HU222338B1 - Adóelrendezés többcsatornás átvitelhez meleg tartalék átkapcsolással - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya általában adóelrendezés többcsatornás működéshez,és különösen kettősadó-elrendezés tartalékátkapcsolással. Atöbbcsatornás adóelrendezés legalább két adót tartalmaz, és normálisműködéskor mindegyik adó a teljes sávszélességnek közelítőleg afelében ad le egy jelblokkot egy kommunikációs eszközre, így példáulegy kábelre, hullámvezetőre vagy antennára. Ha a csatornák hasonlóak,akkor mindegyik adó a csatornák felét viszi át. Az egyik adómeghibásodásakor az általa átvitt blokkhoz vagy csatornához tartozójelek a másik adóra jutnak, amely ekkor valamennyi csatornát leadja. Acsatornánként leadott teljesítmény előnyös módon lényegébenváltozatlan marad, bár előfordulhat, hogy a torzulás növekedését nemlehet vagy nem célszerű elkerülni. Egy másik változat szerint acsatornánkénti jelszint csökkenthető. ŕ

Description

A találmány tárgya általában adóelrendezés többcsatornás átvitelhez, és különösen kettősadó-elrendezés melegtartalék-átkapcsolással. Az elrendezés tartalmaz több vagy legalább két adót, amelyeknek van egy-egy bemenete és egy-egy kimenete, a megfelelő adókimenetet legalább egy kommunikációs elemre csatoló eszközt, és valamelyik adó kimenőjelének megszűnését érzékelő eszközt.

A legtöbb kereskedelmi rádióadó és televízióadó - hogy elkerülje a közvetlen bevételcsökkenést és az előfizetők vagy hallgatók hűségének elveszítését - valamilyen módon akkor is gondoskodik a folyamatos adásról, ha a rendes adó egy része meghibásodik. Néha teljes második adót és modulátort alkalmaznak. Az ilyen elrendezések azonban meglehetősen drágák, és ezért az elrendezés általában a fő adó teljesítményének felénél kisebb teljesítményű tartalék adót tartalmaz. Az antennacsatlakozásokat és az alacsony szintű jelbemeneteket rendszerint át kell kapcsolni az egyik adóról a másikra, és a tartalék adó a stabil működéshez jelentős bemelegedési idő igényelhet. Ezek miatt az automatikus átkapcsolás nehéz, és a szolgáltatás nemkívánatos hosszú megszakításával jár. Alternatív megoldásként szoktak alkalmazni úgynevezett melegtartalékot, mint például az a HU 181831 szabadalmi leírásban olvasható. Az ilyen készenléti adó bemelegített állapotban való tartása további hátránnyal jár, nevezetesen az üzemben tartási költségek magasak, és a tartalék adó is intenzív használatban van.

Az EP 374882 számú szabadalmi iratból olyan megoldást ismerhetünk meg, amely szintén meleg tartalék adókat alkalmaznak, ahol két egyforma adó van, bemeneteikre is ugyanazon frekvenciájú jel van kötve, és egy külön választó eszközzel döntik el, hogy melyik kimenőjele jusson a kimenetre. Az egyik adó itt is szükségtelenül van az idő döntő részében meleg, készenléti állapotban, hiszen az információátvitelben nem játszik aktív szerepet, legfeljebb egyazon csatomajel másik oldalsávját viszi át.

A találmányunk elé kitűzött feladat ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölése, az inaktív meleg állapotban tartott adó kihagyása.

A találmányhoz az a felismerés vezetett, hogy például két adónál normális működés esetén is mindkét adót kellene megközelítőleg azonos leadott teljesítményszinten használni, és az egyik adó kiesése esetében a másik veheti át megnövelt teljesítménnyel a megnövekedett számú csatorna leadását. Hasonlóan lehetne eljárni kettőnél több adóból képezett rendszernél is. Felismertük továbbá, hogy egy meleg állapotban tartott adónál nagyobb adóteljesítményre kapcsolni jóval gyorsabban lehet, mint egy hidegadót bemelegíteni.

