HU213898B - Steering-column switch with buffer spring - Google Patents

Abstract

(57) KIVONAT A találmány tárgya kőrmánykapcsőló tekercsrűgóval,különösen gépjárművek kőrmányrúdjáhőz illesztve, amelynek akapcsőlóháza egy fenékrészből és egy kőrmánykerék-őldali fedélrészbőláll, és ezekben van egy-egy közpőnti nyílás, amelyen átmegy akőrmányrúd. A találmány szerinti kőrmánykapcsőlót az jellemzi, hőgy akőrmánykerékőldali fedélrészen (20) azzal egy darabként van kialakítvaegy hengerpalástfelületet képező első fal (21), amelynek a nyílás (24)hőssztengelyével kőaxiális hőssztengelye van. ŕ

Description

A találmány tárgya kormánykapcsoló tekercsrugóval.

Sok járműben, különösen a gépjárművekben a kormányzásra kormánykerék szolgál, ami egy kormányoszlopon át hat a kerekekre (illetőleg egy kormánylapátra), és így lehetővé teszi a jármű kormányzását. A kormányoszlopnál rendszerint van továbbá még egy úgynevezett kormánykapcsoló, amelynek a háza a jármű házához képest helyhez kötött. A kormánykapcsoló számos villamos berendezés, például ablaktörlő, ablakmosó berendezés, világítás, stb. működtetésére szolgál.

Ezenkívül egy, az akusztikai jelzőberendezést (például a gépkocsi kürtjét) működtető érintkező jobb elérhetősége végett a forgatható kormánykeréken van egy érintkező, amely a kormánykapcsoló házán át van összekötve a jelzőberendezéssel. Ilyen megoldás ismerhető meg például az US 4, 840, 078 számú iratból. Mivel a villamos összeköttetést a jelzőérintkező és a kormánykapcsoló háza között a jármű üzemeltetésének egész időtartama alatt biztosítani kell, ezért az összeköttetés a jelzőérintkező és a kormánykapcsoló háza között egy úgynevezett tekercsrugón át van vezetve. Ugyanez vonatkozik a légzsák működtetésének villamos vezetékére is.

A tekercsrugók elrendezésére példakénti szerkezet ismerhető fel az EP 0 591 730 számú iratból. A tekercsrugót henger alakban felcsévélt összekötő-vezeték képezi, amelynek az egyik vége a kormánykapcsoló házán a házhoz képest helyhez kötötten van rögzítve, a másik vége pedig a forgatható jelzőérintkezővel, illetőleg légzsákkal vagy egy másik, a kormánykeréken lévő villamos berendezéssel van összekötve. Mivel ajelzőérintkező szögelfordulása a kormányzási folyamat közben messzemenően eloszlik a tekercsrugó egyes meneteire, ezért a tekercsrugó egyes szakaszainak relatív mozgása viszonylag kicsi, úgyhogy az összekötőhuzalok igénybevétele a jármű hosszú használati időtartama alatt is kicsi, és ezért élettartamuk hosszú.

Az ismert tekercsrugók hátránya, hogy ezeket saját házban szakosított gyártó szállítja be, és a rugóházat a jármű szerelésekor kötik össze (például összepattintással) a kormánykapcsoló házával.

Találmányunk olyan kormánykapcsolóból indul ki, amelynek a háza egy fenékrészből és egy fedélrészből áll, és ezekben van egy-egy központi nyílás, amelyen átmegy egy kormányrúd.

Találmányunk célja a kormánykapcsoló, a kormánykapcsoló háza és a kormánykeréken lévő villamos berendezés közötti villamos összekötőelem kombinációjának egyszerűsítése, elsősorban a leírt kombináció felépítésének és szerelésének egyszerűsítése.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy akormánykerék-oldali fedélrészhez azzal egy darabként hozzá van illesztve egy lényegében egy henger palástfelületét képező első fal, és a henger hossztengelye egytengelyű a nyílás hossztengelyével.

