HU212136B - Communication system - Google Patents

Description

A találmány tárgya passzív univerzális adatátviteli rendszer. Ez egy olyan adatátviteli rendszer, amelyet emberi környezetben való alkalmazásra terveztek, és amelyet alulról és felülről mozgó és árnyékoló testektől mentes határoló felületek (padlózat, mennyezet) zárnak közre, amelynél (a) első független információs jeleket előállító első információs forrás;

(b) második független információs jeleket előállító második információs fonás;

(c) több, az első információ forráshoz kapcsolt, az első információs jeleket első adatátviteli nyalábon átvivő és a második információs jeleket második adatátviteli nyalábon vevő vezérlő egység;

(d) legalább egy a második információ forráshoz kapcsolt, a második információs jeleket a második adatátviteli nyalábon átvivő és az első információs jeleket az első adatátviteli nyalábon vevő összekötőadatátviteli egység található.

A modern hírközlési és információfeldolgozó berendezések megjelenésével egyre nagyobb mértékben szükséges alkalmazkodnunk ezen a területen a pontosság, gyors változtathatóság, kényelem és egyszerű használhatóság követelményéhez. Mivel a mai világban egyre jobban függünk az információátvitel, felülvizsgálat, megerősítés és lebonyolítás elektronikus és automatikus eszközeitől, így képesnek kell lennünk arra, hogy biztosítsuk és megvédjük ezt az információt.

Az információáramlással együtt egyre növekszik a teher az RF spektrumban elhelyezkedő frekvenciákon.

Széles körben ismertek a számítógépes helyi hálózatok. amelyekben több önálló egység csatlakozik egy központi kiszolgáló egységre. Ez a kiszolgálóegység nyilvántartja a hálózati aktív felhasználókat, és különféle adatkezelő protokollok segítségével folyamatosan vagy időnként, különböző preferenciák vagy időosztásos beosztás alapján adatforgalmat bonyolít a hálózatba kötött gépekkel. Ezek a hálózatok megbízhatóan és megfelelő adatbiztonsággal működnek, de nagy hátrányuk, hogy vezetékkel vannak összekapcsolva. Ez nagyon megnehezíti, gyakorlatilag lehetetlenné teszi a hálózati alállomások hordozható alakban történő kivitelezését. Léteznek olyan rendszerek, amelyek a vezetékeket rádiókapcsolattal, vagy infravörös adó-vevő rendszerrel váltják ki. Ezeknek a rendszereknek közös hátránya, hogy könnyen lehallgathatók illetve bemérhetők messziről, és a hordozható egységek, nagy áramfelvételük miatt, csak erősen korlátozott ideig használhatók újratöltés nélkül. A nagy áramfelvételt az adás során fellépő energiakisugárzás igényli.

Ugyancsak ismertek a hagyományos és az újabb rádiótelefonos hálózatok is. Eddig az egyedüli telefonálási mód az volt, hogy közvetlenül egy létező telefonhálózathoz vagy egy rádiótelefonhoz kapcsolt telefont használtak, amely hagyományos vagy celluláris típusú lehel, és jelgeneráló adóval és jelvevővel rendelkezik a kétirányú rádiókapcsolat mindkét végén.

A fent említett esetben a rádiótelefon a hívást végző vagy fogadó személyt egy már létező telefonhálózattal köti össze.

Bár a rádiótelefonok jól működnek, az RF csatornakapacitás felső korlátot teremt az előfizetők számára rendelkezésre álló csatornák számát tekintve a rádióadás által lefedett területen.

A telefonösszeköttetésre használt rádiós kapcsolatok szintén érzékenyek, vagy pedig az erősebb jelek miatt bekövetkezik a gyenge jel zavarása vagy elnyomása, amennyiben azok frekvenciája megegyezik a gyengébb jelével vagy ahhoz közel esik.

A rádiótelefonok további alapvető gyengesége, hogy a jelgeneráló adó a rádiós kapcsolat mindkét végén kétirányú jelszintet bocsát ki, amely lehetővé teszi mind az elküldött, mind pedig a fogadott adások viszonylag könnyű lehallgatását.

A jelenlegi rádiótelefonok úgy vannak kialakítva, hogy a saját jeleiket nagy energiával és a pontos frekvencián sugározzák ki, ami viszonylag költségessé teszik őket a vezetékes telefonkészülékekkel összehasonlítva. Ezek viszonylag nagy teljesítményfogyasztása - amely a hagyományos adó-vevő működésből ered - igényli azt is, hogy a rádiótelefont egy feltölthető akkumulátorhoz kapcsoljuk, vagy pedig gyakran kell feltölteni vagy kicserélni azok áramforrásként szolgáló belső akkumulátorát.

A nyilvános, érmével működő telefonoknak szintén vannak korlátái és bizonyos kényelmetlenséget is jelentene a felhasználók számára.

A nyilvános telefon, akár alállomásról, akár telefonfülkéről van szó, gyakran korlátozottan áll rendelkezésre. A forgalmas helyeken, mint pl. a tömegközlekedési csomópontokban a működő (nem rongált) fülkék korlátozott száma gyakran kényszeríti arra az embereket, hogy sorban álljanak a telefonhíváshoz. A felhasználónál megfelelő érmének kell lennie, hogy az egyes hívásokat el tudja intézni, bár az egyes fejlesztések már a hitelkártyás vagy ahhoz hasonló fizetést is lehetővé teszik. Ezek a meglévő berendezések a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhetők és ezzel egyszerűen hozzáférhetők a szándékos rongálok számára.

A jelen találmány célja, hogy egyszerű adatátvitelt tegyen lehetővé több távoli állomásról egy fő vezérlő állomás felé vagy azon keresztül. Továbbá lényeges, hogy a külső (távoli) állomás egyszerű és könnyen használható legyen, és csak egy önálló kisteljesítményű, olcsó áramforrást igényeljen. Ezenkívül, mivel nagyobb számú külső állomást tételezünk fel, alapvető fontosságú, hogy a sugárzás ne zsúfolja túl a RF spektrumot tervezési vagy egyéb hiba miatt.

A találmány szerint a fenti feladat úgy oldható meg, hogy a vezérlő egységek mindegyike a felső határoló felületen (mennyezeten) van elhelyezve úgy, hogy a vezérlő egységek által előállított, lényegében lefelé irányított kúp alakú, az első információt hordozó első adatátviteli nyalábok teljesen lefedik az alsó határoló felület emberi környezet által igénybe vett területét, továbbá ahol az emberi környezetben elhelyezett adatátviteli egységek az első adatátviteli nyalábok valamelyikét fogadó, az első adatátviteli nyalábról az első információs jelet leválasztó és a felhasználóhoz továb2

HU 212 136 B bitó vevővel, valamint a vezérlőegység irányában második információs jelet hordozó második adatátviteli nyalábot visszasugárzó adóval vannak ellátva.

A fentiek alapján a találmány szerinti rendszer két különálló részből áll, azaz a fő- vagy alapállomásból, amit vezérlő egységnek (kontroller), röviden vezérlőnek nevezzük és a táv- vagy alállomásból, amit összekötő-adatátviteli egységnek (kommunikátor), röviden összekötőnek nevezzük

Mind a vezérlő, mind pedig az összekötő mozgatható is lehet, azonban a legtöbb esetben a vezérlő fix elhelyezésű.

A vezérlő az összekötőket kiválasztja, vezérli, és irányítja az együttműködést. Az összekötők képesek a vezérlő adásának vételére. Azok az összekötők, amelyek egy vezérlő adását veszik, az érintett vezérlővel együtt hálózatot alkotnak az adás vételének időszakára.

Az összekötők minden olyan vezérlővel képesek kapcsolatot teremteni, amelyeknek az adását venni tudják.

Az elektromágneses sugárzást csak a vezérlő generálja. Azt modulálja vagy kódolja a saját azonosítójára, tranzakcióira és az átadandó adatokra vonatkozó információval.

Vivőjelként előnyösen az RF spektrumban a 2,45 GHz frekvencia használható.

Minden vezérlőnek és összekötőnek egyedi, kódolt azonosítója van.

Első alkalommal a vezérlő egység a működése során az összekötő-adatátviteli egységgel úgy létesít összeköttetést, hogy kölcsönös azonosítás után létrehoz egy egyedi kommunikációs csatornát, és ezt fenntartja az összekötővel.

A vezérlő amplitúdó- vagy frekvenciamodulálással vagy egyéb folytonos hullámmal hozhat létre adatátviteli csatornát, és minden összekötővel kezdeti adatcsere után teremti meg a hálózati kapcsolatot. Előnyösen amplitúdómodulált jel alkalmazható az átvitel során, és ismétlődő, szinkronizált periódus jelölhető ki az adat-összeköttetéshez az összekötőknek az egyes vezérlők hálózatában.

A vezérlő modulált, ismétlődő, hosszú, amplitúdómodulált jelet bocsát ki, és az összekötő visszasugározza a vett RF energiát, előnyösen egy rövidebb, impulzuskódolt adatsorozatként, FSK (frekvenciabillentyűzés alkalmazásával. Minden impulzussorozat hossza azonos a vezérlő folytonoshullámú impulzusával.

Amikor a csatornák létrejöttek, akkor a vezérlő ciklikusan ismétlődve lekérdezi az egyes összekötőket és szekvenciálisán begyűjti az adatokat.

A vezérlő folyamatosan figyeli az új összekötőket, amelyek belépnek a hálózatába. A vezérlő szüneteltetheti azoknak az összekötőknek lekérdezését, amelyek tranzakciói befejeződtek.

A vezérlő detektálja az egyes összekötőkről érkező adatokat, ami az egyes összekötők által a vezérlőtől vett RF energia modulált visszasugárzásával történik.

Előnyösen az összekötők által vett adások modulálását és visszasugárzását visszaszól! sugárzással lehet végezni. Ily módon a vezérlőnek csak a saját vivőjelén modulált visszaszórt információt kell detektálnia.

A visszaszórt sugárzás alkalmazása a vezérlőben nagyon érzékeny vevőberendezés-tervezést tesz lehetővé, és az összekötő felépítése is egyszerű maradhat. Ezenfelül fejlett átviteli modulálást, mint pl. a szórt spektrumú vagy „chirpölf’átvitelt tesz lehetővé, ami kiküszöböli az egyéb vezérlők vagy más források által okozott véletlen vagy szándékos interferenciát. Az ilyen modulálás minimálisra csökkenti a nem kívánt lehallgatást.

Amikor a hálózat nem aktív, mert nincs jelen összekötő vagy nincs olyan, amelyik tranzakciót vagy adatcserét igényelne, akkor a vezérlő csökkentett ütemben kérdez le, így az RF energia nem sugároz folytonosan.

Az összekötő közvetlenül csak a vezérlővel léphet kapcsolatba, egy másik összekötővel nem.

Az összekötő egy másik összekötővel csak úgy léphet kapcsolatba, ha saját vezérlőjét használja, vagy saját hálózati vezérlőjét egy más vezérlővel kombinálva alkot közvetítő vonalat.

Az összekötő csak olyan vezérlővel léphet kapcsolatba, amelyiktől vett jelek egy olyan küszöbérték felett vannak, amely lehetővé teszi mind a modulált adatok detektálását, mind pedig a vett energia rákövetkező modulálását, és így visszaszórt modulált visszasugárzást biztosít a vezérlő felé.

A kétirányú adatcsere vezérlése a vezérlőből érkező szinkronizált adatok segítségével történik. A kapcsolat lehet teljes-duplex, kvázi teljes-duplex vagy félduplex. A kvázi teljes-duplex rendszer fogadja és elküldi a váltakozó biteket, és minden bit elküldése váltakozó vételi és továbbítási bitperiódusokban történik.

Az információáramlás egyéb jellemzői ugyanolyanok, mint bármely adathálózatban, lehetővé téve a kölcsönös azonosítást, az ellenőrzést, a biztosítást és a nyugtázást már ismert, kialakult módokon.

A rendszer lényeges jellemzője, hogy a vivőjelet csak a vezérlő generálja, míg az összekötő csak detektál és a visszafelé történő adást visszaszórás-modulációval adja le a kétirányú kapcsolat folyamán.

Az átvitel nem korlátozott az olyan közegekben való sugárzásra, mint a levegő vagy egyéb szabad tér, megvalósítható kábellel, hullámvezetővel vagy egyéb hasonló határolt vagy irányított közeggel.

Ha létrejött a kétirányú kapcsolat a vezérlő és az összekötő között, akkor lehetséges bármelyik berendezést olyan egységekkel csatlakoztatni, mint pl. modemek, leolvasó egységek, megjelenítő egységek, érzékelő vagy működtető egységek.

Példaként: számítógépes modemek, pénztári regisztráló modemek, kézi terminálos egységek, kártyaolvasók, intelligens (saját processzoros) kártyás interfészek és leolvasók, billentyűzetek, megjelenítők, vészjelzők, érzékelők, kétirányú telefonok, képtávírók és egyéb hasonló berendezések.

A rendszer fő előnye, hogy a kétirányú kapcsolat hordozható összekötővel is elérhető, amely konstrukcióját tekintve egyszerű és (a) csak kis energiát igényel a belső feldolgozási és modulálási műveletekhez, és (b) nem kell belső tápegység az RF teljesítmény generálásához.

A találmány szerinti berendezés előnyösen szervezhető

HU 212 136 B nagyobb rendszerbe is, pl. úgy, hogy a vezérlő egységek más vezérlő egységekkel kétirányú, vezeték nélküli kommunikáció lebonyolítására alkalmas eszközökkel vannak ellátva, továbbá a vezérlő egységek és az összekötő-adatátviteli egységek első hálózati egységben vannak elrendezve, amely (a) első fő vezérlő egységet;

(b) több, az első fő vezérlő egységhez vezetékkel csatlakozó távoli első segéd vezérlő egységet; és (c) több, a legközelebb álló első segéd vezérlő egységek egyikével szelektív, vezeték nélküli kapcsolatban álló összekötő-adatátviteli egységet tartalmaz.

Ez a rendszer még tovább bővíthető előnyösen úgy, hogy a vezérlő egységek második hálózati egységben vannak elrendezve, amely (a) második fő vezérlő egységet; és (b) több, a második fő vezérlő egységhez vezetékkel csatlakozó távoli második segéd vezérlő egységet tartalmaz; és amelynél az első hálózati egységek hierarchikus hálózat legalacsonyabb szintjén párhuzamosan vannak elrendezve, ahol minden egyes első hálózati egység első fő vezérlő egysége kapcsolatban áll a második hálózati egységek egyikéhez tartozó második vezérlő egységgel, és ahol a második hálózati egységek egy magasabb szintet alkotnak a hierarchikus hálózatban.

A találmány szerinti összekötő célszerűen kis kézi készülék alakjában valósítható meg. Ekkor ez az egység lényegében sík felületet alkotó, négy különálló, egymással csuklók segítségével sorba kötött szegmensből álló, csukott, hordozható állapotba összehajtogatható és működő, kommunikációs helyzetbe széthajtogatható telefon kézibeszélőt tartalmaz, ahol (1) az első szegmens a telefon mikrofonját hordozza;

(2) a második szegmens a telefonhíváshoz szükséges billentyűzetet hordozza;

(3) a harmadik szegmens a telefon hallgatót hordozza; és (4) a negyedik szegmens a távoli vezérlő egységek egyikével elektromágneses hullámok útján kapcsolatot tartó foltantennát (patch antenna) hordoz.

