HU221882B1

HU221882B1 - Komplexvegyületek véredénybetegségek diagnózisához

Info

Publication number: HU221882B1
Application number: HU9700070A
Authority: HU
Inventors: Ludger Dinkelborg; Peter Henklein; Christoph Stephan Hilger; Wolfhard Semmler; Ulrich Speck
Original assignee: Institut für Diagnostikforschung GmbH.
Priority date: 1994-07-13
Filing date: 1995-06-21
Publication date: 2003-02-28
Also published as: US6342201B1; NO318438B1; AU2784695A; ZA955776B; KR100388258B1; KR970704779A; IL114548A; JP3655312B2; DE4425778A1; NO970109L; JPH10506611A; AU698301B2; EP0772633A1; DE59510686D1; HU9700070D0; IL114548A0; NO970109D0; CA2194294A1; HUT77389A; CN1158621A

Abstract

A találmány véredénybetegségek diagnózisához alkalmas komplexvegyületekre, ezek előállítására szolgáló eljárásra, valamint ezeket avegyületeket tartalmazó diagnosztikai szerekre vonatkozik. Ezek avegyületek nagy tömegben feldúsulnak az atheroszklerotikus(elmeszesedett) foltokban, és ezzel alkalmassá válnak azatheroszklerózis nembehatoló diagnosztizálására. ŕ

Description

A találmány véredénybetegségek diagnózisára alkalmas komplex vegyületekre, ezek előállítására szolgáló eljárásra, valamint ezeket a vegyületeket hatóanyagként tartalmazó diagnosztikai szerekre vonatkozik.

Az érfalelmeszesedés (atheroszklerozis) a véredények idült, előrehaladó megbetegedése, amely mind ez ideig klinikailag csak annak késői állapotában volt diagnosztizálható (megállapítható). Az artériafal megkeményedésével járó véredény-elváltozás manapság hagyományosan arteriográfiával (kontrasztanyaggal feltöltött artériáról készített röntgenfelvétellel) mutatható ki. Ehhez egy katéteren át kontrasztanyagot visznek be a mindenkori szóban forgó véredénybe és röntgensugarakkal nyomon követnek (detektálnak) olyan véredény-tartományokat, amelyek szűkületet mutatnak. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy a véredénynek csak résztartományai vizsgálhatók. Mivel az arteriográfia egy behatoló módszer, ezért az alkalmazásánál bonyodalmak, így például fájdalmak, az artériák átlyukadása (perforálódása), ritmuszavarok (arrhythmia), szív- vagy agyinfarktusok keletkeznek, amelyek kedvezőtlen körülmények között még a betegek halálát is okozhatják.

Felhasználásra kerülnek továbbá olyan eljárások is, amelyek ultrahang alkalmazásán alapszanak, valamint az MR-tomográfia az érelmeszesedés diagnosztizálására (megállapítására).

Valamennyi jelenleg alkalmazott eljárásnak az a hátránya, hogy ezek az eljárások az elmeszesedett véredény-elváltozásokat ezeken a helyeken a lecsökkent vérátfolyás vagy az artériafal durva változásai útján jelzik (detektálják), és ennélfogva az érelmeszesedés csak egy kései állapotában mutatható ki.

Az érelmeszesedés korai felismerése például nagy jelentőségű volna a gyógykezelés sikere érdekében az étrend, a kalciumantagonisták, a zsír- és vérnyomáscsökkentők szabályozása, az érplasztika utáni szűkületeknek és a szívkoszorúér-betegségek diagnózisának az ellenőrzése, valamint a trombózisos véredényekben való lerakódások kimutatása végett.

Az érelmeszesedés kimutatására leírtak már úgynevezett nembehatoló módszereket. így bemutattak olyan radioizotópokkal jelölt antitesteket vagy jelölt „kis sűrűségű lipoproteineket” (LDL=Low Density Lipoproteine) is, amelyek az elmeszesedett faltartományokhoz kapcsolódnak (Lees et al. 1993, J. Nucl. Med. 24, 154-156; Kaliman et al. 1985, Circulation, 72, 300; Virgolini et al. 1991, Eur. J. Nucl. Med., 18, 944-947). Ezek a módszerek azonban jelentős hátrányokat foglalnak magukban, ilyenek például az antitestek hatása a szervezetre és a hosszú időtartam (többnapos), amely szükséges az LDLnek a beteg véréből történő elkülönítéséhez, tisztításához és a jelöléséhez. Ezek a nagy molekulák azonban mindenekelőtt hosszú félértékidőt mutatnak a vérben, amely nagy háttérsugárzással együtt az egész testben az érelmeszesedés által okozott sérülés lokalizálását megnehezíti, ha ugyan lehetetlenné nem teszi.

Shih et al. (1990, Proc. Natl. Acad. Sci., 87., 1436—1440) az LDL proteinhányad olyan részszekvenciáit szintetizálták (apo-B-100), amelyek bár még az érelmeszesedett foltokhoz kötődnek, de sokkal rövidebb a félértékidejük a vérben és javított jel-mámor arányt mutatnak. A falhoz való csekély affinitás alapján és/vagy e foltban lévő peptidek kötéshelyeinek a csekély sűrűsége következtében, ezekkel az apo-B-peptidekkel nem lehetett kialakítani az érelmeszesedés sikeres in vivő diagnosztizálását.

A találmány kidolgozásához az szolgált alapul, hogy olyan új vegyületek és szerek előállítása vált szükségessé, amelyek alkalmasak nembehatoló eljárás útján történő kórmeghatározáshoz, különösen a korai, még nem szűkületes véredénybetegségek diagnosztizálásához.

A belhámok olyan fiziológiailag aktív peptidek, amelyek mind hormonális, mind neuroreguláris funkciókat fejtenek ki a szervezetben (MacCumber et al. 1989, Proc. Natl. Acad. Sci., 7285-7289; Yanagisawa et al. 1989, Trends Pharmacol. Sci., 10, 374-378; LeMonier die Gouville et al., 1989, Life Sci., 45, 1499-1513; Yanagisawa et al., 1988, Natúré, 332, 411-415). Eddig négy különböző izotípust sikerült bizonyítani az embernél (Inoue et al., 1989. Proc. Natl. Acad. Sci., 2863-2867). A belhám-1 olyan polipeptid, amely a következő 21 aminosavból álló szekvenciával rendelkezik:

Cys-Ser-Cys-Ser-Ser-Leu-Met-Asp-Lys-GluCys-V al-T yr-Phe-Cys-His-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp (Yanagisawa et al., 1988, Natúré, 332, 411-415).

A véredénybelhámból a belhám egy inaktív első lépcsőfokát a nagy belhámot (Big Endothelin) képezzük. Egy heptadekapeptidnek belhámátalakító enzimmel (ECE) történő lehasítása útján olyan belhám keletkezik, amely a sima véredényizomzat specifikus receptoraihoz (ingerfelvevőihez) kötődik. Ott ez a simaizomsejteknek egy Ca⁺⁺ közvetítette összehúzódásához vezet (Yanagisawa et al., Natúré, 332, 411-415; Takuwa et al. 1991, Contrib. Nephrol., 90, 99-104).

A korai irreverzíbilis változások egyike az atherogenézis alatt egyebek között a véredényfal simaizomsejtjeinek a növekedési faktorok (például a PDGT) által okozott kifejlődése (Demouliere és Gabbiani 1992, Cerebrovasc. Dis., 2,63-71). A humán atheromás koronaartériáknak ¹²⁵I-belhám-l-gyel történő in vitro inkubálása során kiderült az, hogy megjelenik a ¹²⁵I-belhám-1-nek a megnövekedett kötődése az érfalképző rétegnek a tartományában, valamint a véredények (vasa vasora) tartományaiban (Dashwood et al., 1991, J. Cardiovasc. Pharmacoll., 17, 458-462). A ¹²⁵I-belhám-lnek olyan kísérleti nyulakban történő alkalmazása során, amelyeknek a hasi aortáját ballonkatéter segítségével megfosztottuk a belhámjától, a ¹²⁵I-belhám-l megnövekedett felvételét tudtuk kimutatni az aorta belhámjától megfosztott tartományában, amely a kötődéshelyek nagyobb sűrűségére enged következtemi ezekben a megsértett véredénykörzetekben (Kurata et al. 1992, J. Nucl. Med., 33, 845). Ezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy a fejlődő simaizom-sejtek továbbra is a belhámfelvevőt (receptort) képviselik.

A belhám-1 erős összehúzó hatást gyakorol a sima véredényizomzatra (A. M. Doherty, 1992, Medical Chemistry, 35, 1493-1508). Ezért viszonylag kis koncentrációk alkalmazhatók iv. a szervezet számára. Nagyobb

HU 221 882 Β1 koncentrációk a belhámoknak, a belhámszármazékoknak, a belhámanalógoknak, illetve a belhám-antagonistáknak csak olyan részszekvenciáiból használhatók, amelyek bár még kötődnek a belhámfelvevőkhöz, de nem vezetnek a simaizom-sejtek ily módon kifejezett összehúzódásához.

