HU216828B - Szteránvázas vegyületek, eljárás ezek előállítására, az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények és intermedierjeik - Google Patents

Abstract

A találmány tárgyát az (I) általánős képletű, prőgesztőgén hatású, új16-metilén-17a-acilőxi-18-metil-19-nőrpregn-4-én-3,20-diőn-származékők– ahől R 1–10 szénatőmős alkil sőpőrtőt jelent –, az ezen vegyületekettartalmazó gyógyászati készítmények, az (I) általánős képletűvegyületek előállítására használható (V), (Va) és (II) képletűintermedierek, valamint az (I) ált lánős képletű vegyületekelőállítására szőlgáló eljárás képezi. ŕ

Description

A találmány tárgyát az I általános képletű új 16-metilén- 17a-aciloxi-18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-dionszármazékok - ahol R 1-10 szénatomos alkilcsoportot jelent az ezen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények, az I általános képletű vegyületek előállítására használható V, Va és II képletű intermedierek, valamint az I általános képletű vegyületek előállítására szolgáló eljárás képezi. A találmány szerinti I általános képletű vegyületek a nemkívánt terhesség elkerülése és/vagy az endometrózis gyógyítása és/vagy a szervezetből hiányzó vagy nem elegendő mennyiségben jelen lévő ösztrogének pótlása érdekében tett kezelésekre alkalmasak emlősök esetében - az embert is beleértve. A kezelés során az I általános képletű vegyületek gyógyászatilag hatékony dózisát/dózisait adjuk be önmagában vagy gyógyászati készítmény formájában.

Az R helyén álló 1-10 szénatomos alkilcsoportok egyenes vagy elágazó láncúak lehetnek, és felölelik a metil-, az etil-, a különböző egyenes és elágazó láncú propil-, butil-, pentil-, hexil-, heptil-, oktil-, nonil- és decilcsoportokat. Előnyös képviselőik az 1-8 szénatomos alkilcsoportok, melyek közé a metilcsoporttól az oktilcsoportig terjedő alkilcsoportok tartoznak. Különösen előnyösek az 1 -4 szénatomos alkilcsoportok, így a metil-, az etil-, az n- és az ί-propil-, valamint a különböző butilcsoportok.

A találmányunk szerinti I általános képletű vegyületeken kívül új az eljárás több köztiterméke, így a II, a Illa, a Illb, a IV, az V, az Va, a VI és a VII képletű intermedier is.

Az I általános képletű 16-metilén-17a-aciloxi-18metil-19-norprogeszteron-származékok progesztogén hatású vegyületek, melyek egyedül vagy ösztrogénnel kombinálva fogamzásgátló készítmények hatóanyagaként kerülhetnek alkalmazásra.

Az I általános képletű vegyületek továbbá felhasználásra kerülhetnek még az endometriózis gyógyításában, valamint az ösztrogénpótló terápiában az ösztrogén komponens gesztagén kísérőjeként.

A szakirodalmi adatok, a találmányi bejelentések, valamint a tudományos közlemények nagy száma bizonyítja a progesztogén hatású vegyületek terápiás fontosságát.

A legújabb szakirodalom (Pharmacology of the Contraceptive Steroids, Raven Press, New York, 199, 440-442) az alábbi négy nagy csoportba sorolja a terápiában már alkalmazott, valamint a biológiai vizsgálatok előrehaladott stádiumában lévő gesztagéneket:

1. Noretiszteron-csoport:

Etinodiol-diacetát (3β, 17P-dihidroxi-l 9-norpregn4-én-20-in-diacetát)

Lynestrenol (17(3-hidroxi-19-norpregn-4-én-20-in) Noretiszteron (17|3-hidroxi-19-norpregn-4-én-20in-3-on

Noretiszteron-önantát (17 β-hidroxi-19-norpregn4-én-20-in-3-on-önantát)

Noretiszteron-acetát (17β-hidroxi-19-norpregn-4én-20-in-3-on-acetát)

Noretinodrel (173-hidroxi-19-norpregn-5(l 0)-én20-in-3-on

2. Norgesztrel-csoport:

Dezogesztrel (1 l-metilcn-173-hidroxi-18-metil19-norpregn-4-én-20-in)

Gesztoden (17β-hidroxi-18-metil-19-norpregna4,15-dién-20-in-3-on)

Levonorgesztrel (173-hidroxi-18-metil-19-norpregn-4-én-20-in-3-on)

Norgesztimat (3-hidroximino-17b-hidroxi-l8-metil-19-norpregn-4-én-20-in-l 7-acetát) Etonogesztrel (1 l-metilén-173-18-metil-19-norpregn-4-én-20-in-3-on)

3. Progeszteron-csoport:

Progeszteron

17a-hidroxi-progeszteron 17a-hidroxi-progeszte- ron-kapronát (17a-hidroxi-pregn-4-én-3,20-dion-kapronát)

Medroxi-progeszteron- acetát (6a-metil-17a-hidroxi-pregn-4-én-3,20-dion-acetát)

Klormadinon-acetát (6-klór-17a-hidroxi-pregna4,6-dién-3,20-dion-acetát)

Megesztrol-acetát (6-metil-17a-hidroxi-pregna4,6-dién-3,20-dion-acetát)

4. Vizsgálat alatt lévő gesztagének: Nomegesztrol-acetát (6-metil- 17a-hidroxi-19norpregna-4,6-dién-3,20-dion-acetát)

Nesztoron (ST-1435, 16-metilén-17a-hidroxi19-norpregn-4-én-3,20-dion-acetát)

A találmány szerinti I általános képletű norpregnénszármazékok egy, az eddigiektől eltérő, új szerkezeti csoportba sorolhatók, és meglepő módon hatáserősségben felülmúlják a leghatásosabb anyagok, a Norgesztrel és az ST-1435 vegyület gesztagén aktivitását. (A biológiai összehasonlító vizsgálatokban az eddig leghatásosabbnak tartott vegyületeket alkalmaztuk összehasonlító anyagként.)

A találmány szerint az I általános képletű 16-metilén-17-aciloxi-18-metil-19-norpregn-4-én-3-ont úgy állítjuk elő, hogy a IX képletű 18-metil-19-norandroszt-4-én-3,l 7diont egy poláros oldószerben, kénsav jelenlétében trimetil-ortoformiáttal reagáltatjuk, az így kapott VIII képletű 3-metoxi-18-metil-19-norandroszta-3,5-dién-17-ont poláros oldószeres oldatban egy alkálifém-alkanoát jelenlétében először dimetiloxaláttal, majd ezt követően ecetsav és trietil-amin jelenlétében formaldehiddel reagáltatjuk, a keletkezett VII képletű 3-metoxi- 16-metilén-18metil-19-norandroszta-3,5-dién-17-ont vagy

a) előnyösen egy alkil-lítiumból és etil-vinil-éterből in situ előállított etoxi-vinil-lítium-származékkal reagáltatjuk, és az így kapott VI képletű új 3-metoxi- 16-metilén-17α-( 1 -etoxi-vinil)-17 β-hidroxi-18-metil-19-norandroszta-3,5-diént savval kezelve IV képletű 16-metilén17a-acetil-17β-1ιίύΓθχί-18-metil-19-norandroszt-4-én3-onná hidrolizáljuk, vagy

b) előnyösen butil-lítiumból acetilénnel in situ képzett lítium-acetileniddel reagáltatjuk, és a keletkezett V képletű új 3-ΓηεΙοχί-16-ΓηεΰΙέη-17α-ε0ηί1-17β-0ί<±Όχί-18metil-19-norandroszta-3,5-diént savval - előnyösen sósavval - végzett, Va képletű 16-metilén-17α-είίηί1-17β2

HU 216 828 Β hidroxi-18-metil-19-norandroszt-4-énné történő hidrolizálása után higany(II)-oxid jelenlétében hidratáljuk, majd az a) vagy b) reakciósorban kapott IV képletű 16-metilén-17a-acetil-17b-hidroxi-18-metil-19-norandroszt-4-én-3-ont fenil-szulfenil-kloriddal reagáltatjuk, a Illa és Illb képletű izomerek keveréke formájában kapott 16-fenil-szulfinil-metilén-18-metil-19-norpregna-4,16-diént tiofil reagens és trietil-amin jelenlétében légköri nyomáson metil-alkoholban forraljuk, végül a kapott II képletű 16-metilén-17cc-hidroxi18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-diont valamely erős ásványi sav jelenlétében egy (R-CO)₂O általános képletű savanhidriddel vagy egy R-CO-C1 általános képletű savkloriddal - ahol R jelentése a fentiekben megadott - reagáltatjuk.

