HU218449B - Termosztatikus keverőszelep - Google Patents

Abstract

A találmány termosztatikus keverőszelep forró- és hidegvíz-bemenőcsatornával (7, 8), keverőkamrával (40), kevertvíz-csatornával(6), a bemenőcsatornák (7, 8) és a kamra (40) közötti vízutakkal és akevertvíz-térben elrendezett hődilatációs állítóelemmel (18)összekapcsolt, a hideg és meleg víz arányát változtató csúszó szelep-testtel (13), amelyben a forróvíz-csatorna (8), a hidegvíz-csatorna(7) és a kevertvíz-csatorna (6) egy középtestben (2), a hődilatációsállítóelemmel (18) kinetikusan összekapcsolt csúszó szeleptest (13)által bezárt térben vannak kialakítva. A csaptelepként kialakítotttermosztatikus keverőszelepben a keverőszelep átfolyóvízmennyiség-állító szeleppel van kombinálva. ŕ

Description

A találmány tárgya termosztatikus keverőszelep állandó hőmérsékletű kevert víz szolgáltatására, forró- és hidegvíz-bemenőcsatomával, keverőkamrával, kevertvíz-csatomával, a bemenócsatomák és a kamra közötti vízutakkal és kevert víz terében elrendezett hődilatációs állítóelemmel összekapcsolt, a hideg és meleg víz arányát változtató csúszó szeleptesttel.

A keverőszelepek és a keverőszeleppel ellátott csaptelepek arra szolgálnak, hogy forró vízből és hideg vízből, közel állandó, meghatározott hőmérsékletű kevert vizet szolgáltassanak a bemenővíz nyomásváltozásaitól és egyéb zavaró körülményektől lehetőleg függetlenül, és a kevert vizet csővezetékbe vagy kifolyócsőbejuttassák. Az ismert keverőszelepek működésük tekintetében két fő csoportra oszthatók.

Az első csoportba tartozó keverőszelepek beavatkozóeleme egy csúszó szeleptest, amely hidegvíz-csatorna és forróvíz-csatoma nyitott keresztmetszetét egymással ellentétesen szabályozza, ahol a csúszó szeleptestre a hideg és meleg víz nyomása ellentétes irányból hat, így a nyomásváltozásokból eredő arányváltozások automatikusan kompenzálódnak. Ezzel kiiktatódik a leglényegesebb befolyásoló körülmény, a nyomásváltozások hatása a kevert víz hőmérsékletére. A keverőszelep kompakt formában, viszonylag kis ráfordítással előállítható. Ez a megoldás azonban csak a nyomásváltozásból adódó hőmérséklet-változást szünteti meg, szabályozóhatása részleges. További hiányossága a megoldásnak, hogy szennyeződésre érzékeny, a szeleptestre rakódó vízkő hatására hamar meghibásodik.

A második csoportba tartozó keverőszelepek beavatkozóeleme is egy csúszó szeleptest, amely hidegvíz-csatorna és forróvíz-csatoma nyitott keresztmetszetét egymással ellentétesen szabályozza, amely szeleptestet egy hődilatációs állítóelem mozgat. Az ismert megoldásokban a szeleptest és a külső ház között van kialakítva a hideg és meleg víz csatornája, a szeleptest másik oldalán van kialakítva a kevert víz csatornája. Az ilyen keverőszelepek működése megbízható, kialakításuk azonban komplikált, előállításuk költséges.

Az alapkonstrukciók továbbfejlesztésére számos megoldás született, ilyenek például az olasz 67629-A/72, a 67630-A/72, a BS 92A 000025 és az US 4,509,677 lajstromszámú leírásokban ismertetett, lényegében koaxiális elrendezést bemutató megoldások. Az US 4,738,393 és az olasz BS 92A 00025 irodalmi helyen cserélhető egységekkel megvalósított szerkezet van ismertetve, ahol ismertetve van olyan, csaptelepként kialakított, termosztatikus keverőszelep is, amely a bemenő vízáramok útjában elrendezett elzárószeleppel van kombinálva, ami elkerülhetővé teszi visszacsapó szelepek alkalmazását a hideg- és melegvíz-csatornában.