A találmányt a mellékelt rajzon példaképpen ábrázolt kiviteli alakok segítségével ismertetjük részletesebben, ahol az

1. ábra egy blokkdiagram, amely ábrázolja a paszszív univerzális összekötő rendszer alapelemeit, a találmánynak megfelelően, a

2A. 2B. és 2C. ábrák az összekötő fizikai megvalósítását ábrázolják a találmánynak megfelelően, amely felhasználható díjbeszedő alkalmazásokra, a

3. ábra a vezérlő és több összekötő egymáshoz képesti elhelyezési kapcsolatát ábrázolja a találmány hordozható telefonrendszeres alkalmazása során, a

4. ábra egy blokkdiagram, amely a vezérlő és az összekötő alapelemeit tartalmazza a 3. ábra rendszerében, az

5. ábra a 4. ábrán ábrázolt elemek részletesebb ismertetése, a

6A. és 6B. ábrák a 4. és 5. ábrán ábrázolt vezérlő blokkvázlatainak részleteit mutatják, a

7. ábra a 4. és 5. ábrán látható összekötő funkcionális blokkdiagramja, a

8A. és 8B. ábrák az összekötőben alkalmazott antennák függőleges és oldalnézetét ábrázolják, a

9. ábra a 7. ábrán ábrázolt összekötő részletezett funkcionális blokkdiagramja, a

10A. és 10B. ábrák a 4. és 5. ábrán szereplő vezérlővel és összekötővel alkalmazott, előnyös modulálás! és kódolási rendszert ábrázoló funkcionális blokkdiagramot és jelsorozatot ábrázolják, a

A. és 11B. ábrák a 3. ábrán szereplő telefonrendszerrel alkalmazott bitsorozat formátumot ábrázolják, a

12. ábra a vezérlő működésének folyamatábrája, amikor kapcsolatot teremt több összekötő között, a

13. ábra a vezérlő működésének folyamatábrája, amikor egy összekötő több vezérlő hatótávolságán belül van, a

14. ábra egy lokális hálózat ábrája, amely a találmány rendszerét alkalmazza, a

15. ábra a 3. ábra szerinti vezérlő perspektivikus képét ábrázolja, a

16., 17. és 18. ábrák a 3. ábra szerinti összekötő mechanikai felépítését ábrázolják különféle működési helyzetekben, a

19. ábra egy hibrid leválasztású erősítőt ábrázol, amit cirkuláris polarizációs összekötővel alkalmaznak, a

20. és 21. ábrák cirkuláris leválasztású erősítőt ábrázolnak a lineáris polarizációjú összekötőhöz, a

22. ábra a vezérlőt (mikroplexor) és több összekötőt (transzflektor) egy egyszerű hálózati rendszerben ábrázolja, a

23. ábra egy bonyolultabb hálózati rendszert ábrázol, amely nagyobb területet képes átfogni, a

24. ábra a 23. ábra szerinti mikroplexorok jelfedettségét ábrázolja, a

25. ábra egy négy hierarchikus szintet tartalmazó teljes hálózati rendszer sémája, végül a

26. ábra a találmány szerinti passzív univerzális adatátviteli rendszerben alkalmazott előnyös keretösszetételt ábrázolja részletesen.

Az 1. ábrán látható passzív adatátviteli rendszer két fő részből áll, az 1 vezérlőből és a 2 összekötőből.

(a) az 1 vezérlő a következőket tartalmazza:

(i)	101 RF modulátor/adó és visszaszórás detektor
(ii)	102 lokáloszcillátor
(ül)	103 mikroprocesszor
(iv)	104 tároló
(V)	105 modem
(Vi)	106 külső illesztő
(b)	Az 1 vezérlő különféle egységekhez köthető
hozzá, amelyek a következők lehetnek:
(i)	107 külső számítógép
(ü)	108 kijelző (megjelenítő)
(üi)	109 billentyűzet
(iv)	110 riasztó

HU 212 136 B

(V)	111 jelenlétfigyelő
(Vi)	112 vezérlő
(vii)	113 intelligens kártya (smart card)
(viii)	114 telefon
(ÍX)	115 adatátviteli egység

(c) Az 1 vezérlő elektromágneses jelet bocsát ki, amely modulálható, vagy kódolható, hogy információt hordozzon a következőkről:

(i) saját azonosítójáról (ii) tranzakciókról (iii) információ továbbítás céljából (d) Az 1 vezérlő fogadja a saját elektromágneses jeleinek egy részét, amit egy fogadó 2 összekötő viszszaküldött, amelynek során az 1 vezérlő saját adása a visszatérő információ szerint került fogadásra és modulálásra vagy kódolásra, és a vett RF energia visszaszórással került vissza az 1. vezérlőhöz.

A 2 összekötő (lásd az 1. ábrát) a következő elemekből áll:

(i) 116 RF detektor és visszaszórás modulátor (ii) 117 mikroprocesszor (iii) 118 tároló (iv) 119 mágnescsík olvasó (v) 120 intelligens kártya (smart card) illesztő (vi) 121 billentyűzet (vii) 122 folyadékkristályos kijelző (viii) 123 napelem (ix) 124 külső illesztő (b) A 2 összekötő fogadja az 1 vezérlőből érkező elektromágneses jeleket és ezenkívül detektálja az 1 vezérlő azonosítóját, visszasugározza a saját azonosító kódját az 1 vezérlőről kapott energia felhasználásával, tranzakciókat folytat az 1 vezérlővel, feldolgozza az 1 vezérlőtől kapott információkat, közvetíti az 1 vezérlőnek a maga által generált adatokat, valamint az olyan adatokat, amelyeket a 2 összekötővel összekapcsolt eszközök generálnak, ellenőrzéseket kezdeményez, soros kimenetet szolgáltat a 119 mágnescsík olvasón keresztül, valamint a 120 intelligens kártyaillesztőn keresztül kapcsolatot hozhat létre a következőkkel:

intelligens kártyák és hitelkártya típusok, amelyek a tranzakciók információit tartalmazzák, feldolgozzák és nyújtják.

Az összekötő kapcsolatot teremthet a 124 külső illesztőn át a következőkkel:

(i) 125 külső tápegység (ii) 126 külső LCD (folyadékkristályos) vagy CRT (katódsugárcsöves) kijelző (iii) 127 billentyűzet (iv) 128 riasztó (v) 129 telefon (vi) 130 modem (vii) 131 érzékelők (viii) 132 audio kimeneti egység (ix) 133 külső processzor (x) 134 külső vezérlő

A kétirányú kapcsolatban a 2 összekötő maga nem generál elektromágneses jeleket, csak visszamenő jeleket szolgáltat, visszasugározza a felvett teljesítményt.

Az 1 vezérlő és a 2 összekötő közötti jelek számos olyan módszerrel modulálhatók, amely digitális és/vagy analóg kimeneteket állít elő az 1 vezérlőnél vagy 2 összekötőnél. Ezek a kimenetek adatokat és/vagy hangot állítanak elő, lehetővé téve a hangvagy adat-kommunikációt mindekét irányban egyidejűleg vagy szekvenciálisán.

A 2 összekötő maga nem generál elektromágneses jeleket, csak az 1 vezérlő által generált jeleket veszi, amelyről a releváns hangot és/vagy adatokat kapjuk. A 2 összekötő az 1 vezérlőről vett elektromágneses energiát visszasugározza, amely energiát a 2 összekötő által generált hanggal és/vagy adatokkal modulálja és ezután az 1 vezérlő azt veszi, a visszaszórt modulált sugárzás módszeréhez hasonlóan.

A visszaszórt modulált sugárzás alapelvei önmagukban ismertek.

Ez a találmány a visszaszórt modulált sugárzáshoz hasonló elvet alkalmaz, és egyedülálló konfigurációban és tervezésben egy új telefon- és adatátviteli rendszert valósít meg.

A 2A. ábra a 2 összekötő hátulnézetét, a 2B. ábra a 2 összekötő elölnézetét mutatja. A 2C. ábrán az 1 vezérlőn elhelyezett 144 vezérlőantenna és a 145 kéziantenna látható.

Járműveken a 2 összekötő előnyös kialakításánál a következő egységek vannak a 2 összekötőn: 135 foltantenna, 136 feldolgozóegység tárolóval, 137 napelemek, 138 mágnescsíkos kártya, és intelligens kártya illesztő, amibe bármelyik kártya elhelyezhető. Szintén a 2 összekötőn van egy 139 folyadékkristályos kijelző, 140 membrán billentyűzet, és egy 141 adapter/csatlakozó külső egységek és áramforrás számára. Az egységeket a 142 ház tartja össze, és két 143 öntapadó csík szolgál a 2 összekötőnek a jármű szélvédőjére történő rögzítéshez.

A 2,45 GHz-en használható 144 vezérlő antenna egy 45x46x6 cm-es térfogatban elfér, vagy ehelyett egy 10 cm átmérőjű, 15 cm-es mélységű 145 kéziantenna alkalmazható az irányított összeköttetések működtetésére.

Egy jó hatásfokú összekötő antenna térfogatigénye: 7,6 cm x 7,6 cm x 0,42 cm.

A 4. és 5. ábrák áttekintést adnak a rendszer működéséről.

A 4. ábra az első adó-vevő egység (vezérlő) és a második adóvevő egység (összekötő) közötti kétirányú adatátviteli rendszer alapvető elemeit mutatja. Az 1 vezérlő 151 vivőjel generátort és 152 modulátort tartalmaz. A 152 modulátor egy ISI első információs jellel modulálja meg a CS vivőjelet, és ezzel előállítja az MCI első modulált vivőjelet. Az 1 vezérlő 153 adót és 154 vevőt is tartalmaz. A 153 adó első elektromágneses hullámjel formájában adja meg az MCI első modulált vivőjelet a 2 összekötőnek, és a 154 vevő veszi a második elektromágneses hullámjelet, amelyet a 2 összekötő sugároz vissza, előállítva az MC2 második modulált vivőjelet. Az 1 vezérlőben van a 155 demodulátor, amely az MC2 második modulált vivőjelet demodulálva előállítja az IS2 második információs jelet.

A 2 összekötő egy 156 vevőt tartalmaz. A 156 vevő

HU 212 136 B veszi az első elektromágneses hullámjelet, amelyet az 1 vezérlő sugároz, reprodukálva az MCI első modulált vivőjelet. A 2 összekötőben van a 157 demodulátor, amely az MCI első modulált vivőjelet demodulálva előállítja az ISI első információs jelet. A 2 összekötő tartalmazza még a 158 modulátort, amely visszaszórásmodulálja az MCI első modulált vivőjelet az IS2 második információs jellel, és így előállítja az MC2 második modulált vivőjelet. Szintén a 2 összekötő tartalmazza a 159 adót, amely második elektromágneses hullámjelek formájában leadja az MC2 második modulált vivőjelet az 1 vezérlőnek. Az ISI első és az IS2 második információs jel adatátviteli sebessége lényegében azonos.

Amint az az 5. ábrán látható, az 1 vezérlő egy 6 forrást tartalmaz, amely generálja az elektromágneses jeleket; 3 működtető logikai áramkört, amely veszi a hangot és/vagy adatokat egy külső forrásból, és megfelelő bemenetét szolgáltat a 4 modulátor számára, amely modulálja az elektromágneses jeleket a hang és/vagy adatok szerint, amit azután az 5 antennák kisugároznak.

A 2 összekötő az 1 vezérlő által közvetített elektromágneses jeleket a közvetítő 7, 12 antennán keresztül veszi. A vett jelet kettéosztjuk. Az első út a 8 demodulátorhoz vezet, amely a jelet demodulálja. A 8 demodulátor kimenete a 9 működtető logikai áramkörhöz van kapcsolva, amely feldolgozza a vett, demodulált hang/adat jelet, amely bemenetként szolgál egy megfelelő 10 tranzakciós logikai áramkörhöz és perifériához.

A visszafelé történő kommunikáció megteremtéséhez, a 10 tranzakciós logikai áramkörből érkező hangokat és/vagy adatokat a 9 működtető logikai áramkörhöz vezetjük, amely meghajtja a 11 modulátort. A 11 modulátor modulálja az 1 vezérlőről kapott jelet, azután továbbítja a 7, 12 antennákhoz, és a visszamenő jelet visszasugározza az 1 vezérlőhöz.

Az 1 vezérlő veszi a 2 összekötőtől érkező visszaszórt jelet a 13 antennán keresztül. Ezt ajelet a 14 demodulátor detektálja, amely felhasználja a 6 forrásból érkező jelek egy részét a saját detektálási folyamatában használt referenciaként. A modulált jel ezután a 3 működtető logikai áramkörbe kerül, amely össze van kapcsolva a 15 tranzakciós logikai áramkörrel, ami viszont a külső feldolgozó és kommunikációs áramkörhöz kapcsolódik.

Az 1 vezérlő 5 és 13 antennái egy antennaszerkezetbe integrálhatók, és ugyanaz lehetséges a 2 összekötő 7, 12 antennái esetén is.

A 6. ábrára hivatkozva, az előnyös kiviteli alakban az 1 vezérlő a következő módon működik:

Adás az 1 vezérlőről:

Az 1 vezérlőben található 16 forrás szolgáltatja a referencia elektromágneses jelet. Ez a jel az 1 vezérlő felé egy hasonló elven működő távolabbi és/vagy más egységgel közösen használt egységről is kiadható egy megfelelő jelosztó 17 buszon át.

Ez a leírás olyan kiviteli példára vonatkozik, amelyben a 16 forrás az 1 vezérlő alkatrésze.

A 16 fonás 18 feszültségvezéreit oszcillátor (VCO) tartalmaz, amely a kívánt 2,45 GHz frekvenciát állítja elő.

Ez a frekvencia azért előnyös, mert megfelelő egyensúlyt képes teremteni az antenna, a sávszélesség, a sugárzási karakterisztika és az antenna mérete között. Ez a frekvencia abban a sávban található, amely elfogadott az ipari, tudományos és gyógyászati (ISM) alkalmazásokhoz.

A kívánt frekvencia beállítható egy vezérlő hurokkal, amely fáziszárja a 18 feszültségvezéreit oszcillátort a rögzített frekvenciás 20 kristályoszcillátor frekvencia kimenetének többszörösére, amit egy 19 előosztó áramkör határoz meg (leosztva az N számlálóval). A 18 feszültségvezéreit oszcillátor vezérlő feszültségét a 21 integrátor szolgáltatja, amely meghatározza a hibajelet a 19 előosztó áramkör kimenetének és a 20 kristályoszcillátor kimenetének szorzatából.

A visszacsatolt jelet a vezérlő hurokhoz 22 iránycsatolón át vezetjük. A 19 előosztóhoz a 23 digitális bemenetet csatlakoztatjuk, amellyel beállítható a 16 forrás frekvenciája több, előre meghatározott frekvencia valamelyikére.

A szórt spektrumú átvitel előnyös, ahol a zavarástól és a lehallgatástól való biztonságra kell törekedni. Ezt többféle módon érhetjük el. Az első lehetőség a frekvenciamodulálás, amit a 18 feszültségvezéreit oszcillátor bemenetére vezetett és a 21 integrátor kimenetéhez adott 24 álvéletlen logikai jellel érhetünk el.

A második lehetőség a szórt spektrumú adás, amely lehetővé teszi akár a fázis- akár a késleltetett modulálás kiválasztását, amit úgy érhetünk el, hogy ál véletlen logikai jelet küldünk a 25 keverőhöz. A 16 forrás kimeneti teljesítménye általában akkora, hogy a leadott teljesítmény az 1 vezérlő 26 antennájánál az 1-100 milliwatt tartományban lesz, és így az előnyös sugárzási tartomány és a frekvencia használatával a térerősség az előírt biztonsági határ alatt lesz. A 16 forrás koherencia-hossza sokkal nagyobb, mint a teljes úthossz szórás és késleltetési szórás bármely belső eszközben, mint pl. a szűrőkben vagy késleltető vonalakban.

Az 1 vezérlő előnyös adási sávszélessége kisebb 20 MHz-nél (tipikus az ISM sávban). A 27 határoló erősítő a 16 forrás kimenetéhez van kötve, állandó jelszint megtartásához a továbbító szakaszban. A 16 forrás kimenete szolgáltatja a továbbított jelet, valamint meghajtja az 1 vezérlő vevő 28 kvadratúra detektorát 29 erősítőn keresztül.

A 16 forrás kimenete 31 leválasztón (izolátor) keresztül van táplálva, hogy megakadályozza az áramkör kimenete részéről a visszaverődést, amely visszacsatolódik a 16 forráshoz az amplitúdó modulációs 32 modulátorról.

Az amplitúdó 32 modulátort 2,048 MHz-es Mp impulzuskódmoduláció hajtja meg, amely a 33 működtető logikai áramkörről származik. Ez az impulzusfrekvencia a CCITT szabvány az impulzuskód-moduláció számára a telefonoknál és az adatátviteli alkalmazásoknál.

Az amplitúdó 32 modulátor kimenete 34 teljesítményerősítőn és 35 sávszűrőn keresztül kerül a 26 antennára.

A teljesítmény a 26 antennára 36 teljesítményleválasztón és 180 fokos 37 késleltető vonalon át kerül.

A 26 antenna a továbbított jelet a 26 antenna kialakítása által megszabott karakterisztika szerint sugároz6

I

HU 212 136 Β za. A 26 antenna karakterisztikáját optimalizáljuk az adott műveleti helyzetekre.

Vétel a 2 összekötővel:

Amint az a 7. ábrán látható, a jelek vétele mindkét 54, 55 antennával történik, amelyek monosztatikusak (fizikailag egyezőek).