Mivel a belhámok nagyon gyorsan kiürülnek a veséken keresztül, a belhámoknak más szervekben vagy szövetekben való felvétele következtében a feltételezett zavaró háttérsugárzás rendkívül csekély.

A P 43 01 871.8 számú német találmányi bejelentésben már leírtak olyan vegyületeket, amelyek belhámokat, belhám-részszekvenciákat, belhámszármazékokat, belhám-antagonistákat vagy belhámanalógokat tartalmaznak, amelyek belhámfelvevőkhöz kötődnek.

További vegyületek utáni kutatás során a következő (I) általános képletű anyagokat találtuk:

(K)_z-(L)_y-(A¹)aa-(A²)bb-(A³)cc-(A⁴)dd-(A⁵)ee-(A⁶)fr (A⁷)gg-(A⁸)hh-(A⁹)jj-(A^IO)kk-(A¹¹)ll-Il_e-Ile-Trp (I) ahol aa, bb, cc, dd, ee, ff, gg, hh, jj, kk és 11 jelentése egymástól függetlenül 0,1 vagy 2 szám, y és z értéke egymástól függetlenül 0 vagy 1 szám, K jelentése (IIA) vagy (IIB) általános képletű kelátképző csoport, e képletekben

T jelentése hidrogénatom vagy egy kötés valamely fématomhoz, vagy valamely alkalmas kén-védőcsoport, így alkálifémion, 1-6 szénatomos acilcsoport, benzoilcsoport, hidroxi-acetil-csoport, acetamidometil-csoport, p-metoxi-benzil-csoport, etoxi-etilcsoport, benzilcsoport, orto- vagy para-hidroxi-benzil-csoport, orto- vagy para-acetoxi-benzil-csoport, p-nitrobenzil-csoport, 4-pikolilcsoport, 2-pikolil-Noxid-csoport, 9-antril-metil-csoport, 9-fluor-enilcsoport, ferrocenil-metil-csoport, difenil-metil-csoport, bisz(4-metoxi-fenil/metil-csoport, dibenzoszuberil-csoport, trifenil-metil-csoport, difenil-4-piridil-metil-csoport, fenilcsoport, 2,4-dinitro-fenilcsoport, terc-butil-csoport, 1-adamantilcsoport, metoxi-metil-csoport, izobutil-metil-csoport, 2-tetrahidro-piranil-csoport, benzil-tio-metil-csoport, fenil-tio-metil-csoport, trimetil-acetamido-metil-csoport, benzamido-metil-csoport, acil-metil-csoport, acetil-metil-csoport, karboxi-metil-csoport, cianometil-csoport, 2-nitro-l-fenil-etil-csoport, 2-(4’-piridil)-etil-csoport, 2-ciano-etil-csoport, 2,2-bisz(karboetoxijetil-csoport, 1 -m-nitrofenil-benzoil-etil-csoport, 2-fenil-szulfonil-etil-csoport, l-(4-metil-fenilszulfonil)-2-metil-prop-2-il-csoport, szililcsoport, -{[(p-bifenil)-izopropoxi]-karbonil}-N-metil-y-amino-butirát-csoport, N-(terc-butoxi-karbonil)-N-metil-Y-amino-butirát-csoport, 2,2,2-triklór-etoxi-karbonil-csoport, terc-butoxi-karbonil-csoport, benziloxo-karbonil-csoport, p-metoxi-benzil-oxi-karbonil-csoport, N-etil-csoport, N-metoxi-metil-csoport, S-etil-csoport, terc-S-butil-csoport, helyettesített Sfenil-csoport, szulfonátcsoport, szulfenil-tiokarbonát-csoport vagy 3-nitro-2-piridin-szulfenil-csoport, vagy emellett két T csoport az ezekhez kötött

S-atomokkal együtt inter- vagy intramolekuláris diszulfidhidakat alakít ki;

R⁴ jelentése (IIC) vagy (IID) képletű csoport, mimellett e képletekben a *-gal jelölt szénatomok (IIB) képletű vegyületek iminocsoportjaihoz kötődnek, és n’ értéke 1 vagy 2 szám, i értéke 2 és 6 közötti tetszés szerinti szám, és TT α-aminosavak, így az alanin, valin, leucin, izoleucin, prolin, triptofán, fenilalanin, metionin, glicin, szerin, tirozin, treonin, cisztein, aszparagin, glutamin, aszparaginsav, glutaminsav, lizin, arginin, hisztidin, citrullin, homocisztein, homoszerin, 4-hidroxi-prolin, 5-hidroxi-lizin, omitin, szarkozin vagy a taurin és/vagy ezek homológ β-aminosavai közül kerülnek ki, amelyek szokásosan amidcsoportok útján vannak összekötve, valamint a(IIE) általános képletű kelátképző csoportok, amelyekben

Rh jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport, valamint a (IIF) általános képletű kelátképző csoportok, amelyekben az R₇-R_lg csoportok jelentése egymástól függetlenül mindenkor hidrogénatom, 1-10 szénatomos alkillánc és/vagy egy kötés L-hez, míg o, p és r értéke 1 vagy 2 szám, és

T jelentése a fent megadottakkal egyezik, valamint a (IIG) általános képletű kelátképző csoportok, amelyekben az R₁₉-R₂₄ csoportok egymással megegyeznek vagy egymástól különböznek, és jelentésük egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, m’ értéke 2 vagy 3 szám, valamint a (UH) általános képletű kelátképző csoportok, amelyekben

X] egy kötés, metiléncsoport vagy CHY₄ csoport és Yi,Y₂,

Y₃ vagy Y₄ csoportok egyike egy kötés az L-hez, és a többiek jelentése hidrogénatom vagy adott esetben oxigénatom,

T jelentése a fent megadottakkal egyezik, míg A_b A₂, A₃ és R₄ egymással megegyezők vagy egymástól különbözők lehetnek, és 1-6 szénatomos alkilcsoportokat képviselnek, valamint a (IIJ) általános képletű kelátképző csoportok, amelyekben

R₂₇ jelentése hidrogénatom vagy adott esetben egy vagy két hidroxicsoporttal helyettesített 1-6 szénatomos alkilcsoport,

R₂₅ és R₂₆ mindenkor hidrogénatomot vagy együtt oxigénatomot jelentenek,

A jelentése hidroxicsoport vagy merkaptocsoport,

Y jelentése hidrogénatom, karboxicsoport vagy szulfonilcsoport, és

Z jelentése szénatom vagy nitrogénatom, valamint a (IIK.) általános képletű kelátképző csoportok,

HU 221 882 Bl (AA¹)mm-(AA²)nn-(AA³)0O-(AA⁴)pp(AA⁵)qq-(AA⁶)rr (IIK) amelyekben mm, nn, oo, pp, qq és rr egymástól függetlenül 1 vagy 2 számot képviselnek,

AA'-AA⁶ jelentése egymástól függetlenül a-aminosav maradéka, így alanin, valin, leucin, izoleucin, prolin, triptofán, fenilalanin, metionin, glicin, szerin, tirozin, treonin vagy risztéin maradéka, amely adott esetben a hidrogénatom helyett a kénen egy T csoportot hord, amely a megadott jelentésű, továbbá aszparagin, glutamin, aszparaginsav, glutaminsav, lizin, arginin, hisztidin, citrullin, homocisztein, homoszerin, 4-hidroxi-prolin, 5-hidroxi-lizin, omitin, szarkozin vagy taurin és/vagy ezek homológ β-aminosavjai, amelyek szokásos módon amidcsoportok útján kötődnek, és emellett adott esetben mindenkor két jelen lévő ciszteinmaradék, cisztinmaradék képzése közben egymással összekapcsolódnak, valamint a (IIL) általános képletű kelátképzők, amelyekben

R^a, R^b, R^c, R^d, R^f, Rs és R^h egymással megegyezők vagy egymástól különbözők, és mindenkor hidrogénatomot és/vagy elágazó vagy nem elágazó 1-6 szénatomos alkilcsoportot jelentenek,

R^e karboxicsoport vagy nem elágazó, elágazó, ciklusos vagy policiklusos 1-60 szénatomos alkil-, alkenil-, polialkenil-, alkinil-, polialkinil-, aril-, alkil-arilvagy aril-alkil-csoportot képvisel, amely adott esetben hidroxi-, oxi-, oxo-, karboxi-, amino-karbonil-, alkoxi-karbonil-, amino-, aldehid- vagy alkoxicsoportokkal, amelyek legfeljebb 20 szénatomosak, helyettesítve van és/vagy adott esetben egy vagy több heteroatommal meg van szakítva és/vagy helyettesítve van az Ο, N, S, P, As heteroatomok sorából,

T jelentése a fent megadottakkal egyezik,

L egy kötés vagy hidrogénatom vagy nem elágazó, elágazó, ciklusos vagy policiklusos 1-60 szénatomos alkil-, alkenil-, polialkenil-, alkinil-, polialkinil-, aril-, alkil-aril- vagy aril-alkil-csoportot képvisel, amely adott esetben helyettesítve van egy vagy több hidroxi-, merkapto-, alkil-merkapto-, oxo-, oxi-, karboxi-, amino-karbonil-, alkoxi-karbonil-, amino-, aldehid- vagy alkoxicsoportokkal, amelyek legfeljebb 20 szénatomosak és/vagy adott esetben egy vagy több heteroatommal meg van szakítva az Ο, N, S, P, As, Se sorból és/vagy helyettesítve van, vagy valamely Zj-R-Z₂ csoportot képvisel, ebben a képletben

