HU223179B1 - Leválásnak ellenálló, összekötő elemet tartalmazó fejű fogkefe - Google Patents

Abstract

A találmány szerinti fogkefe feje alul sörtézettel van ellátva, ésközépen két részre (14, 16) van osztva, ahol a részek (14, 16)egymáshoz képest meghatározott, rugalmasan változtathatószöghelyzetben vannak elrendezve, hosszirányban egymás felé néző ésegymástól térközzel elválasztott végeik vannak, amelyek egy, a kétrésszel (14, 16) egy darabból kialakított vékony híddal (30) vannakegymással összekapcsolva, és az egymástól térközzel elválasztott végekközött horony (38) van kialakítva, amely réteges leválásnak ellenállóelasztomer összekötő résszel (18) van kitöltve, és jellemzője, hogy ahíd (30) felső felülete (30a) egy síkban van a fej felsőfelületrészeivel (14a, 16b); a horonynak (38) a fej részeinek (14, 16)alsó felületeibe (24, 26) benyúló peremtartománya (32) van, és azelasztomer összekötő rész (18) legalább a híd (30) alsó felületétől afej részeinek (14, 16) alsó felületeibe (24, 26) benyúló horony (38)peremtartományáig (32) ér. ŕ

Description

A találmány tárgya leválásnak ellenálló összekötő elemet tartalmazó fejű fogkefe, amelynek feje alul sörtézettel van ellátva, és középen két részre van osztva, ahol a részek egymáshoz képest meghatározott, rugalmasan változtatható szöghelyzetben vannak elrendezve, hosszirányban egymás felé néző és egymástól térközzel elválasztott olyan végeik vannak, amelyek egy, a két résszel egy darabból kialakított vékony híd segítségével vannak egymással összekapcsolva, és az egymástól térközzel elválasztott végek között horony van kialakítva, amely réteges leválásnak ellenálló elasztomer összekötő résszel van kitöltve.

A szakterületen jól ismertek az olyan, görbült vagy rézsútosan elhelyezett hegyű sörteelrendezéssel kialakított fogkefék, amelyek jobb hozzáférést biztosítanak a nehezen elérhető helyekhez, így például az elülső fogak nyelv felőli felületeihez, és a hátulsó őrlőfogak mögötti területekhez úgy, hogy több sörteszálat érintkeztetnek az elülső fogak külső felületeivel. Sok jelenleg használatos fogkefének, amelyben mereven beültetett sörteszálak vannak, és a sörték merev ívben vannak meghajlítva vagy rézsútosan vannak elhelyezve, sík vagy homorú fogfelületek kefélése során alapvető hátrányos tulajdonsága van, mivel egy ívben meghajlított vagy rézsútosan elhelyezett sörteszálfelület esetében a sík fogfelületeken kevesebb sörteszál érintkezik a fogakkal. Ezeknek a kevesebb sörteszálaknak kell biztosítaniuk a nyél által kifejtett kefélési erőket, aminek eredményeképp a sörteszálak idő előtt deformálódnak és kifelé elhajlanak. Vannak olyan fogkefék, amelyeknek „nagy teljesítményű hegy” elrendezése van (meghosszabbított, mereven felerősített sörteszálak a fogkefefej csúcsánál), amelyekről azt állítják, hogy jobb hozzáférést biztosítanak. Ilyen fogkeféket szemléltetnek a WO94/09678, a GB 304459, az US 1,639,880 és az US 4,800,608 számú szabadalmi iratokban.

A rögzített szögben álló fejek ugyan valóban jobb hozzáférést biztosítanak a nehezen hozzáférhető területekhez, a hiányosságaik miatt kívánatos volt olyan ívelt, vagy szögben meghajlított fogkefefej kialakítása, amelyik visszahajlik kiegyenesített helyzetébe, amikor a fogkefére jellemző kefélési erőket fejtünk ki.

Ilyen fogkefét ismertet például a WO92/17093 számú nemzetközi közzétételi irat, amelyből olyan fogkefe ismerhető meg, amelynek feje egy vagy több csuklót képező horony segítségével részekre van osztva, ahol a hornyok a fej oldalában vannak kialakítva a sörtéket hordozó oldallal szemben lévő oldalon, és ezek legalább két olyan részre osztják a fejet, amelyek hajlékonyán és rugalmasan vannak egymással és/vagy a fogkefe nyelével összekapcsolva. Az ilyen hornyok mindegyikét elasztomer anyag tölti ki.

