HU218165B - Műanyag zárókupak, kellő időben levegőztető belső tömítéssel - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya csavaros műanyag zárókupak hengeres kupakfallal ésegy ezt lezáró kupaktetővel, amelynek belső felületéről egy belsőtömítés terjed ki, amely külső oldalán egy, a lezárandó tartálynyílásbelső oldali tömítésére alkalmas körbefutó tömítőrésszel, valamint atömítőrész alatt egy bevezetőrésszel rendelkezik, amelynek külsőátmérője az alsó végén kisebb, egy feszítőzóna tartományában pedignagyobb, mint a lezárandó tartálynyílás átmérője. A találmány lényegeaz, hogy a belső tömítés (4) külső felülete a bevezetőrész (6)tartományában legalább egy levegőztetőkivágással (9) van ellátva. ŕ

Description

A találmány tárgya csavaros műanyag zárókupak hengeres kupakfallal és egy ezt lezáró kupaktetővel, amelynek belső felületéről egy belső tömítés terjed ki, amely külső oldalán egy, a lezárandó tartálynyílás belső oldali tömítésére alkalmas körbefutó tömítőrésszel, valamint a tömítőrész alatt egy bevezetőrésszel rendelkezik, amelynek külső átmérője az alsó végén kisebb, egy feszítőzóna tartományában pedig nagyobb, mint a lezárandó tartálynyílás átmérője.

A csavaros zárókupak fogalma úgy értendő, hogy idetartoznak mind a csavarmenettel ellátott, mind pedig a bajonettzáras zárókupakok. Az ilyen zárókupakok már régóta ismertek és használatosak, és főként szénsavas üdítőitalok palackjainak lezárására szolgálnak. Ezek a palackok többnyire üvegből vagy polietilénből (PÉT) készült újrafelhasználható palackok. Mivel a palackok (vagyis tágabb értelemben véve a tartályok) szájnyílása, különösen az újrafelhasználható palackoknál gyakran sérült, ezért a palackok tömített lezárására előnyösen a palack (a leírás további részében tartály) szájnyílásába benyúló belső tömítéseket alkalmaznak. Ezáltal az elsődleges tömítőrész a tartály szájnyílásának belsejébe helyeződik át. Ily módon még sérült szájnyílástartomány esetén is optimális tömítőhatást lehet elérni. Ilyen zárókupak megismerhető például az EP 118 267 számú szabadalmi leírásból.

Szénsavas üdítőitaloknál a zárt tartályban, illetve palackban megnövelt belső nyomás uralkodik. Az ilyen zárókupakoknál az a probléma, hogy a belső nyomás csak akkor épül le, ha a belső tömítést már teljesen kilazították a tartály szájnyílásából. A bevezetőben ismertetett felépítésű belső tömítések egy körbefutó tömítőrésszel rendelkeznek, amelyek külső átmérője valamivel nagyobb, mint a tartály szájnyílásának belső átmérője, ily módon biztosított az, hogy a tömítőrész felhelyezett zárókupak esetén a tartály szájnyílásának belső falához préselődik. A tömítőrész alatt egy bevezetőrész következik, amelynek külső átmérője lefelé lényegében kúposán csökken, így a belső tömítés alsó végén a külső átmérő kisebb, mint a tartály szájnyílásának átmérője. Ez a kialakítás szükséges ahhoz, hogy biztosított legyen a belső tömítés sérülésmentes bevezetése a csavaros zárókupak rácsavarozásakor. A belső tömítés ezen kialakítása azt eredményezi, hogy a bevezetőrész felső tartománya a tartályt tömören le tudja zárni, amikor a belső tömítés tulajdonképpeni tömítőrésze már a tartály szájnyílásán kívülre került. Ez egy szükségtelenül késői nyomásleépüléshez vezet a zárókupak lecsavarozásakor. Elvileg ezt a hátrányt ki lehetne küszöbölni a bevezetőrész megrövidítésével. A bevezetőrész egy bizonyos hosszúsága azonban feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a belső tömítést megbízhatóan és kímélő módon vezethessük be a tartály szájnyílásába.

