HU222298B1 - Egyfázisú védőkapcsoló - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya egyfázisú védőkapcsoló legalább egy túlterhelésikikapcsolóelemmel (1) működtethető kapcsoló- berendezéssel (2), ahol avédőkapcsolóhoz legalább egy, előnyösen két ilyen egyfázisúvédőkapcsoló csatlakoztatható úgy, hogy az egyik védőkapcsolótúlterhelésekor a csatlakoztatás révén valamennyi védőkapcsolóban azérintkezők szétválnak, és ahol adott esetben egy működtetőszervvel (5)és egy ehhez hozzárendelt áramskálával rendelkező áramtartomány –beállítóberendezés van elrendezve. A találmány jellemzője, hogy atúlterhelési kikapcsolóelem (1) és a kapcsolóberendezést (2) működtetőkengyel (3) között egy ék alakú állítótag (4) van elrendezve, és az ékalakú állítótag (4) rugalmasan hajlékony rugó (13) útján egy közbensővezetőelemhez (6) van rögzítve, a közbenső vezetőelem (6) pedig atúlterhelési kikapcsolóelem (1) mozgásirányában a védőkapcsoló házábaneltolhatóan van ágyazva. ŕ

Description

A leírás terjedelme 10 oldal (ezen belül 4 lap ábra)

HU 222 298 Bl

A találmány tárgya egyfázisú védőkapcsoló legalább egy túlterhelési kikapcsolóelemmel működtethető kapcsolóberendezéssel, ahol a védőkapcsolóhoz legalább egy, előnyösen két ilyen egyfázisú védőkapcsoló csatlakoztatható úgy, hogy az egyik védőkapcsoló túlterhelésekor a csatlakoztatás révén valamennyi védőkapcsolóban az érintkezők szétválnak, és ahol adott esetben egy működtetőszervvel és egy ehhez hozzárendelt áramskálával rendelkező áramtartomány - beállítóberendezés van elrendezve.

A szokásos védőkapcsolók egy meghatározott, a gyártás kapcsán alkalmasan kiválasztott anyagú, és a továbbiakban már nem állítható névleges áramú és alkalmas szerkezeti felépítésű túlterhelési kikapcsolóelemmel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy emiatt minden kívánt névleges áramnál egy külön védőkapcsoló-típust kell előállítani.

A tárgy szerinti védőkapcsolónál - amint ez a motor-védőkapcsolóknál ismeretes - a védőkapcsoló névleges áramának állíthatóságát kívánjuk megvalósítani. Ennek előnye, hogy a védőkapcsoló-típusok száma csökkenthető, és a mindenkori alkalmazásnak megfelelő névleges áram értéke az előre megadott tartományban a felhasználó által önállóan választható meg.

Egy ilyen védőkapcsolót ismertet az EP-B 1-338 250 számú irat. Ez az irat egy többfázisú védőkapcsolót ír le, amelynek egyedi áramútjai egyedi védőkapcsolókkal vannak kialakítva. Valamennyi áramút ezért saját kapcsolóérintkezőkkel, ezeket a kapcsolóérintkezőket működtető saját kapcsolószerkezettel, valamint a kapcsolószerkezeteket működtető saját túlterhelési és rövidzárlati kikapcsolóelemekkel rendelkezik. Az áramutak olyan módon vannak egymással összekapcsolva, hogy egy egyetlen kapcsolószerkezet kikapcsolása valamennyi áramút kikapcsolását kiváltja. A túlterhelési kikapcsolóelemet bimetallszalag képezi, amelynek egyik vége a védőkapcsolóban van rögzítve, a másik vége pedig az áthaladó áram által előidézett felmelegedés és a bekövetkező elhajlás következtében a kapcsolószerkezet felé mozdul el, és azt az érintkezés esetén kikapcsolja.

