HU215682B - Eljárás és berendezés elsődlegesen primer elemekből álló feszültségforrások regenerálására - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás primer elemekből álló, lényegében tehát szárazelemekből álló feszültségforrások regenerálására a primer elemekhez vezetett villamos energia segítségével, valamint a találmány tárgya még berendezés is a találmány szerinti eljárás megvalósítására.

A különféle primer elemek, azaz primer feszültségforrások mindennapi életünk velejárói, és a különböző berendezésekben, szerkezetekben és elrendezésekben arra használják, hogy ott a berendezés, szerkezet vagy elrendezés villamos tápfeszültség-forrásaiként működjenek. Ilyen jellegű feszültségforrások például a mangán, alkáli, cink-szén vagy egyéb olyan szárazelemek, amelyeknek az a jellemzője, hogy adott üzemóra után a kivehető teljesítmény már olyan kicsi, amely a rájuk csatlakoztatott fogyasztó üzemszerű működését nem teszi lehetővé.

A kimeneti feszültség csökkenő jellege az ilyen jellegű elemek belsejében lejátszódó elektrokémiai változások eredményeként jön létre, és ez a változás azt eredményezi, hogy az elemnek a belső ellenállása megváltozik. Az elemnek a teljesítménye a névleges feszültségének a csökkenésével egyidejűleg szintén csökken. Az ilyen jellegű elemek terhelésmentes állapotban és eredeti állapotukban, tehát még használat előtt általában 1,5 V feszültségűek. Az ilyen elemeket általában akkor tekintik elhasználódottnak, azaz kimerültnek, ha a kimeneti feszültségük névleges terhelés mellett körülbelül 1-1,2 V-ra csökken.

A már elhasznált elemeket általában meglehetősen meggondolatlanul a normál háztartási szeméttel együtt dobják ki, és adott esetben a kommunális szeméttel kerülnek feldolgozásra, amely azonban az ilyen elemek alkatrészeinek vegyi összetétele és anyaga miatt nagymértékben környezetszennyező, mi több, környezetvédelmi szempontból még veszélyes is lehet. Újabban az elhasznált elemeket külön erre a célra rendszeresített gyűjtőhelyeken gyűjtik össze, és az egyes alkatrészeket megfelelően ellenőrzött feldolgozás során semmisítik meg. Nagyon sok esetben egy olyan elemet, amely a fent már említett 1 -1,2 V-os alsó feszültséghatárt, mint kimeneti feszültséget elérte, már elhasználtnak tekintenek, jóllehet az elemnek az egyes részei még teljes egészében épek.

Figyelembe kell azonban venni, hogy az elemnek a működése során változó feszültségét, és az ezzel összefüggő áramleadási képességének a csökkenését a használata során a belsejében lejátszódó reakciók határozzák meg.

Számos kísérletet végeztek abban a vonatkozásban, hogy azokat a feszültségforrásokat, amelyeket az előbb említett értelemben már elhasználtnak tekinthetünk, ismét használhatóvá tegyék, éspedig úgy, hogy ezek még egy további időtartamig előre megadott teljesítményt tudjanak leadni. Az összes eddig ismert eljárásnak azonban hátránya, hogy a valóságos regenerálást nem, vagy csak nagyon tökéletlen módon teszi lehetővé.

Az EP-A-0 135 275 számú leírás szárazelem-regeneráló berendezést ismertet, amely egyirányú impulzussorozattal végzi a regenerálást egy olyan elrendezés segítségével, amely egy induktív elemből, lényegében egy induktív tekercsből és a regenerálandó elemből áll, ahol az induktív elem van a regeneráló feszültségforrásra csatlakoztatva, és az induktivitás az elemmel együtt egy rezgőkört képez. Az alkalmazott impulzussorozatnak mind a frekvenciája, mind pedig az amplitúdója változhat, és így biztosítható az optimális reaktiválás az elem számára.

Az EP-A-0047 187 számú leírás olyan szárazelemregenerálási eljárást ismertet, ahol szüretien egyenirányítóit feszültséget alkalmaznak, és egy szabályozó szabályozza az áramot, amelyet azután az elem impedanciájától függően kapcsolnak le.

Mindkét ismert megoldás esetében csökkenő, azaz változó energiát vezetnek a regenerálandó elemhez, és az áramkörnek aktív részét képezi maga az elem is.

