HU220643B1 - Tetõablak, fõleg billenõszárnyú tetõablak - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya tetőablak, főleg billenőszárnyú tetőablak, amelytetőablaknak van egy ablaktokja és egy ablakszárnykerete, amelyablakszárnykeret csuklósan hozzákapcsolt segédkeretprofiloksegítségével egy billentési tengely körül elforduló mozgásra képesencsapágyazva van, és a billentési tengely vízszintes helyzetű, és azablakszárnykeret középső részén található, továbbá amely tetőablaknakaz ablakszárnykeret legalább egyik hossztartóján van egy vezetőeleme,amely az ablakszárny billentve nyitásakor az ablaktokon kialakítottvezetőpályán mozog, valamint amely tetőablaknak van legalább egy darabbillentésrásegítőként szolgáló rugós szerkezete. A találmányértelmében a rugós szerkezet (17) teleszkópszerűen van kiképezve, ésegyik végénél fogva az ablakszárnykereten (3) elforduló mozgásraképesen rögzítve van, és másik, szabad végével (25) az ablaktokon (2)lévő támasztószerkezettel (22) oldhatóan együttműködik. Ezenkívül atámasztószerkezet (22) a vezetőelem (14) számára egy átjáróúttal (29)van ellátva. ŕ

Description

A leírás terjedelme 20 oldal (ezen belül 12 lap ábra)

HU 220 643 Bl

A találmány tárgya tetőablak, főleg billenőszámyú tetőablak, amely tetőablaknak van egy ablaktokja és egy ablakszámykerete, amely ablakszámykeret csuklósán hozzákapcsolt segédkeretprofilok segítségével egy billentési tengely körül elforduló mozgásra képesen csapágyazva van, és a billentési tengely vízszintes helyzetű, és az ablakszámykeret középső részén található, továbbá amely tetőablaknak az ablakszámykeret legalább egyik hossztartóján van egy vezetőeleme, amely az ablakszárny billentve nyitásakor az ablaktokon kialakított vezetőpályán mozog, valamint amely tetőablaknak van legalább egy darab billentésrásegítőként szolgáló rugós szerkezete.

Billenőszámyú tetőablakoknak azokat az ablakokat nevezik, amelyeknek az ablaktokja a tetőhéjazatba van beépítve, és az ablakszámykeretük nagyjából a keret közepén lévő tengely körül billenthető. A billenőszámyú tetőablakoknak előnyük, hogy például az üvegezés külső oldalának tisztása végett a billentési tengely körül olyan mértékben el lehet fordítani az ablakszámyat, hogy a külső üvegfelületet a belső tér felől lehet tisztítani. A billentési tengely tehát nemcsak az ablakszámy szellőzési pozícióba állítását teszi lehetővé, hanem a külső üvegfelület egyszerű tisztítását is.

Ismertek továbbá olyan tetőablakok, főleg lakótéri tetőablakok, amelyek emelkedőén felnyíló ablakokként vannak kialakítva, vagyis amelyeknél az ablakszámy az ablaktok felső keresztprofilja tájékán van elfordíthatóan csapágyazva. Amíg billenőablak esetében a billentési tengely súlypont közeli elhelyezése folytán nem kell túl nagy forgatónyomatékot kifejteni nyitáskor, addig emelkedőén felnyíló ablak esetében az ablakszámy súlya által kifejtett forgatónyomaték következtében arányosan nagyobb erőt kell kifejteni az ablak nyitásakor.

Ismertek továbbá úgynevezett felnyíló-billenő ablakok is, amelyek felfelé felnyíló mozgást és billentő mozgást egyaránt megengednek. Jelen találmányunk billenőablakokkal foglalkozik, amely körbe azonban a felnyíló-billenő ablakok is beleértendők. Tehát ezeknél az ablakszámykeret nagyjából az ablak középső részén lévő billentési tengely körül elfordíthatóan csapágyazva van.

Költség szempontjából igazán kedvező billenőszárnyú tetőablakot olyan konstrukcióval lehet megcélozni, amelynél a billenő ablakszámy egyszerűen fékezett forgócsapágyakkal van felszerelve, amelyek lehetőség szerint pontosan az ablakszámykeret oldaltartóinak közepén vannak; vagyis az ablakszámy súly szempontjából nagyjából ki van egyensúlyozva. Ha viszont az ablak olyan felépítésű, hogy a forgócsapágyak az ablak középső része tájékán, de nem pontosan az ablakszámykeret oldaltartóinak közepén vannak, akkor nyitott ablak esetén a fej számára nagyobb szabad tér marad ugyan, ám az egyenlőtlen súlyeloszlás miatt felmerül egy rugós szerkezet igénye, amely segíti a nyitómozgást azzal, hogy az ablak záróirányban ható forgatónyomatékát ellensúlyozza.

A tetőablak billentve nyitásakor a segédkeretprofilok, amelyek az ablakszámykeret hossztartóihoz vannak kapcsolva, szögben elfordulnak az ablakszámykerettől. Emiatt az ablakszámykeretet meg kell vezetni az ablaktokon egy vezetőelem segítségével. Előnyösen az ablaktok mindkét hossztartójához hozzá van rendelve egy-egy vezetőelem, ami főleg vezetőcsap formájában van kialakítva. Az oldalt kinyúló vezetőelemek a tetőablak billentve nyitásakor egy-egy vezetőpályán haladnak végig. Mivel a billentési tengely és az ablakszámykeret illető vezetőeleme között távköz van, billentve nyitó mozgáskor a segédkeretprofilok egyre jobban felállított pozícióba kerülnek, miközben az illető vezetőelem a vezetőpályán előrehalad.

