HU222661B1 - Erżátviteli szerkezet különösen jármżvekhez és a hozzá kapcsolódó vezérlż eljárás - Google Patents

Abstract

A bemeneti tengelyhez (2a) csatlakoztatott napkerék (9) és a kimenetitengelyhez (2b) csatlakoztatott bolygókerék- tartó (13) egytengelykapcsoló (18) segítségével kapcsolhatók össze egymással, amelyutóbbit kapcsolás közben röpsúlyok (29) és rugó (34) működteti aközelítőleg közvetlen kapcsolat létrehozása érdekében. Ha a kapcsolatnem megfelelő a közvetítendő forgatónyomaték biztosításához, a koszorú(8) lelassul, és a szabadonfutó (16) leállítja. A szerkezet ekkorredukáló hajtóműként funkcionál, míg a spirális fogazás révén fellépőaxiális erő (Pap) működésbe lép, és oldja a tengelykapcsolót (18). Aszerkezet tehát redukálóáttételként is működhet, egy dugattyúval (44),amely a házra (20) abban az irányban hat, amely a tengelykapcsoló (18)nyitását eredményezi. Egy fék (43) meggátolja a koszorú forgását mégabban az irányban is, amelyben a forgást normál esetben a szabadonfutó(16) lehetővé teszi. A dugattyúval (44) és a gyűrűs csillapítókamrával(171) egyesített hidraulikus kamra (46) szűk vezetékei (151, 172)meggátolják a tengelykapcsoló (18) hirtelen állapotváltozásait. Atalálmány szerinti erőátviteli szerkezet redukáló hajtóműkéntfunkcionálhat, különösen akkor, ha a jármű motorját fékezésrehasználják, az kis sebességgel vagy nagy terheléssel működik, ésközben kiküszöbölték azokat a lökéseket, amelyek a dugattyú működésbehozásakor vagy leállásakor lépnek fel. ŕ

Description

Jelen találmány legalább kétfokozatú, különösen járművekhez alkalmazott automatikus erőátviteli szerkezetre vonatkozik.

Jelen találmány az ilyen automatikus erőátviteli berendezés vezérlési eljárására ugyancsak vonatkozik.

Ismeretes a WO-A-9207206 számú irat szerinti automatikus erőátviteli szerkezet, amelyben egy differenciálmű, azaz bolygómű két forgó alkatrészét váltakozva köti össze egy tengelykapcsoló aszerint, hogy két ellentétes erő közül egyik vagy másik nagyobb. Például egy tengelyirányban elmozdulóan felszerelt csavarorsó tengelyirányú nyomása a tengelykapcsolót oldani igyekszik egy rugóval szemben, és/vagy egy centrifugális szerkezetben keletkező, sebességtől függő erő zárni igyekszik a tengelykapcsolót. Amikor a tengelykapcsoló szabad, meg kell akadályozni a differenciálmű egy harmadik forgó elemének a forgását, és ezt egy szabadonfutó kerék biztosítja, amely megakadályozza, hogy ez a harmadik elem visszafelé forogjon.

Az ilyen típusú erőátviteli szerkezet nagyon előnyös, mert működéséhez nincs szükség sem külső energiaforrásra, sem érzékelőkre, sem vezérlőműre. Magában az erőátviteli szerkezetben keletkeznek azok az erők, amelyek azt vezérlik, és ugyanakkor ezek az erők a vezérléshez szükséges mértékűek.

Ezzel szemben egy ilyen erőátviteli szerkezet közvetlenül nem alkalmas arra, hogy optimálisan működjön ellentétes irányban, azaz amikor a gázpedált felengedjük abból a célból, hogy a motor bizonyos mértékben fékezze a járművet. Ebben az esetben a motor fékezőnyomatéka csak forgási sebességétől függ, nem pedig a vezető által kívánt lassítás jelzésétől. Ezenkívül, abban az esetben, amikor a nyomatékot a csavarorsón keletkező reakcióerő felveszi, ez a reakcióerő irányt vált a fordított működés során, és már nem irányul a tengelykapcsoló oldására. Ráadásul, a szabadonfutó kerekes szerkezet esetében, még akkor is, ha a fogaskeréken keletkező reakcióerő elegendő lenne a tengelykapcsoló nyitására, megvalósítva így a fordított irányú működés egyik feltételét, egy másik feltétel nem teljesül, a fordított működés esetén a differenciálmű harmadik forgóeleme nem ellenkező irányba, hanem nagy sebességgel eredeti irányba kezd forogni, amit a szabadonfutó kerék nem tud megakadályozni.

A WO 94/19629 számú, nemrégen közzétett szabadalmi bejelentés bemutatja, hogyan lehet váltakozva megnövelni a fordított működést és az erőátviteli szerkezet működtetését előidéző többlet-igénybevételt bizonyos más esetekben, olyan erőátviteli arány szerint, amely különbözik attól, amit az egymással ellentétes két alaperő közötti összehasonlítás eredményezne. így például az erőátviteli szerkezetet legalacsonyabb fokozata szerint lehet működtetni, amikor a jármű vezetője teljesen benyomja a gázpedált, még olyan sebesség mellett is, amikor például a centrifugális erő, ami a sebességgel négyzetes arányban növekszik, a szokott módon a legnagyobb fokozat szerinti működést idézné elő.

A sebességi fokozat változtatásakor rángatási problémák jelentkeznek. Például ilyen rángatás jelentkezik, ha a vezető véletlenül akkor engedi fel a gázpedált, amikor a centrifugális erő éppen egy alacsony erőátviteli fokozatból egy magas erőátviteli fokozatba váltja át az erőátviteli szerkezetet. Ebben az esetben a centrifugális erő által ébresztett hatás hirtelen megnövekszik, és az összekapcsolás közben lévő szerkezet átmenete összekapcsolt állapotba hirtelen mehet végbe. Ugyanez fordulhat elő, amikor a vezérlési folyamat megváltoztatja, például megszünteti a többlet-igénybevételt.

Az US-A-4 713 984 számú irat szerint ismert egy erőátviteli szerkezet, amelyben a tengelykapcsolókat nem olyan erők irányítják, amelyeknek legalább egyike arányos egy működési jellemzővel, hanem egyszerű hidraulikus működtető alkatrészek, amelyeket az erőátvitel meghatározott szervei vezérelnek. A rángatások elkerülésére szerkezetek vannak előirányozva, amelyek korlátozzák az olaj áramlását nyomás alá helyezéskor és a hidraulikus kamrák tehermentesítésekor.

Az EP-A-0 149 012 számú irat szerint, egy hasonló kialakításban az olajvezeték szabad keresztmetszete a jármű sebességének arányában változik.

Jelen találmány célja, hogy olyan erőátviteli szerkezetet valósítson meg, amelyben egy kiválasztó tengelykapcsoló szerkezetet változó ellentétes irányú erők vezérelnek, és amelyben az erőátviteli fokozatok változtatása során fellépő rángatások ki vannak küszöbölve.

A találmány szerint egymással összekapcsolódó fogaskerekek rendszerét és egy mozgó szorítóalkatrészt tartalmazó, súrlódás kihasználásával működő tengelykapcsolót magában foglaló erőátviteli szerkezetet egymással ellentétes igénybevételt előidéző szerkezetek működtemek, és az egymással ellentétes igénybevételeket előidéző szerkezetek legalább egyike a mozgó szorítóalkatrészre egy erővel hat, amely az erőátviteli fokozat automatikus választásához megfelelő működési jellemzővel arányos, és a fogaskerekek rendszere két különböző erőátviteli fokozatot valósít meg aszerint, hogy a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló összekapcsolt vagy nyitott állapotban van, azzal jellemezve, hogy a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló összekapcsolt és nyitott helyzetet megvalósító mozgó alkatrészek mozgásai közül legalább egyesek csillapítószerkezetekkel vannak fékezve.