A WO96/02165 számú nemzetközi közzétételi iratban olyan fogkeféket ismertetnek, amelyeknek rugalmas, hajlékony fejük van. Az egyik kiviteli változatnak olyan ívelt feje van, amely a nyél elasztomerrel bevont vékony meghosszabbításából van kialakítva. A második kiviteli változat annak következtében hajlékony, hogy a fej mindkét felületén csuklópántot képező hornyok vannak kialakítva, és az ilyen hornyok elasztomer anyaggal vannak kitöltve, de a sörték csúcsai egy feszültségmentes elrendezésben egy homorú profilban végződnek. A fogkefe a fogkefélés folyamán ebben az esetben is hajlékonyán tud illeszkedni egy domború profilhoz.

A W097/07707 számú nemzetközi közzétételi irat olyan fogkefét ismertet, amelyben a fej hajlékonysága a fej csúcsában van koncentrálva. A fej egy lényegében merev alaptartományt tartalmaz, amely az egyik oldalon a nyéllel kapcsolódik, és a másik oldalon pedig egy összekötő tartománya van, amely a hajlékonyán rugalmas véggel van összekötve. Az összekötő tartomány tartalmazhat egy nyílást vagy egy üreget a fej anyagában, amely nyílás vagy üreg teljes egészében vagy részben elasztomer anyaggal van kitöltve. A csúcstartomány szögben meg lehet hajlítva, és így egy „nagy teljesítményű csúcs” szerkezetet képez.

Tapasztalat azonban, hogy a részekre osztott fogkefefejekben, amelyek kemény műanyagból készülnek, és a fej szegmensei között egy hornyot képező és elasztomerrel kitöltött csuklós összekötő elem van, jelentős nagyságú feszültségek ébrednek, amikor azt meghajlítják oly módon, hogy a szomszédos szegmenseket eltávolítják egymástól. Ez a feszültség az elasztomer összekötő elem réteges leválását okozhatja, ami a horony külső élénél kezdődik, majd a teljes felület mentén folytatódik, és végül az összekötő elem tönkremeneteléhez vezet. Az ismert fogkefék közül egyiknél sem található olyan megoldás, ami javítaná az elasztomernek a horony falához való tapadását.

Az US 086762,783 számú függő szabadalmi bejelentés (WO97/24048) tárgyát képező fogkefénél a problémát úgy próbálták megoldani, hogy a két, egymástól különválasztott szegmensre osztott hajlékony fejben egy lényegében T alakú horony van, amelyben az elasztomer betét a kritikus helyeken nyomó igénybevételnek van kitéve, így leválás veszélye jelentősen csökken. Ehhez azonban a két fejrészt összekötő híd a fej alján van kialakítva, ami viszont a fej részeinek kívánatos mozgását akadályozza.

Ezért a találmánnyal célunk egy olyan fogkefe kialakítása, amelynek feje hajlékony, meghatározott szögben meg van hajlítva és elasztomerrel kitöltött horony révén részekre van osztva, amely fogkefe biztosítja, hogy az elasztomer ellenáll a feszültséget keltő erőknek, és ezek hatására nem válik el a horony kemény műanyag oldalfalaitól a horony külső szélénél.

A kitűzött célt a találmány szerint olyan fogkefe kialakításával értük el, amelynek feje alul sörtézettel van ellátva, és középen két részre van osztva, ahol a részek egymáshoz képest meghatározott, rugalmasan változtatható szöghelyzetben vannak elrendezve, hosszirányban egymás felé néző és egymástól térközzel elválasztott végeik vannak, amelyek egy, a két résszel egy darabból kialakított vékony híddal vannak egymással összekapcsolva, és az egymástól térközzel elválasztott végek között horony van kialakítva, amely réteges leválásnak ellenálló elasztomer összekötő résszel van kitöltve, ahol a vékony híd felső felülete egy síkban van a fej felső felületével; a horonynak a fej részeinek alsó felületeibe

HU 223 179 Bl benyúló peremszerű tartománya van, és az elasztomer összekötő rész legalább a vékony híd alsó felületétől a fej részeinek alsó felületeibe benyúló horony peremtartományáig ér.

