HU222043B1 - Nem natív diszulfidhidakat tartalmazó gonadotropinok - Google Patents

Nem natív diszulfidhidakat tartalmazó gonadotropinok Download PDF

Info

Publication number
HU222043B1
HU222043B1 HU9602923A HUP9602923A HU222043B1 HU 222043 B1 HU222043 B1 HU 222043B1 HU 9602923 A HU9602923 A HU 9602923A HU P9602923 A HUP9602923 A HU P9602923A HU 222043 B1 HU222043 B1 HU 222043B1
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
hcg
gonadotropin
subunit
gonadotropins
amino acids
Prior art date
Application number
HU9602923A
Other languages
English (en)
Inventor
Peter Diederik Jan Grootenhuis
Judith Christina Heikoop
Original Assignee
Akzo Nobel N.V.
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Family has litigation
First worldwide family litigation filed litigation Critical https://patents.darts-ip.com/?family=8220762&utm_source=google_patent&utm_medium=platform_link&utm_campaign=public_patent_search&patent=HU222043(B1) "Global patent litigation dataset” by Darts-ip is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.
Application filed by Akzo Nobel N.V. filed Critical Akzo Nobel N.V.
Publication of HU9602923D0 publication Critical patent/HU9602923D0/hu
Publication of HUP9602923A1 publication Critical patent/HUP9602923A1/hu
Publication of HU222043B1 publication Critical patent/HU222043B1/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K14/00Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • C07K14/435Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from animals; from humans
    • C07K14/575Hormones
    • C07K14/59Follicle-stimulating hormone [FSH]; Chorionic gonadotropins, e.g.hCG [human chorionic gonadotropin]; Luteinising hormone [LH]; Thyroid-stimulating hormone [TSH]
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P5/00Drugs for disorders of the endocrine system
    • A61P5/24Drugs for disorders of the endocrine system of the sex hormones
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides
    • YGENERAL TAGGING OF NEW TECHNOLOGICAL DEVELOPMENTS; GENERAL TAGGING OF CROSS-SECTIONAL TECHNOLOGIES SPANNING OVER SEVERAL SECTIONS OF THE IPC; TECHNICAL SUBJECTS COVERED BY FORMER USPC CROSS-REFERENCE ART COLLECTIONS [XRACs] AND DIGESTS
    • Y10TECHNICAL SUBJECTS COVERED BY FORMER USPC
    • Y10STECHNICAL SUBJECTS COVERED BY FORMER USPC CROSS-REFERENCE ART COLLECTIONS [XRACs] AND DIGESTS
    • Y10S530/00Chemistry: natural resins or derivatives; peptides or proteins; lignins or reaction products thereof
    • Y10S530/827Proteins from mammals or birds
    • Y10S530/85Reproductive organs or embryos

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Endocrinology (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Biophysics (AREA)
  • Gastroenterology & Hepatology (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Zoology (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Toxicology (AREA)
  • Reproductive Health (AREA)
  • Diabetes (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Medicines That Contain Protein Lipid Enzymes And Other Medicines (AREA)
  • Peptides Or Proteins (AREA)
  • Pharmaceuticals Containing Other Organic And Inorganic Compounds (AREA)
  • Medicinal Preparation (AREA)

Abstract

A találmány tárgyát egy vagy több – előnyösen alegységeket összekötő –nem natív diszulfidhidat tartalmazó gonadotropinok, a gonadotropinokattartalmazó gyógyászati készítmények és a gonadotropinokat kódoló DNS-ek képezik. A találmány szerinti, megnövekedett stabilitásúgonadotropinok a természetes gonadotropinokkal azonos terápiás célokraalkalmazhatók. ŕ