Az 1 818 630 számú német használati mintából ismert megoldás, hogy a csúszócsapként kialakított vezetőelem a tetőablak ablaktokjában lévő horonyban mozog, abba oldalról belenyúlva. Ennek a konstrukciónak hátránya a gyártás viszonylag költséges volta, ugyanígy a hornyok kialakítása munkaigényes. Ezenkívül nehézkes és költséges a szerelés, mert az ablakszámy befiiggesztésekor a vezetőelemeket be kell vezetni a hornyokba. Az ablakszámy felfüggesztési módja viszonylag vastag ablakszámykeretet tesz szükségessé, és az ablakszárnyat mélyen be kell süllyeszteni az ablaktokba.

A 31 21 322 számú német szabadalmi bejelentésből ismert olyan billentőszámyú tetőablak, amelynél a csúszócsapként kialakított vezetőelem billentve nyitó mozgáskor az ablaktok felületén lévő vezetőpályán mozog. Ez az ismert tetőablak ezenkívül el van látva egy rugós szerkezettel, amely segíti a billentve nyitó mozgást. Evégett az ablaktokon rugóval előfeszített lengőkarok találhatók, amik szabad végén görgők vannak, és a görgők az ablakszámykeretre támaszkodnak, segítve ezzel a billentési műveletet. A vezetőpálya az ablaktok mindkét hossztartóján azok felső felére esik, míg a hozzája tartozó rugóval előfeszített lengőkar az ablaktok alsó felére, tehát a két szerkezeti elem egymást nem akadályozza.

A találmány feladata olyan tetőablak rendelkezésre bocsátása, amely lehetővé teszi az ablak rugóval segített billentve nyitását úgy, hogy a billentésrásegítő minél kevésbé feltűnőre van kialakítva, és az ablaktoknak előnyösen viszonylag keskeny oldaltartóiba is be lehet építeni.

A kitűzött feladatot olyan tetőablakkal oldjuk meg, amelynél a rugós szerkezet teleszkópszerűen van kiképezve, és egyik végénél fogva az ablakszámykereten elforduló mozgásra képesen rögzítve van, és másik, szabad végével az ablaktokon lévő támasztószerkezettel oldhatóan együttműködik; és a támasztószerkezet a vezetőelem számára egy átjáróúttal van ellátva. A rugós szerkezet teleszkópszerű kialakítása révén kapott billentésrásegítő feltűnésmentes és egyszerűen megvalósítható. A teleszkópszerű kialakítás folytán a rugós szerkezetnek lényegében véve hosszirányú kiterjedése van, és az egyik vége az ablakszámykereten elforduló mozgásra képesen rögzítve van, míg a másik vége egy, az ablaktokon lévő támasztószerkezetre támaszkodik. Ez a támaszkodás az ablakszámykeret billentve nyitásának csak az első fázisában áll fenn. Amennyiben az ablakot még tovább nyitják, akkor a szabad vég elemelkedik a támasztószerkezettől. A billentve nyitó, illetve billent2

HU 220 643 Bl ve záró mozgáskor az ablakszámykeretnek előnyösen mindkét hossztartójához hozzárendelt egy-egy vezetőelem rendre az ablaktok egy-egy vezetőpályáján mozog, amely vezetőpályák előnyösen rendre az ablaktok felületén fekszenek. A nyitómozgás során egy vezetőelemnek a hozzája tartozó rugós szerkezettel való ütközését elkerülendő, vagyis a nyitómozgás blokkolását megakadályozandó, a rugós szerkezet szabad végével együttműködő támasztószerkezet a hozzája tartozó vezetőelem számára a találmány értelmében egy átjáróúttal van ellátva. Ezáltal a támasztószerkezet úgy biztosítja a rugós szerkezet alátámasztását, hogy a vezetőelem át tud haladni a támasztószerkezeten anélkül, hogy az ablakszámykeret meghatározott mértékű billentési pozíciójától kezdve a rugós szerkezet szabad végének nekimenne, és annak folytán az ablakszámykeret nyitómozgását akadályozná.

Az alább sorra vett kiviteli példákban mindig csak egy darab vezetőelemre, egy darab támasztószerkezetre, egy darab rugós szerkezetre stb. térünk ki, bár ezekből a szerkezeti elemekből a tetőablaknak előnyösen mindkét oldalán található egy-egy darab. Elvileg lehetséges azonban az is, hogy a tetőablak csak az egyik oldalán van ellátva ezekkel az elemekkel, bár akkor következményként a terhelés megnövekedésével (elcsavarodás stb.) kell számolni.

A találmány egyik továbbfejlesztése értelmében a támasztószerkezetnek van egy a vezetőelem ráfiitása által áthelyezhető darabja. Az áthelyezhető darab, aminek az áthelyezése a vezetőelem ráfutásakor következik be, lehetővé teszi a vezetőelem elhaladását. Az áthelyezhétőség előnyös módon egy elfordulási tengely kialakításával van biztosítva. A rugós szerkezet az áthelyezhető darabon van alátámasztva, amin előnyös módon egy ellentámasz - például egy támaszfészek - van kialakítva, amibe a rugós szerkezet szabad vége bele tud ülni.

