HU215071B - Kapocs lapok, különösen papírlapok meg- és/vagy összefogására - Google Patents

Description

A találmány tárgya kapocs lapok, különösen papírlapok meg- és/vagy összefogására, adott esetben a lap, különösen papírból vagy egyéb hasonló anyagból készült lap más objektumra való helyezésére, vagy azon való rögzítésére, amely lemezszerű anyagból létrehozott, felületük egy részében egymással párhuzamos síkokban fekvő és egymásnak feszülő mellső és hátsó megfogó lappal van kialakítva, ahol a mellső és hátsó megfogó lapok egyik végüknél egymást keresztező vonalak mentén fekvő, meg- és/vagy összefogandó papírlapokat hosszuk legalább egy részében beengedő és fordított V alakú nyílást meghatározó ferde belső szélek vannak kiképezve, továbbá a mellső és hátsó megfogó lapok összekapcsolódási vonaltól kiindulva egyik irányban vonalszerű csatlakozási helyig hajlítást meghatározóan először egymástól távolodóan, majd közeledőén, másik irányban a V alakú nyílást meghatározó ferde belső szélekig terjedően szorosan egymáshoz illeszkedően vannak kiképezve.

Az US-A 1,637,564 lajstromszámú US szabadalom leírásából olyan lapok, különösen papírlapok összefogására alkalmas kapocs ismerhető meg, amely lemezszerű anyagból készül, két egymásnak feszülő, párhuzamos síkokban fekvő mellső és hátsó megfogó lapot tartalmaz. Ezek között egymást keresztező vonalak mentén húzódó szélekkel meghatározott, a papírlapokat hosszuk mentén befogadó, fordított V alakú nyílás van, amelynek kerületét a mellső és hátsó megfogó lapokban kiképzett vonalak jelölik ki. A mellső és hátsó megfogó lapok egymáshoz összekapcsolódási vonalnál csatlakoznak, ettől kiindulva az egyikben hajlítás van kiképezve. Az ebből az irodalmi helyből ismertté vált kapocs előnye, hogy lapos felületén információ rögzíthető, alkalmas összefogó-fémkapcsok elrejtésére. A lényegében V alakú befogadótér nagy részét az egyik megfogó lap határozza meg, a hátsónak tekinthető megfogó lap rövidebb, az egy pontban, az előbbi szélességének mintegy a felénél végződik. A papírlapok befogadását biztosító feltételek létrehozása céljából mind a mellső, mind a hátsó összefogó lapot a V alakú befogadó tér tartományában hátrafelé meghajlítják. Ez azonban hátrányos lehet, hiszen az összetartott lapokat a meghajlított felületeket záró pontok megsérthetik, felkarcolhatják mind a lapok behelyezése, mind pedig kivétele során. Ugyanez vonatkozik a megfogásra és áthelyezésre. A mellső és hátsó megfogó lapoknak a kapocs üres állapotában egymással szemközt fekvő részei egymástól bizonyos mértékig eltávolodhatnak, ha közéjük nagyobb mennyiségű papír vagy hasonló lapos anyag kerül. Ilyenkor az érintkezés egy vonalra korlátozódik. Ezért a kapocs befogadó képessége viszonylag kicsi és a befogadott lapok mennyiségével együtt növekszik annak a veszélye, hogy a hátsó megfogó lap kihajlik és a kapocsból az összefogni kívánt lapok kiesnek.

Más jellegű felépítést mutató kapocs a kereskedelmi forgalomban szokásosan beszerezhető. Ennek két egymással párhuzamos síkban fekvő megfogó eleme van, amelyek egymással rugózó kapcsolatban vannak. A kapocs két záró széle egymással adott szöget zár be, és felhasználáskor ezek a szélek V alakú befogadó teret határoznak meg. Ez a kapocs rugóacélból készül és lényegében az egymástól térközzel elválasztott két félkör alakú befogadó véggel kialakított szokásos gemkapocs változatát jelenti.

A legfontosabb problémát ennél a kapocsnál az jelenti, hogy az előállításához használt acélhuzal átmérője viszonylag nagy. Ezenkívül hátrányt jelent az a tény, hogy az összefogás műveletekor a papírlap meghajlik. Egyidejűleg az összefogás művelete csavaró igénybevételt jelent a huzalnak arra a részére, amely a tartólapok közötti kapcsolatot létrehozza. Mindezek eredményeként a tartóelemek kihaj lanak, párhuzamos elrendezésük megszűnik, egymással nem párhuzamos síkokba kerülnek, a felülettől elálló részek miatt sík jellegük nem érvényesül. Ha ilyen kapcsokkal összefogott több papírhalmazt helyeznek egymásra, a saroknál már néhány halmaz egymásra rakása után megfigyelhető a magasság gyors és az összefogott, különösen papír anyagú lapok vastagságától független növekedése.

Az US-A 1,493,072 számú US szabadalmi leírás olyan kapocs kialakítására tesz javaslatot, amely nagyobb számú, vastagabb halmot alkotó papírlapok összefogására szolgál. A kapocs két egymásnak feszülő, eltérő méretű megfogó lapból áll, amelyek meghajlítási tartományokat összefogó csatlakozási helynél kapcsolódnak egymáshoz. A hátsó megfogó lap a hosszabb, míg a rövidebb, mellső megfogó lap vége ki van hajlítva. Ez a kapocs felépítéséből következően nem kicsinyíthető le az irodai gyakorlatban szükséges és a gemkapcsokkal lefedett méretekre. Alkalmazása nehézkessé válik az esetben, ha vele a kihajlított megfogó lap magasságánál magasabb papírhalmot kell összefogni, mivel ilyenkor a mellső megfogó lapot fel kell emelni. Ha viszont kisszámú, esetleg egyetlen papírlapot kell ezzel a kapoccsal megfogni, fennáll a veszélye annak, hogy a több papírlap összefogásához szükséges jelentős feszítőerő miatt a papírlap betolásakor sérül.

