HU213569B - Enzymatic process for the stereoselective preparation of a heterobicyclic alcohol enantiomer - Google Patents

Description

A találmány tárgya enzimatikus eljárás (I) általános képletü heterobiciklikus alkohol enantiomerek sztereoszelektív előállítására. A találmány további tárgya egy legalább 95%-os tisztaságú alkohol enantiomer, mely felhasználható farmakológiai hatású piperazin-származékok előállítására.

Különböző biológiailag aktív anyagok, amelyek például humán vagy állatorvosi gyógyszerkészítményekhez használhatók, molekulaszerkezetükön belül tartalmaznak egy királis centrumot, így fellép az optikai izoméria. A szakmában általánosan ismert jelenség, hogy sok esetben csak az egyik enantiomer mutatja a kívánt optimális biológiai hatást. Ha a készítményben vagy hatóanyagban a másik optikai antipód is jelen van, az mellékreakciókat okozhat vagy segíthet elő, s ezáltal terheli a pacienst, vagyis az emberi vagy állati szervezetet. Általában egyre jobban elvárják a biológiailag aktív anyagnak a kívánt biológiai hatást specifikusan mutató tiszta enantiomer alakjában történő beadását. Ezért a farmakológiai hatású anyagok előállításának gyakran fontos részét képezi a racemát felbontása enantiomerjeire (rezolválás).

Erre lényegében háromféle módszer ismeretes. Ezek közül az egyik, amely a fizikai tulajdonságok, például a kristályszerkezet eltérésein alapul, csak egyes esetekben használható. A második, sokkal általánosabban használt módszer során az anyagot olyan diasztereomerek előállítására, melyeknek fizikai tulajdonságai egymástól eltérők, egy, a kereskedelemben kapható optikailag aktív reagenssel reagáltatjuk. Tehát az ily módon kapott diasztereomerek például átkristályosítással szétválaszthatok, és ezután a megfelelő enantiomerek egy kémiai utókezeléssel visszanyerhetők. Nyilvánvaló, hogy ez a rezolválási módszer munkaigényes és költséges, többek között a drága, optikailag aktív reagens alkalmazása és visszanyerése miatt.

Újabban egy gazdaságosabb rezolválási eljárásban enzimeket alkalmaznak a racemát egyik enantiomerjének szelektív módosítására, majd a módosított enantiomert a módosítatlantól elválasztják. Például Bianchi és munkatársai [J. Org. Chem. 53, 5531-5534 (1988)] racém alkoholok lipázzal katalizált szelektív észterezéséhez acilezőszerként karbonsavanhidridek alkalmazását írják le.

Sikerült sokféle, nagy optikai tisztaságú primer és szekunder alkoholt előállítaniuk, például 95% fölötti enantiomer-aránnyal. Valójában a gyógyszeripari alkalmazások többsége legalább 95%-os enantiomer-arányt igényel. Bár Bianchi és munkatársai több ígéretes eredményről számoltak be, egyes alkoholoknál nem, vagy nem kielégítő mértékben következett be a sztereoszelektív átalakulás. Ennis és munkatársai két, a közelmúltban megjelent közleményük [Tetrahedron Lett., 33, 6283-6286 és 6287-6290 (1992)] szerint az enzimes rezolválás módszerét szubsztrátként 2-(hidroxi-metil)-1,2-benzodioxán-származékokon alkalmazták. A szerzők azt tapasztalták, hogy ezen rezolválási módszer alkalmazásával nem érhető el a kívánt optikai tisztaság, ezért az enzimes rezolválási meg kellett ismételni.

A keletkezett észternek a visszamaradt alkoholtól való elválasztásának megkönnyítésére Terao és munkatársai [Chem. Pharm. Bull. 37, 1653-1655 (1989)] borostyánkősavanhidridet alkalmaztak, így egy borostyánkősavas monoészter enantiomer képződik, ami a többi, nem reagált alkohol enantiomerektől lúgos oldattal végzett mosással könnyen elválasztható. Ezzel a módszerrel a kívánt aktív enantiomemek a nem kívánt, inaktív enantiomertől való elválasztása nem igényel nagy erőfeszítést, bár az optikai tisztasági eredmények

- mint például az enantiomer-felesleg - általában nem kielégítők. A racemátnak a borostyánkősavas enantioszelektív észterezéssel végzett enzimes rezolválása csak egyetlen szubsztrát, nevezetesen az (l-hidroxi-etil)-benzol, egy szekunder alkohol esetén adott kielégítő eredményt.

Azonkívül, hogy - amint a fenti közleményekből következtethető - az alkoholos racemátok enzimatikus rezolválása gyakran előre nem látható eredményekhez vezet, egy másik probléma is felmerül a kívánt alkohol enantiomemek a megfelelő racemátból történő elválasztása során. Valójában minden rezolválás nem kívánt optikai antipódot is eredményez a kívánt enantiomer mellett, s ez általában haszontalan. Ez azt jelenti, hogy az általában drága szubsztrátnak legalább 50%-át kémiai veszteségnek kell tekinteni, vagy más szóval, a racemát rezolúciója az aktív anyag tekintetében legfeljebb 50%os. Ezt világosan mutatják az Ennis és munkatársai fent említett közleményében megadott táblázatok, melyekből látható, hogy a kiindulási racemátból legfeljebb 50% kívánt enantiomer képződik, akár átalakítatlan alkohol, akár - a konverzió után - észter alakjában.

A találmány célja tehát az volt, hogy kidolgozzunk egy gazdaságilag hatékony eljárást egy heterobiciklikus alkohol enantiomer sztereoszelektív előállítására.

Ez a cél elérhető egy olyan eljárás alkalmazásával, melynél a fentiekben leírt, ismert enzimatikus eljárást egy további reakciólépéssel, nevezetesen a nem kívánt enantiomemek a kiindulási racemáttá történő átalakításával, kiegészítjük.

A találmány tárgya tehát eljárás legalább 95%-os tisztaságú (I) általános képletü enantiomer előállítására

- ahol a képletben

X jelentése oxigén- vagy kénatom, NH, N-(l-4 szénatomos alkil)- vagy metiléncsoport;

Y], Y2 és Y₃ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy halogénatom, 1-4 szénatomos alkil-, 1-4 szénatomos alkoxi- vagy 1^4 szénatomos halogénezett alkil-csoport közül választott szubsztituens, ahol a nitrocsoport a biciklikus gyürürendszerhez 5-ös vagy 7-es helyzetben kapcsolódik, és a C* atom R vagy S konfigurációjú az alábbi reakciósorozattal a megfelelő alkohol racemátból:

(i) a racemátot acilezőszerrel egy sztereoszelektíven észterező enzim jelenlétében szelektíven acilezzük;

(ii) a kapott enantiomer észtertől az át nem alakult alkoholt elválasztjuk, és a kívánt, gyakorlatilag tiszta, azaz lagalább 95%-os tisztaságú (I) általános képletü alkohol enantiomer észterét izoláljuk;

HU 213 569 Β (iii) a kapott észtert savas vagy bázikus reakciókörülmények között a megfelelő alkohol enantiomerré hidrolizáljuk, és legalább 95%-os tisztaságban kinyeqük; és (iv) a nem kívánt alkohol enantiomert ismételt felhasználás céljából bázisos körülmények között a kiindulási racemáttá alakítjuk át.

