HU214732B - Rögzítőlap - Google Patents

Abstract

A találmány őlyan rögzítőlapra vőnatkőzik, amelynek a felületén (3)szelepek vagy egyéb tárgyak rögzíthetők. Az egyik lapfelületen (3) kétcsőpőrt (28, 29) rögzítőhőrőny (2', 2'') van, mel ek a lapfelületen(3) úgy vannak elősztva, hőgy a különböző hőrőnycsőpőrtők (28, 29)egymás közé nyúlnak be. Az egyes hőrőnycsőpőrtőkőn (28, 29) belül ahőrnyők keresztmetszete megegyezik. Minden ese ben a egyikhőrőnycsőpőrt (28) hőrőnykeresztmetszete nagyőbb, mint a másikhőrőnycsőpőrté (29). Ilyen módőn lehetséges a különböző nagyságúszerkezeti elemek egyszerű és biztőnságős rögzítése egy és gyanazőnlapfelületen (3). ŕ

Description

A találmány a pneumatika területén használatos olyan szerkezeti elemek, mint a szelepek, egyéb szerelvények és berendezések részére alkalmas olyan rögzítőlapra vonatkozik, amelynek az egyik lapfelületén kiképzett, egymással azonos keresztmetszetű olyan rögzítőhorony-rendszere van, amely rögzítőelemek, különösképpen úgynevezett horonyidomok lehorgonyzása alkalmas olyképpen, hogy a rögzítőhomyok párhuzamosan és egymás mellett bizonyos távolságban vannak a lap felületén elosztva, és végighúzódnak a lap felületének teljes hosszán.

Ilyen jellegű rögzítőlap szerepel az EPO 358 852 Al számú, és a DE 4010840 Al számú szabadalmi leírásban. Ezek lehetővé teszik a szerkezeti elemek felfogását vagy rögzítését a pneumatikus szerkezetek szerelésének során. Ilyen szerkezeti elemek például a szelepek, ellenőrző készülékek, érzékelők stb. Az elhelyezendő szerkezeti elemeket rögzítőelemek közbeiktatásával rögzítjük a rögzítőhomyokban. Rögzítőelemként szolgálnak például az úgynevezett horonyidomok, vagy közvetlenül a szerkezeti elemeken lévő rögzítőrészek. Az elhelyezett szerkezeti elemek üzemeltetéséhez szükséges közeg, például nyomás alatt álló folyadék, illetve sűrített levegő, vagy akár az elektromos energia közvetlenül az illető szerkezeti elemhez vezethető, vagy adott esetben a rögzítőlapba helyezett ellátócsatornák felhasználásával juttatható oda.

Az ismert rögzítőlapoknál nagy felfogó felület áll rendelkezésre, úgyhogy számos szerkezeti elem elhelyezése lehetséges egyidejűleg kölcsönös akadályozás nélkül. Az egyes rögzítőhomyok vájatkeresztmetszete úgy van megválasztva, hogy a számításba vehető legnagyobb és legnehezebb szerkezeti elemek tartós biztonsággal rögzíthetők. Mivel egyidejűleg a rögzítőlap kielégítő szilárdságát biztosítani kell, a rögzítőhomyok bizonyos minimális távolságát nem lehet csökkenteni. Ez megnehezíti bizonyos mértékben azoknak a kicsi és még kisebb szerkezeti elemeknek a rögzítését, amelyek gyakran csak különleges kiképzésű olyan rögzítők segítségével horgonyozhatok le, amelyek viszonylag költségesek.

Ennek a találmánynak a feladata olyan, a bevezetésben említett jellegű rögzítőlap megvalósítása, amely lehetővé teszi egy és ugyanazon a lapfelületen a különböző nagyságú szerkezeti elemek egyszerű és biztonságos rögzítését.

A kitűzött feladat oly módon oldható meg, hogy az ilyen lapfelületben a rögzíthomyok egy további csoportja van kiképezve egymással azonos horonykeresztmetszettel olyképpen, hogy ennek a további horonycsoportnak mindegyik rögzítőhomya kisebb horony-keresztmetszetű, mint az első horonycsoport egyes rögzítőhomyainak keresztmetszete, és a további horonycsoport rögzítőhornyai az első horonycsoport rögzítőhomyaihoz képest egymás között ugyancsak párhuzamosan vannak az említett lapfelületen elosztva úgy, hogy a különböző horonycsoportok egymás között haladnak.

Ilyen módon a rögzítőlap két lapfelületének legalább az egyikén egyidejűleg legalább két olyan rögzítőhorony-csoport van kiképezve, amelyek a rögzítőhomyok horonykeresztmetszetében különböznek. Az egyik horonycsoport rögzítőhomyainak nagyobb a keresztmetszete, mint a másik horonycsoport rögzítőhornyainak, egyebekben pedig az egyes rögzítőhomyok körvonala hasonló lehet. A legalább két különböző horonycsoport úgy helyezkedik el, hogy egymás között haladnak úgy, hogy az egész lapfelületen a rögzítőhomyok két horonyfélesége elosztva jelen van. Ez lehetővé teszi a nagyobb és a kisebb szerkezeti elemek rögzítését és lapfelület bármely helyén biztonságosan és igényes rögzítőelemek nélkül, közvetlenül egymás mellett. Nem kényszerülünk tehát arra, hogy például a nagyobb szerkezeti elemeket a lapfelület egyik felén, a kisebbeket pedig a másik felén rögzítsük, ami pedig bonyolultabb pneumatikus rendszer építésénél a szerkezeti elemek optimális elhelyezése tekintetében a követelményeknek nem felelne meg. Ezek szerint a legkedvezőbb megoldás olyan, hogy a horonycsoportok egymás között úgy helyezkednek el, hogy az egyik horonycsoport rögzítőhornyát váltakozva a másik horonycsoport rögzítőhomya követi. Mindenesetre más elrendezés is elképzelhető, például amelynél több kis rögzítőhorony van két egymást követő nagyobb rögzítőhorony között.

A találmány előnyös megoldásait az igénypontok sorolják fel.

Az említett első lapfelülettel ellentétes második lapfelületen is lehet legalább két csoport különböző rögzítőhoronyból kialakítva. Ez esetben azonban előnyösebbnek tűnik ezen a második lapfelületen csak egyféle rögzítőhomyot kiképezni, melynek önmagában olyan azonos keresztmetszete van, amely előnyös módon az első lapfelület kisebb horonyméretű rögzítőhornyainak felel meg.

A lemez belsejében előnyös módon a rögzítőhornyokkal párhuzamosan haladó több olyan csatornaszerű üreg van, amelyek tetemes tömegmegtakarítást eredményeznek. Ezek ezenkívül ellátócsatomákként találhatnak alkalmazást nyomás alatt álló folyadék, elektromos energia vagy más közeg vezetésére, ez esetben a rögzítőlap a közegelosztó feladatát is ellátja.

Ha a rögzítőlap hosszoldali keskeny felületén csatlakozószerkezet van további rögzítőlapok oldalsó elhelyezéséhez, úgy a rögzítőlapok oldalról egyesíthetők nagyobb felfogófelület megvalósítása céljából.

További tömegcsökkentő tényező jelentkezik akkor, ha a rögzítőlap alumíniumból van, és különösképpen préselt alumíniumként van előállítva, ami méterhosszban készíthető, és nehézség nélkül a megkívánt hosszúságnak felelhet meg. Korrózió és kopás elleni védelem céljából ebben az esetben előnyös módon valamennyi felület, amelyen a rögzítőhomyok és a csatomaszerű üregek találhatók, anódosan oxidálhatok, úgyhogy védőréteg egy formája jön létre.

A következőkben a találmányt a csatolt rajzok alapján közelebbről ismertetjük. A rajzok a következők:

1. ábra: a találmány szerinti rögzítőlap első szerkezeti alapja nézeti ábrázolásban, és

2. ábra: a találmány szerinti rögzítőlap további előnyös kialakítása keresztmetszetben az 1. ábra ΙΙ-Π met2

HU 214 732 Β szésvonalának megfelelően, ahol az 1. ábra szerkezeti alakjától eltérően a rögzítőhomyok körvonala bizonyos mértékig más, és csatomaszerű üregek vannak.

Az ábrázolt 1 és 1 ’ rögzítőlapoknak keresztmetszetben közelítőleg derékszögű külső körvonala van, melyet számos 2 rögzítőhorony szakít meg. Az ilyen 2 rögzítőhomyok vannak kiképezve mindkét nagyméretű 3 és 4 lapfelületen, melyek egyébként előnyösen lényegében sík felületek. A két 3 és 4 lapfelületre fektetett síkok egymással párhuzamosak.

Abban a két hosszanti 11 keskeny felületben is, melyek a 3 és 4 lapfelületek között fekszenek, előnyös módon legalább egy-egy 2 rögzítőhorony van kiképezve.

Valamennyi 2 rögzítőhoronynak egyenes menete van, és a hozzájuk tartozó 1 és 1 ’ rögzitőlap hosszirányban (12 kettős nyíl) haladnak. Az egyes lapfelületekhez tartozó 2 rögzítőhomyok a lap 12 hosszirányára keresztben, tehát a 13 szélesség irányában sorban, bizonyos távolságban egymás mellett helyezkednek el.

A 2 rögzítőhomyok a 12 hosszirányban célszerű módon teljesen végighaladnak az 1 és 1’ rögzítőlapokon úgy, hogy az egymással ellentétes 7 és 7’ homlokoldalakon nyitottak. A 2 rögzítőhomyok keresztmetszetének alakja előnyös módon matematikai értelemben egymáshoz hasonló. Keresztmetszetben az egymásnak megfelelő körvonalszakaszok hossza egymással előnyös módon arányos. Eltérés van viszont az egyes 2 rögzítőhomyoknál a horonykeresztmetszet nagyságában, tehát az egész 2 rögzítőhorony keresztmetszetének felületében, amire még visszatérünk.

A lemezvastagság vagy magasság a 14 kettősnyíllal jelölt vastagság irányában növekszik, és a két nagyméretű 3 és 4 lapfelület között megfelelően mért távolságnak felel meg.

A 2 rögzítőhoronynál, mint olyannál a keresztmetszet kiképzése alapvetően tetszés szerinti. Célszerű azonban az olyan T-alakú horony, mint amilyen a kiviteli példáknál látható, és a hozzá tartozó 3 és 4 lapfelülettől kiindulva először keskenyebb 15 horonynyaka van, majd a 14 vastagság irányába ezt követően szélesebb 16 horgonyzó szakaszban folytatódik. A 15 horonynyak és a 16 rögzítőszakasz a 12 hosszirányba halad úgy, hogy mindegyik 15 horonynyak olyan résszerű hosszanti nyílást képez, amelyen keresztül az illető 2 rögzítőhorony a hozzá tartozó 3 és 4 lapfelület felé nyílik.

A szokásos T horony esetében a 16 rögzítőszakasz derékszögű keresztmetszet körvonallal készült. Az ábrázolt előnyös kiviteli alaknál aló rögzítőszakasz trapéz alakú körvonallal egészül ki oly módon, hogy a trapéz párhuzamos alapvonalai a 3 és 4 lapfelülettel párhuzamosak, és a lapfelülettel a kapcsolatot jelentő keskenyebb 15 horonynyak a két alaptrapézoldal között a nagyobb oldalán középen lép át. Az illető trapéz alapvonalai és az oldalvonalai közötti átmenet le lehet kerekítve, vagy szabadon lemetszett módon lehet kiképezve.

A 2 rögzítőhomyokba oldhatóan helyezhetők be a 18 tartórésszel ellátott 17 rögzítőelemek. Ezek a 2. ábrán három kiviteli példával vannak ábrázolva.

A 17 rögzítőelemek tetszés szerinti szerkezeti elem rögzítését teszik lehetővé a hozzájuk tartozó 3 illetve 4 lapfelületen, egy ilyen szerkezeti elem a 2. ábrán 22-vel van vázlatosan feltüntetve.

Célszerűen a 22 szerkezeti elem olyan, amelyet a pneumatikus működtetésű berendezéseknél használnak, például szelep, vezérlőegység, ellenőrző készülék a sűrített levegő részére, szűrő, szabályozó, érzékelő stb. Ezenfelül a 17 rögzítőelemek lehetővé teszik egy vagy több további 1 ’ ’ rögzítőlap csatlakoztatását azért, hogy a rendelkezésre álló felfogófelületet megnöveljük. Különösen a további 1” rögzítőlapok hosszoldali csatlakoztatására gondolunk, ami a 2. ábra baloldalán van feltüntetve. Ha két 1 ’ és 1 ” rögzítőlapot helyezünk egymás mellé all keskeny felületével, akkor az ott mindig meglévő 2 és 23 rögzítőhomyok találkoznak hosszában és lehetővé teszik legalább egy olyan 17 rögzítőelem behelyezését, amely egyidejűleg nyúlik bele a két 2 és rögzítőhoronyba. A 2 és 23 rögzítőhorony itt gyakorlatilag olyan csatlakozórendszert képez, amelynek a kialakítása azonban változtatható is. Elképzelhető lenne olyan hosszanti horogszerű kiugrás kiképzése is, amely csatlakoztatott állapotban beakaszkodik.

A mindenkori 18 tartórész körvonala az illető hozzá tartozó 16 rögzítőszakasz körvonalához illeszkedik. Lényegében ez a 16 rögzítőszakasz körvonalának kiegészítése lehet. Mindenesetre célszerű kielégítő keresztmozgási játék biztosítása, amivel a mindenkori rögzítőelem nehézség nélkül az illető 2 rögzítőhorony mentén a kívánt helyre helyezhető. A 18 tartórész alakja különösen úgy választható meg, hogy a hozzá tartozó 3 és 4 lapfelületre a behelyezése az illető 2 rögzítőhorony 15 horonynyakán keresztül történik.

Példaképpen a 2. ábrán egy 17 rögzítőelem olyan rögzítőköröm formájában van feltüntetve, amely a tartórészhez csatlakozó 25 menetes részével nyúlik át a 15 horonynyakon a 3 lapfelület fölé. így csavarkötés segítségével lehet például egy munkadarabot vagy minden egyéb szerkezeti elemet a 3 lapfelületre szorítani.

A 17 rögzítőelem maga a felszerelendő szerkezeti elem része is lehet. Úgy lehet kiképezni, hogy kézzel vagy gépi úton legyen mozgatható.

A 2. ábra szerinti kiviteli példánál a feltüntetett 22 szerkezeti elem leszorítására ismét olyan 17 rögzítőelem szolgál, amely a 2 rögzítőhoronyból a 25 menetes részével nyúlik ki, és át van vezetve a 22 szerkezeti elemen azon a 26 rögzítőfulön, amelyre a 25 menetes részen mozgó 27 anya szorítható rá. Ilyen módon a 26 rögzítőiül és ezzel a hozzá csatlakozó 22 szerkezeti elem oldhatóan szorítható rá a 3 lapfelületre. A 18 tartórész a hozzá tartozó 2 rögzítőhoronynak a keskenyebb 15 horonynyaka és a szélesebb 16 rögzítőszakasza között lévő átmeneti szakaszban a hajlat alá nyúlik, és ezáltal kedvezően oda tud támaszkodni.

A példa szerinti 1 és 1 ’ rögzítőlap különleges előnye abból adódik, hogy az egyik első 3 lapfelületen lévő 2 rögzítőhomyoknak különböző nagyságú horonykeresztmetszete van. Előnyös módon azonban összesen csak két különböző horonykeresztmetszet szerepel. Ezek szerint a 2, 2’ rögzítőhomyok bizonyos számának na3

HU 214 732 Β gyobb horonykeresztmetszete van, míg a maradék 2, 2” rögzítőhorony a 2, 2’ rögzítőhoronyhoz hasonlítva kisebb keresztmetszetű. A nagyobb keresztmetszetű 2, 2’ rögzítőhomyoknak egymás között azonos keresztmetszet alakja van, ezek képezik a 28 első horonycsoportot. A 2, 2” rögzítőhomyoknak is, melyeknek a keresztmetszet-felülete kisebb, mint a 28 első horonycsoport 2, 2’ rögzítőhomyaié, egymás között azonos keresztmetszet alakja van, és ezek a 29 második horonycsoportot képviselik. A két 28 és 29 horonycsoport rögzítőhomyainak a körvonala előnyös módon mindenesetre lényegében matematikai értelemben hasonló. A kiviteli példa esetében eltérés csupán abban van, hogy a 28 első horonycsoport nagyobb 2, 2’ rögzítőhomyai a 16 rögzítőszakasznál a ferde 32 horonyoldal és az ehhez csatlakozó, az első 3 lapfelülettel párhuzamos állású és a 15 horonynyakba átmenő 33 támasztófelület közötti átmeneti szakaszban íves körvonalú, és egyfajta hátrametszést képező 34 hosszanti mélyedése van.

Elvileg lehetséges lenne a két 28 és 29 horonycsoportnál olyan rögzítőhomyokat képezni, amelyek nemcsak a keresztmetszeti felületekben és így a horony nagyságában, hanem a horony jellegében is különböznek. Ily módon az egyik horonycsoport rögzítőhomyainak a bemutatott módon trapéz alakú rögzítőszakasza lehet, míg a másik horonycsoport rögzítőszakaszai derékszögű körvonallal lehetnek ellátva.

A két 28 és 29 horonycsoport 2, 2’ és 2” rögzítőhomyai az 1 és 1’ rögzítőlapok 13 szélesség irányában egymással párhuzamosan és bizonyos távolságban egymás mellett helyezkednek el. A két 28 és 29 horonycsoport 2, 2’; 2, 2” rögzítőhomyainak mindegyike az első 3 lapfelületen van elosztva úgy, hogy a két 28 és 29 horonycsoport úgymond egymás közé nyúlik. A 13 szélesség irányában a két 28 és 29 horonycsoport 2 rögzítőhomyainak váltakozó elhelyezkedése adódik olyképpen, hogy például a szabályosan váltakozó rendjük különösen előnyös, azonban nem feltétlenül szükséges. Amíg tehát a kiviteli példában a két 28 és 29 horonycsoport 2, 2’; 2, 2” rögzítőhomyai egymás mellett váltakozva helyezkednek el úgy, hogy a 28 első horonycsoport minden egyes 2, 2’ rögzítőhomyát a 29 második horonycsoport egy 2, 2” rögzítőhomya követi, lehetséges az egyik horonycsoport két rögzítőanya között két vagy több másik horonycsoporthoz tartozó rögzítőhorony elhelyezése olyképpen, hogy az ilyen rendszernek nem is kell egyenletesen eloszlania a lap szélessége mentén. A kiviteli példa szabályosan váltakozó horonyelosztásából azonban előnyként adódik legalább az egész lapszélességben a lényegében egyenletes horonyeloszlás úgy, hogy az első 3 lapfelület minden helyén gyakorlatilag mindkét horonynagysághoz tartozó rögzítőhorony rendelkezésre áll.

A 28 első horonycsoport mindenekelőtt nagyobb és nehezebb szerkezeti elemek rögzítésére szolgál. Itt arra kell gondolni, hogy az 1 és 1 ’ rögzítőlapot a lap síkjának nemcsak vízszintes állása mellett használjuk; hanem ferde vagy függőleges állásában is. A kis horonyméretű második horonycsoport lehetővé teszi kisebb és érzékenyebb szerkezeti elemek finom rögzítését. Egyformán lehet a két 28 és 29 horonycsoport rögzítőhornyait egy szerkezeti elem rögzítésénél alkalmazni. Mivel a 29 második horonycsoport 2, 2” rögzítőhornyainak kisebb a horonykeresztmetszete, mint a 28 első horony csoport 2, 2” rögzítőhomyainak, ezért az első 3 lapfelületen összességében nagyobb lehet a rögzítő horonysűrűség anélkül, hogy ez az 1 és 1 ’ rögzítőlapok szilárdságát hátrányosan befolyásolná.

Elvileg lehetséges lenne az első 3 lapfelületen kettőnél több horonycsoportot kiképezni különböző nagyságú rögzítőhomyokkal. Ez idő szerint azonban legkedvezőbbnek tűnik a példa szerinti kétféle horonycsoport, amelynél a 28 első horonycsoport 2, 2’ rögzítőhomyainak előnyös módon a névleges horonynyakszélessége 8 mm, a 29 második horonycsoport 2, 2’ ’ rögzítőhornyainak pedig célszerű módon 5 mm a horonynyakszélessége. A két 28 és 29 horonycsoport 2 rögzítőhomyainak különböző horonykeresztmetszete a kiviteli példánál nemcsak a különböző szélességű 15 horonynyakból és a 16 rögzítőszakaszból adódik, hanem a két 28 és 29 horonycsoport horonymélysége is különböző nagy. Ilyen módon a kiviteli példa esetében a 28 első horonycsoport 2, 2’ rögzítőhomyai a lemezvastagságnak mint egy felét, kétharmadát teszik ki, míg a 29 második horonycsoport 2, 2” rögzítőhomyai csak a lemezvastagság mintegy harmadának felelnek meg. A példa szerint a 28 első horonycsoportnál a horonymélység közel kétszer olyan nagy, mint a 29 második horonycsoportnál.

Azért, hogy általánosan használható és sokoldalú rögzítési lehetőséget nyerjünk, az első 3 lapfelülettel ellentétes második nagy 4 lap felületén is számos 2, 2” rögzítőhorony van egyforma távolságban párhuzamosan egymás mellett a 13 szélesség irányában gyakorlatilag az egész lapszélességben elosztva. Ezek a 2, 2”’ rögzítőhomyok a 12 hosszirányban haladnak, és párhuzamosak az első 3 lapfelület 2 rögzítőhomyaival. Előnyösen a második 4 lapfelület 2, 2”’ rögzítőhomyai egymás között egyformák úgy, hogy csak egyetlen horonynagyság fordul elő. Előnyösen ez esetben azonos jellegű és nagyságú rögzítőhomyok szerepelnek, mint a két 28 és 29 horonycsoport egyike esetében úgy, hogy azok a rögzítőhomyok hiányoznak, amelyek a kisebb horonynagyságot jelentő 29 második horonycsoportban vannak. A kiviteli példában ez az eset látható.

A második 4 lapfelületen a 2, 2”’ rögzítőhomyok elosztása előnyös módon úgy van megválasztva, hogy ezek a 2, 2”’ rögzítőhomyok a 14 vastagság irányában az első 3 lapfelület két közvetlenül szomszédos 2 rögzítőhomya közötti 35 köztes szakasszal szemben helyezkednek el. A 2 rögzítőhomyok tehát gyakorlatilag a köztes helyeken vannak, mindenesetre az ellentétes lapfelületen. Ez az elrendezés a laptérfogat jó kihasználását eredményezi.

A példa szerinti 1 és 1 ’ rögzítőlapoknak a 2 rögzítőhornyokon kívül nagyszámú olyan csatomaszerű 36 ürege van, amelyek a 2 rögzítőhomyokra vonatkoztatva párhuzamosan haladnak a 12 hosszirányban a lap egész hosszában. Ezek az 1 és 1’ rögzítőlapok belsejében vannak, úgyhogy kívülről teljesen zártak, és csupán

HU 214 732 Β a végük torkollik bele a két 7 és 7’ homlokoldalba. Ezeknek a csatomaszerű 36 üregeknek egyike, néhánya, vagy mindegyike ellátócsatomaként használható, a két kiviteli példánál ez egy-egy csatomaszerű 36 üregnél van így. Az illető 37 ellátócsatoma olyan közeg vezetésére szolgál, ami az 1, 1’ rögzítőlapra rögzített 22 szerkezeti elem üzemeltetéséhez szükséges. Ha a közeg esetében elektromos energiáról van szó, akkor a megfelelő elektromos vezető célszerű módon a 37 ellátócsatomába fektethető. A kiviteli példa esetében a közeg nyomás alatt álló folyadék, adott esetben pedig sűrített levegő, úgyhogy a 37 ellátócsatoma légcsatornát jelent. A sűrített levegőt az illető 37 ellátócsatornába az egyik homlokoldali torkolatnál vezetjük be, amint ez az 1. ábrán a 38 hivatkozási számnál pont-vonallal van jelölve. A csatorna hossza mentén egy vagy több helyen történik a közeg kivezetése keresztben a csatorna haladási irányára, amint ez a 2. ábrán 42-vel van jelölve. A 14 vastagság irányában haladó 43 csatorna-kiágazás egyfelől a 37 ellátócsatomába, másfelől pedig az 1 ’ rögzítőlap külső felületébe torkollik bele, az utóbbi a kiviteli példa esetében a szomszédos 2 rögzítőhorony belsejébe. A 22 szerkezeti elemmel közlekedő leágazó vezeték ekkor ehhez a 43 csatoma-kiágazáshoz folyadéktömören csatlakozik. Előnyösen a 42 közegkivezetés helyeit esetenként választjuk meg, amennyiben gyárilag nincsenek elkészítve 43 csatomakiágazások, és ezeket csak a felhasználó létesíti a kívánt helyen, például feszültségmentes átszúrással. Ebben az összefüggésben előnyös az, ha az illető 37 ellátócsatoma, amint az ábrán látható, a 14 vastagság irányában az egyik 2 rögzítőhorony alatt helyezkedik el, mégpedig különösképpen az első 3 lapfelület egyik 2 rögzítőhomya alatt.

A csatomaszerű 36 üregek közül több a kiviteli példában homlokoldal felöl hozzáférhető 45 rögzítőcsatornaként szolgál. Ezeknek olyan körkeresztmetszete van, amely lehetővé teszi olyan önmetsző menetes rész becsavarását, ami a példa szerint a 46 rögzítőcsavamak a része. Ilyen módon a két 7 és 7’ homlokoldalakra is lehet szerkezeti elemeket felhelyezni, mégpedig különösen olyan 47 rögzítőelemeket, amelyek a hozzájuk tartozó 1 rögzítőlap szereléséhez valamilyen tartón, vagy minden tetszés szerinti tartószerkezeten megfelelő. Mivel a 45 rögzítőcsatoma a 12 hosszirányban átmenő jellegű, az 1 és 1’ rözgítőlapok elhelyezésének helyétől függetlenül adódnak olyan megfelelő torkolatok, amelyek a 46 rögzítőcsavarok behelyezését lehetővé teszik.

Azért, hogy a menet bemetszését megkönnyítsük, a rögzítőcsatomának helyenként megszakított kör alakja lehet olyképpen, hogy a megszakítások helyén hosszanti horonyszerű mélyedések vannak. A kiviteli példa esetében az ilyen jellegű különleges körvonalkiképzés elmaradhat, mivel az 1 és 1 ’ rögzítőlapok anyagául alumínium szolgál, úgyhogy a menetes rész a meglévő hibátlan kör keresztmetszet esetén is nehézség nélkül bemetszhető. Az 1 és 1’ rögzítőlapokhoz előnyös módon alumínium présöntvény használható, amit méterszám lehet elkészíteni, és ezt követőleg a kívánt hosszúságra leszabni. Kopás és korrózió elleni védelem céljából valamennyi felület, még a 2 rögzítőhomyokon és a csatomaszerű 36 üregeken belül is anódosan van oxidálva.

A kiviteli példánál a 45 rögzítőcsatomák a második 4 lapfelület 2,2”’ rögzítőhomyaival egy síkban helyezkednek el. Egy-egy 45 rögzítőcsatoma van a 13 szélesség irányában két közvetlenül szomszédos 2, 2”’ rögzítőhorony között. Célszerű módon azonban mindig két szomszédos 45 rögzítőcsatoma között két 2, 2”’ rögzítőhorony helyezkedik el. Ezenkívül az elrendezés olyan lehet, hogy a 14 vastagság irányában az egyes 45 rögzítőcsatomák a 28 első horonycsoport egyik 2,2’ rögzítőhomya alatt találhatók, tehát a megfelelő 2, 2”’ rögzítőhomyok horonyfenekének a tartományában. Ez szükség esetén megkönnyíti a 45 rögzítőcsatomák alkalmazását 37 ellátócsatomaként.

Több csatomaszerű 36, 36’ üreg van olyan közös síkban kiképezve, amely a lap síkjával párhuzamosan közelítőleg vastagság szerint közepén helyezkedik el. Ezek a csatomaszerű 36 üregek a 14 vastagság irányában mindig a 29 második horonycsoport valamelyik 2, 2” rögzítőhornya alatt vannak. A fent említett 37 ellátócsatomát ezeknek a csatomaszerű 36, 36’ üregeknek valamelyike képezi. Ezeknek a csatomaszerű 36, 36’ üregeknek mindegyike a 28 első horonycsoport említett 2, 2” rögzítőhomyain kívül oldalról a 29’ második horonycsoport két 2, 2’ rögzítőhomyát szegélyezi, amelyek mélyebben hatolnak be az 1 ’ rögzítőlapba és amelyek az említett 2, 2’ rögzítőhomyokkal is szomszédosak. Ezen kívül az illető csatomaszerű 36, 36’ üregeket a második 4 lapfelületen lévő két közvetlenül egymás mellett húzódó 2, 2’” rögzítőhorony szegélyezi. Ilyen módon mindegyik csatomaszerű 36, 36’ üreget a kiviteli példa esetében öt rögzítőhorony veszi körül.

A csatomaszerű 36, 36’ üregek is lehetnek kör alakú körvonallal kiképezve. Előnyösebb azonban a kiviteli példánál látható megoldás, amely szerint a csatomaszerű 36, 36’ üregek falának körvonala a rögzítőhomyokkal szomszédos tartományban hídszerű falszakaszok képzése mellett lényegében a hozzá tartozó horonyfalszakaszoknak megfelelően van kiképezve. Ilyen módon a kiviteli példában V-hez hasonló körvonal adódik olyképpen, hogy a V csúcsa a második 4 lapfelület irányába mutat. A kiviteli példa szerint a csatomaszerű 36, 36’ üregek körvonalának olyan első szakasza van, amely a lap síkjában halad, és párhuzamos a 29 második horonycsoport hozzá tartozó 2, 2’ rögzítőhornyainak horonyfenekével. Ehhez kétoldalt csatlakozva következik ennek a 2, 2” rögzítőhoronynak a horonyoldalával párhuzamos olyan ferde szakasz, amely az első 3 lapfelület irányában halad, valamint az ehhez csatlakozó, a második 4 lapfelület irányába haladó olyan további ferde szakasz, amely a 28 első horonycsoport szomszédos 2, 2’ rögzítőhomyának horonyszélével párhuzamos. Ezután ezt követi a második 4 lapfelület hozzá tartozó 2, 2’” rögzítőhomyainak horony fenekével párhuzamosan haladó rövidebb körvonalszakasz, amelyhez végül ismét olyan ferde szakasz csatlakozik, amely a második 4 lapfelület irányába mutat és az elő5

HU 214 732 Β zőleg említett 2, 2”’ rögzítőhorony horonyszélével párhuzamosan halad. Mivel ez a körvonalmenet tükörképszérűén a 14 vastagság irányában és a 12 hosszirányban kifeszített síkra vonatkoztatva halad, összességében Vhez hasonló alakzat adódik.

Claims (17)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Rögzítőlap pneumatika területén használatos olyan szerkezeti elemek, mint szelepek, egyéb szerelvények és berendezések részére, amelynek egyik lapfelületén kiképzett, egymással azonos keresztmetszetű olyan rögzítőhorony-rendszere van, amely rögzítőelemek, különösképpen úgynevezett horonyidomok lehorgonyzására alkalmas oly módon, hogy a rögzítőhornyok párhuzamosan és egymás mellett bizonyos távolságban vannak a lap felületén elosztva, és végighúzódnak a lap felületének teljes hosszán, azzal jellemezve, hogy az ilyen lapfelületben (3) a rögzítőhomyok (2,2”) egy további csoportja (29) van kiképezve egymással azonos horonykeresztmetszettel olyképpen, hogy ennek a második horonycsoportnak (29) mindegyik rögzítőhornya (2, 2”) kisebb horonykeresztmetszetű, mint az első horonycsoport (28) egyes rögzítőhomyainak (2,2’) keresztmetszete és a második horonycsoport (29) rögzítőhomyai (2, 2”) az első horonycsoport (28) rögzítőhomyaihoz (2, 2’) képest egymás között ugyancsak párhuzamosan vannak az említett lapfelületen (3) elosztva úgy, hogy a különböző horonycsoportok (28,29) egymás között haladnak.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy az egyik lapfelületen (3) a rögzítőhomyok (2, 2”) egyetlen további csoportja (29) van kiképezve úgy, hogy két egymás közé nyúló horonycsoport (28, 29) van jelen.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy a különböző horonycsoportok (28,29) rögzítőhomyai (2, 2’, 2”) egymás mellett váltakozva úgy helyezkednek el, hogy az első horonycsoport (28) mindegyik rögzítőhomyát (2, 2’) a meghatározott további horonycsoport (29) egy rögzítőhomya (2, 2”) követi.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy az első horonycsoport (28) rögzítőhomyainak (2, 2’) névleges horonynyakszélessége 8 mm, a második horonycsoport (29) rögzítőhomyainak (2, 2”) pedig a névleges horonynyakszélessége 5 mm.
5. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy mindegyik rögzítőhoronynak (2) mélységi irányában a horonynyakhoz (15) csatlakozó olyan rögzítőszakasza (16) van a horonynyakhoz (15) hasonlítva nagyobb szélességgel, amelynek trapéz alakú keresztmetszete van a horonynyak (15) felé eső szélesebb alapvonallal.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy a második horonycsoport (29) rögzítőhomyainak (2, 2”) a horonymélysége az első horonycsoport (28) rögzítőhomyaihoz (2, 2’) hasonlítva olyképpen kisebb, hogy a második horonycsoport (29) horonymélysége előnyös módon közelítőleg fele olyan nagy, mint az első horonycsoportnál (28).
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy az első lapfelülettel (3) ellentétes második lapfelületben (4) további olyan rögzítőhomyok (2, 2’”) vannak kiképezve, amelyek egymással és az első lapfelület (3) rögzítőhomyaihoz (2, 2’, 2”) képest párhuzamosak, valamint bizonyos távolságban egymás mellett a második lapfelületen (4) elosztva helyezkednek el.
8. 8. A 7. igénypont szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy a második lapfelület (4) valamennyi rögzítőhornyának (2, 2’”) egymással olyan azonos horonykeresztmetszete van, amely célszerű módon az első lapfelület (3) második horonycsoportjához (29) tartozó rögzítőhomyoknak (2, 2”) felel meg.
9. 9. A 7. vagy a 8. igénypont szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy az első lapfelület (3) két rögzítőhomya (2,2’, 2”) közötti köztes területtel a második lapfelületnek (4) a szemben fekvő területén van mindig a második lapfelület (4) egyik rögzítőhomya (2,2’”).
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy több, a lap belsejében lévő, a rögzítőhomyokkal (2) párhuzamosan álló olyan csatomaszerű ürege (36) van, amelyek a lap teljes hosszán végighaladnak.
11. 11. A 10. igénypont szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy a csatomaszerű üregek (36) legalább részben valamilyen olyan közeg, mint a folyadék vagy az energia szállítására szolgáló ellátócsatomát (37) alkotnak, mely előnyös módon a lap hosszirányára (12) merőlegesen álló csatoma-kiágazáson (43) keresztül érhető el, vagy csapolható meg.
12. 12. A 10. vagy 11. igénypont szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy legalább egy, előnyös módon pedig több, a lap szélességének irányában (13) kiképzett egymás mellett lévő olyan csatomaszerű ürege (36, 36’) van, amely mindig a hosszanti oldalán a második horonycsoport (29) egyik rögzítőhomyával (2, 2’) az ezzel a rögzítőhoronnyal (2, 2”) két oldalról szomszédos, az első horonycsoporthoz (28) tartozó két rögzítőhoronnyal (2,2’) és a második lapfelület (4) két rögzítőhomyával (2, 2’”) határos, és ezáltal rögzítőhoronyrendszerrel van olyképpen körülvéve, hogy mindig a második horonycsoport (29) említett rögzítőhomya (2, 2”) alatt húzódik.
13. 13. A 10-12. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy több olyan csatomaszerű ürege (36,45) van, amely a második lap felület (4) két szomszédos rögzítőanya (2, 2’”) között mindig egy közös síkban ezekkel megegyezően helyezkedik el.
14. 14. A 13. igénypont szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy a második lapfelület (4) két szomszédos rögzítőhomya (2, 2’”) között lévő csatomaszerű üregek (36) a rögzítőlap vastagságának az irányában mindig szemben helyezkednek el az első horonycsoport (28) egyik rögzítőhomyával (2,2’).
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy legalább egy csatornaszerű üregnek (36) különösképpen rögzítőcsavar (46)

    HU 214 732 Β menetes részének a becsavarását lehetővé tévő és előnyös módon kör alakú keresztmetszete van.
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy a rögzítőlap (1, 1’) mindkét hosszoldali keskeny felületén (11) egy-egy csatolószerkezet (23) van egy további rögzítőlap (1”) oldalsó csatlakoztatásához olyképpen, hogy a csatolószerkezetet (23) célszerű módon hosszában haladó rögzítőhorony (2) jelenti.
17. 17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti 5 rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy préselt alumíniumból készül előnyös módon anódosan oxidált felületekkel.