HU220027B - Kukoricabetakarító adapteralegység - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya kukoricabetakarító adapteralegység, amelyneksorozatából az egyes kukoricasorok sortávolságtól függetlenül hatékonybetakarítására alkalmas adapter állítható össze. A törőhengerek (14)által képzett törőrést, a törőhengerekkel (14) együttműködő és aszárak törőhengerek (14) általi lehúzásakor a kukoricacsöveket aszárakról leszakító első és második törőlemezt (20), valamint fülek(13a) sorozatával ellátott terelőláncot (13) tartalmazó találmányszerinti adapteralegység újdonsága az, hogy a második törőlemezre (20)a terelőlánc (13) füleinek (13a) szomszédságában a kukoricacsöveket afülek (13a) között visszatartó, így azoknak egy gyűjtőszerkezetbe valójuttatását biztosító csővezető idomléc (21) van felszerelve. ŕ

Description

A találmány tárgya kukoricabetakarító adapteralegység, főként egy-egy kukoricasorhoz hozzárendelt alegységek sorozatából álló kukoricabetakarító adapter, amely alegységek letörik a csöveket a szárról, és azokat a csuhé kifosztásához a kombájnba továbbítják. A találmány tulajdonképpeni tárgya egy vázkerethez csatlakoztatott kukoricabetakarító adapteralegység, amelynek sorozatából az egyes kukoricasorok hatékony betakarítására alkalmas adapter állítható össze.

A technika eddigi állása alapján a gabonakombájnokhoz csatlakoztatható, állítható szélességű kukoricabetakarító adapterek számos változata ismeretes, és néhány ilyen, állítható alegységekkel felszerelt kukoricabetakarító adaptertípus már megközelítőleg 25 éve létezik. A gabonakombájnra felszerelhető eredeti kukoricabetakarító adapter az egyes sorokhoz hozzárendelt alegységek között állandó térközzel rendelkezett, és ez a kialakítás jelent meg az újravizsgált (Reissned) US 27,554 számú szabadalomban is, amelyet eredetileg 1966-ban adtak meg. Ezt követően jelentős igény lett olyan kukoricabetakarító adapterekre, amelyeknél az egyes sorokhoz rendelt alegységek közötti távolság változtatható a különféle sortávolságokkal ültetett növénysorokhoz való igazodást biztosítva. A változtatható sortávolságú kukoricabetakarító adapterek számos típusa jelent meg és kapható is a kereskedelmi forgalomban. Ilyen kukoricabetakarító adaptert ismertet például az 1970. július 14-én engedélyezett US 3,520,121 lajstromszámú szabadalom, amely egyike az első olyan kukoricabetakarító adaptereknek, amelyek lehetővé tették a sortávolság módosítását a földeken.

A változtatható sortávolságú ültetőgépek és kukoricabetakarító adapterek bevezetése óta eltelt 25-30 év során jelentős kutatási és fejlesztési munka folyt a kukoricatermesztés területén. Ez a kutatás különösen a maximális hozam elérésére összpontosított, a sortávolságok és az egyes növények közötti térközök függvényében. Az eredeti kukoricabetakarító adapterek és alegységeik 70 és 100 cm (28 és 40 inch) közötti sortávok betakarítására képesek. Az egyes adapteralegységek tulajdonképpen egyetlen sor betakarítására lettek tervezve, azonban mivel az alegységeket nem lehet mindig elég közel hozni egymáshoz ahhoz, hogy mindegyik alegységre egyegy saját sor jusson, szorosan ültetett kukoricasorok esetén két kukoricasor van egy alegységbe kényszerítve, ha ilyen szűk sorokat kell betakarítani.

Az ilyen alkalmazás, illetve két kukoricasor egyetlen sorra tervezett adapteralegységbe való kényszerítése rontja az adapteralegység hatékonyságát, amely tulajdonképpen egyetlen kukoricasor hatékony betakarítására volt tervezve.

Jelenleg általában 30-40 cm (12-15 inch) sortávolságú, változó térközzel ültetett kukoricasorokat vizsgálnak a terméshozam és egyéb mezőgazdasági jellemzők tekintetében. Az ilyen szűk sortávolságok elősegítik az erózió megakadályozását, nagyobb terméshozamot eredményeznek, és a gyomosodás is kevésbé jelentkezik. A szűk sorok kevesebb vegyszer alkalmazását teszik szükségessé, és esetenként feleannyi növényvédő szer használata is elegendő. Mindezen tényezők hozzájárulnak a környezet védelméhez.