Annak érdekében, hogy a névleges áram említett állíthatósága elérhető legyen, valamennyi egyedi kapcsolónál a bimetall szabad vége és a kapcsolószerkezet között egy ék alakú állítótag van elrendezve. Ezért a bimetall szabad végének a kikapcsoláshoz nem kell azt az úthosszt megtennie, amely a bimetall nyugalmi helyzete és a kapcsolómű között van, hanem csupán ezen teljes úthosszból azt a különbséget, amely a szabad bimetallvég és a kapcsolószerkezetre ható ékvastagság között van. Ez a működő ékvastagság egyszerű úton az ék alakú állítótag hosszirányú elmozdításával érhető el.

Ezen eltolás eléréséhez az EP-B1-338 250 irat szerint egy egyetlen, valamennyi áramút részére kialakított közös közbenső vezetőelem van elrendezve. Az egyedi állítótagok ezen a közbenső vezetőelemen a bimetallszalag működési irányában csuklók segítségével egymáshoz képest elmozgathatóan vannak felfüggesztve. A közbenső vezetőelem az egyes házakban a bimetallszalag működési irányára merőlegesen eltolhatóan van ágyazva, minek következtében az ékfelületek a bimetall működési irányára keresztben helyezkednek el.

A közbenső vezetőelem mozgatása egy központi működtetőszervvel történik, amely henger alakú, a közbenső vezetőelemet takaró közös házrészben a hossztengelye körül elfordíthatóan ágyazott forgatógombként van kiképezve. Ez a közbenső vezetőelem felé eső oldalán egy excentrikusán elrendezett csappal rendelkezik, amely egy a közbenső vezetőelemben elrendezett hosszlyukba nyúlik be.

Egy ilyen konstrukció néhány jelentős hátránnyal rendelkezik:

Egy közös közbenső vezetőelem alkalmazásával mind a három áramút ezen többfázisú védőkapcsoló összeépítését teszi szükségessé, lényegében két munkafolyamatban: először az egyedi kapcsolókat egymáshoz kell rögzíteni, majd az együttes közbenső vezetőelemet ebbe az összeépített szerkezetbe be kell helyezni.

Minthogy az állítótagok, amelyek a közös közbenső vezetőelemeken vannak rögzítve, a még nem összeszerelt állapotban még nincsenek beszerelve, az egyedi kapcsolók önmagukban nem működőképesek. Ezek ezért csak összekapcsolva, tehát az egyes vezetékek biztosításához külön nem alkalmazhatók.

Emellett az egyes áramutak külön-külön való vizsgálata összeszereletlen állapotban nem lehetséges. Az egyes áramutak vizsgálata csak összeszerelt állapotban egy-egy áramúira külön kifejtett tesztelőárammal lehetséges. Amennyiben ez esetben egy áramút hibásnak mutatkozik, az egész kapcsolót egyedi darabjaira (egyedi kapcsolókra és a közös közbenső vezetődarabra) szét kell szerelni, a hibás egyedi kapcsolót ki kell cserélni, és a védőkapcsolót újólag össze kell építeni.

Ezen túlmenően a védőkapcsoló pólusainak száma a közös közbenső vezetőelem következtében korlátozott. Ezért a kívánt pólusszámoknak megfelelően saját közbenső vezetőkapcsolókra van szükség.

A kapcsolószerkezet működtetése a bimetallszalagok útján a következő nehézségeket idézheti elő: a bimetall normál működése során 250 °C-ra melegszik fel, így a bimetall által közvetlen érintett, alakjában gyakran komplex és viszonylag nagy kiteqedésű kapcsolószerkezetrésznek megfelelően hőálló és ezzel drága műanyagból vagy fémből kell készülnie. Továbbá a kapcsolószerkezet közvetlen működtetése következtében kismértékű vibráció alakul ki, mert a bimetall-lengések közvetlenül a kapcsolószerkezetre vivődnek át.