A várakozással teljesen ellentétben a fenti (iv) lépésben a bázisos kezelés hatására a nem kívánt alkohol enantiomer racemizálódik. Ez az eljárási lépés, vagyis az, hogy az említett alkohol enantiomer bázikus reakciókörülmények között racemáttá alakítható, szakember számára nem várt, meglepő eredmény, hiszen a C* királis centrumhoz kötődő proton egyáltalán nem savas jellegű. A kapott alkohol racemát a következő rezolválási lépésben kiindulási anyagként használható, miáltal az eljárás alkalmazásával legalább 95%-os tisztaságú alkohol enantiomer állítható elő, igen jó kitermeléssel. Ki fogjuk mutatni, hogy a találmány révén az alkohol enantiomerek enzim-katalizált sztereoszelektív előállítása mind gazdasági, mind pedig környezetvédelmi szempontból jól alkalmazható eljárás.

A fenti acilezési reakcióhoz alkalmas acilezőszerek a karbonsavak (melyeknek példáit a későbbiekben soroljuk fel), a vinil-észterek, például vinil-acetát, vinilpropionát, vinil-butirát, vinil-izobutirát.

Az acilezési reakciót előnyösen kis mennyiségű vizet vagy vizes pufferoldatot tartalmazó szerves közegben hajtjuk végre. Az enzimet legtöbbször nyers, szilárd, a kereskedelmi forgalomban kapható készítmény alakjában alkalmazzuk, ez megkönnyíti a visszanyerését. Alkalmazhatjuk azonban immobilizált formában is, például egy alkalmas hordozóanyagon adszorbeált vagy kovalens kötéssel megkötött állapotban. Az észterezetlenül maradt vegyületet a szakmában az ilyen vegyületek elválasztására ismert különböző módszerekkel például extrahálással, átkristályosítással, preparatív oszlopkromatográfiával - választhatjuk el a képződött észtertől.

A fenti, gyakorlatilag tiszta alkohol enantiomeren legalább 95%-os vagy nagyobb enantiomer-tisztaságú alkoholokat értünk. Ha a találmány szerinti enzimatikus eljárással nem érünk el ilyen enantiomer-tisztaságot, akkor az enantiomer-tisztaság általában egy egyszerű átkristályosítással a kívánt szintre emelhető. Tehát a kívánt, gyakorlatilag tiszta alkohol enantiomer izolálása magába foglalhat egy átkristályosítási lépést is, amely az enantiomer-tisztaság növelésére és kisebb szennyezések eltávolítására szolgál.

Az alapvető reakciólépés, vagyis a nem kívánt alkohol enantiomemek bázisos körülmények között végbemenő racemizálása könnyen végrehajtható akár protikus, akár aprotikus közegben. E célra alkalmas bázisok például a nátrium-hidroxid, lítium-hidroxid, ammónium-hidroxid, vízben vagy vízzel elegyedő szerves oldószereket, például alkoholokat tartalmazó vizes oldószerelegyben feloldva. Aprotikus rendszerben használható oldószerek például (a) a hidridek, mint nátrium-hidrid, aprotikus oldószerben, például dimetil-szulfoxidban (DMSO) oldva; (b) kálium-alkoxidok, például kálium-terc-butoxid vagy kálium-metil-2-butoxid aprotikus oldószerekben, például éterekben - mint tetrahidrofürán (THF) - oldva; (c) alkil-lítium-vegyületek és lítium-alkil-amidok, például metil-lítium, a különböző butil-lítiumok vagy lítium-diizopropil-amid, ugyancsak szerves oldószerben, például tetrahidrofuránban. A racém alkoholt savval végzett semlegesítés után jó kihozatallal visszanyerhetjük, például egy, a vizes fázisból alkalmas szerves oldószerrel végzett extrahálással; ezután kívánt esetben az oldószert elpárologtatjuk, és az így kapott anyag az újrafelhasználásra készen áll.

A kapott észternek a fenti (iii) pont szerinti hidrolízisét az előállítandó alkohol enantiomer racemizálódásának elkerülésére savas vagy enyhén bázisos körülmények között végezzük.

A találmány szerinti eljárásnak egy speciális megvalósításában azonban a fenti észter-hidrolízist és az alkohol enantiomer racemizálását kombinálhatjuk. Tehát a fenti (iii) és (iv) reakciólépést úgy kötjük össze, hogy azok egy lépésben menjenek végbe. A két lépés, vagyis a hidrolízis és racemizálás egyidejű végrehajtásához kellőképpen erős bázisos, legalább 12 pH-jú közeg szükséges.

A találmány szerinti eljárás célja előnyösen egy gyakorlatilag tiszta, benzodioxán szerkezetű, az (I) általános képletű vegyületek szűkebb körét képező, (II) általános képletű alkohol enantiomer - ahol

Y' jelentése hidrogén-, klór-, fluoratom vagy metilcsoport; anitrocsoport abiciklikus gyürűrendszerhez 5-ös vagy 7-es helyzetben kapcsolódik, és a C* atom R vagy S konfigurációjú sztereoszelektív előállítása a fenti reakciólépések egymás utáni végrehajtásával.

Az enzimet előnyösen szilárd alakban alkalmazzuk, így könnyen visszanyerhető újrafelhasználás céljára. Az enzim visszanyerését célszerűen a fenti (i) reakciólépés után, vagyis az acilezési lépés befejeztével, egy e célra alkalmas módszerrel, például egyszerű szűréssel hajtjuk végre. Ha egy alkalmas hordozón, például celiten (lásd Bianchi és munkatársai fent idézett közleményét) vagy üveggyöngyön megkötött enzimet használunk, az szintén visszanyerhető egyszerű szűréssel, majd kívánt esetben a szennyezéseknek a szűrletből történő kimosásával.

Acilezőszerként előnyösebb a karbonsavanhidridek alkalmazása, mint a vinil-észtereké, mert a karbonsavanhidridek - mint például ecetsavanhidrid, propionsavanhidrid, vajsavanhidrid, izovajsavanhidrid, hexánsavanhidrid - egy alkalmas enzim jelenlétében általában jobb hatásúak. Hogy megkönnyítsük az észterezetlenül maradt vegyület elválasztását a kapott észtertől, előnyösen ciklikus karbonsavanhidrideket használunk, még előnyösebben borostyánkősav- vagy glutársavanhidridet. Az így előállított monoésztert egy enyhén lúgos oldattal végzett extrahálással - olyan körülmények között, hogy az észter érintetlen maradjon könnyen elválaszthatjuk az észterezetlenül maradt vegyülettől.