Mint a WO-A 81/01535 számú nemzetközi közzétételi iratból kitűnik, olyan szokásos és különleges célokra használható papírkapcsokat ugyancsak kialakítottak, amelyek elláthatók specifikus információkkal. Ezek azonban költségesek. Problémát jelent az is, hogy nem használhatók akkor, ha előzetesen a papírlapokat tűzőkapoccsal tartósan összefogták, illetve nem teszik lehetővé, hogy ezeket a szokásosan használt tűzőkapcsokat elrejtsék. Ugyanilyen rendeltetésű kapcsot mutat be az US-A 4,563,796 lajstromszámú US szabadalmi leírás. Ez „memória” típusú műanyagból vagy fémből készül, mellső és hátsó megfogó lapja nem tartalmaz egymáshoz illeszkedő felületet, a két lap egy vonal mentén illeszkedik egymáshoz. Ennek az a hátránya, hogy egyszerre több papírlap megfogása egy bizonyos számot meghaladó papírlap esetében bizonytalanná válik. A mellső megfogó lap széles felületet biztosít információk hordozására.

A találmány célja olyan formatervezéssel igen tetszetős alakra hozható kapocs kialakítása, amely funkcionálisan azonos értékű az ismert kapcsokkal, de a fenti hátrányoktól mentes. Feladatunk olyan kapocs létrehozása, amellyel egyszerre nagyobb mennyiségű papírlapot lehet annak veszélyeztetése nélkül összefogni és

HU 215 071 Β amely ezen túlmenően alkalmassá tehető megfelelő információ tartós hordozására.

A kitűzött feladat megoldásaként lapok, különösen papírlapok meg- és/vagy összefogására szolgáló kapcsot hoztunk létre, amely rugalmas lemezszerű anyag egy keskeny csíkjából van a csík két végének egymáshoz való visszahajlításával és ezzel mellső és hátsó megfogó lapból álló szerkezetként kiképezve, ahol a mellső és hátsó megfogó lap felső része a hajlítással kiképzett vonalszerű csatlakozási helyen kapcsolódik egymáshoz, a mellső és a hátsó megfogó lap között közülük az egyik felső részének meghajlításával létrehozott térköz van, míg a mellső és hátsó megfogó lap alsó része lapszerű hátsó és mellső illeszkedő részt alkotóan lényegében egyenes sík mentén egymásra támaszkodik, a hátsó és mellső illeszkedő rész a csatlakozási hellyel átellenben ferde belső széllel van kiképezve, ahol a két ferde belső szél egymást keresztezőén van elrendezve és hosszúságuk legalább egy részén fordított V alakú beengedő teret határoznak meg, és a találmány értelmében a csatlakozási helynél a mellső és a hátsó megfogó lap közül az egyik kihajló felső részt, míg a másik görbe vonalú felső részt alkot, amelyek síkjai kis nagyságú hegyesszög alatt metszik egymást, a görbe vonalú felső rész a mellső megfogó lapban befelé benyúlóan van kiképezve, a hátsó megfogó lap kihajló felső része a meghajlítási tartományban vele tompaszöget bezáró és a hátsó illeszkedő részbe átmenő középső résszel kapcsolódik, továbbá a tompaszög és a hegyesszög értékéből adódóan a mellső és a hátsó megfogó lap a mellső és hátsó illeszkedő rész síkja mentén egymáshoz szorulnak, valamint a mellső és hátsó megfogó lap a csatlakozási hely középvonalától lényegében azonos távolságban pontszerű csúcsban végződik, és a ferde belső szél szomszédságában a beengedő szélnél szétnyitható lapos síkszerű elemet képez.

A fentieknek megfelelően kialakított újszerű kapocs egyesíti magában a füzőkapocs és a gemkapocs lényegében minden pozitív jellemzőjét, a két megoldás hátrányait az előzőekben elemzett kapcsok hátrányaival együtt kiküszöböli. Félig állandó jellegű tartást biztosít, amelyet az ismert kapcsokhoz képest jelentősen megnövelt összefogó erő tesz lehetővé.

A mellső és hátsó összefogó lap között biztosított széles és lapos megfogási tartomány az előfeszített kialakítás révén végig sima, lapos marad, a találmány szerinti kapocs az ismert megoldásokhoz képest nagyobb összefogó erőt biztosít és ennek eredményeként az összefogott lapok áthajtásakor a papír kicsúszásának veszélye csökken. A 80 g/m² felületi sűrűségű papírlapokból a kapocs szokványos kialakítás esetén legfeljebb mintegy tizenötöt tud összefogni, de az anyag vastagságának növelésével ez a mennyiség növelhető. Ez jelentős eltérést hoz az ismert kapcsokkal szemben. Ugyanígy előnyt jelent a fűzőkapcsok alkalmazásához viszonyítva. További igen fontos ismérve a találmány szerinti kapocsnak, hogy lényegében végig lapos összefogó felületet biztosít.

