HU214820B - Eljárás enkefalináz-és ACE-gátló 7-(acil-amino)-6-oxo-pirido[2,1-a][2] benzazepin-származékok és ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya új, (I) általánős képletű vegyületek, ahől azáltalánős képletben R1 jelentése hidrőgénatőm vagy acetilcsőpőrt, nértéke 0, 1 vagy 2, és Q jelentése (II), (III) vagy (IV) képletűcsőpőrt. A találmány szerinti vegyületek alkalmasak enkefalináz és ACEinhibitőrként történő alkalmazásra, és gyógyszerészetben használhatók. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás új, I általános képletű vegyületek, valamint ezeket hatóanyagként tartalmazó enkefalináz- és ACE-gátló hatású gyógyszerkészítmények előállítására.

Az enkefalináz vagy részletesebben az endopeptidáz-24.11 emlős ektoenzim, amely bizonyos cirkulációs szabályozó peptidek metabolitikus lebomlásában játszik szerepet. Az enzim, amely egy Zn²⁺metallo-peptidáz úgy fejti ki hatását, hogy a hidrofóbcsoporton a sejten kívüli peptidek aminocsoportját hasítja, és így a pepiidet mint szabályozó messengert inaktiválja.

Az enkefalináz számos cirkulációs szabályozó peptid metabolitikus lebomlásában játszik szerepet, ilyen peptidek például az endorfinok, mint például a β-endorfin és az enkefalinok, a szívpitvari nátriuretikus peptid (ANP) és más, cirkulációs szabályozó rendszerbe tartozó peptidek.

Az endorfinok természetesen előforduló polipeptidek, amelyek az agyban különféle területeken az opiát receptorokhoz kötődnek, ennélfogva a fájdalomküszöb emelésével fájdalomcsillapító hatást fejtenek ki. Az endorfinok számos formában találhatók a szervezetben, amely lehet például a-endorfm, β-endorfin, γ-endorfm, továbbá enkefalinok. Az enkefalinok, azaz a Met-enkefalin és a Leu-enkefalin pentapeptidek, amelyek az agyszövet idegvégződésein, továbbá a gerincagyban és a gasztrointesztinális traktusban fordulnak elő. Az enkefalinok az egyéb endorfinokhoz hasonlóan úgy fejtik ki fájdalomcsillapító hatásukat, hogy az agyban az opiát receptorokhoz kötődnek. Az enkefalináz inhibiálása révén a természetesen előforduló endorfinok és enkefalinok metabolitikus lebomlását inhibiálják, ennélfogva potenciálisan endorfin vagy enkefalin által kiváltott fájdalomcsillapító hatást hozhatnak létre. Az enkefalináz enzim inhibiálása ennélfogva alkalmas akut vagy krónikus fájdalomban szenvedő beteg kezelésére. Az enkefalináz inhibiálás továbbá alkalmazható antidepressziós hatás kifejtése céljából, továbbá a megvonási szimptómák csökkentése érdekében, amelyek opiát- vagy morfin-adagolás megvonása után következnek be.

Az ANP olyan természetesen előforduló peptidcsaládot jelöl, amely a vérnyomás homeosztatikus szabályozásában, valamint a nátrium- és vízkoncentráció kialakításában játszik szerepet. Az ANP-vegyületek olyan vegyületcsoportot jelentenek, amely körülbelül 21-126 aminosavból álló láncot képez, és közös szerkezeti egysége egy vagy több diszulfid-hurokkal kötött 17 aminosavból álló szekvencia, amelyben a cisztin-csoporthoz különféle amino- és karboxil-terminális szekvenciák kapcsolódnak. Az ANP-vegyületekről kimutatták, hogy különféle szövetek specifikus kötési helyeihez kötődnek, amelyek lehetnek a vese, a mellékvese, az aorta és az éredény simaizom szövetek és kötődésük körülbelül 50 pikomol (pm) és körülbelül 500 nanomol (nm) közötti [Needleman, Hypertension, 7, 469 (1985)]. Ezen túlmenően úgy vélik, hogy az ANP-vegyületek az agyban specifikus receptorokhoz kötődnek, és valószínűleg neuromodulátorként, továbbá szokásos perifériás hormonként működnek.

Az ANP-vegyületek biológiai jellemzői közé tartozik, hogy ezek potenciális diuretikus/nátriuretikus és értágító/vémyomáscsökkentő hatást fejtenek ki, továbbá inhibiálják a renin és az aldoszteron szekréciót [deBold, Science, 230, 767 (1985)]. Az enkefalináz inhibiálásával a természetesen előforduló ANP-vegyületek metabolitikus lebomlását is inhibiáljuk, és így potenciálisan ANP-mediált diuretikus, nátriuretikus, vérnyomáscsökkentő, aldoszteron-csökkentő hatást fejthetünk ki. Ennélfogva az enkefalináz inhibiálást hatásosan alkalmazhatjuk olyan beteg kezelésében, amely a testnedvekben, a testelektrolitokban, a vérnyomásban, a szem belső nyomásában, a renin-koncentrációban vagy aldoszteron homeosztázisban tapasztalható rendellenességekkel jellemezhető. Ilyenek például (nem limitáltan) a magas vérnyomás, a vesebetegségek, a magas aldoszteron-koncentráció, a szív-megnagyobbodás, a glaukóma és a pangásos szívelégtelenség.

Az ACE, az angiotenzin-átalakító enzim egy peptidszerű dipeptidáz, amely katalizálja az angiotenzin

I átalakulását angiotenzin II vegyületté. Az angiotenzin

II egy éredény szűkítő hatású anyag, amely egyben stimulálja a mellékvesekéreg által végzett aldoszteron szekréciót. Az ACE inhibiálása ennélfogva alkalmazható olyan betegek kezelésére, akik magas vérnyomás, illetve pangásos szívelégtelenség megbetegedésben szenvednek [lásd William W. Douglas, „Plypeptides-Angiotensin, Plasma Kinins, and Others”, Chapter 27, in Goodman and Gillman’s The Pharmacological Basis of Therapeutics, 7th edition, 1985, 652-3, MacMillan Publishing Co., New York, New York közleményt]. Továbbá kimutatták, hogy az ACE-inhibitorok alkalmazhatók felismeréssel kapcsolatos betegségek kezelésében is (3901-291-A számú németországi szabadalmi bejelentés, 1989. augusztus 3-án közzétett).

Az EP249223 bizonyos triciklikus laktám-származékokat ismertet, melyek ACE-inhibitorként, valamint magas vérnyomás elleni szerként működnek.

Az EP249224 szerint számos ciklikus azepin-2onszármazék is hasonló tulajdonságokkal rendelkezik.

Az EP322914 merev konformációval rendelkező, kéntartalmú triciklikus laktámokat ismertet, melyek ACE-inhibitorként működnek és többek között szívrendellenességek kezelésére használhatók.

A találmány tárgya új I általános képletű vegyületek előállítása, ahol az általános képletben Rj jelentése hidrogénatom vagy acetilcsoport, n értéke 0, 1 vagy 2, és

Q jelentése II vagy IV képletű csoport, vagy III általános képletű csoport, ahol m értéke 1, 3 vagy 4.

A találmány tárgya továbbá eljárás gyógyszerkészítmény előállítására, mely az I általános képletű vegyületet enkefalináz gátlására alkalmas mennyiségben illetve ACE gátlására alkalmas mennyiségben tartalmazza, inért hordozóanyaggal együtt.

A gyógyszerkészítmény alkalmazása során a betegeknek az I általános képletű vegyület enkefalináz inhibiálásban hatásos mennyiségét, illetve ACE inhibiálásában hatásos mennyiségét adagoljuk.

HU 214 820 Β

Az 1 képletű triciklusos amino-vegyületet az F reakcióvázlatnak megfelelő eljárással állíthatjuk elő.

F reakcióvázlat

Az I általános képletű vegyületek találmány szerinti előállítása során valamely la általános képletű vegyületet - ahol Pg jelentése védőcsoport - higany(II)acetáttal reagáltatunk célszerűen sav jelenlétében, így olyan I képletű vegyületet állítunk elő, melynél Rj jelentése hidrogénatom. A kapott vegyületet kívánt esetben acilezőszerrel kezeljük.

Az I általános képletű vegyületek előállítása során alkalmazott kiindulási vegyületet előállíthatjuk a megfelelő 2 általános képletű védett tiol/karbonsav-vegyület és az 1 képletű amino-vegyület reakciójával. Például az 1 képletű amino-vegyületet reagáltathatjuk a megfelelően védett 2 általános képletű tiol/karbonsav-vegyülettel, kapcsoló reagens, mint például EDC [l-(etoxi-karbonil)2-etoxi-l,2-dihidro-kinolin], DCC (1,3-diciklohexilkarbodiimid) vagy dietil-ciano-foszfonát jelenlétében megfelelő aprotikus oldószerben, mint például diklórmetánban végzett reakcióban, és így a 3 általános képletű megfelelő triciklusos vegyületet nyeljük.

Más eljárás szerint a 2 általános képletű védett tiol/karbonsav-vegyületet a megfelelő savkloriddá alakíthatjuk át, majd ezt reagáltathatjuk az 1 képletű amino-vegyülettel.

A megfelelő tiol-védőcsoportok kiválasztása, amely lehet például terc-butil-csoport és 4-metoxi-benzil-csoport, a szakember számára jól ismert és például a „Protective Groups in Organic Syntheses”, Theodora W. Greene, Wiley (1981) szakirodalomban leírták.

A találmány szerinti eljárás során a 3 általános képletű triciklusos vegyületet - célszerűen mól ekvivalens mennyiségű - higany(II)acetáttal reagáltathatjuk. A reaktánsokat jellemzően savas oldószerben, mint például trifluor-ecetsavban elegyítjük, jellemzően szobahőmérsékleten 1-24 órán át keverve. Ezután a reakcióelegyből a higany felesleget hidrogén-szulfíd beadagolásával eltávolítjuk. A reakcióelegyből az I általános képletű karbonsav/tiol-vegyületet extrakciós, szakirodalomban ismert eljárásokkal izolálhatjuk. A terméket szilikagélen kromatográfia segítségével tisztíthatjuk.

Kívánt esetben a kapott karbonsav/tiol-vegyületet mólekvivalens mennyiségű megfelelő acilezőszerrel, mint például ecetsavanhidriddel és katalitikus mennyiségű savval, mint például kénsavval reagáltathatjuk. A reaktánsokat általában 10 perc-10 óra időtartamig keverjük, majd a karbonsav/tio-acetát-vegyületet a reakcióelegyből az oldószer elpárologtatásával nyerhetjük ki. A terméket szilikagélen kromatográfia segítségével tisztíthatjuk.

Az Rj általános képletű csoportokat a szakirodalomban ismert eljárásokkal módosíthatjuk ugyanúgy, mint ahogy ezt korábban az A reakcióvázlatban leírtuk.

Az A reakcióvázlatban leírt eljárásnál az alkalmazandó kiindulási anyagok a szakember számára könnyen rendelkezésre állnak. Például az 1 képletűhöz hasonló triciklusos amino-vegyületeket a 0,249,223 számú (1987. december 16-án benyújtott) európai szabadalmi leírásban leírtak. Az 1 képletű triciklusos amino-vegyületet előállíthatjuk a Flynn és Beight által benyújtott (1987. június 11.) 34533A EP számú európai szabadalmi bejelentés eljárása szerint.

1) oxalil-klorid ⁽¹⁶⁾^)-(29)

4(30) oxidáció b reakciólépés

4(31) a reakciólépés ciklizálás c reakciólépés

4(32) ciklizálás d reakciólépés

4(33) védőcsoport-eltávolítás e reakciólépés

Az a reakciólépésben a 16 képletű ftálimid-védőcsoporttal ellátott (S)-fenil-alanin-származékot a megfelelő savkloriddá alakítjuk, majd ezt a 29 képletű aminosav-metilészterrel kapcsolási reakcióban reagáltatjuk. Például aló képletű ftálimiddel védett (S)-fenil-alaninszármazékot oxalil-kloriddal reagáltathatjuk alkalmas aprotikus oldószerben, mint például diklór-metánban. A kapott savkloridot ezután a 29 képletű aminosavmetilészterrel kapcsoljuk N-metil-morfolin alkalmazása mellett, alkalmas aprotikus oldószerben, mint például dimetil-formamidban. így a 30 képletű l-oxo-3-(fenilpropil)-aminosav-metil-észter-származékot nyerj ük.