A találmány által megoldandó feladat olyan adapteralegység létrehozása, amely egy vázkeretre tetszőleges számban felszerelve olyan kukoricabetakarító adaptert képez, amely képes tetszőleges sortávolságban ültetett kukoricasorokat egyenként sorról sorra betakarítani. A találmány szerinti adapteralegység egyúttal el is mozdítható a kereten a különböző sortávokhoz való hozzáigazítás céljából.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében törőhengerek által képzett törőrést, a törőhengerekkel együttműködő és a szárak törőhengerek általi lehúzásakor a kukoricacsöveket a szárakról leszakító első és második törőlemezt, valamint fülek sorozatával ellátott terelőláncot tartalmazó olyan kukoricabetakarító adapteralegységgel oldjuk meg, amelynél a második törőlemezre a terelőlánc füleinek szomszédságában a kukoricacsöveket a terelőláncfülek között visszatartó, így azoknak egy gyűjtőszerkezetbe való juttatását biztosító csővezető idomléc van felszerelve.

A találmány szerinti adapteralegység előnye, hogy olyan adapterré állítható össze, amely képes soronkénti betakarítást végezni még a legszűkebb olyan sortávolságok esetén is, amelyek termesztésileg még ésszerűnek bizonyultak. Az ilyen adapter ugyanakkor képes a legnagyobb sortávolságoknál is hatékony betakarítást végezni.

A találmány szerinti megoldás értelmében minden egyes sorhoz mindössze egyetlen terelőlánc vagy láncos terelőegység hozzárendelésével a találmány szerinti kukoricabetakarító adapteralegységnek lecsökken a súlya és szélessége, ami lehetővé teszi kellő számú adapteralegység együttes felszerelését szűk kukoricasorok betakarításához.

A találmány szerinti megoldás egy másik előnye abban van, hogy megfelelő eszközökkel rendelkezik a felhordó mechanizmus cseréjéhez a különböző csőméretekhez való igazodás céljából. A találmány további előnye, hogy kisebb a hajtásigénye, mivel az egyik forgatómechanizmust egy helyben álló szerkezettel helyettesítjük. Ez lehetővé teszi az adapteralegység működtetéséhez szükséges energia csökkentését, egyúttal pedig a fogaskerekek számának csökkentését a hajtóműben. A fogaskerekek számának és a hajtásigénynek a csökkenése lehetővé teszi a hajtómű méretének csökkentését, ez pedig a sortávolság csökkentését. Ez azt jelenti, hogy a találmány szerinti kukoricabetakarító adapteralegység alkalmazásával szűkebb sorokat is hatékonyan lehet betakarítani.

A találmányt részletesebben kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra egy kukoricabetakarító adapterrel felszerelt gabonakombájn távlati nézete, a 2. ábra egy hagyományos kukoricabetakarító adapter távlati elölnézete, a 3. ábra egy hagyományos kukoricabetakarító adapteralegység távlati felülnézete, a 4. ábra a hagyományos és a találmány szerinti hajtóművet egyidejűleg tünteti fel metszetben.

HU 220 027 Β az 5. ábra egy találmány szerinti adapteralegység távlati felülnézete, a 6. ábra a találmány szerinti adapteralegység csővezető szerkezetét mutatja, részekre bontott ábrázolásban, a 7. ábra egy találmány szerinti, egyetlen terelőlánccal felszerelt adapteralegység elölnézete, a 8. ábra egy találmány szerinti, két egymás fölötti terelőlánccal felszerelt adapteralegység elölnézete, míg a 9. ábra több találmány szerinti adapteralegységből összeállított kukoricabetakarító adapter egy részletét mutatja felülnézetben.

A találmány szerinti, egy-egy kukoricasorhoz hozzárendelt adapteralegység működésmódja hasonló egy hagyományos kukoricabetakarító adapter 3. ábrán bemutatott adapteralegységének működéséhez. Mind a 3. ábra szerinti hagyományos, mind pedig az 5. ábrán látható találmány szerinti adapteralegységnél a 13a fülekkel ellátott 13 terelőlánc (a hagyományos adapteralegységnél két 13 terelőlánc) elkapja a kukoricaszárakat, és azokat a 14 törőhengerek által képzett 19 törőrésbe tereli. A 14 törőhengerek áthúzzák a kukoricaszárakat a 19 törőrésen, miközben a kukoricacsövek leszakadnak a szárakról, mivel fennakadnak a 20 törőlemezeken. Ezután a leválasztott kukoricacsöveket a 13a fülek hátrafelé továbbítják, és azokat egy 12 összehordó csiga vályújába juttatják.

