HU216885B

HU216885B - Bevezetőmandzsetta minimálinváziós sebészeti beavatkozásokhoz

Info

Publication number: HU216885B
Application number: HU9602271A
Authority: HU
Inventors: Frank Bonadio
Original assignee: Gaya Limited
Priority date: 1994-02-18
Filing date: 1995-02-20
Publication date: 1999-10-28
Also published as: CN1144471A; EP0807416A2; EP0807416B1; MX9603505A; DE69532864D1; JP3564139B2; US5803921A; WO1995022289A2; ZA951378B; WO1995022289A3; AU695770B2; BR9506817A; EP0744922B1; ES2115365T3; HU9602271D0; ATE164303T1; NO963421D0; HUT76016A; RU2137453C1; KR970701020A

Abstract

A találmány szerinti bevezetőmandzsetta prőximális végénbevezetőnyílás, disztális végén a testüregbe nyíló kivezetőnyílás vansebészeti eszközök és/vagy a sebész karjának a testüregbe történőbevezetésére, ahől a hasüregbe benyúlóan elhelyezhető hüvely disztálisvégén a kivezetőnyílásnál a hasüregben lévő gáznyőmás hatásárakialakűló legalább egy, a beteg testüregéből jelentős mennyiségű gázeltávőzását megakadályőzó tömítési hely van. A bevezetőnyílásnál asebész karját a kívül maradt részhez képest szigetelő tömítési helyvan kialakítva, és a bevezető tömítési hely a hüvely prőximálisvégénél lévő fölső kamrarészként van kialakítva. A bevezetőmandzsettacél- szerűen őlyan karimával (44) van ellátva, amelyen a betegreerősíthető ragasztóréteg van. A karima (44) a hüvely prőximális ésdisztális vége között van elhelyezve őly módőn, hőgy amikőr a betegtestéhez van ragasztva, disztális vége benyúlik a beteg testüregébe,és kismértékben kiáll a beteg testéből. A hüvely prőximális vége ésdisztális vége között a beteg testszöveteivel a bemetszést körülvevőentömítőelemet alkőtó rész van kialakítva. A bevezetőnyílásnál lévőtömítési hely felfújható kamraként a hüvely körül van kialakítva, ésarra úgy van rászőrítva, hőgy a hüvely legalább egy részetömítőelemként működik. A felfújható kamra a hüvelytől független és atestüregben űralkődó nyőmástól eltérő nyőmású belső térrel vankialakítva. Egy célszerű kiviteli alaknál a felfújható kamra ahüvellyel összekapcsőlt térként van kialakítva. ŕ

Description

A jelen találmány tárgya bevezetőmandzsetta minimálinváziós sebészeti beavatkozásokhoz olyan hüvellyel, amelynek a proximális végén bevezetőnyílás, disztális végén a testüregbe nyíló kivezetőnyílás van sebészeti eszközök és/vagy a sebész kaqának a testüregbe történő bevezetésére.

Az úgynevezett minimálinváziós sebészeti beavatkozás olyan operációs módszer, amellyel a legkisebb traumát okozó módon, minimális felületű bemetszéssel végzik a műtétet. A találmány szerinti eszköz lehetővé teszi ilyen hasüregi műtétek elvégzését, és jelentős mértékben növeli az elvégezhető műtétek skáláját A minimálinváziós sebészet egyébként gyakorlatilag mindig a beteg hasüregébe történő gázbevezetéssel, azaz hasűri léggyülem létrehozásával jár.

Az 5,176,649 számú USA szabadalmi leírás olyan flexibilis bevezetőmandzsettát ismertet, amely lehetővé teszi endoszkóp bevezetését vagy endoszkópos sebészeti eszközöknek a mellkason vagy a hasfalon történő átvezetését. A bevezetőmandzsetta összehajtható merev műanyag vagy fém punkciós kanült tartalmaz, és ezt veszi körül egy vékony műanyag burok, amely öntapadó gallérral van ellátva. A bevezetőmandzsettával megoldható az eszközök légzáró bevezetése és a léggyülemnek a testüregben történő fenntartása. A megoldás merev, hajlított eszközök bevezetését is lehetővé teszi anélkül, hogy az izomzat ezeket a helyükből eltérítené. Ily módon elmaradhat a többszörös punkció és bevezetési művelet, ami egyébként járulékos szövetsérülésekkel járna.

A 3737125 számú német szabadalom olyan gyűrű alakú mandzsettát ismertet, amely elasztikus, vagy legalábbis flexibilis anyagból készül, és egy olyan vékony falú műanyag hüvely tömítésére szolgál, amelyet műtétek során vezetnek a testüregbe. A leírás szerint, ha a mandzsetta belsejét folyékony vagy gáz alakú közeggel töltik fel, a tömitőhatás létrejön, és mód van az átvezetés szűkítésére vagy bővítésére is, a bevezetett közeg mennyiségétől függően. Az ilyen tömítőmandzsettákat hidraulikusan vagy pneumatikusan vezérlik, és ennek megfelelően lehetséges az átvezetőfelület nyitása, szűkítése vagy zárása, azaz a testüreg és a külső atmoszféra közötti szabályzott kapcsolat. Ily módon lehetővé válik kényes eszközök nehézség nélkül történő alkalmazása, főleg a hagyományos tömítőegységekkel együtt történő alkalmazáskor.

A minimálinváziós sebészet során alkalmazható bevezetőmandzsettát ismertet a PCT/IE94/00045 számú nemzetközi bejelentés is. Ennek az eszköznek a célja olyan szabályzott nyomású teret létrehozni a mandzsettán belül, amely lehetővé teszi, hogy a sebész keze keresztülnyúljon a mandzsettán. A műtét elvégzéséhez gázt vezetnek a beteg testüregébe, ahol a sebészeti beavatkozást kívánják elvégezni, és a mandzsetta megakadályozza, hogy a gáz kiáramoljon a testüregből, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a sebész minimális metszési felülettel járó beavatkozást hajtson végre. A bevezetőmandzsetta disztális végénél peremmel van ellátva, és a peremen ragasztóréteg van, amely a mandzsettát a beteg testéhez kapcsolja. Egy másik változat szerint a perem helyett szerelőgyűrű van a mandzsetta disztális végén, amely körülveszi a beteg testén létrehozott vágást.

A fentebb leírt, ismert megoldások közös hátránya azonban többek között, hogy a használat során a mandzsetta jelentősen kinyúlik a beteg testfelületéről, és akadályozhatja a sebészcsoport munkáját.