A találmány szerinti eljáráshoz kiindulási anyagként használt IX képletű 18-metil-19-norandrosztén-dionból a VIII képletű 3-metoxi-l 8-metil-19-norandroszta-3,5dién-17-on az irodalomból [Chem. Bér., 71, 1766 (1938)] önmagában ismert módon állítható elő. A találmány szerint előnyösen úgy járunk el, hogy a IX képletű vegyületet poláros oldószerben, kénsav jelenlétében reagáltatjuk a trimetil-ortoformiáttal. Poláros oldószerként előnyösen tetrahidrofuránt alkalmazunk. A trimetilortoformiátot 1,4-1,8-szeres, előnyösen 1,5-szeres moláris feleslegben, a kénsavat 0,006-szeres moláris feleslegben, előnyösen tetrahidrofurános oldatban alkalmazzuk. A reakciót 10 °C és 40 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 20-25 °C-on hajtjuk végre, célszerűen nitrogénatmoszférában. A reakció teljessé válása után az elegyet piridinnel semlegesítjük, ezt követően csökkentett nyomáson bepároljuk, majd éter/petroléter elegy hozzáadása után a kristályos formában kivált VIII képletű vegyületet elkülönítjük.

A szakirodalomból a szteroidok D gyűrűjében a metilén-keton szerkezeti elemet tartalmazó származékok előállítására számos módszer ismert. A J. Chem. Soc., 1572 (1962), és a J. Med. Chem., 6, 178 (1963) alatti szakcikk szerint amino-metil-származékokon keresztül állítják elő ezen származékokat. A J. Chem. Soc., 4312 (1963) és a J. Org. Chem., 32, 3434 (1967) alatti szakcikkekben leírtak szerint etoxalilvegyületeken keresztül jutnak a metilénketo-szteroidokhoz. A találmány szerint előnyösen úgy járunk el, hogy az előző lépés során kapott VIII képletű vegyületet tetrahidrofurános oldatban először nátriummetilát jelenlétében dimetil-oxaláttal, majd ecetsav és trietil-amin jelenlétében vizes formaldehid-oldattal reagáltatjuk. Előnyösen 1,7-szeres moláris mennyiségű dimetiloxalátot, 2,4-szeres moláris mennyiségű nátrium-metilátot, 0,6-szoros moláris mennyiségű ecetsavat, 1,35-szörös moláris mennyiségű trietil-amint és 1,4-szeres moláris mennyiségű 35%-os vizes formaldehid-oldatot alkalmazunk. A reakciót célszerűen 20-25 °C-os hőmérsékleten hajtjuk végre. A keletkezett VII képletű terméket nátrium-klorid és nátrium-hidrogén-karbonát vizes oldatával történő kicsapással különítjük el.

A találmány szerint a IV képletű 16-metilén-17öacetil-173-hidroxi-18-metil-19-norandroszt-4-én-3-ont kétféle módon állíthatjuk elő a VII képletű 3-metoxi-l 6metilén-18-metil-19-norandroszta-3,5-dién-17-on-ból.

Az egyik szerint úgy járunk el, hogy azt előnyösen egy alkil-lítiumból és etil-vinil-éterből in situ előállított etoxivinil-lítium-származékkal reagáltatjuk, majd a kapott VI képletű 3 -metoxi-16-metilén-17α-( 1 -etoxi-vinil)-17 βhidroxi-18-metil-19-norandroszta-3,5-diént savas közegben hidrolizáljuk IV képletű 16-metilén-17a-acetil17β-ύί0τοχί-18-metil-19-norandroszt-4-én-3-onná.

Az első lépésben a feladat az, hogy a VII képletű vegyület 17-es helyzetében egy α-helyzetű acetilcsoportot és egy β-helyzetű hidroxilcsoportot építsünk ki.

A kémiai gyakorlatban az acetilcsoport beépítését acetilkationon keresztül valósítják meg. Ilyen reakciók a savhalogenidekkel, savanhidridekkel vezetett észterezési és amidálási reakciók. Hasonló módon acilkationok képzését eredményezik a különböző Lewis-sav katalizátorok, például az alumínium-klorid (Friedel-Crafts típusú reakciók), a bór-trifluorid, a cink-klorid stb. Ezek reakciói széles körben ismertek.

Az acilanionok képzése, illetve az ilyeneken keresztül vezetett szerves kémiai reakciók viszont kevéssé ismertek. Ez abból következik, hogy az acilcsoport alapállapotú elektroneloszlása miatt kationként könnyen képződik. Anionként való megjelenése közvetlenül nem valósítható meg. Az irodalomból csak „burkolt” acilionokat ismerünk. Ezek tulajdonképpen az acilanionokkal ekvivalens anionok [J. A. C. S., 96, 7125 (1974), valamint az ott felsorolt 1-11. irodalom]. A cikkben az acilanionokkal ekvivalens enol-éter-lítium-származékok szintetizálását és az ezek karbonilvegyületekkel történő reagáltatását ismertetik. Ezekben a reakciókban az illető enol-éter-lítium-származék az éter oxigénjéhez kötődő telítetlen szénatomjával reagál a karbonilcsoport szénatomjával. Ekkor már kialakult a 2-hidroxi-oxo-vegyület, csupán az oxocsoport enol-éter formában szerepel. Ennek savas hidrolízise a szabad keton-alkoholt szolgáltatja. A hivatkozott szakcikkben többek között az ösztron-metil-éter 17-es ketoncsoportjának ilyen reakcióját írják le.

A találmány szerint úgy járunk el, hogy tetrahidrofuránban terc-butil-lítiumot oldunk -70 °C körüli hőmérsékleten, majd etil-vinil-étert adunk hozzá. Ezután a reakcióelegyet 0 °C-ra melegítjük, amikor az etil-viniléter lítiumvegyülete képződik, majd ismételten visszahűtjük -70 °C körüli hőmérsékletre, és hozzáadjuk a VII képletű 3-metoxi-l 6-metilén-18-metil-19-norandroszta-3,5-dién-17-ont. A megadott körülmények között a reakció ipari gyártáshoz megfelelő sebességgel és igen jó nyeredékkel játszódik le. A keletkezett VI képletű 3metoxi-16-metilén- 17cc-(etoxi-vinil)-17β-1ηύΓθχί-18-metil-19-norandroszta-3,5-diént a reagens feleslegének elbontása után izoláljuk vagy izolálás nélkül közvetlenül hidrolizáljuk a 3-as és 20-as helyzetű enol-éter-csoportokat. A hidrolízis eredményeként IV képletű 16-metilén17 α-acetil-17(3-hidroxi-18-metil-19-norandroszt-4-én-3 ont nyerünk.

Előnyösen úgy járunk el, hogy -60 °C-on az n-hexán és tetrahidrofurán elegyében oldott 5 mól terc-butillítiumhoz 8 mól etil-vinil-étert adunk, majd a reakcióelegy hőmérsékletét 0 °C-ra emeljük; ekkor képződik az

HU 216 828 Β etoxi-vinil-lítium reagens. Ezt követően a reakcióelegyet ismét -60 °C-ra hűtjük, és beadagoljuk a VII képletű 3-metoxi-16-metílén-18-metil-19-norandroszta-3,5-dién17-on tetrahidrofurános oldatát.

Az oldószerként alkalmazott tetrahidrofurán nemcsak oldószerként szerepel, hanem az etoxi-vinil-lítium képződése során a terc-butil-lítium aktiválásának fontos tényezője is. A reakciót inért atmoszférában, például nitrogénben, argonban stb. hajtjuk végre a levegő és a nedvesség kizárására.

A szteroid tetrahidrofurános oldatát a reakcióelegybe előnyösen 30 perc alatt adagoljuk be. A reakció ezután mintegy 30 perc alatt lejátszódik. Ezt követően a reakciót ammónium-klorid vizes oldatának hozzáadásával leállítjuk. Ezután a reakcióelegyhez etil-acetátot adunk, majd az etil-acetátos fázis elkülönítése és vízzel való mosása után izolálhatjuk a VI képletű 3-metoxi16-metilén-17a-( 1 -etoxi-vinil)-17b-hidroxi-18-metil-19norandroszta-3,5-diént.

Ez a reakció a 16-metilén-17-keto-szteroid-származékok esetében nem volt előre látható. A 16-os metiléncsoport, valamint a 13-as etilcsoport egyrészt jelentős térbeli gátlást okoz, amivel az újonnan belépő csoport az etil-vinil-éter-anion - belépését nehezíti, illetve lassítja. Másrészről a 16-os metiléncsoport által kiépített exociklusos kettős kötés a 17-es ketoncsoporttal konjugációban van, ezért a 17-es ketoncsoport anionos támadhatóságát jelentősen csökkenti. Szélső esetben ez a támadás a 17-es szénatom helyett a 16-os szénatomon elhelyezkedő - viszonylag pozitív - metilén szenet is érhette volna.