A találmánnyal feladatul tűztük ki egy olyan eljárás és berendezés kidolgozását, amelynek segítségével a feszültségforrások olyan regenerálása valósítható meg, amellyel megközelíti azt a teljesítményt, amelyet a még nem használt feszültségforrással el lehet érni, továbbá mind az eljárás, mind az elrendezés egyszerű, kis költséggel megvalósítható, és nagy tömegben könnyen gyártható.

Felismerésünk alapja a szárazelemekben lejátszódó elektrokémiai folyamatok azon részének tanulmányozása volt, hogy a kimerültnek tekintett elemek vizsgálata azt mutatta, hogy a pozitív elektródjuk, azaz az anód és az adalékként bevitt oxidálóközeg, röviden depolarizátor, gyakorlatilag sértetlen volt, és csupán a negatív elektródon, azaz a katódon voltak tapasztalhatók bomlási jelenségek. A pozitív elektródon ugyanis az áram leadásakor fokozatosan H₂-buborékok képződnek, amelyeknek töltése megegyezik a pozitív elektród töltésével, és mintegy szigetelőréteget képezve akadályozzák az áramleadást. Mivel a primer elemeknél az oxidálóközeg csak adott áramleadásig biztosítja, hogy a katódon keletkező hidrogént vízzé oxidálja, amikor ez a képessége megszűnik, az elemet kimerültnek nyilvánítjuk, jóllehet az alkatelemei még épek. Ha a szigetelő lerakódásokat megszüntetjük, az elem ismét használhatóvá válik.

A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy regenerálandó feszültségforrásra előre megadott időtartamon keresztül periodikus, előre beállított amplitúdójú és hosszúságú feszültségimpulzusokat adunk.

A találmány tehát eljárás primer elemekből álló feszültségforrások regenerálására feszültségimpulzusok vagy áramimpulzusok formájában hozzávezetett villamos energia segítségével.

Az eljárás lényege abban van, hogy a regenerálandó feszültségforrásra előre megadott konstans időtartamon keresztül lényegében periodikus, előre beállítható konstans amplitúdójú és előre megadott konstans időtartamú feszültség négyszögimpulzusokat vagy áram négyszögimpulzusokat vezetünk.

Ezzel az eljárással a primer feszültségforrások oly módon regenerálhatóak, hogy ismét közel akkora teljesítményt tudnak leadni, mint amilyen a még nem használt, és feszültségforrásként igénybe nem vett feszültségforrásokkal elérhető volt. Előnye továbbá a talál2

HU 215 682 Β mány szerinti eljárásnak, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy egy adott primer feszültségforrást többszöri kimerülésig történő terhelés után is többször regenerálni lehessen, és minden egyes regenerálás után kisebb, de az eredetit megközelítő teljesítményt tudjuk elérni. Ugyancsak előnye a találmány szerinti eljárásnak, hogy azon túlmenően, hogy alapanyagot takarítunk meg, az ezekkel az elemekkel kapcsolatos feldolgozási, illetőleg megsemmisítési problémák is csak többszöri használat után jelentkeznek, ily módon tehát csak akkor kell egy adott elemet megsemmisíteni, ha már egy belső, nem javítható elbomlás következett be.

Előnyös a találmány szerinti eljárás azon foganatosítási módja, ahol a feszültség négyszögimpulzusok időtartamát 10 ³ s-2 χ 10 ³ s tartományba, a frekvenciájukat pedig 2-200 Hz közé állítjuk be.

Előnyös továbbá, ha az áramimpulzusok amplitúdóját 5x10 ² A-15 A tartományban állítjuk be, és adott esetben a regeneráló áramimpulzusok amplitúdóját a regenerálandó feszültségforrás belső ellenállásától függően beállíthatóra és/vagy szabályozhatom képezzük ki.

Lehetőség van arra, hogy a regeneráló áramot ebben a tartományban bárhol rögzített értékre is beállítsuk, ez tehát azt jelenti, hogy konstans impulzusszerű áramot alkalmazunk, ugyanakkor a feszültségamplitúdó a feszültségforrás regenerálási állapotának a függvényében változik. Előnyös lehet továbbá az is, hogyha a regeneráláshoz használt áramot a regenerálandó feszültségforrás belső ellenállásától függően önmagától hagyjuk beállni, és a feszültségimpulzus az, amelynek konstans, előre beállított amplitúdója van.