A b reakciólépésben a 30 képletű l-oxo-3-(fenilpropil)-aminosav-metil-észter hidroxi-metilén-csoportját oxidáljuk, és így a megfelelő 31 képletű aldehidet nyerjük. Az oxidációra a szakirodalomból ismert eljárásokat alkalmazhatunk. Például a 30 képletű l-oxo-3(fenil-propil)-aminosav-metil-észter hidroxi-metiléncsoportját a kívánt aldehid 31 képletű vegyületté oxidálhatjuk Swem-oxidáció segítésével, amelyben oxidálószerként oxalil-klorid és dimetil-szulfoxid-elegyet alkalmazunk alkalmas aprotikus oldószerben, mint például diklór-metánban.

A c reakciólépésben a 31 képletű vegyületet ciklizáljuk és a megfelelő 32 képletű enamint állítjuk elő. A ciklizálást savkatalizátor segítségével végezzük. Például a 31 képletű aldehidet a megfelelő 32 általános képletű enaminná ciklizálhatjuk úgy, hogy a kiindulási anyagot alkalmas aprotikus oldószerben, mint például diklór-metánban trifluor-ecetsavval reagáltatjuk.

A d reakciólépésben a 32 képletű enamint a megfelelő 33 képletű triciklusos vegyületté alakíthatjuk át savkatalizált Friedel-Crafts-reakció segítségével. Például a 32 képletű enamint a megfelelő 33 képletű triciklusos vegyületté alakíthatjuk át úgy, hogy trifluor-metán-szulfonsav és trifluor-ecetsav-anhidrid elegyével reagáltatjuk alkalmas aprotikus oldószerben, amely lehet például diklór-metán.

A d reakciólépésben szükséges lehet a feldolgozás miatt a karboxilcsoport ismételt észterezése. Például a nyersterméket alkalmas aprotikus oldószerben, mint például dimetil-formamidban nem nukleofíl-bázis, mint például cézium-karbonát jelenlétében bróm-difenil-metánnal reagáltatjuk, és így a megfelelő difenil-metil-észtert nyeljük.

Az e reakciólépésben a 33 képletű triciklusos vegyületből a ftálimid-védőcsoportot eltávolíthatjuk a

HU 214 820 Β szakirodalomban ismert eljárások segítségével. Például a 33 képletű triciklusos vegyületből a ftálimid-védőcsoportot eltávolíthatjuk hidrazin-monohidrát segítségével, amelyet alkalmas protikus oldószerben, mint például metanolban alkalmazunk. így a megfelelő 34 képletű amino-vegyületet nyeljük.

A találmány szerinti eljárásokat az alábbi példákon részletesen bemutatjuk. A példák illusztratív jellegűek és nem limitálják a találmány tárgykörét. Az alábbi rövidítéseket alkalmazzuk: „g” gramm; „mmol” millimól; „ml” milliliter; „fp” forráspont; „°C” Celsius fok; „μί” mikroliter; „pg” mikrogramm és „pm” mikromol.

1. példa [4S, 4a, 7a(R *), 12b$]- 7-{[(2-merkapto)-2-indanilkarbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepín-4-karbonsav F reakciövázlat, a reakciólépés: (S)-N-[2-(l ,3dihidro-1,3-dioxo-2H-izoindol-2-il)-l-oxo-3-fenil-propil]-6-hidroxi-(S)-norleucin-metil-észter

1,82 kg (12,3 mól) ftálsav anhidridet 1,84 kg (11,1 mól) (S)-fenil-alaninl és 2,26 liter dimetilformamidot elegyítünk. A reakcióelegyet nitrogén atmoszférában 2 órán át 115-120 °C hőmérsékleten keverjük. Ezután az elegyet gyorsan kevert 32,6 liter vízbe öntjük, majd az elegyet éjszakán át 0 °C hőmérsékletre hűtjük. A csapadékot leszűrjük és kétszer 2 liter hideg vízzel mossuk, majd levegőn megszárítjuk. A szilárd anyagot 8,05 liter 9A etanol és 8,05 liter víz elegyében oldjuk, majd az oldatot visszafolyatás melletti forráshőmérsékletre melegítjük. A forró oldatot leszűrjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük és végül éjszakán át körülbelül 0 °C hőmérsékleten hűtőszekrényben hűtjük. A kapott kristályos terméket leszűrjük, majd hideg, 50:50 arányú 9A etanol/víz-eleggyel (2*2 liter) mossuk és levegőn szárítjuk. 2,96 kg (90,3% termelés) Nftaloil-(S)-fenil-alanint kapunk.

Olvadáspont: 177-179 °C.

Nitrogén atmoszférában 50,2 g (0,17 mól) N-ftaloil(S)-fenil-alanint, 660 ml diklór-metánt és 0,5 ml dimetil-formamidot elegyítünk. Az elegyhez körülbelül 5 perc alatt keverés közben 17,7 ml (0,2 mól) oxalilkloridot adagolunk. A reakcióelegyet 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. így 54,3 g (101,9% termelés) szilárd N-ftaloil-(S)-fenil-alanin-savkloridot kapunk.

33,5 g (0,1 mól) 6-hidroxi-(S)-norleucin-metil-észter-hidrokloridot és 201 ml dimetil-formamidot elegyítünk, majd az elegyet nitrogén atmoszférában körülbelül 0 °C hőmérsékletre hűtjük. Az elegyhez 51 ml (0,46 mól) N-metil-morfolint csepegtetünk úgy, hogy közben hűtéssel az elegy hőmérsékletét 0-5 °C értéken tartjuk. A reakcióelegyet további 10 percen át 0-5 °C hőmérsékleten keveijük, majd 30 perc időtartam alatt hozzáadagoljuk 53,5 g (0,17 mól) N-ftaloil-(S)-fenilalanin-savklorid 270 ml diklór-metánban készült oldatát. Az adagolást úgy végezzük, hogy a belső hőmérséklet 0-5 °C közötti értéken maradjon. Ezután a hűtőfürdőt eltávolítjuk, és a reakcióelegyet 18 órán át szobahőmérsékleten keverjük.

Ezt követően a diklór-metánt vákuumban elpárologtatjuk, majd a maradékot 800 ml etil-acetáttal hígítjuk. A kapott elegyet 800 ml vízzel extraháljuk, a szerves fázist elválasztjuk, majd 270 ml In sósavval és ezt követően háromszor 500 ml vízzel extraháljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáton megszárítjuk, leszűrjük, majd vákuumban bepároljuk. így 76 g (98% termelés) nyersterméket kapunk, amelyet 223,5 ml forró toluolban oldunk. A forró oldatot szobahőmérsékletre hűtjük, majd éjszakán át körülbelül 0 °C hőmérsékleten tároljuk. Ezután a kristályos kivált csapadékot leszűrjük és hideg toluolban mossuk, majd levegőn szárítjuk. 56,6 g (76% termelés) címbeli vegyületet kapunk.

Olvadáspont: 128-130 °C.

F reakcióvázlat, b reakciólépés: 2-(l,3-dihidro1,3-dioxo-2H-izoindol-2-il)-1 -oxo-3-(fenil-propil)6-oxo-(S)-norleucin-metil-észter ml (0,92 mól) oxalil-kloridot és 2 liter diklór-metánt elegyítünk, majd nitrogén atmoszférába helyezzük. Ezután az oldatot -50 °C hőmérséklet alá hűtjük, majd 65,4 ml (0,92 mól) dimetil-szulfoxid 425 ml diklór-metánban készült oldatát adagoljuk hozzá. A reakcióelegyet 15 percen át keveijük, majd 200 g (0,456 mól) (S)N-[2-( 1,3-dihidro-1,3-dioxo-2H-izoindol-2-il)-1 -oxo-3fenil-propil]-6-hidroxi-(S)-norleucin-metil-észter 800 ml diklór-metánban készült oldatát adagoljuk hozzá körülbelül 45 perc időtartam alatt úgy, hogy 30 percen át a reakcióelegy hőmérsékletét -50 °C hőmérsékleten tartjuk. Ezután az elegyhez 30 perc időtartam alatt 420 ml (3,01 mól) trietilamint adagolunk. A reakcióelegyet 1,25 órán át keveijük, miközben 0 °C hőmérsékletre melegszik. Ezután a reakcióelegyet 12 liter térfogatú edénybe visszük, majd hűtés és keverés közben hozzáadagolunk 566 g OXON (kálium-peroxi-monoszulfát) 6,74 liter vízben készült oldatot. Az adagolást olyan sebességgel végezzük, hogy a belső hőmérséklet 15 °C érték alatt maradjon. A reakcióelegyet 5 percen át keveijük, majd a szerves fázist elválasztjuk, és a vizes fázist 1 liter diklórmetánnal extraháljuk. A szerves oldatokat egyesítjük, magnézium-szulfáton megszárítjuk és leszűijük. így a címbeli vegyületet oldat formában nyeljük.

Freakcióvázlat, c reakciólépés: [S,(R*,R*)]-N[2,-(l,3-dihidro-l,3-dioxo-2H-izoindol-2-il)-loxo3-fenil-propil]-1,2,3,4-tetrahidro-2-piridinkarbonsav-metil-észter

A 2-( 1,3-dihidro-1,3-dioxo-2H-izoindol-2-il)-1 oxo-3-fenil-propil)-6-oxo-(S)-norleucin-metil-észter diklór-metános oldatát (térfogata körülbelül 4,5 liter) 12 liter térfogatú edénybe visszük és nitrogén atmoszférába helyezzük. Az oldatot keverjük és keverés közben egy részletben 440 ml (5,71 mól) trifluor-ecetsavat adunk hozzá. A kapott elegyet 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd gyorsan, körülbelül 0 °C hőmérsékletre hűtjük. Ezután 240 g (6,0 mól) nátriumhidroxid 3,4 liter vízben készült oldatát adagoljuk hozzá lassú áramban erős keverés közben. Az adagolást olyan sebességgel végezzük, hogy a reakcióelegy hőmérséklete körülbelül 0 °C értéken maradjon. A szerves fázist elválasztjuk, és a vizes fázist 1 liter diklór-metánnal extraháljuk. Ezután a szerves fázisokat egyesítjük és

HU 214 820 Β magnézium-szulfáton megszárítjuk. Az elegyet leszűrjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. így 262 g (137% termelés) maradékot kapunk.

A fenti maradékot 1 liter dietil-éterben oldjuk, majd az oldatot ötször 500 ml vízzel mossuk. A szerves fázist vákuumban bepároljuk és 229 g maradékot nyerünk. A maradékot 200 ml diklór-metánnal elegyítjük, majd az elegyet szilikagélen kromatográfia segítségével diklórmetán eluens alkalmazásával tisztítjuk. 225 g viszkózus maradékot nyerünk.

A fenti maradékot 250 ml dietil-éterrel hígítjuk, majd 24 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A kivált szilárd anyagot leszűrjük, dietil-éterrel mossuk, majd levegőn megszárítjuk. 123,2 g anyagot kapunk.

Olvadáspont: 140-142,5 °C.

A terméket 125 ml diklór-metán/615 ml izopropanol oldószerelegyből átkristályosítjuk úgy, hogy az oldószert addig pároljuk, amíg az elegy hőmérséklete 75 °C értéket ér el, majd a kapott keveréket szobahőmérsékleten 24 órán át állni hagyjuk. A kivált csapadékot leszűrjük, hideg izopropanollal mossuk, majd levegőn megszárítjuk. 101,5 g címbeli vegyületet nyerünk.

Olvadáspont: 144—146 °C.

A 101,5 g termék előállítása során nyert szűrletet vákuumban bepároljuk, és így 24 g maradékot nyerünk. Ezt az anyagot izopropanol oldószerből átkristályosítjuk, és így további 3,5 g címbeli vegyületet nyerünk.

A 123,2 g nyerstermék előállítása során nyert szűrletet vákuumban bepároljuk és 62 g olajos maradékot nyerünk. Az olajos maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 25% etil-acetát/75% hexán-eluens alkalmazásával tisztítjuk. 21-500 ml frakciókat gyűjtünk, a 9-20 frakciókat egyesítjük és vákuumban bepároljuk, így 35 g viszkózus olajos maradékot kapunk. A kapott olajos anyagot háromszor izopropanolból (5 ml/g) átkristályosítjuk és így további 11,9 címbeli vegyületet nyerünk.

Olvadáspont: 142,5-144,5 °C.

A teljes hozam a hasznos anyagból 116,9 g (61,3%).