A kapott VI képletű 3-metoxi-16-metilén-17a-(letoxi-vinil)-17 β-hidroxi-18-metil-19-norandroszta-3,5dién hidrolízisét előnyösen savas-vizes közegben hajtjuk végre úgy, hogy oldószerként metanolt, etil-acetátot vagy acetont alkalmazunk. A VI képletű vegyületet előnyösen metanolban oldjuk, majd a reakcióelegybe például p-toluolszulfonsavat és vizet adunk. A reakció 20-25 °C-on néhány perc alatt lejátszódik. Ezután a reakcióelegyet etil-acetáttal elegyítjük, majd az etil-acetátos fázist vízzel, majd nátrium-klorid-oldattal semlegesre mossuk, és az oldatból a IV képletű 16-metilén17a-acetil-17 β-hidroxi-18-metil-19-norandroszt-4-én3-ont izoláljuk.

Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a VI képletű vegyületet az előállítás során kapott etil-acetátos oldatából történő elkülönítés nélkül, közvetlenül hidrolizáljuk. Ekkor a VI képletű vegyület etil-acetátos oldatához vizes sósavoldatot adunk, majd 20-25 °C hőmérsékleten 9 órán át végezzük a hidrolízist. A továbbiakban a fent leírtakkal azonos módon izoláljuk a IV képletű vegyületet.

A 17a-acetilcsoport bevitelének másik ismert módszere a 17a-etinilcsoport beviteléből, majd ennek hidratálásából áll. A 17-keto-szteroidok etinilezését az irodalom több helyen ismerteti. így a 0,104,054 számú európai szabadalmi leírás szerint 16-metilén-17-keto-androsztán-származékokat butil-lítiumból és acetilénből előállított lítium-acetiliddel (-30)-40 °C-on reagáltatva állítják elő az etinilszármazékokat.

így eljárva, de a 19-norvegyületekre jellemző fokozottabb érzékenység miatt alacsonyabb hőmérsékleten

--60 °C-on - jó nyeredékkel tudjuk a VII képletű vegyületből az V képletű vegyületet előállítani. A nyert termék egyszerű vizes kicsapással izolálható, és tisztítás nélkül továbbvihető a következő reakcióba.

Az etinilezési reakciót találmányunk szerint előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy a VII képletű 3-metoxi-18metil-19-norandroszta-3,5-dién-17-ont butil-lítiumból és acetilénből képzett lítium-acetiliddel tetrahidrofurános oldatban reagáltatjuk. Előnyösen 7 mól butil-lítiumot használunk 1 mól szteroidra. A reakciót (-40)-(-70) °C-on, célszerűen -60 °C-on hajtjuk végre 2,5 óra alatt. A reakció során keletkezett V képletű 3-metoxi-16-metilén-17ctetinil-17b-hidroxi-18 -metil-19-norandroszta-3,5 -diént vizes kicsapással különítjük el.

Az etinilezési reakció reakcióelegyét úgy is feldolgozhatjuk, hogy az V képletű vegyület izolálása nélkül, metanolos sósavval hidrolizáljuk a 3-as helyzetű enoléter-csoportot, és az Va képletű 16-metilén- 17a-etinil17β-hidroxi-18-metil-19-norandroszt-4-én-3-ont különítjük el.

A kapott V és Va képletű vegyületek hidratálását az analóg vegyületekre az irodalomból [Helv. Chim. Acta, 26, 680 (1943)] önmagában ismert eljárással hajtjuk végre. Találmányunk szerint úgy járunk el, hogy az V vagy az Va képletű vegyületet egy poláros oldószerben higany(II)-oxid kénsavas vizes oldatával melegítés közben reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárásban poláros oldószerként etanolt, metanolt, előnyösen acetont alkalmazunk. A higany(II)-oxid kénsavas vizes oldatát úgy állítjuk elő, hogy 0,5-szörös moláris mennyiségű higany(II)-oxidot 2-szeres moláris mennyiségű kénsavat tartalmazó vizes oldatban oldunk. A reakcióban nemcsak az etinilcsoport hidratálása, hanem egyidejűleg a 3-as helyzetű enol-éter-csoport hidrolízise is bekövetkezik.

A találmány szerint a hídratálási eljárást 40 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 50-55 °C-on folytatjuk le. A reakcióelegy feldolgozásánál úgy járunk el, hogy 0,5-szörös tömegű celittel történő derítés után az acetont csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, víz hozzáadása után a nyers terméket szűrjük, majd metilén-kloridos oldatban ecetsav jelenlétében cinkporral higanymentesítjük, végül a metilén-kloridot desztilláció közben acetonra cserélve nyerjük a kristályos, IV képletű vegyületet.

A szintézis következő lépése a fenti reakcióutakon kapott IV képletű vegyület 17-es szénatomjának átizomerizálása a molekula többi részének változatlanul hagyása mellett.

A IV képletű vegyület 16-os metiléncsoport és a 17es hidroxilcsoport egy allil-alkohol típusú kötési rendszert képvisel.

Az irodalom szerint allil-alkohol típusú rendszerek arilszulfénsav-észtereinek átrendeződésével több szerző foglalkozott [JACS., 4870 (1968); JACS., 2100 (1970); JACS., 4956 (1971); JACS., 3672 (1972); JACS., 6774 (1974)]. A JACS., 4956 (1971) alatti szakcikkben az allil-alkohol-rendszerekből levezetett arilszulfénsav4

HU 216 828 Β észterek és a belőlük képződő átrendezett allil-szulfoxidok reverzibilis átalakulásával foglalkoztak. A JACS., 3672 (1972) alatti szakcikkben leírják, hogy valamely adott térszerkezetű allil-alkohol arilszulfénsav-észtere a megfelelő allil-szulfoxiddá alakítható át, mely egyensúlyban lehet kétféle térállású visszarendezett arilszulfénsav-észterrel. Ezeket egy tiofil reagenssel reagáltatva az eredeti kiinduló allil-alkoholhoz, illetve egy azzal ellentétes térállású izomerjéhez jutottak. A keletkező izomerek aránya a termék stabilitásától, az oldószerektől, illetve a tiofil reagensek minőségétől függ.

A 0104054 számú, közzétett európai szabadalmi bejelentés és az ennél szűkebb oltalmi körrel rendelkező, 19-norszteroidokra már nem vonatkozó, konform 4,567,001 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás több 16-metilén-17a-hidroxi-pregnán-származék ilyen elvek alapján történő előállítását ismerteti. A leírásban ismertetett eljárás lényege az, hogy a 16metilén-17P-hidroxi-szteroidokat valamely arilszulfénsav-halogeniddel reagáltatva előállítják a 16-fenilszulfinil-metilén-származék telítetlen izomerjeit, melyekben a kettős kötés a D gyűrűhöz képest endo-, illetve exo-helyzetben van. Az így előállított izomereket valamely tiofil reagens jelenlétében oldószeres közegben, előnyösen nyomás alatt történő hevítéssel a megfelelő 16-metilén-17a-hidroxi-pregnán-származékokká alakítják.

A fenti irodalmi adatok csak korlátozott mértékben értékelhetők. A példákban az aril-szulfoxid-származék előállításának leírásában nyeredék nem szerepel. Tekintettel arra, hogy, mint említettük, a szóban forgó átrendeződés során elvileg a kiindulási anyagként alkalmazott allil-alkohollal megegyező, illetve azzal ellentétes konfigurációjú hidroxiszármazékokhoz juthatunk, a leírásból nem kapunk kitanítást arra, hogy a művelet során milyen arányban nyerték a kívánt pregnánszármazékot, illetve visszanyerhető-e a kiindulási izopregnán vegyület. A leírásban említik, hogy a megfelelő szulfénsav-észteren keresztül keletkező 16-aril-szulfinilmetilén-származék két izomer keveréke lehet, melyből csak az endo-izomer fizikai állandóit ismertetik.

Ha azonban a fenti szabadalmi leírás szerint eljárva a IV képletű 16-metilén- 17a-acetil-l7P-hidroxi-l8-metil19-norandroszt-4-én-3 -ónból kiindulva kíséreltük meg a megfelelő 16-aril-szulfinil-metilén-származékot előállítani (metilén-kloridban, -20 °C-on végezve a reakciót, és kétszeres moláris feleslegű fenil-szulfenil-kloridot alkalmazva), akkor azt találtuk, hogy a reakció többirányú, és a kívánt Illa és Illb képletű 16-(fenil-szulfinil-metilén)-származék mellett jelentős mennyiségű kiindulóanyag marad a reakcióelegyben, és a reakció 1 óra után leáll.

Vizsgálataink szerint a reakció során a fenti reakciókörülményeket betartva a fenil-szulfenil-klorid reagens elbomlik. A reakció leállásának ez a közvetlen oka. Ezen túlmenően jelentős mennyiségű melléktermék keletkezik, melyek közül izoláltuk az exociklusos metiléncsoport addíciós reakciója során keletkezett 16a-klór-16P-(fenil-tio-metilén)- 17a-acetil-l 7P-hidroxi-18-metil-19-norandroszt-4-én-3-ont, valamint a

17-szulfénsav-észter intermedier nemkívánt átrendeződésével keletkezett 17b-(fenil-szulfenil)-16-metilénszármazékot.