Az 54 antenna által vett jelet a 90 fokos 56 késleltető vonalon, valamint a kvadratúra polarizációs 59 átváltó kapcsolón keresztül továbbítjuk az 55 antennához.

Ezzel egyidőben az 55 antenna által vett jelet az ellenkező irányba továbbítjuk a kvadratúra polarizációs 59 átváltó kapcsolón és a 90 fokos 56 késleltető vonalon keresztül az 54 antennához.

Az egyes 54, 55 antennákról két ellenkező irányba terjedő jel egymással kölcsönhatásba lép, és összetett jel áll elő a KI és K2 pontokban a 90 fokos 56 késleltető vonal ellenkező végein. Ezt az összetett jelet a két 57,58 detektordióda detektálja, amelyek kimenete összegzésre kerül, hogy ezzel egy tiszta detektált amplitúdó álljon elő, amely független az ál lóhull ám arány tói.

A 8A., 8B. és 9. ábra részletesebben mutatja be a 2 összekötő működését, amit a következőkben ismertetünk:

A 9. ábra szerint a 61 antennaáramkör ábrázolja a kvadratúra polarizációs 59 átváltó kapcsoló összeköttetését, amely a következő elemekből áll: GaAs 62 tranzisztorok, 57 és 58 detektordiódák, 63 kondenzátorok és 64 induktivitások, amelyek közül a 7. ábrán feltüntetett 90 fokos 56 késleltető vonal tartalmazza a 64 induktivitásokat és a 63 kondenzátorokat.

Az összetettjeiét a két 57 és 58 detektordióda detektálja. amelyek kimenetét a kiszajú 65 összegzőerősítő összegzi, egy tiszta detektált jelamplitúdót előállítva, amely független az állóhullámaránytól. A kiszajú 65 összegzőerősítő kimenetét a 66 sávszűrő szűri meg, és a logikai magas és logikai alacsony szinteket a 67 és 68 komparátorok határozzák meg a 60 működtető logikai áramkör által való feldolgozáshoz. Az összekötő 60 működtető logikai áramköre által feldolgozott demodulált jel szinkronozott órajelet, keretszót és adatokat tartalmaz, amit az üzenet visszaállítására lehet felhasználni.

A 2 összekötő 60 működtető logikai áramkörének kimenete hajtja meg a különféle bemeneti/kimeneti egységeket, amelyek a következők: CODEC kódolódekódoló, MIC mikrofonok és SP hangszóró egység, TRL tranzakciós logikai egység/ek, DISP kijelzők, KB billentyűzet, V hangkimenetek (lásd a 7. ábrán is), stb. A 2 összekötő 60 működtető logikai áramkörének adatgyűjtési, lekérdezési és kiválasztási funkciói a több 2 összekötővel való kapcsolatfelvételi folyamatábrán találhatók, a 12. ábrán, valamint a több 1 vezérlő közül való kiválasztás folyamatábráján, a 13. ábrán.

A 60 működtető logikai áramkör szintén küldi és kezeli az üzeneteket a különféle perifériákhoz, mint pl. KB billentyűzet, DISP kijelző, SC intelligens kártya, memória, stb.

Visszasugárzás 2 összekötőtől:

A 2 összekötő 60 működtető logikai áramköre konvertálja a fentiekben felsorolt bemeneti/kimeneti berendezések kimenetét egy 2,045 MHz-es FSK jellé, amit a meghajtó 69 erősítőn át továbbít a 62 GaAs eszközökhöz, amelyek tartalmazzák kvadratúra polarizációs 59 átváltó kapcsolót, ami a modulációt végzi a 2 összekötőben.

A moduláció előnyösen kétirányú, és lineárisan keresztpolarizált vezérlő/összekötő antennák alkalmazásánál irányérzéketlenséget biztosít.

A kétirányú karakterisztikát a kvadratúra polarizációs 59 átváltó kapcsolóval érjük el, amely a 8B. ábrán feltüntetett 70 foltantenna merőleges antenna-táppontjainak kölcsönös összekötésével lehetővé teszi a szomszédos antenna-táppontpárok szekvenciális, váltakozó összekötését.

Visszatérve a 6. ábrához, az 1 vezérlőben 51 visszhang- és áthalláscsökkentő áramkör veszi az adóvonal kimenetét az 52 iránycsatolón keresztül, valamint az energiamegosztók, keverők, hibridek, késleltetővonalak és integrátorok kombinációján keresztül egy visszhang- és áthalláscsökkentő jelet előállítva, amit az 53 iránykapcsolón keresztül táplálunk be a vett jel útjába.

A jel invertálása vagy nem invertálása az áramkörökben a visszasugárzott jel fázismodulációját határozza meg, ami 0 vagy 180 fok lehet. A 7. ábrán feltüntetett kvadratúra polarizációs 59 átváltó kapcsoló merőleges összeköttetése egy olyan visszasugárzott jelet eredményez, amely merőlegesen polarizált a 2 összekötő által vett jelre. Ez a jel lesz a 2 összekötő kimenő sugárzása (visszasugárzás).

Amint az a 8A. és 8B. ábrán látható, a 2 összekötő visszasugárzó áramkör alkatrészei úgy vannak kiképezve, hogy az aktív komponensek egyetlen 71 alaplapot alkotnak, amely diódákat, GaAs eszközöket, induktivitásokat, kondenzátorokat, vezetékeket, stb. tartalmaz, és ehhez van kötve négy előre kialakított 72 átviteli vonal.

Az egyelten 71 alaplap 73 alaplap szerelvényre van helyezve, amely első 74 dielektromos réteget tartalmaz. A 70 foltantenna a második 75 dielektromos rétegben van, és az Al, A2, Al, A2 antenna táppontok előre kialakított átvezető 76 lyukakon keresztül vannak összekötve a 72 átviteli vonalakkal. A 74 dielektromos réteg a 73 alaplap szerelvény fölött van, amely az egyetlen 71 alaplapot és az összes többi összeragasztott réteget tartja.

A 72 átviteli vonalak elektromos összekötése a 70 foltantennával galvanizálással, forrasztással, hegesztéssel vagy egyéb megfelelő eszközzel oldható meg.

Vétel az 1 vezérlővel:

Amint az a 6. ábrán látható, a 2 összekötők által visszasugárzott energiát a 38 vevőantenna fogadja, aminek a kimenete a 39 teljesítmény-leválasztón és a 180 fokos 40 késleltető vonalon, a 41 sávszűrőn, a 42 előerősítőn keresztül kerül a 43 összegzőhöz, amely kompenzálja azt az amplitúdó modulációt, ami eredetileg az 1 vezérlő által a 32 modulátorral került a vivőjelre. Ennek eredménye egy olyan jel, amely amplitúdómodulációtól mentes.

A 43 összegző kimenete a 44 kvadratúra hibriden keresztül kerül a 28 kvadratúra detektorra.

A 28 kvadratúra detektor kimenete továbbításra ke7

HU 212 136 B rül a 45 kvadratúra összegző erősítőbe, amely a kvadratúrában összegzi a 28 kvadratúra detektor azonos fázisú I és Q kimeneteit.

A 45 kvadratúra összegző erősítő kimenete a FSK demodulátorba kerül. Itt a kettéosztott jel a 46 sávszűrőkön át kerül a 47 és 48 logikai detektorokba, amelyek szétválasztják a logikai magas és logikai alacsony komponenseket. A 47 és 48 logikai detektorok táplálják a 49 összegző- és 50 különbségerősítőket, amelyek kimenete határozza meg a jel P polaritását, a magasalacsony D jelviszonyt (az adatütközés detektálásához), az S minimális jelszintet, valamint az L tényleges jelszintet. Az utóbbi négy kimenet kerül a 33 működtető logikai áramkörbe, amely feldolgozza az adatokat. Az L tényleges jelszintet digitalizált alakban számos olyan alkalmazáshoz használjuk fel, amelyek a jelszintek alapján hoznak valamilyen döntést. A digitalizált L tényleges jelszint visszaküldhető a 2 összekötőhöz is, hogy megkönnyítse a kiválasztási eljárást és nyomkövetést.

A P polaritás kimenet három szintű kimenet. A 47 és 48 logikai detektor kimenetében található kis D különbségeket az adatütközés regisztrálásához használjuk.

Az 1 vezérlő 33 működtető logikai áramkörének kimenete meghajtja a különböző I/O bemeneti/kimeneti egységeket, pl. a CODEC kódoló-dekódolót a telefonvonalhoz, a TRL tranzakciós logikai egységeket, a KB billentyűzetet, a DISP kijelzőket, a V hangkimeneteket, stb.

Az 1 vezérlő 33 működtető logikai áramköre összhangban működik a 2 összekötő működtető logikai áramkörével. Az 1 vezérlő 33 működtető logikai áramkörének működése a több 2 összekötővel történő kapcsolatfelvétel folyamatábráján (12. ábra) és az 1 vezérlő kiválasztásának folyamatábráján (13. ábra) található.

A koherens detektálás, amely ugyanazt a jelreferenciát használja az adott és vett jelhez, javítja a rendszer teljesítményét. Előnyös a homodin detektáló áramkörök alkalmazása, ami különösen előnyös, amikor a vivőfrekvencia instabil vagy szándékosan változik, pl. a szórt spektrumú módszer miatt.

Amint az a 6A.ábrán látható, egy LA határoló erősítő és egy M keverő használható a 2 összekötőben a visszasugárzott energia szabályozására és ahhoz, hogy hozzájáruljon az amplitúdómodulált komponensek eltávolításához a vett vivőjelben. Az LA határoló erősítő nagymértékű leválasztást nyújt a vevő és az adóáramkörök között, minimalizálva a visszacsatolást. Az LA határoló erősítő szolgáltatja a szükséges jelszintet is, egy olyan keverő ü'pusú detektor számára, amelynek lineáris érzékenységi függvénye van, és nagyobb érzékenységű, mint amekkora négyzetes érzékenységű detektoroknál érhető el.

Az 1 vezérlőtől kapott jel visszasugárzásának modulálása a 2 összekötő által egyoldalsávos vagy kétoldalsávos, és ezzel biztosít visszacsatolás leválasztást.

A detektor kimeneti szintje függetlenné tehető a keresztpolarizált antennák relatív irányítottságától úgy, hogy egyetlen D detektort adott la távolságban helyezünk el az összeköttetésen az EDP ekvivalens késleltetési ponttól, amely egyenlő fázistávolságban van mindegyik antennától a két A1 és A2 antenna táppont között. Ez látható a 6B. ábrán. Akkor lesz a D detektor kimenete irányítottságra érzéketlen, ha = l_d = lambda/8 + n lambda/2 így a két antennáról eredő haladó hullámok mindig összeadódnak a kvadratúrában 1 = l_d esetén.

Többféle antenna alkalmazható mind az 1 vezérlő, mind pedig a 2 összekötő esetén, amelyek lehetnek fázisrács antennák, lencse- vagy foltantenna kialakításúak.

A foltantenna (felületszerelt antenna) egyszerűsége miatt kedvelt, könnyű megvalósítani vele a keresztpolarizációt, kisméretű profillal rendelkezik, és sokféleképpen lehet felépíteni.

Mind a lineáris, mind a cirkuláris polarizáció alkalmazható. A cirkuláris polarizáció bonyolultabb áramkört igényel.

Bármilyen polarizációt is alkalmazunk, a vevő és az adó antennákat szét kell választani, előnyösen ortogonálisán. Ez keresztpolarizáció útján érhető el.

A következőkben ismertetjük az 1 vezérlő és a 2 összekötő közötti hatékony kapcsolat biztosítására szolgáló lehetőségeket, bármilyen relatív irányítottságú antennákhoz.

Cirkuláris polarizáció:

A cirkuláris polarizáció esetén az 1 vezérlő 26 adóantennái és a 2 összekötő 54 és 55 antennái polarizációjának meg kell egyeznie, kivéve ha a 2 összekötőben kétirányú modulátort alkalmazunk.

Lineáris polarizáció:

A lineáris polarizáció esetén mindkét antennának ugyanolyan polarizációjúnak kell lennie, tehát lehet függőleges, vízszintes vagy váltakozó, ahogy az éppen szükséges. Mind az 1 vezérlő 26 adóantenna és az 1 vezérlő 38 vevőantenna párjának, mind pedig a 2 öszszekötő vevő és adó 54 és 55 antennáinak keresztpolarizáltnak kell lenniük. Az 1 vezérlő 26 adó- és 38 vevőantennák és a 2 összekötő 54 és 55 antennák közötti relatív irányítottságtól való függetlenség úgy érhető el, hogy a 2 összekötő modulátor kétirányú és az antennák keresztpolarizáltak.

Az antennák keresztpolarizáltsága:

Előnyösen a 2 összekötő 54, 55 antennák monosztatikusak és keresztpolarizáltak.

Előnyösen az 1 vezérlő 38 vevőantennája az 1 vezérlő 26 adóantennájára keresztpolarizált és lehetőleg monosztatikus azzal.

Megnövelt hatótávolság érhető el, amennyiben nagymértékű leválasztást biztosítunk a 2 összekötő 54 és 55 antennák között egy megfelelő RF erősítő alkalmazásával (pl. GaAs eszközökkel) és/vagy az 1 vezérlő impulzusműködtetését (50%-os terhelési ciklussal) valósítjuk meg a 2 összekötő által nyújtott késleltetéssel. A késleltetés egyenlő az 1 vezérlő adó impulzusának időtartamával, és egy késleltető vonalat hozzáadva a 2 összekötő két 54, 55 antennája között úgy, hogy egy bitperiódussal késlelteti a visszasugárzást. így az adó és vevő ciklusok az 1 vezérlőnél változtathatóak egy adó/vevő kapcsoló alkalmazásával. Ezenkívül a hatótá8

HU 212 136 B volság megnövelhető az 1 vezérlő energiájának növelésével, növelve az antenna átviteli erősítését vagy az 1 vezérlőn vagy pedig az 1 vezérlő és 2 összekötő mindegyikén, növelve a vevőerősítést és csökkentve a zajt, valamint csökkentve a rendszer sávszélességét és növelve a teljes rendszer feldolgozási hatékonyságát.

Amplitúdómodulált jel vétele az 1 vezérlőről:

Vételi módban mindkét 2 összekötő 54, 55 antennát használjuk, két kvadratúra-diódás detektor alkalmazásával. A 7. ábrán látható 57 és 58 detektorok teljesítmény-detektorként működnek a normál működési tartományukban - 10 dbm alatt. Az 1 vezérlő vivőjelének frekvenciáján az 57, 58 detektorok 90 fokos távolságban vannak egymástól, a 2 összekötő két 54, 55 antennája közötti átviteli vonalon. Az áramkört az állóhullámtól függetlenné tesszük az 57 és 58 detektorok feszültségkimeneteinek összegzésével.

Az áramkör állóhullámtól való függetlenségének oka a következő:

Tiszta teljesítmény = P1+P2, mivel a VI arányos a Pl-el a detektor négyzetes érzékenységi karakterisztikájú tartományában, így a nettó teljesítmény arányos a Vl+V2-vel, és ezáltal a VI és V2 összegzésével a rendszer már független az állóhullámtól (ahol VI és V2 az 57 és 58 detektorok kimeneti feszültségei).

Frekvencia- vagy késleltetett modulálás vétele az 1 vezérlőről:

Mivel a 2 összekötőnek nincs lokáloszcillátora, így a demodulálást egy rezonátor élével végezzük (ahol a fáziseltolás nagy) vagy pedig késleltető vonalat alkalmazunk.

A rezonátoros megoldás esetén a középponti frekvenciát a rezonátor 3 dB-es pontjához állítjuk be.

A késleltető vonalas megoldás esetén két késleltető vonalat használunk fel arra, hogy minden egyes antennát összekössünk a demodulátorral.

Mivel a vivőjel fázisa - az 1 vezérlő kvadratúra modulátorán - függ a 2 összekötő hatótávolságától, és nem biztosítható, hogy az 1 vezérlő forrásjelének komponense - amit lokáloszcillátorként használunk a detektor áramkörének táplálására - fázisban lesz a vett vivőjellel (ami a 2 összekötőről van visszasugározva), így a demodulálás egy tükörszelektív keverőszűrővel, egy kvadratúra detektorral és egy ofszet lokáloszcillátoros detektorral valósítható meg. Mivel egyszerre egy visszavert vivőjellel foglalkozunk, a demodulátornál kemény csúcshatárol ás is lehetséges.