A megoldások további hátránya, hogy a bevezetőmandzsetta olyan tömítőelemet tartalmaz, amely a sebész alkatjához képest biztosítja a tömíthetőséget, ezt a tömítőelemet azonban a sebész karjára kell erősíteni. A rögzítésnek ugyanakkor elég szorosnak kell lenni ahhoz, hogy elkerülhető legyen a gázkiáramlás.

További problémát jelent az említett PCT-bejelentés szerinti mandzsetta használata során, hogy létrejöhet egy, az operációt zavaró jelenség, nevezetesen az, hogy a vágást körülvevő sterilizált borítóanyag, amelyhez kívülről a bevezetőmandzsetta csatlakozik, és amely másfelől a beteg bőréhez tapad, a mandzsetta mozgásának következtében felemeli a beteg bőrét a vágás környezetében.

A műtét során a sebész általában egy kanüllel és egy kanülbevezető hüvellyel dolgozik, hogy a gázzal feltöltött testüreghez jusson. A kanülnek kellően élesnek kell lenni, hogy szét tudja vágni az izomszöveteket, és bejusson a testüregbe. A kanülbevezető hüvely teszi lehetővé, hogy a különböző szerszámok is bejuthassanak a testüregbe, és onnan eltávolíthatók legyenek anélkül, hogy a testüregben lévő gáz eltávozna. Ezért a kanülbevezető hüvely szeleppel van ellátva, amely kinyitva beengedi a sebészeti eszközöket, például csipeszeket, fogókat, ollókat, és lehetővé teszi a kanülbevezető hüvelyen át a testüregbe való bejutást, valamint az ott történő műveletek elvégzését. A szelep viszont bezár, amikor az eszközöket a hasüregből, illetve a kanülbevezető hüvelyből eltávolítják.

Nyilvánvaló, hogy a sebészeti eszközök csak olyan méretűek lehetnek, amelyek keresztülvezethetők a kanülbevezető hüvelyen.

Az ismert eszközök hátrányának bizonyult az is, hogy amikor a sebész egy másik, olyan eszközt akar használni, amely nagyobb, mint a kanülbevezető hüvely átmérője, további bemetszést kell végezzen a betegen, hogy hozzáférjen az operálandó szövetekhez, illetve szervekhez, vagy hogy azokat, illetve azok, például a belek egy részét a bemetszésen át kiemelhesse, és a beavatkozást el tudja végezni. Nyilvánvaló, hogy az ilyen bemetszések hatására a testüregben lévő gázok eltávoznak.

Amint már korábban hivatkoztunk rá, a műtéti beavatkozások környékét vékony polimer, általában polietilénfóliával szokták borítani. A fólia átlátszó, és egyik oldalán ragasztóanyaggal van bevonva. A ragasztóanyaggal bevont oldalát a műtéti hely környezetében a betegre illesztik, és lefedik a teljes hasi vagy mellkasi részt. Ennek során vigyázni kell arra, hogy a fólia leragasztásakor ne maradjanak légbuborékok, illetve légzsákok a fólia alatt, mert ezek tovaterjedve a tapadást ronthatják. Az ilyen bevonatok alkalmazásának az a célja, hogy megakadályozzák mikroorganizmusoknak a beteg bőrfelületén a műtét helyére történő eljutását.

HU 216 885 Β

A sebész a bemetszést ezen a fólián keresztül végzi, anélkül, hogy a fólia bárhol is elválna a bőrfelülettől.

Az ilyen fóliák tapadási tulajdonságai jól ismertek: viszonylag gyenge leválasztási szilárdságúak (ha a fólia peremétől vizsgáljuk), és igen nagy húzószilárdsággal rendelkeznek (ha a fólia felületét tekintjük). Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a fólia elasztikus, és igen nagy felületen borítja a beteg bőrét.

A bevezetőmandzsettákat általában olyan elemmel látják el, amelyek a fentiekben ismertetett borítóanyaghoz rögzíthetők. Általában a mandzsetta peremén lévő, mindkét oldalon ragasztóanyaggal bevont anyagot alkalmaznak.

Alkalmaznak a sebészetben olyan védőfóliákat is, amelyek a sebészeti eszközök bevezetése mellett a sebész védelmét is szolgálják. Ilyen megoldást ismertet például az EP 0352601 számú szabadalmi leírás. Az itt leírt eszköz tulajdonképpen egy védőfólia, amelyet transzuretális műtétek során használnak, és amelynek feladata lényegében annak megakadályozása, hogy testfolyadék vagy mosófolyadék fröccsenjen a sebész arcára, ha a műtét során a beteg köhög, vagy egyéb véletlen izom-összehúzódás történik, tekintettel arra, hogy a beteg genitális részei és a sebész arca a műtét során igen közel vannak egymáshoz. Az eszköz lényegében egy műanyag fólia, amelyen két kondomszerű nyúlvány van. Ez a védőfólia azonban nem felfújható, és nem alkalmas a sebész kezének bevezetésére sem.

A jelen találmánnyal olyan megoldás kidolgozása a célunk, amellyel a fentiekben ismertetett hátrányok kiküszöbölhetők.

A kitűzött feladatot olyan bevezetőmandzsettával oldottuk meg, amelynek a proximális végén bevezetőnyílással, disztális végén a testüregbe nyíló kivezetőnyílással ellátott hüvelye van sebészeti eszközök és/vagy a sebész karjának a testüregbe történő bevezetésére, ahol a hasüregbe benyúlóan elhelyezhető hüvely disztális végén, a kivezetőnyílásnál a hasüregben lévő gáznyomás hatására kialakuló legalább egy, a beteg testüregéből jelentős mennyiségű gáz eltávozását megakadályozó tömítési hely van.

A bevezetőnyílásnál a sebész karját a kívül maradt részhez képest szigetelő tömítési hely van kialakítva, és a bevezető tömítési hely a hüvely proximális végénél lévő fölső kamrarészként van kialakítva. A bevezetőmandzsetta célszerűen olyan karimával van ellátva, amelyen a betegre erősíthető ragasztóréteg van.

A karima a hüvely proximális és disztális vége között van elhelyezve oly módon, hogy amikor a beteg testéhez van ragasztva, disztális vége benyúlik a beteg testüregébe, és kismértékben kiáll a beteg testéből.

A hüvely proximális vége és disztális vége között a beteg testszöveteivel a bemetszést körülvevően tömítőelemet alkotó rész van kialakítva.

A bevezetőnyílásnál lévő tömítési hely felfújható kamraként a hüvely körül van kialakítva, és arra úgy van rászorítva, hogy a hüvely legalább egy része tömítőelemként működik.

