HU216000B

HU216000B - Elemrendszer, főként munkadarabok befogására

Info

Publication number: HU216000B
Application number: HUP9302185A
Authority: HU
Inventors: Frank Wiemers; Jörg Wiemers
Original assignee: Frank Wiemers; Jörg Wiemers
Priority date: 1991-12-02
Filing date: 1992-10-21
Publication date: 1999-04-28
Also published as: NO932352L; EP0568660B1; WO1993010940A1; CZ140893A3; DK0568660T3; ATE137697T1; JPH06505443A; AU654404B2; NO300058B1; CA2101425A1; DE59206242D1; MX9206905A; CZ282768B6; IL103871A0; HU9302185D0; ZA928840B; ES2086770T3; AU2768292A; CN1072876A; TW248538B

Abstract

A találmány tárgya elemrendszer, főként műnkadarabőknak előnyösengépeken történő megtartására, befőgására és/vagy helyzetrögzítéséreszőlgáló szerkezetek felépítéséhez, egy X–Y síkban húzód alaptesttelés legalább egy, ezen alaptesten különböző megválasztható helyzetekbenrögzíthető befőgóidőmmal, ahől az alaptestnek az X–Y síkbanszabályszerűen, raszterősztásban elrendezett, felfekvő elületekkéntkialakítőtt felületekkel rendelkező kiemelkedései vannak, amelykiemelkedések mindegyike Z irányban húzódó vőnatkőztatási felületekkelrendelkezik, és ezen kiemelkedések a vőnatkőztatási felületeken belülösszekötő elemek befőgadására alkalmas, azőnős magasságban kialakítőttbemetszésekkel vannak ellátva, űgyanakkőr az összekötő elemek akiemelkedések és a befőgóidőm között húzódnak. A találmány lényege az,hőgy mindegyik kiemelkedés (3) két-két, egymástól adőtt távőlságraelrendezett és a bemetszés által elválasztőtt egymás felettivőnatkőztatási felülettel (5, 6) rendelkezik. ŕ

Description

A találmány tárgya elemrendszer, főként munkadaraboknak előnyösen gépeken történő megtartására, befogására és/vagy helyzetrögzítésére szolgáló szerkezetek felépítéséhez, egy X-Y síkban húzódó alaptesttel és legalább egy, ezen alaptesten különböző megválasztható helyzetekben rögzíthető befogóidommal, ahol az alaptestnek az X-Y síkban szabályszerűen, raszterosztásban elrendezett, felfekvő felületekként kialakított felületekkel rendelkező kiemelkedései vannak, amely kiemelkedések mindegyike Z irányban húzódó vonatkoztatási felületekkel rendelkezik, és ezen kiemelkedések a vonatkoztatási felületeken belül összekötő elemek befogadására alkalmas, azonos magasságban kialakított bemetszésekkel vannak ellátva, ugyanakkor az összekötő elemek a kiemelkedések és a befogóidom között húzódnak.

Egy ilyen jellegű ismert szerkezetnél a szerkezet alaplapja egymást keresztező, rácsszerűen (raszterosztásban) elrendezett T hornyokkal van ellátva, amelyek belső menettel rendelkező T horonycsap befogadására szolgálnak. A T horony felfelé mutató, beszűkített tartománya nemcsak csavarátvezetésre szolgál, hanem egyidejűleg illesztőhoronyként van kiképezve. A szerkezet alaplapjának felfekvő felületén felfekvő befogóidom alsó felfekvő felületében egy, az elsőként említett T horonyhoz képest tükörszimmetrikusan elrendezett T horony van kialakítva. Az egymás mellett húzódó, egy vonalba eső T hornyokba egy pontosan illeszkedő kettős T horonycsap van behelyezve. A kettős T horonycsap osztottan van kialakítva, és részei egy közös összekötő csavar által vannak összefogva. Ezen összeköttetés stabilitását lényegében a csavarkötés szilárdsága határozza meg. Ennek során a kettős T horonycsapnak fel kell vennie az X és Y irányú nyíróerőket. Minél több ilyen jellegű összeköttetés van a szerkezet felépítésében, annál nagyobbak a pontossági hibák és a stabilitási hiányosságok. Az ismert szerkezet egy további lényeges hátránya abban van, hogy az összekötő elemek hozzáférhetőségéhez furatok és hornyok szükségesek, amelyek kizárólag a szerkezet részeinek egymás közötti összeerősítésére szolgálnak. Az így felépített munkadarab- vagy készülékhordozóknak a rajtuk szükségképpen kialakított kivágások miatt korlátozott a felhasználhatóságuk.