A találmány lényege tehát elvben az, hogy a villamos berendezésnek a kormánykapcsolóhoz viszonyított forgómozgására messzemenően érzéketlen összekötőelemet, amennyire lehet, magának a kormánykapcsolónak a házában helyezzük el. Ezzel elkerüljük, hogy az összekötőelem számára külön saját házat kelljen kialakítani, amit azután járulékos munkalépésben kell egyesíteni a kormánykapcsoló házával. Ehelyett az összekötőelem a kormánykapcsoló alkatrészekkel való ellátásakor annak alkatrészeivel egyidejűleg helyezhető be. Ekkor a találmány értelmében a ház fedelén egy egyik oldalon nyitott tér van, amelybe azután az összekötőelemet be lehet illeszteni és ott tartani lehet.

A találmány alkalmazható minden összekötőelemre, amelyeket közvetlenül beépítenek a kormánykapcsoló házába, de különösen alkalmas a tekercsrugókhoz úgy, hogy egy befogadó fazék külső falát képező elülső fal kialakítása olyan, hogy az így képződött fazék be tud fogadni egy tekercsrugót. A szerelés különösen egyszerűvé válik azzal, hogy a tekercsrugó a fedélrészbe forgathatóan bepattintható fedél gyűrű alakú üregében van elhelyezve, vagyis a tekercsrugó egy fedélen van rögzítve, amelyet az előbb említett fazékra rápattintanak.

Ajánlatos a tekercsrugó piszok elleni és a kormányoszlopon való esetleges felfekvése okozta kopás elleni védelme végett a kormánykapcsolót a találmány egy továbbfejlesztéseként úgy kialakítani, hogy a kapcsolóház a gyűrű alakú elülső fallal koaxiálisán el van látva egy gyűrű alakú második fallal, amelynek a fedél felé álló pereme a kör alakú nyílást határolja. így a tekercsrugó számára gyűrű alakú kamra képződik, amelyben jól védve van külső hatásokkal szemben.

A kormánykapcsolónál, amely egy forgatható fedélből és a kapcsoló fedélrészéből képzett, zárt kamrát tartalmaz, kívánatos, hogy a kapcsoló állapotától függően a fedél a kapcsolóhoz képest opcionálisan forgás ellen biztosított módon legyen elhelyezve. Ennek a jellemzőnek az a háttere, hogy a kapcsolót a fedélkamrában lévő tekercsrugóval együtt forgás ellen biztosított fedéllel kell a gépkocsigyártó számára szállítani. Ezzel elkerülhető, hogy a tekercsrugó a fedél szállítás közbeni bekövetkező esetleges forgómozgásai következtében feltekeredjen vagy letekeredjen, és ez károsan befolyásolja a működőképességét. Emellett egyszerű megoldásokkal kell a fedélnek a kapcsolóhoz viszonyított forgathatóságát létrehozni, amikor a kapcsolót beépítik a járműbe. Ezeket a jellemzőket nem lehet egyszerű összepattintással megvalósítani, különösen akkor nem, ha egyidejűleg figyelembe kell venni a beépítéskor fellépő tűréseket.

A megoldást az jelenti, hogy az elülső fallal és a fedélrésszel együtt lényegében gyűrű alakú fedélkamrát képező fedél a kapcsolóházhoz képest forgathatóan van csapágyazva, és hogy a nyílás hosszirányában eltolhatóan csapágyazott reteszelőrész a fedelet a kapcsolóházhoz képest elveszítés ellen biztosítottan összereteszeli. Itt tehát elvben külön reteszelőrész van, amely különböző reteszelési helyzeteket foglalhat el aszerint, hogy a kapcsolót szállítják vagy egy gépjárműbe beépítik, illetőleg egy gépjárműbe be van építve. Ha azonban csak egy fedél lenne, amelynek két, a kapcsoló állapotának megfelelő reteszelési helyzete van, akkor is a fedél helyzetváltozásával egyidejűleg a kamra nagysága is változna. Ez viszont megint visszahatna az elhelyezendő tekercsrugó vezetésére és tartására.