A csillapítószerkezetek, fékezve a mozgó szorítóalkatrészt, megakadályozzák rángatások létrejöttét, többek között a fent említett esetekben.

Előnyösen, az egymással ellentétes erőket létrehozó szerkezetek magukban foglalnak az erőátviteli szerkezetbe változtatható erőt bevezető vezérlőalkatrészeket, amelyek az egymással ellentétes, az erőátviteli szerkezetet rendesen irányító erők egyikének növelését vagy megszűnését okozzák oly módon, hogy azok az erőátviteli szerkezet működését egy olyan erőátviteli fokozat szerint részesítik előnyben, ami eltér a csak az egymással ellentétes alaperőket okozó szerkezetek által az automatikus vezérlés esetén létrehozottól.

Ha a szabályozható erőket létrehozó szerkezet egy hidraulikus dugattyú, a csillapítószerkezetek hatását képviselheti egy veszteség, ami a hidraulikus dugattyú nyomott kamrájának ürítővezetékében jön létre oly módon, hogy amikor a nyomás megszűnik vagy csökken a

HU 222 661 Bl hidraulikus dugattyúban, abból a célból, hogy megszűnjön vagy csökkenjen a szabályozható vezérlőerő, a mozgó szorító szerkezeti elem csak kis sebességgel mozdul el abba az irányba, ami a hidraulikus dugattyú nyomott kamrájának ürítését okozó iránynak felel meg.

A találmány egy másik megvalósítási formája szerinti, egymással összekapcsolódó fogaskerekek rendszerét és egy súrlódás elvén működő tengelykapcsolót tartalmazó erőátviteli szerkezet vezérlésére szolgáló eljárás, amelyben a fogaskerékrendszert két erőátviteli fokozat közül az egyik vagy másik szerint működtetjük aszerint, hogy a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló szerkezet összekapcsolt vagy szétkapcsolt állapotban van, és amely eljárásban egy a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló zárását megvalósító mozgó szorítóalkatrészt két egymással ellentétes alaperő hatásának tesszük ki, amelyek közül az egyik a súrlódó tengelykapcsolóval felszerelt erőátviteli szerkezet minden állapotváltozásakor olyan irányban változik, hogy az új állapotot stabilizálja, ugyanakkor az ellentétes igénybevételeket előidéző szerkezetek legalább egyike a mozgó szorítóalkatrészre egy erővel hat, amely az erőátviteli fokozat automatikus választásához megfelelő működési jellemzővel arányos, azzal jellemezve, hogy

- a mozgó szorítóalkatrészt egy változtatható erőnek tesszük ki, oly módon, hogy az váltakozva segíti két állapot közül az egyiknek a létrejöttét;

- a szorítóalkatrész mozgását legalább egyik irányban fékezzük.

A változtatható erő értéke viszonylagosan kicsi, mert annak csak kiegészítő szerepe van, és így viszonylagosan kis energiafelhasználással létre lehet hozni. A szorító szerkezeti elem mozgásának legalább egyik irányú, például a változtatható erő megszűnésének megfelelő irányú fékezésével elkerüljük a rángatásokat és a zökkenéseket.

A találmány egy előnyös megvalósítási formájában, amikor az ellentétes alaperő vagy alaperők, amelyeket a változtatható erőnek le kell győznie a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló állapotának megváltoztatása céljából, egy meghatározott működés jellemzője szerint változnak, és a változtatható erő nagyságát a működés ezen jellemzőjének arányában ugyanabban az irányban változtatjuk.

így, amikor a változtatható erőt megvalósító szerkezetek működésbe lépnek, hogy a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló működési állapotát megváltoztassák, az általuk kifejtett erő ésszerűen csak nagyobb lehet, mint a legyőzendő ellentétes erő. Ezzel elkerüljük az általa létrehozott átviteli fokozat változtatásakor keletkező rángatásokat, bármekkora a működési jellemző értéke.

A következőkben hagyományos módon egy erőátviteli fokozatot „rövidnek” vagy „alacsonynak” nevezünk, ha a bemeneti sebességnek egy hozzá képest alacsonyabb kimeneti sebesség felel meg. Ellenkező esetben a fokozatot „hosszúnak” vagy „magasnak” nevezzük.

A találmány más jellemzői és előnyei az alábbi nem korlátozó értelmű példára vonatkozó leírásból is kitűnnek.

A mellékelt rajzokon az

1. ábra egy a találmány szerinti nyugalomban lévő kétfokozatú erőátviteli szerkezet vázlatos hosszmetszetének fele, a

2. és 3. ábrák az 1. ábrával azonos nézetek, azonban a lassító működés, illetőleg a közvetlen kapcsolatban megvalósuló működés esetére vonatkoznak, a

4. ábra az 1-3. ábrák szerinti erőátviteli szerkezet vezérlését mutató folyamatábra, az

5. ábra a 3. ábrának megfelelő nézet egy második megvalósítási forma esetében.

Az 1. ábra szerinti kétfokozatú erőátviteli szerkezet, amely különösen gépkocsihoz alkalmas, magában foglal egy 2a bemeneti tengelyt és egy 2b kimeneti tengelyt, amelyek a szerkezet egy 12 tengelyében vannak elrendezve. A 2a bemeneti tengely egy 86 tengelykapcsoló közbeiktatásával egy gépkocsi 5 motorjának kimeneti tengelyével van összekötve. A 2b kimeneti tengely arra szolgál, hogy közvetve vagy közvetlenül hajtsa egy jármű meghajtott kerekeit forgató differenciálmű bemenetét. A 2b kimeneti tengely és a differenciálmű bemenete között lehet például egy másik két- vagy többfokozatú erőátviteli szerkezet és/vagy egy kézi vezérlésű előre-hátra meneti kapcsoló közbeiktatva.

A 2a bemeneti tengely és a 2b kimeneti tengely az erőátviteli szerkezet 4 házához képest rögzítve van tengelyirányban.

Az erőátviteli szerkezet magában foglal egy 7 boly gómű által képzett differenciálművet. A 7 bolygóműben egy belső fogazású 8 koszorú és egy külső fogazású 9 napkerék van, amelyek mindegyike fogaskerékkapcsolatban áll az erőátviteli szerkezet 12 tengelye körül egyenlő szögnyílásokban felszerelt, és egy a 2b kimeneti tengellyel mereven összekapcsolt 13 bolygókeréktartó által hordott 11 bolygókerekekkel. All bolygókerekek szabadon foroghatnak a 13 bolygókeréktartón külpontosán felszerelt 14 tengelyek körül. A 9 napkerék szabadon foroghat az erőátviteli szerkezet 12 tengelye körül a 2b kimeneti tengelyhez képest, amelyet körülvesz. Ugyanakkor egy 16 szabadonfútó szerkezet megakadályozza a 9 napkerék ellenkező irányú, azaz a 2a bemeneti tengelynek az erőátviteli szerkezet 4 házához képest történő rendes forgási irányával ellentétes irányú forgását.

A 8 koszorú forgási irányban mereven össze van kötve, míg tengelyirányban szabadon elcsúszóan kapcsolódik 17 hornyok útján a 2a bemeneti tengellyel.