Az ismert belső tömítéseknek továbbá az a hátrányuk, hogy a bevezetőrész külső felülete, amely a tartály szájnyílásával először kerül érintkezésbe, sima külső felülettel rendelkezik. A tartály szájnyílásán levő érdes, szabálytalan vagy sérült helyek ezért a bevezetőrész által alig simíthatók ki, és így fennáll annak a veszélye, hogy a tömített lezárás szempontjából fontos tömítőrész megsérül.

A találmány által megoldandó feladat ezért az ismert megoldások hátrányainak a kiküszöbölése, és olyan, a bevezetőben ismertetett típusú zárókupak létrehozása, amelynél a belső nyomás lecsavarozáskor megbízhatóan leépül, amint a belső tömítés tömítőrésze a tartály szájnyílásán kívülre kerül. A megoldás ugyanakkor semmiképpen sem befolyásolhatja hátrányosan a belső tömítés bevezetését a tartály szájnyílásába.

A találmány által megoldandó további feladat a bevezetőrész olyan kialakítása, hogy az képes legyen a tartály szájnyílásának egyenetlenségeit rácsavarozáskor kiegyengetni, hogy a tömítőrész rácsavarozáskor ne sérülhessen meg.

A kitűzött feladatot a bevezetőben ismertetett felépítésű csavaros zárókupakból kiindulva a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a belső tömítés külső felülete a bevezetőrész tartományában legalább egy levegőztetőkivágással van ellátva. A belső tömítésnek van egy tömítőrésze, a tömítőrész alatt pedig egy bevezetőrésze. A tömítőrész a belső tömítés azon részét képezi, amely felhelyezett zárókupak esetén a tartály szájnyílásával annak belső oldalán érintkezik és azzal tömített lezárást képez. A bevezetőrész elsődlegesen a belső tömítésnek a tartály szájnyílásába való megbízható és kíméld es bevezetésére szolgál. A bevezetőrész fünkciói tekintetében további részekre osztható. A bevezetőrész legelső szakasza a központosítózóna, amelyben a külső átmérő kisebb, mint a tartály szájnyílásának átmérője. Ez a központosítózóna központosítja és vezeti meg a belső tömítést a zárókupak felhelyezésekor. A központosítózónát egy feszítőzóna követi, amelyben a külső átmérő nagyobb, mint a tartálynyílás átmérője. A feszítőzónának a tartálynyílásba való behatolásakor a belső tömítés összepréselődik és befeszül. A bevezetőrész tartományában a belső tömítés külső felülete legalább egy levegőztetőkivágással van ellátva. A levegőztetőkivágás összeköttetést hoz létre a tartály belső tere felé, amint a tömítőrész kapcsolata a tartály szájnyílásán kívülre kerül. A levegőztetőkivágás megakadályozza, hogy a bevezetőrész a tartály szájnyílásával tömítő lezárást képezzen, így a lehető legkorábbi időpontban gondoskodik a tartály levegőztetéséről. Ezáltal biztosítani tudjuk azt, hogy a zárókupak belső menete a levegőztetés bekövetkeztéig biztosan kapcsolódjon a tartálynyak külső menetével. Ily módon le tudjuk csökkenteni a zárókupak hirtelen leugrásának veszélyét, amely a kupak lecsavarozásakor a túl nagy belső nyomás és a tartály túl késői levegőztetése miatt következik be.

A levegőztetőkivágást előnyösen úgy alakítjuk ki, hogy az kiterjedjen legalább a feszítőzóna teljes magasságára. Ezáltal biztosított az, hogy egy nyitott légcsatorna jöjjön létre, amint a tömítőrész kapcsolata a tartály szájnyílásával megszűnik.

A levegőztetőkivágások száma, valamint azok szélessége és mélysége befolyásolja a levegőztetés sebességét a tartály nyitásakor. Figyelembe kell venni azt, hogy a bevezetőrész a levegőztetőkivágás tartományában nem tölti be megvezető funkcióját. Annak érdekében,

HU 218 165 Β hogy elkerüljük a tömítőrész sérülését a levegőztetőkivágás tartományában, célszerű ügyelni arra, hogy a levegőztetőkivágás szélessége ne haladja meg a belső tömítés kerületének 1/15-ét.