HU 213 898 Β

Elképzelhető az is, hogy a reteszelőrész a kapcsoló állapota szerint két különböző reteszelési helyzetet foglal el. Az egyik reteszelési helyzetben a fedél forgás ellen biztosítottan van tartva, a másik reteszelési helyzetben a fedél forgatható a kapcsoló fedeléhez képest. Ha azonban a reteszelési állapotokon belül a reteszelőrészt tűrések kiegyenlítése végett rugalmasan reteszelési helyzetében kell tartani, akkor ajánlatos a találmány egy másik továbbfejlesztését alkalmazni, amely szerint a reteszelőrész a kapcsolóházban és/vagy a fedélben lévő nyílás hosszirányában eltolhatóan van elhelyezve, és hogy egy előnyös módon spirális alakú rugó egyik vége a reteszelőrészre, másik vége előnyös módon közvetve a kapcsolóházra támaszkodik, és így a reteszelőrészt a kapcsolóházhoz reteszelési helyzetbe húzza. Ekkor a reteszelőrész a fedél forgástengelyének, illetőleg a kormányrúd hossztengelyének irányában a fedélben és/vagy a kapcsolóházban van csapágyazva, és a rugó feszítése úgy van megválasztva, hogy megkísérelje a reteszelőrész kinyomását a kapcsolóházból, mikor is a reteszelőrészt ezzel egyidejűleg reteszelőelemek reteszelési helyzetbe a kapcsolóházhoz húzzák. Ezt az elvet alkalmazni lehet a reteszelőrész mindkét reteszelési helyzetében, tehát a fedél elforgatás elleni biztosításakor és ilyen biztosítás nélkül. Lehetséges azonban, hogy ezt az elvet a reteszelőrésznek csak az elforgatás ellen biztosító reteszelési helyzetében alkalmazzuk.

A reteszelőrész különösen egyszerű reteszelési lehetősége azzal adódik, hogy a reteszelőrésznek a kapcsolóházba benyúló, előnyös módon rugólábakat hordozó vége egy rugó által előfeszítve a kapcsolóházból kifelé mutató irányban a kapcsolóháznak egy körbemenő kiugrására hat, és ebben a helyzetben erőzáróan, előnyös módon alakzárón biztosítva van a nyílás hossztengelye körüli elfordulás ellen. Itt reteszelemként a rugórész rugózó, a ház belsejébe benyúló hevederei szolgálnak, amelyek a kapcsolóház megfelelő kiugrásain hatnak. Aj ánlatos, hogy a kiugrásokat a kapcsolóház körbemenő, lényegében gyűrű alakú éle képezze, hogy a reteszelés messzemenően független legyen a fedélnek a kapcsolóházhoz viszonyított szöghelyzetétől.

A fedél forgás elleni biztosítása végett a találmány egy további továbbfejlesztése szerint a reteszelőrész a fedélhez képest elfordulás ellen biztosítottan van vezetve. Ez nagyon egyszerűen megvalósítható úgy, hogy a reteszelőrésznek a kapcsolóházzal összepattintott rugólábai a hozzárendelt fedélnyílásokon át a fedélbe kapcsolódnak. így a reteszelőrész a fedélhez képest annak hosszirányában eltolható, de ahhoz képest nem forgatható.

A fedélnek a kapcsolóházhoz viszonyított egyszerű forgó csapágyazása úgy valósítható meg, hogy a fedélben van egy körbemenő horony, amelyben a kapcsolóház egy körbemenő élén a kapcsolóházhoz képest forgathatóan van vezetve.

Annak egyidejű megvalósítása végett, hogy a fedél a reteszelőrész helyzetétől függetlenül rugalmasan legyen tartva forgócsapágyában, a találmány egy ismét másik továbbfejlesztés értelmében ajánlatos, hogy a rugó a fedélen át a kapcsolóházra támaszkodjon. Eszerint a rugó nem egyszerűen a kapcsolóházra támaszkodik, hanem a fedélnek a forgócsapágy környezetében lévő szakaszán át támaszkodik a kapcsolóházra. Ezzel a rugó támasztóerejét egyidejűleg rugalmas tartóerőként is hasznosítjuk a fedél forgócsapágya számára úgy, hogy a rugó nagyjából a forgócsapágy magasságában hat a fedélre, és így a fedelet rugózó helyzetkapcsolatban tartja a kapcsolóházzal.

Fentebb már javasoltuk, hogy a reteszelőrésznek két reteszelési helyzete legyen, amelyek a fedél forgathatóságának, illetőleg forgás ellen biztosított állapotának felelnek meg.