A találmány tárgya továbbá berendezés a találmány szerinti eljárás megvalósítására, amely berendezés a regenerálandó feszültségforrásra van csatlakoztatva, és az a lényege, hogy tartalmaz egy kis belső ellenállású egyenfeszültség-forrást, amelynek egyik kimenete egy vezérelt, szakaszos üzemű kapcsoló bemenetére van csatlakoztatva, a szakaszos üzemű kapcsoló vezérlőbemenete egy állítható órajel-generátor kimenetére van csatlakoztatva, a szakaszos üzemű kapcsoló - regeneráló jelet képező - kimenete pedig egy időállandós tagról vezérelt kapcsolón keresztül a regenerálandó feszültségforrás egyik pólusával van összekapcsolva, a regenerálandó feszültségforrás másik pólusa pedig az egyenfeszültség-forrás másik kimenetére van csatlakoztatva.

Előnyös a berendezés, ha a vezérelt, szakaszos üzemű kapcsoló egy a regeneráló jelet, mint áramot beállító beavatkozó tagot is tartalmaz.

Ugyancsak előnyös, ha a beavatkozó tag egy, a regenerálandó feszültségforrás regenerálási foktól függően változó belső ellenállásától függő regeneráló karakterisztikát előállítóan van kiképezve.

Előnyös a berendezés, ha az időállandós tag a regenerálandó feszültségforrás regenerálási ideje időtartamát beállíthatóra van kiképezve.

A berendezés előnye lényegében abban van, hogy rendkívül egyszerű módon, kis költséggel előállítható alkatrészekből van kiképezve, és maga a berendezés igen csekély költséggel állítható elő, ily módon tehát tömeggyártásra is alkalmas, azaz lehetőség van arra, hogy mind a háztartásokban, mind pedig a nagyüzemekben felhasználható legyen. A találmány szerinti berendezés a mindenütt általában elérhető hálózati tápfeszültségről működtethető, ez adja a működéshez szükséges energiát, és ahhoz, hogy a megfelelő villamos illesztést megvalósítsuk, nincs szükség semmiféle költséges kapcsolástechnikai elrendezésre, azaz önmagában ismert feszültségátalakítók és/vagy hálózati tápegységek felhasználhatók.

A szabályozóberendezés szabályozási paramétereit a feszültségforrás regenerálási állapotától függően változó, belső ellenállásra kell beállítani, lehetőség van azonban arra is, hogy egy másik szabályozási paramétert válasszunk, ha ez a regenerálandó feszültségforrásnál szükséges, illetőleg kívánatos, és esetleg van egy olyan regenerálási paraméter, amelyet mindenképpen kívánatos, vagy szükséges betartani.

Ha a regenerálási időtartamot egy, ezen időtartam beállítására kialakított beállítható időállandós taggal állítjuk be, illetőleg határozzuk meg előre, a regenerálási eljárás kvázi automatikusan megy végbe és fejeződik be, azaz a regenerálás után a feszültségforrás lekapcsolja a regenerálóberendezést a regenerálandó elemről.

A találmányt a továbbiakban példakénti kiviteli alakjai segítségével, a mellékelt ábrákon ismertetjük részletesebben, az 1. ábrán látható a találmány szerinti eljárás megvalósítására szolgáló elrendezés, amely feszültségforrások regenerálására szolgál, blokkvázlatként, a 2. ábrán az 1. ábrán bemutatott berendezés egy példakénti kiviteli alakjának részletesebb kapcsolási rajza látható, a 3. ábrán látható egy primer feszültségforrás feszültségváltozásának a függvénye az idő függvényében 6 Ohm-os terhelésnél, amely 250 mA-nek felel meg, ahol az A görbe a még nem használt feszültségforrás feszültségét mutatja, a B görbe az első regenerálást követő feszültségváltozást mutatja, míg a C görbe a második regenerálást követő feszültségváltozást mutatja, a 4. ábrán pedig egy olyan házelrendezés látható, amelybe több regenerálandó feszültségforrás helyezhető el.