Description

A találmány tárgyát egy vagy több - előnyösen alegységeket összekötő - nem natív diszulfidhidat tartalmazó gonadotropinok, a gonadotropinokat tartalmazó gyógyászati készítmények, valamint a gonadotropinokat kódoló DNS-ek képezik.
A találmány szerinti, megnövekedett stabilitású gonadotropinok a természetes gonadotropinokkal azonos terápiás célokra alkalmazhatók.
A gonadotropinok, egymással strukturális rokonságban álló glikoprotein-hormonok családját képezik. Tipikus tagjai a choriogonadotropin (CG), a follikuluszstimuláló hormon (FSH), a luteinizálóhormon (LH) és a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH). Az FSH, LH és TSH a legtöbb gerinces fajban megtalálható, ezek a hipofízisben (agyalapi mirigyben) termelődnek, és onnan szekretálódnak. A CG-t eddig csak főemlősökben, ezen belül emberben, valamint lovakban sikerült kimutatni, ez utóbbi a méhlepény szövetében termelődik.
A gonadotropinok heterodimerek, amelyeket két, egymástól eltérő - α-nak és β-nak nevezett - alegység alkot, amelyek nem kovalens kötéssel kapcsolódnak egymással. Egy adott fajon belül, az α-alegység a gonadotropincsalád minden tagjában lényegében azonos; és a különböző fajok közt is igen állandó struktúrával rendelkezik. A β-alegység a gonadotropincsalád minden tagjában - azaz a CG-, FSH-, TSH- és LH-gonadotropinokban - más és más, de szerkezetüket tekintve jelentős homológiát mutatnak. Ezenfelül, a β-alegységek is igen állandó struktúrával rendelkeznek a különböző fajok közt. Emberben az a-alegységet 92 aminosav építi fel, míg a β-alegység mérete az egyes tagok esetében változó: a hFSH 111, a hLH 121, a hTSH 118 és a hCG 145 aminosavból áll [Combamous Y.: Endocrine Reviews 13, 670 (1992); Lustbader J. W. és munkatársai: Endocrine Reviews 14, 291 (1993)]. A hCG β-alegységének mérete lényegesen nagyobb, mint más β-alegységeké, mivel a C-terminális végen körülbelül 34 további amínosavat tartalmaz, amelyet a leírásban karboxiterminális proteinnek (CPT) nevezünk.
A heterodimer két alegységében számos, alegységen belüli, konzervált diszulfidhíd található: öt diszulfidhíd található az α-alegységben és hat diszulfidhíd a β-alegységben. A megfelelő cisztein-aminosavak a gonadotropincsalád valamennyi tagjában teljesen konzervált elhelyezkedést mutatnak. A hCG közelmúltban röntgensugárral megállapított szerkezete szerint, ezek a diszulfidhidak diszulfidcsomóknak nevezett, tipikus, háromdimenziós minta létrejöttében játszanak szerepet. A gonadotropinok három vagy négy aszparagin-aminosavat tartalmaznak, amelyek N-glikozilezési helyeket képezhetnek. Ezenfelül, a hCG C-terminális peptidje (CTP) négy szerin-aminosavnak megfelelő pozíciójában O-glikozileződés jöhet létre.
A gonadotropinok a szervezet számos különböző funkciójában lényeges szerepet töltenek be, például a metabolizmusban, a hőmérséklet-szabályozásban, és reproduktív folyamatokban. A hipofíziseredetű FSHgonadotropin például a tüszőfejlődés és tüszőérés folyamatának stimulálásában játszik döntő szerepet, míg az
LH indukálja az ovulációt [Sharp R. M.: Clin. Endocrinol. 33, 787 (1990); Dorrington és Armstrong: Recent Prog. Horm. Rés. 35, 787 (1990)]. Jelenleg, az FSH-t - önmagában vagy LH-aktivitással rendelkező hatóanyaggal kombinálva - alkalmazzák a klinikumban, például in vitro fertilizáció (IVF) esetében a petefészek hiperstimulálására, anovulációval járó termékenységi zavarban szenvedő nőkben in vivő ovuláció kiváltására [Insler V.: Int. Fertility 33, 85 (1988); Navot és Rosenwaks J. Vitro Fért. Embryo. Transfer. 5, 3 (1988)], valamint férfíhipogonadizmusban.
Jelenleg, a terápiás célra felhasznált gonadotropinokat humán vizeletből izolálják, és azok alacsony tisztasági fokkal rendelkeznek [Morse és munkatársai: Amer. J. Reproduct. Immunoi, and Microbiology 17, 143 (1988)]. Az ilyen, vizeletből származó gonadotropinokkal szemben a rekombináns gonadotropinok azzal a jelentős előnnyel bírnak, hogy minőségük állandó, azaz reprodukálható biokémiai és biológiai sajátságokkal rendelkeznek. Valamennyi alegység esetében előállítottak genomi- és cDNS-klónokat, és azok elsődleges struktúráját meghatározták. Ezenkívül, kínaihörcsögpetefészek- (CHO-) sejteket transzfektáltak humán gonadotropin-alegységeket kódoló génekkel, és ezek a sejtek képesnek bizonyultak intakt dimerek szekréciójára [Keene és munkatársai: J. Bioi. Chem. 264, 4769 (1988); Van Wezenbeek és munkatársai: „From clone to Clinic”, szerk.: Crommelin D. J. A. és Schellekens H., 245. oldal (1990)].
Azóta kimutatták, hogy például a rekombináns FSH biokémiai és biológiai sajátságai csaknem azonosak a természetes FSH sajátságaival [Mannaerts és munkatársai: Endocrinology 129, 2623 (1991)]. Ezenfelül, rekombináns FSH alkalmazásával kiváltott szabályozott petefészek-szuperovulációt követően terhességet sikerült létrehozni [Germond és munkatársai: Láncét 339, 1170 (1992); Devroey és munkatársai: Láncét 339, 1170(1992)].
A két alegység dimerré történő sikeres összeépülése a dimer biológiai aktivitásának abszolút előfeltétele. A heterodimer megfelelő alegységekre történő disszociációját a bioaktivitás in vivő elvesztése egyik fő okának tekintik. A disszociációs és dezaminációs folyamatok ezenfelül az eltarthatósági idő csökkenéséhez vezetnek, A heterodimer termodinamikai stabilitását tehát olyan lényeges faktornak tekintjük, amely mind in vivő, mind in vitro körülmények között befolyásolja a gonadotropin féléletidejét. Ezért, a klinikumban fennáll az igény a gonadotropinok stabilitásának további javítása iránt.
A találmány tárgyát a fenti igényeknek megfelelő gonadotropinok képezik. Meglepő módon azt találtuk, hogy a natív gonadotropinokba egy vagy több, nem natív diszulfidhíd beiktatása megnövekedett stabilitással rendelkező gonadotropinokat eredményez. „Nem natív diszulfidhidaknak” a leírásban olyan diszulfidhidakat nevezünk, amelyek a natív gonadotropinokban nincsenek jelen, tehát nem soroljuk nem natív diszulfidhidak közé a natív gonadotropinok α-alegységében található öt diszulfidhidat és β-alegységében található hat diszul2
HU 222 043 Β1 fidhidat. „Natív” gonadotropinoknak olyan gonadotropinokat nevezünk, amelyek a megfelelő szövetből izolált gonadotropinokkal megegyező aminosavszekvenciával rendelkeznek.
A találmány tárgyát képezik tehát egy vagy több, nem natív diszulfídhidat tartalmazó, α-alegységből és β-alegységből álló gonadotropinok.
A natív gonadotropinokban elő nem forduló diszulfidhidakat létrehozhatunk helyspecifikus mutagenezissel: a megfelelő pozícióban található natív aminosav olyan pontmutációjával, amely cisztein-aminosavat eredményez. A pontmutációt a leírásban a következőképp jelöltük: XayCys vagy XPyCys, ahol X az a-alegység vagy β-alegység y-pozíciójában található aminosav, amelynek mutációja révén a megfelelő pozícióban cisztein épül be (az aminosavak jelölésére a hárombetűs kódot alkalmaztuk). A CysayCys- vagy CysβyCys-jelölés a natív alegységben található risztéinek y-pozíciójára utal. A találmány szerinti pontmutációk a gonadotropinok konformációjának csupán kismértékű változását eredményezik.
A találmány tárgyát képezik ezenfelül olyan gonadotropinok, amelyekben csak egyetlen mutációt hoztunk létre. Ilyen mutációkat létrehozhatunk az a- vagy β-alegységet kódoló DNS-ben, mely révén olyan új cisztein jön létre, amely egy már meglévő ciszteinnel képes diszulfídhidat képezni. Ilyen mutációkat előnyösen az α-alegységben hozunk létre, előnyösebben a 88-92. aminosavpozíciókban. A találmány szerinti, natív gonadotropinban elő nem forduló diszulfidhidak létrejöhetnek különböző alegységekben található aminosavpárok között (alegységek közti diszulfidhidak). A natív gonadotropinokban elő nem forduló diszulfidhidak létrejöhetnek továbbá olyan aminosavpárok között, amelyek azonos alegységekben találhatók (alegységen belüli diszulfidhidak). Adott esetben, egy vagy több találmány szerinti, nem natív diszulfidhid jelenlétének eredményeképp a tizenegy natív diszulfidhid közül egy vagy több deletálható.
A találmány szerinti, natív gonadotropinban elő nem forduló diszulfidhidak megakadályozzák a dimer disszociációját, ami a natív gonadotropinokhoz képest megnövekedett in vitro és in vivő biostabilitást és eltarthatósági időt eredményez. Ezenfelül, azok megszüntetik a gonadotropinok polipeptidvázának flexibilitását, ezáltal a fenti gonadotropinok dezaminezéssel szembeni érzékenységét csökkentik. A dezaminezés fiziológiás körülmények mellett spontán végbemenő folyamat, amely a protein tisztaságát és stabilitását negatív irányban befolyásolja.
A találmány tárgyát képezik továbbá nem natív, alegységek közti és alegységen belüli diszulfidhidak kombinációját tartalmazó gonadotropinok.
A találmány tárgyát képezik egyrészt olyan gonadotropinok, amelyekben az α-alegység humán eredetű, és amelyek nem natív, alegységen belüli diszulfidhidat tartalmaznak, egy vagy több alábbi aminosavpár között: (Pheal8Cys-Ilea25Cys), (Glna20Cys-Alaa23Cys), (Sera34Cys-Sera57Cys), (Thra39Cys-Thra54Cys), (Alaa62Cys-Hisa79Cys), valamint (Lysa63CysAlaa81Cys), (Tyra65Cys-Hisa79Cys) és (AsnaőóCysAsna78Cys).
A találmány tárgyát képezik továbbá olyan gonadotropinok, amelyekben a β-alegységet a hCG β-alegysége képviseli, és amelyek egy vagy több, alegységek közti diszulfidhidat tartalmaznak az alábbi aminosavpárok között: (Glna5Cys-A^8Cys), (Proa24Cys-G^71Cys), (Metα29Cys-Metβ41Cys), (Arga35Cys-Ala|)35Cys), (Tyra37Cys-I^33Cys), (Lysa51Cys-Aspβ99Cys) és (Hisa90Cys-CysβyCys) és/vagy, amelyek egy vagy több, alegységen belüli diszulfidhidat tartalmaznak az alábbi aminosavpárok között: (Pn^4Cys-Pn$7Cys), (ΡΓοβΙ lCys-Tlnj332Cys), (ΡΓοβΙ lCys-Ak^85Cys), (Th^32Cys-A^85Cys), (A^60Cys-Se^87Cys), (A^60Cys-Gh$89Cys), (Aspβ61Cys-Leuβ86Cys), 0M$61Cys-Se^87Cys), (Ser|366Cys-Se^81Cys) és (Leuβ69Cys-Proβ78Cys). Előnyösen a találmány szerinti hCG nem natív, alegységek közti diszulfidhidat tartalmaz az alábbi aminosavpárok között: (Meta29CysMetβ41Cys), (Tyra37Cys-I^33Cys), (Lysa51CysAsp|399Cys) vagy (Hisα90Cys-CysβyCys).