Meglepő módon azt találtuk, hogy az előzőekben vázolt reakciósor szerint iparilag alkalmazható, egyszerű reakciókörülmények között, jó kitermeléssel állíthatjuk elő a IV képletű vegyületből kiindulva a II képletű származékot, ha úgy járunk el, hogy a IV képletű 16-metilén- 17a-acetil-l 7P-hidroxi-18metil-19-norandroszt-4-én-3-ont szén-tetraklorid és metilén-klorid 15-25 tömeg% szén-tetrakloridot tartalmazó elegyében, -50 °C és 0 °C közötti hőmérsékleten, 3-5-szörös moláris feleslegben lévő trietil-amin jelenlétében legalább 2-szeres moláris feleslegben lévő fenil-szulfenil-kloriddal reagáltatjuk, majd a Illa és Illb képletű izomerek keveréke formájában kapott 16-(fenil-szulfinil-metilén)-18-metil-19-noipregna4,16-diént egy tiofil reagens és trietil-amin jelenlétében, légköri nyomáson, metil-alkoholban forraljuk.

A szulfenilezési reakció végrehajtása során előnyösen úgy járunk el, hogy a IV képletű vegyületet -50 °C és -40 °C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk a fenilszulfenil-kloriddal. A fenil-szulfenil-kloridot célszerűen szén-tetrakloridos oldatban visszük be a szteroid metilén-kloridos oldatába, és olyan koncentrációviszonyokat választunk, hogy a szükséges reagens bevitelével a reakcióelegyben 15-25 tömeg% szén-tetraklorid legyen jelen. Ezzel a megoldással megakadályozható a reagens bomlása, és így az mindig megfelelő koncentrációban lesz jelen a szteroid teljes elreagáltatásához.

A szulfenilezési reakció fentiek szerinti végrehajtása esetén a Illa és Illb képletű diasztereomerek 7:3 arányú keverékét nyeljük. E két módosulat a szulfoxid-kén királis centrum csoportsorrendjében tér el egymástól, így az irodalomban eddig le nem írt Illa és Illb képletű új vegyületek izomériája a szteroidok körében a szulfoxidszármazékok térizomériájának új példája. A két sztereoizomer jelenléte a II képletű vegyülethez vezető reakció lefutására nincs befolyással.

A szakirodalom alapján nem volt várható, és meglepő felismerésnek számít az a tény, hogy a szén-tetraklorid az adott reakciókörülmények között a fenil-szulfenil-kloridra stabilizálólag hat, megakadályozza önbomlását, ugyanakkor igen jó nyeredéket biztosít a kívánt reakcióban.

A szulfenilezési reakció eredményeként kapott Illa és Illb képletű vegyületek keverékét a reakcióelegyből úgy nyerjük ki, hogy a reakció teljessé válása után a feleslegben lévő fenil-szulfenil-kloridot víz és/vagy metil-alkohol hozzáadásával elbontjuk, a reakcióelegyet vizes sósavoldattal és vízzel semlegesre mossuk, majd vízmentesítés után az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A kapott desztillációs maradékból a Illa és Illb képletű vegyületek keverékét n-hexán hozzáadásával nyeljük ki.

Ezt követően a kapott Illa és Illb képletű vegyületekből álló keveréket előnyösen metil-alkoholban oldva trietil-amin jelenlétében reagáltatjuk egy tiofil reagenssel. Tiofil reagensként előnyösen trimetil-foszfitot használunk, és a reakciót légköri nyomáson célszerűen

HU 216 828 Β

60-66 °C hőmérsékleten hajtjuk végre. A Illa és Illb képletű vegyületek keverékét előnyösen 0,6-szoros moláris mennyiségben jelenlévő trietil-aminnal és négyszeres moláris feleslegben lévő trimetil-foszfittal reagáltatjuk.

A találmány szerint előállított II képletű 16-metilén17a-hidroxi-18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-diont a reakcióelegyböl úgy nyerjük ki, hogy azt 10% nátriumkloridot tartalmazó vizes oldatba öntjük, majd izoláljuk a kristályos terméket.

A szintézis zárólépéseként a II képletű 16-metilén17a-hidroxi-18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-diont önmagában ismert módon (P. F. G. Praill: Acylation reactions, 1963, Pergamon Press), például R helyén metilcsoportot tartalmazó I általános képletű vegyület előállítására ecetsav és ecetsavanhidrid elegyében, perklórsav jelenlétében, 15-25 °C közötti hőmérsékleten acilezzük. Ehhez a II képletű vegyületet előnyösen ötszörös térfogatú ecetsavban szuszpendálva nyolcszoros moláris mennyiségű ecetsavanhidriddel reagáltatjuk másfélszeres moláris mennyiségű 70%-os perklórsav jelenlétében. A reakciót előnyösen 20-25 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre.

A találmány szerint előállított I általános képletű 16metilén-17a-acetoxi-18-metil-19-norpregn-4-én-3,20dion-származékokat a reakcióelegyböl vízre öntés után izoláljuk.

A találmányunk szerinti I általános képletű új 16metilén-17a-aciloxi-18-metil-19-norpregn-4-én-3,20dion-származékok biológiai hatását az alábbi módon vizsgáltuk.

1. Clauberg-teszt

A Clauberg-teszt olyan vizsgálati módszer, amellyel a vegyületek progesztogén aktivitását mérik úgy, hogy a vizsgálandó gesztagént 17P-ösztradiollal előkezelt, nem ivarérett nőstény nyulaknak adják [Contraception, 36, 181-192.(1987)].

A teszt során a vizsgálandó gesztagén kiváltja a méhnyálkahártya átalakulását a proliferációs (kialakulás, megvastagodás) fázisból a szekréciós fázisba. A méhnyálkahártya változásának mértéke az úgynevezett McPhail-indexszel mérhető [J. Physiol, 83, 141. (1934)]. A vizsgálat során előbb ösztradiollal kezelik a méhet, majd a vizsgálandó progesztinszármazékok következnek. A hatékonyság összehasonlításához ismert gesztagéneket, így progeszteront és levonorgesztrelt használnak pozitív kontrollként. Negatív kontrollként az ösztradiollal előkezelt nyulak kukoricaolajat kapnak. A vizsgálataink célja az volt, hogy az I általános képletű vegyületek (gesztagének) 50%-os effektív dózisát meghatározzuk, és a hatásosságot összehasonlítsuk a Nesztoronéval, a levonorgesztrelével és a progeszteronéval.

A növendék új-zélandi nőstény nyulakat (700-800 g) Mareland Farms-ról (Hewitt, NJ) szereztük be. Minden szteroidot etanolban oldottunk fel, és a megfelelő koncentrációt kukoricaolajjal állítottuk be. A 173-ösztradiolt (Sigma No. E4260) kukoricaolajban szuszpendáltuk 5 mg/0,2 ml koncentrációban. A szusz10 penziót mágneses keverővei 2 órán át kevertük szobahőmérsékleten.

A vizsgált vegyületek a következők voltak (a 2-4. számú kontrollként szolgált):

1. I képletű vegyület: 16-metilén-17a-acetoxi-18-me15 til-19-norpregn-4-én-3,20-dion

2. Nesztoron (ST-1435, 16-metilén-17-acetoxi-l9-norpregn-4-én-3,20-dion)

3. Levonorgesztrel (173-hidroxi-18-metil-19-norpregn4-én-20-in-3,20-dion)

4. Progeszteron (pregn-4-én-3,20-dion)

A Nesztoron- és levonorgesztrel-oldatok a következő koncentrációkban készültek: 100, 30, 10, 3, 1 és 0,3 mg hatóanyag 0,2 ml kukoricaolajban. Az 1. jelű vegyületből 10 pg, 5 μ, 3 pg, 0,5 pg, 0,3 pg-ot oldottunk 0,2 ml kukoricaolajban. A progeszteron-oldatok az alábbi koncentrációkban készültek: 1 mg, 500 pg, 300 pg, 150 pg, 100 pg és 50 pg 0,2 ml kukoricaolajban.

A szövet fixálására Bouin-oldatot (Sigma, St. Louis, MO) alkalmaztunk.

A kísérlet első napján minden nyúl testtömegét megmértük és feljegyeztük. Hat egymást követő napon minden nyúl szubkután injekcióban 5 mg/nap ösztradiolt kapott a méh előkezelésére. Az injekció helye a nyak háti oldala. Ezután az ösztradiollal előkezelt nyu35 lakat csoportokra osztottuk oly módon, hogy minden csoportban 5-6 nyúl legyen. Az állatok minden csoportja 5 egymást követő napon szubkután injekcióban progesztogént kapott. A negatív kontrollcsoport állatai csak 200 ml kukoricaolajat kaptak injekcióban.