A 13 terelőláncok és a 14 törőhengerek forgatóhajtása egy 15 főhajtótengelyről van származtatva egy 15a hajtóműn kérészül. A 15a hajtómű, amint az a 4. ábrán látható, csupán egyik lehetséges kiviteli példája az alkalmazható hajtóműveknek. A 4. ábrából az is kitűnik, hogy a találmány szerinti megoldásnál a hajtómű 15b része mint feleslegessé vált részegység elhagyható, ugyanakkor a hagyományos adapteralegységeknél szükség van rá. Egyéb hajtóművek és más hajtási módszerek is megismerhetők számos amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból, amelyek a találmány szerinti megoldáshoz is használhatók. Ezek közé tartozik például az US 3,462,928 lajstromszámú és az US 3,599,409 lajstromszámú szabadalmi leírás, amelyek a találmány szerinti megoldás kiindulópontját képező adapteralegységeket ismertetnek.

Amint az az 5. ábrán látható, a találmány szerinti szerkezet egyetlen láncos terelőegységgel rendelkezik, ahol a 13 terelőláncra számos 13a fül van felszerelve. Az adapteralegység egy sor nem ábrázolt rögzítőelem segítségével egy 29 fővázkeretre van felerősítve, hasonlóan a hagyományos alegységhez. A találmány szerinti adapteralegység szintén el van látva 11 védőburkolattal, míg maga a kukoricabetakarító 10 adapter szintén rendelkezik 12 összehordócsigával, amely a kukoricát középre és onnan a kombájn belsejébe továbbítja, amint az a 2. ábrán látható.

A 14 törőhengerek, amelyek a 7. és 8. ábrán látható módon metszetben 14a törőkésekkel rendelkeznek, hasonlóak a hagyományos törő-, illetve szárhúzó hengerekhez. A 20 törőlemez is ugyanazt a funkciót látja el, mint a hagyományos adaptereknél. A szárakról a 14 törőhengerek és 20 törőlemezek által leválasztott kukoricacsöveket itt is a 13a fülek továbbítják felfelé, majd a összehordócsigába. Itt azonban a csöveket nem mozgatják egymással szemközti 13a fülek, hanem azokat egyik oldalon egy 21 csővezető idomléc tereli. A 21 csővezető idomléc az egyik 20 törőlemezre van felerősítve 24a hosszlyukkal ellátott 24 sarokidomok, 26 menetes csapok, 27 alátétek és 28 anyacsavarok segítségével, és beállítható a 20 törőlemezhez képest, amint azt a 6. ábra mutatja. A 20 törőlemezt önmagában ismert kötőelemek, mint például 26 menetes csapok és 28 anyacsavarok rögzítik, szintén beállítható módon a 29 fővázkerethez, ahol a beállítást a 20a menetes furat biztosítja.

A 7. ábrán egy találmány szerinti, egyetlen 13 terelőlánccal felszerelt adapteralegység elölnézete látható, amely a 21 csővezető idomléc vízszintes irányú állíthatóságát szemlélteti a 13 terelőlánchoz, illetve annak 13a füleihez képest.

A 8. ábra egy találmány szerinti, két egymás fölötti terelőláncot tartalmazó láncos terelőegységgel felszerelt adapteralegységet mutat elölnézetben, ahol a két 13 terelőlánc ugyanazon hajtás által van meghajtva. Ez a módosítás, vagyis az eredeti 13a fülek kiszélesítése szükséges lehet, ha a találmány szerinti kukoricabetakarító adapteralegységet különösen nagy termést hozó sorok betakarítására használjuk, ami például a maximális sortávolsággal ültetett kukoricánál adódhat. A járulékos 13a fülek és a 21 csővezető idomléc megnövelt magassága több kukoricacső befogadását és továbbítását biztosítja az egyes adapteralegységekben. A soronkénti nagy termés a nagyobb sortávolság és az egy sorba vetett magok szorosabb lerakásának eredménye a nagyobb hozam érdekében. Ennélfogva egy kukoricabetakarító 10 adapterre felszerelt találmány szerinti alegység alkalmas mind szűkén vetett sorok, mind pedig maximális sortávolságra vetett sorok egyedi betakarítására, normál és csökkentett energiafelhasználással egyaránt.

A 9. ábra egy 29 fővázkeretre felszerelt több találmány szerinti 30 adapteralegységet mutat felülnézetben, a kukoricabetakarító 10 adapter 12 összehordócsigájával és a hajtást biztosító 15 főhajtótengellyel. Az ábra jól szemlélteti a találmány szerinti adapteralegységek összeállítását szűk sortávokban ültetett kukorica betakarításához.