Az ék alakú állítótagok felfüggesztése a közbenső vezetőelemeken mereven rögzített csuklókon szükségessé teszi ezeket a csuklókat rendkívül pontosan, egymáshoz képest és a közbenső vezetőelem pereméhez képest megadott távközzel rögzíteni. Egy csukló esetleges téves elhelyezése közvetlenül a rajta ágyazott ék nyugalmi helyzetének megváltozását, és ezzel a hozzá tartozó áramút kapcsolási érzékenységének akaratlan változását vonná maga után. Ezért a közbenső vezetőelemnek igen kis toleranciákkal kell készülnie, ami magas költség- és időráfordítást eredményez.

Fentieket figyelembe véve a találmány feladata egy egyfázisú védőkapcsoló létrehozása, amely önmagában

HU 222 298 Bl tökéletesen működőképes és tetszés szerinti számú azonos egyfázisú védőkacsolóval, további szerkezeti elemek alkalmazása nélkül többfázisú védőkapcsolóvá összeépíthető. A védőkapcsolónak továbbá nagy vibrációs szilárdsággal kell rendelkeznie, valamint az állítótag és a közbenső vezetőelem csatlakozásainak pozicionálásánál a pontosságot illetően nem kell különös igényeket kielégítenie.

A találmány feladat szerinti megoldása egyfázisú védőkapcsoló legalább egy túlterhelési kikapcsolóelemmel működtethető kapcsolóberendezéssel, ahol a védőkapcsolóhoz legalább egy, előnyösen két ilyen egyfázisú védőkapcsoló csatlakoztatható úgy, hogy az egyik védőkapcsoló túlterhelésekor a csatlakoztatás révén valamennyi védőkapcsolóban az érintkezők szétválnak, és ahol adott esetben egy működtetőszervvel és egy ehhez hozzárendelt áramskálával rendelkező áramtartomány - beállítóberendezés van elrendezve, továbbá a túlterhelési kikapcsolóelem és a kapcsolóberendezést működtető kengyel között egy ék alakú állítótag van elrendezve, és az ék alakú állítótag egy rugalmasan hajlékony rugó útján egy közbenső vezetőelemhez van rögzítve, a közbenső vezetőelem pedig a túlterhelési kikapcsolóelem mozgásirányában a védőkapcsoló házában eltolhatóan van ágyazva.

Minden találmány szerinti egyfázisú védőkapcsoló így ^egy ^saját közbenső vezetőelemmel és egy azon rögzített állítótaggal rendelkezik. Ezért az állítótag minden további alkatrésztől függetlenül működtethető, azaz önmagában egy egyetlen, áramot vezető vezeték biztosítására alkalmazható, illetve tetszés szerinti számú, azonos egyfázisú védőkapcsolóhoz csatlakoztatható, miáltal egy többfázisú vezetékrendszer biztosításához igénybe vehető.

A bimetallszalagnak a kapcsolóműre kifejtett indirekt hatása kengyel útján történik, úgyhogy ezt a konstruktíve viszonylag egyszerű és kevés anyagot igénylő elemet hőálló anyagból kell előállítani. Megfelelően méretezett kengyel ezen túlmenően lengéscsillapító hatású, miáltal a védőkapcsoló vibrációszilárdsága jelentősen megjavul.

Az ék alakú állítótagnak a közbenső vezetőelemmel való összekapcsolásához megválasztott elasztikus rugó a közbenső vezetőelemen és az állítótagon lévő rögzítési helyen kisebb oldalsó méreteltolódással rendelkezhet. Ilyen gyártási pontatlanságok az állítótag működési irányban való eltolását nem befolyásolják, hanem csupán csekély elcsavarodáshoz vezet, amely viszont nem változtatja meg a túlterhelési kikapcsolóelem és a kengyel közötti hatótávolságot.

A találmány egy további kialakítása szerint a közbenső vezetőelem mereven van egy a védőkapcsolóhoz csatlakoztatott további védőkapcsoló közbenső vezetőeleméhez hozzákötve.

Ezáltal valamennyi egymáshoz csatlakoztatott egyfázisú védőkapcsoló névleges áramának egyidejű beállítása következik be, miáltal ez a beállítás egyrészről gyorsan megvalósítható, másrészről biztosítható, hogy valamennyi egyedi védőkapcsoló ugyanarra a névleges értékre legyen beállítva.