A 12. napon az állatokat szén-dioxid atmoszférában megöltük. A testtömegeket feljegyeztük és a méhet kimetszettük. A zsírfelesleget eltávolítottuk és a méh tömegét feljegyeztük. Minden méhet Bouin-oldatban fixáltunk. A szövetek paraffinba ágyazása, felszeletelése, hematoxylinnel és eozinnal történő festése (minden méhkürtből 3 szeletet preparáltunk) után a szeleteket megvizsgáltuk a méhnyálkahártya megvastagodását jellemző McPhail-index meghatározása céljából.

A kapott eredményeket az I. táblázatban foglaltuk össze.

I. táblázat

A vizsgált gesztagének aktivitása nyulakban (Clauberg-teszt)

A vegyület száma	Dózis (pg/nap/nyúl)	n	Átlagos tömeggyarapodás (g)	Mchtömeg (g)	Mchkcrcsztmctszctátmerő (mm)	McPhail-index
1.	0,3	6	477+99	1,95+0,38'	3,2+0,26	4,6
1.	0,5	5	366+144	1,96+0,49'	3,3+0,45'	4,0
1.	1	5	481+86	3,84+1,443	4,1+0,653	5,6

HU 216 828 Β

I. táblázat (folytatás)

A vegyüld száma	Dózis (pg/nap/nyúl)	n	Átlagos tömeggyarapodás (g)	Mchtömeg (g)	Mchkcrcsztmctszctátmérő (mm)	McPhail-indcx
1.	3	6	447+107	5,22+1,073	4,8+0,423	7,5
1.	10	6	521+55	6,42+1,313	5,4+0,383	8,6
2.	0,3	6	490+43	1,52+0,37	2,66+0,26	2,0
2.	1	6	465+28	2,95+0,463	3,50+0,453	6,2
2.	3	12	417+74	4,34+0,813	4,58+0,363	8,8
2.	10	40	402 + 139	5,00+0,973	4,98+0,363	8,8
2.	30	6	417+81	4,03+0,483	4,50+0,323	10,0
2.	100	6	389+37	4,60+1,213	4,92+0,803	10,5
3.	3	6	360+80	1,58+0,32	2,83+0,26	3,2
3.	10	6	314+143	2,16+0,902	3,33+0,412	5,2
3.	30	6	336+116	3,24+0,563	4,00+03	8,0
3.	100	33	420+74	3,97+0,563	4,39+0,433	7,6
4.	50	5	436+30	1,96+1,16	3,3+0,76	3,3
4.	100	5	378 + 187	2,12+0,662	3,6+0,422	4,5
4.	150	5	411 + 135	2,36+0,773	3,9+0,55'	5,6
4.	300	12	332+52	3,05 + 1,103	3,8+0,51	5,4
4.	500	12	382+34	3,46+0,622	4,0+0,332	6,3
4.	1 mg	12	369+81	4,27+0,853	4,6+0,292	7,4
Kontroll	0	34	408+145	1,38+0,50	2,81+0,49	2,2

n: a nyulak száma az ismételt kísérletekben *: a McPhail-indcx a méh ösztrogén/gcsztagcn aktivitásának aránya ¹: P<0,05 ²: P<0,01 ³: P<0,001

0,3 pg/nyúl/nap 1,0 pg/nyúl/nap 10,0 pg/nyúl/nap 100 pg/nyúl/nap

A méhtömeg növekedéséhez szükséges legkisebb hatásos dózisok a következők:

1. vegyület

2. vegyület

3. vegyület

4. vegyület

A méhtömeg dózisfuggő meghatározásához a Nesztoront és az 1. jelű vegyületet 0,3-10 pg/nyúl/nap, a levonorgesztrelt 3-100 pg/nyúl/nap, a progeszteront pedig 50 pg és 1 mg közötti dózistartományban adtuk. A táblázat méhtömegekre vonatkozó adataiból meghatároztuk az 50%-os effektív dózist (ED₅₀):

1. vegyület	1 pg/nyúl/nap
2. vegyület	1 pg/nyúl/nap
3. vegyület	20 pg/nyúl/nap
4. vegyület	200 pg/nyúl/nap

A legkisebb hatásos dózis, amely kiváltja a McPhailindex növekedését:

1. vegyület

2. vegyület

3. vegyület

4. vegyület

0,3 pg/nyúl/nap 1,0 pg/nyúl/nap pg/nyúl/nap 50 pg/nyúl/nap

A McPhail-index a Nesztoron esetében 10 mg/nyúl/ /nap dózisban közel maximumérték (8,8). 30 és 100 pg/nyúl/nap dózisoknál csak további enyhe növekedés figyelhető meg (10,0, illetve 10,5).

A McPhail-index maximális értéke levonorgesztrel esetén 30 pg/nyúl/nap (8,0), az 1. jelű vegyület esetén 10 pg/nyúl/nap (8,6), progeszteron esetén 1 mg/nyúl/nap dózissal (7,4) érhető el. A maximális válasz 50%-át kiváltó dózisok (ED₅₀) a következők:

1 · vegyület 1,0 pg/nyúl/nap

2. vegyület 1,0 pg/nyúl/nap

3. vegyület 10,0 pg/nyúl/nap

4. vegyület 100 pg/nyúl/nap

Ezek az értékek közelitőek, mivel a dózishatásgör45 bék nem azonos meredekségűek. Az összes gesztagénnel kezelt állat tömege változatlan maradt. A Claubergteszttel (méhtömeg és McPhail-index) megállapított legkisebb hatásos dózisok a következők:

1. vegyület 0,3 pg/nyúl/nap

2. vegyület 1,0 pg/nyúl/nap

3. vegyület 3,0 pg/nyúl/nap

4. vegyület 100 pg/nyúl/nap

A legkisebb hatásos dózisok alapján az 1. jelű vegyület hatásosabb a Nesztoronnál, és a Nesztoron hatáso55 sabb a levonorgesztrelnél, valamint százszor hatásosabb a progeszteronnál.

Az ED₅₀ értékek alapján a Nesztoron és az 1 jelű vegyület azonos hatású, és 10-20-szor hatásosabb, mint a levonorgesztrel, valamint 100-200-szor hatásosabb, mint a progeszteron. A Clauberg-teszt ED_5(l-értékei

HU 216 828 Β alapján a vegyületek az alábbi csökkenő sorrendet adják a progesztogén hatásban:

1. jelű vegyület=Nesztoron > levonorgesztrel > progeszteron.

2. Terhesség fenntartása patkányokban

A terhesség fenntartásához a patkányokban progesztogénre van szükség. Ha a terhes patkányok petefészkét eltávolítják, a terhesség a szervezetbe vitt progesztogénnel továbbra is fenntartható. Ebben a biológiai tesztben a terhes patkányok petefészkét a megtermékenyített petesejt beágyazódását követő 8. napon eltávolítják. A progesztogént a 8. naptól a 21. napig ösztronnal együtt naponta adják a terhesség fenntartására. A 22. napon a méhben megvizsgálják az embrió jelenlétét [Proc. Soc. Exp. Bioi. Med., 99, 500-504. (1948); és Intemat. J. Fért., 6, 15-20.(1961)].

A vizsgálat célja a vizsgált gesztagének azon legkisebb hatásos dózisának a meghatározása, amely a terhes patkányban fejlődő embrió megtartásához szükséges.

A 200-250 g-os, fiatal, felnőtt, nőstény Sprague Dawley-patkányokat Charles Riverből (Wilhington, MA) szereztük be. A következő koncentrációjú Nesztoron-oldatokat készítettük el: 3, 1, 0,3, 0,1, 0,03 és 0,01 mg hatóanyag 0,2 ml kukoricaolajban. Az ösztron szuszpenziót (Sigma No. E-9750) 1 pg/0,1 ml koncentrációban kukoricaolajban készítettük el.

A vizsgált vegyületek azonosak a Clauberg-tesztben vizsgált vegyületekkel.

A nőstény patkányokat reggel felfüggesztett ketrecbe helyeztük bizonyítottan termékeny hím tenyészállattal. Másnap reggel az elhullatott hüvelyi dugók jelenlétét ellenőriztük. A hüvelyi dugók jelenléte jelzi a terhesség első napját. A terhes nőstényeket elkülönítettük a hímektől, és a terhesség 8. napján eltávolítottuk a petefészküket. A sebészi beavatkozás napjától a terhesség 21. napjáig minden állat napi 1 pg ösztront és a vizsgált gesztagének különböző dózisait kapta szubku15 tán injekcióban. A negatív kontrollcsoport 1 pg ösztront kapott kukoricaolajban gesztagén nélkül. A 22. napon az állatokat szén-dioxidban megöltük. A méhkürtben talált élő embriók számát feljegyeztük.

A terhes patkányok növekvő dózisú gesztagénekkel a 8-21. napig végzett kezelésének eredményei a Π.Α táblázatban láthatók. A terhességfenntartó hatás növekedését a kezelt patkányoknak a kontrollcsoporthoz viszonyított százalékában fejeztük ki.