A bevezetőrész átmérője alatt, függetlenül a levegőztetőkivágásoktól, a legkülső felület átmérőjét értjük. Ha több levegőztetőkivágás helyezkedik el közvetlenül egymás mellett, akkor a külső felület egyes élek sorozatára korlátozódhat. Emiatt használjuk helyenként a burkolófelület kifejezést, ami alatt a levegőztetőkivágások nélküli külső felületet értjük. A belső tömítés gyakran úgy van kialakítva, hogy külső átmérője a bevezetőrész tartományában, annak alsó vége felé csökken. A lefelé folyamatosan, általában kúposán csökkenő külső átmérő azt eredményezi, hogy a belső tömítés a rácsavarozás során egyenletesen feszül elő, amíg a tömítőrész be nem hatol a tartály szájnyílásába. Ezen előfeszülési fázis során a bevezetőrész felfekszik a tartály szájnyílásának belső élén. Az ekkor a zárókupak forgatása révén fellépő súrlódás kiegyenlítőleg hat az esetleges egyenetlenségekre a szájnyílás tartományában. Ez a súrlódóhatás a levegőztetőkivágás megfelelő kialakítása révén célzottan felerősíthető.

A bevezetőrész egy másik, szintén előnyös kiviteli alakjánál a bevezetőrész alsó tartományában egy csúsztatózóna van kialakítva, amelyben a külső átmérő az alsó vég felé csökken. A csúsztatózóna és a tömítőrész között a belső tömítés külső átmérője egy helyi minimumértékkel rendelkezik, így ezen csúsztatózóna felső végén a külső átmérő egy helyi maximumértéke adódik, amely nagyobb, mint a lezárandó tartálynyílás átmérője. Ezt az átmérőt előnyösen lehetőleg nagyra választjuk, azonban legfeljebb akkorára, hogy felhelyezett zárókupak esetén, amint a tömítőrész behatol a tartály szájnyílásába, a tartály belső faláról leemelkedjen. Ennek a kialakításnak az az előnye, hogy a bevezetőrész a zárókupak rácsavarozásakor felfekszik a szájnyílás belső felületére, amint a csúsztatózóna behatolt a tartály szájnyílásába. Ezáltal a bevezetőrész súrlódóhatása a szájnyílás belső felületének a tartományában is hatásossá válik,

A levegőztetőkivágások formája is lényegesen befolyásolja a bevezetőrész súrlódóhatását. A súrlódóhatás előnyös módon erősebbé válik, ha a levegőztetőkivágások között a műanyagból készült tartályok szabálytalan vagy sérült szájnyílás éleinek kiegyengetésére vágóélek vannak kialakítva. A kivágások ilyen jellegű kialakításának leírására a forgácsoló megmunkálásban az élgeometria meghatározására alkalmazott fogalmakat használjuk fel. Ennek kapcsán a levegőztetőkivágás két fűrészfog közötti fogárokkal hasonlítható össze. Jóllehet a zárókupak viszonylag puha műanyagból készült, egy körülbelül 0°-os homlokszöggel kiváló eredményeket értünk el. Ebben a megközelítésben a levegőztetőkivágás-rácsavarozási irányt tekintve elülső végén levő felülete képezi a forgácsolási homlokfelületet, amely egy vágóéi mentén lényegében derékszögben csatlakozik a bevezetőrész burkolófelületéhez. Ezáltal a vágóéi úgy van betájolva, hogy a zárókupak rácsavarozási irányba történő elforgatásakor vágópengeként működhessen. Optimális eredményeket a +10° és -10° közötti tartományba eső forgácsolási homlokszögekkel érhetünk el. Ezzel a rendkívül egyszerű műanyag vágóéllel még műanyagból levő tartályoknál sem lehet tulajdonkeppen forgácsolási műveletet végezni. Ez azonban nem is a szándékunk, mivel különben a műanyag forgácsok az italba esnének. Tulajdonképpen itt a sorják és bevágások egyféle plasztikus deformálásáról van szó, ami tulajdonképpen egy negatív homlokszöget tételezne fel. A puha vágóélanyag miatt azonban mégis a körülbelül 0° körüli homlokszögekkel értük el a legjobb eredményeket.