A 8 koszorú körül egy 18 tengelykapcsoló van elrendezve. Ez gyűrű alakú 19 lemezeket tartalmaz, amelyek ugyancsak gyűrű alakú 22 lemezekkel váltakozva vannak összeszerelve. A 19 lemezek forgási irányban össze vannak kötve a 8 koszorúval, ugyanakkor tengelyirányban elcsúszhatnak. Ennek megvalósítása érdekében a 19 lemezeken belső fogak vannak kialakítva, amelyek a 8 koszorúval összeépített 21 hornyokba illeszkednek. A 22 lemezek a 13 bolygókeréktartóval vannak forgási irányban összekötve tengelyirányú elcsúszási lehetőség mellett. Ezért egy 20 háznak sugárirányban belső felületén 23 hornyok vannak kiképezve, amelyekbe ten3 ί

HU 222 661 B1 gelyirányban elcsúszóan illeszkednek egyrészt a 22 lemezek külső fogai, másrészt a 13 bolygókeréktartó külső 24 fogai.

A 19 lemezekből és 22 lemezekből álló sorozatot tengelyirányban egy, a 13 bolygókeréktartóval összeépített 26 tárcsa és a 20 ház részét képező mozgó 27 korong közé lehet szorítani.

A 20 házon a 18 tengelykapcsoló körül gyűrű alakban 29 röpsúlyok vannak elrendezve.

A röpsúlyok tehát forgási irányban össze vannak kötve az erőátviteli szerkezet 2b kimeneti tengelyével.

Minden röpsúlynak van egy súlyos 31 része, amely sugárirányban a 19 lemezeken és a 22 lemezeken kívül van, és egy működtető- 32 karja, amely egy 34 tányérrugó közbeiktatásával a 26 tárcsa külső oldalára támaszkodik. A 32 kart a 31 résszel egy meghajlított 33 kar kapcsolja össze, amely csuklósán van rögzítve a 20 házon egy, a szerkezet 12 tengelyére merőleges irányú tengelyen. A WO-A-91 /13275 számú irat előnyös elrendezési módokat ír le ilyen röpsúlyok csuklós szerelésének megvalósítására. A röpsúly G súlypontja a súlyos 31 rész belsejében, vagy annak közelében helyezkedik el egy olyan helyen, amely a 28 tengelyhez képest a szerkezet 12 tengelyének irányában mérve egy bizonyos távolságra van.

így a 13 bolygókeréktartó forgása egy Fa centrifugális erő hatására sugárirányban kifelé billenti a 29 röpsúlyok 31 részeit érintőirányú 28 tengelyeik körül, hogy azokat a 20 házon támaszkodó 36 ütköző által meghatározott nyugalmi helyzetből a 3. ábra szerinti eltávolodott helyzetbejuttassa.

Ennek eredményeképpen tehát egy tengelyirányú helyzetváltozás keletkezik a 32 kar és a röpsúly 28 tengelye között, tehát a 32 kar és a 20 ház között. A 29 röpsúlyok centrifugális eltávolodásának megfelelő helyzetváltozás esetén a 20 ház tengelyirányban a 8 koszorúhoz van nyomva, egy közöttük szabad forgást megengedő B2 ütköző útján.

így a 20 háznak a 32 karhoz képest történő elmozdulása a 18 tengelykapcsoló 27 korongjának és a 32 karnak egymáshoz képest történő közeledő mozgását okozza. Ez a viszonylagos mozgás megfelelhet a 34 tányérrugó összenyomódásának és/vagy a mozgó 27 korong elmozdulásának a tengely irányban mozdulatlan 26 tárcsa felé a 18 tengelykapcsoló zárási irányában.

Ha az erőátviteli szerkezet nyugalmi állapotban van, amint azt az 1. ábra mutatja, a 34 tányérrugó egy erőt visz át a 20 házra a nyugalmi helyzetben lévő röpsúlyok közbeiktatásával, amely zárja a 18 tengelykapcsolót oly módon, hogy az erőátviteli szerkezet 2a bemeneti tengelyét forgási értelemben összeköti a 2b kimeneti tengellyel, és az erőátviteli szerkezet közvetlen kapcsolatot létesít, és egy a tányérrugó szorítóereje által meghatározott, bizonyos maximális nyomaték átvitelére képes.

Ugyanakkor a 8 koszorú, all bolygókerekek és a 9 napkerék fogazatai ferde fogazatok. így minden terhelés alatt álló fogaskerék-kapcsolatban egymással ellentétes tengelyirányú nyomóerők keletkeznek, amelyek arányosak az átvitt kerületi erővel, tehát a 2a bemeneti tengelyen és a 2b kimeneti tengelyen ható nyomatékkai. A fogak ferdeségének iránya úgy van megválasztva, hogy a 8 koszorún keletkező Pác erő (2. ábra), amikor a motor nyomatékét továbbítja, olyan irányban működjön, hogy a 8 koszorú a B2 ütköző közbeiktatásával nyomja a mozgó 27 korongot. így, amikor a tengelyirányú nyomást kifejtő Pác erő fellép, a 8 koszorú a 27 korongot olyan irányban nyomja, hogy a 18 tengelykapcsoló 26 tárcsájától eltávolítsa. A 11 bolygókerekek, amelyek nemcsak a 8 koszorúval, hanem a 9 napkerékkel is fogaskerék-kapcsolatban vannak, két egymással ellentétes, tengelyirányú Psl és Ps2 erőnek vannak kitéve, amelyek egyensúlyban vannak, és a 9 napkerék, tekintettel arra, hogy all bolygókerekekkel fogaskerékkapcsolatban van, egy tengelyirányú Pap erőt vesz fel, amely a 8 koszorúra ható tengelyirányú Pác erővel ellentétes irányú, és azzal azonos nagyságú. A 9 napkerékre ható Pap erőt egy B3 ütköző közbeiktatásával a 4 ház veszi fel. így a tengelyirányú Pác erő a tengelykapcsoló mozgó 27 korongjára hat a 4 házhoz, valamint a tengelykapcsoló 26 tárcsájához képest, és ennek megfelelően a 18 tengelykapcsoló nyitásának irányába mutat. Ez az erő, amely a B2 ütköző közbeiktatásával hat a 20 házra, egymáshoz közelíteni igyekszik a 29 röpsúlyok 32 karjait és a 26 tárcsát, tehát összenyomja a 34 tányérrugót, és nyugalmi helyzetükben igyekszik tartani a 29 röpsúlyokat.

Ez a helyzet van ábrázolva a 2. ábrán. Feltéve, hogy ez a helyzet megvalósul, áttérünk az erőátviteli szerkezet alapműködésének a leírására. Amikor a 2a bemeneti tengely által a szerkezetre átvitt nyomaték akkora, hogy a 8 koszorúban keletkező tengelyirányú Pác erő elegendő a 34 tányérrugó összenyomására és a 29 röpsúlyok 2. ábra szerinti nyugalmi helyzetben tartására, a 26 tárcsa és a mozgó 27 korong közötti távolság akkora, hogy a 19 lemezek és a 22 lemezek egymáson elcsúsznak anélkül, hogy egymásnak nyomatékot adnának át. Ebben az esetben a 13 bolygókeréktartó a 2a bemeneti tengely forgási sebességétől eltérő sebességgel foroghat, és a 2b kimeneti tengely terhelése fékezi azt. Ennek az lenne az eredménye, hogy a 11 bolygókerekek irányváltóként kezdenének működni, vagyis a 9 napkereket a 8 koszorú forgási irányával ellentétes irányban próbálják forgatni. Ezt azonban a 16 szabadonfútó megakadályozza. A 9 napkereket tehát aló szabadonfutó megállítja, és a 13 bolygókeréktartó egy olyan sebességgel forog, amely a 9 napkerék nullasebessége és a 8 koszorú, azaz a 2a bemeneti tengely sebessége között van. A szerkezet tehát fordulatszám-csökkentőként működik. Ha a forgási sebesség növekszik és a nyomaték változatlan marad, előáll egy olyan helyzet, amikor a 29 röpsúlyok centrifugális ereje a 26 tárcsa és a mozgó 27 korong között a tengelyirányú Pác erőnél nagyobb tengelyirányú szorítóerőt hoz létre, és a mozgó 27 korongot a 26 tárcsa felé nyomja a közvetlen kapcsolat megvalósítása érdekében.