A 12 összehordócsiga a kukoricacsöveket a kukoricabetakarító 10 adapter közepéhez továbbítja a kiadagoláshoz. A 12 összehordócsigába való hatékony beadagoláshoz jobbos és balos adapteralegységek kialakítása szükséges. A jobbos 13 terelőláncok a 13a fülekkel a 3., illetve 5. ábrán látható módon a kukoricabetakarító 10 adapterjobb oldalára kerülnek, míg a balos 13 terelőláncok a 10 adapter bal oldalára, a kombájn haladási irányát tekintve. Ez biztosítja azt, hogy a kukoricacsöveket a 13a fülek és a 21 csővezető idomlécek úgy táplálják be a 12 összehordócsigába, hogy a kukoricacsövek beáramlási iránya összhangban legyen a 12 összehordó csiga haladási irányával. A 21 csővezető idomléc 6. ábrán látható 21a íves hajlata meg van kettőzve a 21 csővezető idomléc mindkét végén, miáltal a 21 csővezető idomlécek

HU 220 027 Β csereszabatosak a jobbos és balos adapteralegységekhez egyaránt. A 8. ábrán látható szélesebb függőleges 22 csővezető idomléc szintén hasonló módon állítható, mint a 7. ábrán bemutatott 21 csővezető idomléc.

A találmány nem korlátozódik az ábrák kapcsán ismertetett előnyös kiviteli alakra, hanem ennek számos módosítása és változata is elképzelhető a csatolt igénypontok által meghatározott oltalmi kör keretein belül.

Claims (9)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Kukoricabetakarító adapteralegység, önjáró egységre felszerelt kukoricabetakarító adapterhez, amely rendelkezik egy, az adapterhez tartozó fővázkerettel, egy, az egyik oldalával a fővázkerethez csatlakoztatott vázkerettel az alegység számára, egy, a vázkerethez csatlakoztatott energiaforrással, több, az energiaforrással összekapcsolt törőhengerrel, a törőhengerekkel együttműködő és a szárak törőhengerek közötti lehúzásakor a kukoricacsöveket a szárakról leszakító első és második törőlemezzel, valamint fülek sorozatával ellátott terelőlánccal, ahol a terelőlánc (13) össze van kötve az energiaforrással és az egyik törőlemezhez (20) képest elmozdulni képes módon van ezen törőlemezre (20) felerősítve, azzal jellemezve, hogy a második törőlemezre (20) a terelőlánc (13) füleinek (13a) szomszédságában a kukoricacsöveket a fülek (13a) között visszatartó, így azoknak egy gyűjtőszerkezetbe való juttatását biztosító csővezető idomléc (21) van felszerelve,
2. 2. Az 1. igénypont szerinti adapteralegység, azzal jellemezve, hogy a mozgatható terelőlánc (13) a kukoricacsövek mozgatását biztosító módon, az első törőlemezzel (20) együttműködőén van kialakítva.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti adapteralegység, azzal jellemezve, hogy a fülek (13a) a csővezető idomléchez (21) képest adott térközzel lineárisan vannak megvezetve.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti adapteralegység, azzal jellemezve, hogy a fülekhez (13a) való térbeli viszonya tekintetében a csővezető idomléc (21) állítható.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti adapteralegység, azzal jellemezve, hogy a törőlemezek (20) egymáshoz képesti térközük tekintetében állíthatók.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti adapteralegység, azzal jellemezve, hogy az első terelőlánc (13) és az első törőlemez (20) fölött függőlegesen adott távolságra egy második terelőlánc (13) van elrendezve, amely az első terelőlánccal (13) együtt van meghajtva.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti adapteralegység, azzal jellemezve, hogy a csővezető idomléc (21) mindkét vége az anyagáramot terelő íves hajlattal (21a) van ellátva.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti adapteralegység, azzal jellemezve, hogy az energiaforrás egy hajtóművet (15a) foglal magában, amelynek van egy energiabemenete egy fő energiaforrásról, ugyanakkor a hajtómű (15a) energiakimenete a törőhengerekkel (14) és a terelőlánccal (13) van összekötve.
9. 9. A 8. igénypont szerinti adapteralegység, azzal jellemezve, hogy a hajtómű (15a) energiakimenete különkülön van összekötve a törőhengerek (14) és a terelőlánc (13) hajtásával.