HU222063B1 - Csőrögzítő szerkezet,főleg csapadékvizet elvezető csövekhez - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya csőrögzítő szerkezet, főleg csapadékvizet elvezetőcsövekhez, amelynek a rögzítendő csövet befogadó teste, a testbőlkinyúló és a testet tartó szerkezethez, például falhoz való rögzítésrerögzítőegysége van. A test rugalmas kialakítású, és két végrésze (10,11) van, ezek a kerület mentén egymás mellett és a testnek a rögzí-tőegységgel ellátott részével (9) átmérőirányban szemben vannakelrendezve. A találmány lényege, hogy a test olyan csőbilincsként (1)van kialakítva, amelynek a végrészei (10, 11) kapcsolóelemekkel vannakellátva. Ezek olyan kampókkal rendelkeznek, amelyek a csőbilincsnek(1) a cső (6) körüli illesztését és befogását biztosító kialakításúak. ŕ

Description

A találmány tárgya csőrögzítő szerkezet, amely csövek, főleg csapadékvízejtő csövek rögzítéséhez való. Az ilyen csőrögzítő szerkezetnek a testből kiálló rögzítőegysége van, amellyel az a falhoz vagy más szerkezeti részhez rögzíthető. A teste rugalmas kialakítású, és két olyan végrésszel van ellátva, amelyek a kerület mentén egymás mellett helyezkednek el, és a testnek attól a részétől átmérőirányban szemben helyezkednek el, amelyből a rögzítőegység kiáll.

Csapadékvizet elvezető csövekhez különböző csőrögzítő szerkezetek ismeretesek. Például ilyen a jelen bejelentő által 1995-ben publikált „Rainwater System” (magyarul „Esővízrendszer”) című prospektus, amely SVHA névvel jelölt csőrögzítő szerkezetet ismertet. Ennek lényegében hengeres teste van, amelyet a műszaki gyakorlatban „csőbilincs”-nek is neveznek, és amely alkalmas arra, hogy a csövet közrefogja és rögzítse. Ebből a csőbilincsből két nyelvként nyúlnak ki rögzítőelemek, amelyeknél fogva a csőrögzítő szerkezet például a falra rögzíthető. A csőbilincs föl van hasítva a cső befogadásához, és olyan különálló szárai vannak, amelyek axiálisan elmozdítva kapcsolódásba hozhatók a csőbilincs szemben fekvő végeivel. Az ilyen csőbilincs szerelése részletesen ismertetésre kerül a fentebb ismertetett nyomtatványban (7. oldal 6. és 7. bekezdés).

Ismert továbbá a jelen bejelentő 1994-ben „Takvággkatalogen” című kiadványából „SVHA” és „SVSTI” jelű csőrögzítő szerkezet. Az elsőként említett csőbilincs két füllel van a falra szerelve, míg a másodikként említett csőbilincset a falban csappal rögzítik, amely a csőbilincs testéhez kapcsolódik. Ezt a két hagyományos csőbilincset külön reteszelőelemek, például befogópofák révén a rögzítendő csőre szorítják, és ezek az ékhatás elvén összeszorítják a csőbilincs szemben fekvő végeit.

A fenti megoldások közös hiányossága, hogy azok valójában két szerkezeti részből állnak (csőbilincsből és befogópofából), valamint rendszerint külön szerszámra, például kalapácsra van szükség ahhoz, hogy a szerelő a csövet be tudja fogni a csőbilincs és befogópofa segítségével. A fenti hagyományos csőbilincsek szerelése a gyakorlati tapasztalatok szerint meglehetősen körülményes és időigényes.

További hagyományos csőrögzítő szerkezeteket ismertetnek például a DK-20166, DK-130196 és EP-79417 számú szabadalmi leírások; ezek mind kétrészes csőrögzítő szerkezeteket ismertetnek.