Sokszor kívánatos azonban, hogy a fedél forgathatósága csak akkor álljon fenn, ha a kormánykapcsoló be van szerelve és a kormánykerék a kormánytengelyre rá van helyezve. Ebben az esetben a második reteszelési helyzetre nincs szükség, hanem a reteszelőrész vége a rugó ellenében ható erővel a központi nyílás hosszirányában kioldható a kapcsolóházhoz képest fennálló reteszelésből és ehhez képest forgatható helyzetbe állítható. Ezáltal hasznosítjuk azt a lehetőséget, hogy a kormánykeréknek a kormánytengelyre való felhelyezésével a reteszelőrészre lép fel hatás, és azt a spirális rugó által kifejtett előfeszítés ellenében eltolja. Ha gondoskodunk arról, hogy a kormánykerék axiális véghelyzetében a reteszelőrész reteszelő végei a kapcsolóháznak abban a részében feküdjenek, amely nem képez elforgás elleni biztosítást a reteszelőrészhez képest, akkor ebben az állapotban a reteszelőrész a kapcsolóházhoz képest forgatható, úgyhogy a fedélnek a kapcsolóházhoz viszonyított forgása sincs akadályozva. Ekkor a fedél rendszerint mechanikailag van a kormánykerékkel összekapcsolva, úgyhogy a fedél követi a kormánykerék forgómozgását.

Egyszerű, a reteszelőrész hosszirányú helyzetétől függő forgás elleni biztosítás valósítható meg úgy, hogy a rugólábak a kiugrásokkal a kapcsolóháztól sugárirányban kiálló ütközők között vannak vezetve, amelyek tengelyirányban helyezkednek el. Eszerint az első reteszelési részen sugárirányban (például befelé) kiugrások kapcsolódnak a kapcsolóházon lévő, például sugárirányban kifelé irányuló kiugrásokhoz. A háznak ezek a kormánytengely hosszirányában elhelyezkedő kiugrásai azonban nem nyúlnak be abba részbe, amelybe a reteszhorgok kiugrásai elérnek, ha a reteszelőrészt hosszirányában a fedél forgómozgását lehetővé tevő helyzetbe állítjuk. A kapcsoló falán több sugárirányú kiugrás lehet, amelyek a fedél minden forgómozgását megakadályozzák. Lehetnek azonban csak egyes, sugárirányban befelé álló kiugrások, amelyek forgás ellen biztosított állapotban is lehetővé teszik a fedél forgását egy bizonyos szögtartományban.

A fedélkamrába legalább egy csillapítótárcsa van behelyezve, ami csillapítja a tekercsrugó mozgását a kamrán belül, hogy az érzékeny tekercsrugó védve legyen a kapcsolóházat, illetőleg a fedelet érő ütésektől.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra a technika állásához tartozó egy ismert kormánykapcsolót mutat perspektivikus képen, behelyezett komplett tekercsrugóval, a

HU 213 898 Β

2. ábra egy találmány szerinti kormánykapcsoló perspektivikus képe, a házra öntött kamrával, a

3. ábra a 2. ábra szerinti szerkezeméi lévő, kamrába helyezhető tekercsrugóegység perspektivikus képe, a

4. ábra egy kormánykapcsolót mutat kamrával és beillesztett csatlakozó érintkezőkkel, az

5. ábra egy kapcsolóház két gyűrű alakú falára forgathatóan illeszkedő fedél vázlata, a

6. ábra az 5. ábra szerinti fedél forgócsapágyazása és reteszelése, a

7. ábra külön reteszelőrésszel ellátott kormánykapcsoló széthúzott ábrázolása, a

8. ábra a 7. ábra szerinti, a tekercsrugó számára kamrával ellátott kormánykapcsoló részlete forgás ellen reteszelt állapotban, a

9. ábra a 8. ábra szerinti kapcsoló egy részének metszete, a

10. ábra a 9. ábra szerinti kapcsoló vázlatos keresztmetszete, a

11. ábra a 8. ábra szerinti kapcsoló kireteszelt állapotban.

Az 1. ábrán látható egy 1 kormánykapcsoló, amelynek a 2 kapcsolóháza egy nem ábrázolt, hüvely alakú, az alvázhoz képest helyhez kötött kormányoszlopon van rögzítve. A kormányoszlopon át van vezetve egy ugyancsak nem ábrázolt, forgatható kormányrúd, amelynek a járművezető felé eső végén van rögzítve a kormánykerék. A kormányrúddal, illetőleg a kormánykerékkel együtt forgathatóan van összekötve az önmagában zárt 3 rugóház, ami a 2 kapcsolóházhoz képest és a 2 kapcsolóházban forgathatóan van csapágyazva.