A felfújható kamra a hüvelytől független és a testüregben uralkodó nyomástól eltérő nyomású belső térrel, vagy a hüvellyel összekapcsolt térként van kialakítva. Egy célszerű kiviteli alaknál homokóra formájú és felső részből, valamint a beteg hasüregén készített vágásba beilleszthető alsó részből áll.

A hüvely és a felső kamrarész előnyösen egytengelyűén van kialakítva, és olyan gázáteresztő, flexibilis anyagból készült lapokkal van ellátva, amelyek a hüvely proximális végénél, annak pereméhez vannak erősítve, ahol a hüvely proximális részén, felfújható kamrán belül helyezkedik el.

A kamra egy belső hüvely fölött elrendezett külső hüvely részei között is el lehet rendezve a hüvely proximális végénél, és attól a disztális vége felé két további flexibilis lapból álló visszacsapó szelep lehet kialakítva.

A visszacsapó szelep disztális peremei rugalmasan, nyomás hatására egymáshoz szorulva tömítési helyet alkotóan vannak kialakítva.

A visszacsapó szelep a belső hüvelyhez és a külső hüvelyhez lehet csatlakoztatva két helyen, oly módon, hogy a két hely között körülveszi a sebész kaijának vagy kezének egy részét.

A belső hüvely és a külső hüvely helyenkénti összekötésével további kamrák és kamrarészek vannak kialakítva, amelyek úgy vannak összeköttetésben, hogy nyomás alatt legalább egy tömítési helyet alkotnak a bevezetőnyilásnál.

A kamrarészek hegesztési vonalak mentén vannak kialakítva.

A hüvely flexibilis, gázátnemeresztő, sterilizálható, a beteg hasüregében a hüvely disztális végénél vagy annak közelében a gáznyomás hatására összehúzható biokompatibilis anyagból lévő lapokból van kialakítva.

A hüvely disztális végénél a kivezető tömítési hely részeként a hüvelyen keresztirányú feszítéssel további tömítési helyet kialakító külön feszítőeszköze van.

A feszítőeszköz a hüvelyt a hasüregben visszatartó, egymással szemben elhelyezett ívelt szalagokból áll, amelyek a hüvely oldalainál lévő füleken lehetnek rögzítve.

A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az

1. ábra	a találmány szerinti bevezetőmandzsetta egy célszerű kiviteli alakjának axonometrikus rajza, a
2. ábra	az 1. ábrán bemutatott bevezetőmandzsetta axonometrikus rajza egy részlet kivágásával, a
3. ábra	az 1. ábrán fölülnézetben bemutatott mandzsetta alulnézete, a
4. ábra	a találmány szerinti bevezetőmandzsetta másik kiviteli alakjának axonometrikus rajza, az
5. ábra	a 4. ábrán bemutatott bevezetőmandzsetta axonometrikus rajza metszetben, a
6. ábra	ugyancsak a 4. ábrán látható kiviteli alak axonometrikus rajza egy rész kimetszésével, a
7. ábra	a 2. ábrán bemutatott kiviteli alak egy másik nézetben ábrázolt axonometrikus rajza, a

HU 216 885 Β

8. ábra a második kiviteli alak keresztmetszete nézetben, a

9. ábra második kiviteli alaknak a 8. ábrán bemutatott metszettel hegyesszöget bezáró, metszetben ábrázolt nézete, a

10/1. ábra a találmány szerinti bevezetőmandzsetta vázlata, ahol a légkamrán nincsenek hegesztési vonalak, a

10/11. ábra a 10/1. ábrán bemutatott, a beteg hasüregébe bevezetett bevezetőmandzsetta felfújt állapotban, a

10/III. ábra a 10/11. ábra A-A metszete, a

11/1. ábra a találmány szerinti bevezetőmandzsetta egy másik kiviteli alakjának vázlata, ahol egyetlen hegesztési vonal van, a l/II. ábra a 11/1. ábrán bemutatott kiviteli alak A-A metszete, a

12/1. ábra két hegesztési vonalat tartalmazó bevezetőmandzsetta vázlata, a

12/11. ábra a 12/1. ábra A-A metszete, a

13/1. ábra a találmány szerinti bevezetőmandzsetta visszacsapó szeleppel ellátott kiviteli alakjának vázlata, a

13/11. ábra a 13/1. ábrán bemutatott kiviteli alak oldalnézete, a

13/III. ábra a 13/11. ábra B-B metszete, a

14/1. ábra a találmány szerinti bevezetőmandzsetta egy harmadik kiviteli alakjának vázlata, a

14/11. ábra a 14/1. ábrán bemutatott kiviteli alak A-A metszete, a

15. ábra egy harmadik kiviteli alak axonometrikus képe, a

15/1. ábra a 15. ábrán bemutatott kiviteli alak axonometrikus képe metszve, a

16. ábra a harmadik kiviteli alak elölnézete, a

17. ábra a harmadik kiviteli alak nézete a disztális vége felől, a

18/1. ábra a harmadik és negyedik kiviteli alak disztális végének vázlata, a

18/II. ábra a feszítőszerkezet fölülnézete, a

19. ábra egy további kiviteli alak axonometrikus rajza metszetben, a

20. ábra egy, a találmány szerinti bevezetőmandzsettával alkalmazható sebészeti eszköz rajza, és a

21. ábra egy kanülbevezető hüvely oldalnézete.

Az 1., 2. és 3. ábrán a találmány szerinti 1 bevezetőmandzsetta egyik célszerű kiviteli alakja látható. Az bevezetőmandzsetta 2 hüvelyből, valamint 3 proximális és 4 disztális végből áll. A 3 proximális végnél a hüvely 5 karimával és 6 felfújható kamrával van ellátva. A 6 felfújható kamra képezi a 7 bevezetőnyilást, amelyen át a sebész keze bevezethető.

A műtét során a beteg testén a megfelelő helyen bemetszést készítenek, célszerűen az izomkötegek mentén, nem pedig arra merőleges irányban.

Az 1 bevezetőmandzsetta megfelelő rögzítésének érdekében a beteg testfelületét steril burkolóanyaggal ragasztjuk le, és a bevágást ezen keresztül végezzük. A 2 hüvely 4 disztális végét ebbe a bemetszésbe vezetjük be, és keresztülnyomjuk a beteg testüregéig (a 6 felfújható kamra ebben a fázisban még nincs felfújva), amíg az 5 perem érintkezésbe kerül a beteg bőrére ragasztott borítóanyaggal vagy magával a bőrfelülettel, amennyiben ilyen borítóanyagot nem használunk. Az 5 karima ragasztóval bevont része ekkor odatapad a borítóanyaghoz vagy a beteg bőréhez, és ezáltal megfelelően rögzíti az 1 bevezetőmandzsettát a beteg testén. Ehhez járul az is, hogy a bemetszést körülvevő izomszövetek ugyancsak a 2 hüvely rögzítését segítik elő.

