oly módon alakítjuk ki, hogy több 4 burkolatot fektetünk le egymás mellett a jármű haladásának megfelelő egyenes vonalban; minden egymás mellett levő 60e véget a 110 áthidalóeszköz felhasználásával az ismertetett módon mechanikusan összekapcsolunk, így olyan egész szalagelemet alakítunk ki, amely az 1 erőátviteli vezeték teljes hosszúságára kiterjed, és melyet a különböző összekapcsolt 4 burkolatok vezető- 60 szalagjai határoznak meg. A 4 burkolat villamos 27 és 23 vezetékeit külső csatlakozókábelek segítségével (lásd a 10. ábrát) villamosán összekapcsoljuk a szomszédos 4 burkolatok megfelelő villamos 27, 23 vezetékeivel.

A villamos 27 vezeték (nem ábrázolt) végső szakaszait ellátjuk a megfelelő keresztirányú 141 nyúlványokkal (2. ábra), melyek a 8 tengelyre keresztben állnak, és átnyúlnak a 17 fémburkolat 32 szigetelőfalán, a 21 oldalfalon és a 4 burkolat 11 oldalfalán. Minden 141 nyúlvány villamosán el van szigetelve a 21 oldalfalhoz képest, tömített módon hatol át a 11 oldalfalon, és a külső 4 burkolat végén egy 142 csatlakozóval van ellátva. Ebből indul ki egy csatlakozó-140 kábel, melynek szabad végére egy 145a rögzítőeszköz van felszerelve. A 145a rögzítőeszköz mechanikusan és villamosán kapcsolódik egy hasonló 145b rögzítőeszközhöz, amely azon a villamos 140 kábelen van, amely egy másik 4 burkolat villamos 27 vezetékére kapcsolódik, és tartalmaz egy hengeres fémtestet (11., 12. ábra), amely a 140 kábel egyik végére van csatlakoztatva. Ez viszont egy sík alakú négyszögletes 147a részt tartalmaz, amelyen két 148 furat van a 149 csavarok számára, és ezek a 149 csavarok egy 145b rögzítőeszköz hasonló négyszög alakú 147b részében lévő 150 menetes furatokba vannak becsavarva, és ezzel mechanikus és villamos csatlakozást biztosítanak a sík alakú 147a és 147b részek között. Ezáltal a villamos 27 vezetékeket hozzákapcsoljuk a szomszédos 4 burkolatokhoz.

Hasonló módon, a 23 vezetéket meghatározó 17 fémburkolat is mindkét végén egy-egy keresztirányú fém- 155 nyúlvánnyal van ellátva, amely tömített módon hatol át a 4 burkolaton, és a 4 burkolaton kívül levő egyik végén csatlakozik egy 160 kábelre, melynek szabad vége egy 145a és 145b rögzítőeszközhöz hasonló rögzítőeszközzel van ellátva. A 160 kábelek végső szakaszainak csatlakozója villamosán csatlakoztatja a szomszédos 4 burkolatok villamos 23 vezetékeit.

Az 1 erőátviteli vezetékben van egy 180 eszköz is (amely a 10. ábrán vázlatosan látható) az 1 erőátviteli vezeték 4 burkolata folyadékálló tömítésének ellenőrzésére, amelyen van egy 182 sűrített gázt bevezető eszköz, amellyel az első 4 burkolat téglalap alakú 6 üregét inért gázzal (például nitrogén) feltöltjük. Az 1 erőátviteli vezetéken van még több 185 áthidalócső is, melyek ellentétes végei összeköttetésben vannak a szomszédos 4 burkolatok belső 6 üregeivel, így az összes 4 burkolat 6 ürege csatlakozik egymáshoz, és ez lehetővé teszi az inért gáz eloszlását az egész 23, 27 vezeték mentén. A 180 eszköz rendelkezik egy 190 nyomásérzékelővel is, amely a 23, 27 vezeték egyik 4 burkolatára van rákapcsolva, és ennek belső 6 üregében uralkodó nyomás érzékelésére szolgál. Amennyiben a mért nyomás egy adott küszöbérték alatt van, akkor egy 192 hibajelző eszközt működtet. Abban az esetben, ha a 4 burkolatok legalább egyikében szivárgás van (például egy megrepedt 4 burkolat vagy rugalmas 100 fal miatt), az 1 erőátviteli vezetéken belül csökken a nyomás, és amikor a mért nyomás a küszöbérték alá csökken, működésbe lép a 192 hibajelző eszköz.