A vezetőelem előnyös módon ki lehet alakítva vezetőcsapként. Az áthelyezhető darab elfordulási tengelye a vezetőelem, és főleg a vezetőcsap középtengelyével párhuzamos.

Előnyös, ha a támasztószerkezet átjáróútja átjárócsatomaként van kialakítva. Például lehet olyan megoldás, amelynél a támasztószerkezet egy oldalsó horonnyal van ellátva, vagy U profilúra van kialakítva, és a vezetőelem az ablakszámy mozgása folyamán a horonyban, illetve az U profil belsejében halad. Az átjárócsatomát tehát a horony, illetve az U profil belseje képezi.

A vezetőpálya elsősorban egyenes vonalúra van kialakítva. Ugyanakkor - más kiviteli példa esetében az is lehetséges, hogy a vezetőpálya meghatározott szakaszai más szakaszokhoz képest magasabb, illetve alacsonyabb szinten fekszenek, azaz a vezetőelem a vezetőpályán végighaladás közben különböző magassági szintekre kerül.

A vezetőelemen és/vagy az áthelyezhető darabon előnyösen ki van alakítva legalább egy darab áthelyezőlejtő. Ez az áthelyezőlejtő segíti az áthelyezhető darab kitérő mozgását, aminek nyomán a vezetőelem el tud haladni.

Az átjáróút a vezetőelem által előnyösen oda és vissza irányban egyaránt járható, vagyis a vezetőelem az ablak nyitómozgásakor egyik irányban, és az ablak zárómozgásakor ellentétes irányban fut végig a vezetőpályán. Ezen ok miatt előnyös, ha legalább két darab áthelyezőlejtő van kialakítva, nevezetesen egy, amelyik a tetőablak nyitóműveletekor engedi a vezetőelemet elhaladni, és egy másik áthelyezőlejtő, amelyik a tetőablak zárómozgásakor jut szerephez, vagyis amelyik a vezetőelem ellenkező irányú végigfutásakor ugyancsak kitéríti az áthelyezhető darabot, hogy a vezetőelem el tudjon haladni.

Ezenkívül előnyös még, ha a vezetőpályában a vezetőelem számára egy szorító-fixáló van kialakítva. Ez a szorító-fixáló módot ad a tetőablak billentve nyitott pozíciójának fixálására, így az ablak például kisebb szélnyomás vagy egyéb körülmény hatására nem változtatja meg ellenőrizetlenül a pozícióját. A szorító-fixáló például ki lehet alakítva a támasztószerkezetnél, vagy el lehet helyezve a vezetőpályának a támasztószerkezettől távközre lévő szakaszán is.

A vezetőelem hosszanti kiteijedése a rugós szerkezet hosszanti kiteqedésére keresztirányú. A rugós szerkezet hosszanti kiterjedéséről a rugós szerkezet teleszkópszerű kialakítása miatt lehet beszélni, és - a tetőablak mindenkori nyitott pozíciójától függően - a vezetőelem hosszanti kiterjedésével, főleg a vezetőcsap hosszanti kiterjedésével bezárt szög változó nagyságú.

Ezenkívül az is előnyös, ha a vezetőelem egészen a támasztószerkezet teréig, főleg az ellentámasz teréig benyúlik. Ez a kialakítás megengedi a tetőablak oldaltartóinak, főleg az ablaktok oldaltartóinak nagyon keskeny kialakítását, ugyanakkor a rugós szerkezet és a vezetőelem közötti ütközés az átjáróút révén ki van zárva. A vezetőelem a támasztószerkezet terének elsősorban mintegy a feléig benyúlhat, azaz az ellentámasz és a vezetőelem legalábbis részben egymást átfedhetik, a nyitómozgás blokkolása az átjáróút léte miatt mégsem következik be.

A találmány egy másik kiviteli alakja értelmében a támasztószerkezet átjáróútja átemelődombként van kialakítva, ami lehetővé teszi az ellentámasz fölötti átfutást. Ez módot ad arra, hogy az ellentámasz - főleg ha az támaszfészekként van megvalósítva - úgy legyen kialakítva, hogy a rugós szerkezet szabad vége biztosan meg legyen támasztva, azaz úgy, hogy a szabad vég az ellentámaszból ne tudjon kicsúszni. Mivel a vezetőelem vezetőpályája átfedi az ellentámaszt, és a találmány értelmében ugyanott ki van alakítva egy átemelődomb, az ellentámasz előnyösen csésze alakú formáját meg lehet tartani, mert a vezetőpálya más szinten halad, nevezetesen az átemelődomb következtében a csésze alakú ellentámasz fölött.

Végül előnyös, ha az átemelődomb a vezetőelem számára egy felfútószakasszal és egy lefútószakasszal van ellátva, vagyis nyitómozgáskor a vezetőelem a felfutószakaszon mozogva kerül az átemelődomb magasabb szintjére. A további nyitómozgás folyamán aztán újra elhagyja a vezetőelem a magasabb szintet, mert a lefútószakaszon halad tovább. A tetőablak zárómozgásakor értelemszerűen ugyanez fordított irányban törté3

HU 220 643 Β1 nik: a vezetőelem először a lefutószakaszon halad át, ami ekkor valójában felfutószakaszként működik, majd aztán az előbb felfutószakasznak nevezett szakaszon halad át, ami ekkor lefutószakaszként működik.