A 7 bevezetőnyílás megfelelő tömítése érdekében gázt vezetünk a 6 felfújható kamrába, aminek eredményeképpen a 7 bevezetőnyílás tömítetté válik. A beteg testüregébe ezután ugyancsak gázt vezetnek. A 6 felfújható kamra és a testüreg gázzal történő felfújására célszerű ugyanazt a gázforrást használni, különböző szelepek közbeiktatásával.

Minthogy a 6 felfújható kamra és a beteg testürege között az 1 bevezetőmandzsetta használata során kapcsolat van, a két üregben a gáznyomás azonos.

A 2 hüvely használatban lévő része, amely a beteg testüregében van, kívülről befelé irányuló nyomásnak is ki van téve, a testüregben lévő nyomás hatására. Ily módon a 2 hüvely ezen vége lényegében tömítést alkot.

Amikor a sebész a gumikesztyűvel ellátott kezét az bevezetőmandzsettán át a testüregbe juttatja, a 2 hüvely 7 bevezetőnyílását használja. A 6 felfújható kamra eközben nyomást fejt ki, azaz tömít a sebész alkarja körül. Minthogy ez a tömítés a hagyományos megoldásnál lényegesen nagyobb felületen fejti ki hatását a sebész alkarjára, az operáló kéz ujjhegyeinél a vérkeringés nem korlátozódik. A sebésznek a 7 bevezetőnyíláson áthatoló alkaiját a bemetszés körüli izomkötegek is tömítik a 2 hüvelyhez képest. Ily módon az operáció közben két tömítési hely alakul ki: az egyik a sebész alkarjánál a bemetszést körülvevő izomszövetek hatására, a másik pedig a 7 bevezetőnyílásnál, a 6 felfújható kamra hatására.

Amikor a sebész kihúzza a kezét az 1 bevezetőmandzsettából, a bemetszés körüli izomszövetek csak a hüvelyre hatnak és ennek falait szorítják egymáshoz, miután a sebész karja a 7 bevezetőnyílásból kikerült. A tömítettség tehát ekkor is fennmarad.

A találmány szerinti 1 bevezetőmandzsetta további előnye, hogy egy kézzel is manipulálható. A hagyományos megoldásoknál ehhez két kéz volt szükséges, azaz az egyik kéz kihúzásához a másik kéz segítsége is kellett. Ezen túlmenően - tekintettel arra, hogy a 2 hüvely 4 disztális vége a beteg testüregében van, amikor a sebész kihúzza a kezét - amikor a gumikesztyű a 2 hüvely belső falán súrlódik, a bemetszés helye nem kerül érintkezésbe semmilyen fertőzött szövettel, amely a sebész kezén vagy egy sebészeti eszközön megtapadt.

Nyilvánvaló, hogy az 1 bevezetőmandzsetta méretei különbözőek lehetnek. Készíthető olyan eszköz, amely csupán egyetlen ujj bevezetésére szolgál, és alkalmazható olyan bevezetés is, amely komoly sebészeti eszközök bevezetését is lehetővé teszi. Célszerű a bevezetést úgy kialakítani, hogy a sebész keze a sebészeti eszközzel együtt bevezethető legyen a testüregbe.

HU 216 885 Β

A találmány szerinti bevezetőmandzsetta bármilyen flexibilis, gázátnemeresztő, sterilizálható és biokompatibilis anyagból, például polietilénből készülhet.

A 4-7. ábrákon a találmány szerinti bevezetés egy másik kiviteli alakja látható. Az 1 ’ bevezetőmandzsetta ennél a kiviteli alaknál 12 felső részből és 13 alsó részből áll. Ezek a részek egymással összeköttetésben vannak, és az egész rendszer 14 bevezetőcsövön át fújható fel. A beteg testüregének felfújására egy másik, a rajzon nem látható bevezetőcső szolgál. Az 1’ bevezetőmandzsettához tartozik egy 15 öntapadó karima is, amelyet a beteg bőréhez vagy az alkalmazott borítóanyaghoz lehet ragasztani. A 12 felső részen 16 perem van, ez veszi körül a 17 bevezetőnyílást a 21 hüvely 18 proximális végénél. A 19 kivezetőnyílás a 21 hüvely 20 disztális végénél van kialakítva. Ez a kiviteli alak azért kedvező, mert a felfújt kamrákban uralkodó nyomást a beteg hasüregében uralkodó nyomástól függetlenül lehet szabályozni, ami egyidejűleg azt jelenti, hogy létrehozható nyomáskülönbség is az 1’ bevezetőmandzsetta és a beteg testürege között.

A műtét során a sebész a 17 bevezetőnyíláson át dugja be a kezét az 1 ’ bevezetőmandzsettába, és keresztülvezeti a 21 hüvelyen. A műtét kezdeteként itt is bemetszést végzünk a beteg testének megfelelő helyén, célszerűen az izomkötegek irányával párhuzamosan. A 21 hüvely 20 disztális végét a 13 alsó résszel együtt bevezetjük a beteg testüregébe (amely még nincs felfújva ebben a fázisban) egészen addig, ameddig a 15 öntapadó karima érintkezésbe nem kerül a beteg bőrével, illetve a borítóanyaggal. Ekkor ahhoz hozzátapad, és biztonságosan megtartja az 1’ bevezetőmandzsettát a beteg testén.

Az 1 ’ bevezetőmandzsettába ezután gázt vezetünk a 14 bevezetőcsövön keresztül, és mind a 12 felső, mind a 13 alsó részt felfújjuk. A bemetszés körüli izomszövetek hatására a felfújt 12 felső rész és a 13 alsó rész közötti 22 recézett rész tömítést alkot.

Ezután a beteg testüregét is felfújjuk. Minthogy a testüreg és az 1’ bevezetőmandzsetta üregei között nincs kapcsolat, a testüregben uralkodó nyomás és az 1 ’ bevezetőmandzsetta belsejében lévő nyomás nem szükségszerűen azonos.

Az 1 ’ bevezetőmandzsetta belsejében lévő nyomás hatást fejt ki a 21 hüvelyre, amely a 6. ábrán látható módon az A jelű részen tömítési helyet képez. Ugyanígy tömítési hely képződik a 21 hüvely alján lévő B résznél, amely már a beteg testüregében van, így két oldalról van nyomásnak kitéve. Ennek megfelelően az 1 ’ bevezetőmandzsetta 20 disztális végénél is tömített.

