HU217844B

HU217844B - Eljárás aminosav kinyerésére

Info

Publication number: HU217844B
Application number: HU9601338A
Authority: HU
Inventors: Jonathan Hugh Dienst; Wolfgang Ludwig Fechter; John Frank Le Patourel
Original assignee: Aeci Limited
Priority date: 1994-11-18
Filing date: 1994-11-18
Publication date: 2000-04-28
Also published as: HU9601338D0; HUT75695A

Abstract

A találmány tárgya eljárás valamely kívánt aminosavnak – például L-lizin – a kívánt aminosavat és szenynye- ződéseket tartalmazó vizesoldatból való kinyerésére. Az eljárás során az oldatot egy elsőkationcserélő gyantán vezetik át a kívánt aminosav saját izoelektromospontjánál alacsonyabb pH-értéken való adszorbeáltatása céljából, majda kívánt aminosavat egy, a saját izoelektromos pontjánál magasabb pH-jú megfelelő eluálószerrel eluálják, és így egy úgynevezett elsőoldatot kapnak. Ezt az első oldatot egy második kationcserélő gyantánvezetik át egy vagy több szenynyeződés adszorbeáltatása céljából, ésígy egy, a gyantáról távozó úgynevezett második oldatot kapnak; amásodik oldatot addig gyűjtik, míg a kiválasztott szennyeződés kívántaminosavhoz viszonyított koncentrációaránya egy előre meghatározottértéket elér, és így egy, az első oldathoz képest kevesebbszennyeződést tartalmazó úgynevezett harmadik oldatot kapnak; végül akívánt aminosavat a harmadik oldatból kinyerik. Ezzel az eljárással azaminosav végtermék a költséges kristályosítási lépés nélkül állíthatóelő. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás aminosav, például L-lizin olyan oldatból való kinyerésére, amely az aminosavat és különböző szennyeződéseket, például kálium- és magnéziumionokat, egyéb kationokat, ammóniát és egyéb aminosavakat tartalmaz.

Az L-lizin-aminosavat általában olyan, ipari méretű fermentálással állítják elő (US 4691054), amelynek eredményeként 80-110 g/liter koncentrációjú, nem tiszta L-lizin-tartalmú oldat („fermentlé”) képződik. Az Llizin általában egy olyan stabil, nem higroszkópos hidrokloridsó alakban képződik, amelynek képlete:

H₂N(CH₂)₄CHNH₂CO₂H - HCl.

Az úgynevezett „táplálék tisztaságú” lizin általában legalább 98,5 tömeg% L-lizin · HCl-t és legfeljebb 1 tömeg% vizet tartalmaz.

A hagyományos L-lizin tisztítását úgy végzik, hogy a fermentlevet úgynevezett biomasszaszűréssel vagy centrifugálással való eltávolítása előtt vagy után egy kationcserélő gyantán vezetik át. Az L-lizint alacsony pH-nál a gyantán adszorbeáltátják, majd magas pH-nál valamilyen eluálószerrel, például ammónium-hidroxiddal leoldják a gyantáról. Az L-lizint, ammóniát és szennyeződéseket, mint például kálium- és magnéziumionokat és egyéb aminosavakat tartalmazó eluenst ezután bepárlással koncentrálják. Ez alatt az idő alatt az ammónia nagy része is szintén távozik az oldatból. Az oldatot ezután sósavval megsavanyítják, majd az L-lizint L-lizin·HCl-2H₂O alakban kikristályosítják. A kristályosítást egy úgynevezett „kristályosító”-eljárással, szakaszos üzemű hűtéssel vagy bepárlással működő kristályosítóberendezéssel végzik. A nedves L-lizin-kristályokat centrifugával vagy szűrővel elválasztják az anyalúgtól, majd megszárítják. A szárítást tipikusan egy fluid ágyú szárítóberendezésben végzik. Az anyalúgot visszakeringetik, de legalább egy részét hulladék áramként el kell vezetni, és ez bizonyos lizinveszteséget eredményez. Emiatt fennáll az igény az aminosavak, például L-lizin kinyerésére alkalmas javított eljárás kidolgozására.