A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg a bevezető szerinti adóelrendezéssel, hogy normális működéskor mindegyik adó a teljes sávszélességnek közelítőleg a felében ad le egy jelblokkot egy kommunikációs eszközre, így például egy kábelre, hullámvezető tápvonalra vagy antennára. Ha a csatornák hasonlóak, akkor mindegyik adó az összes csatorna közül kb. azok felét viszi át. Az egyik adó meghibásodásakor az általa átvitt blokkhoz vagy csatornákhoz tartozó jelek a másik adóra jutnak, amely ekkor valamennyi csatornát leadja. A csatornánként leadott teljesítmény előnyös módon lényegében változatlan marad, bár előfordulhat, hogy a torzulás növekedését nem lehet vagy nem célszerű elkerülni. Egy másik változat szerint a csatornánkénti jelszint, teljesítmény szint csökkenthető.

Ennek megfelelően a legáltalánosabb találmányi elrendezés tartalmaz eszközt, amely egy adott frekvenciasáv egyik részében levő legalább egy első csatornának megfelelő első bemenőjeleket állít elő az első adó bemenetére; eszközt, amely az adott frekvenciasáv említett egyik részét nem tartalmazó másik részében levő legalább egy második csatornának megfelelő második bemenőjeleket állít elő a második adó bemenetére; és az egyik adó kimenőjele megszűnésének érzékelésére reagáló, és ezáltal mind az első bemenőjeleket, mind a második bemenőjeleket a másik adó bemenetére csatoló eszközt, amely reagálás következtében a másik adó adja le mind az első, mind a második csatornát. Kettőnél több adó esetén ez utóbbi egy, az első adót kivéve az egyik adó kimenőjele megszűnésének érzékelésére reagáló, és ezáltal a normális működésben a szóban forgó kieső adó bemenetére adandó bemenőjeleknek legalább egy részét az első adóra juttató eszköz, és az első adó az első bemenőjeleknek megfelelő és az említett legalább egy bemenőjelrésznek megfelelő jeleket adja le.

Normális működéskor az egyik csatomablokk a sáv alsó felét foglalhatja el, és a másik csatomablokk a sáv felső felét foglalja el. Egy másik változat szerint két blokk használható egymás közé sorolt csatornákkal, és minden blokk szét van szórva majdnem az egész azonos sávban.

Mivel nincs szükség az antennacsatlakozások magas teljesítményszintű kapcsolására, ezért a találmány szerinti elrendezés könnyen automatizálható, és nincs időveszteség a melegedés miatt.

Ha normális működés közben mindegyik adót maximális kimenőteljesítménye alatt üzemeltetik, például az élettartam meghosszabbítása vagy a torzítás csökkentése végett, akkor általában megvalósítható, hogy a tartalék üzemmód biztosítsa az adást csatornánként ugyanazon a teljesítményszinten úgy, hogy a lefedett ellátási terület nem csökken. Ez különösen akkor alkalmazható, ha adaptív vezérlést használunk az adóteljesítmény változtatására az ellátási területen végbemenő jelteijedés időbeli változásainak kiegyenlítésére, és várható, hogy az adók jóval telítés alatt normálisan működnek.

Olyan helyzetekben, amelyekben a jel csillapítása az ellátási területen az év folyamán erősen ingadozik, az adók üzemeltetési költségeivel kapcsolatos megfontolások miatt kívánatos lehet a rendszer olyan üzemeltetése, hogy amikor a minimális adóteljesítmény elegendő, akkor az egyik adót ki lehessen kapcsolni vagy készenléti üzemmódba lehessen állítani, és a kapcsolót arra lehessen használni, hogy minden csatornát vigyen át a másik adóra. Ahol ez az üzemmód egyébként alkalmazható, ott fontos szempont az aktívan nem használt adó aktiválásához, bemelegítéséhez vagy stabilizálásá2

HU 222 338 Bl hoz szükséges idő, hogy az ellátás nagyfokú megbízhatóságát fenn lehessen tartani.