A találmányt kiviteli példák kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra vázlatos oldalnézetben egy tetőablakot mutat kezdeti billentve nyitott pozícióban; a

2. ábra az 1. ábrán látható tetőablakot sokkal jobban kibillentett pozícióban mutatja; a

3. ábra egy vezetőelem részletrajza, amely a tetőablak ablaktokja felületén lévő vezetőpályán mozog; a

4. ábra egy támasztószerkezet oldalnézete, amely az ablaknak egy nem ábrázolt rugós szerkezetével együttműködik; az

5. ábra a 4. ábra szerinti támasztószerkezet felülnézete; a

6. ábra a 4. ábra szerinti támasztószerkezet elölnézete; a

7. ábra a 6. ábra szerinti támasztószerkezet egy másik kiviteli alakjának elölnézete; a

8. ábra a tetőablakra egy másik kiviteli példát mutat, amelynél a támasztószerkezet egy további alakja van megvalósítva; a

9. ábra a 8. ábra szerinti tetőablakot mutatja jobban nyitott pozícióban; a

10. ábra a 8. ábra szerinti kiviteli példánál alkalmazott vezetőelem részletrajza; a

11-13. ábrák a 8. ábra szerinti kiviteli példánál alkalmazott támasztószerkezet különböző nézetei; a

14. és 15. ábrák a 11-13. ábrákon látható támasztószerkezet-modul különböző nézetei; a

16. és 17. ábrák a 10. ábra szerinti vezetőelem szorító-fixálójának különböző nézetei; és végül a

18. ábra további kiviteli példa egy tetőablakra, amelynél a támasztószerkezet a tetőablak ablaktokjába be van süllyesztve.

Az 1. ábrán oldalnézetben egy lakótéri 1 tetőablak látható, amely billentve nyitott pozícióban van. Az 1 tetőablak felnyíló-billenő szárnyú tetőablakként van kialakítva. Az 1 tetőablaknak van egy 2 ablaktokja és egy 3 ablakszámykerete. A 2 ablaktok, ami tetőhéj azatba (nincs ábrázolva) való beépítésre lett tervezve, két párhuzamos, egymástól távközre lévő 4 hossztartóval és két ugyancsak párhuzamos, egymástól távközre lévő kereszttartóval rendelkezik. A 3 ablakszámykeret analóg módon két párhuzamos, egymástól távközre lévő hossztartóval, valamint két párhuzamos, egymástól távközre lévő 7 kereszttartóval rendelkezik. A 3 ablakszámykeret két 6 hossztartója a 9 szakaszaikon egy-egy 10 segédkeretprofillal rendelkezik, amelyek csapágyazva vannak: egyfelől a 2 ablaktoknak beépítéskor felülre kerülő 5 kereszttartóján egy vízszintes 11 tengely körül elfordíthatón, másfelől pedig a 3 ablakszámykereten egy vízszintes 12 tengely körül elfordíthatón.

Amikor a 3 ablakszámykeret zárópozícióban van, a 10 segédkeretprofilok párhuzamosan felfekszenek a hossztartókra, és ebben a pozícióban fixálva vannak. Ha a 8 működtetőfogantyút emelkedőén felnyíló pozícióba fordítják el, akkor a 10 segédkeretprofilok párhuzamosan csatolva maradnak a 6 hossztartókkal, és a 3 ablakszámykeretet all tengely körül felnyitott pozícióba el lehet fordítani. Ha viszont a 8 működtetőfogantyút billentő pozícióba áthelyezik, és kinyitják a lakótéri 1 tetőablakot, akkor az az 1. ábrán lerajzolt pozíciót veszi fel, amelyben a 10 segédkeretprofilok a 3 ablakszámykeret 6 hossztartóitól szét vannak csatolva, így a 10 segédkeretprofilok a 12 tengely körül a 6 hossztartóval szöget bezáró pozícióba elfordulnak. Egyidejűleg a teljes elrendezés all tengely körül elfordul. E mozgás megvalósítása végett a 6 hossztartók külső 13 oldalaira rendre egy-egy 14 vezetőelem van erősítve, amelyek a 2 ablaktok 4 hossztartóinak 15 felületére támaszkodnak. All tengely, a 12 tengely és a 14 vezetőelem - amint az 1. ábrán látható - a szemléltetett billentve nyitott pozícióban egy képzeletbeli háromszög egy-egy sarkára esnek. A 14 vezetőelem a 12 tengelytől bizonyos távolságra van. A 12 tengely egy billentési tengelyt képez, ami lehetővé teszi a 3 ablakszámykeret maximum mintegy 180°-os elfordítását, amikor is a 3 ablakszámykeret külső oldala már a 2 ablaktok felé néz, és így például az üvegezés külső oldalát a helyiség felől tisztítani lehet. A billentési 12 tengely ezenkívül lehetővé teszi az ablak extrém tágra nyitását, amint az a 2. ábrából kitűnik.