Az A és B részeken kialakuló tömítési helyek megakadályozzák, hogy a testüregből gáz szivárogjon ki. Ezen túlmenően tömítést biztosítanak a sebész karjához képest is, amikor az a bevezetőmandzsettán keresztül a műtétet végzi.

A 8. és 9. ábrákon egy további kiviteli alak látható. Ez az 1” bevezetőmandzsetta 30 külső hüvelyből és 31 belső hüvelyből áll. A felfúvás következtében a 31 belső hüvely felületei egymáshoz szorulnak, és ezáltal képződik a megfelelő tömítési hely a testüreg bejáratánál. Ez a járulékos jellemző a tömítés hatékonyságát növeli, különösen, amikor a sebész keze nincs az 1” bevezetőmandzsettában.

A 30 külső hüvely és a 31 belső hüvely egy átmérő két végpontjánál lévő 32 pontokon van egymáshoz kapcsolva. Ennek hatására a 30 külső hüvely felületén mélyedések jönnek létre. Az itt fellépő F erők a 31 belső hüvely falait ezen erők irányára merőlegesen egymáshoz szorítva tartják. (Ez a mechanizmus hasonlóképpen működik, mint amikor egy léggömböt felfújunk, és a levegőt nem úgy tartjuk belsejében, hogy a nyakrészt elkötjük, hanem két-két ujjal széthúzva ellapítjuk.) Ennek megfelelően a testüregben lévő gáz megfelelő nyomása szükséges ahhoz, hogy legyőzze a 31 belső hüvely felületeinek egymáshoz nyomódását és az F erők erre rásegítő hatását.

A 10-18. ábrákon a találmány szerinti bevezetőmandzsetta további célszerű kiviteli alakjai láthatók. Ezek a kiviteli alakok az előző kiviteli alak továbbfejlesztett változatai. Valamennyi kiviteli alaknál a 40 bevezetőmandzsetta 41 belső hüvelyből és 42 külső hüvelyből áll, ahol a 42 külső hüvely 44 karimával van ellátva disztális végénél. A 10. ábrán látható kiviteli alaknál a bevezetőmandzsetta a beteg hasfalára van rögzítve oly módon, hogy a 41 belső hüvely benyúlik a hasüregbe (lásd 10/1. ábra). A 10/11. ábrán látható, hogy a hasüreget a minimálinváziós műtéti eljárásnak megfelelően felfújjuk, amikor is a nyomás mindig a hasüreget határoló felületekre merőleges irányba fejti ki hatását. A testüregből szivárgó gáz tulajdonképpen csak a belső hüvely és a 42 külső hüvely közötti térbe szivároghat. A bevezetőmandzsettában uralkodó nyomást a 42 külső hüvelyhez csatlakozó szabályzószelepen keresztül lehet beállítani.

A nyomás alatti gáz felfújja a 42 külső hüvelyt, és egyidejűleg egymáshoz szorítja a 41 belső hüvely falait. A 10/II. ábrán látható, hogy ezzel egy 46 légkamra alakul ki a 41 belső hüvely és a 42 külső hüvely között. Ez hatékonyan szigeteli a hasüreget az atmoszferikus nyomástól. A 41 belső hüvelyt összeszorító erő közvetlenül arányos a hasüregben uralkodó nyomással, vagyis minél nagyobb a gáznyomás a hasüregben, annál nagyobb erővel működik a tömítés.

A 10/IL ábrán az is látható, hogy felfújt állapotban a külső hüvely henger alakú. A henger átmérőjét a 42 külső hüvely kerülete határozza meg. A 41 belső hüvely a 42 külső hüvely átmérőirányban szemben fekvő pontjaihoz van csatlakoztatva. A 41 belső hüvely névleges átmérője kisebb, mint a 42 külső hüvelyé, így az összeállítás során a 41 belső hüvely felé kell húzni. A felfújáskor alakul ki a megfelelő átmérőjű henger, amely a 41 belső hüvelyt lényegében keresztirányú síkba szorítva tartja.

Jóllehet a felfújáshoz szükséges nyomást a légkamra viseli, nehézséget jelenthet a sebész kezének bevezetése, minthogy a 41 belső hüvely hozzátapadhat a karjához. A sebésznek a kezét a 41 belső hüvelyre ható nyomás ellenében kell bevezetni. Ezt a problémát oldja meg all. ábrán látható kiviteli alak, ahol a 41 belső hüvelyt bizonyos helyeken a 42 külső hüvelyhez he5

HU 216 885 Β gesztik. A 45 hegesztési vonal jól látható a 14. ábrán. A 45 hegesztési vonalnak felfújt állapotban az a hatása, hogy a 42 külső hüvely a 41 belső hüvelyt kifelé húzza a 1 l/II. ábrán látható módon. Minthogy a 45 hegesztési vonal nem terjed ki sem a 41 belső hüvely, sem a 42 külső hüvely teljes szélességéig, a gáz a 11/1. ábrán látható módon közlekedhet a kamra belsejében, lehetővé téve a teljes felfújást. így alakulhat ki egy 48 fölső kamrarész és egy 47 alsó kamrarész. Mivel a 48 fölső kamrarész is nyomás alatt áll, belső falai érintkezésben vannak, és 100 tömítési helyet képeznek. Ideális esetben a felső 100 tömítési hely és a 41 belső hüvely disztális vége között nagyobb, mint a sebész csuklója és ujjhegyei közötti távolság. Ezáltal biztosítható, hogy amikor a sebész karját a bevezetőmandzsettában tartja, a bevezetés tömítést biztosít a csuklójánál is, mielőtt az ujjhegyei elérik a 41 belső hüvely disztális végét.

A találmány szerinti bevezetőmandzsetta használatát könnyíti az is, ha további 45 és 45’ hegesztési vonalakat alakítunk ki a 41 belső hüvely és a 42 külső hüvely között a 12. ábrán látható módon. A 45’ hegesztési vonal egy további 101 tömítési helyet képez, és így kialakulnak további 48’ fölső kamrák és 47 alsó kamrák a 41 belső hüvely és a 42 külső hüvely között. Ez tovább növeli a rendszer merevségét, és egyidejűleg könnyíti a sebész tevékenységét.