Az ismert termosztatikus szelepek átfolyókapacitását korlátozza az alkalmazott hődilatációs állítóelem hosszváltozásának korlátozott volta, ami határt szab a keverőszeleptest útjának. Az átfolyókapacitást meghatározza a csatorna nyitható keresztmetszete és a keveröszeleptest lehetséges úthossza. A keverőszeleptest lehetséges úthosszát a hődilatációs állítóelem adott hőmérséklethatárok közötti hosszváltozása szabja meg, ami tűrés- és érzékenységfüggő, de mindenképpen kicsiny. Emiatt az ismert megoldásokban a kapacitás növelését nagy, hatásos csatornaátmérők, illetve szelepátmérő alkalmazásával oldják meg, ami viszont az egész keverőberendezés méreteinek tetemes növekedését eredményezi. A keverőberendezés külső átmérője lényegesen nagyobb, mint a keverőszelep hasznos átmérője, ami főként a vízcsatornák szeleptest kerületén kívüli elrendezése miatt alakul előnytelenül.

A fenti, ismert termosztatikus keverőberendezések további hiányossága, hogy a bemenőcsatomái komplikált alakúak, amely keverőszeleptesttel zárható, komplikált alakzatok viszonylag nagy költséggel állíthatók elő. Tovább bonyolítja ezen ismert konstrukciókat a hideg és meleg víz intenzív keveredéséhez szükséges, bonyolult alakzatok kialakítása, amely keveredésnek meg kell történnie, mire a kevert vízáram eléri a hődilatációs állítóelemet.

Az ismert konstrukciók hiányossága az is, hogy az áteresztőkapacitásuk és érzékenységük nem állítható, gyárilag beállított értékű, a speciális alkalmazási feltételekhez ezek a termosztatikus szelepek csak nehezen illeszthetők.

Célunk a találmánnyal az ismert megoldások említett hiányosságainak kiküszöbölése olyan, csaptelepként és fix előkeverőként is kivitelezhető termosztatikus szelep kialakításával, amely a szelep csúszó-keverő szeleptestének kis mozgásútja mellett is nagy, szabályozott szelepnyílás-keresztmetszettel megvalósítható, relatíve kis külső méretekkel és kis költséggel megépíthető. További célkitűzésünk ezen belül a maximális vízáteresztés szabályozhatóságának megoldása és a vízkeverés kis helyigényű és kis költséggel megvalósítható megoldása, továbbá csaptelep-kialakítás esetében az elzáró, vízmennyiség-állító szelep előnyös kombinálása a termosztatikus keverőszeleppel oly módon, hogy visszacsapó szelepek alkalmazására ne legyen szükség.

A feladat találmány szerinti megoldása egy termosztatikus keverőszelep forró- és hidegvíz-bemenőcsatomával, keverőkamrával, kevertvíz-csatomával, a bemenőcsatomák és a kamra közötti vízutakkal és kevert víz terében elrendezett hődilatációs állítóelemmel összekapcsolt, a hideg és meleg víz arányát változtató csúszó szeleptesttel, amely megoldásban a forróvíz-csatoma, a hidegvíz-csatorna és a kevertvíz-csatoma egy középtestben, a hődilatációs állítóelemmel kinetikusán összekapcsolt csúszó szeleptest által körülvett térben vannak kialakítva.

Előnyösen a kevertvíz-csatoma a középtest tengelyvonalában van kialakítva és a hődilatációs állítóelem a kevertvíz-csatomában van elrendezve, a hideg- és melegvíz-csatornák a kevertvíz-csatomával párhuzamosan, a tengelyvonalon kívül vannak kialakítva, és egymás fölött a középtest palástfelületében körbefutó egyegy szelepcsatomába torkollnak, amely két szelepcsatoma között a csúszó szeleptesthez zárótömítés van a palástfelületbe ágyazva, amely szelepcsatomák szélső éle a csúszó szeleptesttel egymáshoz képest ellentétesen változtatható szelepnyílásokat alkot.

HU 218 449 Β

Célszerűen az egyik szelepcsatoma szélső élét a középtest fejrészén állíthatóan rögzített, érzékenységet és átfolyásintenzitást állító, menetes állítógyűrű pereme alkotja.