A papírlapok összefogására szolgáló azon kapcsok, amelyeknél csavarerő lép fel, szinte mindig előnytelenek abból a szempontból, hogy a megfogó lapok vagy elemek végei a papír felületéből kiállnak, és ez az összefogott lapok vastagságához képest jelentős vastagságnövekedést eredményezhet. A találmány szerinti kapocs esetében a felépítés lényeges jellemzője, hogy ez az elállás nem léphet fel. Ez annyit jelent, hogy már két lap esetében a találmány szerinti kapocs a felhasználásban kisebb vastagságnövekedést eredményez, mint az ismert fűző- és gemkapcsok. Ezért az összefogott papírlapok jól egymásra helyezhetők. Ugyanez a jellemző eredményezi azt, hogy a találmány szerinti kapocs lényegében nem képes a papírról lecsúszni, hiszen síkból kiálló részekkel nem rendelkezik.

A találmány szerinti kapocs könnyen és segédeszköz felhasználása nélkül illeszthető a megfelelő helyzetbe, ehhez csak kis erőkifejtésre van szükség, nem áll fenn az ujjak megsérülésének veszélye, hasonló könnyedséggel a papírlapokról eltávolítható, ha erre időszakosan (például fotókópia készítéséhez) vagy véglegesen szükség van.

A találmány szerinti kapcsot könnyen és gyorsan lehet a kijelölt helyen a papírhoz illeszteni, ehhez nincs szükség szerszámra, például tűzőgépre. Ezt az teszi lehetővé, hogy a két összefogó lap végei V alakú nyílást határoznak meg. Ennek eredményeként az összefogó lapokat nem kell egymástól eltávolítani, az összefogandó lapokat egyszerűen az összefogó lapok V alakú bevágásához kell illeszteni és becsúsztatni. A papírlapokra helyezett kapocs a továbbiakban könnyen elcsúsztatható és így a szükséges helyzetbe átvihető, amit a lapos felületek tesznek lehetővé. A célszerű kialakítás biztosítja azt is, hogy a kapocs nagyobb erőkifejtés nélkül, csupán az ujjak segítségével a papírlapokról levehető. A hagyományosan ismert és felhasznált kisméretű gemkapcsokkal és hasonló kapcsokkal összehasonlítva a találmány szerinti kapocs kezelése könnyebb, lapos felületei miatt az ujjak sérülése nehezebben következhet be. A hagyományos fűzőkapcsokkal és gemkapcsokkal összehasonlítva ez a kapocs teljes mértékben veszélytelen a papír alakjára. Nem fordulhat elő, hogy a papír írófelületét, fényképek vagy szórólapok csillogó felületeit stb. kapaqa vagy más módon megsértse.

A javasolt kapocs további előnye, hogy többszörösen felhasználható, a korábbi felhasználások száma és gyakorisága vagy az összefogott lapok száma a későbbi felhasználás során nem jelent hátrányt. Ugyancsak igen előnyös, hogy a találmány szerint kialakított kapocs úgy helyezhető helyére, hogy az esetlegesen alkalmazott fűzőkapcsot beborítja, ezért az összefogott papírhalmaz esztétikai jellemzői javulnak, maga a kapocs alkalmas az összefogott papírlapokból álló halmaz jellemzésére és azonosítására. A fűzőkapocs eltakarására a találmány szerinti kapocs azért válik alkalmassá, mert a meghajlításos tartományban olyan szabad hely áll rendelkezésre, ahol a füzőkapocs a mellső megfogó lap és a hátsó megfogó lap felső része között elhelyezhető.

A találmány szerinti kapocs egy különösen célszerű kiviteli alakjánál a hátsó megfogó lapban a meghajlítási tartomány egyenes vonal mentén van kiképezve.

HU 215 071 Β

A találmány szerinti kapocs egy további igen célszerű kiviteli alakjára az jellemző, hogy a meghajlítási tartomány egyenes vonalának vagy középvonalának távolsága a csatlakozási helytől legfeljebb egynegyede a csatlakozási hely és a mellső és hátsó megfogó lap ferde belső széleinek találkozási pontjáig terjedő távolságnak. Ugyancsak célszerű az a megoldás, amikor a mellső és hátsó megfogó lap síkjai a csatlakozási helynél egymással mintegy 15 °C-os hegyesszög alatt metszik egymást, míg a meghajlítási tartomány vonalszerű kiemelkedéséhez egyik oldalról csatlakozó kihajló felső rész és a másik oldalról kapcsolódó középső rész síkjai egymással 145° és 160° közötti nagyságú tompaszöget zárnak be.

A papír és hasonló anyagú lapszerű termékek károsodás nélküli összefogását segíti elő, ha a találmány szerinti kapcsot célszerűen úgy alakítjuk ki, hogy a mellső és hátsó megfogó lap ferde belső szélei mintegy 90°-os szöget bezáró átfedéssel vannak egymáson elrendezve.

A lapszerű papír vagy hasonló anyagú termékek károsodását azzal is meg tudjuk előzni, ha a találmány szerinti kapcsot előnyösen úgy képezzük ki, hogy a ferde belső szélek egymással szemben fekvő élei le vannak kerekítve.

Használati értékét tekintve lehet előnyös a találmány szerinti kapocsnak az a kiviteli alakja, amelynél egymástól különböző alakú mellső és hátsó megfogó lapok vannak.