Az 1. ábrán látható tehát a találmány szerinti 10 berendezés blokkvázlata, amely a találmány szerinti eljárás megvalósítására alkalmazható. Az ábrán látható egy kis ohmos 23 egyenfeszültség-forrás, amely például egy megfelelően méretezett, és szűrőkondenzátorral ellátott hálózati egyenirányító egység lehet, amelynek a bemenete tetszőleges módon megválasztott és illesztett hálózati tápfeszültségre van csatlakoztatva. A 23 egyenfeszültség-forrás önmagában ismert módon hoz létre a kimenetén egy megfelelően szűrt 13 egyenfeszültséget, amely egy vezérelt, szakaszos üzemű 14 kapcsoló 17 bemenetére van elvezetve. A vezérelt, szakaszos üzemű 14 kapcsoló vezérlőbemenete egy 15 órajel-generátor kimenetével van összekapcsolva. A vezérelt, szakaszos

HU 215 682 Β üzemű 14 kapcsoló 16 kimenetén egy olyan 18 feszültségimpulzus-sorozat jelenik meg, amelyet a 14 kapcsoló és a 15 órajel-generátor 13 egyenfeszültségből állít elő. A 18 feszültségimpulzus-sorozat impulzushosszúsága ily módon tehát a 15 órajel-generátorral beállítható. A 18 feszültségimpulzus-sorozatnál az impulzus időtartama célszerűen 10 ³-2χ 10 ³ s.

A 21 beavatkozótagban különféle beállító- és/vagy szabályozótagok is elhelyezhetők, amelyeknek segítségével a regeneráló áram 5 χ 10 ² A-15 A tartományban beállítható.

Maga a 15 órajel-generátor szintén szabályozható, segítségével a 18 feszültségimpulzus-sorozat frekvenciája állítható be, például 2-200 Hz tartományban.

A vezérelt, szakaszos üzemű 14 kapcsoló 16 kimenetére egy olyan 24 kapcsoló van csatlakoztatva, amelynek segítségével a 16 kimeneten megjelenő 18 feszültségimpulzus-sorozat a regenerálandó 11 feszültségforrás egyik 19 pólusára csatlakoztatható. A 24 kapcsoló működtetőeleme egy 22 időállandós tag, amely rá van csatlakoztatva a 24 kapcsolóra. A regenerálandó 11 feszültségforrás másik 20 pólusa önmagában ismert módon a 23 egyenfeszültség-forrás másik pólusával, jelen esetben a házzal van összekapcsolva. A 22 időállandós tag időállandója adott esetben beállíthatóra is kiképezhető. Az időállandó előre megadott változtatásával lehet a regenerálási folyamatot vezérelni. Ez azt jelenti, hogy a regenerálandó 11 feszültségforrás a 18 feszültségimpulzus-sorozattal, amelynek előre megadott konstans amplitúdója és impulzushosszúsága van, és előre beállított ideig van összekapcsolva. Ahogy ez az időintervallum letelt, úgy a 24 kapcsoló, amely korábban egy időintervallum-beállító nyomógombbal van zárva, nyit, ezáltal automatikusan megszakad a 18 feszültségimpulzus-sorozatnak a regenerálandó 11 feszültségforráshoz történő továbbítása.

Adott esetben vezérelt, szakaszos üzemű 14 kapcsoló egy, a regeneráló jelet, mint áramot beállító 21 beavatkozótagot is tartalmaz.

Itt utalunk arra, hogy a találmány szerinti 10 berendezés alapjában véve oly módon is kialakítható, hogy fennálljon a lehetősége annak, hogy a regeneráló áramot a regenerálandó 10 feszültségforrás belső ellenállásától függően konstans értékre lehessen beállítani, ez az úgynevezett állandó árammal történő regenerálás, és az elrendezés kialakítható úgy is szükség esetén, hogy szabályozható, vagy pedig a regenerálási folyamat alatt a regenerálandó 11 feszültségforrás változó belső ellenállásához önmagától beáll.

A 2. ábrán a találmány szerinti berendezés egy részletesebb kiviteli alakjának áramköri rajza látható.