A találmány tárgya eljárás egy aminosavnak a kívánt aminosavat és szennyeződéseket tartalmazó vizes oldatból való kinyerésére, amely a következő lépésekből áll:

i) a vizes oldatot egy első kationcserélő gyantán vezetjük át, a kívánt aminosav saját izoelektromos pontjánál alacsonyabb pH-értéken az aminosav adszorbeálása céljából;

ii) a kívánt aminosavat egy, a saját izoelektromos pontjánál magasabb pH-jú megfelelő eluálószerrel eluáljuk, és így egy úgynevezett első oldatot kapunk;

iii) az első oldatot egy második kationcserélő gyantán vezetjük át egy vagy több szennyeződés adszorbeálására, és így egy, a gyantáról távozó úgynevezett második oldatot kapunk;

iv) a második oldatot addig gyűjtjük, míg a kiválasztott szennyeződésnek a kívánt aminosavhoz viszonyított koncentrációaránya egy előre meghatározott értéket elér, és így egy úgynevezett harmadik oldatot kapunk, mely kevesebb szennyeződést tartalmaz, mint az első oldat; és

v) a harmadik oldatból kinyerjük a kívánt aminosavat.

A kinyerésre alkalmas aminosav bármilyen, vízben megfelelően oldódó aminosav, például lizin, glicin, treonin, prolin, arginin és metionin lehet.

Előnyös aminosav az L-lizin, amelynek az L-lizint és szennyeződéseket tartalmazó vizes oldatból való kinyerésére olyan eljárást alkalmazunk, amely a következő lépésekből áll:

i) a vizes oldatot egy első kationcserélő gyantán vezetjük át az L-lizin 1,5-4 pH-tartományban való adszorbeálására;

ii) az L-lizint egy 9,59-nél magasabb pH-jú, megfelelő eluálószerrel eluáljuk, és így első oldatot kapunk;

iii) az első oldatot egy második kationcserélő gyantán vezetjük át egy vagy több szennyeződés eltávolítására, és így kapjuk a gyantáról távozó második oldatot;

iv) a második oldatot addig gyűjtjük, míg a kiválasztott szennyeződés L-lizinhez viszonyított koncentrációaránya eléri az előre meghatározott értéket, és így egy harmadik oldatot kapunk, mely az első oldatnál kevesebb szennyeződést tartalmaz; és

v) a harmadik oldatból kinyerjük az L-lizint.

A találmány másik tárgya olyan eljárás valamely kívánt aminosav kinyerésére, amelyben a kívánt aminosavat tartalmazó vizes oldatot egy első kationcserélő gyantán vezetjük át, a kívánt aminosavat egy, a kívánt aminosav izoelektromos pontjánál magasabb pH-jú megfelelő eluálószerrel eluáljuk, és így a kívánt aminosav mellett szennyeződéseket, például kálium-, kalcium-, nátriumés magnéziumionokat és esetleg egyéb aminosavakat is tartalmazó első oldatot kapunk, majd a következőképpen járunk el:

iii) az első oldatot egy második kationcserélő gyantán vezetjük át egy vagy több szennyeződés adszorbeálására, és így kapjuk a gyantáról távozó második oldatot;

iv) a második oldatot addig gyűjtjük, míg a kiválasztott szennyeződésnek a kívánt aminosavhoz viszonyított koncentrációaránya egy előre meghatározott értéket elér, és így egy harmadik oldatot kapunk, mely az első oldatnál kevesebb szennyeződést tartalmaz; és

v) a harmadik oldatból kinyerjük a kívánt aminosavat.

Az előnyös aminosav ebben az esetben is az L-lizin, amelynek kinyerésére olyan eljárást alkalmazunk, amelyben az L-lizint tartalmazó vizes oldatot egy első kationcserélő gyantán vezetjük át az L-lizin adszorbeálására, majd az L-lizint egy 9,59-nél magasabb pH-jú megfelelő eluálószerrel eluáljuk, és így egy, az L-lizin mellett szennyeződéseket, például kálium-, kalcium-, nátrium- és magnéziumionokat és esetleg egyéb aminosavakat is tartalmazó első oldatot kapunk, majd a következőképpen járunk el:

iv) a második oldatot addig gyűjtjük, míg a kiválasztott szennyeződés L-lizinhez viszonyított koncentráció2

HU 217 844 Β aránya eléri az előre meghatározott értéket, és így az első oldatnál kevesebb szennyeződést tartalmazó harmadik oldatot kapunk; és

v) a harmadik oldatból kinyerjük az L-lizint.

