HU216189B - Eljárás 1,2,3,3a,8,8a-hexahidro-5-(1,2,3,4-tetrahidroizokinolin-2-il-karbonil-oxi)-1,3a,8-trimetil-pirrolo[2,3-b]indol-származékok és ilyen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány (I) általánős képletű 1,2,3,3a,8,8a-hexahidrő-5-(1,2,3,4-tetrahidrőizőkinőlin-2-il-karbőnil- őxi)-1,3a,8-trimetil-pirrőlő[2,3–b]indől-származékők, valamint hatóanyagként ilyen veyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmény előállítására vőnatkőzik. Az(I) általánős képletben – R jelentése hidrőgénatőm vagy 1–7 szénatőmősalkilcsőpőrt. A fenti (I) általánős képletű vegyületek alkalmasakkőlinergiás hiányőssággal jellemzett memóriazavarők kezelésére ésenyhítésére. ŕ

Description

A találmány szerinti vegyületeket, amelyek izokinolin-karbaminsav-származékoknak is tekinthetők, az I általános képlettel írjuk le, amely képletben R jelentése hidrogénatom vagy 1-7 szénatomos alkilcsoport.

Az I általános képletű vegyületek alkalmasak memóriazavarok enyhítésére, így például előnyösen alkalmazhatók kolinergiás károsodások esetében, így például Alzheimer-kór esetében.

A továbbiakban a leírás során az I általános képletű vegyületek szubsztituenseire való hivatkozás esetén mindig a fentiek szerinti jelentéseket értjük.

Az alkilcsoport lehet egyenes vagy elágazó láncú, így például metil-, etil-, η-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, szek-butil-, terc-butil-, valamint egyenes vagy elágazó láncú pentil- vagy hexilcsoport.

Az I általános képletű vegyületeket a következőkben ismertetésre kerülő eljárással állítjuk elő.

A találmány szerinti vegyületeket leíró szerkezeti képleteknél a vastag vonal, ( ) amely az l,2,3,3a,8,8a-hexahidro-l,3a,8-trimetil-[pirrolo[2,3-b ]]-indol-gyűrűrendszer 3a- és 8a-szénatomjánál jelenik meg, azt jelenti, hogy ez a két szubsztituens a háromgyűrűs rendszer átlagos síkja felett helyezkedik el. A szaggatott vonal (.zz///////) jelöli, hogy a két szubsztituens az átlagos sík alatt helyezkedik el, míg a hullámos vonal (..///:) jelöli, hogy a két szubsztituens mindegyike a sík alatt vagy felett van. Szerkezeti kötöttségek miatt a 3a- és 8a-helyzetekben elhelyezkedő két szubsztituens mindegyike a sík alatt vagy a sík felett kell, hogy elhelyezkedjen. Ily módon az I általános képletben a 3a- és 8a-szénatomok cisz konfigurációjúak, amennyiben azok a háromtagú gyűrűrendszer azonos oldalán helyezkednek el. Amennyiben a két szubsztituens mindegyike a háromtagú gyűrűrendszer síkja felett helyezkedik el, a konfigurációt 3aS-cisz konfigurációként jelöljük, és ahol a szubsztituensek a sík alatt vannak, a konfiguráció jelölése 3aR-cisz. A két konfigurációs szerkezetet az Γ és I” általános képletekkel jelöljük.

A fentieknek megfelelően a találmány oltalmi körébe tartozik mind a két cisz-izomer, azaz a 3aS-cisz- és a 3aR-cisz-izomer, valamint a fentiek szerinti hullámos vonalat tartalmazó általános képlettel leírt vegyületek előállításra is. Ugyancsak a találmány oltalmi körébe tartozik a 3aS-cisz- és a 3aR-cisz-izomer valamennyi keveréke, beleértve a racém keveréket is (3aScisz:3aR-cisz=l: 1).

A lépés

Julién és munkatársai eljárásának alkalmazásával J. Chem. Soc., 1935, 563-566 és 755-757) II általános képletű vegyületből kiindulva a IV és V általános képletű vegyületeket állítjuk elő. Ezt a reakciót az A reakcióvázlaton mutatjuk be, de a részletek az említett cikkből közelebbről megismerhetők. Más egyéb rezolválási lépések, amelyek az említett cikkben nincsenek ismertetve, például a következő irodalmi helyekből ismerhetők meg: (Schonenberger és munkatársai, J. Med. Chem., 1986, 29. kötet, 2268-2273; Schonenberger és munkatársai, Helv. Chim. Acta, 1986, 69. kötet, 283-287 és 1486-1497).

Ha a fenti A reakcióvázlat szerinti eljárásnál a III általános képletű vegyület IV általános képletű vegyületté való alakítását optikai rezolválási lépés nélkül végezzük, a racém keveréket kapjuk. Ez a racém keverék a IV általános képletű vegyület, valamint 3aR-cisz-izomerjének 50:50 arányú keveréke és ez felhasználható az V általános képletű vegyület racém keverékének előállítására.

ő lépés

Az A lépésnél nyert Va általános képletű vegyületet l,l’-karbonil-diimidazollal reagáltatjuk, majd a kapott vegyületet egy VI általános képletű aminnal reagáltatjuk és ily módon nyerjük az I általános képletű vegyületet (B reakcióvázlat).