A sztereoszelektív észterezés elvégzésére alkalmas észterek a hidrolázok, például a természetben előforduló

HU 213 569 Β vagy mesterségesen előállított lipázok és észterázok. Alkalmas lipázok például az Aspergillus niger, Candida cylindracea (mint például a Meito^R MY 30 vagy Amano^R AY 30), Candida lipolytica,

Chromobacterium viscosum, Geotrichum candidum, Humicola lanuginosa, Mucor miehei, Mucor javanicus (mint például a Amano^R M), a sertéshasnyálmirigy lipáz, a Penicillium cyclopium, Penicillium roqueforti, Pseudomonas cepacia (Amano^R PS), Pseudomonas fluorescens (például Amano^R P), Rhizopus niveus (például Amano^R N), Rhizopus javanicus (például Amano^R F), Rhizopus arrhizus és Rhizopus delemar. Bianchival és munkatársaival szemben most azt tapasztaltuk, hogy bizonyos lipázok - különösen pedig a Candida cylindracea lipáz - az S enantiomer átalakítását preferálják (előnyben részesítik), vagyis ezek a lipázok képesek az S enantiomer sztereszelektív észterezésére, aminek eredményeként a visszamaradó R enantiomert nagy kihozatallal és sztöchiometrikus tisztaságban kinyerhetjük. Más lipázok - például a Pseudomonas fluorescens és sok egyéb lipáz - az R enantiomer átalakítását preferálják, ezért igen alkalmasak az S enantiomer izolálására, ugyancsak nagy kihozatallal és sztöchiometrikus tisztaságban.

A találmány további tárgya gyakorlatilag tiszta (I) általános képletű alkohol enantiomer, ahol

X és Y1-Y3 jelentése a fenti, a nitrocsoport a biciklikus gyűrűrendszerhez 5-ös vagy 7-es helyzetben kapcsolódik, és a C* atom R konfigurációjú.

Ez az enantiomer a találmány szerinti enzimatikus eljárással könnyen előállítható, és - amint az a későbbiekből kitűnik - bizonyos farmakolögiai hatású piperazin-származékok előállításában kulcsfontosságú közbenső termékként használható.

A Drugs and Future-ben [73, 31-33 (1988)] a flesinoxán-hidroklorid, egy hatásos, orálisan aktív 5-HT|_A antagonista előállításának leírása található. A fenti (II) általános képletnek megfelelő racém benzodioxánt - ahol Y' jelentése egy 7-klór-szubsztituens - az alkohol funkciós csoport védelmére először benzoil-kloriddal átalakítják. Ezután katalitikus hidrogénezés következik, majd a kapott vegyületet bisz(klór-metil)-aminnal reagáltatják, így megkapják a racém piperazin-származékot. A piperazin racemát rezolválását (+)-kámforszulfonsawal végzik, így többszöri átkristályosítás után megkapják az optikailag tiszta R-(+)-enantiomert. Ezt az enantiomert N-(4-fluorbenzoil)-aziridinnel reagáltatják, a benzoát-észter elszappanosításával a hidroxicsoport védőcsoportját eltávolítják, majd a terméket sósavval kezelik, így megkapják a kívánt, gyakorlatilag tiszta (+)-enantiomert, vagyis a flesinoxán-hidrokloridot. Ennis és munkatársai fent említett közleményében [Tetrahedron Lett., 33, 6287-6290 (1992)] a flesinoxán és optikai antipódjának elválasztását vagyis a rezolválás utolsó lépését írják le. Egy munkaigényes, kétszeri átalakítással járó művelet után a kívánt flesinoxán kielégítő enantiomer-tisztasággal izolálható.

A fentiekből látható, hogy a kívánt flesinoxán-származék előállítása munkaigényes és költséges, különösen azért, mert a racemát munkaigényes rezolválását a többlépcsős szintézisnek egy késői fázisában végzik. Nyilvánvaló, hogy az aktív anyagból a rezolválás során fellépő elkerülhetetlen veszteségek a szintézis késői fázisában hátrányosabbak.

Vizsgálataink során azt találtuk, hogy az (I) általános képletű, gyakorlatilag tiszta alkohol enantiomer, mely farmakolögiai hatású piperazin-származékok előállításában kulcsfontosságú közbenső termékként használható, előállítása során elkerülhető, hogy a racemát munkaigényes rezolválását egy többlépcsős szintézisnek egy késői fázisában végezzük.

A találmány szerinti eljárással előállított gyakorlatilag tiszta (I) általános képletű alkohol enantiomer - ahol a szubsztituensek jelentése a fenti, a nitrocsoport a biciklikus gyűrűrendszerhez 5-ös helyzetben kapcsolódik, és a C* atom R konfigurációjú a következő reakció során felhasználható egy farmakológiái hatású piperazin-származék előállítására:

(i) a szabad hidroxilcsoportot a C* atom abszolút konfigurációjának megtartása mellett egy alkalmas védőcsoporttal látjuk el, (ii) az így kapott (III) általános képletű vegyület - ahol Ri jelentése egy hidroxi-védő csoport — nitrocsoportját a C* atom abszolút konfigurációjának megtartása mellett redukáljuk, (iii) az így kapott (IV) általános képletű amint a C* atom abszolút konfigurációjának megtartása mellett egy (V) általános képletű piperazin-származékká alakítjuk át, (iv) az (V) általános képletű piperazin-származékot a C* atom abszolút konfigurációjának megtartása mellett egy (VI) általános képletű piperazin-származék előállítására - ahol

A jelentése 2-4 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú alkiléncsoport és B jelentése fenil- vagy egy heterogyürüs, éspedig tienil-, piranil-, furil-, pirrolil-, piridil- vagy pirazinilcsoport, amely csoportok egy vagy több szubsztituenssel, éspedig halogénatommal, 1-3 szénatomos alkilcsoporttal, halogénezett 1-3 szénatomos alkilcsoporttal, ciano-, nitro-, hidroxi-, észterzett hidroxi- vagy 1-3 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituáltak lehetnek (a) egy (VII) általános képletű vegyülettel - ahol L jelentése egy távozó csoport, előnyösen klóratom, mezilát- vagy tozilátcsoport, vagy (b) egy olyan (VI) általános képletű piperazin-származék előállítására, amelyben A jelentése etiléncsoport, egy (VIII) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, és végül (v) a (VI) általános képletű vegyületből a védőcsoport eltávolításával megkapjuk a (IX) általános képletű szabad alkohol enantiomert, amelyben a C’ atom R konfigurációjú.

Amint a fentiekből kitűnik, az egymást követő reakciólépések könnyen végrehajthatók a C* atom abszolút

HU 213 569 Β konfigurációjának megtartásával, tehát a végtermékként kapott piperazin-származék enantiomer-tisztasága nem kerül veszélybe.

A szabad hidroxicsoportot az (i) lépésben egy alkalmas észter- vagy étercsoporttal védhetjük. A hidroxicsoport védelmére alkalmas csoportok a (trihidrokarbil)-szilil-, (dihidrokarbil)-(hidrokarbil-oxi)-szilil-, terc(4—12 szénatomos alkil)-, az (adott esetben szubsztituált) fenoxi-(2-8 szénatomos dialkil)-etil-, az (1-4 szénatomos alkoxi)-(2-8 szénatomos dialkil)- -metil-, a (tio)-acetálképző csoportok, például di- és tetrahidropiran-2-il-, di- és tetrahidrofuran-2-il-, továbbá olyan mono-, di- és triszubsztituált ecetsavból származó észterképző csoportok, ahol a szubsztituensek előnyösen 1-12 szénatomos alkilcsoportok, melyek közül egy vagy több adott esetben fenilcsoporttal szubsztituált, adott esetben szubsztituensként egy vagy több metilcsoportot hordozó ciklohexénkarbonsawal vagy adamantánsawal szubsztituált. A fenti „hidrokarbil” kifejezésen 1-8 szénatomos alkil-, 2-8 szénatomos alkenil-, 2-8 szénatomos alkinil-, fenil- vagy egy vagy több szubsztituenst hordozó fenilcsoportot értünk. A fenti fenil- és fenoxi-csoportok alkalmas szubsztituensei például a hidroxi-, alkoxi-, alkil- -karbonil-oxi-, amino-, alkil-amino-, dialkil-amino-, alkil-karbonil-amino-, alkil-szulfonil-amino-, nitro-, alkil-szulfonil-csoportok, halogénatom, ciano-, és alkil—csoportok - ahol az alkilszubsztituensek 1-5 szénatomosak-, valamint az 5-12 szénatomos cikloalkilcsoportok. Az (ii) lépésben a nitrocsoportot hidrogénnel, alkalmas fém-katalizátor, például szénen megkötött palládium jelenlétében, alkalmas poláris szerves oldószerben, például egy alkoholban redukáljuk aminocsoporttá.

A (iii) lépésben az aminovegyületet például bisz(2-klór-etil)-aminnal, alkalmas szerves oldószerben, például egy aromás szénhidrogénben - mint toluol, klórbenzol stb. - alakítjuk át piperazin-származékká.

A fenti (iv) reakciólépést előnyösen a 138280 számú európai szabadalom leírásában ismertetett módon, például egy inért szerves oldószerben vagy oldószer nélkül, a fenti szabadalmi leírás szerinti reakciókörülmények között hajtjuk végre. Végül a hidroxicsoport védőcsoportjának eltávolítását egy észter- vagy éterhasításra alkalmas reagenssel végezzük. Az észterek gyengén lúgos vagy savas körülmények között, a C* atom abszolút konfigurációjának megtartásával könnyen hidrolizálhatók. Az éterhasítást előnyösen szerves oldószerben, erős savval hajtjuk végre.

A találmány további tárgyát képezik a fenti reakciósorozat új közbenső termékei, vagyis a gyakorlatilag tiszta (III) és (IV) általános képletű enantiomerek, ahol

X és Yi~Y₃ jelentése a fenti, és a C* atom konfigurációja a fenti (I) általános képletű vegyület R konfigurációjú C* atomjának megfelelő.

Végül a találmány tárgya eljárás a fenti (IX) általános képletű piperazin-származék egy gyakorlatilag tiszta enantiomeqének előállítására, amely abból áll, hogy először a megfelelő alkohol racemátból a fenti reakciólépéseket követve előállítjuk a gyakorlatilag tiszta (I) általános képletű alkohol enantiomert, melyben a C* atom R konfigurációjú, majd a kapott (I) általános képletű vegyületet a fenti reakciósorozat szerinti módon a megfelelő piperazin-származékká alakítjuk át.

Az alábbi példák a találmány további illusztrálására szolgálnak.

1. Példa

125 mM (±)-2,3-dihidro-5-nitro-7-klór-l,4-benzodioxán-2-metanolt (BDA), 250 mM propionsavanhidridet 0,2 tömeg/térfogat% Pseudomonas fluorescens lipázt (Amano^R P, Amano Pharmacueuticals) és oldószerként TBME (terc-butil-metiléter), hexán és víz 50/50/0,1 térfogatarányú elegyét tartalmazó oldatot 37 °C-on, keverés közben inkubálunk. Mikor a konverzió (az alkohol észterezése) 80%-ban végbement, a reakciót az enzim leszűrésével leállítjuk. A kapott észtert és a visszamaradt alkoholt Zorbax^R C-8 oszlopon (Du Pont) elválasztjuk. A visszamaradt alkohol enantiomer-arányát királis α-glikoproteint (AGP) tartalmazó oszlopon határozzuk meg. A visszamaradt alkohol és a kapott észter enantiomer-arányát 'H-NMR-rel is mérjük elválasztás nélkül, királis rezolválószerként egy (+)- vagy (-)-trifluor-metil-9-antracén-metanolt alkalmazva. A visszamaradt alkohol 97,5% S-(-)-enantiomert tartalmaz.

2. Példa

Az észterezést az 1. példa szerinti módon, 0,2 tömeg/térfogat% Candida cylindracea lipázt (Meito^R MY, Meito Company, Japan) alkalmazva hajtjuk végre. Az alkohol 69%-ának átalakítása után a reakciót leállítjuk. A visszamaradó alkohol az R-(+)-enantiomert 97,5 %-os arányban tartalmazza. Az R-(+)-alkoholt 'H-NMR spektruma alapján határozzuk meg az 1. példában leírt módon. Az R-(+)-BDA fajlagos forgatóképessége acetonitrilben mérve: [a]^ =+181,1°. Hasonló módon, szintén nagy enantiomer-arányban állítjuk elő az R-(+)-2,3-dihidro-5-nitro-7-metil-1,4-benzodioxán-2-metanolt és az R-(+)-2,3-dihidro-5-nitro-l,4-benzodioxán-2-metanolt.

3. Példa

250 mM (±)-BDA-t, 500 mM vajsavanhidridet, 0,5 tömeg/térfogat% Candida cylindracea lipázt (Meito^R MY) és oldószerként hexán, etil-acetát és víz 50/50/0,2 térfogatarányú elegyét tartalmazó oldatot 25 °C-on, keverés közben inkubálunk. Az alkohol 65%ának átalakítása után a reakciót leállítjuk. A visszamaradt alkohol 97,5% R-(+)-enantiomert tartalmaz.

4. Példa

A 3. példa szerinti módon 250 mM (±)-BDA-t 500 mM izovajsavanhidriddel illetve, hexánsavanhidriddel inkubálunk. Az alkohol 63 illetve, 60%-ának átalakítása után a reakciót leállítjuk. A visszamaradó alkohol az R-(+)-enantiomert mindkét esetben 97,5%-os arányban tartalmazza.

5. Példa

350 mM (±)-(BDA)-t, 600 mM borostyán5

HU 213 569 Β kősavanhidridet, 2,4 tömeg/térfogat% Candida cylindracea lipázt (Meito^R MY) és oldószerként TBME, acetonitril és víz 90/10/0,6 térfogatarányú elegyét tartalmazó oldatot szobahőmérsékleten, keverés közben inkubálunk. Mikor az alkohol konverziój a 70%-ban végbement, a reakciót szűréssel leállítjuk. A visszamaradt alkohol 98% R-(+)-enantiomert tartalmaz.

6. Példa

Enantioszelektív észterezést végzünk az 1. reakcióvázlat szerint.

Egy reakcióedényben 200 liter TBME (terc-butil-metil-éter), 17,5 liter acetonitril és 925 ml víz elegyében 15,2 kg (±)-(BDA)-t, 7,6 kg borostyánkősavanhidridet és 3,7 kg Candida cylindracea lipázt (Meito^R MY) tartalmazó oldatot nitrogén atmoszférában, szobahőmérsékleten inkubálunk. Mikor az alkohol konverziója 60-63%-ban (HPLC, körülbelül 20 óra) végbement, a reakciót az enzim leszűrésével leállítjuk. Az enzimet 10 liter MBTE-vel kétszer átmossuk, a szerves réteget 90 liter, majd 30 liter vizes nátrium-karbonát-oldattal (150 g nátrium-karbonát 1 liter vízben) mossuk. A karbonátos oldatot kétszer 10 liter MBTE-vel mossuk, az összeöntött szerves rétegeket 30 liter vízzel, híg sósav-oldattal (melyet úgy kapunk, hogy 40 ml 3 6%-os sósavat 15 liter vízben oldunk), majd 10 liter vízzel mossuk, és az MBTE-t vákuumban, 60 °C-on ledesztilláljuk. A 4,6 kg kristályos maradékot 15 liter 96%-os etanolban 60 °Con oldjuk, majd az oldathoz keverés közben 10 liter n-hexánt adunk. A keveréket körülbelül 10 °C-ra hűtjük, 2-10 órán át tartó keverés után a kristályos anyagról az oldószert leszívatjuk, az anyagot 10 liter 15 : 35 térfogatarányú etanol: hexán-eleggyel, majd 5 liter n-hexánnal mossuk, végül megszárítjuk. A kristályos anyag 98%-os tisztaságú (+)-enantiomer, vagyis R-(+)-2,3dihidro-5-nitro-7-klór-1,4-benzodioxán-2-metanol [R(+)-(BDA)], a kihozatal körülbelül 4 kg. Olvadáspont 116,0 °C, (a)p = +194,8° (c = 4,5, metanol).

7. Példa

Az S-(-)-BDA észter elszappanosítását a 2. reakcióvázlat szerint végezzük.

A 6. példa szerinti eljárásban összeöntött szerves rétegekhez körülbelül 23 °C-os hőmérsékleten 15 liter 50%-os nátrium-hidroxid-oldatot adunk. A reakcióelegyet körülbelül 15 órán át 23 °C-on keveqük, majd °C-ra hűtjük. A kristályos anyagról az oldószert leszívatjuk, az anyagot 60 liter vízzel mossuk, majd megszárítjuk. Körülbelül 10 kg alkoholt kapunk, mely az S-(-)-BDA enantiomert feleslegben tartalmazza.

8. Példa

Az S-(-)-BDA enantiomer racemizálását a 3. reakcióvázlat szerint végezzük.

A 7. példa szerint előállított S-(-)-BDA-ból 1 kg-ot nitrogén atmoszférában, visszafolyató hűtő alatt forralva liter n-propanolban oldunk. Az oldathoz körülbelül 15 perc alatt hozzáadunk 235 ml vizes 2N nátrium-hidroxid-oldatot. Miután körülbelül 40 °C-ra lehűtöttük, 47 ml tömény sósavoldat hozzáadásával az oldat pH-ját

3-ra állítjuk, majd a propanolt vákuumban, körülbelül 60 °C-on ledesztilláljuk. A maradékhoz 4 liter hexánt adunk, és az oldatot 20 °C-ra hűtve lassú keverés közben beoltjuk. A keverést 2 órán át 20 °C-on, majd egy éjszakán át 0 °C-on folytatjuk, azután a kristályos anyagról az oldószert vákuumban leszűrjük, az anyagot kétszer 0,5 liter n-hexánnal mossuk. Ezután a kristályos anyagot

7,5 liter vízzel körülbelül 1 órán át 70 °C-on keverjük, majd lehűtjük, 350 ml n-hexánt adunk hozzá, és további 1 órán át keverjük, azután leszűrjük, és kétszer 0,5 liter n-hexánnal mossuk. Szárítás után a kívánt racém BDAból 850 g-ot kapunk, tisztasága 95%, enantiomer-tartalma = 0, olvadáspontja 108,2 °C.

Ugyanilyen sikeres a racemizálás, ha bázisként diizopropil-amidot alkalmazunk oldószerként tetrahidrofuránban (THF); a reakcióhőmérséklet 40 °C, a racemizálás 5,5 óra alatt befejeződik.

9. Példa

Az S-(-)-BDA észter elszappanosítása és egyidejű racemizálása 43,5 g (126 mmól) S-(-)-BDA észter, 620 ml vizes nátrium-karbonát-oldat (150 g nátrium-karbonát 1 liter vízben), 150 ml víz és 59 ml acetonitril elegyéből a 6. példa szerinti módon kinyert bázisos vizes réteg aliquot mennyiségéhez 250 ml etanolt és 50 ml 50 tömeg/térfogat%-os vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk. A reakcióelegyet 16 órán át visszafolyási hőmérsékleten forraljuk. Miután 40 °C-ra lehűlt, óvatosan hozzáadunk 160 ml 12N sósav-oldatot, ezzel a pH-értéke körülbelül 5 lesz. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hútjük, a szilárd anyagot vákuumban leszüqük, vízzel mossuk, és szárítjuk. 23,8 g világosbarna (±)-BDA-t kapunk, melyben az enantiomer-többlet értéke 0.

10. Példa

Flesinoxan előállítása R-(+)-BDA-ból a 4. reakcióvázlat szerint (a) Az (1) képletű R-(+)-BDA benzoilezése diklór-metánban, mint oldószerben benzoil-kloriddal a (2) képletű vegyület előállítására.

g (0,081 mól) (1) képletű vegyületet 250 ml diklór-metán és 12 ml trietil-amin elegyében oldunk, és 25 °C-os hőmérsékleten cseppenként hozzáadunk 10,1 ml (0,086 mól) benzoil-kloridot. 10 ml víz hozzáadása és 10 perces keverés után a rétegeket elválasztjuk. A szerves réteget 50 ml vízzel mossuk, az összeöntött vizes rétegeket 25 ml diklór-metánnal mossuk. A szerves rétegeket összeöntjük, és 10⁴ Pa nyomáson, 30 °Con bepároljuk, majd 100 ml toluol hozzáadása után 10³ Pa nyomáson, 50 °C-on szárazra pároljuk.

A kívánt (2) képletű vegyületet 97,3%-os kihozatallal, 97,5%-os tisztaságban kapjuk meg.

TCL (rétegkromatográfia) diklór-metán/metanol/ammónium-hidroxid 94/5/1 arányú eluenssel: Rf = = 0,71.

(b) A (2) képletű nitrovegyület redukálása a megfelelő (3) képletű aminovegyületté etanolban hidrogénnel, katalitikus mennyiségű, aktív szénen megkötött palládium (Pd/C) jelenlétében. 6,0 g (16,7 mmól) (2) képletű

HU 213 569 Β vegyületet 120 ml etanol és 40 ml etil-acetát elegyében oldunk, és hozzáadunk 1,5 g Pd/C készítményt, amely 39,1% 10%-os Pd/C-t 60,9% vizet tartalmaz. 5 perces keverés után 10,8 g (10 egyenérték) ammónium— formiátot adunk hozzá, majd először 1 órán át szobahőmérsékleten, azután 2 órán át 40 °C-on keverjük. Ezután a reakcióelegyet 20-25 °C-ra hűtjük, a Pd/C-t leszűrjük, és 50 ml etanollal átmossuk. Az etanolt 10⁴ Pa nyomáson, 50 °C-on elpárologtatjuk. A maradékot 75 ml etilacetát és 15 ml 2N vizes nátrium-hidroxid-oldat elegyében oldjuk, majd a rétegek szétválasztása után a vizes réteget 10 ml etil-acetáttal kétszer extraháljuk. Az összeöntött szerves rétegeket kétszer 25 ml vízzel mossuk, majd 10⁴ Pa nyomáson, 50 °C-on szárazra pároljuk. Vákuumban 50 °C-on végzett szárítás után a kívánt (3) képletű vegyületet 96,0%-os tisztaságban, 97,0%-os kihozatallal kapjuk meg.

TCL a fenti körülmények között: Rf = 0,67. A HCl-só olvadáspontja 218-223 °C. (a)g= +65,1° (c = 3,38, metanol).

(c) A (3) képletű aminovegyület átalakítása a megfelelő (4) képletű piperazin-származékkábisz(2-klór-etil)-amin HCl-lel, oldószerként xilol alkalmazásával.

4,40 g (14,8 mmól) (3) képletű vegyületnek 50 ml xilollal készített oldatához 2,8 g (14,8 mmól) bisz(2-klór-etil)-amin HCl-t adunk, és a reakcióelegyet 48 órán át nitrogén-áramban, visszafolyási hőmérsékleten forraljuk. Miután 35 °C-ra lehűlt, hozzáadunk 1,36 ml 50%-os vizes nátrium-hidroxid-oldatot 25 ml 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatban oldva. A reakcióelegyet 35 °C-on 3 órán át keveqük, majd 10 ml 2N vizes nátrium-hidroxid-oldatot és 20 ml vizet adunk hozzá. 35 °C-on 10 percig tartó keverés után a reakcióelegyet 20-25 °C-ra hűtjük, majd a rétegeket elválasztjuk. A xilolos réteget háromszor 25 ml vízzel átmossuk. A szerves réteget 100%-os etanol hozzáadása után 10³ Pa nyomáson, 50 °C-on szárazra pároljuk. A kívánt (4) képletű vegyületet 85,5%-os tisztaságban, 82,3%-os kihozatallal kapjuk meg. TCL a fenti körülmények között: Rf = 0,07. A HCl-só olvadáspontja 183-186 °C. (a)£>⁵ = +63,66° (c = 1,67, metanol).

(d) A (4) képletű piperazin-származék reakciója az (5) képletű fluor-benzoil-aziridinnel.

100,7 g (284 mmól) (4) képletű vegyülethez 53,8 g (325 mmól) p-fluor-benzoil-aziridint és 200 ml toluolt adunk. A reakcióelegyből rotációs bepárlóban csökkentett nyomáson, 80 °C-on 150 ml-t elpárologtatunk. 100 ml toluolt hozzáadva a reakcióelegyet további 2 órán át a fenti módon kezeljük. Szárazra történő bepárlás után a maradékhoz metanolt adunk, majd a terméket 5 °C-on hagyjuk kikristályosodni. A terméket vákuumban leszűrjük, 200 ml metanollal, majd 400 ml hexánnal mossuk, azután megszárítjuk. Ily módon 105 g-ot kapunk a 82% tisztaságú kívánt termékből (kihozatal: 71%). Az anyalúg feldolgozásával egy újabb adagot kapunk a kívánt termékből.

TCL a fenti körülmények között: Rf = 0,59. Olvadáspont: 126-127 °C. (a)g = +56° (c = 4,32, metanol).

(e) Az (5) képletű észter elszappanosítása etanolban kálium-hidroxiddal, majd megsavanyítása etanolos sósavoldattal a (6) képletű flesinoxán előállítására.

104 g (0,2 mól) (5) képletű vegyületet 1500 ml 96%os etanolban szuszpendálunk, és hozzáadjuk 14 g (0,25 mól) kálium-hidroxidot 10 ml vízben oldva. A reakcióelegyet 3,5 órán át 20-25 °C-on keverjük, majd az etanolt 10⁴ Pa nyomáson, 50 °C-on elpárologtatjuk. A maradékhoz 500 ml vizet és 200 ml diklór-metánt adunk, és a reakcióelegyet 5 percen át keverjük. A rétegek elválasztása után a vizes réteget 250 ml diklór-metánnal extraháljuk. Az összeöntött szerves rétegeket kétszer 100 ml vízzel mossuk. Szárítás után a szerves oldatot körülbelül 200 ml-re bepároljuk. A maradékhoz 300 ml etil-acetátot adunk, és 100 ml folyadékot elpárologtatunk. 100 ml n-hexán hozzáadása után a terméket egy éjszakán át 5 °C-on hagyjuk kikristályosodni. A kristályos terméket leszüquk, 30 ml hideg etil-acetáttal, majd 200 ml n-hexánnal mossuk, azután 30 °C-on szárítjuk. Ily módon 73 g kapunk 78% tisztaságú flesinoxánt kapunk.

TCL a fenti körülmények között: Rf = 0,67. Olvadáspont: 183-185 °C. (a)o = +27,8° (c = 2,49, metanol).

11. Példa

0,2 M 5-klór-2,3-dihidro-7-nitro-l,4-benzodioxán-2-metanolt, 0,34 M borostyánkősavanhidridet, 2 tömeg/térfogat% Candida cylindracea lipázt (Meito^R MY) és oldószerként TBME, acetonitril és víz 90/10/0,3 térfogatarányú elegyét tartalmazó oldatot szobahőmérsékleten, keverés közben inkubálunk. Mikor az alkohol konverziója (Zorbac C-8 oszlopon mérve) 41%-ban végbement, a reakciót szűréssel leállítjuk. A visszamaradt alkohol a (+)-enantiomerből 38% többletet tartalmaz (Chiracel^R_OD oszlopon mérve).

12. Példa

6-klór-2,3-dihidro-8-nitro-l,4-benzoxazin-3-metanol előállítása az 5. reakcióvázlat szerint.

18,5 g (91 mmol) (7) képletű vegyületet 50 ml toluolban szuszpendálunk, és keverés közben 30 ml (314 mmol) ecetsavanhidridet adunk hozzá.

A reakcióelegyet 4 órán át 100 °C-on melegítjük, majd további 10 ml ecetsavanhidridet adunk hozzá. A melegítést még 2 órán át folytatjuk. A melegítő fürdő eltávolítása után óvatosan hozzáadunk 25 ml etanolt. Szobahőmérsékletre történő lehűlés után a reakcióelegyet etil-acetáttal és vízzel kezeljük. A szerves réteget vízzel kétszer átmossuk, majd magnézium-szulfáton szárítjuk. Leszűrés után az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A kapott 18,23 g világosbarna szilárd anyaghoz 75 ml etanolt és 80 ml 2N vizes nátrium-hidroxidoldatot adunk, az így kapott sötétvörös szuszpenziót egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 0 °C-ra hűtve 90 ml 2N vizes sósavoldatot adunk hozzá. Szobahőmérsékleten, atmoszferikus nyomáson végzett szárítás után 16,5 g narancsszínű por alakjában megkapjuk a (8) képletű vegyületet. TLC (eluens: etil-acetát és 40-65 °C forráspontú petroléter 50/50 arányú elegye): Rf = 0,3. Olvadáspont: 156-160 °C.

HU 213 569 Β (b) 8 g (34,5 mmól) (8) vegyületet 80 ml toluol és 80 ml l-metil-2-pirrolidon elegyében oldunk, és 5,6 g (40 mmól) porított kálium-karbonátot adunk hozzá. A reakcióelegyet keverés közben 1 órán át visszafolyási hőmérsékleten forraljuk, majd a vizet Dean-Stark berendezéssel eltávolítjuk, és a toluolt atmoszferikus nyomáson ledesztilláljuk. Ezután 100 °C-ra lehűtve 9,3 g (41 mmol) glicidil-tozilátot adunk hozzá. A szuszpenziót 120 °C-on 4,5 órán át keverjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük. Ezután a reakcióelegyet vízzel és etilacetáttal hígítjuk, és 2N vizes sósavoldattal a pH-ját 5-re állítjuk be. A vizes réteget etil-acetáttal kétszer extraháljuk. Az összeöntött szerves rétegeket nátrium-klorid-oldattal mossuk, és magnézium-szulfáton szárítjuk. A magnézium-szulfát leszűrése után az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. Az így kapott 10,86 g barna olajat közepes nyomású kromatográfiával tisztítjuk, eluensként etil-acetát és 40-65 °C forráspontú petroléter 25/75 arányú elegyét alkalmazzuk, így 4,18 g (9) vegyületet kapunk vörös lemezek alakjában. Olvadáspont: 156-160 °C.

TLC (a fenti körülmények között): Rf = 0,15.

(c) 3 g (10 mmol) (9) vegyületet 100 ml metanol és 30 ml víz elegyében szuszpendálunk, és 1,44 g porított kálium-karbonátot adunk hozzá. A reakcióelegyet

1,5 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd vízzel hígítjuk, és etil-acetáttal kétszer extraháljuk. Az összeöntött szerves rétegeket híg nátrium-klorid-oldattal háromszor átmossuk, és magnézium-szulfáton szárítjuk. A magnézium-szulfát leszűrése után az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, így 2,53 g (10) vegyületet kapunk (NMR-rel azonosítva) narancssárga szilárd anyag alakjában.

TLC (eluens: etil-acetát és 40-65 °C forráspontú petroléter 75/25 arányú elegye): Rf = 0,3.

‘H-NMR δ (ppm) 6,99 (d, IH, arom.); 6,90 (s, IH, NH); 6,88 (d, IH, arom.); 5,02 (t, IH, CH₂OH); 4,19 (dd, IH, OCH₂CH); 4,11 (dd, IH, OCH₂CH); 3,40/3,50 (sáv, 3H, CHCH₂OH).

13. Példa

0,35 M 6-klór-2,3-dihidro-8-nitro-l,4-benzoxazin-3-metanolt, 0,6 M borostyánkősavanhidridet, 3,3 tömeg/térfogat% Candida cylindracea lipázt (Meito^R MY) és oldószerként TBME, acetonitril és víz 90/10/0,6 térfogatarányú elegyét tartalmazó oldatot szobahőmérsékleten, keverés közben inkubálunk. Mikor az alkohol konverziója (Zorbac C-8 oszlopon mérve) 47%-ban végbement, a reakciót szűréssel leállítjuk. A visszamaradt alkohol a (+)-enantiomerből 39% többletet tartalmaz (Chiracel^R-OD oszlopon mérve).

14. Példa

0,13 M 2,3-dihidro-7-nitro-l,4-benzodioxán-2-metanolt, 0,24 M vajsavanhidridet, 25 tömeg/térfogat% lipázt és oldószerként diizopropil-éter, acetonitril és víz 50/50/0,5 térfogatarányú elegyét tartalmazó oldatot szobahőmérsékleten, keverés közben inkubálunk. Mikor az alkohol konverziója 64%-ban végbement, a reakciót szűréssel leállítjuk. A visszamaradt alkohol a (+)enantiomerből 42,4% többletet tartalmaz.