Ebben a vonatkozásban a találmány továbbfejleszthető, úgyhogy a közbenső vezetőelem egy csatlakoztatott további védőkapcsoló felé eső homlokoldalam egy kivágással és/vagy ezzel a kivágással kongruens taggal rendelkezik, amely tag a védőkapcsoló házán áthalad.

Ez a konstrukció lehetővé tesz egy alakzáró, és ezért minden további segédeszköz - mint például csavarok, ragasztó vagy hasonlók - nélküli csatlakozást az egymáshoz kapcsolt védőkapcsolók közbenső vezetőelemei között.

Különösen előnyösnek mutatkozik, ha a tag és a kivágás a közbenső vezetőelemek mozgásirányára merőleges oldalfelületekkel rendelkezik.

A közbenső vezetőelemek megfelelő elhelyezése esetén a két szomszédos védőkapcsolót egymáshoz kell fektemi, amikor is a közbenső vezetőelemeik közötti csatlakozás, azaz a tagnak a másik közbenső vezetőelem kivágásába való beillesztése automatikusan bekövetkezik. A közbenső vezetőelemek külön csatlakoztatása, amelynél az alkalmazott tagok és kivágások alámetszése szükséges volna, elkerülhető.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példa kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az la. ábra a találmány szerinti egyfázisú védőkapcsoló oldalnézete, leemelt felső fedél esetén, az lb. ábra az la. ábra szerinti védőkapcsoló felülnézete, az le. ábra az la., b. ábra szerinti védőkapcsoló névleges árambeállító berendezése oldalnézetben leemelt felső fedél mellett nagyított léptékkel, a

2. ábra az 1. ábra szerinti védőkapcsoló közbenső vezetőeleme működtetőszervvel felülnézeti részletként, a

3a. ábra három egymással összekapcsolt, az 1.

és 2. ábra szerinti egyfázisú védőkapcsoló közbenső vezetőelemei felülnézeti részletként, a

3b., c. ábra a 3a. ábrán Ll-gyel és L3-mal jelölt egyfázisú védőkapcsoló névleges árambeállító berendezése oldalnézetben leemelt felső fedél mellett, a

4a. ábra a 3a. ábrán Ll-gyel és L2-vel jelölt egyfázisú védőkapcsoló közbenső vezetőelemei felülnézetben nagyított léptékben, és a

4b. ábra a 4a. ábra szerinti közbenső vezetőelemek más kiképzésű taggal és kivágással.

A találmány szerinti egyfázisú védőkapcsoló, amint ez az 1. ábrából kitűnik, hasonló módon van felépítve, mint az ismert védőkapcsolók.

A védőkapcsoló a védendő vezetékek csatlakoztatásához két 14,15 csavaros szorítóval, az 1 túlterhelési kikapcsolóelemmel, valamint a 16 rövidzárlati kikapcsolóberendezéssel, mellette a 2 kapcsolóberendezéssel rendelkezik, amely a mozgó 17 érintkezőt az 1. ábrán szemléltetett zárt helyzetből nyitott állásba tudja elmozdítani.

HU 222 298 Β1

Az ellenőrzendő áram ebben a védőkapcsolóban kiindulva az első 14 csavaros szorítótói áthaladva az 1 túlterhelési kikapcsolóelemen, a hajlékony 19 vezetéken és a 20 érintkezőtartón át a mozgó 17 érintkezőig, azután az álló 18 érintkezőn át a 16 rövidzárlati kikapcsolóberendezésig, és végezetül a második 15 csavaros szorítóig jut.

A 2 kapcsolóberendezés mind a 16 rövidzárlati kikapcsolóberendezéssel, mind az 1 túlterhelési kikapcsolóelemmel működtethető az alábbiak szerint:

A 16 rövidzárlati kikapcsolóberendezést ismert módon egy mágnestekercs által működtethető horgony képezi, amely horgony a megfelelően nagy rövidzárlati áramok esetén a 2 kapcsolóberendezés 20 érintkezőtartójára csap.