Amint az a 6. ábrán látható, a nagyfokú leválasztáshoz előnyös egy 51 kompenzáló áramkörről gondoskodni, hogy kiszűrhető legyen az 1 vezérlő adójából eredő áthallás és visszhang. Ez szükségessé teszi a nullázó/kompenzáló jel amplitúdójának fáziseltolását és szabályozását az 53 iránycsatolónál.

Az 51 kompenzáló áramkörben hosszú áthangolási idő szükséges a rövid idejű ingadozások kiegyenlítéséhez. A kompenzáláshoz a szabályozó jel a 28 kvadratúra detektor kimenetéről jön, amit nullázni kell a megfelelő fázisú és amplitúdójú kompenzáló jellel.

Az előnyös kapcsolási és modulálási vázlat a 10A. illetve 10B. ábrán látható.

Az 1 vezérlő által adott jel felépítése:

A 77 forrásjel a 2,45 GHz ISM sávban helyezkedik el. A frekvenciát az SF frekvencia kiválasztó szabja meg. A forrásfrekvenciát azért célszerű ebben a sávban kiválasztani, hogy csökkentsük a szomszédos vezérlővel való interferenciát.

A forrásjel szórt spektrumú modulálását SSG szórt spektrum generátorral és 78 fázisfordító modulátorral állítjuk elő. Különféle kódolási rendszerek használhatók, mint pl. a Manchester és Miller (zérusra vissza nem térő kód, NRZ és zérusra visszatérő kód, RZ) mind amplitúdó-, mind pedig frekvencia-modulálással.

Az előnyös kódolási rendszer - amely a 79 amplitúdó modulációt használja - egy 83 háromzónás bit kódoláson alapszik, ahol a három periódus első 84 zónaideje mindig 100%-osan modulált, a második 85 zónaidő szolgáltatja a változó bitinformációkat (a változás közel 50%-os és 100%-os modulálás között van), valamint a harmadik (csendes) 86 zónaidőt közel 50%-os modulálási szinten tartjuk azért, hogy az tovább modulálható legyen.

A 2 összekötő által vett, fent említett bitzónás periódusszintek sémája kivételesen akkor módosul, amikor a harmadik 86 zónaidő bitperiódusa zéró szinten van vagy ahhoz közel esik. Ez bitösszeütközésből, azaz egy logikai és egy logikai zéró ütközésből adódik. Ez utóbbi az 1 vezérlő válaszából ered, amit akkor ad le, amikor több 2 összekötőtől vesz biteket egyidőben, amelyek az 1 vezérlővel kívánnak kapcsolatba lépni.

Ezt az információt a 2 összekötő arra használja fel, hogy visszaküldje az utolsó továbbított bitet, feltéve, hogy az utolsó bitet megelőző bit megfelelő értelmű volt. Ellenkező esetben a 2 összekötő szünetelteti az 1 vezérlő felé történő választ, a következő kapcsolatfelvételi hívásig.

Egy 87 első zónaidő hiányzó élét arra használjuk, hogy kijelöljük a keretbitet szinkronizálási célokra.

Ez a kódolás képezi a 80 hang/adat moduláció alapját.

A szórt spektrumú modulált forrásjel előnyös hang jel/adat modulálása (névlegesen 50%) 79 amplitúdó modulálással végezhető.

A Dl adat és VI hang beviteli egységek modulációs bemenetel közvetlenül, illetve a 88 CODEC kódolódekódolón keresztül vannak az amplitúdó modulátor bemenetére kapcsolva.

A rendszer tervezésekor akár az amplitúdó, akár a frekvencia modulálás felhasználható, előnyös a 79 amplitúdó modulálás.

Az 1 vezérlő által közvetített jelek 79 amplitúdó modulálását célszerű az 50% modulálási érték alatt tartani, ezzel biztosítva, hogy a 2 összekötő elegendő folyamatos jelet vegyen a negatív modulálási időtartam során. Ez biztosítja a 2 összekötő által vett jel visszamodulálásához elegendő vivőjel szintet.

Ügyelni kell a vevő/adó szétválasztására az 1 vezérlőben, hogy megakadályozzuk az amplitúdó modulálási áthallást a vevő demodulátor felé.

A 79 amplitúdó modulálás egyszerűsíti a jel demodulálását a 2 összekötőben.

HU 212 136 Β

Az 1 vezérlő leadott jelének frekvencia modulálása tovább bonyolítja a 2 összekötő demodulátorát, amelyben egy rezonátor vagy egy hosszú késleltető vonal alkalmazható.

Lényeges, hogy az 1 vezérlő demodulátora a frekvenciamodulált jel egy részét a saját frekvencia referenciájaként használja, hogy ezzel biztosítsa az ortogonalitást (szórt spektrum elv). Ajánlatos, hogy a 81 kisugárzottjel függőlegesen polarizált legyen.

A 81 kisugárzott jel vízszintesen polarizált, vagy balra illetve jobbra cirkulárisán polarizált is lehet.

Bármelyik polarizációs módszert is alkalmazzuk, az 1 vezérlő által a 2 összekötőről vett jel polarizációjának merőlegesnek kell lennie az 1 vezérlő által kisugárzottjel polarizációjára.

A vízszintes polarizáció merőleges a függőleges polarizációra, és a balra cirkuláris polarizáció merőleges a jobbra cirkuláris polarizációra.

A 2 összekötő bejövő jelének feldolgozása:

Az 1 vezérlőről érkező 89 bejövő jelet a 2 összekötő keresztpolarizált (7. ábrán feltüntetett) 54 és 55 antennái veszik, amely jel felbontott komponenseit vektoriálisan a 90 teljesítménydetektor összegzi és veszi a hang/adat információt.

A multiplexeit hanginformáció mint 2,045 MHz-es PCM jel kerül a 91 CODEC kódoló-dekódolóra, valamint a DO adat- és VO hang-kiviteli egységre, és a digitális adatokkal együtt a további feldolgozáshoz használható fel.

A 2 összekötő visszasugárzott jelének felépítése:

A 92 CODEC kódoló-dekódolón keresztül multiplexeit hanginformációból (a VI hang-beviteli egységből) visszatérő információból együtt a 93 FSK modulátor FSK jelet generál, amely a 94 modulátoron át késleltetve modulálja a jelenergiát, amit a 2 összekötőnek kell visszasugározni.

A visszamodulálás lehet amplitúdó modulálás, fázis modulálás vagy késleltetett modulálás.

Az előnyös modulálási módszer a késleltetett modulálás, amely gyors szilárdtest-kapcsolókkal (GaAs) és rögzített (félhullám hosszúságú vagy névlegesen 180°-os) késleltető vonalakkal valósítható meg.

Mivel az előnyös vezérlő modulációs séma szerint a vivőjelet folyamatosan sugározzák a 2 összekötőkhöz, az 1 vezérlő adó- és a 2 összekötő visszasugárzott jeleinek leválasztása mindkét irányban a jelek frekvencia szerinti szétválasztásával valósítható meg.

Az 1 vezérlőről érkező jelek egyenáramú impulzusonként vannak leadva 2,45 GHz-es frekvencián. A szükséges leválasztás biztosításához, a 2 összekötőről érkező jelben a 2 összekötő által vett bemenő jellel egybeeső 2,048 MHz adatátviteli sebességgel 8,192 MHz-en (2,048*4) továbbítjuk a logikai zérókat, és 12,288 MHz-en (2,048*6) a logikai egyet.

Ez a megközelítés feleslegessé teszi a szinkronizáló áramkört az 1 vezérlőben és a 2 összekötőben.

A vett vivőjel 2 összekötő által végzett visszamodulálása végezhető felharmonikusokkal, amely az előnyös alkalmazás során biztosítja a megfelelő logikai „0” és logikai „1” elkülönítését, vagy pedig az alharmonikusok tartományában, megfelelően biztosítva a logikai „0” és logikai „1” elválasztását az 1 vezérlőről jövő modulált jelben. Az utóbbi esetet olyan rendszereknél alkalmazzuk, ahol a 2 összekötő adási adatátviteli sebessége kisebb, mint a 2 összekötő vételi adatátviteli sebessége.

A következő FSK frekvencia arányokat lehet alkalmazni a vett és visszatérő jel leválasztásához az előnyös kivitelnél:

EGY = 6 ♦ detektált modulálási frekvencia

NULLA = 4 * detektált modulálási frekvencia Minden, 2 összekötőtől visszatérő bit a teljes vezérlő bit 84 + 85 + 86 zónaideje alatt kerül leadásra. A 95 végső jel FSK modulált, fázis modulált, amplitúdó modulált vagy szórt spektrumú modulált jel.

A visszasugárzandó 95 végső jelek polarizációja merőleges arra a vett jelre, amelyből a saját energiája származik.

Az 1 vezérlő által vett jel feldolgozása:

A 2 összekötőről 96 vett jel merőleges az eredetileg az 1 vezérlő által leadott 81 kisugárzott jelre. A 2 összekötőről a 96 vett jelet a 97 kvadratúra demodulátor demodulálja. A demodulált jel ezután 98 FSK demodulátorra kerül a digitális adatok és PCM (impulzus-kód moduláció) hangadatok előállításához. A végső hangadatok a VO hang-kiviteli egység által ezután a 99 CODEC kódoló-dekódolóról vehetők le.

Az adatblokk definiálása a 11 A. és 11B. ábrán látható. Az adatblokkot adatszavak sorozataként definiáljuk, egy keretszó kezdetétől a következő keretszó kezdetéig.

Az adatblokk előnyös kialakításánál harminckét szóból áll, amelyek mindegyike nyolc bitet tartalmaz.

Az első szó a keretszó (C=0).

A második szó (Cl) a 26. ábra kapcsán felsorolt utasítások mellett tartalmazhatja azokat az alacsonyabb prioritású tevékenységeket, a 2 összekötők felé jelző üzeneteket is, amelyek felsorolása a 11 A. ábrán található. A második szó tartalma azokhoz a 2 összekötőkhöz szól, amelyek még nem vették fel a kapcsolatot az 1 vezérlővel.

A tizenhatodik szó elősegíti a telefonos alkalmazásoknál a jeladást és a lebonyolítást.

A fennmaradó szavakat a kijelölt 2 összekötőkhöz rendeljük, soros lekérdezés alapján.

A rendszer kétirányú kommunikációs adatcseréje lehet teljes-duplex, fél-duplex és kvázi teljes-duplex. Amennyiben a kvázi teljes-duplex adatcserét alkalmazzuk, akkor a bitek elküldése és fogadása váltakozó időközökben történik, lehetővé téve a vevő számára, hogy visszanyerje eredeti állapotát bármely átmeneti zavar esetén, és javítsa az 1 vezérlő vevője és adója közötti leválasztást. Ez a 1 ÍB. ábrán látható.

A kétirányú átvitel több különböző eszközzel valósítható meg: pl. kábel, hullámvezető vagy egyéb ilyen irányított vagy vezetett eszköz.

A 2 összekötőkkel való kapcsolatteremtés folyamata az 1 vezérlő segítségével a 12. ábrán látható, a kapcsolatteremtés a 200 logikai lépésben kezdődik. A 201 logikai lépésben az 1 vezérlő beállítja a kereső bitet a

HU 212 136 B megfelelő értékre. A 202 logikai lépésben visszaérkezik a válasz a 2 összekötőről. A 203 logikai lépésben az

1. vezérlő megvizsgálja, hogy érkezett-e válaszbit. Nemleges esetben a 204 logikai lépésben keresőbit törlődik, és a 205 logikai lépésben az 1 vezérlő kilép a kapcsolatteremtési folyamatból.

Az előnyös kivitel során, amikor a 2 összekötő a 206 logikai lépésben visszasugároz egy választ, amelyek az 1 vezérlő által történő vételi időpontja egybeesik egy másik, még nem azonosított összekötőről származó válasz időpontjával, akkor a 207 logikai lépésben az 1 vezérlő ezt úgy azonosítja, mint válaszösszeütközést (szimultán logikai „1” és logikai „0”). Ezt az 1 vezérlő jelzi a 2 összekötőknek a 216 logikai lépésben.

Ekkor az 1 vezérlő meghatározza, hogy a kapcsolatfelvételi szó konkuráló bitjei közül melyiknek van nagyobb amplitúdója, és a kezdeti kölcsönös azonosítást azokkal a bitekkel kezdi, amelyeknek a legmagasabb az amplitúdójuk. A 217. vagy a 208. logikai lépésben az 1 vezérlő megvizsgálja, hogy a kiválasztott 2 összekötő által visszaküldött bit egyezik-e az 1 vezérlő által leadottal. Nemleges esetben a 2 összekötő utasítást kap a 218 logikai lépésben az adás szüneteltetésére a következő kapcsolatfelvételi hívásig. Ezalatt a bitsémába nem illő többi 2 összekötők is jelzést kapnak, hogy szüneteljenek addig, amíg a következő kapcsolatfelvételi keresés el nem kezdődik.

Ha a kiválasztott 2 összekötő adatütközés esetén egyező bitet küld vissza, és ezt az 1 vezérlő a 217 logikai lépésben megállapítja, akkor az 1 vezérlő a 219 lépésben bevárja a 2 összekötő ismételt bitküldését, és a 220 logikai lépésben csökkenti a bitszámlálót.

Ha nem lép fel adatütközés és a 208 logikai lépésben a visszatérő bit egyezik, az 1 vezérlő a 209 logikai lépésben megvizsgálja, hogy a visszasugárzott bitet várta-e. Nemleges esetben az 1 vezérlő visszatér a 202 logikai lépéshez. Ellenkező esetben a 210 logikai lépésben a 2 összekötő visszaküldi a móduskérés bitet. Az 1 vezérlő a 211 logikai lépésben megvizsgálja, hogy a 2 összekötő kéri-e az adatátviteli csatornát. Nemleges esetben a 212 logikai lépésben a 2 összekötő sorszámot kap. Ha a 2 összekötő kommunikálni kíván, az 1 vezérlő a 213 logikai lépésben megvizsgálja, hogy van-e szabad időrés. Ha van, akkor a 2 összekötő a 215 logikai lépésben kap egy lekérdező időrést. Ellenkező esetben a 214 logikai lépésben bekerül a várakozó 2 összekötők sorába.

Amennyiben egy 2 összekötő azonosításra és lefoglalásra került, akkor erről jelzést kap. Ellenkező esetben egy sorszámot kap a kapcsolatfelvételi sorban a 214 logikai lépésben.

Egy tranzakció befejezésekor a 2 összekötő dezaktiválható és az újbóli bekapcsolása korlátozható meghatározott idő- és adatfeltételek által.

Az általános tranzakciók során mind az 1 vezérlő mind pedig a 2 összekötő rendszeresen jelezheti azonosítóját az üzenetsorokban, biztosítva a kapcsolat sértetlenséget.

Néhány esetben szükség lehet arra, hogy egy dinamikus konvolúciós kódot adjunk vissza az 1 vezérlőhöz a lehetséges lehallgatás megakadályozására. A lehallgató képes lehet az 1 vezérlő lehallgatására, de a 2 összekötőére nem.

Abban az esetben, ha a 2 összekötő több 1 vezérlő adását veszi, akkor a 2 összekötő 60 működtető logikai áramköre a kapcsolatteremtéshez kiválasztja azt az 1 vezérlőt, amelynek a legerősebb jelet tudja szolgáltatni. Ezt az 1 vezérlőről vett jelszint jelentések határozzák meg. Amennyiben egy tranzakciós kapcsolat már létrejött a 2 összekötő és 1 vezérlő között, akkor az addig megmarad, amíg a felhasználó helyváltoztatása által előidézett csökkenés a jelszintet egy előre meghatározott küszöbérték alá nem csökkenti, még akkor is, ha a magasabb jelszintű 1 vezérlő adását lehet fogni.

A több 1 vezérlő közül történő választás folyamata a 13. ábrán látható. A választás a 300 logikai lépésben kezdődik. A 301 logikai lépésben a 2 összekötő megvizsgálja, hogy veszi-e valamelyik 1 vezérlő adását. Nemleges esetben a 302 logikai lépésben folytatja a figyelést. Ha vett adást, akkor ezt jelzi a 303 logikai lépésben az 1 vezérlőnek, és a 304 logikai lépésben kéri saját jelszintjét az 1 vezérlőtől. A 305 logikai lépésben a 2 összekötő összehasonlítja, hogy a jelszintje nagyobb-e, mint az aktuális 1 vezérlő által fogott jelszint. Ha nem ez a helyzet, akkor a 2 összekötő folytatja a figyelést a 306 logikai lépésben.