R adott esetben egy vagy több oxigénatommalés/vagy kénatommal és/vagy karbonil-, -NHCO-, -N(C!_₆-alkil)CO-, -NH- és -N(C!_₆-alkil)-csoportokkal meg van szakítva és adott esetben hidroxi- és/vagy epoxicsoportokkal helyettesített egyenes láncú, elágazó láncú, telített vagy telítetlen 1-20 szénatomos alkilcsoportot képvisel,

Zj és Z₂ jelentése egymástól függetlenül -O-, -S-, -(C=O)O-, -NH(C=S)NH-, -(C=O)vagy -NH(C=S)-csoport, vagy egy () általános képletű maradék, melyben s és t egymástól függetlenül 0, 1, 2 vagy 3 szám, a

B gyűrű fenil- vagy ciklohexilcsoportot jelent, Z, és Z₂ jelentése pedig az előzőekben megadottakkal egyezik,

A¹-A¹¹ jelentése egymástól függetlenül L-α- vagy D-aaminosavcsoport, -NH-CH(Z)-CO-csoport, amelyben

Z jelentése

H-, CH₃-, (CH₃)₂CH-, (CH₃)₂CH-CH₂-,

CH₃-CH₂-CH(CH₃)-, CH₃-S-(CH₂)₂-,

HOOC-CH₂-, HOO-(CH₂)₂-, H₂N-(CH₂)₃-,

H₂N-CC (=NH)-(CH₂)₃-, hoo-ch₂-,

CH₂-CH(OH)-, HS-CH₂-, HS-(CH₂)₂H₂N-CO-CH₂-, H₂N-CO-(CH₂)₂(HOOC)₂CH-CH₂(a), (b), (c), (d), (e), (f) csoportok, amelyben n értéke 0, 1 vagy 2 szám, vagy a (g) vagy (h) taurincsoportok, valamint ezeknek a 21-32, 37-39, 42-51 és

57-83 rendszámú fémionokkal alkotott komplexei és ezek vízoldható sói, amelyek meglepő módon még nagyobb mértékben feldúsulnak az elmeszesedett foltokban, és amelyek ezeknek az anyagoknak a gyors kiválása által okozott, csekély háttérsugárzás következtében más szövetekben és szervekben, különösen az érelmeszesedés nembehatoló diagnózisa számára alkalmasak.

Különösen előnyös (I) általános képletnek megfelelő találmány szerinti vegyületek a következők: az AspGly-Gly-Cys-Gly-Cys-His-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp, az Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-D-Trp-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp, az Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-Phe-(D-Trp)-Leu-AspIle-Ile-Trp, az Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-Phee-(DTrp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp, N-(4-hidroxikarboxi-l-oxo3-tia-but-1 -il)-Cys-Phe-(D-Trp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp, N-(4-hidroxikarboxi-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-(D-Trp)Leu-Asp-IIe-Ile-Trp, N-(4-hidroxikarboxi-1 -οχο-3-tiabut-1 -il)-Cys-His-Leu-Asp-Phe-(D-Trp)-Leu-Asp-IleIle-Trp, N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-Phe-(DTrp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp és az N-(merkapto-acetil)Gly-Gly-Asp-(D-Trp)-Leu-Asp-Ile-lle-Trp.

Különösen előnyös találmány szerinti komplex vegyületek a következők: Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-CysHis-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp Tc-99m-komplex, az AspGly-Gly-Cys-Gly-Cys-D-Trp-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp Tc99m-komplex, Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-Phe-(DTrp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp Tc-99m-komplex, N-(hidroxikarboxi-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-Phe-(D-Tpr)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp Tc-99m-komplex, N-(4-hidroxikarbonil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-(D-Trp)-Leu-AspIle-Ile-Trp Tc-99m-komplex, N-(4-hidroxikarboxi-loxo-3-tia-but-l-yl)-Cys-His-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp Tc99m-komplex, N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-Phe(D-Trp)-Leu-Asp-lle-Ile-Trp Tc-99m-komplex és az N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-(D-Trp)-Leu-AspIle-Ile-Trp Tc-99m-komplex.

Azt találtuk, hogy az (I) általános képletű radioaktívan jelölt fémkomplexek az elmeszesedett véredénysérülésekben meglepően nagy mértékben feldúsulnak, és ezzel a kimutatás számára egy szcintillációs kamerával vagy más alkalmas, a nukleáris-orvoslásnál alkalma4

HU 221 882 Β1 zott készülékekben, kielégítő koncentráció érhető el. Meglepő volt az a megállapítás is, hogy a találmány szerint alkalmazott anyagok ezt a koncentrációt in vivő olyan gyorsan érik el, hogy a receptorhoz kötődő felesleges anyagok elszállítása és kiválása után nagy - a diagnosztika számára kielégítő - koncentráció marad meg. Meglepő volt továbbá az, hogy a feldúsulás igen előnyösen a diagnosztizálandó, a legkülönbözőbb módon megváltozott artériafal-tartományokon megy végbe, jóllehet a belhám maga valamennyi véredénykörzetben hat.

A találmány szerint alkalmazott anyagoknak az előnyük az, hogy azok - ellentétben sok más vizsgált anyagosztállyal vagy anyaggal - sem pótlólag, sem specifikusan nem halmozódnak fel más szövetekben és szervekben, amely döntő jelentőségű a diagnosztikumként való alkalmazás szempontjából.

Az 1. és 2. ábrák a találmány szerinti vegyületek in vivő feldúsulását mutatják.

Az 1. ábra egy (A) WHH-kísérleti nyúl, illetve egy (B) újzélandi kontrollnyúl egy bal oldali szcintigrammját ábrázolja 0,5 órával Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-CysPhe-(D-Trp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp 74 Mbq Tc-9mmkomplexnek iv. alkalmazása után. Az aktivitásnövekedések az aortaív, a bal a. carotis tartományában, valamint a hasi aorta tartományában in vivő láthatók az (A) WHHL-kísérleti nyúlban ellentétben a (B) kontroll kísérleti nyulakban.

A 2. ábra olyan újzélandi kísérleti nyúl előző szcintigrammját mutatja be, amelynek a jobb a carotisát négy héttel előbb lecsupaszították egy (A) Fogarthy-katétemek a segítségével 0,5 órával az Asp-Gly-Gly-CysGly-Cys-(D-Trp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp 74 MBq Tc-99mkomplexnek iv. alkalmazása után [2. c) példa], valamint a lecsupaszított és kezeletlen a. carotis (nyaki verőér) kipreparált autoradiogrammját (Bl) (autoradiográfiával kapott képét) és szudán(III)festékkel történt festését (B2) 5 órával az iv. alkalmazása után szemlélteti. A kipreparált véredények sorrendje Bl- és B2-nél mindenkor balról jobbra: a mellkasi (torakalis) aorta, a jobb lecsupaszított a. carotis és a bal kezeletlen a. carotis. Az erősen atheroszklerotikus jobb a. carotist in vivő ki lehetett mutatni detektálni (A). Az in vitro vizsgálatok (Bl és B2) igazolják a jó kölcsönös összefüggést a találmány szerinti vegyületeknek a nagy és szelektív felhalmozódása között a lecsupaszított jobb a. carotisban a kezeletlen bal a. carotisszal összehasonlítva.

Az (I) általános képletű vegyületek és a belőlük készített oldatok meglepően nagy mértékben teljesítik az említett követelményeket. Ezek nagymértékű feldúsulást mutatnak mind a kóros (patológiás) véredény-tartományokban, mind a kedvezőbb farmakokinetika (gyógyszerhatás) által okozott jobb kontraszttulajdonságok segítségével, mint a véredénybetegségre eddig leírt diagnosztikumok. A találmány szerinti anyagok gyakorlati alkalmazását ezek nagymértékű kémiai stabilitása is megkönnyíti.

Az 1. táblázatban bemutatjuk a találmány szerinti vegyületeknek a feldúsulását a vérlemezkében (foltban), valamint az aorta nem foltos tartományaiban, továbbá a feldúsulási tényezőt (amely a vérlemezkében való feldúsulás és a nem foltos aortaszövetben való feldúsulás hányadosa). 74 Mbq (2 mCi) mindenkori találmány szerinti vegyületet beadtunk WHHL-kísérleti nyulaknak fülvénán keresztül. A kísérleti nyulakat 5 órával a beadás után leöltük és elvégeztük a kivett aortának, mind a mennyiségi autoradiográfiáját, mind a szudán(III)festékkel való festését. A mindenkori találmány szerinti vegyületeknek az ily módon számított felhalmozódását a különböző szövetekben az 1. táblázatban adjuk meg.