Egy előnyös kiviteli alakban az adóelrendezés több televíziós vagy hasonló széles sávú csatornát kezel 10-12 GHz feletti frekvenciákon, mint például egy

I GHz-es sávban 27,5 és 28,5 GHz között. Blokkonként 120 W kimeneti teljesítmény esetén egy haladó hullámú cső minden huszonöt FM-csatomát tartalmazó blokkhoz elegendő csatornánkénti teljesítményt szolgáltat 4,8 km (3 mérföld) sugarú körsugárzó lefedéshez. Normális működéskor a kisebb frekvenciájú cső az 1-25. csatornát adja le 27,5 és 28,0 GHz között, és a felső cső a 26-50. csatornát adja le 28,0 és 28,5 GHz között.

Egy másik kiviteli alakban mindegyik adó tartalmaz több szilárdtest-erősítő vagy keverő-erősítő fokozatot, amelyek egy antennaelemhez vagy több hasonló antennaelemhez vannak kötve. Ahol mindegyik ilyen fokozat egy leadandó kis frekvenciablokk vagy nagyszámú csatorna közül egy megfelelő csatorna számára szolgáltat teljesítményt, ott ekkor készenléti üzemmódban mindegyik fokozat két ilyen blokkot vagy csatornát visz át.

A hozzáadott bonyolultság bizonyos növelésének árán ugyanezt a találmány szerinti elvet lehet alkalmazni olyan helyzetekben, amelyekben kívánatos, hogy kettőnél több erősítő kezelje a spektrum megfelelő részeit, és ezek egyikének meghibásodása vagy gyenge működése esetén az adott rész felosztható a többi között, vagy egészében a másik által leadott blokkhoz hozzáadható.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra egy találmány szerinti cellarendszerű adóelrendezés vázlata, a

2. ábra a találmány szerinti adóelrendezésben használható kapcsolóelrendezés vázlata.

Az 1. ábrán vázlatosan ábrázolt elrendezés 10 és

II jelforrások két sokaságát tartalmazza, amelyeket a 20, illetőleg 21 modulátor modulál és egyesít 22, illetőleg 23 jelblokk előállítása végett. Mindegyik jelblokk különböző típusú, modulációs jellemzőjű és egyedi sávszélességű csatornákat tartalmazhat, vagy lehet egyetlen széles sávú csatorna. Nem szükséges, hogy egynél több 10 vagy 11 jelforrás legyen bevonva. A kombinált 22 és 23 jelblokk tulajdonképpen reprezentálhat egy nagyon széles sávú műsoranyagot, amelyet az adási vagy vételi technika korlátozásai miatt, vagy egyéb okokból előnyös módon két részben adunk le a megfelelő adókkal.

Mind a 22, mind a 23 jelblokk bemenete egy 30 elsődleges csatolónak és egy 31 készenléti csatolónak. Ezek a csatolók normálisan azonosak, és lehetnek egyszerű jelegyesítő eszközök vagy aktív eszközök, így frekvenciaátalakítók. Mindegyik csatolónak két kimenete van. Az egyik kimenet a 22 jelblokknak megfelelő jeleket, a másik kimenet a 23 jelblokknak megfelelő jeleket tartalmazza. A négy kimenet egy 40 kapcsoló bemenete. A 40 kapcsoló általában automatikusan villamosán vezérelt kapcsoló. A kapcsolónak két kimenete van, az egyik az 50 adóra, a másik az 51 adóra ad jeleket. Az 50 adó kimenőjele az 52 antennára, az 51 adó kimenőjele az 53 antennára van adva. Ha ez technikailag lehetséges, akkor természetesen mindkét adó kimenőjele egy antennára adható, amennyiben egy adó meghibásodása nem terheli a másikat az antennán vagy annak tápvezetékén át való csatolás miatt.

Egy 60 vezérlő érzékeli, ha valamelyik, 50 vagy 51 adónak nincs kimenőjele. Az érzékelést úgy ábrázoltuk, hogy a megfelelő, 52 vagy 53 antennán történik, de nyilvánvaló, hogy az adó kimenőjelének hiánya az adó és tápvezeték együttesének más helyem vagy az antennától távol is érzékelhető az ellátási területen belül. A 60 vezérlő kimenete úgy van kötve, hogy a 40 kapcsolót működteti.