Előnyösen a hődilatációs állítóelem egy tárcsarészből és szoknyából álló közvetítőelemhez van kapcsolva, amely közvetítőelem másrészt a csúszó szeleptesttel van összekapcsolva.

Célszerűen a közvetítőelem falában a hidegvíz közvetítőelemen belüli vízútját és a forró víz közvetítőelemen kívüli vízútját egyesítő keverőnyilások vannak kialakítva.

Előnyösen a keverőszelep fix beállítással van aljzatban rögzítve.

Célszerűen a keverőszelep átfolyóvízmennyiség-állító szeleppel van kombinálva, amely vízmennyiségállító szelep elfordítható középtest alapjánál, a bemenőcsatornákban van kialakítva.

Előnyösen a vízmennyiség-állító szelep zárórészét bemenőcsatománként egy-egy, rugóval alátámasztott betét alkotja.

Célszerűen a rugóval alátámasztott betétek a keverőszelepet tartó aljzatban, a középtest alapsíkjához záróan vannak elrendezve.

Előnyösen a rugóval alátámasztott betétek a keverőszelepet tartó aljzathoz záróan, a középtestben vannak elrendezve.

Célszerűen a vízmennyiség-állító szelepet egy pár kemény anyagú szeleplap alkotja, amely szeleplapok egyike a középtesthez, másika egy támaszgyűrűn a keverőszelepet tartó aljzathoz képest elfordulás ellen rögzítve van.

Előnyösen az alsó keményfém szeleplap támaszgyűrűje a keverőszelep házán belül, ahhoz képest elfordíthatóan, de tengelyirányban rögzítetten van elrendezve.

Célszerűen az átfolyóvízmennyiség-állító szelep állítószerve a keverőszelep aljzathoz képest elfordítható háza, amely ház rászerelt vagy vele egy darabból készült karral vagy más, megfogásra alkalmas eszközzel van ellátva.

Előnyösen a középtest és csatornái öntéssel, présöntéssel vagy fröccsöntéssel vannak kialakítva.

A találmány szerinti kialakítás egyik előnye, hogy külső mérettől alig kisebb átmérőjű csúszó-keverő szeleptest alkalmazható annak következtében, hogy mindhárom vízcsatorna a csúszó szeleptesten belüli térben van kialakítva, így a szeleptest kis elmozdulásával nagy keresztmetszet nyitható, ezt elősegíti, hogy a gyűrű alakú szelep teljes kerülete aktív, ami a szeleptest útjához képest nagy átömlő-keresztmetszetek nyitását és zárását teszi lehetővé. A fentiek a külső méretekhez képest nagy áteresztőkapacitást és nagy érzékenységet (kisebb tűrésű hőfokszabályozást) eredményeznek. A csatornák alakja egyszerű, technológiailag könnyen megvalósítható, az egész szerkezet kevésbé komplikált és kisebb helyigényű, mint az ismertek. További előny, hogy a maximális áteresztőkapacitás állítható. A termosztatikus keverőszelep kis helyigényénél fogva különösen alkalmas elzáró-, illetve vízmennyiség-állító szeleppel történő kombinálásra, csaptelepként történő megvalósításra.

Az alábbiakban kiviteli példákra vonatkozó rajz alapján részletesen ismertetjük a találmány lényegét. A rajzon az

1. ábra aljzatra szerelt, fix beállítású termosztatikus keverőszelep hosszmetszete, a

2. ábra aljzatra szerelt, állítható termosztatikus keverőszelep hosszmetszete, a

3. ábra aljzatra szerelt, más állítható termosztatikus keverőszelep hosszmetszete, a

4. ábra fix beállítású, más termosztatikus szelep hosszmetszete.

Az 1. ábra szerinti termosztatikus keverőszelep egy fix beállítású szelep, amely tehát nem csaptelepbe történő integrálásra való. Az 1. ábra szerinti szelep arra alkalmas, hogy számos hidraulikus berendezést változtatható, de állandó hőmérsékletű vízzel lássunk el rajta keresztül. A hozzávezető csővezetékeket visszacsapó szeleppel célszerű ellátni, ha vízkeveredés a hozzávezető csővezetékekben nem engedhető meg. Az ábrán a termosztatikus keverőszelep a hozzá- és elvezető csővezetékek csatlakozásait magában foglaló A aljzat megfelelő csonkjára szerelt állapotában van ábrázolva. Az A aljzat C csatornája forró víz hozzávezetésére, az A aljzat F csatornája hideg víz hozzávezetésére, az A aljzat E csatornája kevert víz elvezetésére szolgál.