Az 1 túlterhelési kikapcsolóelem bimetallszalagból áll, amelyet az ellenőrzendő áram melegít. A bimetallszalag, azaz az 1 túlterhelési kikapcsolóelem egyik vége a védőkapcsoló házában van rögzítve, a másik vége pedig szabadon mozoghat. A bimetallszalag felmelegedése és ennek folyományaként bekövetkező elgörbülése miatt a 22 vég a 23 nyíl irányában elmozdul. Megfelelően nagy felmelegedés esetén a bimetallszalag szabad 22 vége ezen elmozdulás során érintkezésbe lép a 20 érintkezőtartóra ható 3 kengyellel, amelyet az elmozdulás irányában magával visz, és ezzel kiváltja a 2 kapcsolóberendezés működését.

A 20 érintkezőtartó 24 rugó útján a mozgóérintkező 17 nyitott helyzetének irányában van előfeszítve. A 20 érintkezőtartónak a 16 rövidzárlati kikapcsolóberendezés horgonya, illetve az 1 túlterhelési kikapcsolóelemhez csatlakozó 3 kengyel által kiváltott csekély eltávolodását a 20 érintkezőtartónak ezen 24 rugó által történő teljes elfordítása erősíti fel, úgyhogy a mozgóérintkező nyitott helyzetbe kerül.

A védőkapcsoló bekapcsolásához, azaz a 20 érintkezőtartó visszafordításához a 17 mozgóérintkező zárt helyzetébe egy kívülről hozzáférhető, kézzel állítható 25 kar van elrendezve.

A találmány szerinti védőkapcsoló háza ismert módon két részből, azaz egy 26 alsó fedélből és egy 27 felső fedélből áll, amint ezt az lb. ábra szemlélteti.

A találmány szerinti védőkapcsoló különlegessége abban áll, hogy az 1 túlterhelési kikapcsolóelem kapcsolási érzékenysége beállításához egy berendezéssel rendelkezik, tehát egy névleges árambeállító berendezéssel, amelyet az le. ábra részleteiben szemléltet. Ennek a beállítóberendezésnek legfontosabb eleme az ék alakú 4 állítótag, amely az 1 túlterhelési kikapcsolóelem pontosabban annak szabad 22 vége - és a 2 kapcsolóberendezésre ható 3 kengyel között van elrendezve. Továbbá a védőkapcsoló házában a 6 közbenső vezetőelem helyezkedik el, amely a 28 nyíl irányában, tehát az 1 túlterhelési kikapcsolóelem működési irányában amelyet a 23 nyíl jelez - eltolhatóan van ágyazva.

Az ék alakú 4 állítótag egy rugalmasan hajlékony 13 rugó útján, amelyet a 29 vezeték tart, a 6 közbenső vezetőelemmel van összekötve. A 13 rugó a rajzon szemléltetett kiviteli alakban mind a 4 állítótaggal, mind a 6 közbenső vezetőelemmel össze van szegecselve, amely azonban nem jelenti azt, hogy más csatlakoztatási lehetőség, mint például ragasztás, hegesztés stb.

nem volna alkalmazható.

A 6 közbenső vezetőelemnek az 1 túlterhelési kikapcsolóelem működési irányába való eltolásával a 13 rugót a 23, 28 nyilak irányába toljuk el, amely elmozdulás a 29 vezeték szakaszán mintegy 90°-os irányváltozást szenved, miáltal a 4 állítótag az 1 túlterhelési kikapcsolóelemmel párhuzamos irányban - amelyet a 30 nyíl jelez - tolódik el.

Az 1 túlterhelési kikapcsolóelem szabad 22 végének ennél az elrendezésnél, ahhoz, hogy a 3 kengyellel érintkezzen és ezzel a 2 kapcsolóberendezés működését kiváltsa, nem szükséges a nyugalmi helyzete és a 3 kengyel közötti távköznek megfelelő elmozdulást végezni. Ezt a távközt a 4 állítótagnak a szabad 22 vég és a 3 kengyel között lévő szélessége csökkenti. Annak érdekében, hogy a szabad 22 vég mozgása ne legyen akadályozva, a 4 állítótagnak lehetőleg könnyen elfordulónak kell lennie, amely a 13 rugó lehetőleg nagy rugalmassága útján érhető el. A 13 rugó fémből vagy műanyagból készült vékony szalag vagy vékony huzal lehet.