Az Va általános képletű vegyület és 1,1’-karbonildiimidazol közötti reakciót általában úgy végezzük, hogy az Va általános képletű vegyületet alkalmas oldószerben, így például diklór-metánban oldjuk, majd az oldatot gáztalanítjuk, hozzáadjuk keverés közben szobahőmérsékleten az 1,1’-karbonil-diimidazolt és a reakciókeveréket megfelelő reakcióidéig, így például 1 órán át keverjük. A következő reakciólépést általában úgy végezzük, hogy a kapott oldathoz adagoljuk az amint és a kapott keveréket szobahőmérsékleten néhány órán át keveijük.

Az I általános képletű vegyületek alkalmasak különböző memóriazavarok, így például csökkent kolinergiás funkciók esetén, így például Alzheimer-kór kezelésére.

Ez a felhasználás a vegyületek azon képességén alapszik, hogy gátolják az acetilkolineszteráz enzim működését és ily módon növelik az agyban az acetilkolinszintet.

A találmány szerinti vegyületek és fizosztigmin összehasonlítása

Bár az ismert fizosztigmin egy hatásos acetilkolineszteráz-gátló anyag, gyógyászati alkalmazása mégis korlátozott gyenge stabilitása és orális biohozzáférhetősége, valamint a rövid hatásideje és akut toxicitása miatt. A vizsgálatoknál a találmány szerinti vegyületek közül az A vegyületként jelölt (3aS-cisz)-l,2,3,3a,8,8ahexahidro-5-(l,2,3,4-tetrahidro-izokinolin-2-il-karbonil-oxi)-1,3a,8-trimetil-pirrolo[2,3-b]indolt választottuk és ezt hasonlítjuk össze hatásában a fizosztigminnel különböző in vitro és in vivő vizsgálatokban. Mint a vizsgálati eredmények mutatják, az A vegyület több gyógyászati előnnyel rendelkezik a fizosztigminnel szemben.

Stabilitás

Az A vegyület jelentősen stabilabb, mint a fizosztigmin, amennyiben humán plazmával 37 °C hőmérsékleten inkubáljuk. 4 óra elteltével körülbelül 70% mennyiségű A vegyület marad vissza, míg a fizosztigmin ilyen körülmények között teljesen elbomlik. Az A vegyület körülbelül 34-szer kevésbé hat a butiril-kolineszterázra, mint a fizosztigmin. Ezen enzimmel

HU 216 189 Β szemben mutatott csökkent affinitásnak tulajdonítható az A vegyület stabilitása a plazmában.

Orális biohozzáférhetőség

Az A vegyület biohozzáférhetőségének tanulmányozása kimutatta, hogy orális adagolás esetén igen gyorsan felszívódik (Cmax 30 percnél) és megfelelően megoszlik a vér-agygátban (agy:plazma=4,55:1 Cmax-nál). Ezzel szemben a fizosztigmin orális adagolás esetén olyan gyenge biohozzáférhetőséget mutat, hogy farmakokinetikai adatok nem is nyerhetők. A fizosztigmin agy . plazma aránya intravénás adagolás esetén csupán 1,5:1 (Somani és Khalique, Drug Metabolism and Disposition, 15. kötet, 627-633, 1987). Az orális biohozzáférhetőséget, valamint az aktivitást ugyancsak kimutattuk ex vivő acetilkolineszteráz (AChE) inhibiciós vizsgálatokkal, amely során patkányagy AChE esetén szignifikáns gátlás volt kimutatható az A vegyület orális adagolása esetén. (A vizsgálat részleteit az alábbiakban részletesen ismertetjük).

Hatásidőtartam

Az A vegyület hatásidőtartamát összehasonlítva a fizosztigminével ex vivő AChE vizsgálattal mutattuk ki. Az A vegyület 20 mg/kg dózisban szignifikánsan gátolja a patkányagy AChE-t 4 és 6 órával az orális adagolás után, míg ez a hatás 24 óra elteltével statisztikusan nem szignifikáns. A fizosztigmin esetében 2 órával az intraperitoneális adagolás után már szignifikáns gátlás nem mutatható ki. Az A vegyület 20 mg/kg dózisban 4 napon át való adagolása esetén a patkányoknál akkumulációs hatás nem mutatható ki.

Hatásosság és akut lethalitás

Az A vegyület és a fizosztigmin egyformán hatásosak in vitro mint AChE inhibitorok. Az A vegyület IC₅₀ értéke ebben a vizsgálatban 0,036 pmol és a fizosztigminé 0,034 pmol. Azonban, jelentős differencia van a két vegyület között az akut toxicitásban. A fizosztigmin esetében intraperitoneális adagolás esetén a kísérleti patkányok esetében 50%-os halálozás mutatkozik 1 és 2,5 mg/kg dózisnál, míg ugyanilyen arányú halálozás az A vegyület esetében 40 és 80 mg/kg közötti dózisnál jelentkezik. Ugyancsak jelentős különbség van a kardiovaszkuláris hatásban az A vegyület és a fizosztigmin között, amely feltehetően az A vegyület noradrenergiás hatásának tudható be. Az A vegyület 100 μηιοί koncentrációban stimulálja a [³H]norepinefrin felszabadulást in vitro, míg a fizosztigminnek ilyen hatása nincs (lásd részletesebben az alábbiakban, a vizsgálati módszert a [³H]norepinefrin felszabadulással kapcsolatban).

