HU212402B - A sunshade, in particular large sunshade, garden umbrella, with stand - Google Patents

Description

A találmány tárgya ernyő, különösen nagy álló- illetve kerti ernyő, például álló napernyő, amely tartórúddal és tetőhuzattal rendelkezik, a tartórúdban teleszkóposán ágyazott csúszórúdja, a csúszórúdra szerelt koronán keresztül a csúszórúdhoz csuklósán kapcsolódó kifeszítőlécei, valamint a tartórúd mentén eltolható csúszótag és a kifeszítőlécek között elrendezett kitámasztópálcái vannak.

Hasonló ernyő ismerhető meg például az US4 424 824 lajstromszámú szabadalmi leírásból. Az ismert ernyőnél a tartórúdban csúsztathatóan ágyazott csúszórúd, amely a tetőhuzatot kifeszítő léceket hordozza viszonylag kis erővel eltolható, miközben a csúszótag kényszerhatásra emelkedik és a kitámasztópálcák kényszermozgásával a kifeszítőlécek szétnyílnak, és a csúszótag az egész szerkezetet felnyitott helyzetben elulról megtámasztja. A csúszórúd és a csúszótag a fenti mechanizmusnál ellentétes irányú mozgást végez. Az ernyő nyitásáho a csúszórudat a a menetes orsó segítségével lefelé mozgatjuk, miközben a csúszótag a hajlékony vonótag közvetítésével emelkdeik. Az ernyő zárásakor a teleszkópos csúszórúd felfelé mozog, miközben a csúszótag a tartórúd mentén tolódik el. A csúszótag lefelé történő elmozgulása saját nehézségi ereje, valamint a kitámasztópálcák és a kifeszítőlécek közös súlya hatására valósul meg. A kézi működtető mechanizmust előszeretettel használják különösen négy-nyolc méter fesztávolságú (átmérőjű) nagy álló ernyőknél. Lényeges szempont a fenti megoldásnál, hogy az ernyő felnyitott tetőhuzata rendkívül jól kifeszíthető.Az US-38 70 062 lajstromszámú szabadalmi leírásból pagodaszerűen kifeszíthető tetőhuzattal rendelkező álló ernyő ismerhető meg, amely felső koronával rendelkezik. A felső korona az eltolható csúszórúddal merev kapcsolatban van, míg a kifeszítőlécek teleszkópszerűen mozgathatók.

A találmánnyal célunk a fent ismertetett megoldásokból kiindulva olyan ernyő kialakítása, amelynek tetőhuzata az ernyő csúcspontjától a kifeszítőlécek aljáig lényegében konkáv lefutású, tehát az ernyő pagodaszerű formát mutat. Lényeges szempont továbbá, hogy a tetőhuzat a felső csúcsponttól a kifeszítőlécek alsó végződéséig feszes legyen.

A kitűzött feladat megoldására olyan ernyőt alakítottunk ki, amelynek tartórúdja és tetőhuzata, a tartórúdban teleszkóposán eltolható csúszórúdja, a csúszórúdra szerelt koronán keresztül csuklósán kapcsolódó kifeszítőlécei, valamint a tartórúd mentén eltolható csúszótag és a kifeszítőlécek között elrendezett kitámasztópálcái vannak, ahol csúszórúd a tartórúdban ágyazott menetes orsóval van kapcsolatban, és a csúszótag a csúszórúdhoz terelőgörgőn körülvezetett hajlékony vonótag révén kapcsolódik. A találmány szerint az ernyőnek a tartórúd mentén elrendezett további, eltolhatóan ágyazott felső koronája van, amelyhez a kifeszítőlécekre szerelt tetőhuzat kapcsolódik, és a felső korona nyomólécekkel rendelkezik, amelyek alsó végződései közös vezetőelem által a csúszórúd mentén vannak megvezetve, továbbá a vezetőelem megtámasztása a tartórúdon alátámasztógyűrű van elrendezve.

A találmány szerinti megoldás olyan ernyőt eredményez, amely egyszerű eszközökkel kialakítható, és rendkívül feszes redőmentes, pagodaszerű tetőhuzattal rendelkezik, amelynek kellően nagy mechanikus és aerodinamikus stabilitása van.

Az ernyő saját merevséggel és saját stabilitással is rendelkezik, anélkül, hogy külön előfeszítő erőhatásokra lenne szükség. A tetőhuzat normál kifeszítése a huzatot alkotó szöveten belül tökéletesen egyenletes feszültséget eredményez. Az ernyő nyitása és zárása az ilyen jellegű ismert ernyőkhöz hasonlóan rendkívül egyszerűen végrehajtható.