Amikor a 18 tengelykapcsoló zárva van, a 2a bemeneti tengellyel összekapcsolt 8 koszorúról minden erő közvetlenül a 2b kimeneti tengellyel összekapcsolt 13 bolygókeréktartóra adódik át. Következésképpen a

HU 222 661 Bl bolygómű fogaskerekei már nem dolgoznak, vagyis már semmiféle erőt nem adnak át, és semmiféle tengelyirányú erőt nem hoznak létre. így a centrifugális erő hatására keletkező tengelyirányú erő teljesen a 26 tárcsa és a 27 korong egymáshoz szorítását végezheti. Most már jobban érthető a közvetlen kapcsolati! működésbe való átmenet folyamata, amint a 19 lemezek és a 22 lemezek kezdenek egymáson csúszni, és átadják a teljesítmény egy részét, amennyire tehermentesülnek a fogaskerekek, annyira csökken a tengelyirányú Pác erő, és a centrifugális erő hatása egyre jobban érvényesül úgy, hogy a 18 tengelykapcsoló teljesen biztosítja a közvetlen kapcsolatot.

Előfordulhat, hogy a 2b kimeneti tengely forgási sebessége lecsökken, és/vagy az átadandó nyomaték megnövekszik annyira, hogy a 29 röpsúlyok már nem biztosítanak a 18 tengelykapcsolóban elegendő szorítóerőt a nyomaték átvitelére. Ebben az esetben a 18 tengelykapcsoló elkezd csúszni. A 9 napkerék sebessége addig csökken, míg meg nem áll. A 16 szabadonfutó mozdulatlanul tartja a napkereket, és a Pác erő ismét megjelenik a fogaskerekeken, ami tovább nyitja a tengelykapcsolót oly módon, hogy az erőátviteli szerkezet ezután fordulatszám-csökkentőként működik. így mindig, amikor váltás történik, a fordulatszám-csökkentő és a közvetlen kapcsolati! működés között, a tengelyirányú Pác erő olyan irányban változik, hogy az stabilizálja az erőátviteli szerkezet újonnan létrejövő fokozatát. Ez nagyon előnyös, egyrészt a bizonyos kritikus működési körülmények közötti állandó sebességi fokozatváltások elkerülése érdekében, másrészt azért, mert így a 18 tengelykapcsoló csúszása csak átmeneti.

Amikor az erőátviteli szerkezet nyugalomban van, a 34 tányérrugó a tengelykapcsolót összeszorítva egy mechanikus kapcsolatot valósít meg az erőátviteli szerkezet bemenete és kimenete között. így az álló járművet a motor rögzíti, ha az maga is áll. Ha a 18 tengelykapcsoló nyugalmi állapotban nyitva lenne, semmi sem akadályozná meg a járművet abban, hogy szabadon elguruljon előrefelé, mert ebben az esetben a 8 koszorúnak az 5 motor által történő rögzítése mellett a 9 napkerék rendes forgási irányában kezdene forogni, amit aló szabadonfutó nem akadályozna.

Az 1. ábrára való hivatkozással áttérünk azoknak a kiegészítőszerkezeteknek a leírására, amelyek akkor is fordulatszám-csökkentőként működtetik az erőátviteli szerkezetet, amikor a működési feltételek mások, mint amit a 34 tányérrugó, a 29 röpsúlyok és a 8 koszorú fogazatának tengelyirányú erői határoznak meg.

Az erőátviteli szerkezet magában foglal egy 43 féket, amely lehetővé teszi a 9 napkerék rögzítését a 4 házhoz képest aló szabadonfutó tói függetlenül. Más szóval a 43 fék működését tekintve a 9 napkerék és a 4 ház között párhuzamosan van szerelve a 16 szabadonfutóval. Egy tengelyirányban csúszó hidraulikus 44 dugattyú van felszerelve azért, hogy váltakozva szorítsa vagy nyissa a 43 féket. A 43 fék és a 44 dugattyú gyűrű alakú, és tengelyük az erőátviteli szerkezet 12 tengelye. A 44 dugattyú egy 46 hidraulikus kamra mellett van, amelyet váltakozva lehet nyomás alatt lévő olajjal táplálni, hogy a 44 dugattyút a 43 fék szorítási irányába nyomjuk.

Ezen túlmenően a 44 dugattyú mereven össze van kötve egy 47 nyomórúddal, amely a 20 házra támaszkodik egy tengelyirányú B4 ütköző útján. A szerelés módja olyan, hogy amikor a 46 hidraulikus kamrában fellépő nyomás a 44 dugattyút a 43 fék szorítási irányába nyomja, a 20 ház oly módon tolódik el, mielőtt a 43 fék működésbe lépne, hogy a 18 tengelykapcsolót kinyissa.

így, amikor a 44 dugattyú a féket szorító helyzetben van (2. ábra), a 9 napkerék rögzítve van, még akkor is, ha a 13 bolygókeréktartó gyorsabban forogna, mint a 8 koszorú, amint ez a motorfékhez tartozó működés esetén van, és következésképpen a szerkezet fordulatszám-csökkentőként működik, amit a 18 tengelykapcsoló nyitása lehetővé tesz.

A 43 fék, a 44 dugattyú, a 46 hidraulikus kamra és a 47 nyomórúd együttese, amelyeket a fentiekben leírtunk, egy olyan eszközt képez tehát, amely a jármű vezetőjének rendelkezésére áll ahhoz, hogy a szerkezetet fordulatszám-csökkentőként működtesse, ha növelni akarja a motor fékezőhatását, például lejtőn lefelé menet, vagy ha növelni akaija a motor nyomatékét a 2b kimeneti tengelyen. Amikor a nyomaték meghajtónyomaték, a 43 fék, ha fékez, egy ugyanolyan hatást fejt ki, mint aló szabadonfutó, ez azonban nem zavaró.

A 46 hidraulikus kamra táplálását és ürítését egy 69 elektromos szelep vezérli. A 69 elektromos szelep, amikor nyugalomban van (1. és 3. ábra), összeköti a 46 hidraulikus kamrát egy 151 elkerülővezetékkel, amely hidraulikusan ellenálló. Ha a 69 elektromos szelep áramot kap (2. ábra), az elzárja a 46 hidraulikus kamrát a 151 elkerülővezetéktől, és összeköti azt egy, az 5 motor által meghajtott 57 szivattyú kimenetével. A 69 elektromos szelep állapotától függetlenül az 57 szivattyú az erőátviteli szerkezet (nem ábrázolt) kenőrendszerének ellátására is szolgálhat.

A 69 elektromos szelepet egy 152 vezérlőegység irányítja, amely össze van kötve a jármű 153 sebességmérőjével (vagy a 2b kimeneti tengely sebességét mérő műszerrel), egy a vezető rendelkezésére álló „kézi/automata” 154 váltó helyzetét felismerő érzékelővel, egy a 156 gázpedál helyzetét érzékelő műszerrel, és egy „normál/sport” 157 kapcsolóval, amely lehetővé teszi, hogy a vezető az erőátviteli szerkezet két különböző automatikus viselkedési módja közül választhasson.