Kolineszteráz inhibiciós vizsgálat

A kolineszteráz megtalálható az egész testben, mind az agyban, mind a szérumban. Azonban, csak az agyi acetil-kolineszteráz (AChE) eloszlás van kapcsolatban a központi kolinergiás inervációval. Úgy vélik, hogy ez az inerváció csökken az Alzheimer-kór esetében. Meghatároztuk az acetil-kolineszteráz aktivitást in vitro patkány striátumban.

Acetilkolineszteráz aktivitás gátlás in vitro patkánystriátumban

Az acetilkolineszteráz (AChE), amelyet esetenként valódi vagy specifikus kolineszteráznak is neveznek, az idegsejtekben, a vázizomzatban, a simaizomban, különböző mirigyekben és a vörösvérsejtekben található. Az AChE megkülönböztethető a többi kolineszteráztól a szubsztrátummal, valamint az inhibiciós specificitással és a területi eloszlással. A területi eloszlása az agyban nagyjában kapcsolatban van a kolinergiás inervációval, és legnagyobb mennyiségben az idegvégződéseken található.

Általában úgy tartják, hogy az AChE fiziológiai szerepe az acetil-kolin gyors hidrolizálása és inaktiválása. Az AChE inhibitorok jelentős kolinominetikus hatást mutatnak kolinergiásan inervált effektor szervekben és terápiásán glaukóma, myasthenia gravis és paralitikus ileus kezelésére alkalmazták. Az utóbbi vizsgálatok szerint azonban úgy tűnik, hogy az AChE inhibitorok hatásosan alkalmazhatók Alzheimer kór kezelésére is.

A következőkben ismertetjük a kolineszteráz aktivitás vizsgálatára alkalmazott módszert, amely Ellman és munkatársainak [Ellman és mtársai, Biochem. Pharmacol. 7, 98 (1961)] módosított eljárása.

Eljárás:

A. Reagensek

1. 0,05 mól foszfátpuffer, pH 7,2

a) 6,85 g NaH₂PO₄ · H₂O/100 ml desztillált víz

b) 13,4 g NaHPO₄ · 7H₂O/100 ml desztillált víz

c) a)+b) keveréke, amíg a pH értéke 7,2

d) hígítás 1:10

2. Szubsztrátum pufferban

a) 198 mg acetil-tiokolin-klorid (10 mmol)

b) 100 ml mennyiségig 0,05 mól foszfátpuffer, pH 7,2 (reagens 1)

3. DTNB pufferban

a) 19,8 mg 5,5-ditio-bisz(nitrobenzoesav) (DTNB 0,5 mmol)

b) 100 ml mennyiségig 0,05 mól foszfátpuffer, pH 7,2 (reagens 1)

4. 2 mmólos vizsgálandó vegyület törzsoldatot készítünk alkalmas oldószerrel és a kívánt térfogatot 0,5 mmólos DTNB (reagens 3) egészítjük ki. Szériahígítást készítünk (1:10) úgy, hogy a küvettában lévő végső térfogat 10 ⁴ mól legyen, majd vizsgáljuk az aktivitást. Az aktív anyagok esetében meghatározzuk az IC₅₀-értékeket a következő koncentrációérték inhibiciós aktivitása alapján.

B. Szövetpreparátum

Hím Wistar patkányokat lefejezünk, az agyat gyorsan eltávolítjuk, a copora striátumot szabaddá tesszük, megmérjük és 19 térfogatnyi (körülbelül 7 mg protein/ml) 0,05 ml foszfátpufferban (pH 7,2) homogenizáljuk Potter-Elvehjem homogenizáló alkalmazásával. A homogenizátumból 25 ml alikvot részt kiveszünk és 1 ml hordozóhoz vagy különböző koncentrációjú vizsgálandó vegyülethez adagoljuk és 10 percen át 37 °C hőmérsékleten előinkubáljuk.

C. Vizsgálat

Az enzimaktivitást Beckman DU-50 spektrofotométerrel határozzuk meg. Ez a módszer alkal3

HU 216 189 Β mazható az IC₅₀-értékek, valamint a kinetikus konstansok meghatározásához.

Műszerbeállítás

Kinetics Soft-Pac Modula #598273 (10)

Program #6 Kindata: 5

Fényforrás - látható Hullámhossz - 412 nm Sipper - nincs

Küvetta - 2 mm-es küvetta, önműködő 6-mintavevő 10

Vakpróba - 1 minden szubsztrátkoncentrációhoz

Mérési idő - 15 mp (15 vagy 30 ml a kinetikus vizsgálathoz)

Összidő - 5 vagy 10 perc a kinetikus vizsgálat- 15 hoz

Ábrázolás - igen

Mérési tartomány - önműködő

Meredekség - növekvő

Eredmény - igen (meredekség van) 20

Faktor - 1

A reagenseket a vakpróbát, illetve a vizsgálandó anyagot tartalmazó küvettához a következőképpen adagoljuk :

Vakpróba: 0,8 ml foszfátpuffer/DTNB 0,8 ml puffer/szubsztrátum

Kontroll: 0,8 ml foszfátpuffer/DTNB/enzim

0,8 ml foszfátpuffer/szubsztrátum

Hatóanyag: 0,8 ml foszfátpuffer/DTNB/hatóanyag/ enzim

0,8 ml foszfátpuffer/szubsztrátum

Minden mérésnél meghatározzuk a vakpróba értékeket a szubsztrátum nem enzimatikus hidrolízisnek ellenőrzésére, majd ezeket az értékeket automatikusan levonjuk a kinetics soft-pac modulon található kindata program alkalmazásával. E. program segítségével számítjuk a küvettákban bekövetkező abszorpcióváltozásokat is.

