HU216984B - Száloptikai csatlakozó - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya szálőptikai csatlakőzó legalább egy első őptikaiszálnak legalább egy másődik őptikai szálhőz való csatlakőztatására,melyeknek végei vannak; a csatlakőzó tartalmaz: – egy – az elsőőptikai szálat rögzítő – dűgaszt, – egy – a másődik őptikai szálatrögzítő és a dűgaszt magába főgadó – aljzatőt, – egy – az első őptikaiszál végét a másődik őptikai szál végével egy vőnalba illesztő –eszközt, mely egy, legalább egy szálbevezető vályúval rendelkezőszálrendező lemezt főglal magában. A találmány lényege, hőgy – azaljzat (14) egy belső térrel és egy, a belső térbe bevezető nyílássalellátőtt tőkőzást (20) tartalmaz, – a szálrendező lemez (24) a tőkőzás(20) belső terében – egy, a nyíláshőz közelebb eső kitőlt helyzet és anyílástól távőlabb eső visszahúzőtt helyzet között – a legalább egybevezetővályú (74) hősszirányában elcsúsztathatóan van elrendezve, és– az első és a másődik őptikai szál végei között főlyamatősösszenyőmást fenntartó eszköz van benne elrendezve. ŕ

Description

A találmány tárgya száloptikai csatlakozó legalább egy első optikai szálnak legalább egy második optikai szálhoz való csatlakoztatására, melyeknek végei vannak; a csatlakozó tartalmaz:

- egy - az első optikai szálat rögzítő - dugaszt,

- egy - a második optikai szálat rögzítő és a dugaszt magába fogadó - aljzatot,

- egy - az első optikai szál végét a második optikai szál végével egy vonalba illesztő - eszközt, mely egy, legalább egy szálbevezető vályúval rendelkező szálrendező lemezt foglal magában.

A találmány szerinti száloptikai csatlakozó távközlési vonalak létesítésére szolgáló optikai szálak és ilyen szálakat befogadó kábelek egymáshoz történő kapcsolásánál játszik szerepet.

Az elmúlt néhány év során a távközlésben meghatározóvá vált az a fejlődési irány, amelynek lényege az, hogy az eddig széles körben alkalmazott vörösréz anyagú huzalokat a távközlési jelek továbbításában kiváló tulajdonságokat mutató optikai szálakkal váltják fel. Az optikai szálakat a vörösréz anyagú huzalokhoz hasonlóan egymáshoz kell csatlakoztatni, és ezt a műveletet a távközlési vonalak létesítésekor, javításakor vagy modernizálásakor kell végrehajtani. Az optikai szálak és kábelek összekötni kívánt szakaszainak kapcsolására csatlakozókat és szálkötéses elrendezéseket használnak. A szálkötéses elrendezéseknél a cél az, hogy két optikai szál között állandó kapcsolatot létesítsenek. A szálkötéses elrendezések számos típusánál használnak lemezszerű megtámasztóelemeket, amelyekben az optikai szálat irányító, V alakú vályúkat készítenek, és ezekhez a lemezekhez egy adott vályúban a csatlakoztatni kívánt optikai szálak végződéseinek összeszorítására szolgáló eszközöket rendelnek. Az ismertté vált elrendezések közül számosban nyílik lehetőség optikai szálak nagyobb számú páijának csatlakoztatására. Ilyet mutat be például az US 5,151,964 számú szabadalmi leírás. A csatlakozó kifejezés általában olyan eszközt jelöl, amelynél az összeillesztendő optikai szálak végei szükség szerint többször egymásba illeszthető, illetve egymástól szétválasztható befogadó-, illetve dugaszolóelemekben vannak megfogva. Gyakran kívánatos különböző dugaszoló- és befogadóelemek egymáshoz illeszthetőségének biztosítása. A jelen találmány egy ilyen csatlakozónak tekintett eszközre vonatkozik, de ez nem jelentheti az oltalmi igény korlátozását, hiszen az itt bemutatott elrendezés mind állandó, mind megszakítható kötések létrehozására alkalmas.

A száloptikai rendszerekben alkalmazott csatlakozókat a kereskedelemben két alapvetőnek tekinthető típusú eszközként lehet beszerezni. Az egyik típust a szorítóbilincses, a másik típust a kettős kúpos csatlakozók jelentik. A szorítóbilincses csatlakozók esetében tipikusan kerámiaanyagú bilincses dugaszt alkalmaznak, amelynél központi furaton egyetlen optikai szál van átvezetve. A kettős kúpos csatlakozóknál a dugasz csonka kúp alakú. Mindkét említett típusnál a csatlakozók egy közös aljzatba vagy más befogadóelembe illeszkedő dugaszok párját alkalmazzák, és így jön létre a kívánt összekapcsolás. Az ismert megoldások között hibrid jellegű elrendezéseket is találunk, amelyeknél a szálkötéses és a szorítóbilincses kapcsolat egyaránt megtalálható. Ilyen hibrid megoldások ismerhetők meg az US 4,986,626 és 5,159,655 lajstromszámú szabadalmi leírásokból.

Az említett és hozzájuk hasonló csatlakozók kiválóan alkalmasak egy-egy optikai szál egymáshoz kapcsolásához. Az ismertté vált megoldások azonban nem nyújtanak megfelelő feltételeket ahhoz, hogy több optikai szálat kapcsoljunk egymáshoz olyan módon, hogy a csatlakozó szükség szerint gyorsan egyesíthető és szétválasztható elemeket tartalmazzon. Mivel a szorítóbilincses és a kettős kúpos csatlakozók dugaszolóelemeiben mindössze egyetlen optikai szál helyezhető el, ha nagyobb számú optikai szálból álló kábelnél kell a csatlakozást megvalósítani, viszonylag nagy létesítményt kell biztosítani, amely az optikai szálak összes páijának befogadására alkalmas. Szükség szerint két vagy több dugasz például az US 5,101,463 lajstromszámú szabadalmi leírás szerinti módon duplex elrendezésben is alkalmazható, de ez nem oldja meg a több optikai szálas csatlakozóknak azt az alapvető problémáját, hogy a csatlakozáshoz igen nagy helyre van szükség, a csatlakozási pontok térbeli sűrűsége kicsi. A szorítóbilincses elrendezéseknél például nagyjából két csatlakozás valósítható meg 1 cm² területen, míg a vörösréz huzalokra épülő távközlési rendszerekben ugyanekkora felületen, például az RJ 45 típusjelű csatlakozóban négy csatlakozás hozható létre. A csatlakozási pontok sűrűsége a szorítóbilincs nélküli elrendezéseknél kissé növelhető, mint például az US 4,045,121 lajstromszámú szabadalmi leírás szerinti csatlakozónál, de ezt azzal a hátránnyal kell megfizetni, hogy a csatlakozó igen nagy számú alkatrészből áll, és szerelése komoly munkát igényel. Az utóbbi szabadalmi leírásban bemutatott csatlakozó szintén az RJ 45 típusjelű csatlakozóval hasonlítható össze és igen előnytelen, ha a szerelés munkaigényét, a felhasználás egyszerűségét és a szétkapcsolás ütemét tekintjük.