Egy célszerű kiviteli alaknál a fej felső felületein bemélyített területek, oldalam és sörtekötegeket tartalmazó alsó felületem peremrészek vannak; amelyeket az összekötő részt alkotó elasztomer a fej felső, oldalsó és alsó felületéig kitölt, és így rugalmas borítóréteget alkot.

Az elasztomer összekötő rész hosszmetszetben célszerűen fordított T alakú, és adott esetben a vékony híd felső felületét burkoló elasztomer anyag egymással párhuzamosan, keresztirányban elnyúló hornyokat és egy, a párhuzamos hornyok között az elasztomer anyaggal egy darabból készült gerincet tartalmaz.

Találmányunk alapja az a felismerés, hogy ha a fej csúcsánál lévő rész és a nyélnél lévő rész közötti hidat a fej sörtéket hordozó felületétől a lehető legtávolabb helyezzük el, azaz a híd felső felülete egy vonalban, illetve egy síkban helyezkedik el a fogkefe többi része kemény műanyag vázának a felső felületével, akkor a fej részeinek optimális elmozdulása valósítható meg, és ha a részek közötti hornyot úgy alakítjuk ki, hogy alul minél nagyobb pereme legyen, az elasztomer leválásának veszélye lényegesen csökkenthető.

A találmány szerinti hajlékony fejű fogkefe, amelynek részei egymással szöget bezárva csuklópántszerűen kapcsolódnak egymáshoz, úgy lett kialakítva, hogy egy kísérletsorozat azt mutatta: az átlagos felnőtt a fogát mosva megközelítőleg 2,224 N nagyságú erőt fejt ki. Azt is tapasztaltuk, hogy a körülbelül 15°-os szögben elrendezett, egymással rugalmasan összekapcsolt részekből álló hajlékony fejű fogkefék jobb hozzáférést biztosítanak a hátsó őrlőfogak mögött nehezen hozzáférhető területekhez, és az elülső fogak mögötti területekhez, és kívánatos módon korlátozzák a fogkefe hajlékonyságát.

Miközben az elhajlítóhatás lehetővé teszi, hogy a szögben meghajlított rész 15°-ot elmozdulva egy kiegyenesedett helyzetbe menjen át a fent jelzett erők hatására az erőteljes fogmosók esetében, a fej tovább hajolhat visszafelé, a sík helyzeten túl, és ezáltal csökkentjük a túlzott erővel történő fogmosás negatív hatásait a fogakra és a fogínyre. Ezenkívül a fejnek kis elhajlást kell megengedni az ellenkező irányban (vagyis a sörtehordozó felületeknek egymás irányába történő elhajlás irányában), mivel ez ahhoz vezetne, hogy az elülső és hátulsó fejrészeken lévő sörték egymásba akadnának, ami a fogkefe használata szempontjából nem előnyös.

A szakterületen ismeretesek polipropilénből készült csuklópántok és az általában javasolt vastagságuk 0,127-0,635 mm. Ha a csuklópánt alatti területet megközelítőleg 5-30, előnyösen 13-30 Shore A keménységű lágy elasztomerrel töltjük ki, akkor megkapjuk a kívánt hajlékonysági tartományokat. Ha a csuklópánt a sörtéket hordozó felülettel szemben lévő felületnél van elhelyezve, és a fogkefe hegyét lefelé nyomjuk (nemkívánatos módon), az elasztomer összenyomó erőknek van kitéve. Az elasztomerek az összesajtolásnak ellenállnak, ez az elrendezés azonban megakadályozza a nemkívánatos lefelé irányuló elmozdulást. Ugyanakkor ez az elrendezés lehetővé teszi az ellenkező irányban való elhajlást, mivel az elasztomer anyag nincs nyomóerőnek kitéve, és ennek eredményeképp a fogkefe feje kiegyenesedik.

A találmány szerinti elrendezés ezenkívül nagymértékben ellenáll a kezdeti 15°-os nagyobb meghajlításnak is, ami nagyon kívánatos abból a szempontból, hogy megakadályozzuk, hogy a fej elülső és hátulsó része egymásba akadjon.