A 4 állítótag ismertetett eltolásával a pillanatnyilag ható szélessége és ezzel a szabad 22 végnek a kapcsolás kiváltásához szükséges elmozdulási úthossza változtatható. A szabad 22 vég elmozdulási úthossza függ az ellenőrzendő áram éppen fellépő erősségétől, úgyhogy a 4 állítótag eltolásával végül is a kapcsolást kiváltó áramerősség, tehát az 1 túlterhelési kikapcsolóelem névleges áramerőssége beállítható.

Annak érdekében, hogy a 6 közbenső vezetőelem említett eltolása megvalósítható legyen, 5 működtetőszerv van e célra kialakítva, amint ezt a 2. ábra szemlélteti. Ez az 5 működtetőszerv henger alakú forgatógombként van kiképezve, és a hossztengelye körül elfordíthatóan a védőkapcsoló házában van ágyazva.

Az 5 működtetőszerv a 6 közbenső vezetőelem felé forduló homlokoldalán excentrikusán elrendezett 7 csappal rendelkezik, amely a 6 közbenső vezetőelemben elrendezett 31 hosszlyukba nyúlik be.

A 7 csapon és a 31 hosszlyukon át az előnyösen egy csavarhúzó segítségével az 5 működtetőszerven foganatosított körforgású beállítómozgás, amelyet a 32 nyíl jelöl, a 6 közbenső vezetőelemnek az 1 túlterhelési kikapcsolóelem működési irányába ható egyenes vonalú mozgásává alakul át.

Annak érdekében, hogy a ténylegesen beállított névleges áramerősség kívülről látható legyen, a ház külső falán az 5 működtetőszerv szakaszán ehhez hozzárendelt 33 áramskála van kiképezve, amint ezt az lb. ábra szemlélteti.

Az eddig ismertetett védőkapcsoló egyfázisú, tehát csupán egyetlen áramot vezető vezeték ellenőrzésére alkalmas. A legtöbb alkalmazási esetben azonban többfázisú védőkapcsolóra van szükség, vagyis egyidejűleg több áramot vezető vezeték ellenőrzése szükséges. A szokásos többfázisú rendszerekben többnyire 2, 3 vagy négyfázisú védőkapcsolókat alkalmaznak (L és N, Ll, L2 és L3 vagy Ll, L2, L3 és N-ből álló rendszerek ellenőrzéséhez).

HU 222 298 Bl

A találmány szerinti védőkapcsoló úgy van kialakítva, hogy több ilyen egyfázisú védőkapcsoló oly módon csatlakoztatható egymáshoz, hogy egy védőkapcsoló túlterhelése esetén a csatlakoztatás következtében valamennyi védőkapcsoló érintkezőinek bontása következik be. Valamennyi találmány szerinti védőkapcsoló, amint a fentiekben részletesen leírásra került, önmagában teljesen működőképes, úgyhogy az egyes kapcsolók egyszerű csatlakoztatása révén egy többfázisú védőkapcsoló alakítható ki.

Az egyes 2 kapcsolóberendezések csatlakoztatása úgy oldható meg, hogy az egyes védőkapcsolók kézi kapcsolásához kialakított 25 kart mechanikusan egymáshoz kapcsoljuk. Alternatív megoldásként lehetséges a 2 kapcsolóberendezéseket külön-külön egy (a rajzokon az áttekinthetőség kedvéért nem ábrázolt) taggal ellátni, amely a saját, valamint a szomszédos házakon áthalad, és a szomszédos védőkapcsolók 2 kapcsolóberendezésébe benyúlik, és azt a saját 2 védőkapcsoló működésbe lépésekor ugyancsak működteti.