A berendezés 23 egyenfeszültség-forrása az általánosan használt normál tápáramhálózatra csatlakoztatható. A 23 egyenfeszültség-forrás tartalmaz egy 25 transzformátort, amelynek primer tekercse van a hálózatra csatlakoztatva, szekunder tekercsének egyik pólusa két 26 kondenzátor egymással összekapcsolt kivezetésére van csatlakoztatva, míg a szekunder tekercs másik pólusa két, szintén egyik kivezetésével összekapcsolt 30 diódára van csatlakoztatva. A 30 diódák és 26 kondenzátorok önmagában ismert egyenirányító feszültségkétszerező kapcsolásként vannak egymással összekapcsolva. Ily módon egy olyan kis belső ellenállású egyenáramú 23 egyenfeszültség-forrást kapunk, amely a találmány szerinti 10 berendezés tápáramellátásáról megfelelően gondoskodik.

A 2. ábrán látható még a 15 órajel-generátor egy példakénti kiviteli alakja, amely a jó hatásfokú regeneráláshoz szükséges meredek, kis felfutási idejű impulzusokat, azaz lényegében négyszögimpulzusokat megfelelően formázva előállítja. A 15 órajel-generátor lehet egy egyszerű impulzusgenerátor is. A 15 órajel-generátor a példakénti kiviteli alaknál aszimmetrikus multivibrátorként van kiképezve, amely két 27 és 28 tranzisztort tartalmaz, és a négyszögimpulzusokat 2-5 Hz követési frekvenciával állítja elő. Egy további impulzusformáló hálózaton keresztül vannak azután az impulzusok a vezérelt, szakaszos üzemű 14 kapcsolóhoz, amely itt egy tranzisztoros kapcsolóelem, továbbítva és erősítve. Ezt követően a 18 feszültségimpulzus-sorozat a 10 berendezés azon részéhez van továbbítva, amelybe a regenerálandó 11 feszültségforrások, azaz szárazelemek elhelyezhetők. A 10 berendezés védelmére, és az abban elhelyezett 11 feszültségforrások megfelelő regenerálására a 10 berendezés el van látva még egy 29 időkapcsolóval, mint lekapcsolóautomatával is, amely a regenerálást egy előre megadott időtartamra, például maximum 25 percre korlátozza. A 29 időkapcsoló áramkörébe egy 31 nyomógomb van iktatva, amelynek megnyomásával a 29 időkapcsolót indítjuk, és a regenerálási folyamatot ismét egy előre beállított időre aktiválhatjuk.

A 3. ábrán látható a 11 feszültségforrás kimenő U feszültségének az időfüggvénye, ha a terhelés ellenállása 6 ohm, és rajta keresztül körülbelül 250 mA áram folyik. Körülbelül 12 óra elteltével all feszültségforrás eredetileg 1,5 V-os feszültsége 1,2 V-ra csökken. A 250 mAres terhelés körülbelül egy olyan izzólámpa áramigényének felel meg, amelyet tipikusan a zseblámpaelemeknél alkalmaznak. All feszültségforrás első kimerülési görbéjét a 3. ábrán az A görbe mutatja. Az első kimerülés, ebben az esetben az első kisütés azt jelenti, hogy egy még használatlan, új 11 feszültségforrást kapcsoltunk a 6 ohmos terhelésre.

A következő lépésben körülbelül 20 percnyi időtartamig regeneráltuk a 11 feszültségforrást a találmány szerinti eljárást megvalósító 10 berendezéssel, úgy, hogy a névleges feszültség ismét körülbelül 1,5 V legyen. Ezt követően a 11 feszültségforrást, amely regenerált 11 feszültségforrás, az előzőben is megadott terhelési paraméterek mellett 12 órán át mértünk, és 12 óra után a feszültségváltozásra a B görbét kaptuk, amely jó közelítéssel az eredeti A görbével egyezik meg. Egy további, a találmány szerinti eljárást megvalósító 10 berendezéssel történő 20 perces regenerálás során ismét 1,5 V névleges feszültséget állítottunk be a 11 feszültségforráson, majd ugyanolyan terheléssel, mint az első két esetben, figyeltük a feszültséget. A 11 feszültségforrás feszültségére a C görbét kaptuk, amely csak kismértékben tért el a A és B görbétől.

Tapasztalataink azt mutatták, hogy a kereskedelemben kapható jó minőségű primer feszültségforrások, az4

HU 215 682 Β az szárazelemek legalább tízszer regenerálhatok az előzőekben megadott módon anélkül, hogy a teljesítményük, illetőleg a teljesítőképességük jelentősen esne.