A gyártás hatékonyságát jelentősen növeli, ha a találmány szerint a hajlékony területen használt elasztomer anyag ugyanaz az elasztomer anyag, amelyet a nyéltartományban markolatanyagként lehet használni. Ennélfogva előnyös lehet, ha a fogkefét olyan anyagokból alakítjuk ki, amelyek alkalmasak egy nyélhez való felhasználásra, és olyan elrendezést adnak, amely megengedi a meghajlást olyan terhelések hatására, amelyek a fogmosás közben jellemzően fellépnek.

A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti fogkefefej egy kiviteli változatának oldalnézete elasztomer anyag nélkül, a

2. ábra az 1. ábra szerinti fogkefefej alulnézete, a

3. ábra a találmány szerinti fogkefefej egy másik kiviteli alakjának alulnézete elasztomer anyag nélkül, a

4. ábra az 1-3. ábrákon szemléltetett fogkefefej oldalnézete, elasztomer összekötő elemmel, az

5. ábra a találmány szerinti fogkefefej egy további kiviteli alakjának oldalnézete, elasztomer anyag nélkül, a

6. ábra az 5. ábra szerinti fogkefefej alulnézete, a

7. ábra az 5. és 6. ábra szerinti fogkefefej oldalnézetben, összekötő résszel és elasztomer bevonattal, a

8. ábra a 7. ábrán szemléltetett fogkefefej alulnézete és a

9. ábra a 7. ábra szerinti fogkefefej felülnézete.

Az 1 -4. ábrákon bemutatott kiviteli alaknál a találmány szerinti fogkefefej 12 nyélhez csatlakozik. Az ábrákon csak részben feltüntetett 12 nyél vízszintes, és a fejnek a 12 nyélhez közelebb eső 14 része folytatódik a 12 nyéllel. A fejnek a 12 nyéltől távolabb lévő (elülső) 16 része és a 14 rész egymással szemben lévő végei között egy vékony 30 híd, és alatta a 14 és 16 részek között 38 horony van. A 30 híd 30a felső felülete azonos szinten van a fej 14 és 16 részeinek 14a és 14b felső felületeivel.

A fej 14 részéből lényegében merőlegesen hosszú sörteszálakból álló 20a sörtekötegek és rövid sörteszálakból álló 20b sörtekötegek nyúlnak ki, és hasonlóképpen a 16 részből is hosszú sörteszálakból álló 22a sörtekötegek és rövid sörteszálakból álló 22b sörtekötegek nyúlnak ki. A 22a és 22b sörtekötegek tehát lényegében merőlegesek a fej 16 részének 24 alsó felületére, míg a 20a és 20b sörtekötegek lényegében merőlegesek a fej 14 részének 26 alsó felületére. A szakember számára belátható, hogy a sörteszálaknak nem kell szük3

HU 223 179 Bl ségképpen merőlegesen állniuk a fej alsó felületének síkjához képest, nem kell, hogy különböző hosszúságúak legyenek, és egymással különböző szögeket zárhatnak be.

A 38 horony hosszmetszetben fordított T alakú, és a 30 híd alsó felületétől a 14 és 16 részek között nyúlik a 24 és 26 alsó felületek felé, ahol külső feszültségoldó 32 peremtartományokban végződik. A 2. ábrán bemutatott alulnézeti képen látható, hogy a 30 híd 42 lyukkal van ellátva, amelyen keresztül olvadt elasztomer folyhat a 38 horonyba.

A 3. ábrán egy olyan kiviteli változatot szemléltetünk, amelyben a 32 peremtartományok különösen nagyok: 32a és 32b széles szakaszokkal vannak ellátva, hogy még nagyobb területen irányítsák visszafelé a nyírófeszültségeket, és ezáltal javítsák az elasztomer anyag és a 38 horony merev műanyag falai közötti tapadást.

Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy az elasztomer anyag és a 38 horony műanyag fala közötti kapcsolódásnál jelentős nagyságú feszültség van. A kapcsolódás az elasztomer és a keményebb polipropilén műanyag fogkefetest anyaga közötti összeolvadáson nyugszik. Ez az összeolvadás az elasztomer nagynyomású befecskendezésének eredményeként megy végbe, ami az elasztomer olvadási pontjánál magasabb hőmérsékleten történik, és azt a műanyag testrészre fecskendezzük. Ideális esetben kémiai kötés alakul ki ott, ahol a két anyag találkozik, annak következtében, hogy a polipropilén egy vékony rétege például megolvad és összeolvad az olvadt elasztomerrel.