A találmány tárgyát képezik olyan gonadotropinok, amelyekben a β-alegységet a hLH β-alegysége képezi, és amelyek egy vagy több, alegységek közti diszulfidhidat tartalmaznak az alábbi aminosavpárok között: (Glnα5Cys-Trpβ8Cys), (Proa24Cys-G^71Cys), (Meta29Cys-Metβ41 Cys), (Arga3 5Cys-Α1ββ3 5Cys), (Tyra37Cys-I^33Cys), (Lysa51Cys-Aspβ99Cys) és (Hisa90Cys-CysβyCys) és/vagy, amelyek egy vagy több, alegységen belüli diszulfidhidat tartalmaznak az alábbi aminosavpárok között: (Pn^Cys-Pn$7Cys), (ΡΓοβΙ lCys-Tluf32Cys), (Ρκ>β1 lCys-A^85Cys), (Tluji32Cys-A^85Cys), (A^60Cys-Se^87Cys), (A^60Cys-A^89Cys), (Aspβ61Cys-Leuβ86Cys), (Aspβ61Cys-Serβ87Cys), (Serf$66Cys-Se$81Cys) és (Leuβ69Cys-Proβ78Cys). A találmány szerinti előnyös gonadotropin egy olyan hLH, amely nem natív diszulfidhidat tartalmaz az alábbi aminosavpárok között: (Metα29Cys-Metβ41Cys), (Tyra37Cys-I^33Cys), (Lysa51Cys-Aspβ99Cys) vagy (Hisa90CysCysβyCys).
A találmány tárgyát képezik továbbá olyan gonadotropinok, amelyekben a β-alegységet a hFSH β-alegysége képviseli, és amelyek egy vagy több, alegységek közti diszulfidhidat tartalmaznak az alábbi aminosavpárok között: (Glna5Cys-Se^2Cys), (Proa24CysG^65Cys), (Meta29Cys-Arg335Cys), (Arga35CysA^29Cys), (Tyra37Cys-Trp^27Cys), (LysaőlCysAspβ93Cys) és (Hisa90Cys-CysβyCys) és/vagy, amelyek egy vagy több, alegységen belüli diszulfidhidat tartalmaznak az alábbi aminosavpárok között: (Le^5CysTluji26Cys), (Leuβ5Cys-Alaβ79Cys), (Tlu$26CysA^79Cys), (Lys(354Cys-Gh^81Cys), (I^^54CysHisβ83Cys), (Gh$55Cys-Tlu^80Cys), (Gh$55CysGh$81Cys), (Th^60Cys-Tln^75Cys), valamint (Va^63Cys-Ser372Cys). A találmány szerinti előnyös gonadotropin egy olyan hFSH, amelyben a β-alegység alegységek közti diszulfidhidat tartalmaz az alábbi aminosavpárok között: (Tyra37Cys-Tq^27Cys) vagy (Hisα90Cys-CysβyCys).
HU 222 043 Β1
Ezenfelül a találmány tárgyát képezik olyan gonadotropinok, amelyekben a β-alegységet a hTSH β-alegysége képezi, és amelyek egy vagy több, alegységek közti diszulfidhidat tartalmaznak az alábbi aminosavpárok között: (Glna5Cys-PhepiCys), (Proa24CysG^óóCys), (Meta29Cys-Argp34Cys), (Arga35CysAlap28Cys), (Tyra37Cys-Ilep26Cys), (Lysa51CysAspP94Cys) és (His<x90Cys-CysβyCys) és/vagy, amelyek egy vagy több, alegységen belüli diszulfidhidat tartalmaznak az alábbi aminosavpárok között: (Prop4Cys-ThrP25Cys), (Prop4Cys-Alap80Cys), (Thrp25Cys-Alap80Cys), (Argp55Cys-Se^82Cys), (ArgP55Cys-Lysp84Cys), (Aspβ56Cys-Leuβ81Cys), (Aspp56Cys-Serp82Cys), (Thr361Cys-Serp76Cys) és (Ilep64Cys-ProP73Cys).
Világos, hogy a találmány tárgyához tartoznak nem natív, alegységek közti és alegységen belüli diszulfidhidak kombinációi is.
A fenti mutációkat jelölő aminosavpozíciók a humán gonadotropin amínosavszekvenciájára vonatkoznak. A találmány tárgyát képezik ezenfelül más fajokból származó gonadotropinok alegységei közt létrejött, nem natív, megfelelő diszulfidhidak is. A ciszteinné alakítandó aminosav pontos pozícióját úgy kaphatjuk meg, hogy az említett gonadotropin-alegységek szekvenciáját összevetjük a humán gonadotropin-alegységek szekvenciájával.
A diszulfidhidaknak az alegységek hajtogatódásában („folding”) és összeépülésében betöltött fontos szerepét tekintve igen meglepő, hogy a találmány szerinti, nem natív diszulfidhidak beiktatása nem képezi gátját megfelelően hajtogatódott gonadotropinok képződésének. A diszulfidhidak megfelelő képződése a funkcionális gonadotropinok hajtogatódásának és érésének kritikus lépése. Különösen a β-alegységben létrejövő diszulfidhidak kialakulása lényeges: valamennyi diszulfidhídra szükség van ahhoz, hogy a megfelelő kombinálódás és hajtogatódás végbemenjen. A hCG hajtogatódásának részletes vizsgálata azt mutatta, hogy a molekula hajtogatódása nem egyszerű, egymást követő lépések során megy végbe, hanem a molekula különböző doménjaiban egymástól függetlenül zajlik. Ezért feltételezték, hogy további ciszteinek beiktatása az a- és/vagy β-alegységekbe megzavarhatja a hajtogatódás folyamatát, ezáltal megváltoztathatja a molekula eredeti konformációját, következésképp, a molekula működőképességének és bioaktivitásának elvesztéséhez vezet. Különösen azért feltételezték ezt, mivel ezekben a molekulákban már eredetileg is sok risztéin van jelen.
A találmány szerinti, cisztein-aminosavakat eredményező pontmutációk a teljes aminosav-összetételt és a protein tulajdonságait csak kismértékben változtatják meg, tehát a találmány szerinti gonadotropinok azzal a további előnnyel rendelkeznek, hogy azok immunogenitása várhatóan nem tér el lényegesen a vad típusú gonadotropinok immunogenitásától. Különösen abban az esetben, ha nem natív diszulfidhidak a dimer érintkezési felületén találhatók, az immunogenitást érintő hatás elhanyagolható.
A találmány szerinti gonadotropinok hatása, a mutáció helyétől függően lehet agonista vagy antagonista. Amint azt a korábbiakban említettük, a mutáció helye a molekula konformációjának kismértékű megváltozását eredményezheti. Amennyiben a mutáció helyét úgy választottuk meg, hogy az a protein receptorkötődésben és/vagy szignáltranszdukcióban (jelátvitelben) szerepet játszó részein jöjjön létre, a találmány szerinti, natív gonadotropinban elő nem forduló diszulfidhidak a szignáltranszdukciós aktivitás részben vagy teljes egészében való elvesztéséhez, ezzel egyidejűleg, a glikoprotein fokozott stabilitásához vezethetnek. A találmány tárgyát képezik tehát fokozott stabilitással rendelkező antagonisták. Amennyiben a mutáció helyét úgy választottuk meg, hogy az a glikoprotein belső magjában, a dimer érintkezési felületén jöjjön létre, az így kapott, natív gonadotropinban elő nem forduló diszulfidhidak nem fogják befolyásolni a receptorkötő és/vagy szignáltranszdukciós aktivitást, azonban a natív gonadotropinokhoz képest megnövekedett stabilitással rendelkező gonadotropinokat eredményeznek. Az ilyen mutációk fokozott stabilitással rendelkező, agonista hatású gonadotropinok keletkezéséhez vezetnek.
A találmány szerinti gonadotropinok a technika állása szerint ismert egyéb módosításokat is tartalmazhatnak.
A találmány szerinti gonadotropinok egy előnyös módosítása szerint, az egyik alegység aminosavszekvenciájának C-terminális végét - adott esetben egy linkerelemen (kapcsoló nukleotidszekvencián) keresztül - a másik alegység aminosavszekvenciájának N-terminális végéhez kapcsoljuk. A linkerelemet előnyösen teljes vagy részleges CTP-egység vagy annak variánsa képezi.
A találmány szerinti gonadotropinok egy további módosítása szerint, az a- és/vagy β-alegységet, annak N- vagy C-terminális végén, teljes vagy részleges CTPegységgel vagy annak variánsával meghosszabbítjuk. A meghosszabbítás egy vagy több, adott CTP-egységet tartalmazhat. Másképp eljárva, teljes CTP-egységet vagy részleges CTP-egységet vagy annak multimer formáját az említett alegység N- vagy C-terminális végébe inszertálhatjuk.
Ezenfelül, a találmány szerinti gonadotropinok lehetnek glikozilezettek, részlegesen glikozilezettek vagy nem glikozilezettek. A találmány szerinti, részlegesen glikozilezett vagy nem glikozilezett gonadotropinokat előállíthatunk kémiai módosítással, enzimatikus módosítással vagy helyspecifikus mutagenezissel, úgy, hogy a gonadotropinokban található egy vagy több glikozilezési felismerési helyet eltávolítunk. Eljárhatunk úgy is, hogy a találmány szerinti gonadotropinok glikozilezési mintáját további glikozilezési felismerési helyek beiktatásával, és adott esetben, egy vagy több glikozilezési hely eltávolításával módosítjuk, az említett gonadotropin megváltozott glikozilezését eredményezve. A leírásban „glikozilezési felismerési helynek” Asn-X-Ser/Thr aminosavszekvenciát nevezünk, ahol X bármely aminosav lehet.
HU 222 043 Bl
A leírásban említett CG, FSH, LH és TSH a- és βalegységeinek, valamint a heterodimer formáknak a meghatározása általánosan ismert; az elnevezések a technika állása szerint ismert aminosavszekvenciákkal rendelkező proteinekre vagy azok allélikus variánsaira vonatkoznak, tekintet nélkül azok glikozilezési mintájára.
A fenti proteinek „natív” formáinak olyan proteineket nevezünk, amelyek a megfelelő gerinces szövetből izolált protein aminosavszekvenciájával rendelkeznek, és természetesen, a fenti ismert szekvenciákat tartalmazzák; valamint azok allélikus variánsait.
„Variánsoknak” olyan proteineket nevezünk, amelyek az aminosavszekvenciában a natív protein szekvenciájától eltérő, szándékosan létrehozott módosítást tartalmaznak. A módosítás lehet egy vagy több aminosav deléciója, inszertálása, helyettesítése, valamint az előbbiek kombinációja, ezeket létrehozhatjuk például helyspecifikus mutagenezissel vagy más rekombináns eljárással, vagy előállíthatjuk szintetikus úton. Ezek a módosítások előnyösen konzervatív aminosavszubsztitúciók, azaz, a helyettesített aminosav ugyanabba az általános aminosavkategóriába sorolható, mint amellyel a helyettesítés történt. Az aminosavak ilyen osztályozása a technika állása szerint ismert, leírásuk megtalálható például az alábbi szakirodalmi helyen: Dayhoff M. és munkatársai: „Atlas of Protein Sequences and Structure”, 5, 89 (1972).
A leírásban „CTP-egységnek” a hCG β-alegységének C-terminális végén, a 112-118. aminosavpozícióktól a 145. aminosavpozícióig teijedő aminosavszekvenciát, vagy annak részét nevezzük. Egy „teljes CTP-egység”, a CTP N-terminális végétől függően, 28-34. aminosavat tartalmaz. A „részleges CTPegység” kifejezés a 112-118. és 145. aminosavpozíciók közti aminosavszekvenciára vonatkozik, amely a lehetséges legrövidebb teljes CTP-egységnél (a 118-145. aminosavpozícióknak megfelelő szekvenciánál) legalább eggyel kevesebb aminosavat tartalmaz. „Többszörös CTP-egységeknek” teljes CTP-egységekből vagy részleges CTP-egységekből vagy az előzőek kombinációjából felépülő tandem elrendezésű sort nevezünk.