Az 1 erőátviteli vezeték lefektethető például egy vágány sínjei közé is (ezt nem ábrázoltuk), ahol a 4 burkolatokat egy (nem ábrázolt) kavicsrétegben, a sínek között lehet elhelyezni, ahol a 4 burkolatok egy téglalap alakú fészekben vannak (2-4. ábrák) a (nem ábrázolt) kavicságyban. Ilyen fektetésnél a 34 fémlemezek felfelé állnak, és lényegében egy síkban vannak a sínekkel (melyeket nem ábrázoltunk). A 23 vezeték hagyományosan csatlakozik egy földpotenciálra, míg a 27 vezeték egy pozitív tápfeszültségre van kapcsolva.

Az 1 erőátviteli vezetéket 80 villamos járművel kapcsolatosan használjuk, például egy olyan sínpályás 80 villamos járműben (ez vázlatosan látható az 1. ábrán), amely egy (nem ábrázolt) sínpályán halad. Az 1 erőátviteli vezeték fektethető egy (nem ábrázolt) közúton is, ahol a 4 burkolatok a (nem ábrázolt) útalapban elhelyezett téglalap alakú fészekbe kerülnek, ebben az esetben az 1 erőátviteli vezetéket (nem ábrázolt) közúton, kerekeken haladó (nem ábrázolt) villamos közúti járművel kapcsolatosan használjuk.

A 80 villamos járműnek van egy olyan középső része, melyet a 82 padozat határoz meg, amely a 34 fémlemezekkel szemben és párhuzamosan helyezkedik el, és amelynek belsejében egy pár 84 elektromágnes (vagy állandó mágnes) van, amelyek mágneses erőteret hoznak létre a 82 padozattól a 4 burkolatok irányába.

Ha az 1 erőátviteli vezeték a 80 villamos járművel nincs kapcsolatban, a vezető- 60 szalag nyugalmi állásban van (2. ábra), ahol lényegében nincs alakváltozás, és az a 20 fenékfallal párhuzamosan áll. Nyugalmi állásban a 67 vezetőszalag lényegében párhuzamos a

HU 223 541 Bl fenékfallal és az egyes 4 burkolatok teljes hosszúságában a 23 vezeték 20a vízszintes részével, és a különböző 40 betáplálóeszközök sík 45 vízszintes részének felületére fekszik fel. így villamos csatlakozás létesül a sík 45 vízszintes részek és a 20 fenékfal, az összes 40 betáplálóeszköz (és a 34 fémlemezekkel), valamint a 23 vezeték között.

Ha a vezető- 60 szalag nyugalmi állásában van, a 34 fémlemezek fóldpotenciálra vannak kapcsolva. Az 1 erőátviteli vezeték ezért eredendően el van szigetelve, mivel az összes külső rész (34 fémlemezek) földpotenciálon van, és az áram alatti részek (27 vezetékek) a szigetelő- 4 burkolatokon belül (az 1 erőátviteli vezeték szigetelése) és a 17 fémburkolatokon belül vannak (az 1 erőátviteli vezeték árnyékolása). Nyugalmi állásban a (pozitív) 27 vezeték gyakorlatilag az 1 erőátviteli vezeték összes többi fémrészétől el van szigetelve. Különösképpen a 27 vezeték van elszigetelve és fizikailag el van választva az 51 vízszintes résztől (első gyűjtősín).