További publikációként utalunk az FR-2071357 számú szabadalmi leírásra, amelynek 1. és 2. ábráján feltüntetett csőrögzítő szerkezet műanyagból van kialakítva. Ez olyan műanyag csövek befogására való, amelyek különböző hőmérsékletű áramló folyadékokat fogadnak be. A csövekben áramoltatott és különböző hőmérsékletű folyadékoknak megfelelően a változó csőátmérőkhöz való alkalmazkodás céljából a körkörös csőrögzítő szerkezetnek a belső oldalán nyúlványai vannak. Ez a hagyományos csőrögzítő szerkezet azonban nem jöhet szóba csapadékvízejtő csövekhez, és a fenti francia iratban nem foglalkoznak azokkal a sajátos problémákkal, amelyek éppen a csapadékvízejtő csöveknél jelentkeznek.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített csőrögzítő szerkezet létrehozása, amely jóval egyszerűbben és könnyebben szerelhető és kezelhető, mint a hagyományos megoldások. A jelen találmánnyal célunk továbbá olyan csőrögzítő szerkezet létrehozása, amely csapadékvízejtő csövekhez is problémamentesen alkalmazható.

A kitűzött feladat megoldásához a bevezetőben ismertetett típusú csőrögzítő szerkezetből indultunk ki, amelynek a rögzítendő csövet befogadó csőbilincsszerű teste, valamint a testből kinyúló, a testet tartó szerkezethez, például falhoz való rögzítésre rögzítőegysége van. Továbbá, a test rugalmas kialakítású és két végrésze van, ezek a kerület mentén egymás mellett és a testnek a rögzítőegységgel ellátott részével átmérőirányban szemben vannak elrendezve. A találmány szerinti megoldás lényege, hogy a test olyan csőbilincsként van kialakítva, amelynek végrészei kapcsolóelemekkel vannak ellátva, ezek olyan kampókkal rendelkeznek, amelyek a csőbilincsnek a cső körüli illesztését és befogását biztosítják.

Célszerű az olyan kiviteli alak, amelynél a kapcsolóelemek egymással bepattintható kapcsolatba hozható kialakításúak.

Előnyösen a végrész kapcsolóelemének olyan szélrésze van, amely a csőbilincshez képest axiális irányban helyezkedik el, és legalább egy, hosszúkás kampóval van ellátva amely a másik végrész kapcsolóelemével kapcsolatba hozható kialakítású, valamint ez utóbbinak legalább egy kampórésze van, amely a hosszúkás kampóval reteszelő kapcsolatba hozható.

Célszerűen a végrész kapcsolóeleme peremekkel van ellátva, ezek a kampókat a másik végrészen lévő kampórészekkel eltolhatóan megvezető kialakításúak.

Előnyös az olyan kivitel is, amelynél a végrész kapcsolóeleme két, egymástól távközzel elrendezett nyelvként van kialakítva. Ezek mindegyikének olyan kampórészei vannak, amelyek a szemközti végrész kampóival reteszelő kapcsolatba hozhatók.

Továbbá, célszerűen a csőbilincsnek a rögzítőegységekkel ellátott része axiális horonnyal van ellátva, amely kifelé hajlított, és a két végrésznek visszarugózó hatást biztosít.

Előnyösen a végrésznek axiálisan ívelt szakasza van, amely radiális irányban rugalmas kialakítású. De célszerű az olyan kivitel is, amelynél az ívelt szakasz a csőbilincshez képest kívüllevően hajlított kialakítású.

Előnyös lehet továbbá az olyan kivitel, amelynél az ívelt szakasznak belső axiális bordája van, amely a hosszúkás kampóktól távközzel van elrendezve, és amely a szerelési helyzetben a csövön felfekvő kialakítású.

Célszerűen a két végrész az összekapcsolt helyzetében egymást legalább részben átfedi.

Előnyösen a kapcsolóelemeknek legalább két kapcsolási helyzetük van, amelyek közül az egyik a teljesen összekapcsolt helyzet, ebben a csőbilincs szorosan felfekszik a befogott cső külső palástján és azt mereven befogja, a másik közbenső helyzetében viszont a csőbilincs a befogandó cső külső palástjától távközre helyezkedik el.