Az 1. és a 2. ábrán látható továbbá, hogy a 3 ablakszámykeret mindkét 6 hossztartójára egy vízszintes 16 tengely körül elforduló mozgásra képesen egy-egy 17 rugós szerkezet van szerelve, amik az 1 tetőablak nyitásakor egy-egy 18 billentésrásegítőt képeznek. A 17 rugós szerkezet teleszkópszerűen van kialakítva: van egy 19 rugóháza, amiben egy nem ábrázolt nyomó csavarrugó található, ami egy axiális irányban eltolható 20 működtetőrúddal együttműködik. A 19 rugóháznak a 20 működtetőrúddal átellenes végére egy fix 21 támláb van erősítve, amely egy a 2 ablaktokra erősített 22 támasztószerkezettel együtt tud működni. Mechanikus rugóelemmel kialakított 17 rugós szerkezet helyett gázrugós megoldást is alkalmazni lehet, amikor is a 19 rugóházat a gázrugó hengere, a 20 működtetőrudat pedig a gázrugó dugattyúrúdja adja. Ez az ábrákon szemléltetett valamennyi kiviteli példára vonatkozik. A 20 működtetőrúdnak a 19 rugóházzal átellenes vége egy 23 müködtetőrúdfejjel van ellátva, ami a 16 tengely körül elfordíthatóan a 3 ablakszámykereten csapágyazva van. Előnyösen az elfordulási szög meghatározott tartományra van korlátozva alkalmas ütközőelemmel (nincs ábrázolva), megakadályozandó, hogy tágra nyitott ablak esetén a 17 rugós szerkezet olyan elfordulási pozícióba kerüljön, amiben már akadályozná az ablakból oldalra kilátást. A 21 támláb 24 vége a 17 rugós szerkezetnek egy 25 szabad végét képezi. Ez azt jelenti, hogy az 1 tetőablak meghatározott nyitott pozíciójától kezdve a 25 szabad vég a 22 támasztószerkezettől el tud emelkedni, amint az a 2. ábrából kitűnik. A 22 támasztószerkezet egy 26 ellentámasszal rendelkezik, ami 27 támaszfészekként van kialakítva; a 27 támaszfészekbe a 17 ru4

HU 220 643 Bl gós szerkezet 25 szabad vége bele tud ülni. Ilyen módon tehát a 17 rugós szerkezet egyfelől a 2 ablaktokra támaszkodik, másfelől pedig a 3 ablakszámykeretre, és így - legalábbis az 1 tetőablak billentve nyitott tartományának kezdetén - segíti a nyitást. Ha az 1 tetőablakot az 1. ábrán lerajzoltnál tágabbra - tovább a 2. ábra szerinti pozícióba - nyitják, közben a 14 vezetőelem az

1. ábrába bejelölt 28 nyíl irányában eltolódik, vagyis a 22 támasztószerkezet tájékára kerül. Az 1. és a 2. ábra egybevetéséből látható, hogy az 1. tetőablak billentve nyitó mozgásakor a 14 vezetőelem egy a 22 támasztószerkezettől balra lévő pozíciótól egy a 22 támasztószerkezettől jobbra lévő pozícióba kerül. Ennek végrehajthatósága érdekében, azaz hogy a 14 vezetőelem ne ütközzék a 22 támasztószerkezetnek és/vagy a 17 rugós szerkezetnek (pontosabban a 17 rugós szerkezet fix 21 támlábának), a 22 támasztószerkezet a 14 vezetőelem számára egy 29 átjáróúttal van ellátva. A 29 átjáróút konkrét kialakítása az 1. és a 2. ábrán nem látható, viszont a további ábrák kapcsán részletesebben ismertetni fogjuk. Amint említettük, az 1 tetőablak nyitómozgása, illetve zárómozgása során a 14 vezetőelem a 2 ablaktok vonatkozó 4 hossztartójának 15 felületén mozog. Ilyen értelemben a 14 vezetőelem számára a 15 felületen egy 30 vezetőpálya van kialakítva; a 30 vezetőpálya egyébként a 22 támasztószerkezeten is áthalad. Az 1. és a 2. ábrán szemléltetett kiviteli példa esetén a 30 vezetőpálya síkra van kialakítva.

A 3. ábrán részletesen ábrázoltuk a 14 vezetőelemet. A 14 vezetőelemnek van egy 31 csapja, amely a 3 ablakszámykeret 6 hossztartójából oldalt kiáll, és amire elfordulásra képesen egy 32 kulisszakő van erősítve. A 32 kulisszakő a 2 ablaktok 30 vezetőpályájára egy 33 támfelületével fekszik fel, és az anyaga és formája úgy van megválasztva, hogy kívánt súrlódási érték jöjjön létre, ami megakadályozza, hogy az ablak a kívánt nyitott pozícióba vitele után magától elállítódjék. A 32 kulisszakő egymással szemközti két oldalán rendre van egy-egy 34, 35 áthelyezőlejtő, amik a 22 támasztószerkezettel együttműködnek. Erre később még részletesen kitérünk.