Az i) lépésben alkalmazott vizes oldatot az i) lépés előtt a biomassza eltávolítására szolgáló kezelésnek, például szűrésnek vagy centrifugálásnak vethetjük alá.

Az első oldatot a ii) és iii) lépések között előnyösen nem vetjük kezelésnek alá.

A ii) lépésben alkalmazott megfelelő eluálószer előnyösen ammónium-hidroxid.

A iv) lépésben a második oldat összegyűjtését végezhetjük a kívánt aminosav áttörése előtt vagy után. Ebben a lépésben a kívánt aminosav áttörése alatt egy kis mennyiségű kívánt aminosav adszorbeálódhat a gyantán. Azonban a szennyeződések adszorbeálódása bizonyos ideig még folytatódik. A második oldat összegyűjtését végezhetjük a kiválasztott szennyeződés áttörése előtti vagy utáni időpontig.

A kiválasztott szennyeződés kívánt aminosavhoz viszonyított koncentrációarányának egyértelműen olyannak kell lennie, amelynél a kiválasztott szennyeződés koncentrációja nagyon alacsony, és a kívánt aminosav koncentrációja nagyon magas.

A második oldatot előnyösen addig gyűjtjük, mielőtt még a kívánt aminosav áttör és a kiválasztott szennyeződés áttörése éppen befejeződik, azaz a kiválasztott szenynyeződés kívánt aminosavhoz viszonyított koncentrációaránya közel 0:1.

A második ioncserélő gyantát előnyösen rögzített ágyban, ellenáramban forgó rögzített ágyban vagy ellenáramban forgó mozgóágyban helyezzük el.

Abban az esetben, ha a kívánt aminosav az L-lizin, a kiválasztott szennyeződés lehet kálium, de lehet egy vagy több egyéb szennyeződés, amely elsőre és a végtermék minőségét befolyásoló mennyiségben tör át.

Az v) lépésben a harmadik oldatot koncentrálásnak vethetjük alá, és az ammónium-hidroxid-eluensből eltávolítjuk az esetleg benne lévő ammóniát, előnyösen többszörös hatású bepárlót alkalmazva. A harmadik oldatot adott esetben valamilyen megfelelő savval, például sósavval savanyítjuk, ezután megfelelő szárítóberendezésben megszárítjuk, és így a tiszta aminosavat, például az L-lizint kapjuk. Az L-lizint előállíthatjuk Llizin vagy L-lizin · HC1 formában.

A rajzok rövid ismertetése:

Az 1. ábrán a találmány szerinti L-lizin előállítási eljárás vázlatos rajzát mutatjuk be, és a

2. és 3. ábrán a találmány szerinti eljárásban kapott tipikus második oldat koncentrációprofilját mutatjuk be. A lizinkoncentrációt g/liter, a káliumkoncentrációt mg/liter értékben fejezzük ki az ágytérfogat függvényében. Összehasonlításul az első oldat mg/liter értékben kifejezett káliumkoncentrációját is ábrázoljuk.

A tisztított aminosav előállítására alkalmas, találmány szerinti eljárást az jellemzi, hogy a kívánt aminosav kinyeréséhez az első kationcserélő gyanta alkalmazása után egy második kationcserélő gyantát is alkalmazunk, és így nem szükséges a költséges kristályosítólépés alkalmazása.

A találmány szerinti eljárás első két lépése, azaz az első ioncserélő gyanta alkalmazása és az első oldat gyantáról való eluálása megegyezik a hagyományos eljáráséval.

Ezután a találmány szerinti eljárás harmadik lépésében az első oldatot egy második kationcserélő gyantán vezetjük át egy vagy több szennyeződés adszorbeálására, és így a gyantát elhagyó második oldatot kapunk. Az ii) és iii) lépések között előnyösen nem alkalmazunk kezelést.

A második ioncserélő gyantát előnyösen rögzített ágyban, ellenáramban forgó rögzített ágyban vagy ellenáramban forgó mozgóágyban helyezzük el. Az ágyat mindegyik esetben az jellemzi, hogy a kívánt aminosav áttöréséig az első oldal magas pH-ja ellenére is csak kis mennyiségű aminosav adszorbeálódik.