A találmány szerinti kapocs célszerűen kialakítható úgy is, hogy az az összefogott lapokról csak nehezen legyen eltávolítható. Ilyenkor a kapocs valamely lapjának belső oldalára átnyúló egy vagy több befelé kiemelkedő V alakú bevágást készítünk, amely a felhelyezést követően az összefogott anyaghalmazba nyomódik. Ez a kapocs felhelyezése során nem jelent különösebb problémát, a műveletet nem nehezíti meg. A kapocs eltávolításához ez esetben azonban célszerű külön segédeszközt használni, amelyet a kapocs alá becsúsztatunk, vagy pedig az egyik megfogó lapot felemeljük, amikor a kapocs például textiltermékek összefogására szolgál. Ezért a felhelyezés nem jelent problémát. A V alakú bevágások a kapocs előállítása során előkészíthetők, akkor még a lapok síkjába simulnak és ezeket csak később, például segédeszköz segítségével irányítjuk a belső tér felé.

A találmány szerinti kapocs már legegyszerűbb alakjában is igen előnyös, tetszetős formákban hozható létre. Felépítése szempontjából természetesen a formatervezés nem játszik alapvető szerepet. Alkalmassá tehető azonban információ és üzenet hordozására, például sima egy vagy több színű feliratok, jelképek, árujelzők kiképzésével. Ezen kívül a találmány szerinti kapocs különböző alakokban és méretekben hozható létre, amikoris a kellő szorítást biztosító szerkezet könnyű alkalmazhatóságát kihasználva bankjegyek összefogására szolgáló, nyakkendőtűként, ruhadíszítő kiegészítőként, függő kapocsként alkalmazható kapcsot készítünk (ez utóbbi esetben rajta ragasztó rétege alakítható ki, illetve megfelelő módon lánccal, zsinórral egészíthető ki). A találmány szerinti kapocs alkalmas különböző termékek azonosítására szolgáló függők kialakítására, belőle például csomagok, ruházati cikkek, bőröndök, könyvjelzők, különböző színű azonosító kapcsok, fényképek vagy poszterek felakasztására szolgáló kapcsok, esetleg emlékeztető üzeneteket hordozó kapcsok készíthetők. Ez utóbbi esetben a kapocs egyik részét viszonylag nagy felülettel hozzuk létre. Ezen a felületen vagy a hátsó részen ragasztó réteg alakítható ki, amelyre papír rögzíthető.

A találmány szerinti kapocs egy különösen célszerű kiviteli alakjában tehát az a lényeges, hogy a mellső és hátsó megfogó lapok közül legalább egy nyomtatással elkészíthető információ hordozására alkalmasan és/vagy kivágással és/vagy préseléssel létrehozott mintával van kiképezve.

Ugyancsak célszerű a találmány szerinti kapocsnak az a megvalósítási módja, amikor a mellső és hátsó megfogó lapok közül legalább egy írással felvitt információ befogadására alkalmas információs felülettel van kialakítva. Ennek egy másik, a kereskedelmi forgalom szempontjából különösen célszerű megvalósítása, ha az információs felületen a mellső és hátsó megfogó lapok közül legalább egy nyomtatással elkészített vonalkóddal van ellátva.

Az említett sokféle felhasználhatóságot biztosítja a találmány szerinti kapocsnak az az igen előnyös kiviteli alakja, amelynél a meghajlítási tartománnyal kijelölt téren a mellső és hátsó megfogó lapok között szálat vagy láncot fűzünk át, vagy a kapocshoz a mellső és hátsó megfogó lapok közül egyben, célszerűen a hátsó megfogó lapban kiváltott nyíláson átvezetett függőt illesztünk.

a találmány szerinti kapocs mind a mellső, mind a hátsó megfogó lapon szükséges információk hordozására alkalmas információs felülettel és azonosítást szolgáló jelölésekkel látható el, mégpedig kivágással, felragasztott lap elhelyezésével vagy más erre megfelelő módon. A kivágásos vagy préseléses előállítás nagy előnye, hogy az adott esetben műanyagból készült kapocs készítésére kialakított szerszámban a megfelelő információk átadására képes elemek eleve elkészíthetők, és így a feliratok elkészítése többletköltséggel nem jár.

A találmány szerinti kapocs alkalmas egy vagy több különböző anyagból készült lapok gyors összefogására, így az irodai munkában szükséges összefogási műveletek gyorsan, a könnyen sérülő anyag károsodásának veszélye nélkül elvégezhetők.

A fentiekből nyilvánvalóan következik, hogy a mellső és a hátsó megfogó lap funkciója felcserélhető, így két egymáshoz képest tükörszerű változat alakítható ki, amelyeknek azonban közös jellemzője, hogy a meghajlítási tartomány a két megfogó lap közül az egyiknél az egymásra támaszkodó és a V alakú beengedő nyílás széleit meghatározó részhez csatlakozóan van kiképezve, vagyis nincs szükség arra a változó szögekkel jellemzett tartományra, amely az ismert kapcsoknál alakul ki a befogadó rész és az ezt határoló vonalak között.

A találmány szerinti kapcsot célszerűen rozsdamentes vagy ismert módon rozsdamentessé tett fém anyag4

HU 215 071 Β ból készítjük el, például mintegy 0,2 mm vastagságú acéllemezből.

A találmány szerinti kapocs gyártása során a fémfeldolgozás műveletei közül alkalmasan lehet választani. Ez szakember számára nyilvánvaló módon megoldható feladat, hiszen a préselés, a fröccsöntés és a vágás fogásai jól ismertek, az ezekhez szükséges szerszámok általában rendelkezésre állnak. Természetesen a nemrég kidolgozott lézeres vagy maratásos technikák szintén felhasználhatók, különös tekintettel arra, hogy ezekkel kiváló minőségű, felületi hibáktól mentes végtermék nyerhető. Ezek a technikák kívánt alakú betűk és más minták előállítására ugyancsak alkalmasak, így számos információ már a gyártási folyamatban a termékre kerül. A feliratok és mintázatok elkészítése természetesen a különböző nyomási és ragasztásos eljárások segítségével is lehetséges.