A 3 rugóházból két, 4, 5 vezetékvég áll ki, amelyeknek a végein 6, illetőleg 7 dugasz van rögzítve. A 6 és 7 dugasz a kormánykeréken rögzített, nem ábrázolt dugaszoló aljzatba van bedugva. A dugaszokban 10,11 és 12 érintkezőpár van, amelyek a kormánykeréken lévő kapcsolókhoz vannak vezetve, és a légzsák (12 érintkezőpár), a kürt (11 érintkezőpár) vagy egy rádió (10 érintkezőpár) működtetéséhez szolgálnak.

A kormánykerék forgómozgásakor a kormánykerékbe bedugott 6, 7 dugasz, valamint a kormányrúddal összekötött 3 rugóház követi a kormánykerék mozgását.

A tekercsrugó másik vége - ami a néző számára nem látható-a 13,14,15 csatlakozóval van összekötve. Ezek a csatlakozók a 2 kapcsolóházzal együtt rögzítve vannak a jármű alvázához képest.

A 2 kapcsolóházon van rögzítve még egy irányjelzőkapcsoló, valamint (letörten ábrázolva) 17 és 18 működtetőkar az ablaktörlő- és mosóberendezés, illetőleg a világítás működtetésére.

Az 1. ábra szerinti konstrukció hátránya, hogy a tekercsrugó önmagában zárt 3 rugóházát a 2 kapcsolóházon kell rögzíteni, és az önmagában zárt 3 rugóház olyan ráfordítást igényel, ami a találmány értelmében elkerülhető.

A 2. ábrán a találmány szerinti módosított 1 kormánykapcsoló látható, amelynek a 20 fedélrészén van egy első, 21 fal. A 21 fal lényegében egy körhenger palástját képezi. A 20 fedélrészen ki van alakítva egy második, 22 fal is, ami egy második körhenger palástját képezi. A második körhenger sugara kisebb, mint az első, falat képező első körhenger sugara. Ily módon a 20 fedélrészen gyűrű alakú 23 fedélkamra képződik, amelynek a belső, 22 fala határolja a 2 kapcsolóházban lévő átmenő 24 nyílást, amelyen a kormányrúd átnyúlik.

A 3. ábrán a 23 fedélkamrához tartozó 25 fedél látható, amely ugyanúgy, mint a 23 fedélkamra, gyűrűkamra alakú (gyűrű alakú üreges fedéltér). A 26 oldalfal koaxiálisán helyezkedik el az első, 21 falon belül vagy kívül, és ehhez képest forgathatóan a 2 kapcsolóházban van csapágyazva. A néző számára a 3. ábrán nem látható tekercsrugónak a kormányrúdtól távolabb eső vége a 27 dugaszba nyúlik be, amit a 2 kapcsolóházban lévő 28 nyílásba lehet - például bepattintással - beilleszteni.

Látható, hogy a találmány révén a tekercsrugó számára szolgáló 25 fedél felépítése sokkal egyszerűbb, mivel nem önmagában zárt, hanem nyitott gyürűkamrát képez.

A 4. ábrán a találmány második kiviteli alakja látható, amelyben a 27 dugasz a 3. ábra szerint az 1 kormánykapcsoló 2 kapcsolóházában van integrálva. Egyebekben a 2. ábra szerinti kormánykapcsoló felépítése nem különbözik a 4. ábra szerintitől.

Az 5. ábrán látható egy 25 fedél, amely a 2 kapcsolóház 20 fedélrészével együtt zárt 23 fedélkamrát képez. A 23 fedélkamrában lehet a már leírt, de itt nem ábrázolt tekercsrugót elhelyezni, amelynek a kormánykerékkel forgó vége a 4, 5 vezetékvéghez van csatlakoztatva, míg a másik, a kormány rúddal nem együttforgó vége a helyhez kötött 13, 15 csatlakozóhoz nyúlik, amint ezt fentebb már leírtuk. Ahogyan ez az 5. ábrán látható, mind a külső, 21 falnak, mind a belső, 22 falnak gyűrű alakban körbemenő 30, 31 éle van, amelyekre a 25 fedél forgathatóan felfekszik. A 25 fedelet nagyobb sugárirányú mozgások ellen a körbemenő 31 élre felfekvő, körbemenő 32 horony biztosítja.