A felső 100 tömítési hely hatékonyságát fokozza, ha a 13. és 15/1. ábrákon látható 50 visszacsapó szelepeket alakítjuk ki a 41 belső hüvelyen. A bordázott peremeket úgy lehet kialakítani, hogy az 50 visszacsapó szelep aljánál az átmérőt nagyobbra hagyjuk, mint a belső átmérő, és így a bordázott peremek befelé kényszerülnek, hogy ugyanezt az átmérőt éljék el. Ezek a peremek lehetővé teszik, hogy gáz haladjon keresztül az 50 visszacsapó szelepen és a 41 belső hüvelyen, ugyanakkor azt is lehetővé teszik, hogy működésbe lépjen, amikor a sebész keze áthalad. Ezek a bordázott peremek tulajdonképpen csak a fölső 100 tömítési helytől lefelé szükségesek. Az 50 visszacsapó szelep elemei a 41 belső hüvelyhez kapcsolódnak. Ezáltal meg lehet akadályozni, hogy az 50 visszacsapó szelep a 41 belső hüvelyhez csatlakozzék, aminek eredményeképpen nagyobb flexibilitás, és ennek megfelelően a sebész karjához való jobb alkalmazkodás érhető el. Végezetül minden esetben, amikor bármiféle szivárgás lép fel a tömítőhelyeknél, a 42 külső hüvely kúpos kialakításával további tömítési hely nyerhető az átvezetés szájrésze és a sebész karja között.

A 10/11. ábrán látható, hogy a 41 belső hüvely tömítési helyként történő működéséhez szükséges gáznyomás oly módon hat, hogy a bevezetőmandzsetta F erőt fejt ki olyan irányba, amelynek megfelelően a 41 belső hüvely kifordulna. Ezt a tendenciát megakadályozandó, a 41 belső hüvely és a 42 külső hüvely egymáshoz van hegesztve a 15. és 16. ábrákon látható módon. Ezzel megoldható az a probléma, amely a 41 belső hüvely proximális végéhez képest történő elmozdulással járna. Mindazonáltal a 41 belső hüvelynek a hasüregbe benyúló disztális vége még így is hajlamos a kifordulásra.

A 41 belső hüvely disztális végének kifordulási hajlamát úgy lehet megszüntetni, hogy a 14., 15., 16. és 18.

ábrákon bemutatott 55 ívelt szalagokat tartalmazó megoldást alkalmazzuk. Az 55 ívelt szalagokat adott esetben 56 nyúlványokkal lehet ellátni. A 41 belső hüvelyt alkotó anyagot úgy vágjuk ki, hogy szárnyszerű 56 nyúlványokat kapjunk. A 41 belső hüvely széleit a korábban említett módon hegesztjük le. Az 56 nyúlványokat rövid, egyenes hegesztési vonalakkal kapcsoljuk össze. Ez az 56 nyúlványokat merevítő hatást eredményez. Az 56 nyúlványok biztosítják a feszítőkészülék rögzítését. A két 55 ívelt szalagot egymáshoz hegesztjük az 56 nyúlványoknál, és így belső kapcsolatot hozunk létre. Az 55 ívelt szalagokat az összeállítás során a bemutatott módon szorítjuk össze, és így oldalirányú húzóerőt létesítünk, amely a 41 belső hüvely szemközti felületeit egymáshoz szorítja, és így belső tömítést alakít ki a gáznyomástól függetlenül. A létrehozott gáznyomás adott esetben további, a korábbiakban bemutatott tömítési helyeket hoz létre. Az 55 ívelt szalagok úgy vannak kialakítva, hogy ha a bevágással hegyesszöget zárnak be, áthúzhatok a bevágáson. Amikor már a hasüregben vannak, a hasfallal párhuzamos helyzetben helyezkednek el. Ennek megfelelően a belső gáznyomás ugyan ki akarja fordítani a 41 belső hüvelyt, de az 55 ívelt szalagok megakadályozzák, hogy az a bemetszésen visszacsússzon. Az 56 nyúlványokon kialakított rövid, egyenes hegesztési vonalakból adódó merevség, valamint az a tény, hogy az 55 ívelt szalagok az 56 nyúlványokhoz vannak hozzáhegesztve, az 56 nyúlványokat elvileg merőleges helyzetben tartja az 55 ívelt szalagokhoz képest, és mindezek eredményeképpen biztonságosan megakadályozható a 41 belső hüvely disztális végének kifordulása.

A találmány szerinti eszköz fenti kiviteli alakjának működése az alábbi módon történik.

A betegnek a borítóanyaggal leragasztott vagy borítóanyag nélkül hagyott hasfalán olyan bemetszést készítünk, amely áthatol a peritoneumon. A 40 bevezetőmandzsetta disztális végét átvezetjük a bemetszésen, és a feszítőeszközt is a peritoneális üregbe nyomjuk. Összeragasztjuk a 44 peremet és a beteg bőrét, illetve a borítóanyagot. Természetesen a 40 bevezetőmandzsetta valamennyi része ebben a fázisban atmoszferikus nyomás alatt van. Ezután vezetjük be a gázt a hasüregbe, amelytől a 41 belső hüvelyen lévő 55 ívelt szalagok által képzett tömítési hely a 41 belső hüvelyt elválasztja. A gázbevezetés során a bemetszésnél a gáz átszivárog, és létrehozza a 14. ábrán látható 46, 47” és 48” kamrákat. A bevezetőmandzsetta tehát a korábban ismertetett módon felfúvódik, és a 41 belső hüvely létrehozza a 100 és 101 tömítési helyeket. A 41 belső hüvely disztális végénél a gáznyomás hatására még létrejön a 102 tömítési hely is. Minthogy a nyomás az A üregben atmoszferikus nyomás, az 50 visszacsapó szelep nem lép működésbe.

A sebész bevezeti a karját a 100 és 101 tömítési helyeken keresztül, majd áthatol a bemetszésen a 102 tömítési hely felé. Ahogyan a karját tovább mozgatja, a 102 tömítési hely kinyílik, és gáz áramlik a sebész keze mellett a B és A üregekbe. Minthogy ekkor az 50 visszacsapó szelepre az A és B üregek felől at6

HU 216 885 Β moszferikus nyomás, a másik irányból a felfűvási nyomás hat, az 50 visszacsapó szelep bordázott széle rászorul a sebész karjára és 103 tömítési helyet hoz létre. Ugyanakkor az alsó 102 tömítési hely nem működik, és a sebész tovább mozgatja a kezét a hasüreg felé, általában mindaddig, amíg túljut a 41 belső hüvely disztális végén. Ezalatt a 10 tömítési hely változatlanul működik. Abban az esetben, ha a sebész keze jelentős mozgásokat végez, gáz áramolhat a 100 tömítési helyen is, és így az A üregben a nyomás a felfűvási nyomás alá eshet. Ha további szivárgás történik a 101 tömítési helyen, a ő üregben is a felfűvási nyomás alá csökken a nyomás, és ebben az esetben nyomáskülönbség jön létre az alsó 102 tömítési helynél, amely ekkor aktiválódva a 41 belső hüvely disztális végét a sebész karjához idomítja, és hatékony tömítést hoz létre. Ha véletlenül az alsó tömítés is kinyílik a sebész karjának további mozgása következtében, és gáz szivárog az A üregbe, akkor a felső tömítési hely lép működésbe. Ily módon nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eszköz több tömítési helye közül automatikusan mindig a megfelelő lép működésbe.