A találmány tárgyát képezik továbbá a találmány szerinti gonadotropinokat kódoló DNS-ek. A találmány szerinti DNS-ek egy vagy több, valamely szubsztituálandó aminosavat helyettesítő, ciszteint kódoló kodont tartalmaznak. A találmány szerinti DNS-eket előállíthatjuk a natív gonadotropinokat vagy azok variánsait kódoló DNS-ből úgy, hogy egy vagy több, az említett DNS-ben helyettesítendő aminosavat kódoló kodont ciszteint kódoló kodonra változtatunk. Ezeket a szubsztitúciókat helyspecifikus mutagenezissel hozhatjuk létre.
A találmány szerinti gonadotropinok előállítására alkalmazható eljárások a technika állása szerint jól ismertek [Sambrook és munkatársai: „Molecular Cloning: A Laboratory Manual”, „Cold Spring Harbor Laboratory Press”, Cold Spring Harbor, (a legutóbbi kiadás)]. A fenti gonadotropinokat legelőnyösebben, a kívánt proteint kódoló DNS expresszáltatásával állítjuk elő.
Helyspecifikus mutagenezisre, további szekvenciák ligálására, PCR-eljárásra és megfelelő expressziós rendszerek előállítására vonatkozó eljárások a technika állása szerint ma már jól ismertek. A kívánt proteint kódoló DNS részletei vagy annak egésze előállítható szintetikus úton, ismert, szilárd fázisú technikák alkalmazásával, előnyösen, a ligálás megkönnyítésére restrikciós hasítási helyek beiktatása céljából. A kódoló DNS-szekvenciákat elláthatjuk a beiktatott kódolószekvencia számára megfelelő transzkripciós és transzlációs szabályozóelemekkel. Amint az közismert, rendelkezésre állnak olyan expressziós rendszerek, amelyek gazdaszervezetek széles körével kompatibilisek, ezen belül prokarióta-gazdasejtekkel, például baktériumokkal, és eukarióta-gazdaszervezetekkel, például élesztőkkel, növényi sejtekkel, rovarsejtekkel, emlőssejtekkel, madársejtekkel stb. A gazdaszervezet kiválasztása főként a transzlációt követő eseményektől, elsősorban a glikozilezéstől függ. A glikozilezés helyét döntően a molekulán belül található glikozilezési helyek természete határozza meg. Az, hogy a fenti helyeket milyen cukrok foglalják el azonban, főként a gazdaszervezet szabályozása alatt áll.
A találmány szerinti gonadotropinok a natív gonadotropinokkal azonos klinikai célokra alkalmazhatók, emellett azzal az előnnyel rendelkeznek, hogy fokozott stabilitással bírnak. A mutációt hordozó gonadotropinok - a mutáció típusától függően - alkalmazhatók agonistákként vagy antagonistákként. A találmány szerinti gyógyászati készítmények egy vagy több, találmány szerinti gonadotropint, valamint gyógyászatilag elfogadható hordozó segédanyagot tartalmaznak.
Gyógyászatilag elfogadható hordozó segédanyagok szakember számára jól ismertek, azok lehetnek például a következők: steril fiziológiás sóoldat, laktóz, szacharóz, kalcium-foszfát, zselatin, dextrin, agar, pektin, mogyoróolaj, olívaolaj, szezámolaj és víz.
A találmány szerinti gyógyászati készítmények ezenfelül tartalmazhatnak egy vagy több stabilizátort, például szénhidrátokat, ezen belül szorbitolt, mannitolt, keményítőt, szacharóz-dextrint és glükózt; proteineket, például albumint vagy kazeint; és puffereket, például bázikus foszfátokat.
A találmány szerinti gyógyászati készítményeket beadhatjuk intramuszkuláris (izomba adott) injekcióval, bőr alá adott injekcióval, intravénás injekcióval, vagy intraperitoneális (hasüregbe adott) injekcióval, ezenkívül beadhatjuk szájon át vagy intranazálisan (orron keresztül).
A találmány szerinti megoldást a továbbiakban konkrét megvalósítási példákon keresztül kívánjuk szemléltetni, anélkül azonban, hogy igényünket az ismertetettekre korlátoznánk.
Az alábbiakban röviden ismertetjük a leírásokhoz csatolt ábrákat.
Az 1. ábra a pMKS.hCGagpc jelű hCGag3c-t expresszáló expressziós plazmid strukturális szerveződését ábrázolja. SV40=SV40 korai promoter. E=M-MuLV-„enhanszer”. MT-IIA=humán metallotionein5
HU 222 043 Bl
IIA-promoter. hCGag=a hCGa-alegységet kódoló genomi hCGa-minigén. hCGPc=hCG3-alegységet kódoló cDNS. p-globin=nyúl-p-globin poliadenilezési szekvenciája és összeállítási („splice”) szignálszekvenciái. S=az SV40 transzkripciós terminációs szekvenciája. pBR327=a pBR327-plazmidnak az E. coli replikációs origóját, valamint ampicillinrezisztenciát létrehozó gént tartalmazó része.
A 2. ábra 1., láncok közti hCG-mutánst, 2., láncok közti hCG-mutánst és vad típusú hCG-t expresszáló sejttenyészetek felülúszóinak Westem-blot-analízisét ábrázolja, amelyben a hCG (mutánsok) expresszálódását, valamint az alegységek közti diszulfidhidak képződését vizsgáltuk. G418 rezisztens 1., láncok közti hCGmutánst, 2., láncok közti hCG-mutánst, valamint vad típusú (rekombináns) rechCG-t tartalmazó transzfekciós gyűjteményből származó, körülbelül 0,2 nemzetközi egység (IU) hCG-t tartalmazó sejttenyészet-felülúszókat szolubilizáltunk szobahőmérsékleten (A. ábra) vagy 100 °C-on (B. és C. ábrák), SDS-t tartalmazó mintapufferban, β-merkapto-etanol hiányában (A. és B. ábrák) vagy jelenlétében (C. ábra). Elektroforézist és PVDF-membránra történő átvitelt követően, a hCG-t β-hCG-specifikus monoklonális ellenanyaggal, majd egy második ellenanyag-HRP-konjugátummal végzett inkubálással, végül TMB-vel történő festéssel kimutattuk. Amint az ábrán látható, a szobahőmérsékleten végzett szolubilizáció (A. ábra 1. és 2. csík) és a 100 °C-on végzett szolubilizáció (B. ábra 1. és 2. csík) intakt hormon jelenlétét mutatta ki, míg a kontroll (vad típusú hCG, vt-hCG) forralása a hormon alegységekre történő disszociációját eredményezte (B. ábra 3. csík). Redukálószer hozzáadása mindhárom minta esetében alegységekre történő disszociációt eredményezett (C. ábra). Az adatok összegzése alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy mind az 1., láncok közti hCG-mutánst, mind a 2., láncok közti hCG-mutánst molekulák közti diszulfidhidak stabilizálják.
A 3. ábra alegységek közti hCG-mutánsok hCGvel történő leszoríthatóságának vizsgálatát szemlélteti. B/B0=kötődés az összkötődés százalékában kifejezve; +=vad típusú (vt) hCG; A=l., láncok közti hCGmutáns; o=2., láncok közti hCG-mutáns.
A 4. ábra alegységek közti hCG-mutánsok in vitro bioaktivitását szemlélteti. + =I.S 75/537;
A=l., láncok közti hCG-mutáns; o=2., láncok közti hCG-mutáns.
Az 5. ábra a Beagle-kutyák plazmájában rekombináns hCG-készítmény intramuszkuláris (im.) injekcióját követően mérhető hCGszinteket ábrázolja.
A 6. ábra vad típusú hCG, valamint a láncok közti hCG-mutánsok kötődési aktivitását ábrázolja a humán LH/CG receptort stabilan expresszáló CHO-sejtek membránjához. A membránokat 125I-jelölt hCG-vel inkubáltuk, különböző koncentrációjú, jelöletlen vad típusú hCG hiányában vagy annak jelenlétében, vagy a láncok közti hCG-mutánsok hiányában vagy jelenlétében. A leszorítási görbéken a maximális kötődésnek megfelelő százalékos arányt ábrázoltuk, a jelöletlen hormon alkalmazott dózisainak függvényében.
A 7. ábra vad típusú hCG, valamint a láncok közti hCG-mutáns molekulák in vitro biológiai aktivitását mutatja. Az extracelluláris cAMP-t specifikus RIA-eljárással határoztuk meg, a humán LH/CG receptort stabilan expresszáló CHO-sejtek stimulációját követően.
A 8. ábra a vad típusú hCG, vad típusú LH, valamint a láncok közti LH-mutánsok kötődési aktivitását ábrázolja a humán LH/CG receptort stabilan expresszáló CHO-sejtek membránjához. A membránokat 125I-jelölt hCG-vel inkubáltuk, különböző koncentrációjú, jelöletlen, vad típusú hCG, vad típusú LH, valamint láncok közti LH-mutánsok hiányában vagy azok jelenlétében. A leszorítási görbéken a kötődés maximális kötődésnek megfelelő százalékos arányát ábrázoltuk, a jelöletlen hormon alkalmazott dózisainak függvényében.
A 9. ábra vad típusú FSH és láncok közti FSH-mutánsok kötődési aktivitását ábrázolja a humán FSH-receptort stabilan expresszáló CHO-sejtek membránjához. A membránokat 125I-jelölt FSH-val inkubáltuk, különböző koncentrációjú, jelöletlen vad típusú FSH, valamint láncok közti FSH-mutánsok hiányában vagy azok jelenlétében. A leszorítási görbéken a maximális kötődésnek megfelelő százalékos arányt ábrázoltuk, a jelöletlen hormon alkalmazott dózisainak függvényében.
1. példa
Láncok közti mutánsok előállítása Vektorok előállítása
Három konstrukciót állítottunk elő, járulékos, láncok közti diszulfidhidat tartalmazó hCG-mutánsok expresszálása céljából. Ezek struktúrája és általános szerve6
HU 222 043 Β1
1. táblázat
A hCG-ben mutációval létrehozott cisztein-kodonok ződése lényegében megegyezett a pKMS.hCGagpcvektoréval, amely vektort rekombináns, vad típusú hCG CHO-sejtekben történő expresszálására alkalmaztunk (1. ábra). A megfelelő hCG-α- Fiddes J. C. és Goodman Η. M.: J. Mól. Appl. Génét. 1, 3 (1981)] és hCG-P-alegység géneket [Fiddes J. C. és Goodman H. M.: Natúré 286, 684 (1980)] pKMS-plazmidba inszertáltuk. Egy cDNS-klón és egy genomi klón kombinációjával olyan teljes „hibrid” hCGa-gént kaptunk [VanWezenbeek és munkatársai: (1990)], amely gazdasejtekbe történő transzfekciót követően vad típusú aalegység expresszálására képes. A hCG3-t kódoló cDNS-t a leírtak szerint izoláltuk, és azt a pKMS.FSHvektorban található FSHp-val helyettesítettük. A fenti vektorban az α-gén transzkripciója az SV40 korai promoterének irányítása alatt áll, míg a β-gén a humán, nehézfém által indukált metallotionein-IIA-promoterről íródik át. Három, láncok közti hCG-mutáns konstrukciót állítottunk elő (1. táblázat).
Az 1., láncok közti hCG-mutánsban található a-alegység mutáció létrehozásához a „hibrid” hCGa-génben specifikus bázisszubsztitúciókat hoztunk létre úgy, hogy az a37-tirozint kódoló kodont ciszteint kódoló kodon helyettesítse. Ezt helyspecifikus mutagenezissel és átfedő szekvenciákkal rendelkező PCR-fragmentumok kombinálásával, ismert PCR-körülmények alkalmazásával végeztük, az alábbi szakirodalmi helyen leírtak szerint [Erich H. A. „PCR Technology”, „Principles and Applications fór DNA amplification”, „Stockton Press”, 63. oldal (1989)]. A PCR-fragmentumokat szétválasztottuk, pGEM3Z-vektorba szubklónoztuk, és „Automated sequencer” (Pharmacia) alkalmazásával ellenőriztük. A láncindító oligonukleotidokat úgy választottuk meg, hogy a szubklónozott PCR-fragmentumok a mutációtól (mutációktól) mind 3’-, mind 5’-irányban megfelelő restrikciós helyeket tartalmazzanak úgy, hogy a fragmentumok a pKMS.hCGagPc-vektorban található natív α-lánc-szekvenciával felcserélhetők legyenek. A felcserélést ismert technikákkal végeztük.
