HU213917B

HU213917B - Method for improvement of fish-breeding

Info

Publication number: HU213917B
Application number: HU9203689A
Authority: HU
Inventors: David Benett Anderson; Edward Lee Veenhuizen
Original assignee: Lilly Co Eli
Priority date: 1991-11-26
Filing date: 1992-11-24
Publication date: 1997-11-28
Also published as: KR930009498A; FI925329A0; IL103799A0; AU2857492A; CA2083361C; HK204696A; ZA928957B; KR100281831B1; FI110570B; CN1087223A; DE69213177T2; DE69213177D1; CN1035655C; MX9206729A; NO306373B1; NZ245197A; JPH05192088A; HU9203689D0; CA2083361A1; AU660733B2

Abstract

A találmány tárgya eljárás haltenyésztés javítására,melynek sőrán a halnak haltápban 1–100 ppm kőncentrációbanhatóanyagként raktőpamint vagy a raktőpamin fizőlógiailag elfőgadhatsóját adják. A találmány szerinti eljárás állattenyésztésben ahalhőzam javítására alkalmazható. ŕ

Description

A természetes vizekben végzett kiterjedt halászat miatt a halszám lecsökkent. Mára felismerték, hogy az olyan mértékben végzett halászat, amely fenntartja a természetes populáció fennmaradását, nem szolgáltat a világ igényének megfelelő, élelmiszercélú haltermést. Ez ahhoz vezetett, hogy kifejlődött egy vízgazdálkodási ipar, amely szabályozott vizekben halakat és más vízi egyedeket termel. Világszerte a hal az egyetlen legnagyobb fehérjeforrás, emiatt a vízgazdálkodás egyre nagyobb jelentőséget nyer az élelmiszer-termelésben. Ezen túlmenően, mivel a halat mesterséges vízben tenyésztik, olyan eszközökre volt szükség, amelyek segítségével szabályozni lehet a betegségeket - kiküszöbölhetőbbé válnak - illetve maximális termelést lehet elérni. A jelen találmány tárgya új technológia javított haltenyésztés céljára.

A találmány tárgya eljárás javított haltenyésztés és haltermelés megvalósítására, amely abban áll, hogy raktopamin vagy fiziológiailag elfogadható sója hatásos mennyiségét adagoljuk.

A raktopamin az USAN neve a 4-hidroxi-a-{[(4hidroxi-fenil)-l-metil-propil-amino]-metil}-benzol-metanolnak, amely az (I) képletű vegyület. A raktopamin a 4,690,951 számú USA-beli szabadalmi leírásban megadott eljárásokkal állítható elő, amely szakirodalmat referenciaként adunk meg. A jelen találmány szerinti eljárásban a vegyület szabad alakban vagy fiziológiailag elfogadható só formájában - előnyösen hidroklorid formában - alkalmazható.

A rektopamin fiziológiailag elfogadható sói például előnyösen hidrohalogenidek, például hidroklorid vagy hidrobromid; alkánkarbonsavakkal alkotott sók, például acetát, propionát vagy aszkorbát, dikarbonsavas sók, például fumarát, maleát és tartarát, és a poliaromás anionos sók, például nitrát, szulfát és foszfát. A raktopaminban két aszimmetrikus szénatom található. A legaktívabb az R,R-izomer, azonban más izomerek is ugyancsak aktívak, és reszolválás nem szükséges, előnyösebben, optikai izomerek keverékét alkalmazzuk.

A raktopamin alkalmazása haltenyésztésben számos javításhoz vezet, azonban nem valamennyi ilyen javulást lehet elérni a találmány szerinti eljárás egyes megvalósításai során. Sok esetben a jelen találmány gyakorlata javított növekedési sebességet és/vagy hatékonyabb tápanyag-felhasználást eredményez. A találmány szerinti eljárás ugyancsak alkalmazható arra a célra, hogy a halban a zsírszázalékot csökkentsük. A találmány szerinti eljárás továbbá vezethet jobb íz, vagy textúra eléréséhez.