A több optikai szálat befogadó csatlakozók egy másik lényeges problémáját az egymáshoz csatolni kívánt optikai szálak végződésének pontos elrendezése jelenti, így az 514,722 számon közzétett európai szabadalmi bejelentésben leírt és a szakmában „MT” elnevezés alatt ismertté vált csatlakozónál a csatlakozó részeinek összeillesztéséhez peckeket használnak, ez azonban még mindig nem teszi lehetővé azt, hogy viszonylag egyszerűen, vagyis nem nagy költség mellett biztosítsuk azokat a rendkívül pontos illesztési feltételeket, amelyekre a nagy teljesítményű távközlési hálózatok optikai kábeleinél szükség van. A nagy pontossági követelmények nehéz betarthatósága miatt az ilyen csatlakozók teljesítménye viszonylag kedvezőtlen. Az összeillesztés pontosságának növelésére egyéb megoldásokat is kidolgoztak, mint például a már említett US 5,151,964 lajstromszámú szabadalmi leírásban bemutatott szálkötéses elrendezésben szereplő, V alakú vályúkat, de ezek a megoldások az eddigi javaslatok szerint alig alkalmazhatók szétválasztható, majd összeilleszthető csatlakozók megvalósítására. Az „MT” jelű csatlakozónál egy további probléma az,

HU 216 984 Β hogy azt általában a szálakra a gyártóműnél kell felszerelni, vagyis a terepi szerelési munkáknál aligha használható.

Az FR-A-2,367,295 számú szabadalmi leírásban olyan száloptikai csatlakozót ismertetnek, mely legalább egy első optikai szálnak legalább egy második optikai szálhoz való csatlakoztatására alkalmas. A csatlakozó egy dugasszal és egy aljzattal van ellátva, melyek azonosak és L alakú csatlakozórészek formájában vannak kialakítva. A csatlakozórészek egy-egy, legalább egy optikai szálat befogadó vályúval rendelkező lemezszerű taggal vannak ellátva. A lemezszerű tagok a hozzájuk tartozó L alakú részekhez egy elasztomeranyag-rétegen keresztül vannak hozzákapcsolva, oly módon, hogy a lemezszerű tagok az L alakú részekre rugalmasan vannak felszerelve. Összeszerelés után a lemezszerű tagok egymás felé néznek és körülzárják a V alakú vályúkban elrendezett, legalább egy-egy első és második optikai szálat, és az elasztomer rétegek játékkiegyenlítő eszköz szerepet töltenek be, amelyben az elasztomer rétegek összenyomásából eredő erők sugárirányban hatnak az optikai szálakra, és azokat a lemezszerű tagok között rögzítik.

Az előzőek alapján is megállapíthatóan igény van az optikai szálak egymáshoz kapcsolására szolgáló, szétválasztható elemekből álló csatlakozók további tökéletesítésére.

Célunk a vázolt igény eddigieknél jobb kielégítése.

Felismerésünk szerint a szálkötéses megoldásban alkalmazott befogadólemezek megfelelő kialakítás mellett csatlakozók létrehozására is alkalmasak.

Feladatunknak tekintjük ezért olyan megoldás létrehozását, amelynek alapján optikai szálak egymáshoz kapcsolására szolgáló, újszerű csatlakozók hozhatók létre, ezeknél a csatlakozóknál az őket alkotó részelemek könnyen és gyorsan illeszthetők egymásba, illetve választhatók szét, több optikai szál megbízható összekapcsolása válik lehetővé, és ezek egyszerűen felhasználhatók, könnyen szerelhetők. Feladatunknak tekintjük annak a felmerült igénynek az eddiginél hatékonyabb teljesítését is, hogy a csatlakozó megvalósításához szükséges alkatrészek számát a jelen találmány szerint lehetővé váló csatlakoztatásipont-sűrűség megtartása mellett csökkentsük és egyidejűleg a szokásosan megkívánt tűrés betartásával a csatlakozás pontosságát biztosítsuk.

A kitűzött feladat megoldásaként száloptikai csatlakozót hoztunk létre legalább egy első optikai szálnak legalább egy második optikai szálhoz való csatlakoztatására, melyeknek végei vannak; a csatlakozó tartalmaz :

- egy - az első optikai szálat rögzítő - dugaszt,

- egy - a második optikai szálat rögzítő és a dugaszt magába fogadó - aljzatot,

- egy - az első optikai szál végét a második optikai szál végével egy vonalba illesztő - eszközt, mely egy, legalább egy szálbevezető-vályúval rendelkező szálrendező lemezt foglal magában. A találmány lényege, hogy

- az aljzat egy belső térrel és egy, a belső térbe bevezető nyílással ellátott tokozást tartalmaz,

- a szálrendező lemez a tokozás belső terében egy, a nyíláshoz közelebb eső kitolt helyzet és a nyílástól távolabb eső visszahúzott helyzet között - a legalább egy bevezetővályú hosszirányában elcsúsztathatóan van elrendezve, és

- az első és a második optikai szál végei között folyamatos összenyomást fenntartó eszköz van benne elrendezve.

Előnyös, ha az első és a második optikai szál végei közötti folyamatos összenyomást fenntartó eszköz az első és a második optikai szál közül legalább egyet rugalmasan deformáló eszköz;

a tokozásban a szálrendező lemezt a nyílás felé nyomó eszköz, célszerűen rugó van elrendezve, és a legalább egy első optikai szálat a tokozáshoz kapcsoló szálmegvezetéssel van ellátva, és a legalább egy első optikai szál végrésze a szálrendező lemez legalább egy bevezetővályújában helyezkedik el;

a szálrendező lemez a legalább egy bevezetővályúval párhuzamos irányban elcsúsztathatóan van kialakítva;

a tokozás belső terében fényzárt képező elem van a szálrendező lemez be vezető vályúja és a tokozás bevezetőnyílása között elrendezve;

a szálmegvezetés a legalább egy első optikai szál végrészét a szálrendező lemez felé a legalább egy bevezetővályúhoz képest ferdeszögben vezeti meg és a legalább egy első optikai szálat meghajlítja;

a szálrendező lemeznek pereme, a szálrendező lemezben lévő legalább egy bevezetővályúnak a peremnél végződése van, és a szálmegvezetés a legalább egy első optikai szálat - a szál végének a legalább egy bevezetővályú pereménél való túlnyúlásával - csatlakoztatja;

a dugasz egy legalább egy befogadóvályút tartalmazó száltámasztó felülettel rendelkező dugasztestet tartalmaz, ahol a befogadóvályúnak a legalább egy második optikai szál végét befogadó közbenső szakasza van, és a legalább egy második optikai szál egy részét a dugasztesthez csatlakoztató eszközzel van ellátva;

a dugasztest felületének legalább egy befogadóvályújánál a legalább egy befogadóvályú közbenső szakaszánál térközzel van kiképezve;

a csatlakoztatóeszköz egy - a legalább egy második optikai szálat rögzítő - magrészt tartalmaz, és a magrész a dugasztesthez csuklósán van hozzákapcsolva, és egy - a legalább egy második optikai szálnak a száltámasztó felület befogadóvályújában való nyugvó elrendezéséhez tartozó - első, üzemi helyzet, valamint egy - a legalább egy második optikai szálnak a befogadó vályúból való kiemelt helyzetéhez tartozó - második, kiemelt helyzet között mozgathatóan van kiképezve;

a magrészben legalább egy, azon keresztülnyúló és a legalább egy második optikai szálat magába fogadó furat van kialakítva, és a magrész üzemi helyzetében a legalább egy második optikai szál a legalább egy furatból a dugasztest száltámasztó felületének legalább egy befogadóvályújához képest ferdeszögben nyúlik ki;

HU 216 984 Β a magrészben legalább egy, legalább egy furattal összekötött nyílás van kialakítva.