Az 1. és 2. ábra szerinti egyfázisú védőkapcsolóknak a leírt egyszerű egymáshoz csatlakoztatása azzal a következménnyel járna, hogy az így létrejövő többfázisú védőkapcsoló valamennyi fázisának áramútja egy saját, a többi áramúttól független névlegesáram-beállítással rendelkezne. Ez többfázisú védőkapcsoló esetén bizonyosan nem volna lehetetlen megoldás, mindazonáltal a gyakorlatban nem volna kedvező, mert a használónak minden egyes áramutat külön kellene beállítania.

Ezért a találmány szerint a csatlakoztatott védőkapcsolók 6 közbenső vezetőelemei egymással rögzítetten össze vannak kötve. Ennek az összekötésnek megvalósításához az érintett kapcsolók házaihoz a 6 közbenső vezetőelem szakaszán hozzáférhetőnek kell lenniük, tehát 10 áttörésekkel kell azokat ellátni.

A csatlakoztatás elvileg tetszés szerint kialakítható : két szomszédos 6 közbenső vezetőelem lehet például ragasztással, hegesztéssel, szegecseléssel, vagy mindkét 6 működtetőszervbe alakzárással benyúló további alkatrészekkel, mint például csapokkal összeerősítve.

A csatlakoztatás egy különösen kedvező módja a 3., 4. ábrán van egy háromfázisú védőkapcsoló bemutatásával szemléltetve, amit az alábbiakban ismertetünk közelebbről.

Az L2 középső védőkapcsoló 6 közbenső vezetőeleme az L1 védőkapcsoló felé forduló homlokoldalán 12 taggal rendelkezik, amely a 26 alsó fedél 10 áttörésén keresztül áthalad, és így kinyúlik az L2 védőkapcsoló házából. Az L1 védőkapcsoló 27 felső fedele ugyancsak rendelkezik 10 áttöréssel, amely az Ll, L2 védőkapcsolók egymáshoz csatlakoztatásánál az L2 védőkapcsoló 10 áttörése fölött fekszik. A 12 tag ezáltal az Ll védőkapcsoló házán át tud haladni, és annak belső terébe benyúlik.

Az Ll védőkapcsoló 8 közbenső vezetőeleme a 12 taggal kongruens 11 kivágással rendelkezik, amelybe a 12 tag benyúlik, miáltal a 6, 8 közbenső vezetőelemek alakzáróan egymáshoz kapcsolódnak.

Pontosan ilyen konstrukciós megoldással - nevezetesen az első közbenső vezetőelemen a 12 taggal és ehhez kongruens 11 kivágással a második vezetőelemen - vannak az L2 és L3 védőkapcsoló 6,9 közbenső vezetőelemei egymáshoz kapcsolva. Az Ll, L2 védőkapcsolók 6, 8 közbenső vezetőtagjainak csatlakoztatásával összehasonlítva itt az L3 védőkapcsoló 9 közbenső vezetőeleme rendelkezik a 12 taggal, és az L2 védőkapcsoló 6 közbenső vezetőeleme van all kivágással ellátva.

A 12 tag és a 11 kivágás a 6 közbenső vezetőelem mozgásirányára merőlegesen 34 oldalfelületekkel rendelkeznek (4a. ábra). Ennek a kialakításnak az a rendkívüli előnye, hogy az Ll, L2, L3 védőkapcsolóknak az összeépítésekor azokat csak a szemléltetett módon egymás mellé kell helyezni. A 6, 8, 9 közbenső vezetőelemek leírt alakzáró csatlakozása, tehát az egyik közbenső vezetőelem 12 tagjának a másik közbenső vezetőelem 11 kivágásába való benyúlása ezáltal - automatikusan bekövetkezik.