1. táblázat

Feldúsulás (cpm/mm²)	Feldúsulási tényező
Pcldaszám	Folt	Nem folt	Folt/nem folt
l.c)	501	89	6
2. c)	3090	431	7
3.c)	3930	368	11
4. c)	3912	274	14
5.c)	833	98	9
6. c)	353	76	5
7. c)	619	48	13
8. c)	513	52	10

Azoknak a K komplexképző maradékoknak, amelyek a találmány szerinti komplexeket tartalmazzák, olyan helyzetben kell lenniök, hogy a mindenkori fémionokat koordinatív (összehangolt) és/vagy kovalens kötések formájában megkössék.

A megkötendő fémion fajtája szerint ennek a töltésétől, oxidációs számától és az atom-, illetve ionrádiuszától függően a K. komplexképző maradékot úgy kell megválasztani, hogy hatásos és a találmány szerinti komplexek találmány szerinti felhasználásához megfelelő kötést létesítsen.

Előnyös K komplexképző maradékok a 4-karboxietil-fenil-glioxál-bisz(N-metil-tio-szemikarbazon)-Nhidroxi-szukcinimid-észter, a 6-(4-izotiocianátobenzil)-3,3,9,9-tetrametil-4,8-diazaundekán-2,10-diondioxim, a 2-metil-2-(4-izotiocianátobenzil)-N,N’-propilén-biszszalicilidén-amin, a 2-metil-2-(4-izotiocianátobenzil)-N,N’-propilén-bisz[5-(szulfo)szalicilidénamin, az N,N’-bisz(2-merkaptopiridil)-metil]-2-metil2-(4-izotiocianátobenzil)-l,3-propán-diamin, S-benzoil-tioacetil-glicil-glicil-glicin, az N,N’-bisz(benzoiltioacetil)-2,3-diaminopropionsav, az N,N’-bisz(benzoil-tioacetil)-3,4-diaminovajsav, az N,N’-bisz(benzoil-tioacetil)-4,5-diaminopentánsav, az N,N’-l,2-etilén-di-il-bisz(2-merkapto-l-karboxi-etil-amin), a Cys(Acm)GlyCys(Amc)GlyGlyArgGlyAspSer.

Az (I) általános képletű vegyületek találmány szerinti komplexeinek fémionokkal történő előállítása a szakember számára ismert eljárások szerint történik, amelynek során radioaktív fémiont permetallát formájában, valamely redukálószer és adott esetben valamely

HU 221 882 Β1 segédligand jelenlétében (I) általános képletnek megfelelő vegyülettel reagáltatok.

Előnyös fémionok 99mTc vagy Re pertechnát vagy perrhenát formában léteznek.

A reakciót előnyösen vizes közegben szobahőmérsékleten hajtjuk végre. Az SH-védőcsoportok lehasítása in situ történik vagy a szakember számára ismert irodalomban megadott módon, például bázikus hidrolizálással, reduktív hasítással és hasonló módon végezhető (például a „Protective Groups in Organic Synthesis”, T. W. Green, John Wiley and Sons 1981, irodalmi helyen megadott módon vitelezhető ki).

Az (I) általános képletű vegyületek komplexeinek fémionokkal való előállítását továbbá úgy is végezhetjük, hogy önmagában ismert módon valamely alkalmas radioaktív kation alkalmas sóját vagy oxidját az alábbi (I) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk:

(K)_z-(L)_y-(A¹)aa-(A²)bb-(A³)cc-(A⁴)dd-(A⁵)_ee-(A⁶)ff(A⁷)gg-(A⁸)hh-(A⁹)_ij-(A^I())kk-(A^,1)1i-Ue-Ile-Trp (I)

Előnyben részesített radioaktív fémionok például a Te- és Re-izotópok.

A (IIA) általános képletű K kelátképzők előállítását az irodalomban (például az EP 0 2488 506 számú európai szabadalmi leírásban) ismertetett módon végezzük, ennek során di-, tri-, tetra-, penta- vagy hexapeptidek N-véghelyzetű aminocsoportjait klór-acetilezzük, és ezt követően a keletkező N-klór-acetil-peptideket tiokarbonsavak alkálisóival reagáltatjuk. Egy további eljárás a (IIA) általános képletű kelátképzők előállítására az irodalomból ismert módon (az EP 0 248 506 számú európai szabadalmi leírás szerint) abban áll, hogy megfelelően (például NHS-észterrel) aktivált és S-acilezett tioecetsavszármazékokat vagy 3-tiopropionsavszármazékokat peptidekkel reagáltatok. A megfelelő karbonsavak aktiválását a szakterületen ismert eljárással, így például a karbodiimid-módszer szerint (Fieser, Reagent fór Organic Synthesis 10, 142), kevert vagy ciklusos anhidrid (Org. Prep. Proc. Int. 1975, 7, Part B, 472) segítségével végezzük.

A (IIB) általános képletű K kelátképzők előállítását az irodalomban (EP 0 248 506 számú európai szabadalmi leírásban) ismertetett módon végezzük, amelynek során 1,2-diamino-propionsavat vagy 1,3-diamino-vajsavat klór-acetilezünk, és ezt követően a keletkező N,N’-diklór-acetil-diamino-karbonsavakat átalakítjuk tiokarbonsavak alkálifémsóival. Egy további eljárás szerint a (Ilb) általános képletű K kelátképző előállítását az irodalomban (EP 0 248 506 számú európai szabadalmi leírásban) megadott módon végezzük, amelynek során megfelelő (például NHS-észterrel) aktivált és S-acilezett tioecetsavszármazékokat vagy 3-tiopropionsavszármazékokat 1,2diamino-propionsawal vagy 1,3-diamino-vajsawal reagáltatok. A megfelelő karbonsavak aktiválását a szakember által ismert eljárással, például karbodiimid-módszerrel (Fieser, Reagents fór Organic Synthesis 10, 142), kevert vagy ciklusos anhidriden keresztül (Org. Prep. Proc. Int. 1975, 7, 215) vagy valamely aktivált észter segítségével (Adv. Org. Chem. Part B, 472) hajtjuk végre.

A (HE) általános képletű K kelátképzők előállítását az irodalomban ismertetett módon valamely helyettesített dikarbonilvegyületnek tioszemikarbaziddal való reakciója útján végezzük, ahogy az EP 0 306 168 számú európai szabadalmi leírásban ismertették.

A (IIF) általános képletű K kelátképzők előállítása lényegében helyettesített vagy helyettesítetlen 1,2-diketovagy 1,3-diketovegyületeknek helyettesített, helyettesítetlen, védett vagy nem védett aminotiolokkal történő reduktív aminálásával történik, ahogy az EP 279 418 számú európai szabadalmi leírásban le van írva.

A (IIG) általános képletű kelátképzők előállítása lényegében az irodalomban leírt módon történik, amelynek során 2-helyettesített-l,3-propán-diaminokat 2klór-2-alkil-3-nitroalkánokkal reagáltatunk, ahogy az EP 0 417 870 számú és az EP 0 502 594 számú európai szabadalmi leírások ismertetik, vagy 2-helyettesített1,3-propán-diaminokat 1,3-dikarbonil-monoximokkal való reakcióban a megfelelő iminekké alakítok, és amelyeket önmagában ismert módon a megfelelő aminokká redukálunk.

A (UH) általános képletű K kelátképzők előállítását az irodalomban leírt módon (például a 4 897 255 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint) hajtjuk végre, amelynek során 1,2- vagy 1,3-diamino-alkánsav szabad aminocsoportjait klór-acetilezzük (EP 0 248 506 számú európai szabadalmi leírásban megadott módon) és ezt követően a keletkező N,N’-diklór-acetildiamino-karbonsavakat tiokarbonsavak alkálifémsóival reagáltatjuk. Egy további eljárásban (UH) általános képletű K kelátképzők előállítását az irodalomban (a 4 897 255 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban) megadott módon végezzük, amelynek során megfelelő aktivált (például NHS-észterrel kezelt) és S-védett tiokarbonsavszármazékokat 1,2- vagy 1,3-diamino-alkánkarbonsavakkal reagáltatok. A megfelelő karbonsavak aktiválását a szakember által ismert eljárással, például a karbodiimid-módszer szerint (Fieser, Reagents fór Organic Synthesis 10, 142), kevert vagy ciklusos anhidrid segítségével (Org. Prep. Proc. Int. 1975, 7., 215) vagy valamely aktivált észter felhasználásával (Adv. Org. Chem. Part B 472) vitelezzük ki.

A (IIJ) általános képletű K kelátképzők előállítását lényegében az irodalomban leírt módon végezzük, ennek során 2-helyettesített-l,3-propán-diimineket adott esetben egy további karboxi- vagy szulfonsavmaradékkal és o-helyettesített benzaldehiddel reagáltatunk, ezt követően a képződött Schiff-bázist a megfelelő aminná redukáljuk, és adott esetben a jelen lévő védőcsoportokat lehasítjuk vagy helyettesített maleinsav-halogenideket adott esetben még karboxi- vagy szulfocsoporttal és o-helyettesített benzil-aminnal reagáltatjuk, ahogy azt az EP 0 417 870 számú és az EP 0 502 594 számú és az EP 0 502 595 számú európai szabadalmi leírások ismertetik.