Az 1., láncok közti hCG-mutánsban található β-alegység által hordozott mutáció létrehozásához, a ΜΧίβban specifikus bázisszubsztitúciókat hoztunk létre úgy, hogy a 333-izoleucint kódoló kodont ciszteint kódoló kodon helyettesítse. A mutagenezist eredményező PCRreakciót, a szubklónozást, valamint szekvenálást az a-alegységben található mutáció létrehozásánál alkalmazott eljárásokhoz hasonló módon végeztük. Az 1., láncok közti hCG-mutánst kódoló expressziós plazmid előállításának utolsó lépéseként, a pKMS.hCGc^c-konstrukcióban, amely már tartalmazta az α-alegység mutációt, a vad típusú tKX^c-gént a mutációt hordozó hCG^-fragmentummal helyettesítettük.
A 2., láncok közti hCG-mutánst kódoló vektor létrehozásához, (amelyben az a51-lizint és a $99-aszparagint kódoló kodonokat ciszteint kódoló kodonnal helyettesítettük), valamint a 3., láncok közti hCG-mutánst kódoló vektor létrehozásához, (amelyben az a29-metionint és a p41-metionint kódoló kodonokat ciszteint kódoló kodonnal helyettesítettük), az előzőhöz hasonló stratégiát alkalmaztunk.
hCG-mutánsok Kodon
1., láncok közti hCG-mutáns Tyra37Cys-IleP33Cys
2., láncok közti hCG-mutáns Lysa5 lCys-AspP99Cys
3., láncok közti hCG-mutáns Meta29Cys-Metp41Cys
CHO-sejtek transzfektálása és szelekciója
KI jelű CHO-sejteket 10 pg, láncok közti mutációt hordozó pKMS.hCG-konstrukcióval stabilan transzfektáltunk, „Transfectam”-reagens alkalmazásával (Promega). Az előző plazmiddal egyidejűleg, neomycin szelekciós gént tartalmazó szelekciós plazmiddal végeztünk transzfekciót, 10:1 moláris arány mellett (a pKMS láncok közti hCG-mutánsok fölöslegben történő alkalmazásával), ami G418-at (0,8 mg/ml) tartalmazó tápfolyadékban lehetővé tette a transzfektált sejtek szelekcióját.
Rekombináns CHO-sejteket immunoreaktivitást mutató proteinek kiválasztására nézve szelektáltunk. A tenyészetek felülúszói hCG kimutatására szolgáló szendvics-ELISA-eljárásban pozitív reakciót adtak aés β-specifikus monoklonális ellenanyagokkal. A tenyészetek felülúszóinak Westem-blot-analízise szerint, a láncok közti hCG-mutánsok a vad típusú, rekombináns hCG molekulatömegéhez hasonló molekulatömeggel rendelkeztek.
2. példa
Alegységek közti diszulfidhidak képződésének analízise
Annak megállapítása céljából, hogy az újonnan beiktatott ciszteinek alegységek közti diszulfidhidakká oxidálódtak-e, összegyűjtött, G418-rezisztens transzfektáns sejttenyészetek felülúszóiból vett mintákat SDS-t tartalmazó mintapufferban végzett forralással szolubilizáltunk, SDS-poliakrilamid-gélelektroforézisnek vetettünk alá, majd PVDF-membránra vittünk át. A hCG-t immunfestéssel tettük láthatóvá, a β-alegységgel szemben előállított monoklonális ellenanyaggal, majd torma-peroxidázzal (HRP) konjugált második ellenanyaggal történő inkubáció, végül tetrametil-benzidin (TMB)/Co++/H2O2-reagenssel végzett festés alkalmazásával. Amennyiben láncok közti diszulfidhidak képződtek, a minták SDS-mintapufferban végzett forralása nem okozza a két alegység szétválását, míg a fenti szolubilizálási körülmények diszulfidhidak képződése nélkül, alegységekre történő disszociációt eredményeznek. Kontrolikísérletekben, mintákat redukálószer nélkül, szobahőmérsékleten szolubilizáltunk (intakt hCG), valamint β-merkapto-etanol (βΜΕ) hozzáadásával szolubilizáltunk. Az utóbbi esetben, a láncok közti diszulfidhidak jelenlététől függetlenül, az alegységekké történő denaturáció bekövetkezik. Amint az a 2A. ábrán látható, a szobahőmérsékleten, β-ΜΕ hozzáadása nélkül végzett szolubilizáció, intakt, vad típusú hCG (3. csík;
HU 222 043 Bl körülbelül 50 kD molekulatömeg), valamint kisebb mennyiségű szabad β-alegység kimutatását eredményezte (körülbelül 32 kD molekulatömeg). Az 1., láncok közti hCG-mutánsból, valamint a 2., láncok közti hCG-mutánsból származó minták szintén, az előzővel körülbelül megegyező méretű immunoreaktív anyagot tartalmaztak, ami intakt hCG-mutánsok jelenlétére utal. Melegítés hatására a vad típusú hCG-alegységekre disszociált, amit az 50 kD csík eltűnése jelez (B. ábra,
3. csík). Ezzel szemben, a hCG-mutánsok esetében ez a disszociáció úgy tűnik, nem történik meg (B. ábra, 1. és
2. csíkok), ami molekulák közti kovalens kötődés jelenlétére utal. A βΜΕ hozzáadásával végül azt szemléltettük, hogy a két alegység közt létrejött, molekulák közti kötődést diszulfidhidak hozzák létre, mivel redukálószer hozzáadására a hCG és mutánsai alegységekre disszociálnak (C. ábra).
3. példa
LH/CG receptorkötődés
A hCG-nek hatása kifejtéséhez, első lépésben az LH/CG receptorhoz kell kötődnie. A láncok közti hCG-mutánsok relatív receptorkötő képességének meghatározására egy in vitro receptorkötődési vizsgálati eljárást alkalmaztunk, mely vizsgálat alapját jóddal jelölt hCG patkányheremembránról történő leszorítása képezte [Rao M. C. és munkatársai: Endocrinology 101, 512 (1977)]. A fenti vizsgálathoz meghatározott mennyiségű [125I]hCG-t inkubáltunk patkányheremembránokkal, fokozatosan növekvő mennyiségű minta jelenlétében, szobahőmérsékleten, 18 órán át. A maximális kötődés meghatározására további inkubálásokat végeztünk, minta hozzáadása nélkül. A nem specifikus kötődést jelöletlen ligandum (Pregnyl, Organon, West Orange, NJ) 1000-szeres feleslegben történő hozzáadásával határoztuk meg. Az inkubálást úgy állítottuk le, hogy a mintákat 0,1% BSA-val kiegészített jéghideg trisz-pufferrel kétszeresére hígítottuk, majd 5 percig, 150 OOOxN.kg-’ mellett, szobahőmérsékleten centrifugáltuk. A felülúszó leszívását követően az üledékben található radioaktivitást gamma-számlálóval határoztuk meg.
Az 1., láncok közti hCG-mutáns esetében a jódozott hCG-leszorítási görbéje hasonló volt a vad típusú rechCG-vel kapott görbéhez (lásd 3. ábra). Ez azt mutatja, hogy 1., láncok közti hCG-mutánsban az alegységek közti diszulfidhid nem befolyásolta a receptorhoz történő kötődést, ami arra utal, hogy a mutáns konformációja valóban hasonló a vad típusú rec-hCG konformációjához. A 2., láncok közti hCG-mutáns a jódozott hCG-t kisebb mértékben volt képes leszorítani. Ez feltehetően annak a ténynek tudható be, hogy ebben a mutánsban a láncok közti diszulfidhid a receptorkötődés és szignáltranszdukció szempontjából lényeges szerepet betöltő régióban található.
4. példa hCG által indukált tesztoszterontermelödés
A hCG egér Leydig-sejtekben tesztoszteron termelődését indukálja. Egy in vitro vizsgálati eljárás [Van
Damme és munkatársai: Acta Endocrinol. 77, 655 (1974)] Mannaerts és munkatársai által módosított változatát [„Neuroendocrinology of reproduction”, R. Rolland és munkatársai: (szerk.), „Elsevier Science Publishers B.V.”, 49-58. oldal (1987)] alkalmaztuk a láncok közti diszulfidhidakat tartalmazó hCG-mutánsok hCG-bioaktivitásának meghatározására (4. ábra). A sejtek 1., láncok közti hCG-mutánssal történő kezelése dózisfüggő módon, a tesztoszterontermelödés növekedését eredményezte, a vad típusú rec-hCG-vel megegyező hatékonysággal. Az 1., láncok közti hCGmutáns tehát teljes értékű hCG-agonistának tekinthető. Ezzel szemben, a 2., láncok közti hCG-mutáns szignáltranszdukciós képessége nullára csökkent, ami azt jelenti, hogy a 2., láncok közti hCG-mutáns a vad típusú hCG teljes értékű antagonistájaként alkalmazható.
5. példa
A mutánsok farmakokinetikai viselkedése nőstény Beagle-kutyákban
Az 1., láncok közti hCG-mutáns farmakokinetikai tulajdonságait nőstény Beagle-kutyáknak beadott im. injektálást követően teszteltük. Két kutyát az 1., láncok közti hCG-mutánssal egyszeri im. injektálásban részesítettünk, 25 IU/kg (nemzetközi egység/kg) (hCG ELA-eljárás szerint meghatározott) dózis alkalmazása mellett. Vérmintákat vettünk az injektálást megelőzően, majd 30 perc, valamint 1, 1,5, 2, 3, 4, 6, 8, 24, 48, 72, 96, 120, 144,168, 192, 216, 240 és 264 óra elteltével. Az immunoreaktív 1., láncok közti hCGmutáns plazmaszintjeit kutyaplazmára érvényesített, hCG-specifikus, időfelbontásos fluoroimmunvizsgálattal (hCG-DELFIA) határoztuk meg. Az 1., láncok közti hCG-mutáns kiürülési görbéit az 5. ábrán ábrázoltuk. Összehasonlításképp, az 5. ábrán a hCG (rekombináns hCG) kiürülési görbéjét is bemutatjuk három kutyának történő im. adagolást (25 hCG EIA IU/kg) követően. A 2. táblázatban összegeztük kiürülési görbék alapján meghatározott farmakokinetikai paramétereket, amelyek a következők voltak: „AUC” (a plazmaszintet az idő függvényében ábrázoló görbe alatti terület, „Area Under the plazma level versus time Curve”), Cmax (csúcskoncentráció), tmax (a csúcskoncentráció eléréséhez szükséges idő), tl/2 (a szérumból való kiürülés felezési ideje), valamint CL (a kiürülés sebessége). A tl/2 meghatározására a 144-240 órás időpontok közt mért értékeket használtuk fel.
Az 1., láncok közti hCG-mutáns im. adagolásával és a rec-hCG im. adagolásával kapott eredmények összehasonlításakor az 1., láncok közti hCG-mutáns esetében magasabb AUC, valamint tl/2-értékeket és alacsonyabb CL-értékeket kaptunk, míg a Cmax- és tmax-paraméterek azonos nagyságrendbe estek. Az
1., láncok közti hCG-mutáns és a rec-hCG kinetikai összehasonlítása alapján arra következtethetünk, hogy az 1., láncok közti hCG-mutáns alacsonyabb kiürülési sebességgel és hosszabb féléletidővel rendelkezik.
HU 222 043 Bl
2. táblázat
Az 1., láncok közti hCG-mutáns és a rec-hCG farmakokinetikai paraméterei
Vad típusú rec-hCG 1., láncok közti hCG-mutáns
AUC (mU. óra/ml injektált egységenként) 13,51 ±0,91 19,27±0,78
Cmax (mU/ml injektált egységenként) 0,51±0,07 0,51 ±0,04
Tmax (óra) 3,35±0,68 3,58±0,55
tl/2 (óra) 46,00±7,09 56,32±10,8
Kiürülés (ml/óra/kg) 5,68±l,06 4,63±0,ll
6. példa
4., láncok közti hCG-mutáns (GlnaőCysArg$8Cys)
Vektor előállítása és expresszálás