Ismert továbbá a DE-PS 34 07 003 leltári számú német szabadalmi leírás alapján egy befogószerkezet szerszámgépekhez, amelynél az alaptest és a befogóidom közötti kapcsolat vagy az elemek egymás közötti kapcsolatának szilárdságát nem csavarok határozzák. Ez az ismert szerkezet az alaptestén egymással párhuzamosan húzódó fecskefark alakú hornyokkal van ellátva, párhuzamos elrendezésben. Ezekben a fecskefark alakú hornyokba megfelelő ellendarabok keskenyebb, azonban elrendezésüket és alakjukat tekintve ezen hornyokat kiegészítő fecskefark alakú bordái vagy sínéi illeszkednek. A hornyok és a sínek ferdén húzódó élei által bezárt szögek azonosak. A hornyok olyan szélesre vannak megválasztva, hogy a sínek a hornyokba felülről beilleszthetők legyenek. A hornyoknak a kiegészítő sín által szabadon hagyott terét szorítóléc tölti ki, amely a két részt az elvégzett beállítás után egymással szilárdan és elmozdíthatatlanul összeköti. Ennél a megoldásnál az alaptest és a hozzárendelt ellendarab vagy befogóidom közötti összeköttetés szilárdságát ugyan itt sem egy csavarkötés szilárdsága határozza meg, azonban hiányoznak a Z irányba kiterjedő vonatkoztatási felületek. A ferdén húzódó vonatkoztatási felületek nemcsak ezen ismert rendszer rugalmasságát korlátozzák jelentős mértékben a korábban ismertetett, kettős T horonycsapokat tartalmazó megoldáshoz képest, de ez a fecskefark alakú hornyokon ferde vonatkoztatási felületeket alkalmazó ismert rendszer viszonylag drágán is állítható elő.

A fentebb ismertetett technikai szintből kiindulva a találmány által megoldandó feladat a különböző ismert elemrendszerek előnyeinek az egyesítése, a hátrányok egyidejű kiküszöbölése mellett. A létrehozandó elemrendszernek nagyfokú rugalmasságot kell tanúsítania a helyzetrögzítés, illetve a helyzetmeghatározás tekintetében. Ezenfelül az új elemrendszemek gyors reprodukálhatóságot kell biztosítania nagy stabilitás és nagy ismétlési pontosság mellett, anélkül hogy ehhez kiegészítő mérőeszközök vagy mérések válnának szükségessé. A találmány szerinti elemrendszemek ezen feltételek mellett stabil és megbízható kapcsolódást kell biztosítania az alaptest és a befogóidom közé alakzáróan beilleszkedő összekötő elemeken keresztül.

A bevezetőben ismertetett felépítésű elemrendszerből kiindulva a kitűzött feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy mindegyik kiemelkedés két-két, egymástól adott távolságra elrendezett és a bemetszés által elválasztott egymás feletti vonatkoztatási felülettel rendelkeznek.

A két, Z irányban egymáshoz képest eltoltan elrendezett vonatkoztatási felület kialakítása, amelyek mindegyike az alaptest felfekvő felülete mögött helyezkedik el, azzal az előnnyel jár, hogy rendkívül stabil befeszítést biztosít a vonatkoztatási felületeken való felfekvés mellett. Ennek során a befogóidomot egy kitöltőidommal, például feszítőékkel, nagyon nagy nyomás mellett szoríthatjuk a vonatkoztatási felületekre. Az összekötő elem eközben az X-Y tengellyel párhuzamosan beilleszthető azzal a következménnyel, hogy Z irányban magas felépítmények is viszonylag csekély helyigény mellett befoghatok az alaptesttel összeköttetésben levő tartományban. A vonatkoztatási felületek bemetszéshez, illetve horonyhoz képesti szimmetrikus elrendezése optimális erőlefutást garantál az alaptest és a befogóidom között. A találmány szerinti jellemzők így a kapcsolódás igen nagy merevségét és pontosságát biztosítják.