\C ^-meghatározások:

A 10 mmólos szubsztrátum-koncentrációt 1:2 arányban hígítjuk, így a vizsgálati végső koncentráció 5 mmol. A kiindulási DTNB koncentráció 0,5 mmol, a végső koncentráció 0,25 mmol.

kontroll meredekség - hatóanyag meredekség Inhibiciós%=-χ 100 kontroll meredekség

Az IC₅₀-értékeket log-probit analízis segítségével számítjuk.

³H-norepinefrin felvétel teljes patkányagyban vagy hypothalamus synaptosomban 30

E vizsgálat segítségével biokémiai módszerrel határozzuk meg azokat a vegyületeket, amelyek blokkolják a norepínefrin felvételt.

A norepínefrin (NE) idegsejti újrafelvételi mechanizmusa az egyik legfontosabb fiziológiai eszköz az NE 35 inaktiválására a synaptikus hasadékból a transzmitter eltávolításával. Az NE felvételt telíthető, sztereospecifikus, nagy affmitású (K_m=120 ⁷-10 ⁶ mól), nátriumfiiggő aktív transzportrendszer felhasználásával végezzük, amelyről kimutattuk, hogy jelen van mind a 40 perifériális, mind a központi idegrendszer szövetekben, vékony, homogén, tisztított synaptosom preparátumok felhasználásával. Az NE felvételt hatásosan gátolják a kokain, a fenetil-aminok és a triciklusos antidepresszánsok. Gátolják ugyancsak az oubain, metabolikus inhibi- 45 torok, fenoxi-benzamin. A klinikailag hatásos triciklusos antidepresszánsok által gátolt NE újrafelvétel jelentős tényező az affektív betegségek catecholamin hipotézisében.

Az NE felvételben igen nagy területi eltérések van- 50 nak, amelyek kapcsolatban vannak az NE endogén szintjével. A hypothalamus mutatja a legnagyobb NE koncentrációt és a legnagyobb felvételt. Ezt a területet alkalmaztuk a vegyületek további vizsgálatánál, amelyek a teljes agypreparátumoknál aktivitást mutattak. 55

A synaptosomalis ³H-NE felvétel egy fontos jelzője a noradrenergiás neuronok integritásának a sérüléses kísérletek után, valamint meghatározhatók vele azok a vegyületek, amelyek fokozzák az NE hatást az ismételt felvételi mechanizmus blokkolásával. 60

Eljárás

A. Kísérleti állatok: hím CR Wistar patkányok (100-125 g)

B. Reagensek

1. Krebs-Henseleit hidrogén-karbonát-puffer, pH 7,4 (KHBB) liter mennyiségű oldatot készítünk, amely a következő sókat tartalmazza:

	g/i	mmol
NaCl	6,92	118,4
KC1	0,35	4,7
MgSO4-7H2O	0,29	1,2
KH2PO4	0,16	2,2
NaHCO3	2,10	24,9
CaCl2	0,14	1,3

A felhasználás előtt hozzáadjuk a következőket:

Dextróz	2 mg/ml	n,i
Iproniazid-foszfát	0,30 mg/ml	0,1

percen át levegőztetést végzünk 95% O₂/5% CO₂ eleggyel, majd ellenőrizzük a pH-t (7,4±0,l).

2. 0,30 mól szacharóz: 21,9 g szacharóz, 200 ml-re kiegészítve.

3. L-(-)-norepinefrin-bitartarátot szerzünk be kereskedelmi forgalomból. 0,1 mólos törzsoldatot készítünk 0,01 n sósavval. Ezt az oldatot alkalmazzuk hígítással a radiojelzett NE specifikus aktivitásának meghatározására.

4. Levő- [Ring-2,5,6-³H]-norepinefrint (40-50 Ci/mmol) szerzünk be kereskedelmi forgalomból. A végső koncentráció 50 nm. Ezt 0,8-szorosan hígítjuk, így a KHBB puffertartalmú oldat 62,5 nm [³H]-NE-t tartalmaz.

HU 216 189 Β

100 ml KHBB-hez a következőket adagoljuk:

A. 59,4 μΐ 0,1 mólos NE= 59,4 nm

B. 0,31 nm ³H-NE= 3,1 nm

62,5 nm

5. A legtöbb vizsgálathoz 1 mmol koncentrációjú törzsoldatot készítünk a vizsgálandó vegyületből alkalmas oldószerrel, majd szériahígításokat készítünk úgy, hogy a végső koncentrációtartomány 2x 10 ⁸-2xl0 ⁵ mól legyen. Minden vizsgálathoz 7 koncentrációértéket alkalmazunk. Az alsó és felső koncentrációértékeket a vizsgálandó vegyület hatásossága alapján választjuk meg.

