HU214304B - Eljárás ciklodextrin finomítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya egy eljárás ciklődextrinek finőmítására egyhidrőgénkötés-inhibitőr jelenlétében végzett kristályősítással. Ahidrőgénkötés-inhibitőr lehet egy bázis őlyan menny ségben, hőgy avizes ciklődextrin őldat pH-ját 8-ra vagy magasabb értékre emelje,vagy lehet egy nem bázikűs vegyület, példáűl karbamid, gűanidiűm-hidrőklőrid vagy nátriűm-dődecil-szűlfát 0,1–5 tömeg mennyiségben. Atalálmány szerinti eljárással finőmítőtt ciklődextrinek vizes őldatazavarősságmentes. ŕ

Description

A találmány tárgya egy eljárás ciklodextrinek finomítására egy hidrogénkötés-inhibitor jelenlétében végzett kristályosítással. A hidrogénkötés-inhibitor lehet egy bázis olyan mennyiségben, hogy a vizes ciklodextrin oldat pH-ját 8-ra vagy magasabb értékre emelje, vagy lehet egy nem bázikus vegyület, például karbamid, guanidium-hidroklorid vagy nátríum-dodecil-szulfát 0,1-5 törneg% mennyiségben. A találmány szerinti eljárással finomított ciklodextrinek vizes oldata zavarosságmentes.

A leírás terjedelme: 5 oldal

HU 214 304 B

HU 214 304 Β

A találmány tárgya eljárás ciklodextrinek finomítására olyan ciklodextrinek előállítása céljából, amelyek vizes oldata lényegében zavarosságmentes.

A ciklodextrinek az anhidro-glükóz gyűrűs szerkezetű oligomérjei és a gyűrűt alkotó anhidro-glükóz-egységek száma szerint vannak elnevezve. A leggyakoribb ciklodextrinek az α-, β- és gamma-ciklodextrin, amelyeknek rendre 6, 7 és 8 anhidro-glükóz-egység alkotja a gyűrűjét. A ciklodextrinek leginkább arról ismertek, hogy gyűrűs szerkezetük miatt más molekulák (vendégmolekulák) gazdavegyületeként képesek viselkedni. Ez a gazda-vendég kapcsolat különösen fontos a gyógyszeripar, a mezőgazdaság, a vegyipar, az élelmiszeripar és a kozmetikumok területén.

A ciklodextrineket hagyományosan egy enzimmel, a ciklodextrin-glikozil-transzferázzal (CGTáz) állítják elő egy keményítő szubsztrátból, azaz keményítőből vagy egy olyan keményítő-hidrolizátumból, amelynek glükóz-egyenértéke (GE) körülbelül 10 vagy alacsonyabb érték. A CGTáz hatására a keményítő szubsztrátból egy nyers emésztet keletkezik. A nyers emésztet nem csak ciklodextrineket tartalmaz, hanem lineáris szacharidokat, az enzimet, és más összetevőket is. A nemciklodextrin összetevőket általánosságban melléktermékeknek tekintjük. Annak érdekében, hogy a ciklodextrineket elkülönítsék a nyers emésztetből, gyakran komplexképzőket használnak, amelyek komplexet képeznek a ciklodextrinekkel és kicsapják azokat. Ezután a kicsapódott komplexet összegyűjtik és vizes oldatban melegítik, mire a komplex megbomlik, a komplexképző eltávozik és a ciklodextrinek az oldatban maradnak. A ciklodextrinek oldatból való kinyeréséhez az oldatot környezeti hőmérsékletre hűtik, aminek eredményeként a ciklodextrinek kikristályosodnak az oldatból. A nemciklodextrin anyagokat többnyire szennyeződéseknek tekintik, amelyeket el kell választani a ciklodextrinektől.

Megfigyelték, hogy a ciklodextrinek oldatból való kinyerésére szolgáló, hagyományos kikristályosítási művelet során számos nem-ciklodextrin anyag együtt csapódik ki a ciklodextrinekkel, és ezek a kicsapódott, nem-ciklodextrin anyagok a ciklodextrinekkel együtt kinyerésre kerülnek a kikristályosodás után. Azt is megfigyelték, hogy ezek a kicsapódott, nem-ciklodextrin anyagok okozzák a kitermelt kristályos ciklodextrinek zavarosságát. Bár számos alkalmazásban, például a nem áttetsző italokban és a mezőgazdasági vegyszerekben a zavarosságnak alig van, vagy nincs is szerepe, más területen, például az élelmiszerekben és a gyógyszerekben az átlátszóság fontos, és a zavarosság hátrányosan befolyásolja a ciklodextrinek piacképességét.