A keverőszelep 1 házában 3 csavarmenettel 2 középtest van rögzítve. Egy 4 tömítés biztosítja a 2 középtest tömítettségét egyrészt az 1 házhoz képest, másrészt az A aljzat belső 5 nyúlványának az összeszerelt 1 ház és a 2 középtest talprészét befogadó fészekfalához képest. A 2 középtest talpfelülete és az A aljzat közötti, az A aljzat C csatornája, illetve F csatornája körüli tömítést K, H tömítőgyűrűk biztosítják. Az A aljzat C csatornájához a 2 középtest 8 forróvíz-csatomája, A aljzat F csatornájához a 2 középtest 7 hidegvíz-csatornája van csatlakoztatva. Az A aljzat E csatornájára a 2 középtest középvonallal koncentrikus kialakítású kevert víz 6 csatornája van csatlakoztatva, amely 6 csatorna két oldalánál - célszerűen tengelyre szimmetrikusan - a középvonalon kívül és a 6 csatornával párhuzamosan vannak a 7, 8 csatornák a 2 középtestben kialakítva.

A 6 csatorna kiszélesedő, felső része 40 keverőkamrát alkot, amelyben egy hődilatációs 18 állítóelem is el van helyezve. A 8 forróvíz-csatomája egy, a hengeres 2 középtesten körbefütó, nyitott 11 szelepcsatomába torkollik, a hideg víz 7 csatornája egy hasonló, de a 2 középtesten magasabb síkban körbefutó, nyitott 10 szelepcsatomába torkollik. A 2 középtest hengeres palástfelületébe a két 10, 11 szelepcsatoma között 9 tömítés van beágyazva, amely tömítés a 10, 11 nyílások fölött mozgó, azokat részben takaró, üres henger alakú, 13 csúszó szeleptest belső felületéhez zár, annak mozgását nem akadályozó módon. All szelepcsatoma alsó szélénél és a 10 szelepcsatoma felső szélénél vállak vannak kialakítva, amelyekhez a 13 csúszó szeleptest alsó, illetve felső széle a szelep megfelelő szélső helyzetében zár, lezárva, illetve szűkítve az egyik vagy másik 10, 11 szelepcsatomát és bővítve a másikat vagy egyiket. A felső vállat az 1. ábra szerinti példában egy menetes 12 állítógyűrű alsó szegélye alkotja, amely 12 állító3

HU 218 449 Β gyűrű a 2 középtest fejrészén van rögzítve. A 13 csúszószeleptestet 14 rugó tolja fölfelé, egy 15 tárcsarészből és 16 szoknyából álló, harang alakú közvetítőelem alsó pereméhez szorítva. A közvetítőelem falában a 16 szoknyarésze fölött 17 keverőnyílások vannak kialakítva. A közvetítőelem 15 tárcsarészéhez van csavarmenettel rögzítve a már említett hődilatációs 18 állítóelem hengere. A példa szerinti hődilatációs 18 állítóelem egy önmagában ismert eszköz, amelynek hengere hőre táguló viasszal van töltve, és ez a hőmérséklete emelkedésével egy 20 gumisapkával védett 19 rudat tol kifelé. A 19 rúd egy 21 közvetítő alátéten támaszkodik fel, amely 21 közvetítő alátétet biztonsági 25 rugó nyom lefelé, szemben a 19 rúddal. A 21 közvetítő alátétet rugalmas 21 gyűrű tartja a helyén egy 23 állítógombban, amely az 1 házhoz 24 csavarmenettel van kapcsolva. Nyugalmi helyzetben a 25 rugó a 21 közvetítő alátétet a rugalmas 22 gyűrűn felütköztetve tartja, de lehetővé teszi, hogy rendkívüli esetben a 19 rúd felnyomja, amivel elkerülhetők a rendkívüli belső feszültségek és károsodások.

A termosztatikus keverőszelep működését az alábbiakban ismertetjük.