Ha az új jelszint magasabb, akkor a 2 összekötő a 307 logikai lépésben azt nézi meg, hogy van-e szabad időrés az új vezérlőnél. Ha nincs, akkor tovább folytatódik a figyelés a 308 logikai lépésben. Ha van időrés, akkor azt a 2 összekötő a 309 logikai lépésben „lefoglalja”, és a 310 logikai lépésben átvált az új 1 vezérlőre, majd a régi 1 vezérlőt a 311 logikai lépésben tartalékba teszi, és a 312 logikai lépésben folytatja a kutatást új, esetleg még nagyobb jelszintű 1 vezérlők után. Ez a folyamat addig tart, amíg valamilyen konkrét tranzakció nem kezdődik el.

Az adásvételi küszöb elérésekor és mielőtt egy tranzakció idő előtt befejeződne, a 60 működtető logikai áramkör figyelmeztető jelet ad ki a 2 összekötő felhasználójának, aki választhat aközött, hogy közel maradjon a lebonyolítást végző 1 vezérlőhöz, amíg a lebonyolítás be nem fejeződik, vagy idő előtt befejezze a tranzakciót, vagy a másik fél felé jelezze, hogy szüneteltesse a tranzakciót addig, amíg egy új kapcsolat nem teremthető egy másik, kedvezőbb helyzetű 1 vezérlővel.

Az 1 vezérlők a 14. ábrán látható módon kapcsolhatók össze egy lokális hálózatba. Az 1 vezérlők és 2 összekötők funkciói ugyanazok maradnak, mint amit az előzőekben ismertettünk. A 332 lokális hálózati vezérlő berendezés biztosítja:

1) az 1 vezérlők kölcsönös összeköttetését a vezérlő/összekötő tranzakciók biztosításához az egyik 1 vezérlőről a másikra a tranzakciós időtartam során;

2) a 2 összekötők a többi 2 összekötővel való kapcsolatba lépését a lokális hálózaton belül;

3) a 2 összekötők a 330 PABX-ek (automata telefon alközpontok) és nyilvános telefonvonalak kiterjesztésévé válnak;

4) a 2 összekötők rácsatlakozhatnak nyilvános telefonvonalakra;

HU 212 136 Β

5) a 2 összekötőkkel kapcsolatba lehet lépni megfelelő berendezések segítségével, amelyek a 332 lokális hálózati vezérlő berendezéseken kívül találhatók;

6) a 2 összekötők a 331 vonalakon át a már létező telefonrendszeren kívüli tranzakciós feldolgozó eszközökhöz kapcsolhatók.

A teljes rendszer önellenőrzése úgy valósítható meg, hogy egy, az 1 vezérlő számára ismert 2 összekötőt helyezünk az 1 vezérlő hatótávolságán belül a jel útjába, amely az 1 vezérlő segítségével aktiválható ahhoz, hogy megerősítse a kommunikációs kapcsolat sértetlenségét.

Az 1 vezérlő leadott és a 2 összekötő visszasugárzott jeleinek titkosítása számos módszerrel elérhető, beleértve a nyilvános billentyűzettel végzett titkosítást, amely pl. lehetővé teszi, hogy a jelet a 2 összekötő úgy kódolja, hogy csak megfelelő, jóváhagyott intézmények (bankok, stb.) legyenek képesek a jelet visszafejteni. Egy konvolúciós kódot lehet alkalmazni az 1 vezérlő és 2 összekötő között, amely egy ismert maximális hosszúságú szekvencián (M-szekvencia) alapszik, különösen úgy, hogy a kommunikációs kapcsolat két végén állandóan változó kulcsok vannak.

Amint az a 15. ábrán látható, az 1 vezérlő egy dobozszerű 333 házba foglalt szerkezet, amin a 335 adó/vevő antennák közös síkban vannak felszerelve, amelynek normálisa a 336 sugárzási irány felé mutat.

A kültéri alkalmazásokhoz az antennákat általában 334 védőburokkal látják el. Az 1 vezérlő működtetését végző áramforrás, a modulátor, a demodulátor, az erősítő és a működtető logikai áramkör a 333 ház belsejében található.

A teljes rendszer kialakításától függően, pl. ha megosztott feldolgozás szükséges, további feldolgozó áramkörök is lehetnek az 1 vezérlő egységben.

A 16. ábra a hordozható telefon/tranzakciós egységként használt 2 összekötőt tranzakciós működési módjaiban ábrázolja. Ennek egyedülálló jellemzője az F hajtás mentén összehajtható és/vagy dönthető TA antenna/RF egység, amely lehetővé teszi, hogy az antennát a felette elhelyezett 1 vezérlő felé mutató DŐL kapcsolási irányba állítsuk be. További előnyös jellemző az összecsukható MIC mikrofon / LS hangszóró/ KB billentyűzet/ DISP kijelzőszerkezet, amely így egy zsebméretű egységet nyújt. A külső csatlakozásokat az S aljzat biztosítja.

A 2 összekötő úgy van kialakítva, hogy különböző helyzetben és módban működik. Ezek a következők:

Teljesen összecsukva (17. ábra) inaktív állapotban vagy pedig az 1 vezérlő felé a DŐL kapcsolási irányba állítva és aktiválva van.

Részben összecsukva, kihajtott, felfelé néző antennával (18. ábra) figyel és nyugtáz (jelzi a felhasználónak, ha van bejövő hívás, vagy üzeneteket közvetít).

Mivel az 1 vezérlőben található 28 kvadratúra detektor méri a 2 összekötőről visszasugárzott válasz pillanatnyi fázisát, a fázisváltozás jelzi a mozgást és a fázisváltozás sebessége jelzi a sugárirányú sebességet.

A 2 összekötő visszasugárzott energiájának késleltetett modulálása két oldalsávos vagy egy oldalsávos modulálással érhető el. Az előnyös módszer a két oldalsávos modulálás.

Az egy oldalsávos modulálás egy tükörképszelektív keverőszűrő alkalmazásával és a megfelelő felső és alsó oldalsávok kiválasztásával valósítható meg. Az egy oldalsávos modulálásnak az az előnye, hogy független válaszokat tesz lehetővé a felső és alsó oldalsávok által létrehozott különálló csatornákon.

Amikor az 1 vezérlő és 2 összekötő között akkora a távolság, hogy az 1 vezérlőnél a 2 összekötőtől visszakapott jelszint túl alacsony a hatékony működéshez, akkor a vett és a 2 összekötőtől visszasugárzott jel a kétirányú kapcsolatban a visszatérő jelútbán elhelyezett erősítővel megnövelhető.

A vevő és adó jelek két keresztpolarizált komponense közötti leválasztást a modulátor segíti elő, amely eltolja a frekvenciát a visszacsatolási szakaszon.

A szükséges erősítést az antennánál többféleképpen lehet elérni.

1. módszer (19. ábra):

Az első a 90 fokos HC hibrid csatoló és a teljesítményosztó kombinációját alkalmazza. Amint az a 19. ábrán látható, az RCP jobbról cirkulárisán polarizált vett jelet az összekötőben két lineárisan keresztpolarizált CP antenna veszi.

A vett jel ezt követően végighalad a 90 fokos HC hibrid csatolón/teljesítményosztón, és áthalad a bemeneti LA1 határoló erősítőn, aminek a tipikus erősítése 30 dB lehet.

Az RCP jobbról cirkulárisán polarizált vett jel kettéoszlik. Az első út a DRS detektorhoz vezet, amely detektálja a vett modulálást. A második út a MÓDI modulátorhoz vezet, amely a PM fázismodulátor jelével újramodulálja a vett jelet a kimenő üzenettel. A MÓDI modulátor a visszavert LCPT kimenőjelet kétoldalsávosan vagy egy oldal sávosan modulálhatja.

Az egyoldalsávos moduláláshoz tükörképszelektív keverőszűrőt alkalmazunk.

Az LCPT kimenő jel ekkor végighalad a 90 fokos HC hibrid csatolón/teljesítményosztón a CP antennához az 1 vezérlő felé történő visszasugárzáshoz. A HC hibrid csatoló másik bemenetén a visszasugárzott jel LCP balról cirkuláris polarizációjú jel lesz.

A cirkuláris polarizáció megfordítható.

2. módszer:

Ennél a megoldásnál a két összekötő antenna lineárisan vagy cirkulárisán polarizált, és monosztatikus vagy bisztatikus.

A kettős vevő, erősítő, cirkulátor és moduláló áramkörök egy szimmetrikus hídba vannak kapcsolva, amint az a 20. ábrán látható.

A két CP antennáról vett jel áthalad a CIRC cirkulátorokon, amelyek forgatási iránya ugyanaz az LA2 határoló erősítők felől nézve. A CIRC cirkulátorok kimenete osztódik. Az egyik rész a kapcsolt D detektorokhoz kerül, a másik rész áthalad a kapcsolt egy- vagy kétoldalsávos M0D2 modulátoron, ezután pedig a másik CIRC cirkulátoron és a CP antennákon visszasugárzódik az 1 vezérlőhöz.

3. módszer (lásd a 21. ábrát):

HU 212 136 B

Ennél a megoldásnál az összekötő két CP antennája szintén lineárisan vagy cirkulárisán keresztpolarizált és monosztatikus vagy bisztatikus.

A kettős vevő, hibrid erősítő és moduláló áramkörök egy szimmetrikus hídba vannak kapcsolva, amint az a 21. ábrán látható.

A vett jel a két CP antennáról a két 90 fokos csatoló/teljesítmény hibridhez érkezik. A két hibrid kimenete kettéosztódik, az egyik rész a kapcsolt detektorokon át lesz hozzáférhető a DSO detektorjel kimeneteken, a másik rész áthalad a kapcsolt két- vagy egyoldalsávos MO modulátorokon, és azután a másik hibriden és a CP keresztpolarizált antennákon keresztül visszasugárzódik az 1 vezérlőhöz.

A hatósugár által okozott időtolás kompenzálása:

Ahogy a hatósugár növekszik, a visszatérő impulzuskód relatív időzítése megváltozik, az elküldött és vett bitek az 1 vezérlőben már nem ugyanabban a bitperiódusban jelentkeznek, ami szinkronizálási és időzítési problémákat okoz.

A 2 összekötők és 1 vezérlők közötti távolság változásával okozott időzítést kompenzáljuk. Ez úgy történik, hogy egy 2 összekötő és 1 vezérlő között adott és vett jelek közötti időkésleltetést mérjük az 1 vezérlőnél. A hatótávolság meghatározása egy mérő bitsorozat (csupa egyes) hangimpulzus elküldésével történik az 1 vezérlőről, szinkronban a keret szinkronozó szó kezdetével.

Az 1 vezérlő megméri a sugárzott és vett mérési bit közötti időintervallumot, és ezt az időintervallumot minden egyes 2 összekötővel közli. Minden egyes 2 összekötő egy kiszámított késleltetést ad a visszatérő adatokhoz, biztosítva, hogy minden válasz a megfelelő időrésben érkezzen az 1 vezérlőhöz.

Mivel 256 egymást követő keret áll rendelkezésre, (minden összekötő számára egy), az egyes 2 összekötők mozgásának valós idejű megfigyelése egyszerű. A hatótávolság jelentések gyakorisága másodpercenként harminckét jelentés, mivel normál esetben egyik 2 összekötő sem válaszol a keretszó periódus alatt. Ez az adatfrissítési ütem 600 méteres vezérlő/összekötő távolságban biztosítja a nyomkövetést.

Amennyiben nagyobb hatótávolság, pl. 1200 m szükséges, akkor az utasító/parancs szó szintén felhasználható, hogy megkétszerezze a válaszintervallumot a távolság aktualizálásához.

Az előre meghatározott kompenzációs időnél nagyobb késleltetés az aktív adatrésekben az adatok öszszeütközését eredményezi.

A hatósugár kompenzációt annak az időkésleltetésnek az alkalmazásával kell meghatározni, amely megfelel a leghosszabb 1 vezérlő - 2 összekötő - vissza az 1 vezérlőhöz adás-vételi útvonalnak. Ezzel egy pozitív vagy negatív időzítésű ofszetet kell előállítani (az alkalmazott keresztreferencia-ponttól függően) minden egyes 2 összekötőben, amely ofszet egyenlő a maximális késleltetéssel a minimális hatótávolság mellett. Ahogy a távolság növekszik, a 2 összekötő - az 1 vezérlő által nyújtott távolságinformáció alapján - kiszámítja az időzítési ofszetet, amely szükséges a távolság által okozott késleltetéskompenzálásához, és automatikusan szabályozza a visszatérő jel késleltetését. Ezzel a visszatérő jelek folyamatos, pontos szinkronizálása biztosítható az 1 vezérlőnél.

Az alap CEDCOM mikrohullámú automatikus tranzakciós rendszer, az ún. C-MATS, elektromágneses, kétirányú jelcsere elvén működik, amelyben a jelteljesítményt csak a kétirányú kapcsolat egyik végén generáljuk, az 1 vezérlőnek nevezett jelgeneráló adó/vevő egység segítségével.

Az alap C-MATS mikrohullámú automatikus tranzakciós rendszer egy hordozható mikrohullámú terminált tartalmaz, amit transzflektornak nevezünk, és teljes duplex adással kapacitása előnyösen 64 kbps-ig (kilobit per másodperc) terjed egy rögzített mikrohullámú állomással, amit mikroplexornak nevezünk, és ami előnyösen 2,045 Mbps-en (megabit per másodperc) működik.

Minden egyes mikroplexor alkalmas a szimultán, teljesduplex adatcserére több transzflektorral. A transzflektorok számát az egyes transzflektorok adatátviteli sebessége határozza meg, pl. 1 transzflektor 2,045 Mbps-el, 30 transzflektor 64 kbps-el vagy 240 transzflektor 8 kbps-el működhet.

Alább egy olyan hálózati rendszert írunk le, amelyben a transzflektorok felfelé növekvő kapacitású adatbuszok hierarchiáját tartalmazó hálózaton keresztül tudnak kommunikálni. A hálózat olyan szolgáltatással is rendelkezik, hogy a mozgó transzflektor, a tranzakció folyamata során, átadható más mikroplexoroknak, amikor az mozgása során kikerül a kommunikáló mikroplexor hatótávolságából. Azon mikroplexorok közötti választást, amelyek jeleit a transzflektor az adott időpontban fogadja, a transzflektor határozza meg.

A leírt hálózattal megvalósítható egy nemzetközi, személyi transzflektor azonosító szám, amelynek nyomkövetése a hely függvényében történik, és lehetővé teszi a kapcsolatfelvételt a személyi transzflektor szám útján, tekintet nélkül a transzflektor vagy a hívó (másik transzflektor vagy egyéb eszköz) helyére.

Leírjuk a mellérendelt hálózati lehetőségeket is, amelyek fokozzák a hálózat hatékonyságát.

A hálózat piramis felépítésű az egyes nemzeti szintű alkalmazásokon belül. A piramis szintjeinek számát a mikroplexorok földrajzi elhelyezése és a transzflektorok száma határozza meg.

SM szint - egyszeres mikroplexor:

Az egyszeres mikroplexor szint a 22. ábra szerint alakul. Látható, hogy kijelölt számú TF transzflektor csatorna csatlakozhat az MP mikroplexoron keresztül.

Az MP mikroplexor kommunikációs zónájában található TF transzflektorokhoz automatikusan csatornák lesznek kijelölve, amíg minden csatorna foglalt lesz. Amely TF transzflektorok nem kaphatnak csatornát, azok egy várósorba kerülnek, amíg csatornát lehet számukra kijelölni.

Az SM szint összesített adatkeret kapacitása 2,045 Mbps.

MM szint:

A több MP multiplexorból álló szintet akkor alkalmazzuk, amikor a 2,045 Mbps adatkeret kapacitását

HU 212 136 Β nem terhelik le egyetlen MP mikroplexor kommunikációs zónában. Ebben az esetben a 2,045 Mbps adatkeret kapacitást több MP mikroplexor osztja meg egy időosztásos rendszer szerint.

Ezen a szinten az MP mikroplexorok egyikét úgy választjuk ki/illesztjük, mint CM vezérlő mikroplexort (23. ábra), amely összefésüli az adatokat mindegyik összekötött MP mikroplexorról (a saját adatforgalmával együtt), és így adott számú csatornát szolgáltat a hálózaton kívüli világ számára.

A CM vezérlő mikroplexor folyamatosan figyeli a hívásterhelést az egyes vezérelt MP mikroplexorokon, és aktívan kijelöli a relatív terhelések alapján az adatkeretek elosztását.