Természetesen a 12 tag és a 11 kivágás ilyenfajta kialakítását nem szabad korlátozottan értelmezni, mert például a 34 oldalfelületek egymással hegyesszöget is bezárhatnak, vagyis a 12 tag és a 11 kivágás felülnézetben háromszög alakú is lehet. Egy további lehetőség a 12 tagot a 6 közbenső vezetőelem homlokoldalától növekvő távolsággal szélesedően, és ennek megfelelően all kivágást növekvő mélységgel ugyancsak szélesedően kiképezni, amint ezt a 4b. ábra szemlélteti. Ezen kiképzési mód esetén szükséges azonban a 6, 8, 9 közbenső vezetőelemeket egy külön művelettel egymásba beakasztani.

Az egyes 6, 8,9 közbenső vezetőelemek közötti merev kapcsolat lehetővé teszi valamennyi Ll, L2, L3 védőkapcsoló névlegesáramerősség-tartományának egyidejű beállítását egyetlen közbenső vezetőelem eltolásával. Ez esetben nem szükséges külön-külön az Ll, L2, L3 védőkapcsolók névleges árambeállító berendezését saját 5 működtetőszervvel ellátni. A 3. ábrán szemléltetett háromfázisú védőkapcsolónak ezért a két külső Ll, L3 védőkapcsolójánál az 5 működtetőszerv elhagyható. További következményként a 8, 9 közbenső vezetőelemeken a 31 hosszlyuk, valamint a ház külső oldalán a 33 áramskála is elhagyható.

Minthogy az áramutak növelése nincs előirányozva, a két külső Ll és L3 védőkapcsolónak további védőkapcsolókkal való összekapcsolására nincsen szükség. Ezért a szabad házfedelek - az Ll védőkapcsolónál annak 26 alsó fedele és az L3 védőkapcsolónál annak 27 felső fedele - nem rendelkeznek 10 áttöréssel, továbbá a 8, 9 közbenső vezetőelemeik külön-külön csak vagy egy 12 taggal (9 közbenső vezetőelem) vagy egy 11 kivágással (8 közbenső vezetőelem) rendelkeznek.

Claims (4)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Egyfázisú védőkapcsoló legalább egy túlterhelési kikapcsolóelemmel működtethető kapcsolóberendezéssel, ahol a védőkapcsolóhoz legalább egy, előnyösen két ilyen egyfázisú védőkapcsoló csatlakoztatható úgy, hogy az egyik védőkapcsoló túlterhelésekor a csatlakoztatás révén valamennyi védőkapcsolóban az érintkezők szétválnak, és ahol adott esetben egy működtetőszerv5

   HU 222 298 Bl vei és egy ehhez hozzárendelt áramskálával rendelkező áramtartomány-beállító berendezés van elrendezve, azzal jellemezve, hogy a túlterhelési kikapcsolóelem (1) és a kapcsolóberendezést (2) működtető kengyel (3) között egy ék alakú állítótag (4) van elrendezve, és az ék alakú állítótag (4) egy rugalmasan hajlékony rugó (13) útján egy közbenső vezetőelemhez (6) van rögzítve, a közbenső vezetőelem (6) pedig a túlterhelési kikapcsolóelem (1) mozgásirányában a védőkapcsoló házában eltolhatóan van ágyazva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti egyfázisú védőkapcsoló, azzal jellemezve, hogy a közbenső vezetőelem (6) egy a védőkapcsolóhoz csatlakoztatott további védőkapcsoló közbenső vezetőelemével (9, 8) összekapcsolható.
3. 3. A 2. igénypont szerinti egyfázisú védőkapcsoló, azzal jellemezve, hogy a közbenső vezetőelem (6, 8, 9)

   5 egy csatlakoztatott védőkapcsoló felé eső homlokoldalán egy kivágással (11) és/vagy ezzel a kivágással kongruensen kiképzett taggal (12) rendelkezik, amely tag (12) a védőkapcsoló házán átnyúlik.
4. 4. A 3. igénypont szerinti egyfázisú védőkapcsoló,

   10 azzal jellemezve, hogy a tag (12) és a kivágás (11) a közbenső vezetőelem (6, 8, 9) mozgásirányára merőleges oldalfelületekkel (34) rendelkeznek.