A fentiekben láttuk, hogy a 34 tányérrugók közvetlen kapcsolatiéra váltják az erőátviteli szerkezetet, amikor a jármű áll. Indításkor tehát arra lenne szükség, hogy a fogaskerekek Pác erejének megjelenése az erőátviteli szerkezetet fordulatszám-csökkentő helyzetbe hozza, és ezután az indítás a legrövidebb átviteli fokozatban valósuljon meg. Ez rendszeresen egy kellemetlen rázkódást okozhat. Ennek elkerülésére a 43 fék, a 44 dugattyú, és a 47 nyomórúd együttese az erőátviteli szerkezetet fordulatszám-csökkentő átviteli állapotba helyezi, amikor a motor jár (az 57 szivattyú működik), de a 2b kimeneti tengely 153 sebességmérő által érzékelt sebessége kevesebb egy bizonyos S küszöbértéknél, amelyet a későbbiekben magyarázunk. így az erőát5

HU 222 661 Bl viteli szerkezet fordulatszám-csökkentőként működik már a 2b kimeneti tengely mozgásba hozásának kezdetén, addig, amíg a kimeneti tengely sebessége nem haladja meg az S küszöbértéket.

A 157 kapcsoló lehetővé teszi, hogy a vezető módosítsa az S küszöbértéket. Ha a vezető a „normál” üzemmódot választja, az S küszöbérték alacsony, és például a motor 2500 fordulat/perc értékű fordulatszámának felel meg az, hogy az erőátviteli szerkezet fordulatszámcsökkentőként működik.

Amikor ezt a küszöbértéket elérjük, a 69 elektromos szelep a 44 dugattyút és a 46 hidraulikus kamrát tehermentesítő helyzetet vesz fel, és megengedi hogy a szerkezet a közvetlen kapcsolatú fokozatra kapcsoljon át, ha a röpsúlyok vagy a 34 tányérrugó által ébresztett tengelyirányú erő képes meghaladni a fogaskerekeken fellépő, velük ellentétes irányú Pác erőt. Ha a vezető a „sport” üzemmódot választja, az S küszöbérték megemelkedik, és például a motor 3500 fordulat/perc sebességének felel meg, hogy az erőátviteli szerkezet fordulatszám-csökkentőként működik.

Miután az S küszöbértéket meghaladjuk, a 46 hidraulikus kamra nem ürül addig, amíg az erőátviteli szerkezet fordulatszám-csökkentőként működik, mert a 44 dugattyút semmi sem nyomja vissza. Amikor a röpsúlyok ereje kezdi meghaladni a fogaskerekek erejét, a röpsúlyok felemelkednek, és olyan irányban mozgatják a 20 házat, hogy az a B4 ütköző közbeiktatásával visszanyomja a 44 dugattyút. Ezáltal, a hidraulikusan ellenálló 151 elkerülővezetéken keresztül a 46 hidraulikus kamra ürül, aminek következtében a 44 dugattyúra, és ezáltal a 20 házra egy fékező- vagy csillapítóerő hat. Következésképpen a 29 röpsúlyok meg vannak akadályozva abban, hogy hirtelen zárják a 18 tengelykapcsolót.

Ha a 156 gázpedál érzékelője azt érzékeli, hogy a gázpedál teljesen be van nyomva, a 152 vezérlőegység úgy működteti a 69 elektromos szelepet, hogy a 46 hidraulikus kamra nyomás alá kerüljön, és a fordulatszámcsökkentőként történő működést idézze elő.

A „kézi/automatikus” 154 váltóval a vezető választhat a fent leírt automatikus működés és a fordulatszámcsökkentő működés között. Ez utóbbi esetben a 152 vezérlőegység a 46 hidraulikus kamrát állandóan nyomás alatt tartja.

A 4. ábra a 152 vezérlőegység által végrehajtott vezérlési folyamatot mutatja be. Egy 158 teszt meghatározza a „kézi/automatikus” 154 váltó állapotát. Ha a 154 váltó „kézi” helyzetben van, akkor a vezérlőegység közvetlenül kiad egy 159 parancsot a 44 dugattyú és a 46 hidraulikus kamra működtetésére. Ha a 154 váltó „automata” helyzetben van, egy 161 teszt meghatározza a 157 kapcsoló viselkedését, és S küszöbértéknek SÍ értéket vagy S2 értéket ad az eredménytől függően. Ezután a 153 sebességmérő a jármű V sebességét olvassa le (162 lépés), majd összehasonlítja az S küszöbértékkel egy 163 tesztben. Ha a V sebesség kisebb, mint az S küszöbérték, akkor a vezérlőegység kiadja a 159 parancsot a hidraulikus szerkezet működtetésére. Ellenkező esetben egy 164 teszt megengedi a hidraulikus szerkezet ürítését (166 utasítás), kivéve ha a 156 gázpedál helyzetét érzékelő egység a vezető részéről nagy teljesítmény igényét jelzi, amikor is a hidraulikus szerkezet működtetését előidéző 159 parancsot adja ki a vezérlőegység.

így gyakorlatilag minden esetben, amikor az erőátviteli szerkezet fordulatszám-csökkentő működésből közvetlen kapcsolatú működésre vált át, tehát beindítás után nullasebességről indulva vagy egy újraindításkor egy kis sebességről indulva, vagy ha a vezető felengedi a gázpedált azután, hogy teljesen benyomta azt, és akkor is, ha a 154 váltót „kézi” állásból „automata” állásba vagy a 157 kapcsolót „sport” állásból „normál” állásba helyezi át, tehát mindezekben az esetekben a 46 hidraulikus kamra tele van hidraulikus folyadékkal, amelyet így ki kell üríteni a fent leírt fékezőhatás kíséretében ahhoz, hogy a mozgó 27 korong összeszoríthassa a 18 tengelykapcsolót. Ez különösen előnyös azokban az esetekben, amikor a 44 dugattyú erejének hatása meghatározó a fordulatszám-csökkentő működés fenntartása érdekében: ezekben az esetekben valójában a 44 dugattyú erejének hirtelen megszűnése a 18 tengelykapcsoló durva zárásának megvalósulását kockáztatja. A 46 hidraulikus kamra nehéz ürítéséből származó csillapítás éppen minden ilyen esetben akadályozza meg azt, hogy a 18 tengelykapcsoló hirtelen záródjon.

Amikor a jármű sebessége csökken, és ugyanakkor a vezető felengedi a gázpedált, az erőátviteli szerkezet fordulatszám-csökkentő működésbe vált, amikor az S küszöbértéket elétjük. A vezető növelheti a motor fékezőhatását a 154 váltó „kézi” helyzetbe állításával is.

A fent leírt működések megvalósítása céljából a 46 hidraulikus kamra táplálására olyan hidraulikus nyomást használhatunk, amely elegendően nagy ahhoz, hogy bizonyosan meghaladja a 29 röpsúlyok által keltett, vele ellentétes tengelyirányú erőt, bármekkora is a röpsúlyok 12 tengely körüli forgási sebessége.

Biztonsági és energiatakarékossági szempontból azonban célszerű a 46 hidraulikus kamrában csak egy olyan korlátozott nagyságú nyomást alkalmazni, hogy a 44 dugattyú tengelyirányú ereje csak akkor haladja meg a 29 röpsúlyok ellentétes irányú erejét, ha a röpsúlyok forgási sebessége elegendően kicsi ahhoz, hogy a fordulatszám-csökkentő működésbe történő átmenet ne okozza az 5 motor túlpörgését.