A találmány szerinti moduláris csatlakozó az egymáshoz illeszteni kívánt optikai szálak végződéseit úgy hozza egymással kapcsolatba, hogy az aljzatban létrehozott befogadóvályúk és a dugaszban kiképzett bevezetővályúk az aljzatban végződő optikai szálak kinyúló végei mentén egy vonalba kerülnek. A dugasz további betolásakor mellső vége a csúszómegvezetéshez illeszkedő lemezt visszahúzott helyzetébe juttatja, így az optikai szálak kismértékben meghajolnak és a dugasz bevezetővályújának falához szorulnak. A teljes betolás után az aljzatban levő szálak végződései a dugaszban rögzített szálak végződéseihez illeszkednek, mégpedig a dugasznak az optikai szálakat megtámasztó felületében levő bevezetővályúk középponti tartományában. így a találmány szerinti csatlakozó egymáshoz illeszkedő részei könnyen egymásba tolhatok, illetve széthúzhatok, szerelésük egyszerűen végrehajtható. A szálakat a dugasz testébe magrésszel is beszoríthatjuk, amelyet csuklósán csatlakoztatunk a dugasz testéhez, és igy az optikai szálak a befogadó-, illetve bevezetővályúkból például tisztítás céljából könnyen kiemelhetők, ha a magrészt első, működtetési helyzetéből második, kinyúló helyzetébe ugratjuk át.

Az alkalmazott lemezekben több vályú alakítható ki, így optikai szálak több párja között biztosítható a csatlakoztatás. Az optikai szálak általában a megfelelő lemezhez képest ferdeszög alatt helyezkednek el, és így végződéseik tartományában nyomás hatására kismértékben meggörbülnek.

A találmány tárgyát a továbbiakban példakénti kiviteli alakok kapcsán, a csatolt rajzra való hivatkozással ismertetjük részletesen. A rajzon az

IA. ábra : a találmány szerinti, több optikai szál egymáshoz kapcsolására szolgáló moduláris csatlakozó robbantásos felülnézete; az

IB. ábra: a találmány szerinti, több optikai szál egymáshoz kapcsolására szolgáló moduláris csatlakozó robbantott alulnézete; a

2A. ábra: a találmány szerinti moduláris csatlakozónál alkalmazott dugasz és aljzat egymáshoz illesztett helyzetében kialakuló, egy lehetséges elrendezés keresztmetszete; a

2B. ábra: a találmány szerinti moduláris csatlakozónál alkalmazott dugasz és aljzat egymáshoz illesztett helyzetében kialakuló, egy másik lehetséges elrendezés keresztmetszete; míg a

3. ábra: a 2A. ábra szerinti elrendezés egy részletének keresztmetszete, amelyben a találmány szerinti aljzatban kialakuló fényzárási feltételeket és a kinyúló optikaiszál-végek elrendezését mutatjuk be.

A találmány értelmében olyan 10 moduláris csatlakozót hoztunk létre (1A. és IB. ábra), amely több optikai szál részei között jel- és adattovábbításra alkalmas kapcsolat létrehozására szolgál. A 10 moduláris csatlakozó általában ugyancsak újszerű felépítésű 12 dugaszból és a találmány szerinti megoldást követően létrehozott 14 aljzatból vagy hasonló befogadóelemből áll. Célszerű az a megoldás, amikor a 12 dugasz 16 dugasztestet és 18 magrészt tartalmaz, míg a 14 aljzatban testet képező 20 tokozás van, erre 22 borítás kerül, míg a belső térben 24 szálrendező lemez, ehhez kapcsolódó 26 rugó és 28 szálmegvezetés van elrendezve. A 28 szálmegvezetés 30 megvezetőtestből és 32 borítófedélből áll. Az 1A. és IB. ábrán bemutatott 10 moduláris csatlakozó szinte minden alkatrésze, a 26 rugó nyilvánvaló kivételével az időjárási feltételeknek ellenálló bármilyen anyagból előállítható, például extrudálással feldolgozható polimerből, egyebek között polikarbonátból, vagy az Amoco cég által RADEL elnevezés alatt forgalmazott poliaril-szulfonból készíthető. Az alkalmazott műanyagok adott esetben vezető tulajdonságú töltőanyagot tartalmazó polimerkeverékből alakíthatók ki, így ugyanis a mozgás miatt kialakuló triboelektromos (súrlódásos elektrosztatikus) feltöltés veszélye minimalizálható, és ennek révén az optikai szál végének elektrosztatikus jelenségek miatt bekövetkező elszennyeződése megelőzhető.

A 16 dugasztestben 34 száltámasztó felület van kiképezve, amelyben 36 befogadóvályúk vannak kialakítva. A csatlakoztatásra kijelölt optikai szálak egyik részét a 16 dugasztesthez rögzíthetjük bármilyen erre alkalmas megoldással, mint ez a 2A. ábrán látható, az optikai szálak végződéseinek méreteit úgy választjuk meg, hogy ezek a végződések a 36 befogadóvályúk középső szakaszába essenek. Bár szükség van arra, hogy a 16 dugasztest a 36 befogadóvályúk környezetében, azok szomszédságában nyílást biztosítson, ahova a 14 aljzatból kivezetett optikai szálak betolhatok, nem feltétlenül szükséges azonban az, hogy a 12 dugaszban levő optikai szálak végződései a 36 befogadóvályúk középpontjaiba pontosan illeszkedjenek, elegendő, ha ezeket az optikai szálakat úgy vezetjük be, hogy a 34 száltámasztó felület 38 mellső szélén ne nyúljanak túl. Ebben az elrendezésben végül is olyan átmeneti szakasz jön létre, amely a 36 befogadóvályúk középponti tartományában az optikai szálak végződéseinek egymáshoz illesztését teszi lehetővé és ezért az optikai szálak végződéseinek károsodása, esetleges elszennyezése hatásosan megelőzhető. Ennek ellenére előfordulhat, hogy az optikai szálak elszennyeződnek, erre az esetre számítva a csatlakozó ellátható olyan eszközökkel, amelyek segítségével az optikai szálakat tisztítás végrehajtására alkalmas helyzetbe vihetjük.