II.A táblázat

Terhesség fenntartása ovariektomizált patkányokban különböző gesztagénnel és ösztronnal

A vegyület száma	Dózis (mg/patkány/nap)	n	Terhes patkányok száma	Embriók száma (átlag)	Fenntartott terhesség (%)
1.	0,01	5	4	10,5 ±3,9	80
1.	0,03	6	6	13,2±2,5	100
1.	0,1	5	4	9,0 ±3,4	80
1.	0,3	5	5	15,4±3,5	100
2.	0,01	5	0		0
2.	0,03	5	2	11,5±3,5	40
2.	0,1	6	3	12,3± 1,5	50
2.	0,3	19	19	11,4±3,5	100
2.	1	5	5	12,0±2,0	100
2.	3	4	4	12,7±2,1	100
3.	0,3	5	5	13,8±3,1	100
3.	0,5	6	6	14,0±2,5	100
4.	0,3	5	0	0	0
4.	1	5	2	10±7,l	40
4.	3	5	3	8,0±l,0	60
4.	5	6	6	12,2±4,3	100
4.	8	6	6	1,6± 1,9	100
4.	10	5	5	14,8±2,3	100
Kontroll	0	19	0	0	0

n: a patkányok száma az egyes csoportokban

A vizsgált gesztagének legkisebb hatásos napi dózisa, amely ahhoz szükséges, hogy a terhesség a kezelt állatok 100%-ánál fennmaradjon:

1. vegyület 0,03 pg/patkány/nap

2. vegyület 0,3 pg/patkány/nap

3. vegyület 0,3 pg/patkány/nap

4. vegyület 5,0 pg/patkány/nap

1994-ben azt publikálták, hogy ösztron nem szükséges a vizsgálathoz (Edgren, R. A., Issues in Animál

Pharmacology; Golzieher and Fotherby, eds., In: Phar8

HU 216 828 Β macology of the Contraceptive Steroids, Raven Press, NY, 1994, Chap., pp. 86-89). A progesztogéneket a terhességfenntartási tesztben ösztron nélkül is megvizsgáltuk. A Nesztoron és az 1. jelű vegyület a tesztelt dózisokban ösztron nélkül is olyan hatásos, mint ösztronnal.

A progeszteron és a levonorgesztrel azonban kevésbé hatásos ösztron nélkül a vizsgált dózisokban, mint ösztron jelenlétében. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy ezt a vizsgálatot ösztronnal szükséges végezni.

A kapott eredményeket a II.B táblázat tartalmazza.

II.B táblázat

Terhesség fenntartása ovariektomizált patkányokban különböző gesztagénnel ösztron nélkül

A vegyület száma	Dózis (mg/patkány/nap)	n	Terhes patkányok száma	Embriók száma (átlag)	Fenntartott terhesség (%)
1.	o,t	6	6	15,3± 1,2	100
1.	0,3	5	5	14,2±1,5	100
2.	0,3	6	6	13,0± 1,8	100
3.	0,3	6	5	12,8±2,3	83
3.	0,5	5	5	13,4±3,5	100
4.	1	5	0	0	0
4.	3	5	1	l±0	20
Kontroll	0	5	0	0	0

n: a patkányok száma az egyes csoportokban

Az 1. jelű vegyület bizonyult a leghatásosabbnak, a progeszteron a legkevésbé hatásosnak. A Nesztoron és a levonorgesztrel azonos hatásúaknak bizonyultak. Az

1. jelű vegyület 10-szer hatásosabb, mint a Neszteron és a levonorgesztrel.

A vizsgálathoz ösztronra is szükség van adjuvánsként. A Nesztoron és az 1. jelű vegyület ösztron nélkül is ugyanolyan hatásosak, mint ösztron jelenlétében. A progeszteron és a levonorgesztrel azonban kevésbé hatásos ösztron nélkül a vizsgált dózisokban, mint 25 ösztron jelenlétében.

A terhességfenntartó aktivitás alapján a következő sorrend állapítható meg a vizsgált progesztogéneknél:

1. jelű vegyület > Nesztoron=levonorgesztrel > progeszteron.

AIII. táblázatban a két teszt eredményeinek összesítését tüntettük fel.

III. táblázat

A különböző gesztagének hatásosságának összehasonlítása az egyes vizsgálatokban

Teszt	A vizsgált gesztagének hatékonysági sorrendje és dózisai
Clauberg (nyúl)	1. vegyület> Nesztoron >Levonorgesztler> Progeszteron 0,3 pg / 1,0 pg / 3 pg / 100 pg
Terhességfenntartás (patkány)	1. vegyület>Nesztoron>Levonorgesztler> Progeszteron 0,03 pg / 0,3 pg / 0,3 pg / 1,0 pg

A táblázat a minimális hatásos dózisokat tünteti fel. Ez nem azonos a teljes hatás kifejtéséhez szükséges dózisokkal.

A Clauberg-teszt és a terhességfenntartási vizsgálatok eredményét összegezve megállapíthatjuk, hogy mindkét módszerrel vizsgálva leghatékonyabbnak a találmány tárgyát képező 1. jelű vegyület bizonyult.

Az I általános képletű új vegyületeket önmagukban vagy sóik alakjában, célszerűen a gyógyászatban szokásos kikészítési formákban alkalmazzuk. Ezek a kikészítési formák (gyógyszerek) szilárd, folyékony vagy félfolyékony halmazállapotúak lehetnek, és előállításuknál az ilyen készítmények előállításánál szokásos töltő-, hígító-, stabilitást fokozó, pH- és ozmózisnyomás-befolyásoló, íz- és illatadó, valamint a formulázást megkönnyítő, illetve lehetővé tevő adalék- és segédanyagokat használhatjuk fel.

A szilárd gyógyászati készítmények, például tablet45 ták, drazsék, kapszulák, ostyázott porkészítmények vagy injekciók előállítására szolgáló, porampullázott készítmények lehetnek. A folyékony készítmények az injekciós, infúziós készítmények, a kanalas orvosságok, borogató folyadékok és cseppek. Félfolyékonyak a kenőcsök, balzsamok, krémek, rázókeverékek, kúpkészítmények.

A gyógyászati készítményből a betegnek olyan mennyiséget adunk be, amely a hatóanyag kívánt hatás eléréséhez szükséges dózisát tartalmazza. Ez a dózis a betegség fokától, a befolyásolni kívánt kórkép súlyos55 ságától, a beteg testtömegétől és a hatóanyaggal szembeni érzékenységétől, a beadás módjától és a napi kezelések számától függ. A mindenkor alkalmazandó hatóanyagdózist a kezelőorvos a kezelendő beteg ismeretében szakismeretei alapján biztonsággal meg tudja ha60 tározni.

HU 216 828 Β

Az egyszerű beadás érdekében célszerű, ha a gyógyászati készítmények olyan dózisegységekből állnak, amelyek az egyszerre beadandó hatóanyag-mennyiséget vagy annak kis számú többszörösét, illetve felét, harmadát, negyedét tartalmazzák. Ilyen dózisegységek például a tabletták, amelyeket a szükséges hatóanyagmennyiség kimérése érdekében a tabletta felezését, negyedelését megkönnyítő osztóbarázdával is elláthatunk.

A tablettákat annak érdekében, hogy hatóanyag-tartalmukat a gyomor után adják le, bevonhatjuk savas közegben nem oldódó réteggel is, így enteroszolvenssé téve azokat. Hasonló hatás érhető el a hatóanyag kapszulázásával is.

A találmány szerinti hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények általában 0,01 és 100 mg közötti hatóanyag-mennyiséget tartalmaznak dózisegységenként. Természetesen arra is van lehetőség, hogy az egyes készítményekben a hatóanyag mennyisége a fent megadott határt akár lefelé, akár felfelé átlépje.

A találmány további részleteit a találmány korlátozásának szándéka nélkül közelebbről az alábbi kiviteli példák szemléltetik.

1. példa

3-Metoxi-18-metil-19-norandroszta-3,5-dién-17-on

100 g (0,35 mól) 18-metil-19-norandoszt-4-én3,17-dion 500 ml tetrahidrofürán és 60 ml (0,55 mól) trimetil-ortoformiát elegyével készített oldatához nitrogéngáz áramoltatása közben 0,12 ml tömény kénsav 11 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát adjuk 20-25 °C hőmérsékleten, majd 2 órán át keverjük. Ezután 37 ml piridint adunk a reakcióelegyhez, csökkentett nyomáson 260 ml térfogatra bepároljuk, majd 75 ml 2:1 arányú petroléter-dietil-éter elegyet adunk a bepárlási maradékhoz, a keletkezett kristályszuszpenziót 0-(-5) °C közötti hőmérsékletre lehűtjük, a kivált terméket szűrjük, petroléter és dietil-éter fenti arányú elegyével mossuk, 50 °C-on megszárítjuk. így 94,4 g (90 elm.%) cím szerinti vegyületet kapunk. Olvadáspont: 157-160°C.