HU 222 063 Bl

Továbbá, célszerűen a csőbilincs kerületi irányban rugalmas kialakítású. De különösen előnyös az olyan kivitel, amely egyetlen darabból, előnyösen vékony fémlemezből van kialakítva. Ezzel különösen egyszerű és olcsó gyárthatóságot érünk el.

Adott esetben a rögzítőegység különálló szerkezeti elemként alakítható ki és kapcsolódhat a csőbilincshez.

A találmány szerinti csőrögzítő szerkezet tehát rendkívül egyszerűen és könnyen felszerelhető bármiféle csőre, mégpedig mindenféle szerszám nélkül, ami a használó számára jelentős előnyökkel jár a hagyományos megoldásokhoz képest. A találmány szerinti csőrögzítő szerkezet a csövet egyszerű befogóhatás révén rögzíti, és a célszerű kiviteli alaknál közbenső helyzetet is lehetővé tesz, amelyben a beállítás során a csőrögzítő szerkezet viszonylagosan elmozdítható a csőhöz képest. Ezzel a szerelés és pontos beállítás igen leegyszerűsödik.

A találmány szerinti csőrögzítő szerkezet a lehető legszélesebb körben alkalmazható, mégpedig a legkülönbözőbb típusú csövekhez, függetlenül a rögzítőegység kialakításától.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás két példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

- Az 1. és 2. ábrákon a találmány szerinti csőrögzítő szerkezet első példakénti kiviteli alakját átlós perspektivikus nézetekben szemléltettük;

- a 3. és 4. ábrákon az 1. és 2. ábra szerinti csőrögzítő szerkezet látható, mégpedig a 3. ábrán a csőrögzítés előtti, a 4. ábrán pedig a csövön rögzített állapotban;

- az 5. ábrán az 1. ábra szerinti megoldás közbenső helyzetben látható felülnézetben;

- a 6. ábrán a találmány szerinti csőrögzítő szerkezet másik példakénti kiviteli alakja látható perspektivikus képben.

Amint az 1. és 2. ábrákon látható, a találmány szerinti bilincsszerű csőrögzítő szerkezet első példakénti kiviteli alakjának hengeres és kerületi irányban rugalmas teste van, amely egyetlen darabból van kialakítva, nevezetesen 1 csőbilincset foglal magában. Az 1 csőbilincsből rögzítőegységek nyúlnak ki, ezek a jelen kiviteli alak esetében 2 és 3 rögzítőfülekként vannak kialakítva. Ezek egy-egy nyílással vannak ellátva, például a

3. ábrán feltüntetett 4 falhoz rögzítéshez, amihez a jelen esetben 5 rögzítőcsavarokat alkalmaztunk.

A testként szereplő 1 csőbilincs úgy van kialakítva, hogy az szilárdan befogja a rögzítendő csővezetéket, például csapadékvíz-elvezető 6 csövet, amelyet a 3. ábrán vékony szaggatott vonallal jelöltünk.

Az 1 csőbilincsnek két, félkör alakú csőrögzítő 7 és 8 befogórésze van. A 7 befogórésznek 10 végrésze van, amely az 1 csőbilincs kerületi irányában tekintve szemben helyezkedik el a másik 8 befogórész 11 végrészével. Ezek a csőrögzítő 7 és 8 befogórészek visszarugózó hatásúak, azaz hajlamosak arra, hogy az 1. ábrán feltüntetett helyzetbe térjenek vissza, ha a 10 és 11 végrészeket egymás irányába mozdítjuk el, vagy ha azokat kissé széjjel nyitjuk.

A 10 és 11 végrészek az 1 csőbilincs kerülete mentén tekintve lényegében a hátsó 9 résszel szemben fekvőén helyezkednek el. Különösen a 2. ábrán jól látható, hogy az 1 csőbilincs 2 és 3 rögzítőfülei a hátsó 9 részből kétoldalt nyúlnak hátra. Ezáltal tehát az 1 csőbilincs szimmetrikus kialakítását étjük el, amellyel tovább javítjuk a rugalmas hatását, amire még alább térünk ki részletesebben.