Különösen célszerű a találmány szerinti 10 moduláris csatlakozónak az a megvalósítása, amelynél az optikai szálakat a 16 dugasztesthez csuklósán kapcsolódó 18 magrész fogja meg. így a 18 magrész első helyzetéből második helyzetébe könnyen átvihető, ahol az első helyzet a csatlakoztatást megvalósító működési helyzetet jelenti, ilyenkor a 18 magrész a 34 száltámasztó felülettel párhuzamosan van elrendezve, a 36 befogadóvályúban az optikai szálak vannak lefektetve, míg a második helyzet a tisztításra szolgáló kiemelt helyzettel azonosítható, amikor a 18 magrész nagyjából a 34 száltámasztó felületre merőlegesen helyezkedik el, és az optikai szálak a 36 befogadó vályú felületétől elválnak. Ez utóbbi helyzetben az optikai szálak végeit könnyen tisz4

HU 216 984 Β títhatjuk, például az erre szolgáló, nyomásra érzékeny ragasztóval ellátott szalagot a szálak végződéséhez illesztjük, és a szalaggal a szennyezéseket felvesszük. A csuklós elrendezés például 40 tengelycsapokkal vagy hasonló peckekkel biztosítható, amelyek a 18 magrésznek a 42 nyílásokhoz illeszkedő oldalfelületén aló dugasztest 44 kaijainak távolabbi végén vannak kialakítva.

A 18 magrészben az optikai szálak befogadására alkalmas több 46 furatot hozunk létre. A 46 furatokkal közlekedőén célszerűen 48 nyílásokat is kiképezünk, amelyeken keresztül a 46 furatokba ragasztó jellegű készítmény, például epoxigyanta adagolható, amely a 46 furatokon belül az optikai szálak szoros megfogását biztosítja. A 46 furatok átmérője a 48 nyílások alatt fokozatosan csökken, hogy így az optikai szál lecsupaszított végét biztosabban lehessen megfogni. A 18 magrész ellátható olyan részegységekkel, amelyekkel első helyzetében a második helyzetbe való elmozdulást lehetővé tevő módon fogható meg. Erre a célra például a 18 magrészben 52 illesztőkiemelkedést hozunk létre, amely a 16 dugasztestben kialakított 50 réshez illeszkedik, a két elem közötti kapcsolat kipattintással szüntethető meg. A 2A. és 2B. ábrán látható módon a 18 magrész első, működéshez tartozó helyzeténél az optikai szálak a 46 furatokat ferdeszög alatti helyzetben hagyják el, így a szálak végeit a 36 befogadóvályúk legalsó pontja felé előfeszíthetjük. A 36 befogadóvályúk célszerűen V alakú bemélyedést képeznek, falaik kismértékben konkáv alakzatot vesznek fel.

A 14 aljzat 20 tokozásában 54 bevezetőnyílás van kiképezve, amelynek mérete és alakja alapvetően a 12 dugasz ide behelyezendő részének alakját és méreteit követi. A 20 tokozás belső terében 24 szálrendező lemezt helyezünk el, amelyet az 54 bevezetőnyíláshoz való közelítést, illetve attól való távolítást lehetővé tevő irányítóelemmel kapcsolunk össze. Az összeszerelés céljára például 56 megvezetést képezünk ki a 20 tokozás belső falain, ahol az 56 megvezetések a 24 szálrendező lemez oldalfalaihoz kapcsolódnak. Az oldalfalakon 58 kiugró részeket képezünk ki, ezek a 24 szálrendező lemeznek az 54 bevezetőnyílás irányába való mozgását képesek korlátozni. Igen célszerűnek bizonyult az a megoldás, amikor a 24 szálrendező lemezt az 54 bevezetőnyílás irányában 26 rugóval előfeszítjük, ahol a 26 rugót két 60 foggal látjuk el, és ezek a 24 szálrendező lemez 62 réseibe illeszkednek. A 2A. és 2B. ábrán bemutatott módon a 26 rugó középponti részében 64 hajtűkanyar van kiképezve, amelyet a 20 tokozás belső terében létrehozott 66 szem fog meg. A 22 borítás feladata a 24 szálrendező lemez és a 26 rugó megfogása, azok megtartása a 20 tokozáson belül, és egyidejűleg a belső tér védelme a környező levegőből esetleg bejutó szennyezések ellen. A 22 borítás belső falán 68 ütközőt képezünk ki, ez a 12 dugasz betolási útját korlátozza. A 22 borítás a 20 tokozáshoz szétválasztható módon csatlakoztatható, az erre ismert mechanikai megoldások bármelyike jól megfelel, például olyan 70 peckeket alkalmazunk, amelyek a 22 borítás oldalfelületén 72 rések által képezett alakzatokba illeszkednek.

A 24 szálrendező lemezben a 34 száltámasztó felülethez hasonlóan bemélyedések, ez esetben 74 bevezetővályúk vannak kiképezve, és célszerűen a 34 száltámasztó felületen levő 36 befogadóvályúk száma a 74 bevezetővályúk számával azonos. Az utóbbiak alakjával szemben nem kell különösebb kikötést tenni, a 36 befogadóvályúk V alakjától eltérő alakok ugyancsak elfogadhatók, egy célszerű megvalósításnak a lényegében függőleges falú, U alakú bemélyedés bizonyult. A 74 bevezetővályúk 76 optikai szálakat fogadnak be, amelyek végződése a 14 aljzatba jut, és irányításuk olyan, hogy a 24 szálrendező lemezhez 28 szálmegvezetésen át jutnak el. A 28 szálmegvezetésnek 30 megvezetőteste van, amelyben megfelelő számú 78 bemeneti bevágás van kiképezve, és ez utóbbiakhoz képest másik oldalán 80 kimeneti bevágások vannak, amelyek feladata a 76 optikai szálak összefogása és összerendezése. A 78 bemeneti bevágások felépítése olyan, hogy a 76 optikai szálak burkolatukkal együtt helyezhetők el bennük, és így nagyobbak, mint a folytatásukat képező 80 kimeneti bevágások, amelyekbe általában a 76 optikai szálaknak az a végződése kerül, amelyről előzőleg a védő-szigetelő burkolatot lehántották. A 28 szálmegvezetés 32 borítófedele belső felülete mentén 82 csatornákkal van kiképezve, amelyek a 76 optikai szálakat fogadják be, és két részre oszthatók, mégpedig a nagyobb szélességű, a 78 bemeneti bevágásokhoz közelebbi bevezetőszakaszra és a keskenyebb, a 80 kimeneti bevágáshoz közelebb eső kivezetőszakaszra, ahol a szélességek különbségét a 76 optikai szál befogadott szakaszának szélessége indokolja. A 76 optikai szál a 28 szálmegvezetésben mind burkolattal ellátott, mind burkolat nélküli szakaszban van jelen, és az átmenet tartománya felhasználható arra is, hogy a 76 optikai szálak kijelölt hosszúságú végéről a burkolatot lehántsuk, mint arról a későbbiekben még szó lesz. A 30 megvezetőtesthez kapcsolt 32 borítófedél rögzítésére például ragasztót is használhatunk, amivel azt éljük el, hogy a 76 optikai szálakat nagy biztonsággal tartjuk helyükön.