2. példa

3-Metoxi-l 6-metilén-18-metil-19-norandroszta-3,5dién-17-on g (0,25 mól) 3-metoxi-l 8-metil-19-norandroszta-3,5-dién-17-on 950 ml tetrahidrofuránnal készített oldatához nitrogénáramban 55,5 ml (0,47 mól) dimetil-oxalátot és 117 ml 28%-os nátrium-metilát-oldatot (0,6 mól) adunk. A reakcióelegyet 20-25 °C hőmérsékleten 30 percig keverjük, majd 9 ml jégecetet, 47 ml trietil-amint, 180 ml metil-alkoholt és 30 ml 35%-os vizes formaldehidoldatot (0,35 mól) adunk hozzá. A kapott szuszpenziót 20-25 °C-on 5 órán át keveijük, majd 1-2 órán át állni hagyjuk. Ezután a reakcióelegyet 19 liter nátrium-kloridot és nátriumhidrogén-karbonátot tartalmazó oldathoz adjuk, majd 1 órán át keverjük. A kivált terméket szűrjük, vízzel semlegesre mossuk, 50 °C-on megszárítjuk. így 74,8 g (95,9 elm.%) cím szerinti vegyületet kapunk. Olvadáspont: 175-180°C.

3. példa

16-Metilén-l 7ü.-acetil-17$-hidroxi-18-metil-19norandroszt-4-én-3-on

160 ml n-hexán és 400 ml tetrahidrofürán elegyét nitrogénáramban -60 °C-ra lehűtjük, majd 30 perc alatt hozzácsepegtetünk 400 ml 1,7 mol/liter koncentrációjú terc-butil-lítium-oldatot (0,68 mól), és 5 perc után -60 °C-on hozzáadunk 104 ml (1,08 mól) etilvinil-étert. A reakcióelegyet 0 °C hőmérsékletre melegítjük, 10 percen át 0 °C-on keverjük, majd ismét lehűtjük -60 °C-ra. Az így elkészített reagenshez a hőmérsékletet -60 °C alatt tartva mintegy 30 perc alatt hozzáadunk 40 g (0,128 mól) 3-metoxi-16-metilén-l 8metil-19-norandroszta-3,5-dién-17-ont 800 ml tetrahidrofuránban oldva. 30 perc keverés után a reakcióelegyhez 40 g ammónium-klorid 400 ml vízzel készült oldatát csepegtetjük. A fázisokat elválasztjuk, majd a vizes fázist 200 ml etil-acetáttal mossuk. Az egyesített szerves fázishoz 15 ml tömény sósavoldat 400 ml vízzel hígított oldatát adjuk, majd az elegyet 20-25 °C hőmérsékleten 1 órán át keveijük, ezt követően 8 órán át állni hagyjuk. Az elkülönített vizes fázist 200 ml etil-acetáttal extraháljuk, majd az egyesített szerves fázisokat vízzel, telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton megszárítjuk, csökkentett nyomáson 80 ml térfogatra bepároljuk. 60 ml hexánt hozzáadva 0 °C-ra hűtjük, és ezen a hőmérsékleten 1 órán át keverjük, majd a kivált kristályos terméket szűrjük, és 50 °C-on megszárítjuk. így 31,6 g (72 elm.%) cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspont: 125-130°C.

4. példa

3-Metoxi-l 6-metilén-17a.-etinil-l 7$-hidroxi-18-metilI9-norandroszta-3,5-dién

Nitrogénáramban -10 °C-ra lehűtött 800 ml tetrahidrofuránhoz 200 ml 15%-os n-hexános butil-lítium-oldatot (0,47 mól) adunk mintegy 10 perc alatt. Az így nyert oldatba 1 órán át -10 °C-on acetiléngázt vezetünk. Ezután a reakcióelegyet -60 °C-ra hütjük, és 20 g (0,064 mól) 3-metoxi-16-metilén-l 8-metil-19-norandroszta-3,5-dién-17-on 200 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát adjuk hozzá. A reakcióelegyet nitrogénáramban -60 °C-on 2,5-órán át kevertetjük, majd 2 liter vízre öntve háromszor 500 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített etil-acetátos oldatot vízzel, telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton megszárítjuk, csökkentett nyomáson 50 ml térfogatra pároljuk, 0 °Cra hűtjük, szűrjük, és 50 °C-on megszárítjuk. így 15 g cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspont: 150-152 °C.

5. példa

16-Metilén-l 7a-etinil-l 7$-hidroxi-l 8-metil-19norandroszt-4-én-3-on

A 4. példa szerint járunk el, de a feldolgozáskor 20 ml sósavoldat és 140 ml metil-alkohol elegyét adjuk hozzá. így 14,5 g cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspont: 170-174°C.

HU 216 828 Β

6. példa

16-Metilén-17ct.-acetil-17$-hidroxi- 18-metil-19norandroszt-4-én-3-on g (0,185 mól) 3-metoxi-16-metilén-17a-etinil173-hidroxi-18-metil-19-norandroszta-3,5-dién 300 ml acetonnal készült oldatához 9,9 ml (0,185 mól) tömény kénsav és 2 g sárga higany(II)-oxid 60 ml vízzel készült oldatát adjuk. A reakcióelegyet 50-55 °C-ra melegítjük, majd ezen a hőmérsékleten 1 órán át keverjük. 30 g celit hozzáadása és további 30 percig tartó keverés után a reakcióelegyet szűrjük, 2,4 liter vízre öntjük, 15 percig keveijük, majd a kivált kristályos terméket szűrjük, 300 ml vízzel semlegesre mossuk, és 60 °C-on megszárítjuk. így 59 g nyers terméket nyerünk, melyet 3 ml ecetsavat tartalmazó 590 ml metilén-kloridban oldunk, majd 0,6 g cinkporral 30 percig keverjük. Ezután 20 g celit hozzáadása után a reakcióelegyet szűrjük, a szűrletet csontszénnel derítjük, majd csökkentett nyomáson oldószermentesre bepároljuk. A bepárlási maradékot acetonból kristályosítjuk. így 48,5 g (80 elm.%) cím szerinti vegyületet kapunk. Olvadáspont: 125-130 °C.

7. példa

16-(Feml-szulfinil-metilén)-18-metil-19-norpregna4,16-dién-3,20-dion

32,8 g (0,1 mól) 16-metilén-17cÍ-acetil-17p-hidroxi-18-metil-19-norandroszt-4-én-3-on 55,7 ml (mól) trietil-amint tartalmazó 328 ml metilén-kloriddal készült oldatát -50 °C-ra hűtjük, majd ezen a hőmérsékleten mintegy 20 perc alatt hozzáadjuk 28,8 g (0,2 mól) fenil-szulfenil-klorid 82 ml szén-tetrakloriddal készült oldatát. A reakcióelegyet 4 órán át ezen a hőmérsékleten keverjük. A reakció lefutását vékonyréteg-kromatográfiásan ellenőrizzük. A reakció teljessé válása után a reakcióelegyhez 65 ml metil-alkoholt és 130 ml 2 mol/liter koncentrációjú sósavoldatot adunk, és felmelegítjük 20-25 °C-ra. Ezután a metilén-kloridos fázist elválasztjuk, 300 ml vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, végül csökkentett nyomáson oldószermentesre bepároljuk. A bepárlási maradékot aceton és diizopropil-éter elegyéből kristályosítjuk, a kristályszuszpenziót 0-(-5) °C-ra történő hűtés után szűrjük. A terméket 60 °C-on megszárítjuk. így 30 g (68,8 elm.%) cím szerinti vegyületet nyerünk Illa és Illb képletű izomerek keverékeként. Olvadáspont: 146-150°C.

8. példa

16-Metilén-17a-hidroxi-18-metil-19-norpregn-4-én3,20-dion g (0,069 mól) 16-fenil-szulfinil-metilén-18-metil-19-norpregna-4,16-dién-3,20-diont (például az előző példa szerint kapott Illa és Illb képletű izomerekből álló keveréket) 240 ml metanolban szuszpendálunk 20-25 °C-on, majd 5,8 ml (0,041 mól) trietil-amint és 32,6 ml (0,276 mól) trimetil-foszfítot hozzáadva 60-66 °C közötti hőmérsékleten 8 órán át keverjük. A reakció lefutását vékonyréteg-kromatográfiásan követjük. A reakció teljessé válása után a reakcióelegyet °C-ra hűtjük, majd 3 liter 10%-os nátrium-kloridoldathoz adjuk. A kivált kristályos terméket szüljük, vízzel semlegesre mossuk, 60 °C-on megszárítjuk. így

20,5 g (90,5 elm.%) cím szerinti vegyületet nyerünk.

Olvadáspont: 222-226 °C.