A 7 befogórész 10 végrésze kapcsolóegységgel van ellátva, amely a jelen esetben két, axiális irányban egymástól távközzel elhelyezkedő 12 nyelvként van kialakítva. Ezek úgy vannak kiképezve, hogy kapcsolódjanak a 8 befogórész 11 végrészén kialakított kapcsolóegységekkel, amelyek a jelen esetben axiális peremként vannak kialakítva és hosszúkás 13 kampókkal vannak ellátva. A 13 kampók tehát alakzáró kapcsolódásba hozhatók a 12 nyelvekkel.

A 12 nyelv az 1 csőbilincs testéhez átvezető részénél két, egymással szemben fekvő 14 és 15 bevágással van ellátva, ezekből két, 16 és 17 perem nyúlik ki, mégpedig a 12 nyelv szabad végének irányába. A 16 és 17 peremeknek belső 18 kampórészük és külső 19 kampórészük van, amint az jól kivehető a 2. ábrán.

Továbbá, a találmány szerint a 8 befogórésznek a végén axiálisan ívelt 20 szakasza van, amely az 1 csőbilincshez képest kifelé ívelt kialakítású, de ennek szerepére alább térünk ki részletesebben.

A találmány szerinti csőrögzítő szerkezet fenti kiviteli alakjának alkalmazásmódját a 3-5. ábra kapcsán ismertetjük.

Először a csőrögzítő szerkezet 1 csőbilincsét a 2 és rögzítőfüleken keresztül csavarozással rögzítjük a falhoz, például az 5 rögzítőcsavarok becsavarásával. Ezt követően behelyezzük a rögzítendő 6 csövet az 1 csőbilincsbe úgy, hogy a rugalmas 7 és 8 befogórészek közrefogják a 6 csövet. A 6 cső behelyezhető az 1 csőbilincsbe axiális bevezetéssel, de adott esetben eljárhatunk úgy is, hogy a csőrögzítő 7 és 8 befogórészeket annyira szétfeszítjük, hogy a 6 cső a közöttük lévő hézagon keresztül bevezethető legyen a 10 és 11 végrészek között (lásd 3. ábra).

Ezt követően kézzel zárjuk az 1 csőbilincset, ehhez a 8 befogórész 11 végrészét bepattintásos kapcsolatba hozzuk a 7 befogórész 10 végrészével. Ezzel már az 1 csőbilincsben helyezkedik el a 6 cső.

A végleges rögzítési műveletnél a 8 befogóegység kapcsolóelemeit, azaz a jelen esetben a 13 kampókat kapcsolódásba hozzuk a másik 7 befogórész megfelelő kapcsolóelemeivel, nevezetesen a 12 nyelveivel, mégpedig úgy, hogy a 13 kampók alakzáróan kapcsolódjanak a 16 és 17 peremek belső 18 kampórészeivel. Ez a művelet mindenféle szerszám nélkül könnyen végezhető, és a 13 kampók és a 18 kampórészek közötti kapcsolódás létrehozható azáltal, hogy a szerelő kissé megnyomja az ívelt 20 szakaszt radiálisán a 6 csőhöz és az 1 csőbilincshez képest befelé, amint azt a 4. ábrán A nyíllal jelöltük.

A fenti műveletek teljes befejezése után a 13 kampók a 16 és 17 peremeken elcsúsznak lényegében az 1 csőbilincs kerületi irányába (a 4. ábrán az óramutató

HU 222 063 Β1 járásával megegyező irányban). Ha kellő erőt alkalmazunk A nyíl irányába, akkor a 13 kampók a belső 18 kampórészek mögött fognak elhelyezkedni, és igen szorosan fognak kapcsolódni azokkal. Ezt a szoros kapcsolatot segítik különösen a 7 és 8 befogórészek 10 és 11 végrészei, amelyek átlapolják egymást a teljesen összekapcsolt helyzetben (4. ábra).