Lehetséges azonban fogkeféket úgy előállítani, hogy a merev műanyag és az elasztomer között jó felületi összeolvadás jöjjön létre, ha ehhez nagymértékben alkalmazunk folyamatszabályozást, elsődlegesen a merev műanyag és a belépő olvadt elasztomer hőmérsékletét szabályozva. Még elfogadható mintákban is találtunk olyan foltokat, ahol a kötés nem volt olyan erős, mint más területeken. A szakember számára nyilvánvaló, hogy egy jó összekapcsolás biztosítása kritikus egy hajlékony fejű, két komponensből álló fogkefe tulajdonságainak és biztonságának hosszú időn keresztül való megtartása szempontjából.

Tapasztalatunk szerint ezt az összekapcsolódást javítani lehet a találmány szerinti mechanikai elrendezés alkalmazásával. A hasonló megoldásoknál, ha szétválás következik be, akkor az jellemzően a horony külső szélénél egy olyan pontnál indul, ahol az elasztomer és a merev műanyag összekapcsolódik. Szélsőségesen nagy feszültség hatására ez a szétválás azután továbbterjed felfelé a horony teljes felülete mentén, és az összeolvadással létrejött kötés tönkremeneteléhez vezet. A találmány szerinti feszültségoldó perem a 38 horony külső éleinél, ahol a legnagyobb feszültségek lépnek fel, a feszültséget a külső vagy elülső él mentén visszafordította, és ez nagymértékben javított összekapcsolódást eredményezett.

A 4. ábrán az 1-3. ábrákon bemutatott fogkefefejek elasztomer anyaggal kitöltött állapota látható, oldalnézetben. Az elasztomer anyagból kialakított 18 összekötő elem alakja megfelel a 38 horony alakjának, és kitölti a 32 peremtartományokat, lényegesen erősítve a 38 horony fala és az elasztomer anyag közötti kapcsolatot.

A viszonylag kemény műanyagból készült elülső 16 részt a 14 résszel összekötő 30 híd jellemzően 0,51-0,76 mm vastagságú, és 30a felső felülete egy vonalban helyezkedik el a 14b és 16b felső felületekkel.

A 12 nyél, a fej 14 és 16 részei, valamint a 30 híd jellemzően műanyagból vagy gyantából van fröccsöntve, például polipropilénből, de bizonyos nejlonpolimerek is használhatóak. Az ajánlott polipropiléngyanták Huntsman General Purpose Homopolymer No. 5520 és Hostalen Polpropylene PPR 1042 Copolymer.

Az 5-9. ábrákon egy olyan kiviteli változatot szemléltetünk, ahol a fordított T alakú 38 horony szintén rugalmas és lágy, hőre lágyuló elasztomerrel van kitöltve, de ennél a megoldásnál a 18 összekötő elem nem csupán a 38 hornyot tölti ki, hanem a 18a, 18b, 18c, 18d, illetve 18e részek (7-9. ábra) elasztomer anyaga a fogkefe felső, oldalsó, alsó széleinek, és szélső és alsó horonyfelületeinek nagy részét borítja, és így összefüggő burkolatot képez a fogkefe szabad végének felületei körül.

Az 5. és 6. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a fogkefe burkolat nélkül látható. A fogkefetest és -fej viszonylag merev műanyagból van készítve, és csupán a T alakú 38 horony van kialakítva benne az elasztomer anyag számára, amely a 30 híd alsó felületétől lefelé, a 24, 26 alsó felületekig nyúlik, és a feszültségoldó 32 peremtartományokban végződik.

A 6. ábrán bemutatott alulnézeti képen látható, hogy a 30 híd 42 lyukkal van ellátva, amelyen keresztül olvadt elasztomer folyhat a 38 horonyba, beleértve egy külső 44 alsó éltartományt, ahol az elasztomer anyagból képzett ütköző aló rész 24 alsó felületéig tart.