A (Ilk) általános képletű kelátképző származékok előállítása szilárd fázisú peptidszintézissel történik [Merrifield, J. Am. Chem. Soc., 85 (1963), 2149]. A vegyületeket kémiailag a peptidszintézisnek az irodalmából ismert módszerek szerint [például The Practice of Peptide Synthesis, M. Bodanszky and A. Bodanszky; Springer Verlag (1984) és Fieser, Reagent fór Organic

HU 221 882 Bl

Synthesis 10, 142] szintetizáljuk. Emellett N-védett α-, β- vagy γ-aminosavakat a szakember által ismert eljárással, például valamely primer vagy szekunder amin addíciós/elimináló reakciója útján aktivált karbonsavvegyülettel (például savkloriddal, vegyes anhidriddel, aktivált éterrel) N-védett gyantához kötött aminosavakhoz kapcsoljuk. Az amino-védőcsoportoknak az irodalomból ismert módszerek szerinti lehasítása után (Solid Phase Peptide Synthezis, A Practical Approsh; E. Atherton és R. C. Sheppard; Oxford University Press; Oxford, New York, Tokyo) egy második reakcióban a visszamaradó aminofunkciót ismét deriváljuk egy Nvédett α-, β- vagy y-aminosavval az irodalomból ismert módszerek szerint. Az aminovédőcsoport lehasítását ezután ismert módon ismét elvégezzük. N-védett aminosavakként előnyösen FMOC-védett származékokat használunk. A peptideknek a gyantán való felépítése után a kész pepiidet lehasítjuk a gyantáról, és például preparatív HPLC segítségével tisztítjuk (Solid Phase Peptide Synthesis mint fent).

A metallotioninek ciszteinben gazdag aminosavszekvenciáinak az előállítása (WO 91/17173 számú találmányi bejelentés) hasonló módon történik.

A (HL) általános képletű K kelátképző maradékok előállítását hasonló módon végezzük.

Egy előnyös előállítás-változat azzal tűnik ki, hogy valamely (XX) általános képletű ciklusos anhidridet, amelyben R^a, R^b, R^c és R jelentése az előzőekben megadottakkal egyezik, a következő (A¹)aa-(A²)bb-(A³)cc-(A⁴)d(i-(A⁵)ee-(A⁶)fr(A⁷)gg(A⁸)nn-(A⁹)jj-(A¹⁰)_kk-(A),₁-Ile-Ile-Trp általános képletű vegyülettel reagáltatunk, amelyben az N-véghelyzetű aminosav egy (i) általános képletű maradéknak felel meg.

Az előzőkben felsorolt vegyületek megismerhetők a következő irodalmi helyekről:

J. Nucl. Med., vol. 33(5), 1992. p. 845.,

J. Med. Chem., vol. 35. 1992. p. 1493-1508.,

WO 93 12189 számú közzétételi irat,

WO 91 16919 számú közzétételi irat.

A találmány bizonyos, a technika állásában nem ismertetett peptidszármazékokra vonatkozik, amelyek alkalmasak véredénybetegségek esetén diagnosztikai célokra.

Ezek a következők:

Az alábbi vegyületek a Tc-99m- és Re-komplexei:

Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-His-Leu-AspIle-Ile-Trp,

Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-(D-Trp)-Leu-Asp-IleIle-Trp,

Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-Phe-(D-Tip)-Leu-AspIle-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-Phe-(DTrp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-His-LeuAsp-Ile-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp,

N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-Phe-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp és az

N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-Ile-Trp; valamint az alábbi vegyületek:

Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-His-Leu-AspIle-Ile-Trp,

Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-(D-Trp)-Leu-Asp-IleIle-Trp

Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-Phe-(D-Trp)-Leu-AspIle-Ile-Trp

N-(4-karboxil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-Phe-(DTrp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-His-LeuAsp-Ile-Ile-Trp,

N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-Phe-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp és az

N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-Ile-Trp.

A találmány tárgya továbbá olyan diagnosztikai szer, amely a felsorolt vegyületek bármelyikét és adott esetben valamely megfelelő segéd- és hordozóanyagot tartalmaz.

A találmány tárgya továbbá eljárás (I) általános képletű vegyületeknek, valamint ezek 21-32, 37-39, 42-51 és 57-83 rendszámú fémionokkal alkotott komplexeinek az előállítására. Az eljárásra jellemző, hogy önmagában ismert módon valamely (II) általános képletű (A')_aa-(A²)_bb-(A³)cc-(A⁴)dd-(A⁵)ee-(A⁶)fr (A⁷)gg-(A⁸)hh-(A⁹)jij-(A¹⁰)_kk-(A)_u-Ile-Ile-Trp (II) vegyületet, amelyben

A'-A aa, bb, cc, dd, ee, ff, gg, hh, jj, kk és 11 jelentése az előzőekben megadott, adott esetben önmagában ismert módon egy (III) általános képletű vegyülettel (K)_z-(L)_y-H (III) reagáltatunk, amelyben K, L, z és y jelentése az előzőekben megadottakkal egyezik, és adott esetben mindenkor önmagában ismert módon valamely permetal formában lévő radioaktív fémionnal redukálószer és adott esetben segédligand jelenlétében reagáltatunk, vagy radioaktív kation sójával vagy oxidjával reakcióba hozunk.

A találmány tárgyát képezik továbbá olyan diagnosztikai szerek, amelyek az (I) általános képletű vegyület 21-32, 37-39,42-51 és 57-83 rendszámú fémionokkal alkotott komplexét tartalmazzák. A fémionok megfelelő megválasztása esetén a szerek különböző diagnosztikai eljárások számára alkalmasak.

Abban az esetben, ha a találmány szerinti szer a radiodiagnosztikában történő alkalmazásra szolgál, akkor a komplexsó központi ionjának radioaktívnak kell lennie. Ezek különösen a 27, 29, 30-32, 37-39, 42-51, 62, 64,70, 75 és 77 rendszámú elemeknek az ionjai. Különösen előnyösek a ^99mTc-, ¹⁸⁶Re- és ¹¹'In-izotópok.

A találmány oltalmi köre kiterjed továbbá a találmány szerinti diagnosztikai szerek előállítási eljárására is.

A találmány szerinti radiogyógyászati szerek előállítását önmagában ismert módon végezzük, amelynek során az (I) általános képletű komplexképzőket és ezek konjugátumait — adott esetben a galénusi gyógyszeré7

HU 221 882 Β1 szetben szokásos adalékok hozzáadása közben - vizes közegben oldjuk vagy szuszpendáljuk, és ezt követően az oldatot vagy a szuszpenziót liofilizáljuk vagy sterilizáljuk. Alkalmas adalékok például a fiziológiailag elfogadható pufferek (így például a Trometamin), a segédligand-hozzátétek (így például a nátrium-citrát vagy a nátrium-tartarát), a redukálószerek [így például az ón(II)-klorid] vagy szükség esetén az elektrolitok, így például a nátrium-klorid, vagy ha szükséges, akkor a galénusi gyógyszerészeiben szokásosan alkalmazott segédanyagok) (például a laktóz, metil-cellulóz, mannit) és/vagy a tenzid(ek) [például a lecitin, Twen(R), Myrj], Az alkalmazott hozzátéteknek összetételükben lehetővé kell tenniük a találmány szerinti vegyületek előállítását.

A nukleogyógyászati in vivő alkalmazásnál a találmány szerinti szereket 1 χ 10~⁵ és 5 χ10⁴ nmol/kg testsúly közötti, előnyösen 1 χ 10^-3 és 5 χ 10² nmol/kg testsúly közötti mennyiségben adagoljuk. Kiindulva egy 70 kg-os átlagos testsúlyból a radioaktivitás-mennyiség a diagnosztikai alkalmazás számára 0,05 és 50 mCi közötti, előnyösen 5 és 30 mCi mennyiségű alkalmazásonként. Az alkalmazás szokásosan a találmány szerinti szer 0,1-5 ml oldatának intravénás, intraartériás vagy peritoniás beadása útján történik. Előnyös az intravénás alkalmazás. Az alkalmazás és az adagolás részletei például a „Radiotracers fór Medical Application”, CRCPress, Boca Raton, Florida, irodalomban van leírva. A találmány szerinti vegyületek a radiodiagnosztika és a radioterápia számára a 27,29, 30-32, 37-39,42-51, 62, 64, 70, 75 és 77 rendszámú elemek radioizotópjaival alkotott komplexei formájában kerülnek alkalmazásra.

A találmány szerinti radiogyógyszerészeti szerek teljesítik mindazokat az előfeltételeket, amelyek alkalmassá teszik azoknak radiogyógyszerekként történő alkalmazását a radiodiagnosztika és a radioterápia számára. Ezek a szerek így kiemelkedően alkalmasak arra, hogy iv. alkalmazás után feldúsuljanak a célszövetekben, és így lehetővé teszik megfelelő szövetek nembehatoló (neminvazív) diagnosztizálását. A találmány szerinti radiogyógyszerészeti szerek vízoldhatóságát szavatolják - kívánt esetben - a galénusi kezelésnél szokásosan használt segédanyagok, ahogy az előzőekben leírtuk.

A találmány szerinti radiogyógyszerészeti szerek ezentúl nemcsak in vitro mutatnak nagymértékű stabilitást, hanem in vivő is meglepően stabilisak, így a komplexben kötött radionukleid felszabadítása vagy kicserélése nem szükséges, vagy klinikailag nem fontos.