A „hal” elnevezés alatt a gerinchúrosok törzséhez a gerincesek szubtörzséhez, és a halak főosztályához tartozó bármely egyedet értünk. A találmány szerinti eljárás alkalmazható igen széles körű halfajták körében.

Alkalmazható fajták például az alábbiak:

Harcsa pettyes törpeharcsa (Ictalurus punctatus) fekete nagyfejű törpeharcsa (Ictalurus melas) sárga nagyfejű törpeharcsa (Ictalurus natalis) barna nagyfejü törpeharcsa (Ictalurus nebulosus)

Ponty (Cyprinus carpio)

Kárász (Carassius carassius)

Pisztráng szivárványos (Salmo gairdneri, Oncorhynchus mykiss) barna (Salmo trutta) foltos, pataki (Salvelinus fontinalis)

Lazac

Atlanti (Salmo salar)

Kisutah lazac (Oncorhynchus kisutch)

Királylazac (Onorhynchus tshawytscha)

Compo (Tinca tinca)

Veresszámyú keszeg (Rutilus rutilus)

Csuka (Esox lucius)

Sügér (Lucioperca lucioperca)

Pacifik lepényhal (Microstomus pacificus)

Óriás laposhal (Hippoglossus stenolepis)

Érdesfarkú hal (Seriola quinqueradiata)

Pisztráng kisszájú (Micropterus dolomieui) nagyszájú (Micropterus salmoides) csíkos (Morone saxatilis)

Indiai hering (Chanos chanos)

Tilápia (Sarotherodon sp.)

Tilápia (Tilapia sp.)

Tengeri pérhal (Mugil cephalus)

Angolna

Amerikai (Anguilla rostrata)

Európai (Anguilla anguilla)

Japán (Anguilla japonicus).

Más fajták is alkalmazhatók a találmány szerinti eljárás gyakorlatának megfelelően, amelyek a szakember számára nyilvánvalóak.

A vízgazdálkodásban az adott vegyület adagolása egyszerűen a tápanyagban történhet. A gyakorlatban a haltápok szokásos kereskedelmi termékek, amelyek gyakran egy adott fajtára specializáltan készülnek. Jellemzően, a tápanyag formája apró labdacs. Ennélfogva a jelen találmány eljárásában - habár más módok is alkalmazhatók — teljes értékű haltápban tápanyagban kiegyenlített adagoljuk. A raktopamint vagy fiziológiásán elfogadható sóját a haltápban ismert technológiák alkalmazásával diszpergáljuk.

A haltáp összetételéről széles körű ismereteink vannak. Általában a haltáp tartalmaz fehérjét, lipideket, szénhidrátokat és vitaminokat; nyomnyi mennyiségben ásványi anyagok is szükségesek, azonban ezeket gyakran az egyéb alkotóelemek szolgáltatják. A halak általában magas százalék fehérjét igényelnek táplálkozásukban, amely 25-55% közötti lehet, valamint fontos, hogy a fehérje valamennyi aminosavat tartalmazza, amely az adott halfajnak szükséges, legelőnyösebben ezt olyan arányban tartalmazza, amely a faj számára optimális. A fehérjeforrás lehet állati vagy növényi, habár az előbbi gyakran előnyösebb legalább az igények egy részének kielégítésében. Alkalmas fehérjeforrások például az állati fehérjeforrások, mint például a haltáp, a csonttáp és a számyastáp; továbbá növényi források, mint például a szójababtáp, a kukoricatáp, a foldimogyorótáp és a gyapotmagtáp. A halak továbbá jelentős mennyiségű lipidet, mint energiaforrást is igényelnek. Ilyen tápanyag lipidek például az olajmagolajok, a halolajok, és a marhafaggyú. A szénhidrátok kevésbé fontosak, azonban egy második energiaforrásként adagoltak és lehetővé teszik, hogy a növekedés számára spóroljuk meg a fehérjéket. Jellemző szénhidrátforrások a magvak, mint például a szójabab, a búza és a kukorica, amelyek egyben bizonyos szükséges fehérjét is szolgáltathatnak. A haltápok összetétele továbbá függ az adott fajtól, ennek növekedési stádiumától, a hőmérsékletviszonyoktól, a populáció sűrűségétől, a természetes tápanyag rendelkezésre állásától - amennyiben van ilyen - továbbá a haltenyésztők számára ismert egyéb tényezőktől.