A 28 szálmegvezetés a 20 tokozáshoz csatlakoztatható, ami többféle módon hajtható végre. A találmány szerinti csatlakozó egy különösen célszerű megvalósításánál a 30 megvezetőtest felületén, anyagával egy egységet alkotóan 84 gallérokat vagy szárnyakat alakítunk ki, mégpedig párosán, ezek a 20 tokozás belső fala mentén kiképzett 86 résekbe illeszthetők, és így homyos eresztékes kapcsolat jön létre. A 86 rések irányítása megfelel az 56 megvezetések irányításának, ugyanígy a 84 gallérok elhelyezésénél a 30 megvezetőtestet vesszük figyelembe, aminek révén azt biztosítjuk, hogy a 28 szálmegvezetést elhagyó 76 optikai szálak a 24 szálrendező lemez irányába ferdeszög alatt haladnak. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a 76 optikai szálak végződései nem párhuzamosak a 24 szálrendező lemez felületével vagy a 74 bevezetővályúk vonalával. Amint erre még visszatérünk, ez az elrendezés azt biztosítja, hogy a 76 optikai szálak meghajolnak, elfordulnak, ahogy a 24 szálrendező lemezhez közelednek, ez a rugalmas erőhatások révén a 76 optikai szálak kismértékű, szükséges előfeszítését

HU 216 984 Β eredményezi. A 20 tokozás 22 borításában a 28 szálmegvezetés felső szintjéhez illeszkedően szorítópecket képezhetünk ki, amely a 84 galléroknak a 86 résekben való biztos megfogását segíti elő.

A 10 moduláris csatlakozó összeállítása és felszerelése a következő módon történik. A 12 dugaszt általában a gyártóműben állítják össze, bár ez a művelet a szerelés közben, terepen sem okoz nehézséget. Az „előzetesen lezárt” kifejezés, ami bejelentésünkben szerepel, egyszerűen annyit jelent, hogy a 76 optikai szálak vagy a 12 dugaszhoz, vagy a 14 aljzathoz vannak már a szerelés előtt csatlakoztatva, magával a kifejezéssel nem kívánunk utalni arra, hogy ez az összeszerelés hol történt, az elvégezhető egyaránt a gyárban, a szerelés során a terepen, vagy bárhol másutt. A 12 dugasz vagy a 14 aljzat szükség szerint, és ez sem tartozik a jelen találmányhoz, bevezetőkábelhez szerelhető bármilyen optikai csatlakozóval a szálak másik végénél. A tapasztalatok szerint célszerű, ha olyan 76 optikai szálakat használunk, amelyek zárt környezetben hosszabb élettartamot mutatnak, mint például a Minnesota Mining and Manufacturing Company által gyártott, nagy szilárdságú szálakat. Az ilyen 76 optikai szálak általában hagyományos összetételű maggal és borítással vannak kiképezve, ez utóbbira a legutóbbi fejlesztések szerinti három rétegből álló konstrukció kerül. Az említett három réteg közül a belső kemény anyagból áll (Shore-D keménysége legalább 65 értékű), ez általában gyantás keverékből áll, mégpedig például epoxialapú novolakgyantából, biszfenil-a-diglicidil-éter-műgyantából és epoxi-polisziloxánból álló keverék jelenti az alapanyagot. A közbenső réteg lágyabb, rugalmassági modulusa 0,5 MPa és 20 MPa között van, anyaga általában akrilezett uretán. A külső réteg nagy szilárdságú, 500 MPa és 2500 MPa közötti rugalmassági modulussal jellemezhető, alapanyagát célszerűen szintén akrilezett uretán alkotja. A találmány szerinti csatlakozó nyilvánvalóan alkalmas egyedi optikai szálak befogadására, de ugyanígy használható több optikai szálból álló szalagkábelek összekapcsolására.

A 12 dugaszba vagy a 14 aljzatba kerülő 76 optikai szálakat az előzetes lezárás kialakítása előtt le kell csupaszítani és szabad végeiket meg kell tisztítani. Ha szalagba rendezett 76 optikai szálakat használunk, amely kábelt alkotó szalagok összefogott csoportjának részét képezheti, akkor először a kábel burkolatát kell levágni, hogy a szalagokhoz hozzáférést biztosítsunk. Ha olyan 76 optikai szálakat használunk, amely kábelt alkotó szalagok összefogott csoportjának részét képezheti, akkor először a kábel burkolatát kell levágni, hogy a szalagokhoz hozzáférést biztosítsunk. A legtöbb optikai kábelnél több védőréteget alkalmaznak, például a szalagok felületére közvetlenül termikus burkolat kerül, erre egy belső védőbevonat, majd egy poliészterszalagból álló réteg, ez utóbbit külső védőbevonat veszi körbe, és a szerkezetet egy vagy több szilárdságot biztosító elem, például aramidanyagú szál egészíti ki. A rétegek mindegyikét el kell távolítani, hogy az optikai szálakat hordozó szalaghoz hozzáférhessünk. Hasonló lépésekre van szükség akkor is, ha egyetlen különálló optikai szálat hordozó kábel optikai anyagához kívánunk hozzáférni. Ha különálló egyedi szálakból többet kell egymáshoz csatlakoztatni, a szakember számára nyilvánvalóan célszerű lehet az egyes optikai szálakat szalagszeren először összekapcsolni, például a 3M cég által forgalomba hozott szalagkészítő szerszám segítségével (típusjele FIBRLOK 2670), amely egyidejűleg több optikai szál befogadására alkalmas.

Az optikai szálaknak a kábel szerkezetéből való feltárása után a következő lépés felületük lecsupaszítása. A lecsupaszított kábelek ezután felhasíthatók, ami a felhasításra szolgáló szokásos szerszámok bármelyikével elvégezhető, így például a kereskedelmi forgalomba is került és az US 5,024,363 lajstromszámú szabadalmi leírásban bemutatott eszközzel. A 76 optikai szálaknak a 12 dugaszba való illesztésekor a felhasítási hossz egyenlő a 18 magrész homlokoldali végétől a 36 befogadóvályú középső tartományáig tartó szakasz hosszával, ami általában előnyösen mintegy 6 mm-t jelent. A 14 aljzat esetében a 76 optikai szálakat úgy kell felhasítani, hogy a 28 szálmegvezetés mellső végétől a 24 szálrendező lemez elejéig tartó távolságot az íveltség figyelembevételével biztosítsuk, ez például az ábrákon bemutatott esetben mintegy 22 mm-t jelent. A lecsupaszítási művelet leegyszerűsíthető, ha az erre a célra kidolgozott célszerszámokat alkalmazzuk, például azt a csupaszítószerszámot, ami egyszerre több optikai szál befogadására alkalmas, és lényegében az US 4,850,108 lajstromszámú szabadalmi leírásban leírt megoldást valósítja meg. Ez a szerszám mind a szalag kötőrétegeit és anyagát, mind pedig az egyedi optikai szálakat borító védőés egyéb bevonatokat képes egyidejűleg eltávolítani. Az optikai szálakat befogadó szerkezet felületéről és a lecsupaszítást követően a szálak felületéről a szennyezést szálmentes textíliával le kell törölni. Az optikai szálaknak a felhasításra szolgáló szerszámból való eltávolítása előtt célszerű, ha a műveleteket végző szakember az optikai szálak mindegyikének végződését ellenőrzi, megállapítja, vajon a lezárófelületek megfelelő minőségűek-e, vagyis azok anyaga sima és a felületen nincsenek tüskék. Erre a célra például az US 5,210,647 lajstromszámú szabadalmi leírásban bemutatott vizuális ellenőrző készülék jól használható. Ha a szakember megállapítása szerint az optikai szálak lezárófelülete megfelelő minőségű, az optikai szálak a hasítószerszámból kivehetők. Igen célszerű az a megoldás, amikor az optikai szálak lezárófelületei laposak, azokban levágott vagy ferde kerületi felületi rész van kiképezve, mivel számos alkalmazás szempontjából az optikai szál végének ez a kialakítása előnyös jellemzőket mutat. Az optikai szálak felvágásához alkalmazható a megfelelő szög alatt kiképzett lezárófelület létrehozására szolgáló eszközök bármelyike, mint például az a készülék, amit az US 5,048,908 lajstromszámú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ír le. A behelyezéssel járó veszteségeket úgy csökkenthetjük, hogy az optikai szálakat az egymáshoz illeszkedő felületek komplementer helyzetének biztosítása mellett rögzítjük, vagyis például a 12 dugaszban megfogott optikai szálak megfelelő szögű lezáró felületeit a 14 aljzatban rögzített optikai szálak

HU 216 984 Β hasonló lezárófelületeivel komplementer módon irányítjuk.