A 7. és 9. ábrákon látható, hogy az elasztomer anyagból lévő 18 összekötő rész középső szakaszán egy 36 gerinc, és két oldalán egy-egy 40 horony van kialakítva. A fej kemény műanyagból készült, és a 14b, valamint a 16b felső felületek között 14a és 16a bemélyített területek vannak (5. ábra), amelyeket az elasztomer anyag tölt ki. így ennek felső felülete (a 7. és 9. ábrán látható módon) egy síkban helyezkedik el a fogkefe felső felületével. A 6. és 8. ábrán az is látható, hogy az elasztomer réteg a fej oldalai körül az éleknél lévő 18c résznél a burkolat részeként a 24 alsó felület alá is benyúlik. A megfordított T alakú 38 horonynak itt is két szimmetrikus 32 pereme van (6. ábra), amelyek a 20, illetve a 22 sörtekötegek csoportjai felé nyúlnak ki.

A 18-18e részek hőre lágyuló elasztomerek polipropilén és EPDM (etilén-propilén-dién-monomerek) (Santoprene védjegy) keverékéből vagy Vyram (védjegy) keverékéből álló, hőre lágyuló vulkanát (TPV), vagy más polipropilén és természetes gumi keverékéből álló TPV lehetnek, ahol a Santoprene és a Vyram (márkajelek) az Advanced Elastomer Systems (USA) cég védjegyoltalom alatt álló elasztomerei. Egy előnyös elasztomer Kratont foglal magában, amely a Shell cég által forgalomba hozott styren block copolymer (SBC) és Dynaflex G 2706 (védjegy) és a GLS Corporation által forgalomba hozott valamely hőre lágyuló elasztomer lehet, amely Kraton (védjegy) polimerrel készül. Ezeknek és más megfelelő elasztomereknek a keménysége jellemzően körülbelül 5 és körülbelül 30 Shore A keménység

HU 223 179 Bl között van, előnyösen körülbelül 20 Shore A. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy az elasztomerek színezésére használt színezőanyagok befolyásolhatják azok keménységét, mivel a színezőanyagok polipropilénpelletekből állnak, amelyek általában nagyobb keménységnek, mint az itt előnyös elasztomerek. Tehát a Shore A keménységet a felhasználni kívánt színezett elasztomereknek megfelelően kell meghatározni.

Az 5-9. ábrákon szemléltetett fogkefék egy darabból kialakított fej- és nyélrészből állnak, amelyek egy hagyományos fröccsöntési eljárással készíthető „vázat” képeznek, amelyet az elasztomerhez képest viszonylag merev műanyagból, például nejlonból vagy polipropilénből lehet készíteni. A vázban feszültségoldó területek vannak kialakítva, hogy lehetővé tegyük az elasztomer fröccsöntését hagyományos kétkomponenses fröccsöntési eljárásokkal, amit nem csupán az összekötő résznek, hanem a fogkefe szabad végének felső, oldalsó és alsó felületeinek a lágy ütközést csillapító, burkoló részeinek kialakítására is lehet használni. Az eredmény egy kétkomponensű fej, amelynek viszonylag sima a külső felülete, hogy elkerüljük az ételrészecskéknek a fogmosás közben történő odatapadását, és csökkentsük vagy kiküszöböljük a fogínyek megsértését, és elkerüljük a szájban a nemkívánatos kellemetlen érzeteket, és hogy esztétikailag egy kellemes külső hatást biztosítsunk.

A találmány szerinti fogkefe fejének két részét egymással szöget bezáró elrendezésében öntjük, és az elasztomer anyagot ezután egy második lépésben adjuk hozzá egy hagyományos kétkomponenses fröccsöntési eljárásban.

A piacon ma kapható fogkefék közül sok úgynevezett „kétkomponensű” fogkefe, ami alatt azt értjük, hogy kisebb-nagyobb mennyiségben elasztomer anyagot használnak, különösen a fogkefe nyelének markolati részén. Az ilyen kétkomponensű fogkeféknek fröccsöntési eljárással történő előállítása a szakterületen nagyon jól ismert. A találmány szerinti fogkeféket ilyen hagyományos kétkomponensű eljárások alkalmazásával lehet készíteni. Például a találmány szerinti fogkefék egy első gyártási eljárásában az elasztomer anyagot a fejtartományba a nyél markolati tartományából lehet bevezetni az öntés során kialakított csatornákon keresztül (feltéve, hogy a nyélnek van markolati tartománya). Egy más változatban, ismert eljárás szerint, az elasztomer anyagot a fejtartományba egy második, a fejnél elhelyezett befecskendezési ponton vagy nyíláson keresztül lehet bevezetni, és ezzel kiküszöböljük azt, hogy egy külön, öntéssel kialakított csatornára legyen szükség. Az ezt a kialakítást megvalósító eszköz és eljárás megtalálható a WO94/05183 számú nemzetközi közzétételi iratban, bejelentője Jorda A. S., Norvégia. A sörtekötegeket ezután hagyományos rögzítési eljárásokkal lehet a fejbe beilleszteni.