Mivel a bevezetőrész a zárókupak rácsavarozása során csupán egy körülfordulás töredék része alatt kapcsolódik a szájnyílással, így egyetlen levegőztetőkivágás nem elég ahhoz, hogy a teljes szájnyíláskerületet a fentebb leírt módon megmunkáljuk. A zárókupak ezért továbbfejleszthető oly módon, hogy több levegőztetőkivágást osztunk el térközökkel a belső tömítés kerületén. Különösen jó súrlódási tulajdonságokat érhetünk el, ha a levegőztetőkivágások egymástól azonos távolságokban vannak elrendezve, különösen, ha a nagyszámú levegőztetőkivágás közvetlenül egymás mellett van elrendezve. Ezáltal a belső tömítés külső felülete abban a tartományban, ahol a levegőztetőkivágások egymással érintkeznek, egyes élekre korlátozódik. A zárókupak rácsavarozásakor a felfekvőfelület a bevezetőrészben következésképpen egyes különálló élekre korlátozódik, aminek nagy felületi nyomás az eredménye. Ez pozitív módon hat ki a súrlódó- és elsimítóhatásra.

Közvetlenül egymás mellett elhelyezkedő levegőztetőkivágások esetén a már említett élgeometria alkalmazásakor 0°-os homlokszöggel érjük el a legjobb eredményeket. Annak érdekében, hogy mindemellett kellő stabilitást biztosítsunk az egyes „fűrészfogaknak”, a levegőztetőkivágás felületét a szemközti oldalon a levegőztetőkivágás-rácsavarozási irányt tekintve hátsó végén úgy alakítjuk ki, hogy az gyakorlatilag forgácsolási hátfelületként egy lapos szöggel csatlakozzon a belső tömítés burkolófelületéhez. A legjobb eredményeket 30° alatti hátszögekkel értük el.

A fűrészfog alakú kialakítás alternatívájaként szimmetrikus levegőztetőkivágások is alkalmazhatók. Ebből egy negatív homlokszöget és pozitív hátszöget tartalmazó élgeometria adódik, ahol mindkét szög azonos értékű. Ezáltal rácsavarozáskor és lecsavarozáskor hasonló súrlódási tulajdonságokat érünk el. Különösen jó eredményeket sikerült elérni 60° alatti homlok- és hátszögekkel.

A bevezetőrész központosító- és megvezetőfunkciójának korlátozása nélküli erős súrlódóhatás érhető el olyan belső tömítésekkel, amelyek legalább 25 és legfeljebb 50, a kerület mentén elosztott levegőztetőkivágással rendelkeznek.

A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az 1. ábra egy tartályszájnak és egy zárókupaknak a függőleges metszetét tünteti fel, ahol a

HU218 165 Β zárókupak a levegőztetés bekövetkeztéig lett kicsavarozva, a 2. ábra egy tartályszájnak és egy zárókupaknak a függőleges metszetét mutatja helyenként kivágott bevezetőrésszel, a 3. ábra egy zárókupak tömi tőrészének metszeti képét szemlélteti, a 4. ábra egy felcsavarozott zárókupak tömítőrészének metszetét mutatja, az 5. ábra egy, a 6. ábra A-A síkja mentén vett keresztmetszetet tüntet fel, a 6. ábra egy belső tömítés oldalnézetének egy részletét mutatja, számos, egymás mellett fűrészfogszerűén elrendezett levegőztetőkivágással, végül a 7. ábra a 6. ábrán bemutatott belső tömítés egy részletét mutatja alulnézetben (a 6. ábra B nyila irányából).