C. Szövetpreparátum

Hím Wistar patkányokat lefejezünk és az agyat gyorsan eltávolítjuk. Megmérjük egyrészt a teljes agy tömegét - a kisagyat, illetve a hypothalamust -, majd 9 térfogatnyi jéghideg 32 mólos szacharózoldattal homogenizáljuk PotterElvejhem homogenizálóban. A homogenizálást 4-5 fel-le ütögetéssel végezzük közepes sebességgel, hogy a synaptosom lizist minimalizáljuk. A homogenizátumokat ezután 1000 G mellett 10 percen át 0-4 °C hőmérsékleten centrifugáljuk. A felülúszót (S]) dekantáljuk, és ezt alkalmazzuk a kísérletekhez.

D. Vizsgálat

800 μΐ [³H]-NE-t tartalmazó KHBB 20 μΐ hordozó vagy megfelelő hatóanyag-koncentráció

200 μΐ szövetszuszpenzió

A vizsgálócsöveket 32 °C hőmérsékleten 95% O₂/5% CO₂ atmoszférában 5 percig inkubáljuk. Minden vizsgálathoz három csövet inkubálunk 20 μΐ hordozóval 0 °C-on jégfíirdőben. Az inkubálás után a csöveket azonnal 400 G mellett 10 percen át centrifugáljuk. A felülúszó folyadékot leszívjuk, a pelleteket 1 ml oldószerrel oldjuk, a csöveket erőteljesen forgatással összerázzuk, majd szcintillációs fiolákba dekantáljuk és 10 ml Liquiscint szcintillációs számlálófolyadék alkalmazásával számoljuk. Az aktív felvétel a 37 °C-on és 0 °C-on mért beütésszám (CPM) különbsége. A százalékos inhibiciós érték minden hatóanyagkoncentrációnál három mérés átlaga. Az IC₅₀-értékeket log-probit analízissel határoztuk meg.

Kardiovaszkuláris farmakológia

Cél: A vizsgálat célja az A találmány szerinti vegyület kardiovaszkuláris profiljának jellemzése összehasonlítva a fizosztigminével, amely ismert acetilkolineszteráz inhibitor. A vizsgálati módszert, amellyel az akut kardiovaszkuláris, hemodinamikus hatást határoztuk meg, a következő, Következtetések című fejezet után ismertetjük.

Eredmények összegzése: 0,01 mg/kg/perc dózisban intravénásán adagolt A vegyület altatott kutyák esetében nem vált ki prominens kardiovaszkuláris depressziót, mint azt hasonló mennyiség esetén fizosztigmin infúziók esetében megfigyeltünk (lásd 1. táblázat). Magasabb dózisok eseténél az A vegyületnél (0,1 mg/kg/perc

i.v.) a mért kardiális és perifériális vaszkuláris paraméterek észrevehetően növekedtek (1. táblázat). Ez a hemodinamikus profil kvalitative hasonló az endogén katekolamin, a norepinefrin intravénás injekcióknál megfigyelt hatáshoz. így az A vegyületre adott kardiovaszkuláris válaszok konzisztensek az in vitro eredményekkel, amelyek azt mutatják, hogy az A vegyület növeli a norepinefrin spontán felszabadulását a szimpatikus idegvégződésekből.

Kiegészítő vizsgálatokat végeztünk altatott kutyákon, amelyek során összehasonlítottuk az A vegyület és a fizosztigmin kardiovaszkuláris hatását (0,1 mg/kg/perc

i.v., illetve 0,01 mg/kg/perc i.v.) az alfa és béta adrenergiás receptorok kombinált blokádja alatt. Az alfa és béta receptorblokád alatt végzett fizosztigmin infúzió komoly kardiovaszkuláris depressziót és 17-29 percen belül halálozást eredményezett három kutya közül három esetben. Nem volt megfigyelhető halálozás ugyanilyen dózisú fizosztigmin esetében intakt alfa és béta adrenergiás receptorokkal. Ezzel szemben az alfa és béta adrenergiás blokád törli az A vegyület pozitív kardiális és hemodinamikus hatását és ez a vérnyomás és a szívteljesítmény enyhe csökkenését eredményezi.

Az ennél a vizsgálatnál alkalmazott magasabb fizosztigmin dózis blokkolta a hatáspotenciálok átvezetését a pitvarból a kamrákba (A-V blokkolás 1. táblázat). Nem volt a hatóanyaggal összefüggő változás az elektrokardiogramban (EKG) 0,01 és 0,1 mg/kg/perc i.v. dózisnál az A vegyület esetében. A fizosztigmin infúzió ideje alatt megfigyelt jelentős növekedés a jobb pitvari nyomásban (RAP), valamint a bal kamra vég-diasztolés nyomásban (LVEDP) - amely jelzi a szív összehúzó erejében bekövetkező depressziót - nem volt megfigyelhető az A vegyület infúziója alatt.

Következtetés: A fentiek szerinti eredmények alapján kimondható, hogy bár az A vegyület hatásos acetilkolineszteráz inhibitor kutyák esetében, kiemelkedően képes enyhíteni a kardiovaszkuláris depressziót, amely az ismert fizosztigmin esetében megfigyelhető volt. Továbbá, a kapott eredmények mutatják a fúnkcionális, adrenergiás kompenzáló mechanizmus fontosságát a komoly kardiovaszkuláris depresszió enyhítésében, amely depressziót az acetilkolineszteráz inhibíció vált ki.