A 12 dugasz összeállításának befejezéseként a megfelelő módon előkészített 76 optikai szálakat a 46 furatba helyezzük, és ott helyzetüket a 48 nyílásba juttatott epoxigyantával vagy más erre alkalmas ragasztókészítménnyel rögzítjük. A 76 optikai szálak végződéseinek a 36 befogadó vályúk középső szakaszában kell feküdnie, vagyis a 38 mellső szélt nem szabad elérniük. A 14 aljzat összeállításának befejezése egy kicsit bonyolultabb, de ez is egyszerű. A 76 optikai szálakat a 30 megvezetőtestben helyezzük el, oda kis mennyiségű ragasztókészítményt juttatunk, és a 32 borítófedelet lassan a helyére eresztjük, miközben a szakszemélyzet biztosítja, hogy a 76 optikai szálak a megfelelő 82 csatornák vonalában fekszenek. Ezután a 24 szálrendező lemezt és a 26 rugót a 20 tokozásban elhelyezzük - ez a lépés gyárilag előzetesen is végrehajtható. A 28 szálmegvezetést ezt követően a 14 aljzat 20 tokozásához rögzítjük, mégpedig a 84 galléroknak a 86 résekbe való becsúsztatásával, amit megelőzően és aminek végrehajtása közben biztosítani kell, hogy a 76 optikai szálak végződései a 24 szálrendező lemez alatt maradjanak, a 74 bevezetővályúkkal érintkezésben. A 28 szálmegvezetést a 20 tokozáshoz erősítjük, és így a fenti lépések végrehajtásával a 76 optikai szálakat a 74 bevezetővályúkban megfelelő módon elhelyezzük, majd ezt követően a 22 borítást a 20 tokozás megfelelő felületi elemeire rápattintjuk.

A 10 moduláris csatlakozó összeállítása és felszerelése hasonló módon egyszerű. A 14 aljzatot a kijelölt felületen ismert és erre alkalmas módon rögzítjük. A 20 tokozás külső felületén 88 eresztékeket alakítunk ki, amelyek a szereléskor jól hasznosíthatók, ugyanúgy, mint a hagyományos és széles körben ismert RJ 45 jelű dugasz felületén kialakított elemek, bár a 12 dugasz és a 14 aljzat ezzel az RJ 45 jelű dugasszal nem kompatibilis, hogy az esetleges szerelési tévedéseket elkerüljük. A szokásos szerelési műveletek végrehajtásához a 20 tokozás egyéb szerkezeti elemekkel is ellátható. A 14 aljzatok úgy is létrehozhatók, hogy azok egyedi modulként az US 4,290,664 lajstromszámú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban bemutatott módon hasznosíthatók legyenek. A 14 aljzat szerelésének befejezése után lényegében elegendő, ha a 12 dugaszt az 54 bevezetőnyílásba toljuk. A 12 dugasz és a 14 aljzat összekapcsolódását ilyenkor olyan 90 retesz biztosítja, amely az RJ 45 jelű dugasznál alkalmazott megoldáshoz hasonlóan a 92 pecek felületére pattintható. A 14 aljzat behelyezése előtt a szakszemélyzet feladata a 14 aljzat 36 befogadóvályúinak ellenőrzése, szükség szerinti tisztítása és ugyanígy a 36 befogadóvályúkban fekvő 76 optikai szálak ellenőrzése és tisztítása. Ezt a műveletet könnyíti meg a találmány szerinti csatlakozó azzal, hogy a 18 magrész kihajtható, így kiemelőhelyzetbe hozható.

A 2A. ábra a 12 dugasz részleges behelyezésével kialakuló helyzetet mutatja be, míg a 2B. ábra az ezt követően, a teljes betolással létrejött elrendezést. A 2A. ábra szerint a 24 szálrendező lemez előretolt helyzetében van, mivel a 38 mellső széllel a 34 száltámasztó felület még nem érintkezik a 24 szálrendező lemezzel. A 12 dugasz teljes behelyezése után a 38 mellső szél a 24 szálrendező lemezzel kerül érintkezésbe, azt a 2B. ábrán bemutatott, visszahúzott helyzetébe tolja el. A 24 szálrendező lemez visszahúzása során a 76 optikai szálak mozgására korlátozott tér áll rendelkezésre, ezért azok a rugalmas erők hatására a 36 befogadóvályúk csúcsvonala irányában meghajlanak, adott esetben a 12 dugaszban rögzített optikai szálak végződéseihez ütköznek. A csatlakoztatni kívánt optikai szálak homlokfelületei közötti erők így a 76 optikai szálak meghajlítása miatt keletkező rugalmas erők következményeként, tehát rugalmas deformáció miatt alakulnak ki, ezért az optikai szálak végződései között folytonosan fenntartható nyomásos terhelés alakul ki. A fentiekből nyilvánvaló, hogy az eddig ismertté vált csatlakozóktól eltérően a találmány szerinti megoldásnál az optikai szálak végződései, akár a 12 dugaszban, akár a 14 aljzatban levő optikai szálakról van szó, lazán vannak megtámasztva és a 36 befogadó vályúkban keresztirányban elmozdulhatnak, vagyis semmiféle megfogáshoz nem kapcsolódnak, semmiféle felülethez itt nincsenek rögzítve. A szálakat azonban a 36 befogadóvályúk csúcsvonala felé ható erők előfeszítik. A 14 aljzatban levő 76 optikai szálak előfeszítése természetesen olyan, hogy ez a 74 bevezetővályúk ferdeszög alatti megközelítéséből adódik, míg a 12 dugaszban levő optikai szálaknál az elöfeszítést az előzőekben már bemutatott módon az biztosítja, hogy a szálak a 46 furatokat ferdeszög alatt hagyják el. Ezzel az optikai szálak elcsúszása vagy megtörése megelőzhető, illetve ennek lehetősége korlátozható.