F reakcióvázlat, d reakciólépés:

[4S, 4a, 7a(R *), 12b$J- 7-[(1,3-dihidro-l ,3-dioxo2H-izoindol-2-il)]-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsavdifenil-metil-észter

500 g (3,33 mól) trifluor-metánszulfonsavat és 74,8 ml (0,53 mól) trifluor-ecetsav-anhidridet elegyítünk és nitrogén atmoszférába helyezzük. Az elegyet keverjük és hűtés közben 200 g (0,48 mól) [4S,(R*,R*)]-N-[2-(l, 3-dihidro-l, 3-dioxo-2H-izoindol-2-il)-1 -oxo-3-fenil-propil]-l ,2,3,4-tetrahidro-2-piridin-karbonsav-metil-észter 1 liter diklór-metánban készült oldatát adagoljuk hozzá úgy, hogy a belső hőmérséklet 35 °C érték alatt maradjon. A reakcióelegyet 2 napon át szobahőmérsékleten keverjük, majd erős keverés közben 5 liter jeges vízbe öntjük és a keveréket 30 percen át keverjük. Az elegyet háromszor 1 liter etilacetáttal extraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, majd háromszor 500 ml vízzel extraháljuk. A szerves oldatot vákuumban bepároljuk, majd a maradékot 4 liter etil-acetátban oldjuk. Az etil-acetátos oldatot >/₄ mennyiségű (1 liter) telített kálium-hidrogén-karbonátoldattal, ezt követően ’/₃ mennyiségű (hétszer 1 liter) telített kálium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk. A vizes extraktumokat egyesítjük és 2 liter etil-acetáttal hígítjuk. Az elegyet keverés közben 5-10 °C hőmérsékletre hűtjük, pH-értékét 2 értékre állítjuk be tömény sósav segítségével (körülbelül 750 ml).

A szerves fázist elválasztjuk, majd a vizes fázist háromszor 1 liter etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos extraktumokat egyesítjük és háromszor 1 liter vízzel mossuk. Ezt követően a szerves oldatot 0,8 liter telített sóoldattal mossuk, majd magnézium-szulfáton megszárítjuk. Az elegyet leszűrjük, majd a szűrletet háromszor 200 ml etil-acetáttal mossuk. A szerves oldatot vákuumban bepároljuk, és így színtelen hab formában

188,3 g (101,5% termelés) [4S,4cc,7a(R*),12bp]-7[(1,3-dihidro-1,3-dioxo-2H-izoindol-2-il)]-1,2,3,4,6,7, 8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido- [2,1 -a] [2]-benzazepin-4karbonsav terméket kapunk.

113,9 g (0,28 mól) [4S,4oc,7oc(R*),12bp]-7-[(l,3dihidro-1,3 -dioxo-2H-izoindol-2-il]-1,2,3,4,6,7,8,12boktahidro-6-oxo-pirido- [2,1 -a] [2] -benzazepin-4-karbonsavat oldunk 1,2 liter diklór-mentánban, majd az oldatot 60 g vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk. Az elegyet leszűijük és a szilárd anyagot háromszor 200 ml diklór-metánnal mossuk. A szerves oldatot vákuumban bepároljuk, majd a kapott maradékot 860 ml vízmentes dimetil-formamidban oldjuk és nitrogén atmoszférába helyezzük. Az elegyhez egy részletben 98,9 g (0,3 mól) cézium-karbonátot adunk. A keveréket 45 percen át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután 164,8 g (0,67 mól) bróm-difenil-metánt adunk hozzá. A reakcióelegyet 18 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a reakciót 2,464 liter etil-acetát és 630 ml víz hozzáadásával leállítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, majd hétszer 625 ml vízzel '/₄ résznyi (625 ml) telített kálium-hidrogén-karbonát-oldattal, 625 ml vízzel és végül 625 ml telített sóoldattal mossuk. A szerves oldatot magnéziumszulfáton megszárítjuk, leszűijük, majd vákuumban bepároljuk. 214,4 g olajos maradékot kapunk. Az egyesített vizes mosófolyadékokat háromszor 500 ml etil-acetáttal extraháljuk, majd az etil-acetátos oldatot négyszer 300 ml vízzel mossuk és magnézium-szulfáton megszárítjuk. Az elegyet leszűijük és vákuumban bepároljuk, így további 20,2 g olajos anyagot nyerünk.

A 234,6 g nyersterméket 200 ml diklór-metánban oldjuk, majd 213 g szilikagélből készített oszlopon szüljük. Eluensként 2 liter diklór-metánt alkalmazunk. Az oldószert elpárologtatjuk és 3 liter hexánnal helyettesítjük úgy, hogy a belső hőmérséklet maximum 65 °C értéket érhet el. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, a kivált olajos anyagot dekantáljuk és kristályosítjuk 9A etanol oldószerből. így 96,6 g (60% termelés) címbeli vegyületet nyerünk.

Olvadáspont: 153-155 °C.

F reakcióvázlat, e reakciólépés:

[4S,4a, 7a(R *), 12b$J- 7-amino-l,2,3,4,6,7,8,12boktahidro-6-oxo-pirido-[2, l-a] [2]-benzazepin-4karbonsav-difenil-metil-észter

HU 214 820 Β

170.9 g (0,3 mól) [4S,4a,7a(R*),12bp]-7-[(l,3dihidro-1,3-dioxo-2H-izoindol-2-il]-1,2,3,4,6,7,8,12boktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert, 34,4 g (0,68 mól) hidrazin-monohidrátot és 3,4 liter metanolt elegyítünk nitrogén atmoszférában. Az elegyet 5 órán át visszafolyatás mellett forraljuk. Ezután szobahőmérsékletre hűtjük, majd leszűrjük, hogy a ftaloil-hidrazidot eltávolítsuk. A szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradékot 600 ml kloroformmal iszapoljuk. Az oldhatatlan ftaloilhidrazidot leszűrjük, majd a szilárd anyagot négyszer 210 ml kloroformmal mossuk. A kapott szerves szűrletet négyszer 429 ml vízzel mossuk, majd magnéziumszulfáton megszárítjuk és leszűrjük. A szűrletet bepároljuk és így 142 g (107,7% termelés) címbeli szilárd vegyületet kapunk.

A reakcióvázlat:

[4S, 4a, 7a(R *),12b$J- 7-{[(2-merkapto)-2-indanilkarbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav

15,2 ml (0,100 mól) dietil-malonátot oldunk 800 ml tetrahidrofuránban. Az elegyet jeges fürdővel lehűtjük, majd 3,0 g (0,10 mól, 80%-os olajos szuszpenzió) nátrium-hidriddel reagáltatjuk. A reakcióelegyet keverjük, amíg oldatot nem kapunk, majd 26,4 g (0,100 mól) α,α’-dibróm-o-xilolt adunk hozzá. Az elegyet 30 percen át keverjük, majd további 3,0 g (0,10 mól) nátriumhidridet adagolunk hozzá. A reakcióelegyet 20 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd szűrő segédanyagon leszűrjük és vákuumban az oldószert elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével tisztítjuk, és így halványsárga olajos 16,0 g (61,5% termelés) 2,2-di(etoxi-karbonil)-indánt nyerünk.

15.9 g (60,6 mmol) 2,2-di(etoxi-karbonil)-indánt oldunk 140 ml dimetil-szulfoxidban. Az oldathoz 14 ml vizet és 7,0 g (0,16 mól) lítium-kloridot adunk. A reakcióelegyet 4 órán át visszafolyatás mellett forraljuk, majd lehűtjük, és 150 ml víz, valamint kétszer 150 ml diklór-metán között megosztjuk. A szerves fázist 150 ml vízzel mossuk, magnézium-szulfáton megszárítjuk, majd szilikagélen leszűrjük, és így 6,49 g (56% termelés) aranyossárga olajos anyagot kapunk, amely 2(etoxi-karbonil)-indán.

6,49 g (34,1 mmol) 2-(etoxi-karbonil)-indánt oldunk 150 ml 95%-os etanol és 75 ml víz elegyében. Az oldathoz 9,5 g (0,17 mól) kálium-hidroxidot adunk, majd 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet 150 ml víz és kétszer 150 ml etil-éter között megosztjuk. A vizes fázist sósavval 1 pH értékig megsavanyítjuk, majd kétszer 150 ml diklór-metánnal extraháljuk. Ezután a szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. így 3,82 g (69% termelés) barna, szilárd 2-indán-karbonsavat kapunk.

3,82 g (23,5 mmol) 2-indán-karbonsavat 60 ml metanolban oldunk, majd az oldatot 5,8 ml (47 mmol) dimetoxi-propánnal és 0,8 ml kénsavval reagáltatjuk. Az elegyet 6 napon át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, majd a maradékot 75 ml diklór-metánnal elegyítjük és az elegyet 35 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk. A vizes fázist 30 ml diklór-metánnal extraháljuk, majd az egyesített szerves fázisokat 30 ml telített sóoldattal mossuk és nátrium-szulfáton megszárítjuk. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, majd a maradékot szilikagél segítségével leszűrjük, így sárga, olajos 3,98 g 2-(metoxi-karbonil)-indánt kapunk.

3,0 g (19 mmol) 4-metoxi-benzil-tiolt elegyítünk 20 ml 2,5n vizes nátrium-hidroxid-oldattal és 10 ml metanollal. Az elegyhez 1,5 ml telített vizes réz-szulfát-oldatot adagolunk, majd a reakcióelegyet 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük, miközben az elegy felületén levegőt vezetünk keresztül. A kivált szilárd anyagot leszűrjük, vízzel mossuk, majd megszárítjuk. így halványsárga por 2,71 g (91% termelés) 4-metoxi-benzildiszulfidot nyerünk.

4,2 ml (4,2 mól, 1,0 m tetrahidrofuránban készült oldat) lítium-hexametil-diszilazánt -78 °C hőmérsékletre hűtünk, majd 625 mg (3,55 mmol) 2-(metoxikarbonil)-indán 5 ml tetrahidrofuránban készült oldatával elegyítjük. A reakcióelegyet 1 órán át keverjük, majd 0,93 ml (5,3 mmol) hexametil-foszforamidot adunk hozzá és 5 percen át keverjük. Ezt követően az elegyhez 1,6 g (5,2 mmol) 4-metoxi-benzil-diszulfid 10 ml tetrahidrofuránban készült oldatát adagoljuk. A reakcióelegyet 5 órán át -78 °C hőmérsékleten keverjük, majd a reakciót ammónium-klorid-oldat adagolásával leállítjuk. A reakcióelegyet 75 ml etil-acetát és 30 ml telített sóoldat között megosztjuk. Az elegyet nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban bepároljuk és a maradékot szilikagélen kromatográfra segítségével 4:1 hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk. 2,20 g 2-(metoxi-karbonil)-2(4-metoxi-benzil-tio)-indánt nyerünk.

2,20 g (3,55 mmol) 2-(metoxi-karbonil)-2-(4metoxi-benzil-tio)-indánt oldunk 25 ml 95%-os etanol, 12 ml víz 15 ml tetrahidrofurán elegyében. Az elegyet

1,3 g (23 mmol) kálium-hidroxiddal reagáltatjuk, és a keveréket 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyet leszűrjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot 125 ml víz és 75 ml éter között megosztjuk, majd a vizes fázist elválasztjuk és hideg tömény sósav segítségével megsavanyítjuk. A vizes fázist 75 ml diklór-metánnal extraháljuk, a szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk és végül az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 2:1 hexán/etilacetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk. így 0,48 g sárga, szilárd 2-karboxi-2-(4-metoxi-benzil-tio)-indánt nyerünk.

200 mg (0,454 mmol) [4S,4a,7a(R*),12bP]-7amino-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a] [2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert és 130 mg (0,68 mmol) EDC-t oldunk 5 ml tetrahidrofüránban. Az oldatot 143 mg (0,454 mmol) 2karboxi-2-(4-metoxi-benzíl-tio)-indánnal reagáltatjuk. A reakcióelegyet 20 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot 50 ml etil-acetátban oldjuk, majd az oldatot 15 ml 5%-os kénsavval és ezt követően 15 ml telí6

HU 214 820 Β tett, nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk. A szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 2,5:1 hexán/etil-acetát-3:2 hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk. így halványsárga olajos 245 mg (73,1% termelés) [4S,4a,7a(R*),12bP]-7-{[2-(4-metoxi-benzil-tio)-2-indanil-karbonil]-amino} -1,2,3,4,6,7,8,12boktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert nyerünk.