Az 1. ábrán bemutatott helyzetben a motor és a jármű áll, a 152 vezérlőegység és az elektromos szelep nem kap áramot, tehát a 69 elektromos szelep olyan helyzetben van, hogy a 46 hidraulikus kamra ürítése végbemehet. A 34 tányérrugó támaszkodva a 26 tárcsán a 20 házat a 18 tengelykapcsoló zárási irányába, a 46 hidraulikus kamrát pedig az ürítés irányába nyomja. Az erőátviteli szerkezet tehát közvetlen kapcsolatot valósít meg, és biztosítja, hogy az 5 motor a rögzítőfék szerepét játszhassa.

A 2. ábrán a 46 hidraulikus kamra nyomás alatt áll, és fenntartja a fordulatszám-csökkentő működést a fogaskerekeken fellépő Pác erő segítségével és a 29 röpsúlyok által okozott, vagy a 34 tányérrugó erejével szemben (a szerelés olyan, hogy a 29 röpsúlyok által és a 34 tányérrugó által ébresztett két erő közül csak a na6

HU 222 661 Bl gyobbik hat). Ugyancsak lehetséges, hogy a fogaskerékerő elegendő a fordulatszám-csökkentő működés fenntartására, ha a 46 hidraulikus kamra nincs nyomás alatt, azonban ez az eset nincsen ábrázolva. Ellenkezőleg, amikor a motor forog, de a 86 tengelykapcsoló megszakítja a kapcsolatot, a fogaskerekeken még nem lép fel a Pác erő, és a 44 dugattyú egyedül tartja nyitva a 18 tengelykapcsolót a 34 tányérrugó erejével szemben.

A 3. ábrán a 46 hidraulikus kamra nincs nyomás alatt, és a 29 röpsúlyok a házat a 18 tengelykapcsoló zárási irányába, egyúttal a 46 hidraulikus kamra ürítési irányába nyomják. A 34 tányérrugó össze van nyomva.

Az 5. ábra szerinti erőátviteli szerkezetről csak az 1-3. ábrákkal kapcsolatban leírtakhoz képest meglévő különbségeket írjuk le.

Egy koszorúbemenettel és egy bolygókeréktartón elrendezett kimenettel kialakított differenciálmű nemigen teszi lehetővé 1,6-nél nagyobb áttételi arány megvalósítását.

Bizonyos esetekben sokkal nagyobb áttételi arány létrehozására van szükség, nevezetesen, amikor egy erőátviteli egységben több kétsebességű szerkezet van, és egyes erőátviteli fokozatok úgy vannak megvalósítva, hogy az egyik szerkezet fordulatszám-csökkentő működésbe kapcsol, miközben egy másik közvetlen kapcsolatára vált. Ekkor arra van szükség, hogy a két szerkezet közül az egyiknek hozzávetőlegesen háromszoros lassító aránya legyen, amikor fordulatszám-csökkentőként működik.

Ennek megvalósítására a 9 napkerék van elcsúszóan összekötve az erőátviteli szerkezet 2a bemeneti tengelyével, és tengelyirányban egy B2 ütköző közbeiktatásával támaszkodik a 20 házra, hogy egy fogaskeréken fellépő Pap erő legyen átadva a 20 házra a 18 tengelykapcsoló nyitási irányában.

A 13 bolygókeréktartó forgási irányban változatlanul össze van kötve a 2b kimeneti tengellyel, de a célszerű elrendezés miatt ez a kapcsolat már nem közvetlen, hanem a 20 ház, valamint a 20 ház és a 2b kimeneti tengely között kiképzett tengelyirányú 167 hornyok közbeiktatásával van megvalósítva. A 20 ház tehát szabadon elcsúszhat a 2b kimeneti tengelyhez képest. A 2b kimeneti tengelyt és a 13 bolygókeréktartót nem ábrázolt szerkezetek rögzítik tengelyirányban a 4 házhoz képest.

A 8 koszorút a 16 szabadonfútó és a 43 fék felváltva köti össze a 4 házzal. A 16 szabadonfútó megakadályozza, hogy a 8 koszorú fordított irányban forogjon. Egyébként a 8 koszorú tengelyirányú Pác erejét egy B3 ütköző közbeiktatásával adja át a 4 házra.

A 18 tengelykapcsoló 19 lemezei a 9 napkerékkel összeépített 21 hornyokba illeszkednek.

Egyébként a 2b kimeneti tengelyen egy 168 tárcsa és a 20 házon egy 169 tárcsa van elrendezve, amelyek maguk között egy 171 gyűrűs csillapítókamrát alakítanak ki, amely összeköttetésben van egy hidraulikusan záró 172 vezeték útján a 2b kimeneti tengely belsejében kialakított 173 kenővezetékkel.

Egy ilyen nem teljesen ábrázolt kenővezeték, amelyet egy 59 szivattyú táplál, az erőátviteli szerkezet tengelyének teljes hosszában lehet elrendezve, a csapágyak, a hornyok, ütközők, gyűrűk és hasonlók kenése céljából. A 172 vezetéktől eltekintve a 171 gyűrűs csillapítókamra zárt, nevezetesen két 174 tömítésnek köszönhetően, amelyek a 20 házra vannak felszerelve, és a 20 ház két hengeres felületén csúsznak, amikor a 20 ház és a 2b kimeneti tengely között relatív mozgás lép fel. A 167 hornyok a 171 gyűrűs csillapítókamrában vannak. A szerelés kialakítása olyan, hogy a 171 gyűrűs csillapítókamra térfogata akkor csökken, amikor a 20 ház a 18 tengelykapcsoló nyitásának irányában mozdul el. A 18 tengelykapcsoló nyitása tehát megköveteli a 171 gyűrűs csillapítókamrának a szűk 172 vezetéken történő ürítését.

így az 5. ábra szerinti példában, nemcsak a 46 hidraulikus kamra ürítésének szükségessége akadályozza meg a 18 tengelykapcsoló hirtelen zárását, hanem annak hirtelen nyitása is meg van akadályozva, ami a 16 szabadonfútó hirtelen működésbe lépését is magával vonná, mégpedig a 171 gyűrűs csillapítókamra ürítésének szükségessége által. Ez különösen hasznos az 5. ábra szerinti példában, ahol a forgási sebességek változása háromszoros, amikor a tengelykapcsoló zár és nyit. Ha a tengelykapcsoló ismét záródik, a 171 gyűrűs csillapítókamra újra olajat szív a 172 vezetéken keresztül.

Ezenkívül az 5. ábra szerinti szerkezet működése az 1-4. ábrák szerintire hasonlít, kivéve, hogy a közvetlen kapcsolatú működés esetében a 18 tengelykapcsoló nem a 8 koszorút, hanem a 9 napkereket köti össze a 2b kimeneti tengellyel, és fordulatszám-csökkentő működés esetében a 8 koszorú mozdulatlan, aminek következtében hozzávetőlegesen háromszoros áttételi arány valósul meg a 9 napkerék és a 13 bolygókeréktartó között, az 1-3. ábrák szerinti példában a 8 koszorú és a 13 bolygókeréktartó között létrejövő 1,5-es arány helyett.

Magától értetődően a találmány nem korlátozódik a leírt és ábrázolt példákra.

Ha a vezető sportosan kíván vezetni, és a 2a bemeneti tengely magas forgási sebességét kedveli, a 46 hidraulikus kamrában egy állandó közepes nyomást alkalmazhat, hogy a 20 házra egy a röpsúlyok által létrehozott szorítóerőt csökkentő erő hasson. így a közvetlen kapcsolatú működés esetén átvihető nyomaték a röpsúlyok adott forgási sebessége mellett kisebb, és a sebesség, amely felett a fordulatszám-csökkentőként működő erőátviteli szerkezet közvetlen kapcsolatára vált át egy adott nyomaték mellett, nagyobb.