9. példa

16-Metilén-17a,-hidroxi-18-metil-19-norpregn-4-én3,20-dion-l 7-acetát g (0,12 mól) 16-metilén-17a-hidroxi-18-metil19- norpregn-4-én-3,20-diont 200 ml ecetsavban oldunk

20- 25 °C-on, majd 16 ml (0,18 mól) 70%-os perklórsavat adunk hozzá. A reakcióelegy hőmérsékletét 20 °Con tartva 64 ml (0,66 mól) ecetsavanhidridet csepegtetünk hozzá, majd 10 percig 15-20 °C-on keveijük. Ezután 400 ml vizet adva a reakcióelegyhez, a kivált kristályos terméket szűrjük, vízzel semlegesre mossuk, 60 °Con megszárítjuk. A nyers terméket aceton és n-hexán elegyéből kristályosítjuk. így 36,8 g (80 elm.%) cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspont: 154-155 °C.

10. példa

16-Metilén-17a.-hidroxi-18-metil-19-norpregn-4-én3,20-dion-l 7-propionát

10,3 g (0,03 mól) 16-metilén-17a-hidroxi-18-metil19-norpregn-4-én-3,20-diont 100 ml metilén-dikloridban oldunk, majd 1,5 g (0,001 mól) cink-kloridot, 24 ml 0,6% hidrogén-kloridot tartalmazó metilén-kloridot és 6,24 g (0,048 mól) propionsavanhidridet adunk hozzá. A reakcióelegy hőmérsékletét külső hűtéssel 20-25 °Con tartjuk. A reakcióelegyet 4 órán át keveijük 20-25 °Con, majd 10 ml víz hozzáadása után 30 percig tovább keveijük. A metilén-kloridos fázist elválasztjuk, vízzel, 5%-os nátrium-hidroxid-oldattal, majd 5%-os sósavoldattal, majd ismét vízzel semlegesre mossuk. A vízmentes nátrium-szulfáton megszárított oldatot csökkentett nyomáson bepároljuk. Az így nyert olajat 120 ml n-hexánban forralás közben oldjuk, derítjük, majd csökkentett nyomáson sűrű kristálypéppé töményítjük. A kristályos terméket szüljük, max. 50 °C-on megszárítjuk. így 10,37 g (90 elm.%) cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspont: 132-135 °C.

11. példa

16-Metilén-17a.-hidroxi-18-metil-19-norpregn-4-én3,20-dion-l 7-butirát

10,3 g (0,03 mól) 16-metilén-17a-hidroxi-18-metil19-norpregn-4-én-3,20-diont 7,58 g (0,048 mól) vajsavanhidriddel reagáltatunk a 10. példa szerint. így 10,98 g (92 elm.%) cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspont: 128-131 °C.

12. példa

16-Metilén-17ü.-hidroxi-l 8-metil-19-norpregn-4-én3,20-dion-l 7-valerát

10,3 g (0,03 mól) 16-metilén-17a-hidroxi-18-metil19-norpregn-4-én-3,20-diont 8,93 g (0,048 mól) valeriánsavanhidriddel reagáltatunk a 10. példa szerint. így

11,3 g (91,5 elm.%) cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspont: 157-160 °C.

HU 216 828 Β

13. példa

16-Metilén-17a-hidroxi-18-metil-19-norpregn-4-én3.20- dion-l 7-kapronát

10,3 g (0,03 mól) 16-metilén-17a-hidroxi-l 8-metil19-norpregn-4-én-3,20-diont 10,27 g (0,048 mól) kapronsavanhidriddel reagáltatunk a 10. példa szerint. így

11.4 g (89,3 elm.%) cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspont: 84-88 °C.

14. példa

16-Metilén-17o.-hidroxi-18-metil-19-norpregn-4-én3.20- dion-17-heptanoát

10,3 g(0,03 mól) 16-metilén-17a-hidroxi-18-metil19-norpregn-4-én-3,20-diont 11,6 g (0,048 mól) heptánsavanhidriddel reagáltatunk a 10. példa szerint. így

11.5 g (87,5 elm.%) cím szerinti vegyületet nyerünk. Olvadáspont: 99-101 °C.

Claims (14)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. (I) általános képletű 16-metilén-17a-aciloxi-18metil-19-norpregn-4-én-3,20-dion-származékok - ahol R 1-10 szénatomos alkilcsoportot jelent.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti 16-metilén-17a-hidroxi18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-dion-17-acetát.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti 16-metilén-17a-hidroxi18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-dion-17-propionát.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti 16-metilén-17a-hidroxi18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-dion-17-butirát.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti 16-metilén-17a-hidroxi18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-dion-17-valerát.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti 16-metilén-17a-hidroxi18-metil-l 9-norpregn-4-én-3,20-dion-l 7-kapronát.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti 16-metilén-17a-hidroxi18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-dion-17-heptanoát.
8. 8. Progesztogén hatású gyógyászati készítmények, melyek hatóanyagként egy vagy több (I) általános képletű, 16-metilén-17a-aciloxi-18-metil-19-norpregn-4-én3.20- dion-származék - ahol R 1-10 szénatomos alkilcsoportot jelent - gyógyászatilag hatásos dózisát vagy dózisait tartalmazzák az ilyen készítmények előállításánál szokásosan alkalmazott töltő-, hígító-, stabilizáló- és egyéb segédanyagok mellett.
9. 9. (V) képletű 3-metoxi-16-metilén-l7cí-etinil-173hidroxi-18-metil-l 9-norandroszta-3,5-dién.
10. 10. (Va) képletű 16-metilén-17oc-etinil-l73-hidroxi18- metil-19-norandroszt-4-én-3 -on.
11. 11. (II) képletű 16-metilén-17a-hidroxi-l 8-metil19- norpregn-4-én-3,20-dion.
12. 12. Eljárás az (I) általános képletű 16-metilén-17aaciloxi-18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-dion-származékok - ahol R 1-10 szénatomos alkilcsoportot jelent előállítására, azzaljellemezve, hogy a (IX) képletű 18-metil-19-norandroszt-4-én-3,17diont egy poláros oldószerben kénsav jelenlétében trimetil-ortoformiáttal reagáltatjuk, az így kapott (VIII) képletű 3-metoxi-18-metil-19norandroszta-3,5-dién-17-ont poláros oldószeres oldatban egy alkálifém-alkanoát jelenlétében először dimetil-oxaláttal, majd ezt követően ecetsav és trietil-amin jelenlétében formaldehiddel reagáltatjuk, a keletkezett (VII) képletű 3-metoxi-16-metilén-18metil- 19-norandroszta-3,5-dién-17-ont vagy

    a) előnyösen egy alkil-lítiumból és etil-vinil-éterből in situ előállított etoxi-vinil-lítium-származékkal reagáltatjuk, és az így kapott (VI) képletű 3-metoxi-16-metilén- 17α-( 1 -etoxi-vini 1)-17P-hidroxi-18-metil-19-norandroszta-3,5-diént savval kezelve (IV) képletű 16-metilén17a-acetil-17(i-hidroxi-18-metil-19-norandroszt-4-én-3onná hidrolizáljuk, vagy

    b) előnyösen butil-lítiumból acetilénnel in situ képzett lítium-acetileniddel reagáltatjuk, és a keletkezett (V) képletű 3-metoxi-16-metilén-17a-etinil-l7P-hidroxi-18-metil-19-norandroszta-3,5-diént savval végzett, (Va) képletű 16-metilén-17a-etinil-173-hidroxi-18-metil-19-norandroszt-4-énné történő hidrolizálásra után higany(II)-oxid jelenlétében hidratáljuk, majd az a) vagy b) reakciósorban kapott (IV) képletű 16-metilén-17a-acetil-173-hídroxi-18-metil-19-norandroszt-4-én-3-ont fenil-szulfenil-kloriddal reagáltatjuk, a (Illa) és (Illb) képletű izomerek keveréke formájában kapott 16-fenil-szulfmil-metilén-l 8-metil-19norpregna-4,16-diént tiofil reagens és trietil-amin jelenlétében légköri nyomáson metil-alkoholban forsraljuk, végül a kapott (II) képletű 16-metilén-17a-hidroxi18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-diont egy (R-CO)₂O általános képletű savanhidriddel vagy egy R-CO-C1 általános képletű savkloriddal - ahol R jelentése a fentiekben megadott - valamely erős ásványi sav jelenlétében reagáltatjuk.
13. 13. A 12. igénypont szerinti eljárás 16-metilén-17aacetoxi-18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-dion előállítására, azzal jellemezve, hogy a 16-metilén-17a-hidroxi18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-diont és ecetsavanhidridet ecetsavas közegben egy erős szervetlen sav jelenlétében reagáltatjuk.
14. 14. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a 16-metilén-17a-hidroxi-18-metil-19-norpregn-4-én-3,20-dion és az (R-CO)₂O általános képletű savanhidridek — ahol R jelentése a fentiekben megadott - reagáltatását Lewis-sav katalizátor és egy erős, szervetlen sav jelenlétében végezzük.