A találmány egyik előnyös kiviteli alakja értelmében a vonatkoztatási felületek egymással egy síkba esnek.

A kiemelkedések felülnézetben lehetnek sokszög vagy kerek alakúak.

Célszerű lehet, ha az összekötő elemek laposidomokként vannak kialakítva, amelyek a két egymással szemközti oldalfelületükön olyan kontúrral és méretekkel rendelkeznek, amelyek a kiemelkedésekben kikép2

HU 216 000 Β zett bemetszések kontúrjának és méreteinek felelnek meg.

Különösen célszerű, ha a bemetszések a kiemelkedéseken körbefutó hornyokként vannak kialakítva. Ezek a hornyok előnyösen szögletes, félkör alakú vagy V alakú keresztmetszettel rendelkeznek.

Az is célszerű a találmány értelmében, ha az összekötő elemek indákként vannak kialakítva, amelyeknek a kiemelkedések és a befogóidom egymással szemközti hornyait lényegében kitöltő keresztmetszetük van. Itt előnyösen a rudakként kialakított összekötő elemek szélessége a szomszédos kiemelkedések és befogóidomok egymással szemközti horonyfenekei távolságának felel meg.

A találmány értelmében előnyös lehet, ha a kiemelkedések több, Z irányban egymás fölött elrendezett és egymással párhuzamosan húzódó horonnyal vannak ellátva.

A Z irányban húzódó vonatkoztatási felületek kialakíthatók egyenesvonalúan, domborítottan vagy adott esetben sokszögletesen is.

A találmány értelmében célszerű, ha az elemrendszemek a hornyokba befeszíthető összekötő elemei vannak, amelyek adott esetben több részből vannak kialakítva, és az egyes részek, amelyek egymáson felfekvő ferde felületekkel rendelkeznek, a befeszítéshez egy feszítőcsavar által hosszirányban, a hornyokban eltolhatok.

A találmány egy további célszerű kiviteli alakja értelmében a befogóidom a kiemelkedések hornyainak magasságában hornyokkal van ellátva és a vonatkoztatási felületeken való felfekvésre alkalmas módon van kialakítva.

Egy másik célszerű találmány szerinti kiviteli alakra az jellemző, hogy a szomszédos kiemelkedések vonatkoztatási felületei közötti távolság egy adott kiemelkedés vonatkoztatási felületei egymás közötti távolságának felel meg, vagy annak a páros számú többszöröse.

Végül a találmány értelmében előnyös, ha az alaptest a kiemelkedések felfekvő felületeivel párhuzamosan húzódó vonatkoztatási felülettel rendelkezik.

A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az

1. ábra egy alaptest perspektivikus nézete, a

2. ábra különböző befogóeszközök elrendezését mutatja az alaptesten, perspektivikus nézetben, a

3-8. ábrák az alaptesten raszterosztásban elrendezett kiemelkedések különböző lehetséges kiviteli alakjait tüntetik fel, a

9. ábra a kiemelkedés egyik különleges kiviteli alakjának metszetét szemlélteti, a

10. ábra a 9. ábra szerinti kiemelkedés felülnézete, a

11. ábra egy összekötő elemként szolgáló feszítőék perspektivikus nézetét tünteti fel, összerakott állapotban, a

12. ábra egy másik feszítőék robbantott ábrázolását mutatja, a

13. ábra egy másképp kialakított feszítőék perspektivikus nézete, a

14. ábra egy további feszítőék perspektivikus nézete, a

15. ábra egy kiemelkedés elölnézete egy alaptest szélén ráépített járulékos elemmel, ahol a két rész egy speciálisan kialakított összekötő elemen keresztül van egymással összekapcsolva, a

16. ábra az összekötő elem perspektivikus nézete, a

17. ábra egy összekötő elem által rögzített befogóidom elölnézete, a

18. ábra egy további elemelrendezés perspektivikus nézete, a

19. ábra egy további, példakénti felépítmény elrendezését mutatja, perspektivikus nézetben, a

20. ábra egy speciálisan kialakított alaptest perspektivikus nézete, a

21. ábra egy további példakénti alaptest perspektivikus nézetét tünteti fel, a

22. ábra a 20. és 21. ábra szerinti két alaptest egyik összeépítési lehetőségét mutatja perspektivikus nézetben, a

23. ábra egy alaptest felülnézete, egy rajta rögzített kiegészítő alkatrésszel.