Ha az 1 erőátviteli vezeték a 80 villamos jármű által be van kapcsolva és a 84 elektromágnesek működnek, azok erőtere és a ferromágneses 65 vezetőszalag kölcsönhatásából mágneses erőhatás keletkezik, amely a vezető- 60 szalagot behúzza, és az a 84 elektromágnesek irányában felhajlik. Amint az 1., 3. és 4. ábrán világosan látható, a vezető- 60 szalag 60a része a vonzóerő hatására a 25 felső fal felé felfelé hajlik, és ív alakot vesz fel. A vezető- 60 szalag 60a része a 84 elektromágnesek alatt (és így egy erős vonzerő hatásának kitéve) egy olyan aktivizált állásba kerül, amely párhuzamos és szomszédos a 30 szigetelőfallal (1. és 4. ábra), és az első 27 vezeték 27a vízszintes szakasza a 65 vezetőszalaggal és legalább egy első sínnel. így a 65 vezetőszalagon át villamos csatlakozás jön létre a 27 vezeték és a sín között, és így a 27 vezeték és a 34 fémlemez között. Az 1. ábrán látható kiviteli alaknál a 84 elektromágnesek alakja és elrendezése olyan, hogy a 65 vezetőszalag először a két szomszédos 40 betáplálóeszköz 51 vízszintes részére csatlakozik, így a két szomszédos (áram alatt levő) 34 fémlemez rákapcsolódik a pozitív 27 vezetékre. A 80 villamos járműnek legalább egy első 87 áramszedő eszköze (1. ábra) van, amely a 82 padozat alatt, a 84 elektromágnesek közelében van elhelyezve, amely az élő 34 fémlemezekkel kapcsolódik, és pozitív villamos áramot vezet a 80 villamos jármű működtetéséhez.

A 60a rész melletti vezető- 60 szalagok ferdén állnak a 60a részhez képest, és a nehézségi erő hatására a 10 fal felé lejtenek. A 601 ferde részek az első gyűjtősín 51 vízszintes részéhez és a második gyűjtősín 45 vízszintes részéhez képest térközzel és elkülönítetten helyezkednek el (3. ábra), és egyben térközzel elkülönítettek az első energia- 27 vezetéktől és a második energia23 vezetéktől is (3. ábra).

A 601 ferde részek ott érnek véget, ahol a vezető60 szalag ráfekszik a második 23 vezeték 20 fenékfalára és a 40 betáplálóeszközök második sínjeinek 45 vízszintes részére, így az 1 erőátviteli vezeték összes áram alatt nem levő 34 fémlemeze rákapcsolódik a 23 vezetékre.

A 80 villamos járműnek van még legalább egy második 88 áramszedő eszköze (1. ábra), amely a 82 padozat alatt, a villamos jármű haladási iránya szerint a 84 elektromágnesek mögött/előtt van elhelyezve. A 88 áramszedő eszköz illeszkedik egy, a 23 vezetékre kapcsolt 34 fémlemezre, és negatív villamos áramellátást biztosít a 80 villamos jármű hajtásához. Egy másik változatban a 88 áramszedő eszköz illeszkedhet egy külső negatív tápvezetékre is, melyet egy (nem ábrázolt) egyenes villamos vezeték alkot, és amely párhuzamosan halad a 34 fémlemezekkel, és így negatív áramellátást szolgáltat a 80 villamos jármű hajtásához.

Amint a 80 villamos jármű halad, a 60 szalag egymást követő részei alakváltozást szenvednek, és a 80 villamos jármű mozgását követve a 60a rész végighalad az 1 erőátviteli vezetéket alkotó különböző 4 burkolatok mentén, így a vezető- 60 szalag hullámvonalban halad végig az 1 erőátviteli vezeték mentén az összes 4 burkolat egyik végétől a másik végéig, és amikor eléri a 4 burkolat végső szakaszát, átlép a szomszédos 4 burkolat végső részére.