Amint a 4. és az 5. ábrán látható, a 22 támasztószerkezetnek van egy 36 alaplemeze, valamint egy a 36 alaplemez 37 síkja fölé emelkedő 38 csapágytömbje. Mivel a 22 támasztószerkezet egy keresztirányú 39 középvonalra szimmetrikusan van kialakítva, az alábbiakban ennek a szerkezeti elemnek csak az egyik felét taglaljuk részletesen. A másik fele értelemszerűen tükörszimmetrikus. A 38 csapágytömb 41 oldalfelületének egylépcsős 40 bemélyedésében egy 42 állócsap van elhelyezve, ami a 22 támasztószerkezetnek egy 44 áthelyezhető darabja számára elfordulási 43 tengelyt képez. A 44 áthelyezhető darab ezáltal egy 45 billenődarabot képez, aminek van egy lényegében véve tömör 46 középrésze, valamint - az egymással szemközti két oldalon - egy keskeny 47 szára és egy 48 csapágykarja. A 48 csapágykar egy 49 csapágyfurat segítségével a 42 állócsapon elfordulásra képesen csapágyazva van. A 46 középrész 50 felső oldalában van kialakítva a 26 ellentámasz a 27 támaszfészek formájában. A 47 szár egy 51 áthelyezőlejtővel van ellátva, és a 46 középrész egy további 52 áthelyezőlejtővel van ellátva. A 38 csapágytömb 53 felső oldalára 56 kötőelemmel egy 54 visszaállító rugó van erősítve, ami 55 laprugóként van kialakítva; az 55 laprugó a szabad végével rányúlik a 45 billenődarabra. Ezáltal az 55 laprugó a 45 billenődarabot mindig visszaállítja a 4. és 5. ábrán látható pozícióba, ha az a 43 tengely körül a 4. ábrába bejelölt 57 nyíl irányában el lett fordítva.

A 4. és az 5. ábrából kitűnik, hogy a 45 billenődarab a 38 csapágytömb mindenkori jobb oldalára van erősítve. A szimmetrikus kialakítás folytán azonban hasonló módon a 38 csapágytömb másik oldalára is fel lehet erősíteni a 45 billenődarabot, bár ez nem lehet ugyanaz a billenődarab, csak annak tükörszimmetrikus párja. Ilyen értelemben 2 ablaktok egyik és másik 4 hossztartójához nem szükséges különböző 22 támasztószerkezetet előállítani, mert a 36 alaplemez és a 38 csapágytömb vonatkozásában ugyanaz az alkatrész használható; csupán a 45 billenődarabból kell kétfélét használni. Az 55 laprugó is megtartható, mert azt az 56 kötőelem körül el lehet úgy fordítani, hogy a szabad végével a mindenkori oldalon lévő 45 billenődarabbal működjön együtt. A 22 támasztószerkezet 4 hossztartóhoz képesti pozicionálására a 36 alaplemez 58 alsó oldalán 59 tájolócsapok vannak elhelyezve, amik a 2 ablaktok megfelelő furataiba belenyúlnak. Maga a rögzítés ezután menetes csavarokkal (nincsenek ábrázolva) történik, amiket a 36 alaplemez 60 csavarlyukain átvezetnek. A 60 csavarlyukak a mindenkori 45 billenődarab 46 középrésze alatt vannak kialakítva, így ha a 45 billenődarabot az 57 nyíl irányában felhajtják, hozzá lehet férni a csavarfejhez.

A 6. és a 7. ábra azt mutatja, hogy a 22 támasztószerkezet a 14 vezetőelem számára egy 29 átjáróúttal rendelkezik. A 29 átjáróút a 30 vezetőpályának egy szakaszát képezi, és a 22 támasztószerkezet U alakú profilja (6. és 7. ábra) révén 61 átjárócsatomaként van kialakítva. Az 1 tetőablak billentve nyitó, illetve billentve záró mozgása folyamán a 14 vezetőelem a 61 átjárócsatomán halad át. Avégett, hogy a 30 vezetőpálya végig sík legyen, a 36 alaplemez a 2 ablaktok 15 felületébe be van süllyesztve (lásd elsősorban a 6. és 7. ábrát).

Az 1 tetőablak meghatározott nyitott pozícióban való fixálására a 14 vezetőelem számára 62 szorítófixáló van beépítve előnyösen a 22 támasztószerkezetbe, mégpedig azáltal létrehozva, hogy a 61 átjárócsatorna h belső magassága valamivel kisebbre van tervezve, mint a 14 vezetőelem vastagsága, miáltal enyhe akadás áll elő. Ez a rugalmasan utánengedő akadás előnyösen azáltal van megvalósítva, hogy a 22 támasztószerkezet U alakú profiljának 63 szárában a széle felé nyitott 64 kikönnyítés van, amibe például gumi anyagú 65 rugózó test van behelyezve. Ilyen módon a vele határos 66 faldarab a 65 rugózó testet összenyomva ki tud térni, amikor a 14 vezetőelem a 61 átjárócsatomán áthalad, ugyanakkor összeszorító nyomást gyakorol a 14 vezetőelemre. A 61 átjárócsatomának a 14 vezetőelemmel érintkezésbe kerülő falfelületei érdesítve is lehet5

HU 220 643 Bl nek. Az érdesítés kiterjedhet a 14 vezetőelemre is, vagy szorítkozhat csak a 14 vezetőelemre.