A találmány előnyös kiviteli alakjánál a felső korona, a nyomólécek és a vezetőelem merev összetett szerkezetrészként vannak megvalósítva.

A nyomólécek célszerűen a koronán, annak átvezetőfuratain vannak átvezetve.

A találmány szerinti ernyő előnyös változatánál az alátámasztógyűrű a tartórúd felső végére van erősítve, és a nyomólécek végződései számára magasságban állítható felvevőelemekkel rendelkezik.

A nyomólécek a felső korona eltolási véghelyzethatárolására előnyösen fel ütközőelemekkel van ellátva, amelyek adott esetben a nyomólécek megvastagított részeiként vannak kialakítva.

A találmány szerinti ernyőt adott esetben úgy alakíthatjuk ki, hogy a tetőhuzatot képező szövet radiális szegmensei a háromszögidomok szárai mentén konkáv szabásúak.

A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismertetjük. A rajzon:

Az 1. ábrán a találmány szerinti ernyő példakénti kiviteli alakjának vázlatát tüntettük fel, zárt állapotban;

A 2. ábrán az 1. ábra szerinti ernyő felnyitott állapotban látható;

A 3. és 4.

ábrák a találmány szerinti ernyő működtetőszerkezetének részletét ábrázoljuk az ernyő felnyitott állapotában, elöl- illetve oldalnézetben;

Az 5. és

6. ábrák a működőszerkezet megfelelő részletét az ernyő lecsukott állapotában mutatják, elölilletve oldalnézetben;

A 7. ábrán a találmány szerinti ernyő felső koronát tartalmazó részletének vázlata látható;

A8A-E ábrák a találmány szerinti ernyő részletét mutatják, és különösen a felső korona működését szemléltetik az ernyő felnyitása során.

Amint az 1-2. ábrákból kitűnik, a találmány szerint kialakított 1 ernyőnek 2 tartórúdja van, amelyben teleszkópszerűen eltolhatóan 3 csúszórúd van ágyazva. A 3 csúszórúd felső végére 4 korona van szerelve, amelyhez csuklósán 5 kifeszítőlécek kapcsolódnak. A 2 tartórúd mentén csúsztathatóan 6 csúszótag van elrendezve, amelyhez csuklósán 7 kitámasztópálcák kapcsolódnak. A 7 kitámasztópálcák szabad 8 végződései az 5 kifeszítőlécekkel kapcsolódnak.

HU 212 402 Β

Az 1 ernyő működtetőszerkezete 10 menetes orsót foglal magában, amely alsó végén nem eltolható módon 11 szöghajtáshoz kapcsolódik. All szöghajtás a 2 tartórúd belsejében rögzítetten van elrendezve. A 11 szöghajtást például együttműködő csiga-csigakerék elrendezés valósítja meg, amely a 10 menetes orsóval van együttműködő kapcsolatban. A 10 menetes orsóval a 3 csúszórúdon rögzített 13 menetes anyag kapcsolódik. A 10 menetes orsó a 11 szöghajtáson keresztül példánk esetében 14 forgatókarral hajtható.

A 6 csúszótag 15 hajlékony vonótagon keresztül kapcsolódik a 3 csúszórúdhoz. A 15 hajlékony vonótag 16 terelőgörgőn van körülvezetve (3-6. ábrák). A 15 hajlékony vonótag adott esetben fémhuzal, lánc vagy más hasonló kapcsolóeszköz lehet. A 15 hajlékony vonótag egyik vége 17 rögzítőszerv, például csavar vagy hasonló segítségével a 3 csúszórúdhoz van erősítve, míg a 15 hajlékony vonótag másik vége 18 rögzítési pontban kapcsolódik a 6 csúszótaghoz.

A 10 menetes orsó nyitásakor a 10 menetes orsót a 14 forgókar segítségével a 11 szöghajtás közvetítésével forgatjuk, aminek hatására 13 menetes anyag lefelé mozog, és a 3 csúszórudat a 3 tartórúd mentén lefelé húzza. Ezzel egyidejűleg a 6 csúszótag a 15 hajlékony vonótag révén a 2 tartórúd mentén felfelé mozdul el, aminek következtében az 5 kifeszítőlécek a 7 kitámasztópálcákkal megtámasztva szétnyílnak. Ezzel egyidejűleg a 4 korona lefelé mozog. Amind az 1-2. ábrákon látható, az 1 ernyő továbbá 20 felső koronával rendelkezik, amelyre a 21 tetőhuzat van felerősítve. A tetőhuzat alsó szegélye az 5 kifeszítőlécek végeihez kapcsolódik.