A 110 áthidalóeszköz gondoskodik a modulrendszerű 1 erőátviteli vezeték szomszédos 4 burkolataiban lévő vezető- 60 szalagok szemben álló 60e végeinek merev összekapcsolásáról, így amikor a 60 szalag ívelt 60a része eléri az egyik 4 burkolat végső részét, a következő 4 burkolat szalagelemének végső része automatikusan felhajlik, és az ívelt 80a rész hullámszerűen halad át a szomszédos 4 burkolatokra.

A 60e végek mozgását a 62 tartó és csatlakozó sajátos kiképezése biztosítja. Amikor a végső rész nyugalmi helyzetben van (7. ábra), a szomszédos 4 burkolatokban levő 60e végek vízszintesek, a 67 vezetőszalag áthidalja a sík 45 vízszintes részt és a 20 fenékfalat, így a 100a, 100b részek lényegében nem változtatják alakjukat. A 60e vég felfelé irányuló mozgását a 100 fal rugalmas alakváltozása teszi lehetővé. Azaz, ha a 60e vég megemelkedik, a hullámos 100a és 100b részek megnyúlnak, illetve összenyomódnak a 8 tengelyre merőleges irányban, és a (megnyúlt) hullámos 100a rész lefelé irányuló nyomást gyakorol a 60e végre annak érdekében, hogy amikor a mágneses vonzerő megszűnik, elősegítse a 60e vég lefelé irányuló visszaállását. Ha a 60e vég visszaállt alsó nyugalmi állásába, a 100a, 100b részek visszanyerik eredeti, alakváltozás előtti helyzetüket.

Jelen találmány szerint a szomszédos 4 burkolatok össze vannak kapcsolva, és egy modulrendszerű erősáramú vezetéket alkotnak, azaz több, véges hosszúságú szalagelemből vannak kialakítva; a szomszédos 4 burkolatok összekapcsolása közvetlen és hatékony, és ezzel biztosított a modulrendszerű 1 erőátviteli vezeték szalagelemeinek mechanikus folytonossága. Gáz, víz, por vagy bármely más külső szennyeződés nem hatolhat be a 6 és 18 üregekbe, melyek ily módon tökéletesen légmentesen zártak.

Ezen túlmenően, az 1 erőátviteli vezeték külső vezető alkotóelemei (a 34 fémlemezek) rendes körülmények között földpotenciálra vannak kapcsolva (23 vezeték), ha az 1 erőátviteli vezetéket a 80 villamos jármű nem kapcsolja be. A 34 fémlemezek csak akkor csatla5

HU 223 541 Β1 koznak a 27 vezetékre (azaz pozitív potenciálra), ha az 1 erőátviteli vezetéket a 80 villamos jármű bekapcsolja; és ami még fontosabb, az áram alatt levő 34 fémlemezek a 80 villamos jármű alatt helyezkednek el, és így hozzáférhetetlenek.

Az 1 erőátviteli vezeték ezért biztonságos (nincsenek tartósan áram alatt levő részei), és még olyan helyekre is elhelyezhető, ahol a jármű utasai és a személyzet azt elérheti.

Az 1 erőátviteli vezeték továbbá folyamatosan gondoskodik a 4 burkolatok 6 üregei tömörségének ellenőrzéséről is.

Claims (17)

1. Modulrendszerű erőátviteli vezeték villamos járműhöz, melynek

- több, a villamos jármű (80) haladási irányában elhelyezett vezetőeleme van, melyek egymástól villamosán el vannak választva;

- legalább egy első polaritású vezetéke (27) van;

- a vezeték (27) teljes hosszúságában, a haladási irányban elhelyezett szalag- (60) eszköze van;