A találmány tárgyát a továbbiakban példakénti kiviteli alakok alapján a csatolt rajzra hivatkozással ismertetjük részletesen. A rajzon az

1. ábra: a találmány szerinti kapocs egy előnyös kiviteli alakjának elölnézete, míg a

2. ábra: az 1. ábrán látható kapocs oldalnézete, mégpedig vízszintes irányban a függőleges irányhoz képest a jobb bemutatás érdekében megnövelt méretekkel.

A találmány szerinti kapocs, amely alapvetően papírlapok és hasonló termékek összefogására szolgál, lényegében két részből áll, mégpedig 3 csatlakozási helyen egymáshoz kapcsolódó 1 mellső és 2 hátsó megfogó lapból. A 3 csatlakozási hely vonalszerű gerincfelületet képez.

Az 1. és 2. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a 3 csatlakozási hely lényegében olyan vonalszerű gerinc, amelyet a találmány szerinti kapocs gyártása során hajlítással készítünk el. Erre a célra egyébként a hegesztés is megfelelő művelet, vagyis a 3 csatlakozási hely ez esetben az 1 mellső és 2 hátsó megfogó lapok összehegesztésével jön létre. A 2 hátsó megfogó lapban a 3 csatlakozási hely alatt 4 kihajló felső rész van kiképezve, amelynek síkja az 1 mellső megfogó lap 10 görbevonalú felső részének síkjával a hegyesszöget zár be. Az α hegyesszög általában kis mértékű, mint erre még visszatérünk.

A 2 hátsó megfogó lap szintén hajlítással van kiképezve, amelynél a 4 kihajló felső rész 5 meghajlítási tartomány egyik elemét képezi. A 3 csatlakozási helytől lefelé haladva az 5 meghajlítási tartomány után a 2 hátsó megfogó lapban a hajlításhoz tartozóan 6 középső rész van oly módon kialakítva, hogy annak síkja a 4 kihajló felső rész síkjával β tompaszöget zár be. Mivel a β tompaszög kisebb, mint az a hegyesszög komplementer szöge, vagyis az α+β összeg értéke 180°-nál kisebb, mégpedig célszerűen mintegy 5... 10°-kal, a 2 hátsó megfogó lap alsó részével az 1 mellső megfogó lap alsó részére támaszkodik, mégpedig 7 összekapcsolódási vonaltól kezdődően. Mivel a felhasznált anyag rugalmas, az 1 mellső megfogó lap alsó részét képező 9 mellső és a 2 hátsó megfogó lap alsó részét jelentő 8 hátsó illeszkedő rész egymásra támaszkodik, mégpedig a felépítésből következően meghatározott rugóerővel szorul egymáshoz, azaz kihajlításuk esetén az ezt okozó erővel szemben ellenhatást fejtenek ki.

Mivel a 8 hátsó és a 9 mellső illeszkedő rész előfeszítéssel támaszkodik egymásra, az 1 mellső megfogó lap rugalmas anyagában a 10 görbevonalú felső rész alakul ki, tehát ez a lap kismértékben az 5 meghajlítási tartomány felé hajlik meg, miközben a 2 hátsó megfogó lapban létrehozott 6 középső rész az 5 meghajlítási tartomány és a 7 összekapcsolódási vonal között szintén kismértékben behajlik. A 2 hátsó megfogó lap 4 kihajló felső része ezért ugyancsak kismértékben görbült vonalú, amit azonban az ábrán külön nem tüntetünk fel, mivel ez a felület rendkívül nagy görbületi sugárral jellemezhető, hiszen a 3 csatlakozási hely és a 5 meghajlítási tartomány jellemző magassági vonala közötti távolság kicsi, nagyjából legfeljebb egynegyede az 5 meghajlítási tartomány és a 2 hátsó megfogó lap vége közötti távolságnak.

Az 1 mellső megfogó lap 8 hátsó illeszkedő része és a 2 hátsó megfogó lap 9 mellső illeszkedő része között létrejövő nyomás az érintkező felületek egészén hat, tehát a 7 összekapcsolódási vonaltól elfelé, mivel nincsenek olyan erők, amelyek az 1 mellső és a 2 hátsó megfogó lap adott tartományainak meghajlítását okozzák.

Ha a találmány értelmében a fentiek szerint kialakított 1 mellső és 2 hátsó megfogó lapokból álló kapcsot egy vagy több papírból vagy hasonló anyagból készült lapszerű objektumok összefogására használjuk, az összenyomó hatás a kapocs illeszkedő felületeinek egészén érvényesül. Ha tehát a kapcsot egy vagy több ilyen lap összefogására hasznosítjuk, a 8 hátsó és a 9 mellső illeszkedő rész, amelyek az 1 mellső és a 2 hátsó megfogó lap alsó tartományát képezik, könnyen szétnyílnak, mégis mindvégig párhuzamosak maradnak. Ezesetben sem lép fel olyan erőhatás, amelynek következményeként az említett elemek egymáshoz képest elhajolnának, ha csak a kapcsot túlságosan meg nem terheljük, vagyis amíg az 5 meghajlítási tartomány maximális magasságú vonala és az 1 mellső megfogó lap 10 görbevonalú felső része közötti távolságot meghaladó vastagságú halmazt nem kívánunk az 1 mellső és a 2 hátsó megfogó lap közé becsúsztatni. Eddig a vastagsági határig azonban a 8 hátsó és a 9 mellső illeszkedő rész, továbbá a 6 középső rész az összefogáshoz szükséges alakjukat megőrzik, és azt a papírlapok eltávolítása után is megtartják. A kapcsot tehát jelentős nagyságú alaktartás jellemzi. Megjegyzendő, hogy a 10 görbevonalú felső rész meghajlásának mértéke ugyancsak csökkenthető, ha a kapocs előállítására használt lemezt a megfelelő helyen merevítő résekkel, bordákkal vagy más elemekkel látjuk el.