A 25 fedélnek a körbemenő 30 élhez viszonyított forgómozgása megkönnyíthető még egy gyűrű alakú 33 csillapítótárcsával, amely egyidejűleg még a 23 fedélkamrában lévő tekercsrugó mozgását is csillapítja, és hozzájárul ennek a rugónak a mozgás közbeni védelméhez. Ez értelemszerűen vonatkozik a második, 34 csillapítótárcsára, ami a 23 fedélkamra fenekébe van behelyezve. Az első, 21 fal külső felülete körül egyenletesen elosztott 36 bordák 35 homlokfelületei viszonylag kis súrlódási felületet képeznek, és a 25 fedél külső peremét az 5. ábra szerinti függőleges irányban hordozzák. A 2 kapcsolóházon lévő 37 fülecsek rögzítési célokra szolgálnak.

A 6. ábrán vázlatosan, metszetben ábrázoltuk az 5. ábra szerinti fedelet az ugyancsak metszetben ábrázolt 2 kapcsolóházzal együtt. Az 5. ábrát kiegészítve részletesebben ábrázoltuk a körbemenő 31 él homlokfelületének kialakítását. A 31 él körcikk alakban hullámos, hogy a 25 fedél a 22 falon ne felületen, hanem vonalszerűén feküdjön fel.

A 25 fedélnek vannak továbbá 38 rugólábai, amelyek a 39 reteszhoroggal benyúlnak egy körbemenő 40 konzol mögé, és így a 25 fedelet a 2 kapcsolóházhoz képest mind tengelyirányban, mind sugárirányban rögzítik.

A tengelyirányú rögzítést a 39 reteszorrok és a körbemenő 32 horony hozzák létre, míg a 25 fedél sugárirány4

HU 213 898 Β bán a 2 kapcsolóházhoz képest úgy van rögzítve, hogy a kapcsoló fedele a második 22 falra, a 38 rugólábak a 40 konzol homlokfelületére fekszenek fel.

A fedél a kívánt módon, forgathatóan bepattintással van a 2 kapcsolóházhoz képest rögzítve. Az 5. és 6. ábrán látható elrendezés mindenesetre nem rugalmasan van a 31 élből és a 32 horonyból álló forgócsapágyban csapágyazva.

A 7. ábrán egy másik, eltérő kiviteli alak látható, amelyben a 25 fedél egy 41 reteszelőrésszel van az 1 kormánykapcsoló 2 kapcsolóházához képest reteszelve. Összeépített állapotban a 41 reteszelőrészt a 42 spirálrugó a 2 kapcsolóházhoz képest előfeszíti úgy, hogy a 42 spirálrugó megkísérli a 41 reteszelőrész kinyomását a 2 kapcsolóházból. A 42 spirálrugó ennek megfelelően a 7. ábrán felső végével támaszkodik a 41 reteszelőrészre és alsó végével közvetve a 2 kapcsolóházra.

A 8. ábrán a tekercsrugó számára zárt kamrával ellátott 1 kormánykapcsolót összeépített állapotban ábrázoltuk. A 7. ábrán a 41 reteszelőrész olyan helyzetben látható, amelyben a 25 fedél a 2 kapcsolóházhoz képest elforgás ellen biztosítva van. Látható, hogy az 5. és

6. ábrának megfelelően a 25 fedél körbemenő 32 hornya itt is forgathatóan fekszik fel a belső, 22 falra. A belső, 22 falnak a 8. ábrán felső végén körbemenő sugárirányú 50 kiugrás van, amely a horony oldalfalán lévő megfelelő kiugrással együtt lehetővé teszi a 25 fedél bepattanását a belső, 22 falhoz képest, és így a 25 fedelet tengelyirányban is biztosítani tudja. A 25 fedél belső, 44 palástfelülete mentén tengelyirányban eltolhatóan van vezetve a 41 reteszelőrész külső, 45 palástfelülete. A 41 reteszelőrész a 46 rugólábakkal átnyúlik a 25 fedél 47 oldalfalain lévő megfelelő 48 fedélnyílásokon. Ez súrlódóerő révén legalábbis gátolja a fedélnek a 41 reteszelőrészhez viszonyított forgómozgását.