A rajz különböző ábráin az azonos, illetve egymásnak megfelelő alkatrészeket végig azonos hivatkozási számokkal jelöltük. Ezek a hivatkozási számok csupán a melléjük tett vesszők számában különböznek szükség esetén.

Az 1. ábrán egy összességében 1 hivatkozási számmal jelölt alaptest van perspektivikus nézetben bemutatva. Ez az 1 alaptest egyenletes raszterosztásban elrendezett 3 kiemelkedésekkel van ellátva. A 3 kiemelkedések felülnézetben négyzet alakú alapfelülettel rendelkeznek. A 3 kiemelkedések felső oldalán 4 felfekvő felületek vannak kialakítva. A 3 kiemelkedések oldalain két-két 5 és 6 vonatkoztatási felület található, amelyek mind a négy oldalon ki vannak képezve, és egy körbefutó 7 horony által vannak egymástól elválasztva. A 4 felfekvő felülettel párhuzamosan húzódik a 3 kiemelkedések között all vonatkoztatási felület. Az 5 és vonatkoztatási felületek az X és Y irányban vett méretek viszonyítási felületeiként szolgálnak. A 11 vonatkoztatási felület a Z irányban vett méretek viszonyítási felületeként szolgál. Az egymás fölött adott távolságra elrendezett 5 és 6 vonatkoztatási felületek közös síkokban húzódnak.

A 2. ábra befogóeszközök vagy felfekvő elemek alaptesten való példakénti elrendezését mutatja.

Az 1 alaptest 11 vonatkoztatási felületén egymással párhuzamosan elrendezett 21 laposrudak húzódnak, amelyek oldalirányú oldaltávolsága a szomszédos 3 kiemelkedések 6, illetve 5 vonatkoztatási felületei egymástól való távolságának felelnek meg. Ezeken az alsó 21 laposrudakon 20 laposrudak fekszenek fel, amelyek szélessége a 3 kiemelkedések két egymással szemközti hornyának horonyfeneke közötti távolságnak felel

HU 216 000 Β meg. A 21 laposrúd vastagsága a 6 vonatkoztatási felület magasságának felel meg. A 20 laposrúd vastagsága a horony magasságának felel meg. A 21 és 20 laposrudakra keresztirányban egymással párhuzamosan két további 21 laposrúd van elrendezve, amelyek felső felülete egy síkba esik a 3 kiemelkedések 4 felfekvő felületével. A különböző 20 és 21 laposrudak furatokon keresztül végig összeköthetők egymással, így elmozdíthatatlanul rögzítve vannak az 1 alaptesten.

A 3-8. ábrák a hornyok, illetve a vonatkoztatási felületek különböző kialakítási és elrendezési változatait tüntetik fel. Ezen belül a 3 kiemelkedések felülnézeti alaprajza szintén lehet különböző, például négyzet alakú helyett kerek. A 3., 4. és 5. ábra szerinti kiviteli alakoknál az 5 és 6 vonatkoztatási felületek egyenesvonalúan vannak kiképezve. A 6. ábra szerinti kiviteli alaknál az 5’ és 6’ vonatkoztatási felületek domborítottak. A 7. és 8. ábrákon az 5” és 6” vonatkoztatási felületek olyan kiviteli alakja látható, ahol Z irányban a vonatkoztatási felületeknek csupán a középső tartománya egyenesvonalú, amihez felfelé és lefelé letörések csatlakoznak.

A 9. és 10. ábra egy felülnézeti alaprajzát tekintve négyzet alakú 3 kiemelkedést mutat, amely a körben elrendezett 5 és 6 vonatkoztatási felületek közepén négyzetes keresztmetszetű 22’ félhoronnyal van ellátva, amely az 1 alaptestben egy négyzetes keresztmetszetű 23 ’ átmenő horonyban folytatódik.