Vektorkonstrukciót állítottunk elő olyan hCGmutáns expresszálására, amely egy további, láncok közti diszulfidhidat tartalmaz. Ennek struktúrája és általános szerveződése lényegében megegyezett a pKMS.hCGagPc- vektoré val (1. ábra), azzal az eltéréssel, hogy abban új mutációkat hoztunk létre. Specifikus bázisszubsztitúciókat iktattunk be a „hibrid” hCGagénbe úgy, hogy az a5-glutamint kódoló kodont ciszteint kódoló kodon helyettesítse, a hCGp-génbe pedig úgy, hogy a P8-arginint kódoló kodont ciszteint kódoló kodon helyettesítse. A konstrukció előállítása, az azt követő transzfekció és a CHO-sejtek szelekciója a többi mutáns esetében leírtakhoz hasonló módon történt. A 2. példában leírtak szerint végzett proteinanalízis alapján arra következtettünk, hogy a két alegység között a molekulák közti kötést diszulfidhíd hozta létre.
Bioaktivitás
A receptorkötő aktivitást és in vitro bioaktivitást stabilan transzfektált CHO-sejtvonalakban expresszálódott humán receptorokon vizsgáltuk [Jia X. és munkatársai: Molecular Endocrinology 5, 759 (1991)]. A 4., láncok közti hCG-mutáns receptorkötő aktivitását olyan vizsgálati eljárással határoztuk meg kvantitatív módon, amely szerint exponenciálisan szaporodó sejtekből izolált membránfrakciókon a mutáns által a receptorról leszorított radioligandum mennyiségét határoztuk meg. Összesen 0,5 ml térfogatban, körülbelül 100 pg membránproteint inkubáltunk meghatározott mennyiségű 125I-hCG (20 000 cpm, körülbelül 12 pmol), valamint fokozatosan növekvő mennyiségű kompetitor-hCG jelenlétében, 18 órán &X, semleges hőmérsékleten. A 125I-jelölt hCG-t (NEX-106) a „Du Pont de Nemours”-tól szereztük be. A specifikus kötődés rendszerint, az alkalmazott kijelölt hCG 10- 12%-a volt. Az inkubálást követően a kötődött és a szabad hormont centrifugálással szétválasztottuk. Standardként nagy tisztaságú, rekombináns hCG-t alkalmaztunk.
A 4., láncok közti hCG-mutáns a jóddal jelölt hCGt a vad típusú hCG-hez képest valamivel kisebb mértékben volt képes leszorítani a receptorról (6. ábra).
A hCG a humán LH/CG receptort tartalmazó CHOsejtekben cAMP képződését váltja ki. Egy in vitro vizsgálati eljárást alkalmaztunk a 4., láncok közti hCGmutáns hCG-bioaktivitásának meghatározására. A sejteknek 4 órán át, az 1., láncok közti hCG-mutáns fokozatosan növekvő koncentrációi, valamint 0,1 mmol/1 3izobutil-l-metil-xantin jelenlétében történő inkubálása a cAMP-termelődés dózisfüggő növekedéséhez vezetett, [az extracelluláris cAMP-koncentrációt RIA-eljárással (Immunotech) határoztuk meg], ez a hatás hasonló nagyságrendű volt, mint a vad típusú rec-hCG által kiváltott (7. ábra). A 4 láncok közti hCG-mutáns tehát teljes értékű hCG-agonistának tekinthető.
7. példa
5., láncok közti hCG-mutáns (Arga35CysAla$35Cys)
Az 5., láncok közti hCG-mutánst úgy állítottuk elő, hogy az a-lánc 35. pozíciójában és a β-lánc 35. pozíciójában szubsztitúciót hoztunk létre, miáltal az itt található arginint és alanint ciszteinnel helyettesítettük.
Rekombináns CHO-sejteket az egyéb, láncok közötti hCG-mutánsok esetében ismertetettek szerint szelektáltunk, immunoreaktív protein kiválasztása alapján. A tenyészet felülúszói egy hCG kimutatására szolgáló szendvics-ELISA-eljárásban a- és β-specifikus monoklonális ellenanyagokkal pozitív reakciót adtak. A 2. példában leírtak szerint végzett proteinanalízis alapján megállapítottuk, hogy a két alegység közt létrejött, molekulák közti kötéseket diszulfidhíd hozta létre.
A receptorkötődési aktivitás vizsgálata szerint az 5., láncok közti hCG-mutáns a jóddal jelölt hCG-t a vad típusú hCG-hez képest valamivel kisebb mértékben volt képes leszorítani a receptorról (6. ábra). Az in vitro bioaktivitási vizsgálati eljárásban az 5., láncok közti hCGmutáns hatékonysága azonos nagyságrendbe esett a vad típusú rec-hCG hatékonyságával (7. ábra). Az 5., láncok közti hCG-mutáns tehát teljes értékű hCG-agonistának tekinthető.
8. példa
A 6., láncok közti hCG-mutáns (Hisa.90CysCysfiyCys)
A 6., láncok közti hCG-mutánst úgy állítottuk elő, hogy az a-lánc 90. pozíciójában található hisztidint ciszteinnel helyettesítettük. Rekombináns CHO-sejteket az egyéb, láncok közötti hCG-mutánsok esetében ismertetettek szerint szelektáltunk, immunoreaktív protein kiválasztására nézve. A tenyészet felülúszói egy hCG kimutatására szolgáló szendvics-ELISA-eljárásban a- és β-specifikus monoklonális ellenanyagokkal pozitív reakciót adtak. A 2. példában leírtak szerint végzett proteinanalízis alapján megállapítottuk, hogy a két alegység közt létrejött, molekulák közti kötéseket diszulfidhíd hozta létre.
A receptorkötődési aktivitás vizsgálata szerint, a mutáns a jóddal jelölt hCG-t a vad típusú hCG-hez hasonló mértékben volt képes leszorítani. Az in vitro bioaktivitási vizsgálati eljárásban a 6., láncok közti hCG-mutáns hatékonysága elhanyagolható volt. A 6., láncok közti hCG-mutáns tehát hCG-antagonistának tekinthető.
HU 222 043 Bl
9. példa
1., láncok közti LH-mutáns (Glna5Cys-Trp^8Cys)
Vektorkonstrukciót állítottunk elő olyan LH-mutáns expresszálására, amely egy további, láncok közti diszulfidhidat tartalmaz. Az LH β-láncát kódoló cDNS-t a leírtak szerint izoláltuk [Talmadge és munkatársai: Natúré 307, 37 (1984)], és azzal a pKMS.FSHagPg-vektorban az FSH-p-láncot kódoló cDNS-t helyettesítettük [Van Wezenbeek és munkatársai: (1990)].
Abból a célból, hogy az 1., láncok közti LH-mutáns α-láncába mutációt hozzunk létre, specifikus bázisszubsztitúciókat iktattunk be a „hibrid” α-génbe úgy, hogy az a5-glutamint kódoló kodont ciszteint kódoló kodon helyettesítse.
Az LHP-láncba specifikus bázisszubsztitúciókat iktattunk be úgy, hogy a p8-triptofánt kódoló kodont ciszteint kódoló kodon helyettesítse. A mutagenezist létrehozó PCR-reakciókat, a szubklónozást és szekvenálást a hCG esetében leírtakhoz hasonló módon végeztük. A mutációt hordozó proteint transzfektált CHO-K1sejtekben (ATCC CCL61) expresszáltattuk. Rekombináns CHO-sejteket immunoreaktív protein kiválasztása alapján szelektáltunk. A tenyészet felülúszói a- és βspecifikus monoklonális ellenanyagok alkalmazásával pozitív reakciót adtak egy LH kimutatására szolgáló szendvics-ELISA-eljárásban. A 2. példában leírtak szerint végzett proteinanalízis alapján arra következtettünk, hogy a két alegység között a molekulák közti kötést diszulfidhíd hozta létre.
A receptorkötő aktivitást és in vitro bioaktivitást a stabilan transzfektált CHO-sejtvonalakban expresszálódott humán receptorokon vizsgáltuk [Jia X. és munkatársai: (1991)]. Az 1., láncok közti LH-mutáns a jóddal jelölt hCG-t a vad típusú LH-hoz hasonló mértékben volt képes leszorítani (8. ábra).
10. példa
2., láncok közti LH-mutáns (Arga35CysA/ap35Cys)
A 2., láncok közti LH-mutánst úgy állítottuk elő, hogy az a-lánc 35. pozíciójában és a β-lánc 35. pozíciójában szubsztitúciót hoztunk létre, miáltal az itt található arginint és alanint cisztein-aminosawal helyettesítettük.
Rekombináns CHO-sejteket az egyéb, láncok közötti hCG-mutánsok esetében ismertetettek szerint szelektáltunk, immunoreaktív protein kiválasztása alapján. A tenyészet felülúszói a- és β-specifikus monoklonális ellenanyagok alkalmazásával pozitív reakciót adtak egy LH kimutatására szolgáló szendvics-ELISA-eljárásban. A receptorkötődési aktivitás vizsgálata során a 2., láncok közti LH-mutáns a jóddal jelölt hCG-t a vad típusú hCG-hez hasonló mértékben volt képes leszorítani (8. ábra).
11. példa
1., láncok közti FSH-mutáns (Glna5Cys-Ser$2Cys)
Vektorkonstrukciót állítottunk elő olyan FSH-mutáns expresszálására, amely egy további, láncok közti diszulfidhidat tartalmaz. Ezek struktúrája és általános szerveződése lényegében megegyezett a pKMS.FSHagpgvektoréval, amely vektort rekombináns, vad típusú FSH CHO-sejtekben történő expresszálására alkalmaztunk. A megfelelő amínosavpozíciókban - közelebbről, az FSH a- és β-alegységeit kódoló gének 5. (Gin) és 2. (Ser) pozíciójában - bázisszubsztitúciókat hoztunk létre úgy, hogy azokat ciszteint kódoló kodon helyettesítse (a β-gén szekvenciáját lásd, Keene és munkatársai: J. Bioi. Chem. 264, 4769 (1989)]. Transzfektált, rekombináns CHO-sejteket immunoreaktív proteinek kiválasztása alapján szelektáltunk. A tenyészet felülúszói a- és βspecifikus monoklonális ellenanyagok alkalmazásával pozitív reakciót adtak egy FSH kimutatására szolgáló szendvics-ELISA-eljárásban.
A receptorkötő aktivitást és in vitro bioaktivitást a stabilan transzfektált CHO-sejtvonalban expresszálódott humán receptorokon vizsgáltuk [Minegish és munkatársai: Biochem. Biophys. Rés. Comm. 175, 1125 (1991)]. Az 1., láncok közti FSH-mutáns receptorkötő aktivitását úgy határoztuk meg kvantitatív módon, hogy exponenciálisan szaporodó sejtekből izolált membránfiakciókon a mutáns által a receptorról leszorított radioligandum mennyiségét mértük. Összesen 0,5 ml térfogatban, körülbelül 100 pg membránproteint inkubáltunk meghatározott mennyiségű 125I-FSH (20 000 cpm, körülbelül 12 pmol), valamint fokozatosan növekvő mennyiségű kompetitor-FSH jelenlétében, 18 órán át, semleges hőmérsékleten. A 125I-jelölt FSH-t (NEX-106) a „Du Pont de Nemours”-tól szereztük be. A specifikus kötődés rendszerint, az alkalmazott 125I-jelölt FSH 10-12%-a volt. Az inkubálást követően a kötődött és a szabad hormont centrifúgálással szétválasztottuk. Standardként nagy tisztaságú, rekombináns FSH-t alkalmaztunk.
Az 1., láncok közti FSH-mutáns a jóddal jelölt FSH-t hasonló mértékben volt képes leszorítani a receptorról, mint a vad típusú FSH (9. ábra).
12. példa
2., láncok közti FSH-mutáns (Trpa37CysTrp$27Cys)
A 2., láncok közti FSH-mutánst úgy állítottuk elő, hogy az a-lánc 37. pozíciójában és a β-lánc 27. pozíciójában található aminosavak pozíciójában, ciszteint eredményező szubsztitúciókat hoztunk létre.
Rekombináns CHO-sejteket az egyéb, láncok közötti hCG-mutánsok esetében ismertetettek szerint szelektáltunk, immunoreaktív protein kiválasztása alapján. A tenyészet felülúszói a- és β-specifikus monoklonális ellenanyagok alkalmazásával pozitív reakciót adtak egy FSH kimutatására szolgáló szendvics-ELISA-eljárásban.
A receptorkötődési aktivitás vizsgálata során az 2., láncok közti FSH-mutáns a jóddal jelölt FSH-t hasonló mértékben volt képes leszorítani a receptorról, mint a vad típusú FSH (9. ábra).