A 8-18. ábrákon a találmánynak egy további kiviteli alakja látható, amelynél a 14 vezetőelem számára a 29 átjáróút az imént ismertetett kiviteli példától eltérő módon van megvalósítva. A 8-18. ábrákon az azonos alkatrészek ugyanazokkal a hivatkozási jelekkel vannak jelölve, mint az 1-7. ábrákon, és a következőkben csak a különbségekre térünk ki. A 8. és a 9. ábrán látható, hogy az 1 tetőablak billentve nyitásakor a 14 vezetőelem a 30 vezetőpálya hosszirányában egymás után rendre a következő szerkezeti elemekkel találkozik: először egy önálló egységként kialakított 62 szorítófixálóval, utána a 22 támasztószerkezettel, amit egy 67 ütköző- és tartóelem követ. A 62 szorító-fixáló aló. és 17. ábrán tanulmányozható közelebbről. A 62 szorító-fixálónak van egy horonyként kialakított 61 átjárócsatornája, ami az említett két ábrán nem ábrázolt 14 vezetőelemre szorítóhatást gyakorol. A 14 vezetőelem amint azt a 10. ábra mutatja - 68 vezetőcsapként van kialakítva. Lehetségesek azonban olyan kiviteli példák is, amelyeknél a 14 vezetőelem más alakú, vagy - mint a korábban ismertetett esetben - kulisszakövet is lehet alkalmazni.

A 22 támasztószerkezet - amint azt elsősorban a 8., 9. és 11. ábrák mutatják - olyan 29 átjáróúttal rendelkezik, amely 69 átemelődombként van kialakítva; a 69 átemelődomb a 26 ellentámasz fölött húzódik, így lehetővé teszi a 14 vezetőelem 26 ellentámasz fölötti átfutását. A 22 támasztószerkezet az előző kiviteli példával megegyezően egy keresztirányú 39 középvonalra szimmetrikusan van kialakítva, ezért a továbbiakban a szerkezetnek csak az egyik felével foglalkozunk. A 26 ellentámasz 27 támaszfészekként van kialakítva, ami a 69 átemelődombba oldalról teknőszerűen van belemunkálva. A 69 átemelődomb mindkét hátán található egy ilyen 27 támaszfészek (összhangban a szimmetrikus kialakítással). Mivel a 39 középvonalra tükörszimmetrikus két 27 támaszfészek a 22 támasztószerkezet 70 oldalfelületétől csak egy peremrész után kezdődik, a 69 átemelődomb 11. ábra szerinti konvex 71 profilja fennmarad. Ennek az az eredménye, hogy a nyitómozgás folyamán a 69 átemelődombon átfutó 14 vezetőelem a 27 támaszfészkek tájékán is meg van emelve, vagyis nem ütközik a 26 ellentámaszokkal. A 12. ábrán az ü méretvonal a 14 vezetőelem és a 22 támasztóelem átlapolási szélességét mutatja. Látható, hogy a 14 vezetőelem szabad vége a 27 támaszfészkeken áthalad ugyan, de a 27 támaszfészkek és a 70 oldalfelület közötti peremrészen van egy 72 felfekvő felület, így végig a konvex 71 profilon tud haladni.

A 14-17. ábrákból kitűnik, hogy a 22 támasztószerkezetnél és a 62 szorító-fixálónál 73, 74 alakzáró elemek vannak kialakítva, hogy a nevezett alkatrészeket pontosan egy vonalba pozícionálva össze lehessen illeszteni. Az is lehetséges megoldás, hogy - a 12. ábrától eltérően - a 22 támasztószerkezetnek nincs meg a keresztirányú 39 középvonalra tükörszimmetrikus mindkét része, amelyek két külön darabból összetéve vagy egy darabban egyaránt ki lehetnek alakítva, hanem a 22 támasztószerkezetnek csak a 14. és a

15. ábra szerinti egyik fele van alkalmazva, kombinálva egy 62 szorító-fixálóval. Ez azt jelenti, hogy az 1 tetőablak nyitómozgásakor a 14 vezetőelem először a 62 szorító-fixálón halad át, majd utána a 22 támasztószerkezethez ér, amely a 14. és 15. ábra szerint van kialakítva. Mivel a 30 vezetőpálya a 14. és 15. ábra szerinti 22 támasztószerkezet esetén hol alacsonyabb, hol magasabb szinten fut, biztosítani kell, hogy a 30 vezetőpályának a 22 támasztószerkezethez csatlakozó, a 62 szorító-fixálóval átellenes oldalon lévő szakasza magasabb szinten legyen, hogy a 14 vezetőelem a teljes 30 vezetőpályán lépcsőmentesen végig tudjon menni (nincs ábrázolva).

A 18. ábrán látható kiviteli példa csupán abban különbözik a 9. ábra kiviteli példájától, hogy a 30 vezetőpálya nem a 2 ablaktok 4 hossztartójának 15 felületén van, hanem itt a 30 vezetőpálya „mélyebbre van helyezve”, vagyis az ablakkáva légterében van.