A haltáp formája, amelyet a halaknak adagolnak, ugyancsak változhat. Lehet félig nedves, vagy száraz, vagy labdaccsá alakított. A labdacsforma gyakran előnyös, mivel ez biztosítja a maximális fogyasztást és elkerülhető segítségével a tápveszteség.

A haltápokkal kapcsolatos közlemények az alábbiak: Nutrient Requirements of Trout, Salmon, nad Catfish, National Academy of Sciences, Washington, D.C., 1973;

Nutrient Requirements of Warmwater Fishes, National Academi of Sciences, Washington, D.C., 1977; és

Culture of Nonsalmonid Freshwater Fishes, Róbert R. Stickney, CRC Press, Inc.,BocaRaton, Florida, 1986.

Az első két közlemény speciális haltápok összetételét és készítését is tartalmazza. Számos egyéb szakirodalmi publikáció ugyancsak a haltápokkal foglalkozik.

Az alkalmazott raktopamin vagy sója mennyisége változik a kívánt javítástól függően, valamint a halfajtól, a hal korától és egyéb vízgazdálkodásban járatos szakemberek által ismert tényezőktől függően. Általában a haltápban 1-100 ppm mennyiségű koncentráció raktopamin jó eredményt biztosít. Sok esetben elegendő 5-20 ppm közötti koncentráció alkalmazása.

A találmány szerinti eljárást az alábbi példákon részletesen bemutatjuk.

1. példa

Raktopamin hidroklorid alkalmazása harcsákban

Növekedésben lévő 2 éves pöttyös törpeharcsákat, amelyek 91 g súlyúak kilenc, egy m³ térfogatú kör alakú csatornában tartunk, amelyet folyamatosan áramló (6 liter/perc) vízzel látunk el egy földdel bélelt tartályból. A halakat 50 hal/körkörös árok koncentrációban tároljuk és valamennyi halat nagyhatásosságú táppal táplálunk (36% nyers protein, 3,2 kcal emészthető energia/gramm) (I. táblázat). A táplálást 5 héten át végezzük, amelynek során a halak átlagos tömege 156 g-ra növekszik. Ebben az időpontban, a csatornákban található halakat esetlegesen három kísérleti csoportba osztjuk; az egyik csoportnak továbbra is a kontroll tápanyagot adagoljuk, a másik két csoportnak pedig a kontroll tápanyagot adagoljuk, amely 20, illetve 100 ppm raktopaminnal kiegészített. A tápanyagokat úgy készítjük, hogy az alkotóelemeket egy 2 mm átmérőjű szitán újra őröljük, elegyítjük és ezután egy 6 mm átmérőjű labdaccsá alakítjuk laboratóriumi labdacsörlő segítségével. A kísérleti halakat a vizsgálat során a megfelelő állomáson napi két alkalommal tápláljuk 09 és 18 órakor 4 héten át, majd ezt követően tömegüket lemérjük és ezután még további 2 héten át tápláljuk. A táplálási időszak befejezésekor esetlegesen 10 halat választunk ki minden egyes csatornából mérés céljából, hogy meghatározzuk a gyarapodási tömeget, a bélháj képződést, továbbá az izomösszetételt. Az első 4 hét időtartama alatt a kísérlet során a minimális, illetve a maximális napi vízhőmérséklet átlagosan 29 és 311 °C volt, az utolsó 2 hét során ez az átlag 24 és 26 °C érték volt.