A találmány szerinti eljárás ugyanis lehetővé teszi, hogy a primer 11 feszültségforrás belsejében lejátszódó vegyi, illetőleg elektrokémiai reakciók hatását megfordítsuk. A normál elektrokémiai reakció abban az esetben, ha fogyasztó van az elemre csatlakoztatva, az, hogy az elektródokon lerakódások képződnek, amelyeknek szigetelő hatásuk van. A találmány szerinti eljárással és az eljárást megvalósító 10 berendezés segítségével az elektródokat ezektől szigetelő lerakódásoktól szabadítjuk meg úgy, hogy az eredeti teljesítménye, illetőleg az eredeti kapacitása messzemenően helyreálljon.

A 4. ábrán látható a találmány szerinti 10 berendezéshez kialakított házelrendezés, amelybe több regenerálandó 11 feszültségforrás helyezhető el. A házban különböző, illetőleg töltendő 11 feszültségforrások helyezhetők el, amelyek akár külön-külön, akár pedig egyidejűleg regenerálhatok.

Itt utalunk arra, hogy a találmány szerinti eljárással, illetőleg az eljárást megvalósító 10 berendezéssel nemcsak a már előbb említett primer 11 feszültségforrások regenerálhatok, hanem alkalmas arra, hogy szekunder feszültségforrások töltését is megvalósítsa, azaz különböző fajta akkumulátorok töltésére is alkalmazható anélkül, hogy a találmány szerinti regenerálást, illetve töltést feszültségimpulzusok segítségével előre megadott időben és előre megadott impulzussal, amplitúdóval és frekvenciával, vagy hasonlóval megvalósító találmány szerinti elvet elhagynánk. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a szekunder feszültségforrások esetében is igen jó hatásfokú és megfelelő eredményt értünk el a találmány szerinti eljárás, illetőleg a 10 berendezés alkalmazásával.

Claims (9)

1. Eljárás primer elemekből álló feszültségforrások regenerálására feszültségimpulzusok vagy áramimpulzusok formájában hozzávezetett villamos energia segítségével, azzal jellemezve, hogy a regenerálandó feszültségforrásra (11) előre megadott konstans időtartamon keresztül lényegében periodikus, előre beállítható konstans amplitúdójú és előre megadott konstans időtartamú, feszültség négyszögimpulzusokat vagy áram négyszögimpulzusokat vezetünk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feszültség négyszögimpulzusok időtartamát 10 ³ s-2x 10 ³ s közé állítjuk be.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feszültség négyszögimpulzusok frekvenciáját 2-200 Hz közé állítjuk be.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az áram négyszögimpulzusok amplitúdóját 5 χ 10 ² A-15 A tartományban állítjuk be.

5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a regeneráló áram négyszögimpulzusok amplitúdóját a regenerálandó feszültségforrás (11) belső ellenállásától függően beállíthatóra és/vagy szabályozhatom képezzük ki.

6. Berendezés az 1 -4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás megvalósítására, amely berendezés a regenerálandó feszültségforrásra van csatlakoztatva, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy kis belső ellenállású egyenfeszültség-forrást (23), amelynek egyik kimenete egy vezérelt, szakaszos üzemű kapcsoló (14) bemenetére van csatlakoztatva, a szakaszos üzemű kapcsoló (14) vezérlőbemenete egy állítható órajel-generátor (15) kimenetére van csatlakoztatva, a szakaszos üzemű kapcsoló (14) - regeneráló jelet képező - kimenete pedig egy időállandós tagról (22) vezérelt kapcsolón (24) keresztül a regenerálandó feszültségforrás (11) egyik pólusával (19) van összekapcsolva, a regenerálandó feszültségforrás (11) másik pólusa (20) pedig az egyenfeszültség-forrás (23) másik kimenetére van csatlakoztatva.

7. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szakaszos üzemű kapcsoló (14) egy, a regeneráló jelet, mint áramot beállító beavatkozótagot (21) is tartalmaz.

8. A 7. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a beavatkozótag (21) egy, a regenerálandó feszültségforrás (11) regenerálási fokától függően változó belső ellenállásától függő regeneráló karakterisztikát előállítóan van kiképezve.

9. A 6-8. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az időállandós tag (22) a regenerálandó feszültségforrás (11) regenerálási időtartamát beállíthatóra van kiképezve.