A 10 moduláris csatlakozó megvalósításának egy további lehetőségére a 3. ábra kapcsán utalunk, amelyen a 2A. ábra szerinti elrendezés egy részletét mutatjuk be kinagyításban. A 3. ábra azt illusztrálja, hogy a 76 optikai szál 94 végződése a 24 szálrendező lemezt lezáró 98 mellső végződésnél kialakuló 96 peremnél miként helyezkedik el. Ha a 76 optikai szálat az itt bemutatott módon rendezzük el, a 94 végződés a 24 szálrendező lemez visszahúzása során nem kapcsolódik a 74 bevezetővályúhoz, így elszennyeződése elkerülhető, aminek okát egyébként például az jelentheti, hogy a 74 bevezetővályúban előzetesen por vagy más piszok halmozódott fel. Egy célszerű megvalósításban a 96 perem a 98 mellső végződés felől be van vágva, hogy így helyet adjon a 100 fényzár részére (erre még visszatérünk), mivel ellenkező esetben a 100 fényzár szükségszerűen a 94 végződéshez szorulna, és ez adott esetben a 98 mellső végződés mögött levő részén a 76 optikai szál károsodásához vezethetne. Az elmondottakból és a rajzból is nyilvánvaló, hogy a 96 perem réses bevágására nem feltétlenül van szükség, az egybeeshet a 98 mellső végződés vonalával, ilyenkor a 76 optikai szál 94 végződése a 98 mellső végződés mögött helyezkedhet el, ha a 100 fényzárt nem alkalmazzuk, illetve azt eltávolítjuk. Ugyancsak egyértelmű, hogy a 74 bevezetővályú csúcsvonala a 36 befogadóvályúhoz viszonyítva keresztirányban helyezkedik el, és így biztosítjuk azt, hogy a 76 optikai szál kis erőhatással a 36 befogadóvályúba süllyed be, ahogy a 24 szálrendező lemezt viszszahúzzuk, vagyis a 76 optikai szál 94 végződése a

HU 216 984 Β száltámasztó felület 38 mellső szélével nem kerül érintkezésbe.

A 3. ábra arra is utalást ad, hogyan lehet a 20 tokozás belső falával szemben olyan tömböt kialakítani, amelyen a 100 fényzár létrehozható, mégpedig a 76 optikai szál 94 végződésével közvetlenül szemben, amikor a szálrendező lemez megnyújtott helyzetében van. Ez egyébként biztonsági intézkedést jelent, mivel kizáqa a továbbítandó fény kijutását a 20 tokozásból. Egyúttal azt is biztosítja, hogy ha az 54 bevezetőnyíláson keresztül a 20 tokozásba benéz valaki, amikor az optikai szálak aktív jeltovábbító állapotban vannak, az illető szemébe lézerfény az optikai szálakból nem jut. A 100 fényzárnak nem feltétlenül kell átlátszatlannak, homályosnak lennie, de az is célszerű, ha nem teljes mértékben engedi át a fényt.

A 10 moduláris csatlakozó különböző összetevő alkatrészeinek méretei széles határok között változtathatók attól függően, hogy milyen alkalmazási területen kerülnek felhasználásra. Néhány példakénti méretet megadunk, de ezek csak útmutatásul szolgálnak, nem kizáró jellegűek. A 16 dugasztest teljes hossza általában 30 mm körül van, szélessége mintegy 13 mm, vastagsága általában 6,5 mm. A 18 magrésznél a hosszúság általában 16 mm, a szélesség mintegy 9 mm, a vastagság szintén mintegy 6,5 mm. A 36 befogadóvályúk hosszúsága mintegy 12 mm, a V alak jellemző mélysége legfeljebb 2 mm, ami teljes mértékben elegendő ahhoz, hogy a hagyományos optikai szálak legtöbb típusának befogadására alkalmas legyen. A 36 befogadóvályúk V alakjára jellemző belső szöget úgy választjuk meg, hogy a nyílás ne legyen túlságosan szűk, mivel ez az optikai szálak felületénél felesleges súrlódással járhat, de egyidejűleg a túl széles kialakítás sem kedvező, mivel így a megvezetés biztonsága romolhat le. A csúcsnál célszerűnek bizonyult a mintegy 90° körüli szög. A 14 aljzat 28 szálmegvezetésének jellemző mérete mmx 10 mmx 5 mm. A 14 aljzat homlokfelületét az 54 bevezetőnyílás figyelembevételével 18 mmx 16 mm méretekkel alakíthatjuk ki. A teljes magasság mintegy 28 mm, a teljes mélység nagyjából 31 mm. A 24 szálrendező lemez jellemző méretei 15 mmx 6 mmx3,5 mm, ehhez képest az 58 kiugró részek még további 4 mm-es szélességnövekedést jelentenek. A 74 bevezetővályúk jellemző szélessége 1,5 mm körül van.

A 10 moduláris csatlakozó nemcsak a csatlakoztatás és a szétválasztás gyors és könnyű végrehajtását teszi lehetővé, hanem más komoly előnyöket is biztosít. Az előzetesen lezárt szerkezet, mint említettük, mind a csatlakozót gyártó műhelyben, mind pedig a szerelés helyén, a terepen létrehozható. Még ha a 76 optikai szálak a 14 aljzatban nem is végződnek pontosan a 3. ábrán látható kívánt helyzetben, vagy a 76 optikai szálak végződései kismértékben ettől eltérő helyzetekben vannak, az optikai szálak közötti csatlakoztatás kiváló minőségben hozható létre, mivel a 76 optikai szálak meghajlításával létrehozott erőhatások pozitív csatlakoztatóerőt hoznak. Ez annyit jelent, hogy a párosítani kívánt optikai szálak viszonylagos helyzetével szembeni tűrési követelmények az eddigieknél enyhébbek lehetnek, mivel a 76 optikai szálak a 14 aljzatban viszonylag lazán helyezkednek el. A 12 dugasz a 14 aljzatban levő optikai szálak előfeszítése miatt széthúzás ellen védett. A tűrések az optikai szálak egy adott páqánál a keresztirányú elrendezés miatt nem olyan szigorúak, mivel a 36 befogadóvályúk V alakú keresztmetszete az optikai szálak rendezését teszi lehetővé, és az optikai szálak előfeszítése a vályúk csúcsvonalának irányában történik. Ebben a vonatkozásban fontos azt is megjegyezni, hogy a gyártás során az egyetlen alapvető követelmény az, hogy a 36 befogadóvályúk falait nagy felületi finomsággal kell kialakítani, tehát ezeknek a falaknak simáknak kell lenniük, továbbá a V alakot jellemző szöget pontosan be kell tartani, ami azonban a szokásos extrudálási technikákat figyelembe véve nem jelent nehéz feladatot. Mivel a 76 optikai szálak a 14 aljzatnál a 20 tokozást ferdeszög alatt érik el, vagyis 90°-nál kisebb szög alatt haladnak, a szereléskor kis mélységet is elegendő biztosítani. További előnyt jelent az, hogy a szerelési módszerek lényegében azonosak azokkal, amelyeket az RJ 45 típusú dugaszoknál szokás megkövetelni. Egy még további előnyt jelent az, hogy az alkatrészek száma csökkenthető, hiszen az összes alkatrész fröccsöntéssel készíthető el, kivéve a 26 rugót, ami a 10 moduláris csatlakozó bekerülési költségeit jelentősen csökkenti. Az említett előnyök közül számos azzal kapcsolható össze, hogy a jelen találmány az optikai szálak összecsatolását úgy biztosítja, hogy azok végződéseit a csatlakoztatási tartományban nem kell szilárdan megfogni.