Analitikai eljárások:

Minden egyes mintahalból eltávolítjuk a bőrt, a fejet és a belsőrészeket, és így a hústermelést (hústömeget, mint a teljes haltömeg %-át) határozzuk meg. A bélfodorzsírt eltávolítjuk az egyéb belső részekről, és tömegét meghatározzuk. Minden egyes hal egyik oldaláról az izmot eltávolítjuk, és meghatározzuk a nyers proteintartalmat (Kjeldahl-eljárás), a nyers zsírtartalmat (Gerbereljárás, az Association of Official Analytical Chemists (1984), Official methods of analysis 14. kiadás, Arlington, Virginia leírás szerint), továbbá a nedvességtartalmat. A kezelések közti tömeggyarapodásban (4 hét és 6 hét) a hasznos húshozam, a bélháj és az izomösszetétel eltéréseket vizsgáltuk egyutas változó analízis segítségével, illetve szelektált kezelés összehasonlítással (raktopamin a kontroll esetekkel szemben, nagy raktopamin adagolás az alacsony raktopamin adagolással szemben) [Steel, R.G. and Torrie, J. H. (1980). Principles and procedures of statistics. A biomedial approach. 2nd edition. McGraw-Hill Book Company, New York]. Az eltéréseket P<0,05 érték esetében tekin-

tettük jelentősnek. Az eredményeket a II. és III. táblázatokban adjuk meg.
1. TÁBLÁZAT
Az alaptápanyag összetételének alkotóelemei
Egység	Mennyiség
Alkotóelem (g/100 g):
Menhaden haltáp	12,0
hántolt szójababtáp	53,5
búzaőrlemény	10,0
kukorica	21,2
dikálcium-foszfát	1,0
ásványi nyomelem előkeverék¹	0,1
vitamin-előkeverék²	0,2
Menhaden olaj	2,5
Tápanyag:
nyers protein (%)	36,2
nyers zsír (%)	5,7
emészthető energia (kcal/g)	3,2
P/E (protein mg/kcal DE)	11

¹ A nyomelem ásványi előkeverék megegyezett Reis és munkatársai által leírt előkeverékkel [(1989) Proteinto-energy ratios in production diets and growth and body composition to channel catfish. Aquaculture, 77: 21-27]

HU213 917Β és az alábbi elemeket biztosította (mg/kg tápanyag): Zn 150: Fe 44; Mn 25; I 5; Cu 3; Se 0,25.

²A vitamin-előkeverés az alábbiakat biztosította (mg/kg tápanyag): tiamin 20; kolin-klorid 2000; nikotinsav 150; riboflavin 20; piridoxin 20; fólsav 5; kálcium-pantotenát 200; ciano-kobalamin 0,06; retinol retinil-acetát formában 4000; teljesen racemát a-tokoferol 50; kolekalciferol (1 000 000 U/g) 2; menadion 10; biotin 1; L-aszkorbinsav 100; etoxiquin (antioxidáns) 200.

II. TÁBLÁZAT

Kétéves pöttyös törpeharcsák átlagos tömegnövekedése, amelyeket 4 héten át és további két héten át raktopamin táplálékkal tápláltak

Raktopamin tartalom a tápanyagban (ppm)	Haltömeg (g)	Tömegnövekedés %
kezdeti	4 hét	6 hét	0-4 hét	-6 hét
0	146	265	325	81,5	22,6
20	163	318	373	95,0	17,3
100	168	319	377	89,8	•8,1

F-tesztvizsgálat:

Kontraszt 0-4 hét 4—6 hét kontroll-raktopamin p<0,05 NS alacsony raktopamin magas raktopamin NS NS

NS=statiszttikusan nem jelentős

III. TÁBLÁZAT hétig csatornában raktopaminnal táplált kétéves törpeharcsák bélháj mennyisége, izomösszetétel és tisztahús százaléka

Raktopamin tartalom a tápanyagban (ppm)	Bélháj (g/100 g testtömeg )	Izom	hasznos hústömeg %
zsír%	fehérje%	nedvessé g%
0	3,2±0,4a	8,4±1,4	16,8±2,2	73,7±6,1	66,8±0,5
20	2,6±0,2b	6,3±1,3	16,6±0,6	76,0±6,9	65,5±0,l
100	2,6±0,lb	5,6±0,3	16,4±0,6	76,8±7,1	66,0±0,3

a, b: a különféle betűk statisztikusan jelentős eltérést mutatnak.