A 2. és 3. ábrán láthatjuk, hogy az L-lizin néhány ágytérfogatnyi első oldat ágyon való áthaladása után áttör és eléri a második oldatot. A kálium, amely e kísérletek tapasztalata szerint a második ioncserélő lépésben eltávolításra kerülő főszennyeződés, valamennyi ideig még adszorbeálódik. Ez az adszorbeálódás tipikusan 10-35 ágytérfogatnyi első oldat ágyon való áthaladásáig tart. Az L-lizin és a kálium áttörése közötti időben a második oldatot a második kationcserélőgyanta-ágy kimenetén gyűjtjük, és így egy olyan harmadik oldatot kapunk, amely L-lizint tartalmaz, és az ammóniumtól eltekintve lényegében kationmentes.

Jól alkalmazható első és második gyanták az erősen savas kationcserélő gyanták, mint például a DOWEX XUS 45518, XUS 40406 és a DOWEX C500ES kereskedelmi nevű, The Dow Chemical Company gyártmányú termékek. Az erősen savas kationos gyanták tipikusan sztirol- és divinil-benzol-kopolimerek. A gél és makroporózus típusú gyanták egyaránt alkalmazhatók. Ezek gyantakapacitása tipikusan 1,9 ekvivalens/liter, de megfelelően alkalmazhatók az ennél kisebb vagy nagyobb kapacitású gyanták is.

Az L-lizin-kinyerési eljárást az 1. ábrán láthatjuk. Az első ioncserélő lépésben alkalmazott eluenst, azaz az első oldatot a 10 vezetéken tápláljuk be a 12 ioncserélő oszlopba. A második oldat a 14 helyen lép ki a második ioncserélő oszlopból. Az itt összegyűjtött harmadik oldatot a 16 vezetéken a 18 elpárologtatóba vezetjük. A 18 elpárologtatóban az eluensből a 30 vezetéken át eltávozik az ammónia, és így a 20 vezetéken nagyon nagy tisztaságú lizinoldat távozik. Ez utóbbi anyagot termékként értékesíthetjük, vagy a 22 lizinszárítóba visszük. A 20 vezetékbe kívánság esetén különböző savakat, például sósavat adhatunk a 28 vezeték segítségével.

Ha a kiválasztott szennyeződés L-lizinhez viszonyított koncentrációaránya eléri az előre meghatározott értéket, a 12 oszlopban lévő második kationcserélőgyantaágyat regenerálni kell. A regenerálást valamilyen sav, például sósav vagy kénsav alkalmazásával végezzük. A savat a 24 vezetéken keresztül tápláljuk be a 12 oszlopba. Az ágyat ezután ionmentes vagy csapvízzel mos3

HU 217 844 Β suk. Ezután az ágy használatra kész. A kimerült regenerálószert a 26 vezetéken keresztül elvezetjük a 12 oszlopból, és a benne maradt kis mennyiségű L-lizin visszanyerésére visszavezetjük a folyamatba, vagy hulladékként elvezetjük. Ez a visszavezetés az L-lizin-hozam növelését eredményezheti.

A 12 oszlopból távozó harmadik oldatot többszörös hatású bepárló alkalmazásával koncentrálhatjuk, és így az ammónium-hidroxid-eluensben esetleg benne maradt ammóniát is eltávolítjuk. így nagyon tiszta lizinoldatot kapunk.

Sósavas savanyítással és az ezt követő megfelelő berendezésben végzett szárítással olyan élelmiszer-tisztaságú lizint kapunk, amely 98,5 tömeg% L-lizin · HCl-ot és legfeljebb 1 tömeg% vizet tartalmaz. A sósavas savanyítással a lizin anyalúgban bentmaradt kationok kloridsóvá alakulnak át, és a termékben hamuszennyeződésként lesznek jelen.

Az utolsó szilárd-folyadék elválasztáshoz a kristályosítás helyett alkalmazott szárítás azzal a további előnnyel jár, hogy a tennék végső formája rugalmasan változtatható. Ennek megfelelően a késztermék lehet szórószárítóban előállított por, fluid ágyú szárítóban előállított, durva szemcsés por vagy finom szemcsés granulátum, dobszárítóban előállított, közepes szemcsemérettől durváig terjedő granulátum.

A fentiekben ismertetett eljárással ugyan az Llizin-előállítást bemutatjuk, azonban ezzel az eljárással egyéb vízoldható aminokat, például glicint, treonint, prolint, arginint és metionint is előállíthatunk.