- legalább a szalagokat (60) befogadó burkolóeszköze van;

a szalagok (60) rugalmas alakváltozásra képesek, és legalább egy részük ferromágneses vezetőszalagból (65) van; a ferromágneses vezetőszalagból (65) készített rész kölcsönhatásban van a villamos járművön (80) lévő elektromágnes (84) által létrehozott mágneses erőtérrel, hogy a szalagok (60) legalább egy részét egy olyan érintkező állásba vonzza, melynek révén villamos kapcsolat jön létre az első polaritású vezeték (27) és legalább egy vezetőelem között, azzal jellemezve, hogy a burkolóeszköz több különálló burkolatból (4) áll, melyek mindegyike véges hosszúságú szalagot (60) befogadó hosszanti belső üreget (6, 18) zár körül; minden egyes burkolat (4) végének a véges hosszúságú szalag (60) végét (60e) megtartó és a vég (60e) burkolathoz (4) képesti mozgását és a különböző szomszédos burkolatokban (4) lévő, és a szalageszközt alkotó véges hosszúságú szalagok (60) szomszédos végeinek (60e) összekapcsolását lehetővé tevő tartó és csatlakozója (62) van.

2. Az 1. igénypont szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy a tartó és csatlakozók (62) egyben a belső üregek (6, 18) folyadékzáró tömítését biztosítják.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy a tartó és csatlakozók (62) mindegyikén, a burkolat (4) végén legalább egy, a burkolathoz (4) képest rugalmas alakváltozásra képes fal (100) van, amely a szalag (60) végét (60e) tartja.

4. A 3. igénypont szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy a rugalmas alakváltozásra képes fal (100) rugalmas, metszetben hullámos, harmonikaszerű fal (100), melynek egy szélső része tömítetten csatlakozik a burkolathoz (4), a harmonikaszerű falon (100) a szalag (60) végét (60e) befogadó zseb (105) van.

5. A 4. igénypont szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy a zseb (105) egy, a falból (100) a burkolat (4) felé kiálló és az üreg (6, 18) felé néző oldalán nyitott, üreges téglalap alakú nyúlványból áll.

6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy a zseb (105) az alakváltozásra képes falnak (100) lényegében a középső részén helyezkedik el.

7. Az 1 -6. igénypontok bármelyike szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy a tartó és csatlakozók (62) a szomszédos végek (60e) között elhelyezett áthidalóeszközt (110) tartalmaznak, melyek a szomszédos végek (60e) számára legalább egy, a haladási irányra merőleges irányú korlátot képeznek.

8. A 7. igénypont szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy az áthidalóeszközök (110) a szomszédos végek (60e) közé vannak behelyezve, és a szalag (60) mindegyik vége (60e) legalább részben be van építve a falba (100).

9. A 7. igénypont szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy az áthidalóeszközök (110) a szomszédos végeket (60e) befogadó zsebek (105) közé vannak behelyezve.

10. A 7-9. igénypontok bármelyike szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy az áthidalóeszközök (110) legalább első és második lemezt (115 és 120), valamint viszonylagos helyzetet állító eszközöket tartalmaznak, melyek az első és második lemezek (115 és 120) közé vannak behelyezve; a szomszédos végek (60e) az első és második lemezek (115 és 120) közé szorosan be vannak fogva.

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy a vezetőelem egymástól villamosán elválasztott fémlemezeket (34) tartalmaz, melyeket a szigetelőburkolat (4) hordoz.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy az egyes vezetőelemek rendre villamos kapcsolatban vannak az üregben (6, 18) elhelyezett első gyűjtősíneszközzel és a második gyűjtősíneszközzel; az üreg (6, 18) egy első vezetéket (27) és egy, az első vezetéktől (27) elválasztott második vezetéket (23) tartalmaz; a szalag (60) nyugalmi állásában villamos kapcsolatot hoz létre az első vezeték (27) és a második gyűjtősíneszköz között, a szalag (60) a második gyűjtősíneszközre és a második vezetékre (23) felfekszik, és érintkező állásában a szalag (60) villamos kapcsolatot hoz létre az első vezeték (27) és az első gyűjtősíneszköz között.