Akut kardiovaszkuláris hemodinamika meghatározására szolgáló módszer

Mindkét nemhez tartozó Beagle kutyákat 15 mg/kg nátrium-tiopentál + 200 mg/kg nátrium-barbitál + 60 mg nátrium-pentobarbitál i.v. adagolásával elaltattunk. A légcsövet peremes endotracheális csővel intubáltuk és Harvard respirátor szivattyúhoz kapcsoltuk, ami 20 ml/löket és 20 löket/perc értékre volt beállítva. A jobb femorális artériát és vénát feltártuk és polietilén csővel kanüleztük az artériás vérnyomás méréséhez, illetve a hatóanyagok i.v. adagolásához. A kísérlet időtartama 2 óra a hatóanyag beadagolása után, ha azt i.v. adagoltuk és 3 óra, ha i.d. adagoltuk.

Az artériás kanült Statham P23Gb nyomásátalakítóhoz kötöttük. Bal pitvar katéterezést végeztünk úgy, hogy Millar mikrotípusú nyomásátalakítót vezettünk a bal nyaki verőérbe és átvezettük a bal kamrába. A kanült Millard TC-100 nyomásátalakító szabályzó egységre kapcsol 5

HU 216 189 Β tűk, amelyet Beckman feszültség/nyomás impulzus kapcsolóhoz kötöttünk. Egyidejűleg mértük a szívkamra nyomását és annak dP/dt első deriváltját a bal szívkamra nyomás jelét egy differenciátorba vezetve. A kardiális teljesítményt (CO) termodilatációs technikával határoztuk meg, amelynél quadruplett lumen 7F Swan-Ganz áramlással irányított katétert alkalmaztunk a jobb külső véna jugulárisba vezetve és átvezetve a felső véna cavaba, a jobb pitvarba és a jobb kamrán keresztül a pulmonáris artériába. A katéter proximális ürege a jobb pitvarban és distális ürege és a thermistor a pulmonáris artériában lett megfelelően elhelyezve. A proximális és distális oldalak kimenő jeleit Statham P23BB nyomásátalakítóra vezettük, a jobb szívkamra nyomás (RAP) és a pulmonáris artériás nyomás (PAP) mérésére. A kardiális teljesítményt úgy határoztuk meg, hogy 5 ml jéghideg, 5%-os vizes dextrózoldatot injekcióztunk a proximális oldalra (jobb pitvar), majd mértük a hőmérséklet-változást a pulmonáris artériában. A Stewart-Hamilton egyenlet alkalmazásával a kardiális teljesítményt úgy határoztuk meg, hogy integráltuk a termodilatációs görbe alatti területet Edwards Cardíac Output Computer (model 9520) alkalmazásával. A pulzust Beckman Cardiotach alkalmazásával határoztuk meg, amely összegzi az artériás nyomás impulzus nyomás görbéjének hullámait. Felvettük a II EKG görbét. Mindezen jeleket a Beckman R-611 rekorderre vezettük. Ezen paraméterek mérésével olyan információkat nyertünk, amelyekkel vagy közvetlenül mérhetők, vagy számíthatók a következők:

I. Átlagos artériás vérnyomás - MAP (Hgmm)

2. Pulzus - HR

3. Kardiális teljesítmény - CO (1/perc)

4. Ossz perifériás ellenállás - TPR

5. Kardiális index - Cl (CO/m²)

6. Ütéstérfogat - SV (ml/ütés)

7. Ütésmunka - SW (gm-m/ütés)

8. Központi vénás nyomás - CVP jobb pitvar nyomásként mérve (RAP) Hgmm vagy cmH₂0.

9. Jobb kamravég diasztolés nyomás - LVEDP (Hgmm)

10. A kamranyomás emelkedésének mértéke dP/dt/Pmax

Ezen paraméter alapján jobban becsülhető a miokardium kontraktilis állapota, mint egyedül a dP/dt alapján, mivel ez a paraméter relatíve fiig20 getlen a szív terhelési körülményeitől (mp-')

II. Pulmonáris artériás nyomás - PAP (Hgmm)

12. Elektrokardiogram - EKG

Az akut kardiovaszkuláris hemodinamikus hatások kiértékelésének eredményeit az A vegyület és a fizo25 sztigmin esetében a következő 1. táblázatban foglaljuk össze.

1. táblázat

A hemodinamikus hatások összehasonlítása altatott kutyák esetében

Dózis Adagolás	0,01 mg/kg/perc i.v.	0,1 mg/kg/perc i.v.
	A vegyület	Fizosztigmin	A vegyület	Fizosztigmin*
MAP	-12%	-49%	+ 54%	-78%
HR	-12%	-49%	-13%	-82%
CO	+20/-17%	-23%	+40%	-79%
TRP	-18%	-34%	+61%	-48%
dP/dT	+37%	-32%	+38%	-80%
RAP	NC	+5 Hgmm	NC	+ 8 Hgmm
LVEDP	NC	+5 Hgmm	NC	+8 Hgmm
ECG	NC	NC	NC	A-V blokkolás inc. T. hullám

*N=2/3 kutya; N= 1 kutya 30 percen belül

A találmány szerinti vegyületek hatásos mennyiségét a betegeknek bármilyen ismert módon adagolhatjuk, így például orálisan kapszulák vagy tabletták formájában, parenterálisan steril oldatok vagy szuszpenziók formájában és bizonyos esetekben intravénásán steril oldatok formájában. A szabad bázis végtermékek bár önmagukban is hatásosak, adagolhatjuk gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik formájában, mivel ezek stabilitása, kristályosodási képessége és megnövelt stabilitása előnyösebb. A savaddíciós sók előállításához bármilyen gyógyászatilag elfogadható szervetlen vagy szerves sav alkalmazható, így például a következők:

sósav, hidrogén-bromid, kénsav, salétromsav, foszfor50 sav és perklórsav, valamint borkősav, citromsav, ecetsav, borostyánkősav, maleinsav, fumársav vagy oxálsav.