A találmány szerinti 10 moduláris csatlakozó több optikai szál befogadására alkalmasan kiképezhető 12 dugaszt és 14 aljzatot tartalmaz, amelyek előnyösen az RJ 45 jelű dugaszhoz hasonlóan, tehát a vörösréz anyagú vezetékek csatlakoztatására szolgáló ismert elrendezéshez hasonlóan használhatók. Amikor a 14 aljzatban levő 76 optikai szálak a 24 szálrendező lemezhez közelítenek, az érintkezéskor kialakuló rugalmas erők hatására meghajlanak. A 12 dugasznak az 54 bevezetőnyílásba való behelyezésekor az a 24 szálrendező lemezzel érintkezésbe kerül és hátrafelé eltolja. Ilyenkor a 76 optikai szálaknak a 24 szálrendező lemezhez nem rögzített szakaszai meghajolhatnak, és önmaguk veszik fel a kívánt helyzetet az őket megvezető vályúkban. Mivel a 76 optikai szálak meghajlított állapotban maradnak, így előfeszített állapotuk miatt a 12 dugaszban levő szálakkal való érintkezésük tartósan fennmarad.

Bár a találmányt az előzőekben néhány különösen célszerűnek tekintett kiviteli alak kapcsán írtuk le, ez egyáltalában nem jelenti a találmány korlátozását ezekre a megvalósításokra. Számos eltérés, módosítás, alternatív megoldás képzelhető el, amelyek a jelen leírásban foglalt információk alapján nyilvánvalóak. így például a 10 moduláris csatlakozónak az ábrákon bemutatott változatainál csak két optikai szál, vagyis egy pár kapcsolását mutatjuk be, holott a konstrukció lehetővé teszi gyakorlatilag tetszőleges számú, párba rendezett optikai szálak összekapcsolását. Egy hibrid elrendezés is elképzelhető, amikor elektromos kapcsolásokat is kialakítunk, mégpedig az RJ 45 jelű dugasz vörösréz csatlakozóérintkezőivel. Ezeknél a változatoknál a 14

HU 216 984 Β aljzatot és/vagy a 12 dugaszt úgy hozhatjuk létre, hogy felületük kialakítása révén csak egy adott összekapcsolási feladat megvalósítására legyenek alkalmasak. Egy még további lehetőséget az jelent, ha a 14 aljzatot hangolócsonkot képező szálak befogadására tesszük alkalmassá, ahogy ez például az US 4,986,626 lajstromszámú szabadalmi leírásból látszik, ahol fonatba rendezett elemek összekapcsolására tesznek javaslatot. Az említett és ezektől eltérő megvalósítási lehetőségek az igénypontokkal meghatározott oltalmi körbe esnek.

Claims (12)

1. Száloptikai csatlakozó legalább egy első optikai szálnak legalább egy második optikai szálhoz való csatlakoztatására, melyeknek végei vannak; a csatlakozó tartalmaz:

- egy - az első optikai szálat rögzítő - dugaszt,

- egy - a második optikai szálat rögzítő és a dugaszt magába fogadó - aljzatot,

- egy - az első optikai szál végét a második optikai szál végével egy vonalba illesztő - eszközt, mely egy, legalább egy szálbevezető vályúval rendelkező szálrendező lemezt foglal magában, azzal jellemezve, hogy

- az aljzat (14) egy belső térrel és egy a belső térbe bevezető nyílással (54) ellátott tokozást (20) tartalmaz,

- a szálrendező lemez (24) a tokozás (20) belső terében - egy, a nyíláshoz (54) közelebb eső kitolt helyzet és a nyílástól (54) távolabb eső visszahúzott helyzet között - a legalább egy bevezetővályú (74) hosszirányában elcsúsztathatóan van elrendezve, és

- az első és a második optikai szál végei között folyamatos összenyomást fenntartó eszköz van benne elrendezve.

2. Az 1. igénypont szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy az első és a második optikai szál végei közötti folyamatos összenyomást fenntartó eszköz az első és a második optikai szál közül legalább egyet rugalmasan deformáló eszköz.

3. A 2. igénypont szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy a tokozásban (20) a szálrendező lemezt (24) a nyílás (54) felé nyomó eszköz, célszerűen rugó (26) van elrendezve, és a legalább egy első optikai szálat a tokozáshoz (20) kapcsoló szálmegvezetéssel (28) van ellátva, továbbá a legalább egy első optikai szál végrésze a szálrendező lemez (24) legalább egy bevezetővályújában (74) helyezkedik el.

4. A 3. igénypont szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy a szálrendező lemez (24) a legalább egy bevezetővályúval (74) párhuzamos irányban elcsúsztathatóan van kialakítva.

5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy a tokozás (20) belső terében fényzárt (100) képező elem van a szálrendező lemez (24) bevezetővályúja (74) és a tokozás (20) bevezetőnyílása (54) között elrendezve.

6. A 3-5. igénypontok bármelyike szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy a szálmegvezetés (28) a legalább egy első optikai szál végrészét a szálrendező lemez (24) felé a legalább egy bevezetővályúhoz (74) képest ferdeszögben vezeti meg, és a legalább egy első optikai szálat meghajlítja.

7. A 2-6. igénypontok bármelyike szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy

- a szálrendező lemeznek (24) pereme (96), a szálrendező lemezben (24) lévő legalább egy bevezetővályúnak (74) a peremnél (96) végződése (94) van, és

- a szálmegvezetés (28) a legalább egy első optikai szálat - a szál végének a legalább egy bevezetővályú (74) pereménél (96) való túlnyúlásával - csatlakoztatja.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy

- a dugasz (12) egy, legalább egy befogadóvályút (36) tartalmazó száltámasztó felülettel (34) rendelkező dugasztestet (16) tartalmaz, ahol a befogadóvályúnak (36) a legalább egy második optikai szál végét befogadó közbenső szakasza van, és

- a legalább egy második optikai szál egy részét a dugasztesthez (16) csatlakoztató eszközzel van ellátva.

9. A 8. igénypont szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy a dugasztest (16) felületének (34) legalább egy befogadó vályújánál (36) a legalább egy befogadóvályú (36) közbenső szakaszánál térközzel van kiképezve.

10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy

- a csatlakoztatóeszköz egy - a legalább egy második optikai szálat rögzítő - magrészt (18) tartalmaz, és

- a magrész (18) a dugasztesthez (16) csuklósán van hozzákapcsolva, és egy - a legalább egy második optikai szálnak a száltámasztó felület (34) befogadóvályújában (36) való nyugvó elrendezéséhez tartozó első, üzemi helyzet, valamint egy - a legalább egy második optikai szálnak a befogadóvályúból (36) való kiemelt helyzetéhez tartozó - második, kiemelt helyzet között mozgathatóan van kiképezve.

11. A 10. igénypont szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy

- a magrészben (18) legalább egy, azon keresztülnyúló és a legalább egy második optikai szálat magába fogadó furat (46) van kialakítva, és

- a magrész (18) üzemi helyzetében a legalább egy második optikai szál a legalább egy furatból (46) a dugasztest (16) száltámasztó felületének (34) legalább egy befogadóvályújához (36) képest ferdeszögben nyúlik ki.

12. A 11. igénypont szerinti csatlakozó, azzal jellemezve, hogy a magrészben (18) legalább egy, a legalább egy furattal (46) összekötött nyílás (48) van kialakítva.