Claims (17)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. a-Alegységből és β-alegységből felépülő gonadotropin, amely egy vagy több, nem natív diszulfidhidat tartalmaz.
    HU 222 043 Β1
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti gonadotropin, amely alegységeket összekötő nem natív diszulfidhida(ka)t tartalmaz.
  3. 3. Az 1. igénypont szerinti gonadotropin, amely a felsorolt aminosavpárok közül egy vagy több pár tagjai között tartalmaz nem natív diszulfidhidat: (Pheal8CysIlea25Cys), (Glna20Cys-Alaa23Cys), (Sera34CysSera57Cys), (Thra39Cys-Thra54Cys), (Alaa62CysHisa79Cys), (Lysa63Cys-Alaa81Cys), (Tyra65CysHisa79Cys), valamint (Asna66Cys-Asna78Cys).
  4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti gonadotropin, amely β-alegységként a hCG β-alegységét tartalmazza.
  5. 5. A 4. igénypont szerinti gonadotropin, amely a felsorolt aminosavpárok közül egy vagy több pár tagjai között tartalmaz nem natív diszulfidhidat: (Glna5CysA^8Cys), (Proa24Cys-GlyP71Cys), (Meta29CysMetβ41Cys), (Arga35Cys-A^35Cys), (Tyra37CysIleβ33Cys), ^βοόΙί^β-Αβρβ^Ε^) és (Hisa90CysCysβyCys).
  6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti gonadotropin, amely a felsorolt aminosavpárok közül egy vagy több pár tagjai között tartalmaz nem natív diszulfidhidat: (Pn^4Cys-Pn^7Cys), (Pn^llCys-Tlui332Cys), (Propi 1 Cys-Alap85Cys), (Thrp32Cys-Alap85Cys), (ArgP60Cys-Serp87Cys), (ArgP60Cys-Glnp89Cys), (AspP61Cys-LeuP86Cys), (Aspp61Cys-Serp87Cys), (Serp66Cys-SerP81Cys) és (LeuP69Cys-ProP78Cys).
  7. 7. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti gonadotropin, amely a β-alegységként az LH β-alegységét tartalmazza.
  8. 8. A 7. igénypont szerinti gonadotropin, amely a felsorolt aminosavpárok közül egy vagy több pár tagjai között tartalmaz nem natív diszulfidhidat: (Glna5CysTrpp8Cys), (Proa24Cys-GlyP71Cys), (Meta29CysMetp41Cys), (Arga35Cys-Alap35Cys), (Tyra37CysIlep33Cys), (Lysa51Cys-Aspp99Cys) és (Hisa90CysCysPyCys).
  9. 9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti gonadotropin, amely a felsorolt aminosavpárok közül egy vagy több pár tagjai között tartalmaz nem natív diszulfidhidat: (Prop4Cys-Prop7Cys), (Propi lCys-Thrp32Cys), (Propi lCys-Alap85Cys), (ThrP32Cys-AlaP85Cys), (ArgP60Cys-Serp87Cys), (ArgP60Cys-ArgP89Cys), (AspP61Cys-Leup86Cys), (AspP61Cys-SerP87Cys), (SerP66Cys-Serp81Cys) és (LeuP69Cys-Prop78Cys).
  10. 10. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti gonadotropin, amely β-alegységként az FSH β-alegységét tartalmazza.
  11. 11. A 10. igénypont szerinti gonadotropin, amely a felsorolt aminosavpárok közül egy vagy több pár tagjai között tartalmaz nem natív diszulfidhidat: (Glna5CysSerp2Cys), (Proa24Cys-GlyP65Cys), (Meta29CysArgP35Cys), (Arga35Cys-Alap29Cys), (Tyra37CysTrpP27Cys), (Lysa51Cys-AspP93Cys) és (Hisa90CysCysPyCys).
  12. 12. A 10. vagy 11. igénypont szerinti gonadotropin, amely a felsorolt aminosavpárok közül egy vagy több pár tagjai között tartalmaz nem natív diszulfidhidat: (LeuP5Cys-Thrp26Cys), (LeuP5Cys-Alap79Cys), (ThrP26Cys-AlaP79Cys), (LysP54Cys-GlnP81Cys), (Lysp54Cys-Hisp83Cys), (Glup55Cys-Thrp80Cys), (Glup55Cys-Glnp81Cys), (Thrp60Cys-Thrp75Cys), valamint (Vaip63Cys-SerP72Cys).
  13. 13. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti gonadotropin, amely β-alegységként a TSH β-alegységét tartalmazza.
  14. 14. A 13. igénypont szerinti gonadotropin, amely a felsorolt aminosavpárok közül egy vagy több pár tagjai között tartalmaz nem natív diszulfidhidat: (Glna5CysPheβlCys), (Proa24Cys-GlyP66Cys), (Meta29CysArgp34Cys), (Arga35Cys-Alap28Cys), (Tyra37CysIlep26Cys), (Lysa51Cys-AspP94Cys) és (Hisa90CysCysβyCys).
  15. 15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti gonadotropin, amely a felsorolt aminosavpárok közül egy vagy több pár tagjai között tartalmaz nem natív diszulfidhidat: (Prop4Cys-ThrP25Cys), (ProP4Cys-AlaP80Cys), (Thrp25Cys-AlaP80Cys), (ArgP55Cys-SerP82Cys), (ArgP55Cys-Lysp84Cys), (Aspp56Cys-Leup81Cys), (Aspβ56Cys-Serβ82Cys), (Thrp61Cys-Ser376Cys) és (IleP64Cys-ProP73Cys).
  16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti gonadotropin, terápiás hatóanyagként történő alkalmazásra.
  17. 17. Gyógyászati készítmény, amely egy vagy több, 1-15. igénypontok bármelyike szerinti gonadotropint és gyógyászatilag elfogadható hordozót tartalmaz.
HU9602923A 1995-10-24 1996-10-22 Nem natív diszulfidhidakat tartalmazó gonadotropinok HU222043B1 (hu)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
EP95202876 1995-10-24