All., 12., 13., 14. és 16. ábrán feszítőékként kialakított összekötő elemek különböző kiviteli alakjai láthatók. Az összekötő elemek alakja egyrészt megfelel azon hornyok alakjának, amelyek az 1 alaptest 3 kiemelkedéseiben vannak kialakítva, másrészt pedig az 1 alaptesten rögzítendő 2 befogóidomokban azonos magasságban kiképzett hornyokénak. A 17. ábrán egy 2 befogóidom elrendezése látható két egymással szemközti 3 kiemelkedés között. A 2 befogóidom ezen az ábrán csak részben van feltüntetve. A 2 befogóidom alsó homlokfelületével az 1 alaptest 11 vonatkoztatási felületén fekszik fel, míg oldalfelületein négyszögletes keresztmetszetű 2c hornyokkal van ellátva, amelyek azonos magasságban húzódnak, mint a szemközti 7 hornyok. A 2 befogóidom és a 3 kiemelkedések közötti összekötő elemekként az adott kiviteli példában 8’ feszítőékeket alkalmazunk, amelyek egy tengelyirányban kinyúló 8a feszítőcsavar meghúzásával az erők átlósan húzódó C irányában (a 17. ábrán látható vázlatnak megfelelően) feszítést végeznek.

A 18. ábra szerinti kiviteli alaknál a befogóidom két ék alakú, egymást kiegészítő 2a és 2b lapból áll. Hosszirányban történő megfelelő eltolás révén a 2a és 2b lapok befeszülnek az X-Y síkban az egymással szemközti 3 kiemelkedések egymással szemközti vonatkoztatási felületei között. A Z irányban történő elmozdulás elleni biztosítást a rudakként kiképzett végigmenő összekötő elemek jelentik, amelyeket a befogóidomrészek, illetve a 3 kiemelkedések mindenkori egymással szemközt elhelyezkedő hornyaiba tolunk be.

A 19. ábra szerinti kiviteli alaknál négy, egyenként négy 3” kiemelkedést tartalmazó alaptest van egy közös tartólapon elrendezve, amely például egy gépasztal is lehet. A négy 1” alaptest elrendezése olyan, hogy egy teljesen egyenletes raszterfonna adódik az összesen tizenhat 3” kiemelkedés között. All’ vonatkoztatási felület alatt, mindegyik 1” alaptesten két-két egymást keresztező 23 csatorna van kialakítva. A négy 1” alaptest között két egymást keresztező, még mélyebben húzódó 24 csatorna van kimunkálva. A 23 és 24 csatornákon keresztül a megmunkálási maradványok, fiiróolaj, hűtőfolyadék és hasonlók elvezethetők.

A 2” befogóidom, amely a szokásos 8 összekötő elemek, például rudak által rögzíthető a 3” kiemelkedések között, járulékosan el van látva Z irányban kiterjedő hornyokkal és ezekhez illeszkedő vonatkoztatási felületekkel. A 2” befogóidomon másik befogóidomok vagy szerelvények azonos vagy hasonló módon rögzíthetők, mint maga a 2” befogóidom az 1 ” alaptesten.

A 20. ábra olyan 1’ alaptestet tüntet fel, amelynek több lefelé álló 3’ kiemelkedése és egy felfelé álló 3”’ kiemelkedése van. Valamennyi 3’, illetve 3’” kiemelkedés rendelkezik a már ismertetett 5 és 6 vonatkoztatási felületekkel, valamint a közöttük húzódó 7 hornyokkal.

A 21. ábra egy további 1” alaptestet szemléltet, amelynek két 3’ kiemelkedése van. A 6 vonatkoztatási felület alatt egy 7a horony húzódik.

A 22. ábra azt mutatja, hogy miként van a két, 20., illetve 21. ábra szerinti 1’ és 1” alaptest egymással összeépítve, mégpedig rudakként kialakított 8 összekötő elemek segítségével. Ennél az elrendezésnél az egyik, 1’ hivatkozási számú elem tekinthető alaptestnek, míg a másik, 1” hivatkozási számú elem befogóidomnak. Ebben az értelemben itt is egy 1 ’ alaptest van 8 összekötő elemeken keresztül egy 1” befogóidommal összekötve.

A 23. ábrán egy további lehetséges kiviteli alak látható, amelynek 3 kiemelkedésekkel ellátott 1 alapteste van. Ezen az 1 alaptesten 3’ kiemelkedésekkel rendelkező 1’ alaptest van rögzítve. A rögzítés itt 8 és 8’ összekötő elemek, valamint 18 és 19 rögzítőidomok által történik.