Feltételezve, hogy a felső 100 tömítési hely éppen aktív, a sebész a következőképpen húzhatja ki a kezét a készülékből. Először visszahúzza a karját egészen addig, amíg a csuklója el nem éri a fölső 100 tömítési helyet. Mindeddig gyakorlatilag semmiféle hatást nem vált ki, kivéve, hogy az 55 ívelt szalagok bezárják az alsó 102 tömítési helyet. Amikor a sebész keze eléri a 100 tömítési helyet, szivárgás jelentkezik és gáz áramlik a külső térbe.

Ennek következtében az A és B üregekben a nyomás hirtelen csökken, és ismét nyomáskülönbség jelentkezik az alsó tömítési helynél, amely ezáltal aktivizálódik. Abban az esetben, ha az alsó 102 tömítési hely az aktív tömítés a sebész kezének visszavonásakor, ezen a tömítési helyen jelentkezik először szivárgás, aminek következtében viszont a 100 tömítési hely válik aktívvá.

Amikor a sebész kihúzta a kezét, a 41 belső hüvely disztális vége ismét kifordulásra lesz hajlamos. A kifordulást azonban megakadályozza az a tény, hogy az 55 ívelt szalagok nem tudnak a bemetszésen keresztülhatolni. Amint azt már a korábbiakban is elmagyaráztuk, az 56 nyúlványok merevsége tovább fokozza a kifordulást gátló hatást. Abban a nem kívánt esetben, ha ez mégis megtörténik, a szivárgás a külső tömítést azonnal aktivizálja.

A találmány szerinti bevezetőmandzsetta eltávolítását a műtét után viszonylag egyszerű elvégezni. Miután a gáznyomást megszüntettük és a bevezetőmandzsettát lelapítottuk, a peremen lévő ragasztószalagot letépjük. Ezáltal lehetővé válik az 55 ívelt szalagok megfelelő helyzetbe hozása és a hegyesszögű helyzetből a bemetszésen át történő eltávolítása. Ha a 41 belső hüvely hegesztett szegélyét enyhén meghúzzuk, az 55 ívelt szalagok vége kiemelhető a bemetszésből.

A találmány szerinti bevezetőmandzsetta legfőbb része a flexibilis hüvely, amely valamilyen polimer fóliából hegesztéssel készül, és az ugyancsak flexibilis polimer fóliából készült és ragasztóval bevont perem.

A 10/1. ábrán jól látható, hogy a mandzsetta visszahajtott vége lejjebb nyúlik, mint a karima. Ez a kialakítás biztosítja tulajdonképpen a belső és külső hüvely létrehozását. Az egyszerű gyárthatóság érdekében a belső hüvely falait külön készítjük, és külön készítjük a külső hüvelyt is, majd ezeket az elemeket egymáshoz hegesztjük. Ugyancsak hegesztéssel csatlakoztatjuk a visszacsapó szelepet. A visszacsapó szelepet két további fóliaelem összehegesztésével nyerjük, és a belső hüvelyben helyezzük el.

A 19. ábrán látható a találmány szerinti bevezetőmandzsetta egy negyedik kiviteli alakja. Az itt látható 110 bevezetőmandzsetta két részből áll, 115 alsó részből és 120 felső részből. Mind a 115 alsó rész, mind a 120 felső rész 125 karimával van ellátva, és ezeket a 125 karimákat csatlakoztatjuk egymással, célszerűen ragasztóanyag segítségével. A 115 alsó rész 130 átömlőnyílással van ellátva. Ezt a 115 és 120 részek egyesítése után lehet kinyitni, például egy öntapadó szalag eltávolításával. Ez a kiviteli alak minden további vonatkozásában hasonló az előző kiviteli alakhoz.

A 20. és 21. ábrákon a találmány szerinti bevezetőmandzsettával együtt alkalmazható sebészeti eszközöket mutatunk be. A 20. ábrán látható 201 bevezetőeszköz 202 fogantyúból és az ehhez csuklósán csatlakoztatható 203 karból áll. A 201 bevezetőeszközhöz tartozik még egy 204 tengely, valamint 205 fejrész, amelyek 206 csatlakozóelemmel kapcsolhatók össze. A rajzokon jól látható, hogy a 205 fejrész varrófejet tartalmaz. Nyilvánvaló azonban, hogy bármilyen hasonló sebészeti eszköz, például fogó vagy csipesz is csatlakoztatható a 204 tengelyhez.

A használat során a 201 bevezetőeszköz 204 tengelyét egy 210 bevezetőhüvely szeleprészébe illesztjük. A 210 bevezetőhüvely a 21. ábrán látható (a szeleprészt külön nem tüntettük fel). A 204 tengelyt keresztültoljuk a 210 bevezetőhüvely 211 csövén, amelynek belső átmérője általában 3-6 mm. A hagyományos megoldásoknál az ilyen bevezetőhüvelyeket általában 15 mm átmérőjűre készítik, hogy alkalmas legyen a megfelelő műszerek bevezetésére.

A használat során a találmány szerinti megoldásnál a 205 fejrészt a sebész a kezében tartja, és a 206 csatlakozóelem segítségével a 204 tengelyre erősíti. A 203 karral lehet a 205 fejrészt működtetni.

A szakember számára nyilvánvaló, hogy a 206 csatlakozóelem mind kialakítását, mind méreteit tekintve tetszőleges lehet, tekintettel arra, hogy méreteit nem korlátozza a 211 cső átmérője.

A találmány szerinti megoldás többféle módon használható.

A műtét során öntapadó borítóanyag alkalmazható, amelyhez a bevezetőmandzsetta csatlakoztatható, és amelyre jelentős gáznyomás hat, illetve olyan erők, amelyek a műtét során végzett műveletekből adódnak át.

Sebészeti borítóanyag hordozhatja a különböző felhasznált eszközöket, például kanülöket, amelyeket a minimálinváziós sebészet során felhasználnak, és amelyeket szivárgás nélkül kell bevezetni, illetve használni. Ezeket a kanülöket ugyancsak ragasztószalaggal lehet a

HU 216 885 Β borítóanyaghoz csatlakoztatni. A felhasznált sebészeti eszközök rögzítésére is alkalmas a bevonatréteg, minthogy ezeket a megfelelő helyzetben ehhez lehet hozzáerősíteni.