Normális működéskor a 40 kapcsoló olyan állapotban van, hogy a 30 elsődleges csatoló 22 jelblokknak megfeleld kimenőjelei az 50 adóra jutnak, és a 30 elsődleges csatoló 23 jelblokknak megfelelő kimenőjelei az 51 adóra jutnak. Ha valamelyik adó kimenőjele megszűnik (vagy bekövetkezik bármilyen más hiba, amely csak az egyik adó kimenőjelét befolyásolja), akkor a 40 kapcsoló a 31 készenléti csatoló jeleit adja arra az adóra, amelyiknek a kimenőjele normális.

A találmány egy másik jellemzője értelmében a 60 vezérlő egy adaptív teljesítményvezérlő áramkörre köthető. Ekkor az adaptív teljesítményvezérlő áramkör adja a „kimenőjel nincs” jelet a 60 vezérlőre, vagy az adó-teljesítményvezérlés használható arra, hogy a készenléti üzemmódra való átkapcsoláskor automatikusan létrehozzon egy változást a csatornánkénti kimenőteljesítményben. Az adaptív teljesítményvezérlő áramkör tartalmazhat egy vagy több 70 érzékelőt különböző helyeken az adó ellátási területén belül, amelyek vezetéken (például telefonvonalon vagy telemetrikus jelekkel, így „vivőárammal” helyi erősáramú vezetékeken), vagy rádión, vagy más összeköttetéssel az adó helyén lévő 72 egységre adnak. A 72 egység tartalmaz egy vevőrészt és egy 74 vezérlőrészt. A 74 vezérlőrész teljesítményvezérlő jeleket állít elő, a vevőrész veszi a rádiójeleket vagy más összeköttetési jeleket a 70 érzékelőtől vagy érzékelőktől. A teljesítményszint vezérlése az

1. ábra szerint az 50, 51 adóknál történik. A választott berendezéstől és a modulációtól vagy a frekvenciaátalakító elrendezéstől függően azonban előnyös lehet az adó teljesítményszintjét a 30 elsődleges csatolóban, a 31 készenléti csatolóban vagy a 20, 21 modulátorban lévő áramkörök befolyásolásával vezérelni.

A 70 érzékelők egy vagy több előre meghatározott, rögzített helyen lehetnek. Egy másik változat szerint néhány normál vevőt vagy valamennyit, így a felhasználói beltéri berendezéseket kétirányú működéshez lehet kialakítani. Ebben az esetben az ellátási területi vételi helyeken lévő vevőket periodikusan le lehet kérdezni, és így az adott egyedi helyen vett jel erősségéről riportjelet lehet előállítani. Ha a terjedést az esőzés erősen befolyásolja, ott nagyobb annak valószínűsége, hogy a rendszer esőcellák hatását azonosítja.

A 2. ábrán látható kapcsolóelrendezés különösen alkalmas nagyszámú, egyenként 20 MHz névleges sáv3

HU 222 338 Bl szélességű FM televíziós csatorna adásához. Egy vagy több csatornának természetesen lehet szélesebb vagy keskenyebb sávszélessége, és hordozhat digitális vagy más jeleket változó bit- vagy burstsebességgel.

Nem szükséges, hogy a két blokkban a csatornák száma vagy a közöttük lévő köz azonos legyen.

A mozgékony frekvenciájú 120 és 121 modulátorblokk egyenként huszonöt egyedi 120a modulátort tartalmaz, és nem ábrázolt bemenőjeleket vesz, amelyek lehetnek alapsávú jelek, vagy lehetnek nagyobb frekvenciájú jelek, így ISDN vagy T-l vagy E-l jelek. A modulátorok ezeket különböző csatomafrekvenciákon modulálják. A 120,121 modulátorblokk kimenőjeleit a 122, 123 jelblokk képezi 50 és 550 MHz között, úgyhogy összesen 1 GHz csatomaköz áll rendelkezésre anélkül, hogy szükség lenne 1 GHz-en vagy 1 GHz felett működő modulátorokra. Mindegyik ilyen blokk bemenőjelet képez egy elsődleges L sávú 130 felfelé transzponáló egység és egy készenléti L sávú 131 felfelé transzponáló egység számára.