A 20 felső korona 22 nyomólécekkel van felszerelve, amelyek számára példánk esetében négy, és amelyek a 20 felső koronához mereven kapcsolódnak. A 22 nyomólécek alsó végeihez mereven 23 vezetőelem csatlakozik. A 20 felső korona, a 22 nyomólécek és a 23 vezetőelem, például stabilizáló lemezidom, stabil összetett szerkezetrészt képeznek, amely önálló alkatelemként függőleges irányban eltolhatóan van elrendezve. (7. ábra)

A 2 tartórúd felső végén 25 alátámasztógyűrű van elrendezve, amely a 22 nyomólécek végződéseinek felvételére megfelelő 26 felvevőelemekkel van ellátva. A 26 felvevőelemek magassági helyzete szabályozható. A 26 felvevőelemek előnyösen rugalmasan csillapító, felfelé nyitott ágyazásként vannak kialakítva. Ebbe érkeznek a 22 nyomólécek végződései, és fekszenek fel lágyan az 1 ernyő felnyitásakor. A 22 nyomólécek alsó vépződései egyrészt a 26 felvevőelemekbe való beérkezéshez megfelelően vannak kiképezve, másrészt a magassági beállításhoz egy megfelelő finombeállítási tartománnyal rendelkeznek. A magassági helyzetbeállítás a felnyitott 1 ernyő formájának optimalizálását teszi lehetővé. A 22 nyomólécek végződései a 4 koronában kialakított 27 átvezetőfuratokon mennek keresztül.

A 22 nyomólécek megfelelő magasságban 28 felütközőelemekkel vannak ellátva, amelyek adott esetben a nyomólécek adott szakaszainak megvastagíthatóságának véghelyzethatárolását biztosítják. A 14 forgatókar működtetésével a 11 szöghajlításra ráperemezett 10 menetes orsó a 3 csúszórudat a 2 tartórúd belsejében lefelé mozdul el, aminek következtében a 4 korona és a 20 felső korona kezdetben együtt, tehát egyenlő hoszszúságú szakaszon mozdul el.

Mivel a 6 csúszótag a 3 csúszórúd alsó végével a 15 hajlékony vonótagon keresztül van összekapcsolva, amely viszont a maga részéről a 2 tartórúd felső részén rögzített magasságban elrendezett 16 terelőgörgő körül van megvezetve, a 3 csúszórúd lefelé történő elmozdulása a 6 csúszótag felfelé történő elmozdulását eredményezi. A 4 korona és a 6 csúszótag tehát ellentétes irányú mozgást végez. Mindenének egyrészt a 7 kitámasztó pálcák szétnyílása és a 6 csúszótag felfelé történő elmozdulása, másrészt a 20 felső korona lefelé történő mozgása nyomán az 5 kifeszítőlécek széttárulása a következménye. Amikor a 4 korona és a 20 felső korona ellentétes irányú, egymással szemben történt elmozdulása során a 22 nyomólécek alsó végződésén felütköznek, a 20 felső korona nem tud tovább mozogni, ezzel szemben a 4 korona tovább megy lefelé, amiből az következik, hogy a 4 korona és a 6 csúszótag kényszerű közeledése tovább folytatódik.

A fenti mozgáskombináció - a 4 korona lefelé történő mozgása és az 5 kifeszítőlécek külső végeinek szétnyílása az immár rögzített helyzetű 20 felső koronához képest - eredményeképpen a 21 tetőhuzat kezdetben láthatóan túl nagy szakaszhossza az 5 kifeszítőlécek külső végződései és a 20 felső koronán való megfelelő radiális rögzítési pontok között fokozatosan csökken. Amint a további nyitási folyamat során a 21 tetőhuzat radiális ívhossza a megfelelő szelőszakasz az ív végpontjait összekötő képzeletbeli szakasz hosszának felel meg, a 21 tetőhuzat kezdi felvenni az ismert padogaszerű formát, de még nincs kifeszítve, csupán előfeszítve. Ez abból adódik, hogy még szemmel láthatóan van egy maradék kihasználatlan hajtókar út - egy bizonyos távolság a 6 csúszótag felső éle és a 2 tartórúdon mereven rögzített 25 alátámasztó gyűrű között -, illetőleg említésre méltó hajtókarellenállás sem észlelhető. A 21 tetőhuzat a világosan érzékelhető forma felvétele mellett még számos kisebb-nagyobb redőt, ráncot tartalmaz. A 21 tetőhuzat él-ívei a szomszédos 5 ki feszítőlécek végződései között, valamint az 5 kifeszítőléceken rögzített szövet fodrai még nincsenek kellőképpen kifeszítve. A 14 forgatókar további tekerése, azaz a felnyitási folyamat hátralévő szakasza során progresszív növekvő hajtókarellenállást érzékelünk. A rögzített helyzetben lévő 20 felső koronának köszönhetően a 21 tetőhuzat a további alakváltozás során teljesen kifeszül, a redők és ráncok eltűnnek, és az oldalélek is kifeszülnek. Ez a folyamat egyébként a nagy mechanikai feszültségek miatt nem csak látható, hanem hallható is.