A fentieken túlmenően a találmány szerinti megoldás segítségével külső húzóerőt lehet kifejteni a beteg bőrére, illetve az ahhoz csatlakozó szövetekre. Ilyen húzóerőt számos okból lehet szükséges alkalmazni. Ilyen ok lehet például az, hogy a műtétet gázbevezetés nélkül végzik, és szükség van a hasfal megemelésére, hogy megfelelő üreg jöjjön létre. Egy másik változat szerint azért kell a hasüreg falát felemelni, hogy biztonságosabban lehessen az első bemetszést elvégezni. Felhasználható a sebészeti borító szövetvisszahúzóként a bemetszés két oldalán.

Alkalmazható a megoldás olyan esetekben is, amikor gázfeltöltés és a hasfal húzása egyidejűleg történik. A megoldás az előzőekben leírtakhoz hasonlóan működik, a hasfal kívülről történő megemelése kisebb gáznyomás alkalmazását teszi lehetővé a minimálinváziós sebészet során. Ezért a találmány szerinti megoldás ilyen szempontból is előnyösnek bizonyult a minimálinváziós sebészeti technikában.

Természetesen a bemutatott kiviteli példák csupán a találmány néhány változatát mutatják be, a csatolt igénypontok által meghatározott oltalmi körön belül még számtalan megoldás kialakítható.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Bevezetőmandzsetta minimálinváziós sebészeti beavatkozásokhoz olyan hüvellyel, amelynek a proximális végén bevezetőnyílás, disztális végén a testüregbe nyíló kivezetőnyílás van sebészeti eszközök és/vagy a sebész kaijának a testüregbe történő bevezetésére, azzal jellemezve, hogy a hasüregbe benyúlóan elhelyezhető hüvely (2) disztális végén (4) a kivezetőnyílásnál a hasüregben lévő gáznyomás hatására kialakuló legalább egy, a beteg testüregéből jelentős mennyiségű gáz eltávozását megakadályozó tömítési hely (102) van. (1994. 08. 05.)
2. Az 1. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a bevezetőnyílásnál (7) a sebész karját a kívül maradt részhez képest szigetelő tömítési hely (100) van kialakítva. (1994. 02. 18.)
3. A 2. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a bevezető tömítési hely (100) a hüvely (2) proximális végénél (3) lévő fölső kamrarészként (48”) van kialakítva. (1994. 02. 18.)
4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy olyan karimával (44) van ellátva, amelyen a betegre erősíthető ragasztóréteg van. (1994. 02. 18.)
5. A 4. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a karima (44) a hüvely (2) proximális (3) és disztális vége (4) között van elhelyezve oly módon, hogy amikor a beteg testéhez van ragasztva, disztális vége (4) benyúlik a beteg testüregébe, és kismértékben kiáll a beteg testéből. (1994. 02. 18.)
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a hüvely (2) proximális vége (3) és disztális vége (4) között a beteg testszöveteivel a bemetszést körülvevően tömítőelemet alkotó rész van ki alakítva. (1994. 02. 18.)
7. Az 2-6. igénypontok bármelyike szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a bevezetőnyílásnál (7) lévő tömítési hely (100) felfújható kamraként (6) a hüvely (2) körül van kialakítva, és arra úgy van rászorítva, hogy a hüvely (2) legalább egy része tömítőelemként működik. (1994. 08.05.)
8. A 7. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a felfújható kamra (6) a hüvelytől (2) független és a testüregben uralkodó nyomástól eltérő nyomású belső térrel van kialakítva. (1994. 02. 18.)
9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a felfújható kamra (6) a hüvellyel (2) összekapcsolt térként van kialakítva. (1994. 08.05.)
10. A 7. vagy 8. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a felfújható kamra (6) homokóra formájú, és felső részből (12), valamint a beteg hasüregén készített vágásba beilleszthető alsó részből (13) áll. (1994. 02. 18.)
11. A 3. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a hüvely (2) és a felső kamrarész (48”) egytengelyűén van kialakítva, és olyan gázáteresztő flexibilis anyagból készült lapokkal van ellátva, amelyek a hüvely (2) proximális végénél, annak pereméhez vannak erősítve, ahol a hüvely (2) a proximális részen felfújható kamrán belül helyezkedik el. (1995. 02. 20.)
12. A 11. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a kamra egy belső hüvely (41) fölött elrendezett külső hüvely (42) részei között van elrendezve a hüvely (2) proximális végénél (3), és attól a disztális vége (4) felé két további flexibilis lapból álló visszacsapó szelep (50) van kialakítva. (1995. 02. 20.)
13. A 12. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a visszacsapó szelep (50) disztális peremei rugalmasan, nyomás hatására egymáshoz szorulva tömítési helyet alkotóan vannak kialakítva. (1995. 02. 20.)
14. A 12. vagy 13. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a visszacsapó szelep (50) a belső hüvelyhez (41) és a külső hüvelyhez (42) van csatlakoztatva két helyen, oly módon, hogy a visszacsapó szelep (50) a két hely között körülveszi a sebész karjának vagy kezének egy részét. (1995.02. 20.)
15. A 11-14. igénypontok bármelyike szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a belső hüvely (41) és a külső hüvely (42) helyenkénti összekötésével további kamrák és kamrarészek (46, 47”, 48”) vannak kialakítva, amelyek úgy vannak összeköttetésben, hogy nyomás alatt legalább egy tömítési helyet (100, 101) alkotnak a bevezetőnyílásnál (7). (1995. 02.20.)
16. A 15. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a kamrarészek (47”, 48”) hegesztési vonalak (45, 45”) mentén vannak kialakítva. (1995.02.20.)

HU 216 885 Β
17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a hüvely (2) flexibilis, gázátnemeresztő, sterilizálható, a beteg hasüregében a hüvely (2) disztális végénél vagy annak közelében a gáznyomás hatására összehúzható, biokompatibilis anyagból lévő lapokból van kialakítva. (1994. 08.05.)
18. A 17. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a hüvely (2) disztális végénél a kivezető tömítési hely (102) részeként a hüvelyen (2) keresztirányú feszítéssel további tömítési helyet (104) kialakító külön feszítőeszköze van. (1995. 02. 20.)
19. A 18. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy a feszítőeszköz a hüvelyt (2) a

5 hasüregben visszatartó, egymással szemben elhelyezett ívelt szalagokból (55) áll. (1995. 02. 20.)
20. A 19. igénypont szerinti bevezetőmandzsetta, azzal jellemezve, hogy fülek (56) vannak a hüvely (2) oldalainál, és ezeknél vannak az ívelt szalagok (55) rög10 zítve. (1995. 02. 20.)