Ebben a kiviteli alakban a két felfelé transzponáló egység azonos. Kimenőjelük két, 132,134, illetőleg 133, 135 jelblokk. A 132 és 133 jelblokk 2,1 GHz és 2,6 GHz közötti, a 134 és 135 jelblokk 2,6 GHz és 3,1 GHz közötti jeleket tartalmaz. A 133 és 135 jelblokkot ezután egy 137 csatoló egyesíti, és egy 2,1 GHz és 3,1 GHz közötti blokkot képez, amely három független szekciót tartalmazó, villamosán vezérelt 140 kapcsoló részét képező, egysarkú, átkapcsoló koaxiális 147 kapcsoló közös kapcsára jut. Normális működéskor egy nyitóérintkező-csoporton át - amelynek a közös érintkezője egy 150 adó 156 keverőfokozatára van kötve - egy 142 kapcsolószekció a 132 jelblokkot a 150 adó bemenetére köti. Hasonlóképpen egy nyitóérintkező-csoporton át a 144 kapcsolószekció a 134 jelblokkot a 151 adóra köti.

Ha az érzékelés szerint a 151 adó kimenőjele nem megfelelő vagy nincs kimenőjele, akkor a 142 kapcsolószekció működésbe lép, és a 156 keverőfokozat bemenetét egy záróérintkezőre köti, amely a 147 kapcsoló egy nyitóérintkezőjéhez van kötve. Ezzel a 133 és 135 jelblokkot képező jeleket a 156 keverőfokozatra adja. Ugyanakkor működik a 144 kapcsolószekció. A 144 kapcsolószekció záróérintkezője a 147 kapcsoló záróérintkezőjéhez van kötve, úgyhogy a bemenet a 151 adóhoz megszakad.

Ha az érzékelés szerint a 150 adó kimenőjele nem megfelelő vagy nincs kimenőjele, akkor a 144 kapcsolószekció működésbe lép, és a 151 adó bemenetét a záróérintkezőhöz köti, amely a 147 kapcsoló záróérintkezőjéhez van kötve. Ezzel egyidejűleg a 147 kapcsoló működésbe lép, és a 137 csatolóról kapott jeleket záróérintkezőjére köti, ezzel a 151 adóra adva a 133 és 135 jelblokkot képező jeleket. Ugyanakkor a 142 kapcsolószekció a záróérintkezőre áll, amely a 147 kapcsoló nyitóérintkezőjére van kötve, úgyhogy a bemenet a 150 adóhoz megszakad.

Ebben a kiviteli alakban a 150 adó tartalmaz egy 155 oszcillátort, amely a 156 keverőfokozatra van kötve és az L sávú IF (középfrekvenciás) jeleket felfelé a 27,5-28,5 GHz sávba transzponálja. A 28 GHz-es sávbeli jeleket ezután egy 158 haladó hullámú csöves erősítő erősíti, amely a 152 antennára van kötve.