Az a hegyesszög és a β tompaszög értékét célszerű a felhasznált anyagtól függően megválasztani. Ha a kapocs gyártásához nagyobb rugalmasságú anyagot használunk, a két szög összege a 180°-tól akár jelentősebb mértékben is lefelé eltérhet. Ha viszont az alapanyag rugalmassága kicsi, az a hegyesszög értékét nagyobbra kell választani, mert ellenkező esetben vagy az össze5

HU 215 071 Β nyomó erő lesz nagy, vagy a kapocs csak kisebb mennyiségű lap befogadására válik alkalmassá. A gyakorlatban elterjedten felhasznált alapanyagokat figyelembe véve megállapítható, hogy az α hegyesszög értéke célszerűen mintegy 15° vagy e körül van, míg a β tompaszögre a 145° és 160° közötti tartomány adódott különösen kedvezőnek, vagyis az α+β összeg ez esetben 160... 175°, ami tehát 5... 20°-kal kevesebb, mint 180°.

A találmány szerinti kapocs kialakításának alapgondolata az, hogy a 2 hátsó megfogó lapban az 1 mellső megfogó laphoz viszonyítva (vagy fordítva) olyan hajlítást kell kiképezni, amely a 8 hátsó és a 9 mellső illeszkedő rész között sima felületek mentén a tartós kapcsolatot lehetővé teszi. Ezért nem feltétlenül szükséges a rajzon bemutatott viszonylag éles vonalat jelentő 3 csatlakozási hely és a hasonlóan hegyes 5 meghajlítási tartomány létrehozása. Ha az 5 meghajlítási tartomány esetében ez célszerű, előnyös lehet két meghajlítási vonal kialakítása, amelyek között egyenes szakasz marad. Egy további lehetőség szerint az 5 meghajlítási tartományban viszonylag nagy görbületi sugarat biztosítunk, aminek révén a 4 kihajló felső rész és a 7 összekapcsolódási vonal között olyan irányváltoztatást teszünk lehetővé, amely a 8 hátsó és 9 mellső illeszkedő rész között a szükséges szorító erőt biztosítja. Bár a 3 csatlakozási helynél a görbületi sugár igen kicsi, lehetőség szerint éles vonalat hozunk létre, mégis a görbe vonal menti kialakítás elkerülhetetlen. Szükség szerint a görbületi sugár az anyagtól függően növelhető, aminek eredményeként a 4 kihajló felső rész és a 10 görbevonalú felső rész síkjai által bezárt szög csökken. Megfontolásra érdemes az a lehetőség is, hogy a 3 csatlakozási helynél két meghajlítási vonalat képezünk ki, amikoris a 4 kihajló felső rész és a 10 görbevonalú felső rész egymással lényegében párhuzamos elemeket képez, mégpedig ha bemutatnánk, a rajzon függőleges vonalat képező csatlakozási csíkig. Ez a megoldás akkor lehet különösen célszerű, ha a kapcsot viszonylag vastag halom befogadására kívánjuk alkalmassá tenni. Ugyancsak előnyös az a megoldás, amikor a felső részen két meghajlítási vonal helyett egyetlen körvonalat követő olyan átmeneti zónát képezünk ki, amely a 4 kihajló felső rész és a 10 görbevonalú felső rész összekapcsolására szolgál. Ez olyannyira fokozható, hogy a görbe vonal egészen a 2. ábrán bemutatott 6 középső részig terjed, és ilyenkor az összeszorítás külön intézkedés nélkül érhető el.

Az eddigiekben leírt kiviteli alakoknál a javasolt kapocs minden probléma nélkül használható lapok összefogására és távolítható el az összefogott lapokról. Célszerű lehet azonban olyan rögzítő elem létrehozása, mint amilyet például az 1. ábrán szaggatott vonallal bemutatott 11 V alakú kivágás jelent, és amelyet a gyártás folyamatában vagy felhelyezés után kihajlítunk és így a kapocs eltávolítása, helyzetének módosítása megnehezül.

A találmány szerinti kapocsnak a fentiekben bemutatott kiviteli alakjainál az 1 mellső megfogó lap 12, a 2 hátsó megfogó lap 13 ferde belső széllel van kiképezve, amelyek az összefogandó lapok beengedésére alkalmasak. Ezek révén a javasolt kapcsot az összefogandó lapok halmazának széléhez illesztjük, és ezt követően arra rácsúsztatjuk. A 12 és 13 ferde belső szélek az 1 mellső és a 2 hátsó megfogó lap 14 és 15 egyenes külső szélével mintegy 45°-os szöget zárnak be, vagyis közöttük lényegében 90° körüli szög, tehát célszerűen derékszög van. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a szögválasztás meglehetősen önkényes lehet, nem feltétlenül szükséges a 12 és 13 ferde belső szél között a derékszög biztosítása. A javasolt kapocs felhelyezését könnyíti meg, ha a 12 és 13 ferde belső szél éleit lekerekítjük, legalábbis azon az oldalon, amely mentén az 1 mellső és a 2 hátsó megfogó lap egymáshoz illeszkedik. Nyilvánvaló azonban, hogy sem a 12, sem a 13 ferde belső szél nem hordozhat felületi hibákat, de ezeket a problémákat már a gyártás közben kell figyelembe venni, és megoldásuk a gyártástechnológiában járatos szakember számára nem okozhat nehézséget.