Azt tapasztaltuk, hogy ha szűrőpapírt használunk a nem ciklodextrin összetevők eltávolítására a ciklodextrinekből, úgy a szűrőpapír gyorsan eltömődik és ez megakadályozza a további szűrést. A nem-ciklodextrin anyagok eltávolításának egy másik megoldása az olyan kromatográfiás technikák használata lehet, amelyekkel különböző szilárd összetevők választhatók el egymástól, lásd például a 4.384.898, a 4.418.144, a 4.781.977 és a 4.808.232 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokat. Ezeknek a kromatográfiás eljárásoknak az a hátránya, hogy egy további lépést igényelnek a ciklodextrinek feldolgozásában. így tehát igény van a ciklodextrinek finomításához egy olyan eljárásra, amely egyszerű és lényegében nem növeli a ciklodextrinek gyártásának időigényét és költségeit.

Találmányunk tárgya egy eljárás ciklodextrinek finomítására, amely eltávolítja a nem-ciklodextrin anyagokat a ciklodextrinekből azután, hogy a ciklodextrineket kinyertük a nyers emésztetből. A találmány szerinti eljárás egyszer és lényegében nem növeli a ciklodextrinek gyártásának időigényét és költségeit. A találmány szerinti eljárás vagy a ciklodextrinek hagyományos feldolgozása során, vagy egy nyers ciklodextrin termék finomítására szolgáló járulékos lépésként alkalmazható.

Felismertük, hogy ha egy hidrogénkötés-inhíbitort használunk a kristályosítási folyamat során, akkor a nem-ciklodextrin anyagok nem csapódnak ki a ciklodextrinekkel. Meglepő és váratlan, hogy a hidrogénkötés-inhibitor megengedi a ciklodextrinek kikristályosodását, míg a nem-ciklodextrin anyagok kicsapódását gátolja. A hidrogénkötés-inhibitor nem képez komplexet a ciklodextrinekkel és nem is csapódik ki velük. Azt találtuk továbbá, hogy a találmány szerinti eljárással finomított ciklodextrinek olyan oldatot képeznek, amely lényegében zavarosságmentes a találmány szerinti eljárással nem kezelt ciklodextrinekhez képest.

Bár találmányunk nem teljesen magától értetődő, úgy gondoljuk, hogy a nem-ciklodextrin anyagok zömét körülbelül 20-40 polimerizációs fokú, lineáris szacharidok alkotják, és a hidrogénkötések inkább a lineáris szacharidok között alakulnak ki, mint a ciklodextrinek és a lineáris szacharidok között, ami azt okozza, hogy a lineáris szacharidok kicsapódnak a kristályosítás során. Feltételezzük továbbá, hogy ezeknek a lineáris szacharidoknak a visszaalakulása okozza a ciklodextrin-oldatok zavarosságát.

A találmány szerinti eljárás magában foglalja a ciklodextrineknek egy vizes, ciklodextrin-tartalmú oldatból való kikristályosításának lépését egy hidrogénkötés-inhibitor hatásos mennyiségének jelenlétében, ahol a hidrogénkötés-inhibitor mennyisége hatásosan gátolja a ciklodextrinek kikristályosítása során a nem-ciklodextrin anyagok kicsapódását és a hidrogénkötés-inhibitor mennyisége hatásosan megengedi a ciklodextrinek kicsapódását, kikristályosodását, lényegében mentesen a nem-ciklodextrin anyagoktól. A lényegében tiszta ciklodextrinek ezután kinyerhetők az oldatból. A ciklodextrinek tisztaságát a finomított ciklodextrinek vizes oldata átlátszóságának spektrofotometriás mérésével határozzuk meg.

A hidrogénkötés-inhibitorok lehetnek bázisok és nem bázikus vegyületek. Alkalmas nem bázikus vegyület a karbamid, a guanidium-hidroklorid és a nátrium-dodecil-szulfát. Az alkalmas bázisok közé tartoznak a nátrium-hidroxid, a kálium-hidroxid és az ammónium-hidroxid. Jó eredmények érhetők el a bázisok hidrogénkötés-inhibitorként való használatával.