Ha az MP mikroplexorokat fizikailag úgy helyezik el, hogy átfedő kommunikációs zónákat alkotnak (24. ábra), akkor egy csatomaüzenet-processzor automatikusan átirányítja a tranzakciós adatáramot arról az MP mikroplexorról, amelynek jele az elfogadható küszöbérték alá esik. (A TF transzflektor által vett minimális jelszint, amely megbízható teljes-duplex műveletet nyújt). Az átirányítás ahhoz az MP mikroplexorhoz történik, amelyik a küszöbérték feletti legmagasabb jelszintet biztosítja a TF transzflektor számára. A 24. ábra azt is bemutatja, hogy az MP mikroplexor kommunikációs zónái fizikailag hogyan helyezkednek el, biztosítva az átfedés által a folyamatos fedést, mialatt fizikai elkülönítést biztosítanak a kettős A, B, C csatornajelek között. Lásd pl. A és A csatornajeleket a 24. ábrán.

A fenti eszközök segítségével, a mozgó TF transzflektor egy megbízható, teljes-duplex adatátviteli kapcsolatot tud fenntartani egy külső csatorna felé.

A 23. ábrán feltüntetett CM vezérlő mikroplexor a saját és a vezérelt MP mikroplexorok teljes zónájában tartózkodó egyes TF transzflektorok egy-egy aktív adatbázis-rekordját tartalmazza. Ez a TSD adatbázis automatikusan lekérdezésre kerül minden olyan alkalommal, amikor egy TF transzflektor egy új összeköttetést kér, és ha a hívott TF transzflektor száma az aktív TSD adatbázisban van, az összeköttetést közvetlenül lehet megteremteni a hívott TF transzflektorhoz a CM vezérlő mikroplexoron keresztül, a CM vezérlő mikroplexoron kívüli hálózat megterhelése nélkül.

Minden aktív TSD adatbázis három szegmensre osztható fel. Az első szegmens azon transzflektorok regisztere, amelyek egy adott csatorna csomóponthoz vannak regisztrálva, pl. a 25. ábrán látható AN szinthez. A második szegmens az „utazó” helyileg regisztrált TF transzflektorok regisztere. Ezen regiszter szegmens aktualizálása az egyes utazó TF transzflektorok „címének” a megküldésekor történik, amikor az utazó TF transzflektor először kapcsolódik egy távoli MP mikroplexorhoz, mint „látogató”, lehetővé téve a hívások átirányítását. A harmadik adatbázis szegmens a „látogató” TF transzflektorok regiszterét tartalmazza, amelyek máshol vannak regisztrálva. Ezt a regisztert is a hívó TF transzflektorok kérdezik le, és amennyiben a hívott TF transzflektor ebben az adatbázis szegmensben van. akkor közvetlen kapcsolat jön létre.

Az aktív TSD adatbázis bármely szinten telepíthető, figyelembe véve a rendszer kapacitását és a hálózatfelügyelő működtetési követelményeit.

Minden MP mikroplexor/CM vezérlő mikroplexoegy hívás regisztert/processzort tartalmaz, amely meghatározza, hogy egy díj terhelést elvégeztek-e vagy nem. Amennyiben egy díjterhelés megtörtént, akkor a megterhelési mechanizmus a külső hálózat számlázási folyamatán át megy végbe. Amennyiben egy „intelligens kártya”-szerű funkciót alkalmaznak a TF transzflektorban, akkor a pénzösszeg átvitele a TF transzflektor/MP mikroplexor és bármely külső egység összeköttetése alatt történik, az MP mikroplexor által meghatározott tételekben.

A különböző szintű hálózatok hierarchiáját a 25. ábra mutatja.

AN szint - területi csomópont:

Ez a szint az MP mikroplexor keretsebesség megfelelő többszörösén működik. A lehetséges szorzó pl. 20 lehet, azaz a keretsebesség 40.96 Mbps.

Az AN szinthez való hozzáféréshez, az MP mikroplexorok és CM vezérlő mikroplexorok (amelyik az AN szinthez van kapcsolva) keretsűrítő eszközzel vannak ellátva. A keretsűrítő eszköz tartalmaz egy adatpuffert, amely minden keretsort 2,045 Mbps sebességgel vesz, valamint egy processzort, amely a keretsorokat 40,96 Mbps sebességgel adja le.

Ezt a „sűrített” adatsort ezután a 40.96 Mbps sebességű keretben helyezik el egy ANC területi csomóponti vezérlő segítségével, amelyhez megfelelő számú MP mikroplexor/CM vezérlő mikroplexor csatlakozik.

Az ANC területi csomóponti vezérlőket az MP mikroplexorhoz hasonló funkciókkal lehet ellátni, pl. minden ANC területi csomóponti vezérlő tartalmazza az egyes TF transzflektorok aktív adatbázis-rekordját minden egyes vezérelt MP mikroplexor/CM vezérlő mikroplexor teljes kommunikációs zónájában. Ez az adatbázis automatikusan kerül lekérdezésre minden olyan alkalommal, amikor új összeköttetést kér egy TF transzflektor. Ha a hívott TF transzflektor száma a hívott adatbázisban van, ott az összeköttetés közvetlenül jön létre a hívott TF transzflektorhoz az MP mikroplexoron keresztül, az ANC területi csomóponti vezérlőn kívüli hálózat megterhelése nélkül.

Az ANC területi csomóponti vezérlő egy hívás regisztert/processzort tartalmaz, amely meghatározza, hogy egy díjterhelést elvégeztek-e vagy nem. Amenynyiben egy díjterhelés megtörtént, akkor a megterhelési mechanizmus a külső hálózat számlázási folyamatán át megy végbe. Amennyiben egy „intelligens kártya”szerű funkciót alkalmaznak a TF transzflektorban, akkor a pénzösszeg átvitele a TF transzflektor/ANC területi csomóponti vezérlő és bármely külső egység összeköttetése alatt történik, az ANC területi csomóponti vezérlő által meghatározott tételekben.

ZN szint - Zónacsomópont:

A ZN szint egy magasabb piramisszint, amely az ANC területi csomóponti vezérlő sebességének többszörösével egyenlő keretsebességgel működik.

Ezt a szintet egy ZNC zónacsomóponti vezérlő

HU 212 136 B vezérli, aminek a működése hasonló az ANC területi csomóponti vezérlő működéséhez.

FN szintek - további szintek:

További szintek is létrehozhatók. Minden egyes szint olyan keretsebességen működik, amely a közvetlenül a hálózati piramis vezérelt szintje alatti vezérlő keretsebességének többszöröse. Bármelyik szint megfelelő interfészen keresztül csatlakozhat már meglevő telefon- és adathálózatokhoz.

Amennyiben egy TF transzflektor elhagyja a „saját” regisztrált adatbázisát, akkor automatikusan látogatóként lesz regisztrálva a meglátogatott helyen, amely az utazó adatbázisát értesíti annak jelenlegi helyéről. A házi adatbázis ekkor a TF transzflektort utazóként regisztrálja, az ideiglenes címmel együtt.

Az adatbázis helyek elektronikus postai üzenetrögzítőt és üzenettovábbító szolgáltatást nyújthatnak.

A vonalak redundanciája állítható elő, ha az egyes MP mikroplexorokat több ANC területi csomóponti vezérlőhöz kapcsoljuk. Ekkor a további összeköttetések tartalékutakat jelentenek az elsődleges út meghibásodásának esetében.

Hasonlóan, az egyes ANC területi csomóponti vezérlők hozzákapcsolhatók több ZNC zónacsomóponti vezérlőhöz. Ez a keresztkapcsolás, amely tartalékutakat biztosít, bármely szinten folytatható a rendszer hierarchiájában.

Bár a fenti rendszerismertetés egy olyan hálózatot ír le, amely mozgó előfizetőket tartalmaz (TF transzflektorok), ez felhasználható külön is, vagy egy olyan vezetékes rendszerrel való kombinációban, ahol a vezetékes csatlakozókimenetek a hordozható terminálok csatlakozóivá válnak, és amelyek a TF transzflektorok feldolgozási funkciójával rendelkeznek, de rádiós kapcsolat nélkül.

A C-MAST ezáltal egy „átlátszó” kapcsolatot nyújt a mozgatható processzorok (pl. CP8 intelligens kártya egy hordozható összekötővel összekötve) és egy rögzített helyzetű vezérlő bemeneti/kimeneti vonala között.

A rendszer lehetővé teszi mind a mágneskártyák beolvasását a 2 összekötők/TF transzflektorok tranzakciós processzorába, mind pedig az intelligens kártyás kapcsolatot a 2 összekötő tranzakciós processzoréhoz, lehetővé téve a tranzakciók elvégzését a C-MATS és az intelligens kártya között. Ezek a tranzakciók adatvédelmi kóddal ellátott üzenetek elküldését és vételét, az intelligens kártyás memória beolvasását és aktualizálását, valamint a programok és adatok átvitelét jelenthetik.

A részletes működési paraméterek a következők:

Teljes rendszer

Adatátviteli specifikáció I.S.D.N.

Adatátviteli sebessége 2,048 Mbaud

A rádióadás hatótávolsága 2-50 méter

Fedés vezérlőnként 10 négyzetméter (10 mW sugárzott jel mellett)

Vezérlő (alapkonfiguráció)

Bemeneti/kimeneti csatlakozások

Szinkron 8 KHz

Órajel 2,048 MHz

Adatok 2,048 Mbaud

Mikrohullámú frekvencia 2,45 GHz névleges

Frekvencia csatornák (alapkonfiguráció) 4 (Külön frekvencia csatornák vannak kijelölve és az 1 vezérlők speciálisan vannak elválasztva. Az időben egybeeső keretadások alatt az 1 vezérlőktől, több 1 vezérlő alkalmazásánál, a szomszédos 2 összekötők között az interferencia kiküszöbölhető.)

Kisugárzott mikrohullámú teljesítmény (alaptípus) 10 mW

A 64 Kbaud-os csatornák száma max. 30

A 8 Kbaud-os csatornák száma max. 240

Az egyidőben aktív 2 összekötők száma max. 240

Az aktív és inaktív/figyelt készenléti 2 összekötők száma max. 256

Antenna erősítés 8-26 dbi

Méret 400x400x 150 mm

Energiaigény (alaptípus) 10 W

Adatformátum

Bitsebesség 2/048 Mbaud

Kerethossz 256 bit

Keret periódus 125 ps

Keretösszetétel (lásd a 26. ábrát)

Minden keret a következőkből áll:

0-3 bit - keret karakter

4-7 bit - vezérlő azonosító

8-15 bit - parancs és vezérlő byte

16-255 -adatok

A 26. ábrán a csatornák időosztásos kijelölése, valamint az egyes bitek kiosztása van feltüntetve.

A parancs és vezérlő funkciók segítségével a 2 összekötő processzora kijelölheti a rendelkezésre álló adatbiteket a „lekérdező S időrésekbe”; mindegyiknél meghatározza a bithosszúságot, amely általában azon tranzakciók méretétől függ. amelyek az 1 vezérlő és az egyes összekötők között történnek.

Utasítás és vezérlés:

Mindegyik keretadás utasító és vezérlő byte szegmense lehetővé teszi, hogy az egyes vezérlők irányítsák a kommunikációs folyamatot az összekötőkkel. Ezeket az utasításokat mutatja a 11A. ábra C=1 jelű adatszavánál feltüntetett táblázat. Az egyes bitek elhelyezkedését az adatsorban a 26. ábra mutatja.

AHA. ábrán feltüntetettek mellett még a következő parancs és vezérlő funkciók vannak definiálva:

Kapcsolatfelvételi parancs:

A 2 összekötővel történő kapcsolatfelvételt egy olyan eljárással valósítjuk meg, amelyben az 1 vezérlő fokozatosan felfüggeszti - a későbbi kapcsolatfelvételi ciklushoz - azokat a 2 összekötőket, amelyeket még nem foglalt le. Az egyes kapcsolatfelvételi ciklusok végén mindig egy 2 összekötővel veszi fel a kapcsolatot.

Az 1 vezérlő a folyamatot azzal kezdi, hogy egy kapcsolatfelvételi parancskódol bocsát ki (8-11 bitek). A nem lefoglalt 2 összekötők, amelyek veszik a kapcsolatfelvételi parancsot, a 12 bitnél az első azonosítókód bitjükkel válaszolnak, ami vagy 1 vagy 0.

Az 1 vezérlő, amely képes az 1 és 0 szimultán érzékelésére, meghatározza a legmagasabb jelszintű bi15

HU 212 136 B tét, amelyet az első elfogadott bitnek tekint. Ezt a bitet (1 vagy 0) ezután leadja, a (legmagasabb jelszintű) kiválasztott bit nyugtázásaként a 13-as bitben. Minden 2 összekötő ezt összehasonlítja az első azonosítókód bitjével.

Amennyiben a 2 összekötő által elküldött 12-es bit és az 1 vezérlőről vett 13-as bit nem egyezik a 2 összekötőben, akkor annak belső logikai áramköre utasítani fogja, hogy szüneteltesse az azonosító kód elküldését, amíg a következő kapcsolatfelvételi parancsot nem veszi.

Amennyiben a 2 összekötő által elküldött 12-es bit és az 1 vezérlőről vett 13-es bit egyezik a 2 összekötőben, akkor annak belső logikai áramköre arra utasítja, hogy küldje el a második azonosító kódját a 14-es bitben.

Az 1 vezérlő ismét meghatározza a legmagasabb jelszintű bitet, amely a második elfogadott bitté válik. Ezt a bitet (1 vagy 0) ekkor leadja, mint a kiválasztott bit nyugtázását a 15-ös bitben, és megtörténik az összehasonlítás a második azonosító-kód bittel mindegyik fennmaradó összekötőben.

Amennyiben a 2 összekötő által elküldött 14-es bit és az 1 vezérlőről vett 15-ös bit nem egyezik a 2 összekötőben, akkor annak belső logikai áramköre arra utasítja, hogy szüneteltesse az azonosító kód elküldését, amíg a következő kapcsolatfelvételi parancsot nem veszi.

Amennyiben a 2 összekötő által elküldött 14-es bit és az 1 vezérlőről vett 15-ös bit egyezik, a fennmaradó 2 összekötők logikai áramköre arra utasítja a 2 összekötőket. hogy függesszék fel az azonosító kód adását, amíg meg nem kapják a kiterjesztési parancsot (a következőkben ismertetjük), amely az 1 vezérlővel történő kapcsolatfelvételi folyamat részét alkotja. A kiterjesztési parancs a 2 összekötő számára jelzi, hogy küldje el a harmadik azonosító-kód bitet az adott 1 vezérlő következő keretsora folyamán.

Kapcsolatfelvételi kiterjesztési parancs:

A kiterjesztési parancs kibocsátásakor a 8-as bitet mini 0-t adja le, amivel „csendben”maradásra utasítja a 2 összekötőket, kivéve azokat, amelyek eddig „fennmaradtak”.

A 2 összekötők, amelyek fennmaradtak a nyugtázások következtében, a következő azonosító kódjukat a 8-as bittel küldik el.

Az 1 vezérlő ismét meghatározza a legmagasabb jelszintű bitet, amely a harmadik elfogadott bitté válik. A bitet (1 vagy 0) ezután az 1 vezérlő a 9-es bitben leadja. A fennmaradó 2 összekötők összehasonlítják az azonosító-kód bitjükkel, amit a 8-as bittel küldtek.

Amennyiben a 2 összekötő által küldött 8-as bitek és az 1 vezérlőről vett 9-es bit egyezik a 2 összekötőben, akkor annak belső logikai áramköre arra fogja utasítani, hogy küldje el a következő azonosító bitet a 10-es bitben.

Ahogy az előzőekben, ha a 2 összekötő által küldött 8-as bit és az 1 vezérlőről vett 9-es bit nem egyeznek, akkor annak belső logikai áramköre arra fogja utasítani, hogy szüntesse meg az azonosító kódok elküldését, amíg a következő kapcsolatfelvételi parancsot meg nem kapja.

Ez a folyamat folytatódik minden következő bitnél, amíg az azonosító kódok befejeződnek és csak egy fennmaradó 2 összekötő marad, vagy folytatódik a

14- es és 15-ös bitig. Ugyanúgy, mint az előzőekben, amikor az összehasonlítás megtörténik, minden fennmaradó 2 összekötő belső logikai áramköre arra utasít, hogy függessze fel az azonosító kód közvetítését a következő keretig.