Az 1 mellső és a 2 hátsó megfogó lapot az 1. és 2. ábra felülnézetben lényegében azonos alakúnak mutatja. Ez azonban nem alapvető követelmény. A bemutatott trapéz alakú kivitel nem az egyetlen lehetséges kivitel, a szakember számára nyilvánvaló, hogy az adott körülményeknek megfelelően számos más alak képzelhető el. Ezesetben az 1 mellső és a 2 hátsó megfogó lap oldalsó külső szélei, a 12 és 13 ferde belső szélek lehetnek görbültek, képezhetnek konvex vagy konkáv alakzatot, a feltétel az, hogy a 12 és 13 ferde belső szélek legalább egy ponton egymást fedjék, és ez a fedési pont ne az 1 mellső és a 2 hátsó megfogó lap széleinél legyen. így létrejön az a hely, amelytől kiindulva a papírlapok betolásának művelete könnyen megkezdhető. Az 1 mellső és a 2 hátsó megfogó lap eltérő alakúak lehetnek. Az egyetlen követelmény az, hogy megfelelően nagy érintkezési felületet biztosítsanak, mivel ellenkező esetben közöttük a szükséges mértékű összefogó erő nem biztosítható.

Egy további lehetőség szerint a találmány szerinti kapcsot az 1. ábrán bemutatotthoz képest tükrözött formában készítjük el. Amikor a találmány értelmében az

1. ábra szerinti kivitelben létrehozott kapcsot a bal oldali sarok közelében illesztjük a papírból vagy más anyagból álló laphalmaz felső széléhez, a 12 ferde belső szél körül a kapocs kismértékű elfordításával automatikusan hajlítási vonal alakul ki. Ha a kapcsot a bal oldal mentén helyezzük fel, például a bal oldali sarokkal párhuzamosan behelyezett fűzőkapocs befedése céljából, egy pont körül kell a kapcsot meghajlítani, ez azonban annak a veszélyével jár, hogy a kapocs a papírhoz szorul, abba bevágódhat, ami után a papír a kapocsból könnyebben kicsúszhat. Ezt előzhetjük meg azzal, ha az 1. ábrán bemutatotthoz képest tükörképet alkotó változatot hozunk létre, ahol azonban nyilvánvalóan a 12 és 13 ferde belső szél a külső szélekkel szintén célszerűen 45° körüli szöget zár be.

A találmány szerinti kapocs itt bemutatott változatainál nyilvánvaló, hogy a felépítésből következően különböző jellegű felületek alakulnak ki, amelyeken információ helyezhető el, például nyomtatással, préselés6

HU 215 071 Β sel vagy kivágással. Az 1 mellső és/vagy a 2 hátsó megfogó lapon tehát információhordozó 16 homlokfelület és 17 információs felület képződik, de egy további 18 információs felület szintén rendelkezésre áll, amely az 1. ábra szerinti látható oldalon van, de végülis a 2 hátsó megfogó lapnak az 1 mellső megfogó lappal nem borított részén van kiképezve. A találmány azonban nem vonatkoztatható arra, hogy a kapcson 16 homlokfelület és/vagy 17 és 18 információs felület van kiképezve, ahogy nem öleli fel azokat a módozatokat sem, amelyek révén az információ a kapocsra felvihető. Ugyancsak az információs feladatok megoldását segíti elő az az intézkedés, ha az 1 mellső és/vagy a 2 hátsó megfogó lapban adott alakú nyílásokat képezünk ki. Ezek a nyílások azonban nem lehetnek túl nagyok, mert esetleg a 8 hátsó és a 9 mellső illeszkedő rész közötti szorító erőt csökkentik, de ezzel szemben a 10 görbevonalú felső részben, különösen aló homlokfelületben különböző alakú és nagyságú nyílások vághatok ki vagy készíthetők például lézerrel, ami az összeszoritásra szolgáló felület nagyságát nem befolyásolja. Mindenkor vigyázni kell azonban arra, hogy a túlságosan nagy mennyiségben eltávolított anyag hatásaként a kapocs rugalmassága lecsökken, a vele elérhető összefogó erő esetleg a kívánt mérték alatt marad.

Különösen előnyös olyan felületek készítése, amelyeken tintával lehet írni, illetve a kereskedelmi forgalomban való felhasználást és értékesítést könnyíti meg, ha a kapocsra vonalkódot nyomtatunk.

A találmány szerinti kapocs egy további előnyös kialakításában az 1 mellső és a 2 hátsó megfogó lap közötti, a hajlítási tartomány alatt létrejött tért hasznosítjuk felfüggesztésre, amikoris ezen a téren át szálat vagy láncot vezetünk át és annak két végét összefogjuk. Egy másik lehetőség az, hogy a 2 hátsó megfogó lapban az 5 meghajlítási tartomány közelében függő beillesztésére alkalmas elemet helyezünk el. Egy további előnyös megoldás értelmében a javasolt kapcsokból többet megnyúlt alakú hordozóra rögzítünk vagy ragasztunk. A 2 hátsó megfogó lapon a javasolt kapocs ellátható olyan ragasztó réteggel, amellyel az időlegesen vagy állandó jelleggel egy adott felülethez rögzíthető.