Az 5. ábrán az 1 csőbilincs olyan közbenső helyzetét szemléltettük vázlatosan, amelyben a 13 kampók kapcsolódnak a 16 és 17 peremek külső 19 kampórészeivel. Ebben az állapotban az 1 csőbilincs belső oldala megfelelő távközzel helyezkedik el a 6 cső külső palástjától, ami annyit jelent, hogy az 1 csőbilincs és a 6 cső viszonylagosan eltolható, például a pontos beállítás céljából, mielőtt a végleges rögzítés megtörténne.

Az 1 csőbilincs végleges rögzítéséhez - amint azt fentebb már ismertettük - az A nyíl irányába nyomóerőt fejtünk ki az íves 20 szakaszra, aminek hatására a 13 kampók és a 16,17 peremek közötti megvezetésnek köszönhetően all végrész elmozdul B nyíllal jelölt irányba (azaz érintőlegesen), és ezzel éljük el a végleges reteszelt csőbefogó helyzetet (4. ábra).

A fenti műveleti lépésnél tehát az A nyíl irányába kifejtett eró hatására az ívelt 20 szakasz radiálisán kifelé rugalmasan deformálódik és ezzel egyidejűleg a kerületi irányba a hossza megnő. Ilyenkor a 13 kampók rápattinthatók a belső 18 kampórészekre. A nyomóerő megszüntetése után az ívelt 20 szakasz rugalmasan visszaáll az alaphelyzetébe, és ezáltal ráfeszíti az 1 csőbilincset a 6 cső külső palástjára. A 13 kampókat húzóerő szorítja rá a belső 18 kampórészekre és belső 21 bordára, amely az ívelt 20 szakaszon a 13 kampókkal szemben helyezkedik el, és az összezárt állapotban fölfekszik a 6 cső külső palástján.

Az 1 csőbilincs hátsó 9 része kifelé hajlított kialakítású és lényegében axiális 22 hornyot képez. Ez még inkább elősegíti a csőrögzítő 7 és 8 befogórészek visszarugózó hatását. Ez az axiális 22 horony azzal az előnnyel is jár, hogy a 6 cső visszahajtott 23 szegélyét befogadhatja.

A találmány szerinti csőrögzítő szerkezet fentebb ismertetett új típusú kivitelével igen racionális és gyors szerelést teszünk lehetővé, mindenféle kéziszerszám nélkül. Ez igen nagy előnyt jelent a csőgyártó számára is, hiszen ezáltal viszonylag vékony fémlemezből akár egyetlen darabból is gyártható a cső. Tehát a 6 cső kerülete mentén nincs szükség külön rögzítőfülekre a 6 cső biztonságos befogásához és rögzítéséhez.

Az 1 csőbilincs 10 és 11 végrészei közötti kapcsolat rendkívül szoros - amint arra fentebb utaltunk vagyis a gyakorlati tapasztalatok szerint az 1 csőbilincs kézzel alig oldható. Ha bizonyos okokból mégis oldani kell az 1 csőbilincset, erre a célra alkalmazhatunk külön nem ábrázolt csavarhúzót, amelyet ilyenkor 24 bevágásba kell illesztenünk (2. ábra). Ez a 24 bevágás a csőrögzítő 8 befogórész 11 végrészében van a jelen esetben kialakítva, amely kapcsolatban van a 13 kampókkal. Ezzel a csavarhúzóval tehát a reteszelés egyszerűen oldható.

Végül megjegyezzük, hogy a találmány értelmében sok más kiviteli alak és kombináció is lehetséges.

A 6. ábrán például olyan kiviteli változatot tüntettünk fel, amelynél az 1 csőbilincs rögzítóegysége 25 rögzítőcsapként van kialakítva, amelynek 26 része az 1 csóbilincs belsejébe nyúlik, nevezetesen a 22 horonyban helyezkedik el.

A találmány persze nem korlátozódik a fentiekben ismertetett bepattintásos kapcsolóegységekre, hanem számos más rögzítőkapcsolat is elképzelhető az igényelt oltalmi körön belül. Olyan kiviteli változat is lehetséges, amelynél a két végrész szélei megnyújtott kampóként vannak kialakítva, amelyek egymást átlapolják és ezzel éljük el a reteszelőhatást.