A kapcsolatfelvételi parancs 8 keretet vesz igénybe egy 2 összekötővel történő kapcsolat felvételhez.

Nyugtázási parancs:

A nyugtázási parancsot az 1 vezérlő alkalmazza, hogy nyugtázza annak az egy 2 Összekötőnek az azonosító kódját, amely a kapcsolatfelvételi parancs folyamatát „túlélte”. A nyugtázási parancsot az 1 vezérlő a keretbit periódus 8-11 bitjeiben adja le.

Az 1 vezérlő a 12-15 bitekben adja le az első négy befogott azonosító-kód bitet.

Az 1 vezérlő ad egy kiterjesztési parancsot, a 8-as bitben, a következő 5 keret mindegyikében. Minden kiterjesztési parancs után sorban elküldi a saját maradék azonosító kódját, minden keret 9-15 bitjeiben.

Ez a folyamat megismétlődik a rákövetkező keretekben, amíg az 1 vezérlő a teljes azonosítást és ellenőrző összeget el nem küldi. Amennyiben az ellenőrző összeg nem illik az azonosító kódhoz, akkor a 2 összekötő nem válaszol. Ennek eredményeképpen az 1 vezérlő megismétli a nyugtázási parancsot. Ez a folyamat csak egyszer ismétlődik meg, miután az 1 vezérlő törli a kapcsolatfelvételt és újra kezdi a folyamatot.

Amennyiben az ellenőrző összeg egyezik a megfelelő 2 összekötőben, akkor a 2 összekötő egy 2 bites móduskeresést küld el, amit egy 2 bites ellenőrző öszszeg követ, a 11 -es bitben kezdve.

Az 1 vezérlő nyugtázza a móduskérés vételét a

15- ös bitben egy „1 elküldésével.

A teljes nyugtázási parancs 6 keretet vesz igénybe a tranzakcióhoz.

A 2 összekötő jelszavát kijelölő parancs:

Amikor a nyugtázás befejeződik, akkor a következő keret során az 1 vezérlő kibocsátja a 2 összekötő jelszavát kijelölő parancsot a keretbit periódus 8-11 bitjeiben, és kibocsát egy egyedülálló jelszót a 2 összekötő számára, egy jelszint üzenetet, és egy egybites üzenetet (jelezve, hogy a lekérdező időrés kijelölése megtörtént, vagy pedig sorban áll) és egy lekérdező időrés pozíciót vagy egy kezdeti sorbanállási pozíciót.

A 2 összekötő elküld egy bitenkénti nyugtázást, és amennyiben ez egyezik az 1 vezérlő által küldött teljes üzenettel, akkor az 1 vezérlő nyugtázza a tranzakciót egy „1” elküldésével a 4. keret 14-es bitjében. A 2 összekötő elküld egy „1 ”-est a 15-ös biten, nyugtázva az 1 vezérlő nyugtázásának vételét.

Mindegyik jelszó összesen 8 bitből áll. Az első 5 bit határozza meg a csoportszámot (1-től 32-ig), amely csoportban 8 lehetséges jelszó lehet. A következő 3 bit definiálja, hogy a 8-15 bitek közül melyik jelenti a kommunikátor státusát.

Ezeket az adatokat az első keret 12-15 bitjeiben adjuk le, és folytatjuk a következő keret 9-15 bitjeivel

HU 212 136 B a kiterjesztési parancsokon keresztül. Mivel az adatok az 1 vezérlőből jönnek, a 8-as bit nem tartalmaz adatot, mivel azt arra használjuk, hogy jelezzük a kiterjesztést. A 2 összekötő nyugtázza a kijelölt jelszót, a jelszintet és a lekérdezési/sorbanállási pozíciót az 1 vezérlőről vett minden egyes bit megismétlésével, minden egyes keretbit periódus alatt (átvive keretről keretre, amelyben a 15-ös bitet a következő keret 9-es bitje ismétli).

Lekérdező időrés kijelölő parancs:

Amint a lekérdező időrések felszabadulnak, az 1 vezérlő kijelöli őket az inaktív 2 összekötők számára a kapcsolatfelvétel sorrendjében. A kijelölést az 1 vezérlő hajtja végre, a lekérdező időrés kijelölő parancs kibocsátásával az első keret 8-11 bitjeiben, amit a 2 összekötő jelszava követ, valamint az ellenőrző összeg és a kijelölt lekérdező időrés helyzete és hossza. Ez a tranzakció 4 keretet vesz igénybe.

Az 1 vezérlő processzora egy áttekintő táblázatot tartalmaz, amely megőrzi a jelszavak kijelölésének sorrendjét.

A 2 összekötő nyugtázza a kijelölt lekérdező időrés pozíciót az 1 vezérlőről kapott egyes bitek megismétlésével, az egyes keretekben (keretről keretre továbbítva, a 15-ös bit a következő keret 9-es bitjében ismétlődik).

Az 1 vezérlő egy végső nyugtázást bocsát ki a 3-as keret 14-es bitjében, amit a 2 összekötőről érkező további nyugtázás! válasz követ, a 3-as keret 15-ös bitjén.

Aktivitás figyelő parancs:

Az 1 vezérlő, processzora által meghatározott rendszeres időközökben, szekvenciálisán lekérdez minden egyes 2 összekötőt, hogy meghatározza annak státusát.

A lekérdezés a 2 összekötő jelszó alapján történik.

Az 1 vezérlő leadja az aktivitás figyelő parancsot a 8-11 bitekben, amit a jelszó csoportszám összetevője és az ellenőrző összeg követ.

Ez a folyamat több keretet (min. 3, max.34) használ fel a kiterjesztési parancs hasznosításával. Ahogy veszi a választ a nyolc 2 összekötő megfelelő csoportjától, az 1 vezérlő egy követő bitet ad le a 14-es bitben, amely arra utasítja az összes 2 összekötőt, hogy növelje meg a csoportszámot és adjon választ, ha van még ilyen 2 összekötő.

Ez a folyamat addig folytatódik, amíg a követő bitet az 1 vezérlő nem törli.

A lekérdező időrést törlő parancs:

Ezt a parancsot az 1 vezérlő használja arra, hogy utasítsa az egyes 2 összekötőket a tranzakciójuk befejezésére és a lekérdező időrésekből történő kilépésre, és hogy kapcsoljanak az inaktív, figyelő módba. A lekérdező időrést törlő parancs (mind 1) a 8-10 bitperiódus alatt van leadva, amit az ellenőrző összeg első bitje, a 2 összekötő jelszava és az ellenőrző összeg maradéka követ. A 2 összekötő egy nyugtázási bittel válaszol az 1. keret 15-ös bitjében.

Módus parancs:

A módus parancsot az 1 vezérlő vagy a 2 összekötő használja ahhoz, hogy a 2 összekötő módusának változását kérje.

A módus parancs leadása a 8-11 bitperiódus alatt történik, amit a 2 összekötő jelszó, a módusváltás és az ellenőrző összeg követ. Az ellenőrző összeget követően a 2 összekötő a módusváltozás kéréssel válaszol. Ezzel egyidőben az 1 vezérlő a jelszint üzenet első két bitjét elküldi, amit a módusváltozás kérés nyugtázása követ, végül pedig a jelszint üzenet utolsó két bitje következik.

A 2 összekötő az 1 vezérlő nyugtázását a 14-es biten nyugtázza.

Alkalmazás díjbeszedő rendszerként:

A találmány bemutatható egy olyan példán, amikor a 2 összekötőt egy járművön használjuk, és az 1 vezérlő arra szolgál, hogy ellenőrizzen és felügyeljen különböző befizetéseket, mint pl. az úthasználati díj befizetését, és figyelje a jármű azonosítóját is.

Az 1 vezérlő ebben az estben irányított adóval van ellátva, és lehetővé teszi a térbeli megkülönböztetést közvetlenül az adósugárban, illetve fizikailag a közvetlen sugáron kívül lévő 2 összekötők között.

A közvetítő jel kis energiájú (kisebb 1 W-nál), és a jelet szórt spektrumú modulációval lehet adni.

Az órajel és az átvitt adatok amplitúdómodulációval kerülnek a vivőjelre, kvázi teljes-duplex üzemmódban.

Az 1 vezérlő koherensen detektálja a visszaszórt modulált jeleket, mégpedig közvetlen konverzió alkalmazásával egy tükörképszelektív keverőszűrőn át, a visszavert vivőjelek fázisfüggőségének elkerülése céljából.

A detektált felső és oldalsávot előnyösen lehet kihasználni a 2 összekötő mozgásának, sebességének, irányának és távolságának meghatározására.

Az 1 vezérlő a saját belső processzorét használja fel arra, hogy összeköttetésbe lépjen telefon modemmel, nagykapacitású tárolóval és olyan külső perifériákkal, mint pl. kijelző, billentyűzet, vészjelzés jelenlét detektorjelzőlámpák, külső számítógép és hasonlók.

A 2 összekötő detektálja az 1 vezérlőről érkező véletlen RF adásokat, és a vivőjel amplitutómodulálását detektor diódával demodulálja. Ehelyett egy heterodin rendszer tekintélyes energiafogyasztást, valamint bonyolult áramkört igényelne, és ezzel korlátot támasztana az 1 vezérlő vivőjel megengedhető modulációjának minőségével szemben.

A vett adatok saját szinkronozású soros kódok. Ezeket az adatokat feldolgozzuk, szükség esetén egy, a 2 összekötőhöz csatlakozó külső berendezéshez továbbítva, és így meghatározzuk a válasz adatsorozatot, amit vissza kell sugározni a visszaszórt sugárzás segítségével.

A visszaszórás moduláció megvalósításának egyik módszere a térvezérelt tranzisztor vagy hasonló eszköz kapujának meghajtása, aminek hatására változik az RF terhelés a 2 összekötő antennán keresztül. A modulálás csak a megengedett válaszbit periódus alatt történik.

Az előnyös műveleti frekvencia 2,45 GHz, amely az FCC (Federal Communications Committee) előírások alapján a térzavar érzékelők használatára engedélyezett sávban van. Ennek a frekvenciának és a magasabb frekvenciáknak az az előnye, hogy irányhatás érhető el olyan antennákkal, amelyek mérete összemérhető a velük együtt használt eszközökével.

HU 212 136 Β

A kártyára szerelt mikroprocesszor dekódolja a vett jelet és vezérli a válaszadatok visszamodulálását.

A mikroprocesszor által feldolgozott adatok alapján hitelkártyát lehet beolvasni, végre lehet hajtani egy tranzakciót egy intelligens kártyában, vagy egyszerűen a 2 összekötő azonosítóját szolgáltatják biztonsági azonosítás céljából.

A további feldolgozást és megjelenítést egy hozzákapcsolt egység végezheti.

A 2 összekötő és a felhasználó közötti kapcsolat egy önálló kijelzőn és billentyűzeten keresztül valósul meg.

Mobil telefonrendszerként való alkalmazás:

Ez a találmány a telefonrendszerek új formáját nyújtja, a passzív univerzális összekötő adatátviteli rendszer felhasználásával, amely egy elektromágneses kétirányú jeladást valósít meg, amelyben a jelteljesítményt a kétirányú kapcsolat egyik végén generálják egy vezérlőnek nevezett jelgeneráló adó/vevő egység segítségével.

A telefonrendszer működését a 3. ábra szemlélteti.

Amint az a 3. ábrán látható, mindegyik 1 vezérlő kis energiájú jeleket sugároz az LDA kijelölt területekre. Hívásokat egy egyedülálló 2 összekötő csak akkor végezhet vagy fogadhat, ha azt egy helyi LDA kijelölt területen helyezték el. és a vett jelszint elég magas a működéshez. Az LDA kijelölt területet az FSP antennakarakterisztika szabja meg.

Az 1 vezérlő antennái bármely síkban működhetnek, azonban rendszerben akkor a leghatékonyabbak, ha közös sugárzási irányt alkalmaznak közös rendszeralkalmazásokhoz, így a 2 összekötők felhasználói egységes kialakítású és irányítású összekötő antennákat alkalmazhatnak.

Az 1 vezérlőket általában a helyi LDA kijelölt területek fölé helyezik, amely területeken belül a 2 összekötők működhetnek. Az antennáik lefelé sugároznak olymódon, hogy a jelsugárzás merőleges a vízszintesen elhelyezett 2 összekötő antennákra, amelyek egyébként alatta helyezkednek el, és a jelsugárzás kúp alakú.

A kommunikáció frekvenciáját az egyes 1 vezérlők határozzák meg. Tekintve, hogy az egyes 1 vezérlőkről érkező sugárzás annak közvetlen szomszédságára van korlátozva, a működtethető 2 összekötők számának egyetlen korlátja, bármely időpontban és világszerte, a telepített 1 vezérlők száma, és az azokhoz egyenként kijelölt telefonvonalak és kommunikációs csatornák száma.

Ezt a rendszert nem korlátozza a sugárzott jelcsatornák frekvenciaintervalluma. Ez a rendszer bármely frekvenciatartományban működhet, beleértve a mikrohullámú spektrumot, az infravörös vagy a feletti részt. Az előnyös frekvencia 2,45 GHz a mikrohullámú spektrumban.

Azonkívül, hogy lehetővé teszi a kétirányú beszédes kommunikációi, a 2 összekötő 1 vezérlő kombináció eszközt nyújt a kétirányú tranzakciók lebonyolításához. Az egyéb alkalmazások között a tranzakciós képesség lehetővé teszi az olyan biztonságos azonosítást és adatátvitelt, mint amilyen pl. egy pénzügyi tranzakció során szükséges.

A 2 összekötő tartalmazhat számítógépet vagy egy azzal ekvivalens áramkört és „intelligens kártyás” típusú szoftvert, ami a tranzakciók biztonságos tárolását és feldolgozását végzi.

Amennyiben megfelelő számú telefonvonalat vagy csatornát csatlakoztatnak az 1 vezérlőhöz, akkor bármennyi 2 összekötő kommunikálhat egyidőben, az egyes különálló vezérlőkön keresztül, egészen az 1 vezérlő tervezett csatornakapacitásáig.

Amint az a 3. ábrán látható, a működtetés során a 2 összekötőt szállító személy képes hívásokat végezni vagy azokat fogadni, amennyiben az 1 vezérlő besugárzott zónáján belül található, és a 2 összekötő a „kommunikációra kész” állapotot jelzi, megállapítva, hogy a jelszint megfelelő, valamint a 2 összekötő és az 1 vezérlő közötti azonosítócsere megtörtént, és megtörténik a lekérdező időrés kijelölése vagy a várakozási sorban való elhelyezés.

Egy telefonhíváshoz a 2 összekötőben található tranzakciós számítógép egy titkos PIN (személyazonosító szám) által érhető el vagy pedig egyéb tranzakciósjóváhagyási tevékenységgel, amely beütése aktiválja a lebonyolítást, mint pl. az intelligens kártyás vagy hitelkártyás tranzakciót. Amennyiben a tranzakciót elvégezték, a szükséges telefonszám a hagyományos módon tárcsázható.

Amikor a kapcsolat létrejött, megtörténhet a hangkommunikáció. A telefonrendszer meghatározza a díjszabást. A díjszabás megjeleníthető a 2 összekötőn. A hívás megkezdésekor a telefonrendszer elkezdi előre megterhelni az „intelligens kártyát” vagy más kártyát a meghatározott díjegységekkel. A hívás idejét mérik és minden egyes díjegység felhasználását követően egy új díjegységgel terhelik meg a kártyát. A lebonyolítás díja adott számlára is terhelhető.

A logikai áramkör és szoftver minden egyes 2 öszszekötőt az éppen kommunikáló 1 vezérlőhöz „rögzít”.

A 2 összekötő antennájának irányhatása és az alkalmazott alacsony jelszint miatt a lehallgatás rendkívül nehéz. Mivel a 2 összekötő és az 1 vezérlő antennája esetén adottak az irányadó szórásterületek, bármilyen lehallgató egységet fizikailag a 2 összekötő és az 1 vezérlő köze kell helyezni ahhoz, hogy mindkét jelet fogni tudják.

Hagyományos nyilvános hozzáférés vagy egyéb megfelelő adatvédelmi kódol ásos módszer használható fel a kívánt biztonsági szintű kommunikációhoz.