Az orális adagolású készítményeknél a hatóanyagot inért hígítóanyaggal vagy ehető hordozóanyaggal ke55 verjük el, vagy a hatóanyagot zselatinkapszulákba is foglalhatjuk vagy tablettákká sajtolhatjuk. A készítmény formája lehet tabletta, ostya, kapszula, elixír, szuszpenzió, szirup, rágógumi stb. A készítmények általában legalább 0,5% hatóanyagot tartalmaznak, de az adott formától függően a hatóanyag-tartalom 4 és 501%

HU 216 189 Β közötti érték is lehet. A készítmények hatóanyag-tartalmát úgy választjuk meg, hogy alkalmas dózisegységeket nyerjünk. Az előnyös, találmány szerinti gyógyszerkészítmények orális egységdózisa 1-300 mg hatóanyagot tartalmaz.

A tabletta, pirula, kapszula, ostya stb. készítmények a következő adalékokat tartalmazhatják: kötőanyag, így például mikrokristályos cellulóz, tragantgumi vagy zselatin; keményítő vagy laktóz, dezintegráló szerként például alginsav, primogel, kukoricakeményítő stb.; csúsztatóanyagként magnézium-sztearát, vagy sterotex; glidánsként kolloidális szilikon-dioxid; édesítőszerként például szacharóz vagy szacharin, továbbá ízesítőanyagként fodormenta, metil-szalicilát vagy narancs ízanyag. Ha a dózisegység kapszula, az tartalmazhat még a fentieken kívül folyékony hordozóanyagot is, így például zsíros olajokat. Más dózis egységformák tartalmazhatnak még egyéb különböző anyagokat is, amelyek például az egységdózisok fizikai megjelenését változtatják meg, így például bevonattal is el lehetnek látva. A bevonatos tabletták vagy pirulák esetében cukor, sellak vagy más enterális bevonatot alkalmazunk. A szirupok a hatóanyag mellett tartalmazhatnak még édesítőszerként szacharózt, továbbá bizonyos konzerválóanyagokat, festékeket, színező- és ízesítőanyagokat. A készítmények előállításánál felhasználásra kerülő anyagok mindegyike gyógyászatilag tiszta és nem toxikus kell, hogy legyen a felhasznált mennyiségben.

A parenterális gyógyszerkészítményeknél a hatóanyagot oldat vagy szuszpenzió formájában szereljük ki. Ezek a készítmények legalább 0,1 t% hatóanyagot tartalmaznak, a hatóanyag-tartalom azonban lehet 0,5 és 30 t% közötti érték is. A hatóanyag mennyiségét mindig úgy választjuk meg, hogy adagolásra alkalmas dózisegységet nyeljünk. Az előnyös parenterális készítmények dózisegységei 0,5-100 mg hatóanyagot tartalmaznak.

Az oldatok és szuszpenziók még a következő anyagokat is tartalmazhatják: steril hígítóanyag, így például injekció céljára alkalmas víz, sóoldat, fixált olajok, poli(etilén-glikol)ok, glicerin, propilén-glikol vagy más szintetikus oldószerek; antibakteriális anyagok, így például benzil-alkohol, vagy metil-barabens; antioxidánsok, így például aszkorbinsav vagy nátrium-biszulfit; kelátképző anyagok, így például etilén-diamin-tetraecetsav; pufferek, így például acetátok, cifrátok vagy foszfátok, valamint a tonicitás beállítására alkalmas szerek, így például nátrium-klorid vagy dextróz. A parenterális készítményeket eldobható formában vagy több dózist tartalmazó üvegből vagy műanyagból készült fiolákban szereljük ki.

A következőkben felsorolunk néhány találmány szerinti előnyös vegyületet, valamint azok 3aR-cisz izomerjeit, valamint a 3aS-cisz és 3a-R-cisz izomerek keverékét, beleértve a racém keverékeket is:

(3aS-cisz)-l,2,3,3a,8,8a-hexahidro-5-(l,2,3,4-tetrahidroizokinolin-2-il-karbonil-oxi)-1,3a,8-trimetilpirrolo[2,3-b]indol;

(3aS-cisz)-l,2,3,3a,8,8a-hexahidro-5-(l-metill,2,3,4-tetrahidroizokinolin-2-il-karbonil-oxi)l,3a,8-trimetil-pirrolo[2,3-b]indol;

(3aS-cisz)-l,2,3,3a,8,8a-hexahidro-5-(l-etil1.2.3.4- tetrahidroizokinolin-2-il-karbonil-oxi)l,3a,8-trimetil-pirrolo[2,3-b]indol; (3aS-cisz)-l,2,3,3a,8,8a-hexahidro-5-(l-propil1.2.3.4- tetrahidroizokinolin-2-il-karbonil-oxi)1,3a,8-trimetil-pirrolo[2,3 -bjindol; (3aS-cisz)-l,2,3,3a,8,8a-hexahidro-5-(l-butil1.2.3.4- tetrahidroizokinolin-2-il-karbonil-oxi)1,3a,8-trimetil-pirrolo[2,3 -bjindol;

A következő példákkal a találmányt mutatjuk be közelebbről.