A találmány szerinti gyógyszerkészítmények előállítása önmagában ismert módon történik, amelynek során a találmány szerinti komplexképzőket valamely redukálószer, előnyösen ón(II)-sók, így -klorid vagy -tartarát és - adott esetben a galénikában szokásos adalékok hozzáadása közben - vizes közegben feloldjuk, és ezt követően sterilen szűrjük. Megfelelő adalékokként például a fiziológiailag ártalmatlan pufferek (például a Thromethamin), kis mennyiségű elektrolit-hozzátétek (például nátrium-klorid), stabilizátorok (például glukonát, foszfát vagy foszfonát) felelnek meg. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények oldatok formájában vagy liofilizált formában vannak jelen, és röviddel az alkalmazás előtt például Tc-99m-pertechnetát oldattal eluáljuk kereskedelemből kapható generátorokból, vagy perrhenátoldattal keverjük azokat.

A radiogyógyszerek előállításához egy találmány szerinti Cold Kitet bocsátunk rendelkezésre. Ez a Cold Kit tartalmaz redukálószert, és adott esetben egy vagy több segédligandot oldatban, száraz állapotban vagy liofilizált formában. A Cold Kit tartalmaz továbbá egy használati utasítást is megfelelő reakcióelőírással a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületeknek egy radioaktív fémion permetalláttal való átalakításához az (I) általános képletű vegyület találmány szerinti komplexének a fémionnal való képzése során.

A Cold Kitnek az alkalmazása, amely olyan zárható edényből áll, amely előre meghatározott mennyiségű endotelineket, endotelinszármazékokat, endotelin-részszekvenciákat, endotelinanalógokat és endotelinantagonistákat peptidhez kötve, valamely származékot vagy kelátkötést tartalmaz, amelyek abban a helyzetben vannak, hogy megkössenek fémionokat, és ezenkívül kielégítő mennyiségű redukálószert foglal magában ahhoz, hogy a vegyületet 99mTc-vel jelölje, és valamely radiogyógyszerészeti készítmény előállítására szolgál, ugyancsak a találmány tárgyát képezi.

A találmány tárgya továbbá egy olyan eljárás patológiás véredény-elváltozások képszerű ábrázolásához, amelyre az jellemző, hogy kontrasztanyagként az (I) általános képletű vegyület 21-32, 37-39, 42-51 és 57-83 rendszámú fémionokkal alkotott komplexét alkalmazzuk.

Valamely radiodiagnosztikai vizsgálat kivitelezésére szolgáló módszernél a radiogyógyszerészeti összetételt 0,1-30 mCi, előnyösen 0,5-10 mCi mennyiségben, adjuk be 70 kg testsúlyra számítva a betegnek és feljegyezzük a beteg által leadott sugárzást.

A következő példák a találmány további bemutatására szolgálnak. A leírásban, a példákban és az igénypontokban a részek, százalékok és az arányok tömegrészekre, tömegszázalékokra és tömegarányokra vonatkoznak, amennyiben másként nem adjuk meg.

1. példa

a) Az Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-His-Leu-Asp-IleIle-Trp

Az Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-His-Leu-Asp-IleIle-Trp előállítását Bárány és Marrifield módszere szerint végeztük (The Peptides: Analysis, Biology, Academic Press, New York, 1980; Stewart and Yung, Solid-Phase Peptide Synthesis, 2nd ed., Pierce Chemical Co., IL, 1984.

Molekulatömeg: számított: 1288,4 talált: 1288(FAB-MS)

b) Az Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-His-Leu-Asp-IleIle-Trp 99mTc-komplex

0,5 mg Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-His-Leu-AspIle-Ile-Trp-t 300 pl foszfátpufferben (Na₂HPO₄, 0,5 mol/1, pH = 8,5) 50 μΐ 0,15 mólos trinátrium-citrát8

HU 221 882 Β1 dihidrát-oldattal és 2,5 μΐ 0,2 mólos ón(II)-klorid-dihidrát-oldattal összekeverünk. A reakcióelegyhez hozzákeverünk pertechnetátoldatot (0,4-0,9 mCi) egy Mo99/Tc-99m-generátorból és 10 percig inkubáljuk az elegyet szobahőmérsékleten. A markírozás elemzése HPLC útján megy végbe.

c) Az Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-His-Leu-AspIle-Ile-Trp 99mTc-komplex in vivő és in vitro dúsítása WHHL-kísérleti nyulakban.

mCi (1 ml) b) ponthoz hasonlóan jelzett Asp-GlyGly-Cys-Gly-Cys-His-Leu-Asp-lle-Ile Trp-t beadtunk fülvéna útján narkotizált WHHL-kísérleti nyúlnak (Rompun/Ketavet 1:2). A WHHL-nyulak valamely hiányzó vagy hibás LDL-receptor alapján magas LDLtükröt mutatnak fel a vérben, és ennélfogva spontán atheroszklerotikus véredény-elváltozások alakulnak ki. Az alkalmazás után következő 5 órás kísérleti időtartam alatt különböző megvilágítási időtartamokban és különböző helyzetekből egy gamma-kamerával (Elcint SP4 HR)) statikus felvételeket készítettünk. Az állatokat 5 órával az alkalmazás után leöltük és végeztünk egy aorta-autoradiografiát és egy szudán(III)festést. Az atheroszklerotikus foltokat a WHHL-kísérleti nyúl aortaívének tartományában 10 perccel a beadás után in vivő ki tudtuk mutatni. Az ehhez kapcsolódóan végrehajtott autoradiográfia a teljes aortafal, valamint az atheroklerotikus foltok jelölését eredményezte. A feldúsulási tényező a normális és az atheroszkletotikus faltartományokban a foltok kialakulása után [szudán(III)festés] 6 és 9 között változott. Az eredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze.

2. példa

a) Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-D-Trp-Leu-Asp-IleIle-Trp szintézise

Az Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-D-Trp-Leu-Asp-IleIle-Trp előállítását Bárány és Marrifield módszere szerint végeztük. (The Peptides: Analysis, Biology, Academic Press, New York, 1980; Stewart and Young, Solid-Phase Synthesis, 2nd ed., Pierce Chemical Co., Rockford, IL, 1984).

Molekulatömeg: számított: 1337,5 talált: 1337(FAB-MS)

b) Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-D-TrpLeu-Asp-Ile-Ile-Trp-99mTc-komplex

0,5 mg Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-D-Trp-LeuAsp-Ile-Ile-Trp-t 300 pl foszfátpufferben (Na₂HPO₄, 0,5 mol/1, pH=8,5) 50 μΐ 0,15 mólos trinátrium-citrátdihidrát-oldattal és 2,5 μΐ 0,2 mólos ón(II)-dihidrát-oldatot összekeverünk. A reakcióelegyhez hozzákeverünk pertechnetátoldatot (0,4-0,9 mCi) egy Mo-99mgenerátorból és 10 percig inkubáljuk az elegyet szobahőmérsékleten. A markírozás elemzése HPLC útján megy végbe.

c) Az Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-D-TrpLeu-Asp-Ile-Ile-Trp-99mTc-komplex in vivő és in vitro dúsítása WHHL-kísérleti nyulakban

Az Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-D-Trp-Leu-AspIle-Ile-Trp-99mTc-komplex in vivő és in vitro dúsítását WHHL-kísérleti nyulakban az 1. c) példában leírt módon végezzük. Az eredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze.

3. példa

a) Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-Phe-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-Ile-Trp szintézise

Az Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-Phe-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-Ile-Trp előállítását Bárány és Marrifield módszere szerint végezzük. (The Peptides: Analysis, Biology, Academic Press, New York, 1980; Stewart and Young, Solid-Phase Peptide Synthesis, 2nd ed., Pierce Chemical Co., Rockford. IL. 1984).

Molekulatömeg: számított: 1484,68 talált: 1484(FAB-MS)

b) Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-Phe-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-Ile-Trp-99mc-komplex

300 μΐ foszfátpufferben (Na₂HPO₄, 0,5 mol/1, p=8,5) 50 μΐ 0,15 mólos trinátrium-citrát-dihidrát-oldattal és 2,5 μΐ 0,2 mólos ón-klorid-dihidrát-oldatot összekeverünk. A reakcióelegyhez hozzákeverünk pertechnetátoldatot (0,4-0,9 mCi) egy Mo-99/Tc-99mgenerátorból és 10 percig inkubáljuk az elegyet szobahőmérsékleten. A markírozás elemzését HPLC útján megy végbe.

c) Az Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-Phe-(D-Trp)Leu-Ile-Ile-Trp-Tc-99m-komplex in vivő és in vitro dúsítása WHHL-kísérleti nyulakban

Az Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-Phe-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-Ile-Trp-Tc-99m-komplex in vivő és in vitro dúsítását WHHL-kísérleti nyulakban az 1. c) példában leírt módon végezzük. Az eredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze.