Claims (47)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK
1. (1) a kvadratúra összegző erősítő (45) kimenetéhez első csatornát alkotó, egymással sorbakapcsolt első sávszűrőt (46) és első logaritmikus detektort (47);

   1. Adatátviteli rendszer emberi környezetben való alkalmazásra, amelyet alulról és felülről mozgó és árnyékoló testektől mentes határoló felületek (padlózat, mennyezet) zárnak közre, amelynél (a) első információs jeleket (ISI) előállító információ forrás;

   (b) második információs jeleket (IS2) előállító második információ forrás;

   (c) több, az első információ forráshoz kapcsolt, az

   HU 212 136 Β első információs jeleket (ISI) első adatátviteli nyalábon átvivő és a második információs jeleket (IS2) második adatátviteli nyalábon vevő vezérlő (1);

   (d) legalább egy, a második információ forráshoz kapcsolt, a második információs jeleket (IS2) a második adatátviteli nyalábon átvivő és az első információs jeleket (ISI) az első adatátviteli nyalábon vevő összekötő (2) található, azzal jellemezve, hogy a vezérlők (1) mindegyike a felső határoló felületen (mennyezeten) van elhelyezve úgy, hogy a vezérlő (1) által előállított, lényegében lefelé irányított kúp alakú, az első információt hordozó első adatátviteli nyalábok teljesen lefedik az alsó határoló felület emberi környezet által igénybe vett területét, továbbá ahol az emberi környezetben elhelyezett összekötők (2) az első adatátviteli nyalábok valamelyikét fogadó, az első adatátviteli nyalábról az első információs jelet (ISI) leválasztó és a felhasználóhoz továbbító vevővel, valamint a vezérlő (1) irányában második információs jelet (IS2) hordozó második adatátviteli nyalábot visszasugárzó adóval vannak ellátva. (1988. 05. 02.)
2. (2) a második szegmens a telefonhíváshoz szükséges billentyűzetet (KB) hordozza;

   (2) a kvadratúra összegző erősítő (45) kimenetéhez második csatornát alkotó, egymással sorbakapcsolt második sávszűrőt (46) és második logaritmikus detektort (48); és (3) az első és második csatorna kimenetéhez kötött, az első és második csatorna kimenőjeleinek különbségét előállító különbségerősítőt (50) tartalmaz. (1988. 05. 02.)

   2. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a második információs jel (IS2) adatátviteli sebessége lényegében azonos az első információs jel (IS2) adatátviteli sebességével. (1988. 05.02.)
3. (3) a harmadik szegmens a telefon hallgatót vagy hangszórót (LS) hordozza; és (4) a negyedik szegmens a távoli vezérlők egyikével elektromágneses hullámok útján kommunikáló foltantennát (70) hordozza. (1988. 05. 02.)

   3. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a második információ forrás tartalmazza az információ felhasználót is. (1988. 05. 02.)
4. 4. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az adatátviteli nyalábok rádiófrekvenciás elektromágneses hullám nyalábok. (1988. 05. 02.)
5. 5. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vezérlők (1) mindegyike legalább egy másik vezérlőhöz (1) csatlakozik. (1988.09.27.)
6. 6. Az 5. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vezérlők (1) fix huzalozással vannak összekötve. (1988.09.27.)
7. 7. Az 5. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vezérlők (1) vezeték nélküli nyalábbal vannak kapcsolatban egymással (1988. 09. 27.)
8. 8. A 7. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vezeték nélküli kapcsolatot biztosító nyaláb a felső határoló felület által lezárt térfogatra van korlátozva. (1988. 09. 27.)
9. 9. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a több vezérlő (1) hálózatba van kapcsolva, és egymás mellett több független hálózat van kialakítva. (1988. 09. 27.)
10. 10. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a második információs jelet visszasugárzó adó a beeső adatátviteli nyalábot visszaszóró (back scattering) eszközzel rendelkezik. (1988. 05. 02.)
11. 11. A 10. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az adatátviteli nyalábot visszasugárzó adó visszaszórás modulátorral (116) rendelkezik. (1988. 05. 02.)
12. 12. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a lefelé irányított adatátviteli nyaláb és a visszasugárzott nyaláb keresztpolarizált hullámokat tartalmaz. (1988. 05. 02.)
13. 13. A 12. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy lefelé irányított adatátviteli nyaláb és a visszasugárzott nyaláb lineárisan polarizált hullámokat tartalmaz. (1988.05.02.)
14. 14. A 12. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy lefelé irányított adatátviteli nyaláb és a visszasugárzott nyaláb cirkulárisán polarizált hullámokat tartalmaz. (1988.05.02.)
15. 15. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a lefelé irányított adatátviteli nyaláb lényegében függőleges tengelyű és kúp alakú. (1988.05.02.)
16. 16. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vezérlő (1) (a) vivőjelet (CS) előállító vivőjel generátort (151);

    (b) a vivőjelet (CS) az első információs jellel (ISI) moduláló, első modulált vivőjelet (MCI) előállító modulátort (152);

    (c) az első modulált vivőjelet (MCI) első elektromágneses hullámjelként az összekötőhöz (2) átvivő adót (153);

    (d) az összekötő (2) által leadott második elektromágneses hullámjelet vevő, második modulált vivőjelet (MC2) létrehozó vevőt (154);

    (e) a második modulált vivőjelet (MC2) demoduláló, második információs jelet (IS2) előállító demodulátort (155) tartalmaz; és az összekötők (2) (a) a vezérlő (1) által leadott első elektromágneses hullámjelet vevő, az első modulált vivőjelet (MCI) előállító vevőt (156);

    (b) az első modulált vivőjelet (MCI) demoduláló, az első információs jelet (ISI) létrehozó demodulátort 057);

    (c) az első modulált vivőjelet (MCI) második információs jellel (IS2) szórt visszaverődéssel moduláló, a második modulált vivőjelet (MC2) létrehozó modulátort (158); és (d) a második modulált vivőjelet (MC2) második elektromágneses hullámjelként átvivő adót (159) tartalmaznak. (1988. 05. 02.)
17. 17. A 16. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vezérlőben (1) és az összekötőben (2) levő adó első és második elektromágneses hullámjelet egymásra merőlegesen polarizáló, és ezáltal az áthallást és az antennák egymáshoz képesti helyzetének hatását csökkentő eszközt, előnyösen visszhang- és áthalláscsökkentő áramkört (51) tartalmaz. (1988.05.02.)
18. 18. A 17. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az első és a második elektromágneses hullámjelek cirkulárisán keresztpolarizáltak. (1988.05.02.)
19. 19. A 17. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az első és a második elektromágneses hullámjelek cirkulárisán keresztpolarizáltak. (1988.05.02.)
20. 20. A 17. igénypont szerinti adatátviteli rendszer,

    HU 212 136 B azzal jellemezve, hogy a vezérlőben (1) levő adó (153) és vevő (154) közös első antennához (5, 13) csatlakozik, az összekötőben (2) levő vevő (156) és adó (159) közös második antennához (7, 12) csatlakozik, ahol az első antenna (5, 13) és a második antenna (7, 12) az egymásra merőlegesen polarizált első és második elektromágneses hullámjelek vételére és adására alkalmas antenna. (1988. 05. 02)
21. 21. A 16. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vivőjel generátor (151) a vivőjel (CS) frekvenciáját vagy fázisát álvéletlen (pseudo-random) módon változtató eszközt és a vezérlőben (1) levő demodulátor (155) a vivőjelet (CS) és a második modulált vivőjelet (MC2) összekeverő, és ezáltal a rádiózavarás, a lehallgatás és/vagy bemérés ellen biztonságot nyújtó eszközt tartalmaz. (1988.05. 02.)
22. 22. A 21. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vivőjel generátor (151) feszültségvezéreit oszcillátort (18) és a feszültségvezéreit oszcillátorra (18) vezetett feszültséget álvéletlen módon változtató eszközt tartalmaz. (1988. 05. 02.)
23. 23. A 21. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vivőjel generátor (151) lényegében állandó frekvenciájú jelgenerátort, előnyösen kristályoszcillátort (20) és egyik bemenetével a jelgenerátor kimenetére kötött, a frekvenciajel fázisát változtató keverőt (25) tartalmaz, amelynek másik bemenetére az álvéletlen frekvenciájú jelet előállító eszköz kimenete csatlakozik. (1988. 05. 02.)
24. 24. A 16. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az összekötőben (2) levő vevő (156) és adó (159) közös antennát (54, 55), közös kvadratúra polarizációs átváltó kapcsolót (59), valamint az átváltó kapcsolót (59) ortogonális első és második antenna táppontjához (A,, A₂, A,, A₂) csatlakoztató átviteli vonalat (72) tartalmaz, ahol a vevőt (156) és az adót (159) váltakozva a közös antennára (54, 55) kapcsoló átváltó kapcsoló (59) egyik oldalon a vevőhöz (156) és az adóhoz (159), másik oldalon pedig az átviteli vonalhoz (72) csatlakozik. (1988. 05. 02.)
25. 25. A 24. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az antenna foltantenna (70), és az ortogonális első és második antenna táppontok (A,, A₂, A_b A₂) a középpont körül 90°-kal elforgatva helyezkednek el. (1988.05.02.)
26. 26. A 24. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az átváltó kapcsoló (59) négy egymással sorbakapcsolt GaAs tranzisztort (62) tartalmaz, ahol az egyes tranzisztorok (62) source kivezetése a másik tranzisztor drain kivezetéséhez van kötve úgy, hogy ezáltal négy csomópontos hídkapcsolás jön létre. (1988.05.02.)
27. 27. A 26. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a hídkapcsolás két szemközti csomópontja kondenzátoron (63)_keresztül az antenna két szemközti táppontjához (A,, A]) csatlakozik, a hídkapcsolás fennmaradó két szemközti csomópontja pedig induktivitáson (64) keresztül az antenna másik két szemközti táppontjához (A₂, A₂) van kötve. (1988. 05. 02.)
28. 28. A 25. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az összekötőben (2) levő modulátor (158) a GaAs tranzisztorok (62) gate kivezetését vezérlő jelekkel ellátó eszközzel rendelkezik, ahol közös vezérlőjel kerül a hídáramkörben egymással szemközti tranzisztorok (62) gate kivezetésére és komplementer vezérlőjel kerül a másik két szemközti tranzisztor (62) gate kivezetésére. (1988. 05. 02.)
29. 29. A 16. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vezérlőben (1) levő adó (153) és vevő (154) közé az első modulált vivőjeltől (MCI) függően vezérlőjelet előállító és a vevő (154) vételi útjába bevezető, a második modulált vivőjelben (MC2) a visszhangot és az áthallást csökkentő áramkör (51) van beiktatva. (1988.05.02.)
30. 30. A 29. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a visszhangot és az áthallást csökkentő áramkör (51) a kimenő jelének amplitúdóját beállító eszközzel is rendelkezik. (1988. 05. 02.)
31. 31. A 29. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a visszhangot és az áthallást csökkentő áramkör (51) a kimenő jel fázisát beállító eszközzel is rendelkezik. (1988. 05. 02.)
32. 32. A 17. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vezérlőben (1) a demodulátor (155) a vivőjel generátorhoz (151) és a vevőhöz (154) csatlakozó, azonos fázisú (I) és kvadratúra fázisú (Q) kvadratúra kimeneteket előállító kvadratúra detektort (28), továbbá a kvadratúra detektorhoz (28) csatlakozó, az azonos fázisú és a kvadratúra fázisú kimeneteket összegző kvadratúra összegző erősítőt (45) tartalmaz. (1988.05.02.)
33. 33. A 32. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az összekötőben (2) levő modulátor (158) FSK modulátort és a vezérlőben (1) levő demodulátor (155) FSK demodulátort is tartalmaz, amely:
34. 34. A 33. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az FSK demodulátor ezenkívül az első és második csatorna kimenetéhez kötött, az első és második csatorna kimenő jelének összegét előállító összegzőerősftőt (49) is tartalmaz. (1988. 05. 02.)
35. 35. A 16. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vezérlőben (1) levő modulátor (152) a vivője] (CS) amplitúdóját háromzónás bit kódolással (83) moduláló eszközt tartalmaz, ahol egy első zónaidőhöz (84) tartozó bit modulálása 100%-on történik, egy második zónaidőhöz (85) tartozó bit modulálá20

    HU 212 136 B sa 50 és 100% közötti szinten történik, az első információsjeltől (ISI) függően, és egy harmadik zónaidőhöz (86) tartozó bit modulálása 50%-os szinten történik. (1988. 05. 02.)
36. 36. A 35. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az összekötőben (2) a demodulátor (157) a harmadik zónaidőhöz (86) tartozó bit „0” szintjének idejét meghatározó eszközt, a modulátor (158) pedig a vett harmadik bit „0” szintje alatt az utolsó elküldött bit ismételt adására szolgáló eszközt tartalmazhat. (1988.05.02.)
37. 37. A 35. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az első zónaidőhöz (84) tartozó bit modulálása 50%-os szinten történik, az egyes digitális keretek kezdetekor. (1988. 05. 02.)
38. 38. A 16. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az összekötőben (2) a modulátor (158) tükörképszelektív keverőszűrő eszközt (image reject mixer means), valamint a felső és alsó oldalsáv egyikét kiválasztó, egyoldalsávos modulált jelet előállító eszközt tartalmaz. (1988. 05. 02.)
39. 39. A 16. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vezérlőben (1) levő demodulátor (155) a vivőjelet (CS) és a 90 fokkal késleltetett vivőjelet (CS) egy második modulált vivőjellel (MC2) keverő tükörképszelektív keverőszűrő eszközt (image reject mixer means); a felső és alsó oldalsávot szétválasztó, továbbá a kiválasztott oldalsávot demoduláló eszközt tartalmaz. (1988.05.02.)
40. 40. A 16. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az összekötőben levő demodulátor (157) egy késleltető vonalat (56) tartalmaz, aminek egyik végén az első modulált vivőjelet (CM1) fogadó első terminál, másik végén pedig a második modulált vivőjelet (CM2) fogadó második terminál van, ahol az első terminál első detektordiódán (57), a második terminál pedig második deteklordiódán (58) keresztül összegző eszközre csatlakozik, amelynek az állóhullám-aránytól független első információs jelel (ISI) szolgáltató kimenete van. (1988. 05. 02.)
41. 41. A 40. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a késleltető vonal (56) az áthaladó jelet a vivőjel (CS) fázisához képest 90 fokkal késleltető vonal. (1988. 05. 02.)
42. 42. A 41. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az első információs jel (ISI) soros bitáramot képez, és a késleltető vonal (56) az első információs jel (ISI) egy bit periódusával késlelteti a jelet. (1988.05.02.)
43. 43. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vezérlők (1) a többi vezérlővel (1) kétirányú, vezeték nélküli kommunikáció lebonyolítására alkalmas eszközökkel van ellátva, továbbá a vezérlők (1) és az összekötők (2) első hálózat egységben vannak elrendelve, amely (a) első fő vezérlőt;

    (b) több, az első fő vezérlőhöz vezetékkel csatlakozó távoli első segéd vezérlőt; és (c) több, a legközelebb álló első segéd vezérlők egyikével szelektív, vezeték nélküli kapcsolatban álló összekötőt (2) tartalmaz. (1988.09.27.)
44. 44. A 43. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a vezérlők második hálózati egységekben vannak elrendezve, amelyek (a) második fő vezérlőt; és (b) több, a második fő vezérlőhöz vezetékkel csatlakozó távoli második segéd vezérlőt tartalmaznak; és amelyeknél az első hálózati egységek hierarchikus hálózat legalacsonyabb szintjén párhuzamosan vannak elrendezve, ahol minden egyes első hálózati egység fő vezérlője kapcsolatban áll a második hálózati egységek egyikéhez tartozó második vezérlővel, és ahol a második hálózati egységek egy magasabb szintet alkotnak a hierarchikus hálózatban. (1988. 09. 27.)
45. 45. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az összekötő (2) lényegében sík felületet alkotó, négy különálló, egymással csuklók segítségével sorbakötött szegmensből álló, csukott, hordozható állapotba összehajtogatható és működő, kommunikációs helyzetbe széthajtogatható telefon kézibeszélőt tartalmaz, ahol (1) az első szegmens a telefon mikrofonját (MIC) hordozza;
46. 46. A 45. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a negyedik szegmens lényegében vízszintesen helyezkedik el, amikor a kézi beszélő többi szegmense a felhasználó által használati helyzetbe van hajtogatva. (1988.05.02.)
47. 47. A 45. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a negyedik szegmens lényegében vízszintesen helyezkedik el, amikor a kézi beszélő többi szegmense össze van hajtva, és a kézi beszélő lényegében függőleges helyzetben van. (1988. 05. 02.)