Az F csatornából bemenő hideg víz a 7 csatornán át a 10 szelepcsatomába jut. Innen a 13 csúszó szeleptest felső széle és a 12 állítógyűrű alsó szegélye mint váll által határolt, keskeny gyűrű alakú szeleprésen, valamint a 12 állítógyűrű és a közvetítőelem 16 szoknyája közötti, keskeny, gyűrű keresztmetszetű vízúton át fölfelé halad és a 40 keverőkamrába jut, ahol a 17 nyílásokon át beömlő forró vízzel keveredve a koncentrikus 6 csatornán át távozik.

A forró víz eközben a C csatornából a 8 csatornán át az alsó 11 szelepcsatomába jut, ahonnan a 13 szeleptest alsó éle és a 11 szelepcsatoma alsó széle közötti, keskeny, gyűrű alakú szeleprésen, valamint a közvetítőelem 16 szoknyája és az 1 ház fala közötti, körgyűrű keresztmetszetű vízúton át fölfelé halad és a 17 nyílásokon át a 40 keverőkamrába jut, ahol a hideg és forró víz keveredik, a kevert víz a 6 csatornán át az A aljzat E csatornájába jut.

A 17 nyílásokon átömlő forró víz mozgásiránya merőleges a hideg víz mozgásirányára, ami a 17 nyílások környezetében a 40 kamrában erős turbulenciát okoz. Ez a turbulencia a hideg és meleg víz gyors és alapos keveredését biztosítja. A kevert víz a 40 kamrából a 6 csatornába haladva a hődilatációs 18 állítóelem hengerét a kevert víz hőmérsékletére melegíti (vagy hűti), amely állítóelem 19 rúdja a normálisan mozdulatlan 21 közvetítő alátéten feltámaszkodik, így a hődilatációs 18 állítóelem hosszváltozása a közvetítőelemet állítja. Minthogy a 13 szeleptestet 14 rugó nyomja a közvetítőelem 16 szoknyájának alsó szegélyéhez, a 13 szeleptest együtt mozog a közvetítőelemmel. Ha a kevert víz a 18 állítóeszközt melegíti, annak hatására a közvetítőelem lefelé mozdul el, szűkítve a 13 szeleptest alatti szelepnyílást és bővítve a 13 szeleptest fölötti szelepnyílást, így a 13 szeleptesten átjutó hideg- és melegvízáram intenzitásának aránya a hideg víz javára megváltozik. Ez a kevert víz hőmérsékletének csökkenését eredményezi, aminek hatására a 13 szeleptest kissé fölfelé elmozdulva hőegyensúlynak megfelelő helyzetbe áll be. Ha a kevert víz a 18 állítóelemet pillanatnyilag hűti, a fenti mozgásirányokkal ellentétes beállások játszódnak le, a végeredmény ez esetben is a hőegyensúlynak megfelelő szelepbeállás.

A kevert víz hőmérsékletének névleges értéke a 23 állítógombbal állítható.

Ha bármilyen okból a 13 szeleptest ellenáll a 18 állítóelem nyomásának és nem mozdul, a 18 állítóelem rúdja a közvetítőelem lenyomása helyett fölnyomja a 21 közvetítő alátétet az erős biztonsági 25 rugó ellenében, és így korlátozza a szerkezet elemeinek igénybevételét olyan szinten, ami még nem deformálja, nem károsítja őket.

Az 1. ábra és a fenti ismertetés alapján belátható, hogy sugárirányban a hideg- és melegvíz-utak, valamint a 16 szoknya nagyon keskenyek, így az 1 ház belső átmérője alig nagyobb, mint a hengeres 13 szeleptest külső átmérője. Egy adott házméreten belül a 13 szeleptest viszonylag nagy átmérőjű, így a körbefutó szelepnyílások is viszonylag nagyok lehetnek, a keverőszelep maximális áteresztőkapacitása tehát a hasonló külméretű keverőszelepekhez képest nagy. Minthogy ezt a 13 szeleptest rövid útjával értük el, a keverőszelep szabályozási érzékenysége is nagy.