A 48 fedélnyílások magasságában a 46 rugólábak benyúlnak a sugárirányban befelé álló, körbemenő 50 kiugrás mögé, és így a 42 spirálrugó által a 8. ábra szerint felfelé nyomott 41 reteszelőrészt felfekvésben tartják a belső, 22 fal körbemenő 50 kiugrásán. A 42 spirálrugó alsó vége ekkor nem közvetlenül hat a 2 kapcsolóház egy hozzárendelt élére, hanem egy gyűrű alakú 52 felfekvési felületre hat. Ezáltal a rugó ereje a 32 horony fenekét a 22 fal körbemenő 50 kiugrásához szorítja, és ezzel rugalmas kapcsolódásban tartja.

A 7. ábrán láthatók még sugárirányban kiálló 54 ütközők, amelyek a 41 reteszelőrésznek a 2 kapcsolóházhoz viszonyított forgásakor meggátolják a 46 rugólábak billenő mozgását. Ez a gátlás ugyanakkor gátolja a 25 fedélnek a 2 kapcsolóházhoz viszonyított forgómozgását is, mivel - mint fentebb már leírtuk a 25 fedelet és a 41 reteszelőrészt nem lehet egymáshoz képest elforgatni.

A 9. ábrán az 1 kormánykapcsoló egy másik nézetben, a 8. ábra szerinti helyzetben látható. Látható egy 54 ütköző a 2 kapcsolóház belső falán, ami a 25 fedél 48 fedélnyílásában jelenik meg. Erre felfekszik a 48 fedélnyíláson átnyúló 41 reteszelőrész 46 rugólábán lévő kiugrás.

A 10. ábrán a fedél metszete látható nagyjából abban a magasságban, amelyben a fedél a 22 falra felfekszik.

Látható a 25 fedél belső, körbemenö 55 kamrafala és a 32 horony belső, 56 oldalfala. A 10. ábrán láthatók továbbá a 48 fedélnyílások, amelyeken a 41 reteszelőrész három 46 rugólába átnyúlik. Fentebb már taglaltuk, hogy a 46 rugólábak végein lévő 57 reteszkiugrások oldalfelületei a 2 kapcsolóházon lévő 54 ütközőkkel együtt határolják a 41 reteszelőrész forgómozgását.

Az ábrákból az is világos, hogy a reteszelőrészt a 23 fedélkamra összeállításakor a 42 spirálrugó ereje ellenében befelé el kell tolni. Ezáltal a46 rugólábak 57 reteszkiugrásai benyúlnak a belső, 22 falon lévő, körbemenő 50 kiugrás mögé, és egyidejűleg megakadályozzák a reteszelőrész és ezzel a 25 fedél forgómozgását az 54 ütközők hatása révén.

All. ábrán végül annak lehetősége látható, hogy a 41 reteszelőrészt a 9. ábra szerinti, forgás ellen biztosított helyzetből forgatható helyzetbe hozzuk úgy, hogy a reteszelőrészt hosszirányában betoljuk az 1 kormánykapcsoló házába. Az eltolás történhet azzal, hogy a kormánykereket feltesszük a kormányrúdra, és a kormánykapcsolót mereven összekötjük a kormányrúdházzal. Ennek következtében a kormánykapcsoló üzemi vagy beépített állapotát az jellemzi, hogy a reteszelőrész, ahogyan ez a 11. ábrán látható, befelé van tolva, és a 46 rugólábakon lévő 57 reteszkiugrások lefelé tolódnak el, és kapcsolódásuk az 54 ütközőkkel megszűnik.