A fenti aminosavak izoelektromos pontja a következő:

lizin	9,59
glicin	5,97
treonin	5,64
prolin	6,3
arginin	11,15
metionin	5,74

Az alábbiakban ismertetjük részletesen a találmány szerinti eljárással kapcsolatos kísérleti munkát.

Kísérleti munka

A kísérletek során egyedül a kálium- (K⁺) szennyeződést mértük, mely az első kromatográfiás lépés után kapott L-lizin-oldat nem ammónium kationos szennyeződésének körülbelül 80%-át teszi ki. A többi szennyeződés mérése is azt igazolja, hogy a káliumkoncentráció az összes szennyeződés jellemző mérőszáma. A kísérleteket egy 25 mm átmérőjű és 200-900 mm között változó magasságú, rögzített ágyú ioncserélő kolonnában végezzük. Az eljárás a következő lépésekből áll:

1. Adszorpció: az első ioncserélő oszlopról távozó eluenst (első oldat) 12-30 m/óra sebességgel a második ioncserélő ágyra visszük. Az L-lizin- és káliumkoncentrációt figyeljük, és a betáplálást a kívánt kálium/Llizin koncentrációarány eléréséig folytatjuk.

2. Leürítés: az oszlopot leürítjük (a leürített anyalúgot a termékáramhoz adhatjuk).

3. Regenerálás: az oszlopot tipikusan 5-10 tömeg%-os kénsavval vagy sósavval regeneráljuk.

4. Mosás: az oszlopot ezután néhány ágytérfogatnyi ionmentes vízzel mossuk.

A kísérletek eredményeit az 1. táblázatban foglaljuk össze.

1. táblázat

A kísérlet száma	8	12	14
Betáplált K+ (mg/1)	259	230	388
Betáplált lizin (g/1)	42,5	50,1	68,7
Betáplált K⁺/lizin arány (mg/kg)	6090	4590	5650
T erméktisztaság-arány (KC1%)	0,1	0,05	0,01	0,05	0,1
Adszorbeált K⁺ (mg/gyanta)	10,1	8,01	6,51	7,31	7,86
Eltávolított K+ (betáplált %-a)	91	95	99	95	90
Lizinveszteség a gyantán (betáplált %-a)	5,3	7,6	4	4	3
Gyanta térfogata (ml)	250	100	450
Gyanta magassága (cm)	49	20	89
Alkalmazott gyanta	DOWEX C500 ES

A kísérlet száma	16	17	22
Betáplált K⁺ (mg/1)	192	129	322
Betáplált lizin (g/1)	92	61	78,8

HU 217 844 Β

1. táblázat (folytatás)

A kísérlet száma	16	17	22
Betáplált K⁺/lizin arány (mg/kg)	2090	2110	4090
T erméktisztaság-arány (KC1%)	0,01	0,01	0,05
Adszorbeált K⁺ (mg/gyanta)	5,2	4,35	5,74
Eltávolított K⁺ (betáplált %-a)	97	98	94
Lizinveszteség a gyantán (betáplált %-a)	2	4,7	10
Gyanta térfogata (ml)	450	450	275
Gyanta magasság (cm)	89	89	54
Alkalmazott gyanta	DOWEX XUS 40406

A 2. táblázatban egy tipikus kationcserélő kísérlet eredményeit mutatjuk be.

2. táblázat

14. kísérlet	K	Ca	Fe
Betáplált kation (mg/1)	388	6,3	2,8
Betáplált lizin (g/1)	68,7	68,7	68,7
Betáplálásikoncentrációarány (mg/kg)	5650	90	40
Eltávolítás 0,l%KClszennyeződésnél (betáplálás %-a)	90	83,9	9,8
Lizinhez viszonyított arány 0,1 % KCl-szennyeződésnél (mg/kg)	566	14,9	37

14. kísérlet	Mg	Na
Betáplált kation (mg/1)	55,3	28,4
Betáplált lizin (g/1)	68,7	68,7
Betáplálásikoncentrációarány (mg/kg)	800	410
Eltávolítás 0,1% KCl- szennyeződésnél (betáplálás%-a)	99,8	47,8
Lizinhez viszonyított arány 0,1% KCl-szennyeződésnél (mg/kg)	1,7	2,17

A 14. és 17. kísérletek eredményét a 2. és 3. ábrán mutatjuk be.