Az 1. ábrát nézve az is megállapítható, hogy a 2 középtest kialakítása nagyon egyszerű, a középtest könynyen gyártható. A 2 középtest gazdaságosan előállítható például öntéssel, présöntéssel, sőt fröccsöntéssel is.

A 12 állítógyűrű állításával állítható a 13 szeleptest lehetséges úthossza, és ezzel a szelepnyílások legnagyobb értéke, tehát az áteresztőkapacitás. Nagyobb áteresztőkapacitás kisebb szabályozási érzékenységgel jár együtt. A 12 állítógyűrű állításával a termosztatikus keverőszelep jól illeszthető a különböző alkalmazási követelményekhez. Megjegyezzük, hogy nagyon sokféle alkalmazásnál nem szükséges az állítógyűrű gyárilag beállított helyzetén változtatni, ezért a 12 állítógyűrű hozzáférhetősége nem kritikus.

A 2. ábrán az 1. ábra szerinti szerkezet átfolyóvízmennyiség-állító (elzáró-) szeleppel kombinált változata van feltüntetve, amely csaptelepként is alkalmazható. A vízmennyiség-állító szelep meggátolja a hideg és forró víz visszafolyását, így visszacsapó szelep alkalmazására a bemenőcsatomákban nincs szükség. Az alábbiakban a 2. ábra szerinti megoldásnak és működésének csak azokat a részeit részletezzük, amelyek eltérnek az 1. ábra szerinti megoldástól.

A 2. ábra szerinti kialakításban a szelep 1 háza (amelyben a 2 középtest rögzítve van) elfordíthatóan van az A aljzat S nyúlványának fészkébe szerelve. Az 1. ábrától eltérően itt nincs 5 pozicionálócsap, helyette elfordulást megengedő L ágyazás van kiképezve. Az 1 ház külső felületén fogófelület, a példában 26 kar van kialakítva, amelynél fogva az 1 ház elfordítható az A aljzathoz képest. A fogófelület kialakítható az 1 házzal egy darabból (mint a 2. ábrán), de rászerelt elemekből is állhat. Az 1 ház és a 2 középtest közötti tömítésre 27 pakolás, a 2 középtest és az S nyúlvány fészekfelüle4

HU 218 449 Β te közötti tömítésre 28 pakolás szolgál. Egy további 29 pakolás biztosít tömítést a középponti 6 csatorna nyílása körül, az A aljzat és a 2 középtest között.

A 7 és 8 csatornákba elzáró- és vízmennyiség-állító szelep van iktatva, amely csatornánként egy-egy 21, 33 rugóval támasztott, a 2 középtest alapsíkján feltámaszkodó és gyűrű alakban tömítő, rugalmas 30, 32 betétből áll, amely rugók és betétek az A aljzat S nyúlványában kialakított fészkekben vannak elrendezve. Egy nem ábrázolt változatban a rugók és betétek a középtestben, a bevezetőcsatomák tengelyvonalában kialakított fészkekben vannak elrendezve, és az A aljzat fészkének alapsíkjához zárnak. E megoldás előnye, hogy az A aljzat fészkének sík alaplapján nem igényel változtatást, minden mozgó szerkezeti elem a 2 középtestbe van beépítve.

A 2. ábra szerinti helyzetben mindkét 7, 8 bevezetőcsatorna, teljes keresztmetszetében nyitva van. Ebben az állapotban a termosztatikus keverőszelep ugyanúgy működik, mint az 1. ábra szerinti példában, a szelep áteresztőkapacitása a lehetséges maximum értékű. Ha innen kiindulva elfordítjuk az 1 házat a 26 karjánál fogva, az magával viszi a 2 középtestet, amely elfordulva fokozatosan letakarja a 30, 32 betétek nyílását, így leszűkíti mindkét csatornában az átömlő-keresztmetszetet, és végül teljesen elzárja azt. Minthogy a vízmennyiség-állító szelep zárt állásában az A aljzat C és F csatornája le van zárva, visszacsapó szelepekre nincs szükség a visszafolyások megakadályozására.

A rugóval támasztott 30,32 betét helyett más megoldások is választhatók, mint például a saját rugalmasságukkal támasztott betétek vagy más szelepkialakítás. A 7, 8 csatornák alapsíkban lévő szájnyílása kialakítható a körtől eltérő, más alkalmas keresztmetszettel is, ami nagyobb fokozatosságot és az elfordulás függvényében más átömlőkapacitás-karakterisztikát eredményez.