Claims (17)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Kormánykapcsoló tekercsrugóval, különösen gépjárművek kormányrúdjához illesztve, amelynek kapcsolóháza egy fenékrészből és egy kormánykerék-oldali fedélrészből áll, és ezekben van egy-egy központi nyílás, amelyen átmegy a kormányrúd, azzal jellemezve, hogy a kormánykerék-oldali fedélrészen (20) azzal egy darabként van kialakítva egy hengerpalást-felületet képező első fal (21), amelynek a nyílás (24) hossztengelyével koaxiális hossztengelye van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy az első fal (21) kialakítása egy fedélkamra (23) külső falát képezi, így egy fazékszerkezet van kialakítva, amelybe egy tekercsrugó (42) megtámasztható.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy a tekercsrugó (42) a fedélrészbe (20) egy forgathatóan bepattintható fedél (25) gyűrű alakú üregében van elhelyezve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóház (2) a hengerpalást-felületet képező első fallal (21) koaxiálisán egy gyűrű alakú második fallal (22) van ellátva, amely egy a fedélrész (20) felé álló peremmel határolja a kormányrudazat vezető nyílást (24).
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy a tekercsrugó vezetékvégekkel (4, 5) van ellátva, amelyek dugaszokba (6, 7) mennek be, amelyek egy gépkocsikürt és/vagy egy rádió és/vagy egy légzsák működtetésére szolgálnak.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy az első fallal (21) és a fedélrésszel (20)

   HU 213 898 Β együtt lényegében gyűrű alakú fedélkamrát (23) képező fedél (25) a kapcsolóházhoz (2) képest forgathatóan van csapágyazva, és a nyílás (24) hosszirányában egy eltolhatóan csapágyazott reteszelőrész (41) a fedelet (25) a kapcsolóházzal (2) összereteszeli.
7. 7. A 6. igénypont szerinti kormány kapcsoló, azzal jellemezve, hogy a reteszelőrész (41) a kapcsolóházban (2) és/vagy a fedélben (25) lévő nyílás (24) hosszirányában eltolhatóan van elhelyezve, és hogy egy rugó, előnyös módon egy tekercsrugó (42) egyik vége a reteszelőrészre (41), másik vége előnyös módon közvetve a kapcsolóházra (2) támaszkodva a két részt összezárja.
8. 8. A 6. vagy 7. igénypont szerinti kormánykapcsoló, azzaljellemezve, hogy a reteszelőrésznek (41) a kapcsolóházba (2) benyúló, előnyös módon rugólábakat (46) hordozó vége egy tekercsrugó (42) által előfeszítve a kapcsolóházból (2) kifelé mutató irányban a kapcsolóháznak (2) egy körbemenő kiugrásába (50) kapcsolódik, és ebben a helyzetben erőzáróan, előnyös módon alakzárón biztosítva van a nyílás (24) hossztengelye körüli elfordulás ellen.
9. 9. A 6-8. igénypontok bármelyike szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy a reteszelőrész (41) a fedélhez (25) képest elfordulás ellen biztosítottan van vezetve.
10. 10. A 9. igénypont szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy a reteszelőrésznek (41) a kapcsolóházzal (2) összepattintott rugólábai (46) fedélnyílásokon (48) át kapcsolódnak a fedélbe (25).
11. 11. A 3-10. igénypontok bármelyike szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy a fedélben (25) van egy körbemenő horony (32), amelyben a kapcsolóház (2) egy körbemenő élén (31) a kapcsolóházhoz (2) képest forgathatóan van vezetve.
12. 12. A 6-11. igénypontok bármelyike szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy a tekercsrugó (42) a fedélen (25) át a kapcsolóházra (2) támaszkodik.
13. 13. A 12. igénypont szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy a tekercsrugó (42) a fedelet (25) rugózó kapcsolatban tartja a kapcsolóházzal (2).
14. 14. A 6-13. igénypontok bármelyike szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy a reteszelőrész (41) vége a tekercsrugó (42) ellenében a központi nyílás (24) hosszirányában kioldható a kapcsolóházhoz (2) képest fennálló reteszelésből és ehhez képest forgatható helyzetbe állítható.
15. 15. A 6-14. igénypontok bármelyike szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy a reteszelőrész (41) forgás ellen biztosítva a rugólábak (46) reteszkiugrásokkal (57) a kapcsolóháztól (2) sugárirányban kiálló ütközők (54) között vannak vezetve, amelyek tengelyirányban helyezkednek el.
16. 16. A 15. igénypont szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy a reteszelőrész (41) annyira betolható a kapcsolóház (2) belsejébe, hogy a rugólábak (46) reteszkiugrásai (57) az ütközők (54) kapcsolódási területén kívülre kerülnek.
17. 17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti kormánykapcsoló, azzal jellemezve, hogy fedélkamrába (23) legalább egy a tekercsrugó (42) lengését csillapító csillapítótárcsa (33, 34) van behelyezve.