Az irányítást meg lehet valósítani egy hidraulikus vezérlőegységgel is elektronikus helyett.

A fentiekben leírt kétfokozatú erőátviteli szerkezeteket kombinálni lehet összetettebb erőátvitelek képzése céljából, például a WO-A-92 07 206 számú iratban leírt szerkezettel. A találmány szerinti szerkezet szintén alkalmazható többfokozatú erőátvitelekhez, nevezetesen ugyancsak a WO-A-92 07 206 számú iratban leírt szerkezetekhez.

Az 1. ábra vagy az 5. ábra szerinti 7 bolygóművet magában foglaló alapszerkezetben, amely centrifúgális erő hatására képes közvetlen kapcsolatú működésre, és a röpsúlyok által létrehozott erőkkel szemben, a ten7

HU 222 661 Bl gelykapcsolót nyitó szerkezetek hatására képes fordulatszám-csökkentőként működni, előnyös, hogy a nyitást előidéző erő is azzal a forgási sebességgel nő, aminek a röpsúlyok ki vannak téve. Ha a nyitást előidéző szerkezet egy 44 dugattyú és egy 46 hidraulikus kamra, ezt egy olyan 57 szivattyú használatával lehet megvalósítani, amelynek a nyomása a 2b kimeneti tengely sebességével arányosan növekszik. így amikor a dugattyú működésbe lép, hogy a tengelykapcsolót nyissa, a tengelykapcsoló egy megfelelő fokozatossággal nyílik, mert a 44 dugattyú és a 46 hidraulikus kamra által kifejtett erő csak ésszerűen nagyobb a röpsúlyok által kifejtett erőnél, bármekkora legyen is a forgási sebesség.

Általánosabban, a találmány ebből a szempontból azt irányozza elő, hogy a nyitást végrehajtó szerkezetek működésükkor egy olyan erőt hozzanak létre, ami úgy változik, hogy ésszerűen nagyobb legyen a vele ellentétes változó erőnél, amelyet le kell győznie, hogy a tengelykapcsoló állapotát megváltoztassa.

Claims (34)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Automatikus fokozatváltó erőátviteli szerkezet, amelyben egymással összekapcsolódó fogaskerekek rendszerét és egy mozgó szorítóalkatrészt tartalmazó, súrlódás kihasználásával működő tengelykapcsolót (18) egymással ellentétes igénybevételt előidéző szerkezetek működtemek, és az egymással ellentétes igénybevételeket előidéző szerkezetek legalább egyike a mozgó szorítóalkatrészre egy erővel hat, amely az erőátviteli fokozat automatikus választásához megfelelő működési jellemzővel arányos, és a fogaskerekek rendszere két különböző erőátviteli fokozatot valósít meg aszerint, hogy a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló (18) összekapcsolt vagy nyitott állapotban van, azzal jellemezve, hogy a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló (18) összekapcsolt és nyitott helyzetét megvalósító mozgó alkatrészek mozgásai közül legalább egyesek csillapítószerkezetekkel vannak fékezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzaljellemezve, hogy a csillapítószerkezetek hidraulikus típusúak.
3. 3. A 2. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csillapítószerkezetek magukban foglalnak egy változó térfogatú hidraulikus kamrát, amelyet két egymáshoz képest mozgó tárcsa (168, 169) határoz meg, és amelyek közül az egyik tárcsa (169) össze van kötve a mozgó szorítóalkatrésszel.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti erőátviteli szerkezet, azzal jellemezve, hogy az egymással ellentétes irányú igénybevételeket létrehozó szerkezetek magukban foglalnak centrifugális röpsúlyokat (29), amelyek az összekapcsolás irányában veszik igénybe a mozgó szorítóalkatrészt.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az egymással ellentétes irányú igénybevételeket létrehozó szerkezetek magukban foglalnak alkatrészeket, hogy egy a nyitás irányába ható erőt vigyenek át a mozgó szorítóalkatrészre, amely erő az átvitt nyomatékkai arányos.
6. 6. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az egymással ellentétes irányú igénybevételeket létrehozó szerkezetek magukban foglalnak alkatrészeket, hogy egy a nyitás irányába ható visszanyomó fogaskerékerőt (Pác, Pap) vigyenek át a mozgó szorítóalkatrészre, amely erőnek az összekapcsolt fogaskerekek egyike ki van téve, amikor terhelés alatt áll.
7. 7. A 6. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló (18) oly módon van szerelve, hogy az említett fogaskerekek helyett teljesítményt ad át, amikor összekapcsolt állapotban van, úgy, hogy az említett fogaskerekek legalább részben tehermentesítve legyenek, amikor a tengelykapcsoló (18) összekapcsolt állapotban van.
8. 8. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti erőátviteli szerkezet, azzal jellemezve, hogy a működési jellemző úgy van megválasztva, hogy az erőátviteli szerkezet minden átmenete egyik erőátviteli fokozatból egy másikba az említett működési jellemzőt olyan irányban változtatja meg, hogy az említett működési jellemzővel arányos ellentétes erő maga is az említett másik erőátviteli fokozat stabilizálásának irányába változik.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti erőátviteli szerkezet, azzal jellemezve, hogy a fogaskerekek rendszere egy differenciálmű, amely több forgó, egymáshoz fogaskerék-kapcsolattal csatlakozó szerkezeti elemet, valamint egy súrlódás elvén működő tengelykapcsolót (18) tartalmaz, amely működését tekintve két forgó szerkezeti elem közé van beépítve, hogy váltakozva működtesse a differenciálművet két erőátviteli fokozat közül az első vagy a második szerint.
10. 10. A 9. igénypont szerinti erőátviteli szerkezet, azzal jellemezve, hogy magában foglal egyébként egy szabadonfutót (16), hogy az megakadályozza a differenciálmű forgó szerkezeti elemeinek ellenkező irányú forgását, amikor a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló (18) lehetővé teszi az említett forgó szerkezeti elemeknek egymáshoz képest történő forgását.
11. 11. A 10. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy magában foglal rögzítőszerkezeteket, amelyek váltakozva fékeznek forgó szerkezeti elemeket a szabadonfutótól (16) függetlenül, és hogy az egymással ellentétes igénybevételeket létrehozó szerkezetek változtatható igénybevételeket létrehozó szerkezeti elemekből állnak, és váltakozva működtetnek egy a mozgó szorítóalkatrészre ható erőt, amely a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló (18) szétkapcsolt állapotát segíti elő, valamint, hogy szerkezetek vannak előirányozva a rögzítőszerkezeteknek a rögzítés irányába történő működtetésére, amikor az állítható szerkezeti elemek a súrlódás elvén működő tengelykapcsolót (18) szétkapcsolt állapotba váltják.
12. 12. A 11. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rögzítőszerkezetek magukban foglalnak egy féket (43), amely működését tekintve párhuzamosan van szerelve a szabadonfutóval (16).
13. 13. A 11. vagy 12. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az állítható igénybevételeket létrehozó szerkezetek magukban foglalnak egy működtető8