A találmány szerinti eljárás előnye, hogy képes az L-lizintől az első (hagyományos) ioncserélő gyantás lépésben el nem választott szennyeződések második ioncserélő gyantás lépésben való elválasztására. Ez utóbbi lépésben a szennyeződések mennyisége olyan kicsire csökkenthető, hogy nem szükséges további kristályosításos tisztítás. Ennek eredményeként beruházási- és üzemeltetésiköltség-megtakarítást érhetünk el.

A találmány szerinti eljárással olyan nagy tisztasá25 gú L-lizin-oldatot állíthatunk elő, amely rugalmas termékforma-kialakítást tesz lehetővé. Ezen túlmenően a találmány szerinti eljárással nagyobb kitermeléssel állíthatunk elő élelmiszer-tisztaságú lizint, mint a kristályosítást alkalmazó hagyományos eljárással.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás aminosavnak a kívánt aminosavat és

35 szennyeződéseket tartalmazó vizes oldatból való kinyerésére, azzal jellemezve, hogy a következő lépésekből áll:

i) a vizes oldatot egy első kationcserélő gyantán vezetjük át, a kívánt aminosav saját izoelektromos pontjá40 nál alacsonyabb pH-értéken az aminosav adszorbeálása céljából;

ii) a kívánt aminosavat egy, a saját izoelektromos pontjánál magasabb pH-jú megfelelő eluálószerrel eluáljuk, és így egy úgynevezett első oldatot ka45 púnk;

iii) az első oldatot egy második kationcserélő gyantán vezetjük át egy vagy több szennyeződés adszorbeálására, és így egy, a gyantáról távozó úgynevezett második oldatot kapunk;

50 iv) a második oldatot addig gyűjtjük, míg a kiválasztott szennyeződésnek a kívánt aminosavhoz viszonyított koncentrációaránya egy előre meghatározott értéket elér, és így egy úgynevezett harmadik oldatot kapunk, mely kevesebb szennyeződést tartalmaz, mint az

55 első oldat; és

v) a harmadik oldatból kinyerjük a kívánt aminosavat.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a ii) lépésben megfelelő eluálószerként ammó60 nium-hidroxidot alkalmazunk.

HU 217 844 Β
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első és második kationcserélő gyanta egy erősen savas kationcserélő gyanta.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az i) lépésben a második oldat gyűjtését a kívánt aminosav áttörése előtti időponttól közvetlenül a kiválasztott szennyeződés áttörése utáni időpontig végezzük.
5. Eljárás L-lizinnek L-lizint és szennyeződéseket tartalmazó oldatból való kinyerésére, azzal jellemezve, hogy

i) a vizes oldatot egy első kationcserélő gyantán vezetjük át az L-lizin 1,5-4 pH-tartományban való adszorbeálására;

ii) az L-lizint egy 9,59-nél magasabb pH-jú, megfelelő eluálószerrel eluáljuk, és így első oldatot kapunk;

iii) az első oldatot egy második kationcserélő gyantán vezetjük át egy vagy több szennyeződés eltávolítására, és így kapjuk a gyantáról távozó második oldatot;

iv) a második oldatot addig gyűjtjük, míg a kiválasztott szennyeződés L-lizinhez viszonyított koncentrációaránya eléri az előre meghatározott értéket, és így egy harmadik oldatot kapunk, mely az első oldatnál kevesebb szennyeződést tartalmaz; és

v) a harmadik oldatból kinyerjük az L-lizint.
6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a ii) lépésben megfelelő eluálószerként ammónium-hidroxidot alkalmazunk.
7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első és második kationcserélő gyanta egy erősen savas kationcserélő gyanta.
8. Az 5-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a iv) lépésben a második oldat gyűjtését a kívánt aminosav áttörése előtti időponttól közvetlenül a kiválasztott szennyeződés áttörése utáni időpontig végezzük.
9. Az 5-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a iv) lépésben eltávolítandó, kiválasztott szennyeződés a kálium.
10. Az 5-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az v) lépésben a harmadik oldatot koncentráljuk, az esetleg benne lévő ammóniát eltávolítjuk, majd sósavval megsavanyítjuk, és megszárítjuk a tisztított L-lizin vagy L-lizin-HCI előállítására.