A találmány szerinti fogkeféknek egy további gyártási eljárása szerint a nyelet és a markolatrészhez és a fejterületekhez szükséges elasztomer anyagot egy háromlépéses öntési eljárással állítjuk elő. Az elasztomert a fejtartományba a nyél markolati résztartományától különválasztva vezetjük be. Ez az eljárás különösen jól használható akkor, amikor a fogkefe fejrészéhez és a nyél markolatrészéhez különböző elasztomer anyagokat, például különböző Shore-keménységi értékű elasztomereket alkalmazunk. így például bizonyos körülmények között kívánatos lehet, hogy a fejtartományhoz lágyabb elasztomert alkalmazzunk, mint a fogkefenyél markolati részéhez. Mint az előbbi esetben, a fej ebben az esetben is hagyományos tűzési eljárásokkal látható el sörtekötegekkel.

A jelen leírásban alkalmazott „fogkefe” kifejezés magában foglalja egyrészt a levehető fejű, kézi használatú fogkeféket, vagy az elektromosan vagy elemmel működtetett fogkeféket, amely esetekben azok nyélrészei megegyeznek a fentiekben ismertetett fogkefenyelekkel.

Jóllehet a találmányt egyedi kiviteli példák kapcsán szemléltettük és írtuk le, a szakember számára belátható, hogy az nem korlátozódik azokra, és azokon más változtatásokat és módosításokat lehet végrehajtani anélkül, hogy a találmány szellemétől és a mellékelt igénypontok oltalmi körétől eltérnénk, amelyekkel a találmány oltalmi körén és szellemén belül minden ilyen módosítást le kívánunk fedni.

Claims (4)

1. Leválásnak ellenálló összekötő elemet tartalmazó fejű fogkefe, amelynek feje alul sörtézettel van ellátva és középen két részre van osztva, ahol a részek egymáshoz képest meghatározott, rugalmasan változtatható szöghelyzetben vannak elrendezve, hosszirányban egymás felé néző és egymástól térközzel elválasztott végeik vannak, amelyek egy, a két résszel egy darabból kialakított vékony híddal varrnak egymással összekapcsolva, és az egymástól térközzel elválasztott végek között horony van kialakítva, amely réteges leválásnak ellenálló elasztomer összekötő résszel van kitöltve, azzal jellemezve, hogy

- a vékony híd (30) felső felülete (30a) egy síkban van a fej felső felületével;

- a horonynak (38) a fej részeinek (14,16) alsó felületeibe (24, 26) benyúló peremtartománya (32) van, és

- az elasztomer összekötő rész (18) legalább a híd (30) alsó felületétől a fej részeinek (14, 16) alsó felületeibe (24, 26) benyúló horony (38) peremtartományáig (32) ér.

2. Az 1. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a fej felső felületén bemélyített területek (14a, 16b) vannak, és ezeket, valamint a fej oldalain és sörtekötegeket (20a, 20b, 22a, 22b) tartalmazó alsó felületein (24, 26) lévő peremtartományokat (32) az összekötő részt (18) alkotó elasztomer a fej felső felületrészeiig (16a, 14b), valamint oldalsó és alsó felületeiig (24, 26) kitölt, és így rugalmas borítóréteget alkot.

3. A 2. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy az elasztomer összekötő rész (18) hosszmetszetben fordított T alakú.

4. A 2. igénypont szerinti fogkefe, azzal jellemezve, hogy a híd (30) felső felületét (30a) burkoló elasztomer anyag egymással párhuzamos, keresztirányú hornyokkal (40) és közöttük saját anyagából lévő gerinccel (36) van ellátva.