Claims (14)

1. Kapocs lapok, különösen papírlapok megés/vagy összefogására, amely rugalmas lemezszerű anyag egy keskeny csíkjából van a csík két végének egymáshoz való visszahajlításával és ezzel mellső és hátsó megfogó lapból álló szerkezetként kiképezve, ahol a mellső és hátsó megfogó lap felső része a hajlítással kiképzett vonalszerű csatlakozási helyen kapcsolódik egymáshoz, a mellső és a hátsó megfogó lap között közülük az egyik felső részének meghajlításával létrehozott térköz van, míg a mellső és hátsó megfogó lap alsó része lapszerű hátsó és mellső illeszkedő részt alkotóan lényegében egyenes sík mentén egymásra támaszkodik, a hátsó és mellső illeszkedő rész a csatlakozási hellyel átellenben ferde belső széllel van kiképezve, ahol a két ferde belső szél egymást keresztezőén van elrendezve és hosszúságuk legalább egy részén fordított

V alakú beengedő teret határoznak meg, azzal jellemezve, hogy

- a csatlakozási helynél (3) a mellső és a hátsó megfogó lap (1, 2) közül az egyik kihajló felső részt (4), míg a másik görbe vonalú felső részt (10) alkot, amelyek síkjai kis nagyságú hegyesszög (a) alatt metszik egymást,

- a görbe vonalú felső rész (10) a mellső megfogó lapban (1) befelé benyúlóan van kiképezve,

- a hátsó megfogó lap (2) kihajló felső része (4) meghajlítási tartományban (5) vele tompaszöget (β) bezáró és a hátsó illeszkedő részbe (8) átmenő középső résszel (6) kapcsolódik, továbbá

- a tompaszög (β) és a hegyesszög (a) értékéből adódóan a mellső és hátsó megfogó lap (1, 2) a mellső és a hátsó illeszkedő rész (8, 9) síkja mentén egymáshoz szorulóan van kialakítva, valamint a mellső és hátsó megfogó lap (1,2) a csatlakozási hely (3) középvonalától lényegében azonos távolságban pontszerű csúcsban végződik, és a ferde belső szél (12, 13) szomszédságában a beengedő szélnél szétnyitható lapos síkszerű elemet képez.

2. Az 1. igénypont szerinti kapocs, azzal jellemezve, hogy a hátsó megfogó lapban (2) a meghajlítási tartomány (5) egyenes vonal mentén van kiképezve.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kapocs, azzal jellemezve, hogy a meghajlítási tartomány (5) egyenes vonala és a csatlakozási hely (3) távolsága legfeljebb egynegyede a csatlakozási hely (3) és a mellső és hátsó megfogó lap (1, 2) ferde belső széleinek (12, 13) találkozási pontjáig terjedő távolságnak.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti kapocs, azzal jellemezve, hogy a hegyesszög (a) értéke legfeljebb 15°, míg a tompaszög (β) értéke 145° és 160° között van.

5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti kapocs, azzal jellemezve, hogy a mellső és hátsó megfogó lap (1,2) ferde belső szélei (12, 13) a találkozási pont tartományában derékszöget bezáró átfedéssel vannak egymáson elrendezve.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti kapocs, azzal jellemezve, hogy a ferde belső szélek (12, 13) legalább az egymással szemben fekvő oldalaikon le vannak kerekítve.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti kapocs, azzal jellemezve, hogy egymástól eltérő alakú mellső és hátsó megfogó lapokkal (1,2) van kialakítva.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti kapocs, azzal jellemezve, hogy a mellső és hátsó megfogó lapok (1,2) közül legalább egy nyomtatással elkészíthető információ hordozására alkalmasan és/vagy kivágással és/vagy préseléssel létrehozott mintával van kiképezve.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti kapocs, azzal jellemezve, hogy a mellső és hátsó megfogó lapok (1,2) közül legalább egy írással felvitt információ befogadására alkalmas információs felülettel (17, 18) van kialakítva.

HU 215 071 Β

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti kapocs, azzal jellemezve, hogy a mellső és hátsó megfogó lapok (1,2) közül legalább egy nyomtatással elkészített vonalkóddal van ellátva.

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti kapocs, azzal jellemezve, hogy a meghajlítási tartománnyal (5) kijelölt téren a mellső és hátsó megfogó lapok (1,2) között átfőzött szállal vagy lánccal, vagy a mellső és hátsó megfogó lapok (1, 2) közül egyben, célszerűen a hátsó megfogó lapban (2) kivágott nyíláson átvezetett függővel van ellátva.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti kapocs, azzal jellemezve, hogy megnyúlt hordozó elemen állandó jelleggel, adott esetben ragasztó segítségével van rögzítve.

13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti kapocs, azzal jellemezve, hogy a mellső és hátsó megfogó

5 lapok (1,2) közül az egyik, célszerűen a hátsó megfogó lap (2) szabad felületére felhordott ragasztóréteggel van ellátva.

14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti kapocs, azzal jellemezve, hogy a meghajlítási tarto10 mány (5) a mellső megfogó lapban (1), a görbe vonalú felső rész (10) a hátsó megfogó lapban (2) van kiképezve.