A 3. ábra szerinti kialakítás a vízmennyiség-állító szelep kialakításában tér el a 2. ábra szerinti kialakítástól. E példa szerint a vízmennyiség-állító szelepet két keményfém 35, 36 szeleplap alkotja. A vízmennyiségállító szelep egésze az 1 házban, részben a 2 középtest alsó felületében van elrendezve. A felső 35 szeleplap a 2 középtest alsó fészkében, 34 pakolás közbeiktatásával van rögzítve, az alsó 36 szeleplap 37 pakolás közbeiktatásával a házban elforduló, az A aljzathoz képest 39 helyezőeszközzel elfordulás ellen megfogott, szigetelő 38 támaszgyűrűn rögzítetten van elrendezve, és esetleg az 1 házhoz képest hossztengely (magasság) irányú helyzetében megfogva. Mindkét keményfém 35, 36 szeleplapban három szelepnyílás van kialakítva a 6, 7 és 8 csatornák elrendezésének megfelelő helyeken, a 35, 36 szeleplapok olyan helyzetben vannak rögzítve a 2 középtesthez, illetve az A aljzathoz, hogy a 2 középtest csatornái az aljzat megfelelő csatornáival a vízmennyiség-állító szelep nyitott állásában teljes keresztmetszetükben össze legyenek nyitva.

A 2. és 3. ábra szerinti megoldásokban a vízmennyiség-állító szelep állításával mindkét bemenőcsatoma nyílása egyformán változik, így a nyomásviszonyokban emiatt nem keletkezik változás, a szabályozás arányai emiatt nem változnak. A termosztatikus keverőszelep a vízmennyiség-állító szelep minden állása mellett arányosan és az előírt tűréshatárokon belül állandó hőfokú kevert vizet szolgáltat, kikompenzálja a bármely tényező változásából származó feltételváltozásokat.

A 4. ábrán az 1. ábra szerintitől eltérő kialakítású, fix beállítású termosztatikus keverőszelep van ábrázolva, amely főként abban tér el az első példa szerinti kialakítástól, hogy a háza csavarmenetes résszel összerögzített két 1 ’, 1” házfélből áll, amelyek között 1° pakolás van elrendezve. A biztonsági rugóval megtámasztott 21 közvetítő alátétes, a 18 állítóelem 19 rúdjával együtt működő biztonsági eszköz méretarányai ugyan eltérnek az 1. ábra szerintitől, de működése ahhoz teljesen hasonló. A közvetítőelem 15 tárcsarésze csonka kúp alakú 40 kamrát fed le, a 17 nyílások a közvetítőelem 16 szoknyája felső részében nyitott ablakokként vannak kialakítva. A 12 állítógyűrű hiányzik, a 13 szeleptest útját felülről határoló váll a 10 csatorna sugárirányban előreugró, felső fala alkotja. A 13 szeleptest útját alulról határoló vállat viszont az alsó 1 ’ házfél alsó, belső pereme alkotja. A keverőszelep áteresztőkapacitását állító 12 állítógyűrű nincs beépítve, az áteresztőkapacitás esetleg az 1 ’ házfélbe csavarozott 2 középtest kijjebb- vagy beljebbcsavarozásával állítható. Egyebekben a 4. ábra szerinti szerkezet működése megegyezik az 1. ábra szerinti szerkezet működésével.