F-tesztvizsgálat:

Kontraszt	bélháj	izomzsír	izom fehérje	izomned vesség	hasznos hús %
kontroll	P< 0,05	P< 0,05	NS	P< 0,05	P< 0,05
raktopaminal acsony raktopamin magas raktopamin	NS	NS	NS	NS	P< 0,05

NS = statisztikailag nem jelentős

Az első 4 hetes időtartam alatt a raktopaminnal táplált halak jelentősen több tömeggel gyarapodtak mint a kontrollcsoport (II. táblázat). A 20 és a 100 ppm mennyiségű raktopamin adagolás között nincs jelentős különbség a tömegnövekedésben. Az ezt követő 2 hetes időtartam alatt nem volt statisztikailag jelentős különbség a kezelések esetében a tömegnövekedések között. A külső területen található csatornában a vízhőmérséklet a második táplálási periódus kezdetekor csökkenni kezdett és ez ugyancsak faktorként jelentkezhetett.

A raktopamin táplálék jelentősen csökkentette halakban a bélháj mennyiségét; azonban nem növekedett ez a csökkentő hatás, amennyiben a raktopamin mennyiséget 20 ppm-ről 100 ppm-re növeltük (III. táblázat). A raktopamin táplálás ugyancsak jelentősen csökkentette a zsír százalékát a halak izmában (III. táblázat). A raktopamin mennyiségének növelése 20 ppm-ről 100 ppm-re kissé nagyobb csökkenést eredményezett az izom zsírtartalmában (azonban ez nem elég nagy ahhoz, hogy statisztikusan jelentős legyen). Az izom nedvességtartalma növekedett, amint a zsírtartalom csökkent. A nedves zsír fehérjeszázalék-tartalma nem volt eltérő a kezelések esetében; azonban nedvességmentes alapra számítva jelentősen nagyobb izom fehérjeszázalék-tartalmat tapasztaltunk a raktopaminnal táplált halak esetében. A hasznoshússzázalék jelentősen nagyobb volt a kontrollhalakban. A tápanyag hatásosságát nem számítottuk, mivel az elfogyasztott táplálék pontos mérése nem volt lehetséges, ugyanis a labdacs a táplálék a táplálás során a csatorna aljára süllyedt.

2. példa

Szivárványos pisztráng táplálása 5-40 ppm raktopamin tartalmú tápanyaggal

Szivárványos pisztráng halakat 150-200 g tömegű csoportokba osztottunk. 20 kísérleti tartályt használtunk (amelyek kapacitása 60 liter víz) és minden egyes tartályba véletlenszerűen 32 halat helyeztünk. A halak tömegét tartályonként nem egyenlítettük ki a próba kezdete előtt abból a célból, hogy a tartályok közötti eltéréseket minimálisan tartsuk. A tartályokat levegőzettük és egyetlen átfolyáson egy átfolyó rendszer segítségével 2,5 liter/perc áramlást biztosítottunk. A vízhőmérsékletet folyamatosan elektronikus úton mértük. 5 típusú raktopamin tartalmú tápanyagot készítettünk, amelyek egyenként 0,5,10,20, illetve 40 ppm raktopamint tartalmaztak, ezeket előzetesen labdaccsá alakítottuk kereskedelmi tápanyag alkalmazásával, és a gőzzel végzett labdáé skialakítás során 4,0 mm átmérőjű labdacsokat készítettünk, amelyeket ezután 24 órán át szárítottunk. A tápanyagot ezután szitáltuk, majd 5 °C hőmérsékleten tároltuk a táplálásra történő felhasználás előtt. A halakat közel jóllakásig tápláltuk 12 héten át, napi 2 alkalommal. A tápanyagfogyasztást, valamint a víz minőségét (oldott oxigén, teljes gáznyomás, pH- és ammóniatartalom) hetenként mértük. Minden negyedik héten a halak tömegét meghatároztuk és a tápanyag-konverziót számítottuk. Ugyancsak mértük a napi viselkedést, az egészségi állapot/betegség/mortalitás mértékét a halak esetében. Az eredményeket az alábbi táblázatokban adjuk meg.