A hidrogénkötés-inhíbitort olyan mennyiségben adjuk az oldathoz, hogy gátolja a nem-ciklodextrin anyagok kicsapódását anélkül, hogy gátolná a ciklodextrinek

HU 214 304 Β kikristályosodását. A nem-ciklodextrin anyagok kicsapódásának gátlásához szükséges bázis mennyiségét megfelelően mérhetjük az oldat pH-jának megmérésével a bázisnak az oldatba keverése után. Ha egy bázist használunk, az oldat pH-ja 8 vagy magasabb, előnyösen 8-13 közötti érték. Legelőnyösebben a pH körülbelül 9-12; jó eredmények érhetők el körülbelül 10—12 közötti pH esetén. A pH-t célszerűen egy pH-mérővel, vagy bármi más, a szakterületen jártasak által jól ismert módon méijük.

A nem bázikus inhibitorok azon mennyisége az oldatban, amely gátolja a nem-ciklodextrin anyagok kicsapódását, 0,1-5 tömeg%. Előnyösen, a nembázikus hidrogénkötés-inhibitorok mennyisége 0,5-3 tömeg%. A nem bázikus inhibitorok mennyisége az oldatban legelőnyösebben 1-2 tömeg%. A mennyiségek az oldat tömegének %-ában értendők.

Találmányunk szerint a hidrogénkötés-inhibitor jelen van az oldatban a kristályosítási folyamat során. A legjobb eredmény eléréséhez a hidrogénkötés-inhibitort a kristályosítás megkezdése előtt egyenletesen elkeverjük az oldatban, azonban a hidrogénkötés-inhibitort bekeverhetjük az oldatba a kristályosítás megkezdésekor vagy megkezdése után is. Annak érdekében, hogy a ciklodextrineket a legkisebb mennyiségű nem-ciklodextrin anyagokkal együtt kapjuk meg, a hidrogénkötésinhibitort a kristályosítási lépés megkezdése előtt adagoljuk és egyenletesen elkeverjük az oldatban. A hidrogénkötés-inhibitort hagyományos módon és hagyományos eszközökkel adagoljuk és keverjük el az oldatban. A hidrogénkötés-inhibitomak az oldathoz adagolása és elkeverése csak néhány percig tart. Amint a hidrogénkötés-inhibitor egyenletesen elkeveredett az oldatban, a kristályosítás előnyösen megkezdődik.

A ciklodextrinek oldatból történő kikristályosítása egy hagyományos eljárás, ami általában körülbelül egy nap alatt végezhető el az oldat 100 °C-ról szobahőmérsékletre, azaz körülbelül 20 °C-ra történő lehűtésével, légköri nyomáson. A hűtési folyamat során a ciklodextrinek kikristályosodnak (kicsapódnak) az oldatból. Természetesen a hűtés időtartama függ a kristályosításhoz használt edény méretétől. Hagyományosan a ciklodextrineket 10-40% szilárd anyagot tartalmazó vizes oldatból kristályosítják. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárás akkor működik jól, ha a vizes oldat szilárdanyag-tartalma körülbelül 20-30 tömeg%. Az oldat vízalapú és lényegében mentes más oldószerektől.

Az ilyen vizes oldatok szilárdanyag-tartalmának legalább 50 tömeg%-a a ciklodextrinek, a másik 50 % a nem ciklodextrin anyagok, amelyeket elsősorban lineáris szacharidoknak tartunk. A találmány szerinti eljárás az olyan oldatokkal működik a legjobban, ahol a ciklodextrinek a szilárd anyagok lehető legnagyobb részét teszik ki, és előnyösen legalább 75 tömeg%-át a szilárd anyagoknak; előnyösebben a ciklodextrinek a szilárd anyagok legalább 85 tömeg%-át alkotják .

Előnyösen, a találmány szerinti eljárásban feldolgozott, finomítatlan ciklodextrinek egy komplexképzési lépésen mentek át, amelyben a ciklodextrineket egy komplexképző használatával csapták ki a nyers emésztetből. Másrészt bármely finomítatlan ciklodextrin vagy finomítatlan ciklodextrinek olyan oldata, amelyben állás közben zavarosság képződik, és amelyből ciklodextrinek kristályosíthatok ki, kezelhető a találmány szerinti eljárással. A találmány szerinti eljárás mind szakaszos, mind folyamatos műveletként megvalósítható.