Befejezésül röviden összefoglaljuk az 1-7. ábrák szerinti és a 8-17. ábrák szerinti két kiviteli példa működését. Amikor az 1. ábra szerinti 1 tetőablakot a zárópozícióból egy kezdeti billenőpozícióba kinyitják, akkor ezt a mozgást segíti a 17 rugós szerkezet. Nyitómozgás közben a 14 vezetőelem a 30 vezetőpályán csúszik, és - megfelelő nyitópozíció elérése után - a 22 támasztószerkezet 62 szorító-fixálójába kerül. Ha az ablakot ennél a pozíciónál továbbnyitják, akkor a 14 vezetőelem elhagyja a 22 támasztóelemet, vagyis áthalad annak 61 átjárócsatomáján; közben a 34 áthelyezőlejtője ráfut a 44 áthelyezhető darab 52 áthelyezőlejtőjére, és elfordítja a 44 áthelyezhető darabot, így a 14 vezetőelem nem ütközik a 27 támaszfészeknek, illetve a 21 támlábnak. A 44 áthelyezhető darab felfelé fordítása révén a 14 vezetőelem még akkor is el tud haladni, ha a 21 támláb a 27 támaszfészekben benne van. Az 1 tetőablak zárásakor értelemszerűen fordított mozgás történik, azaz a 14 vezetőelem a 30 vezetőpályán ellenkező irányban fut végig, és közben most a 22 támasztószerkezet tájékán a 35 és 51 áthelyezőlejtők működnek együtt. A zárómozgás folyamán a 17 rugós szerkezet 25 szabad vége belép a 27 támaszfészekbe.

Amikor a 8-17. ábrák szerinti, illetve a 18. ábra szerinti 1 tetőablakot nyitják ki, akkor a 68 vezetőcsap képezte 14 vezetőelem először a 4 hossztartó 15 felületén kialakított 30 vezetőpályán halad végig, majd belép a 62 szorító-fixálóba. A 62 szorító-fixáló - a 7. ábrán szemléltetett 62 szorító-fixálóhoz hasonlóan - rugalmas szorítóelemmel lehet ellátva. Ha az ablakot továbbnyitják, akkor a 68 vezetőcsap átfut az 69 átemelődombon, anélkül hogy közben a 27 támaszfészek akadályozná a mozgását; a 21 támlábnak azonban először el kell hagynia a 27 támaszfészket ahhoz, hogy a 14 vezetőelem át tudjon haladni ezen a helyen. Az 1 tetőablakot a 9., illetve a 18. ábrán látható pozícióig lehet kinyitni, amely pozícióban a 68 vezetőcsap egy U alakú 67 ütköző- és tartóelembe kerül, ami fixálja. Az 1 tetőablak zárásakor a leírt folyamatok fordított sorrendben mennek végbe.

Claims (17)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Tetőablak, főleg billenőszámyú tetőablak, amely tetőablaknak van egy ablaktokja és egy ablakszámykerete, amely ablakszámykeret csuklósán hozzákapcsolt segédkeretprofilok segítségével egy billentési tengely körül elforduló mozgásra képesen csapágyazva van, és a billentési tengely vízszintes helyzetű, és az ablakszámykeret középső részén található, továbbá amely tetőablaknak az ablakszámykeret legalább egyik hossztartóján van egy vezetőeleme, amely az ablakszámy billentve nyitásakor az ablaktokon kialakított vezetőpályán mozog, valamint amely tetőablaknak van legalább egy darab billentésrásegítőként szolgáló rugós szerkezete, azzal jellemezve, hogy a rugós szerkezet (17) teleszkópszerűen van kiképezve, és egyik végénél - például egy működtetőrúdfejnél (23) - fogva az ablakszámykereten (3) elforduló mozgásra képesen rögzítve van, és másik, szabad végével (25) az ablaktokon (2) lévő támasztószerkezettel (22) oldhatóan együttműködik; és a támasztószerkezet (22) a vezetőelem (14) számára egy átjáróúttal (29) van ellátva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy a vezetőpálya (30) az ablaktok (2) felületén (15) fekszik.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy a támasztószerkezetnek (22) van egy, a vezetőelem (14) ráfutása által áthelyezhető darabja (44).
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy az áthelyezhető darab (44) el van látva egy elfordulási tengellyel (43).
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy az áthelyezhető darab (44) el van látva egy ellentámasszal (26), amely a rugós szerkezet (17) szabad végét (25) alátámasztja.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy a vezetőelem (14) vezetőpecek vagy vezetőcsap (68).
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy az áthelyezhető darab (44) elfordulási tengelye (43) a vezetőelem (14), és főleg a vezetőcsap (68) középtengelyével párhuzamos.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy a támasztószerkezet (22) átjáróútja (29) átjárócsatomaként (61) van kialakítva.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy a vezetőpálya (30) egyenes vonalúra van kialakítva.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy a vezetőelemen (14) és/vagy az áthelyezhető darabon (44) ki van alakítva legalább egy darab áthelyezőlejtő (34, 35, 51, 52).
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy a támasztószerkezetnél (22) lévő átjáróút (29) a vezetőelem (14) által oda és vissza irányban egyaránt járható.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy a vezetőpályában (30) a vezetőelem (14) számára egy szorító-fixáló (62) van kialakítva.
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy a szorító-fixáló (62) a támasztószerkezetnél (22) van kialakítva.
14. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy a vezetőelem (14) hosszanti kiterjedése a rugós szerkezet (17) hosszanti kiteqedésére keresztirányú.
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy a vezetőelem (14) egészen a támasztószerkezet (22) teréig, főleg az ellentámasz (26) teréig benyúlik, illetve az ellentámaszt (26) legalábbis részben átfedi.
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy a támasztószerkezet (22) átjáróútja (29) átemelődombként (69) van kialakítva, ami az ellentámasz (26) fölötti átfutást lehetővé teszi.
17. 17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti tetőablak, azzal jellemezve, hogy az átemelődomb (69) a vezetőelem (14) számára egy felfútószakasszal és egy lefutószakasszal van ellátva.