Az 1. ábra egy zárókupakkal ellátott tartályszájat mutat metszetben, ahol a zárókupak éppen a levegőztetés bekövetkeztéig lett kicsavarozva. A zárókupak egy hengeres 1 kupakfalból és egy ezt lezáró 2 kupaktetőből áll. A 2 kupaktető 3 belső felületéről egy 4 belső tömítés terjed ki az 1 kupakfalra koaxiálisán, a kupaknyílás irányába. Ha a zárókupak teljesen rá van csavarozva a tartálynyakra, akkor a 4 belső tömítés külső felülete egy korlátozott tartományban érintkezik a tartályszáj 23 belső felületével. Ezt a tartományt 5 tömítőrésznek nevezzük. Az 5 tömítőrész külső átmérője nagyobb, mint a tartályszáj belső 8 átmérője. Az 5 tömítőrészt a 6 bevezetőrész követi, amelyben a külső átmérő lefelé kúposán csökken. A zárókupak felcsavarozásakor a 6 bevezetőrész külső felülete kerül először érintkezésbe a tartályszájjal; az 5 tömítőrész csak később éri el a tartályszájat. A 6 bevezetőrész lefelé csökkenő átmérője felfekszik a tartályszáj 24 belső élén. A 6 bevezetőrész ezen átmérője ily módon központosítja a 4 belső tömítést a tartályszájon, és gondoskodik arról, hogy a belső tömítés kíméletes módon legyen megfeszítve, mielőtt az 5 tömítőrész eléri a tartály szájat. A zárókupak lecsavarozásakor ezzel ellentétes folyamat zajlik le. Mindenekelőtt az 5 tömítőrész kihúzódik a tartályszájból, a 4 belső tömítés azonban először megfeszített marad, mert a 6 bevezetőrész még felfekszik a tartályszájon. Ennélfogva a 4 belső tömítés csak a további lecsavarozáskor tud kitágulni, amikor a 6 bevezetőrészt már kihúztuk a tartály szájból. A 6 bevezetőrész lecsavarozáskor mindaddig érintkezésben marad a tartályszájjal, amíg a 4 belső tömítés kilazított normál helyzetében ki nem tágul. A 6 bevezetőrészt így két tartományra lehet felosztani: a 6 bevezetőrész alsó tartománya a 4 belső tömítésnek a tartály szájon való központosítására szolgál, míg a feszítőzóna ott kezdődik, ahol a 6 bevezetőrész külső átmérője a tartály szájnyílásának 8 átmérőjét eléri.

A 6 bevezetőrész tartományában a 4 belső tömítés több 9 levegőztetőkivágással van ellátva. Ezek megakadályozzák, hogy a 4 belső tömítés a zárókupak lecsavarozásakor a feszítőzóna tartományában tömítő lezárást képezhessen. A tartály levegőztetésének a lehető legkorábbi időpontban történő biztosítására a 9 levegőztetőkivágások közvetlenül az 5 tömítőrész alatt kezdődnek. Az itt bemutatott zárókupaknál az 5 tömítőrész éppen a tartályszájon kívül található. A tartályban levő gáz a 9 levegőztetőkivágásokon keresztül az Y nyilak irányában tud kiáramolni.

A 4 belső tömítés 6 bevezetőrész általi egyenletes befeszítésének biztosításánál figyelni kell arra, hogy a 9 levegőztetőkivágások 11 szélessége ne legyen túl nagy. Ha a 6 bevezetőrész csúsztatózónáját túl széles 9 levegőztetőkivágások szakítják meg, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a 4 belső tömítés ezen 9 levegőztetőkivágások tartományában a rácsavarozáskor helyileg kifelé nyomódik. Ez az 5 tömítőrész sérüléséhez vezethet a zárókupak felszerelésekor. Jó eredményeket értünk el olyan 9 levegőztetőkivágásokkal, amelyek 11 szélessége nem haladta meg a 4 belső tömítés kerületének 1/15-ét.

A 2. ábra egy zárókupakkal ellátott tartály száj metszetét mutatja, ahol a 6 bevezetőrész helyenként kivágásokkal van megszakítva. Az ebben a példában alkalmazott levegőztetőkivágások olyan rések, amelyek a 6 bevezetőrészt különálló 22 vezetőbütykökre osztják fel. Ezek az átmenőrések a tartály nagyon gyors levegőztetését eredményezik, amint az 5 tömítőrész kapcsolata a tartályszájjal megszűnik. A zárókupaknak egy jobb bekezdésű csavarmenete van, így a kivágás felületének a 17 rácsavarozási irányt tekintve a levegőztetőkivágás elülső végén levő része rácsavarozáskor forgácsolási homlokfelületként hat, és a 4 belső tömítés külső felületével egy vágóéit képez. Jóllehet a 22 vezetőbütyköknél a 0°-os hátszög miatt valódi értelemben nem lehet élekről beszélni, azonban a könnyebb érthetőség kedvéért az itt alkalmazott terminológiában a homlokfelüle’ és a vágóéi fogalmait alkalmazzuk.