120 mg (0,163 mmol) [4S,4a,7a(R*),12bP]-7-{[2(4-metoxi-benzil-tio)-2-indanil-karbonil]-amino}-l,2, 3,4,6,7,8,12b-oktahídro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert oldunk 3 ml diklór-metánban, majd az oldatot 0 °C hőmérsékletre hűtjük és 1,5 ml trifluor-ecetsavat, 0,19 ml (1,7 mmol) anizolt és 65 mg (0,2 mmol) higany(II)-acetátot adagolunk hozzá. A reakcióelegyet 3 órán át 0 °C hőmérsékleten keverjük, miközben az oldaton 10 percen át hidrogén-szulfíd-gázt buborékoltatunk keresztül. A reakcióelegyet ezután leszűrjük, majd diklór-metánnal mossuk. A szerves fázist 20 ml vízzel mossuk, majd nátrium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 2,5:1 hexán/etil-acetát-1:1 hexán/etil-acetát/1% ecetsav-eluens alkalmazásával tisztítjuk. 65 mg (89% termelés) címbeli vegyületet kapunk.

Ή NMR (300 MHz, CDC1₃) δ 1,75-2,99 (m, 4),

2,32-2,38 (m, 1), 2,38 (s, 1), 2,48-2,53 (m, 1),

2,95 (dd, 1, J=12, 17), 3,08 (d, 1, J=16), 3,11 (d, 1,

J=16), 3,58 (dd, 1, J=5,7, 17), 3,82 (d, 1, J=16),

3,83 (d, 1, J=16), 5,21-5,23 (m, 1), 5,50-5,51 (m, 1), 5,65-5,75 (m, 1), 7,02-7,27 (m, 8),

8,14 (d, 1, J=6,6), 9,3 (brs, 1).

•³C NMR (75 MHz, CDC1₃) δ 17,1, 25,06, 25,10,

37,0, 47,3,49,0, 50,9, 51,1, 56,8, 124,67, 124,71,

125,6, 127,1, 127,5, 130,6, 135,4, 136,7,136,7,

140,0, 140,0, 140,1, 172,4, 173,5, 174,1.

IR(KBr) (v) 733, 755, 910, 1202, 1494, 1513, 1641,

1722, 2948,3340 cm2. példa [4S,4a, 7a(R*),12b$]-7-{[(2-acetil-tio)-2indanil-karbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12boktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4karbonsav

2,73 g (6,07 mmol) [4S,4a,7<x(R*),12b3]-7-{[(2merkapto)-2-indanil-karbonil-amino])-l,2,3,4,6,7,8,12boktahidro-6-oxo-pirido-[2,1 -a] [2]-benzazepin-4-karbonsavat kénsavval (0,1 ml ecetsavval képzett 10%-os oldat) elegyítünk. Ezután az elegyhez 0,572 ml (6,07 mmol) ecetsavanhidridet adagolunk. A reakcióelegyet 2 órán át keveijük, majd etil-éterrel hígítjuk és vízzel, majd ezt követően telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített sóoldattal mossuk. A szerves oldatot magnéziumszulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével tisztítjuk, és így a címbeli vegyületet nyerjük.

3. példa [4S, 4a, 7a(R*),12b$J- 7-{[2-(2-merkapto-etil)-2indanil-karbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido[2, l-a][2]-benzazepin-4karbonsav

4,2 ml (4,2 mmol) lítium-hexametil-diszilazánt száraz jeges/acetonos fürdőben lehűtünk, majd hozzáadagolunk 625 mg (3,55 mmol) 2-(metoxi-karbonil)-indán 6 ml tetrahidrofuránban készült oldatot. Az adagolást cseppenként végezzük, majd az elegyet 30 percen át keverjük és ezt követően a keverékhez 1,0 ml (5,7 mmol) hexametil-foszforamidot adunk. A reakcióelegyet 45 percen át keverjük, majd 0,37 ml (4,44 mmol) l-bróm-2-klór-etánt adagolunk hozzá. A keveréket 3 órán át keverjük, majd a jeges fürdőt eltávolítjuk és hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni. A reakciót 30 ml vizes ammónium-klorid hozzáadásával leállítjuk, majd az elegyet 75 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen szűrjük 6:1 hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával, és így 0,62 g 2-(metoxi-karbonil)-2-(2-klóretil)-indánt nyerünk.

0,7 ml (5 mmol) 4-metoxi-benzil-tiol 10 ml tetrahidrofuránban készült oldatát argon atmoszférába helyezzük. Az oldatot 144 mg (80%-os ásványolajos diszperzió, 4,8 mmol) nátrium-hidriddel reagáltatjuk. A szuszpenziót 10 percen át keverjük, majd 40 mg (0,11 mmol) tetrabutil-ammónium-jodidot adunk hozzá. A keveréket 10 percen át kevertetjük, majd 0,6 g (3,5 mmol) 2-(metoxi-karbonil)-2-(2-klór-etil)-indán 5 ml tetrahidrofuránban készült oldatát adjuk hozzá. A reakcióelegyet 18 órán át keveijük, majd 15 ml vizes ammónium-klorid-oldat és 50 ml etil-acetát között megosztjuk. A szerves fázist nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 6:1 hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk, és így 0,75 g 2-(metoxi-karbonil)-2-[2-(4-metoxi-benziltio)-etil]-indánt nyerünk.

0,75 g (3,55 mmol) 2-(metoxi-karbonil)-2-[2-(4metoxi-benzil-tio)-etil]-indánt oldunk 16 ml 95%-os etanol, 8 ml víz és 10 ml tetrahidrofurán elegyében. Az oldatot 1,3 g (23 mmol) kálium-hidroxiddal reagáltatjuk. A reakcióelegyet 1 órán át keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot 50 ml víz és kétszer 35 ml etil-éter között megosztjuk. A vizes fázist jeges fürdővel lehűtjük, majd tömény sósavval pH-értékét 1 értékre állítjuk be. Ezután a vizes oldatot 75 ml diklór-metánnal extraháljuk, a szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. így fehér, szilárd 147 mg 2-karboxi-2-[2-(4-metoxi-benzil-tio)-etil]-indánt nyerünk.

180 mg (0,409 mmol) [4S,4a,7a(R*),12bp]-7amino-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a] [2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert és 118 mg (0,613 mmol) EDC-t elegyítünk 5 ml tetrahidrofuránban. Az oldatot 140 mg (0,409 mmol) 2-karboxi-2-[2-(4-metoxi-benzil-tio)-etil]-indán 3 ml

HU 214 820 Β tetrahidrofuránban készült oldatával reagáltatjuk. A reakcióelegyet 20 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot 40 ml etil-acetátban oldjuk, majd az oldatot 15 ml 5%-os kénsavval, ezt követően 15 ml telített nátriumhidrogén-karbonát-oldattal mossuk. A szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 2:1 hexán/etil-acetát—3:1 hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk. így fehér, szilárd 166 mg (53,2% termelés) [4S,4a,7a(R*),12bP]-7-{[2-(2-(4-metoxi-benzil-tioetil)-2-indanil-karbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12boktahidro-6-oxo-pirido- [2,1 -a] [2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert nyerünk.

166 mg (0,217 mmol) [4S,4a,7cx(R*),12bp]-7-{[2(2-(4-metoxi-benzil-tio)-etil)-2-indanil-karbonil]-ami-no) -1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,1 -a] [2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert oldunk 4 ml diklór-metánban, majd az oldatot 0 °C hőmérsékletre hűtjük. Az oldathoz 2 ml trifluor-ecetsavat, 0,24 ml (2,2 mmol) anizolt és 86 mg (0,27 mmol) higany(II)-acetátot adagolunk. A reakcióelegyet 3 órán át 0 °C hőmérsékleten keveijük, majd 10 percen át az oldaton hidrogén-szulfidot buborékoltatunk keresztül. Ezután a reakcióelegyet leszűrjük, majd diklór-metánnal hígítjuk. A szerves fázist 20 ml vízzel mossuk, majd nátrium-szulfáton megszárítjuk. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, majd a maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 2:1 hexán/etil-acetát-l:l hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk, amely eluens 1% ecetsavat tartalmaz. így 78 mg (75% termelés) címbeli vegyületet kapunk.

>H NMR (300 MHz, CDC1₃) δ 1,41 (t, 1, J=7,8),

1,74-1,79 (m, 3), 1,80-1,99 (m, 1), 2,00-2,10 (m, 2), 2,31-2,36 (m, 1), 2,46-2,55 (m, 3),

2,82 (dd, 1, J=13, 17), 2,97 (d, 1, J=16), 2,98 (d, 1,

J=16), 3,42 (d, 2, J=16), 3,51 (dd, 1, J=5,7, 17),

5,17-5,20 (m, 1), 5,46-5,48 (m, 1), 5,68 (dt, 1,

J=6,2, 13), 7,01-7,27 (m, 9).

¹³C NMR (75 MHz, CDC1₃) δ 17,1, 20,6, 25,0, 25,1,

37,2, 41,9, 42,1,44,2,48,4, 50,9, 51,0, 54,7, 124,6,

124,9, 125,6,126,9,127,5, 130,7,135,4,136,8,

140,7, 140,8, 172,5, 173,8, 175, 2.

IR(KBr)(v) 594, 753, 1155, 1196, 1266, 1337,1441,

1494, 151, 1645, 1726, 2872, 2942, 3023, 3067,

3397 cnr¹

4. példa [4S,4a, 7a(R*), 12b$]-7-{[2-(merkapto-metil)-2indanil-karbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12boktahidro- 6-oxo-pirido-[2,1 -a] [2J-benzazepin-4karbonsav

7,6 ml (50 mmol) dietil-malonátot oldunk 500 ml vízmentes tetrahidrofuránban, majd az oldatot argon atmoszférába helyezzük. Az oldatot 5 °C hőmérsékletre hűtjük, majd 1,2 g (50 mmol) nátrium-hidridet adagolunk hozzá. A reakcióelegyet közel homogén állapotig keverjük, majd 13,2 g (50 mmol) α,α’-dibróm-xilolt adunk hozzá. Az elegyet további 15 percen át keverjük, majd további 1,2 g (50 mmol) nátrium-hidridet adagolunk a keverékbe és 16 órán át keverjük, miközben szobahőmérsékletre melegítjük. Az elegyet ezután leszűrjük, az oldószert vákuumban elpárologtatjuk és a maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 1:1 diklór-metán/hexán-eluens alkalmazásával tisztítjuk. 9,64 (74% termelés) 2,2-di(etoxi-karbonil)-indánt nyerünk.

5,67 g (21,7 mmol) 2,2-di(etoxi-karbonil)-indánt oldunk 150 ml etanolban. Az oldathoz 50 ml In lítiumhidroxid-oldatot adunk, majd a keveréket éjszakán át szobahőmérsékleten keveijük. Ezt követően az elegyet 1 órán át visszafolyatás mellett forraljuk, majd az oldatot vákuumban bepároljuk. A maradékot etil-acetát és 6n sósavoldat között megosztjuk. A szerves fázist elválasztjuk, majd telített sóoldattal mossuk. A szerves fázist ezután magnézium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. Megtört fehér színű szilárd anyagot kapunk, amelyet 120-160 °C hőmérséklet/0,2, 0,5 Hgmm, 27-67 Pa nyomás alkalmazásával desztillálunk, és így 2,5 g (71% termelés) 2karboxi-indánt nyerünk.

2,5 g (15,4 mmol) 2-karboxi-indánt metanolban oldunk, majd az oldatot 0 °C hőmérsékletre hűtjük és sósavgázzal telítjük. Ezután az oldathoz 2-3 ml 2,2dimetoxi-propánt adagolunk. Az elegyet éjszakán át keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 2:1 diklór-metán/hexán-eluens alkalmazásával tisztítjuk. így fehér olajos színű 2,04 g (75% termelés) 2(metoxi-karbonil)-indánt nyerünk.

1,90 ml (7,8 mmol) diizopropil-amint-oldunk 8 ml vízmentes tetrahidrofuránban, majd az oldatot -20 °C hőmérsékletre hűtjük és argon atmoszférába helyezzük. Az oldathoz ezután 3,12 ml (2,5 n hexánban készült oldat, 7,8 mm) n-butil-lítium-oldatot csepegtetünk, majd a keveréket -70 °C hőmérsékletre történő lehűtés közben 20 percen át keverjük. Ezután az elegyhez 1,34 g (7,8 mmol) 2-(metoxi-karbonil)-indán 8 ml vízmentes tetrahidrofuránban készült oldatát csepegtetjük. A kapott reakcióelegyet további 30 percen át -70 °C hőmérsékleten keverjük, majd bárium-oxidról frissen desztillált 1,0 ml (7,8 mmol) trimetil-szilil-kloridot adagolunk hozzá. A reakcióelegyet hagyjuk 10 °C hőmérsékletre melegedni, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk és a maradékot 30 percen át vákuum alatt szárítjuk. Ezután a maradékot 30 ml diklór-metánban szuszpendáljuk és a szuszpenzióhoz 300 mg (1,3 mmol) cink-bromidot, majd ezt követően 1,08 g (7,8 mmol) (terc-butil)-klór-metil-szulfidot adagolunk. A reakcióelegyet 15 percen át szobahőmérsékleten keverjük, majd további 500 mg (2,2 mmol) cink-bromidot adagolunk hozzá. Az elegyet felesleg mennyiségű telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldatba öntjük és erősen rázatjuk. Ezután a szerves fázist elválasztjuk, majd a vizes fázist 30 ml diklór-metánnal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, majd magnézium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. 2,12 g barna olajos (98% termelés) nyersterméket kapunk. A nyersterméket szilikagélen kromatográfia

HU 214 820 Β segítségével (30-70% diklór-metán/hexán-eluens) alkalmazásával tisztítjuk és metanolból átkristályosítjuk, így 1,3 g kristályos szilárd (61% termelés) 2-(metoxikarbonil)-2-(terc-butil-tio-metil)-indánt nyerünk.

557 mg (2,0 mmol) 2-(metoxi-karbonil)-2-(tercbutil-tio-metil)-indánt oldunk 15 ml metanolban, majd az oldathoz 3,5 ml IN lítium-hidroxid-oldatot adagolunk. Az elegyet kissé melegítjük, hogy az oldódást elősegítsük, majd szobahőmérsékleten argon atmoszférában 1 órán át keverjük. A reakcióelegyet ezt követően 6 órán át visszafolyatás mellett forraljuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, és így 3 ml térfogatú elegyet kapunk, amelyet víz segítségével 15 ml térfogatra hígítunk. Az így kapott elegyet diklór-metánnal mossuk, majd a vizes fázist feleslegben alkalmazott 2n sósav segítségével megsavanyítjuk. 5 perc elteltével a kivált csapadékot leszűrjük, majd megszárítjuk. így 506 mg (96% termelés) 2-karboxi-2-(terc-butil-tio-metil)indánt nyerünk.

Olvadáspont: 158-163 °C.

150 mg (0,340 mmol) [4S,4a,7a(R*),12bp]-7amino-1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,1 -a] [2]-benzazepln-4-karbonsav-difenil-metil-észtert és 98 mg (0,51 mmol) EDC-t oldunk 1 ml tetrahidrofüránban. Az oldatot 113 mg (0,426 mmol) 2-karboxi2-(terc-butil-tio-metil)-indánnal reagáltatjuk. Az elegyet 15 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot 40 ml etil-acetátban oldjuk, majd 15 ml In sósavval és ezt követően 15 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk. A szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 2:1 hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk. így fehér, szilárd 213 mg (91% termelés) [4S,4a,7a(R*)₁12bp]-7-j[2-(terc-butil-tio-mctil)-2-indanil-karbonilj-amino} -1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6oxo-pirido-[2,1 -a] [2]-benzazepin-4-karbonsav-difenilmetil-észtert kapunk.

210 mg (0,306 mmol) [4S,4a,7a(R*),12bP]-7-{[2(terc-butil-tio-metil)-2-indanil-karbonil]-amíno}-l,2,3, 4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert oldunk 4 ml diklór-metánban, majd az oldatot 0 °C hőmérsékletre hűtjük. Ezután az oldathoz 2 ml trifluor-ecetsavat, 0,3 ml (2,7 mmol) anizolt és 122 mg (0,38 mmol) higany(II)-acetátot adagolunk. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 10 percen át az oldaton hidrogén-szulfid-gázt vezetünk keresztül. Ezután az elegyet leszűrjük, majd a szűrletet diklór-metánnal hígítjuk. A szerves fázist 20 ml vízzel mossuk, majd nátrium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 2,5:1 hexán/etil-acetút—1:1 hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával, amely 1% ecetsavat tartalmaz, tisztítjuk, és így 144 mg címbeli vegyületet nyerünk.

Ή NMR (300 MHz, CDC1₃) δ 1,64 (t, 1, J=8,8),

1,72-2,00 (m, 4), 2,30-2,35 (m, 1), 2,47-2,52 (m, 1), 2,47-2,52 (m, 1), 2,87 (d, 2, J=8,8),

2,89 (dd, 1, J=13, 17), 3,15 (d, 2, J=16), 3,43 (d, 1,

J=16), 3,44 (d, 1, J=16), 3,56 (dd, 1, >5,9,17),

5,19-5,21 (m, 1), 5,48-5,50 (m, 1), 5,74 (dt, 1,

J=6,3,13), 7,04-7,27 (m, 9).

¹³C NMR (75 MHz, CDC1₃) δ 17,1,25,01,25,06,

32,7, 37,1, 41,5, 41,6, 48,5, 50,9, 51,0, 56,1, 124,8,

125,5, 127,0, 127,4, 130,6, 136,4, 136,7, 140,3,

140,4, 172,5, 174,1, 174,3.

IR (KBr) (v) 754, 790, 1156, 1204, 1276, 1442, 1494,

1514, 1645, 1726, 2944, 3024, 3068, 3402 cnri

5. példa [4S, 4a, 7a(R *), 12b$J- 7-{[(l-merkapto)-lciklopentil-karbonil]-amino}-1,2,3,4,6,7,8,12 boktahidro-6-oxo-pirido-[2,1 -a] [2]-benzazepin-4karbonsav

0,46 ml (3,3 mmol) diizopropil-amint oldunk 10 ml tetrahidrofuránban, majd jeges fürdővel lehűtjük. Az elegyhez ezután 1,8 ml (1,6M hexános oldat, 2,9 mmol) n-butil-lítiumot csepegtetünk. A reakcióelegyet 15 percen át keverjük, majd -78 °C hőmérsékletre hűtjük és 322 mg (2,51 mmol) metil-ciklopentán-karboxilát 5 ml tetrahidrofuránban készült oldatát adagoljuk hozzá. A keveréket 1 órán át keverjük, majd 0,66 ml (3,8 mmol) hexametil-foszforamiddal reagáltatjuk. A kapott keveréket 15 percen át keverjük, majd 1,0 g (3,3 mmol) 4-metoxi-benzil-diszulfid 13 ml tetrahidrofüránban készült oldatát adagoljuk hozzá. A keveréket 3 órán át-78 °C hőmérsékleten keverjük, majd a reakciót 5 ml telített vizes ammónium-klorid-oldat hozzáadagolásával leállítjuk. A keveréket kétszer 50 ml víz és 100 etil-acetát között megosztjuk. Ezután a szerves fázist nátriumszulfáton megszárítjuk, majd szilikagélen leszűijük, diklórmetán-eluenst alkalmazunk. így halványsárga, olaj os 1 -(metoxi-karbonil)-1 -(4-metoxl-benzil-tio)ciklopentánt kapunk.

3,3 mmol 1-(metoxi-karbonil)-l-(4-metoxi-benziltio)-ciklopentánt oldunk 18 ml 95%-os etanol, 9 ml víz és 10 ml tetrahidrofurán elegyében. Az elegyhez 0,91 g (16 mmol) kálium-hidroxidot adagolunk. A reakcióelegyet 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot 50 ml víz és 30 ml etil-éter között megosztjuk. A vizes fázist hideg, tömény sósav segítségével megsavanyítjuk, majd 50 ml diklór-metánnal extraháljuk. A szerves oldatot magnézium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. így halványsárga, olajos 483 mg (72% termelés) 1-karboxi-l-(4-metoxibenzil-tio)-ciklopentánt nyerünk.

200 mg (0,454 mmol) [4S,4a,7a(R*),12bP]-7amino-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a] [2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert, 130 mg (0,68 mmol) EDC-t és 128 mg (0,480 mmol) 1 -karboxi-1 -(4-metoxi-benzil-tio)-ciklopentánt oldunk 5 ml tetrahidrofüránban. A reakcióelegyet 16 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot 30 ml etil-acetátban oldjuk, majd az oldatot 15 ml 5%-os kénsavval és ezt követően 15 ml telített vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal mossuk. A szerves oldatot nátrium9

HU 214 820 Β szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfía segítségével 2:1 hexán/etil-acetát-3:2 hexán/etilacetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk. 195 mg fehér, szilárd (62,3% termelés) [4S,4a,7a(R*),12bP]-7-{[l(4-metoxi-benzil-tio)-l-ciklopentil-karbonil]-amino}l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]benzazepin-4-karbonsav-difenil-metíl-észtert nyerünk.

195 mg (0,283 mmol) [4S,4a,7a(R*),W]-7-{[l(4-metoxi-benzil-tio)-1 -ciklopentil-karbonilj-amino} 1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,1 -a] [2]benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert oldunk 4 ml diklór-metánban, majd az oldatot 0 °C hőmérsékletre hűtjük és hozzáadagolunk 2 ml trifluor-ecetsavat, 0,3 ml (2,7 mmol) anizolt és 113 mg (0,354 mmol) higany(II)-acetátot. A reakcióelegyet 3 órán át keverjük, majd 15 percen át az oldaton hidrogén-szulfíd-gázt buborékoltatunk keresztül. Ezután az elegyet leszűijük, majd diklór-metánnal hígítjuk. A szerves oldatot 20 ml vízzel mossuk, majd nátrium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével tisztítjuk, 2:1 hexán/etil-acetát-l:l hexán/etilacetát-eluens alkalmazásával, amely 1% ecetsavat tartalmaz. 110 mg (96,5% termelés) címbeli vegyületet kapunk.

•H NMR (300 MHz, CDC1₃) δ 1,72-2,0 (m, 10), 2,16 (s, 1), 2,29-2,38 (m, 3), 2,47-2,51 (m, 1), 2,92 (dd, 1, J=12, 17), 3,54 (dd, 1, J=5,8, 17),

5,20-5,23 (m, 1), 5,49-5,51 (m, 1), 5,67 (dt, 1, j=6,3, 13), 7,01-7,17 (m, 4), 8,19 (d, 1, J=6,6),

9,25 (brs, 1).

13C NMR (75 MHz, CDC1₃) δ 17,1,24,57, 24,60,

25,06, 25,10, 37,0,40,8,41,1,48,9, 50,8, 51,1,

56,9, 124,9, 125,6, 127,5, 130,7, 135,5, 136,8,

172,6, 174,0, 174,7.

6. példa [4S,4a, 7ct(R *),12b$]-7-{[(2-merkapto)-2-propánkarbonil]-amino}-1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6oxo-pirido-[2,1 -a][2]-benzazepin-4-karbonsav 14 ml (0,10 mmol) 4-metoxi-benzil-tiolt oldunk

150 ml vízmentes dimetil-formamidban, majd az oldatot gázmentesítjük és nitrogénnel átöblítjük. Ezután az oldathoz 20 ml (0,115 mól) diizopropil-etil-amint adagolunk, majd ezt követően 11,1 ml (0,10 mól) etilbróm-acetátot adunk. A reakcióelegyet hűtőfürdőbe helyezzük, amely hideg vizet tartalmaz és 64 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután az elegyet 300 ml víz és 250 ml éter között megosztjuk. A vizes fázist elválasztjuk és 250 ml éterrel mossuk. A szerves fázisokat egyesítjük, majd kétszer 150 ml vízzel mossuk és az egyesített vizes fázisokat 125 ml éterrel mossuk. A szerves oldatokat egyesítjük, majd nátrium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot kromatográfia segítségével 6:1 hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk, és így sárga, olajos 22 g (92% termelés) 1-(etoxi-karbonil)-1(4-metoxi-benzil-tio)-metánt kapunk.

4,2 ml (1,0 M tetrahidrofurános oldat, 4,2 mmol) 11tium-hexametil-diszilazánt oldunk 9 ml tetrahidrofuránban, majd az elegyet -78 °C hőmérsékletre hűtjük.

Ezután az oldatot 1,0 g (4,2 mmol) l-(etoxi-karbonil)1- (4-metoxi-benzil-tio)-metán 4 ml tetrahidrofuránban készült oldatával reagáltatjuk. A reakcióelegyet 45 percen át keveijük, majd 0,26 ml (4,2 mmol) metil-jodidot adunk hozzá és a keveréket 3 órán át keverjük. Ezután az elegyhez 4,2 ml (l,0m tetrahidrofurános oldat,

4,2 mmol) lítium-hexametil-diszilazánt adunk. A keveréket 30 percen át elegyítjük, majd 0,3 ml (4,8 mmol) metil-jodidot adagolunk hozzá. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keveijük, majd 30 ml telített ammónium-klorid-oldat és 50 ml etil-acetát között megosztjuk. A szerves fázist elválasztjuk és nátriumszulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot kromatográfia segítségével 5:1 hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk. így halványsárga, olajos 1,05 g (93,8% termelés)

2- (etoxi-karbonil)-2-(4-metoxi-benzil-tio)-propánt kapunk.

1,05 g (3,91 mmol) 2-(etoxi-karbonil)-2-(4-metoxibenzil-tio)-propánt oldunk 18 ml 95%-os etanol, 9 ml víz és 10 ml tetrahidrofurán elegyében. Az elegyhez 1,4 g (25 mmol) kálium-hidroxidot adagolunk, majd 2 órán át szobahőmérsékleten és ezt követően 1 órán át 55 °C hőmérsékleten keverjük. Ezután az oldószert vákuumban elpárologtatjuk és a maradékot 50 ml víz, valamint 50 ml éter között megosztjuk. Az elegyet tömény sósav segítségével 1 pH-értékre savanyítjuk, majd 50 ml diklór-metánnal extraháljuk. A szerves oldatot nátriumszulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. 763 mg barna, szilárd 2-karboxi-2-(4metoxi-benzil-tio)-propánt nyerünk.

175 mg (0,40 mmol) [4S,4a,7a(R*),12bp]-7amino-1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,1 -a] [2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert, 101 mg (0,41 mmol) EEDQ-t és 96 mg (0,40 mmol) 2-karboxi-2-(4-metoxi-benzil-tio)-propánt oldunk 5 ml diklór-metánban. A reakcióelegyet 18 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot 30 ml etil-acetátban oldjuk, majd az oldatot 15 ml 5%-os kénsavval és ezt követően 15 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonátoldattal mossuk. A szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 3:2 hexán/etil-acetát-l:l hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk. így 260 mg fehér, habszerű szilárd [4S,4a,7a(R*), 12bP]-7-{[2-(4-metoxi-benziltio)-2-propán-karbonil]-amino)-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsavdifenil-metil-észtert nyerünk.

260 mg (0,40 mmol) [4S,4a,7a(R*),12bp]-7-{[2(4-metoxi-benzil-tio)-2-propán-karbonil]-amino}-l,2, 3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert oldunk 5 ml diklór-metánban, majd az oldatot 0 °C hőmérsékletre hűtjük és ezután 0,43 ml (4,0 mmol) anizolt és 159 mg (0,50 mmol) higany(II)-acetátot, majd végül 2,5 ml trifluor-ecetsavat adagolunk hozzá. A reakcióelegyet 3 órán át keverjük, majd 10 percen át az oldaton hidro10

HU 214 820 Β gén-szulfid-gázt buborékoltatunk keresztül. Ezután az elegyet leszűrjük, majd a szűrletet diklór-metánnal hígítjuk. A szerves fázist 20 ml vízzel mossuk, majd nátrium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 1:1 hexán/etil-acetát 1% ecetsavat tartalmazó eluens alkalmazásával tisztítjuk. Fehér, szilárd 114 mg címbeli vegyületet nyerünk.

Ή NMR (300 MHz, CDC1₃) δ 1,63 (s, 3),

1,73-1,99 (m, 4), 2,34 (s, 1), 2,34-2,36 (m, 1),

2,47-2,52 (m, 1), 2,92 (dd, 1, J=12, 17), 3,54 (dd,

1, J=5,9,17), 5,21-5,24 (m, 1), 5,49-5,50 (m, 1),

5,64 (dt, 1, J=6,2,13), 7,02-7,17 (m, 4), 8,12 (d, 1,

J=6,3), 9,25 (brs, 1).

¹³C NMR (75 MHz, CDC1₃) δ 17,1, 25,1, 30,0, 30,2,

27,0,47,2,48,8, 50,8, 51,1, 124,9, 125,6, 127,5,

130,7,135,5, 136,8,172,5, 173,9, 174,8.

7. példa [4S, 4a, 7a(R *), 12b$J- 7-{[(l-merkapto)-l-ciklopropil-karbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4karbonsav ml (l,0M tetrahidrofurános oldat, 6,0 mmol) lítium-hexametil-diszilazánt -78 °C hőmérsékletre hűtünk, majd átvivő kapilláris segítségével 1,36 g (5,66 mmol) l-(etoxi-karbonil)-l-(4-metoxi-benziltio)-metán 10 ml tetrahidrofuránban készült oldatát adagoljuk hozzá. A reakcióelegyet 45 percen át keverjük, majd az elegyhez 0,73 ml (6,0 mmol) 1,3-dimetil3,4,5,6-tetrahidro-2-(lH)-pirimidinont (DMPU) és ezt követően 0,50 ml (6,0 mmol) l-bróm-2-klór-etánt adagolunk. Az elegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd -78 °C hőmérsékletre hűtjük és ezután 6,0 ml (6,0 mmol) lítium-hexametil-diszilazánt adagolunk hozzá. A kapott keveréket 24 órán át szobahőmérsékleten keveijük, majd a reakciót 5 ml telített ammóniumklorid-oldat hozzáadásával leállítjuk és az elegyet 30 ml etil-acetát és 30 ml víz között megosztjuk. A szerves fázist elválasztjuk, nátrium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot kromatográfia segítségével 5:1 hexán/etil-acetát—2,5:1 hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk. 317 mg (21% termelés) l-(etoxi-karbonil)-l-(4metoxi-benzil-tio)-ciklopropánt nyerünk.

0,310 g (1,16 mmol) l-(etoxi-karbonil)-l-(4metoxi-benzil-tio)-ciklopropánt oldunk 6 ml 95%-os etanol, 3 ml víz és 6 ml tetrahidrofurán elegyében. Az elegyhez 420 mg (10 mmol) lítium-hidroxidmonohidrátot adagolunk. A reakcióelegyet 6 órán át enyhén visszafolyatás mellett forraljuk és keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. Ezután a maradékhoz 50 ml vizet adunk, majd 50 ml éterrel mossuk. A vizes fázist megsavanyítjuk, majd 50 ml diklórmetánnal extraháljuk. A szerves oldatot nátrium-szulfáton megszáritjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. 266 mg halványsárga, szilárd 1-karboxi-1-(4metoxi-benzil-tio)-ciklopropánt nyerünk.

220 mg (0,50 mmol) [4S,4a,7a(R*),12bb]-7-amino1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,1 -a] [2]benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert, továbbá 144 mg (0,75 mmol) EDC-vegyületet és 120 mg (0,50 mmol) 1-karboxi-l-(4-metoxi-benzil-tio)ciklopropánt oldunk 5 ml tetrahidrofuránban. Az elegyet 24 órán át szobahőmérsékleten keveijük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot 30 ml etil-acetátban oldjuk, majd az oldatot 20 ml 5%-os kénsawal, 15 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és végül 15 ml telített sóoldattal mossuk. A szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 3:2 hexán/etil-acetát-2:3 hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk. így 128 mg (39% termelés) [4S,4a,7a(R*),12bp]-7-{[(4metoxi-benzil-tio)-1 -ciklopropil-karbonilj-amino} -1,2, 3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert nyerünk.

128 mg (0,193 mmol) [4S,4cc,7a(R*),12bP]-7-{[l(4-metoxi-benzil-tio)-1 -ciklopropil-karbonilj-amino} l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert oldunk 3 ml diklór-metánban, majd az oldathoz 0,21 ml (1,94 mmol) anizolt és 78 mg (0,245 mmol) higany(II)acetátot adagolunk. Az elegyet 0 °C hőmérsékletre hűtjük, majd hozzáadagolunk 1,5 ml trifluor-ecetsavat. A reakcióelegyet 3,5 órán át keverjük, majd az oldaton 15 percen át hidrogén-szulfid-gázt buborékoltatunk keresztül. Ezután az elegyet leszűrjük, az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, majd a maradékot diklór-metánnal és széntetrakloriddal hígítjuk. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk és a maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 1:1 hexán/etil-acetát-eluens, amely 1% ecetsavat tartalmaz, alkalmazásával tisztítjuk. 70 mg fehér, szilárd, címbeli vegyületet nyerünk. 13C NMR (75 MHz, CDC1₃) δ 17,1 20,6, 20,7,25,07,

25,12, 37,3, 49,3, 50,8, 51,1, 124,9, 125,6, 127,5,

130,6, 135,5, 136,8, 171,9, 172,5, 174,1.

8. példa [4S, 4a, 7a(R*), 12b$]-7 -{[(l-merkapto)-l-ciklohexil-karbonil]-amino}-l ,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,1 -a] [2]-benzazepin-4karbonsav

8,4 ml (l,0M tetrahidrofurános oldat, 8,4 mmol) lítium-hexametil-diszilazánt -78 °C hőmérsékletre hűtünk. Ezután átviteli kapilláris segítségével 2,0 (8,3 mmol) l-(etoxi-karbonil)-l-(4-metoxi-benzil-tio)metán 8 ml tetrahidrofuránban készült oldatát adagoljuk hozzá. Az elegyet 45 percen át keverjük, majd 1,94 g (8,32 mmol) l-jód-5-klór-pentán 8 ml tetrahidrofuránban készült oldatát adagoljuk hozzá. A reakcióelegyet 1 órán át keverjük, majd 1,21 ml (10,0 mmol) 1,3-dimetil-,3,4,5,6-tetrahidro-2(lH)pirimidinon (DMPU) anyagot adunk hozzá. A reakcióelegyet 4 órán át 0 °C hőmérsékleten, majd 6 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután az elegyet -78 °C hőmérsékletre hűtjük és 8,4 ml (8,4 mmol) lítium-hexametil-diszilazánt adunk hozzá. A kapott elegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd a reakciót 5 ml telített ammónium-klorid-oldat hozzáadá11

HU 214 820 Β sával leállítjuk és a kapott anyagot 50 ml etil-acetát és 50 ml víz között megosztjuk. A szerves fázist elválasztjuk, nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot kromatográfia segítségével 6:1 hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk, és így színtelen, olajos 1,45 g (56% termelés) 1 -(etoxi-karbonil)-1 -(4-metoxi-benzil-tio)ciklohexánt nyerünk.

1,45 g (4,7 mmol) 1-(etoxi-karbonil)-l-(4-metoxibenzil-tio)-ciklohexánt oldunk 2,5 ml víz és 10 ml tetrahidrofurán elegyében. Ezután 4 ml (10 mmol) 2,5n nátrium-hidroxid-oldattal reagáltatjuk. Az elegyet 2 órán át 60 °C hőmérsékletre melegítjük, majd 10 ml 95%-os etanolt és 0,42 g (10 mmol) lítium-hidroxidmonohidrátot adunk hozzá. A reakcióelegyet enyhe visszafolyatás melletti forrás közben 20 órán át keverjük, majd lehűtjük és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot 50 ml víz és 50 ml éter között megosztjuk. A vizes fázist elválasztjuk, majd pHértékét 1 értékre savanyítjuk. A vizes oldatot 50 ml diklór-metánnal extraháljuk, majd a szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. 1,21 g (92% termelés) fehér, szilárd 1 -karboxi-1 -(4-metoxi-benzil-tio)-ciklohexánt kapunk.

220 mg (0,50 mmol) [4S,4<x,7a(R*),12bP]-7amino-1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,1 -a] [2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert, 144 mg (0,75 mmol) EDC-vegyületet és 140 mg (0,50 mmol) 1-karboxi-l-(4-metoxi-benzil-tio)ciklohexánt oldunk 6 ml tetrahidrofuránban. Az elegyet 24 órán át szobahőmérsékleten keveqük, majd további 95 mg (0,50 mmol) EDC-vegyületet és 70 mg (0,25 mmol) 1-karboxi-l-(4-metoxi-benzil-tio)ciklohexánt adunk hozzá. Az elegyet ezt követően éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot 30 ml etil-acetátban oldjuk, majd az oldatot 15 ml 5%-os kénsavval, 15 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és 15 ml telített sóoldattal mossuk. A szerves oldatot nátrium-szulfáton megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot szilikagélen kromatográfia segítségével 2:1 hexán/etil-acetát-eluens alkalmazásával tisztítjuk. 220 mg (63% termelés) [4S,4a,7a(R*), 12b β]-7- {[ 1 -(4-metoxi-benzil-tio)-1 ciklohexil-karbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert nyerünk.

220 mg (0,313 mmol) [4S,4a,7oc(R*),12bP]-7-{[l(4-metoxi-benzil-tio)-l -ciklohexil-karbonilj-amino}-1, 2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]benzazepin-4-karbonsav-difenil-metil-észtert oldunk 5 ml diklór-metánban, majd az oldathoz 0,34 ml (3,13 mmol) anizolt és 125 mg (0,39 mmol) higany(II)acetátot adagolunk. Az elegyet 0 °C hőmérsékletre hűtjük, majd 2,5 ml trifluor-ecetsavat adunk hozzá. A reakcióelegyet 4 órán át keverjük, majd az oldaton 10 percen át hidrogén-szulfid-gázt buborékoltatunk keresztül. Az elegyet leszűrjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A maradékot diklór-metánnal és széntetrakloriddal hígítjuk, majd az oldószert vákuumban ismét elpárologtatjuk. A maradékot ezt követően szilikagélen kromatográfia segítségével 1:2 hexán/etilacetát-eluens alkalmazásával, amely 1% ecetsavat tartalmaz, tisztítjuk. Fehér, szilárd 110 mg (77% termelés) címbeli vegyületet nyerünk.

'³C NMR (75 MHz, CDC1₃) δ 17,1, 22,65, 22,71,

25,06, 25,10,25,3, 36,7, 36,9, 37,0,48,6, 50,8,

51,1, 51,7, 124,9, 125,6, 127,5, 130,7, 135,5,

136,8, 172,6, 174,0, 174,4.

IR(KBr)(v) 592, 608, 753,791, 1144, 1156, 1201,

1445, 1494, 1508, 1647, 1727, 2860, 2935, 3034,

3061, 3396 cm-'.

9. példa

A fenti karbonsav-vegyületet acilezve kapjuk a [4S,4a,7oc(R*), 121)β]-7- {[(1 -acetil-tio)-1 -ciklohexilkarbonilj-amino} -1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxopirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsavat.

'³C NMR (75 MHz, CDC1₃) δ 17,0, 22,5,22,6,24,95,

25,05, 25,3, 31,0, 33,1, 36,9, 48,6, 50,7, 58,1,

124,7, 125,4, 127,4, 130,7, 135,4, 137,0, 172,6,

174,3, 194,8.

IR(KBr)(v) 631,752,953, 1113, 1146, 1194, 1215,

1339,1354, 1443, 1495, 1649, 1697, 1722, 2861,

2938, 3017, 3061 cm-'.

A találmány szerinti eljárással előállított gyógyszerkészítményt enkefalináz inhibiálására alkalmazhatjuk oly módon, hogy a betegnek az I általános képletű vegyület enkefalináz-inhibiálásban hatásos mennyiségét tartalmazó készítményt adagoljuk.

A leírásban „beteg” elnevezés alatt az embert, valamint melegvérű állatokat vagy emlősöket értünk, beleértve az egeret és patkányt is. Az enkefalináz-inhibiálást igénylő beteg olyan beteg, amely akut vagy krónikus fájdalomban szenved, illetve aki számára szükséges az endorfin- vagy enkefalin-mediált fájdalomcsillapító hatás kifejtése. Ezen túlmenően az enkefalináz-inhibiáló kezelést igénylő beteg az, amely beteg olyan betegségállapotban szenved, amelyet a testnedvekben, az elektrolitokban, a vérnyomásban, a szembeni nyomásban, a renin-koncentrációban vagy aldoszteron homeosztázisban megnyilvánuló rendellenesség jelez. Ilyen betegségek például nem limitáltan a magas vérnyomás, a vesebetegségek, a magas aldeszteron-koncentráció, a vértelen szívelégtelenség, a glaukóma és a szívnagyobbodás. Ezekben az esetekben a beteg igényli az ANP-mediált diuretikus, nátriuretikus, vérnyomáscsökkentő, aldoszteron-koncentrációt csökkentő hatás kifejtését. Az enkefalináz-inhibiálás endorfil- vagy enkefalinázmediált fájdalomcsillapító hatást eredményez annak révén, hogy az endorfinok és enkefalinok metabolitikus lebomlását inhibiálja. Az enkefalináz-inhibiálás ANPmediált diuretikus, nátriuretikus, vérnyomáscsökkentő, aldoszteroncsökkentő hatást eredményez annak révén, hogy az ANP metabolitikus lebomlását inhibiálja.

Ezen túlmenően a vegyület alkalmazható olyan beteg kezelésére enkefalináz-inhibiálás céljára, amely esetekben a beteg antidepresszáns hatást vagy a drogmegvonás szimptómáit csökkentő hatást igényel, amely

HU 214 820 Β utóbbi valamilyen opiát vagy morfin jellegű szer adagolásának beszüntetésekor jelentkezhet.

Az enkefalináz-inhibiálást igénylő betegek körét a szakember könnyen meghatározhatja. A kezelő szakorvos könnyen meghatározhatja klinikai tesztvizsgálatok, fiziológiai vizsgálatok és orvosi/családi kórtörténet alapján azokat a betegeket, akik endorfin- vagy enkefalin-mediált fájdalomcsillapító hatást igényelnek vagy akik ANP-médiáit, diuretikus, nátriuretikus, vérnyomáscsökkentő vagy ardoszteroncsökkentő beavatkozást igényelnek.

Az I általános képletű találmány szerinti vegyület enkefalináz-inhibiálásban hatásos mennyisége az a mennyiség, amely hatásosan inhibiálja az enkefalináz enzimet, és így inhibiálja a természetesen előforduló cirkulációs rendszerben található szabályozó peptidet, mint például endorfinok, beleértve az enkefalinokat és az ANP-t, metabolitikus lebomlását. A hatásos kezelésbe beleértjük a megelőző kezeléseket is, amely esetben olyan betegeket kezelünk, akiknél a közeli jövőben akut vagy krónikus fájdalom fellépése várható, mint például operáció előtti kezelést stb.

Az I általános képletű találmány szerinti vegyület hatásos enkefalinázt inhibiáló mennyisége az a mennyiség, amely az ilyen kezelést igénylő betegben az enkefalináz enzimet inhibiálja és ez az inhibiálás például endorfin- vagy enkefalin-mediált fájdalomcsillapító hatásban vagy ANP-mediált diuretikus, nátriuretikus, vérnyomáscsökkentő, aldoszteron-koncentrációt csökkentő hatásban jelentkezik.

A hatásos enkefalinázt inhibiáló dózist könnyen meghatározhatjuk szokásos eljárások alkalmazásával és a hasonló körülmények között kapott eredmények alapján. A hatásos dózis meghatározása során több faktort kell figyelembe venni, amelyek lehetnek például nem limitáltan a kezelt beteg fajtája, a beteg mérete, kora és általános egészségi állapota, az adott kezelendő betegség típusa, a kezelendő betegség súlyossága és fajtája, az egyes beteg válaszfüggvénye, az adagolt vegyület fajtája, az adagolás módja, az adagolt készítmény biológiai felszívódásának jellemzői, az adagolás során választott diéta és a párhuzamosan adagolt hatóanyag, gyógyszer típusa.

Enkefalináz-inhibiálásban hatásos mennyiségű I általános képletű vegyület dózisa például körülbelül 0,01 mg/kg testtömeg/nap-körülbelül 20 mg/kg/nap, az előnyösen alkalmazható napi dózis körülbelül 0,1-10 mg/kg közötti.

A találmány szerinti eljárással előállított gyógyszerkészítményt ACE inhibiálására is alkalmazhatjuk, ha a betegnek az I általános képletű vegyület ACEinhibiálásban hatásos mennyiségét tartalmazó készítményt adagoljuk. Az ACE-inhibiáló kezelést igénylő beteg az, aki magas vérnyomásban, krónikus pangásos szívelégtelenségben, magas aldoszteron-koncentrációban vagy észlelési rendellenességekben szenved. Az ACEinhibiálása csökkenti az angiotenzin(II) koncentrációját, és így inhibiálja ennek érszűkítő, magas vérnyomást okozó és magas aldoszteron-koncentrációt okozó hatását. Hatásos ACE-inhibiáló mennyiségű I általános képletű vegyület az a vegyületmennyiség, amely hatásosan inhibiálja az ilyen kezelést igénylő betegben az ACEanyagot és amely ennek következtében például vérnyomáscsökkentő hatást fejt ki. Az ACE-inhibiálásban hatásos mennyiség és hatásos ACE-inhibiáló dózis ugyanolyan lehet, mint fent az enkefalináz-inhibiálásban hatásos mennyiség illetve dózis.

A betegekben a kezelés kifejtésére az I általános képletű vegyületeket bármely eljárással adagolhatjuk, amelyek révén a vegyületek biológiailag hatásos mennyiségben rendelkezésre állnak, amelybe beleértjük az orális és a parenterális adagolási utakat is. Például a találmány szerinti vegyületeket adagolhatjuk orális, szubkután, intramuszkuláris, intravénás, transzdermális, intranazális, rektális és hasonló úton. Általában az orális adagolás előnyösen alkalmazható. A szakember könnyen meghatározhatja a készítmény formáját és adagolási módját attól függően, hogy milyen betegséget kell kezelni, a betegség állapota milyen súlyos, illetve milyen egyéb körülmények állnak fenn az adott esetben.

Az I általános képletű találmány szerinti vegyületeket adagolhatjuk gyógyszer formában, amelyeket úgy állítunk elő, hogy az I általános képletű vegyületeket gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagokkal vagy kiszerelőanyagokkal, amely utóbbiak arányát és természetét az adott adagolásforma függvényében illetve standard gyógyszerészeti gyakorlatnak megfelelően választjuk meg, gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk.

A találmány tárgya eljárás gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy az I általános képletű vegyületet keverékben vagy másképp elegyítve egy vagy több inért hordozóanyaggal készítménnyé feldolgozzuk. Az így előállított készítmények alkalmazhatók próba-standardként, továbbá alkalmazhatók tömegben történő szállítás céljára, illetve gyógyszerészeti készítménnyé történő felhasználásra. Az I általános képletű találmány szerinti vegyület próbában alkalmazható mennyisége az a mennyiség, amely könnyen mérhető standard próba eljárásokkal és szakirodalomban jól ismert módszerekkel. Az I általános képletű találmány szerinti vegyület próbamennyisége általában körülbelül a készítmény tömegére számítva 0,01-75% közötti. Az alkalmazott inért anyag bármely olyan anyag lehet ezekben a próbákban, amely nem bomlik, illetve semmilyen módon nem reagál az I általános képletű vegyülettel kovalens kötés képzése közben. Ilyen inért hordozóanyagok lehetnek például víz, vizes pufferek, mint például a nagynyomású folyadékkromatográfiás analízis során általában alkalmazott pufferek, szerves oldószerek, mint például acetonitril, etil-acetát, hexán és hasonlók, továbbá gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagok vagy kiszerelőanyagok.

Részletesebben a találmány tárgya eljárás gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy az I általános képletű találmány szerinti vegyületet egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható hordozó- vagy kiszerelőanyaggal keverékben vagy más módon gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk.

Az így előállított gyógyszerkészítmények vagy gyógyszerek a gyógyszerészeti szakirodalomban jól is13

HU 214 820 Β mertek. Az alkalmazott hordozó- vagy kiszerelőanyag lehet szilárd, félszilárd vagy folyékony, amely a hatóanyag hordozóanyagként vagy közegeként szolgálhat. Az alkalmazható hordozó- vagy kiszerelőanyagok szakirodalomban jól ismertek. A gyógyszerkészítmény lehet orális vagy parenterális adagolásra alkalmas és a betegnek tabletta, kapszula, kúp, oldat, szuszpenzió vagy hasonló formában adagolható.

A gyógyszerkészítmény például adagolható orális úton például inért hígító- vagy ehető hordozóanyaggal elegyítve. Az orális adagolású forma lehet például zselatinkapszulába befoglalt forma vagy tablettává préselt forma. Az orális terápiás adagolás céljára az I általános képletű találmány szerinti vegyületeket hordozóanyagokba foglalhatjuk például tabletta, pilula, kapszula, elixír, szuszpenzió, szirup, ostya, rágógumi és hasonló formában. Ezek a készítmények általában legalább 4% I általános képletű találmány szerinti aktív hatóanyagot tartalmaznak, de hatóanyag-tartalmuk az adott formától függhet és változhat és általában 4% és körülbelül 70 tömeg% közötti az egységdózis formára vonatkoztatva. Az aktív hatóanyag készítményben található mennyisége olyan, hogy az egységdózis forma a megfelelő hatást kifejtse.

A tabletta, pilula, kapszula, pirula és hasonló formált alakok egy vagy több adalékanyagot is tartalmazhatnak, amelyek lehetnek az alábbiak: kötőanyagok, mint például mikrokristályos-cellulóz, gumi tragakant vagy zselatin; kiszerelőanyagok, mint például keményítő vagy laktóz; dezintegráló szerek, mint például arginsav, Primogel kukoricakeményítő és hasonlók; kenőanyagok, mint például magnézium-sztearát vagy Sterotex; csúszást elősegítő anyagok, mint például kolloid szilícium-dioxid; továbbá édesítőszerek, mint például mentacukor, metil-szalicilát vagy narancsíz. Amennyiben a dózisegységforma kapszula, ez továbbiakban még tartalmazhat a fentieken kívül valamely folyékony hordozóanyagot, mint például polietilénglikolt vagy zsírolajat. Más dózisegység-dózisformák egyéb anyagokat tartalmazhatnak, amelyek a dózisegység fizikai formáját befolyásolják és például lehetnek bevonatok. Ennélfogva a tabletta- vagy pirulaformák bevonhatók cukorral, shellakkal vagy más, bélben oldódó bevonószerekkel. A fenti anyagokon kívül a szirupforma tartalmazhat édesítőszerként szukrózt és bizonyos tartósítószereket, színezőanyagokat vagy festékeket, illetve ízesítőanyagokat. Az ilyen különféle készítmények előállításában alkalmazott anyagok gyógyszerészetileg tisztának és nem-toxikusak legyenek abban a mennyiségben, amelyben alkalmazzuk őket.

Parenterális adagolás céljára az I általános képletű találmány szerinti vegyületeket oldat vagy szuszpenzió formává alakíthatjuk. Ezek a készítmények legalább 0,1% találmány szerinti vegyületet tartalmaznak, de a találmány szerinti vegyülettartalmuk 0,1% és körülbelül 50 tömeg% között változhat. Az ilyen készítményekben található aktív hatóanyag mennyisége olyan, hogy a megfelelő dózis képzéséhez elegendő legyen.

Az oldat vagy szuszpenzió formák ezen túlmenően tartalmazhatnak egy vagy több alábbi adalékanyagot:

steril hígítóanyagok, mint például injekcióra alkalmas víz, fiziológiás sóoldat, fixált olajok, polietilénglikolok, glicerin, propilén-glikol vagy más szintetikus oldószerek; továbbá baktériumellenes szerek, mint például benzil-alkohol vagy metil-parabén; antioxidánsok, mint például aszkorbinsav vagy nátrium-biszulfit; kelátképzőszerek, mint például etilén-diamin-tetraecetsav; pufferek, mint például acetátok, citrátok vagy foszfátok és a készítmény tonicitását befolyásoló szerek, mint például nátrium-klorid vagy dextróz. A parenterális adagolásra alkalmas készítmény lehet az ampullába, eldobható injekcióstűbe vagy többszörös dózisú ampullába befoglalt forma, amely formák üvegből vagy műanyagból készülhetnek.

A találmány szerinti vegyületek az I általános képletű szerkezet körébe tartozó vegyületek, azonban ezek közül néhány csoport ebben a körben előnyösebb hatást fejt ki.

Az I általános képletű vegyületek, ahol az általános képletben Rj jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, előnyösek. Az I általános képletű vegyületek, amelyekben R_t jelentése hidrogénatom és n jelentése 0, előnyösek.

Természetesen a találmány tárgykörébe beleértjük, hogy az I általános képletű vegyületek számos izomerkonfigurációban létezhetnek, amely szerkezeti és sztereoizomerek képzését teszi lehetővé. Továbbá a találmány tárgykörébe beleértjük, hogy az I általános képletű vegyületek alkalmazhatók különféle szerkezeti és sztereoizomer formákban tisztán vagy izomer-keverékként.

Az alábbi I általános képletű találmány szerinti vegyületek a felhasználásban különösen előnyösen alkalmazhatók:

[4S,4a,7 a(R*), 12b β ] -7- {[(2-merkapto)-2-indanilkarbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxopirido-[2,1-a][2]-benzazepin-4-karbonsav;

[4S,4a,7 a(R*), 12b β ] -7- {[(2-merkapto)-2-indanilkarbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxopirido- [2,1 -a] [2]-benzazepin-4-karbonsav;

[4S,4a,7a(R*),12b3]-7-í[2-(2-merkapto-etil)-2-indanil-karbonil] -amino} -1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav;

[48,4α,7α(Η*),126β]-7-ί [(l-merkaptoj-l-ciklopentilj-amino} - 1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido[2,1 -a] [2]-benzazepin-4-karbonsav.

Az alábbi példákon bemutatjuk a találmány szerinti vegyületek enkefalináz-inhibitorként az ACE-inhibitorként történő alkalmazhatóságát.

Patkányveséből részletesen tisztított enkefalinázt nyerünk. Az enzimet a mikrobolyhos frakcióból nyerjük Triton X—100 alkalmazásával a Malfroy and Schwartz [J. Bioi. Chem., 259, 14 365-14370 (1984)] közleményében leírt eljárásnak megfelelően. Ugyanezt az enzimet nyerhetjük fehérjebontó kezeléssel a [Biochem., 22, 590-599 (1983)] közleményében leírt eljárásának megfelelően. Ezután az enzimet anioncserélő kromatográfia segítségével tovább tisztítjuk (Mono oszlop, Pharmacia) Pharmacia FPLC-rendszer alkalmazásával. Az enzimaktivitást fluorometria

HU 214 820 Β segítségével határozzuk meg Florentin és munkatársai [Anal. Biochem., 141, 62-69 (1984)] vagy Almenoff és Orlowski [J. Neurochemistry, 42,151-157 (1984)] közleményében leírt eljárásokkal. Az enzimpróbát 50 mmol HEPES pufferben (pH 7,4) méljük 3,0 ml reakció-térfogat alkalmazásával, amely 12 pmol danzil-DAlaGly(p-nitro)Phe-Gly szubsztrátot (K_m - 40 pmol) tartalmaz 25 °C hőmérsékleten. A szubsztrátot (és inhibitort) koncentrált tárolt dimetil-szulfoxidos-oldatból adagoljuk (maximálisan 0,1 ml végső dimetil-szulfoxid mennyiséget alkalmazva). Az enzimet kis térfogatban (körülbelül 0,1 pg FPLC tisztított fehéqe) adagoljuk ahhoz, hogy a reakciót iniciáljuk, majd a fluoreszencia növekedését folyamatosan mérjük fluorométer segítségével (gerjesztés 339 nm, emisszió 532 nm).

Az ACE-enzim aktivitását spektrofotometriás szubsztrát segítségével méqük Holmquist és munkatársai [Anal. Biochem., 95, 540-548 (1979)] közleménye szerint, illetve puffer-rendszerrel, amelyet Ryan (Methods of Enzymatic Analysis, 3rd ed., H. U. Bergmeyer, vol. V. Verlag Chemie, Weinheim, 1983, 20-34) közleményben írtak le.

Az enzim-aktivitás eredményeit az 1. táblázatban adjuk meg és ezek azt mutatják, hogy a találmány szerinti vegyületek inhibiálják az enkefalináz-enzimet és az ACE-enzimet.

1. táblázat

Az I általános képletű vegyületek enkefalinázés ACE-inhibitorként mutatottΚ·_γ értékei

I vegyület	ACE, Kj (nm)	ENK, K; (nm)
102,708	<45	<0,2
100,346	<500	<0,2
100,273	>250	0,8
102,769	<7	<0,2
101,069	>7	4

102,708 = [4S,4a,7a(R*),12bp]-7-{[(2-merkapto)2-indanil-karbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav;

100,346 = [4S,4a,7a(R*),12bp]-7-{[(2-merkaptometil)-2-indanil-karbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12boktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav;

100,273 = [4S,4a,7a(R*),12bp]-7-{[2-(2-merkapto-etil)-2-indanil-karbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12boktahidro- 6- oxo-pirido- [2,1 -a] [2] -benzazepin-4-karbonsav;

102,769 = [4S,4a,7a(R*),12bP]-7-{[(l-merkapto)1 -ciklopentil-karbonil]-amino} -1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav;

101,069 = [4S,4a,7a(R*),12bP]-7-{[(2-merkapto)2-propán-karbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav.

Claims (15)

1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol az általános képletben R, jelentése hidrogénatom vagy acetilcsoport, n értéke 0, 1 vagy 2 és

Q jelentése (II) vagy (IV) képletű csoport vagy (III) általános képletű csoport, ahol m értéke 1, 3 vagy 4, azzal jellemezve, hogy olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol a képletben R, hidrogénatom, a többi szubsztituens jelentése a tárgyi körben megadott, egy (la) általános képletű vegyületet, ahol az általános képletben Pg jelentése védőcsoport, n és Q jelentése a fenti, higany(II)-acetáttal reagáltatunk célszerűen sav jelenlétében, és kívánt esetben olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, melyeknél R, jelentése acetilcsoport, a kapott (I) általános képletű vegyületet acetilezőszerrel reagáltatjuk.

(Elsőbbsége: 1992. 08. 20.)

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol az általános képletben Q jelentése (IV) képletű csoport vagy (III) általános képletű csoport, ahol m értéke 3, a többi szubsztituens jelentése az 1. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1991. 09. 27.)

3. A 2. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol az általános képletben Q jelentése (IV) képletű csoport, a többi szubsztituens jelentése az 1. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1991. 09. 27.)

4. A 3. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol az általános képletben Rj jelentése hidrogénatom, a többi szubsztituens jelentése a 3. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1991.09. 27.)

5. A 4. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol az általános képletben n jelentése 0, a többi szubsztituens jelentése a 4. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1991. 09. 27.)

6. A 4. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol az általános képletben n jelentése 1, a többi szubsztituens jelentése a 4. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1991. 09. 27.)

7. A 4. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol az általános képletben n jelentése 2, a többi szubsztituens jelentése a 4. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1991.09. 27.)

8. Az 1. igénypont szerinti eljárás a [4S,4a,7a(R*), 12b β]-7- {[(2-merkapto)-2-indanil-karbonil]-amino}-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxo-pirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1991. 09. 27.)

HU 214 820 Β

9. Az 1. igénypont szerinti eljárás a [4S,4oc,7 a(R*), 12b β] -7- {[2-(merkapto-metil)-2-indanilkarbonil]-amino)-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxopirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1991.09. 27.)

10. Az 1. igénypont szerinti eljárás a [4S,4a,7oc(R*),12bp]-7-{[2-(2-merkapto-etil)-2-indanil-karbonil]-amino)-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6oxopirido-[2,l-a][2]-benzazepin-4-karbonsav előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1991.09. 27.)

11. Az 1. igénypont szerinti eljárás a [4S,4a,7a(R*), 12b β] - 7 - {[(1 -merkapto)-1 -ciklopentilkarbonil]-amino )-1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxopirido-[2,1 -a][2]-benzazepin-4-karbonsav előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1991.09. 27.)

12. Az 1. igénypont szerinti eljárás a [4S,4a,7oc(R*), 12b β]-7- {[(1 -merkapto)-1 -ciklohexilkarbonilj-amino )-1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxopirido-[2,1 -a] [2]-benzazepin-4-karbonsav előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1992. 08. 20.)

13. Az 1. igénypont szerinti eljárás a [4S,4a,7a(R*), 12b β]-7- {[(1 -merkapto)-1 -ciklopropilkarbonil]-amino)-l,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxopirido- [2,1 -a] [2]-benzazepin-4-karbonsav előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1992. 08. 20.)

14. Az 1. igénypont szerinti eljárás a [4S,4a,7a(R*),12bp]-7-{[(2-merkapto)-2-propán-karbonil]-amino )-1,2,3,4,6,7,8,12b-oktahidro-6-oxopirido-[2,1 -a][2]-benzazepin-4-karbonsav előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazzuk.

(Elsőbbsége: 1992. 08. 20.)

15. Eljárás gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyület - ahol a képletben R_b n és Q jelentése az 1. igénypontban megadott immunoszupresszív hatásos mennyiségét egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal és adott esetben adalékanyagokkal összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.