4. példa

a) Az N-(4-hidroxi-karboxi-l-oxo-3-tia-but-l-il)Cys-Phe-(D-Trp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp szintézise

109,5 mg (1 mmol) NH₂-Cys-Phe-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-Ile-Trp-t (E. Atherton, R. C. Sheppard: Solid phase peptide synthesis, Oxford university press, Oxford, New York, Tokyo) argonátatmoszférában 3 ml vízmentes dimetil-formamidban oldunk 30,36 mg (0,3 mmol) trietil-amin hozzáadása közben. Az oldathoz 0 °C-on hozzáadunk 13,21 mg (0,1 mmol) tiodiglikolsavanhidridet. Ezt követően az elegyet 2 óra hosszat 0 °C-on és ezután éjszakán át szobahőmérsékleten tovább keveijük. A nyerspeptidet 10 ml vízmentes dietiléter hozzáadása útján kicsapjuk és kromatográfiásan tisztítjuk kovagél RP-18-οη (Eluálószer: víz/0,1% trifluor-ecetsav, acetinitril/0,1% trifluor-ecetsav, lineáris gradiens). Liofilizalás után fehér színű port kapunk.

Kitermelés: 48,5 mg (39,5 tömeg% d. h.), fehér színű por.

Molekulatömeg: számított: 1227,4438 talált: 1227 (FAB-MSb)

b) N-(4-Hidroxi-karboxi-l-oxo-3-tia-but-l-il)-CysPhe-(D-Trp)- Leu-Asp-Ile-Ile-Trp-T c-99mkomplex mg 4 a) példában leírt

HOOC-CH₂-S-CH₂-CONH-Cys-Phe-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-Ile-Trp peptidkonjugátumot feloldunk 500 μΐ

HU 221 882 Bl dinátrium-hidrogén-foszfát-pufferben (0,01 mol/1, pH=8,5) és hozzáadunk 50 μΐ 0,15 mólos trinátriumcitrát-dihidrátot. A kapott elegyhez hozzáadunk (0,4-0,9 mCi) pertechnetátoldatot egy Mo-99/Tc-99m generátorból és 5 μΐ 0,2 mólos ón(II)-klorid-dihidrát-oldatot, majd az egészet 10 percig inkubáljuk szobahőmérsékleten. A markírozás eredményét analitikai HPLC-vel határozzuk meg, és a nagysága 95%.

c) Az N-(4-hidroxi-karboxi-l-oxo-3-tia-but-l-il)Cys-Phe-(D-Trp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp Tc-99mkomplex in vivő és in vitro dúsítása WHHLkísérleti nyulakban.

Az N-(4-hidroxi-karboxi-l-oxo-3-tia-but-l-il)-CysPhe-(D-Trp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp in vivő és in vitro dúsítását WHHL-kísérleti nyulakban az 1. c) példában leírt módon végezzük. A kapott eredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze.

5. példa

a) N-(4-Hidroxi-karboxi-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys(D-Trp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp szintézise

94,8 mg (0,1 mmol) NH₂-Cys-(D-Trp)-Ile-Ile-Trpt(E. Atherton, R. C. Sheppard, Solid phase peptide synthesis, Oxford university press, Oxford, New York, Tokyo) argongázlégkörben feloldunk 3 ml vízmentes dimetil-formamidban 30,36 mg (0,3 mmol) trietil-amin hozzáadása közben. Az oldathoz 0 °C-on hozzáadunk 13,21 mg (0,1 mmol) tiodiglikolsavanhidridet. Ezt követően az elegyet 2 óra hosszat 0 °C-on, majd éjszakán át szobahőmérsékleten tovább keveijük. A keletkező nyerspeptidet 10 ml vízmentes dietil-éter hozzáadása útján kicsapjuk és Kovagél RP-18-οη tisztítjuk (eluálószer: víz/0,1% trifluor-ecetsav, acetonitril/0,1% trifluor-ecetsav, lineáris gradiens). Liofilizálás után fehér port kapunk.

Kitermelés: 39,3 mg (az elméleti hozam 36,4%-a), fehér por.

Molekulatömeg: számított: 1080,2738 talált: 1080 (FAB-MS)

b) Az N-(4-hidroxi-karboxi-l-oxo-3-tia-but-l-il)Cys-(D-Trp)-Le-Asp-Ile-Ile-Trp-Tc-99m-komplex mg 5. a) példában leírt

HOOC-CH₂-S-CH₂-CONH-Cys-(D-Trp)LeuAsp-Ile-lle-Trp peptidkonjugátumot feloldunk 500 μΐ dinátrium-hidrogén-foszfát-pufferben (0,01 mol/1, pH=8,5) és hozzáadunk 50 μΐ 0,15 mólos trinátriumcitrát-dihidrát-oldatot. Ezután pertechnetátoldatot (0,4-0,99 mCi) adunk az oldathoz egy Μο-99/Tc99m-generátorból és hozzákeverünk 5 μΐ 0,2 mólos ón(II)-klorid-dihidrát-oldatot, majd az elegyet 10 percig inkubáljuk szobahőmérsékleten. A markírozás eredményét analitikai HPLC segítségével határozzuk meg és nagysága 95%.

c) Az N-(4-hidroxi-karboxi-l-oxo-3-tia-but-l-il)Cys-(D-Trp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp-Tc-99mkomplex in vivő és in vitro dúsítása WHHLkísérleti nyulakban.

Az N-(4-hidroxi-karboxi-1 -οχο-3-tia-but-1 -il)-Cys(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp in vivő és in vitro dúsítását WHHL-kísérleti nyulakban az 1. c) példában leírt módon végeztük. Az eredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze.

6. példa

a) N-(4-Hidroxi-karbonil-1 -οχο-3-tia-but-1 -i 1)Cys-His-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp szintézise

89,9 mg (0,1 mmol) NH₂-Cys-His-Leu-Asp-Ile-íleTrp-t (E. Atherton, R. C. Sheppard, Solid phase peptide synthesis, Oxford university press, Oxford, New York, Tokyo) argongázlégkörben feloldunk 3 ml vízmentes dimetil-formamidban 30,36 mg (0,3 mmol) trietil-amin hozzáadása közben. Az oldathoz 0 °C-on hozzáadunk 13,21 mg (0,1 mmol) tioglikolsavanhidridet. Ezt követően az oldatot előbb 2 óra 0 °C-on és ezt követően éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A nyerspeptidet 10 ml vízmentes dietil-éter hozzáadásával kicsapjuk és Kovagél Rp-18-οη kromatografálással tisztítjuk (Eluálószer: víz/0,1% trifluor-ecetsav, acetonitril/0,1% trifluor-ecetsav, lineáris gradiens). Liofilizálás után fehér port kapunk.

Kitermelés: 26,9 mg (az elméleti 26,1%-a), fehér por

Molekulatömeg: számított: 1031,2038 talált: 11031 (FAB-Ms)

b) N-(4-Hidroxi-karboxi-l-oxo-3-tia-but-l-il)-CysHis-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp mg 6. a) példában leírt

HOOC-CH²-S-CH₂-CONH-Cys-His-Leu-Asp-IleIle-Trp peptidkonjugátumot feloldunk 500 μΐ dinátrium-hidrogén-foszfát-pufferben (0,01 mol/1, pH=8,5) és 50 μΐ 0,15 mólos trinátrium-citrát-dihidrát-oldatot adunk hozzá. Pertechnetátoldat (0,1-0,9 mCi) hozzáadása után egy Mo-99/Tc-99m-generátorból 5 μΐ 0,2 mólos ón(II)-klorid-dihidrát-oldattal elegyítjük és az elegyet 10 percig inkubáljuk szobahőmérsékleten. A markírozás eredményét analitikai HPLC útján határozzuk meg és nagysága 95%.

c) Az N-(4-hidroxi-karboxi-l-oxo-3-tia-but-l-il)Cys-His-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp-Tc-99-komplex in vivő és in vitro dúsítása WHHL-kísérleti nyulakban.

Az N-(4-hidroxi-karboxi-l-oxo-3-tia-but-l-il)-CysHis-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp-Tc-99m-komplex in vivő és in vitro dúsítását WHHL-kísérleti nyulakban az 1. c) példában leírt módon végeztük. Az eredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze.

7. példa

a) N-(Merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-Phe-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp szintézise

122,1 mg (0,1 mmol) NH₂-Gly-Gly-Asp-Phe-(DTrp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp-t (E. Atherton, R. C. Sheppard, Solid phase peptide synthezis, Oxford university press, Oxford, New York, Tokyo) argongázlégkörben feloldunk 3 ml vízmentes dimetil-formamidban 40,48 mg (0,4 mmol) trietil-amin hozzáadása közben. Az oldatot 0 °C-on elegyítjük S-tritil-merkapto-ecetsav-N-hidroxi-szukcinimid-észter oldatával 3 ml vízmentes dimetil-formamidban [Előállítás: 36,79mg(0,11 mmol) S-tritil-merkepto-ecetsavat 12,66 mg (0,11 mmol) N-hidroxiszukcinimid hozzáadása közben 2 ml vízmentes dimetil10

HU 221 882 Β1 formamiddal oldatba viszünk. A keletkező oldathoz hozzáadjuk 22,70 mg (0,11 mmol) diciklohexil-karbodiimid 1 ml vízmentes dimetil-formamiddal készített oldatát és az egészet 30 percig inkubáljuk. Szűrés után az in situ készített S-tritil-merkapto-ecetsav-N-hidroxi-szukcinimid-észter-oldatot felhasználhatjuk a kapcsoláshoz]. Az elegyet ezt követően 2 óra hosszat 0 °C-on és utána éjszakán át keverjük szobahőmérsékleten. A nyerspeptidet 20 ml vízmentes dietil-éterrel kicsapjuk és 10 percig 5 ml trifluor-ecetsav/5% víz/22 mg tributil-szilán elegyben argongázlégkörben keveijük. A védőcsoportmentes nyerspeptidet RP-18 kovagélen kromatográfiás úton tisztítjuk (Eluálószer: víz/0,1% trifluor-ecetsav, acetonitril/0,1% trifluor-ecetsav, lineáris gradiens). Liofilizálás után fehér színű port kapunk.