A 3. ábrán egy találmány szerinti zárókupak tömítőtartománya látható metszetben. A 4 belső tömítés a 6 bevezetőrész tartományában egy helyi 15 maximumértékkel rendelkezik. A 6 bevezetőrész központosítóés előfeszítő funkcióját az említett maximális átmérő alatt húzódó 13 csúsztatózóna veszi át, amelyben a 4 belső tömítés külső átmérője a 7 alsó vég felé csökken 13 csúsztatózóna maga funkcionálisan egy 25 központosítózónára és egy 26 feszítőzónára van felosztva, ahol a 25 központosítózónában a külső átmérő kisebb, mint a tartályszáj 8 átmérője, míg a 26 feszítőzónában a külső átmérő nagyobb, mint a tartály száj 8 átmérője. A lezárandó tartályszájat pontvonallal jeleztük. A helyi 15 maximumérték és az 5 tömítőrész között a 4 belső tömítés egy horonyszerű mélyedéssel van ellátva, ahol a 1 belső tömítés külső átmérője egy helyi 14 minimumértékre csökken le. Ily módon a 6 bevezetőrész elsimító súrlódóhatása előnyös módon kiterjed a tartályszáj belső felületére is. A súrlódás a tartályszáj 24 belső élén hat, amíg a 13 csúsztatózóna egészen be nem hatolt a tartályszájba. A zárókupak további rácsavarozásakor a helyi maximális átmérővel rendelkező hely betolódik a tartály szájba, és a súrlódóhatás ezáltal áthelyeződik a tartályszáj belső felületére. Ezáltal a tartályszáj belső oldalán levő felületi hibák is kiegyengethetők a

HU218 165 Β bevezetőrész által. A 4 belső tömítés előfeszítése ebben a szakaszban nem nő tovább. Csak akkor, amikor további rácsavarozás következtében az 5 tömítőrész behatol a tartályszájba, ekkor nő meg ismét némileg a 4 belső tömítés előfeszítése, amit követően az előfeszített 4 belső tömítés fő ereje az 5 tömítőrészre terhelődik. A 6 bevezetőrész maximális átmérőjét előnyösen úgy választjuk meg, hogy az teljesen tehermentesüljön, amint az 5 tömítőrész behatolt a tartályszájba.

A 4. ábra egy felcsavarozott zárókupak tömítőtartományát mutatja metszetben. A zárókupak teljesen felcsavarozott helyzetben van, és a 4 belső tömítés a tartály szájának 23 belső felületével csak az 5 tömítőrész tartományában érintkezik.

Az 5. ábra a 6. ábra A-A síkja mentén vett keresztmetszetet mutatja. Itt egy olyan 4 belső tömítés látható, amelynek külső átmérője a 6 bevezetőrész tartományában egy helyi maximumértékkel rendelkezik.

A 6. ábra egy 4 belső tömítés oldalnézetének egy részletét tünteti fel, amely 4 belső tömítés külső átmérője, amint az az 5. ábrából jól kivehető, a 6 bevezetőrész tartományában egy helyi maximumértékkel rendelkezik. A 4 belső tömítés ezen keresztmetszeti alakzatát a

3. és 4. ábra kapcsán már ismertettük. A belső tömítés a 6 bevezetőrészben teljes kerületén számos, közvetlenül egymás mellett elrendezett 9 levegőztetőkivágással rendelkezik. Ebben a kiviteli példában két egymás melletti 9 levegőztetőkivágás csupán egy pontban érintkezik egymással, nevezetesen ott, ahol a 6 bevezetőrész külső átmérője a legnagyobb. Ez a pont egyúttal a leglényegesebb a súrlódóhatás szempontjából, mivel, amint az a 3. ábra kapcsán ismertetésre került, ezen a helyen a tartályszáj belső oldalán is súrlódóhatás jelentkezik. A közvetlenül egymáshoz csatlakozó kivágások révén a 6 bevezetőrész olyan profilírozást kap, amely egy vágószerszám jellemzőivel rendelkezik, ahol egy pozitív hátszög adódik.