Az 1 ernyő összecsukásakor a 21 tetőhuzat a 14 forgatókar minden egyes fordulatával feszültségmentesítődik. Az 5 ki feszítőlécek végződései és a 20 felső koronán lévő megfelelő szövetcsatlakozási pontok között látható anyagtöbblet keletkezik. A 20 felső korona a 22 nyomólécekkel és a 23 vezetőelemmel együtt

HU 212 402 Β kezdetben nem mozdul el, csak akkor kezd felfelé mozogni, amikor a 4 korona a rajta található 27 átvezetőfuratokkal a 22 nyomólécek 28 felvevőelemeinek ütközik. Ettől kezdődően a 20 felső korona is a 4 koronával együtt emelkedni kezd. A 4 korona és a 20 felső korona közötti távolság ettől kezdve állandó marad. Mivel a 4 korona 27 átvezetőfuratai a 28 felvevőelemeken felütköznek, addigra a 21 tetőhuzat 5 kifeszítőlécek végződései és a 20 felső koronán való rögzítési pont közötti anyagtöbblete fokozatosan eltűnik. Ez az anyagtöbblet tehát csupán a nyitás és a zárás egy-egy adott fázisában átmenetileg alakul ki.

A felnyitott és kifeszített állapotában pagodaszerű formát képező 21 tetőhuzat háromszögszegmensei síkban kiterítve nem pontosan háromszög-szabásúak; a közelítőleg egyenlőszárú háromszög-alakzat mindhárom oldalélé a háromszög belsejéből nézve konkáv, ívelt szabású oldalél. A szomszédos szegmensek egymáshoz képest tengelyesen szimmetrikus elrendezésűek. A 21 tetőhuzat ilyen szabása esetén a pagodaforma és a szövet kifeszítése különösen jól megvalósítható.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Ernyő, különösen nagy álló-, illetve kerti ernyő, amelynek tartórúdja és tetőhuzata, a tartórúdban teleszkóposán eltolható csúszórúdja, a csúszórúdra szerelt koronán keresztül csuklósán kapcsolódó kifeszítőlécei, valamint a tartórúd mentén eltolható csúszótag és a kifeszítőlécek között elrendezett kitámasztópálcái vannak, ahol csúszórúd a tartórúdban ágyazott menetes orsóval van kapcsolatban, és a csúszótag a csúszórúdhoz terelőgörgőn körülvezetett hajlékony vonótag révén kapcsolódik, azzal jellemezve, hogy a tartórúd (2) mentén elrendezett további, eltolhatóan ágyazott felső koronája (20) van, amelyhez a kifeszítőlécekre (5) szerelt tetőhuzat (21) kapcsolódik, és a felső korona (20) nyomólécekkel (22) rendelkezik, amelyek alsó végződései közös vezetőelem (23) által a csúszórúd (3) mentén vannak megvezetve, továbbá a vezetőelem (23) megtámasztására a tartórúdon (2) alátámasztógyűrű (25) van elrendezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti ernyő, azzal jellemezve, hogy a felső korona (20), a nyomólécek (22) és a vezetőelem (23) merev összetett szerkezetrészként vannak megvalósítva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti ernyő, azzal jellemezve, hogy a nyomólécek (22) a koronán (4) átvezetőfuratokon (27) vannak átvezetve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti ernyő, azzal jellemezve, hogy az alátámasztógyűrű (25) a tartórúd (2) felső végére van erősítve, és a nyomólécek (22) végződései számára magasságban állítható felvevőelemekkel (26) rendelkezik.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti ernyő, azzal jellemezve, hogy a nyomólécek (22) a felső korona (20) eltolási véghelyzethatárolására felütközőelemekkel (28) vannak ellátva, amelyek adott esetben a nyomólécek (22) megvastagított részeiként vannak kialakítva.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti ernyő, azzal jellemezve, hogy a tetőhuzatot (21) képező szövet radiális szegmensei a háromszögidomok szárai mentén konkáv szabásúak.