Hagyományosan a ciklodextrineket úgy állítják elő, hogy egy keményítő szubsztrátot, például egy 10 vagy kisebb glükózegyenértékű keményítőt vagy keményítőhidrolizátumot egy CGTázzal reagáltatva egy nyers emésztetet állítanak elő. Ebből a nyers emésztetből a ciklodextrineket egy komplexképző segítségével csapják ki. A komplexképző egy komplexet képez a ciklodextrinekkel és a komplex kicsapódik az oldatból. A kicsapódott komplexet kinyerik a nyers emésztetből és gőzdesztillációval kezelik vagy más, hagyományos módon választják el a komplexképzőt a ciklodextrinektől. Az elválasztott ciklodextrinek egy vizes oldatban vannak, amit vagy tovább kezelnek, vagy megszárítanak és termékként eladnak. A találmány szerinti eljárásnak megfelelően a nyers emésztetből kinyert ciklodextrineket előnyösen egy hagyományos szenes kezelésnek vetjük alá a találmány szerinti kristályosítási lépés előtt.

A szenes kezelést tipikusan aktív szénnel végzik abból a célból, hogy színanyagokat, azok előanyagait és nemkívánatos szaganyagokat távolítsanak el vele. A szenes kezelés eltávolítja a jelenlévő fehéijeszerü anyagok zömét. Emellett az aktív szén hatékonyan eltávolítja a nehézfémeket, például a vasat és a rezet. Hagyományosan, a szenes kezelést egy két vagy három lépéses, ellenáramú, szakaszos művelettel, porított aktív szénnel, vagy hengeres oszlopokban, szemcsésített aktív szénnel, ellenáramú, folyamatos művelettel végzik. Ezek a műveletek hagyományos módon valósíthatók meg.

A találmány szerinti eljárás egy előnyös megvalósítása szerint a ciklodextrineket a szenes kezelés után egy hidrogénkötés-inhibitor hatékony mennyiségének jelenlétében egy kristályosítási eljárásnak vetjük alá. A kristályosítási folyamat hőmérsékletés időmenetét hagyományos módon vezetjük. Előnyösen, a ciklodextrinek finomítatlan, szénnel kezelt oldatát körülbelül 110-90 °C hőmérsékletről kezdjük el lehűteni körülbelül 20-50 °C hőmérsékletre. Ez a lehütési lépés körülbelül egy napot vesz igénybe. Minden ciklodextrin-gyártónak megvan a saját lehütési hőmérséklet-menete, az idő pedig az edény méretétől függően fog változni. A találmány szerinti eljárást előnyösen a kristályosítási lépés lehűtési folyamata során alkalmazzuk. A hűtést rendszerint légköri nyomáson végezzük. A találmány szerinti eljárást végezhetjük csak egyszer, vagy elvégezhetjük többször is.

A találmány szerinti kristályosítási eljárás bármely olyan ciklodextrinen megvalósítható, amely vízhez adva zavarosságot mutat, ahol a zavarosságot részben vagy egészben lineáris szacharidok okozzák. így azok a gyógyszergyártók, akik olyan ciklodextrineket vásárolnak, amelyek vízhez adva zavarosságot mutatnak, használhatják a találmány szerinti eljárást a zavarosság eltávolítására és a ciklodextrinek finomítására.

HU 214 304 Β

Az 1. táblázatban mutatjuk be a kristályosítás után kapott ciklodextrinből készült oldatok spektrofotométerrel mért átlátszóságát (% transzmittancia).

A találmány szerinti eljárással kezelt, kristályos ciklodextrineket hagyományos módon, például centrifugálással vagy szűréssel, hagyományos eszközökkel nyerjük ki az oldatból. A kinyert ciklodextrineket ezután megszárítjuk vagy tovább feldolgozzuk. Jó eredményt lehet elérni szárítással.

A finomítatlan ciklodextrinek vizes oldata tartalmazhat egyféle ciklodextrint, például β-ciklodextrint, vagy tartalmazhat különböző ciklodextrineket, például az a-, β- és gamma-ciklodextrinek keverékét. Jó eredményeket lehet elérni az olyan oldatokkal, amelyek csak finomítatlan β-ciklodextrint tartalmaznak.

A találmány szerinti eljárással jó eredményt lehet elérni, ha a vizes oldat pH-ját a megadott értékhatárok közé állítjuk be, majd hagyjuk a lehűlést és kristályosodást végbemenni. Előnyösen, a lehűlés alatt a pH-t ellenőrizzük és a találmány szerinti értékhatárok között tartjuk a kristályosítási lépés folyamán. Ugyancsak előnyösen a nem bázikus hidrogénkötés-inhibitor koncentrációját is ellenőrizzük és a találmány szerinti értékhatárok között tartjuk a kristályosítási lépés alatt. A pH-t, vagy a nem bázikus hidrogénkötés-inhibitor koncentrációját hagyományos módon és hagyományos eszközökkel tartjuk szinten.