    HU 222 661 Bl szervet, amely közvetlenül működteti a rögzítőszerkezeteket, és erőt ad át a mozgó szorítóalkatrésznek egy ütköző (B4) közbeiktatásával a nyitás irányába.
14. 14. Az 1 -10. igénypontok bármelyike szerinti erőátviteli szerkezet, azzal jellemezve, hogy az egymással ellentétes igénybevételeket létrehozó szerkezetek magukban foglalnak változtatható igénybevételeket létrehozó szerkezeteket, amelyek váltakozva működtemek egy erőt a mozgó szorítóalkatrészre, és amely váltakozva segíti a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló zárt és nyitott állapota közül az egyiket.
15. 15. A11-14. igénypontok bármelyike szerinti erőátviteli szerkezet, azzal jellemezve, hogy a változtatható igénybevételeket létrehozó szerkezetek, amennyiben azok működésben vannak, az erőátviteli szerkezet rövidebb erőátviteli fokozata szerinti működését segítik.
16. 16. All-15. igénypontok bármelyike szerinti erőátviteli szerkezet, azzal jellemezve, hogy a változtatható igénybevételeket létrehozó szerkezetek működésének vezérlésére eszközök vannak előirányozva, ha a forgási sebesség egy előre meghatározott küszöbérték alá esik, és hogy az említett működésnek váltakozva, valamint az előre meghatározott küszöbértéktől függetlenül történő beállítására ugyancsak eszközök vannak beépítve.
17. 17. A 11-16. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csillapítószerkezetek magukban foglalnak a változtatható igénybevételeket létrehozó szerkezetekhez tartozó működtetőszerv fékezésére szolgáló szerkezeti elemeket.
18. 18. A 17. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a változtatható igénybevételt létrehozó szerkezetek a változtatható igénybevételt a működtetőszerv mozgásának egyik irányában képesek kifejteni, és a működtetőszerv fékezésére szolgáló szerkezetek a működtetőszerv mozgását egy másik, az előzővel ellentétes irányban fékezik.
19. 19. A 18. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a változtatható igénybevételt létrehozó szerkezetek magukban foglalnak egy hidraulikus kamrát (46) és egy dugattyút (44), és a működtetőszerv fékezésére szolgáló szerkezetek magukban foglalnak egy a dugattyú hidraulikus kamrájához (46) tartozó, hidraulikusan ellenálló ürítővezetéket (151) oly módon, hogy a működtetőszerv egy hidraulikus veszteség által van fékezve, amikor az a hidraulikus kamra (46) ürítésének megfelelő irányba mozdul el.
20. 20. A 11-19. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csillapítószerkezetek magukban foglalnak egy a változtatható igénybevétel irányában szorítóalkatrész mozgásának fékezését megvalósító szerkezeteket.
21. 21. A 11-20. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a változtatható igénybevételt létrehozó szerkezetek, amikor működnek, egy olyan erőt hoznak létre, amelynek a nagysága egy meghatározott működési jellemző függvényében változik ugyanabban az irányban, mint ahogy egy, legalább egy másik ellentétes igénybevételt létrehozó szerkezet által létrehozott ellentétes erő hat, és hogy a változtatható igénybevételt létrehozó szerkezeteknek azt le kell győzniük, a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló állapotának megváltoztatására.
22. 22. Az 1-21. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csillapítószerkezetek magukban foglalnak két egymáshoz képest mozgó tárcsával (168, 169) meghatározott változó térfogatú hidraulikus kamrát, és a tárcsák egyike össze van kötve a mozgó szorítóalkatrésszel oly módon, hogy a mozgó szorítóalkatrész mozgási irányainak egyike a hidraulikus kamra ürítését okozza egy hidraulikusan ellenálló vezetéken (172) keresztül.
23. 23. Egymással összekapcsolódó fogaskerekek rendszerét és egy súrlódás elvén működő tengelykapcsolót (18) tartalmazó erőátviteli szerkezet vezérlésére szolgáló eljárás, amelyben a fogaskerékrendszert két erőátviteli fokozat közül az egyik vagy másik szerint működtetjük aszerint, hogy a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló szerkezet összekapcsolt vagy szétkapcsolt állapotban van, és amely eljárásban egy a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló (18) zárását megvalósító mozgó szorítóalkatrészt két egymással ellentétes alaperő hatásának tesszük ki, amelyek közül az egyik a súrlódó tengelykapcsolóval felszerelt erőátviteli szerkezet minden állapotváltozásakor olyan irányban változik, hogy az új állapotot stabilizálja, ugyanakkor az ellentétes igénybevételeket előidéző szerkezetek legalább egyike a mozgó szorítóalkatrészre egy erővel hat, amely az erőátviteli fokozat automatikus választásához megfelelő működési jellemzővel arányos, azzal jellemezve, hogy

    - a mozgó szorítóalkatrészt egy változtatható erőnek tesszük ki, oly módon, hogy az váltakozva segíti két állapot közül az egyiknek a létrejöttét;

    - a szorítóalkatrész mozgását legalább egyik irányban fékezzük.
24. 24. A 23. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mozgó szorítóalkatrészt fékezzük a változtatható igénybevétel irányával ellentétes irányú mozgásaival szemben.
25. 25. A 23. vagy 24. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a változtatható igénybevételt az erőátviteli szerkezet egyik működési jellemzőjének változása által előre meghatározott értékek között alkalmazzuk.
26. 26. A 24. vagy 25. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a változtatható igénybevételt előre meghatározott sebességek között alkalmazzuk.
27. 27. A 25. vagy 26. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az előre meghatározott küszöbértékek (S) közül legalább az egyiket szabályozzuk.
28. 28. A 23-27. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a változtatható igénybevételt mozgó eszközök által létrehozott ellentétes erők egyikével szemben és olyan irányban hozzuk létre, hogy a fogaskerékrendszert az erőátvitel két fokozata közül a hosszabbik szerint működtesse.
29. 29. A 28. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mozgó eszköz centrifugális típusú, és hozzávetőlegesen forgási sebességének négyzetével arányos erőt hozunk létre.
30. 30. A 23-29. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a változtatható igénybevé9

    HU 222 661 Β1 telt ugyanabban az irányban alkalmazzuk, mint ahogyan egy dinamometrikus eszköz által létrehozott, egymással ellentétes erők (Pác) egyike hat, és úgy, hogy a két erőátviteli fokozat közül a rövidebb szerint működtesse a fogaskerékrendszert.
31. 31. A 28-30. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kis sebességtartományokban a változtatható igénybevételt oly módon alkalmazzuk, hogy az erőátviteli szerkezet a legrövidebb erőátviteli fokozat szerint működjön ezen tartományban.
32. 32. A 28-31. igénypontok bármelyike szerinti eljárás egy olyan erőátviteli szerkezethez alkalmazva, amelyben:

    - a fogaskerékrendszer egy bolygómű (7), amely közvetlen kapcsolatot valósít meg, ha a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló (18) összekapcsolt állapotban van;

    - egymással ellentétes erőket létrehozó szerkezetek magukban foglalnak egy tányérrugót (34), amely a súrlódás elvén működő tengelykapcsolót (18) összekapcsolt állapotba igyekszik nyomni, azzal jellemezve, hogy a változtatható igénybevételt olyan irányban alkalmazzuk, hogy a súrlódás elvén működő tengelykapcsolót (18) nyitott állapotba nyomja, ha az erőátviteli szerkezet kimeneti tengelyének (2b) sebessége kisebb egy bizonyos küszöbértéknél (S), miközben az erőátviteli szerkezet bemeneténél elrendezett erőforrás működik.
33. 33. A 23-32. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a változtatható igénybevételt a fogaskerékrendszer legrövidebb átviteli aránya szerinti működését elősegítő irányba változtatjuk, ha egy, az erőátviteli szerkezet által átadandó nagy teljesítményre vonatkozó igényt érzékelünk.
34. 34. A 23-33. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a változtatható igénybevételt egy előre meghatározott működési jellemző függvényében ugyanabba az irányba változtatjuk, mint amelyik irányba az ellentétes alaperők legalább egyike hat, és amelyet a változtatható igénybevételnek le kell győznie, hogy a súrlódás elvén működő tengelykapcsoló összekapcsolt állapotát megváltoztassuk.