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HU9602923D0 HU9602923D0 (en) 1996-12-30
HUP9602923A1 HUP9602923A1 (hu) 1999-02-01
HU222043B1 true HU222043B1 (hu) 2003-04-28

Family

ID=8220762

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9602923A HU222043B1 (hu) 1995-10-24 1996-10-22 Nem natív diszulfidhidakat tartalmazó gonadotropinok

Country Status (17)

Country Link
US (1) US5691455A (hu)
EP (1) EP0785215B1 (hu)
JP (1) JP4086922B2 (hu)
KR (1) KR100498532B1 (hu)
CN (1) CN1161381C (hu)
AR (1) AR004088A1 (hu)
AT (1) ATE218584T1 (hu)
AU (1) AU711081B2 (hu)
BR (1) BR9605220B1 (hu)
CA (1) CA2188508C (hu)
DE (1) DE69621577T2 (hu)
DK (1) DK0785215T3 (hu)
ES (1) ES2177721T3 (hu)
HU (1) HU222043B1 (hu)
IL (1) IL119412A (hu)
RU (1) RU2174407C2 (hu)
TR (1) TR199600852A2 (hu)

Families Citing this family (2)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
ZA985545B (en) * 1997-06-25 1999-04-01 Applied Research Systems Disulfide crosslinking glycoprotein hormone analogs and their preparation and use
ZA987497B (en) * 1997-09-08 1999-02-23 Akzo Nobel Nv Expression of gonadotropins in dictyostelium

Also Published As

Publication number Publication date
HUP9602923A1 (hu) 1999-02-01
BR9605220B1 (pt) 2010-10-19
AU7037896A (en) 1997-05-01
IL119412A0 (en) 1997-01-10
HU9602923D0 (en) 1996-12-30
US5691455A (en) 1997-11-25
JPH09176039A (ja) 1997-07-08
DE69621577D1 (de) 2002-07-11
CN1154371A (zh) 1997-07-16
KR100498532B1 (ko) 2005-10-06
AR004088A1 (es) 1998-09-30
RU2174407C2 (ru) 2001-10-10
EP0785215A1 (en) 1997-07-23
CA2188508A1 (en) 1997-04-25
CN1161381C (zh) 2004-08-11
ATE218584T1 (de) 2002-06-15
TR199600852A3 (hu) 1997-05-21
ES2177721T3 (es) 2002-12-16
DK0785215T3 (da) 2002-09-16
CA2188508C (en) 2005-12-20
AU711081B2 (en) 1999-10-07
MX9605048A (es) 1997-09-30
EP0785215B1 (en) 2002-06-05
JP4086922B2 (ja) 2008-05-14
TR199600852A2 (tr) 1997-05-21
DE69621577T2 (de) 2003-01-16
BR9605220A (pt) 1998-07-21
KR970021096A (ko) 1997-05-28
IL119412A (en) 2000-07-26

Similar Documents

Publication Publication Date Title
Ryan et al. The glycoprotein hormones: recent studies of structure‐function relationships
Lambert et al. Gonadotrophin heterogeneity and biopotency: implications for assisted reproduction.
US20020110909A1 (en) Glycoprotein hormone superagonists
US20020160944A1 (en) Multifunctional single chain glycoprotein hormones
KR100560279B1 (ko) 이황화결합으로 연결된 당단백질 호르몬 유사체, 이의제조방법 및 이의 용도
US6635256B1 (en) Glycoprotein hormone compositions comprising two β subunits and methods of use thereof
EP1017817B1 (en) Mutants of thyroid stimulating hormone
EP0673383B1 (en) Analogs of glycoprotein hormones having altered receptor binding specificity and activity and methods for preparing and using same
EP0954578B1 (en) Glycoprotein hormone (tsh) superagonists
HU222043B1 (hu) Nem natív diszulfidhidakat tartalmazó gonadotropinok
AU746780B2 (en) Expression of gonadotropins in dictyostelium
US5075224A (en) Prepro-LHRH C-terminal peptide DNA
US5130422A (en) Variant somatotropin-encoding DNA
MXPA96005048A (en) Gonadotropinas with nonati disulfide bridges
Haro et al. Human growth hormone deletion mutant (hGH44-191) binds with high affinity to lactogenic receptors but not to somatogenic receptors
EP1276765B1 (en) Single-chain fertility hormones with variable lh activity
Mills et al. Fragments of human growth hormone produced by digestion with bromelain: Chemistry and biological properties
Banerjee et al. Structure function analysis: Lessons from human chorionic gonadotropin
MXPA01003947A (en) Multiple domain glycoprotein hormones and methods of using
Dias Human follitropin: Structure-activity relationships
Bidart Origin and properties of native and therapeutic hCG
MXPA00002336A (en) Expression of gonadotropins in dictyostelium
MXPA00002716A (en) Mutants of thyroid stimulating hormone and methods based thereon

Legal Events

Date Code Title Description
HFG4 Patent granted, date of granting

Effective date: 20030131

GB9A Succession in title

Owner name: N.V. ORGANON, NL

Free format text: FORMER OWNER(S): AKZO NOBEL N.V., NL

MM4A Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees