HU213450B - Gel contains gelatin and process for producing it - Google Patents

Description

A találmány tárgya zselatinalapú gyógyászati és/vagy kozmetikai gél, továbbá eljárás a gél előállítására.

Régóta ismeretes, hogy ossein-származékok, mint a zselatin alba, kiváló gyógyszer-alapanyagok. Szobahőmérsékleten 1-1,5 tömeg%-nál koncentráltabb vizes oldatuk gélesedik (Römpp: Vegyészeti Lexikon, Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1984. p. 1038).

Ismeretes az is, hogy a géleket, nevezetesen a zselatint alkalmazzák különböző bőrsérülések, égési és fagyási sérülések tüneteinek enyhítésére. A fedettnek tekinthető kezelés elsősorban combustio erythematosa esetén szokásos. Tudott azonban az is, hogy a gélek, nevezetesen a zselatin, ideális táptalaj anyagok, így az égési, fagyási sérülések kezelésénél az örök probléma: fedett vagy fedetlen kezelés zselatin használatánál fokozottan kritikus (Gyakorlati Bőr- és Nemigyógyászat, Medicina Könyvkiadó, Bp. 1974. pp. 182-186). Elsősorban azért, mert fedett kezelés esetén az esetleges anaerob bakterilális fertőzés proliferációja feltételezhető.

Éppen a fokozott fertőzésveszély volt az oka annak, hogy a sejtek építőanyagait, a prolint és a hidroxi-prolint, továbbá glicerint és egyéb aminosavakat tartalmazó zselatint, amely a bőrbe kiválóan felszívódik, nem használják széleskörűen a gyógyászat és a kozmetika területén.

A különböző sebek, elsősorban bőrsérülések gyógyulási mechanizmusa többé-kevésbé ismert. A roncsolt terület regenerációja a sebszélek felől indul meg, a sejtépítéshez szükséges anyagokat a terület felé irányuló és újonnan felépülő hajszálereken keresztül áramló vér szállítja. A gyógyulási folyamat ezért a sebszélekről indul meg és a középső terület gyógyul a legkésőbb. Olyan mechanizmus, amely a sérült terület egyenletes gyógyulását eredményezné, még nem ismert.

A találmány feladata olyan, zselatinalapú gél létrehozása, amely képes a zselatin széles körű alkalmazását gátló körülményeket kiküszöbölni, továbbá a sebek, bőrsérülések gyógyulási mechanizmusát újszerűén, aktívan elősegíteni.

A találmány szerint felismertük, hogy a zselatin az atmoszferikus nyomást meghaladó nyomású oxigénnel telíthető. Az oxigénbevitelt célszerű a zselatin hígfolyós (tehát melegített) állapotában keverés közben biztosítani. Lehűléskor a zselatin megdermed, és az anyag nagy felületi feszültsége és kis gázáteresztő képessége következtében az oxigén mikroszkopikus méretű buborékok, zárványok formájában a gélbe beágyazódik. A kapott anyag opálos színű lesz, ami a fénynek a buborékhatárokon való megtöréséből adódik. Ha a nyomás 0,2-0,6 MPa között van, akkor a gél szabad levegőre kerülve csak hosszú idő alatt veszti el fokozott oxigéntartalmát, és ez az idő meghaladja a gélnek a bőrbe való felszívódási idejét.

A zselatin és a benne beágyazott oxigén különleges hatást fejt ki. Az oxigén koncentrált jelenléte megakadályozza, hogy a zselatinban gyorsan szaporodó anaerob baktériumok megtelepedjenek, hiszen az oxigén jelenléte szaporodásukat lehetetlenné teszi. Mindamellett az is feltételezhető, hogy az aerob és gombák által okozott infekciók lehetősége megnő. Szerencsére az előbbiekkel szemben kiváló, Gram-pozitív és -negatív baktériumok ellen hatásos antibiotikumok állnak rendelkezésre.

A zselatin és az oxigén jelenléte feltételezhetően a sejtek anyagcseréjét segíti, hiszen a sejtmetabolizmushoz szükséges oxigén a sejtek alkotórészét képező prolinnal együttesen van jelen.

Ezen feltételezett hatás igazolására kísérleteket terveztünk, melyek kellően differenciáltak abból a szempontból, hogy eredményük alapján eldönthető a hatásnak a megléte és az is, hogy a hatás az egyes összetevőknek külön-külön vagy azok együttesének köszönhető.

A kísérletek igazolták a zselatin és a benne zárványként jelenlévő oxigén szinergetikus hatását, mely elsősorban a kezelt területen a metabolizmus fokozódásában mutatkozott meg. Égési sebek kezelésénél a gyógyulás már nem a sebszélek felől indult meg a középső tartomány irányába, hanem a teljes sebfelületnél (tehát a középső tartományok is) intenzív gyógyulást tapasztaltunk, mely mind a külső megfigyelések alapján, mind pedig a szövettani eredmények alapján igazolható volt.

A gélben az oxigén parciális nyomását célszerű 0,3 és 0,6 MPa, előnyösen pedig 0,45 és 0,55 MPa között megválasztani.

A továbbiakban a komponensek mennyiségét a kész gél össztömegére vonatkoztatott tömegszázalékban adjuk meg.

A baktériumfertőzések kizárása érdekében célszerű, ha a gél terápiás mennyiségű antibiotikumot tartalmaz, ami például gentamicin-szulfát lehet, és ennek mennyisége az össztömegre vonatkoztatott 0,01-0,03 ezrelék között van.

Gentamicin-szulfát nyílt sebek esetében is használható. Elsősorban külső használat esetén előnyös a bórsav alkalmazása, melynek terápiás koncentrációja 2,5 tömeg%körül van. A bórsav fungicid hatással is bír.

A metabolizmust lényegesen segíti, ha a gél glükózt is tartalmaz, és a glükóz az oxigén mennyiségének megfelelő, a metabolizmushoz szükséges koncentrációban van jelen. Ez a mennyiség nem azonos humán és állatgyógyászati alkalmazásoknál. A kísérletek ismertetésénél példát adunk tengerimalac gyógyításához szükséges glükóz koncentrációra. Ez a koncentráció nem kritikus, a kísérletek szerint a glükóz a metabolizmus során felhasználódott.

A gél zselatintartalma 1-3 tömeg% között van, célszerűen 2,5 tömeg%.

Amennyiben a gélt olyan sebek kezelésére használjuk, ahol jelentős plazmavesztés van, úgy célszerű, ha a zselatin fiziológiás sóoldatban van oldva. Az oldat jelenléte a lokális ionegyensúlyt helyreállítja. Az ilyen géllel a tartós kezelés nem indokolt, a vízzel hígított gélre kell áttérni a gyógyulás előrehaladottabb fázisában, amikor a folyadékpótlás már megtörtént. Fiziológiás környezetben ugyanis a sejtek további regenerálódása (valószínűleg a kiváltó ok hiánya miatt) lelassul.

A gél célszerűen tartalmaz ismert tartósítószert is.

A találmány szerinti gél elsősorban égési sérülések, ulcus cruris és decubitus kezelésére alkalmas, de általános sebgyógyító hatása miatt egyéb sérülések kezelésére is használható.

A kozmetikai iparban a gél több tulajdonsága széleskörű használatot tesz lehetővé. A gél ugyanis a bőr alsó

HU 213 450 Β rétegeibe is behatol, és a metabolizációt segítő hatása a bőr teljes mélységében érvényesül. A zselatinalapú gél más hatóanyagok hordozójaként is felhasználható, ami alkalmazhatóságát nagymértékben tágítja.

A találmánnyal eljárást is létrehoztunk zselatinalapú gél előállítására, amelynek során a zselatint oldott állapotban a folyási hőmérsékletet meghaladó hőmérsékletre melegítjük, zárt térbe helyezzük, a térbe 0,2-0,6 MPa nyomáson oxigént vezetünk, majd az anyagot keverjük és dermedésig hűtjük, adott esetben nyomás alatt palackozzuk.

Az eljárás egy előnyös foganatosítási módjánál a gélhez szükséges ható- és adalékanyagokat az oxigén bevezetését megelőzően adagoljuk.

Az eljárás egyszerű, különleges felszerelést vagy technológiát nem igényel. Gondot kell fordítani arra, hogy a gélt az üzemi nyomásnak ellenálló palackokba vagy flakonokba töltsük. A gél adagolása hajtógázzal történhet, amelyet a gélt tartalmazó tértől célszerű elválasztani.

A találmány szerinti megoldást a továbbiakban példák kapcsán, valamint a hatást demonstráló kísérletek leírása révén ismertetjük részletesebben. Az egyes kísérletek eredményeit ábrák segítségével szemléltetjük.

Az ábrákon az

1. ábra a metszetek orientálását segítő vázlat, a

2. ábra ép bőrről készített metszet, a

3-6. ábrák a 2. kísérlet eredményeit szemléltető metszetek, a

7-16. ábrák a 3. kísérlet eredményeit szemléltetik, a

17-22. ábrák a 4. kísérlet eredményeit szemléltetik, a

23. és 24. ábrák a 6. kísérletet szemléltető fényképek, a

25. és 26. ábrák a 7. kísérletet szemléltető fényképek.

1. példa

Gyógyszertárból beszerzett (zselatin alba) granulátumból 25 g mennyiséget 100 ml desztillált vízben 3 órán keresztül 55-60 °C-os termosztátban duzzasztottunk, majd további desztillált víz hozzáadásával 1000 ml mennyiségre hígítottuk fel. A hőmérséklet tartása mellett az oldatot ugyanezen hőmérsékletre melegített, zárt belső terű, rozsdamentes acélból készült, 2 liter belső térfogatú, hengeres kialakítású palackba töltöttük. A palackon csappal elzárható gázbevezetö csonk volt kiképezve, amely 0,5 MPa nyomású oxigént szolgáltató rendszerhez csatlakozott. A palack egyik vége közelében egy további, csappal és gyorscsatlakozóval ellátott kivezető csonk is ki volt alakítva, ennek vége teflonból készült és kialakítása révén egyszer használatos fecskendőhöz illeszkedett.

Az anyag betöltése után a gázútba iktatott csapot kinyitottuk és ezzel a belső teret 0,5 MPa nyomású oxigénnel töltöttük fel.

A palackot meleg állapotban forgatóberendezésre helyeztük, amely azt természetes függőleges alkotójára merőleges tengelyen kis (5-10 ford./perc) fordulatszámmal pörgette. A palack forgatása addig történt, amíg tartalma 25-30 °C-ra hűlt le. Kb. 1/2 óránként a gázcsap rövid idejű nyitásával gondoskodtunk a folyadék által elnyelt oxigén utánpótlásáról. A lehűlt palackot, tekintettel arra, hogy a zselatinhoz stabilizátort nem adagoltunk, 16-18 °C-os hőmérsékletet tartó termosztátban tároltuk.

Az előállított anyagot annak prolin és oxigén tartalmára való utalással a továbbiakban „proloxin”-nak nevezzük. Ez az anyag nyomás alatt lefejtve transzparens, míg atmoszferikus nyomáson és szobahőmérsékleten opaleszkáló gél, amely Petri-csészébe helyezve opálos jellegét még órák múltán is megtartotta.

Az atmoszferikus nyomás alá való helyezéskor az anyagból az oldott oxigén egy része hallható „pattogások” közben távozott. A zselatin nagy felületi feszültsége és kis gázátbocsátó képessége miatt az oxigén az anyagba mikroszkopikus méretű buborékok formájában beágyazódott és ez okozta az opálos megjelenést.

Kísérletet tettünk arra, hogy a proloxin tényleges O? tartalmát elektrokémiai módszerekkel megméijük (a Diamant General Ltd. US „Chemical Microsensor” típusú berendezés segítségével Clark típusú minielektróddal). A műszeres meghatározás méréshatáron túli (0,2 MPa-nál nagyobb) értéket mutatott, és a 0,2 MPa értékre mintegy 30 perc után csökkent le, és a csökkenés ezt követően is nagyon lassú volt. A műszert nem hitelesítettük zselatin oldatra, így a mért érték csak tájékoztató jellegű.

A gél humán bőrhőmérsékletre (30-32 °C) való melegítéskor folyóssá vált, az oxigén fokozatosan felszabadult, a gél a fokozott oxigéntartalmát 1,5-2 óra alatt elveszítette.

A palackból frissen fecskedőbe töltött gél oxigéntartalmának ellenőrzésére zárt térben hevítéssel, majd lehűtéssel mértük a felszabaduló gáz térfogatát, majd ebből visszaszámítottuk a gáz parciális nyomását. Eredményül 0,49 MPa nyomást kaptunk, amely a kísérlet pontossági határán belül visszaadta a bevitt 0,5 MPa értékű nyomást, azaz a gélben is a palack belső terében létesített gáznyomás uralkodott.

A proloxinnal végzett kísérletek során összehasonlításul ugyanilyen technológiával, de oxigén hozzáadása nélkül 2,5 tömeg%-os zselatint tartalmazó gélt is készítettünk, amelyet szintén az említett 16-18 °C hőmérsékleten tároltunk.

2. Példa

Az 1. példában leírt módon 1000 ml zselatin alba oldatot készítettünk, és ehhez 25 mg Gentamicint (Chinoin Gyógyszergyár, Budapest) adagoltunk. A Gentamicin hatóanyaga a gentamicin-szulfát (Dr. Alföldi Sándor: Gyógyszerkódex, Budapest, 1992).

Irodalmi adatok alapján a gentamicin terápiás dózisa a vérben 0,3-0,5 mg%, amelyet 0,8 mg/testtömeg kg i.m. injekció formájában szokás bevinni. Átlagosan tehát 0,4 mg gentamicin tartalmú 100 ml vér. A szokásos humán dózis 4,5-5,1 mg/testtömeg kg/nap. 75 kg-os átlagos testtömeget figyelembe véve az összes dózis 1875 mg/nap. Célunk az volt, hogy a proloxin kezelés során a kezelt szövetekben az említett terápiás dózishoz tartozó gentamicin koncentrációt közelítsük meg. A fenti humán adatokon alapuló számítás alapján adódott, hogy 1000 ml vizes oldathoz kb. 25 mg gentamicin adható

HU 213 450 Β hozzá úgy, hogy lokálisan a vér terápiás szintjét megközelítő összetételt kapjunk.

A Gentamicint közvetlenül a palackba való betöltés előtt adtuk hozzá az oldathoz, egyébként az 1. példában leírtak szerint jártunk el. A gentamicint tartalmazó gél külső megjelenésében és fizikai tulajdonságaiban megegyezik az 1. példában leírtakkal. A gentamicint tartalmazó gélt a továbbiakban proloxin G-nek jelöljük.

Az oxigén jelenlétének hatásvizsgálatához kontrollanyagként előállítottunk 1000 ml 2,5 tömeg%-os zselatin oldatot is, amelyhez szintén hozzáadtunk 25 mg Gentamycint. Az így kapott gélt zselatin G-nek nevezzük.

3. példa

A 2. példában leírt gél előállítását annyiban módosítottuk, hogy az 1000 ml oldathoz a gentamicin adagolásával együtt glükózt is adagoltunk, oly mennyiségben, hogy a végtermékben a glükóz koncentrációja 34 mmól/1 legyen.

Az eljárás egyébként teljesen azonos volt a 2. példában ismertetettel, a végtermék fizikai tulajdonságait a glükóz adagolása nem változtatta meg.

A glükózt is tartalmazó gélt a továbbiakban „proloxin G+g”-nek nevezzük.

4. példa

A 3. példa szerinti gél előállítási eljárást annyival módosítottuk, hogy desztillált víz helyett fiziológiás sóoldatot használtunk. Miután az előállítandó géllel célunk tengerimalacok égési sérüléseinek kezelése volt, a fiziológiás oldatban a tengerimalacok vérében mért K® és Na® szérum elektrolit koncentrációt hoztuk létre. A kísérletben résztvevő tengerimalacok mért szérum elektrolit szintje:

Na®: 145 meq/1

K®: 4,5 meq/1.

Az így kapott gél fizikai tulajdonságait a nátrium és kálium jelenléte nem változtatta meg, a végterméket a továbbiakban „proloxin G+g+P”-nek nevezzük.

5. példa

A 2. példa szerint gél készítését annyiban módosítottuk, hogy gentamicint nem adagoltunk, ezzel szemben desztillált víz helyett oldószerként 3 tömeg%-os bórsavat (acidum boricum) használtunk.

A bórsav köztudottan nem irritálja a nyálkahártyákat, jól stabilizálható és antibaktericid, fungicid hatása van. Az így készített gél azonban csak ép bőrfelületre, illetve nem kiterjedt és mély bőrsérülések esetében használható, mert a bórsav használata nyílt sebek kezelésére kontraindikált. A bórsav használatát számításba vettük kozmetikai, ill. nem kiterjedt bőrsérülések kezelésénél, ahol az antibaktericid és fungicid hatások előnyösen érvényesülhetnek, pl. acnae vulgáris kezelésénél.

Az így kapott gél fizikai tulajdonságait a bórsav jelenléte nem változtatta meg, a végterméket a továbbiakban „proloxin B”-nek nevezzük.

1. Kísérlet

A proloxin hatásának demonstrálására 250-300 g tömegű Wistar hím patkányokat mindkét oldalon dorsolateralisan az alsó bordaív alatt szőrtelenítettünk. Ketamin narkózisban 1 cm átmérőjű, 205 °C-210 °C hőmérsékletű bélyeggel 8 sec ideig a fertőtlenített bőrfelszínt megégettük, ezzel harmadfokú égési sebek (combustio esharotica) keletkeztek.

Az égetést követően háromféle kezelést alkalmaztunk:

- a hatóanyagot nem kapott sebek csak sebtoilettet kaptak, ami esetenként a seb desztillált vízzel való megtisztításából állt, ez volt az első kontroll;

- normál zselatinos kezelés (2,5 tömeg% zselatin alba vizes gél normál atmoszférában kocsonyásítva), második kontroll;

- proloxinnal (1. példa) történő kezelés;

Az individuális különbségek minimalizálására minden kísérlet önkontrollos volt, ami azt jelenti, hogy ugyanazon állaton a baloldali sebet kontrollként kezeltük, a jobboldali sebet pedig proloxinnal.

Az állatokat hét napig, naponta két-két alkalommal, ketamin narkózisban kezeltük úgy, hogy a sebfelszínre juttatott zselatint Plastubol (gyártó cég: EGIS Gyógyszergyár Rt.) filmmel fedtük. A fedett kezeléssel csökkentettük annak veszélyét, hogy a proloxinból annak felszívódása előtt vagy közben oxigén tudjon a szabad tér felé távozni. A sebek gyógyulását az első, a hetedik, valamint a 12. és 21. napon fényképeztük.

A sebeket és azok környezetét minden kezelés után mindkét oldalon a narkózis megszűntét követően desztillált vízzel lemostuk, a Plastubol film maradványokat acetonnal eltávolítottuk. Mikrobiopsziával 4 naponként szövettani mintákat vettünk, amelyeket rutin magfestéssel preparáltunk.

A kezelés során nyert klinikai tapasztalatok:

A bőrheg leválása a 7. és 9. nap között történt. A kezeletlen oldalon tipikusan hamarabb, 1-2 nappal korábban váltak le a nekrotizált maradványok. A naponként kétszeri narkózis 1 hét után táplálkozási és magatartási zavarokat váltott ki (kezdődő aphagia, csökkent startle-reakció), ez indokolta a kezelés megszüntetését (a Wistar-törzs agresszivitása nem tette lehetővé éber állapotban a kezelés elvégzését).

A kezeletlen oldal tipikusan gyógyult, a demarkációs vonal területéről a seb középpontja felé egyenletes sebgyógyulást tapasztaltunk, a 21. napra jól látható hegesedés mellett gyógyult terület alakult ki, a területen szőrnövekedés nem volt.

A következőkben azt kívántuk eldönteni, hogy önmagában a zselatin vagy a zselatin a benne zárványként jelenlévő oxigénnel együtt okolható-e a demonstratív gyógyulásért.

A második állatcsoport bal oldalát normál zselatinnal, jobb oldalát pedig proloxinnal kezeltük.

A gyógyulási folyamat alapján megállapítható, hogy a proloxinnal kezelt sebfelület szinte teljes felszínén gyógyult, míg a normál zselatin, bár demonstratív módon gyorsította a folyamatjellemző fázisait, a demarkációs vonaltól sebközépig terjedő gyógyulási folyamatot

HU 213 450 Β alig befolyásolta. Az eltérés tehát a teljes felületen egyenletes gyógyulás és a sebszélektől a sebközépig irányuló fokozatos gyógyulásban volt. A 21. napi tapasztalatok azt mutatják, hogy a normál zselatinnal kezelt oldal cicatrixszel fedett, a bőrfelszín kötött tapintású, míg a proloxinnal kezelt oldal sima felszínű és egyenletesen gyógyult volt. Az állat szőrzete kinőtt.

A kísérletsorozat során bakteriális és gombás fertőzéseket nem tapasztaltunk. A Plastubol spray allergiás bőrreakciót nem váltott ki.

Szövettani megfigyelések

Tekintettel az állatok kis számára, négynaponként mintegy 1 ^χ2 mm-es szövettani mintákat választottunk le mind a kezelt, mind a kezeletlen oldalon. A kisméretű mintákat nem lehetett korrekt pozícióba beágyazni, így igen sok metszet alapján tudtunk csak értékelhető szövettani megfigyelésre szert tenni. Az excisio minden esetben a demarkációs terület és a seb középpontja tájékáról történt.

A kapott több száz preparátum alapján megfigyelhető volt, hogy a proloxinnal kezelt oldalon, ahol a bőrheg leválása később, 1-2 nappal a kontroll oldalhoz képest történt, a leváló pörk alatt a seb szinte teljes keresztmetszetében fokozott sejtmagszaporulatot mutatott. Ez a sejtmagszaporulat sem a kontroll, sem pedig a csupán zselatinnal kezelt sebekről származó metszeteknél nem volt megtalálható. A hisztológiai vizsgálat eredménye jól egyezett a sebgyógyulás vizuálisan megfigyelt képével.

A szövettani vizsgálat nem terjedt ki a tonophilamentumok és a neovascularisatio megfigyelésére.

2. Kísérlet

a) Kísérleti állatok kiválasztása

Bár az 1. kísérletekben használt Wistar patkánytörzs több száz generáción keresztül tenyésztett és válogatott albínó fajta, célkitűzésünk kevésbé uniform, eltérő bőrtípusú állatokon folytatandó vizsgálat volt, mellyel a különböző összetételű proloxin anyagoknak a combustio escharotica gyógyulására gyakorolt hatását kívántuk kísérleti úton meghatározni.

További megfontolások alapján, mint pl. a tonophilamentumok felépülési folyamatának a nyomonkövetése, olyan kísérleti állatok kiválasztása tűnt célszerűnek, amely az emberhez hasonlóan nem szintetizál C-vitamint, azt táplálékával szerzi meg. Fontos szerepet játszott még a kísérleti állat bőrének vékonysága, mert feltételezhető, hogy így könnyebb kísérletesen előidézni a combustio bullosa-tól escharoticáig, ill. a negyedfokú égés határáig terjedő sérüléseket, az égetett terület környéki részének inzultálása nélkül.

Ismeretes, hogy a tengerimalac immunrendszere közelebb áll az emberéhez, mint a Wistar törzs.

Választásunk a fenti szempontok alapj án a tengerimalacra esett (Biológiai Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. IV. kötet, 270. old.). Ehhez járult még békés természetük, amely lehetővé tette narkózis nélküli napi kétszeri kezelésüket. A species külön előnye egyénileg erősen eltérő, a teljesen pigmentálttól az albínóig terjedő bőrtípusuk is. A kísérleti állatokat caviaporcellus (illetve cavia cobaya) tenyészetből 50 db 250-280 g tömegű hím egyed képezte. Az eltérő pigmentációjú állatok kísérleti csoportba sorolásánál semmilyen szempont szerinti válogatás nem történt.

b) A kísérlethez szükséges főbb adatok meghatározása Kellően megbízható irodalmi adatok hiányában szükségesnek tartottuk az alapvető plazma elektrolit, vércukor szint, valamint a ketamin (Calypsol, gyártó cég: Richter Gedeon) narkózis dózis meghatározását. Két állat véna femoralisát preparáltuk. A preparáció 3 ml/kg Calypsol narkózisban történt (50 mg ketaminum/1 ml aqua dest.-ben). A nyert vérminták alapján határoztuk meg a 4. példában hivatkozott szérum elektrolit értékeket.

A vércukorszint 9,5 mmol/1 volt.

Pilot kísérletben 4 ml/kg - 3 ml/kg és 2 ml/kg dózisban a narkózishoz használandó Calypsol hatását teszteltük. Egy kísérleti állat elpusztult. A tengerimalacok ilyen típusú narkotikumokkal szemben igen kis dózis tolemciával rendelkeznek, és ez a továbbiakban is problémát okozott. A fenti paraméterek meghatározásában összesen 3 állatot vesztettünk el.

További két kísérleti állaton az égetés hőmérsékletét és időtartamát teszteltük.

A ténylegesen kísérletbe vitt állatok száma így 45 volt. A kísérleti állatokat 3 csoportba osztottuk, a csoportokat I, II és III számokkal, az állatokat az ábécé nagybetűivel jeleztük.

c) A kísérlet ismertetése

Az I. állatcsoporthoz tartozó 15 államál a hát mindkét oldalát az alsó bordaív alatt a vese magasságába Cooper ollóval szőrtelenítettük körülbelül 3 cm-es csík mentén. A finom szőrzet eltávolítása krémmel történt. Az égetést a kijelölt területeken a pilot állatokon kísérleti úton előzőleg meghatározott narkózis körülményei között automata segítségével 170-180 °C hőmérsékletű bélyeggel 18 mp időtartamig végeztük. Ez gyakorlatilag igen súlyos, harmad-negyedfokú égési sérüléseket okozott és oly mértékben uniformizálva volt, hogy a kontroll állatnak használt „pilot” állat mindkét oldala teljesen azonos módon, azonos időben gyógyult.

Az égést követően és minden további napon, reggel 8-10 óra között és este 17-19 óra között minden állat kezelést kapott. Az I állatcsoportnál a kezelt terület fedésére házilag készített, körgyűrű alakú, ragasztószalagból és celofán fóliából álló tapaszt használtunk, amelyet alkalmas szerszámmal helyeztünk fel a sebterületet körülvevő szőrtelenített bőrfelületre. A celofán fóliára azért esett a választásunk, mert még nedves állapotban is igen kevéssé gázáteresztö.

A kísérlet során minden állaton a kezelések során a jobboldali sebet a 2. példában ismertetett proloxin G-vel kezeltük. A baloldali sebek csak sebtoalettet kaptak. A kezelésre szánt proloxin G-t steril fecskendőbe való adagolás után motoros fecskendővel és a tapasz alatti levegő

HU 213 450 Β eltávolítására szolgáló draincső használatával juttattuk a sebfelszínre.

Sajnos a zselatin a használt kettős fóliát fellazította, ezért a tapaszok a kezelőanyag bőrhőmérsékleten történő megfolyósodása után szivárogni kezdtek.

Az I csoport 7. napjától új metodikára tértünk át. Sebészeti gumi ujjvédőt feltekercselt állapotban Plastubol sebfedő ragasztó és alkalmas szerszám segítségével az előzőleg naponta megborotvált intact bőrfelszínre ragasztottuk. A tapaszként alkalmazott gumisapkát injekciós tűvel szúrtuk át és egy másik injekciós tűvel, amely a szellőzést biztosította, juttattuk a gélt a tapasz alá. A kísérleti állatok az így felhelyezett tapaszt 1-2 órán keresztül megtűrték. Ez idő eltelte előtt a gél felszívódott, majd a tapaszok, feltételezhetően a bőr hidratációja miatt, leváltak, néhány esetben acetonba mártott gyapjúfonállal azokat mi távolítottuk el. A tapaszok alól a proloxin G 25-30 perc alatt felszívódott.

Minden esetben a kezelés befejeztével a sebkömyéki bőrterületet a Plastubol maradványoktól acetonnal tisztítottuk meg. A tapasz leválása után mindkét oldal egyforma sebtoalettet kapott, amelyet testhőmérsékletre melegített desztillált vizes borogatás és tisztogatás jelentett.

Bár a fentiek szerint fedett kezelést végeztünk, a napi kétszer 20-30 perces terápiás idő oly csekélynek tekinthető, hogy maga a sebgyógyulás összességében véve fedetlen kezelésnek is tekinthető.

A kezelés során ötnaponként, véletlenszerűen kiválasztott állatokból szövettani vizsgálat céljából bőrmintát vettünk. A minta kb. 2 cm hosszú és kb. 8 mm széles volt. Az excisio mélysége a fascia felszínéig terjedt. A mintákat radírgumiból kivágott, 10 mm széles és 5 mm vastagságú, egyik oldalán U betű alakú mélyedéssel ellátott hordozóra lazán kifeszítettük, és faszögekkel rögzítettük. A mintákat megfelelő egyedi jelöléssel láttuk el, majd 10 tömeg%-os formalinoldatba helyeztük. Az így pozícionált minták alkalmasnak bizonyultak arra, hogy a sebgyógyulás folyamán az intakt, a demarkált, valamint a nekrotizált sebrészekből hosszirányú és keresztirányú metszeteket készítsünk, amelyeket különböző hisztológiai - magfestési és rugalmas rosfestési eljárásoknak vessünk alá.

d) Klinikai tapasztalatok

A kísérleti állatok belgyógyászati kezelést, proteolyticus anyagokat vagy a szokásos mercurochromatos ecsetelést nem kaptak. A combustio escharotica nagyságára jellemző volt az, hogy az égetést követő 1 órán belül 2 állatot műtéti sokk következtében vesztettünk el (I/b, I/h), további 1 állat 2 nap után (I/a) minden erőfeszítésünk ellenére elpusztult.

állaton manifest ascitest figyeltünk meg (I/n, I/s). A műtétet követő 5. napon I/j és 1/1, a 10. napon I/c, a 15. napon I/d, valamint a 20. napon a I/f és I/s állatokon excisiot végeztünk. A kísérlet befejeztével, a 20. napon 8 állatot figyelhettünk meg.

Általános tapasztalatunk az volt, hogy a kísérleti állatok a tapaszokat különböző időtartamig és mértékben tűrték meg magukon. Általános megfigyelésünk az volt, hogy a proloxin G-vel kezelt oldalon a pörk leválása 1-2 nappal később történt a kezeletlen oldalhoz képest.

A teljes kísérleti csoportot minden 5. napon lefényképeztük.

Az igen rövid napi kezelési idők ellenére a 10-12. napon jól érzékelhető és látható sebgyógyulási különbségeket regisztráltunk. A kezelt oldalakon, azokon az állatokon, amelyek a kezelést tűrték, a pörk leválása után nagy kiterjedésű friss sarjszövetet találtunk, amely a

15. napra szinte a seb teljes felületét beborította. A kezeletlen oldalon tankönyvszerűen a gyógyulás az intact zónától a demarkációs vonalon keresztül terjedt a sebközép felé.

Kézzel igen jól tapintható volt, hogy a kezeletlen oldalon mély ulcerosus kráter maradt vissza, amely erősen kötött tapintású volt. A kezelt oldal sérülése, azon kívül, hogy gyorsabban gyógyult, már a 10—12. napon nem terjedt a fasciáig, így a maradék seb érezhetően kevésbé vagy egyáltalán nem volt kötött.

A kezelt oldalon a sérülést övező egészséges bőrfelszínt naponta miniatűr elektromos villanyborotvával szőrtelenítettük. A kezeletlen oldalon ezt a processzust nem hajtottuk végre.

Az 5. napon készült fényképfelvételek könnyen félrevezethetők lehetnek, mert a kezeletlen oldalon kezdődő pörkleválás látszólag csúnyább sebfelszínt mutat, mint a kezelt oldal. A kezelt oldalon a nekrotizált területek leválása később történt. A 10. napon készült felvételeken már mindkét oldalon levált pörk látható. (A kezdődő vagy erősen leváló nekrotizált szöveteket kizárólag az elhalt területeken sebészeti úton távolítottuk el.) Markáns különbség a fényképen a 15. napon látható. A 20. napi felvételeken némiképpen elfedi a sebgyógyulási különbségeket az a tény, hogy a kezelt oldalt naponta szőrtelenítettük, míg a kezeletlen oldal spontán gyógyult. A kezeletlen oldalon a sebközép még mélyrehatolóan sérült, míg a kezelt oldal gyakorlatilag gyógyultnak tekinthető.

e) Szövettani vizsgálatok eredményei

A kísérletsorozat alatt kimetszett bőrdarabokat paraffinba ágyazás után metszettük, a metszési vastagság 20 mikrométer volt. Egy-egy darabból 8-10 metszet készült oly módon, hogy a seb középső és szélső részei is belekerültek. A metszeteket szokásos módon, hematoxin-eozin magfestéssel festettük.

A vizsgálatok során az azonos állatból nyert kezelt és kontroll oldalakat hasonlítottuk össze.

Az 1. ábrán a soron következő szövettani ábrákon használt jelöléseket mutatjuk be. Az ábra a seb fényképét mutatja, a szövettani vizsgálatokhoz használt metszetet az F-F metszősíkban vettük. Ez a sík a seb teljes hosszát átfogja. Miután a seb a középhez képest szimmetrikusnak is tekinthető, az A nyilak a mindenkori sebszéleket, a C nyilak a sebközepet, a B nyilak pedig a közbenső, tehát a sebszél és a sebközép között középen elhegyezkedö sebterületet jelölik.

A 2a. ábra tengerimalac ép bőrfelületének metszete a további képeken megszokott nagyításban. A vízszintes D nyíl nagyításra utal, tehát a 2c. ábra a hozzá mutató D

HU 213 450 Β nyíl származási helyéről (tehát a 2a. ábráról) készített nagyított kép, hasonlóképpen a 2b. ábra is a 2a. ábra egy részletének kinagyítása.

Az ép bőr szerkezete a 2a., 2b. és 2c. ábrán jól megfigyelhető.

A 3 a. ábra az I csoporthoz tartozó L állat kezeletlen bal oldalát mutatja az 5. napon, a 3b. ábra a sebszélből vett metszet, a 3c. ábra pedig a sebközépből. A 4a. ábra ugyanezen állat kezelt oldalán lévő sebet mutatja, a 4b. ábra a sebközépből vett metszet, a 4c. ábra pedig ebből vett nagyított kép.

A két sebközépből vett metszet összehasonlításából adódik, hogy a külső sebfelület mindkét oldalon roncsolt, a kezeletlen oldalon azonban mélyen a felszíni rétegek alatt a sejtképződés hiányzik, a gyógyulásnak, újraépülésnek nyomai sem láthatók. Ezzel szemben a kezelt oldal teljesen más képet mutat. A 4c. ábrán látható, hogy a bőr rétegei már kialakulóban vannak, ezt tükrözik a látható vakuolumok és a kialakuló erek, észlelhető egy papillarizáció. A sejtszaporulat nagy. Mindez ellentétben áll a kezeletlen oldalon látható diffúz képletekkel. A kezelt és kezeletlen oldalak összevetéséből az is látható, hogy a kezelt oldalon a gyógyulás közepén is a mélyből indul, nem pedig a sebszélektől. A kezeletlen oldalon a sebszélen már kezdetleges sejtmagképződés megfigyelhető, középen azonban semmi.

A 10. napon a viszonyokat az 5. és 6. ábrák mutatják, melyek a C állat kezeletlen bal oldalát és kezelt jobb oldalát mutatják. Itt a kezelt oldalon látunk metszetet a sebszélből (6b. ábra) és a sebközépből (6c. ábra).

A kezeletlen oldalon is kialakulóban van a rétegelt struktúra, a felszínről a nekrotizált réteg már levált. A kezelt oldalon a nekrotizált rész leválása még nem fejeződött be. A kezelt oldalon a felszíni rétegek alatt az intenzívebb sejtképződés, és az egészséges bőrre jellemző rétegeződés jelei megfigyelhetők, ezzel szemben a kezeletlen oldalon a sejtszaporulat kezdetlegesebb és a réteges struktúra is kevésbé kialakult.

3. Kísérlet

Ezt a kísérletet a 2. kísérlet során említett második csoport tengerimalacon végeztük. Az állatok kiválasztása, alapadatai és az előzmények megegyeznek a 2. kísérlet során leírtakkal.

Eltérés két területen van. Az első az égetés hőmérsékletében és időtartamában.

Az első csoport hosszú időtartalmú, viszonylag alacsony hőmérsékletű égetéssel volt megsértve. Megfigyeléseink szerint ez több esetben ascitest és a környéki szervek ödémáját, sérülését okozta. Ezért pilot kísérletben 250 °C-os égetőbélyeggel 2 és 9 sec közötti időtartamig terjedő égetéssel választottuk ki a súlyos combustio escharotica előidézéséhez szükséges paramétereket. A pilot állatot égetés után 1 nappal excisionak vetettük alá, és azt tekintettük súlyos harmadfokú égési sérülésnek, ahol a subcutan réteg alatti fascia is megsérült. Az ehhez tartozó égetés időtartama 4,8 sec volt, hőmérséklete, mint említettük, 250 °C. A második csoport állatait kétoldalt, az előző kísérlet során leírt körülmények között ilyen paraméterek mellett égettük.

A második eltérés a kezelés során használt anyagokban volt. Az előző kísérlet annyiban támadható, hogy az abban résztvevő állatok bal oldala semmiféle kezelést nem kapott, míg a jobboldal antibiotikumot és proloxint tartalmazó kezelésben részesült. Annak ellenére, hogy a tapasz alá injektált proloxin 20 perc alatt felszívódott, és ezzel feltételezhetően a vérben is valamilyen terápiás antibiotikum szintet hozott létre, a kísérlet kritizálható azon az alapon, hogy a kezelt oldalon jelentkező javulás részben vagy egészben az ott alkalmazott antibiotikus kezelésnek és nem az oxigén jelenlétének köszönhető.

A jobb oldal kezelését a jelen kísérlet folyamán a 3. példában ismertetett proloxin G+g anyaggal, a bal oldal (kontroll) kezelését pedig a 2. példában hivatkozott zselatin G anyaggal végeztük.

A jelen kísérlet célja az oxigén és glükóz hatásának differenciálása szemben a tiszta antibiotikus és zselatin kezeléssel.

a) Kezelés

Mindkét oldalt naponta két alkalommal a 2. kísérlet második felénél alkalmazott sebész gumi ujjvédőből képzett tapasszal fedtük az égetett börfelületet, amely alá a baloldalon a hivatkozott kontroll anyagot, a jobb oldal alá pedig a kísérleti anyagot juttatuk az előző kísérlemél leírt módon és időpontokban.

b) Klinikai megfigyelések

A sebgyógyulás folyamata alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a kezelt jobb oldalon a pörk leválása kivétel nélkül később következett be, mint a kontrollt képező bal oldalon.

A 4. kísérletben határoztuk meg a glükóz felszívódását és azt igen intenzívnek találtuk.

A kezelt és a kontroll oldalak között fennálló különbség jól kitűnt a II/K és II/P állatok 10. napi excisiójánál, ahol a csak zselatinnal és gentamicinnel kezelt bal oldalon még a fascián kiterjedt sérülés volt látható, ezzel szemben a jobb oldalon a fascia gyakorlatilag már gyógyult volt. A cutis különböző rétegeiben előforduló eseményeket, mint pl. a proliferálódó pluripotens sejtek felszaporodását, illetve a tonophilamentumok újrafelépülését csak a szövettani képek analízise erősítheti meg.

A sebgyógyulásbeli különbségeket a 15. napig tartottuk jellemzőnek. A18. napon a csoport további kezelését befejeztük. A 10. napon a bal oldal látszólag szebbnek tűnik, ami összhangban van azzal a megfigyeléssel, hogy a jobb oldalon a nekrotizált szövetmaradványok később váltak le.

A 15. napon azonban a két oldal között markáns különbség mutatkozott: a bal oldalon még ulcerosus területek láthatók, míg a jobb oldalon szinte a teljes sebfelszín gyógyultnak látszik. A D állat esetében a 10. napon a bal- és a jobb oldal között még alig látható különbség (talán a jobb oldal a későbbi pörkleválás következtében egy kicsit még csúnyábbnak is látszik), de a 15. napon a jobb oldal szinte teljesen gyógyult, míg a bal oldalon mély ulcerosus terület látható, ezen az oldalon a

HU 213 450 Β seb gyógyulása tipikusan a demarkációs vonaltól a seb közepe felé terjed. Hasonló eredményeket kaptunk a kísérlet további állatainál is.

Ha a gyógyulási folyamatot a 2. kísérletnél kapott eredményekkel hasonlítjuk össze, akkor azt állíthatjuk, hogy a proloxin, gentamicin és glükóz együttes hatása kedvezőbb a sebgyógyulás teljes folyamatára, mint amikor glükózt nem adagoltunk. Ez a megfigyelésünk teljes összhangban van azzal, hogy a tapasz alól felszívódó anyagban lévő oxigén és glükóz subfuzióval egyaránt eljut a bőr különböző rétegeihez és ott metabolizálódik. Tehát a 2. kísérlemél kapott eredmények nem elsősorban a zselatinnak és az alkalmazott antibiotikumnak (gentamicin) köszönhetők, hanem az anyagösszetétel minden egyes komponense pozitív hatást fejt ki a sebgyógyulás folyamatára.

c) Szövettani vizsgálatok eredményei

A 7a-d. ábrák a kontroll anyaggal kezelt bal oldali seb szövettani metszetei, a 8a-e. ábrák pedig a kezelt, jobb ldali sebből vett metszetek. A legmarkánsabb eltérést a sebközépből vett 7d. ábra és 8c. ábra egybevetéséből láthatjuk. A kontroll oldal szövete diffúz, sejtmagokat csak elszórtan láthatunk, ezzel szemben a kezelt oldalon az újonnan kialakuló réteges struktúra jól kivehető. A sebszéleken is feltűnő a két oldal között az eltérés. A bőr regenerációj ának kialakulását a 8d. és 8e. ábrák nagyított képei jól tükrözik. Itt a megindult papillarizáció, a sejtszaporulat és a kollagén rostok kialakulása is megfigyelhető.

A kontroll oldalon az elhalt terület leválása már megindult, középen be is fejeződött, ezzel szemben a kezelt oldal felületét még a nekrotizált szövetek fedik. A külső sebképet tehát ez a tény félrevezeti, látszólag a kontroll oldal a szebb, jóllehet a metszetek mutatják, hogy a kezelt oldalon a gyógyulás már alulról megindult és előrehaladott állapotba jutott.

Ugyancsak a kezelést követő 5. napon készített metszetet mutat a 9a-c ábra (kontroll) és a lOa-d ábra (kezelt), amely a II csoportbeli I állatról készült. Az állat gyógyulása az előzőhöz képest kifejezettebb, de az eltérés a kontroll és a kezelt oldalak között itt még szembetűnőbb. A kontroll oldal széléről vett metszeten (9b. ábra) a sebszéli gyógyulásra jellemző sejtfelszaporodás megfigyelhető, ezzel szemben a seb közepéről származó metszeten (9c. ábra) sokkal kisebb mértékű sejteloszlást láthatunk, az alsó tartomány még diffúz. A kezelt oldali metszeteken a sejtszaporulat, a strukturálódás, a középső terület kifejezett gyógyulásajól látható. Mindkét oldalon egészen alul a fehér pontsor azt mutatja, hogy a zselatin eddig a mélységig jutott. Az oxigén és a zselatin, továbbá a glükóz együttesen a kezelt oldali képletet eredményezte, ami a megfelelő metabolizmus létezésére utal. A kontroll oldalon a zselatin önmagában még nem tudja a kívánt hatás elérni.

A 1 la-e ábrák és a 21a-f ábrák a Z állatról a kezelés

10. napján vett metszetek a kontroll, illetve a kezelt oldalon.

Az eltérések itt is hasonló jellegűek a kezelt és a kezeletlen oldal között, de a gyógyulás előrehaladottabb állapotát mutatják. A kontroll oldalon a sebszéleken már a sejtszaporulat megfelelőnek mondható, rendezettsége nem éri el a kezelt oldal szélén tapasztalható mértéket. A kontroll oldalon középen még diffüzak a viszonyok, sejtszaporulat és rendezettség nem tapasztalható. A kezelt oldalon a bőr teljes mélységében intenzív sejtszaporulat látható, kialakultak a megfelelő rétegek. A szélről és középről vett nagyított képek (12e és 12f ábrák) az erezet létrejöttét mutatják és látható, hogy a sejtrétegek a bőrfelszínnel párhuzamosan rendezettek. A képlet már nagyon hasonlít az ép bőr szerkezetéhez.

A kezelés 15. napján készített metszeteket láthatunk a C állatról készített 13a-c és 14a-c ábrákon, melyek a kontroll, illetve a kezelt oldalról készültek. A metszetek a seb közepéről származnak. A kontroll oldalon már jelentős javulás tapasztalható all. ábrán vázoltakhoz képest, a nagyított metszeten látható, hogy a bazális membrán kezdeményei már kialakultak. A sejtek sűrűsége és az erezet még nem megfelelő. A kezelt oldalon a 14b ábra az eltérő nagyítástól eltekintve az ép bőrről készült 2b ábrához hasonlít, a nagyított képen pedig kialakult bazális membránt és megfelelő sejtsűrüséget láthatunk, ahol a tonophilamentumok jelenléte is megfelelő.

Az N állatról készített hasonló metszetek láthatók a 15a-c és 16a-c ábrákon. A kis nagyítással készített 15b és 16b ábrák még nem mutatják a kezelt és a kontroll oldalak között kialakult lényeges különbséget, de a nagyított c. ábrák már igen. A kontroll ólairól készített 15c ábrán a bazális membrán határai elmosódottak, szabálytalanok, a sejtek eloszlása, alakja nem megfelelő. Ezzel szemben a kezelt oldalt mutató 16c ábra egészséges bazális membránt és sejteloszlást mutat. A kezelt oldalon a sejtek között kialakult rugalmas rostok a kontroll oldalon hiányoznak. A bőr rugalmasságát döntően ezen rostok jelenléte határozza meg.

4. Kísérlet

a) Előzetes megfontolások

Ezen kísérletet a glükóz felszívódásának vizsgálata céljából végeztük el.

Feltételeztük, hogy a proloxin felszívódás folytán az új sarj szövet kialakulásánál csupán az oxigén adagolása nem támogatja kellőképpen a metabolizmust, ha az anyag a Szentgyörgyi-Krebs ciklusnak megfelelően nem tartalmaz az oxidatív metabolizmushoz szükséges mennyiségű szőlőcukrot. A bevitt magas oxigéntartalomhoz, ha az metabolizálódik és a metabolizmus a Szentgyörgyi-Krebs ciklus szerint zajlik le, fokozott glükózbevitel is szükséges. Ezért a 3. példa szerint a kísérleti anyagba a zselatin, az oxigén és a metabolizmus szempontjából lényegtelen antibiotikum mellett glükózt is adagoltunk.

Ismeretes, hogy mennyi az artériás és vénás vér oxigéntartalmának parciális nyomása (Klinikai laboratóriumi leletek értékelése IV. kiadás, Medicina Könyvkiadó, Bp. 1978. p. 41.) A glükózfelhasználást humán vércukor adatok értékeiből kalkuláltuk, de azt is figyelembe vet8

HU 213 450 Β tűk, hogy a választott species vénás vércukor szintje nagyobb a humán értéknél.

A tengerimalac meghatározott vércukor szintje (vénás vércukorszint) 9,5 mmól/1 volt. Az oxigén tenzió növekedés a proloxinban (0,5 MPa oxigén parciális nyomásából levonva a 13,3 kPa (100 Hgmm) körüli artériás oxigén tenziót) kb. 487 kPa (3700 Hgmm). Az artériás és vénás vér közti oxigén parciális nyomáskülönbsége kb. 6 kPa (45 Hgmm) (humán adat). A relatív növekedés tehát 82,2-szeres.

Az artériás és vénás vér normális glükóztartalom különbsége: 0,22-0,3 mmol/1 (humán adat, lásd: Élettan tankönyve, Medicina Könyvkiadó, Bp. 1965. p. 653). így a relatív glükóztartalom: 9,5 mmól/1 + (82,2*0,29) mmól/liter = kb. 34 mmól/1 glükóz, és a 3. példa szerint éppen ilyen mennyiségű glükózt adagoltunk a proloxinhoz.

Kérdéses azonban, hogy a proloxin + G anyaghoz adott glükózmennyiség valójában metabolizálódik-e vagy sem. Ennek eldöntése a jelen 3. kísérlet célja.

b) Kísérlet leírása

A 3. kísérlet II csoportjában két véletlenszerűen kiválasztott állat 5. és 10. kezelési napján a reggeli kezelés után 20 perccel a tapasz alatt maradt gélből mintát vettünk és megmértük az abban maradó glükóz mennyiségét. Ez az érték 6,5 mmól/1 volt, tehát a kezdeti 34 mmól/1 koncentráció ilyen mértékben lecsökkent. Ez a tény egyértelműen arra utalt, hogy a glükóz felszívódott, mégpedig nagyobb mértékben, mint az elvárható lett volna.

5. Kísérlet

a) A kísérlet körülményei

A kísérletet a 2. kísérletnél említett állatok harmadik csoportjával végeztük, a körülmények az alkalmazott kezelőanyagtól eltekintve megegyeztek a 3. kísérlet körülményeivel. A kontrollnak tekintett baloldalt a 2. példánál is hivatkozott zselatin G-vel kezeltük, a jobboldalt pedig a 4. példában ismertetett proloxin G+g+P géllel.

A vizsgálat célja az volt, hogy az ilyen súlyos harmadfokú égésekben a sebgyógyulás egyes fázisaiban tapasztalható plazmavesztés vajon támogatható-e izotóniás fiziológiás oldattal. Ha a mesterséges nutrificatio igényli az anorganikus ionpótlást is, kísérleti feltevéseink szerint a fiziológiás oldatból készült proloxin a sebgyógyulást gyorsítja. Amennyiben a külső plazmapótlás felesleges vagy esetleg zavaró, akkor eredményeinkben differenciát nem kapunk, vagy negatív eredményhez jutunk.

Feltételeztük, hogy ilyen kis sebfelszín mellett és harmadfokú égési sérüléseknél önmagában az izotoniás fiziológiás oldat nem hoz látványos eredményt. De arra gondolva, hogy a proloxin kezelés más hasonló mechanizmusok által előidézett betegségek (pl. ulcus cruris és decubitus) gyógyítására is használható, logikusnak tűnt, hogy a fiziológiás oldatból készült proloxin hatását csekély plazmavesztés esetén is teszteljük.

b) Klinikai megfigyelések

A pörkleválás különböző fázisai vonatkozásában szignifikáns differencia a két oldal sebgyógyulása között nem mutatkozott. A klinikai megfigyeléseink alapján az a következtetés vonható le, hogy a fiziológiás oldattal készült proloxin a sebgyógyulási folyamatot nemhogy elősegítené, hanem inkább lassítja,

A kísérlet végén a 20. napon megállapítható volt, hogy a kontroll és a kezelt oldalak között lényeges eltérés nem volt, a sebgyógyulás szinte szinkronban történt.

c) Szövettani megfigyelések

A 17a-c és 18a-c ábrák a J állatról a kezelés 5. napján készült metszetek a kontroll, illetve kezelt oldalról. A sebszéli metszetek egy része az ép bőrfelületről készült, az égetés határát a fehér függőleges terület jelöli.

A kontroll állat is szépen gyógyult, a sebközépi területen azonban a sejtek sűrűsége kicsi. A nekrotizált réteg ekkor még nem vált le, és ez, továbbá a példakénti metszet ferdesége kicsit zavaró. A kezelt oldalon mind a sebszéleken, mind pedig középen megfelelő sejtsűrűséget tapasztalunk és megfigyelhető a hajtű kapillárisok kialakulása a papillában. A kezelt oldal szövettani képe sokkal kedvezőbb a kontroll oldalénál.

A 19a-e továbbá a 20a-d ábrák az A állatról a kezelés 10. napján vett metszetek a kontroll és a kezelt oldalról. A szövettani kép alapján érdekes következtetést vonhatunk le, a sorrend megfordul, a kontroll oldal a kedvezőbb a kezeiméi. A kontroll oldalon megfelelő sejtszaporulatot és strukturálódást látunk (ennél az államál igen jó volt a természetes gyógyulás is), a kezelt oldalon azonban a megfelelő sejtszaporulat megtalálható, de a strukturálódás elmaradt. A legnagyobb nagyítású 20c ábrán látható a rendezetlen sejteloszlás, amelyben a bazális membrán kialakulásának még a csírái sem találhatók meg.

A 21a-d. és a 22a-c. ábrák a C állatból a kezelés 15. napján vett metszeteit mutatják.

A kezelt és kontroll oldalak szövettani képe hasonló, mindkét oldalon gyógyult bőrstruktúrát találunk.

d) Megfigyelések értékelése

A klinikai és szövettani eredmények egyeznek abból a szempontból, hogy a fiziológiás oldatot tartalmazó géllel történő kezelés esetén a kezelt oldal gyógyulási folyamata nem kedvezőbb a kontroll oldalénál.

A folyamatot közelebbről vizsgálva azonban nem ez a valós helyzet. Égési sebeknél a plazmavesztés elsősorban a seb keletkezése időszakában a legjelentősebb, a var kialakulása után már további plazmavesztés nincs. A kezelés kezdetén a 4. példa szerinti fiziológiás oldatot tartalmazó gél adagolása indokolt, ezt tükrözik az 5. napon készített metszetek is.

A var kialakulása után a fiziológiás oldat jelenléte, az alsó és felső rétegekben egyaránt megzavarhatja a természetes gyógyulási folyamatot, az ionkoncentrációban jelentkező, belülről kifelé irányuló természetes gradiens hiányában a strukturálódás nem jön létre. Vulgáris kifejezéssel élve az is elmondható, hogy a fiziológiás környezetben a sejtek olyan,jól érzik magukat”, hogy nem látják szükségét a változásnak.

Optimálisnak az a kezelés tekinthető, amely az inten9

HU 213 450 Β zív plazmavesztés időszakában (a sérülést követő néhány napon belül) a veszteséget pótolja, amihez a 4. példa szerinti, fiziológiás oldatot tartalmazó proloxin használandó, majd ezt követően a 3. példa szerinti proloxin G+g a megfelelő kezelöanyag.

Nagy plazmavesztéssel járó tünetek (pl. ulcus cruris vagy decubitus) esetében a gyógyulási folyamat látható beindulásáig szintén a fiziológiás proloxin adagolása célszerű.

6. Kísérlet

Az 5. példában ismertetett proloxin B sebgyógyító hatásának vizsgálatára véletlen esemény adott alkalmat. A feltaláló családjához tartozó N. G. 39 éves férfi 1994 októberében balesetet szenvedett és bal kezén két ujja utolsó ujjperceit amputálni kellett.

1995 januárjában a csonkolt, de egyébként gyógyult ujj háztartási baleset következtében ismét megsérült. Munkáját, mely nehéz lemezmegmunkálásból áll, tovább folytatta. Sebe a szokásos sebészeti ellátás ellenére nem gyógyult.

A proloxin B kezelést naponta két alkalommal reggel és este végeztük oly módon, hogy sebészeti gumiujj alá esetenként 3 cm³ gélt adagoltunk. A 23. ábra a proloxin B kezelést megelőző állapotot mutatja, a 24. ábra pedig ugyanaz az ujj négy napos proloxin B kezelés után.

A seb néhány nappal később teljesen meggyógyult.

N. G. munkatársai közül három önként vállalkozó férfit, akik éles, sokszor a fasciát is átmetsző sérülést szenvedtek, a sérülés ellátására proloxin B kezelésben részesítettünk ugyancsak napi két alkalommal és fedett kezeléssel. A sebek kivétel nélkül varrás vagy Miche-kapocs alkalmazása nélkül is gyorsan, fertőzésmentesen meggyógyultak.

7. Kísérlet

Az 5. példában ismertetett proloxin B gél kozmetikai alkalmazhatóságának megállapítása érdekében D. É. 24 éves nő arcát kezeltük. A beteg kezelés előtt már rendszeresen hagyományos kozmetikai ellátásban részesült, arcán, homlokán kiterjedt acne vulgáris volt megállapítható. A 25. ábra a homlokterületet a kezelés előtt mutatja.

A proloxin B kezelést kozmetikusa alkalmazta, a kezelt területet előzőleg megtisztította, majd a gélt a bőrbe való felszívódásig a bőrfelületbe dörzsölte. A kezelést hetenként két alkalommal végezték. Már az első hét elteltével lényeges javulás következett be, a második hétvégén a negyedik kezelést követően a homlokterület a 26. ábrán látható. Az acne vulgáris eltűnt, a bőrfelület

Claims (12)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. zselatinalapú gyógyászati és/vagy kozmetikai gél, azzal jellemezve, hogy egyenletes eloszlásban legalább 0,2 MPa nyomású oxigént tartalmaz.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti gél, azzaljellemezve, hogy az oxigén nyomása 0,3 és 0,6 MPa, előnyösen 0,45 és 0,55 MPa között van.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti gél, azzaljellemezve, hogy terápiás mennyiségű antibiotikumot tartalmaz.
4. 4. A 3. igénypont szerinti gél, azzal jellemezve, hogy az antibiotikum gentamicin-szulfát, amelynek mennyisége 0,01-0,03 ezrelék a gél össztömegére vonatkoztatva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti gél, azzal jellemezve, hogy glükózt tartalmaz.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti gél, azzaljellemezve, hogy a glükóz az oxigén mennyiségének megfelelő, a metabolizmushoz szükséges koncentrációban van jelen.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti gél, azzal jellemezve, hogy zselatintartalma 1-3 törneg%, előnyösen 2,5 tömeg%.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti gél, azzal jellemezve, hogy a zselatin fiziológiás sóoldattal van hígítva.
9. 9. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti gél, azzaljellemezve, hogy antibaktericid és antifüngicid szerként bórsavat tartalmaz előnyösen 2,5 tömeg% mennyiségben.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti gél, azzal jellemezve, hogy önmagában ismert tartósítószert tartalmaz.
11. 11. Eljárás az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti gél előállítására, azzal jellemezve, hogy a zselatint hígított állapotban a folyási hőmérsékletet meghaladó hőmérsékletre melegítjük, zárt térbe helyezzük, a térbe 0,2-0,6 MPa nyomáson oxigént vezetünk, majd az anyagot keveijük és dermedésig hűtjük, adott esetben nyomás alatt palackozzuk.
12. 12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gélhez szükséges ható- és adalék anyagokat az oxigén bevezetését megelőzően adagoljuk.