A 7. ábra a 6. ábrán bemutatott 4 belső tömítést tünteti fel alulnézetben, a 6. ábra B nyila irányából nézve. Ebből az ábrából jól kivehető a 9 levegőztetőkivágások által létrehozott vágóéljelleg. A 9 levegőztetőkivágás 17 rácsavarozási irányt tekintve elülső végén a 9 levegőztetőkivágás 12 felülete mint 16 homlokfelület egy 18 vágóéi mentén körülbelül 90°-os szöget képez a 4 belső tömítés burkolófelületével, ami körülbelül 0°-os hátszögnek felel meg. A 7. ábrán szaggatott vonallal jelöltük be az alfa homlokszög kiválasztása szempontjából előnyös, +10° és -10° közé eső szögtartományt. A 9 levegőztetőkivágás 19 hátsó végénél a 21 hátfelület lapos szögben csatlakozik a már említett burkolófelülethez. Ebben a példában mind a 21 hátfelület, mind pedig a 16 homlokfelület a zárókupak forgástengelyével párhuzamosan húzódó síkként van kialakítva. Ezért adódik a választott, 5. ábrán látható tömítő-keresztmetszetből az, hogy az egyes 9 levegőztetőkivágások csupán egy pontban érintkeznek egymással. A 9 levegőztetőkivágásoknak azonban további kiviteli alakjai is lehetségesek a kívánt súrlódóhatás optimalizálása érdekében. Ezek a lehetséges változatok egy szakember mérlegelésére vannak bízva. A kivágásoknak főként olyan kiviteli változatai képzelhetők el, ahol ezek nemcsak egyetlen pontban érintkeznek egymással, hanem egy vágóéi mentén kapcsolódnak egymáshoz.

Claims (12)

1. Csavaros műanyag zárókupak hengeres kupakfallal és egy ezt lezáró kupaktetővel, amelynek belső felületéről egy belső tömítés terjed ki, amely külső oldalán egy, a lezárandó tartálynyílás belső oldali tömítésére alkalmas körbefutó tömítőrésszel, valamint a tömítőrész alatt egy bevezetőrésszel rendelkezik, amelynek külső átmérője az alsó végén kisebb, egy feszítőzóna tartományában pedig nagyobb, mint a lezárandó tartálynyílás átmérője, azzal jellemezve, hogy a belső tömítés (4) külső felülete a bevezetőrész (6) tartományában legalább egy levegőztetőkivágással (9) van ellátva.

2. Az 1. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a levegőztetőkivágás (9) legalább a feszítőzóna (26) teljes magasságára terjed ki.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a belső tömítés (4) külső átmérője a bevezetőrész (6) tartományában ennek alsó vége (7) felé csökken.

4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a bevezetőrész (6) az alsó tartományában egy csúsztatózónával (13) rendelkezik, amelyben a belső tömítés (4) külső átmérője az alsó vég (7) felé csökken, ugyanakkor ez a külső átmérő a csúsztatózóna (13) és a tömítőrész (5) között egy helyi minimumértékkel (14) rendelkezik, így a csúsztatózóna (13) felső végein a külső átmérő egy helyi maximumértéke (15) adódik, amely nagyobb, mint a lezárandó tartálynyílás átmérője (8).

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a levegőztetőkivágás (9) szélessége (11) legfeljebb a belső tömítés (4) kerületének 1/15-ét teszi ki.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a levegőztetőkivágás (9) rácsavarozási irányt (17) tekintve elülső végén a levegőztetőkivágás (9) felülete (12) forgácsolási homlokfelületként (16) egy vágóéi (18) mentén mintegy derékszögben csatlakozik a bevezetőrész (6) burkolófelületéhez.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a belső tömítés (4) kerülete mentén több levegőztetőkivágás (9) van térközökkel elrendezve.

8. A 7. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a levegőztetőkivágások (9) között a műanyagból készült tartályok szabálytalan vagy sérült szájnyíláséleinek kiegyengetésére alkalmas vágóélek vannak kialakítva.

9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a levegőztetőkivágások (9) egymástól azonos távolságokban vannak elrendezve.

HU 218 165 Β

10. A 9. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a levegőztetőkivágások (9) közvetlenül egymás mellett vannak elrendezve.

11. A 10. igénypont szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a levegőztetőkivágás (9) rácsavarozási irányt (17) tekintve hátsó végén (19) a levegőztetőkivágás (9) felülete (12) forgácsolási hátfelületként (21) lapos szögben csatlakozik a bevezetőrész (6) burkolófelületéhez.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti zárókupak, azzal jellemezve, hogy a belső tömítés (4) lég5 alább 25 és legfeljebb 50 levegőztetőkivágással (9) van ellátva.