HU 213 917 Β

IV. TÁBLÁZAT

A raktopamin (legkisebb négyzetátlag±SEM) hatása a halankénti abszolút tömegnövekedésre (g) három kezelési periódus alatt

Raktopamin-tartalom a tápanyagban (ppm)	Hetek	Az összes hét alatti átlag
1-4	4-8	8-12
0	86,80+2,67	92,13+5,24	92,13+5,24	85,02+2,21
5	87,86+2,29	82,00+2,65b	89,70+5,99	87,45+2,27
10	93,83+2,51³	80,57+2,21	92,66+5,30	89,82+2,26
20	83,44+2,58	74,10+2,21	96,93+5,55	85,49+2,39
40	87,55+2,28	79,71+2,21	99,22+5,20	89,32+2,27

^a Ugyanazon oszlopon belül, kontrolitól való eltérés (p<0,05) ^b Ugyanazon oszlopon belül, kontrolitól való eltérés (p<0,l).

V. TÁBLÁZAT

Raktopamin hatása (legkisebb négyzetátlag±SEM) hal tápanyagfelvételre (g) három kezelési periódus alatt

Raktopamin-tartalom a tápanyag-ban (ppm)	Hetek	Az összes hét alatti átlag
1-4	4-8	8-12
0	107,89+1,78	111,75+2,55	144,40+3,39	121,09+1.50
5	108,76+1,75	107,13+2,48	145,77+3.79	120+1,51³
10	101,86+1,74^b	107,16+2,41	138,75+3,38	115,89+1,46
20	112,81±l,73^c	113,83+2,75	146,02+3,45	124,78+1,51^c
40	107,65+1,74	108,80+2,83	137,74+3,31	118,80+1,51

^a Ugyanazon oszlopon belül, kontrolitól való eltérés (p<0,01) ^b Ugyanazon oszlopon belül, kontrolitól való eltérés (p<0,05) ^c Ugyanazon oszlopon belül, kontrolitól való eltérés (p<0,l)

VI. TÁBLÁZAT

Raktopamin hatása (legkisebb négyzetátlag±SEM) tápanyag-konverzióra (g tápanyag/g tömegnövekedés) három kezelési periódus alatt

Raktopamin tartalom a tápanyagban (ppm)	Hetek	Az összes hét alatti átlag
1-4	4-8	8-12
0	1,25+0,03	1,49+0,06	1,58+0,09	1.44+0,04
5	1,23+0,03	1,33+0,06b	1,61+0,1	1,38+0,04
10	1,15+0,03³	1,39+0,06	1,56+0,09	1,37+0,04
20	1,28+0,03	1,47+0,07	1,46+0,09	1,40+0,04
40	1,23+0,03	1,37+0,07	1,45+0,09	l,35±0,04^b

^a Ugyanazon oszlopon belül, kontrolitól való eltérés (p<0,05) ^b Ugyanazon oszlopon belül, kontrolitól való eltérés (p<0,l)

AIV. táblázatból látható, hogy a halak átlagos tömegnövekedése magasabb volt raktopamin-adagolás mellett; a IV. és V. táblázatot összefoglaló VI. táblázatból pedig nyilvánvaló, hogy a nagyobb tömegnövekedés mellett a tápanyag-hasznosítás is szignifikánsan javult.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás haltenyésztés javítására, azzal jellemezve, hogy a halnak önmagában ismert haltápban 1-100 ppm koncentrációban hatóanyagként raktopamint vagy a raktopamin fiziológiailag elfogadható sóját adjuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot teljes értékű hal tápban adagoljuk.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a teljes értékű haltápban 5-20 ppm mennyiségű hatóanyagot adagolunk.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként raktopamin hidrokloridot alkalmazunk.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a haltápot harcsának adagoljuk.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a haltápot lazacoknak adagoljuk.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a haltápot érdesfarkú halnak adagoljuk.