Claims (14)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Termosztatikus keverőszelep forró- és hidegvízbemenőcsatomával (7, 8), keverőkamrával (40), kevertvíz-csatomával (6), a bemenőcsatomák (7, 8) és a kamra (40) közötti vízutakkal és a kevertvíz-térben elrendezett hődilatációs állítóelemmel (18) összekapcsolt, a hideg és meleg víz arányát változtató csúszó szeleptesttel (13), azzal jellemezve, hogy a forróvíz-csatoma (8), a hidegvíz-csatorna (7) és a kevertvíz-csatoma (6) egy középtestben (2), a hődilatációs állítóelemmel (18) kinetikusán összekapcsolt csúszó szeleptest (13) által körülvett térben vannak kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti keverőszelep, azzal jellemezve, hogy a kevertvíz-csatoma (6) a középtest (2) tengelyvonalában van kialakítva, és a hődilatációs állítóelem (18) a kevertvíz-csatomában (6) van elrendezve, a hideg- és melegvíz-csatornák (7, 8) a kevertvíz-csatornával (6) párhuzamosan, a tengelyvonalon kívül vannak kialakítva, és egymás fölött a középtest (2) palástfelületében körbefutó egy-egy szelepcsatomába (10, 11) torkollnak, amely két szelepcsatoma (10, 11) között a csúszó szeleptesthez (13) zárótömítés (9) van a palástfelületbe ágyazva, amely szelepcsatomák (10, 11) szélső éle a csúszó szeleptesttel (13) egymáshoz képest ellentétesen változtatható szelepnyílásokat alkot.
3. 3. A 2. igénypont szerinti keverőszelep, azzal jellemezve, hogy az egyik szelepcsatoma (10) szélső élét a középtest (2) fejrészén állíthatóan rögzített, érzékenységet és átfolyásintenzitást állító, menetes állítógyűrű (12) pereme alkotja.

   HU 218 449 Β
4. 4. Az 1. igénypont szerinti keverőszelep, azzal jellemezve, hogy a hődilatációs állítóelem (18) tárcsarészből (15) és szoknyából (16) álló közvetítőelemhez van kapcsolva, amely közvetítőelem másrészt a csúszó szeleptesttel (13) van összekapcsolva.
5. 5. A 4. igénypont szerinti keverőszelep, azzal jellemezve, hogy a közvetítőelem falában a hideg víz közvetítőelemen belüli vízútját és a forró víz közvetítőelemen kívüli vízútját egyesítő keverőnyílások (17) vannak kialakítva.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti keverőszelep, azzal jellemezve, hogy fix beállítással van az aljzatban (A) rögzítve.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti keverőszelep, azzal jellemezve, hogy átfolyóvízmennyiség-állító szeleppel van kombinálva, amely vízmennyiség-állító szelep az elfordítható középtest (2) alapjánál, a bemenőcsatomákban (7, 8) van kialakítva.
8. 8. A 7. igénypont szerinti keverőszelep, azzal jellemezve, hogy a vízmennyiség-állító szelep zárórészét bemenőcsatománként (7, 8) egy-egy, rugóval (31, 33) alátámasztott betét (30, 32) alkotja.
9. 9. A 8. igénypont szerinti keverőszelep, azzal jellemezve, hogy a rugóval (31, 33) alátámasztott betétek (30, 32) a keverőszelepet tartó aljzatban (A), a középtest (2) alapsíkjához záróan vannak elrendezve.
10. 10. A 8. igénypont szerinti keverőszelep, azzal jellemezve, hogy a rugóval (31, 33) alátámasztott betétek (30, 32) a keverőszelepet tartó aljzathoz (A) záróan, a középtestben (2) vannak elrendezve.
11. 11. A 7. igénypont szerinti keverőszelep, azzal jellemezve, hogy a vízmennyiség-állító szelepet egy pár kemény anyagú szeleplap (35,36) alkotja, amely szeleplapok egyike a középtesthez (2), másika egy támaszgyűrűn (38) a keverőszelepet tartó aljzathoz (A) képest elfordulás ellen rögzítve van.
12. 12. A 11. igénypont szerinti keverőszelep, azzal jellemezve, hogy az alsó keményfém szeleplap (36) támaszgyűrűje (38) a keverőszelep házán (1) belül, ahhoz képest elfordíthatóan, de tengelyirányban rögzítetten van elrendezve.
13. 13. A 7. igénypont szerinti keverőszelep, azzal jellemezve, hogy az átfolyóvízmennyiség-állító szelep állítószerve a keverőaljzathoz (A) képest elfordítható szelep háza (1), amely ház a rászerelt, megfogásra alkalmas eszközzel, például vele egy darabból készült karral (26) van ellátva.
14. 14. Az 1. igénypont szerinti keverőszelep, azzal jellemezve, hogy a középtest (2) és csatornái (6-8) öntéssel, présöntéssel vagy fröccsöntéssel vannak kialakítva.