13. A 11. igénypont szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy az első gyűjtősíneszköz és a második gyűjtősíneszköz az üregben (6, 18) elhelyezett sík alakú vezetőrészeket tartalmaz, melyek az üreg (6, 18) szemben levő oldalainál egymással szemben és párhuzamosan helyezkednek el; az első vezeték (27) és a második vezeték (23) olyan, hosszanti vezető, sík, vízszintes részekkel (20a) rendelkezik, melyek az üregben (6, 18) egymással szemben állnak, és lényegében a burkolat (4) teljes hosszában kiterjednek; a szalag (60) a következő részeket tartalmazza :

HU 223 541 Bl

- egy szigetelőszalagot (63), amely lényegében a burkolat (4) teljes hosszára és a tartó és csatlakozók (62) közére kiterjed;

- ferromágneses első vezetőszalagokat (65), melyek a szigetelőszalagok (63) első oldalán vannak elhelyezve, és szemben állnak az első gyűjtősíneszközökkel és az első vezetékkel (27);

- második vezetőszalagokat (67), melyek a szigetelőszalag (63) másik oldalán vannak, és szemben állanak a második gyűjtősíneszközzel és a második vezetékkel (23);

ahol a szalag (60) nyugalmi állásában a második vezetőszalagok (67) villamos áthidalást hoznak létre a második vezeték (23) és a második gyűjtősín között; és a szalag (60) érintkező állásában az első vezetőszalagok (65) villamos áthidalást hoznak létre az első vezeték (27) és az első gyűjtősíneszköz között,

14. A 13. igénypont szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy az első vezeték (27) egy olyan érintkező vízszintes szakaszt (27a) tartalmaz, amely lényegében egy síkban van az első gyűjtősíneszköz egy érintkező vízszintes részével (51); az első vezetőszalag (65) L szélessége nagyobb, mint az első gyűjtősíneszköz és az első vezeték (27) érintkező részeinek szomszédos élei (51b, 27b) közötti távolság (d) érintkező helyzetben az első vezetőszalagok (65) az első gyűjtősíneszköz érintkező része és az első vezeték (27) érintkező része közé van helyezve.

15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy a második vezeték (23) érintkező vízszintes része (20a) egy síkban van a második gyűjtősíneszköz érintkező részével;

a második vezetőszalag (67) szélessége (L) nagyobb, mint a második gyűjtősín érintkező részeinek és a második vezetéknek (23) szomszédos élei (45b, 20b) közötti távolság; (h) a második vezetőszalagok (67) nyugalmi helyzetben a második gyűjtősíneszköz érintkező részei és a második vezeték (23) érintkező vízszintes részei (20a) között helyezkednek el.

16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy minden burkolat (4) olyan villamos csatlakozóeszközöket tartalmaz, melyek villamosán kapcsolatban vannak az első vezetékkel (27), és folyadéktömören nyúlnak ki a burkolat (4) oldalfalából (11); a villamos csatlakozóeszközökön legalább egy csatlakozó (142) van a burkolaton (4) kívül, amely egy másik burkolat (4) részét alkotó hasonló csatlakozóhoz (142) villamosán csatlakozik, amely más burkolatokhoz (4) tartozó első vezetékekhez (27) villamosán csatlakozó megfelelő vezetékkel (27) van kapcsolatban.

17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti erőátviteli vezeték, azzal jellemezve, hogy az erőátviteli vezeték (1) burkolata (4) folyadékálló tömítettségét ellenőrző vizsgálóeszközt (180) tartalmaz; amely vizsgálóeszköz (180) a következő részekből áll:

- sűrített gázt bevezető eszköz (182) inért gáz bevezetésére legalább egy burkolat (4) üregébe (6);

- különböző burkolatok (4) belső üregeit (6) áthidaló cső (185); és

- az erőátviteli vezeték (1) legalább egy burkolatában (4) nyomást figyelő burkolatra (4) kapcsolt nyomásérzékelő (190), amely hibajelet állít elő, ha a mért nyomás egy küszöbérték alá csökken.