1. példa (3aS-cisz)-l ,2,3,3 a ,8,8a-Hexah idro-5-(l, 2,3,4tetrahidroizokinolin-2-il-karbonil-oxi)-I,3a,8trimetil-pirrolo[2,3—bjindol g ezerolint feloldunk 80 ml vízmentes diklór-metánban, a kapott oldatot gáztalanítjuk, majd hozzáadagolunk egy adagban 2,7 g l,l’-karbonil-diimidazolt és a keveréket szobahőmérsékleten keveijük. 1 óra elteltével hozzáadagolunk 4 g 1,2,3,4-tetrahidroizokinolint és a keverést 1 éjszakán át folytatjuk. Az oldatot ezután betöményítjük, a visszamaradó anyagot flash kromatográfíával tisztítjuk, amikor is 2,8 g halvány színű olajat nyerünk, amelyet éterből kristályosítunk, amikor is 2,4 g fehér, kristályos anyagot nyerünk, olvadáspont: 83-85°.

Elemanalízis a C23H27N3O2 összegképletű vegyületre :

C Η N számított: 73,18% 7,20% 11,13% mért: 72,98% 7,22% 11,09%

2. példa (3aS-cisz)-l ,2,3,3 a, 8,8a-Hexah idro-5 -(1-metill,2,3,4-tetrahidroizokinolin-2-il-karbonil-oxi)1,3a, 8-trimetil-pirrolo[2,3-bjindol

2,3 g ezerolint és 2,1 g l,l’-karbonil-diimidazolt feloldunk 60 ml vízmentes diklór-metánban és szobahőmérsékleten 1 órán át keveijük, majd hozzáadagolunk 1,5 g l-metil-l,2,3,4-tetrahidroizokinolint és a keverést 40 °C-on 2 órán át folytatjuk. Ezután még azonos mennyiségű izokinolint adagolunk hozzá és az oldatot visszafolyatás közben 3 órán át melegítjük. Az oldatot ezután betöményítjük, a visszamaradó anyagot alumínium-oxidon kromatografáljuk, amikor is 2 g halvány színű olajat nyerünk, ezt 50 ml 10: l=pentán:éter elegyből kristályosítjuk, amikor is 1,6 g fehér, kristályos anyagot nyerünk, olvadáspont: 105-108°C.

Elemanalízis a C24H29N3O2 összegképletű vegyületre :

c	H	N
számított: 73,62%	7,46%	10,73%
mért: 73,86%	7,48%	10,65%

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek, valamint gyógyászatilag elfogadható sóik előállítására - a képletben R jelentése hidrogénatom vagy 1 -7 szénatomos

   HU 216 189 Β alkilcsoport azzal jellemezve, hogy egy (Va) képletű vegyületet 1,1’-karbonil-diimidazollal reagáltatunk, majd a kapott terméket egy (VI) általános képletű vegyülettel - a képletben R jelentése a fenti - reagáltatjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében R jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó (3aS-cisz)l,2,3,3a,8,8a-hexahidro-5-(l,2,3,4-tetrahidroizokinolin2-il-karbonil-oxi)-l,3a,8-trimetil-pirrolo[2,3-b]indol vagy annak 3aR-cisz-izometje vagy a két izomer keverékének előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó (3aS-cisz)l,2,3,3a,8,8a-hexahidro-5-(l-metil-l,2,3,4-tetrahidroizokinolin-2-il-karbonil-oxi)-l,3a,8-trimetil-pirrolo[2,3-b]indol vagy annak 3aR-cisz-izomerje vagy a két izomer keverékének előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó (3aS-cisz)l,2,3,3a,8,8a-hexahidro-5-(l-etil-l,2,3,4-tetrahidroizokinolin-2-il-karbonil-oxi)-l,3a,8-trimetil-pirrolo[2,3-b]indol vagy annak 3aR-cisz-izomerje vagy a két izomer keverékének előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó (3aS-cisz)1,2,3,3 a, 8,8a-hexahidro-5-( 1 -propil-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin-2-il-karbonil-oxi)-l,3a,8-trimetil-pirrolo[2,3-b]indol vagy annak 3aR-cisz-izomeije vagy a két izomer keverékének előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó (3aS-cisz)1,2,3,3a,8,8a-hexahidro-5-(l-butil-l ,2,3,4-tetrahidroizokinolin-2-il-karbonil-oxi)-1,3a,8-trimetil-pirrolo[2,3 -b]indol vagy annak 3aR-cisz-izomerje vagy a két izomer keverékének előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.
8. 8. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható sóját - a képletben R jelentése az 1. igénypont szerinti - gyógyászatilag elfogadható hordozóanyaggal és/vagy segédanyaggal elkeverünk, és adagolásra alkalmas gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.