Találmányunk fenti és más vonatkozásai érthetőbbé lesznek a következő példákból. Példáinkban a százalékos értékek tömeg%-ot jelentenek, amennyiben mást nem adunk meg.

I. példa.

Ebben a példában a találmány szerinti eljárás alkalmazását mutatjuk be egy hagyományos termelő eljárásban, amivel elsősorban β-ciklodextrint állítanak elő.

Készítünk egy 30 tömeg%-os keményítő-hidrolizátum szuszpenziót (GE = 5-8). A szuszpenziót felmelegítjük és a CGTáz optimális hőmérsékletén tartjuk, majd hozzáadjuk a CGTázt 5% komplexképzővel együtt a ciklodextrinek előállítására a nyers emésztetből.

A reakció teljessé válása után a ciklodextrin-komplexet és a komplexképzőt hagyományos módon kinyerjük. Az összegyűjtött komplexet feloldjuk, 100 °C-ra melegítjük fel és ezen a hőmérsékleten tartjuk a komplex szétbomlása és a ciklodextrinnek a komplexképzőtől való elválása érdekében. Mivel a komplexképző illékonyabb, mint a ciklodextrin, a komplexképző a vízgőzzel eltávozik.

Ezután a ciklodextrin vizes oldatát szénnel kezeljük hagyományos módon. Ezt a szénnel kezelt oldatot három részre osztjuk, amelyek közül kettőt a találmány szerinti eljárással, a harmadikat pedig hagyományos módon kristályosítunk ki.

A találmány szerinti eljárásnak megfelelően, két oldathoz nátrium-hidroxidot adunk és keveréssel beállítjuk azok pH-ját 10-re és 12-re. Ezután a beállított pH-jú és nem beállított pH-jú oldatokat lehűtjük körülbelül 90 °C-ról szobahőmérsékletre (20-25 °C). E hűtési lépés folyamán ciklodextrin-kristályok képződnek. Az egyes oldatokból a kristályokat szűréssel kinyerjük és körülbelül 13% nedvességtartalomig szárítjuk.

1. táblázat	T%
kontrol (nincs pH beállítás)	74,5
A (pH = 10,5)	99,8
B (pH = 11,5)	99,6

Az oldatok 15 tömeg% szárított ciklodextrin-kristályt tartalmaznak. Ahhoz, hogy β-ciklodextrinből ilyen koncentrációjú oldat készülhessen, az oldatot melegíteni kell. Ezután az oldatokat hagyjuk lehűlni szobahőmérsékletre (20-25 °C), és az átlátszóságukat (% transzmittancia) 1 cm-es küvettában, 660 nm-nél, spektrofotométerrel megmérjük. A szakterületen jártasak előtt nyilvánvaló, hogy valamennyi β-ciklodextrin kikristályosodik az oldatból a szobahőmérsékletre való lehűtés során, és ezért maguknak az oldatoknak (szürlet) az átlátszóságát mérjük.

2. példa

Ez a példa egy olyan szárított termék finomítását mutatja be, amelyet egy elsősorban gamma-ciklodextrin előállítására irányuló gyártási folyamatból nyertünk.

A szárított terméket kétfelé osztjuk és vizet adunk hozzá, hogy vizes oldatokat kapjunk. Az egyik felet a találmány szerinti eljárással kristályosítjuk, míg a másikat hagyományos módon.

A találmány szerinti eljárásnak megfelelően az oldat egyik feléhez 2n nátrium-hidroxid-oldatot adunk, hogy az oldat pH-ját 10-12 közé állítsuk be.

Ezután mind a beállított pH-jú, mind a nem beállított pH-jú oldatot körülbelül 90 °C-ról szobahőmérsékletre hütjük le. A lehűtés során ciklodextrin-kristályok képződnek. A kristályokat mindkét oldatból szűréssel kinyerjük és 12% nedvességtartalomig szárítjuk.

Három, 15 tömeg%-os oldatot készítünk. Az egyik a finomítás előtti szárított terméket tartalmazza, a második oldatban a találmány szerinti eljárással finomított ciklodextrin van, míg a harmadik olyan ciklodextrint tartalmaz, amelyet a találmány szerinti hidrogénkötés-inhibitor hozzáadása nélkül kristályosítottunk ki.