A találmány szerinti elemrendszer univerzálisan felhasználható. Különösen előnyösen alkalmazható a találmány szerinti megoldás adott esetben játékelemek, illetve játék építőidomok kialakításához is.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Elemrendszer, főként munkadarabok befogására, előnyösen gépeken történő megtartására és/vagy helyzetrögzítésére szolgáló szerkezetek felépítéséhez, egy X-Y síkban húzódó alaptesttel és legalább egy, ezen alaptesten különböző megválasztható helyzetekben rögzíthető befogóidommal, ahol az alaptestnek az X-Y síkban szabályszerűen, raszterosztásban elrendezett, felfekvő felületekként kialakított felületekkel rendelkező kiemelkedései vannak, amely kiemelkedések mindegyike Z irányban húzódó vonatkoztatási felületekkel rendelkezik, és ezen kiemelkedések a vonatkoztatási fe4

HU 216 000 Β lületeken belül összekötő elemek befogadására alkalmas, azonos magasságban kialakított bemetszésekkel vannak ellátva, ugyanakkor az összekötő elemek a kiemelkedések és a befogóidom között húzódnak, azzal jellemezve, hogy mindegyik kiemelkedés (3) két-két, egymástól adott távolságra elrendezett és a bemetszés által elválasztott egymás feletti vonatkoztatási felülettel (5, 6) rendelkezik.
2. Az 1. igénypont szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a vonatkoztatási felületek (5, 6) egymással egy síkba esnek.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedések (3) felülnézetben sokszög alakúra vannak kiképezve.
4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedések (3) felülnézetben kerekre vannak kiképezve.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy az összekötő elemek (8) laposidomokként vannak kialakítva, amelyek a két egymással szemközti oldalfelületükön olyan kontúrral és méretekkel rendelkeznek, amelyek a kiemelkedésekben (3) kiképzett bemetszések kontúrjának és méreteinek felelnek meg.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a bemetszések a kiemelkedéseken (3) körbefutó hornyokként (7) vannak kialakítva.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a hornyok (7) négyszögletes keresztmetszettel rendelkeznek.
8. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a hornyok (7”) félkör alakú keresztmetszettel rendelkeznek.
9. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a hornyok (7’) V alakú keresztmetszettel rendelkeznek.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy az összekötő elemek (8) rudakként vannak kialakítva, amelyeknek a kiemelkedések (3) és a befogóidom (2) egymással szemközti hornyait lényegében kitöltő keresztmetszetük van.
11. A 10. igénypontok szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a rudakként kialakított összekötő elemek (8) szélessége a szomszédos kiemelkedések (3) és befogóidomok (2) egymással szemközti horonyfenekei távolságának felel meg.
12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedések (3) több, Z irányban egymás fölött elrendezett és egymással párhuzamosan húzódó horonnyal vannak ellátva.
13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a Z irányban húzódó vonatkoztatási felületek (5, 6) egyenesvonalúan vannak kialakítva.
14. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a Z irányban húzódó vonatkoztatási felületek (5’, 6’) domborítottan vannak kialakítva.
15. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a Z irányban vonatkoztatási felületek (5”, 6”) sokszögletesen vannak kialakítva.
16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a hornyokba befeszíthető összekötő elemei (8’) vannak.
17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy az összekötő elemek (8’) több részből vannak kialakítva, és az egyes részek, amelyek egymáson felfekvő ferde felületekkel rendelkeznek, befeszítéshez egy feszítőcsavar (8a) által hosszirányban, a hornyokban eltolhatok.
18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a befogóidom (2, 2’) a kiemelkedések (3) hornyainak (7) magasságában hornyokkal van ellátva, és a vonatkoztatási felületeken (5, 6) való felfekvésre alkalmas módon van kialakítva.
19. Az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy a szomszédos kiemelkedések (3) vonatkoztatási felületei (5, 6) közötti távolság egy adott kiemelkedés (3) vonatkoztatási felületei egymás közötti távolságának felel meg, vagy annak a páros számú többszöröse.
20. Az 1-19. igénypontok bármelyike szerinti elemrendszer, azzal jellemezve, hogy az alaptest (1) a kiemelkedések (3) felfekvő felületeivel (4) párhuzamosan húzódó vonatkoztatási felülettel (11) rendelkezik.