75. Példa

A (+)-2,3-dihidro-7-nitro-1,4-benzodioxán-2-metanol racemizálása.

ml etanolban oldott 0,1 g (47 mmol) (+)-2,3dihidro-7-nitro-1,4-benzodioxán-2-metanolhoz {[α]θ = + 65,5° (c = 0,58,96%-os etanol)} 0,2 ml (40 mmol) 2N vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk. A reakcióelegyet 125 órán át visszafolyási hőmérsékleten forraljuk, majd szobahőmérsékletre hütjük. Ezután vízzel hígítjuk, és etil-acetáttal kétszer extraháljuk. A szerves réteget magnézium-szulfáton szárítjuk. A magnézium-szulfát leszűrése után az oldószert vákuumban elpárologtatva 0,1 g világosbarna szilárd anyagot kapunk. A fajlagos forgatás (lásd fent) értéke 0. Az enantiomer-többletnek egy királis a-glikoprotein (AGP) oszlopon meghatározott értéke = 0.

Oldószerként n-propanol alkalmazva a reakcióidő 30 óra lesz.

16. Példa

A (+)-5 -klór-2,3 -dihidro-7-nitro-1,4-benzodioxán-2-metanol racemizálása.

ml etanolban oldott 0,85 g (3,46 mmol) (+)-5-klór-(+)-2,3-dihidro-7-nitro-l,4-benzodioxán-2-metanolhoz {[a]p = + 55° (c = 0,4, etanol)} 15 ml 2N vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk. A reakcióelegyet 16 órán át visszafolyási hőmérsékleten forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük, és a továbbiakban a 15. példa szerinti módon dolgozzuk fel. A kapott szilárd anyag fajlagos forgatási értéke (lásd fent) 0. Az enantiomertöbblet chiracel OD-oszlopon meghatározott értéke = 0.

17. Példa (+)-6-klór-(+)-2,3-dihidro-8-nitro-1,4-benzoxazin-3-metanol racemizálása.

ml etanolban oldott 2 g (8,18 mmól) (+)-6-klór-(+)-2,3-dihidro-8-nitro-l,4-benzoxazin-3-metanolhoz {(a)p = + 14° (c = 0,71, 96%-os etanol)} 2N vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk. A reakcióelegyet 3 órán át visszafolyási hőmérsékleten forraljuk, majd újabb 1 ml 2N vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk hozzá. Ezután a reakcióelegyet 32 órán át visszafolyási hőmérsékleten forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük, és nátrium-klorid-oldattal hígítjuk. Az összeöntött szerves rétegeket híg nátrium-klorid-oldattal kétszer átmossuk, és magnézium-szulfáton szárítjuk. A magnézium-szulfát leszűrése után az oldószert vákuumban elpárologtajuk, így 1,83 g (10) narancssárgás-bama szilárd anyagot kapunk, melynek fajlagos forgatási értéke 0. Az enantiomer-többlet chiracel OD-oszlopon meghatározott értéke = 0.

18. Példa

Racemizálás nátrium-hidriddel.

0,2 g (0,8 mmol) R-(+)-BDA-t 0,01 g (0,5 ekvivalens) nátrium-hidrid 60%-os olajos szuszpenziójával ke8

HU 213 569 Β verünk, és 5 ml DMF-et adunk hozzá. A gázfejlődés megszűnte után a narancsszínű oldatot szobahömérsékleten keverj ük. Areacemizáció0,75 óra alatt végbemegy (chiracel OD-oszlopon mérve).

Ugyanilyen sikeresen végrehajtható a reakció tetrahidrofürán alkalmazásával.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Enzimatikus eljárás (I) általános képletű heterobiciklikus alkohol enantiomer - ahol

   X jelentése oxigén- vagy kénatom, NH, N-(l—4 szénatomos alkil)- vagy metiléncsoport;

   Y!, Y₂ésY₃j elentése egymástól függetlenül hidrogénatom, vagy halogénatom, 1-4 szénatomos alkil-, 1-4 szénatomos alkoxi- vagy 1-4 szénatomos halogénezett alkil-csoport közül választott szubsztituens, ahol a nitrocsoport a biciklikus gyűrűrendszerhez az 5-ös vagy 7-es helyzetben kapcsolódik, és a C* atom R vagy S konfigurációjú sztereoszelektiv előállítására a megfelelő alkohol racemát acilezése és a kapott észter hidrolízise útján, azzal jellemezve, hogy (i) a racemátot acilezőszerrel egy sztereoszelektiv észterező enzim jelenlétében sztereoszelekíven acilezzük;

   (ii) a kapott enantiomer észtertől az át nem alakult alkoholt elválasztjuk, és a kívánt, legalább 95%-os tisztaságú (I) általános képletű alkohol enantiomert vagy észterét izoláljuk;

   (iii) az (ii) lépésben kapott észtert a megfelelő alkohol enantiomerré hidrolizáljuk; és (iv) a nem kívánt alkohol enantiomert bázisos körülmények között a kiindulási racemáttá alakítjuk át.

   (Elsőbbsége: 1992. 12.21.)
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az (iii) lépést az (iv) lépéssel kombináltan hajtjuk végre oly módon, hogy az észter hidrolízisét és az alkohol enantiomer racemizálását egyidejűleg, erős bázisos körülmények között, legalább 12-es pH-értéknél végezzük.

   (Elsőbbsége: 1992. 12.21.)
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a (II) általános képletű vegyület - ahol

   Y' jelentése hidrogén-, klór-, fluoratom vagy metilcsoport; a nitrocsoport a biciklikus gyűrűrendszerhez 5-ös vagy 7-es helyzetben kapcsolódik, és a C* atom R vagy S konfigurációjú legalább 95%-os tisztaságú enantiomeqét állítjuk elő.

   (Elsőbbsége: 1992. 12.21.)
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az (i) reakciólépés után az enzimet egy e célra alkalmas eljárással visszanyerjük. (Elsőbbsége: 1992. 12.21.)
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy acilezőszerként egy karbonsavanhidridet alkalmazunk.

   (Elsőbbsége: 1992. 12.21.)
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy acilezőszerként borostyánkősavanhidridet vagy glutársavanhidridet alkalmazunk.

   (Elsőbbsége: 1992. 12. 21.)
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy enzimként egy sztereoszelektiv észterező lipázt vagy észterázt használunk.

   (Elsőbbsége: 1992. 12.21.)
8. 8. Az (I) általános képletű, legalább 95%-os tisztaságú heterobiciklikus alkohol enantiomer, ahol

   X jelentése oxigén- vagy kénatom, NH, N-(l-4 szénatomos alkil)- vagy metiléncsoport;

   Y], Y₂ és Y₃ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, vagy halogénatom 14- szénatomos alkil-, 14 szénatomos alkoxi- vagy 14 szénatomos halogénezett alkil-csoport közül választott szubsztituens, a nitrocsoport a biciklikus gyűrűrendszerhez 5-ös vagy 7-es helyzetben kapcsolódik, és a C* atom R konfigurációjú.