Claims (14)

1. Csőrögzítő szerkezet, főleg csapadékvizet elvezető csövekhez, amelynek a rögzítendő csövet befogadó teste, a testből kinyúló és a testet tartó szerkezethez, például falhoz való rögzítésre rögzítőegysége van, továbbá a test rugalmas kialakítású és két végrésze (10, 11) van, ezek a kerület mentén egymás mellett és a testnek a rögzítőegységgel ellátott részével (9) átmérőirányban szemben vannak elrendezve, azzal jellemezve, hogy a test olyan csőbilincsként (1) van kialakítva, amelynek a végrészei (10, 11) kapcsolóelemekkel vannak ellátva, ezek olyan kampókkal rendelkeznek, amelyek a csóbilincsnek (1) a cső (6) körüli illesztését és befogását biztosító kialakításúak.

2. Az 1. igénypont szerinti csőrögzítő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelemek egymással bepattintható kapcsolatba hozható kialakításúak.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti csőrögzítő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a végrész (11) kapcsolóelemének olyan szélrésze van, amely a csóbilincshez képest (1) axiális irányban helyezkedik el, és legalább egy, hosszúkás kampóval (13) van ellátva, amely a másik végrész (10) kapcsolóelemével kapcsolatba hozható kialakítású, és amely utóbbinak legalább egy kampórésze (18) van, amely a hosszúkás kampóval (13) reteszelő kapcsolatba hozható kialakítású.

4. A 3. igénypont szerinti csőrögzitő szerkezet, azzaljellemezve, hogy a végrész (10) kapcsolóeleme peremekkel (16,17) van ellátva, ezek a kampókat (13) a másik végrészen (11) lévő kampórészekkel (18) eltolható módon megvezető kialakításúak.

5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti csőrögzítő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a végrész (10) kapcsolóeleme két, egymástól távközzel elrendezett nyelvként (12) van kialakítva, ezek mindegyikének kampórészei (18, 19) vannak, ezek a szemközti végrész (11) kampóival (13) reteszelő kapcsolatba hozható kiképzésűek.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti csőrögzitó szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csőbilincsnek (1) a rögzítőegységekkel - például rögzítőfülekkel (2,3) vagy rögzítőcsappal (25) - ellátott része (9) axiális horonnyal (22) van ellátva, amely kifelé hajlított és a két végrésznek (10,11) visszarugózó hatást biztosító kialakítású.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti csőrögzítő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a végrésznek (11)

HU 222 063 Bl axiálisan ívelt szakasza (20) van, amely radiális irányban rugalmas kialakítású.

8. A 7. igénypont szerinti csőrögzítő szerkezet, azzal jellemezve, hogy az ívelt szakasz (20) a csőbilincshez (1) képest kívüllevően hajlított kialakítású.

9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti csőrögzítő szerkezet, azzal jellemezve, hogy az ívelt szakasznak (20) belső axiális bordája (21) van, amely a hosszúkás kampóktól (13) távközzel van elrendezve, és amely a szerelési helyzetben a csövön (6) felfekvő kialakítású. 10

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti csőrögzítő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a két végrész (10, 11) az összekapcsolt helyzetben egymást legalább részben átfedi.

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti csőrögzítő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelemeknek legalább két kapcsolási helyzetük van, amelyek közül az egyik a teljesen összekapcsolt helyzet, ebben a csőbilincs (1) szorosan felfekszik a befogott cső (6) külső palástján, a másik pedig olyan közbenső hely5 zet, amelyben a csőbilincs (1) a befogandó cső (6) külső palástjától távközre helyezkedik el.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti csőrögzítő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csőbilincs (1) kerületi irányban rugalmas kialakítású.

13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti csőrögzítő szerkezet, azzal jellemezve, hogy egyetlen darabból, előnyösen vékony fémlemezből van kialakítva.

14. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti csőrögzítő szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rögzítő15 egység - például rögzítőcsap (25) - különálló szerkezeti elemként kapcsolódik a csőbilincshez (1).