A találmány szerinti elrendezés használható mind torzuláskioltó módszerek alkalmazásakor, mind ezek hiánya esetén. Ilyen módszer lehet például pozitív visszacsatolás vagy előtorzítás. Megjegyezzük, hogy az előnyös kiviteli alak 1 GHz-es folytonos sávban történő adáshoz van optimalizálva. Ha az ellátáshoz kijelölt frekvenciák nincsenek egy szomszédos sávban, akkor különböző variációk lehetnek előnyösek. Ha például engedélyezett az adás 27,5 és 28,35 GHz között, valamint 29,1 GHz és 29,25 GHz között, továbbá esetleg 31 és 31,3 GHz között is, akkor a berendezéssel kapcsolatos gyakorlati korlátozások gondos optimalizálást igényelhetnek. Előnyös lehet például, ha csak a 30 GHz alatti két sávot használjuk, hogy a középfrekvenciás sávot teljes 1,75 GHz-re kiterjesszük, és meghagyjunk egy részt, ahol nincs jel. Ennek az az előnye, hogy csak egy felfelé transzponálásra van szükség, de nagymértékben szélesíti a középfrekvenciához szükséges áteresztősávot. Egy másik változat szerint a modulátorokat úgy lehet beállítani, hogy éppen elegendő üres sávot szolgáltassanak a 28,35 GHz alatti sávok és az efölött lévő sávok között, úgyhogy az adóban lévő éles levágószűrők az alsó blokkokat az egyik felfelé transzponáló egységhez (keverőfokozathoz és oszcillátorhoz), és a felső blokkot egy másik felfelé transzponáló egységhez táplálhatják. Az utóbbi módszer alkalmasabbnak tűnik, ha a 30 GHz feletti sávot is használni kell.

A jelen szabadalmi bejelentés elolvasása alapján az adott szakterületen járatos szakember számára a találmány sok más változata is nyilvánvalóvá válik. A fentebb leírt osztott sáv például, ahol három némileg elválasztott frekvenciablokkot használunk, optimalizálható kettőnél több adószekció alkalmazásával, és némi járulékos költség árán mindegyik adószekció vagy egyes adószekciók elláthatóak szűrőkkel vagy az adást tartalék üzemmódban lehetővé tevő más áramkörökkel, a normálisan leadott frekvenciasávoktól elválasztott frekvenciasávokon. Nyilvánvaló, hogy a különböző sávoknak vagy csatornáknak nemcsak különböző sávszélességeik lehetnek, hanem tartalmazhatnak kifejezetten különböző jeltípusokat vagy eltérően lehetnek modulálva. A bonyolultság szempontjából ugyan nem kívánatos, de lehetséges az olyan tartalék működés is, amelyben a hozzáadott blokkot különböző polarizációval adjuk le. Ennek megfelelően a találmány terjedelmét csak a csatolt igénypontok szabják meg.

Claims (14)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Adóelrendezés többcsatornás átvitelhez melegtartalék-átkapcsolással, amely elrendezés tartalmaz:

   legalább két adót, amelyeknek van egy-egy bemenete és egy-egy kimenete, a megfelelő adókimenetet legalább egy kommunikációs elemre csatoló eszközt, és valamelyik adó kimenőjelének megszűnését érzékelő eszközt,

   HU 222 338 ΒΙ azzal jellemezve, hogy tartalmaz továbbá: eszközt, amely egy adott frekvenciasáv egyik részében levő legalább egy első csatornának megfelelő első bemenőjeleket állít elő az első adó (50) bemenetére, eszközt, amely az adott frekvenciasáv említett egyik részét nem tartalmazó másik részében levő legalább egy második csatornának megfelelő második bemenőjeleket állít elő a második adó (51) bemenetére, az egyik adó (50,51) kimenőjele megszűnésének érzékelésére reagáló, és ezáltal mind az első bemenőjeleket, mind a második bemenőjeleket a másik adó (51, 50) bemenetére csatoló eszközt, amely reagálás következtében a másik adó (51, 50) adja le mind az első, mind a második csatornát.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a legalább egy kommunikációs elemet egy pár antenna (52, 53) képezi, amelyek a megfelelő adó (50, 51) kimenőjelét adják le.
3. 3. A 2. igénypont szerinti elrendezés, azzaljellemezve, hogy mindegyik antenna (52, 53) körsugárzó antenna.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy mindegyik adó (50, 51) tartalmaz egy frekvenciaátalakító egységet és egy RF kimeneti egységet.
5. 5. A 4. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a frekvenciaátalakító egységet egy felfelé transzponáló egység (130, 131) képezi, és a RF-egységek tartalmaznak egy kimeneti erősítőt.
6. 6. A 4. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy mindegyik RF-egység tartalmaz egy haladó hullámú csövet, a kommunikációs eszközt mikrohullámú antenna képezi, és a csatolóeszköz hullámvezető tápvonal.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az adók (50, 51) csatornánkénti teljesítményleadása mindkét bemenőjel leadása esetén és csak egy bemenőjel leadása esetén lényegében azonos.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a bemenőjeleket előállító mindegyik eszköz tartalmaz forrásokat a megfelelő jelsokaságok számára megfelelő frekvenciákon, és eszközöket mindegyik jelsokaság megfelelő rádiófrekvenciás sávba történő egyesítésére, a bemenőjeleket előállító eszközök együtt tartalmaznak egy elsődleges felfelé transzponáló egységet (130), amelynek két kimenete van, a mindkét bemenőjeleket előállító eszköz tartalmaz egy készenléti felfelé transzponáló egységet (131) és egy kapcsolót (140), és az érzékelőeszköz tartalmaz egy kapcsolóvezérlőt, amely vezérlőjelet ad a kapcsolóra (140).
9. 9. A 8. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a csatolóeszköz készenléti működéshez a készenléti felfelé transzponáló egység (131) kimeneteit egy közös kapocsra juttató csatoló (137), és normális működéshez a csatolóeszköz az elsődleges felfelé transzponáló egység (130) kimeneteit két adóra (150, 151) juttató kapcsolószekció (142,144).
10. 10. Adóelrendezés többcsatornás átvitelhez melegtartalék-átkapcsolással, amely elrendezés tartalmaz:

    több adót, amelyeknek van egy-egy bemenete és egy-egy kimenete, a megfelelő adókimenetet legalább egy kommunikációs elemre csatoló eszközt, és valamelyik adó kimenőjelének megszűnését érzékelő eszközt, azzal jellemezve, hogy tartalmaz továbbá: eszközt, amely egy adott frekvenciasáv egyik részében levő legalább egy első csatornának megfelelő első bemenőjeleket állít elő egy első adó (50) bemenetére, eszközt, amely az adott frekvenciasáv említett egyik részét nem tartalmazó másik részében levő legalább egy második csatornának megfelelő második bemenőjeleket állít elő egy másik adó (51) bemenetére, az első adót (50) kivéve az egyik adó (51) kimenőjele megszűnésének érzékelésére reagáló, és ezáltal a normális működésben a szóban forgó kieső adó (51) bemenetére adandó bemenőjeleknek legalább egy részét az első adóra (50) juttató eszközt, amely reagálás következtében az első adó (50) adja le az első bemenőjeleknek megfelelő és az említett legalább egy bemenőjelrésznek megfelelő jeleket.
11. 11. A 10. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a bemenőjelek említett legalább egy része tartalmazza a normális működésben a szóban forgó kieső adó (51) bemenetére juttatott valamennyi bemenőjelet.
12. 12. A 10. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy tartalmaz továbbá egy adaptív teljesítményvezérlő áramkört az adók (50, 51) számára, és a valamelyik adó kimenőjelének megszűnését érzékelő eszköz tartalmaz legalább egy szenzort (70) az érintett adó (51) ellátási területén belüli ponton a jel erősségének meghatározására, az adaptív teljesítményvezérlő áramkör a normális működés közben a szenzor (70) által érzékelt jelre reagáló, és az érintett adó (51) teljesítményét ennek megfelelően vezérlő kialakítású, és az első adót (50) kivéve az egyik adó (51) kimenőjele megszűnésének érzékelése esetén a normális működésben a kieső adó (51) bemenetére adandó bemenőjeleknek legalább egy részét az első adóra (50) juttató kialakítású.
13. 13. A 12. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az adaptív teljesítmény vezérlő áramkör az első adót (50) kivéve az egyik adó (51) kimenőjele megszűnésének érzékelése esetén az első adó (50) teljesítményét vezérlő kialakítású.
14. 14. A 12. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az adaptív teljesítményvezérlő áramkör az első adót (50) kivéve az egyik adó (51) kimenőjele megszűnésének érzékelése esetén az első adó (51) csatornánként leadott teljesítményét vezérlő kialakítású.