Kitermelés: 56,3 mg (az elméleti hozam 43,4%-a), fehér por.

Molekulatömeg: számított: 1296,4551 talált: 1296(FAB-MS)

b) N-Merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-Phe-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Ile-Trp mg 7. a) példában leírt HS-CH₂-CONH-GlyGly-Asp-Phe-(D-Trp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp peptidkonjugátumot feloldunk 500 μΐ dinátrium-hidrogén-foszfátpufferben (0,01 mol/1, pH=8,5) és hozzáadunk 50 μΐ 15 mólos trinátrium-citrát-dihidrát-oldatot. Pertechnetátoldat (0,4-0,9 mCi) hozzáadása után Mo-99/Tc-99m generátorból hozzáadunk 5 μΐ 0,2 mólos ón(II)-klorid-dihidrát-oldatot és 10 percig inkubáljuk szobahőmérsékleten. A markírozás eredményét analitikai HPLC segítségével határozzuk meg és nagysága 95%.

c) Az N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-Phe-(DTrp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp-Tc-99m-komlex in vivő és in vitro dúsítása WHHL-kísérleti nyulakban.

Az N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-Phe-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp in vivő és in vitro dúsítását WHHL-kísérleti nyulakban az 1. c) példában leírt módon végeztük. Az eredményeket az 1, táblázatban foglaljuk össze.

8. példa

a) N-(Merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-Ile-Trp szintézise

107,4 mg (0,1 mmol) NH₂-Gly-Gly-Asp-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-ile-Trp-t (E. Atherton, R. C. Sheppard, Solid phase peptide synthesis, Oxford university press, Oxford, New York, Tokyo) argongázlégkörben feloldunk 3 ml vízmentes dimetil-formamidban 40,48 mg (0,4 mmol) trietil-amin hozzáadása közben. Az oldathoz 0 °C-on hozzáadunk S-tritil-merkapto-ecetsav-N-hidroxi-szukcinimid-észtert 3 ml vízmentes dimetil-formamidban [Előállítás: 36,79 mg (0,11 mmol) S-tritil-merkapto-ecetsavat 12,66 mg (0,11 mmol) N-hidroxi-szukcinimid hozzáadása közben feloldunk 2 ml vízmentes dimetil-formamidban. Az oldathoz hozzáadunk 22,70 mg (0,11 mmol) 1 ml diciklo-karbodiimidet 1 ml vízmentes dimetil-formamidban és 30 percig inkubáljuk az elegyet. Szűrés után az így in situ készített S-tritilmerkaptoecetsav-N-hidroxi-szukcinimid-észter-oldatot a kapcsoláshoz használjuk]. Ezt követően az elegyet óra hosszat 0 °C-on és utána szobahőmérsékleten éjszakán át keverjük. A nyerspeptidet 20 ml vízmentes dietil-éter hozzáadásával kicsapjuk és 10 percig keverjük 5 ml trifluor-ecetsav/5% víz/22 mg tributil-szilánban argongázlégkörben. A védőcsoporttól megszabadított nyerspeptidet 25 ml vízmentes dietil-éterrel történő kicsapás útján kapjuk és RP-18 kovagélen kromatográfiásan tisztítjuk (Eluálószer: víz/0,1% trifluor-ecetsav, acetonitrill/0,1 % trifluor-ecetsav, lineáris gradiens). Liofilizálás után fehér színű port kapunk.

Kitermelés: 46,3 mg (az elméleti hozam 40,3%-a), fehér por.

Molekulatömeg: számított: 1049,2851 talált: 1049(FAB-M

b) N-(Merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-Ile Trp-Tc-99m-komplex mg 8. a) példában leírt HS-CH₂-CONH-Gly-GlyAsp-(D-Trp) peptidkonjugátumot feloldunk 500 μΐ dinátrium-hidrogén-foszfát-pufferben (0,01 mol/1, pH=8,5) és hozzáadunk 50 μΐ 0,15 mólos trinátrium-citrát-dihidrát-oldatot. Pertechnetátoldatnak (0,4-0,9 mCi) egy Mo99/Tc-99m-generátorból való hozzáadása után 5 μΐ 0,2 mólos ón(II)-klorid-dihidrát-oldatot adunk az elegyhez és az egészet inkubáljuk 10 percig szobahőmérsékleten. A markírozás eredményét analitikai HPLC segítségével határozzuk meg és nagysága 97%.

c) Az N-(merkapto-acetil)-gly-gly-Asp-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp-TC-99m-komplex in vivő és in vitro dúsítása WHHL-kísérleti nyulakban.

Az N-(merkapto-acetil)-gly-Gly-Asp-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-le-Trp-Tc-99m-kloplex in vivő és in vitro dúsítását WHHL-kísérleti nyulakban az 1. c) példában leírt módon végezzük. A kapott eredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze.

Az 1. ábra egy (A) WHHL-kísérleti nyúl, illetve egy (D) újzélandi kontrollnyúl, bal oldali szcintigrammját mutatja 0,5 órával 74 MBq Tc-99m-Asp-Gly-Gly-CysGly-Cys-Phe-(D-Trp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp iv. alkalmazása után [3.c) példa]. Az aktivitásnövekedés az aortaív, a bal a. carotis tartományában, valamint a hasi aorták tartományaiban az (A) WHHL-kísérleti nyulakban szemben a (B) kontroll kísérleti nyulakkal in vivő látható.

A 2. ábra egy olyan újzélandi kísérleti nyúl előbbi szcintigrammját mutatja, amelynek a jobb a. carotisát négy héttel előbb egy Fogarty-katéter segítségével lecsupaszítottuk (A) 0,5 órával 74 MBq Tc-99m-AspGly-Gly-Cys-Gly-Cys-(D-Trp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp iv. használata, valamint az 5 órával egy autoradiagramm (Bl) és szudán(III)festés (B2) alkalmazása után és a kipreparált torakális aorta, a lecsupaszított és kezeletlen a. carotis iv. alkalmazását követően [3. c) példa]. A kipreparált véredények sorrendje balról jobbra: torakális (mellkasi) aorta, bal lecsupaszított a. carotis és bal kezeletlen a. carotis.

Az erősen atheroszklerotikus (elmeszesedett) jobb a. carotist ki lehetett mutatni (A). Az in vitro vizsgálatok (B) megerősítik a jó kölcsönösséget (korrelációt) a radiogyógyszer (radiofarmakon) nagy mennyiségű és szelektív felhalmozódását a lecsupaszított jobb a. carotisban a kezeletlen bal a. carotishoz viszonyítva.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Az alábbi vegyületek Tc-99m-komplexei: Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-His-Leu-Asp-IleIle-Trp,

Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-(D-Trp)-Leu-Asp-IleIle-Trp,

Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-Phe-(D-Trp)-Leu-AspIle-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-Phe-(DTrp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-1 -οχο-3-tia-but-1 -il)-Cys-His-LeuAsp-Ile-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp,

N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-Phe-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp és az

N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-Ile-Trp.
2. Az alábbi vegyületek Re-komplexei: Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-His-Leu-Asp-IleIle-Trp,

Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-(D-Trp)-Leu-Asp-IleIle-Trp,

Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-Phe-(D-Trp)-Leu-AspUe-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-Phe-(DTrp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-1 -oxo-3 -tia-but-1 -il)-Cy s-His-LeuAsp-Ile-Ile-Trp,

N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-Phe-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp és az

N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-Ile-Trp.
3. Az alábbi vegyületek:

Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-His-Leu-Asp-IleIle-Trp,

Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-(D-Trp)-Leu-Asp-IleIle-Trp,

Asp-Gly-Gly-Cys-Gly-Cys-Phe-(D-Trp)-Leu-AspIle-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-Phe-(DTrp)-Leu-Asp-Ile-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp,

N-(4-karboxil-l-oxo-3-tia-but-l-il)-Cys-His-LeuAsp-Ile-Ile-Trp,

N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-Phe-(D-Trp)Leu-Asp-Ile-Ile-Trp és az

N-(merkapto-acetil)-Gly-Gly-Asp-(D-Trp)-LeuAsp-Ile-Ile-Trp.
4. Diagnosztikai szer, azzal jellemezve, hogy az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti vegyületet és adott esetben valamely megfelelő segéd- és hordozóanyagot tartalmaz.