A 2. táblázatban mutatjuk be a kristályosítás előtti és utáni ciklodextrin-oldatok spektrofotométerrel mért

átlátszóságát (% transzmittancia).
2. táblázat	T%
kristályosítás előtt	81,9
kristályosítás után, találmány szerinti	98,3
kristályosítás után, hagyományos	93,5

A mérést az 1. példában leírt módon végezzük. Mivel a gamma^-ciklodextrin oldékonyabb, mint a β-ciklodextrin, nem képződnek kristályok a lehűtés alatt.

3. példa

Ez a példa a 2. példa megismétlése egy nem bázikus hidrogénkötés-inhibitor alkalmazásával.

HU 214 304 Β

A gamma-ciklodextrin két oldatába 1 és 2 tömeg% karbamidot adunk és a ciklodextrint kikristályosítjuk. Egy harmadik oldatba nem teszünk karbamidot, de a gamma-ciklodextrint kikristályosítj uk.

A három kristályos gamma-ciklodextrin terméket kinyerjük, 15 tömeg%-os oldatokat készítünk belőlük a 2. példában leírtak szerint, és spektrofotometriásán mérjük az átlátszóságukat. Az eredményeket a 3. táblázat tartalmazza.

3. táblázat	T%
kristályosítás után, hagyományos	91,2
kristályosítás után, 1 % karbamid	92,9

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (13)

1. Eljárás ciklodextrin finomítására, mely a következő lépésekből áll:

a) egy vizes oldat készítése finomítatlan ciklodextrinekből, amely oldat szilárdanyag-tartalma 10-40 tömeg%;_ a finomítatlan ciklodextrinek egy nyers emésztetből származnak, amelyet egy keményítő szubsztrát ciklodextrin-glikozil-transzferázzal való kezelésével állítottunk elő; a finomítatlan ciklodextrinek legalább 50 tömeg%-ban ciklodextrineket tartalmaznak, és a maradékot nem-ciklodextrin anyagok képezik, melyek elsősorban lineáris szacharidok; és

b) a ciklodextrinek kikristályosítása a vizes oldatból; és

c) a kikristályosodott ciklodextrinek kinyerése, azzal jellemezve, hogy a b) lépést egy bázisos hidrogénkötés-inhibítor a vizes oldat pH-ját legalább 8-ra emelő mennyiségének jelenlétében, vagy egy nem bázisos hidrogénkötés-inhibítor az oldatra számított 0,1-5 tömeg%-nyi mennyiségének jelenlétében végezzük.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a nem bázisos hidrogénkötés-inhibítor karbamid, guanidium-hidroklorid vagy nátrium-dodecil-szulfát; és a hidrogénkötés-inhibítort 0,1-2 tömeg% mennyiségben adjuk a vizes oldathoz.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bázisos hidrogénkötés-inhibítorként nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot vagy ammónium-hidroxidot alkalmazunk.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vizes oldat szilárdanyag-koncentrációja 20-30 tömeg% és a ciklodextrinek az oldatban lévő szilárdanyag legalább 75 tömeg%-át teszik ki.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy tartalmaz egy további, a pH-t az említett oldatban, a kristályosítási folyamat során azonos értéken tartó lépést.

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kikristályosított ciklodextrinek kinyerését szűréssel vagy centrifugálással végezzük.

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kristályosítási lépést az oldat 100 °C-ról 20 °C-ra való lassú, 24 óra alatt és légköri nyomáson végzett lehűtésével hajtjuk végre.

8. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ciklodextrinként az oldatban ^-ciklodextrint alkalmazunk.

9. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oldat pH-ja 9-12 közötti érték.

10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bázisos hidrogénkötés-inhibítor az oldatba van keverve, és a bázis nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid vagy ammónium-hidroxid.

12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vizes oldat szilárdanyag-tartalma 20-30 tömeg%, és a ciklodextrinek az említett szilárdanyag mennyiségének legalább 50 tömeg%-át alkotják.

12. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kristályosítási lépést az oldat 100 °C-ról 20 °C-ra való lassú, 24 óra alatt és légköri nyomáson végzett lehűtésével hajtjuk végre.

13. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy további, az oldat pH-ját a kristályosítás előtt egy bázis hozzáadásával beállító lépést.

14. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy további, a pH-t az oldatban, a kristályosítási lépés során 8 fölötti értéken tartó lépést.